Figyelem a nagyváradi Szent László Római Katolikus Gimnázium illetve a Vincés nővérek épülete körül kibontakozó hercehurcát, amelynek megoldására öt évetbodi
biztosított a törvény, de úgy tűnik, Ilie Bojan polgármester számára ez kevésnek
bizonyult.
Ez az idő bőségesen elegendő kellett volna legyen a váradi polgármesteri hivatalnak illetve városi tanácsnak arra, hogy visszaszolgáltassa a római katolikus egyháznak a jogos tulajdonát, s más épületet biztosítson az abban működő Partenie Cosma Gazdasági Főgimnáziumnak.
A két évvel ezelőtti Püspöki Palota ügye jut eszembe, ahol a Körös-vidéki Múzeum
igazgatója szintén az öt éves moratóriumot jóval meghaladóan jelentette ki: márpedig ő, amíg az állam nem ad a múzeumnak új épületet, törvény ide vagy oda, nem költözik ki, és punktum.
A magántulajdonhoz való jognak eme sajátosan balkáni értelmezése egyáltalán nem meglepő, hisz kilencven éve igyekszünk megbarátkozni ezzel a szemlélettel. Más vonatkozásban, némi keresztényi jóindulat mellett azt is mondhatnók, hogy egy mindössze százötven éves államszervezetben élő nemzet tagja esetében akár meg is bocsátható a jogérzék kezdetleges volta, a jogkövető magatartástól való balkános idegenkedés.

Teljes mértékben érthetetlen viszont számomra a bihari RMDSZ passzív magatartása, a román hatalommal való cinkos egykézre játszása, de oly mértékben, hogy már a látszatra sem ügyel. S nemcsak azért, mert egy ezeréves szellemi és erkölcsi örökség birtokosaként, mi több, ezen örökség kizárólagos tulajdonosaként szeretné magát elfogadtatni magyar választóival, hanem azért is, mert az épület ügye azon ritka kínálkozó alkalmak egyike, amikor a Szövetség a számtalan látszatintézkedés és porhintés közepette, csekély erőfeszítéssel valami érdemlegeset is tehetne a köz érdekében. Ennél azért a Szatmár megyei RMDSZ is többet produkált, hisz, igaz, hogy némi sajtókampány noszogatására, de gyorsan felfogta, hogy saját érdeke is azt diktálja, hogy találjon, s talált is megoldást az utolsó utáni órában a Kölcsey Ferenc Főgimnázium épületgondjának megoldására.

A bihari RMDSZ szemmel láthatólag nem ura a helyzetnek. Hogy mennyire tehetetlen, az abból is kitűnik, hogy ideges. Mi mással lenne ugyanis magyarázható, hogy az érmindszenti Ady Központ 2002-ben lenyúlt pályázatának Tőkés László EMNT elnök által kilátásba helyezett felülvizsgálata kapcsán érdemi válasszal nem rukkolt elő, ehelyett egy valóban közérdekű ügy kapcsán a lehető legalpáribb módon kisstílű magánéleti vájkálódásba kezd Tőkés László ellen. Teszi azt is gyáva és undorító stílusban, a román sajtón keresztül. Olyannyira undorító módon, hogy az már a Bion, magyarbarátsággal távolról sem vádolható sajtósának a megvetését is kiváltja, s aki - lássuk csak, ki beszél alapon - vissza is kérdez Lakatos Péter bihari RMDSZ elnök s Szabó Ödön Bihar megyei RMDSZ-es ügyvezető elnök ízléstelen megnyilvánulására: hogyan is állunk a nagyváradi Mecénás Alapítvány polgármesteri hivatallal szembeni tartozásaival, uraim?

Csak nem ez lenne az ok, amiért a bihari szervezetnek egyetlen szava sincs a váradi polgármesteri hivatal jogsértést súroló halogató magatartásával szemben - tehetjük immár mi, hozzá.

Apropó, érmindszenti pályázat. Ott áll a váradi Ady Endre Kulturális Központ félkész épülete felhúzva, kihasználatlanul. A tartozás fejében a Mecénás Alapítvány igazán befejezhetné, s ezzel meg is oldaná mind a Partenie, mind a Szent László gimnázium épületgondját. S addig is, amíg a büntetőjogi felelősség kérdése eldől, a városi tanács szépen kifizetné a Széchenyi Terv pályáztatójának a 320 millió forintot, hogy az végre az őt megillető kezekbe kerüljön.
A gesztus a végső elszámoltatáskor sokat nyomna a latban.
Enyhítő körülményként.

IWIW Twitter Facebook Yahoo MyWeb Google
Cimkék:   
Kapcsolódó cikkek

Figyelem! Hozzászólása csak moderálás után jelenik meg.