Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Szatmár megyei szervezete idén is megemlékezett a magyarság történelmének egyik kevéssé ismert, ám annál tragikusabb epizódjáról: Budapest ostromáról, illetve a magyar és német katonák vérfürdőbe torkolló kitörési kísérletéről. A szatmárnémeti Demokrácia Központban Veres-Kupán Enikő EMNT elnök köszöntője után Póti Eduárd történelemtanár igyekezett felvázolni a korabeli politikai helyzetet, mely lényegében nem tette lehetővé Magyarország számára a II. világháborúból való kimaradást. Meghatározó szerepet játszott ebben a Németországtól való gazdasági függés, illetve a Trianont követő általános közhangulat, a „Nem, nem, soha!“ szellemében felnőtt generáció határozott, az elszakított területek visszaszerzésére irányuló igénye is. Árnyalta továbbá a Horthy Miklós kormányzóról kialakult képet is, akit a győztes hatalmak igyekeztek náciként beállítani.  Budapest ostromáról szólva kifejtette: a védők – látva egyre reménytelenebbé váló helyzetüket – már 1944 decemberében kérték Hitler engedélyét a kitörésre, azonban ezt nem kapták meg, holott akkor még mutatkozott némi esély a sikerre. Csak a harmadik engedélykérés nyomán indult az akció, azonban ekkor már úgy körülzárták a várost, hogy a körülbelül 20 ezer katonából mindössze 760-nak sikerült a főhadtesthez való eljutás, a többit lemészárolták az utcákon.

Az előadó beszélt a „felszabadító hadsereg“ háromnapos szabad rablásáról, kegyetlenkedéseiről is, mely a harcoknál is szörnyűbb emlékeket hagyott a túlélőkben.

P1350532

P1350541

IWIW Twitter Facebook Yahoo MyWeb Google