| Frundăria |  |
 |
| Reflektórium/Bakk Miklós | 2010. július 08., csütörtök | ( 0 szavazat ) |
|
Napokon át zúgott a sajtó Frunda György ámokfutásától, melynek eredménye a Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) kivéreztetése lett. Megszólaltak civil szervezetek és szakértői think tank-ek (SAR, IPP), sőt, még néhány nagykövet is (a brit, az amerikai) diplomatikus nemtetszésének adott hangot. Az Európai Bizottság pedig bírált, aminek a következményei, nyilván, nem maradnak el... Persze, mindhiába. (...) Az Európai Unió által szorgalmazott ANI egy ilyen ellenőrzés lehetőségét teremtette volna meg, és Frunda képében a túlélni és túlélni hagyni hallgatólagos politikai konszenzusa torpedózta meg ezt az intézményt. De miért pont Frunda révén jelent meg ez a sajátos politikai laissez faire? Ennek két oka is lehet. Az egyik: maga az RMDSZ. Mert az RMDSZ az a párt, amely nem csupán érdekelt a folyamatos kormányon maradásban – ebben, ugyebár, minden párt érdekelt –, hanem azt eddig meg is tudta valósítani ügyes kispárti stratégiájával. Az elmúlt jó egy évtized során sikerült fenntartania és konszolidálnia koalícióképességét mind a román bal-, mind a jobboldal felé. Logikus konzekvenciája ennek, hogy érdekében áll fenntartani ezt a rendszert, és inkább megteheti, mint a nagyobb román pártok, hiszen az érzületi alapon elmagyarázott erdélyi összmagyar érdekkel bármit könnyen legitimál választói előtt. A „magyar érdek" szólama az RMDSZ politikai kisgömböce, amely bármilyen problémát le tud nyelni anélkül, hogy kirepedne. Egyébként pedig az infúziós csatornák iránti RMDSZ-érdekre az idei februári, 100-as számú kormányhatározat nyújt jó rálátást, amely magát a Szövetséget jelöli meg a romániai magyar kisebbségnek szánt költségvetési támogatások kezelőjeként. A másik ok alighanem Frunda karrierjében rejlik. Látható ugyanis, hogy a székely RMDSZ-elit megerősödésével és az EP-képviselet előtérbe kerülésével személye marginalizálódott az RMDSZ-en belül. ANI-ámokfutása ezért karrierkalkulusként is értelmezhető. A túlélni és túlélni hagyni kultúrájához jól illeszkedett a sztárügyvéd és a szenátor munkakörének harmonizálása, a szenátus és a bukaresti törvényszékek közötti elegáns szaladgálás és befolyástranszfer, a tárgyalóteremben és a törvényhozásban mondott védőbeszédek könnyed összekapcsolhatósága. Ha ennek vége szakad – gondolhatja most az ügyvéd Frunda –, akkor hasznos lehet egy világos jelzést adni azoknak a potenciális ügyfeleknek, akik a politikában jól megmártózott, de onnan már kilépő ügyvéd kapcsolatait igénylik majd a bíróság előtt. És akik biztosak akarnak lenni abban, hogy az ANI ellen fellépő szenátor tényleg sokat őriz még politikai kapcsolataiból. 
|
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács
Linkfelhő