|
Amikor néhány hónapja arról értesültünk, hogy az RMDSZ Nagyváradon tartja kongresszusát, reménykedtünk, hogy a meggondolatlan döntést később visszavonják és mégsem városunkban  tartják pártgyűlésüket. Nem így történt, ezáltal a jobb sorsra érdemes, korszakváltónak szánt gyülekezésre eleve árnyék vetül.
A nagyváradi és Bihar-megyei RMDSZ az elmúlt években az egész Kárpát-medencében hírhedté vált. Botrányaiktól, kétes pénzügyeiktől, erőszakos, se tisztességet, se emberi méltóságot figyelembe nem vevő cselekedeteiktől, politizálásuktól volt hangos a média. Amikor megszólaltak, vagy valamit tettek, szinte minden esetben a nagyváradi, Bihar-megyei magyarok szégyenére tették.
Jól emlékszünk még, amikor átvették a sovén, magyargyűlölő Kozacek kanonok szobrát, vagy amikor elképesztő, nevetséges igénytelenséggel magyarra fordították a román utcaneveket. De arra is jól emlékszünk, hogy több százmilliós befektetések, támogatások sorsát firtatta a magyar és román sajtó, mint például Mudura Sándor Lotus Plázája ügyében, amelyben az elhíresült bróker, Kulcsár Attila is érintve volt, vagy ki ne hallott volna Királyhágómelléki Református Egyházkerülettől (KRE) és Érmindszenttől ellopott Ady-központról, amelyet sikerült torzóvá épített bálteremmé silányítaniuk Nagyváradon. De sorolhatnánk a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium elorzott sportpályájának ügyét, vagy a „tej-kifli" program önzsebre dolgozó gazdáinak sajtóbotrányát stb. Arra is emlékszünk, hogy a Bihar-megyei RMDSZ parlamenti képviselője nem talált semmi kifogásolni valót Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök őszödi beszédében.
Mindezeken nem is csodálkozunk. Politikai elemzők állítják, hogy az ezredfordulón az országos RMDSZ-vezetés úgy döntött: a Bihar-megyei szervezetükbe beejtőernyőznek olyan vezetőket, akik képesek „lekötni" Tőkés László, az RMDSZ akkor még tiszteletbeli elnökének energiáit, és akik képesek megakadályozni a KRE „rebellis" püspökének nagyváradi megerősödését. Így került a megyei szervezet élére a gyanús múltú vállalkozó, Kiss Sándor, illetve üzlettársa, Biró Rozália. A két magyar politikusról sokat elárul az, hogy civil szervezetek alkotta „Szövetség a tiszta Romániáért" (Alianţa pentru o România curată) különböző választások alkalmából készített, korrupt és antidemokratikus politikusok neveit tartalmazó „feketelistáján" minden alkalommal előkelő helyezéseket kaptak.
Hogy célkeresztbe kerültek, az nagyobb részt Kiss Sándornak köszönhető: két rendőrségi nyomozást is vezettek ellene, egyik esetben elektronikus cikkek csempészése, másik esetben pornográf anyagok készítése volt a vád (mindkét esetben jogerősen elmarasztalták); továbbá azt is felrótták nekik, hogy több, igencsak jövedelmező üzletet kötöttek cégeik az általuk vezetett önkormányzatokkal (Kiss Sándor 2004–2008 között Bihar Megye Tanácsának elnöke volt, Biró Rozália Nagyvárad alpolgármestere 2002 óta). A korrupcióellenes koalíció helyi sajtóhírekre támaszkodva egyébként Szabó Ödönt is hozzájuk sorolta, mint akitől nem idegen a hatalommal való visszaélés.
A „disznófejű nagyurak" most épp „turbómagyar" üzemmódba kapcsoltak, jobbról előznék az Orbán Viktor miniszterelnök vezette nemzeti kormányt. Szabó Ödön honosítási tanácsokat ad, a volt balliberális tábor bihari leányvállalata pedig naponta hitet tesz magyarsága és nemzeti elkötelezettsége mellett. És ezt a társaságot az az RMDSZ országos vezetése azzal jutalmazza, hogy házigazdái lehetnek a X. kongresszusnak.
A haszonelvű „nemzetpolitika" bihari kisugárzása már a X. RMDSZ Kongresszust is megfertőzte: Kovács Péter kongresszusi biztos nemrégiben a Facebook közösségi portálon arról „panaszkodott", hogy „mindenki a Continental szállóban szeretne aludni". A mi adólejeinkből éppenséggel megtehetik, amúgy sem érzik kötelességüknek az erdélyi magyar közösségünk felé való elszámolást. Arra kérnénk a kongresszus felszólalóit, ne nagyon emlegessék, hogy „Nagyvárad a Holnap városa". Mert házigazdáik tekintetében hazugságban maradnának.
Nagyvárad, 2011. február 22.
Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács
Bihar-megyei szervezet
Tájékoztatásképpen mellékeljük a Bihar-megyei RMDSZ botránykrónikájának sajtótükrét.
A Bihar-megyei RMDSZ botránykrónikája
Mudura nagyváradi üzleti körökben úgy ismert, mint Kiss Sándornak a – több közös vállalkozás révén – közeli üzlettársa. Sajtóértesülések szerint a 2002-es júliusi Medgyesy-Mudura találkozón Kiss Sándor is részt vett. A Ziua napilap pár évvel későbbi tényfeltáró riportjában (magyar összefoglalója megjelent a Magyar Nemzet 2005. október 24-i számában) rámutat az összefonódásokra, onnan megtudhatjuk, hogy „Mudura Sándor másik erőssége a Studio Lotus Rt." Mint írják: „A társaság részvényeinek fele Muduráé, de cégpartnere még Bíró Rozália nagyváradi RMDSZ-es alpolgármester is." A lap külön kiemelte a Ramexa elnevezésű társaságot, amely a Mudura család egyik Magyarországon bejegyzett cége. Ahogy a lap fogalmaz, „ezen keresztül tett kezet Mudura Sándor egy sor, korábban az MSZMP tulajdonát képező ingatlanra Medgyessy Péter önzetlen segítségével". A nagyváradi alpolgármester asszony üzlettársa Mudurának a Vetrolux elnevezésű társaságban is, azzal a Kiss Sándorral (a Bihar megyei önkormányzat RMDSZ-es elnökével) együtt, aki felbukkant a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök minapi, nagyváradi látogatásakor tartott zártkörű rendezvényen is Bíró Rozáliához hasonlóan. (MNO, http://www.mno.hu/portal/314869)
2. Az Ady-központ ügye
„2002-ben a Tőkés László egykori püspök vezette KRE 320 millió forintot nyert el az Egyházi Kulturális Alapból arra a célra, hogy Ady Endre szülőfalujában, Érmindszenten irodalmi zarándokhelyet és termálfürdővel egybekötött szállót építsen. Az alapkövet 2002 novemberében le is tették, az ügy azonban holtpontra került, a balliberális oldal hatalomra kerülése után ugyanis a programot átirányították a nagyváradi Mecénás Alapítványhoz. A tehetséges fiatalok, a szociálisan rászorulók segítését felvállaló szervezet a római katolikus egyházzal közösen ugyancsak termálszállót is magában foglaló Ady-központ megvalósítására vállalkozott az eltérített összegből. A bihari sajtó beszámolója szerint azonban a Mecénás mindeddig csak egy báltermet épített fel a 320 millió forintból.” (MNO, http://mn.mno.hu/portal/723183)
„Az első pályázatot MSZP-SZDSZ segédlettel »felülíró« második nyertes pályázat nyomán mindössze egy abbamaradt, omladozó építkezés és egy tornateremhez hasonló bálterem jött össze »Ady Endre Kulturális Központ« néven a nagyváradi Izabella (ma Codrilor) utca egyik félreeső telkén, a városi strand és belügyminisztérium üdülőtelepe között. Az évek során a Medgyessy-, majd a Gyurcsány-kormány már nem is firtatta a pályázat sorsát, ők a pénzt átadták váradi partnereiknek, emezek nyilván valamiképpen elszámolták, aztán lett belőle, ami lett. A további támogatás valami miatt elmaradt, így aztán egy tényleges, multifunkcionális, az Ady-kultuszt szolgáló kulturális és idegenforgalmi létesítmény se Váradon, se Mindszenten nem lett.
Idővel bebizonyosodott, hogy a 320 millió forintból felhúzott strand melletti hodály gyakorlatilag az RMDSZ Bihar megyei szervezetének afféle gyűlés- és báltermévé vált, amely az év nagy részében kihasználatlanul áll. A félbehagyott »termálszálló« mellett lapuló »Ady Endre Kulturális Központban« pártbulikat, lakodalmakat, babazsúrokat, divatbemutatókat stb. tartanak mind a mai napig, s ezeknek vajmi kevés közük van a költői hagyaték vagy általában a magyar kultúra ápolásához. Mivel a több száz milliós »kulturális invesztíció« magyar közpénzekről szól, a második Orbán-kormány beiktatását követően úgy fest, ez a csontváz is kiesik abból a szekrényből, amelyben a határon túli magyar kultúra megsegítésére címzett, ám menetközben szőrén-szálán eltűnt, eltérített vagy látatlanban felélt támogatások titokzatos ügyei lapulnak.” (Reggeli Újság, 2010. július 4.)
„Hazai vizekre" evezve idézzük meg a legnagyobb sajtóbotrányt kiváltó esetet, amely jól jellemzi a Kiss-Biró üzletpolitikát:
A „tej-kifli" program 2004-ből
Kiss Sándor Bihar megyei tanácselnök, és Bíró Rozália nagyváradi alpolgármester cége szolgáltatja a tejet Bihar megye egy részén az iskolai tej-kifli kormányprogramhoz. Az RMDSZ-es politikusok üzleti fogására a nagyváradi Reggeli Újság figyelt fel, majd a témát a nagyváradi Realitatea Bihoreana bontotta ki részletesebben. Kiss Sándornál érdekütközés esete áll fenn, mert a kormányrendelet a megyei tanácselnököket bízza meg azoknak a cégeknek a kiválasztásával, amelyek a pályázati feltételek alapján végül részt vehetnek a liciten. A tanácselnököknek kell ugyanakkor felügyelniük a program működését. Kiss Sándor többségi tulajdonosa a tejet szolgáltató Biolact Rt.-nek (Kiss Sándornak 70 százalékos, Bíró Rozáliának 23 százalékos részesedése van) (Krónika, 2004. szeptember 23.)
Mind Kiss Sándor, mind Biró Rozália ártatlannak vallották magukat.
A nagyváradi RMDSZ sem állt a helyzet magaslatán:
A nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium sportpályájának ügye
Nagyvárad önkormányzata 2004 májusban döntött arról, hogy a református iskola sportpályáját a szomszédos telken álló ortodox templomnak utalja ki 49 évre. Bíró Rozália alpolgármester korábban úgy nyilatkozott, hogy nem rosszhiszeműen döntöttek az ortodox parókia javára, a tervezeten ugyanis nem szerepelt, hogy a Lorántffy sportpályájáról van szó. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület, Tőkés László püspök és Kovács Zoltán főgondnok aláírásával tiltakozó nyilatkozatot adott ki a városi tanács azon határozata ellen, amely értelmében a tizenöt éves küzdelem után alighogy visszaszerzett nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium sportpályáját a nagyvárad-olaszi román ortodox egyházközségnek adományozta. Az önkényes és jogfosztó határozat meghozatalában a városi tanács magyar képviselői – RMDSZ-es frakciója – is részesek voltak. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület azzal a kéréssel fordul a nagyváradi városi tanácshoz, hogy haladéktalanul vonja vissza a magyarságot és a reformátusokat diszkrimináló, törvénytelen határozatát, kéri a Román Ortodox Egyház nagyváradi püspökségét, hogy ne engedjen teret ennek a jogfosztó eljárásnak, ugyanakkor felszólítja az RMDSZ helyi, megyei és országos szervezeteit, hogy sürgősen lépjenek közbe a Nagyváradon kialakult helyzet orvoslása érdekében. (Romániai Magyar Szó, 2005. január 7.)
A sportpálya ügye végül több mint három évig húzodott, addig kellett tüntetésekkel, demonstrációkkal, petíciókkal, perekkel stb. nyomást gyakorolni a döntéshozókra, hogy amit elrontottak, legalább ne rontsák tovább – a pályát sokéves huzavona után a nagyváradi helyi tanács végül 49 évre a Lorántffy Gimnáziumnak adta bérbe.
Kozacek-szobor a Nagyváradon – RMDSZ-es köszönettel
„Szobrot ajándékozott a szlovák kormány Nagyváradnak. Josef Kozacek szlovák nemzetiségű egykori nagyváradi kanonok mellszobrát vette át a város nevében hétfő délután Biró Rozália alpolgármester. Az ünnepi alkalmon jelen volt Adrian Miroslav Merka parlamenti képviselő, a Romániai Csehek és Szlovákok Demokratikus Szövetségének (RCSSZDSZ) elnöke és Dagmar Repcekova, Szlovákia romániai nagykövete is. [...]A meghívott vendégeken kívül azonban hívatlanok is felsorakoztak a várad-őssi Ifjúsági Központ előcsarnokában, ahova a szlovák küldöttség érkezett. Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) bihari szervezetének több tagja ugyanis tiltakozó demonstrációt szervezett az esemény közben, s mint mondták, visszásnak tartják, hogy a pillanatnyilag igencsak feszült magyar – szlovák helyzetben Nagyváradon szobrot kapjon a szélsőségesen nacionalista politikájáról elhíresült Matica Slovenska egykori vezetője, s hogy ráadásul ezt az ajándékot maga a magyar nemzetiségű, RMDSZ-es alpolgármester vegye át és köszönje meg. De mint utóbb kiderült, nemcsak az EMI tagjai, hanem maga a nagyváradi római katolikus püspök, Tempfli József is több kifogásolnivalót talált ebben a szoborajándékozási akcióban. [...] Felszólalt Biró Rozália is, aki megköszönte az ajándékot a jelenlévő szlovákoknak s rajtuk keresztül a pozsonyi kormánynak is, mi több, üdvözletét küldte a jelenlegi Fico-kabinetnek, méltatva annak nemzetiségi politik áját. [...] Tempfli József megyéspüspök az alábbiakat tartotta fontosnak nyilvánosságra hozni az eset kapcsán tegnap délelőtt: „Nagyon furcsállom, hogy a katolikus püspökség megkerülésével akar a polgármesteri hivatal szobrot állítani egy katolikus kanonoknak Nagyváradon. Részemről ezt azért is furcsállom, mert Josef Kozacek kanonok szélsőséges politikájáról vált ismertté, az akkori szlovák nacionalista szervezetet, melynek egyik vezetője volt, úgy kell elképzelni, mint a mai Vatra Româneascãt, csak persze szlovák kiadásban. Én azon a véleményen vagyok, hogy a nagyváradi katolikusok történelmében akad számos, Kozaceknél kiemelkedőbb alak, aki méltóbb arra, hogy szobrot kapjon a bazilika kertjében. El kell mondanom, hogy a püspökség szobrot akart állítatni Pázmány Péter hitvitázó szellemóriásunknak, illetve Bogdánffy Szilárd vértanú püspöknek, de az illetékesek ezt nem engedélyezték, mondván, hogy a székesegyház műemlék épület, tehát nem szabad megbontani az eredeti kinézetét. Úgy tűnik, Kozacek kanonok szobrának esetében ez nem jelent akadályt..." (Reggeli Újság, 2008. november 25.)
Az utcanév-botrány(ok)
Az RMDSZ-nek Nagyváradon „nem sikerült meggyőznie" a román többségű önkormányzatot, hogy hivatalosan is helyezzék ki a kétnyelvű utcanévtáblákat. Így arra biztatták a város lakóit, hogy saját költségükre rendeljék meg a magyar utcaneveket is tartalmazó kétnyelvű táblákat, és helyezzék el ingatlanjaikra. Velük szemben az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) saját költségükre igény szerint bárkinek elkészítik a történelmi magyar utcanevet tartalmazó táblát – ám ez az RMDSZ-es tanácsosok szerint törvénytelen.
Mindenesetre az RMDSZ Bihar-megyei szervezete elkészíttette a hivatalos utcanevek fordítását: „Nem csupán helytelen, de nevetséges félrefordításokat is tartalmaz a nagyváradi utcanevek hivatalos magyar nyelvű elnevezését tartalmazó lista, amely mind a városi önkormányzat, mind Biró Rozália RMDSZ-es alpolgármester hivatalos honlapján elérhető. Mint arról beszámoltunk, a Bihar megyei RMDSZ nemrég arra szólította fel a lakosságot, igényeljenek és tegyenek ki házfalukra kétnyelvű utcanévtáblákat, ám csakis a román nevek fordításaival, a történelmi magyar utcanevek kihelyezése ugyanis szerintük jogilag nem védhető. [...] A listán többek között olyan utcanevek olvashatók, mint Bánat utca (strada Banatului), Piros tó utca (Lacul Roşu, azaz Gyilkos-tó), Háborúzók utcája (Războieni – a Fehér megyei Războieni falu magyar neve Székelyföldvár), Galacticon Gála utca (Gala Galaction – Grigore Pişculescu román író álneve), Szalázs utca (Sălajului – Szilágy megye), Élúk utcája (valószínűleg Élőkre kívánta magyarosítani a Viilor román kifejezést a fordító, pedig a szó valójában szőlőst jelent), Parasztok tere (Piaţa Ţăranilor, azaz Földművelők tere, Transzilvánia utca (Transilvaniei). A Sanatoriului (szanatórium) elnevezést egyenesen Szenátusnak fordították. A furcsaságok között szerepel a Polgármesteri Hivatal utca is, amely a lista szerint a Primăriei fordítása, holott a kezdeményezés bemutatásakor az RMDSZ is Városházára magyarosította ezt az elnevezést. Más utcanevek esetében a fordító egyszerűen a román elnevezés mellé biggyesztette az „utca" szót. Ilyen például az Aleea Călinului – Sétány, az Aleea Forajului – Sétány, vagy Strada Elanului – Elanului utca." (Krónika, 2010. május 3.) Az erdélyi napilap publicistája ehhez kapcsolódva a következőképpen ír: „Az igazi felelősség azokat terheli, akik a listát jóváhagyták, és fölengedték a világhálóra. Az ugyanis még a kisebbik baj, hogy saját magukat nevetségessé teszik, ám ezzel a félrefordított kezdeményezéssel az egész város nevetség tárgyává válik – arról nem is beszélve, hogy a kétnyelvűségre vonatkozó, amúgy jogos követeléseket is hiteltelenné teszik. A lista alapján kihelyezett táblákat ugyanis kétnyelvűnek nem lehet nevezni – legfeljebb félnyelvűnek. Vagy félkegyelműnek. Ha már a történelmi utcanevek használatát a románok ellenkezésétől félve nem szorgalmazzák, akkor vehetnék a fáradságot, hogy értelmes emberre bízzák a fordítást. (Bár egyes szászföldi településeken nem jelent gondot a történelmi nevek használata sem). Ám ha a magát magyar érdekképviseletnek nevező szervezettől csak ilyen színvonalú kezdeményezésekre telik, akkor a magyar nyelv hivatalos használatára vonatkozó követelések tényleg elmehetnek a levesbe. Vagy a Piros tóba, ha úgy tetszik." (Balogh Levente: Félnyelvűség, Krónika, 2010. május 4.)
|
