Gergely BalázsNemrég alakult újjá az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Kolozs megyei szervezete. Az ülésen megválasztották az új megyei elnököt Gergely Balázs személyében, továbbá az elnökség tagjait, az országos küldötteket és póttagokat. A Tőkés László elnökletével működő EMNT országos újjáalakuló nagygyűlését november 7-én, Kolozsváron tartják a Győzelem moziban. Ennek előzménye volt a Kolozs megyei szervezet, illetve a tanács többi erdélyi területi szervezetének a megújítása. Gergely Balázst, a Kolozs megyei szervezet frissen megválasztott elnökét kérdeztük az ügyben.

– Milyen értelemben szervezik újjá az EMNT-t, illetve mi tette szükségessé a tanács újjáalakítását?

– A legfontosabb változás az, hogy az EMNT közképviseleti szervezetből civil-politikai mozgalommá alakul át. Egyesületként lesz bejegyezve és tagsággal rendelkezik. Bárki csatlakozhat hozzá, aki egyetért az általa megfogalmazott, és felvállalt célokkal, amelyek a korábbiakhoz képest nem változnak, hanem csak kiegészülnek. A mozgalom legfontosabb célkitűzésének a továbbiakban is a romániai magyar közösség önrendelkezésének kivívása tekinthető. Az elmúlt évek vitathatatlan eredménye, hogy ezt sikerült újra napirendre tűzni. Zárójelben mondom, hogy bizonyos értelemben az EMNT túlteljesített, hiszen mára már nincs politikai alakulat, vagy magát fajsúlyosnak tekintő magyar politikus Erdélyben, aki ne az autonómia jelszavát tűzné a zászlajára. Csak remélhetjük, hogy a gyakran pusztán „jelszólovas jóakaróknak" tekinthető politikusaink túlbuzgóságukkal nem fogják idő előtt elkoptatni vagy felhígítani az önrendelkezés fogalmát. Visszatérve, a szervezetmegújítás hívószavai három csapás mentén kristályosodtak ki: a közösségi autonómia kérdésének emberközelbe hozatala, és e cél eléréséhez szükséges széles körű társadalmi támogatás megszerzése. Ugyanakkor monitoring tevékenység folytatása, éves jelentésekkel a régió, illetve a nemzetrész állapotáról. Nem utolsósorban pedig a nemzeti szolidaritás erősítése, kapcsolati háló kialakítása Székelyföld székei és Erdély többi kisrégiója, valamint Erdély és Magyarország kisrégiós szerveződései között.

– Körülbelül mennyire becsülhető jelenleg az EMNT Kolozs megyei tagsága, kik vállaltak szerepet a tanács műkődésében, egyáltalán kik vesznek részt a frissen újraalakult mozgalomban?

– Az EMNT Kolozs megyei szervezete pillanatnyilag valamivel több, mint száz tagot számlál. Ugyanakkor örömmel tapasztaljuk, hogy az elmúlt napokban meglepően sokan jelezték csatlakozási szándékukat. Anélkül, hogy megalapozatlan találgatásokba bocsátkoznék az érdeklődés megnövekedésének okaival kapcsolatban, a visszajelzések alapján érzékelhető: a bizalom egyrészt az EMNT elmúlt hat éves tevékenységének, másrészt pedig az elnöki tisztséget betöltő Tőkés Lászlónak köszönhető. Ugyanakkor meglepő, sokatmondó és tanulságos, amit sokaktól lehet hallani, hogy bár rokonszenveznek a törekvéseinkkel, de „párttagságot" nem vállalnak. Ebből nyilvánvalóan kiderül: az erdélyiek számára nem egyértelmű, hogy az EMNT soha nem volt politikai párt, s az újjáalakulás után sem kíván azzá válni. A kérdés második felére válaszolva: nyilvánvalóan a közélet iránt érdeklődő, a nemzeti értékek és a közösség iránt elkötelezett kolozsváriak és vidékiek azok, akik elsőkként csatlakoztak a megújuló EMNT-hez politikai, ideológiai hovatartozásuktól függetlenül. Elsőéves diák, műbútor-restaurátor, üzletember, orvos, akadémikus, RMDSZ-es és MPP-és tisztségviselő egyaránt található a tagság soraiban. Úgy érzem, ha a jelenlegi tagságnak csupán fele vállal tevékeny szerepet, akkor is sziklákat leszünk képesek megmozgatni. Tennivaló bőven akad tágan értelmezett házunk táján.

– Hogyan értelmezhető az egyszerű kívülállók számára az, hogy a tanácsban az MPP és az RMDSZ képviselői egyaránt megtalálhatók? Figyelembe véve az MPP és az RMDSZ közötti viszonyt, a tanácson belül hogyan egyeztethetők majd össze a különböző elképzelések?

– Csak a felületes szemlélő számára lehet meglepő az, hogy különböző politikai alakulatok képviselői konkrét célok érdekében közösséget vállalnak egymással. A nemzethez való viszonyulás mindenképpen ideológiák fölött álló rendezési elv, legalábbis annak kellene lennie. Nem szeretnék vitába keveredni vájt fülű politológusokkal a téma kapcsán, de az EMNT példája is ezt igazolja. Arról nem is beszélve, hogy ideológiai értelemben sem az RMDSZ, sem az MPP tekinthető letisztult politikai alakulatnak. Kisebbségben élünk, ennek következtében – jó a rosszban – a nemzeti önazonosságunkhoz való ragaszkodásunk nagyobb, mint a többségi nemzethez tartozóknak. Ennek az állapotnak közösségi szempontból vannak vitathatatlan, kiaknázható előnyei, csak élni kellene velük.

Ami az RMDSZ és MPP közötti nézetkülönbségeket illeti, úgy érzem, hogy inkább a két politikai alakulat eszköztára különbözik egymástól. A kinyilvánított célok többnyire azonosak. Mindkét esetben a hatékonyság kapcsán érheti szó a ház elejét. Az RMDSZ túlnőtte magát, lomhává vált, elkényelmesedett, és legtöbbször inkább mondja, mint teszi. Az MPP még túl gyenge ahhoz, hogy igazán komolyan vehessék, vehesse magát az országos politika porondján. A polgári párt legitimitási gondokkal küszködő első vonala, élén a párt elnökével egyre inkább a „testvérpárt" első vonalához hasonul, ezzel szemben, és részben ennek következtében, az őszinte és tenni akaró második vonal, zavart és tehetetlen. Mindez azonban nem jelenthet akadályt az érdemi párbeszéd elkezdésében. Ennek elindításában az EMNT-nek fontos szerepe lehet, s reményeim szerint lesz is.

– A Kolozs megyei szervezetnek Ön lett az elnöke. Milyen elképzelései vannak az EMNT helyi szintű működése szempontjából? Konkrétan Kolozsváron és a megye területén miben állna a tanács tevékenysége?

– A vak is láthatja, hogy rengeteg a tennivaló városon és vidéken egyaránt. Ha abból indulunk ki, hogy a mindenkori közszereplők önként vállalt feladata a közösség képviselete, sorsának jobbítása, a problémák felmérése és lehetőség szerinti megoldása, akkor sajnos elmondható, hogy a bőség zavarával küszködünk, ugyanúgy, mint a politikai és civil szervezeteink túlnyomó többsége. A város magyar közössége évek óta alszik. Nem az a gond, hogy nem reagál a különböző ingerekre, hanem az, hogy egyre kevésbé érik ingerek. Lassan már senki nem tudatosítja benne azt, hogy a túl hosszú álom lassan az agonizálás határát súrolja. Pedig az lenne a képviseleteink első számú feladata, hogy ébren tartsa a közösséget, a közösségi szellemet, felhívja az emberek figyelmét, ha döcög a szekér, vagy éppenséggel kátyúba került. Ugyanakkor mutatni az utat, keresni a megoldást, nem csak ímmel-ámmal teljesítve a kötelezőt, hanem szívből, őszinte elkötelezettségből. Nem akarok senkit bántani, de érzékelhetően ez az, ami egyre inkább hiányzik a képviseleteinkből, képviselőinkből. Természetesen a kampányidőszakokat nem számítva. Marosvásárhelyen a választott tanácsosaink megszavazzák a Guşă-szobor felállítását, Kolozsváron a Dsida utcanév alkotja alku tárgyát. Városszerte, lépten-nyomon a magyarságot gyalázó köztéri feliratokba botlunk úgy, hogy lassan már olyan mértéket ölt a passzivitásunk, hogy észre sem vesszük őket. Közösségi intézményink koldusmódra kénytelenek alamizsnáért kuncsorogni az „illetékes" állami hivatalok előszobájában. Sorolhatnám még a hasonló példákat, de inkább megállok, mert meggyőződésem, hogy a puszta siránkozás nem vezet sehova. Meg kell változtatnunk az állam és a magyar közösség között a hetvenes években kialakult viszonyrendszert. Hiszem, hogy meg kell állnunk egy szóra, le kell ülnünk, és át kell gondolnunk a „hogyan tovább" kérdését. Fel kell mérnünk saját helyzetünket, közösen a politikai képviseleteinkkel, monitorizálnunk kell a kialakult helyzetet, meg kell határoznunk a konkrét célokat, és azokhoz igazodva új stratégiát kell kidolgoznunk. Paradigmaváltásra, és valós nemzeti minimumra van szükség. Mindezek érdekében vállaljuk elsődlegesen a monitorizálás és a párbeszéd kezdeményezésének feladatát. Ehhez kérünk segítséget mindazoktól, akik hozzánk hasonlóan gondolkodnak, és nyitottságot azoktól, akik az asztal túlsó felén ülnek, és nagy valószínűséggel a jövőben is meghatározói lesznek az erdélyi magyar politikának.

– Ön oroszlánrészt vállalt az MPP Kolozs megyei és kolozsvári szervezetének megalakításában, az utóbbi elnöki tisztségét is betöltötte egy ideig, az időközi polgármester-választásokon pedig az alakulat polgármesterjelöltje volt. Jelenleg milyen a viszonya az MPP helyi szervezetével, illetve hogyan illeszthető össze MPP-s tagsága az EMNT megyei elnöki funkciójával?

– Az MPP Kolozs megyei szervezetének megalapításában vállalt szerepemnek alapvetően ugyanazok voltak a mozgatórugói, mint a mostani szerepvállalásomnak. Egyszerűen zavart a tudat, hogy ölbe tett kézzel ülünk, és panaszkodunk, hogy rosszul mennek a dolgaink. A tenni akarás nem zárható pártkeretek közé, és nem funkciók függvénye. A képlet talán inkább fordítva működik. Többedmagammal aktív szerepet vállaltam az MPP Kolozs megyei szervezetének a létrehozásában és megszervezésében. A célok, feladatok adottak voltak, s ha maradt rá időnk és energiánk, újabbakat kerestünk magunknak. Tettük a dolgunkat, és tiszta szívvel állíthatom, hogy miden nehézség ellenére jó érzés visszatekinteni mindarra, amit véghezvittünk. Annak ellenére, hogy tiltakozásként az MPP gyergyói kongresszusán történtek miatt, márciusban lemondtam az MPP Kolozs megyei szervezetében betöltött tisztségeimről, és a kezdeményező csapat nagy részével háttérbe vonultam, az MPP helyi szervezeteiben tevékenykedőkkel továbbra is jó a viszonyom.

– Visszatérve az EMNT esetleges párttá alakulásának a kérdésére. Hosszabb távon sem tartja elképzelhetőnek ennek megvalósulását?

– Úgy érzem, a jól informált jóst szeretné kihozni belőlem. Büszke vagyok a szememre, ennek ellenre nem láthatok túl a horizonton. Komolyra fordítva a szót, nem merült fel ennek a lehetősége. A két politikai szereplő, az RMDSZ és az MPP szegénységi bizonyítványa lenne, ha az EMNT-nek kellene helyettük vállalni a cselekvést. Remélem, erre nem kerül sor.

IWIW Twitter Facebook Yahoo MyWeb Google
Cimkék:   
Kapcsolódó cikkek

Figyelem! Hozzászólása csak moderálás után jelenik meg.