|
ROMÁNIA
Késik a kisebbségi törvény
Új Magyar Szó, 2011. március 22. - S. M. L.
„Nagy esélyt látok arra, hogy még ebben a parlamenti ülésszakban elfogadjuk a kisebbségi törvényt" – szögezte le az Új Magyar Szó kérdésére tegnap Emil Boc.
„Nagy esélyt látok arra, hogy még ebben a parlamenti ülésszakban elfogadjuk a kisebbségi törvényt" – szögezte le az Új Magyar Szó kérdésére tegnap Emil Boc. A miniszterelnököt arról kérdeztük, megítélése szerint mennyire vetették vissza a kisebbségek jogállásáról szóló törvény elfogadásának folyamatát a román–magyar viszonyt beárnyékoló történések: az Avram Iancu-bábu szimbolikus felakasztása Csíkszereda főterén, illetve a március 15-i erdélyi ünnepségeken elhangzott, a román parlamenti ellenzék által kifogásolt magyar hivatalos beszédek és azok „kiegészítései".
Borbély László környezetvédelmi miniszter, az RMDSZ ügyvezető alelnöke szerint „nem használt a kisebbségi törvény ügyének" az, ami az utóbbi időszakban történt.
„Egy ilyen dolognak, mint amilyen Avram Iancu szimbolikus felakasztása, mindig megvan a negatív hozadéka. Éppen a napokban állított meg egy bukaresti román úriember, aki elmondta, hogy ő nagyon tisztel bennünket magyarokat, az RMDSZ-t, de azért »miért kellett ilyesmit csináljunk« mi, magyarok? Tehát az ilyesmi visszaüt ránk, mint egy bumeráng" – magyarázta Borbély. Ugyanakkor leszögezte, a koalíciós megállapodásban a kisebbségi törvény elfogadásának határideje július elseje, ami kötelezi a koalíciós partnereket.
Mint ismert, a kisebbségi törvényről a képviselőház emberjogi bizottságának kell jelentést írnia. A testület RMDSZ-es tagja, Varga Attila lapunknak szintén elismerte: a történtek késleltetik a jogszabály vitáját.
„Jobb is, ha még nem kezdjük el a törvény tárgyalását, hagyjuk, hogy csillapodjanak a kedélyek" – magyarázta a politikus. Március 8-án a politikus lapunknak azt nyilatkozta: „két-három héten belül, de mindenképpen a bizalmatlansági indítványról történő március 16-i szavazás után" tűzi napirendre a képviselőház emberjogi szakbizottsága a kisebbségi törvényt.
A szenátus nem ítélte el Budapestet
A szenátus tegnap elutasította az ellenzéki liberálisoknak azt a javaslatát, hogy napirendre tűzzék a magyarországi politikusok március 15-i kijelentéseit elítélő nyilatkozatot. A képviselőház vezetősége azonban arra utasította a külügyi bizottságot, holnapig dolgozzon ki jelentést az ellenzéki tervezetről.
„A liberálisok tervezetében továbbra is az szerepel, hogy Orbán Viktor március 15-i üzenete irredenta és románellenes volt. Még azt a fáradtságot sem vették, hogy ezt az állítást visszavonják" – nyilatkozta lapunknak Korodi Attila, a külügyi bizottság elnöke.
A politikus úgy fogalmazott: reméli, sikerül meggyőzni képviselőtársait arról, hogy ebben a formájában az ellenzék által javasolt állásfoglalás „kész öngyilkosság". Hozzátette, nem tudja megjósolni, mekkora sikerrel jár majd ez a próbálkozása.
Ügyészségi vizsgálat indult Adrian Severin ellen, az EP-képviselő nem hajlandó lemondani
Krónika, 2011. március 22.
Korrupció gyanújával indított vizsgálatot Adrian Severin EP-képviselő ellen az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság. A hatóság azt követően indított hivatalból kivizsgálást, hogy a Sunday Times egy írása szerint Severin beleegyezett kenőpénz elfogadásába törvénymódosítások benyújtásáért. Severin nem kíván lemondani tisztségéről. Martin Schultz, az EP szocialista frakciójának vezetője szerint a román képviselőt kizárhatják a frakcióból.
A Sunday Times oknyomozó riporterei magukat pénzügyi lobbistáknak kiadva kerestek meg EP-képviselőket, akiknek pénzt ajánlottak fel, ha számukra kedvező törvénymódosításokat nyújtanak be. Hárman mentek lépre: Ernst Strasser osztrák, Adrian Severin román és Zoran Thaler szlovén EP-képviselő. Mindhármuknak évi százezer eurót ajánlottak fel. A képviselők a pénzért cserébe törvénymódosításokat nyújtottak be az Európai Parlamentben. A lap szerint két törvénymódosítás meg is jelent az EP hivatalos dokumentumai között, pontosan abban a formában, ahogy a lobbisták megfogalmazták. A lap szerint pár lépésre vannak attól, hogy törvényerőre emelkedjenek.
A botrány kirobbanását követően az osztrák EP-képviselő pártja felszólítására még vasárnap lemondott képviselői mandátumáról, hétfőn Zoran Thaler is visszaadta mandátumát.
Az Európai Parlament egy hétfői közleményében tudatta: komolyan veszi a The Sunday Times állításait. Diana Wallis, az EP átláthatóságért felelős alelnöke már vasárnap jelezte: a parlament vizsgálatot indított a tények teljes körű megállapítására. „A vizsgálat megállapításainak függvényében az Európai Parlament gyorsan megtesz majd minden szükséges lépést - mondta Wallis asszony. - Az Európai Parlament nem fogadhatja el az olyan törvénysértéseket, amilyenekről a lap ír, és minden szükségeset meg fog tenni az ügy gyors és méltányos kezeléséért."
Adrian Severin hétfőn leszögezte: nem mond le képviselői tisztségéről a nevéhez kapcsolódó korrupciós gyanú miatt, mivel nem követett el törvénytelenséget, de felfüggesztette tagságát a PSD vezetőségében.
Martin Schultz, az EP szocialista frakcióvezetőjének szóvivője hétfőn közölte: Schulz kérni fogja Severin lemondását, és ha ez nem történik meg, a román képviselőt kizárják a frakcióból.
Severin egyébként a saját személye elleni támadásnak, egy „kényelmetlen és befolyásos" román politikus eltüntetésére tett kísérletnek nevezte a botrányt.
Victor Ponta, a PSD elnöke hétfőn közölte, személyesen beszélgetett el a korrupcióval megvádolt EP-képviselővel, akinek ügyét a párt elnöksége is megvitatta. Kiszivárgott információk szerint Severint a párt elnöksége kényszerítette vezetőségi tagságának felfüggesztésére. Állítólag a pártból való kizárása is fölmerült. Ponta kijelentette: az ellene megfogalmazott vádak súlyosak, és ha beigazolódnak, viselnie kell a következményeket.
Románia nem tárgyal Orbánról
MTI, 2011. március 21.
A román szenátus hétfőn elutasította az ellenzéki liberálisoknak azt a javaslatát, hogy napirendre tűzzék a magyarországi politikusok március 15-ei kijelentéseit elítélő nyilatkozatot. Orbán Viktort értették félre.
Ugyanakkor a képviselőház külügyi bizottsága várhatóan a héten elkészíti egy ilyen nyilatkozatnak a tervezetét. Hétfőn az a Puiu Hasotti liberális szenátor javasolta az elítélő nyilatkozat napirendre tűzését, aki már a múlt hét szerdáján is megkísérelte ugyanezt. A román parlamentben aznap több órás vita alakult ki Orbán Viktor határon túli magyarokhoz intézett március 15-i üzenete miatt, miután az ellenzék egy téves hírügynökségi tudósítás alapján olyan gondolatokat tulajdonított a magyar kormányfőnek, amelyek az üzenetben valójában nem szerepeltek.
A román ellenzék mindazonáltal nem tett le arról a szándékáról, hogy a parlamentben elítélő nyilatkozatot fogadtasson el a magyarországi politikusok kijelentéseivel kapcsolatban. Ők ugyanis például Kövér Lászlót, a magyar parlament elnökét is bírálták, aki március 12-én Marosvásárhelyen kijelentette, hogy a Székelyföld területi autonómiájáért küzdő Székely Nemzeti Tanács célkitűzései jogszerűek és korszerűek. A román ellenzéki politikai erők – a Nemzeti Liberális Párt (PNL), a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Konzervatív Párt (PC) – azzal vádolták az Országgyűlés elnökét, hogy a román alkotmányt sértő kijelentést tett.
A román szenátusban hétfőn csak 39 honatya támogatta az elítélő nyilatkozat napirendre tűzését, 45-en ellene szavaztak, miután a román kormány fő erejét képező Demokrata Liberális Párt (PD-L) nevében Cristian Radulescu frakcióvezető a napirendre tűzés ellen foglalt állást. Radulescu szerint a nyilatkozat-tervezet túlzásokat tartalmaz, és annak elfogadása ártana a román többség és a romániai magyar kisebbség viszonyának. A román képviselőház házbizottságában is felvetették a liberálisok a nyilatkozat napirendre tűzését. A képviselőház vezető testülete megbízta a román parlament alsóházának külügyi bizottságát, hogy szerdáig készítse el egy ilyen nyilatkozatnak a tervezetét.
Ponta szélsőséges kirohanása: Kadhafihoz hasonlította Orbán Viktort és Traian Băsescut
Krónika, 2011. március 22. – Balogh Levente
Durva kirohanást intézett Victor Ponta, az utóbbi időben egyre hevesebb magyarellenes retorikát alkalmazó ellenzéki Szociáldemokrata Párt (PSD) vezetője Orbán Viktor magyar kormányfő és Magyarország ellen a március 15-i erdélyi megemlékezéseken elhangzott beszédek miatt, egyúttal a bukaresti kormányt is ostorozta a hivatalos reakciók elmaradása okán.
Durva kirohanást intézett Victor Ponta, az utóbbi időben egyre hevesebb magyarellenes retorikát alkalmazó ellenzéki Szociáldemokrata Párt (PSD) vezetője Orbán Viktor magyar kormányfő és Magyarország ellen a március 15-i erdélyi megemlékezéseken elhangzott beszédek miatt, egyúttal a bukaresti kormányt is ostorozta a hivatalos reakciók elmaradása okán.
„Traian Băsescu államfő és Emil Boc miniszterelnök gyávasága csak azzal magyarázható, hogy fű alatti megállapodásokat kötöttek, amelyek hátrányosan érintik a nemzeti érdeket és a többség és a kisebbség közötti viszonyt" – jelentette ki Ponta, hozzátéve, hogy továbbra is magyarázatot vár a március 15-én egyes budapesti hivatalosságok által közvetített üzenetek miatt. Ponta egyúttal durva jelzőkkel illette Orbán Viktort és Traian Băsescut.
A szociáldemokrata pártelnök Kadhafi líbiai és Ben Ali tunéziai diktátorhoz hasonlította, és elfuserált 21. századi diktátornak nevezte a két politikust, és úgy vélte, mindketten a sajtó ellen harcolnak, és nacionalista megnyilvánulások jellemzik őket. „A Szociálliberális Unió Orbán Viktor és azon magyarországi vezetők ellen harcolnak, akik nem adják meg a kellő tiszteletet Romániának, és ezt – főleg Orbán Viktor – azért teheti meg, mert Traian Băsescu, akivel egyformán gondolkodnak, cinkosául szegődik" – hangoztatta Ponta. Szerinte a magyar és a román vezető is antidemokratikusan gondolkodik, nacionalista megnyilvánulásaikkal pedig saját kudarcaikat próbálják elfedni. „Miért kellene elfogadnunk, hogy Orbán Viktor adjon nekünk leckéket Erdélyről? Erre a kérdésre Traian Băsescu nem fog választ adni" – jelentette ki Ponta.
A képviselőház házbizottsága egyébként tegnap úgy döntött, legkésőbb holnapig kidolgozza a budapesti nyilatkozatokat elítélő nyilatkozattervezetet, amelyet az ellenzéki Szociálliberális Unió (USL) javaslatára készül elfogadni a parlament. Nicolae Mircovici képviselőházi jegyző szerint a nemzeti liberális párti szenátor, (PNL) Puiu Haşotti által kezdeményezett, Megdöbbenés és felháborodás című dokumentumot a külügyi bizottság mihamarabb véglegesíti. Mint arról beszámoltunk, a kormány ellen a munkatörvénykönyv miatti felelősségvállalás nyomán benyújtott bizalmatlansági indítvány szerdai vitáján – mivel esély sem mutatkozott az ellenzék sikerére – az ellenzéki pártok magyarellenes uszítással próbálták elterelni a figyelmet.
A március 15-én a határon túli magyarokhoz intézett magyar kormányfői üzenet egy eltorzított változatára hivatkozva – amely, mint kiderült, úgy született, hogy az Agerpres román hírügynökség tudósítója egybemosta a magyar kormányfő szavait egy másik szónok, a bukaresti magyar nagykövet feleségének beszédével – egy Budapestet elítélő nyilatkozatot akartak elfogadtatni, amelyet akkor a kormánytöbbség megakadályozott. A szenátus ugyanakkor tegnap elutasította a nyilatkozatról való egyeztetés napirendre vételét.
Cristian Diaconescu volt külügyminiszter, egykori PSD-s politikus jelenleg az ellenzéki pártokból kilépett és a kormányt támogató honatyák alapította Szövetség Románia Fejlődéséért (UNPR) párt tiszteletbeli elnöke – szintén a budapesti kormányt ostorozta, mondván, a szónoklatok kampánybeszédeknek tekinthetők, azok hangvétele pedig nem méltó az Európai Unió elnöki tisztségét betöltő országhoz. Bírálta a román ellenzéket is, mondván: a nézeteltéréseket diplomáciai párbeszéd útján, nem kampányízű nyilatkozatok révén kell rendezni.
ERDÉLY
Sepsiszentgyörgy: a románoknak adott igazat a bíróság az utcanév-háborúban
Krónika, 2011. március 22. – Bíró Blanka
Felfüggesztette a Kovászna megyei bíróság a sepsiszentgyörgyi önkormányzat három utcanév-módosításra vonatkozó határozatát.
A bíróság honlapján közzétett döntés szerint helyt adtak a Kovászna és Hargita Megyei Románok Civil Fóruma feljelentésének, a végleges ítélethirdetésig a határozatokat felfüggesztik. Antal Árpád polgármester kifejtette, az önkormányzatok autonómiája értelmében a helyi tanácsnak jogában áll eldönteni, mi legyen egy utca neve, a bíróságon védik meg az utcanév-módosításra vonatkozó határozatokat. „Nem tudják annyiszor megtámadni, ahányszor az önkormányzat erről szavazni tud" – szögezte le.
A polgármester elmondta, arra törekszik, hogy a városban nyugodtan éljenek a magyarok és a románok, mások viszont szítják az etnikai feszültségeket. Mint beszámoltunk, a helyi tanács tavaly májusban összesen 36 utca elnevezéséről vagy névváltoztatásáról döntött. Többek között harmadik alkalommal szavazták meg, hogy a vasútállomástól a város központjáig húzódó 1918. december 1. sugárutat három részre osztják, az egyik szakasznak továbbra is a román nemzeti ünnep dátuma a megnevezése, a másik két részt Mihai Eminescuról és Petőfi Sándorról nevezték el. György Ervin prefektus nem támadta meg a határozatot, így az új megnevezések bekerültek az utcanevek jegyzékébe.
A Kovászna és Hargita Megyei Románok Civil Fóruma a belügyminisztériumhoz fordult, a szaktárca vizsgálóbizottsága szerint a határozattal nem vették figyelembe, hogy ebben a kérdésben korábban már született végleges bírósági döntés, ezért a tanács nem szavazhatta volna meg újra a kezdeményezést. György Ervin szerint a kilencvenes években visszavonatott és a tavalyi határozat nem pontosan ugyanaz. Eddig a Petőfi Sándor, a Mihai Eminescu, az Attila utcát nevezték át, a többivel még kivár az önkormányzat, hogy ne egyszerre kelljen a személyi igazolványokat kicserélni.
Magyarellenes fellépés Marosvásárhelyen
Kóniika, 2011. március 22. – Szucher Ervin
Egy hét múlva, március 28-án hirdet jogerős ítéletet a craiovai táblabíróság abban a közigazgatási perben, amelyet több román nacionalista szervezet és Ioan Sita önkormányzati képviselő kezdeményezett a marosvásárhelyi tanács 2005/255-ös számú határozata ellen.
Több mint öt évvel ezelőtt a város képviselő-testülete – egyetlen ellenszavazat és egy tartózkodás mellett – a Călăraşilor utca Kossuth Lajosra való visszanevezéséről döntött. A tegnapi, Craiovára áthelyezett táblabírósági tárgyalás botrányba fulladt, ugyanis a felperesek – az Avram Iancu Kulturális Egyesület, a Vatra Românească Szövetség, a Nagy-Románia Párt és Ioan Sita – több tízfős hangoskodó csapattal képviseltették magukat a tárgyalóteremben.
Egy adott pillanatban, a sok bekiabálás után, a bírónő kénytelen volt tízperces szünetet elrendelni. A tárgyalás végén Florin Oproiescu, a Vatra Românească elnöke néhány újságot próbált a bírónő kezébe nyomni, de az semmiként nem volt hajlandó elfogadni. A hangoskodók szerint mind olyan román nyelvű lapokról volt szó, amelyek „tisztán leírták", hogy ki volt Kossuth, és miként ártott az erdélyi románságnak, illetve március 15-én miként alázta meg a többségi nemzetet Csibi Barna. Látván, hogy a bíróság nem szimpatizál velük, a Vatra emberei nem akarták elhagyni a tárgyalótermet.
„Szerencsére a per a lehető legnormálisabb körülmények között zajlott, mert a bírónő nem vette a magyarellenes lapot, nem engedett a hangulatkeltésnek" – számolt be a marosvásárhelyi önkormányzatot képviselő Kerekes Károly. A craiovai bíróság nem engedte meg, hogy a nacionalista szervezetek ügyvédje, Ioan Sabău-Pop a tőle megszokott pátoszos módon Kossuthot gyalázza. Mint ahogy azt sem, hogy ellenfelét megalázza. „A bíróságot kimondottan csak jogi szempontból érdekelték az érvek és ellenérvek. Elmondtam, hogy a helyi tanács nem ért egyet a marosvásárhelyi törvényszék korábbi döntésével, miszerint az utca azért nem viselheti Kossuth Lajos nevét, mert az önkormányzati határozat nem a havi rendes ülésen, hanem sürgősségi eljárással született meg. A törvényszéknek ehhez semmi köze, a testület dolga eldönteni, melyek a prioritásai" – nyilatkozta lapunknak az RMDSZ jogász-politikusa. Kérdésünkre, hogy mit vár a jogerős ítélettől, Kerekes azt mondta, a per megnyerését. „A jogi érvek mellettünk szólnak" – hangsúlyozta az ügyvéd.
Újabb kedvezőtlen döntés az Urmánczy-ügyben
Krónika, 2011. március 22. – Jánossy Alíz
Törölni kell az autonómiatörekvések támogatásáról szóló bekezdést a maroshévízi Dr. Urmánczy Nándor Egyesület statútumából – döntött március elején a maroshévízi bíróság, az ítéletet nemrég ismertették a felekkel.
Mint arról beszámoltunk, az Urmánczy-egyesület beszüntetéséről szóló, több mint egy éve húzódó perben a csíkszeredai törvényszék helyt adva az alperes magyar civil szervezet kérelmének, visszautalta az ügyet alapfokra a maroshévízi bíróságra. „A február 22-i, utolsó tárgyaláson Ilie Şandru ismét azzal hozakodott elő, hogy töröljük az autonómiatörekvéseket tartalmazó részt az alapszabályból, illetve hogy változtassuk meg az egyesület nevét" – nyilatkozta a Krónika kérdésére Czirják Károly, az egyesület elnöke. Hozzátette, pedig a civil szervezet alapítói akkoriban még abban reménykedtek, hogy a maroshévízi bíróság nem hoz ítéletet a csíkszeredai törvényszék ellenében.
Azonban, amint az a határozatból is kiderült, a Hargita megyei kisváros bírósága, akárcsak első alkalommal, ismét a felperes román civil szervezeteknek – a Miron Cristea, a Radio Ardealul és a Glasul Călimanilor alapítványoknak – adott igazat, elrendelve a statútum 5. bekezdésének a törlését. Mint ismeretes, a három román civil szervezet már tavaly áprilisi beadványában az Urmánczy kulturális egyesület tevékenységének beszüntetését kérte. A kezdeményező Ilie Şandru nyugdíjas történelemtanár beadványában egyebek mellett azt állította, hogy az egyesület alkotmányellenes tevékenységet folytat, és veszélyezteti Románia területi integritását és függetlenségét.
„Természetesen, Kincses Előd ügyvédünk javaslatára, most is élünk a fellebbezési lehetőséggel" – szögezte le lapunknak Czirják Károly egyesületi elnök. Hozzátette, úgy tűnik, egy pingpongmeccshez hasonló persorozat elébe néznek, melyben a különböző fokozatú ítélőszékek egymásnak passzolják az ügyet.
A Rákóczi Évek záróünnepsége
Szatmári Magyar Hírlap, 2011. március 22.
A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság, valamint a Királyhágómelléki Református Egyházkerület szervezésében rendezték meg szombaton délelőtt 11 órától a Jubileumi Rákóczi Évek záróünnepségét.
A rendezvénynek a Nagykárolyi Református Esperesi Hivatal gyülekezeti terme adott otthont, s közel ötvenen vettek részt rajta.
Az esemény áhítattal kezdődött, amelyet Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke tartott. Ezután Dukrét Géza köszöntötte az egybegyűlteket, s beszámolót tartott a jubileumi nyolc év eseményeiről.
Fél tizenkettőtől előadások sorozata következett. Elsőként Szőcs Péter, a Szatmár Megyei Múzeum aligazgatója beszélt a szatmári várról a Rákóczi-szabadságharc alatt.
Nagykárolyból Hágó Nándor Károlyi Sándort mutatta be mint hadvezért és gazdát. Dr. R. Várkonyi Ágnes Budapestről, az MTA doktora, történész, Rákóczi-kutató Rákócziról és a szatmári békéről értekezett. Lukács Olga Kolozsvárról „Rákóczi sorsdöntő találkozása a kamalduliakkal", Kupán Árpád Nagyváradról „II. Rákóczi Ferenc életművének időszerűsége" címmel tartott előadást.
A rendezvény részeként mutatták be a Jubileumi Rákóczi Évek IV. kötetét, amelyet Dukrét Géza ismertetett.
Az eseményen a magyarországi Kazinczy Társaság, Isaszegről a Határon Túli Magyar Emlékhelyekért Alapítvány is képviseltette magát. A rendezvény végén a résztvevők elzarándokoltak a majtényi obeliszkhez, amelyet
meg is koszorúztak.
Határon átnyúló ifjúsági civil találkozó
Nyugati Jelen, 2011. március 22. – Pataki Zoltán
Határon átnyúló ifjúsági együttműködés lehetőségei és problémái címmel szervezett találkozót az Integratio Alapítvány március 19-én a Magyar Ház Civil Termében.
A megbeszélésen az alábbi civilszervezetek képviseltették magukat: START – Tanácsadó és Továbbképző Iroda (Temesvár), Temesvári Magyar Ifjúsági Szervezet, Lugosi Ifjúsági Művelődési és Hagyományápoló Egyesület, Temesvári Magyar Diákszervezet, FIDELITAS szegedi szervezete, a Szegedi Politológus Hallgatók Egyesülete, Munka Világa Egyesület (Szeged), Jelen-lét Ifjúsági Szervezet (Szabadka), továbbá a Csongrád Megyei Önkormányzat Ifjúsági referense, valamint a Destinus ifjúsági szervezet képviselője (Szabadka).
A főszervező Integratio Alapítvány fő célkitűzése a régióban tevékenykedő ifjúsági civilszervezetek egymással való megismertetése, közös problémáik feltárása és a közös út keresése.
A találkozón, a résztvevők rövid bemutatkozása után már konkrét problémákról szólt minden ifjúsági vezető, képviselő, mint a pénz és a kapcsolat hiánya a többi civilszervezettel, az érdektelenség. A szegedi résztvevők szerint a kapcsolatépítésnek határtalannak kell lennie. Ezzel egyetértve a délvidékiek nehezményezték, hogy Szabadkáról Magyarország, vagy akár Erdély is csak nagyon nehezen megközelíthető, mivel nincs tömegközlekedés, mely a nagyvárosokat összekötné. Míg a szegediek arra törekednek, hogy a különböző rendezvényeket az anyaországon kívül vigyék, a temesváriak két dologra panaszkodnak: egyrészt pályázati pénzből élnek, ami kevés, másrészt a szervezetet vezetők (mivel diákszervezetről van szó) állandóan cserélődnek, így ez negatívan hat a a különböző projektjeik folytonosságára.
Kiss Gábor, (A Munka Világa Egyesület) lényegretörően kifejtette: „A világgazdaság már rég egy globalizált egység. A civilek ezzel ellentétben magukba zárkóznak. Arra kellene törekednünk, hogy elérjük a szervezetek globalizációját, persze a szó jó értelmében."
Előreláthatóan nyár előtt még sor kerül egy második találkozóra, melyre a szervezők sokkal több résztvevőre számítanak. Addig is zajlik a munka: az Integratio Alapítvány egy ifjúsági civil adatbázis összeállítására készül, melyhez segítségére lesz a szombati találkozó minden résztvevője.
Az ifjúsági civil találkozó egyúttal szerves része az Integratio Alapítvány kutatásának, melynek végeredménye előreláthatóan egy-, a régióban működő ifjúsági civilszervezetek együttműködését elősegítő tanulmány lesz, a Szülőföld Alap támogatásával.
KÁRPÁT-MEDENCE
Ukrán politikus: a kettős állampolgárság veszélyezteti Ukrajna nemzetbiztonságát
MTI, 2011. március 21.
Ukrajna nemzetbiztonságát veszélyeztetné, ha állampolgárai tömegesen vennék fel a román és magyar állampolgárságot – közölte hétfőn közzétett nyilatkozatában Mikola Tomenko, az ukrán parlament elnökhelyettese. A házelnök-helyettes az internetes honlapján megjelent közleményében arra kéri Viktor Janukovics ukrán elnököt, hogy a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács (RNBO) ülésén vizsgálják az azzal kapcsolatos kérdést, hogy ukrán állampolgárok más országok állampolgárságát veszik fel.
A Julija Timosenko Blokkjának (BJUT) színeiben politizáló Tomenko egyúttal arra szólította fel Valerij Horoskovszkijt, az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) elnökét és Konsztantyin Griscsenkót, az ukrán diplomácia vezetőjét, hogy reagáljanak Románia és Magyarország ukrajnai külképviseleteinek a tevékenységére, mivel ezek közreműködnek abban, hogy ukrán állampolgárok felvegyék országaik állampolgárságát.
Az ukrán politikus kiemelte: Ukrajna nemzetbiztonságát veszélyeztetné, ha állampolgárai tömegesen vennék fel a román és a magyar állampolgárságot. Úgy vélte, fel kell mérni a probléma nagyságát, mivel szerinte külföldről pénzelt szervezetek anyagilag ösztönöznek ukrán állampolgárokat arra, hogy a 2012-ben esedékes ukrajnai országos népszámlálás során a szomszédos államokhoz kötődő nemzetiséghez tartozónak vallják magukat.
Tomenko azért javasolta a kettős állampolgárság kérdésének napirendre tűzését az RNBO ülésén, mert úgy látja: sem az SZBU, sem a külügyi tárca, sem pedig a helyi hatóságok nem reagálnak megfelelő módon arra a helyzetre, hogy ukránok felvehetik más országok állampolgárságát.
„A múlt fölött nincs hatalmunk" Fokozódik az ukrán magyarellenesség
Népújság, 2011. március 22.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és az egész kárpátaljai magyarság aggódva figyeli az utóbbi hónapok magyarellenes megnyilvánulásait Kárpátalján és Ukrajnában – közölte a magyar szervezet elnöksége hétfőn Ungváron kiadott nyilatkozatában.
A közlemény rámutat: előre kitervelt módon újra megrongálták a vereckei honfoglalási emlékművet, és folyamatossá vált a hisztérikus magyarellenes kampány a kárpátaljai és ukrajnai médiában az 1939. március 15-i események, valamint a magyarországi honosítási politikában beállt változások ürügyén. A kampány szervezői és résztvevői az eseményeket történelmi kontextusukból kiragadva, abszolutizálva és meghamisítva úgy állítják be a vidéken a többi nemzetiséggel ezer éve békében élő magyarságot, mint az ukrán nép örökös ellenségét, gyilkosát – áll a nyilatkozatban.
A KMKSZ szerint a magyarellenes kampány veszélyezteti a soknemzetiségű Kárpátalja legfőbb értékét, a nemzetiségi békét, s negatívan befolyásolja Ukrajna és a jelenleg az Európai Unió soros elnöki posztját betöltő Magyarország jó viszonyát.
„A kárpátaljai magyarság a hatályos ukrajnai törvényeknek megfelelően továbbra is fenntartja azon jogát, hogy büszkén ünnepelje nemzeti ünnepeit, használja nemzeti szimbólumait, emlékműveket állítson történelmének jeles eseményei, személyiségei tiszteletére" – emlékeztet a közlemény.
A magyar szervezet arra kéri az ukrán államhatalmi szerveket, a józan ukrajnai politikai erőket, hogy vessenek gátat a magyarellenes akcióknak és propagandának.
„A múlt fölött nincs hatalmunk, de a jövő felett igen. Úgy véljük, hogy Ukrajna valamennyi népe és nemzetisége egy olyan európai ország létrehozásában érdekelt, ahol tiszteletben tartják a nemzetiségek jogait, s ahol azok békében élnek" – zárul a KMKSZ elnökségének nyilatkozata.
Szakértő: a magyarnak regionális hivatalos nyelvvé kellene válnia
MTI, 2011. március 21.
Elvárható lenne, hogy a következetes egynyelvű politikát folytató Szlovákiában a magyar nyelv legalább regionális szinten hivatalos nyelvvé váljon - mondta a budapesti Magyar Külügyi Intézetben hétfőn Andrássy György, a Pécsi Tudományegyetem professzora. A szakértő szerint a nyelvi jogok nemzetközi normái hiányosak, felülvizsgálatra szorulnak.
A jogászprofesszor a nyelvi jogok elméletéről és gyakorlatáról tartott előadásában párhuzamot vont Szlovákia és Finnország között, mondván, "nagyon hasonló" a nyelvi összetételük és történelmük. A két ország ennek ellenére szögesen ellentétes nyelvi politikát folytat: előbbit a következetes egynyelvűség, utóbbit a következetes kétnyelvűség jellemzi - hangsúlyozta.
Rámutatott, hogy Finnország hosszú időn keresztül svéd fennhatóság alatt állt, Szlovákia mai területe pedig hasonlóan hosszú ideig a Magyar Királysághoz tartozott. Finnország lakosságának 91 százalékát finnek alkotják, a svédek aránya nem éri el a 6 százalékot, Szlovákiában a népesség nagy része szlovák anyanyelvű, a legnagyobb kisebbség, a magyarok aránya csaknem 10 százalék.
Finnországban a finn és svéd is hivatalos nyelv, a törvényhatóságok nyelve svéd, finn vagy vegyes lehet a települések etnikai összetételétől függően. Szlovákiában ezzel szemben az egyetlen államnyelv a szlovák, még olyan kisebb városokban és községekben is, ahol alig találni szlovák családot. A professzor azt mondta: ha azt nem is lehet elvárni, hogy Szlovákiában megvalósuljon a finn kétnyelvű modell, a magyar legalább regionális hivatalos nyelvi státust kaphatna, mint Szlovéniában.
Andrássy György hangsúlyozta, hogy az államok működésében a hivatalos nyelv intézménye kiküszöbölhetetlen. Utalt ugyanakkor arra, hogy a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánynak 26. cikke rögzíti: a törvény előtt minden személy egyenlő, tilos egyebek mellett a nyelvi alapon történő bármilyen megkülönböztetés, és ez ellen minden személy számára egyenlő és hatékony védelmet kell biztosítani.
A professzor érvelése szerint ha annyira különböző nyelvi jogi szabályozások létezhetnek, mint a finn és a szlovák, akkor nincs értelme a diszkrimináció rögzített tilalmának. Ezért jogos az igény, hogy erről szakmai vita kezdődjön - mondta, hozzátéve, neki a finn szabályozás rokonszenvesebb.
Az egyetemi tanár egy kérdésre válaszolva megjegyezte: a magyar diplomácia kezdeményezőbben léphetne fel nagy nemzetközi fórumokon a nyelvi jogok kérdésében. A professzor szerint a magyar kormány indítványozhatná például a nemzetközi egyezségokmány 27. cikkelyének módosítását (ez a cikkely elismeri az etnikai, vallási és nyelvi kisebbségek jogát a saját kultúra élvezetéhez, a saját vallás gyakorlásához és a saját nyelv használatához.) A kezdeményezéssel talán létrejöhetne egy fakultatív jegyzőkönyv, amely kimondaná: senkit sem lehet megfosztani attól a jogától, hogy csoportjának más tagjaival együttesen saját nyelvét használhassa.
Szlovákiában március 1-jén lépett életbe a módosított államnyelvtörvény; a kormánykoalíció kezdeményezésére a pozsonyi parlament felére, 5000-ről 2500 euróra csökkentette a törvény megsértéséért kiszabható pénzbüntetés felső határát. A kormányoldal értelmezése szerint büntetéseket csak állami és önkormányzati szervek kaphatnak majd, és csak olyan esetben, ha közigazgatási információkat, valamint az állampolgár biztonságát, egészségét, vagyonát veszélyeztető információt nem közölnek államnyelven, magánszemélyek viszont nem büntethetnek. A büntetés kiszabása nem kötelező.
Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár február 2-án Pozsonyban arról beszélt, hogy Budapestnek a módosítás után is vannak fenntartásai a szlovák jogszabállyal szemben. Kifogásolta, hogy a törvényben bennmaradt a büntetések lehetősége. "Mi azt szeretnénk, ha ezek kikerülnének a törvényből, a kisebbségi anyanyelvhasználat terén megszűnne a félelem légköre Szlovákiában, s visszaállna az egyensúly az államnyelvtörvény és a kisebbségi hivatali nyelvhasználat között" - hangsúlyozta.
EURÓPAI PARLAMENT/EURÓPAI UNIÓ
Szabadulnának Severintől
Krónika, 2011. március 22. – Balogh Levente
A mandátumáról való lemondásra szólította fel tegnap a korrupcióval meggyanúsított román szociáldemokrata párti (PSD) európai parlamenti (EP) képviselőt, Adrian Severint Martin Schulz, az EP szocialista frakciójának vezetője, a PSD pedig rábírta, hogy függessze fel tagságát a párt elnökségében.
Severin egy „kényelmetlen és befolyásos" román politikus eltüntetésére tett kísérletnek nevezte a botrányt, amelyet a The Sunday Times című brit bulvárlap robbantott ki a hétvégén. Leszögezte: nem hajlandó lemondani. Mint arról beszámoltunk, a lap újságírói lobbistáknak adták ki magukat, és egy orosz befektetési társaság nevében arra próbáltak rávenni EP-képviselőket, hogy a cég számára kedvező törvénymódosításokat nyújtsanak be az uniós törvényhozásban.
A megkeresett honatyák közül hárman – Severin, Zoran Thaler volt szocialista szlovén külügyminiszter és Ernst Strasser egykori osztrák belügyminiszter, a néppárti EP-frakció tagja – vállalták, hogy eleget tesznek a felkérésnek. Severin ráállt, hogy évi százezer euróért évi hat alkalommal részt vesz a cég tanácsadó testületének ülésein, a parlamentben végzett konzultációs tevékenységért pedig napi négyezer eurót ígértek neki. Az ügy kapcsán Martin Schulz, az EP szocialista frakciójának vezetője tegnap lemondásra szólította fel Severint, ellenkező esetben beindul a kizárását célzó eljárás. Zoran Thaler tegnap, az ügyben érintett osztrák EP-képviselő pedig még vasárnap lemondott mandátumáról.
Severin azonban tegnap azt mondta: mindvégig jóhiszeműen járt el. Emlékeztetett: a The Sunday Times botránykeltésre szakosodott kiadvány, amely euroszkeptikus és eurofób álláspontja miatt hírhedt, és már többször próbálta botrányba keverni az EP tagjait. Rámutatott: vizsgálatai során arra a megállapításra jutott, hogy az a cég, amelynek a nevében megkeresték, valódi, tehát a lap komoly összegeket mozgósított a trükk érdekében. Úgy vélte, valójában nem is az igazság kiderítése volt a cél, hanem bizonyos emberek kompromittálása.
„Nem vagyok korrupt, viszont kényelmetlen vagyok, és az is maradok. Nem egy korrupt politikustól akartak megszabadulni, hanem egy kényelmetlen embertől.
Egy olyan világban, amelyben Románia egyre kevesebb befolyással bír, elfogadhatatlan egy befolyásos román léte" – hangoztatta Severin. Mint arról beszámoltunk, az EP belső vizsgálatot indított az ügyben, Severin ugyanakkor a brit lap elleni fellépésre szólította fel az uniós törvényhozás vezetését. Victor Ponta, a PSD elnöke tegnap közölte, Severin ügyét a párt elnöksége is megvitatta. Severin tegnap felfüggesztette alelnöki tisztségét a PSD-ben – kiszivárgott információk szerint erre az elnökség maga kényszerítette őt. Állítólag a pártból való kizárása is fölmerült. Ponta kijelentette: az ellene megfogalmazott vádak súlyosak, és ha beigazolódnak, viselnie kell a következményeket.
Severin nem akar távozni
Erdély.ma, 2011. március 22.
Nem kíván lemondani európai parlamenti mandátumáról Adrian Severin SZDP-s képviselő, akit tegnap előbb saját párttársai kérettek magukhoz Bukarestben, majd az európai szocialisták frakcióvezetője, Martin Schulz hívatta Brüsszelbe, hogy magyarázatot adjon a hét végén kirrobant korrupciós botrányra. Két társa, Ernst Strasser volt osztrák belügyminiszter és Zoran Thaler volt szlovén külügyminiszter már lemondott, Severin azonban kijelentette: ő nem korrupt, hanem kényelmetlen személy, ezért próbálják félreállítani.
Az SZDP-ben viselt politikai tisztségeit azonban — állítása szerint önként — felfüggesztette mindaddig, amíg ügye tisztázódik az Európai Parlamentben. Ez azonban nem lesz elég, ugyanis a hazai hatóságok előtt is felelnie kell: az országos korrupcióellenes hatóság és a Feddhetetlenségi Ügynökség is hivatalból vizsgálatot indított ellene. A The Sunday Times vezető konzervatív brit lap vasárnap azt írta: néhány európai parlamenti képviselő — köztük Severin — pénzért vállalta kereskedelmi érdekeket szolgáló törvénymódosítások benyújtását és vállalati tanácsadói munkakör betöltését. Severin vasárnap elismerte, hogy szerződést kötött a Tyler Jones nevű céggel, ez azonban szerinte teljesen törvényesen történt, azt viszont tagadta, hogy a szóban forgó módosításhoz köze lenne. Elismerte, hogy „egyéb tanácsadásért" 12 000 eurót elfogadott az állobbistáktól, de felkérte az EP elnökét, hogy tegyen bűnvádi feljelentést a The Sunday Times újságírói ellen.
Tomenko: Ukrajna nemzetbiztonságát veszélyezteti a kettős állampolgárság tömeges felvétele
umdsz.uz.ua /rada.gov.ua, 2011. március 21.
Mikola Tomenko, az ukrán parlament alelnöke szerint Ukrajna nemzetbiztonságát veszélyezteti, hogy az ukrán állampolgárok tömegesen veszik fel a román, a magyar és más országok állampolgárságát.
A Legfelsőbb Tanács alelnöke felhívta Ukrajna Biztonsági Szolgálata (SZBU) vezetőjének és az ország külügyminiszterének a figyelmét arra, hogy az Ukrajnában működő román és magyar konzulátusok aktív tevékenységet fejtenek ki annak érdekében, hogy az ukrán állampolgárok felvegyék országaik állampolgárságát.
Mikola Tomenko emlékeztetett arra, hogy Ukrajna Alkotmánya szerint az országban tilos a kettős állampolgárság. Ezt azzal támasztja alá, hogy az Alaptörvény 4. cikkelye szerint Ukrajnában „egyes állampolgárság" létezik.
A házelnök helyettese felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy továbbra is divat még a hivatalnokok és politikusok körében is, hogy ne titkolják: más országok állampolgárságával is rendelkeznek.
A BJuT pártlistáján mandátumhoz jutott politikus arra szólított fel, hogy megfelelően értékeljék a probléma méreteit, mivel, elmondása szerint, sok külföldről pénzelt szervezet kezdte (anyagi ösztönzés mellett) arra bíztatni az ukrán állampolgárokat, hogy a 2012-re tervezett országos népszavazás során más államok nemzetiségeihez tartozóknak tüntessék fel magukat.
A Legfelsőbb Tanács alelnöke arról tájékoztatott: azt javasolja az ország államfőjének, hogy a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács (RNBO) ülésén vitassák meg a problémát, mivel az SZBU, a Külügyminisztérium és a végrehajtói hatalom helyi szervei nem reagálnak kellően arra, hogy az ukrajnai állampolgárokat tömegesen vonják be más országok állampolgárságának felvételébe
INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA
Lejáratásból jeles
Népújság, 2011. március 22. – Benedek István
Csak tehetséges balekoknak sikerül egy elszólással többszörösen is nevetségessé tenni magukat. Mint a román balliberális ellenzék, amely el sem hangzott kijelentésből főzött diplomáciai botrányt, miközben az elvileg neki kiváló menünek számító munkatörvénykönyv volt szervírozva a parlamentben.
Nagy veszteség a dologban, hogy Caragiale már nincs az élők sorában, mert kasszasikerre ítélt paródiát alkothatott volna. De a legnagyobb vesztes a politikusokat megválasztó és eltartó adófizető, mert ismét, immár sokadjára rájöhetett, hogy a túl nagy hozzáértéssel a teljesítményéből ítélve nem vádolható kormányoldalnak az ellenzékben sincs épkézláb alternatívája, és ő maga a paródiának nemcsak fizető, hanem egyben szenvedő nézője is.
A munkatörvénykönyv lehetett volna egy olyan komoly társadalmi súlyú kérdés, amelynek kapcsán az ellenzék fogást találhatott volna a kormányoldalon, még ha nem is azonnali hatalomátvétellel járót, akkor a jövőre esedékes választásokon felhasználhatót. Az teljesen helyénvaló, hogy a jogszabály kormányzati felelősségvállalás útján való elfogadása miatt bizalmatlansági indítványt nyújtottak be, hiszen ennek fontossága indokolta volna az alapos érveket ütköztető parlamenti vitát. Ám amikor a bizalmi vita napján már nem az a fontos, hogy miként készülne adott esetben a kormányzat rabszolgasorba dönteni a társadalom aktív részét, hanem a magyar kártyát kapják elő a kézelőből, akkor világos, hogy az ellenzéknek nincsenek kézzelfogható érvei a munkatörvénykönyv kapcsán.
A lényeg a cirkusz, mert az médiavisszhangot kelt, a bérből élő munkavállaló meg érje be a paródiával. A kenyéradójával szembeni érdekeit legfeljebb a gondviselés fogja szemmel tartani, mert az erre megválasztott képviselők kezdő statisztához is méltatlan módon félreolvasták a forgatókönyvet. Még ha nem is értették volna félre a magyar kormányfő ünnepi üzenetét, azon bőven ráért volna másnap is felháborodni, így legalább elhihette volna az adófizető, hogy az ő munkavállalói sorsa is érdekli választott képviselőit.
A munkatörvénykönyv körüli cirkusz a menetrend szerint az Alkotmánybíróságon folytatódik, amely vélhetően alkotmányosnak találja, később az alkalmazás révén derülhet fény arra, hogy mit hoz a bérből élő választónak, és ekkor látni majd, hogy ki ihlette a kormányt a megalkotására.
Ismét a magyar veszély?
Háromszék, 2011. március 22. – Simó Erzsébet
Igazi magyarságszakértőre tett szert a Puterea ímű lap tegnapi számában Emil Berdeli személyében. Most, hogy ismét illik nacionalista húrokat pengetni, a Román Hírszerző Szolgálat irattárából előkaparták Ioan Hancheş, a belügyminisztérium Kovászna megyei parancsnokának 1975. december 14-én Nicolae Pleşiţă tábornoknak írt szigorúan titkos jelentését, s egy magyarság ügyeiben járatlan, nemzeti érzelmektől fűtött bukaresti újságíróra bízták annak értelmezését.
A jelentés arról számol be, miként akadályozták meg a Securitate emberei, hogy a sepsiszentgyörgyi magyar fiatalok Székely Magyar Szövetség (Uniunea Secuiască Maghiară) nevű titkos szervezete terrorcselekményeket kövessen el. A jelentéstevő Ioan Hancheş beszámol arról, hogy 1975. november 22-ről 23-ra virradó éjszakán középületekre, kirakatokra, falakra Harcoljunk Erdélyért, míg nem késő! (Să luptăm pentru Ardeal până nu e prea târziu) feliratú röpcédulákat ragasztott ki az akkori 1-es számú líceum (Mikó) két XII. osztályos diákja, Jakab Lehel István és Bong Csaba. Ezt követően a Securitate szorgalmas tisztjei kiderítették, hogy a két fiatalember és társai megalapították a Székely Magyar Szövetséget. Céljuk: „Erdély Romániáról való leválasztása, és székely vezetés alatt független állammá alakítása."
A szervezkedők úgy gondolták, ha céljukat nem sikerül elérni a román állammal folytatott tárgyalásokkal, akkor „idegen hatalomhoz" fordulnak. A kis csoport tagokat toborzott, bővülni kívánt, majd sejtekbe szerveződött, és fegyvereket, töltényeket, robbanóanyagot szándékozott beszerezni. Hancheş jelentéséből, mely jelen pillanatban a Román Hírszerző Szolgálat irattárában lelhető fel (11 119. iratcsomó 4. kötete, 244—246. oldal), a cikkíró szerint világosan kiderül, hogy a két fiatalember valóságos terroristaszervezet alapjait rakta le, ráadásul — írja — egy térképen bejelölték az álmodott „független állam" határait is. Egyik első tervük — hogy felhívják magukra a figyelmet — annak az elképzelésüknek a felvázolása volt, miként robbantsák fel „avatásakor" a sepsiszentgyörgyi ortodox katedrálist. A Securitate kiderítette, hogy a két diák azt is tanulmányozta, miként lophatnának fegyvert a sepsiszentgyörgyi hegyivadászoktól, és miként szerezhetnének robbanóanyagot a közeli kőbányákból vagy távolabbi helyekről.
Nem volt gyermekjáték — állapítja meg az újságíró. Mégis — derül ki az említett jelentésből — legmagasabb helyről azt a parancsot kapták, hogy bár a fiatalok tettei kimerítették a szocialista államrend elleni összeesküvés fogalmát, simítsák el az ügyet, mert az „nem megfelelő hangulatot" szülne a magyar kisebbség körében. A kivizsgáltak — írja a Hancheş-féle jelentés — őszinték voltak, mindent elmondtak kapcsolataikról.
Emil Berdeli elmélázik: ha román vidéken történt volna hasonló, ha román fiatalok készültek volna robbantgatni, nehéz börtönéveket kellett volna letölteniük. Ráadásul „ezek a sepsiszentgyörgyi fiatalok nem is a szocialista államrend ellen szervezkedtek, hanem közönséges terroristák voltak".
A magyarellenes hangulatkeltés érdekében a Román Hírszerző Szolgálat közreműködésével — hisz a jelentés onnan származik — a Puterea újságírója a kommunista időkben még bűncselekmény számba sem vett történetet a mai állítólagos székelyföldi terrorizmus tartozékaként kezeli, újólag félkatonai alakulatokat emleget, sőt, Bolíviáig is kitekint, és kegyesen egyetért a Securitatéval abban: ma sem lenne tanácsos rossz hangulatot kelteni a magyar kisebbség körében. És persze, Csibi Barnát, az Avram Iancu-akasztót példásan meg kell büntetni!
Sok hűhó nem épp semmiért!
Háromszék, 2011. március 22. – Bogdán László
Miután az egyik csíkszeredai ünnepségen Avram Iancut jelképező (?) bábut — meggondolatlan és elítélendő módon — akasztottak fel (?), a Realitatea tévében megszólalt Corneliu Vadim Tudor is, háta mögött Avram Iancu zászlajával, ostorozta a magyar revizionizmust, amely soha, egyetlen pillanatig sem mondott le Erdélyről. S hogy ez a félelem nem csak a mahala váteszét jellemzi, bizonyította az aznap esti parlamenti cirkusz is.
Az ellenzéki honatyákat a magyar miniszterelnök állítólagos irredenta kijelentései tüzelték fel, igaz, a bizalmatlansági indítvány is vesztésre állt. Ilyenkor egy valamirevaló román politikus gátlástalanul húzza elő a nacionalista kártyát, ami 21 évvel a változások után még mindég hatásos. De a hazájukat oly látványosan féltő politikusok nagy áriái újólag bizonyították azt is, hogy mennyire mélyen rögzült a román politikai gondolkodásban, pártoktól függetlenül, az Erdély állandóan vizionált elvesztése miatti, már-már paranoiás rettegés és félelem. És újra többször elhangzott a meggyalázott Avram Iancu kapcsán a 40 000 halott, noha Egyed Ákos nagy történeti művében tényszerűen bizonyította, 4000-ről van szó, de ha valami rögzül a delíriumos, történelmi emlékezetben, azt nehéz megváltoztatni...
Másnapra kiderült, hogy az inkriminált részt a magyar nagykövet, Orbán Viktor üzenetét felolvasó felesége tette hozzá a szöveghez, és állítólag Petőfi versét is idézte. Bizonyos román újságírók és politikusok szerint viszont Wass Albert versét (?), és „a háborús bűnöst" mint „zsidók és románok gyilkosát" a Realitatea tévében csütörtökön egy egész kórus ostorozta.
Az esetnek van néhány fontos tanulsága! Az első, Ady nevezetes sorai után száz esztendőkkel is korai a nacionalizmus alkonyáról beszélni. A térség telítve gyűlölettel, mániákus rögeszmékkel, páni félelmekkel, amelyeket nagyon könnyű felelőtlen politikusoknak, botcsinálta népszónokoknak meg is lovagolni. Egy hivatalos kormányfői üzenetet a nagykövetnek kell felolvasnia, s ha érzelmileg túlfűtötten hozzá akar fűzni valamit, ezt konkrétan jeleznie kell, hogy ehhez hasonló esetek ne fordulhassanak elő, hiszen ilyesmik mételyezik évtizedek óta a két „baráti" ország időnként nyugvópontra jutó kapcsolatát. Ráadásul Băsescu elnöknek egyik fontos szövetségese Orbán Viktor, akit méltatlanul rágalmaztak, s aki jelenleg, tetszik, nem tetszik, az unió soros elnöke, s nagyon sokat tehet Románia olyan nagyon vágyott schengeni csatlakozásáért. Felelőtlenül lehet locsogni (bár a politikusok lehetnének egy kicsivel visszafogottabbak!), uszítani, bábukat égetni, magyar feliratokat lefesteni, jelképeket meggyalázni könnyű, hazudni még könnyebb, de a költő szavaival élve „az élet él és élni akar", lehetőleg nyugodtan és nem az örökös vádaskodások nyomasztó és vészterhes légkörében. Lehet erre egyáltalán esélyünk?
Nemzetféltők
Krónika, 2011. március 22. – Balogh Levente
Robert Fico, a szociáldemokratának mondott szlovákiai Smer párt elnöke bizonyára elégedetten csettint, ha meghallja, hogy példáját követve bukaresti elvtársai is úgy értelmezik a baloldali politizálást, hogy abba a nacionalista uszítás is belefér.
Emlékezetes, hogy Fico a szociáldemokrácia nagyobb dicsőségére miniszterelnökként folyamatosan a magyarveszélyt emlegetve szította a feszültséget – és próbálta elterelni a figyelmet a belső gazdasági problémákról. Például a magyar állampolgársági törvényre válaszul olyan jogszabályt fogadtatott el, amelynek értelmében elveszíti szlovák állampolgárságát az, aki egy másik államét igényli.
A gyakorlat olyanynyira megtetszett a román szociáldemokratáknak, hogy ők is a szlovákhoz hasonló törvényt készülnek benyújtani, amely korlátozná a kettős állampolgárok hivatalviselési jogát. Közben Victor Ponta pártelnök dörgedelmes szónoklatokban ostorozza a magyar kormányt, és arcizma sem rándul, amikor a nacionalizmus káros mivoltáról papol. A jelek szerint Pontának és Crin Antonescu liberális pártelnöknek semmi sem drága, ha a kormány ócsárlásáról van szó. Tény, hogy a demokrata-liberális– RMDSZ-koalíció eddigi szereplése nem nevezhető sikeresnek, hiszen az ország gazdasági helyzete továbbra sem ad okot az optimizmusra. Ugyanakkor az, hogy az ellenzék egyetlen „fegyvere" a szélsőséges nacionalizmus és a magyarellenes uszítás maradt, azt jelzi, hogy érdemben neki sincs hozzászólnivalója a válságból való kilábalás témaköréhez.
Nincs koherens, a kormányéval szemben alternatívát megfogalmazó gazdaságpolitikája, ezt próbálja meg magyarellenes melldöngetéssel pótolni. Ugyanakkor zsarolni és büntetni is kívánja az RMDSZ-t, amely továbbra sem hajlandó a szociálliberális ellenzékhez csatlakozni. Ez viszont kontraproduktív lehet, hiszen ezek után még inkább meggondolja majd, hogy tábort váltson. Hiszen a vad nemzetféltés, a „nem tűrjük, hogy Budapest kioktasson Erdély kérdésében" jellegű szólamok a ceauşescui idők retorikáját idézik, miszerint a kisebbségi ügy Románia belügye, tehát másnak – kiváltképp Budapestnek – nem lehet beleszólása abba, hogy milyen a romániai magyarok helyzete. Ha pedig csak ennyire képesek, akkor azt kell mondanunk: addig jó, amíg „mesterükhöz", az uszítást megunó választók által leváltott Ficóhoz hasonlóan ellenzékben vannak.
Új lehetőségek az anyanyelvű orvos- és gyógyszerészképzésben
Népújság, 2011. március 22. – Bodolai Gyöngyi
Az új tanügyi törvény (2011/1.) nem teszi lehetővé, hogy állami finanszírozású önálló magyar egyetem létesüljön Romániában. Ezt erősíti meg a magánegyetemekre vonatkozó előírás, amely leszögezi, hogy magán felsőoktatási intézmények csak tandíjas oktatási szerkezetként működhetnek. Továbbá a 365-ös cikkely is, amely a Babeş-Bolyai Tudományegyetemet, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemet valamint a Művészeti Egyetemet multikulturális felsőoktatási intézménynek nyilvánítja. Az 1999. évi 151-es jogszabályhoz képest viszont előrelépést jelent, hogy az új törvény a kisebbségek nyelvén karok, tagozatok, oktatási vonalak és oktatási programok működését írja elő.
– Milyen új lehetőségeket biztosítanak a vonatkozó előírások a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a magyar nyelvű oktatásban, és melyek az elkövetkező lépések ezen a téren? – tettem fel a kérdést dr. Nagy Örs professzornak, az egyetem tanulmányi rektorhelyettesének.
– Az új tanügyi törvény (TT) értelmében minden egyetem meg kell változtassa a chartáját (szervezési és működési alapokmányát). A jogszabály három multikulturális egyetemet nominalizál, ezek chartájának pontról pontra tartalmaznia kell a jogszabály előírásait. Az előírásoknak megfelelően létrejöhetnek külön departamentumok (főtanszékek), amelyekre a létrejövő külön magyar és román tagozat épül. Elképzeléseink szerint a két kisebbik fakultáson, a gyógyszerészetin és a fogorvosin egy-egy departamentum, az általános orvosi karon két vagy három főtanszék (departamentum) fogja alkotni a magyar tagozatot. Ezek működése bizonyos fokú önállóságot élvez, s a vezetőik fogják közvetíteni a dékáni hivatal felé az elképzeléseket, a célokat, a felépítést, a személyzeti keretet, a tanulmányi programokat illetően. Véleményem szerint az új rendszer több álláslehetőséget biztosít, a gond az, hogy milyen mértékben lesz anyagi alapja erre a célra az egyetemnek.
– Lesz-e külön dékánja a magyar tagozatoknak?
– A törvény értelmében a fakultás dékánja vagy a dékánhelyettese lesz a magyar tagozat felelős vezetője.
– Mielőtt továbbmennénk, szeretném megkérdezni, hogy ki fogja a módosított alapokmányt elkészíteni?
– A rektorral együtt kijelölünk román és magyar részről is egy bizottságot, amely mindkét tagozat részére kidolgozza a módosításokat, s ennek a munkának hamarosan meg kell kezdődnie.
– A főtanszékek megalakítása érdekében össze kell vonni a létező katedrákat. Történtek-e már lépések a korábban felvázolt szerkezet kialakítása érdekében?
– Tárgyalások már folynak, s ha egyezségre jutunk, az átalakításra is sor kerül, ami a törvényes előírásoknak kell megfeleljen. Mindez csak egy lépést jelent, mert a szenátus és az egyetem vezetése a mindenkori rektor kezében van, s nem látok lehetőséget a magyar tagozat anyagi elkülönülésére.
– Eddig is működött magyar vonal az egyetemen. Ha nincs anyagi önállóság, lehet-e a tagozat autonómiájáról beszélni?
– A korábbi törvényben az állt, hogy lehet magyarul is tanulni, az új jogszabály leszögezi, hogy a chartának tartalmaznia kell, hogy az egyik rektorhelyettes vagy a rektor a magyar tagozat működéséért felel. Hogy erre mit lehet ráépíteni, az csak a jövőben derül ki. Egyrészt jó dolog, hogy a MOGYE-t multikulturális egyetemként határozzák meg, másrészt van egy hátulütője. Külön magyar egyetemi kart ugyanis csak kormányhatározattal lehet létrehozni. Ilyen feltételek mellett a magyar oktatással kapcsolatos nyilatkozatok jelzésértékűek lehetnek, de ahhoz, hogy cselekedni tudjunk, egyetemi vezetők és politikusok kell tárgyaljanak egymással, hogy eredményt is felmutathassunk.
– A magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzésre vonatkozó megbeszélések, nyilatkozatok felvetették a magyarországi társegyetemekkel való együttműködés lehetőségét. A készülő charta lehetővé teszi-e külföldi vendégtanárok meghívását?
– Igen, és ezen a téren az egyetem vezetősége már korábban is fontos eredményt ért el. A budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetemmel három éve gördülékenyen működik a partnerkapcsolat, amely tanár- és diákcserében, doktoranduscserében nyilvánul meg. Hasonlóan jó az együttműködés a budapesti Onkológiai Intézettel is. A feltétel az, hogy az egyetem által megfogalmazott analitikai programnak megfelelő előadások hangozzanak el, ami így is történik.
– Lesz-e változás a gyakorlati oktatás nyelvében, ami eddig románul folyt?
– A jogszabály lehetővé teszi a magyar nyelvű gyakorlati oktatást.
– Van-e elegendő magyar tanársegéd, aki ezt a feladatot ellássa? A vegyes csoportokat ugyanis jobbára román oktatók tanítják, ezért a számuk jóval magasabb a magyar tanársegédekénél.
– Meg lehet oldani, sok tanszéken van magyar oktatónk, akik korábban is elmagyarázták a diákok anyanyelvén a tananyagot. Fontos előrelépésnek tartom, hogy lehet magyarul államvizsga-dolgozatot és doktori dolgozatot is megírni és megvédeni.
– A diákok létszámához viszonyítva elegendő-e a foghíjasnak tűnő magyar tanszemélyzet?
– A tanügyi törvényben nincsenek ilyen előírások. Ez az egyetemek akkreditálásakor szükséges feltétel, a MOGYÉ-t viszont a múlt évben akkreditálta az országos felsőoktatási bizottság (ARACIS) magas minősítéssel, s a megszületendő magyar tagozat újabb akkreditációja öt év múlva esedékes.
Megmutatta
Új Magyar Szó, 2011. március 22. – Sike Lajos
Napok múlva is a közbeszéd tárgya március tizenötödike. Nem is csak a csúnya parlamenti cécó miatt. Vannak más tanulságai is. Például Ábrám Jankó bábujának nyilvános felakasztása. Jó volna már egyszer és mindenkorra megtanulni: ha azt akarjuk, hogy mások ne bántsák a mi hőseinket, akkor mi se bántsuk a másokéit! Még ettől lehet róluk vitatkozni, sőt kell is.
Napok múlva is a közbeszéd tárgya március tizenötödike. Nem is csak a csúnya parlamenti cécó miatt. Vannak más tanulságai is. Például Ábrám Jankó bábujának nyilvános felakasztása. Jó volna már egyszer és mindenkorra megtanulni: ha azt akarjuk, hogy mások ne bántsák a mi hőseinket, akkor mi se bántsuk a másokéit! Még ettől lehet róluk vitatkozni, sőt kell is.
Már elnézést a csíkiaktól (azoktól kevésbé, akik hamisan összekacsintanak az akasztóval), de nálunk, Szatmárban mostanában szinte elképzelhetetlen, hogy ilyesmire kapható lenne valaki. Nem csak a mi oldalunkról, de a másikról sem. Talán azért sem, mert mifelénk nem lehet olyan könnyen az akasztóféléket bátorító szélsőjobboldali rendezvényeket tartani.
Ünnepi beszámolómban a lap hasábjain arról írtam, hogy az erdődi Petőfi-Júlia szobornál már-már több volt a román nemzetiszalagos koszorú, mint a magyar. Nemcsak a román pártok képviselői, a helybeli román lakosság egy része is oda jött. Külön megható volt számunkra, hogy a többnyire román iskolásokból álló fúvós zenekar, egy román karmester vezetésével, milyen szépen zengte: Kislak áll a nagy Duna mentében, Rózsabokor a domboldalon, Fa leszek, ha fának vagy virága és más Petőfi-„dalokat". Annak az Erdődnek a főterén ,ahol a rendszerváltás utáni években még a település szélén, a vár alatti tó partján is bizony alig tűrték meg az ünneplő magyarokat, és széthajigálták az emléktáblához tett koszorúkat!
Ma sokkal barátságosabb a hangulat. Az erdődi románok, magyarok, svábok megtanultak együttműködni, mert rájöttek, hogy a normális életvitelhez csak ez az út vezet. Ám ehhez a lassan európaizálódó hazai politika mellett érdekvédelmünk ama példamutatása is kellett, hogy az országos és a helyi (ön)kormányzat résztvevőjeként nem csak sajátos magyar, de közös gondjaink megoldásáért is sokat tehet. Szatmárnémetiben először ünnepelt külön a magyarság egy része. Csehi Árpád, a megyei RMDSZ elnöke ünnepi beszédében meg is jegyezte: „Nem tudjuk, mire való ez, mikor a Petőfi-szobor az egész szatmári magyarságé!".
Hát arra való volt, tesszük hozzá keserűen, hogy a bimbózó új magyar párt meg akarta mutatni, milyen sok híve van és mennyire óhajtja a magyar összefogást! Megmutatta! A hozzá közel álló lap szerint Kossuth díszsírjánál, a református temetőben százhúszan gyűltek össze. A Petőfi-szobornál viszont közel háromezren ünnepeltek. Soha ennyien, kicsi volt nekik a tér.
Lám, a bimbózó Néppárt jól ráijesztett az RMDSZ-re és a szatmári magyarságra.
Diplomácia, kudarcok és baklövések között
Új Magyar Szó, 2011. március 22. – Salamon Márton László
Románia külpolitikájáról a magyar diplomácia és a (magyarországi és erdélyi) magyar közvélekedés általában azt tartja, hogy leleményes és hagyományosan jól ráérez a lehetőségekre, kihasználja azokat.
Románia külpolitikájáról a magyar diplomácia és a (magyarországi és erdélyi) magyar közvélekedés általában azt tartja, hogy leleményes és hagyományosan jól ráérez a lehetőségekre, kihasználja azokat.
Kiválóan egyensúlyoz a regionális és világhatalmi érdekek között, az ország érdekeinek megfelelően maximalizálva a hasznot és az elérhető-kicsikarható eredményeket. Erre történelmi példaként a magyarok legtöbbször a két világháború utáni békeszerződéseket említik, amelyekből az akkori román diplomácia a lehető legtöbbet hozta ki, elsősorban területi követelések tekintetében.
A románoknak, hivatásos és amatőr román történészeknek már nincs ennyire jó véleményük saját diplomáciájukról. A békeszerződésekről azt tartják – főleg a második világháborút követőekről –, hogy jogtalanul megfosztották Romániát olyan területektől, amelyeket sajátjainak tekint, nevezetesen Besszarábiától és Észak-Bukovinától. Szintén rossz a közvélekedés az 1989 utáni román külpolitikáról, amelynek az észak-atlanti és az európai uniós csatlakozáson kívül nem sok pozitív oldaláról esik szó, kivéve talán a Kígyó-sziget ügyében a Hágai Nemzetközi Bíróságon elért, Bukarest szempontjából kedvező ítéletet.
Az utóbbi napok történései inkább a román (ön)bírálóknak, mint a magyar méltatóknak adnak igazat. A líbiai katonai beavatkozás ügyében kialakult kommunikációs zavar, illetve a megkésett államelnöki álláspont a román külpolitika esetlegességét, a következetesség, a céltudatosság teljes hiányát mutatja.
Traian Băsescu ugyanis – aki immár hetedik éve a román állam feje – az Egyesült Államokkal és annak legközelebbi katonai szövetségesével, Nagy-Britanniával való kapcsolat minél szorosabbra fűzését hirdette meg első elnöki mandátumának legelején (emlékszünk a szállóigévé is vált Bukarest–London–Washington-tengelyre), amivel együtt járt a közel-keleti konfliktusgócokban való közvetlen román katonai részvétel is. Mindezt a jelentős diplomáciai, katonai, politikai és erkölcsi befektetést azonban lenullázhatja most az a kétértelmű, habozó, kihátrálásra utaló gesztus, amelyet a román diplomáciától a líbiai háború kérdésében láthattunk.
Hasonlóan ügyefogyott reakciónak tekinthető a katasztrófák sorozata által sújtott Japánból hazamenekíteni kívánt román állampolgároknak nyújtott külügyminisztériumi támogatás is. A felemás segítség – a különjáratra felszállni akaróktól ezereurós „akciós" repülőjegyár elkérése – olyannyira rossz szájízt hagyott a Japánban rekedt románokban, hogy sokan meg is gondolták magukat, vállalva inkább a radioaktív sugárzásveszélyt, mint hogy egy érzéketlen anyaország „gondoskodását élvezzék".
A román diplomácia ilyen kudarcainak és baklövéseinek megszaporodása egyébként aligha független attól, hogy az összes tárca közül a külügyminisztérium szenvedte el talán a legjelentősebb költségmegszorításokat. Nem érhetők el ugyanis eredmények olyan mértékű megvonások után, mint amelyek külképviseletek felszámolásától nagykövetek kinevezésének évekig nyúló halogatásáig és személyzetleépítésekig, bérlevágásokig mindent magukba foglaltak. A külpolitika elhanyagolása, feláldozása a belpolitikai problémák oltárán előbb-utóbb megbosszulja magát, és ennek lehetünk tanúi most.
No meg annak, hogy az alkotmány szerint az országot külpolitikai kérdésekben elsősorban képviselni hivatott államfő igencsak gátlásos ezen a téren. Miközben az alaptörvény által az államhatalom egyéb szerveire szabott hatásköröket gátlástalanul elorozza.
Határon túl dől el a választás?
Népszava, 2011. március 22.
Jelentősen befolyásolná a határon túli magyar állampolgárok választójogának tervezett megadása a voksolások végeredményét, és ellehetetlenítené a közvéleménykutatásokat, előrejelzéseket is. A Republikon Intézet felmérése szerint a nagyszámú és aktív külhoni magyar voksoló miatt előfordulhat, hogy a magyar törvényhozás összetétele, a kormányt alakító pártok kiválasztása a határokon túl dőlne el, a Magyarországon élő állampolgárok akaratától függetlenül.
A határon túli magyar állampolgárok választójogának megadása komoly feladat elé állítaná a közvéleménykutatókat, hiszen "ellehetetlenítené a választási előrejelzéseket" - válaszolta lapunk kérdésére a Medián ügyvezető igazgatója. Hann Endre szerint fizikailag is nehéz feladat lenne a környező országokban élő, szavazásra jogosult közösségeket megtalálni, ráadásul ennek hatalmas költsége akár a többszörösére is drágíthatná egy amúgy sem olcsó közvélemény-kutatás elkészítését.
A szakember szerint ráadásul teljesen új módszertanra lenne szükség, vagyis a határon túli szavazókat is figyelembe vevő súlyozási és viszonyítási modellt kellene kialakítani. A mintavétel pontosítására használt súlyozás - a statisztikai hivatalnak a magyar választók demográfiai összetételére vonatkozó adatsoraival - már jól bejáratott módszerrel könnyű feladat, ám a jövőbeni határon túli magyar állampolgárok jellemzőiről nem lesz könnyű megbízható demográfiai statisztikákat szerezni - tette hozzá.
Semjén már állást foglalt
Aki magyar állampolgár, annak sem a választójogát, sem választhatóságát nem lehet kétségbe vonni - tette egyértelművé a határon túli magyarok szavazati jogával összefüggő szándékot Semjén Zsolt. A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes a HírTv-nek azt mondta: az egyéni választókörzetekben csak az szavazhat, akinek lakcímkártyája az adott helyre szól, de a pártlistákra történő szavazást nem indokolt helyhez kötni.
Az pedig már inkább a politikusokat foglalkoztathatja, hogy a Republikon Intézet felmérése szerint a határon túli magyar állampolgárok szavazati jogának megadása jelentős befolyással lenne a magyar belpolitikára. Az elemző műhely "Különleges kisebbség" címmel adta közre tegnap megállapításait arról, milyen következményekkel járhat a határon túliak választójoga a voksolások eredményére. Összehasonlító elemzésük szerint bár más európai országban is akad példa arra, hogy egy állam a határon túl élő állampolgárainak valamilyen szintű beleszólást ad az anyaország ügyeibe, az, hogy egy ország erős jogokat adjon olyan nagy lélekszámú választói csoportnak, mint a magyar határon túli kisebbség, szinte példátlan.
Vita van Pozsonyban is
A labda most Magyarország térfelén pattog - jelentette ki Berényi József, a Magyar Koalíció Párt (MKP) elnöke a szlovák közszolgálati televízió vitaműsorában azzal kapcsolatban, hogy a szlovák kabinet a kettős állampolgárságról szóló államközi szerződéstervezetet küldött Budapestre, amire a magyar fél még nem reagált. A tervezetet a Híd párt megkerülésével készítették, de úgy látszik, nem zavarja őket - tette hozzá Berényi. Az MKP elnöke közölte, pártja nem helyesli Bugár Béla (a szlovák kormánykoalícióban részt vevő Híd elnöke) álláspontját, miszerint a Fico-féle állampolgársági ellentörvény megváltoztatásával meg kell várni a magyar alkotmány elfogadását. Berényi utalt arra is, Szlovákia már huzamosabb ideje lehetőséget ad a Szlovákiában állandó lakhellyel nem rendelkező szlovák állampolgárok számára a választásokon való részvételre.
Ugyanis - állapította meg a Republikon - a határon túli magyar népesség rendkívül nagyszámú; potenciálisan elérheti a választásra jogosultak akár harmadát. A kettős állampolgársági törvény akár ötmillió határon túl élő magyart érinthet, közülük pedig minden második a Magyarországgal közvetlenül szomszédos országokban él, legtöbben Romániában, Szlovákiában és Szerbiában.
Az elemzés szerint a szomszédos országokban élő szavazók minden ország esetén sokkal aktívabbak, mint távolabbi országba került társaik. Ha tehát a határon túli magyarságnak a kormányzat választójogot adna, azzal egy olyan választói tömeget emelne be a magyar politikába, melyhez hasonló nagyságrendű választói bázissal egyetlen magyar párt sem rendelkezik - állapította meg az intézet. A Republikon következtetése szerint így az az abszurd helyzet sem lehetetlen, hogy a magyar országgyűlés összetétele, a kormányt alakító pártok kiválasztása a határokon túl dőlne el, a Magyarországon élő magyar állampolgárok akaratától függetlenül.
Zavaros helyzet a cenzus körül
A hatályos törvény rendelkezéseivel válaszolt és cáfolta lapunk kérdésére a nemzetpolitikai államtitkárság, hogy az idei népszámlálásnál a határon túli magyar állampolgárokat is összeírnák. Az államtitkárság szerint a népszámlálási törvényből "kiderül, a népszámlálás nem terjed ki a külföldön élő, magyarországi bejelentett lakóhellyel nem rendelkező magyar állampolgárokra." A lapunk birtokában került kormányzati dokumentum ugyanakkor ezzel ellentétes szándékra utal, ennek érdekében pedig őszig akár módosítható is a vonatkozó jogszabály.
Az irat szerint "szükségessé válik az egyszerűsített honosítással érintett, Magyarországon lakóhellyel nem rendelkező személyi kör adatainak statisztikai gyűjtése, amit a 2011-es népszámlálás várhatóan 2011. október 1. és 2011. november 30. közé eső adatfelvételi időszaka is sürgetővé tesz". Kiderül a dokumentumból az is, hogy a Külügyminisztérium segítségével gyűjtenék az adatokat, melyeket a Központi Statisztikai Hivatal dolgozna fel. Felvetődik a kérdés, ha nincs és nem is lehet köze egymáshoz a két adatgyűjtéseknek, akkor miért hivatkoznak a népszámlálásra egy minisztériumi dokumentumban.
|
