|
ERDÉLY
Az MPP kimondaná Székelyföld sérthetetlenségét
Új Magyar Szó, 2010. július 6.
A három székelyföldi megyei tanácsnak határozatot kellene elfogadnia, amely a Románia területi egységét és sérthetetlenségét kimondó alkotmányhoz hasonlóan kinyilvánítaná, hogy Székelyföld területe sem felosztható – javasolta a Magyar Polgári Párt (MPP).
A három székelyföldi megyei tanácsnak határozatot kellene elfogadnia, amely a Románia területi egységét és sérthetetlenségét kimondó alkotmányhoz hasonlóan kinyilvánítaná, hogy Székelyföld területe sem felosztható – javasolta a Magyar Polgári Párt (MPP).
Az MPP alelnöke, Fazakas Tibor szerint azért van szükség Hargita, Kovászna és Maros megye tanácsainak határozatára, mert az RMDSZ „eddigi fogadkozása ellenére" sem tudja elérni koalíciós partnerénél, hogy egyetlen fejlesztési régióba sorolják – jelenti az MTI a Háromszék című sepsiszentgyörgyi napilap alapján.
Mint ismeretes, a régiók átszervezéséről szóló törvényt a szenátus februárban hallgatólagosan fogadta el, majd a képviselőházba került az RMDSZ által kezdeményezett jogszabály.
A Transindex felvetésére, mely szerint a román többségű Maros megyei tanács aligha támogatna egy ilyen elképzelést, Fazakas elmondta: Hargita és Kovászna megyén kívül Maros megyének csak egy bizonyos része tartozik a történelmi Székelyföldhöz. Ezért az is elegendő lenne, ha a Hargita és Kovászna megyei tanácsosok mellett a Maros megyei RMDSZ-es tanácsosok, illetve a Maros megyei tanácselnök támogatná az elképzelést.
Szerinte a népszavazást akár a helyi tanácsok által elfogadott határozatok alapján is ki lehetne írni, ehhez nem kell a megyei tanács engedélye. „Abból az alapelvből kiindulva, hogy a román állam elvárja tőlünk, hogy fogadjuk el Románia egységes és oszthatatlan voltát, viszonzásul mi is elvárjuk, hogy az etnikai és kulturális vonatkozásokat szem előtt tartva a román állam is fogadja el Székelyföld egységét és oszthatatlanságát, amely természetesen a román állam keretében és törvényeinek megfelelően létezne" – summázott Fazakas.
Nemrégiben Emil Boc miniszterelnök egy konferencián arról beszélt, hogy új fejlesztési régiókat kell kialakítani, de elfogadhatatlannak nevezte az etnikai alapon létrehozott régiókat. Markó Béla kormányfőhelyettes, az RMDSZ szövetségi elnöke akkor „etnikai megközelítésnek" nevezte az etnikailag egybetartozó régiók semmibevételét, szerinte a Székelyföld léte tény, ezzel nem lehet vitatkozni.
Határozatot javasol a Magyar Polgári Párt az egységes székelyföldi régióról
MTI, 2010. július 5.
A három székelyföldi megyei tanácsnak határozatot kellene elfogadnia, amely a Románia területi egységét és sérthetetlenségét kimondó román alkotmányhoz hasonlóan kinyilvánítaná, hogy Székelyföld területe sem felosztható — javasolta a Magyar Polgári Párt (MPP). Az MPP alelnöke, Fazakas Tibor szerint azért van szükség Hargita, Kovászna és Maros megye tanácsainak határozatára, mert a kormányon lévő Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) "eddigi fogadkozása ellenére" sem tudja elérni koalíciós partnerénél, hogy egyetlen fejlesztési régióba sorolják- írta hétfőn a Háromszék című sepsiszentgyörgyi napilap internetes oldalán.
Márciusban a Székelyudvarhelyen megtartott Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésen már elfogadtak egy határozatot, amely alapján a három székelyföldi megyének egy régiót kellene alkotnia. Ezen az RMDSZ nem képviseltette magát, és azt javasolta, hogy a nagygyűlést egy későbbi időpontban rendezzék meg.
Az MPP szerint szükség lenne az összes politikai valamint civil szervezetek összefogására, és nyomatékosítaniuk kellene, hogy "ragaszkodnak ahhoz, hogy Székelyföld területe egységes és oszthatatlan".
Fazakas szerint akár népszavazást is ki lehetne írni ebben az ügyben. Az érintett megyékben élőknek kellene véleményt nyilvánítaniuk arról, hogy támogatják-e a székelyföldi megyék egy régióba kerülését.
Székelyföld egysége és oszthatatlansága mellett foglalt állást legutóbbi, június 28-i közleményében a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) is. A székelyföldi helyi és megyei önkormányzatokhoz intézett felhívásukban az SZNT vezetői arra kérik a választott vezetőket, közösen lépjenek fel Székelyföld feldarabolása ellen, ítéljék el a kezdeményezést, helyezzék kilátásba az együttműködés megtagadását a kormánnyal, és készítsék fel a lakosságot tömeges tiltakozásokra.
Emlékeztetnek arra, hogy az SZNT 2009 januárjában éppen a közigazgatási átalakítás nemkívánatos fejleményeinek kivédésére hívta össze először a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlést.
Június 24-én Emil Boc román miniszterelnök egy konferencián arról beszélt, hogy új fejlesztési régiókat kell kialakítani, de elfogadhatatlannak nevezte az etnikai alapon létrehozott régiókat.
Módosítani kell az EU-tábor koncepcióján!
Szabadság, 2010. július 6. – KISS OLIVÉR
A Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT), az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének programirodája, valamint a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) által Marosfőn június 29-július 4. között közösen szervezett EU-táborban mintegy 330 diák vett részt. A rendezvényt korábban hagyományosan Tusnádfürdőn szervezték, idén viszont a másik Hargita megyei településre költöztették át, mivel az előbbi helyszínen már nem voltak megfelelő körülmények.
Az idei rendezvény Állás – megállás nélkül jelige alatt zajlott, az előadók elsősorban az európai és a hazai álláslehetőségekről értekeztek a fiataloknak, külön kiemelve a közszférában és a magánszektorban kínálkozó lehetőségeket. A napok jelmondatai a következők voltak: Az ábécéskönyvtől a munkakönyvig, Munkaerőpiac: ameddig a határ el nem választ, Multinacionalitás: „a vállalat nem engedi a lelkemet" és Dinamikus munkaerőpiac, avagy állások 40 év próbaidővel.
Természetesen ezenkívül egyéb témakörökben is hangzottak el előadások. Ugyanakkor koncertek, szabadidős tevékenységek (henna, tiroli kötélpálya, kézműves tevékenység: origami, sport tevékenységek) tarkították a programot.
Bodor Lászlót, a MIÉRT elnökét arról kérdeztük, hogy miért éri meg minden évben EU-tábort szervezni.
– 2007 előtt a felkészülésre helyeztük a hangsúlyt, arról beszéltünk, hogy mit jelent az EU, miért kell Romániának csatlakoznia a nemzetközi szervezethez. 2007–2010 között a lehetőségek voltak előtérben, változott a tematika és a retorika, rávilágítottunk a szabad utazás adta lehetőségekre, a fapados légitársaságot nyújtotta fokozott mobilitásra, a roaming díjak egységesítése. Mostantól arra összpontosítunk, hogy a tevékeny és tehetséges erdélyi magyar fiatalok eljussanak Bukarestbe, Brüsszelbe és Budapestre, s az itt szerzett tapasztalatokat itthon kamatoztassák. Három év múlva az érdeklődő és aktív erdélyi magyar fiatalok betekintést nyertek az EU intézményeinek működésébe, nagyon sok fiatalt sikerült tapasztalatcserére például Brüsszelbe küldeni. Azt gondolom, hogy az EU-tábornak meg kell újulnia elsősorban üzenetében: tudassuk velük az új lehetőségeket. Közöljük, hogy el kell menniük Budapestre, Brüsszelbe, vegyenek részt a különböző intézmények életében, s nyerjenek betekintést a döntéshozási mechanizmusokba. Az ott szerzett tapasztalattal, információhalmazzal térjenek haza, a tudást pedig itthon kamatoztassák – az elkövetkező években az EU-táboroknak ezeket kell üzenniük. Már idén, de a jövőben is az EU 2020-as stratégiája köré építjük fel a tematikát, a tábor jellegét. Február végén, március elején Winkler Gyula európai parlamenti képviselő meghívására a MIÉRT elnöksége brüsszeli kihelyezett elnökségi ülést tartott, ahol az Európa 2020-as stratégiával ismerkedett meg. Mi azt vállaltuk, hogy Erdélyben valamennyi szinten megismertetjük ezt a fiatalokkal. A MIÉRT egy alulról építkező szervezett, a 230 tagszervezetén keresztül arra vállalkozott, hogy a vidéki, városi és nagyvárosi fiatalokkal egyaránt megismerteti ezt az európai szintű stratégiát és ennek szellemiségét. Többek között ezért érdemes EU-tábort szervezni.
– Vajon hány diáknak sikerül majd az itt bemutatott álláslehetőségeket kihasználnia?
– Jómagam a nagy számok törvényében hiszek. Azok, akik különböző tematikák iránt érdeklődnek, furdal a kíváncsiság, tevékenykedni akarnak és hálózatot hoznak létre, minden bizonnyal sikerül megfelelő állást találniuk. A tábor során a szervezők és a sajtó is nyomon követhette, mely témák iránt voltak fogékonyak az ifjak. A fenntartható fejlődéssel kapcsolatos témák igen sikeresek voltak, mi csupán néhány irányvonalat próbálunk előrevetíteni, megvillantani néhány lehetőséget, s a fiatalok eldöntik, mit kezdenek ezekkel. Az EU-tábor másik lényege, hogy az erdélyi fiatalok megismerkedhessenek, kapcsolatot teremtsenek. Az is nagyon fontos, hogy a jelenlévő fiatalok fejlesszék szocializációs képességeiket, és sajátos hálózatot hozzanak létre.
– Jövőre szintén Marosfőn szervezik az EU-tábort? Sikerül-e vajon feleleveníteni a hagyományos tusnádfürdői hangulatot, amelyet néhányan hiányoltak?
– A marosfői helyszín adottságai más hangulatot generálnak. Az a koncepció, ami Tusnádfürdőn működött, a marosfői táborban csak részlegesen vált be. A szervezőknek, a MIÉRT-nek is tanulság ez. Jó tábort zártunk, ez nem kétséges, de való, hogy más volt a hangulat. Kell a koncepción módosítani, ugyanis az, ami Tusnádfürdőn működött, itt másképpen csapódott le. Remélem, hogy jövőre szintén itt szervezzük meg a rendezvényünket, s ugyanolyan népszerű lesz, mint az idén. Arra jöttünk rá, hogy egyes résztvevők esetében mentalitásváltásra van szükség. Valamelyik este valakik egy szobából kidobtak egy széket. Ez nem tekinthető incidensnek vagy súlyos rendbontásnak, inkább diákcsínynek. Elbeszélgettünk viszont a fiatalokkal, s rájöttünk, hogy jövőre mentalitásváltásra vonatkozó témákat is fel kell dolgoznunk. Azt gondolom, olyan viselkedésmódot kell kialakítanunk, amelyre Románia más régióihoz viszonyítva egy erdélyi magyar fiatal büszke lehet
Kisebbségek az anyanyelvért
Erdély.ma, 2010. július 5.
Elkeseredésében évtizedes szélmalomharcnak minősítette a román nyelvtanítás ésszerűsítéséért folytatott küzdelmet Balázs Lajos egyetemi tanár a romániai és Kárpát-medencei kisebbségek nyelvi helyzetének szentelt csíkszeredai konferencián.
A minősítést némileg indokolja, hogy a Sapientia EMTE-n, már két éve kidolgoztak egy magyar anyanyelvűeknek szánt külön románoktatási tantervet, be is nyújtották a minisztériumnak, az pedig a füle botját sem mozdította rá, miközben a létező tankönyvek bírálaton kívül mást nem kapnak már évek óta.
Az új tanügyi törvénytervezet vitája a végtelenbe látszik nyúlni a szenátusban, a pedagógiához és a tárgyhoz méltatlan politikai huzavona martalékává váltan ahelyett, hogy csökkentené, csak szaporítja a nebulók és tanárok amúgy is sok baját. Az égető gondok orvoslását a magyar érdekvédelem sem tekinti sürgető gondnak – tették szóvá többen is a konferencián.
A tanácskozást immár harmadszor tartják meg a Sapientia és a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet gyümölcsözőnek bizonyult együttműködésének keretében, azon idén romániai kisebbségi és többségi, valamint határon túli kutatók is részt vettek szép számban. Volt szó a roma oktatás rendkívüli kérdéseiről – itt a romani nyelvnek a standardizálása még mindig folyamatban, a tulajdonképpeni didaktikai kérdések ezután dolgozandók ki -, felmerültek a romániai törpe kisebbségek anyanyelvhasználatának gondjai, élményszerű előadás taglalta a besszarábiai románság sajátos nyelvi helyzetét – itt az államnyelv hivatalosan a román, de valójában az az orosz is -, a legtöbb ismertetett dolgozat persze az erdélyi és moldvai magyarság nyelvállapotát taglalta. Horváth István intézetigazgató is fájlalta, hogy felajánlásukra, mellyel tanulmányaikat a törvényhozók rendelkezésére bocsátották volna, s hogy szolgáljanak azok iránymutatóként a tanügyi törvénytervezet vitájában, nem érkezett érdemi válasz a parlament részéről.
A legátfogóbb módszertani tanulmány vázlatát Péntek János ismertette. A kolozsvári professzor többek közt leszögezte, tipológiailag a romániai kisebbségek annyira sokfélék, hogy igényeik sem vehetők egy kalap alá, oktatásuknak is más-más úton kell járnia. A románnyelv-oktatásban Péntek János a minden kisebbségek sajátos igényeiből, a tanulók saját anyanyelvéből kiinduló tankönyvek használata mellett szállt síkra, s rámutatott ama elvárás fonákságára, mely szerint csak a kisebbséginek kell kétnyelvűnek lennie, holott Erdélyben például a magyar is környezeti nyelv nem egy régióban. A professzor figyelmeztetett egyúttal arra is, hogy az erdélyi magyarok számára az anyanyelvi dominanciájú kétnyelvűség elérése lehet csak a cél, különben az nyelvvesztéshez, beolvadáshoz vezet.
„Nem csak a hatalom nyelvének van valóságteremtő ereje, minden nyelv valóságot teremt, ha használják, ha választják" — mutatott rá szociológiai vizsgálatában Sorbán Angéla kolozsvári kutató. Gál Noémi a nyelvi revitalizációs taktikák szükséges voltáról értekezett a szórványhelyzetbe vagy előnytelen helyzetbe szorult népcsoportok esetében. Aradi, marosvásárhelyi, csíkszeredai, temesvári, sepsiszentgyörgyi, gyimesfelsőloki, szabadkai stb. kutatók értekeztek sajátos helyi nyelvi jelenségekről, a romániai bírósági nyelvhasználat fonákságairól. Átfogó képet nyújtott a tannyelvpolitikákról Vámos Ágnes budapesti kutató.
A roman nyelvet végre elismerték iskoláinkban anyanyelvnek – közölte Ioan Lăcătuş Crăciun roma kutató, itt-ott szerény kezdetektől is be lehet számolni, egyelőre tízezer kisdiák cigányul is tanul, 2010-ben a tantárgyolimpián külön tárgyként szerepelt, de a nyelvtanárképzés és a konzervatív helyi hatóságok ellenállásának a leszerelése egyelőre fő feladat.
Szingapúr különös világába nyújtott betekintést Gordon Győri János előadása arról a városállamról, ahol négy hivatalos nyelv létezik, de jóformán senki nem tanul anyanyelvén. Zárszavában Horváth István megfontolandónak nevezte a kérdéskomplexum célszerű romániai kezelése végett annak nyelvi ideológiáktól való megtisztítását.
MAGYARORSZÁG
Nem foglalkozunk az országhatárokkal
Martonyi János külügyminiszter jó esélyt lát a szlovák viszony normalizálására
Népszabadság, 2010. július 6. – Inotai Edit
Elégedett a magyar diplomácia első hónapjával Martonyi János. Az új kormány külügyminisztere a pozsonyi kormányváltásban jó lehetőséget lát a magyar–szlovák viszony javítására is. Lapunknak adott interjújában elismeri, hogy nagy próbatétel lesz a közigazgatás számára a januártól esedékes magyar EU-elnökség– és cáfolja, hogy csupán két évre vállalta volna a külügyminiszteri posztot.
– Miniszter úr, elégedett az újkormány első hónapjával? Gondolok többek közt az elmérgesedett magyar–szlovák vi szonyra, a szerencsétlen kijelentésekre az ország csődközeli állapotáról, a Magyar Koalíció Pártjának kiesésére a szlovák parlamentből. Jó irányba haladnak a dolgok?
– Az elmúlt egy hónap külpolitikai szempontból jobban alakult, mint amire számítottam. Ez részben a szorosabb közép-európai együttműködésről szóló stratégiánknak, részben tőlünk független körülményeknek köszönhető. Még a szlovák viszony javítására is kaptunk egy nagy lehetőséget, miután Pozsonyban jobbközép kormány fog alakulni. Ez teljesen új helyzetet teremt, bár tisztában vagyok vele, hogy az álláspontjaink között továbbra is nagy eltérések vannak. De legalább nem szerepel majd a szlovák kormányban olyan párt, amelynek az elnöke a választás másnapján azt mondja: ez a nap tragikus Szlovákia történetében, mert az országot a homoszexuálisok és a magyarok fogják kormányozni. A diplomáciában a szóhasználat nagyon fontos, egy-egy kifejezésnek beláthatatlan következményei lehetnek. Nem szerencsések a nyelvi túlzások: ha valaki egy neki nem tetsző törvény kapcsán a területi integritás sérelméről beszél, több ezer kilométerrel távolabb azt úgy értelmezhetik, hogy itt tényleg nagy baj van. Pedig csak vitáink vannak. Ismét szeretném leszögezni, hogy a magyar–szlovák viszony az elmúlt négy hétben nem lett rosszabb, az esélyek pedig javultak.
– Annak ellenére, hogy a magyar parlament az első intézkedések között fogadta el a kettős állampolgárságról szóló törvényt? Miért volt ez ilyen sürgős, nem lehetett volna megvárni a szlovák választásokat?
– Egyre inkább meggyőződésem, hogy jó dolog volt a parlament első ülésén elfogadni az állampolgársági törvényt, mert ezzel elkerültük azt, hogy az új szlovák kormány csak a hivatalba lépése után szembesüljön vele. Emellett eleget tettünk egy alapvető választási ígéretünknek. Már korábban jeleztük Szlovákiának, hogy minden vitás kérdésről készek vagyunk tárgyalni. Ezzel kapcsolatban azért érdemes megjegyezni, hogy nagyon régen nem volt ekkora nézetkülönbség a szomszédaink között, mint most, az állampolgársági törvény kapcsán. Romániával, Szerbiával és Horvátországgal is sikerült megértetni, hogy a magyar gondolkodásból hiányzik mindenféle területi megfontolás, nem foglalkozunk határokkal, de sokat szeretnénk foglalkozni az emberek jogaival, nyelvi identitásával, közösségi tudatával.
– A szlovák választások előtt Orbán Viktor 50 millió forintot ígért Csáky Pálnak, az MKP elnökének az árvízkárok enyhítésére, ám a pénzt azóta is várják...
– A pénzt át fogjuk utalni, de hadd hangsúlyozzam, hogy azt nem a párthoz, hanem az árvízkárosultakhoz kell eljuttatni. Az árvíz kapcsán egyébként örvendetesen sok jelét láttam a térségbeli szolidaritásnak magyar, szlovák és román viszonylatban is. Talán szimbolikus dolognak tűnik, de ilyenkor minden egyes homokzsák számít.
– Ha már a közép-európai együttműködés fontosságát hang súlyozza, a múlt héten az ausztriai Wachauban tartották a tekintélyes Európa Fórumot, amelyen a magyar EU-elnökség számára is prioritásnak számító Duna-stratégia volt a fő téma. A magyar kormány nem képviseltette magát. Miért?
– Ez szerintem is hiba volt, ott kellett volna lennünk. A kormány legutóbbi, szerdai ülésén kormánybiztossá neveztük ki Barsiné Pataky Etelkát, ő lesz a Duna-stratégia felelőse. A Duna-stratégiát a régiós együttműködés egyik legjobb példájának tartjuk, ami a környezetvédelemtől az energiapolitikán át az infrastrukturális fejlesztésekig és a közlekedésig mindent magába foglal.
– Fideszes politikusok többször említik a magyar–román–lengyel tengelyt, mint a középeuró pai együttműködés központi elemét. Nem tartanak attól, hogy más országok ezt kirekesztőnek tartják?
– Nem használnám a tengely szót. Én a közép-európai együttműködésbe Visegrádon kívül beleértem Délkelet-Európát is vagy akár az Európai Unió keleti politikáját. Tehát ez egy rugalmas, ha úgy tetszik, változó geometriájú együttműködés. Része több két- és háromoldalú együttműködés is, ezek egyike a lengyel–magyar–román viszony, a másik a magyar–szerb–horvát kooperáció. De hangsúlyozom, ezek senki ellen nem irányulnak.
– Januártól Magyarország veszi át az EU soros elnökségét. Mennyire vagyunk felkészülve? Helyén marad-e az előkészítő stáb, illetve képes lesz-e a főként a belső átszervezésekkel elfoglalt magyar közigazgatás ellátni a feladatokat? Az öszszevonások következtében bizonyos minisztereknek olykor több bizottságban is elnökölniük kellene.
– Vannak elmaradások a felkészüléssel kapcsolatban, ezeket most pótoljuk. A kormány szerdán nevezte ki Robák Ferencet, a Külügyminisztérium korábbi protokollfőnökét kormánybiztosnak, az ő feladata lesz a kormányon belül koordinálni a munkát. Hiányos a költségvetés is: ebből a Külügyminisztérium 2,1–2,8 milliárd forintot a külföldi ingatlanok értékesítéséből szeretett volna előteremteni, de az épületeket a mai napig nem tudta eladni. Ezt a pénzt tehát máshonnan kell biztosítani. A stábot érintő változásokról nem tudok.
Ami a másik kérdést illeti, összeállítottuk, hogy melyik tanácsi formációban ki képviseli a kormányt. Nem lesz jellemző, hogy egy miniszter több helyen is elnököl, más országoknál is gyakori, hogy államtitkárok vesznek részt az üléseken. Lényeges viszont, hogy a képviselő állandó legyen: erre én magam is kértem a minisztereket. Ám tény, hogy a magyar közigazgatás összességében nincs jó állapotban. Az uniós elnökség ilyenkor jót is tehet, mert a megszokottnál sokkal gyorsabb és határozottabb cselekvésre ösztönöz. Ha sikerül megoldani az elnökséggel járó bonyolult szakmai és politikai feladatot, akkor be tudjuk bizonyítani: valóban európai szintű kormányzatunk és közigazgatásunk van. Ez a tét, és ez valóban össznemzeti ügy.
– Sokszor emlegeti az értékalapú külpolitikát mint változást a korábbi irányvonalhoz képest. Pontosan mit ért ezen? Miben különbözik ez a korábbi kormányok külpolitikájától?
– Az előző kormányok politikájával nem foglalkozom. Meggyőződésem, hogy egy ilyen méretű és helyzetű ország csak akkor tudja érvényesíteni az érdekeit, ha azokat értékekre alapozza. Helyzetünkből, történelmünkből fakadóan számunkra az emberi jogok gyakran fontosabbak, mint azoknál az országoknál, amelyek homogén nemzetállamok, tehát nincsenek határon túli közösségeik. Akkor lehetünk sikeresek, ha értékalapra helyezzük az érvelésünket: például amikor azt mondom, hogy mi az emberekkel foglalkozunk, és nem a határokkal. Ezt megértik a világban.
– Hallani olyan pletykákat, hogy két évre vállalta a külügyminiszteri posztot, hogy levezényelje az ország EU-elnökségét, és utána más megbízatást kapna.
– Ezt a leghatározottabban cáfolom. A külügyminiszteri munkát időbeli korlát nélkül vállaltam, vagyis addig fogom csinálni, ameddig élvezem a kormányfő bizalmát.
– Ha már itt tartunk: valójában ki irányítja a külpolitikát Magyarországon? A külügyminiszter vagy a miniszterelnök?
– Erre a kötelező válasz az lenne, hogy én irányítom a külügyeket, de ez nem így van. Külpolitikája a kormánynak van, a kormány tevékenységét pedig a miniszterelnök irányítja. A mindenkori kormányfő és a külügyminiszter közötti bizalom és egyeztetés tehát kulcskérdés. Mivel a miniszterelnököt 17-18 éve ismerem, nem is kell mindig egyeztetnünk ahhoz, hogy egy-egy kérdésről hasonlóan gondolkozzunk.
Németh Zsolt az etnikai pártokban hisz
A magyar etnikai pártok jelentik a határon túli magyar közösségek jövőjét – mondta Németh Zsolt külügyi államtitkár a hét végén a Vajdaságban. A szlovákiai Híd-Most győzelmével, illetve a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) kudarcával kapcsolatban úgy vélte, hogy nem szabad „felolvadni", engedni a liberális többségi pártok csábításának.
Ahol Európában erős kisebbségi közösségek vannak, ott az etnikai pártokon keresztül, nem a többségi pártok nemzetiségi szekcióinak a létrehozásával lehetett eredményt elérni – állította Németh Zsolt. Az állampolgársági törvényről elmondta: hiteles nemzetpolitikát szeretnénk, és a hitelességet az adja meg, ha az indulás hiteles.
A Fidesz törvényt akar a határon túli magyar osztálykirándulásokról
Paraméter.sk, 2010, július 6.
Várhatóan még a héten benyújtja a Fidesz a határon túli magyar osztálykirándulási programról szóló országgyűlési határozati javaslatot - mondta Pokorni Zoltán, a javaslat egyik jegyzője az MTI-nek. A tervek szerint iskolai emléknap lenne június 4-e a trianoni békeszerződés aláírásának napja.
Az Országgyűlés oktatási bizottságának fideszes elnöke elmondta: az első két-három évben pályázati úton valósulhatnának meg a határon túli magyar területekre szervezett osztálykirándulások, majd a tapasztalatok alapján 2013 decemberétől vagy 2014 januárjától már normatív módon támogatnák ezeket a programokat.
Arról, hogy ez a keretösszeg mekkora lehet azt mondta, mivel először pályázati keretben gondolkodnak, az igények feltámasztása is nagyon fontos. Én annak örülnék, ha minél több iskola, szülő, gyermek látná ennek jelentőségét - mondta.
Pokorni Zoltán szerint elsősorban az általános iskolák felső tagozatain és a középiskolák határon túlra szervezett programjaihoz nyújtanának segítséget. Fontosnak nevezte, hogy a szórványterületeken, ahol iskolák már nem nagyon vannak, de magyar közösségek még léteznek, közösségi munkával segítsék a diákok az ottaniak mindennapjait.
A fideszes politikus példamutatónak tartotta a minisztersége idején létrehozott Apáczai Közalapítvány Határtalanul osztálykirándulási programját, illetve a Rákóczi Szövetség hasonló programját.
A javaslat kapcsán felidézte, hogy a parlament néhány hete fogadta el a nemzeti összetartozás mellett tanúságtételről szóló jogszabályt. Ez egy nagyon fontos deklaráció kilencven évvel a trianoni szerződés aláírása után. A múlt feldolgozása, alaposabb megismerése azonban csak az egyik oldala az éremnek, legalább ennyire fontos a jelen megismerése és megértése - fogalmazott.
Pokorni Zoltán azt mondta, személy szerint 2004. december 5-e a kettős állampolgárságról szóló népszavazás után határozta el, hogy ha módjukban áll befolyásolni az ország oktatáspolitikáját, akkor közpénzből segíteni fogják az ilyen kirándulások megvalósulását.
A határozati javaslat másik pontjaként iskolai emléknappá nyilvánítanák június 4-ét a trianoni békeszerződés aláírásának napját. (Az aradi vértanúk, a holokauszt és a kommunista diktatúrák áldozatainak iskolai emléknapja mellett ez lenne a negyedik ilyen emléknap.)
Az indítványban szerepel még a Magyarok Házának a létrehozása, amely segítséget nyújthatna az osztálykirándulások, az iskolai emléknapok megszervezéséhez, előkészítéséhez. A várhatóan 2012-re felálló, Terror Házához hasonló intézmény a kárpát-medencei magyarság történetével, jelenével, sokféleségével, politikájával is foglalkozna. Ez a nem a trianoni dráma történelmi feldolgozásának múzeuma lenne, hanem napjaink tájékozódását szolgáló pedagógiai-közművelődési intézmény - mondta a korábbi oktatási miniszter.
A javaslatot Pokorni Zoltán mellett Kövér László, a Fidesz választmányi elnöke és Révész Máriusz képviselő jegyzi majd.
Trianonról is meg kell majd emlékezni az iskolákban
Népszabadság, 2010. július 6.
Várhatóan még a héten benyújtja a Fidesz a határon túli magyar osztálykirándulási programról szóló országgyűlési határozati javaslatot - mondta Pokorni Zoltán, a javaslat egyik jegyzője. A tervek szerint iskolai emléknap lenne június 4-e a trianoni békeszerződés aláírásának napja.
Az Országgyűlés oktatási bizottságának fideszes elnöke elmondta: az első két-három évben pályázati úton valósulhatnának meg a határon túli magyar területekre szervezett osztálykirándulások, majd a tapasztalatok alapján 2013 decemberétől vagy 2014 januárjától már normatív módon támogatnák ezeket a programokat.
Arról, hogy ez a keretösszeg mekkora lehet azt mondta, mivel először pályázati keretben gondolkodnak, az igények feltámasztása is nagyon fontos. Én annak örülnék, ha minél több iskola, szülő, gyermek látná ennek jelentőségét - mondta.
Pokorni Zoltán szerint elsősorban az általános iskolák felső tagozatain és a középiskolák határon túlra szervezett programjaihoz nyújtanának segítséget. Fontosnak nevezte, hogy a szórványterületeken, ahol iskolák már nem nagyon vannak, de magyar közösségek még léteznek, közösségi munkával segítsék a diákok az ottaniak mindennapjait.
A fideszes politikus példamutatónak tartotta a minisztersége idején létrehozott Apáczai Közalapítvány Határtalanul osztálykirándulási programját, illetve a Rákóczi Szövetség hasonló programját. A javaslat kapcsán felidézte, hogy a parlament néhány hete fogadta el a nemzeti összetartozás mellett tanúságtételről szóló jogszabályt. Ez egy nagyon fontos deklaráció kilencven évvel a trianoni szerződés aláírása után. A múlt feldolgozása, alaposabb megismerése azonban csak az egyik oldala az éremnek, legalább ennyire fontos a jelen megismerése és megértése - fogalmazott.
Pokorni Zoltán azt mondta, személy szerint 2004. december 5-e a kettős állampolgárságról szóló népszavazás után határozta el, hogy ha módjukban áll befolyásolni az ország oktatáspolitikáját, akkor közpénzből segíteni fogják az ilyen kirándulások megvalósulását.
A határozati javaslat másik pontjaként iskolai emléknappá nyilvánítanák június 4-ét a trianoni békeszerződés aláírásának napját. (Az aradi vértanúk, a holokauszt és a kommunista diktatúrák áldozatainak iskolai emléknapja mellett ez lenne a negyedik ilyen emléknap.) Az indítványban szerepel még a Magyarok Házának a létrehozása, amely segítséget nyújthatna az osztálykirándulások, az iskolai emléknapok megszervezéséhez, előkészítéséhez. A várhatóan 2012-re felálló, Terror Házához hasonló intézmény a kárpát-medencei magyarság történetével, jelenével, sokféleségével, politikájával is foglalkozna. Ez a nem a trianoni dráma történelmi feldolgozásának múzeuma lenne, hanem napjaink tájékozódását szolgáló pedagógiai-közművelődési intézmény - mondta a korábbi oktatási miniszter.
A javaslatot Pokorni Zoltán mellett Kövér László, a Fidesz választmányi elnöke és Révész Máriusz képviselő jegyzi majd.
ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA
Csak az evangélikusok foglalkoznak komolyan az ügynökkérdéssel
Népszabadság, 2010. július 6. – Czene Gábor
Az evangélikusok keményen nekiláttak az ügynökmúlt feldolgozásának. Más egyházakról ez a legkevésbé sem mondható el. A katolikusoknál döcögősen halad a munka, a reformátusoknál még csak most kezdődik. A Mazsihisz külső szakértőktől várja a tényfeltárást.
Teorétikusan van sok indok arra, hogy az egyházak együttmüködését az épp adott világi hatalommal kivizsgálják. Éppúgy mellette mint ellene. Nem hinném azonban, hogy az egyes személyek viselkedése elszakítható lenne az egyház mint szervezet magatartásától.
Az a benyomásom, hogy a mai emberek már nem tudják, milyen elitélendö módon gyakorolt nyomást annak idején az ÁEH, aminek nem lehetett ellenállni. Hozzá jött a belügyi szervek nyomása az egyházi személyeknél is.
Ne feljtsük el Jézus mondását az evangéliumban: Ne itélj, hogy ne itéltessél!
A Deák téri templom: az evangélikusok a legnyitottabbak
Népszabadság - Szabó Bernadett
Bátor és tiszteletre méltó lépésre szánta el magát az evangélikus egyház 2005 májusában, amikor úgy döntött, bizottságot alakít az ügynökmúlt feltárására. A kiváltó ok az a pár hónappal korábban nyilvánosságra hozott, ismeretlen eredetű ügynöklista volt, amelyre csaknem ötven (különböző felekezetekhez tartozó) egyházi vezető neve is felkerült. A világhálón közzétett, nagy vihart kavaró névsor pontatlanságokat is tartalmazott, némelyekről viszont bizonyossá vált, hogy annak idején valóban jelentettek az állambiztonságnak.
A botrány hatására indult evangélikus kutatás az egyház berkeiből eddig 35 beépített embert tudott azonosítani, köztük rangos tisztségviselőket, püspököket is. Szabó Lajos, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora közleményben ismerte el, hogy 1984-től a titkosszolgálatnak dolgozott. Indoklása szerint ily módon látta biztosítottnak az egyház jövője szempontjából fontos rendezvények zavartalan megtartását, és úgy tudja, nem okozott kárt senkinek, „sem személyeknek, sem egyházának". A kép valóban sokszínű. Nem mindegy, hogy valakit megzsaroltak vagy karriervágyból lett besúgó, és az sem, milyen tartalmú jelentéseket írt. Az evangélikus egyház országos elnöksége és zsinati elnöksége ezzel együtt úgy ítéli meg, az „ügynöki tevékenység sohasem csupán egy vagy néhány ember ellen, hanem minden esetben az egész egyház ellen is irányult". Az evangélikus vezetők álláspontja a Luther Kiadónál nemrég megjelent Háló című könyv bevezetőjében olvasható. A tanulmánykötet első darabja annak a Mirák Katalin szerkesztette sorozatnak, amely a tényfeltáró bizottság kutatási eredményeit ismerteti.
A bevezető szerint az evangélikus egyházban is akadnak, akik szerint nem lenne szabad (nyilvánosan) beszélni ezekről a kényes kérdésekről, a megbélyegzés veszélyének kitenni az egykor ügynökké lett püspököket és más személyeket. Az egyház vezetői ellenben hangsúlyozzák, hogy nem lehet csak azokra tekintettel lenni, akik ügynökké váltak, és megfeledkezni azokról, akik az „ügynöki tevékenységet folytató testvéreink miatt pályájukon, emberségükben, szolgálatukban, időnként még tisztességükben is hátrányt szenvedtek". A tényfeltáró munka elvégzése azért is fontos, hogy ezt az „oly fájdalmas ügyet" ne engedjék át másoknak, például olyanoknak, akiket „sokszor nem is titkoltan egyházellenesség" vezérel. Az evangélikus vezetők sem állítják, hogy az ügynökügyek tisztázása napjaink legfőbb gondja. De ahhoz, hogy az egyház képes legyen hitelesen és jó lelkiismerettel teljesíteni küldetését, szembe kell néznie a múlttal. Még akkor is, „ha ezt mások nem teszik, vagy messze nem ilyen következetességgel, mint a Magyarországi Evangélikus Egyház". Tény, hogy más felekezetek leginkább a kommunista egyházüldözés áldozataival foglalkoznak, saját szerepük feltérképezésére kevesebb idő és energia jut.
Amikor az a bizonyos ügynöklista napvilágra került, Veres András püspök, a katolikus püspöki kar akkori titkára első felindulásában az egyházak ellen indított szervezett támadásról beszélt. Hasonló szellemiséget tükrözött a hivatalos állásfoglalás is, azzal a különbséggel, hogy a püspöki kar elismerte: „a beszervezettek között bizonyára voltak olyan papok, szerzetesek és világiak, akik, sajnos, ártó szándékkal, súlyosan vétettek embertársaik ellen. Tetteikért kérjük a sértettek és Isten megbocsátását". A püspöki kar végül mégsem elégedett meg ennyivel: 2006 tavaszán alapítványt hozott létre az egyház 1945 utáni történelmének vizsgálatára. Ennek vezetésével Várszegi Asztrik pannonhalmi főapátot bízták meg. A kutatómunka eredményei akkor is nyilvánosságot kapnak, ha ennek révén az „egyház gyengeségei is felszínre kerülnek" – árnyalta korábbi véleményét Veres püspök az alapítvány létrejöttének bejelentésekor. Várszegi főapát azt mondta: „A teljes nyilvánosság pártján állok, még akkor is, ha az egyház számára kellemetlen információkra bukkanunk. A hallgatás nem érdeke az egyháznak. Ha nem mi fedjük fel az igazságot, akkor mások teszik meg helyettünk".
Ám azóta mintha gyengült volna az elkötelezettség, az alapítvány működéséről nem sokat tudni.
– Szép csendesen folyik a munka, látványos eredmény még nincs – tájékoztatta lapunkat Várszegi Asztrik. A főapát minden évben beszámol a püspöki karnak, de szavaiból kiderült: erős túlzás lenne azt állítani, hogy az utóbbi időben a katolikus testület érdemben foglalkozott volna a témával.
A reformátusok még a katolikusokhoz képest is fáziskésésben vannak. Egészen 2008 végéig kellett várni arra, hogy a legnagyobb protestáns egyház körül is történjen valami. Ekkor fi atal, magukat az egyház elkötelezett tagjainak valló reformátusok honlapot indítottak az ügynökkérdés megoldására. Minket „elsősorban nem a múlt feltárása aggaszt, hanem a feltáratlan múlt következményei" –írták felhívásukban –, „felelősek vagyunk abban, hogy ne a hallgatás vagy a közöny legyen úrrá bennünk".
A kezdeményezés azonban elhalt, és egyelőre nem hozott áttörést az sem, hogy a református zsinat tavaly tavasszal elhatározta az úgynevezett tényfeltáró történészbizottság megalakítását. Ennek működési rendjéről csak a közelmúltban született döntés. A bizottság célja mindenekelőtt az, hogy a korszak elnyomó szervezeteinek tevékenységét vizsgálja, és csak másodlagos, hogy a „látóterébe került személyekkel (értsd: az ügynökökkel) kapcsolatosan tényfeltáró kutatásokat végezzen".
A református egyházon cseppet sem érződik, hogy sürgetné az idő: a zsinat felkérése értelmében mindazok, akik valamilyen „bizonyító anyag" birtokában vannak, ráérnek 2012. június 30-ig eljuttatni a dokumentumokat a bizottsághoz.
A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége másfajta módszereket kíván előnyben részesíteni. Feldmájer Péter elnök kérdésünkre közölte: a Mazsihisz a kezdetektől fogva azon az állásponton van, hogy nincs szükség saját tényfeltáró bizottság létrehozására. A hitközségek szövetsége ugyanakkor kész bármilyen iratot vagy engedélyt a kutatók rendelkezésére bocsátani, ami a múlt feltárását segíti. „Rajtunk nem fog múlni", mondta Feldmájer Péter, aki korábban már beszámolt arról: egy meg nem nevezett professzor terjedelmes kötetben dolgozza fel a magyarországi zsidóság megfigyelését végző besúgóhálózat működését.
Melyik felekezet számít történelminek?
A kormány megvizsgálja annak lehetőségét, hogy a Magyarországi Román Ortodox Egyházat történelmi egyházzá nyilvánítsák – mondta Martonyi János külügyminiszter a közelmúltban, bukaresti tárgyalásai alkalmával.
A külügyminiszter kijelentéséből tévedés lenne arra következtetni, hogy eddig a kormányok adományozták a „történelmi" minősítést a vallási közösségeknek.
Ilyen státusz tulajdonképpen nincs is. Történelmi egyháznak a köznyelv általában a katolikus, a református és az evangélikus egyházat, valamint a Mazsihiszt nevezi. A médiatörvényben megjelent ugyan ez a kategória, de a vallásszabadságról szóló, 1990-ben elfogadott törvény jogi értelemben nem tesz különbséget a bejegyzett egyházak között, ebből kifolyólag nem is használja a „történelmi egyház" kifejezést. Elképzelhető viszont, hogy a Martonyi János által felvetett lehetőség a vallásszabadságról szóló törvény módosításának (szigorításának) az előszele. Az 1998–2002 között hatalmon lévő jobboldali kormány már próbálkozott ilyesmivel, de nem volt meg hozzá a kétharmados parlamenti többsége. Semjén Zsolt, a jelenlegi kormány miniszterelnökhelyettese akkoriban azt javasolta, hogy vezessenek be négy kategóriát: az elsőbe kerülnének a már felsorolt „történelmi" felekezetek, a másodikba az úgynevezett történelmi kisegyházak (Semjén értelmezésében a baptista, unitárius és ortodox egyházak), a harmadikba azok, amelyek egyik említett kategóriába sem tartoznak, de megfelelnek az egyházakkal szemben támasztott követelményeknek, a negyedikbe pedig az egyéb vallási közössége
|
