|
Többszázezer új szavazó 2014-ben? Lehetséges, amennyiben a döntéshozók a választási törvényből eltörlik a magyarországi állandó lakóhelyre vonatkozó kitételt. Ebben az esetben a  könnyített honosítással állampolgárságot szerző magyarok - a Kárpát-medencében, valamint Izraeltől Amerikáig számos helyen - voksolhatnának a következő parlamenti választásokon.
Magam is írtam már cikket a kérdésben, a kérdőjeleket és lehetőségeket mérlegelve. Számomra egyértelművé vált, hogy a kormánypártokban nagy a támogatottsága az ötletnek, ám mivel a kérdésről még alig folyt vita, néhány szempontot most felvetnék. Bár megmondásiparban utazó sajtómunkásnak nyilván nem illik, előrebocsátom, hogy nincsenek kész válaszaim. Ezért az alábbiakban a szerintem mérlegelendő dilemmákra hívom fel a figyelmet.
A szavazati jog kiterjesztését támogató politikusok általában azzal érvelnek, nincs első- és másodosztályú állampolgárság: ugyanolyan jogok és kötelezettségek járnak az egyszerűsített honosítás és a születés révén szerzett állampolgársággal. Alaposan körbebástyázott az érvelés, annyiban mégis hibázik, hogy a szavazati jog megadása esetén is lenne különbség a bel- és külhoni voksok között. Külföldön ugyanis nyilvánvalóan nem szavazhatnak majd egyéni képviselőkre, azaz egy ottani - magyarországi állandó lakcímmel nem rendelkező - magyar állampolgárnak a szavazata ebből a szempontból „kevesebbet" érne. Tehát a jogkiterjesztés esetén sem „egyenrangú" a két állampolgárság.
Másodsorban: nem tudok releváns határon túli szervezetek szavazati jogot kérő felvetéséről. Hírek szerint a tavalyi Magyar Állandó Értekezleten kormányzati kérdésre válaszolva a jelenlévők egyhangúan támogatták a szavazati jog esetleges kiterjesztését. Ezt azonban nem nevezném a határontúliak kifejezett igényének. Saját, távolról sem reprezentatív, velem egyidős erdélyi fiatalok körében végzett közvélemény-kutatásom (azazhogy jófajta Kis-Küküllő menti borok támogató szeretetével lezajlott beszélgetés) szerint az elvárás a hatmagy tömegekben nem létezik. Szimbolikus és praktikus okokból a kettős állampolgárság megadása sokat jelentett nekik, igénylik is. Ám fel sem merült bennük a szavazati jog kívánása. Merthogy (miként egyikük fogalmazott) ilyen mélységben nem akarnak belefolyni a magyarországi politikába.
És ezzel el is érkeztünk a szavazati jog kiterjesztésével kapcsolatos harmadik, politikai természetű, de az előzőekhez hasonlóan fontos kérdéshez. A hat évvel ezelőtti, gyászos emlékezetű népszavazás egy életre szóló tanulság volt arról: mi történik, ha a határon túli magyarság ügye valamilyen okból a budapesti belpolitika centrumába kerül. A témát kínkeservesen sikerült kicibálni ebből a tartományból.
Eljutottunk oda, hogy a december ötödikén „nem" szavazatra buzdító szocialista párt sem látott más lehetőséget tavaly nyáron, csak a kettős állampolgárság támogatását. De ettől még - ne legyen kétségünk - egy kiélezett választási küzdelemben a szocialisták minden további nélkül használnák a különleges, részint saját nemzettársaira irányuló magyar xenofóbia („erdélyi magyar=román") fegyverét.
Elképzelhetjük, mi lenne a kommunikációs vonal, ha egyszer például a hazai jobboldal a határon túli szavazatokkal maradna kormányon, vagy kerülne hatalomra. Az az információhiány, kádári indíttatású bendősovinizmus, amely a hat évvel ezelőtti népszavazás eredményéhez vezetett, még nem múlt el a magyar társadalom egy tekintélyes részéből - ezzel jobb, ha tisztában vagyunk. Nem azt állítom, hogy a Gyurcsány Ferenchez hasonló gondolkodókra sandítva kell a nemzetpolitikát alakítanunk. De azt igen, hogy a szavazati jog kiterjesztéséhez hasonló, a magyar belpolitikát komolyan befolyásoló lépést alaposan meg kell fontolni, ha már egyszer a témában komoly sebeket ejtettünk saját magunkon. Amennyiben a cél a minél egységesebb magyar nemzet, kerülendő a szembenállást lehetségesen erősítő döntés.
Különösen azért, mert a szavazati jog megadása esetén a magyar jobboldal sincs védve a meglepetésektől. Lehet, hogy most biztosnak tűnik a beágyazottság határon túl, de valójában keveset tudunk a külhoni magyarok politikai preferenciáról. Nincs kétségem afelől, ha egy választáson mondjuk Délvidéken csak kevés magyar állampolgár szavazna (mert nem érzik a döntés hatását a mindennapokra), vagy kiderülne, hogy Kolozsváron észrevehető számú LMP-szavazó, Beregszászon meg szocialista szimpatizáns él, a magyar jobboldal egy része rögvest árulást, Stockholm-szindrómát, hálátlanságot emlegetne. Mert hasonló szokott lenni a reakció, amikor a vágykép nem találkozik a valósággal.
És akkor már ismét olyan magyar-magyar politikai ellentétnél tartunk, amelyet magunk idéztünk elő - én szeretném a legjobban, ha mindez csak megalapozatlan vészmadárkodás lenne.
Figyelem! Hozzászólása csak moderálás után jelenik meg.
|
