Nemrégiben egy biharországi poétánk publicisztikájában holmi bukaresti „dramaturgok", „titkosszolgálatok", valamint Orbán Viktor és „csörtető uszálya" nyakába varrja az erdélyi Magyar Összefogást, mint „történelmi léptékű baklövést". Az általam egyébként nagyrabecsült költő szerencsére nem antiszemita, viszont a Bukarest-Budapest tengelyű összeesküvés „kikerekítésén" minősíthetetlen hangnemben „fáradoznak" különféle önjelölt prókátorok, gyalázkodó levelekkel bombázva elektronikus postaládáinkat. Mindeközben székelyföldi testvéreink pártos szűkkeblűségükben nemhogy egy Székely Önkormányzati Nagygyűlést, de még egy közös megyei tanácsülést sem képesek tető alá hozni. Hogy a zűrzavar teljes legyen, a polgári-nemzeti oldal jeles publicistái első indulatukban elkövetett veretes szövegekben vonnak le sommás következtetéseket – félinformációkra, csúsztatásokra és hamis állításokra alapozva.

Jelen állapotainkat találóan írhatjuk le a közkedvelt székely fordulattal: „a komám visszaütött". Mintha kárpát-medencei magyarságunk mostanában megengedhetné magának ezt a fényűzést...

Ahelyett, hogy az Orbán Viktor Fidesz-elnök által Tusványoson jelzett európai jobboldali fordulat előkészítésére összpontosítanánk erőinket, és ahelyett, hogy a közös cél – az önrendelkezés – érdekében közösen fáradoznánk, kis stílű „verbális pankrációval" idegenítjük el közösségeinket a cselekvéstől, nyilatkozatháborúval lehetetlenítjük el a közös kiállás esélyét, és alpári hangnemben sütjük rá a bélyeget mindenkire, aki nem ugyanabban a sorrendben mondja fel a nemzeti egyszeregyet.

Bírálóimnak és támadóimnak ezúton a következőket válaszolom:

1. Jó lelkiismerettel vállalom a politikai felelősséget az erdélyi Magyar Összefogásért, melynek tényszerű eredménye az, hogy a 2007-beli 35-ről 2009-ben 33-ra lecsökkentett romániai EP-képviselői helyekből ez alkalommal is hármat (3) sikerült megszereznünk. Ugyancsak eredménynek számítom azt is, hogy a sokéves dialógusképtelenséget és állóharcot megtörve, végre intézményes keretet sikerült teremtenünk – az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumot – közös dolgaink megbeszélésére és egyfajta nemzeti minimum kialakítására. Ennek sajnos éppen egy tudathasadásos állapotba sodródott, belterjes Szász Jenő-féle MPP-csoportosulás a legfőbb kerékkötője. Ők azok, akik saját hiányukban az összefogást tartják hiányosnak, és – az önbeteljesítő próféciák logikája szerint – váltig eme hiányosság kiszélesítésén fáradoznak. A kétes legitimitású pártelnök egész politikája arra korlátozódik és abban fullad ki, hogy: az RMDSZ – és újabban az általam vezetett EMNT – ellen ágál. Elvakult elfogultságában – miként Gyurcsány – még a saját Pártját is szívtelenül magával rántja.

Való igaz, az RMDSZ „igyekszik teljesen kiszorítani a Magyar Polgári Pártot a közéletből", „az asztal mellől". Én erről nem tehetek, sőt, éppen ennek ellensúlyozására, meghiúsítására törekedtem. De van-e kivel? Szász Jenőnek még az sem drága, hogy – Izsák Balázst, a Székely Nemzeti Tanács elnökét az orránál fogva vezetve – a Székely Önkormányzati Nagygyűlést is vakvágányra siklassa.

2. A Jobbik szavazóit igencsak tisztelem, hiszen tiltakozásuk és protestszavazatuk alapvetően hiteles – jöttek légyen akár a MIÉP, akár az MSZP vagy akár a Fidesz előző szavazói részéről. Eszem ágában sincs megsérteni őket. Viszont ők se legyenek túlzottan sértődékenyek. És én egy szóval sem mondtam, hogy nem tetszik a radikalizmus. Petőfi is radikális volt! Sőt engem is szokás „radikálisként", vagy éppenséggel „szélsőségesként" kárhoztatni... De a radikalizmus nem azt jelenti, hogy a fürdővízzel együtt kiöntjük a gyermeket is.

Szíve joga mindenkinek azzal tartani, akivel akar. Én viszont Orbán Viktor szövetségét vállalom – no meg azoknak a területi és helyi MPP-szervezeteknek a szövetségét, akik a választás idején az Összefogás Listája mellé állottak, megértve azt, hogy az autonómia kérdésében eredményt csak összefogással lehet elérni.

Nagyvárad, 2009. augusztus 5.

Tőkés László
EP-képviselő,
EMNT elnök

IWIW Twitter Facebook Yahoo MyWeb Google
Cimkék:   
Kapcsolódó cikkek