A minap, az 1848-as magyar forradalom ünnepének előestéjén a meteorológusok bejelentették, hogy Kolozsvárra március 15-én, azaz a mai napon visszatér a tél. És lám, a jóslat – legalábbis meteorológiai értelemben – bekövetkezett. A behavazott, zimankós Kolozsváron én mégis azt mondom Önöknek, hogy vége a télnek, hisz nekünk, magyaroknak immár 165 éve a tavasz minden évben március 15-én kezdődik. Csendben hozzáteszem, hogy annak idején, 1848 márciusában kolozsvári elődeink a mainál sokkal mostohább hírközlési körülmények következtében Pest-Budához képest hat napos késéssel vonultak ki az utcára, pontosan március 21-én, azaz a csillagászati tavasz kezdetének napján. Talán nem volt véletlen, s mi, kolozsváriak akkor sem késlekedtünk, csupán a rend kedvéért igazítottuk a mi forradalmunkat a csillagok állása alapján a tavasz beköszöntéhez.

gergelybalazs1

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves kolozsváriak!

Az évszakok mifelénk is törvényszerűen váltogatják egymást, nincs tavasz tél nélkül, és nincsen ősz sem nyár nélkül, ehhez hasonlóan minden nemzet, minden közösség életében léteznek zordabb, és derűsebb, termékenyebb és ínségesebb évszakok, és a naptári évszakokhoz hasonlóan ezek is ciklikusan váltogatják egymást. A különbség pusztán annyi, hogy a naptári évszakokat mi emberek nemigen tudjuk befolyásolni, lerövidíteni vagy meghosszabbítani, ezzel szemben a társadalmaink évszakaira közvetlen ráhatással vagyunk, mi több, mi magunk alakítjuk azokat.

Ha eluralkodik felettünk a tunyaság, ha húz a kényelmes fotel, ha rabbá tesz a tévé, lázadjunk ellene. Vállaljunk önkéntes szolgálatot bármely jó cél érdekében.

Ha a jobbágyaivá tesz minket a közöny, menjünk ki a térre, s miként a Kolozsvári Magyar Napokon tettük, nyerjünk csatát vele szemben!

Ha a korabeli bécsi hatalom receptje szerint megoszt minket a bizalmatlanság, fogjuk meg egymás kezét, és nemzetiségi, felekezeti, politikai hovatartozástól függetlenül mutassuk meg, hogy a jó célok összekovácsolnak bennünket.

Ha jogainkat korlátozza bármely oktalan, a múltból tanulni nem akaró hatalom, ne hagyjuk, hogy önsajnáló, hitevesztett gyászhuszárokká tegyen minket a kishitűség, szervezzük meg önmagunkat, mert semmi sem biztosít számunkra tágabb autonómiát, mint a jól szervezett közösség ereje.

Tisztelt ünneplő gyülekezet!

Ma, több mint másfél évszázaddal a negyvennyolcas forradalom után, az elnyomó hatalom továbbra is létezik, de igencsak átalakult. A közöny, a fásultság, a bizalmatlanság, a kishitűség seregei nem egyenruhában masíroznak ellenünk, hanem – és ami ennél sokkal veszélyesebb –, belénk költöztek, s ha véget akarunk vetni az általuk előidézett szimbolikus és mesterséges télnek, első sorban magunkban kell megkeresni, felmérni és legyőzni az ellent.

Ha így teszünk, valahol odafent a márciusi ifjak is büszkék lesznek ránk.

Ha így teszünk, mi magunk is tavaszcsináló emberekké válunk.

Ha így teszünk, a gyermekeinknek, és unokáinknak is lesz okuk arra, hogy évtizedek múlva is megünnepeljék a szabadság tavaszát Kolozsváron.

Végezetül, Kölcsey szavaival élve kérem, hogy Isten, áldd meg a magyart, de áldd meg a románt is, és áldd meg a tavaszcsináló jóembereket Erdély, az ország, a Kárpát-medence, és a világ minden szegletén!

 

Isten, áldd meg Kolozsvárt!

2013. március 15.

IWIW Twitter Facebook Yahoo MyWeb Google