Nem lesz magánbiznisz az egyszerűsített honosítási eljárásból
Székelyhon.ro, 2010. december 8. – D. Balázs Ildikó
A nemrégiben létrehozott demokrácia-központok leendő munkatársainak tartott szerdán Csíksomlyón egynapos felkészítőt Wetzel Tamás. A magyarországi miniszteri biztos fontosnak tartotta kiemelni, bár az egyszerűsített honosítási eljárásra alapozva, voltak, akik magánbizniszt szerettek volna indítani ügyintézést vállalva, tárgytalanná válnak az ilyen jellegű kezdeményezések, hiszen a demokrácia-központokban teljes körű ügyintézés folyik majd, térítésmentesen.
„A demokrácia-központok hangsúlyozottan kommunikációs feladatokat látnak majd el, átnézik a kérelmeket, tájékoztatják az embereket arról, hogy milyen okiratokra van szükség, hogyan kell kitölteni a kérelmet, hogyan lehet a magyar felmenőket igazolni. Segítenek az eskütétel megszervezésében, illetve a későbbiek folyamán segítenek konzuli napokat megszervezni kisebb településeken" – fogalmazott Wetzel Tamás. Kiemelte: a cél az, hogy a lehető legkevesebb bürokráciával, teherrel, költséggel járjon az egyszerű honosítási eljárás, ugyanakkor a lehető leggyorsabb legyen. Ha valakinek segítségre van szüksége – jegyezte meg – térítésmentesen segítséget nyújtanak a demokrácia-központok munkatársai, egyedül a fordításért kell majd fizetni.
Újságírói kérdésre válaszolva a miniszteri biztos elmondta, a magyar felmenőkre vonatkozóan többféle dokumentumot is elfogadnak. Nem muszáj például anyakönyvi kivonatokkal igazolni a felmenők magyar állampolgárságát, elfogadnak egyházi igazolásokat, illetve minden, régi magyar időben kiadott okiratot. Példaként említette az 1940–45 között kiállított katonakönyvet, útlevelet, sőt azon gondolkodnak – tette hozzá –, hogy például az italmérési engedélyt is elfogadják, hiszen az is a jövedéki törvény alapján, a magyar állampolgársághoz kötött volt. Amennyiben valaki a megadott időpontban jelentkezik a konzulátuson, de ügycsomója nem teljes, ezt elfogadják, de a hiányt záros határidőn belül pótolni kell. Az űrlapokat le lehet tölteni az allampolgarsag.gov.hu oldalról, lényeg, hogy az előzőleg kitöltött űrlapot a konzulátuson való benyújtásakor kell aláírni.
Bővül a konzulátus
Személyzettel és újabb helyiségekkel bővül a csíkszeredai konzulátus. Mint Balogh György konzul elmondta, a Lazarus Alapítvánnyal csütörtökön írják alá a bérleti szerződést a Lazarus Házra vonatkozóan, itt fognak ugyanis működni a külképviselet kihelyezett irodái. Így tehát január 3-tól nem csak a konzulátuson, hanem a Lazarus Házban is lesz ügyfélfogadás. A személyzeti bővítés első fele megtörtént, de további bővítésekre kerül még sor. Egyelőre a hétvégén érkezik hat konzuli adminisztrátor és egy konzul. Ami az igénylések benyújtására vonatkozó előjegyzéseket illeti, ezeket a következő hetekben újraindítják – ígéri Balogh György konzul.
Irány az erdélyi parlament?
Manna.ro, 2010. december 7. – Parászka Boróka
Szombaton hivatalosan is eldöntötte az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, hogy pártot alapít Erdélyi Magyar Néppárt néven. Az RMDSZ, a Magyar Polgári Párt és a pénteken bejelentett Erdélyiek Pártja mellett ez lesz a negyedik regionális párt. Már csak egy regionális parlament kellene nekik.
Néhány hónappal ezelőtt még csak lebegtettétek, mostanra egyértelművé vált: pártot alapít az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. Miért?
- A kényszer vitt a pártalapításra. Egy éves tapasztalatunk azt mutatta, hogy hiába hozunk létre olyan civil politikai mozgalmat, amely az autonómiáért cselekedni akar, hogyha nem találunk ehhez partnert, amely a kemény politika eszközeivel ezt a célt felvállalja.
Több, mint egy éve azon vagyunk, hogy az RMDSZ-ben és az MPP-ben partnerre találjunk. Az RMDSZ meg van győződve, hogy jó úton halad, és a bukaresti kijárás, a „főnökkel való jóban levés" eredményre vezet. Bárki legyen az RMDSZ élén, annyira át van itatva a szervezet ezzel a szemlélettel, hogy ebből kimozdítani nem lehet.
Ha az RMDSZ nem az autonómiát képviseli, akkor mit képvisel?
- A retorika szintjén nyilván ezt képviseli, de a politikai döntései nem erről szólnak, a kapcsolatai nem ez irányba mutatnak. Itt egy cél van, hogy az RMDSZ legyen a „főnök" mellett.
Ezzel most azt akarod mondani, hogy az új pártnak nem prioritás a parlamenti részvétel, nem fontos a kormányzati szerepvállalás?
- Korai erről nyilatkozni, hiszen még be sem vagyunk jegyezve. Elvi alapon elmondható, hogy a kormányzás eszköz, mint minden más eszköz. Amíg ez az autonómia megszerzését segíti, addig felhasználjuk, ugyanígy élhetünk az ellenzékiséggel, a külpolitikai kapcsolatokkal, a civil mozgalmakkal, a nemzetközi kapcsolatokkal.
Az RMDSZ nem tűzött ki ilyen jellegű stratégiai célt, még akkor sem, ha a programjában ez szerepel. De kritikával illethetem az MPP-t is, mert ha alkalmas lett volna az együttműködésre, nem lett volna szükség az új párt bejegyzésére. Sajnos ezt a szervezetet élén az elnökével megkaparintotta egy szűklátókörű vezetés, amely nem érdekelt az együttműködésben. Még abban sem voltak érdekeltek, hogy a pártot tovább fejlesszék, vagy hátországot biztosítsanak azoknak, akiket képviselnek.
Egészen konkrétan mi kellett volna ahhoz, hogy azt mondjátok, együtt tudtok működni mondjuk az RMDSZ-szel?
- Nézzük meg az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum helyzetét: ennek keretén belül lehetett és kellett volna közös döntéseket hozni, konszenzust kialakítani. Számtalan sikertelen próba történt, mégsem sikerült megegyezni. Csak egy példát mondok: a kulturális autonómia-tanácsot folyamatosan maga alá akarta gyűrni az RMDSZ, azt szerette volna, ha ez a saját intézményévé válik. Arculat-kozmetikázásra használták ezt a fórumot, és nem is érdekelte őket, hogy van-e mögötte konszenzus. Bizonyítja ezt a civil szervezetekhez vagy az egyházakhoz való RMDSZ-viszony is.
Ha nincs együttműködés, akkor mi jöhet?
- Jelenleg zuhanórepülésben van az RMDSZ megítélése. Az emberek elfordultak a politikától. A Magyar Polgári Párt támogatottságát szinte mérni se lehet. A parlamenti és önkormányzati képviseletünket ez az állapot sodorja veszélybe. Az EMNT a pártalakítással esélyt akar adni a csalódottaknak ahhoz, hogy legyen, akit támogatni.
Abban bíztok, hogy ki tudjátok szorítani az RMDSZ-t és az MPP-t?
- Nem abban bízunk, hogy bárkit is kiszorítunk, abban bízunk, hogy az emberek mellénk állnak. Ha hiteles programunk van, akkor az emberek támogatnak. Ennek ellenére meg vagyok győződve arról, hogy a stratégiai kérdésekben konszenzusnak kell lennie. Olyan mechanizmust kell kiépíteni és elindítani, hogy azokban a pillanatokban, amikor erőt kell felmutatni, tudjuk megtenni.
Jelenleg a Székelyföldön van arra példa, hogy a pártok együtt tudnak működni, igaz, olyanra is van példa, hogy képtelenek együttműködni. Arra kellene törekedni, hogy az első példa legyen ragadós. Amikor a verseny ideje van itt, akkor legyen verseny, mikor meg az együttműködésre van szükség, akkor tudjunk együttműködni. Érthetőbben: a versenyző felek nem ejthetnek olyan sebet egymáson, hogy képtelenné váljanak a közös munkára.
És nincsenek ilyen sebek?
- Az EMEF-en belül mi voltunk a párbeszéd kezdeményezői. Nem is jöttek volna létre találkozók, ha mi nem erőltetjük, ha nem tematizálunk folyamatosan. A legutolsó ülést szeptemberben mi erőltettük ki, azóta sem kezdeményezett senki. Az RMDSZ meg fogja próbálni megakadályozni a párt bejegyzését. Ha az Erdélyi Magyar Néppárt mégis létre jön, akkor lesz a dialógus valóságos.
Az EMNT stratégiai partnere a magyar kormánypárt, a Fidesz. Hogy alakulhatnak ennek fényében a viszonyok, és milyen lesz az a politika, amelyet ily módon támogatnak? Eckstein-Kovács Péter, aki ringbe száll az RMDSZ elnöki posztjáért, azt nyilatkozta: a Szövetség legnagyobb erénye a politikai függetlenség.
- Én azért megkérdőjelezem az RMDSZ függetlenségét. Az RMDSZ nagyon jó kapcsolatokat ápolt a Gyurcsány-, majd a Bajnai-kormánnyal. Sőt igazán jó viszonyban a Medgyessy kormánnyal volt. Ennek meg is volt az ideológiai alapja. A mi partnerünk az elmúlt húsz évben a Fidesz és részben az MDF volt. A konzervatív, nemzeti-liberális értékek mentén kerestük a partnereinket. Ennyit a függetlenségről.
Örülünk annak, hogy stratégiai partnerei lehetünk a kormánynak, és kivehetjük a részünket a nemzeti együttműködés programjából. Nincs semmi olyan, amit ne lehetne felvállalni ebből a kapcsolatból.
Úgy gondolod, védhető az az álláspont, hogy a magyarországi politikai erők határozzák meg az erdélyi magyar közéleti folyamatokat? Akár az új párt születésénél folyó bábáskodással, akár konkrét vagy szimbolikus támogatással?
- Ha úgy gondoljuk, hogy független entitások vagyunk, van Erdély, Magyarország, Felvidék stb., és a kapcsolatépítés egyenlő a másik belügyeibe való beavatkozással, akkor nyilván, hogy ennek nincs létjogosultsága. De mi nem így gondolkodunk. Mi azt gondoljuk, hogy van egy egységes magyar nemzet, amelynek vannak részei a mai Magyarország területén belül és kívül. Vannak közös és eltérő problémáink, de sokkal több a közös ügyünk, mint a sajátos problémánk. Természetes módon adódik, hogy a közös értékek mentén kialakított kapcsolatok révén az egyik segít a másiknak, a saját elvbarátainak. Erről szólnak az európai pártok.
Az RMDSZ függetlenségről beszél, arra való hivatkozással, hogy így képviselhető egységesen az erdélyi magyarság.
- Az RMDSZ-nek nem érdeke felvállalni ezt az együttműködést, mert talán szégyelli a stratégiai partnerét, mert úgy gondolja, hogy nem hoz neki szavazatot. Elhallgatja, hogy ki a partnere. Ha jól megnézzük, akkor látszanak az értékrendi kapcsolatok az RMDSZ és az MSZP, vagy az egykori SZDSZ között. Ebben nincs semmi szégyen.
Miért nem az EMNT alakult párttá, miért volt szükség az Erdélyi Magyar Néppárt létrehozására?
- A köztudatban az van, hogy az EMNT párttá alakult, pedig nem erről van szó. Az EMNT megmarad annak a mozgalomnak, aminek eleve indult. Az EMNT-nek nagyon sok dolga van, és nem lett volna tisztességes, ha az itt működő politikusok ráerőltették volna a mozgalomra az akaratukat. A mozgalomra szükség van, de arra a következtetésre jutottunk, hogy pártra is szükség van, ha már nem tudtunk a többi párttal stratégiai partnerséget kialakítani.
Szimbiózisra van szükség a párt és a mozgalom között, hogy az ügy szempontjából hatékonyak legyünk. Természetes dolog, hogy egy párt körül kialakul egy holdudvar, akár több mozgalom is van, ezek szervezkednek, szerveződnek. Ez egy egészséges folyamat: a tagok a mozgalomban tanulják meg a közösségi szerepvállalást, és ha sikeresen teljesítenek, akkor átlépnek.
Ez egy komplex intézményháló, nagyon hasonló ahhoz, amit az RMDSZ is létrehozott. Mit tudsz mondani azoknak, akik féltik az erdélyi magyar civilszféra függetlenségét?
- Nagyon remélem, hogy a civil társadalom védekezik, ha a politika meg próbál túlzottan beavatkozni. Erre például a mozgalomban garanciát nyújthatnak azok a mozgalmárok, akik nem fognak a pártba belépni. Nagyon remélem, hogy ezt a létező feszültségforrást, ami a politika és a civilszféra között mindig jelen van, a jóízlés és a normalitás keretein belül fogjuk tartani. Már csak azért is, mert az EMNT politikusai jelentős civil szerepet vállalnak.
Magamból kiindulva is azt mondhatom, hogy rendelkezünk elég empátiával, erről tanúskodik az elmúlt húsz év. Úgy érzem, sikerült megőriznem magamban a civil szféra iránti tiszteletet, és ez nem fog megváltozni. Nyilván a pártpolitikai feladatok megváltoztatják egy kicsit az embert, de a folyamatos odafigyelés megakadályozhatja a konfliktusok kialakulását.
Mit tudsz mondani azoknak, akik szerint az EMNT az RMDSZ struktúrájának tükörképét hozta létre? Az RMDSZ-nek is vannak alapítványai, a Szövetség is közösségi, mozgalmi munkát szorgalmaz. Akkor most hol a különbség? Tükör-világok állnak szemben?
- Semmit nem akarok mondani, ezt az emberek megítélésére bízom. Ha hibázunk, akkor majd ők szóvá fogják tenni. Nem haragszunk meg érte, számítunk is a kritikára. Nem az a fontos, hogy mi mit mondunk, hanem hogy mit teszünk.
Az EMNT bejelentésével szinte egy időben jelentette be Emil Aluaş karmester az Erdélyiek Pártjának megalapítását. Mi a véleményed a kezdeményezésről?
- Én szurkolok ezeknek a pártoknak, a regionális érdekvédők nekünk szövetségeseink. Szkeptikus vagyok, hogy mennyire esélyes ez a vállalkozás a homogenizációs folyamatok miatt, kevesen vannak azok az erdélyi románok, akik készek az együttműködésre az egészséges transzszilvanizmus szellemében, és támogatják az autonómia-törekvéseket.
Bár ne lenne igazam, és hátha sikerül visszahozni azt a transzszilván gondolatot, amely szövetségeseinkké teheti az ilyen kezdeményezéseket. Jól együtt lehetne működni a majdani erdélyi parlamentben, ha eljutunk addig.
Indul a „demokráciabiznisz"
Új Magyar Szó, 2010. december 8.
Nem egyértelmű: valóban társadalmi vagy inkább politikai szerepet látnak-e el a jövőben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által létrehozott úgynevezett „demokrácia-központok". Az irodahálózat gyakorlatilag már „csőre töltve" áll, a működtetők arra számítanak, hogy a frissen létrehozott hivatalok néhány napon belül megnyitják kapuikat.
Nem egyértelmű: valóban társadalmi vagy inkább politikai szerepet látnak-e el a jövőben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által létrehozott úgynevezett „demokrácia-központok". Az irodahálózat gyakorlatilag már „csőre töltve" áll, a működtetők arra számítanak, hogy a frissen létrehozott hivatalok néhány napon belül megnyitják kapuikat.
Az országszerte működő húsz irodában széles körű jogvédő, közösségszervező munkát ígérnek a lapunknak nyilatkozó illetékesek. Az viszont ködbe vész, hogy milyen pénzből tartják fenn a mintegy félszáz alkalmazottat foglalkoztató hálózatot.
EMNT-aktivistákra számítanak
„Szerettünk volna az EMNT mögé professzionális hátteret kiépíteni, infrastruktúrát biztosítani. A kapacitás szűkös, de január elsejétől három-négy alapprogram biztosan működik majd" – vázolja a „demokrácia-központok" célját és feladatait Gergely Balázs. Az intézményháló országos vezetője abban bízik, hogy egyre bővülő kapacitással működhetnek. „A mi társadalmunkban sérült a demokrácia, ezért van szükség ezekre a központokra" – magyarázza Gergely, aki szerint a legfontosabb cél „a közéleti-politikai monitoring".
„Ez annyit jelent – fejtegeti lapunk kérésére –, hogy a demokrácia-központok munkatársai, együttműködve az EMNT helyi aktivistáival, rendszeresen ellátogatnak a helyi önkormányzati tanácsülésekre, a nyílt bizottsági ülésekre, jogsértés esetén pedig jogorvoslatot biztosítanak. Gergely önkéntes jogászok munkájára is számít, mert úgy véli: a fiatal szakemberek számára is „jó lehetőség, hogy ilyen területen bizonyíthatnak".
Állampolgárság mint propaganda?
Az EMNT-t köztudottan kiemelt partnerként kezeli a magyar kormány, amely az intézményhálózat létrehozásához maximálisan hozzájárult. Novemberben a budapesti külügyminisztérium és a közigazgatási és igazságügyi minisztérium megállapodást kötött az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal az egyszerűsített honosítási eljáráshoz kapcsolódó támogatás nyújtására.
A tervek szerint a „demokrácia-központokban" kaphatnak a honosításra készülők tájékoztatást, és ott lehet segítséget kérni a dossziék összeállításához is. Gergely Balázs lapunknak elmondta: ezekben a központokban szervezik a kihelyezett konzuli napokat és az állampolgári eskütételek lebonyolítását is. Arra a felvetésünkre, hogy a magyar állampolgárság megszerzésében való közreműködés propagandaeszköz lehet az EMNT számára, a hálózat vezetője elutasítóan válaszolt.
„Mi ebben az állampolgársági ügyben ingyen és bérmentve segítünk. Igaz, mi is olyan szervezet vagyunk, mint az összes többi: sok mindent megteszünk saját népszerűségünk növelése érdekében" – ismerte be végül Gergely. Arra a kérdésre, hogy miért nem a már meglévő státusirodák intézményhálózatát használják hasonló célokra, az EMNT-aktivista úgy fogalmazott: a régi irodák más feladatok – a magyarigazolványokhoz kötött ügyintézés, az oktatási-nevelési támogatás kezelése – lebonyolítására jöttek létre, az újak viszont „mindennél sokkal többet ígérnek".
„Meghívták" az infrastruktúrát
Minthogy tehát szolgáltatásait ingyenesen végzi, magától adódik a kérdés: milyen finanszírozásból tartja el magát, és mekkora költségvetéssel működik majd a mintegy félszáz alkalmazottat foglalkoztató irodahálózat? Erre Gergely nem adott egyértelmű választ az ÚMSZ-nek, csupán annyit mondott: valamennyi hazai, magyarországi és uniós pályázati lehetőséggel élni kívánnak, és törekszenek a magánerő bevonására is.
Ami a „menetrendet" illeti, Juhász Péter ügyvezető igazgató elmondta: januárig 15 irodában kezdik meg a munkát, január végére további 5 központ nyitja meg kapuit. Juhász tájékoztatása szerint húsz irodában 44 alkalmazott lesz, az alkalmazásokról a helyi EMNT-elnökségek döntenek.
„A munkatársak képzettségével, a munkáltatói elvárásokkal kapcsolatban nincs központi döntés" – ismertette a működési alapelveket az igazgató, aki azt is elmondta: a technikai infrastruktúrát már beszerezték, méghozzá meghívásos pályázaton, azaz versenytárgyalás nélkül. „Magyar vállalkozóktól vásároltuk be a szükséges felszereléseket" – zárta rövidre a választ Juhász Péter.
Kolozsvár rajtra kész
Szász Péter, a kolozsvári iroda vezetője lapunknak elmondta, ők már startra készek, december 15-étől várják az ügyfeleket. Három állandó és négy időszakosan alkalmazott munkatárssal dolgoznak, és arra számítanak, hogy a könnyített honosítási eljárás miatt megrohamozzák az érdeklődők a központot. A kolozsvári magyar főkonzulátus székhelyén működő irodában az állampolgársági ügyintézést és az iroda többi feladatát az EMNT tagjai látják el, akik Szász szerint „már bizonyítottak a nyáron tartott Kolozsvári Magyar Napok idején".
ROMÁNIA
Nincs döntetlen
Nyugati Jelen, 2010. december 8. – Irházi János
Markó Béla megígérte, szombaton bejelenti, hogy újraindul-e a februári kongresszuson az RMDSZ elnöki tisztségéért, vagy nem.
Természetesen fogalmam sincs, mi dilemmájának a kvintesszenciája, magyarán, min rágódik.
Abban viszont biztos vagyok, hogy a rágódás az RMDSZ-szel kapcsolatos, nem pedig magánügyi kérdés. Az ilyen „túl sokat volt már elnök, belefáradt", vagy „írni akar", netalán „átadná a helyét egy pörgősebb fiatalnak" motivációknak most nulla az alapjuk.
Szerintem a dilemma egyetlen oka a Fidesz határon túli politikája, ami gyökeresen más, mint amit az MSZP művelt. Úgy vélem, Markó a magyarországi választások óta tudja, hogy ebben a politikában neki nincs helye. Mára egyértelművé vált, hogy az RMDSZ-nek se igazán, a Fidesz az Erdélyi Magyar Néppárttal akar-fog együttműködni a leglényegesebb ügyekben, például, a pénzosztásban, de Tőkés László pártját szeretné mihamarabb betolni a román parlamentbe.
Ha még vékonyabbra faragom a dilemmát, akkor Markó Béla indulása és újraválasztása az RMDSZ százszázalékos mellékvágányra tolását jelentené Budapesten.
Ha Markó Béla visszavonul, és a Fidesznek kedvesebb elnök fogja vezetni az RMDSZ-t, akkor pakliban maradnak Budapesten. Biztos vagyok benne, hogy Markó Béla pontosan tudja ezeket (is), ám természetesen ennél azért árnyaltabb a kérdés, de ha félretoljuk az apró politikai játszmákat, érdekeket, akkor ilyen egyszerű felállás marad előttünk.
Ha Markót újraválasztják, az RMDSZ-nek egyedül kell megharcolnia a parlamentbe jutást.
Ha más elnök lesz, akkor 2012-ben lehet budapesti engedély a közös lista felállítására az erdélyi néppárttal, nem szorul ki a magyarság a parlamentből. Külön-külön: teljes lebőgés. Együtt: akár nyolc százalék is összejöhet, lásd EP-választáson Tőkés az RMDSZ listáján. Ezt mindenki tudja, kérdés persze, hogy akar-e róla tudomást szerezni a Fidesz, vagy azt mondják, na és, ha négy évig nincs magyar képviselet a román parlamentben? Majd lesz utána.
Amit, mondanom sem kell, Traian Băsescu és az összes román párt alig vár. Tesznek is érte, Eckstein-Kovács Péter, az elnöki hivatal kisebbségi tanácsosának indulása az elnöki tisztségért nyilvánvalóan ezt jelzi.
Szóval, szombaton okosabbak leszünk, Markó döntésének fényében már továbbszőhetőek a stratégiák.
Amúgy, bármivel is indokolja indulását vagy visszalépését, az igazat egyelőre úgysem mondhatja ki.
Majd egyszer, ha megírja emlékiratait.
Belpolitikai viták kereszttüzében a CNSAS
MTI, 2010. december 8
A Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) Romániában átvilágító testületként működik, ezen kívül bármely személy rendelkezésére bocsátja a rá vonatkozó - az egykori kommunista diktatúra titkosszolgálata által készített - jelentéseket. Ugyanakkor a tanács megszületése óta belpolitikai viták kereszttüzébe került, mozgástere szűkült.
Az egykori román titkosszolgálatok dokumentumai a rendszerváltás után sokáig hozzáférhetetlenek voltak a nagyközönség számára. Az 1989-ben elfogadott Temesvári Nyilatkozat 8. pontja kétségtelenül előírta, hogy a továbbiakban senkinek ne lehessen közfunkciója, aki a kommunista rendszer idején a pártapparátusban vagy Ceauşescu titkosszolgálatában töltött be felelős tisztséget. Egyes elemzők szerint azonban ezt a megtisztítási szándékot a következő másfél évtized során fokozatosan csorbították.
A két évvel ezelőtt elhunyt Ticu Dumitrescu, a volt politikai foglyok szövetségének elnöke már 1990-ben kezdeményezte, hogy a kommunista rendszer idején keletkezett minden politikai dossziéhoz szabadon hozzá lehessen férni. Törekvése akkor szélmalomharcnak bizonyult. Az általa kezdeményezett törvénytervezet mindenesetre egy évtized után alapos módosításokon átesve 1999-ben megszületett. Az biztosította az állampolgárok számára a saját dossziékhoz való hozzáférést, kutathatóvá tette a Securitate titkos iratait. Arról is rendelkezett, hogy minden román állampolgár, politikai párt, nem kormányzati szervezet és közintézmény kérhesse adott személyek átvilágítását. Ennek kezelésére létrehozták akkor a CNSAS-t.
Traian Băsescu, miután 2004 végén először választották államfővé, teljesítette a kampánya idején tett ígéretét, ennek eredményeként a belföldi hírszerzés (SRI) 2005-ben "tizenkét kilométernyi iratot" (csaknem kétmillió dossziét) adott át az újonnan létrehozott testületnek. Az elmúlt években további egymillió iratcsomó került át a CNSAS raktáraiba. Megjegyzendő: számos dosszié, irat továbbra is titkosított, de kétségtelen, hogy egyre több anyag válik hozzáférhetővé.
Az elmúlt öt esztendőben azonban súlyos politikai harcok terepévé vált a CNSAS, elsősorban arra vonatkozóan, hogy meddig terjedhet a hatásköre. Voltak politikusok, akikről e testület kiderítette, hogy annak idején jelentettek a Securitaténak, Mona Musca volt liberális kulturális miniszter például emiatt le is mondott posztjáról. A sajtó többször is sugallta, hogy sok mai közéleti szereplő érdekeit sérti az átvilágító testület vizsgálódása.
Dan Voiculescu, a Konzervatív Párt (PC) volt elnöke két évvel ezelőtt fellebbezett a CNSAS őt érintő ítélete ellen, amely szerint annak idején együttműködött a Ceauşescu-diktatúra titkosszolgálatával. Ugyanez a politikus az alkotmánybírósághoz fordult, amely 2008. január 31-én helyt adott alkotmányossági kifogásainak, és alaptörvénybe ütközőnek nyilvánította a CNSAS működését szabályozó törvény számos lényegi cikkelyét.
Voiculescu szerint az átvilágító bizottság visszaélt hatáskörével, hiszen létrehozásának nem az volt a célja, hogy - mint fogalmazott - "igazságszolgáltatási szervként működjön". Mircea Dinescu, a CNSAS tagja akkor úgy vélekedett: sok politikusnak áll érdekében, hogy múltja homályban maradjon, hiszen éppen abban az évben választásokra készültek.
A parlamentnek mindenesetre az alkotmánybírósági határozat közzétételétől számítva negyvenöt napon belül módosítania kellett a törvény alkotmányellenesnek nyilvánított szakaszait. Lényegi változtatásokat hajtottak végre. Ezek szellemében a továbbiakban a testület csak az akták kezelője lehet, megállapíthatja ugyan valakiről, hogy besúgó volt, de az ügyet az átvilágító testületnek továbbítania kell a bíróságra.
Elemzők egy része szerint ez a változtatás alaposan szűkítette a CNSAS mozgásterét.
Az e nézetet vallók szerint ha valaki "fennakad a szűrőn", még nem biztos, hogy valóban besúgó volt, hiszen az időközben módosított átvilágítási törvény szerint már csak akkor lehet ezt a bélyeget rásütni valakire, ha az átvilágítók vizsgálatának eredményét bíróság is megerősíti. Ez utóbbinak a hiányában is le lehet azonban már járatni az adott közéleti szereplőt - teszik hozzá. Ebből következően szerintük a mostani romániai átvilágítási törvényt gyaníthatóan inkább azért alkották meg, hogy az adott esetben kényelmetlenné váló embereket "el lehessen vele ásni".
Az egykori megfigyeltek gyakran kifejtették: az is kétséges, hogy a szekus jelentések tartalma mennyire tekinthető hitelesnek, hiszen - mint mondják - a jelentők sokszor kitaláltak történeteket, mert teljesíteniük kellett bizonyos mennyiségi "normát". Ezért az igazi átvilágítás - mint vallják - az lenne, ha nem csupán a papíron szereplő dolgokat, hanem az adott élethelyzeteket, a jelentések konkrét körülményeit is utólag megvizsgálnák.
„Képzelt ellenség a magyarság"
Új Magyar Szó, 2010. december 9.
Politikai nyilatkozatban tiltakozott Korodi Attila RMDSZ-es képviselő az új tanügyi törvény elfogadásának késleltetése, valamint a Román Akadémia Etnikai Problémákat Kutató Európai Tanulmányi Központja által közzétett jelentés magyarellenes tartalma miatt.
Politikai nyilatkozatban tiltakozott Korodi Attila RMDSZ-es képviselő az új tanügyi törvény elfogadásának késleltetése, valamint a Román Akadémia Etnikai Problémákat Kutató Európai Tanulmányi Központja által közzétett jelentés magyarellenes tartalma miatt.
„Csalódottsággal és szomorúsággal tapasztalom, hogy a politikum ellenséget faragott a magyar kisebbségből. Nagyon sok román ehhez az elképzelt, tulajdonképpen nem létező ellenséghez viszonyítva határozza meg nemzeti identitását. Ez a tény nem teszi románabbá a románokat – hangsúlyozta a Hargita megyei politikus.
Korodi arra kérte a románságot, hogy a nemzeti ünnep szellemében alakuljon vissza azzá a közösséggé, amely elfogadta a gyulafehérvári nyilatkozatot. „1918. december 1-je egy nagyon fontos, örömre okot adó momentum a románok történelmében. A tanügyi törvény egy európai jogszabály, amelyet a gyulafehérvári nemzetgyűlés minden bizonnyal megszavazott volna" – összegezte a képviselő.
Tanügy: vissza a bizottságba
Új Magyar Szó, 2010. december 8.
A kormánypárti szenátorok javaslatára a felsőház plénuma tegnap visszaküldte a tanügyi törvényt az oktatási szakbizottságba, és egy hónapos határidőt adott a testületnek arra, hogy újabb jelentést fogalmazzon meg. A 71-15 arányban megszavazott döntést azzal magyarázták, a szakbizottság a házszabályzat megszegésével fogadta el a jogszabályról készített dokumentumot.
A kormánypárti szenátorok javaslatára a felsőház plénuma tegnap visszaküldte a tanügyi törvényt az oktatási szakbizottságba, és egy hónapos határidőt adott a testületnek arra, hogy újabb jelentést fogalmazzon meg. A 71-15 arányban megszavazott döntést azzal magyarázták, a szakbizottság a házszabályzat megszegésével fogadta el a jogszabályról készített dokumentumot.
Mint ismeretes, az oktatásügyi szakbizottságban többségben levő ellenzék a kormányzati felelősségvállalással benyújtott tanügyi törvénnyel párhuzamosan „alternatív verziót" dolgozott ki. Ez a tervezet többek között kiiktatta a tanügyi törvényből azt a cikkelyt, amely biztosítaná a kisebbségi diákok számára, hogy a jelenlegi gyakorlattól eltérően anyanyelvükön tanulhassák Románia történelmét és földrajzát. A cikkely az RMDSZ határozott kérésére került be a törvénybe, a szövetség többek között ennek elfogadásától tette függővé a kormányon maradást.
A tanügyi törvény kormánypárti verziója eközben a parlament együttes házbizottságának újbóli összehívására vár. Múlt héten a parlament vezetőségében többséget élvező ellenzék elutasította a kormányzati felelősségvállalási procedúra folytatását jelentő bizalmatlansági indítvány napirendre tűzését. Időközben az ellenzéki kezdeményezés mögül kihátráltak a liberálisok, az aláírások visszavonásával a bizalmatlansági indítvány érvényességét veszítette.
A felelősségvállalás folytatását az Alkotmánybíróság döntése tette lehetővé, amely visszatérve a kérdésre, megállapította, hogy intézményközi konfliktus alakult ki a parlament és a kormány között azáltal, hogy az ellenzék időközben bizalmatlansági indítványt nyújtott be.
ERDÉLY
Kelemen Hunor az új magyar pártról – „Tőkésék a politikai szétverés eszközei"
Népújság, 2010. december 8. – Mózes Edith
Szombaton Székelyudvarhelyen az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács küldöttgyűlése határozatot fogadott el egy új erdélyi magyar párt létrehozásáról, Erdélyi Magyar Néppárt névvel. Kelemen Hunor művelődési minisztert kérdezte a Népújság.
- Tőkés László már egyszer Toró Tiborékkal alakított pártot, miután elhagyták az RMDSZ-t. Ez volt a Magyar Polgári Párt: onnan is kikoptak. Ez egy újabb pártalakítási kísérlet, és akik most útjára bocsátják, ezzel azt bizonyítják, hogy az erdélyi magyarság érdekeit nem tudják, nem képesek és nem hajlandók egy egységes szervezeten belül képviselni, tulajdonképpen szét akarják verni, ahogy ezt megtették mások Szlovákiában, Kárpátalján, Délvidéken. Ők csupán a politikai képviselet szétverésének eszközei. Ezt nem ismerték fel, mert nem akarnám azt hinni, hogy szándékosan csinálják. Akkor, amikor néhány hónappal ezelőtt pártalapításról beszéltek, mi próbáltuk figyelmeztetni, hogy nem ez az útja az egységes képviseletnek. Nem lesz jó sem az erdélyi magyarságnak, sem Magyarországnak, ha képviselet nélkül marad az erdélyi magyarság. Kiszolgáltatottabbá, manipulálhatóbbá válik. Azt mondtuk, az RMDSZ képes arra az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumon keresztül, hogy biztosítsa a képviseletet, ahogy megtette az európai parlamenti választásokon is, amikor Tőkés Lászlót a lista élére tette. Ezt később is képesek lennénk megcsinálni, de ők úgy gondolják, hogy politikai pártként sokkal jobban, sokkal többet tudnak majd a tárgyalásokon elérni. Úgy gondolják, hogy ők az abszolút igazság birtokosai. Téves. Azt gondolom, hogy az, amit tesznek, saját egyéni érdekeiket szolgálja, mást semmit, biztosan nem az erdélyi magyarság érdekeit.
Mit jelent a saját érdek: lesz egy párt, lesz elnöke, de az erdélyi magyarságnak nem lesz képviselete például a parlamentben?
– Amikor nekünk az 5%-os küszöböt el kell érnünk, ezt nem tudjuk figyelmen kívül hagyni, akkor minden olyan új pártnak a megjelenése a Magyar Polgári Párt és az RMDSZ mellett, amely szavazatokat akar szerezni, csak arra alkalmas, hogy kiessünk a parlamentből. Nem értem Tőkéséket, akiknek megvan a politikai tapasztalatuk, képesek felelősen gondolkodni, hogy nem látják, mi történt Szlovákiában, Kárpátalján, s szerte a Kárpát-medencében és hogy bírnak eszközei lenni annak, hogy a képviseletet kockáztassák, veszélybe sodorják.
Az RMDSZ-nek vannak-e elgondolásai, eszközei, valamiféle stratégiája, hogy megpróbálja meggyőzni, tárgyalóasztalhoz ülni, esetleg jobb belátásra bírni az EMNT-t?
- Mi mondtuk, hogy össze kell hívnunk az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumot még az év vége előtt, s össze is fogjuk hívni, úgy, ahogy a legutóbbi tárgyaláson megbeszéltük. Nyilván ezek a dolgok ott terítékre kell kerüljenek, mi azt ajánljuk, hogy az EMEF-en belül minden olyan kérdésre találjunk politikai megoldást, amely biztosítja az egységes képviseletet a törvényhozásban, az önkormányzatokban, az Európai Parlamentben. Úgy gondolom, megvannak erre az eszközeink, megvan a tapasztalatunk és a szándékunk. A másik fél részéről is ugyanilyen nyitottságot várunk. Azt gondolják, ha politikai pártot bejegyeztetnek, akkor „erőből" tudnak tárgyalni az RMDSZ-szel szemben. Az is igaz, hogy ők ebben a pillanatban arra készülnek, hogy a Magyar Polgári Pártnak a tanácsosait, polgármestereit az új pártba beszippantsák, ezt már többen jelezték. Elsősorban arra számítanak, hogy a Magyar Polgári Pártnak átveszik az aktíváját, megpróbálják természetesen az RMDSZ-ből is meggyőzni azokat, akikről úgy gondolják, hogy meggyőzhetők. Ezt én téves útnak tartom. Többször mondtam, s mondom még egyszer, még tízszer, hogy az erdélyi magyarság esetében a kettő is kevesebb mint az egy, a három aztán még kevesebb, és tulajdonképpen az ő felelősségük lesz teljes egészében a megosztás fokozása, s napirenden tartása. Mi Tőkés Lászlónak 2009-ben, a parlamenti választások előtt úgymond, baráti jobbot nyújtottunk, ezt kívántuk tenni a következő választásokon is azokkal, akik az erdélyi magyar közösséget a politikában akarják szolgálni.
Ha az újabb baráti jobbot elutasítják, mi történik? Az, ami például a Felvidéken?
- Nem vagyok jós, de az esetleg képviselet nélkül maradó közösséget féltem. Mert ebben az országban, ebben a régióban minden visszafordítható. Erre rengeteg példa van, akár Romániában is, amiket eddig sikerült fékezni vagy leállítani, hogy valósággá váljanak a szélsőjobb vagy imitt-amott a liberálisok vagy akár a szociáldemokraták kezdeményezései. Ez egyik napról a másikra valósággá válhat, és nem fogja tudni megakadályozni sem egy volt püspök, sem egy európai parlamenti alelnök, sem egy más ország kormánya. Amit ebben az országban elértünk, azt mind azért értük el, mert itt voltunk, egységesek voltunk, következetesek voltunk. Ezt nem Magyarország, nem Brüsszel érte el, nem a volt püspök és parlamenti alelnökök Brüsszelből, hanem azok az emberek, akik megbíztak az RMDSZ-ben és akik az RMDSZ képviselőit húsz éve folyamatosan parlamentbe, önkormányzatokba küldték. Ezt továbbra is el kell érni.
Gondolja, az erdélyi magyarság bölcsebb lesz semmint engedjen a megosztási szándéknak?
- Azt gondolom, hogy igen. Az erdélyi magyarok eddig is bölcsen döntöttek, eddig is a közösség érdekeit vették figyelembe és ezután is ezt fogják figyelembe venni.
A szombati Szövetségi Képviselők Tanácsán bizonyára napirendre kerül a dolog ...
- A testület természetesen megvitatja, el tudom képzelni, hogy lesz egy állásfoglalás. Azt hiszem, ez indokolt is.
Ez azt jelenti, hogy a labda az EMNT térfelén van.
– Ha új pártot akarnak bejegyezni, akkor nyilván náluk van a labda. Nem mi akarunk pártot bejegyezni, mi csak azt mondtuk és arra hívtuk fel a figyelmet, hogy mennyire veszélyes játékba kezdtek.
Regionális párt nyúlná le Kolozsvárt
Krónika, 2010. december 6.
Jelölteti magát a 2012-es helyhatósági választásokon, és megpályázza Kolozsvár polgármesteri tisztségét Emil Aluaş karmester, aki Erdélyiek Pártja néven indított mozgalmat 2008-ban – írja a Krónika napilap internetes kiadása.
Emil Aluaş, aki két hónappal korábban jelentette be, hogy Erdélyiek Pártja néven indított mozgalma nemsokára a politikai színtérre lép, pénteken, sajtótájékoztatón jelentette be, hogy jelölteti magát Kolozsvár polgármesteri tisztségébe.
A kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia szimfonikus zenekarának karmestere elmondta, a soron következő helyhatósági választásokig hátralevő időszakban Erdélyiek és Bánságiak Szövetség néven pártként is bejegyzik a mozgalmat.
Aluaş arról is beszélt, hogy tervei között szerepel egy drótkötélpálya kiépítése a Fellegváron, egy osztrák vagy német városházi titkár alkalmazása, legalább öt különböző állam konzulátusának megnyitása Kolozsváron, de az is, hogy a városnak legyen egy harmadik focicsapata is a Liga I-ben.
Az 1986-ban az Amerikai Egyesült Államokban letelepedett karmester által másfél évvel korábban szervezni kezdett mozgalom célja Erdély és a Bánság pénzügyi-adminisztratív autonómiájának megvalósítása.
„Nem szükséges módosítani az alkotmány első paragrafusát, mivel a román állam a regionalizáció után is egységes és oszthatatlan marad. A Szövetség elképzelései német ihletésűek. A régiókat regionális tanácsok vezetik majd, ezek a testületek pedig egy kormányzót választanak. A jelenlegi 41 megye helyett tíz régiót javasolunk, emellett létrejönne három speciális jogállású régió: a Duna-delta, a Székelyföld és a Zsil-völgye" – fejtette ki Emil Aluaş a sajtótájékoztatón.
Mint mondta, az Erdélyiek és Bánságiak Szövetsége területi szervezeteket hoz létre a 16 erdélyi és bánsági megyében, a szervezetnek jelenleg mintegy 1500 tagja van.
Kelemen Hunor: január 22-én avassák fel a kolozsvári Mátyás-szobrot
Krónika, 2010. december 8.
Január 22, a Magyar Kultúra Napja lenne a legalkalmasabb időpont a kolozsvári Mátyás-szobor felavatására – közölte szerdán Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter.
„A Himnusz ünnepe az értékteremtés ünnepe is. Azt az alkotómunkát kell értékelnünk, amely megtartja közösségünket, továbbélteti anyanyelvünket, és amelynek köszönhetően környezetünk folyamatosan alakul, változik, gazdagabb és színesebb. A kolozsvári Mátyás-szobor a város szívében, megújult fényben uralja a teret és arra emlékeztet, hogy a kultúra azé, aki folyamatos gonddal műveli, tiszteli, és azé, aki tudja: naponta kell tennie azért, hogy örökségünk ne vesszen feledésbe, a közöny homálya, pora ne lepje be" – fogalmazott szerdai közleményében Kelemen Hunor.
A kulturális miniszter közölte: a továbbiakban egyeztet az időpontról a magyar féllel illetve a kolozsvári önkormányzattal annak reményében, hogy a javasolt nap és annak jelentése megfelelő lesz a Mátyás szobor avatására minden fél számára. Kelemen Hunor hozzátette: az általa vezetett minisztérium 1,5 millió lejjel támogatja a Mátyás-szoborcsoport helyreállítási munkálatait.
Fadrusz János 1902-ben leleplezett, frissen restaurált alkotásának hivatalos átadására két másik időpont is szóba jött: az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kolozs megyei szervezete azt javasolta, hogy a felújított szoborcsoportot február 23-án, Mátyás király születésnapján avassák fel, míg a kolozsvári városi önkormányzat december 23-át javasolta, ugyanis addig elkészülnek a szoborcsoport környékének a felújításával.
A Mátyás-szobor műszaki átadása a 16 hónapig tartó restaurációs munkálatok után november 29-én történt.
Ne zárt ajtók mögött döntsenek! – Borboly Csaba tisztességes versenyt és változást szeretne
Népújság, 2010. december 8.
Február végén tisztújító kongresszust tart a Romániai Magyar Demokrata Szövetség. Eddig Eckstein Kovács Péter elnöki tanácsos jelentette be szándékát, hogy indulni kíván a szövetségi elnöki székért. Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnökének neve is felmerült a szóba jöhető jelöltek között. Kérdésünkre azt válaszolta, megtisztelő számára, hogy gondoltak rá, de egyelőre úgy érzi, a Székelyföldön van tennivalója.
Örül a többes jelölésnek, mert, mint mondta, így lesz „tisztességes" a versengés, és nem zárt ajtók mögött döntik el, ki legyen az elnök.
– Megtisztelő számomra, hogy sokan emlegetik a nevemet, örülök ennek, de úgy érzem, Székelyföldön, Hargita megyében rengeteg olyan tennivalóm van, amit szeretnék befejezni. Ellenben azt is szeretném, ha az RMDSZ országos felépítése változna, és az önkormányzati világ érdekei, a hétköznapok gondjai, legyen szó vidékfejlesztésről, egészségügyről, oktatásról, tehát a mindennapi problémáink szempontjából a szervezetet úgy alakítanánk, hogy ezekre jobban figyeljen oda.
Örvendek, hogy máris megjelentek a jelöltek, mert akkor lesz tisztességes a versengés, amennyiben a mostani szövetségi elnök nem vállal újabb mandátumot, hanem előtte egy héttel, zárt ajtók mögött dől el, ki legyen az, aki az erdélyi magyarság érdekeit a legfelsőbb szinten képviselje. Úgy gondolom, most kell megjelenjenek azok az emberek, akiknek a javaslatait, a véleményét széles körben megvitathatjuk, és ne az győzzön, aki az én barátom barátja, és nagyon sok barátja van, hanem az, aki mögé felépíthető egy teljesen új elképzelés, és akit az emberek megismerhetnek.
Mi a véleménye az RMDSZ kormányzati részvételéről?
– Úgy gondolom, kormányzati szempontból a lehetőségből, amit ki lehetett hozni egy ilyen válságos időszakban, nagyon sokat megvalósítottunk. Azt kértem a TEKT-en, legyen prioritása az RMDSZ-nek a Gyalu–Nagyvárad közötti autópályaszakasz, hiszen ez a teljes erdélyi magyarságnak fontos. Nemrég voltam a székelyföldi panziósok találkozóján, ott is elhangzott, hogy turisztikai, de bármilyen szempontból az autópálya nagyon fontos, és az RMDSZ ki kell álljon ezért. Azt is szeretném, ha hangsúlyosabban foglalkoznánk a vidéki emberek gondjaival, és javasoltam, próbáljuk meg a jogszabályokat agrár témakörben – állattenyésztés, mezőgazdasági termesztés, értékesítés, szövetkezés, piacra jutás szempontjából – hatékonyabbá tenni. Hargita megye példája: a megye aktív lakosságának 56 százaléka mezőgazdaságból
és erdőgazdálkodásból él. Tehát ilyen téren erősítenünk kell, még ha kevés is a pénz, a jogszabályokat oda kell igazítsuk, hogy a tíz szarvasmarhás vagy egy-két hektáros székelyföldi vagy partiumi erdélyi gazda ne ugyanazokkal a feltételekkel kelljen versenyezzen, mint egy, a bojárok után hátramaradt, sok száz hektáros területen dolgozó, nagy kombináttulajdonos, hanem válasszuk szét a dolgokat: legyenek kistermelők, kisállattenyésztők, illetve nagytermelők, s ilyen szempontból, azt hiszem, akármilyen rossz világot is élünk, ha a vidéki emberek számára a megélhetésben segítségre lehet az RMDSZ a szabályok igazítása, pontosítása, helyretevése szempontjából, akkor túl tudjuk élni ezt a válságos időszakot.
Kisebbségvédelem terén az oktatási törvény ügyét nevezte rendkívül fontosnak.
– Amikor 2009 decemberében beléptünk a kormányba, tudtuk, hogy nehéz idők következnek. Tudtuk, hogy nem lesz pénz, tudtuk, hogy az RMDSZ nélkül nem lehet kormányt alakítani, mi lehetünk a mérleg nyelve, amivel jogszabály-módosításokat tudunk elérni. Ilyen volt az oktatási törvény, a Székelyföld sajátos helyzete, és vannak még jogszabályok, amelyekért lehet tenni, hogy úgy bebetonozzuk a jogainkat, hogy nehezen lehessen azokat megváltoztatni.
Az oktatási törvény még mindig húzódik, a kisebbségi törvény sehol...
– A politika a kompromisszumok művészete. Én elégedett vagyok. 2009 decemberében léptünk be a kormányba, és már szinte ott tartunk, hogy a törvény el lesz fogadva. Nem tudom, melyik kisebbség az, amely ilyen gyorsan ekkora változást tudott elérni. Ez az egy év nagyon dús volt, ahhoz képest, hogy milyen változásokat akartunk elérni az egész társadalomban hétszázaléknyi parlamenti részvétellel, úgy hogy én meg vagyok ezzel elégedve, és bízom benne, hogy emellé fel tudunk sorakoztatni újabbakat.
A megszorító intézkedések hatására sokan eltávolodtak az RMDSZ-től.
– A választók részéről érezhető a nagyfokú kedélyvesztés, de ez így van egész Európában, azt látom, hogy várják a konkrét, napi, kézzelfogható segítséget. Ezzel kell előremenni. Megtehetnénk, hogy mi is kilépünk a pálya szélére és fütyülünk, de én személy szerint úgy érzem, nem azért kaptam közel 70 ezer embertől mandátumot, hogy ezt tegyem. Tehát még egy ilyen nehéz helyzetben is előre kell menjünk, és bízom benne, ha túl leszünk ezen az időszakon, akkor minden olyan intézkedést, amit most sikerül életbe léptetni az emberek javára, értékelni fognak.
MAGYARORSZÁG
Decembertől Juhász László vezeti a kisebbségügyi főosztályt
(bumm) Minority, 2010. december 7.
Juhász Lászlót nevezték ki kisebbségügyi és emberi jogi kormányhivatal nemzeti kisebbségi főosztályának vezetőjévé.
Az emberi jogi és kisebbségi főosztályt két külön főosztályra osztották a közelmúltban. Petőcz Kálmán, aki eddig mindkét területet felügyelte, december elsejétől az emberi jogi főosztály vezetője lett. Juhász László a nemzeti kisebbségi főosztály élére került.
Juhász a Bummnak elmonda, a tervek szerint három osztály működik majd főosztályán, az egyik a kisebbségek jogállásával, a másik a nemzetiségi oktatással, a harmadik pedig a kisebbségi kultúrákkal foglalkozik majd. Az átszervezés jelenleg folyamatban van, a csapatnak január elsejétől kellene teljes gőzzel működnie.
Rudolf Chmel miniszterelnök-helyettes hivatala a koalíció alakulásakor további hatásköröket kapott a kisebbségekkel kapcsolatban. A hatásköri törvény módosításával a hivatal megkapta a kisebbségi kultúrák pályázati támogatásának jogkörét is, mellyel eddig a kulturális tárca foglalkozott. „A 2011-es évet átmeneti évnek nevezhetjük, mivel körvonalazódik a hivatalban a kisebbségi kultúrák támogatásáról szóló törvény, melyet szeretnénk május folyamán benyújtani a parlamentbe. Így tehát a 2012-es évi kulturális támogatásokat már ezen törvény alapján tudnánk elosztani" – mondta a Bummnak Juhász László.
2011-re 4 millió eurós összeg áll a hivatal rendelkezésére. Ez több, mint az előző években, idén ez az összeg 3,5 millió eurót tett ki. Ez az összes kisebbségre vonatkozó összeg. Az elosztás kulcsán jelenleg is dolgozik a hivatal, a legnagyobb létszámú kisebbség, a szlovákiai magyarság kapja a támogatásból a legnagyobb részt.
Központi alap a határon túli támogatások szétosztására
Stop.hu, 2010. december 7.
A kormány a határon túli magyarságnak szánt eddigi támogatási rendszerek legjobb elemeit építi be a nemzetpolitika végrehajtási struktúrájába a benyújtott indítvánnyal - mondta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a Bethlen Gábor Alapról szóló törvényjavaslat expozéjában kedden a parlamentben.
Kiemelte: Magyarország már a rendszerváltoztatás idején megkülönböztetett figyelmet fordított az addig tőle elzárt nemzetrészekre. Mint mondta, a külhoni magyarság támogatása immár húszéves múltra tekint vissza.
Az indítvány szerint a Bethlen Gábor Alap a Szülőföld Alap általános jogutódjaként működne, egységesítve a határon túli magyarságnak szánt támogatási rendszert.
Semjén Zsolt felidézte: 1990-ben az éppen legszükségesebb ügyekben, ad hoc jelleggel nyújtott támogatást a magyar állam a külhoni magyarságnak, 1991-től pedig a központi költségvetés fejezeti szinten tervezte be a határon túli magyarság támogatását. Hozzátette, 1992-ben kormányrendelet alapította meg a határon túli magyarok hivatalát.
A miniszterelnök-helyettes kiemelte, hogy 1998 és 2002 között született meg a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, ekkor építették újjá a Mária Valéria hidat, és ekkor indult el számtalan ösztöndíjprogram.
Mint fogalmazott, számos olyan egyházi intézmény, civil szervezet nem jutott támogatáshoz az elmúlt években, amely nem tartozott a meghatározó érdekkörök belső gyűrűjébe.
Hangsúlyozta: a kormány az eddigi, a határon túli magyarságnak szánt támogatási rendszerek legjobb elemeit építi be a nemzetpolitika végrehajtási struktúrájába a benyújtott indítvánnyal. Immár nem bázisalapon, hanem az ellátandó feladatokhoz mért tervezési munkával próbálja meg biztosítani a kormány a külhoni intézményrendszerek működését és fejlődését - jelentette ki.
Szavai szerint Bethlen Gábor, Erdély legjelentősebb fejedelme, már 400 évvel ezelőtt is tudta, hogy a magyar megmaradás bázisa az oktatás, a kutatás, a gazdaságfejlesztés, az együttműködés és a történelmi egyházakra alapozott intézmények fejlesztése.
Semjén Zsolt közölte: a törvény négy ponton hoz új szemléletet a támogatások kezelésében. Egységesen kezeli a nemzetstratégiai elképzeléseket és az azokhoz rendelt forrásokat, többszintű döntéselőkészítő munkát szab meg, átláthatóbbá és elszámoltathatóbbá teszi a kifizetéseket, valamint megnyitja a lehetőséget az uniós alapok sokkal hatékonyabb kihasználásához - tette hozzá. Elmondta: az alapot az Állami Számvevőszék (ÁSZ) folyamatos ellenőrzés alatt tartja, és az alap időszakosan köteles a parlamentnek is beszámolni tevékenységéről.
A miniszterelnök-helyettes, a KDNP elnöke felidézte: jövőre lesz tíz éve annak, hogy az Országgyűlés elfogadta a kedvezménytörvényt. Itt említette meg azt: fel kell készülni arra, hogy a demográfiai hullámvölgy és az asszimilációs folyamatok - elsősorban a szórványvidéken - súlyos mértékben befolyásolják a helyi magyar közösségek és intézmények életképességét. Ezért indokolt az oktatási-nevelési támogatás kiterjesztése az óvodásokra is - mondta.
Beszélt arról is, miért még ebben az évben nyújtották be ezt a javaslatot a parlamentnek. Mint mondta, a kormány szeretné kiemelten kezelni a nemzetstratégiai ügyeket a határon túl is. Ha csak 2011-ben nyújtanák be a törvényjavaslatot, elodáznák annak a lehetőségét, hogy már a következő költségvetési évben a tényleges problémákra tudják összpontosítani a forrásokat - fogalmazott Semjén Zsolt.
Új egyházpolitikai paradigma
Magyar Hírlap, 2010. december 9. – Csókás Adrienn
Márton Áron emlékezete erőt adhat nemzetünknek
Stratégiai, partneri szövetségre törekedve paradigmaváltást szeretne végrehajtani az egyházpolitikában a kormány – hangsúlyozta Szászfalvi László egyházügyi államtitkár a Márton Áron püspök emlékére rendezett budapesti konferencián tegnap.
„Márton Áron zsinórmérték a magyarság számára, őrzője a határon átívelő magyarságtudatnak" – ezekkel a szavakkal nyitotta meg a gyulafehérvári püspökről szóló konferen¬ciát tegnap Papcsák Ferenc, Zugló polgármestere. A harminc éve elhunyt, minden diktatúrával szemben álló atya méltatására rendezett tanácskozáson Papcsák Ferenc jelezte: a kerület képviselő-testülete következő ülésén kezdeményezni fogja, hogy egy zuglói utcát – amely jelenleg kommunista politikus nevét viseli – nevezzenek át Márton Áron utcára.
Előadásában Szászfalvi László egyházügyi államtitkár kiemelte, az erdélyi püspökhöz hasonló példaképek kellenek a nemzet felemelkedéséhez. Mint mondta, az elmúlt évek szocialista-szabaddemokrata kormányainak nem volt egyházpolitikájuk, de most változás áll be ezen a téren. „Van remény, mert végre megalkottuk a nemzeti összetartozásról szóló törvényt. Hiszem, hogy nem politikai lózung, ha nemzeti együttműködésről beszélünk, hanem küldetés minden magyar számára. Az új kormány paradigmaváltást szeretne végrehajtani az egyházpolitikában, azt a feladatot tűzte ki célul, hogy az állam és az egyházak viszonyában helyreállítsa a bizalmat, és napi dialógus, partneri szövetség alakuljon ki" – fogalmazott az államtitkár.
A konferenciát köszöntötte Schmitt Pál köztársasági elnök is, aki levélben írta meg, hogy amíg Márton Áronhoz hasonló példaképeink vannak, megmarad az esélyünk is, hogy boldogabb, sikeresebb, összetartóbb közösséggé váljunk.
Váltás a külügy élén?
Népszava, 2010. december 8.
Az Egyesült Államokból származó értesülések szerint belátható időn belül váltás várható a Külügyminisztérium élén, s meg nem erősített források szerint Martonyi János utóda Németh Zsolt, jelenlegi politikai államtitkár lesz a külügyminiszteri poszton.
Lapunk úgy tudja, hogy a váltás egy korábbi megegyezés része, amelynek értelmében Martonyi János csak egy ideig viszi a külügyeket, majd a magánszférába vonul vissza. Németh Zsolt, aki a napokban New Yorkban és Washingtonban tárgyalt, nemcsak az amerikai partnerekkel tartott megbeszéléseket, hanem találkozott az Egyesült Államokban dolgozó magyar diplomáciai testületek vezetőivel, tagjaival, Washingtonban részt vett az amerikai magyar tiszteletbeli konzulok tanácskozásán is, akikkel a kettős állampolgársági törvénnyel kapcsolatos feladatokról folytatott eszmecserét. A híresztelés azért is meglepő, mert Magyarország 2011. januárjában veszi át az Európai Unió soros elnökségét, vagyis az időzítés aligha lenne szerencsés. Ugyanakkor Németh Zsolt mind Washingtonban, mind New Yorkban olyan fajsúlyos tárgyalásokat folytatott, amelyek meghaladják egy szokásos államtitkári látogatás szintjét. A Külügyminisztérium lapzártánkig nem kommentálta az értesülést.
Németh Zsolt válthatja Martonyit
hir24.hu 2010. december 8.
Az Egyesült Államokból származó értesülések szerint belátható időn belül Németh Zsolt politikai államtitkár válthatja Martonyi Jánost a Külügyminisztérium élén – írja a Népszava. A napilap információja szerint a váltás egy korábbi megegyezés része, Martonyi János a magánszférába vonul vissza.
Németh Zsolt a napokban Amerikában járt. New Yorkban és Washingtonban tárgyalt, többek között olyan fajsúlyos partnerekkel, akik egy szokásos államtitkári látogatás programjában nem szerepelnek.
A napilap az általa közölt „híresztelést" maga is meglepőnek tartja, mert Magyarország 2011. januárjában veszi át az Európai Unió soros elnökségét, vagyis az időzítés aligha lenne szerencsés.
Németh Zsolt politikai súlyát ugyanakkor jelezheti, hogy Brüsszelben az EU-grúz, EU-örmény és EU-azeri együttműködési tanácsban ő elnökölt Catherine Ashton külügyi EU-főképviselő helyett. (Korábban Martonyi János külügyminiszter helyettesítette egyszer a főképviselőt). Éppen ő jelentette be, hogy Hillary Clinton amerikai külügyminiszter is jelen lesz az Európai Unió és kelet-európai partnerországai budapesti csúcstalálkozóján, jövő májusban.
Mégsem váltja Németh Zsolt Martonyit
Duna TV, 2010. december 8.
„Bármennyire próbálnak dezinformálni, nem fogják tudni megbontani a polgári kormány külpolitikai csapatának egységét" – mondta szerdán Németh Zsolt külügyi államtitkár arra a sajtóértesülésre reagálva, hogy váltás várható a Külügyminisztérium élén, Martonyi János helyett ő lesz a magyar diplomácia vezetője.
A Külügyminisztérium parlamenti államtitkára kijelentette: Martonyi Jánossal lassan 15 éve dolgozik együtt, komoly sikereket értek el, legyen szó az EU-elnökségről, a transzatlanti kapcsolatokról vagy a regionális politikáról. „Ugyanúgy folytatni fogjuk az új szemléletű külpolitikai csapat építését, mint eddig".
Az államtitkár megjegyezte, szakmailag önmagáról állít ki lesújtó képet egy országos napilap, ha személyügyi következtetéseket von le abból, hogy a Külügyminisztérium egyik államtitkára utazik. Egyesült Államokból származó értesülésekre hivatkozva a Népszava előző nap számolt be arról, hogy belátható időn belül váltás várható a Külügyminisztérium élén, Németh Zsolt válthatja Martonyi Jánost.
Az újság – amelynek hírét számos sajtóorgánum átvette – azt írta, Németh Zsolt közelmúltbeli washingtoni és New York-i látogatása során „olyan fajsúlyos tárgyalásokat
folytatott, amelyek meghaladják egy szokásos államtitkári látogatás szintjét".
Kövér László szerint Magyarország megoldaná a határon túliak parlamenti jelenlétét
MTI, 2010. december 9.
Magyarország meg szeretné oldani a határain kívül élő magyar állampolgárok parlamenti képviseletét, s ebben számít Horvátország tapasztalataira – mondta Kövér László, az Országgyűlés elnöke tegnap, miután Budapesten fogadta a horvát parlament elnökét, Luka Bebicet.
Kövér László kijelentette, hogy a 2011 első fél évi magyar EU-elnökség egyik prioritása az Európai Unió nyugat-balkáni bővítése. Elmondta, tájékoztatta vendégét arról, hogy az alkotmányos rendszer átalakítása keretében Magyarország is megoldja a kisebbségi közösségek parlamenti képviseletének kérdését.
Az Országgyűlés elnöke úgy fogalmazott, reményei szerint a magyar–horvát kapcsolatok minden téren, beleértve a kisebbségi kérdés kezelését is, modellként fognak szolgálni „abban a nagyon bonyolult térségben, amelyet Kelet-Közép-Európának hívunk". A horvát országgyűlés, a szábor elnöke kifejtette: Horvátország rendezte a határain kívül, a diaszpórában élő horvátok képviseletét a száborban, a világszerte szórványban élő horvátságnak három parlamenti delegáltja van.
„A horvát parlamentben a nemzeti kisebbségek képviseletét úgy oldottuk meg, hogy megalkottunk egy alkotmányerejű jogszabályt; a kisebbségekhez tartozó állampolgároknak két szavazati joguk van, szavazhatnak pártokra is, és szavazhatnak kisebbségi képviselőkként is" – fejtette ki. Luka Bebic úgy fogalmazott, a népek együttélése lehetőség és kötelezettség. „A nemzeti kisebbségek számunkra nem akadályozó tényezőt, hanem lehetőséget jelentenek, hogy még inkább kiterjesszük együttműködésünket a szomszédos államokkal" – mondta.
Támogatás csak Fidesz-szimpatizáns lapoknak – A részrehajló anyaországi politika megszüntethet egy sor határon túli magyar lapot
Népszabadság, 2010. december 9.
A határon túli magyar sajtó meghatározó jelentőségű lapjai estek el a Szülőföld Alap legutóbbi támogatási pénzeitől, mert a források túlnyomó részét Fidesz-közeli kiadványok kapták.A nemzetpolitikai államtitkárság tagadja a részrehajló pénzosztást.
– Magyarországi támogatás nélkül valójában kilátástalan helyzetbe kerül az Új Magyar Szó (ÚMSZ) – erősítette meg bukaresti tudósítónk kérdésére Salamon Márton László, az egyetlen országos terjesztésű romániai magyar lap főszerkesztője. Fél évre ötmillió forintnál kevesebbet igényeltek az anyaországtól, ám semmit sem kaptak. A budapesti támogatási ügy széles körű visszhangot váltott ki az erdélyi magyarság körében, és éles polémia alakult ki a támogatott és az abból kimaradt kiadványok – így például az ÚMSZ és a Fidesz-barát kolozsvári Krónika – között is. „Nulla forinttal támogatja a magyar állam a Románia minden megyéjébe eljutó magyar napilapot (...), miközben bőkezűnek bizonyult a jelenlegi budapesti kormány a szívének kedves erdélyi magyar médiával" – írta az ÚMSZ. A Fidesz-fityisz az ÚMSZ-nek címmel közölt kommentár szerint a legnagyobb összegű támogatásban a Krónika napilap részesült, ezt szorosan követi az idén még csak négy lapszámot megért Erdélyi Napló hetilap, illetve a Háromszék sepsiszentgyörgyi napilap. A kolozsvári Krónika válaszában hangoztatta: „A Szülőföld Alaptól az elmúlt öt évben mintegy 18millió forintot bezsebelő bukaresti lap mélységesen elhallgatja, hogy a most lenullázott sajtóorgánumok mennyit kaszáltak az alaptól a budapesti balliberális kormányzás idején." Rostás Szabolcs főszerkesztő lapunk kérdésére elismerte, hogy a Krónika nem pályázott minden évben 2002–2010 között. Majd rámutatott: tagadhatatlan, hogy a pályázatok elbírálása nem kimondottan szakmai ismérvek alapján történik.
– Ez nincs rendjén. Nem volt jó, hogy az előző kormányzás alatt a Krónika nem jutott anyaországi támogatáshoz, ahogy az sem jó, hogy most az ÚMSZ nem kap pénzt – hangoztatta Rostás.
A szlovákiai pályázati nyertesek listájából egyértelműen kiderül, hogy ezúttal a magát konzervatívként meghatározó, valójában azonban a Magyar Koalíció Pártjához és a Fideszhez kötődő Felvidek.ma internetes portál és a Szabad Újság hetilap kapott jelentős anyaországi pénzeket – írja pozsonyi tudósítónk. Budapest semmivel sem támogatta a Szlovákiai Magyar Pedagógusok és Szülők havilapja, a Katedra internetes változatának elindítását. Ismét jól járt viszont a Duray Miklós és más konzervatív közéleti személyiségek által alapított Szövetség a Közös Célokért civil szerveződés, amelynek révkomáromi irodája ezúttal millió kat kapott.
Ezzel szemben egyetlen fillért sem szavazott meg a Szülőföld Alap a pozsonyi Új Szónak. Ladányi Lajos, a pénzekről döntő kollégium szavazati joggal is rendelkező szlovákiai tagja szerint azért, mert a napilap kiadója profitorientált. Molnár Norbert, az egyetlen szlovákiai magyar napilap főszerkesztője elfogadhatatlannak tartja ezt az érvelést. – Mi nem a lap kiadására, hanem a Tanulj az Új Szóval címmel tervezett mellékletünkre pályáztunk. A szlovákiai magyar iskolások munkafüzetet kaptak volna, s a lapunkban megjelent cikkek alapján ismerkedhetnének meg a kisebbségi jogokkal, elsősorban anyanyelvünk hivatali használatának törvényes lehetőségeivel. Már két alkalommal kértünk 800 ezer forintnyi támogatást, de egyetlen fillért sem kaptunk, ami felháborító, és csakis a szelektív elbírálással magyarázható – hangsúlyozta megkeresésünkre a főszerkesztő. Ugyanígy járt a közép-európai térség egyik legrangosabb kiadója, a pozsonyi székhelyű Kalligram is, amely négy új magyar könyv megjelentetésére kért támogatást, de egyikre sem kapott.
– A mai válságos időkben bármekkora támogatás jól jön minden kiadónak, de a jelek szerint mi nem tartozunk a Szülőföld Alap kedveltjei közé – véli Szigeti László igazgató.
A környező országok közül gyakorlatilag Ukrajna az egyetlen, ahol a nemzetiségi sajtó semmilyen állami támogatásban nem részesül, ezért a kárpátaljai magyar lapok kizárólag anyaországi pénzekre vannak utalva. Annál is inkább, mivel az ottani ukrán cégek reklámjaira sem számíthatnak. A Szülőföld Alap általában tízmillió forintot juttat nekik évente – ez a legutóbbi időkben nagyjából fele-fele arányban oszlott meg az ottani bal- és jobboldali lapok között. E helyzet most gyökeresen megváltozott – ebből a pénzből a baloldalinak tartott öt-
hat kiadványra mindöszsze 700 ezer forint jut – a többi a Fidesz-közeli Kárpátalja hetilapé lett.
- Ha az anyaországi gyakorlat ilyen marad a jövőben is, az a Kárpáti Igaz Szó halálát jelenti – mondta lapunknak Kőszeghy Elemér, az egyetlen ukrajnai országos magyar újság főszerkesztője. – Eddig is nagyon nehezen boldogultunk ebben a válságos időszakban. Pedig előfizetőink hűségesen kitartanak mellettünk. De a 150 ezres, amúgy is fogyatkozó itteni magyarságtól a mostaninál nagyobb áldozatokat nem kérhetünk a lapunk túléléséért vívott küzdelmünkben, s árainkat nem tudjuk emelni. Húszan készítik az újságot, miután a pénzhiány miatt hat munkatársunktól már kénytelenek voltunk megválni. Béreket a jövőben is csak az anyaországi támogatások függvényében tudunk fizetni. Ha a budapesti kormányzati szívek meglágyulnak, túlélünk – ha nem, akkor szembe kell néznünk a Kárpáti Igaz Szó megszűnésének a veszélyével – mondja a főszerkesztő.
KÁRPÁT-MEDENCE
Moldova: győztes koalíció, marad a patthelyzet
Krónikas, 2010. december 7. – Balogh Levente
Biztos, hogy a moldovai Nyugat-barát koalíció az előrehozott választásokat követően annak ellenére sem rendelkezik az államfő megválasztásához szükséges parlamenti többséggel, hogy egyébként megnyerte a választást.
A moldovai Központi Választási Bizottság által tegnap közzétett végeredmény szerint a három pártból álló koalíció 59 mandátumot szerzett, míg az elnökválasztáshoz 61 lenne szükséges. A Kommunista Párt 42 mandátummal rendelkezik, a Liberális Demokrata Párt 32-vel, a Demokrata Párt 15-tel, a Liberális Párt pedig 12-vel.
A liberális-demokraták vezetője, Vlad Filat miniszterelnök leszögezte: nem kíván tárgyalóasztalhoz ülni a kommunistákkal, főleg azt követően, hogy Vladimir Voronin kommunista vezető arról beszélt egy orosz lapnak, hogy Filat a csempészek királya Moldovában, Mihai Ghimpu liberális vezér pedig ápolt egy elmegyógyintézetben, ezért a kommunisták legfeljebb a Demokrata Párttal lépnének szövetségre.
Arra vonatkozóan, hogy Oroszország nyomást gyakorol-e a moldovai pártokra egy baloldali koalíció létrehozása érdekében, Filat kijelentette, Moszkva már régóta megpróbál beavatkozni a moldovai politikai életbe egy ilyen szövetség létrehozása érdekében. Marian Lupu, a Demokrata Párt elnöke közben arról beszélt: a kommunisták igen nagylelkű ajánlatot tettek neki arra az esetre, ha hajlandó koalícióra lépni velük.
Moldovában több mint egy éve húzódik a politikai válság, miután sem a Nyugat-barát pártok koalíciójának, sem a Moszkva-párti kommunistáknak nem sikerült az államfőválasztáshoz szükséges többséget szerezniük, márpedig ha a parlament két egymást követő ülésen sem tud elnököt választani, akkor ismét előrehozott választásokat kell kiírni.
Megfogyatkozva – Negyedmillióval csökkent tíz év alatt a magyarok száma a Kárpát-medencében
Transindex • 2010-12-08
Hogyan alakul a magyar népesség Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján és a Vajdaságban? A gyors válasz: csökken. Okokkal és részletekkel a demográfusok szolgáltak.
Egységes módszertan gyakorlatba ültetése a célja annak a projektnek, amelynek keretében a Magyar Tudományos Akadémia finanszírozza a négy nagy határon túli magyarlakta terület (Erdély, Felvidék, Kárpátalja és Vajdaság) demográfusainak kutatómunkáját. A projekt végterméke egy kötet lesz, amelyben a kutatók összefoglalják az eredményeket - számolt be Kiss Tamás. A projekt műhelymegbeszélése keretében – a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet vendégeként – látogatott Kolozsvárra Gyurgyík László, Molnár József és Badis Róbert.
A nagyobb magyarlakta területeken a magyar lakosság létszámának jelentős csökkenését fogja hozni a 2011-ben esedékes népszámlálás - derült ki a Kriza János Néprajzi Társaságnál csütörtök délután megtartott előadássorozaton, amelyen a vendég-kutatók és erdélyi demográfusok vettek részt.
SZLOVÁKIA
Szlovákiában a '90-es évek közepétől váltotta fel a növekedést a fogyás a magyar lakosság körében - derült ki Gyurgyík László előadásából. A magyarok száma 1991 és 2001 között 47 ezer fővel csökkent
elsődleges oka (60,2%) az asszimiláció (nemzetiségváltás), de a természetes fogyás is komoly tényező (25,5% - évente 2000-rel kevesebb a születések száma az elhalálozásokénál), míg a rejtett migráció egy kevésbé fontos tényező (4,7%). A (statisztikai) népességfogyás 9,6%-át magyarázza, hogy 2001-ben a nemzetiségre vonatkozó kérdés megválaszolása nem volt kötelező, így vannak olyanok, akiknek a nemzetiségét nem ismerjük.
A kutató az asszimilációs folyamatokat összefüggésbe hozta a társadalmi és politikai helyzettel - ezzel magyarázható, hogy a '80-as években lezajlott egy reasszimilációs folyamat - vagyis azok, akik korábban a népszámláláskor szlováknak vallották magukat, most magyarnak.
Gyurgyík két további tényezőre is felhívta a figyelmet. Az egyik, hogy a regisztrált és a valós élettartam közt eltérések mutatkoznak. Míg 2001-ben a regisztrált halálozások alapján kiszámolt várható élettartam 74,6 év volt a magyarok körében, a kutató számításai szerint ez reálisan 71,9 évre tehető. Így Gyurgyík adatai szerint a 2001 óta eltelt periódusban 40,5 ezer születéssel és 63,5 ezer elhalálozással összesen 23 ezerrel csökkent a magyarok száma a negatív természetes szaporulat miatt.
A másik tényező, hogy a romák száma jelentősen magasabb a magyar többségű területeken, és esetükben kérdéses, hogy népszámláláskor magyarnak, szlováknak vagy romának vallják magukat. Itt az is egy fontos szempont, hogy a romák esetében jóval magasabb a születések aránya, mint a magyaroknál.
A regisztrált adatokkal számolva a 2011-es népszámláláson 486 700 lesz a szlovákiai magyarok száma, ami 33 800 fős csökkenést jelent a 2001-es adatokhoz képest, viszont a reális értékekkel számolva a fogyás közel 60 ezer fős lehet, vagyis a magukat magyarnak vallók reális száma 461 ezer lesz.
KÁRPÁTALJA
Kárpátalján a magyarok aránya 1989 és 2001 között 12,5-ről 12,1 százalékra csökkent - vagyis 155 700 főről 152 ezerre - számolt be Molnár József kárpátaljai demográfus. A magyarság aránya két kivételt leszámítva mindenhol csökkent. A nagyszőlősi járásban egy reasszimilációs folyamat eredményeként volt növekedés (a magukat korábban ukránnak vallók most ismét magyarnak vallották magukat), míg Munkácson a kedvezménytörvény hatására vallotta magát sok magyar anyanyelvű cigány magyarnak.
Így Kárpátalján az a különleges helyzet alakult ki, hogy az asszimiláció hatására nem csökkent, hanem hatezerrel nőtt a magyarság létszáma, miközben a természetes fogyás és a migráció egyenként ötezer fős csökkenést eredményezett.
Molnár József beszámolt a 2011-re vonatkozó becsléseikről is. Ezek szerint a magyarság létszáma összesen 9000 fővel csökken a tíz évvel korábbi adatokhoz képest, ebből 5000 a természetes fogyás, 2000 a migráció és szintén 2000 az asszimiláció hatására bekövetkezett csökkenés.
Kárpátalján szintén kérdőjeleket vet fel a cigányság helyzete. 2001-ben 14 ezren vallották magukat romának, viszont a demográfus felmérése szerint valós lélekszámuk ekkor 32 ezer volt, 2011-re pedig 40 ezren lesznek. Természetesen kérdés, hogy milyen nemzetiségűnek vallják majd magukat, és itt akár az egyszerűsített honosításnak is szerepe lehet, tekintetbe véve, hogy ezzel uniós állampolgárokká válhatnak.
VAJDASÁG
Szerbiában a 2002-es népszámlálási adatok szerint 290 207 magyar él - ez a lakosság 14,28%-a. A korábbi, 1991-es adatokhoz képest 49 284 fős csökkenés tapasztalható - akkor még a lakosság körében 16,7% volt a magyarok aránya - ismertette az Identitás Kisebbségkutató Műhely vezetője, Badis Róbert.
A vajdasági magyarság demográfiai értelemben elöregedett népesség: 43 év fölötti az átlagéletkoruk. Míg 2002-ben az élveszületések közt 14,1% volt a magyar anyák által szült gyermekek aránya, 2009-ben ez már csak 11,6%-ot tett ki. A problémát tovább árnyalja, hogy Szerbiában az anya nemzetisége alapján határozzák meg az újszülöttek nemzetiségét, a magyarok körében viszont 25%-os a vegyes házasságok száma. Márpedig egy olyan családban, ahol a férj szerb, a feleség pedig magyar, nincs garancia arra, hogy a gyerekük magyar identitással fog rendelkezni.
A természetes fogyást tovább gyorsítja az a tény, hogy az elhalálozásoknál 18,4% a magyarok aránya. A születési és elhalálozási számok alapján a fogyatkozás mértéke évente körülbelül 3000 fő, vagyis kizárólag a természetes szaporulat miatt megközelítőleg 30 ezerrel csökkent a vajdasági magyarok száma az utóbbi tíz évben. Ehhez még hozzászámolandó az asszimiláció (a vegyes házasságok aránya 25%), a migráció (2002-2008 között 4166 ukrán állampolgár szerzett magyar állampolgárságot), viszont a másik három nagy határon túli magyar közösségtől eltérően itt nem befolyásoló tényező a kis létszámú cigányság.
ERDÉLY
Kiss Tamás és Csata István 2007-ben elvégzett vizsgálata megállapította: az erdélyi magyar népesség regionálisan tagolt népesség-előreszámítása szerint 2032-re a magyarok száma 1 millió főre csökken, ami 2002 és 2032 között összességében 29 százalékos fogyást jelent. Idén végzett újabb kutatásuk Hargita megye magyar, roma és román népességének előreszámítására korlátozódik, és több új elemet vezet be - például másként tagolták a régiókat, illetve ezúttal nem azokat számították romának, akik annak vallották magukat, hanem azokat, akiket a közösség tart annak. Az újabb kutatás részleteiről külön anyagban számolunk be.
A két kutató ezt a két kutatását ismertette röviden az előadássorozat keretében, kihangsúlyozva, hogy a magyar lakosság becslésekor a
magyar identitású romák mellett szintén bizonytalansági tényezőt jelent az ország kétmilliós migrációs „kintlevősége".
Becsléseik szerint a 2011-es népszámláláskor mintegy 1,29-1,3 millió román állampolgár fogja magát magyarnak vallani, ugyanakkor nem biztos, hogy ez a magyar népesség arányának a csökkenését jelenti majd.
Az ismertetett adatok tükrében az utóbbi tíz évben a Felvidéken 60, Kárpátalján 9, a Vajdaságban 40-45, míg Erdélyben 120-130 ezerrel csökkent hozzávetőlegesen a magukat magyarnak vallók száma - tehát a Kárpát-medence kisebbségi magyar közösségeihez 2001 óta mintegy 230-250 ezerrel kevesebb ember tartozik, mint 2001-ben.
EURÓPAI PARLAMENT/EURÓPAI UNIÓ
Magyar segítséggel nyit képviseletet a Kovászna Megyei Tanács Brüsszelben
Krónika, 2010. december 8. – Bíró Blanka
Több évvel az elgondolás és két évvel a vonatkozó tanácsi határozat elfogadása után jövő év elején megnyílhat a Kovászna Megyei Tanács képviseleti irodája Brüsszelben. Tegnap Demeter János megyei alelnök vezetésével háromszéki küldöttség utazott a belga fővárosba, hogy előkészítse az iroda megnyitását.
Demeter János a Krónikának elmondta, a Magyar Fejlesztési Minisztérium támogatásával a Magyar Régiók Házában ingyen kaphatnak egy helyiséget a képviseleti irodának. Erről a lehetőségről már közel fél éve zajlanak a tárgyalások, mesélte Demeter, aki a brüsszeli képviseleti iroda létrehozásának ötletgazdája.
Mint kifejtette, a küldöttség tagjai mostani látogatásuk során megvizsgálják, milyen lehetőségek vannak arra, hogy egy megyét bemutató kiállítással egybekötve nyithassák meg az irodát. A megnyitás időpontjáról még nem született döntés, de valószínűleg jövő év elejére időzítik. A képviseleti iroda szerepe az lenne, hogy népszerűsítse Háromszéket a külföldieknek, illetve Brüsszelből gyorsan és hatékonyan lehessen információkat szerezni fejlesztési pályázati lehetőségekről.
Az iroda létrehozásáról Demeter János korábbi tanácselnök mandátumának végén döntött a Kovászna Megyei Tanács. A Demokrata-Liberális Párt (PDL) ifjúsági szervezetének nyomására a Kovászna megyei prefektúra két évvel ezelőtt felszólította a megyei önkormányzatot, hogy vonja vissza a határozatot, amely a brüsszeli képviselet megnyitásáról szól, és amely szerint ennek fenntartása havi 5600 euróba kerülne. A brüsszeli képviseletet ellenzők többek között a borsos fenntartási költségeket, illetve az irodavezető tervezett havi 2800 eurós bérét kifogásolták.
A prefektúra formai kifogásait megoldották, a kiadásokat csökkentették, később azonban az állások befagyasztása késleltette az iroda beindítását, ugyanis nem szervezhettek versenyvizsgát, amelyen kiválasztották volna a brüsszeli munkatársakat. Ezt az elképzelést végül úgy módosították, hogy a megyeháza meglevő alkalmazottai közül küldenek ki párat a brüsszeli irodába. Az is felmerült, hogy a képviseleti iroda beindítása után Hargita megye is csatlakozik a projekthez, így az iroda székelyföldi képviseletté bővülne.
Elfogadták az EP-bizottságban Hankiss Ágnes véleménytervezetét
MTI, 2010. december 9.
Az Európai Parlament (EP) petíciós bizottsága elsöprő többséggel megszavazta Hankiss Ágnes néppárti EP-képviselő véleménytervezetét a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés uniós felülvizsgálatával kapcsolatban. A Hankiss Ágnes által jegyzett vélemény a "dokumentum" fogalmának új meghatározását javasolta, és ösztönözte az uniós intézmények, ügynökségek és testületek dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférés bővítését. Hangsúlyozta ugyanakkor a biztonság és a személyiségi jogok szavatolásának fontosságát.
"Az uniós intézmények munkájának átláthatóbbá tételére és a jó adminisztrációs technikák kidolgozására vonatkozó erőfeszítéseket messzemenően támogatni kell" - hangsúlyozta a tervezet elfogadása kapcsán Hankiss Ágnes. Az Európai Unióról szóló szerződés értelmében a közösségi intézmények es szervek a döntéseket a lehető legnyilvánosabban hozzák meg. Annak érdekében, hogy a polgárok és a választott szervek ténylegesen részt vállalhassanak a politikai folyamatokban, és elszámoltathassák a hatóságokat, a lehető legszélesebb körű hozzáférést kell biztosítani számukra az európai intézmények dokumentumaihoz.
Az Európai Bizottság által előterjesztett módosítások azonban csalódást keltenek, mivel azok számos esetben inkább visszalépést jelentenek - állapította meg előterjesztésének indoklásában a fideszes EP-képviselő. Szerinte a legjelentősebb visszalépést a "dokumentum" fogalmának az átdolgozása jelenti, mert az szűkíti a definíciót.
A "dokumentum" fogalmát szélesre kell tárni, a "hivatalos információ" fogalmára összpontosítva - szögezte le Hankiss Ágnes. A képviselő úgy ítéli meg: fogalommeghatározása elkerülhetővé tenné, hogy a kérelmezők felesleges adattömeget kapjanak, módot nyitna a célzottabb tájékoztatáskérésre, a hivatalos és a nem hivatalos információk egyértelmű megkülönböztetésére. Szerinte a köztes dokumentumok - feljegyzéstervezetek, emlékeztetők - közzététele a kívánttal ellentétes hatást fejtene ki.
INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA
December 22-ét se feledjük
Háromszék, 2010. december 8. – Sylvester Lajos
December 1., a hivatalos román állami és/vagy nemzeti ünnep üzenetének Mădălin Guruianu által kezdeményezett sepsiszentgyörgyi vitáján nem nagyon vettek részt magyarok, mint ahogyan a Noua Dreaptă múlt évi csinnadrattás sepsiszentgyörgyi bevonulására sem voltak kíváncsiak, s ezért csak ők ordibálták és ők hallották azt, amit ők sem hisznek: Székelyföld román föld! De nem álltak be a hazafias zajongók közé a helyi románok sem, ami másképp nem értelmezhető, mint egyet nem értésük kinyilvánítása.
Tulajdonképpen ezt juttatja kifejezésre a nemzeti liberális politikus által szervezett vitafórum is.
Sajtóértesülések szerint a december elsejei állami/vagy nemzeti ünnep jellegével kapcsolatosan pró és kontra több vélemény is elhangzott, volt, aki az ünnep- és munkaszüneti nap számára megfelelőnek tartja a december elsejei dátumot, mások Románia és a románok történetének eseményei között hajlandóak lennének más ünnepi fogódzók és alkalmak keresésére.
E sorok írója azon csodálkozik, hogy december 22-e állami ünneppé nyilvánítása senkinek sem jut eszébe. A honi történelemnek az a dátuma ez, amelyet Románia lakosainak, a román állampolgároknak nagy-nagy többsége a magáénak érezne — kivéve a kommunista diktatúrához közvetlenül kötődő érintetteket. Ez az, a kommunista diktatúrát elsöprő históriai eseménysort elindító nap, amely az ország egész területét átfogva, a nemzetiségiekkel vállvetve, közös kockázatot vállalva, az egész kelet-európai térségre kiható változást, rendszerváltoztatást eredményezett. Románia félszázados történetében először újraalakulhattak a történelmi pártok, létrejöhetett egy erős magyar érdekvédelmi szövetség.
Eszmetörténeti vonatkozásban a szabadság napjának ilyen-olyan nemzeti sallangoktól megtisztított ünnepe is lehetne ez a dátum, mint ahogyan a mi március 15-énk is a szabadság ünnepe, amelyet román barátaink is tisztelettel fogadnak.
Erővonalait tekintve ezen mit sem változtat a tény, hogy az egész országot átfogó, népfelkelésnek minősülő mozgalmat a későbbiekben bizonyos csoportosulások és érdekeltségek megnyergelték, igazi értékeit részben devalválták, utána a nacionalista nemzeti hőzöngések is levegőhöz jutottak, s a posztkommunizmus továbbélését is lehetővé tették.
Ez volna az én utólagos hozzászólásom a Mădălin Guruianu kezdeményezte vitához.
Szeret. Nem szeret. Szeretném.
Manna.ro, 2010. december 6 – Czika Tihamér
Mennyit érne meg a román államnak, hogy másfél millió állampolgára valóban lojális legyen iránta?
Brassóban sétáltam néhány éve a Cenken. Hatalmas új román zászló lobogott az egyik csúcson. Nem tudom, mi csapott meg akkor, ott. Elbátortalanodás?
Áruló magyar voltam, mert sajátoménak éreztem az államom, a román állam zászlaját? Máskor nem igazán működik. Néha egy-egy sporteseményen talán. Kicsit. Csak nehogy a magyarok ellen játszanak!
Ha nem érzem magaménak, akkor is áruló vagyok. A másik szemszögből. Akkor meg az államomat árulom el. Azt az államot, amely állampolgárságot, útlevelet, elvileg jogi védelmet, társadalomszervezést, végső soron otthont ad. Olyat amilyet, lehet ezt vitatni, de ő adja. Románia az otthonom.
A lojalitás kérdéséről
hatalmas vitáim voltak román ismerőseimmel. Totális különbség van aközött, ahogy egy többségi és egy kisebbségi felfogja / átérzi a lojalitást. A többségi nyilván önző módon elvárja, hogy az ő nevét viselő államhoz a kisebbségi lojális legyen. Nemcsak jogilag, hisz arra kötelezi az alkotmány és a büntető törvénykönyv is, sok opció nincs, hanem érzelmileg is, feltétel nélkül. Nagyon fontos nekik, hogy mi elfogadjuk és szeressük ezt az államot.
A vicces csupán az, hogy míg tőlünk ezt elvárják, ők reggeltől estig szidják tévében, utcán, kocsmában, családban, interneten, ahol csak érik.
Lehet, hogy sok erdélyi magyar szeretne lojális lenni a román államhoz. Én például szeretném szeretni a román államot. De az a baj, hogy a román állam nem hagyja, hogy szeressem. És most nem a hivatalok működésére, a szociális rendszer hiányosságaira, az adópolitikai hülyeségekre, az utak állapotára és hasonlókra gondolok. Azok sem segítenek, de az egy másik téma.
Arra gondolok, hogy az egyetlen napon, amikor saját identitását ünnepli ez az állam, akkor pont azt ünnepli, hogy az én őseimet legyőzte. Olyan elvárni az erdélyi magyaroktól a december 1-i ünneplést, mintha azt kérnénk a katolikus írektől, hogy vonuljanak fel a belfasti Twelfth Parade-en, a protestáns menetelők két oldalán, és mosolyogva lóbálják nekik az unionista zászlót (az évente július 12-én megszervezett felvonulás a protestánsok győzelmét ünnepli a katolikusok fölött az 1690-es boyne-i csatában).
Nem megy. Nem is fog soha.
Persze nem kéne azt sem mondani, hogy december 1. gyásznap, hisz ezzel megsérted a többségiek – saját szempontjukból nyilván – legitim örömét. Nekünk is valamikor öröm volt az „Unió Erdéllyel". De azt a tényt, hogy nem tudunk azonosulni ezzel az ünneppel, azt, hogy nem tudjuk ünnepelni, azt tudomásul kell venniük.
Sokan szeretnék megoldani azt a skizofrén helyzetet, amibe beleszülettek. A legegyszerűbb az asszimiláció, de az (szerencsére) legtöbbünknek vállalhatatlan. A legnehezebb a makacs ellenkezés, amely frusztrációkkal teli életet jelent. Mi a megoldás tehát? Hogyan juthatunk el oda, ahová a finnországi svédek eljutottak: ha finn-svéd hokimecs van, mindenki a finneknak szurkol. A végső cél csak ez lehet, hisz a határok nem fognak már változni.
A magyar állampolgárságot, bár könnyen elérhető lesz, és sokaknak elégtételt fog adni, Biharkeresztesen innen nem sokra tudjuk majd használni. Az Európai Unió könnyebben felvállalható közös identitást kezd megteremteni, de ez nem fogja egyhamar felülírni a nemzeti identitásokat. Legalábbis nem itt keleten.
Nekünk, ha nem vándorlunk ki, le kell élnünk még több tíz évet ebben az országban, meg kell szoknunk, meg kell szeretnünk előbb-utóbb Romániát, ha valaha valóban, teljeskörűen otthon szeretnénk érezni magunkat benne. Nincs más választásunk, itt élünk, ez a hazánk. De ehhez
nem elég, hogy csak mi kössünk kompromisszumokat.
Facebookon követve december 1-ét, három érdekes javaslatot találtam. Tíz évvel ezelőtt talán nem hangoztak volna el egyik oldalról sem. Az egyik Sepsiszentgyörgy polgármesteréé, Antal Árpádé volt, aki azt szeretné, ha Románia nemzeti ünnepe egy másik történelmi eseményre emlékező napra essen, egy olyan napra, melyet a románok és a magyarok egyaránt elfogadhatónak tartanak.
Nem ő az első, aki mondja ezt magyar oldalról, de ő az első, aki könnyen felvállalható javaslatot is toldott melléje: az 1989-es forradalom évfordulója ilyen dátum lehetne, hiszen a románok és a magyarok egyaránt akkor szabadultak meg a kommunista diktatúrától, ami mindkét közösség számára örvendetes és ünneplésre méltó esemény. Vitatható, de mindenképp érdekes.
Érdekes továbbá az a trend, amely egyes felvilágosultabb román értelmiségeiknél kezd kialakulni a kérdésben. Remus Cernea, az újonnan indított Zöld Mozgalom társelnöke Facebookján, miután kellemes ünnepeket kívánt mindenkinek, azt hangoztatta, hogy az ország nemzeti ünnepét nem egy etnicista vagy nacionalista („etnicist sau naţionalist") szellemiségben kellene ünnepelni, hanem egyfajta „állampolgári szellemben", hisz Románia minden állampolgárának az otthona, rassztól, nemzetiségtől, etnikai eredettől, nyelvtől, vallástól függetlenül.
Nem ez az első ilyen radikálisan nyitott megnyilvánulása Cerneának, de mindenképp az egyik legbátrabb, hisz nemcsak hogy a „szent" nemzeti ünnepen született, hanem azért is, mert ő akkor még éppen egy időközi választási kampány kellős közepén van Erdély egyik legnacionalistább román körzetében van, a Hunyad megyei Hátszeg vidékén.
Mi románok vagyunk? Uram, óvd a románt?
Ugyanerre tendált egy másik ismerősöm, egy bukaresti újságíró Facebook státusa is ezen a napon: "Noi suntem romani? Treceti, batalioane, Carpatii? Doamne, ocroteste-i pe romani? Bocs, lehet, hogy december 1. van, de nincs kedvem ilyesfajta, mélyen etnicizált nótákhoz. Olyan dalt szeretnék, amely a román állampolgári öntudatunkra fektetné a hangsúlyt."
Több, ehhez hasonló román véleményt lehetett még olvasni az interneten vagy hallani a hírtévék vitaműsoraiban. Úgy látszik, kezd kialakulni az az egyelőre vékony, értelmiségi réteg, amely felismerte, hogy az országhoz való kötődést, az ezt legjobban kifejező nemzeti ünnepet csak akkor lehet vitamentessé tenni, ha olyan jelleget adunk neki, amely minden állampolgár számára felvállalható.
A románok előszeretettel másolták és másolják a francia nagytestvért,
politikában, közjogban egyaránt. Nos itt a lehetőség: vegyék át a modern francia identitásmodellt. Bontsák le az etnikait az identitásról, kössék azt legfeljebb az állampolgársághoz, a közös nyelv ismeretéhez, az alkotmányban lefektetett szabadságok tiszteletéhez, majd szabjanak olyan állami ünnepet, amely a közös szabadságról szól, nem (csak) egyik etnikum dicsőségéről (a másik fölött).
Ez egy korrekt kezdet lenne. Ezzel a lépéssel egy fokkal közelebb vinnének minket a közös államhoz. Folytatásként jöhetnének a finn modell még hangsúlyosabb tolerancia-bizonyítványai, a hivatalos kétnyelvűség valamint a kulturális és területi autonómia.
Ki tudnánk jutni a XIX. századi nemzetállami modellből egy olyanba, ahol a lojalitást – a kulturális jogok biztosítása mellett – elsősorban a jobb élet minősége, az esélyegyenlőség, a személyi szabadság, a közösen felvállalható jogállam adná? Sok ez vajon?
Megér ennyi áldozatot másfél millió ember lojalitása? Megér nekik ennyit, hogy a vállamra tudjam venni barátaimmal együtt a piros-sárga-kék zászlót a focimeccsen? Mert
szeretném.
Besúgó volt az erdélyi származású Heltai Péter újságíró?
Krónika, 2010. december 7.
A Szekuritáté besúgója lehetett Heltai Péter, a Kolozsvárott született, majd a 80-as években Magyarországra áttelepedett televíziós újságíró a Népszava című budapesti napilap birtokába került dokumentumok szerint.
A Népszava által idézett dokumentum szerint a filozófus-újságíró Hegel fedőnéven a román pártállami titkosszolgálat, a Szekuritáté ügynöke volt. A dokumentumot a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) állította ki.
A Népszava szerint a CNSAS elnöke, Dragoş Petrescu által aláírt iratot Gáll Tibor Berlinben élő erdélyi magyar képzőművész megkeresésére adták ki. A néhány soros szövegben az olvasható, hogy azonosították a Hegel fedőnevű ügynököt; az iratban szereplő személyes adatok megegyeznek Heltai Péter médiaszemélyiség személyes adataival.
A lap megkereste Heltai Pétert, aki tudott a dokumentum létezéséről, de állítása szerint nem látta azt. Mint elmondta, semmilyen alapja nincs annak, hogy ő besúgó volt és jelentéseket írt volna. Úgy vélte, ez egy időzített támadás ellene, hiszen pénteken volt a Prima Primissima díj átadója, amelynek ő az egyik jelöltje volt a magyar sajtó kategóriában. Hozzátette, fontolgatja, hogy pert indít a bizottság ellen.
A november 25-i keltezésű iratot néhány napja kézhez kapó Gáll Tibort is megkérdezte a Népszava. A képzőművész a lapnak elmondta, két évvel ezelőtt Bukarestben valóban kikérte a róla szóló jelentéseket. Mint mondta, több tucat dokumentumot kapott, amelyekben azonban a róla jelentést adó személyek fedőnévvel szerepeltek. A román törvény szerint Gáll kérhette, hogy a fedőneveket a bizottság oldja fel, vagyis azonosítsa a besúgókat.
Ezt ő meg is tette, s a két év alatt öt személyt azonosított a CNSAS a róla jelentést adók közül. Közülük az egyik, időben utolsóként azonosított volt Heltai Péter, alias Hegel, akinek két jelentése van Gáll birtokában, az egyik 1985 januárjából, a másik decemberéből származik. Gáll szerint biztos, hogy Heltai készítette a jelentéseket, aki annak idején az
ismerőse volt.
Ellenszerek asszimiláció ellen - beszélgetés Veres Valér szociológussal
Krónika, 2010. december 7. – Rostás Szabolcs
Több tényező megléte szükséges az asszimiláció visszaszorításához Veres Valér szociológus szerint, ezek közül pedig a legfontosabb, hogy a nemzeti kisebbségek közérzete, a többségi nemzettel kialakított viszonya legyen minél harmonikusabb.
A Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet igazgatója a Krónikának adott interjúban fontosnak nevezte, hogy az emberek legyenek képesek természetesen, pozitívan megélni a magyarsághoz való tartozásukat, ennek technikai megvalósítását tegye lehetővé egy minél szélesebb jogrendszer, ugyanakkor fontos tényező a magyar államnak a külhoni magyarokhoz fűződő viszonyulása is.
Nyilvánvalóan különbséget kell tenni a romániai magyarságra a kommunizmus idején gyakorolt, majd pedig a rendszerváltás után ható asszimiláció között. Milyen jellegű beolvasztási szándékkal szembesült a közösség 1989 előtt?
– Az asszimiláció két formáját különböztetjük meg: erőltetett és spontán beolvadást; mindkét forma a kisebbségek lélekszámát csökkenti, de alapvetően más hátterük van. A magyar közösség a kommunizmus esetében alapvetően az erőltetett asszimilációt sérelmezi, amely meglehetősen durva, 1989-ig folyamatosan fokozódó eszközökhöz folyamodott. A „leghatékonyabb" és legdurvább eszköz a kisebbségi nyelvű oktatás fokozatos, szisztematikus elsorvasztása volt, egészen odáig elmenően, hogy a kisebbségi, elsősorban magyar gyermekek többsége kénytelen volt román nyelven tanulni, mert a keretszámok csak ezt tették lehetővé, olyan mértékben lecsökkentették a magyar nyelvű osztályok számát. A felsőoktatást teljesen elsorvasztották: '89-ben már sehol sem lehetett magyar nyelven tanulni, egyedül a magyar nyelv és irodalom tanszéken volt magyartanárképzés, de ott is egy évtizede nem vettek fel új tanárt. Emellett a közszférában, a sajtóban korlátozták a magyar helynevek használatát, ami szintén zavarta az emberek otthonosság- és biztonságérzetét. Márpedig a többség nem akarja állandó harcban leélni az életét, és könnyebben elfogadja, hogy asszimilálódni kell, különben nem lehet normálisan élni. Látszólag azt hihetnénk, attól még nem asszimilálódik valaki, hogy nem írhatja le magyarul Kolozsvár nevét, de ezek kumuláltan, közvetve erős hatást fejtenek ki. Ennek eredményeképpen a kincses városban szembeötlő, hogy jó tízezer, vegyes házasságból származó fiatal alig tud magyarul, holott román szüleik is viszonylag jól beszélik a nyelvet.
Az elmúlt 21 év során milyen mértékben szűnt meg az asszimilációs gyakorlat az államhatalom részéről?
– A rendszerváltás után megszűntek az erőszakos, államilag irányított asszimilációs módszerek, lehetővé vált nagyjából olyan lélekszámú közoktatást szervezni, amilyenre igény van, megkezdődött a felsőoktatás újjászervezése. Természetesen ezeknek a kisebbségi jogoknak a keretei az asszimiláció fékezését szolgálják, vagyis amikor a politikai-kisebbségi szervezetek ezeket bővíteni akarják, akkor közvetve a beolvadás rejtett eszközeit próbálják visszaszorítani. Rejtett törekvések viszont megmaradtak. Például az is közvetett asszimilációs eszköz volt, amikor a kilencvenes évek elején csak a pedagógiai jellegű szakokon engedélyezték a magyar nyelvű felsőoktatást. Ezzel gyakorlatilag azt sugallták a fiataloknak, hogy a magyar nyelv csak korlátozottan hasznos, csak korlátozottan lehet érvényesülni vele, hiszen nehezen válik valakiből mérnök vagy más műszaki szakember, amihez a magyar nyelv nem hasznos.
A vegyes házasságok milyen irányba billentik el a mérleg nyelvét román–magyar viszonylatban?
– A normatíva szerint a vegyes házasság akkor nem vezet asszimilációhoz, ha ezen házasságból származó gyermekek átlagosan fele az apa, fele pedig az anya nemzetiségét követi: jelesül a magyar–román vegyes házasságoknál ötven százalékát magyarnak, ötvenet pedig románnak nevelik. E téren azonban a népszámlálás során szerzett adatok nem mindig hitelesek, mert például a nevelésre kevésbé figyelő magyar apa attól még mondhatja, hogy gyermekei magyarok. Ezzel együtt a statisztika meglehetősen siralmas, hiszen az a tapasztalat, hogy a román–magyar vegyes házasságból származó gyerekeknek átlagban 75 százaléka román, 25 százaléka pedig magyar lesz. Mindez nemenként kicsit eltér, picit jobb az arány, ha az apa magyar, de lehet, hogy a valóság éppen fordított. Viszont más módszereink nincsenek ennek ellenőrzésére.
Mennyiben jelenthet megoldást az iskolahálózat bővítése, az anyanyelvű oktatás fejlesztése az asszimilációnak hatványozottan kitett szórványközösségek esetében?
- A szórvány esetében bizonyos mértékig csökkenthető a beolvadás, de a spontán asszimilációs komponens egy adott szintje már nem. Az alacsony lélekszám miatt ugyanis a párválasztás emberi-biológiai imperatívusza némiképp felülírja ezt a kulturális korlátot, vagyis hogy csak magyar közösségből válasszon házastársat, a vegyes házasságon belül pedig egy erősen román többségű környezetben nagyon jó feltételek mellett is túlnyomóan a románság felé hajlik a gyermekek nemzetiségválasztása. Az iskolarendszernek jelentős szerepe van ennek fékezése terén, hiszen a magyar iskolák megléte olyan környezet, ami segíti a megmaradást. Viszont az olyan korlátokat nem lehet lebontani, mint például hogy nem lehet színes szakképzést kínálni a szórványmagyar diákoknak, ha egy megyében mindössze egy-két osztály telik meg. Ilyen esetekben úgy lehet segíteni, ha nagyobb magyar közösségekkel rendelkező megyékbe mennek tanulni a diákok, viszont gyermekkorban eléggé problematikus a szülőktől való elszakadás. Tömbmagyar vidékeken nagyon korlátozott mértékben jelenik meg az asszimiláció, objektív okokból alacsony a vegyes házasságok aránya is. Itt több előnnyel jár a kisebbséghez tartozás, mint a többséghez, az iskolarendszer előnyösebb struktúrát tud ajánlani a magyar tagozatoknak. Ha nem is jól működő, de mégis olyan demokráciában élünk, ahol a kisebbségi jogoknak van egy minimális, a tömbmagyarság körében kielégítő szintje.
Milyen mértékben játszanak közre a beolvadásban a nemzeti, érzelmi, nevelési tényezők leépülése vagy akár az anyagi-gazdasági feltételek hiánya?
– Mindkettő szerepet játszik, de nem feltétlenül épülnek le a nemzeti, nevelési tényezők. A magyar iskolarendszerbe eleve beépültek azok az elemek, amelyek védelmet nyújtanak asszimiláció ellen. Általában is van egy koncepciója, küldetése az oktatói közösségnek arra, hogy a nemzeti identitásformálásban milyen szerepük van, ugyanakkor a magyar történelem és kultúra, illetve a magyar irodalom és nyelv viszonylag nagy óraszámban való oktatása nagyban hozzájárul egy olyan identitás kialakulásához, ami után az asszimilációnak elég korlátozott esélye van. A kérdés inkább az, hogy miként hat a beolvadás azok esetében, akik a magyar iskolarendszerből kimaradnak. Az anyagi-gazdasági tényezők esetében szórványvidéken például egy olyan vállalkozói közösségbe való betagolódás, ahol a többiek románok, valamiféle asszimilációhoz vezethet. Vagy annak a felismerése, hogy különösképpen nem tud előnyt kovácsolni a magyarságából. Viszont ez összetett, hiszen a rendszerváltás óta a magyar nemzetiség, Magyarország viszonylag fejlettebb, gazdagabb jellege, a magyar–román kapcsolatok intenzív szintje felértékeli a magyarsághoz való tartozást, és gazdaságilag is van relevanciája.
A nemrég újraindult Magyar Állandó Értekezleten elhangzott: a határon túli magyarság megmaradása szempontjából kulcsfontosságú az asszimiláció megállítása. A magyar állam által biztosított könnyített állampolgárság-szerzés hozzájárul-e a beolvadás fékezéséhez? Összességében mi lehet az asszimiláció leghatékonyabb ellenszere?
– A könnyített honosításnak közvetve lehet szerepe az asszimiláció viszszaszorításában. Nem azáltal, hogy az emberek megszerzik a magyar állampolgárságot, hanem hogy érzik: Magyarország számon tartja őket, és nem puszta külföldiek az anyaország számára. A magyarsághoz való tartozásnak fontos komponense a Magyarországhoz fűződő viszony, amit ha pozitív tartalommal tudnak megtölteni, nagy erősítést tud adni, és az embereknek mindig megmarad végső menedékként, hogy oda ki lehet menni, ha nagyon rossz lesz. Saját kutatásaink azt bizonyítják, hogy nagyon fontos a Magyarországhoz való viszony, ám az erdélyi magyarok adott ponton leválasztották ettől a magyar identitást. Tehát esetünkben nem is annyira a könnyített állampolgárság megszerzésének van szerepe, hanem a magyar államnak a határon túli magyarsághoz való viszonyulásában. Hiszen a schengeni csatlakozás után a román és a magyar állampolgárság között rendkívül kicsi lesz a különbség. Az asszimiláció korlátozásához több tényező kell, de a legfontosabb, hogy az általános hangulat, közérzet, a román–magyar viszony Romániában és állami szinten legyen minél pozitívabb, harmonikusabb. Az emberek tudják természetesen, pozitívan megélni a magyarsághoz való tartozásukat, ehhez társuljon egy minél szélesebb jogrendszer, amely lehetővé teszi ennek technikai megvalósítását is.
OLVASÓI LEVÉL – Miért csináljuk egyszerűen, ha lehet bonyolultan is?
Transindex, 2010. december 8. – Kovács Péter
Vélemény a székelyföldi és általában a regionális RMDSZ szervezetek létrehozásáról szóló alapszabály-módosító javaslatról.
Közeleg az RMDSZ X. Kongresszusa, forrong a Szövetség. Folynak a találgatások az elnökjelöltekről, ezzel kapcsolatban mindenkinek van beton-biztos belső információja. Nem csoda, hogy a belső nyilvánosságnak ez a fő témája, hiszen Markó Béla szövetségi elnök több alkalommal is elmondta, hogy még nem döntött egy újabb mandátum vállalásának kérdésében.
Ahogy közeledünk december 11-hez, a Szövetségi Képviselők Tanácsának üléséhez, amelyen Markó Béla bejelenti szándékát, úgy nő a szervezeten belüli érdeklődés mértéke. Nem bánnám, ha inkább arról beszélnénk többet, hogy
milyen RMDSZ-t akarunk.
Hiszen az elnök személye meghatározó lehet a Szövetség szempontjából, azonban egyáltalán nem mindegy, hogy melyek azok az alapszabályzati keretek, működési struktúrák, döntéshozatali formák és viszonyok, amelyek között hatékonyabban tud dolgozni a szervezet.
Egy kezemen meg tudom számolni azon írások vagy nyilatkozatok számát, amelyek a Kongresszus utáni RMDSZ-ről szólnak. Ezek közül az egyik legérdekesebb, és talán legtöbb indulatot keltő javaslat a székelyföldi, vagy általában a regionális RMDSZ szervezetek létrehozása. Álláspontom szerint az ezzel kapcsolatos javaslatot a címben megfogalmazott kérdés jellemzi: miért csináljuk egyszerűen, ha lehet bonyolultan is?
Sorolom az érveimet, amelyek a regionális szervezés ellen szólnak.
1. A területi szervezetek léte is komolyan megkérdőjelezhető, miért van szükség még egy szintre?
Az elmúlt években három megyében, Kovásznában, Hargitában és Máramarosban, RMDSZ-es területi szervezetek működtek. A párttörvény előírja, hogy kötelező minden megyében működtetni a megyei szintű struktúrát, úgyhogy az RMDSZ területi szervezetei létrehozták a megyei szervezetet is. A gyakorlat azt mutatja, hogy az ilyen módon létrejött megyei szervezetek a területi szervezetek csataterei. Nagyon éles vonalat húznak a területi érdekek között, ami fölött nincs átjárás.
Kovászna megyében felismerték, hogy a két területi szervezetes rendszer (Alsó- és Felsőháromszék) nem hatékony, és létrehozták az egységes, egész megyei szintű Háromszéki szervezetet. Máramaros megyében a Nagybánya központú szervezet jelezte, hogy egyetért a területi szervezetek megszüntetésével, és amennyiben az SZKT elfogadja kérésüket, a Történelmi Máramarossal való egyesülés által itt is létrejön az egységes megyei szervezet. Hargita megyében Csíkszék, Gyergyószék és Udvarhelyszék még messze áll a megegyezéstől, de előbb-utóbb itt is egyesülniük kell a területeknek. A regionális szint által Hargita megyében ötszintű alárendelés létezne: helyi, területi, megyei, regionális, országos!
Ember legyen a talpán, aki ebben a bürokratikus dzsungelben eligazodik! Ha elindult a strukturális egyszerűsítést, letisztulást célzó folyamat, miért van szükség egy újabb szint, a regionális szint létrehozására?
2. Ha már átszervezésről beszélünk, miért nem vesszük figyelembe a választókerületeket?
Szervezési szempontból a magyarországi kétharmados párttól van mit tanulni. Sok minden összejátszott azért, hogy Európában egyedüliként sikerült kétharmados parlamenti többséget elnyerniük, amelyek közül a legmeghatározóbb a párt szervezettsége volt. Ők egyéni választókerületek szerint működnek, a hangsúly ezeken a struktúrákon és nem a megyei szervezeteken van.
Az RMDSZ strukturális, szervezési szempontból nem vette tudomásul a romániai választókerületek létét. Ez pl. Hargita megyében oda vezetett, hogy az egyéni választókerületek több területi szervezethez is tartoznak, ami a fentebb említett átjárás hiánya, a több helyen létrejött „senki földje" kialakulása miatt komoly gondokat okozott.
Ha figyelembe vesszük, hogy 2012-ben az eddigi legnehezebb választási kampányok elé nézünk, a regionális szervezetek létrehozása helyett miért nem mozdulunk el inkább a választókerületek irányába?
Az idő múlásával az RMDSZ mind többet és többet kellett dolgozzon a 6-7 százalék eléréséért. Míg a kilencvenes évek elején a kezdeti lelkesedés és az összetartozás érzése dominált, és ez elég felhajtó erőt jelentett a megfelelő választási szerepléshez, addig idővel az RMDSZ választási kampányának és kommunikációjának, illetve szervezési kapacitásának a fokozatos professzionalizálására volt szükség a parlamentbe jutáshoz.
A magyar versenypárt(ok) megjelenése még inkább erősíti ezt a versenyt, hiszen 2012-ben a tömb-magyar vidékeken már három magyar szervezet fog versengeni ugyanazokért a szavazatokért, arról nem is beszélve, hogy az utóbbi években a román pártok magyarokat célzó kampánya is erősödött.
Ez egy újabb érv abba az irányba, hogy ha a megyei szervezetek mellett más struktúrákat képzelünk el, akkor nem a nagyobb (regionális), hanem kisebb, hatékonyabb (választókerületi) rendszerben kellene gondolkoznunk.
3. Mivel foglalkozna a regionális szervezet, ha a megyék nem mondanak le hatáskörökről?
Minden politikai alakulatban, így az RMDSZ-ben is sarkalatos kérdés, hogy a különböző politikai döntések milyen szinten, milyen testületben, milyen széleskörű konzultációt követően, illetve milyen felülbírálati rendszerek működtetésével születnek. Az elmúlt években voltak törekvések arra, hogy ebben a vonatkozásban a különböző szintek között legyen átjárás, azonban a Kongresszus ezeket minden alkalommal elutasította. Éppen a fentebb említett politikai verseny következtében, úgy tűnik, hogy 2011-re a szervezet megérett egy ilyen jellegű nyitásra, változásra. A regionális szint ebből a szempontból is csak bonyolítaná a rendszer működését.
Ugyanakkor ha csak stratégiák megfogalmazására, fejlődési irányok meghatározására és összehangolására, nyilatkozatok, közlemények kibocsátására lenne jó, akkor mi változna a mostani helyzethez képest? Ez működött eddig is, miért kell ezért struktúrát is létrehozni? Végül is: miről döntene a regionális RMDSZ?
4. A regionális szerveződés a szórványt érinti a leghátrányosabban
Elfogadott elv, hogy a szórványnak kiemelt figyelmet kell szentelnünk. Az oktatási törvénytervezet talán a leghangsúlyosabb példája annak, hogy az RMDSZ a törvénykezés szintjén olyan előírásokat próbál elfogadtatni, amelyek a szórványban élő magyaroknak kedveznek. Ugyanakkor az RMDSZ által létrehozott Communitas Alapítvány finanszírozási rendszerében a szórvány pozitív diszkriminációt élvez, legyen az anyanyelven oktató pedagógusok támogatása, civil és ifjúsági szervezetek programjai, anyanyelvű média működésének biztosítása, egyházi képviselők támogatása, vagy éppen a Magyar Házak rendszerének működtetése.
A Székelyföld és a Partium között éppen a szórvány és Közép-Erdély jutna a lakosságarány szempontjából méltánytalan képviselethez. A nagy földrajzi távolságok, illetve a helyi közösségi érdekek sokasága, sokszínűsége miatt Beszterce-Naszódtól Kolozs megyén keresztül Fehér megyéig, vagy Brassótól Hunyadon és Szebenen keresztül Arad és Temes megyéig nincs lehetőség egy egységes regionális szervezet létrehozására, amely egyenlő partnere lehetne a másik két régiónak. Pedig a romániai magyarok mintegy egyharmada ezekben a megyékben él!
Konkrét példát is mondhatunk. Kolozs megyében 120.000 magyar ember él, ebből Kolozsváron több, mint 60.000. Az értékteremtés szempontjából ez a közösség az egész erdélyi magyarság húzóereje tud lenni. Ezzel szemben a szomszédos Fehér megyében élő, alig több, mint 20.000 lelket számláló közösség számára az értékmegőrzés a meghatározó.
Hogyan tovább? Merre tovább?
Meggyőződésem, hogy a regionális szervezetek nem erősítenék az RMDSZ-t, hanem egy olyan szervezési szintet jelenítenének meg, amely bonyolítja a szervezet működését, legyen az döntés-előkészítés, döntéshozatal, vagy végrehajtás. Mindemellett egyetértek azzal, hogy oda kell figyelnünk a különböző régiók sajátos jellegzetességeire. Ehhez nem struktúrát kell változtatnunk, hanem az informális együttműködéseket, a kialakulóban lévő intézményeket kell elősegíteni.
Vannak erre vonatkozó jó példák, mint a mára már egyéves régiséggel rendelkező Székelyföld – szórvány partnerség, vagy a regionális önkormányzati együttműködések. Ezeknek a körét kell bővíteni. Nem az egész RMDSZ-t kell átszabni, hanem meg kell keresni azokat a társadalmi, szakmai, politikai rétegeket, amelyek együttműködése, közös munkája előre viszi a magyar közösség sorsát, erősíti a regionális érdekeket, jellegzetességeket.
Ebbe az irányba való elmozdulás mellett szóló legerősebb érv az RMDSZ Országos Önkormányzati Tanácsának (OÖT) tündöklése és hanyatlása. Jelenleg az OÖT nem ad választ a különböző régiókban megfogalmazódó szakmai igényekre, elvárásokra. Az OÖT formailag létezik, de mindenféle alapszabályzati előírás nélkül, úgymond „önkéntesen" és racionálisan átalakult regionális szinten működő informális tanácsokká. Ezt az igényt nem az RMDSZ alapszabályzata, hanem az önkormányzati partnerségek, együttműködések összességének igénye hozta a felszínre.
Hiba lenne nem észrevenni, hogy a továbblépési irány ezen regionális önkormányzati tanácsok intézményesítése, illetve beemelése kell legyen az RMDSZ országos döntéshozatali mechanizmusába. Meg kell erősíteni ezeket az alulról építkező szakmai csoportokat, műhelyeket, és helyet kell biztosítani számukra országos szinten is. Képviselőiknek ott kell legyen a helye a Szövetségi Állandó Tanácsban, vagy egy újonnan létrehozandó országos elnökségben.
A regionális szerveződéseknek akkor van értelme, ha természetes folyamatok megerősítéseként jönnek létre, ha valós, alulról jövő igényekre adnak választ, ezeket fűzik össze. Ebben a helyzetben olyan megoldást kell találnunk, amely nem jelent kényszerpályát, amely az RMDSZ-en belüli tradicionális struktúrák konszenzusának eredményeként születik meg. A konszenzust pedig nem az alapszabályzat megszavazásakor kell kialakítani. A regionális szervezetek létrehozásának kérdését a nyitottság jegyében kell kezelni, és lehetőséget kell biztosítani a hasonló környezetben működő területi szervezetek számára az erre vonatkozó döntések meghozatalára, úgy, ahogy évekkel ezelőtt a jelöltállítási szabályzás esetén is a megyéknek szabad keze volt...
a szerző az RMDSZ területi szervezetekért felelős ügyvezető alelnöke
Kiteljesedés vagy csapda: Tőkés László új pártot alapít
Komment.hu, 2010. decenűmber 7. – Kelemen Attila
Erdélyi Magyar Néppárt néven új pártot alapít jövő nyáron Tőkés László. Mennyire szolgál valódi változást ez a lépés a romániai magyar politikában, illetve milyen, a múltban gyökerező konfliktusok éledhetnek fel általa?
Most Tőkés László revansot vehet, ugyanakkor szembe kell néznie saját politikai és menedzseri korlátaival.
Datálási viták lehetségesek. Szerintem a történet 2003 februárjában kezdődik. Ekkor tudniillik RMDSZ-kongresszus volt Szatmárnémetiben. Alig egy kilométer távolságban Tőkés László csapata ellenprogramot szervezett a Láncos templomban. Ami várható volt, meg is történt: az RMDSZ-kongresszus felfüggeszti a tiszteletbeli elnöki címet, tulajdonképpen kompetencián kívül helyezi Tőkés Lászlót, aki viszont nem akar mikrofon nélkül maradni - ezért a rangrejtett akció a Láncos templomban. A helyzet kicsit Chuck Norris-os, de ez akkoriban még az őskáosz időszaka volt. Markó nem is tűnt lelkesnek, tudta, hogy Tőkés félreállítása nem sok jót ígér.
2003 decemberében megalakult az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, amely hosszú évekig egy jogi személyi státusz nélküli politikai mozgalom, a jobboldali politikai brandekkel való játék eddigi legtartósabb darabja. Az alakuló ülésen ott van Kövér László és Szőcs Géza is. Szász Jenő az egyik alelnök, Csapó József, a Székely Nemzeti Tanács akkori vezetője pedig Tőkés mellett ún. társelnök. Ez a dialektikus csúcsosodás pillanata, ekkor Tőkésnek még sikerült integrálnia minden, táboron belül mozgatható politikai erőt.
Mindeközben az RMDSZ és Tőkés, illetve az RMDSZ és a Fidesz közötti viszony erősen megromlott. A kicsinyes elejtett mondatok és a felfuvalkodott retorikák időszaka volt ez. 2005 nyarán Orbán találkozott Markóval, és egy pillanatra úgy tűnt, a vicsorítások időszaka a múlté. A Fidesz békülékenységében nagy szerepet játszott az is, hogy a Szász Jenő-projekt, amelytől a Fidesz-franchise sokat várt, nem tudott érdemi eredményt felmutatni. Az RMDSZ pedig "a Fidesznél már csak az MSZP-t utálta jobban" - hogy egy akkor gyakori szófordulatot idézzek. A békecsomag nem hivatalos ára, hogy Tőkést politikai helyzetbe kell hozni. Ezt az RMDSZ fogcsikorgatva meg is ígéri, de nem pont azt érti ezen, amit Tőkés.
Kínlódások következnek. Az RMDSZ-EMNT közös platform egyszerűen nem képes működni, egészen az EP-választásokig, amikor Tőkés RMDSZ-színekben lesz képviselő, ami miatt az egykori püspököt is, az RMDSZ vezetését is sok, táboron belüli bírálat éri. Ez a szintézis pillanata, persze senki sem hisz a szintézisben.
2010: választások Magyarországon, Szász Jenő és Tőkés László némi pozicionálási harcot folytat a Fidesz kegyeiért, amelyet megalázó fölénnyel Tőkés László nyer. Most itt a lehetőség, hogy Tőkés László tiszta helyzetet és új tárgyalási pozíciót építsen ki magának. A Fidesz hátterével minden külső feltétel adott, hogy Tőkés megpróbáljon pártot alapítani, aminek bejelentésén senki nem lepődik meg. Olyan kézenfekvő, hogy szinte nincs is hírértéke.
Nem vagyok egészen biztos abban, hogy Tőkés László egy demokratikusabb romániai politikai életvilágot szeretne, mégpedig Tőkés alkatának erős tekintélyelvűsége miatt. Tőkés formátumos politikus, de nem gyógyíthatatlan és alázatos demokrata. Ciklikusan ugyan, de döntéseit behatárolja a Tőkés-klán, vagyis a család hangulata. Ez nem azt jelenti, hogy a testvéreivel és más családtagjaival elköltött ebédeken születnek a politikai döntések, hanem azt, hogy Tőkés politikai közérzetét egy szűk és politikailag dilettáns csoport színezi. Ez olyan tényező lehet, amely visszafoghatja a pártalapítás politikai sikerét. Másik kérdés, hogy Tőkés tud-e újat mondani, igaz, manapság minden rommagyar politikus esetében feltehető ugyanez a kérdés.
Az elemzők egyetértenek abban, hogy Tőkés párja, a leendő Erdélyi Magyar Néppárt nem az RMDSZ parlamentből való kiszorítását, hanem az RMDSZ-szel való későbbi együttműködést célozza. Ha a 2012-es helyhatósági választásokig sikerül bejegyeztetni az új pártot, és az új párt számba vehető mandátumot realizál, olyan alkuhelyzet jön létre, amely a későbbiekben, például a parlamenti választásokkor koalícióra kényszerítheti az RMDSZ-t.
De legalább három súlyos kérdés még a levegőben marad. Az egyik az, hogy be tudja-e jegyeztetni Tőkés csapata 2012-ig az Erdélyi Magyar Néppártot. És ez nem csak Fidesz támogatásától függ, értsd: nem csupán pénzkérdés. Valamint nem csak a vetélytárs ellehetetlenítésének kérdése, értsd: pénz megvonása.
Tizenhét megyéből, illetve Bukarestből összesen 25 ezer támogató aláírást kell összegyűjteni, megyénként legkevesebb 500-at. Ugyanakkor Erdélyi Erő néven másik regionális párt is bejelentette alakulási szándékát. Róluk sokat nem tudni, de azt igen, hogy magyarok is vannak soraikban, és hogy nyitottak az RMDSZ-szel való együttműködésre. Tőkés nem túl nagy és nem túl profi csapatának most teljesítenie kell, és itt nem elég néhány varázsszó ismételgetése. Olyan menedzsment-kapacitást kell felmutatni, amely nem a tábor erőssége.
A második kérdés, hogy a következő egy évben nem durvul-e el a Fidesz-RMDSZ kapcsolat. A Fidesz megbízottjai jelentős erdélyi médiavásárlásokról tárgyalnak, elsősorban regionális nyomtatott médiáról, de rádiókról is. A Fidesz és ezáltal Tőkés könnyen kerülhet médiafölénybe, ami jót tesz az egónak, de nem tesz jót a felebarátságoknak. Úgy tűnik, a Fidesz a rommagyar médiahelyzetet is tartósan meg akarja oldani, a jelzős szerkezetek pedig az ellentáborban is jelzős szerkezeteket szülnek, ami demobilizálhatja a rommagyar választókat.
A harmadik kérdés, hogy a táboron belüli frusztrációk nem aknázzák-e alá Tőkés pártalapítását. Szász Jenőre és Kövér Lászlóra gondolok itt, akiknek minden okuk megvan arra, hogy Tőkés intézményesülési kísérletét politikai projektjük, azaz az MPP provokálásaként értelmezzék.
Összefoglalva: a hétvégi döntés a pártalapításról nem csak ki-, illetve beteljesítő, hanem csapdahelyzet is lehet. Tőkés tudja ezt, ezért tűnt nagyon boldognak, amikor megtudta, most már tényleg be kell hogy írjon néhány új dolgot a határidőnaplójába. Itt azonban már nem fog működni az a kettős játék, hogy: ha sikeres, az én vívmányom, ha nem sikeres, a többiek rontották el, mert letértek a tan ösvényéről.
A sajtó szája és a politika orra – Vajon mikor fog végre a magyar politika – határokon onnan és túl – tovább nézni a saját orránál?
Űj Magyar Szó, 2010. December 9. – Bíró Béla
Az Országgyűlés elé terjesztett új médiatörvény Magyarországon és a határokon túl is kiverte a biztosítékot. A jobboldal a törvény kapcsán a sajtóerkölcs visszaállítását ünnepli, a nemzeti szempontnak mint meghatározó értéknek az érvényesítésére hivatkozik, meg arra, hogy a minden korábbinál nagyobb jogosítványokkal felruházott médiahatóság a társadalom egészének az érdekeit képviselheti majd a társadalomellenes tendenciákkal szemben.
Az Országgyűlés elé terjesztett új médiatörvény Magyarországon és a határokon túl is kiverte a biztosítékot.
A jobboldal a törvény kapcsán a sajtóerkölcs visszaállítását ünnepli, a nemzeti szempontnak mint meghatározó értéknek az érvényesítésére hivatkozik, meg arra, hogy a minden korábbinál nagyobb jogosítványokkal felruházott médiahatóság a társadalom egészének az érdekeit képviselheti majd a társadalomellenes tendenciákkal szemben. A törvény igyekszik határt szabni a sajtómonopóliumok kialakulásának, az amerikai kultúra dominanciájának, és erősíteni szeretné az európai, illetve a sajátosan magyar kultúra részarányát a média kínálatában.
A baloldal és a szélsőjobb a törvényjavaslatban a demokrácia elleni merényletkísérletet véli felfedezni, amelynek következményeként Magyarország záros határidőn belül „fapados demokráciává" alakulhat. Súlyos érvként említik, hogy a médiahatóság közvetlenül, bírósági ítélet nélkül szabhat ki drasztikus büntetéseket, s bár ezeket utólag a bíróságon meg lehet fellebbezni, a lapoknak a bírósági ítéletig be kell fizetniük a bírságokat, s a pénz esetleges visszaszolgáltatásáig hosszú hónapok telhetnek el.
Ráadásul a kormány előre bizonyosra veszi, hogy lesznek, akik megsértik az előírásokat, hiszen azok betartása a kormányzati intézkedések kritikájáról való lemondással lenne egyenértékű. Azaz, ahogy azt Vörös T. Károly, a Népszabadság főszerkesztője véli, a kormányzat a magyar sajtó egésze ellen indít „koncepciózus pert".
A legnagyobb gondot az jelenti, hogy a sajtóhatóság „tartalomelemzés" alapján büntet és jutalmaz (hiszen az állami finanszírozást is ehhez kötik). Ráadásul a sajtóvétség fogalmát a törvény lazán definiálja, az alapvetőnek szánt kritérium a „közösség érdeke, a társadalom integritása". Ahhoz azonban, hogy a médiahatóság megalapozott döntéseket hozhasson, a közösség és a társadalom fogalmát kellett volna rigorózusan definiálni. Ha ezt megteszik, a törvény nagy részét eleve sutba dobhatták volna.
Az állampolgári, illetve a kulturális közösség ugyanis, amelyek itt szóba jöhetnek, önmagukban is számtalan, eltérő értékek és érdekek mentén szerveződő kisközösségből áll. Nem képzelhető el olyan hatóság, hozzák létre bár a legnagyobb körültekintéssel, amely ezeket az értékeket és érdekeket arányosan megjelenítheti. A politikai erőviszonyok mentén létrehozott hatóságok pedig erre végképp nem alkalmasak.
Éppen a sajtószabadság által reprezentált lelkiismereti és véleményszabadságnak kellene ugyanis garantálnia azt, hogy a politikai és a kulturális közösség koherens és főbb vonalaiban mindenki által elfogadható értékrendje az egymással szemben álló és jogilag maradéktalanul egyenlőnek tekintett társadalmi csoportok vitáiban a kölcsönösség spontaneitásával kialakulhasson.
Abból, ha egy meghatározott (a politikai erőviszonyok alapján kialakítandó) embercsoportra bízzuk, hogy a maga korlátozott érdekképviseleti perspektívájából határozza meg a közösségi, illetve társadalmi értékeket, amelyek a sajtót megrendszabályozó döntések alapjául szolgálhatnak, valóban csakis önkényesség következhet.
Ám az önkényesség nem a Fidesz uralmával kezdődik, már a szocialisták bevezették a sajtó megrendszabályozásának számos elemét. Igaz, ezek elsősorban a szélsőjobb ellen irányultak, s a dologhoz – mint láthatjuk, nem minden mögöttes szándék nélkül – az akkori Fidesz is hozzájárult, s most sem tesz egyebet, mint hogy megteremti a lehetőséget arra, hogy a sajtószabadság ama korlátozását (lásd „a közösség elleni izgatást" és egyebeket) a „magyar nemzeti közösségre" is kiterjeszti, s ezzel, ahogyan azt a szocialisták is tették, a politikai ellenfél megfélemlítésére teremt lehetőséget.
Azzal persze maga sem számol, hogy uralma ugyan eltarthat több választási ciklusig is, de a hatalmat előbb-utóbb elkerülhetetlenül el kell veszítenie, s akkor a – joggal bosszúszomjas – mai ellenzék a Fidesz-hatalom vívmányait ugyanúgy a Fidesz ellen fordíthatja, ahogyan azt ma a Fidesz teszi a szocialista vívmányok színe-javával.
Vajon mikor fog végre a magyar politika – határokon onnan és túl – tovább nézni a saját orránál?
|
