|
(...) Tegnapelőtt (...), Kolozsvár főterén, először nem is tűnt fel, hogy valami gond lenne a harmadik nekifutásra sikeresen újraavatott Mátyás-szoborral szemben lengedező zászlóerdővel. 
Magyar nemzeti trikolórok tucatjai borították a teret, feszült a honfiúi kebel a büszkeségtől, az enyém is – aztán lassan leesett a tantusz, hogy a nemzeti lobogókat nem a magyar címer, hanem a fentebb említett érdekvédelmi szervezet tulipánja díszíti.
Még egyszer: nem tartom magam átlagon felül naiv embernek. Tudom, hogy a Mindenféle Természetű Nemzeti Szimbóleumok Kisajátítása nevezetű sportág egyre látványosabb teljesítményre ösztönzi a politikai versenyben részt vevő feleket. Azt is nyugtáztam, bár korántsem örömmel, hogy a magyar politikai periféria jobbfelének megjelent különítménye szemmel láthatóan a zászlólengetési verseny megnyerésének feltett szándékával érkezett a térre, bár arra talán nem számítottak, hogy az árpádsávos, hatvannégy vármegyés és jobbikos lobogók együttesen sem képesek mennyiségi fölényre szert tenni a tulipános zászlórengeteggel szemben.
De ha már a politikai marketingesek rájöttek arra, hogy nincs lenyűgözőbb dekoráció egy pártdemonstrációhoz Fadrusz János Mátyás-szobránál, tehettek volna egy aprócska gesztust az igazságos király felé azzal, hogy legalább egyetlen, árva, vörös-fekete, hollós címerrel díszített zászlónak is helyet szorítanak, a történelmi hűség és a méltányosság jegyében. Ha úgy tetszik: a Corvin Mátyás Párt zászlajának.
Nem nagy sztori, tudom, és tanulsága sincsen, legfennebb annyi: gyerekek, nem muszáj túl korán elkezdeni a vigyázzállást.
http://reflektorium.wordpress.com/2011/04/04/a-parttol-az-erdot/#more-877
|
