Újabb besúgókat azonosított a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Átvilágító Bizottsága az elmúlt héten. Az eset véletlenül került napvilágra, vagy legalábbis véletlenül kapott nagyobb bodipublicitást. Ha az EP alelnöke, Tőkés László történetesen nem tart sajtótájékoztatót a hét elején, talán sohasem hallunk róla. Tőkés László nem említette a három gazember nevét, mondván, hogy nem szeretne az egyház ügyeibe avatkozni, pláne, hogy ott most "helyzet van", azaz tisztújításra készül az egyházkerület.

A hétfői sajtóértekezlet óta előbb csak a másodperceket számoltam, majd aztán az órákat, s ma már a napokat. Kerek hét telt el a besúgók leleplezése óta, s még mindig nem tudni, kikről is van szó, pontosan. Félreértés ne essék, nem áll szándékomban az egyházkerületet bármivel is vádolni, még csak mulasztással sem, amiért nem állt elő ezidáig a nevekkel. Ami viszont érthetetlen a számomra, az az, hogy telnek a napok, s az érdeklődés legcsekélyebb jelét sem érzékelem a társadalom részéről az ügy iránt. S nemhogy civil vagy politikai szervezetek nem érdeklődnek vagy foglalnak állást, de még csak egy ugrifüles riporterecske sem látja meg a témában élete nagy kiugrási lehetőségét.
De ne ragadjunk le besúgók ügyénél. Bármely, szűkebb vagy tágabb közösségünket érintő nagy horderejű kérdés esetében, szintén tetten érhető ez a fajta passzivitás, legyen szó Verespatakról vagy akár a Trianoni Emlékév meghirdetéséről.
Valahogy úrrá lett rajtunk a közöny.

Értem én az illyés gyulai intelmet, amely szerint, aki valamely nagy ügyben fején találta a szöget, az fogja a kalapácsot, s üsse (sőt, úgy veszem észre, nagyon is sokan értik), de hogy őszinte legyek, nagyon unom már, hogy - ha jó értelemben is - még a csapból is Tőkés László folyik. Ha főiskolát kell alapítani, Tőkés László, ha Székely Nemzeti Tanácsot, Tőkés László. Ha Gusa-szobor Vásárhelyen, Tőkés László, ha ciántechnológia-ügy az EP-ben, Tőkés László, ha szekusdossziék, ha szatmári Kölcsey gimnázium-ügy, ha szatmár-szamosnegyedi templomépítési ügy, ha erdélyi autonómia, ha felvidéki autonómia, ha KAT és KMKT, Tőkés László.

Gondolom, senkinek nem kell ecsetelnem, hogy nem Tőkés László közéleti szerepvállalását sokallom, hanem a talpasokat hiányolom mögüle, de őket nagyon. A mögéje felsorakozó mezei hadakat. Azokat, akikről - hogyan is írt a költő a nyolcvanas években? - "Legalább egy lett volna, aki átvágta a vak határokat, legalább egy, akiért most kardra kapnánk, vagy innánk sokat". Lám, a költő Király Lászlónak megadatott, ami csak nagy ritkán adatik meg életében a költőnek: szembe jön vele egykori verssora. Hol van tehát Király László? Hol vannak Tőkés László mögül a Király Lászlók? Hol vannak nemzeti ügyeink mögül a Király Lászlók? Hol van a magát nemzetinek, kereszténynek, polgárinak valló oldal?
Hol van az erdélyi magyar közösség jobbik fele?
Hol, az őrzők, a strázsán?

IWIW Twitter Facebook Yahoo MyWeb Google
Cimkék:   
Kapcsolódó cikkek

Figyelem! Hozzászólása csak moderálás után jelenik meg.