Olvasom Árus Zsolt írását, amely a Krónika múlt pénteki számában jelent meg, s amelyben a szerző az erdélyi magyar politika közelmúltjának történeti áttekintésére tesz kísérletet. Nehéz, jegyzetfotoidegtépő, terpeszkedő, hosszú, unalmas írás, időbe telik, amíg rájövök, miért esik nehezemre újra és újra elolvasni. Márpedig újra és újra kell olvasni, hogy az ember kihámozhassa, mikor közöl a szerző valóban tényeket, s mikor kezel tényként igencsak vitatható feltételezéseket.

Főként azokkal a "tényekkel" vagyunk gondban, amelyek kapcsán kemény kritikát fogalmaz meg, elsősorban Tőkés Lászlóval és az EMNT-vel szemben. A kritika ugyan kemény, a tény viszont annál bizonytalanabb. Ritkán érvel, inkább sejtet. "Joggal merül fel a gyanú", "lehet véletlen is"- s az ehhez hasonló kijelentések kapcsán az embernek az az érzése támad, hogy Árus Zsoltnak ezzel a cikkel nem az a szándéka, hogy tisztázza az eddig csak elmaszatolt kérdéseket, hanem lehetőleg még inkább növelje köröttük a homályt. S gyanúnk be is igazolódik, amint az események sorolása kapcsán elérkezik 2008 nyarához, mert ekkor szerinte "valami megbicsaklott".

Történt valami - állítja Árus Zsolt - s "ennek egyenes következménye volt az, hogy 2009 elején meg is kötötte az EMNT nevében ezt az együttműködést az RMDSZ-szel, s annak listáján indult az EP-választáson" Tőkés László. S el is árulja, hogy mi történt.
Az történt, hogy az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt közötti parlamenti választási koalíciós tárgyalások során, amelynek Tőkés László volt a kezdeményezője s a közvetítő a két fél között, az EMNT elnöke zárt ülésen kijelentette, hogy helyesnek és támogatandónak tartja az MPP által javasolt kétpárti választási koalíciót, majd kis idő elteltével méltányosnak és elfogadhatónak az RMDSZ által váratlanul előhúzott belső koalíciós ötletet. Nos, azzal, hogy semleges félként Tőkés László úgy vélte az adott pillanatban, hogy mindkét fél javaslata elfogadható és mérlegelésre méltó, az árusi logika szerint árulást követett el, hisz ekkor döntött úgy, hogy az MPP helyett az EMNT-t fogja a politikai porondon kedvezőbb helyzetbe hozni. S, lám, a feltételezés jogosnak bizonyult - bizonygatja Árus, mert 2009 elején " meg is kötötte az EMNT nevében ezt az együttműködést az RMDSZ-szel". Miként az MPP prominensei, s egyben a párttal szembeni összeesküvés elmélet hangoztatói, Árus is tényként kezel egy eseményt, mégpedig mindössze azon az alapon, hogy az összefüggésbe hozható egy fél évvel későbbi másik eseménnyel. Teszi ezt ráadásul úgy, hogy közben valóban megkérdőjelezhetetlen tényeket mellőz, amelyek viszont nyilván nem kedveznek a teóriájának.

Nem veszi figyelembe, hogy Tőkés László épp a nemzeti egység minden áron való megteremtése jegyében vállalt közvetítői szerepet, mintegy előkészítvén az erdélyi polgári oldalt a Fidesz által szorgalmazott - s mára már gyakorlatba is ültetett - politika számára. Miként azt sem említi, hogy a kétpárti koalícióra kötelező 8 százalékos bejutási küszöb ismeretében nem is lehetett startból elvetni az RMDSZ által felvetett, kétségtelenül kevesebb rizikóval járó, az erdélyi magyarság számára nagyobb esélyt kínáló ajánlatot.
Azzal sem kalkulál Árus, hogy a zátonyra futott tárgyalások ellenére, Tőkés László az őszi parlamenti választási kampány során végig a polgári oldal mellett kampányolt, miként azt is negligálja, hogy a Szász Jenő vezette szervezet az ősz folyamán - Székelyföldön kívül - óriásit bukott.
S ahelyett, hogy a választási vereség, mint tényadat tükrében vizsgálná az EMNT elnökének nyári magatartását, vagy éppen a 2009-es évi események bekövetkeztét, Árus
Zsolt a parlamenti választási vereséget is hajlamos, párttársaival egyetemben, Tőkés püspök rovására írni.
Ez az összeesküvés- és áruláselmélet nyilvánvalóan egy kommunikációs trükk, amellyel az MPP vezetői a párt belső legitimációs válságáról akarják a tagság figyelmét elterelni, s azt a képzetet akarják a köztudatba ültetni, hogy a párt elszigetelődése, a politikai porondon való súlytalanná válása voltaképpen külső okokra vezethető vissza. De a legfőbb üzenete mégiscsak az, hogy a felelősöket nem a szervezeten belül kell keresni.
Árus Zsolt cikke, ebbe a kommunikációba illeszkedve, szintén ezt a figyelemelterelést, bűnbakkeresést hivatott szolgálni.

De nem elégszik meg ennyivel. Továbblép, s a Magyar Összefogás Listáján keresztül megkísérli az EMNT szerepét is minimalizálni ("az EMNT folytatta az eddigi semmittevést", "elnézi az RMDSZ hibáit"), és gyakran csúsztat is (("2003 óta gyakorlatilag elfeledték, hogy miért is alakult az EMNT, lényegében semmit nem tettek azért, hogy a parlament elfogadja a személyi elvű autonómia statútumot,"). Az EMNT egykori jegyzőjeként épp Árus Zsolt ne tudná, hogy 2003-ban milyen célból is alakult meg az EMNT?

De nem mulasztja el az MPP-t ismét az áldozat szerepében feltűntetni ("az alapítók módszeresen mellőzték a másik két szereplőt"), sőt, most már egyenesen valótlanságot állítani - hogy eufemisztikusan fogalmazzunk. Mert számára "módszeres mellőzés" az, ha 2009 tavaszán egy, a fősodorból távolodó, s egyre inkább elszigetelődő pártot Tőkés László - mentve a még menthetőt - az EMNT farvizén kíséreli meg az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumba "belopni", hogy " helyzetbe hozza a nemzeti oldalt" - amint fogalmaz később. Ha Árus Zsolt szerint ezt jelenti a "módszeres mellőzés", a megfigyelői státusszal együtt is, hát ebben az értelemben akkor valóban mellőzte.

De Árus Zsolt nemcsak az EMNT tekintetében következetlen.
A cikk ugyanis további következetlenségekkel folytatódik. Ha az EMNT negligálja az MPP-t, az legalábbis szóvá teendő, ha a Romániába látogató Semjén Zsolt tekinti jelentéktelen politikai partnernek, az nem kerül forszírozásra. S ugyanilyen rejtélyes módon a budapesti Orbán-Markó találkozót sem forszírozza Árus Zsolt, holott az összefogás fontosságát legalább oly mértékben hangsúlyozza a magyar miniszterelnök, s nézi el "az RMDSZ hibáit", miként azt az EMNT elnöke teszi. De miért is káros szerinte ez az elnéző EMNT- politika? Nos, dehogy azért, mert a nemzeti érdekek ellenében hat, hanem mert azok kapják a "magyar állam támogatását, akik és amelyek ellen joggal harcolt 19 éven keresztül" Tőkés László. Erre szokták ugye, találóan – s esetünkben stílszerűen is - mondani, hogy a pálya széléről kiabáló kibicnek semmi sem drága.

Árus Zsolt mindössze a lényeget nem érti. Azt, hogy nem szétverni kell a meglévő erdélyi magyar politikai struktúrát, hanem a helyes mederbe terelve, a nemzeti érdek szolgálatába állítani. De erre az MPP csak akkor lenne képes, ha felhagyna végre az állandó bűnbakkereséssel, s szembenézve végre szervezet súlyos belső bajaival, alapos és őszinte kritikának vetné alá azt.

A szerző az EMNT Szatmár megyei szervezetének kommunikációért felelős elnökségi tagja

IWIW Twitter Facebook Yahoo MyWeb Google
Cimkék:   
Kapcsolódó cikkek

Figyelem! Hozzászólása csak moderálás után jelenik meg.