Valami fin de siècle kezdi belengeni az RMDSZ világát Markó Béla lemondásával. Vegyes érzelmek kavargása, homályos végtudat, az újrakezdés tanácstalansága... kelemen_hunor

Valóban: Markó korszakmeghatározó, a kongresszusra immár 18 évet betöltő elnökségének súlyos öröksége olyan erős keret, amelyet mind a gondolkodásban, mind a politizálás stílusában nehéz egyből meghaladni. Már csupán amiatt is, mert a benne levő „történelmi determináltság" lassú szétfoszlásáról igazi viták nem folytak. Markó-doktrínáról ugyan sokan beszélnek, de stratégiai tartalmának megfejtésére kevesen vállalkoznak.

Úgy gondolom, a Markó-doktrínának két sarkalatos pontja van.

Az első: az erdélyi magyar érdek deliberatív meghatározásának elutasítása. Nincs szükség annak szervezett és nyilvános, vagyis „társadalmi" megvitatására, hogy mi a közös magyar érdek, mert ezt „mi" tudjuk. Az erdélyi magyar érdeket nem kell folyamatos politikai ütköztetésben újrafogalmazni, az „eleve tudható". És Markó mindezt nem a nemzeti mivolt „túlfeszült lényeglátójaként" mondja; nála az erdélyi magyar érdek vitathatatlansága mintha az 1989 előtti korszak szocialista nyilvánosságában, annak – egyfajta közírói kultúrában kitenyészett – összekacsintós konszenzusában gyökerezne. Fontosabb beszédei mindig éltek az írói parabola eszközével, bővelkedtek metaforikus fordulatokban, amelyekben a „mi" mindig a magyarság 1990-es érzületi egységét előfeltételezte és célozta. Olykor e beszédek egyenesen ennek az egységnek időn túli védelmében születtek.

A másik: a magyarság kollektív státusáért folytatott küzdelem pártpolitikaivá és egypártivá szűkítése. Az a tétel, hogy sikert ezen a téren egyedül az RMDSZ koalíciózása hozhat, és minden társadalmi mozgalom, alternatív – főleg RMDSZ-en kívüli – politikai út csak ront ennek esélyein, hiszen szűkíti a koalíciózó RMDSZ mozgásterét, megkérdőjelezvén annak magyarságképviseleti legitimitását a román partnerek szemében. (...)

Most az örökösökre vár a feladat, hogy csendben leválasszák az RMDSZ-t a Markó-doktrínáról. Nem könnyű a feladat, hiszen másfél évtizedes gondolkodási sémákról van szó.

Sőt, Kelemen Hunor csendben letapogatott és kivitelezhetőnek találtatott megválasztatása egyenesen a Markó-doktrína továbbvitelét célozza. De Eckstein-Kovács Péter is erre a talapzatra építi belső választási kampányát. Pontosabban: egyfajta visszatérést vizionál a brassói alapokra, „belső sokszínűséget", a pluralizmus helyreállítását ígéri. (...)

http://reflektorium.wordpress.com/2010/12/14/az-orokhagyo-es-az-orokosok/

IWIW Twitter Facebook Yahoo MyWeb Google
Cimkék:   
Kapcsolódó cikkek