Izgalmas meghívottakkal rukkolt elő az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kolozs Megyei Szervezete, az Erdélyi '56- os Bajtársi Társaság, a Heltai Alapítvány és a Magyar Ifjúsági Tanács az 1956-kv_56 os forradalom megünneplése kapcsán. Asztalos Lajos: Mit vártunk a forradalomtól? Varga László: Mi lett a forradalomból? Pállukács Hajnal: Mi maradt meg a forradalomból című előadások egy-egy személyes adalékot boncolgattak az események kulisszatitkaiból.

„Az önálló vállalkozókból kizsákmányolók lettek, a tisztségviselőkből burzsujok, a földbirtokkal rendelkező parasztok földjeit elvették, a szellem szabadságát korlátozták"- vezetette be Asztalos Lajos a kommunista rezsim gondolatát, amelyet '56 próbált feloldani.

Asztalos elmondásából kiderült: már jóval a forradalom előtti néhány évvel benne volt a levegőben az ellenállás gondolta. Ő 16 éves volt akkor, amikor ellenállónak titulálták és tettéért bebörtönözték, 1954-ben kiengedték a börtönből, ezt követően esti líceumban fejezete be középiskolai tanulmányait, magán viselve a politikai elítélt bélyegét. A forradalom évében jutott be a Kolozsvári Bolyai Tudomány Egyetem természetrajz karára, idősebb diákként társai azt várták el, hogy ő legyen a „szószoló". Elmesélte: diáktársai megalapították a Mátyás király szülőházánál a Diáktanácsot, változást, új rendszert, gondolkodásmódot várva el, ő történetesen nem volt ott. Elmondásából kiderült: diáktársai súlyos ítéletet kaptak ellenálló az ellenálló tettért. „Ez után a rádiót hallgatva figyeltük, mi történik, a Szabad Kossuth Rádiót, amely beszámolt a szovjet csapatok budapesti kivonulásáról és az ezt övező eseményekről. Hallottuk Mindszenty József rádióbeszédét, Nagy Imre gondolatait. November 3-án egy rendkívül erős zavaradó gátolta a műsorsugárzás tisztaságát, ekkor szólalt meg Kádár János hangja, amely borzasztóan félelmetesnek tűnt, valószínűleg egy szolnoki szovjet támaszpontról beszélhetett."

Ekkor következtek a megtorlások, Magyarországon és itt Erdélyben is. 1957 januárjában a román pártvezetés eldöntötte: hogy a Securitate megelőzze az ilyen jellegű „mozgolódásokat" egy speciális rendszert alakít ki. Ez nem volt más, mint diákok és olyan emberek bevonása a besúgó rendszerbe, akik egy darab kenyérért bármit megtettek volna. Az állam kihasználta az emberi gyengeséget. Kialakult bennem két fogalom, az ember és a besúgó, aki nem ember. Engem is próbáltak bevonni ebbe a rendszerbe, havonta legalább kétszer hívtak a Securitate kolozsvári „székhelyére", folyton megkeresett valaki, hogy meggyőzön. „Nem vagyok az a heves természetű ember, aki ordítozva ellenkezzen, viszont megmondtam nekik, hogy én nem vagyok képes arra, hogy valaki szemébe nézzek, beszélgessek vele, majd utána elmondjam ezt másnak". Nagy nehezen lemondtak a szándékukról, hogy besúgót csináljanak belőlem. 1958- ban, amikor kivonták a szovjet csapatokat Romániából felszámolták a Bolyai Egyetemet is. Engem és még jó néhány hasonló gondolkodású diáktársamat eltanácsoltak az egyetemről, mivel féltek, hogy megakadályoznánk a Bolyai Egyetem egyesülését a Babessel.

Nyolc évig kértem, hogy vegyenek vissza, sikertelenül. Kétkezi munkából tartottam el magam ez után- derült ki Asztalos beszámolójából.

Az előadás további részében Pállukács Hajnal beszámolóját hallhattuk, aki elmesélte, hogy édesanyja a börtönben született, hiszen nagymamája „veszélyes politikai elítéltnek" számított akkoriban. „Teher és mégis áldás" – fogalmazott az előadó. Az elmondottak megható módon bizonyították a rendszer kegyetlenségeit, amikor terhes anyákat sem kíméletek, sem pedig csecsemőket. Nem tekintették embernek a politikai elítéltet – tudtuk meg a szomorú igazságot. „Én voltam az egyik olyan szerencsés hallgató Kolozsvárott, aki olyan tanároktól tanulhatott jogtudományt, akik különbséget tudtak tenni jog és nem jog között. Ennek a különbségnek a nem felismeréséből következik az is, hogy nem tudták, hogyan nevezzék Magyarországot, nem tudták, mit is jelent mindez, így lett Magyar Köztársaság. 1950 januárjában kirúgták az egyetemről, ezt követően elvégezte a teológiát és Ábrudbányán dolgozott, mint pap" – idézte fel emlékeit a Mi lett a forradalomból című előadásában Varga László.

Az 1956- os események Budapesten érték utol, amikor is ösztöndíjjal tanulhatott két hónapot a fővárosban. Beszámolójának izgalmas pontja volt, amikor elmondta: a forradalom eseményei egy olyan államot építettek volna fel, amelyben megvalósult volna a pártfeletti egyetemes vezetés. Bármilyen pártot, egyesületet lehetett alapítani. Amikor mindenki ugyanazt akarja, mint a többi, a közös célért dolgoznának az emberek- taglalta. Beszámolt arról is, az események 23- 25 között sportszerűen zajlottak, addig a pontig, amíg az ávósok rá nem lőttek a tömegre.

Elmondásából kiderült: Magyarországon a forradalom ideje alatt általános sztrájk uralkodott, minden hivatal, gyár bezárt, a buszok, vonatok sem közlekedtek. Így november 3-án éjjel tudta átlépni a határt. „Volt egy magyar határőr, aki magyarázta, ne mondjunk semmit az itt történtekről, de próbáljuk meggyőzni a románokat is, hogy álljanak a magyarok oldalára, hiszen egy közös ellenségük van, a szovjetek"- avatott be.

„Sokan azt mondják, 1956- ban Erdélyben nem történt semmi, ám ez korántsem így van, a tanárok magyarázták a fiataloknak a magyarországi eseményeket, mindenkit az foglalkoztatott, mit lehetne tenni. Sokan átszöktek a határon, hogy részt vehessenek az ellenállásban, aki mást nem csinált, röpcédulákat gyártott vagy a rádiót hallgatva hol zokogott, hol ujjongott"- taglalta.

Az erdélyi románok nem mertek bekapcsolódni az ellenállásba, hiszen azt hangoztatta a mindenkori román állam, hogy Erdélyt akarják visszacsatolni Magyarországhoz- mesélte.

Fülöp Sándor, aki ugyancsak a forradalom egyik „áldozata" lett mindezt kiegészítve elmondta: sok román munkás, földműves állt az erdélyi értelmiség mellé, ám a román értelmiség távol maradt.

Az izgalmas előadást követően fáklyás felvonulásra került sor, a tömeg a Mátyás király szülőháztól a Házsongárdi temető felé vette az útját, a nagyobbrészt fiatalokból álló megemlékező népdalokat, ismert magyar slágereket énekelt. Ebből következtetve, elmondható, a forradalom eszméje, az ifjúság körében is ismert és népszerű.

Varga Melinda

IWIW Twitter Facebook Yahoo MyWeb Google
Cimkék:   
Kapcsolódó cikkek