|
MEGHÍVÓ RÓZSÁS JÁNOS 10 ÉVI GULÁGRABSÁGBÓL HAZATÉRT LEVENTE ELŐADÁSÁRA
BARÓTON
A VÁROSI MŰVELŐDÉSI HÁZ KISTERMÉBEN
2011. SZEPTEMBER 6-án, 19 órától
„ 1944 december 22-én, mint frontszolgálatra mozgósított levente, 18 évesen szovjet hadifogságba estem a marcali fronton. A szovjet katonai elhárítás leventetársaimmal együtt haladéktalanul letartóztatott, majd gyötrelmes és megalázó vizsgálati fogság után a 3. Ukrán Front Katonai törvényszéke koholt vádak alapján a Kiskőrös melletti Páhi községben 1945 február 6-án 10 évi, javító munkatáborban letöltendő szabadságvesztésre és örökös száműzetésre ítélt.”
„A Gondviselés kegyelméből túléltem a nélkülözéseket, a súlyos betegségeket, és megértem az ötvenes éveket, amikor már tíz évre szóló büntetésem lassan, de biztosan a végéhez közeledett. Az akkor érvényben lévő sztálini rendelkezések értelmében a politikai elítéltek, ha letöltötték a rájuk kiszabott sokéves büntetést, nem kerülhettek Oroszország európai területeire, vagyis az Urál hegységen belüli országrészre. Az örökös száműzetés helyét mindenki számára Távol-Keleten jelölték ki, rendőri felügyelet mellett. Ez várt énrám is. Tudtam, hogy soha Magyarországra nem térhetek vissza.”
„A jó Isten szándéka ismeretlen volt előttünk, sorsukba már-már beletörődött emberek előtt. És akkor megtörtént a csoda: 1953 március 5-én meghalt Sztálin.”
„Nem mondták, hogy szabadulunk, vagy szülőhazánkba visszatérhetünk, de a velünk szemben tanúsított, szokatlanul emberséges viselkedésre tekintettel – sejtettük, reméltük…”
„Hosszú várakozás, idegtépő bonyodalmak után végre 1953 december elsején este átléphettem a szülői ház küszöbét, Nagykanizsán.”
SZERETETTEL VÁRUNK MINDEN ÉRDEKLŐDŐT A MÁR 85 ÉVET BETÖLTÖTT, DE SZELLEMILEG MA IS FRISS, ÉLŐ SZEMTANÚ ELŐADÁSÁRA, AKI NAGY ÖRÖMMEL KÉSZÜL SZÉKELYFÖLDRE, MINT VALAMIKOR ZALA MEGYÉBE, GÖCSEJBE TELEPÍTETT SZÉKELYEK LESZÁRMAZOTTJA.
Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács
|
