reformatusUborkaszezon ide, szabadságolások ideje oda, mégsem mondhatjuk, hogy a Szilágyságban, no meg Zilahon nem történik semmi, ha a kalendáriumban éppen augusztust jegyeznek. Mert igenis történnek dolgok, tanulsággal is bíró események, ha nem vagyunk restek odafigyelni, vagy ne adj Isten, részt venni rajtuk.
Csak a tájékozatlanok kedvéért említeném, hogy augusztus 14-én, szombaton több mint száz kerékpáros indult el Budapestről, hogy végigbiciklizve Erdélyt egészen Csíkszeredáig, hogy úgy 757 kilométernyi távot lekerekezzenek, hegyre föl völgybe le, megmutassák magukat, határtalan ragaszkodásukat nemzettársaikhoz és mi is megmutathassuk magunkat, otthon-szülőföldünket valamiféle kiérdemelt, szebb jövő reményében.

Nyeregbe szálltak korhatár nélkül, idősek és fiatalok, hogy személyesen elhozzák odaátról nemzettársaink üzenetét az összetartozásról, az együtt gondolkodásról, az egymás megértéséről, csak éppen mi nem voltunk úgy istenigazából vevők reá.

Múlt szerdán délután négy órakor fordult be a szépszámú bringás csapat a Református Wesselényi Kollégium udvarára, ahol már legalább másfél órája vártuk szívszorongva megérkezésüket.

Szívszorongva és szégyenkezve.
Izgultunk miattuk és szégyenkeztünk magunk miatt. Hogy hányan is? Hát vagy haton-heten, akik összegyűltünk a fogadásukra. Már amennyire lehet fogadásnak esetleg fogadtatásnak nevezni azt, amikor 92 kilométer megtétele után mi zilahiak egy napos iskolaudvaron hellyel kínáljuk a megfáradt vándort, s még egy pohárnyi hideg vízre sem futja figyelmességünkből. Bár az éjszakát nálunk töltötték iskolai bentlakásokban, és egy vacsorát, no meg egy reggelit is kaptak tőlünk – ez vajmi kevés volt ahhoz, hogy feledtessék a mindannyiunkon elhatalmasodó kellemetlen érzést.

Ha a tét az volt, hogy bemutassuk saját városunkat, hát mi messzemenően kimerítettük e témakörnek minden fogalmát. Nálunk mindenki szabadságon volt azon a délután, vagy éppen nem ért rá bokros teendői miatt. Sem a városvezetés, sem érdekképviseletünk illusztris elöljárói, sem pedagógusaink, sem lelkészeink, sem vakációzó diákjaink... és még sorolhatnám.

Egyedül Matyi István és Terbete táncegyüttese mentette meg mundérunk becsületét.
Ők ott voltak dacára mindennek és táncaikkal, versekkel és népdalokkal próbálták a szégyenpírt valamelyest halványítani arcunkon. Szereplésükkel – és ahogyan az általuk bemutatottakat vendégeink fogadták – bizonyították, hogy egyáltalán nem oka-fogyott együvé-tartozásunk iránti igényünk. Ha értjük egymás szavát, egymás zenéjét, a többit már csak hagyni kell a felszínre törni, hisz a nemzeti összetartozás érzését mindannyian magunkban őrizzük ott legbelül.

Isten hozott! – köszöntöttük őket mikor megérkeztek.
Szívesen jöttünk! – volt rá a felelet, és kérem, higgyék el komolyan és őszintén gondoltuk. Bár a látszat nem ezt bizonyította, mi zilahiak mégis külön hálásak vagyunk, hogy nálunk is megálltak egy találkozás erejéig, amelyre általában ritkán kerítenek sort Székelyföldre igyekvő anyaországiak.
És köszönjük az általuk hozott üzenetet, s ha még csak halkan is merjük kimondani, akkor is kimondjuk, bár személyesen kevesen voltunk, szándékainkban találkoztunk igazán.

„A Kárpát-medencében évszázadok óta több nemzet él együtt. A történelem során megtapasztalhattuk, hogy fejlődni leggyorsabban nem egymás rovására, hanem együttműködve, a másikkal összefogva lehet. Mi a KorszakVáltó kerékpártúra résztvevői olyan világot szeretnénk, ahol minden ember büszkén vállalhatja nemzeti identitását, használhatja anyanyelvét, nemzeti jelképeit, és tiszteletben tartja mások nemzeti érzéseit. Olyan világot szeretnénk, ahol a szülőföldjén mindenki bátran tervezheti a jövőjét, alapíthat családot, vállalhat gyerekeket, és van beleszólása a nemzeti közösségét érintő döntésekbe. Bethlen Gábor idején Erdélyt Tündérkertnek nevezték. Mi hiszünk abban, hogy az egész Kárpát-medencéből tudunk Tündérkertet varázsolni, ahol békében tud együtt élni és gyarapodni román, szlovák, szerb, ukrán, horvát és magyar."

Mi is ilyen világról álmodunk és egyre többen hisszük, hogy ezért érdemes dolgoznunk is.

Beksy Ida

IWIW Twitter Facebook Yahoo MyWeb Google
Cimkék:   
Kapcsolódó cikkek