|
Most Tőkés László revansot vehet, ugyanakkor szembe kell néznie saját politikai és menedzseri korlátaival.
Datálási viták lehetségesek. Szerintem a történet 2003 februárjában kezdődik. Ekkor tudniillik RMDSZ-kongresszus volt Szatmárnémetiben. Alig egy kilométer távolságban Tőkés László csapata ellenprogramot szervezett a Láncos templomban. Ami várható volt, meg is történt: az RMDSZ-kongresszus felfüggeszti a tiszteletbeli elnöki címet, tulajdonképpen kompetencián kívül helyezi Tőkés Lászlót, aki viszont nem akar mikrofon nélkül maradni - ezért a rangrejtett akció a Láncos templomban. A helyzet kicsit Chuck Norris-os, de ez akkoriban még az őskáosz időszaka volt. Markó nem is tűnt lelkesnek, tudta, hogy Tőkés félreállítása nem sok jót ígér.
2003 decemberében megalakult az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, amely hosszú évekig egy jogi személyi státusz nélküli politikai mozgalom, a jobboldali politikai brandekkel való játék eddigi legtartósabb darabja. Az alakuló ülésen ott van Kövér László és Szőcs Géza is. Szász Jenő az egyik alelnök, Csapó József, a Székely Nemzeti Tanács akkori vezetője pedig Tőkés mellett ún. társelnök. Ez a dialektikus csúcsosodás pillanata, ekkor Tőkésnek még sikerült integrálnia minden, táboron belül mozgatható politikai erőt.
Mindeközben az RMDSZ és Tőkés, illetve az RMDSZ és a Fidesz közötti viszony erősen megromlott. A kicsinyes elejtett mondatok és a felfuvalkodott retorikák időszaka volt ez. 2005 nyarán Orbán találkozott Markóval, és egy pillanatra úgy tűnt, a vicsorítások időszaka a múlté. A Fidesz békülékenységében nagy szerepet játszott az is, hogy a Szász Jenő-projekt, amelytől a Fidesz-franchise sokat várt, nem tudott érdemi eredményt felmutatni. Az RMDSZ pedig "a Fidesznél már csak az MSZP-t utálta jobban" - hogy egy akkor gyakori szófordulatot idézzek. A békecsomag nem hivatalos ára, hogy Tőkést politikai helyzetbe kell hozni. Ezt az RMDSZ fogcsikorgatva meg is ígéri, de nem pont azt érti ezen, amit Tőkés.
Kínlódások következnek. Az RMDSZ-EMNT közös platform egyszerűen nem képes működni, egészen az EP-választásokig, amikor Tőkés RMDSZ-színekben lesz képviselő, ami miatt az egykori püspököt is, az RMDSZ vezetését is sok, táboron belüli bírálat éri. Ez a szintézis pillanata, persze senki sem hisz a szintézisben.
2010: választások Magyarországon, Szász Jenő és Tőkés László némi pozicionálási harcot folytat a Fidesz kegyeiért, amelyet megalázó fölénnyel Tőkés László nyer. Most itt a lehetőség, hogy Tőkés László tiszta helyzetet és új tárgyalási pozíciót építsen ki magának. A Fidesz hátterével minden külső feltétel adott, hogy Tőkés megpróbáljon pártot alapítani, aminek bejelentésén senki nem lepődik meg. Olyan kézenfekvő, hogy szinte nincs is hírértéke.
Nem vagyok egészen biztos abban, hogy Tőkés László egy demokratikusabb romániai politikai életvilágot szeretne, mégpedig Tőkés alkatának erős tekintélyelvűsége miatt. Tőkés formátumos politikus, de nem gyógyíthatatlan és alázatos demokrata. Ciklikusan ugyan, de döntéseit behatárolja a Tőkés-klán, vagyis a család hangulata. Ez nem azt jelenti, hogy a testvéreivel és más családtagjaival elköltött ebédeken születnek a politikai döntések, hanem azt, hogy Tőkés politikai közérzetét egy szűk és politikailag dilettáns csoport színezi. Ez olyan tényező lehet, amely visszafoghatja a pártalapítás politikai sikerét. Másik kérdés, hogy Tőkés tud-e újat mondani, igaz, manapság minden rommagyar politikus esetében feltehető ugyanez a kérdés.
Az elemzők egyetértenek abban, hogy Tőkés párja, a leendő Erdélyi Magyar Néppárt nem az RMDSZ parlamentből való kiszorítását, hanem az RMDSZ-szel való későbbi együttműködést célozza. Ha a 2012-es helyhatósági választásokig sikerül bejegyeztetni az új pártot, és az új párt számba vehető mandátumot realizál, olyan alkuhelyzet jön létre, amely a későbbiekben, például a parlamenti választásokkor koalícióra kényszerítheti az RMDSZ-t.
De legalább három súlyos kérdés még a levegőben marad. Az egyik az, hogy be tudja-e jegyeztetni Tőkés csapata 2012-ig az Erdélyi Magyar Néppártot. És ez nem csak Fidesz támogatásától függ, értsd: nem csupán pénzkérdés. Valamint nem csak a vetélytárs ellehetetlenítésének kérdése, értsd: pénz megvonása.
Tizenhét megyéből, illetve Bukarestből összesen 25 ezer támogató aláírást kell összegyűjteni, megyénként legkevesebb 500-at. Ugyanakkor Erdélyi Erő néven másik regionális párt is bejelentette alakulási szándékát. Róluk sokat nem tudni, de azt igen, hogy magyarok is vannak soraikban, és hogy nyitottak az RMDSZ-szel való együttműködésre. Tőkés nem túl nagy és nem túl profi csapatának most teljesítenie kell, és itt nem elég néhány varázsszó ismételgetése. Olyan menedzsment-kapacitást kell felmutatni, amely nem a tábor erőssége.
A második kérdés, hogy a következő egy évben nem durvul-e el a Fidesz-RMDSZ kapcsolat. A Fidesz megbízottjai jelentős erdélyi médiavásárlásokról tárgyalnak, elsősorban regionális nyomtatott médiáról, de rádiókról is. A Fidesz és ezáltal Tőkés könnyen kerülhet médiafölénybe, ami jót tesz az egónak, de nem tesz jót a felebarátságoknak. Úgy tűnik, a Fidesz a rommagyar médiahelyzetet is tartósan meg akarja oldani, a jelzős szerkezetek pedig az ellentáborban is jelzős szerkezeteket szülnek, ami demobilizálhatja a rommagyar választókat.
A harmadik kérdés, hogy a táboron belüli frusztrációk nem aknázzák-e alá Tőkés pártalapítását. Szász Jenőre és Kövér Lászlóra gondolok itt, akiknek minden okuk megvan arra, hogy Tőkés intézményesülési kísérletét politikai projektjük, azaz az MPP provokálásaként értelmezzék.
Összefoglalva: a hétvégi döntés a pártalapításról nem csak ki-, illetve beteljesítő, hanem csapdahelyzet is lehet. Tőkés tudja ezt, ezért tűnt nagyon boldognak, amikor megtudta, most már tényleg be kell hogy írjon néhány új dolgot a határidőnaplójába. Itt azonban már nem fog működni az a kettős játék, hogy: ha sikeres, az én vívmányom, ha nem sikeres, a többiek rontották el, mert letértek a tan ösvényéről.
Figyelem! Hozzászólása csak moderálás után jelenik meg.
|
