|
EP-ALELNÖK
Tőkés László: Dűlőre vinni a kommunizmus perét
Háromszék, 2011. április 9. – Farkas Réka
– Hogyan értékeli a konferenciát? Sikerült elérniük céljukat?
– Mondanom sem kell, ez egy nagyon mérsékelt konferencia volt, a tankönyvírás címszó alatt közelítettük meg a kommunizmus kérdését, hogy olyanok is eljöjjenek, akik egyébként ezt nem tették volna meg.
Felpuhítottuk, megszelídítettük a témát, hogy egyáltalán beszélhessünk róla, és ez nagyon elszomorító, hiszen hol állunk még az elítélésétől, a tettesek felelősségre vonásától, az áldozatok kártérítésétől. Ez megalázó egyébként, hiszen tudjuk, hogy a nürnbergi per a második világháború másnapján beindult. Nincsenek másodrangú áldozatok – szokta mondani Tunne Kelam észtországi antikommunista képviselő –, csak áldozatok vannak, Ábelek, akiknek a vére az égre kiált.
– Van-e valamilyen eredménye a három évvel ezelőtt megkezdett küzdelemnek?
– Folytatnunk kell a múlttal való szembenézést. Változás azért történt, hiszen a második világháború lezárásának 50. évfordulóján még nem tudták bevenni a szövegbe, hogy nemcsak fasizmus volt, de 2009 áprilisában nagyon hosszas lobbimunka, háttértárgyalások nyomán sikerült elítélni a XX. század mindkét európai diktatórikus rendszerét. Ezt nagy eredménynek kell tartanom, miként 1975-ben is nagy dolog volt, hogy a helsinki egyezménybe bekerült az emberi jogok kérdése. Ez mára a bibliai mustármaghoz foghatóan nagyra nőtt, és politikai tényezővé vált. Lassú folyamatról van szó, csakhogy az erdélyi magyarságnak nincs ideje további évtizedeket várni, hiszen a román nacionalista politika időre játszik.
– Van gyakorlati hozadéka a mostani közmeghallgatásnak?
– Tulajdonképpen ennek a konferenciának egy bújtatott célja is volt: hogy létrejöjjön, észrevétlenül, az úgynevezett antikommunista platform, kellőképpen szelíd legyen a kezdeményezés ahhoz, hogy az Európai Bizottság támogassa, anyagilag is. Ez megtörtént, és így intézményesíteni lehet ezt a fajta tevékenységet, ha nem is a Wiesenthal Intézet szintjén, de valamilyen formában. Sandra Kalniete képviselő létrehozta a Történelmi Emlékezet Megbékéltetése nevű munkacsoportot, s bár nem könnyű, valahogy belopjuk az európai köztudatba ezeket a kérdéseket. A másik nagyon jó hozadéka: eldöntöttük, hogy egy öt-hét fős csoport kihallgatást kér Băsescu elnök úrnál, dűlőre szeretnénk vinni a kommunizmus perét, gondolom, az elnök fogékony lesz a megkeresésünkre, mert elfogadhatatlan állapot, hogy több mint ezer ember vére kiált az égre, és sehol nincs semmiféle szándék a büntetőjogi felelősségre vonásra, vagy bár erkölcsi jóvátételre.
Tőkés továbbra is tagadja, hogy 800 ezer eurót kapott pártalapításra Magyarországról
Transindex, 2011. április 9.
Tőkés László közleményben fogalmazta meg azzal kapcsolatos elégedetlenségét, hogy az RMDSZ nem adott választ azokra a hét folyamán több ízben is feltett kérdéseire, amelyek az RMDSZ által kezelt, támogatásokra szánt közpénzek elköltésének módját firtatták.
"Az RMDSZ a hétvégére beindította a nehéztüzérséget, Borbély László és Takács Csaba versenyt harsogva alibiznek, hátha a kellőképpen erős megfogalmazások elfedik azt, hogy a hét konkrét kérdésünkre egyetlenegy konkrét választ sem adtak" - fogalmaz a közleményben az EMNT elnöke.
Véleménye szerint az RMDSZ a leginkább azzal tudná "kifogni a szelet az elszámoltatás vitorlájából", ha közzétennék az igényelt adatokat és elmondanák, hogy az elmúlt öt év alatt az RMDSZ, illetve a Communitas Alapítvány hány lejt kapott a lakosság adólejeiből, ezeket az összegeket mire költötték el, illetve pályázatok révén mekkora összeget ítéltek meg az erdélyi magyar közösségnek, továbbá csatolják a közpénzeket kezelő alapítványok kimutatásait is, annak bizonyítására, hogy nem szerepel politikus a kifizetések listáján.
"Ha minden olyannyira rendben van, ahogy azt egybehangzóan állítják, akkor nem értjük, hogy ez miért annyira nehéz számukra. Másfelől Borbély László ismételten „meglebegtet" egy 800.000 eurónyi összeget, amit – állítása szerint – a még nem is létező Erdélyi Magyar Néppárt kapott Magyarországról. Nem tudjuk, hogy honnan vette ezt a summát, lehetséges, hogy ez éppen annyi, amennyit az RMDSZ – a korábbi évek gyakorlatával ellentétben – az új magyar kormánytól már nem kap meg alanyi jogon" - így Tőkés. (hírszerk.)
Tőkés szerint nem kell az EMNT-nek a nyilvánosság előtt elszámolni a DK-pénzekkel
Transindex, 2011. április 7.
Folytatódik az EMNT és az RMDSZ közötti nyilatkozatháború: Kovács Péter tegnapi blogbejegyzésére Tőkés László EMNT-elnök egy újabb nyilatkozatban reagált, amelyben ismét felszólítja a szövetséget, számoljon el az erdélyi magyar közösség felé a támogatási pénzekkel.
"Sajnáljuk, hogy csak annyira méltatja választóit, vagy akár a sajtó képviselőit, hogy az alternatív nyilvánosságban félkézből odakent szöveggel fedi el a lényeget, pedig tanulhatott volna abból a 2008-as esetből, amikor az RMDSZ rövid időre kiesett a hatalomból, és a Korrupcióellenes Főügyészség (DNA) rögtön vizsgálni kezdte a pénzügyeiket" - írja Tőkés.
Szerinte Kovács Péter elhallgatja azt, amit állítása szerint neki sikerült kiderítenie a szövetség által megkapott támogatási pénzek összegéről. Tőkés sorolja: "például a Hivatalos Közlönyben közölt adatok, illetve a román sajtó szerint tavaly az RMDSZ – mint az erdélyi magyar közösség erre kizárólagosan jogosult szervezete – közel 15 millió lejt kapott (kb. 3,65 millió euró), a kormányfőtitkárság pedig ezt decemberben további 5,7 millió lejjel egészítette ki (kb. 1,39 millió euró), adományokból, tagdíjakból 1,2 millió lej gyűlt össze (majdnem 300 000 euró). Az adományokat kivéve ezek az összegek – mintegy 5 millió euró, vagyis átszámolva kb. 1 milliárd 320 millió forint – a mi adólejeinkből származnak".
"Ezen összegek felhasználása közérdekű információ, vagyis adófizető polgárokként, illetve erdélyi magyarokként – akiknek képviseletében az RMDSZ alanyi jogon felveszi a pénzt – minden alapunk megvan arra, hogy az RMDSZ "megújult vezetőségétől" évi elszámolásainak a nyilvánosságra hozatalát elvárjuk" - folytatja az EP alelnöke.
Majd az EMNT Demokrácia Központjai alapítási és működtetési összegeinek magyarországi származására célozgató Kovács Péternek válaszolva elmondja, ezek az irodák nem közpénzből működnek, így nem a nyilvánosság előtt, hanem csak a "jószándékú támogatóinak" tartoznak elszámolással.
Majd felszólítja az RMDSZ főtitkárát, tartsa tiszteletben és "illetéktelenül ne csorbítsa" az EMNT pénzügyi és intézményi autonómiáját.
A közlemény egy újabb felszólítással zárul, amelyben az aláíró megismételi a néhány nappal ezelőtt feltett kérdéseket: "Újból felszólítjuk tehát az RMDSZ vezetőségét, hogy tételes formában, összegszerűen, öt évre visszamenőleg válaszolják meg a nyilvánosság előtt a következő kérdéseket:
* Mennyi közpénzt kapott az RMDSZ, illetve – amíg a pártpénzre is igényt tartott – az általa a Kisebbségi Tanácsban megnevezett Communitas Alapítvány?
* Ezen összegekből mennyit osztott vissza az erdélyi magyar közösségnek nyilvánosan; továbbá mekkora az az összeg, amit nem nyilvánosan juttatott „baráti igények" kielégítésére; végül pedig mennyit fordított saját működésére?
* Az RMDSZ működési költségei összegszerűen milyen tételekből állnak?
* Hogyan gazdálkodott az RMDSZ megbízásából további közpénzek fölött rendelkező Progress Alapítvány, az Iskola Alapítvány, továbbá a többi hasonló RMDSZ-háttéralapítvány?
* Található-e politikus ezen alapítványok fizetési listáján, és amennyiben igen, milyen funkcióban, milyen teljesítményért mennyi illetményt vett fel politikusi fizetése mellett?
* A magyar és román közpénzek fölött rendelkező alapítványok utaltak-e adományokat az RMDSZ számlájára, és ha igen, mekkora összegeket?
* További – újabb – kérdésünk az, hogy a közpénzek elköltéséről az előbb felsorolt esetek és viszonylatok rendjén milyen erre hivatott grémiumok és mely költségvetési és működési szabályok alapján rendelkeztek?" (hírszerk.)
EMNT
Elegendő aláírás az EMNT bejegyzésére
Népszava, 2011. április 6.
A hónap végéig elindítanák az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzésének folyamatát, ugyanis több mint 25 ezer aláírás gyűjtöttek össze a part létrehozásának kezdeményezői - jelentette ki Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke. Elmondta, az aláírásgyűjtés 16 erdélyi megyében zajlott, de a Kárpátok túloldalán és Bukarestben is megmozgatták a szimpatizánsokat.
Toró hozzátette, a pártbejegyzéshez szükséges aláírások belső ellenőrzése most folyik, mivel ki szeretnék szűrni az esetleges tévedéseket. A kolozsvári Transindex hírportál érdeklődésére az EMNT ügyvezető elnöke nem tudott pontos adatokat szolgáltatni arról, hogy mennyibe kerül a Demokrácia Központok hálózatának létrehozása és működtetése. A hírportál információi szerint 800 ezer euróval támogatja a magyar kormány az EMNT által kezdeményezett Demokrácia Központok létrehozását.
Az EMNT kedden is felszólította az RMDSZ-t, hogy számoljon el a többek között Magyarországról érkező támogatásokkal. A Toró és Tőkés László által aláírt közleményben az EMNT vezetői kijelentik, "az nem is képezi kérdés tárgyát", hogy a Gyurcsány-kormány idején a Szülőföld Alap Erdélyre jutó támogatás-részét az RMDSZ "kézivezérlésű kuratóriumai klientúraépítésre használták fel". Az aláírók szerint ehhez elég csak egy felületes pillantást vetni az elmúlt évek nyertes pályázataira, illetve rámutatni az összegszerű aránytalanságokra.
RMDSZ
Borbély intelmei Tőkés Lászlónak
Háromszék, 2011. április 9.
Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke felhívást intézett Tőkés László EP-képviselő felé, hogy „foglalkozzék a magyar összefogással, ha a magyar összefogás listáján nyert EP-képviselői mandátumot", mert a romániai magyar közösség nem akarja egy újabb párt létrehozását. Az RMDSZ-es politikus egy februári felmérésre hivatkozva mondta, hogy a magyarság 80 százaléka nem akar újabb pártot, mivel nem értenek egyet a magyar közösség megosztásával. Tőkés László azon felszólítása kapcsán, hogy az RMDSZ számoljon el a magyar és a román kormánytól kapott pénzekkel, Borbély leszögezte: ha az EP alelnökének kételyei támadtak, azokat az RMDSZ képviselőivel tisztázhatja. Elmondta: információi szerint a Demokrácia Központok létrehozását a magyar kormány 800 000 euróval támogatta.
Olosz Gergely: Perelni fogok a becsületemért – A politikus állítja, sosem fogadott el csúszópénzt
Székelyhon.ro, 2011. április 8. – Both Ildikó
Rágalmazásért pereli be Olosz Gergely RMDSZ-es képviselő a Krónika című napilapot, ugyanis véleménye szerint alaptalanul állították, hogy vizsgálódna ellene a Korrupcióellenes Ügyészség. Olosz, saját bevallása szerint sosem kért vagy fogadott el csúszópénzt.
Replikáját küldte el a sajtónak Olosz Gergely képviselő a Krónika napilap 2011. április 8-i számának azon állítására, miszerint megbízható forrásokból szerzett információik szerint több mint fél millió euró csúszópénz elfogadásával gyanúsítja a képviselőt az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA). A replika jogának követelése mellett Olosz Gergely pert is kilátásba helyezett a sajtóorgánum ellen.
A Krónika pénteki számának címlapján jelent meg az írás, melyben a következőket állítják: „Lapunk úgy tudja, az RMDSZ háromszéki honatyája még évekkel ezelőtt az Országos Energiaszabályozó Hatóság elnökeként vette át az összeget annak fejében, hogy közbenjárjon egy dél-romániai cég érdekében, hogy hozzájuttassa a társaságot az elektromos energia forgalmazási jogához. Értesüléseink szerint a kenőpénzt a román cég egy Seychelles-szigeteki számláról utalta át egy Bécsben működő tanácsadói cégnek, majd onnan továbbították az energiaszabályozó hatóság elnökéhez."
Olosz Gergely ezzel szemben replikájában azt állítja: mindez szemenszedett hazugság, alaptalan rágalom. „A valóság ezzel szemben az, hogy nem létezik ilyen eljárás, soha nem kértem vagy kaptam csúszópénzt, ezzel sosem gyanúsítottak, tehát az önök állítása alaptalan. Mindez abból is kiderül, hogy semmiféle bizonyítékkal nem rendelkeznek, azaz nem hivatkoznak hivatalos forrásra, illetőleg hatóságra, és nem közlik az álláspontomat sem ebben a kérdésben" – írja a háromszéki politikus.
A „megbízható forrásokra" támaszkodó, tulajdonképpen hazugságon alapuló kijelentésük tehát aberráció a képviselő szerint, ugyanakkor eljárásukat is minősíthetetlennek tartja, ezért úgy véli, az aljas módon elkövetett rágalmazásuk súlyosan sérti becsületében, amiért jogi úton fog elégtételt követelni. Olosz Gergely a Székelyhon.ro-nak kifejtette: első lépésként a replika jogának megadását követeli azonnal, a fejleményekről pedig a továbbiakban tájékoztat majd.
HELYHATÓSÁGI ELŐKAMPÁNY? – Takács Csaba: Tőkés budapesti megrendelésre indít támadást
Transindex, 2011. április 9. – kérdezett:Kelemen Attila
A Communitas elnökét, ex ügyvezető elnököt kérdeztük, mit gondol arról, hogy Tőkés az RMDSZ pénzügyeit firtatja.
-Tőkés László pénzről akarja elszámoltatni az RMDSZ-t. Erre kevesen nem kapják fel a fejüket. Lát-e esélyt arra, hogy a helyhatósági választásokig csituljanak a kedélyek és közös RMDSZ–Tőkés párt listákra szavazhassanak a romániai magyarok?
– Nem a helyhatósági választások mikéntje, vagy akár a romániai magyarság egysége Tőkés László számára a politikai tét. Tőkés Lászlóéknak a parlamenti választások a tét, úgy Romániában, mint Magyarországon. Amikor a helyhatósági választásokról beszélünk, ez tulajdonképpen egy főpróba. Az elért eredmény lehet valamiféle további, közös listás alku tárgya. Tőkésék arra utaznak, hogy lerombolják az RMDSZ hitelét, proteszt szavazatokat erőltessenek ki, hogy ne 2-3 mandátumra, hanem többre számíthassanak a parlamenti választásokon. Másrészt így állhat össze a megrendelés szerint azonnal mozgósítható szavazóbázis. Nem csak Budapest, Bukarest is jól járt Tőkés Lászlóval.
-Egy induló pártnál ez logikus is, inkább az elégedetleneket gyűjtik össze...
– Csakhogy ez történelmi hiba. Ha az RMDSZ el akar érni egy magasabb célt, persze, hogy felvesz a vállára egy törpikét, hogy elérje azt. De ha ők beteljesítik a stratégiájukat, lerombolják a törpike szintjére az RMDSZ-t, vagyis arra a szintre, ahol ők vannak. Ez legfeljebb csak arra lesz elég, hogy a két törpike jól elszórakozzon Hófehérkével. Nem hiszem, hogy ez lenne az, amit nemzetpolitikának szokás nevezni.
-Miért, mi a nemzetpolitika?
– A válasz ott van abban a kérdésben, hogy mi történik akkor, ha az RMDSZ nem kerül be a parlamentbe, mi lesz akkor, ha nem lesz, aki megvédje például az egyházamat, a gyermekeim, unokáim iskoláit, vagy a magyar embereket a bármikor felkorbácsolható nacionalizmustól. Tessék megfigyelni, mi történik Európában, vagy akár Gyéresen a magyar feliratokkal. Vagy nemrég kaptunk egy restitúciós pofont a háromszéki Mikó Kollégium kapcsán. Mi lesz akkor, ha nem lesz aki a szülőföldjén érvényesítse a nemzetpolitikát? Fogalmazhatok triviálisabban is: mi lesz akkor, ha nem lesz aki megvédje a román parlamentben akár Orbán Viktort, akár a magyar kormányt, mint tette azt március 15-e kapcsán Markó Béla és Kelemen Hunor: méltósággal, meggyőzőerővel.
A magyar kormányfőnek, a magyar kormánynak, legyen az akármelyik is, mindmáig az RMDSZ a legmegbízhatóbb demokratikus partnere a két ország közötti viszonyok rendezésében. Talán ez is meghatározó része a nemzetpolitikának.
-Térjünk vissza az eredeti kérdésre: lát esélyt arra, hogy a magyarok egy közös listára szavazzanak a helyhatósági választásokon?
– Ezek az olcsó támadások nem csak a helyhatósági, de a parlamenti választásokon is ellehetetleníthetik az együttműködést. Amúgy természetes dolognak tartom, hogy a sajtó beszámoltasson bennünket azzal kapcsolatban, hogy a közpénzekből hogyan sáfárkodtunk. Ez magától értetődő téma kellene legyen, nem egy lejáratási kampány része.
-Miért lejáratási kampány az, amit Tőkés csinál, ha közpénzekről beszél?
– Mert egyoldalú. Másrészt meg azért, mert méltánytalan pontosan azok felé, akik a közpénzeket kezelik. Méltánytalan azért is, mert tudjuk, hogy milyen kínkeservesen lehetett kiharcolni közpénzeket többek között az egyházainknak, iskoláinknak vagy az önkormányzatainknak. Folyhat vita, kell is hogy vita legyen arról, és álljunk elébe, hogyan használtuk fel a közpénzeket. De ugyanezt a vitát érdemes lefolytatni a magyarországi pénzekről is, hiszen azok is adóforintok.
Politikai megközelítésben azt érzékelem, hogy Tőkés László meg van ijedve, hiszen az RMDSZ nagyon tudatosan készül a következő választási évre, és már látható, milyen lesz Kelemen Hunor politikája, vagyis az, hogy folytatja azt a markói felelős politikát, hogy különösen a választások évében le kell ülni az asztalhoz. Ma Tőkésék felé nem az a megrendelés érkezett, hogy megegyezzenek, hanem az, hogy konfrontálódjanak. Tőkés konfrontálódott bukaresti megrendelésre is, ma budapesti parancsra indít olyan támadást, hogy az RMDSZ-nek tényleg ne legyen gyomra leülni vele a tárgyalóasztalhoz.
-Tőkés és Toró nyilatkozatai olvashatók úgy is, hogy tudomásuk van fekete lyukakról az RMDSZ pénzei körül.
– Ismerem az RMDSZ 20 éves történetét. Van némi rálátásom arra is, hogyan alakult közéletünk legfontosabb szereplőinek története. Ha fel kell idézzem a legnegatívabb élményeimet, akkor az egyik Tőkés Lászlóhoz fűződik. Akkor a román bíróság segítségével tett kísérletet arra, hogy törvényen kívülivé tegye az RMDSZ-t. A mostani támadással politikailag próbálja meghurcoltatni a szövetséget. A cél akkor is, most is ugyanaz, megfosztani az erdélyi magyarságot egy hiteles érdekképviselettől. Tőkés Lászlónak eszébe sem jutott és mindmáig nem tudatosodott benne, hogy mit hoz érdekképviseleti szempontból, ha perről perre, cirkuszról cirkuszra időszámításra kell berendezkednünk.
Hol a fekete lyuk? Bagoly mondja verébnek? Azt hiszem igen, megüzenhetem! Valóban mellékes lenne, hogy az RMDSZ annak rendje és módja szerint átesik a pénzügyőrség, a számvevőszék, vagy a munkaügy ellenőrzésein? Ezek feszes, szoros, következetes ellenőrzések. Az eredmény jelezheti azt is, hogy akkor, amikor létrehozták a pártfinanszírozást ellenőrző intézményt, a Központi Választási Hatóságot, ennek elnöke azzal fordult hozzám, hogy tegyem lehetővé, hogy az új testület emberei két hetet töltsenek az RMDSZ országos és megyei szervezeteinél, hogy tájékozódhassanak a példás adminisztratív ügyrendről. Mit mondhatnék többet arról, amit ön „fekete lyukaknak" nevezett? Mert nálunk, az RMDSZ-nél alapvetően más a helyzet, nálunk nem történhet meg akármi, mint azoknak az esetében – Tőkés Lászlóékra gondolok –, akiknek az elszámolásait többnyire barátok fogadják el.
-Gyakran elhangzik az is, hogy az RMDSZ sokba kerül. Ön szerint?
– Állok elébe egy ilyen fura összehasonlításnak, hogy mennyibe került az RMDSZ és mennyibe került más szervezet, ha összemérjük azzal, hogy ki mennyit tett le az asztalra a magyar szervezetek közül Trianontól napjainkig. Ha már anyagiasítjuk, vegyük sorra azt, hogy a restitúciós törvények hogyan érintették volna a magyar közösség intézményeit és egyéni érdekeit, ha az RMDSZ nélkül hozzák meg ezeket a törvényeket. De lehet pénzbe mérni a nemzeti értékeket szavatoló jogokat, nemzeti méltóságunk visszaszerzését Romániában, Európában? Szerintem ez balgaság!
-A Communitas Alapítvány jelentős költségvetéssel dolgozik, és időnként bírálatok tárgya is...
– Ez természetes is, hiszen évente több ezer pályázatot fogad és bírál el szaktestületein keresztül, több mint száz erdélyi közéleti ember bevonásával. Nem lehet mindenki nyertes. Másrészt jogos bírálat, hogy nem beszélünk eleget a Communitas terveiről, eredményeiről vagy kudarcairól. Amit egyértelműen állíthatok, hogy a szaktestületek által közösségi célokra biztosított pénz, ha nem is jut mindenkinek, de ahova jut, az jó helyre kerül. Ami az elszámolásokat illeti, még egyértelműbb a helyzet, közalapítványi státusából kifolyólag, amit saját maga vállalt, feszes ellenőrzésnek, átvilágításnak kell megfeleljen, mint bármely romániai magyar alapítvány, civil szervezet, függetlenül attól, hogy ki alapította.
Más vonatkozás, hogy hogy állunk az RMDSZ pénzvitelével. Erre már utaltam. Az RMDSZ elszámolásai megtalálhatók a pénzügyőrség, számvevőszék, országos választási hivatal archívumaiban, vagy a hivatalos közlönyben. Vagy területi és országos szinten a szövetség ellenőrző testületeinek jelentéseiben is. Mivel a párhuzamot folyamatosan rám erőltette, engedje meg, hogy megkérdezzem, volna-e lehetőség arra, hogy ugyanezt megtekintse a Tőkés László körüli alapítványok, intézmények esetében is?
-Ha ez ilyen kerek, miért van az RMDSZ kommunikációs defenzívában?
– Úgy vélem, nem annyira defenzíváról, mind inkább az újonnan megválasztott vezetőség dilemmájáról van szó. Volt szó nemzetpolitikáról és meggyőződésem, hogy a sárdobálás nem lehet része ennek. Azt viszont határozottan állítom, hogy az RMDSZ-nek nincs oka hallgatni, és nem bölcs politika az, hogy nem fogalmaz meg világos üzeneteket. Az erdélyi magyar szereti a tiszta, egyenes beszédet. Inkább az a kérdés, mikor legyen érkezésünk vissza is kérdezni. Talán tényleg jó néha válaszolni és megkérni azt, aki guruló pénzeket sejtet, nemzetpolitikát emleget, hogy vizsgálja meg emlékezetét, és nézzen körül saját háza táján.
Borbély László: a hazai magyarok nem akarnak újabb pártot
Szabadság, 2011. április 9.
Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke felhívást intézett Tőkés László EP-képviselő felé, hogy „foglalkozzék a magyar összefogással, ha a magyar összefogás listáján nyert EP-képviselői mandátumot", mert a romániai magyar közösség nem akarja egy újabb párt létrehozását. Borbély pénteki sajtótájékoztatóján leszögezte: a romániai magyarok többsége nem akar újabb magyar pártot, utalva Tőkés Lászlónak az Erdélyi Magyar Néppárt létrehozását célzó kezdeményezésére.
„Egy februári felmérés szerint a magyarok 80 százaléka elutasítja egy új párt létrehozását, nem értenek egyet a magyar közösség megosztásával. És ez nagyon világos üzenet Tőkés László EP-képviselő felé, aki az RMDSZ listavezetője volt", hangsúlyozta Borbély. Az RMDSZ politikai alelnöke úgy tudja, a magyar kormány mintegy 800 000 eurót adott a Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak (EMNT) a Demokrácia Központok létrehozására.
Tőkés László EP-képviselő azzal vádolta az RMDSZ-t, hogy kisajátította a magyar és a román kormány által a magyar közösségnek szánt pénzeket, és arra kérte a szövetséget, számoljon el a pénzek elköltéséről. A magyar kormánytól pedig azt kérte, hogy indítson vizsgálatot az ügyben, az egyházakat pedig arra szólította fel, hogy ne „hagyják magukat megvásárolni" ezekkel az összegekkel. Az EMNT nemrég közölte, hogy országos szinten összegyűlt az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzéséhez szükséges 25 000 aláírás.
ERDÉLY
Folyik az elszámoltatási „háború" az RMDSZ és az EMNT között
Szabadság, 2011. április 8.
Tőkés László európai parlamenti (EP) alelnök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke nyilatkozatban válaszolt Kovács Péternek, az RMDSZ főtitkárának blogbejegyzésére, amelyben utóbbi a Tőkés és a Toró T. Tibor EMNT-ügyvezető elnök aláírását viselő, immár kétrendbeli, az RMDSZ-nek címzett előzetes felszólításaira reagált. Az EMNT az említett közleményekben a magyar és a román államtól kapott pénzekkel való nyilvános, tételes és összegszerű elszámolásra kérte fel az RMDSZ-t öt évre visszamenőleg.
Az EP alelnöke által aláírt nyilatkozat ismét kiemeli: a felszólítás arra irányult, hogy az érdekképviseleti szervezet választói előtt is számoljon el, mire költi az erdélyi magyar közösség által befizetett adópénzeket. – Sajnáljuk, hogy csak annyira méltatja választóit, vagy akár a sajtó képviselőit, hogy az alternatív nyilvánosságban félkézből odakent szöveggel fedi el a lényeget, pedig tanulhatott volna abból a 2008-as esetből, amikor az RMDSZ rövid időre kiesett a hatalomból, és az Országos Korrupcióellenes Főügyészség (DNA) rögtön vizsgálni kezdte a pénzügyeiket – olvasható Tőkés László válaszában.
A politikus szerint Kovács Péter elhallgatja azt, ami az EMNT számára rövid kutakodás után kiderült: így például a Hivatalos Közlönyben közölt adatok, illetve a román sajtó szerint 2010-ben az RMDSZ – mint az erdélyi magyar közösség erre kizárólagosan jogosult szervezete – közel 15 millió lejt (kb. 3,65 millió euró) kapott, a kormányfőtitkárság pedig ezt decemberben további 5,7 millió lejjel (kb. 1,39 millió euró) egészítette ki, adományokból, tagdíjakból 1,2 millió új lej gyűlt össze, azaz majdnem 300 ezer euró. Az adományokat kivéve ezek az összegek – mintegy 5 millió euró – a közösség adójából származnak – részletezi a közleményben Tőkés László.
Tőkés László nyilatkozatában kiemeli: az említett összegek felhasználása közérdekű információnak minősül, vagyis adófizető polgárokként, illetve erdélyi magyarokként – akiknek képviseletében az RMDSZ alanyi jogon felveszi a pénzt – a kezdeményezőknek minden alapjuk megvan arra, hogy az RMDSZ „megújult vezetőségétől" évi elszámolásainak a nyilvánosságra hozatalát elvárják.
Kovács Péter blogbejegyzésében megfogalmazott felvetéseire, melyek szerint elképzelhető, hogy az EMNT önkéntesei nem csak kizárólag a könnyített honosítással foglalkoznak, illetve a párttámogató aláírásokat közpénzekből fizették, Tőkés László így válaszolt: az EMNT által működtetett demokráciaközpontok nem az egész erdélyi magyar közösségnek szánt közpénzekből működnek, következésképpen elszámolással csak és kizárólag jó szándékú támogatóiknak tartozik.
„Felszólítjuk Kovács Péter újonnan választott főtitkárt, hogy tartsa tiszteletben szervezetünk autonómiáját, és illetéktelenül ne csorbítsa pénzügyi és intézményi autonómiánkat. Ismételten feltesszük a konkrét kérdéseinket, hátha Kovács Péter főtitkár hajlandó végre érdemben válaszolni ezekre, és nem alaptalan vádaskodásokkal próbálja elkenni azt a tényt, hogy mindezekről saját választóik előtt még soha nem tartották fontosnak és szükségesnek elszámolni – összegzi a politikus.
Tőkés László az RMDSZ vezetőségének intézett újabb felszólítással zárta nyilatkozatát: tételes formában, összegszerűen, öt évre visszamenőleg válaszolják meg a nyilvánosság előtt a közpénzek mennyiségével, igazgatásával, leosztásával kapcsolatos, a korábbi közleményekben már ismertetett kérdéseket.
„Schengeni határnyitogató" túra
Erdély.ma, 2011. április 10.
A Százlábú Egyesület, a Körösök Völgye Natúrpark Egyesület, valamint több más civil szervezet és önkormányzat (romániai, és magyarországi egyaránt) bevonásával, egy példaértékű, figyelemfelhívó nagy turisztikai és kulturális rendezvényre készül, a kora nyári időszakban. A két szomszédos európai uniós tagállam (Magyarország és Románia) határának teljes átjárhatóvá válásának reményeivel.
A túra a Körösök vízgyűjtő területein keresztül az Erdélyi-szigethegységből indulva, a Fekete-Körös folyását követve, Belényes, Sólyom, Gyanta, Tenke, Zerind, Ant, Sarkad, Békés, Békéscsaba szakaszon lesz megrendezve, (Fekete-Körös, Kettős-Körös, Élővíz-csatorna) körülbelül 150 kilométeres távon.
Időpontja: 2011. június 1-5. (szerda-vasárnap)
Jellege: felfedező, ismeretterjesztő, aktív mozgást igénylő természeti túra.
A túraprogramok kerékpáros, gyalogos, lovas, és vízi túra formájában egyszerre, szervezetten, túravezetők segítségével zajlanak. A napi túra programok után a négyféle túraágban résztvevők, egy táborhelyen találkoznak estére, ahová a felszereléseket és a csomagok nagy részét szállítójármű szállítja.
A túra nyitott, azon mindenki a saját felelősségére vesz részt. Tizennyolc év alatt szülői, vagy tanári kísérettel lehet a túrán részt venni.
A több napos program során résztávok is teljesíthetők, melyeknek a kidolgozása még tart. A hivatalos túra programot, valamint a részleteket, a nemzetközi sajtótájékoztató után, április közepére ígérik a szervezők.
Valljuk, hogy az Erdélyi-szigethegység nyugati része, valamint az innen eredő Körösök, azok kalandos folyóvölgyei, (amit mi Körösök Völgyének nevezünk) továbbá az a rengeteg holtág és csatorna, a hozzá tartozó csodálatos vízi világgal, ami már a dél-alföldi területeket jellemzi, mind-mind együttesen, egy nagy turisztikai célterület, és közös élettér részét képezi. Ezt a területi egységet eddig sajnos a politika, és az államhatárok kettéosztották. Ez a megosztottság, a megismerés, és a felfedezés mindenkinek kijáró, és semmivel sem pótolható élményét erősen visszavetette, valamint a vidéken, az ez irányú turizmust, a megismerést, és a fejlődést, nagyban lelassította.
A Körösök (Sebes, Fehér, Fekete, Berettyó) valamint-e folyók völgyei, mind a Bihari, a Partiumi, mind pedig a dél-alföldi részeket egészen a Tiszáig, mint egy zöld folyosóként kötik össze. Ezért gondoltuk úgy, hogy a figyelmet felhívó, és népszerűsítő rendezvényünket (túránkat) a Körösöket követve, ill. magán a Körösökön járjuk végig.
Az 5 naposra tervezett, nemzetközi turisztikai program szándéka és célja:
- 2011-es „Schengeni" határnyitás tiszteletére tervezett, a két szomszédos ország között áthaladó turisztikai rendezvénnyel megünnepelni, a várt uniós döntést. A rendezvénnyel szeretnénk felhívni a figyelmet a döntés alapján létrejövő szerencsésebb, új helyzet kialakulásának hatásaira, melyek a közös természeti és kulturális értékeink határok nélküli, együtt kezelhetőbbé válásával újabb perspektívákat nyithatnak a vidék turizmusában, a határ két oldalán élő Magyar, és Román közösségek egymásra találásában, valamin a civil kapcsolatok hatékonyságának javulása érdekében. Ez az uniós döntés lehetővé teszi, hogy a vidékre jellemző gazdag és változatos természeti táj, könnyen bejárhatóvá, (átjárhatóvá) valamint az itt keveredve élő népcsoportok, etnikumok kulturális és hagyományi értékei jobban megismerhetőbbé, népszerűsíthetőbbé, és ez által elfogadhatóbbá váljanak, minél szélesebb körben.
Amennyiben a politikai döntések nem teszik lehetővé a teljes határnyitást a túra időpontjáig, azon esetben rendezvényünk az erre vonatkozó állásfoglalásunkat hivatott demonstrálni a határ mindkét oldaláról érkező, Európai gondolatiságról tanúbizonyságot tevők, a közös célért hangot adni kívánók, széles táborát megjelenítve, civil kezdeményként.
- Továbbá, annak tiszteletére, hogy tervek szerint a Körösök Völgye, mint határon átnyúló tájegység, 2011-től Magyarország hatodikként létre jövő, hivatalosan jegyzett Natúrparkja címet kapja meg.
- Célja még a rendezvénynek, hogy a két testvérváros, Belényes (Ro), mint túraindító és Békéscsaba (Hu), mint túra fogadó közötti együttműködést a közös természeti, kulturális és turisztikai értékek bevonásával még inkább elmélyítse.
Programunkkal, az öt napos rendezvény több száz résztvevőjének kívánunk felejthetetlen élményeket biztosítani, valamint megismertetni velük a Körösök-Völgye, mint határon átnyúló tájegységünk gyönyörű természeti értékeit, igen gazdag kulturális és etnikai sokszínűségét. A program, azon túl, hogy példaértékű turisztikai esemény, igazi hír értéket is képvisel.
Az előreláthatólag több országos és határon túli médiát bevonva, népszerűsíti a határnyitással járó, új távlatokat nyitó, közös lehetőségek pozitív hatásait.
A rendezvény 5 napon keresztül, folyamatosan zajlik.
A túra napi szakaszai:
1.Belényes- Gyanta,
2.Gyanta- Tenke,
3.Tenke- Nagyzerénd- Feketegyarmat
4.Feketegyarmat- Sarkad- Békés
5.Békés- Békéscsaba
Százlábú Egyesület: +36-703340841
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
,
Elveszített Magyar Ház-perek sorozata
Nyugati Jelen, 2011. április 9. –
A Temes megyei RMDSZ csütörtöki TKT-ülésének napirendjén szerepelt a temesvári Magyar Házzal kapcsolatos peres eljárásokról készített beszámoló, amelyet Fórika Éva jogász állított össze a testület számára.
Az 1994–2011 időszakban a temesvári magyarság közösségi ingatlanjának visszaszerzésére kezdeményezett pereket sorra elveszítette a rendszerváltás után újraalakított Magyar Ház Rt., mert a bíróságok nem ismerték el az ingatlant a két világháború között birtokló, annak idején részvénytársaságként bejegyzett Magyar Ház Rt. jogutódjának.
A Magyar Házat először a Polgári Törvénykönyv rendelkezései szerint próbálták visszaigényelni az 1994–1998 időszakban. A keresetet a hazai bíróságok végérvényesen elutasították. Hasonló eredménnyel végződött a 2000–2005 időszakban a ház visszaigénylési kísérlete a2001/10-es törvény szerint, mert a bíróságok nem ismerték el, hogy a Magyar Ház „ugyanaz a jogi személy, mint a régi Magyar Ház Rt.", azaz beletartozik a törvény szerinti kedvezményezettek körébe. A 2006-ban benyújtott Strasbourg-i keresetre nem érkezett válasz. Végül történt egy kísérlet a Magyar Ház visszaigénylésére a kisebbségi ingatlanok visszaszolgáltatására vonatkozó törvény szerint, ehhez a bíróság el kellett volna ismerje, hogy az újjáalakult Magyar Ház Rt. „a régi Magyar Ház Rt. folytatója". Többszöri döntésmegsemmisítés és visszautalás után néhány napja – 2011. március 29-én – a Legfelsőbb Bíróság végérvényesen visszautasította a keresetet. Ebben a helyzetben Fórika Éva temesvári jogász az alábbiakat javasolja:
„Hat hónapon belül újabb keresetet kell benyújtani a Strasbourg-i bíróságra. A Strasbourg-i keresetet a bíróság várhatóan 2012 áprilisáig csupán iktatni fogja, ugyanis a Románia elleni kereseteket 2010 októberében 18 hónapra befagyasztotta; ez idő alatt a bíróság által meghozott ún. „próba-ítéletek" (pilot-judgements) alapján Románia újabb belső törvények révén kellene orvosolja a Strasbourg-i bíróság által megállapított jogsértéseket (ilyen belső törvényeket nem hozott még Románia). A jelenlegi törvénykezés szerint valószínűbb, hogy ha a Strasbourg-i bíróság elítéli Romániát a Magyar Ház-ügy kapcsán, akkor nem a ház természetbeni visszaadására kötelezi, hanem inkább a hosszadalmas peres eljárás és az egymásnak ellentmondó törvénykezés/diszkrimináció miatti kártérítésre".
Az újabb Strasbourg-i keresetről az „új" Magyar Ház Rt. közgyűlése hozhat döntést.
Gesztusok és gusztusok
Erdélyi Riport, 2011. április 7.
Az utóbbi napok változékony időjárásának és politikai széljárásainak köszönhetően egészen könnyedén meg lehetett sértődni, okkal vagy ok nélkül. Ugye, a kolozsvári magyar operában – egy SZKT című prózai darab előadása közben – állítólag a magyar diplomaták gyomrát megfeküdte Lakatos képviselő tenor-humora, ezért ki kellett menniük. Bár utóbb azt is olvastuk, hogy nem tiltakozásul sietett ki a teremből a nagykövet és a konzulok, de ennek nincs is különösebb jelentősége.
Egy másik bihari politikus, Szabó Ödön egy interjújával vágta ki a biztosítékot az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnál, amiért Tőkés Lázló EP-s képviselőre tett epés megjegyzéseket. A volt püspökre pedig Kelemen Hunor RMDSZ elnök neheztelhet, hiszen előző heti egyeztetésüket követően, amikor meghívta Tőkést beszédet mondani a Mátyás-szobor újraavatásán, másnap már azt olvashatta a hírek közt, hogy Tőkés szerint a pénzek lenyúlásában jeleskedő RMDSZ viselt dolgai után a magyarországi elszámolóbiztos emberei kellene utánanézzenek. Kelemen persze legfennebb saját magára, önnön naivitására neheztelhet, legalábbis, ha gesztusa után másra számított.
Tőkés szavai szokás szerint szinte azonnal kiváltották a pesti visszhangokat, hiszen a határon túli támogatások összeállításáért és beindításáért felelős ifjú miniszteri biztos könnyedén és mindenféle bizonyíték nélkül letolvajozta, lecsalózta az oktatási-nevelési támogatás célba juttatásával foglalkozó határon túli szervezeteket.
Általánosítva, persze. Ulicsák Szilárd a meg nem nevezett, – de tudjuk, Erdélyben az Iskola Alapítvány az egyetlen szóba jöhető – szervezetekről azt sugallja, hogy mivel ezek a szervezetek anyagilag érdekeltek minél több jogosultat elkönyvelni, ezért fordulhat(ott) elő, hogy nem magyar nyelven tanulók, illetve nem magyar nemzetiségűek is hozzájuthattak a pénzekhez. A miniszteri biztosnak különösen az a mondata igazán rokonszenves és európai, amely visszaélésnek tekinti azt, ha magyar oktatásban részesülő nem magyar nemzetiségű gyermek is kap a forintokból. Ugye, érzékelhető, micsoda hozzáértésről és érzékenységről tanúskodnak a miniszteri biztos szavai. Valószínűleg a két nappal korábbi Tőkés-sajtótájékoztatóról szóló tájékoztató jelentette számára az ügyben az egyetlen forrásanyagot. Arra azonban nem tért ki, pedig sokakat érinthet, hogy a magyar iskolába járó, vegyes házasságokból születettek esetében fél pénz jár majd? Hasznos lenne az ügy szempontjából egy Nemzetiséget Megállapító Minisztériumi Eseti Bizottság, mely a Demokrácia Központok bevonásával tudományosan meghatározza, kiben hány százaléknyi magyar vér csörgedez a támogatás egyénre szabott összegének nemzetpolitikailag helyes meghatározása végett.
Csak azt nem tudom, ki néz majd azoknak a szülőknek a szemébe, akik hiába várják majd időben azt a pénzt, ami a megvádolt szervezetek közreműködésével eddig évről-évre hiánytalanul eljutott a jogosultakhoz.
MAGYARORSZÁG
Takarítás a vallási piacon
Népszabadság, 2011. április 8. – Czene Gábor
A jobboldal korábban mindig a rövidebbet húzta, ha – azon a címen, hogy szigorítani kellene az egyházalapítás szabályait – hadjáratot indított a „destruktív szekták" ellen. A kudarcokból okulva a Fidesz–KDNP stratégiát váltott.
A kormányzat próbál a lehető legtávolabb maradni a hitbéli-ideológiai csatározásoktól, és kevésbé irritáló, mi több, jogos igénnyel áll elő: az egyházaknak álcázott üzleti vállalkozásoktól és a pénzügyi visszaélésektől akarja megszabadítani a vallási piacot.
Kérdés, hogy valóban csak erről van-e szó. Szászfalvi László államtitkár várakozásai szerint az új törvény elfogadása után a jelenlegi háromszázról jóval száz alá csökken az egyházak száma. Előfordulhat, hogy csupán negyven-ötven marad meg. Rendben, elszaporodtak a vallási köntösbe bújt gazdasági társaságok. De ennyire?
Az arányokat látva arra gyanakodhatunk, hogy a terep megtisztításában olyan szempontok is szerepet játszanak, amelyeket a kormány egyelőre nem óhajt az emberek orrára kötni. A vallásszabadság érvényesülésére különösen érzékeny kisebb közösségek hallgatnak: felzúdulás akkor lesz, ha kiderül, mely szervezeteket fosztanak meg az egyházi státustól, és kikből áll majd az úgynevezett „történelmi", illetve az „elismert" egyházak csoportja.
A törvényi koncepció ugyanis ebbe a két kategóriába sorolja a rosta után megmaradt egyházakat. Nemrég még úgy tűnt, a „történelmi" jelző elnyeréséhez százéves honosságot vagy tízezres nagyságrendű taglétszámot kell igazolni, de Szászfalvi László egy háttérbeszélgetésen közölte: még semmi nem dőlt el, lehet, hogy a két feltételnek nem vagylagosan, hanem együttesen kell megfelelni.
A köznyelvben a katolikus, református és evangélikus egyházat, valamint a zsidó felekezetet szokták történelmi egyháznak nevezni. Ennek pillanatnyilag nincs jogi relevanciája, és az államtitkár ígéri, a későbbiekben is inkább csak szimbolikus jelentősége lesz. Higgyük el neki. Az egyházak azonban sokat adnak a szimbolikus jelentőségű gesztusokra. Ha a százéves múlt is törvényi feltétellé válik, akkor a Hit Gyülekezete – a sajtóhírektől eltérően – nem kerül be a történelmi egyházak kategóriájába. Ha pedig mégis, akkor nehéz kiszámítani, mit szólnak majd a katolikusok vagy a reformátusok, hogy a kormány egy kalap alá veszi őket a „hitgyülivel".
Persze akár a történelmi, akár az elismert egyházak közé sorolja a parlament a Hit Gyülekezetét, a jobboldalról indított korábbi lejárató kampányok után már az is nagy szó, hogy a Fidesz–KDNP háza táján ma már nem kérdőjelezik meg a gyülekezet egyházi mivoltát. (A szélsőjobboldalra a megállapítás nem érvényes. A Jobbik sietve sajtótájékoztatót hívott össze, hogy feltegye az aggódó kérdést: történelmi egyházzá válhatnak a szekták?)
Az egyházi státusra bejelentkező szerveződéseknek – az eddiginél precízebb és szigorúbb szabályok alapján – újra regisztráltatniuk kell magukat a bíróságon. A kormányzat ugyanakkor magának is hagy mozgásteret. A parlament döntése alapján külön jegyzékbe kerülnek azok az egyházak, amelyeket a kormány szeretne megkímélni a bírósági procedúrától. A nagy múltra visszatekintő, hagyományos egyházak így automatikusan elismerést nyernek, és nem kell alávetniük magukat a méltatlan regisztrációs eljárásnak; a parlament pedig (áttételesen a kormány) a bírósági út megkerülésével a „történelmi" vagy az „elismert" egyházak sorába emelhet számára fontos szervezeteket is.
A buddhisták vagy például a muszlimok több egyházzal képviseltetik magukat, a Mazsihisz mellett a zsidó vallásban is különféle irányzatok jelentkeztek. A rengeteg keresztény szerveződés között végképp nehéz kiigazodni. A kormányzat – ha már egyszer az egyházzá nyilvánítás terén hatáskört ad a politikának – aligha úszhatja meg, hogy döntőbíróként lépjen fel vallási kérdésekben.
Végleg eltűntek az MDF zászlói
MTI, 2011. április 10.
Végleg lekerültek a Magyar Demokrata Fórum (MDF) zászlói a Szilágyi Erzsébet fasori székházról, a péntektől Jólét és Szabadság Demokrata Közösség (JESZ) néven tovább élő szervezet új arculata kialakításáig ideiglenes lobogókat tűzött ki az épületre.
Makay Zsolt, a JESZ elnöke szombaton, az esemény helyszínén tartott sajtótájékoztatón hangsúlyozta: május 2-ig „semleges", arany színű feliratot ábrázoló zászlót használnak, azt követően pedig a jelenleg is folyamatban lévő országos, nyílt pályázaton kiválasztott névjeggyel és színvilággal jelentkeznek.
A közösség vezetője aláhúzta, a jogutódlás helyett könnyebb lett volna új szervezetet alapítaniuk és „elsomfordálni" az MDF adósságállománya elől, ehelyett azonban életerejüket bizonyítva az újjászerveződést választották, és úgy döntöttek, kinyitják kapuikat az új nemzedékek előtt.
Makay Zsolt megfogalmazása szerint a pártok ideje lejárt, ezért magukat nem így, hanem közösségként határozzák meg, ezzel is bizonyítva, hogy a vezérelvű politizálás helyett a modern, elektronikus alapú demokrácia értékeit képviselik. Elmondta az internet segítségével közösségük valamennyi tagjának véleményét kikérik a fontos kérdésekben, és csak ezt követően alakítják ki azt az álláspontot, amelyet később mindenki közösen tud képviselni.
Kiemelte: a JESZ a rendszerváltás legnagyobb, máig be nem teljesült ígéretének megvalósítását, a nép jólétének megteremtését tűzte ki céljául, amit a rendszerváltás után elkövetett hibák kiértékelésével lehet elérni. Makay Zsolt szerint erre a célra hozták létre a szintén péntektől működő MDF Intézetet, amely a rendszerváltás első miniszterelnökét adó párt politikusainak tapasztalatait kívánja összegezni. A JESZ elnöke jelezte továbbá, hogy a nyáron az intézettel közös épületben állandó múzeumot hoznak létre az MDF-hez, illetve a rendszerváltáshoz fűződő relikviák bemutatására.
Az MDF április 8-tól folytatja Jólét és Szabadság Demokrata Közösség néven tevékenységét. Makay Zsolt az MTI kérdésére válaszolva elmondta: közösségüknek több mint 1200 aktív és mintegy 3 ezer pártoló tagja van, akiknek egyharmada a tavaly december 12-én tartott újjászerveződés után érkezett. (rá)
Április végétől meghirdeti pályázatait a Bethlen Gábor Alap
Kossuth Rádió, 2011. április 8.
Április végétől kezdődően meghirdeti pályázatait a határon túli magyarság támogatását ellátó Bethlen Gábor Alap. Répás Zsuzsanna az Igazságügyi és Közigazgatási Minisztérium nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára Határok nélkül című műsorunkban elmondta: újra kiterjesztik a magyar intézményekbe járó óvodásokra az oktatási-nevelési támogatást.
Átláthatatlan volt a határon túli magyarok támogatását szolgáló rendszer, a kormány pedig rendet kívánt teremteni a káoszban – mondta műsorunkban a Bethlen Gábor Alapról szólva Répás Zsuzsanna. Az Igazságügyi és Közigazgatási Minisztérium nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára kifejtette: egységes támogatás politikai rendszert kívántak létrehozni, amely egy helyen kezeli a támogatáspolitikai elképzeléseket, és rendelkezik az ezt szolgáló eszközökkel is.
A főbb célokat a MÁÉRT plenáris ülése, a Magyar Állandó Értekezlet mellett működő szakbizottságok pedig az egyes szakterületekre vonatkozó prioritásokat határozzák meg – folytatta Répás Zsuzsa megjegyezve: a szakmai javaslattevő rendszer annak a célnak is megfelel, hogy ne politikai szempontok érvényesüljenek a támogatási összegek odaítélésekor.
A helyettes államtitkár elmondta: lekötött összeg áll rendelkezésre oktatási-nevelési támogatásokra, a határon túli felsőoktatás támogatására, valamint külön keret lesz a most induló Határtalanul programra, az osztálykirándulások támogatására. Ezek mellett továbbra is működni fog az a pályázati rendszer, amely az utóbbi időben is lehetővé tette, hogy kisebb közösségek, kisebb programok is forráshoz juthassanak. Az alapkezelő zrt. bejegyzése jelenleg is folyamatban van, ha az eljárás befejeződik – egy két héten belül – megindulhat a pályázatok meghirdetése.
Répás Zsuzsa elmondta: a státusztörvény módosítása nyomán újra kiterjesztik az magyar intézményekbe járó óvodásokra oktatási-nevelési támogatást.
Heller Ágnes ellen tiltakoztak Berlinben
Masgyar Nemzet, 2011. április 9. – Kottász Zoltán (Berlin)
Tiltakozunk az ellen, hogy hamis vádakkal támadják Magyarországot külföldön, és tiltakozunk az ellen, hogy egyesek tagadják az emberi jogok brutális megsértését, kigúnyolják az emberi jogokat – ezekkel a szavakkal magyarázta Vida Péter, hogy az általa alapított Szövetség a Német–Magyar Párbeszédért egyesület miért szervezett tüntetést szombaton Berlinben a Világkultúrák háza elé.
Vida Péter a Magyar Nemzetnek nyilatkozva elmondta, a tüntetés apropóját az adta, hogy Heller Ágnes és Tamás Gáspár Miklós szombaton pódiumbeszélgetésen vett részt a baloldali német napilap, a Tageszeitung által rendezett médiakongresszus keretében. A beszélgetés címe: Cenzúra Magyarországon – Veszély Európa számára? – Orbán médiatörvénye és az európai sajtószabadság. A beszélgetés harmadik résztvevője Gergely Márton, a Népszabadság lapszerkesztője volt.
„Az a Heller Ágnes és Tamás Gáspár Miklós lép fel, akik az állítólagos magyarországi cenzúráról beszélnek. Bánt bennünket, magyarokat és németeket egyaránt, hogy azok az emberek féltik a demokráciát, az emberi jogokat, azok uszítanak Magyarország ellen, akik saját maguk tagadták az emberi jogok megsértését" – emlékeztetett Vida Péter Heller Ágnes egy brüsszeli fórumon elhangzott kijelentéseire, miszerint a 2006-os magyarországi tüntetések után senkit sem kínoztak meg, a békés megemlékezőkre nem lőttek rá gumilövedékekkel.
Heller Ágnest szombaton magasba emelt transzparensekkel – „Utasítsuk el az erőszakot, éljünk demokráciában!", „Heller: Nem lőttek!", „Tiszteletet Magyarországnak is!" – fogadta a tüntetők kis csoportja a berlini Világkultúrák háza előtt. Mint Vida Péter elmondta, szervezete – amelynek német tagjai is vannak – mindössze néhány hete alakult, „főleg azért, mert az utóbbi hetekben, hónapokban láttuk a magyar nép szabad akarata ellen zajló támadásokat. Szeretnénk jelét mutatni annak, hogy a német és a magyar népet barátság köti össze, ezt szeretnénk ápolni, illetve hangot adni annak, hogy mindenki tartsa tiszteletben a magyar nép szabad akaratát".
A késő délután kezdődött beszélgetésen Heller Ágnes kérdésre válaszolva azt mondta, félrefordították a 2006-os tüntetésekkel kapcsolatos kijelentését. A filozófus és az eszmecsere többi résztvevője ismételten bírálta az Orbán-kormány intézkedéseit, például a médiatörvényt. Heller Ágnes úgy vélte, a miniszterelnök kezében összpontosul minden hatalom, a politikai ellenzék pedig túl gyenge ahhoz, hogy hallassa hangját. Hozzátette: a Fidesz a Jobbikkal ellentétben nem rasszista párt, csupán vannak rasszista politikusai. Heller Ágnes arról is beszélt, hogy a Magyarországi cigányság évtizedek óta félelemben él, a magyar állam azonban nem tudja megvédeni őket az ellenük irányuló erőszaktól.
INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA
Szembenézés a kommunista múlttal
Háromszék, 2011. április 9. – Farkas Réka
A kommunizmus nem szűnt meg, csak privatizálták – Marius Oprea román történész megállapítása nemcsak Romániára, de a volt kommunista államok többségére érvényes, ez derült ki azon az egész napos brüsszeli közmeghallgatáson, amelyet Tőkés László kezdeményezett egy lett és egy szlovén kollégájával együtt.
Jól becsomagolva, ártatlannak tűnő cím mögé bújtatva: Mit tudnak az ifjú európaiak a totalitárius rendszerekről? – történészek, kutatók, politikusok, oktatási szakemberek elemezték a témát. Sandra Kalniete lett EP-képviselő többpontos, konkrét lépéseket tartalmazó programtervezetet is bemutatott, vázolta, mit kellene tennie Európának, hogy a szavakon túl is megtörténjék a múlt számadása. Ugyanott létrejött egy antikommunista platform, és Romániát érintően elhangzott, hogy hamarosan egy küldöttség keresi fel Traian Băsescu államelnököt, és felkérik, támogassa a kommunizmus perének megvalósítását.
Európának, az uniónak, az EP-nek ma sem akaródzik a kommunista múlttal való szembenézés, minden ezzel kapcsolatos kérdést igyekeznek szőnyeg alá seperni, az utódpártok a fasizmus rémtetteinek felelevenítésével próbálják bagatellizálni a kommunista diktatúrák emberek millióit elpusztító, megnyomorító tetteit. Sokak számára ma még az is kérdés: lehet-e, szabad-e elítélni a kommunizmust, totalitarista diktatúrának tekinthető-e, vagy csupán a sztálinizmus sorolható e kategóriába. Tőkés László EP-képviselői mandátuma kezdete óta harcol azért, hogy a nácizmus rémtettei mellett a kommunizmus bűneit is ismerjék el emberiség ellen elkövetett bűnként, no meg azért, hogy a deklaratív elítélésen túl sor kerüljön a bűnösök azonosítására, az áldozatok, utódaik kárpótlására.
Eltörölni a kettős mércét
Az igen tartalmas konferencia négy témakört dolgozott fel. Súlyt, rangot adott az eseménynek, hogy az indításnál jelen volt Joseph Daul néppárti frakcióelnök is. Tőkés László megnyitójában kiemelte, Európa egysége csak akkor válik valóra, ha megtörténik a múlt integrációja is, igen fontos, hogy a legfiatalabb nemzedékek megértsék, a közös múlt feldolgozása nélkül nem lesz közös jövőnk. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a totalitárius rezsimek megítélésében nem használhatunk kettős mércét aszerint, hogy milyen pártállású diktatúráról van szó. Észt, lett, litván, lengyel, bolgár rendszerváltó politikusok szólaltak fel, személyes történetek, családi tragédiák tükrében idézték fel az elnyomó rendszer pusztításait, visszatérő motívumként jelent meg: lehetővé kell tenni a hozzáférést a titkosszolgálatok archívumaihoz, nem elegendő a tankönyveket újraírni.
A kommunista utódállamok többsége nemzetbiztonsági okok miatt nem hajlandó megnyitni archívumait, ki kell dolgozni azokat a törvénykezési és igazságszolgáltatási eszközöket, amelyek lehetőséget teremtenek a múlt ügyeinek és bűneinek jogi rendezésére. Ha nem ismerjük meg a totalitárius rendszerek pusztításait, nem tudjuk megakadályozni visszatérésüket, állandó veszély fenyegeti a pluralista demokráciát – köszönt vissza majd minden előadó szavaiból. Jarosław Leszek Wałęsa lengyel néppárti képviselő, a Béke-Nobel-díjas Lech Wałęsa volt lengyel államfő fia személyes, gyermekkori élményein keresztül világította meg a gyilkos rendszert, hogy miként vészelték át édesapja letartóztatását, azt, hogy hétéves kisgyerekként tanára fülön fogva ráncigálta ki a padjából, mert felírta füzetébe az otthon oly sokat hallott szolidaritás szót, s miként tudatosult benne a kifejezés valódi jelentése.
Áldozatok és elkövetők
A folytatásban konkrét esettanulmányokkal támasztották alá az addig főként elméleti síkon zajló értekezést. Sandra Kalniete lett EP-képviselő, volt külügyminiszter, a közmeghallgatás egyik kezdeményezője cselekvési tervet is vázolt: ebben szerepel a totalitárius rendszerek politikai és jogi elítélése, illetve a bűnösök felelősségre vonása. Kiemelte: az EU-nak ehhez biztosítania kell az anyagi forrásokat is. Sandra Kalniete nem véletlenül vált a kommunizmus ádáz ellenségévé, életét döntően befolyásolta a szovjet diktatúra, családját Szibériába hurcolták (ő maga is ott született), több rokonát megölték. A nyugati államoknak csak a nácizmus rémtetteit kellett elszenvedniük, ám Közép-Kelet Európában a fasiszta megszállást a kommunista terror követte, sokkal hosszabb ideig, súlyosabban befolyásolta a totalitarizmus az itteniek életét – hangsúlyozta. A bolgár Vaszil Kadrinov, a Hannah Arendt Center munkatársa azt vetette fel, hogy hazájában az egykori elnyomók, ügynökök egy része ma jelentős politikai, gazdasági pozíciót tölt be (Georgi Parvanov államfőt s jó pár diplomatát említett), míg az áldozatok többsége jelenleg is szegénységben él, semmilyen jogi vagy anyagi kárpótlást nem kapott.
Hasonló tapasztalatokról számolt be Marius Oprea, a romániai Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Intézet volt vezetője, akit félreállítottak ugyan az általa életre hívott intézmény éléről, de régész-történészként folytatja az egykori áldozatok felkutatását. Hozzátartozók, családtagok, utódok keresik meg, a rendelkezésre álló adatokból kiindulva kutatják fel a titokban, eddig ismeretlen helyeken elhantolt maradványokat. Kivetített képekkel kísért, szenvedélyes előadása nagy hatást váltott ki: meglátása szerint azonosítani kell az egykori gyilkosokat, a bűnöket emberiségellenes cselekménynek nyilvánítani, az áldozatokat a rendszer nevében ölték meg, nem évülhetnek el a gyilkosságok. Az akkori elnyomók a mai rendszer tagjai, nem volt lehetőség elvágni a szálakat, a folytonosság létezik – mondotta. „Nem a kommunizmust kell elítélni, az lehetetlen, a bűnösöket kell bíróság elé állítani" – mondotta Marius Oprea.
Hankiss Ágnes fideszes EP-képviselő arról szólt, a múlt bűnei, bűnösei hogyan szivárogtak át a mába, Magyarország jelenét miként befolyásolják az orosz–MSZP-s összefonódások, gazdasági életére hogyan telepedett rá az orosz maffia.
Keveset tudnak a fiatalok a múltról
Az oktatással, tantervekkel, tankönyvekkel foglalkozó fejezetben szakemberek mutattak be jól bevált módszereket, interaktív németországi múzeumot, játékos internetes honlapot Szlovéniából, a Szibériai missziónak nevezett tanulmányi kirándulásokat Lettországból. A műemléknek nem kell feltétlenül hagyományos, statikus formája legyen, a fiatalokhoz a legeredményesebben saját nyelvükön szólhatnak – fejtették ki a szakemberek. Keveset tudnak a mai gyermekek a múltról Németországban, Svédországban, de Romániában is – derült ki a bemutatott kutatásokból. Raluca Grosescu, a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Intézet kutatási igazgatója nemrég készült felmérést ismertetett, amelyből kitűnt, a mai 14–20 év közöttiek számára már történelem a kommunista diktatúra, többségük legfeljebb a jelen válság, korrupció tükrében ítéli azt el.
Meghívottként volt jelen, de nyelvi akadályok miatt nem tartott előadást Dan Voinea katonai ügyész, aki 1989 decemberében Ceauşescuék perében is szerepet kapott, utóbb pedig az akkori áldozatok ügyészének szegődött, csapatával a temesvári, bukaresti, brassói, konstancai lövöldözések elkövetőit igyekezett azonosítani. Megkeseredett szélmalomharcához csatlakozott Doru Mărieş, az 1989. December 21. Szövetség elnöke, aki már több ízben tartott maratoni éhségsztrájkot, hogy kicsikarja a román hatalomból az igazságszolgáltatást. Ezernél többen haltak meg '89 decemberében, ám a bűnösök nagy részének, néhány kirakatítélettől eltekintve, mai napig nem kellett számot adnia tetteiről. Mărieş szerint a romániai hatalom képviselői cinkosságot vállaltak az egykori tettesekkel, ez alól a jelenlegi sem kivétel, hisz Băsescu ugyan elítélte a kommunizmus bűntetteit, de Dan Voinea félreállítását nem akadályozta meg, a tényleges számonkérést nem tette lehetővé. Az igazságszolgáltatás nemcsak az idősek, de a fiatalok szemében is hitelét veszítette. Arra kérte az EP-képviselőket, legalább a meglévő dokumentumok átmentésében segédkezzenek, „Európa története nem lehet teljes ezeknek az országoknak a története nélkül, ehhez szükség van e dokumentumokra" – mondotta.
A konferencia végén a harmadik kezdeményező, Milan Zver szlovén képviselő fogalmazta meg: a kommunizmusról szóló rendezvénysorozatot novemberben, a soros lengyel elnökség védnöksége alatt tovább kellene folytatni, amint a közmeghallgatás is bizonyította, szükség és igény is van arra, hogy ez a téma az európai uniós politikai diskurzus napirendjén maradjon, és a célkitűzések megvalósításában döntő előrelépés történjék. Nem egy példa igazolja, hogy a volt kommunista országokban lábra kapnak a letűnt diktatúrák iránti, múltat megszépítő nosztalgikus érzések.
Sodródunk az autonómia felé?
Felvidék.ma, 2011. április 10. – Mészáros László
Nem is olyan régen interjút olvastam Miroslav Kusýval, a 80 éves politológussal. Nagyon örültem neki, mert az idős úrnak mindig nagy tisztelője voltam és maradok is, mert mindig volt bátorsága kiállni a kisebbségek jogaiért, és mindezt jó szlovákként tette. Az elmúlt években talán Ő volt az egyedüli, aki ki merte mondani azt, hogy a kisebbségekkel nincs minden rendben nálunk.
Hogy azok a jogok, amelyekért nekünk magyaroknak naponta meg kell küzdenünk, azok Európa demokratikus országaiban már régen megvalósultak, illetve törvénybe iktatásuk és betartatásuk annyira természetes, mint a szomszéd vagy a barát köszöntése reggelenként. Bátran tartott előadásokat az autonómiák különböző formáiról a bársonyos forradalom utáni időkben, de még Mečiar idején is. Egyik előadásán az általunk feltett kérdésre, hogy bennünket, magyarokat milyen autonómiák illetnek meg Szlovákiában, így válaszolt: „Az autonómiák bármelyik formája. Nekünk kisebbségeknek kell eldönteni, hogy melyik számunkra a legmegfelelőbb." Mert ha a kisebbség elégedett, akkor az ország felvirágzik.
Azóta csaknem két évtized telt el. A különböző összetételű politikai garnitúrák váltották egymást a kormányzásban, de a mi jogállásunkban csak nem történt pozitív változás. A mindenkori politikai garnitúra ezt úgy magyarázta és magyarázza a mai napig, hogy a fiatal szlovák államnak akkor ennél sokkal fontosabb feladatai voltak. (Nekünk viszont a jogaink megadása volt mindig mindennél fontosabb. Bár ezt a szlovák polgártársaink is jól tudják, mégis elnapolják, ameddig csak lehet). Még napjainkban is ? A nemzetiségi jogok megadása így fokozatosan a háttérbe szorult, a szlovák politikusok pedig nemzetállamban kezdtek el gondolkozni. Sajnos ez a vonal követhető náluk mind a mai napig. Itt jegyzem meg: ahhoz, hogy ide jutottunk, abban a mi politikai reprezentációnknak is nagy szerepe van. Hiszen hagytuk, hogy a dolgok idáig fajuljanak. Ma már úgy próbáljuk a hibánkat megmagyarázni, hogy akkor gesztusokat tettünk a szlovák nép felé. Hát szó, ami szó, most jön érte a fizetség. Mert a parlamentben olyan hozzászólások hangzanak el a mi címünkre, amiért helyettük is szégyellem magam.
Ismét Kusý professzort idézem: „ Szlovákia többségi nemzetének politikusai képtelenek a magyar kérdést az 1989 novemberét követően az emberi jogok és kisebbségi jogok szellemében rendezni." Vagyis a bársonyos forradalom óta jogállásunkban nem változott semmi. Szerény kérdésem: Miért jó ez nekik, mármint a szlovák politikusoknak, ha emberek tízezreit szándékosan megalázzák hovatartozásukban és a nyelvükben ebben az országban? Hiszen az erőszak, mindig erőszakot szül, és ezt a mondást ők is jól ismerik. Majd így folytatja: „A szlovák politikusokat nem menti fel kötelességük és a felelősség alól, ha elodázzák, az itt élő magyarság régebbi és újabb keletű problémáira a megoldást. Mert ez egy jogos elvárás és nem jelenthet kifogást, hogy erre most nincs megfelelő légkör vagy politikai akarat." Kusý professzor ezen mondataival is csak egyet tudok érteni, de: Jó lenne tudni, mikor jut erre a megállapításra a szlovák politikai elit? Van-e hajlandóság részükről olyan megoldásokra, amelyek számunkra is elfogadhatók lesznek? A végtelenségig várni nem lehet? Vagy megint jön a szokásos kicentizés?
Ami viszont az interjúban megnyerte tetszésemet az a következő volt: „Ha rajtam múlna humorral kezelném a kettős állampolgárság kérdését is. Aki akarja, vegye fel a magyar állampolgárságot, sőt kapjon szavazati jogot is. Ez sehogyan sem árthat Szlovákiának, sőt éppen ellenkezőleg, hiszen az ottani ellenzékre leadott szlovákiai magyar voksok a józan magatartást tanúsító Szlovákia pozícióit erősítenék."
Hát igen. Ez lenne a megoldás! Ilyen hozzáállással kellene kezelni a kényes témákat. Sajnos nem a professzor dönt erről.
Nem is olyan régen az egyik írásomban már utaltam arra, hogy mindegyik szlovák párt magyarellenes. Legyen az ellenzéki, mélynemzeti, vagy éppen a jelenlegi koalíció tagja. (és ez bizonyos értelemben vonatkozik a Most-Híd vegyes pártra is, mert annak szlovák tagjaitól reméltük a legnagyobb támogatást prioritásainkban. A mellészavazásokat viszont már ismerik). Előrelátásom, feltételezésem sajnos megerősítést nyert, amikor a fent idézett Kusý politológus válaszait olvastam. Szerinte: „A kisebbségi témakör a Szabadság és Szolidaritás pártja számára távolról sem kulcskérdés. Az SDKÚ számára sem elsődleges téma. A KDH pedig önfejűen mindig a saját útját járja. Természetesen ennek negatív vetületei ismét megmutatkoztak az államnyelvtörvény hiányos átdolgozásában - egy rossz törvényt ugyanis nehéz utólag korrigálni.- és elfogadásában. A kisebbségi nyelvek használatáról szóló törvénytervezet szűkkeblű politikai és társadalmi fogadtatásában valamint a mindenkori politikai elitnek a kisebbségi és emberjogi kérdésekben már-már megrögzötten távolságtartó magatartásában."
Kérdem én: hogy lehet az, ha ismerjük a szlovák politikai pártok és a szlovák többségi társadalom rólunk alkotott negatív véleményét, hogy ennek ellenére igyekszünk immár sokadszor tagjai lenni a kormánynak? Hiszen ezzel a lépéssel csak legalizáljuk az ellenünk hozott törvényeiket. Vagy csak azért vagyunk tagjai egy kormánynak, hogy a szlovák lakosság egy részét meggyőzzük az állammal kapcsolatos lojalitásunkról? Mert ne álltassuk magunkat abban a hitben, hogy csupán idő kérdése és a szlovák demokratikusan gondolkodó elit rájön arra, hogy országunk etnikailag nem tiszta terület, és ezért megadják nekünk az egyenlő jogokat.
Tudja ezt Kusý, hogy jár nekünk, de tudja az összes szlovák politikus is, csak jegelik a problémát. Mi pedig, hogy a kormányban vagyunk, úgy viselkedünk az EU felé, mintha saját sorsunknak mi volnánk kovácsai. Pedig Szlovákiában ezzel éppen az ellenkezőjét érjük el. Önmagunk ellenségeivé válunk. Mert arra várni, hogy egy karmesteri beintésre egyszer csak a szlovák demokratikus elit másképpen fog gondolkodni, az hiú ábránd. Mindezt azért állítom ilyen meggyőzően, mert a honatyáknak bőven volt idejük arra, hogy megadják nekünk a bennünket megillető jogokat, és ma már emelt fővel üdvözölnénk egymást. Mint tudjuk, nem tették meg. Az elégedetlenség pedig nőttőn nő.
Most itt kellene befejeznem:, de nem lehet, mert a kormánykoalíció tagjai újabban azzal riogatnak, hogy nagy baj lesz, ha a koalíció felbomlik és Fico ismét visszatér. Ha jól emlékszem rá, a régebbi jobboldali kormányokban mindig is volt egy bomlasztó erő, vagy egy bomlasztó párt. De minek részletezni. Hiszen önök jól tudják, melyik pártra céloztam. Ha újból jön Fico, hát jöjjön, de a jogainkból egy centit se engedjünk. Kibírtuk mi már sok mindent, így Mečiart, Slotát és az említett Ficót is. Sajnos néhányukat még többször is volt szerencsénk elszívlelni. Ők legalább tudatosan vállalták a magyarellenességet. Mi meg tudjuk, hogy az ő kormányzásuk idején nincs lehetőség jogbővítésre. (És ilyenkor önt el az epe. Mert az EU sem segíti harcunkat. Kérdésem: Miért hallgat? Miért tűri el, hogy több mint 500 000 polgára másodrangú polgár életét élje! És ebben még a sajtót is hibáztatom, mert a sajtó, mint mondják, hatalom.) A jelenlegi koalíciótól kezdetben sokan csodákat vártak. Bevallom, titkon én is. Az emberek hittek Radičováéknak. Ma pedig ott tartunk, hogyha nem történik csoda, márpedig csodák nincsenek, akkor a mi prioritásainknak lőttek. Kérdésem: Akkor mi itt a különbség Ficóék és Radičováék közt?
Mert azt, amit az ember lát és hall a kisebbségi törvényjavaslat taglalása folytán a parlamentben, az egyszerűen leírhatatlan és hajmeresztő. Képzeljék csak el Közép-Európában a XXI. században egy törpe ország parlamentjében, nap mint nap olyan megjegyzések hangzanak el a felvidéki magyarság címére, amely minden józanul gondolkodó embert arcul ütne és nem tűrné meg a nyomdafestéket sem. Mivel ez nálunk nem így van, ezért engedjék meg, hogy ezekből a gyöngyszemekből néhányat idézzek. Belousovová (független) lemagyarozta, leirredentázta Bugár Bélát imigyen: „van egy mondás: Bízz, de ellenőrizz; a magyart pedig legalább háromszor kell ellenőrizni!". No comment!
Matovič az Egyszerű Emberek négy képviselője nevében jegyezte meg: „Elképzelhetetlennek tartja, hogy egy festői tátraalji falucskában, ahol 100-an élnek, egy beköltöző 15 fős kisebbségi (roma) család miatt az őslakosok idegenné váljanak saját otthonukban azért, mert a betelepült kisebbség nyelvét kellene megtanulniok" .
Nevetni volna kedvem, de inkább sírásra fordul a szám. Hiszen mi is őslakosai vagyunk ennek az országnak, és szülőföldünkön többségben vagyunk még a szlovákokkal szemben is (Bár falvainkba és városainkba a szlovákok irányított betelepítése megállás nélkül folyik). Mégis nekünk kell megtanulnunk szlovákul, mert Szlovákiában élünk, és ez a hivatalos nyelv.
Csak azt felejtik el a képviselő urak, hogy az idecsatolás és a szlovák nyelv elsajátítása akaratunk ellenére történik a kezdetektől fogva. Ma ez már senkit sem érdekel? Ha viszont nekik kellene az itt élő őslakos testvéreiket megtisztelni azok nyelvének elsajátításával, az már nem O.K.! Inkább tanulnak majd angolul, és egyéb divatos nyelveket, mintsem a szomszéd nyelvét. Pedig gyermekkoromban, a II. világháború alatt falvainkban és városainkban az egyszerű emberek számára az egymás megértése és segítése volt a legfontosabb, mert az egymásrautaltság és szükség nagy úr volt már akkor is. A tiszteletadás, megértés és megbecsülés tehát csak a másik nyelvének elsajátítása révén történhetett meg. Akkor még Szlovákia lakosságának több mint 35 %-át alkották a kisebbségek. Ma már csak 15 %-ról beszélünk. Úgy gondolom, hogy csökkenő számarányunk, sőt szórvánnyá válásunk sem fogja soha kielégíteni a szlovák politikusok mohóságát, mert az ő tervükben a 0 % szerepel.
Martin Fronc (KDH) elismeri: „, hogy járnak jogok a kisebbségeknek, és kijár nekik az otthonérzet is, ám nekik is szem előtt kell tartaniuk a szlovák többség érzékenységét. Mert hiába telt el több mint 100 év a XIX. század óta, s hiába nem él már egyetlen közvetlen felelőse sem a történelmi sérelmeknek, a szlovák nemzetből nem tűnt el nyomtalanul mindez".
Kérdésem: Akkor mit szóljunk mi, az egyszerű emberek, akik senkinek sem ártottak, mégis olyan törvényekkel sújtottak bennünket, melyeknek bélyegét a háborús bűnösséget mind a mai napig, gyermekeinkkel együtt magunkon hordozzuk. Kisemmiztek vagyonunkból, eladtak rabszolgáknak vagy kitelepítettek. Ma pedig még az alapvető emberi jogainkat is kétségbe vonják csaknem 100 év után? Ki beszélhet itt érzékenységről? Meg aztán: ha meg akarunk egyezni, akkor meg is lehet. Sőt még megbékélni is lehet, mert mindig kettőn áll a vásár és mindez csupán akarat kérdése. Az akarat a mi részünkről mindig is meg volt. Majd Fronc így folytatja:„Nem jó hát túlságosan felkorbácsolni az érzelmeket, mert egy korábbi alkalommal ő is megérte, hogy amúgy békés szomszédja Észak-Szlovákiában azzal fogadta: ott tart már, hogy fog egy golyószórót, s elindul Dél-Szlovákiába kiirtani a magyarokat."
Ezt hallani a volt iskolaügyi miniszter szájából iszonyatos. Jó lenne példaként felhozni az EU-ban. Vajon mit szólnak hozzá a nagy demokraták? Mert a magyar médiatörvény esetében rossz volt nézni a hisztit. Remélem, a mi képviselőink helyett nem fognak bennünket ismét a székelyek megvédeni. Mert mint látják, megfélemlítésünk minden vonalon tovább folytatódik. Pedig Szlovákia az az ország, amely szülőföldünket bekebelezte velünk együtt, már akkor semmibe véve jogainkat. És ugyanezt tette Csehszlovákia szétválásnál is. Nekünk akkor sem lehetett szavunk. A szlovák parlament demokratikus és nacionalista képviselői továbbra is karöltve aláznak meg bennünket, amikor arról beszélnek, hogy mi illeti meg a szlovákságot - nekik van államuk, mi pedig hontalanok vagyunk – és mi a kisebbséget. Itt utalok arra, hogy Štúrék is kisebbségben voltak egykoron egy másik országban, mégis megvalósították álmaikat. Miért baj az, ha mi is ezt szeretnénk? Továbbá tudni kell, hogy a magyar nép nem tűri el a zsarnokságot sokáig. És hogy az a bizonyos pohár lassan betelik. Mert jogaink biztosítására az uraknak volt elég idejük, és arra is, hogy józan ésszel európai módon rendezzék azokat. Mi semmi mást nem akarunk, mint az egyenjogúságot és az őseink által vérrel szerzett szülőföldünkön magyarnak megmaradni. Magyarul beszélni, mert ez alapvető emberi jogunk. Sajnos most is, mint mindig, biztos vagyok benne, hogy nem várhatunk a szlovák parlamentben megfelelő kezelést gondjainkra. Így csupán a megmaradt két lehetőség közül választhatunk majd:
1. Beolvadunk, amit sok eltévedt, megfélemlített se szlovák-se magyar társunk két marék lencséért már meg is tett, vállalva a meghunyászkodást és a másodrendűséget." S a sírt, hol nemzet süllyed el népek veszik körül" ..., vagy:
2.Sodródunk az árral az autonómia felé. És ha ez bekövetkezik, a szlovák nép ne csodálkozzon rajta, mert az autonómia az egyedüli lehetőség, amely a jelenlegi helyzetben békét teremthet a két meg nem alkuvó fél között. Vagyis az etnikai határokat figyelembe véve - már a trianoni osztozkodásnál, figyelembe kellett volna venni, és ma nem lenne nemzetiségi probléma - a szlovákok maradjanak meg az őseik által lakott területeken, melyen megvalósíthatják, sőt kiélhetik nemzetállami mivoltukat is. Mi meg maradunk az általunk lakott területeken, természetesen a szlovák állam keretein belül. Így megszűnne a többség túlzott érzékenységről mesterségesen szőtt mítosz is, és lehiggadnának mindkét oldalon a forró fejek. Megszűnne egymás lejáratása, és helyre lehetne hozni azokat a történelmi hibákat és sérelmeket, amelyek a két népet most elválasztják. Nem lehet mindig azt szajkózni: „hogy nincs politikai akarat, meg majd lesz idő, amikor stb"...
„Történelmi jelentőséggel bír az EMKE a magyarság életében" – Újraalapításának 20. évfordulóját ünnepelte az egyesület
Szabadság, 2011. április 11. – FERENCZ ZSOLT
Társszervezeteit, a 120 évvel ezelőtt alapított Erdélyi Kárpát-Egyesületet (EKE) és a 90 esztendeje létrehozott Romániai Magyar Dalosszövetséget is köszöntötte idei közgyűlésén az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE). A kolozsvári Bethlen Kata Diakóniai Központban szombaton tartott rendezvényen egyúttal az EMKE 1991-es újraalakításáról is megemlékeztek. Kelemen Hunor művelődési miniszter, az RMDSZ elnöke a román Művelődési és Örökségvédelmi Minisztérium közművelődéssel kapcsolatos stratégiájáról, Lakatos Mihály, a magyarországi Nemzeti Erőforrás Minisztérium (NEFMI) Határon Túli Magyarok Kulturális Osztályának vezetője pedig a NEFMI Kárpát-medencei közművelődésre vonatkozó elképzeléseiről tartott előadást. A közgyűlést követően, a délutáni órákban adták át az erdélyi Oscarként is emlegetett EMKE-díjakat, valamint a tiszteletbeli és a posztumusz tiszteletbeli tagoknak járó okleveleket.
Együtt ünnepelni és másokat is megünnepelni, ez a mostani, rendhagyó közgyűlés lényege – összegezte köszöntőjében Dáné Tibor Kálmán, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) elnöke. Utalt arra, hogy az egyesület megalapításának 125. évfordulóján, tavaly áprilisban szervezett nagyszabású program után idén valamivel visszafogottabban, ám mindenképpen ünnepélyes hangulatban emlékeznek: elsősorban arra, hogy 1991. április 20-án Brassóban újraalakult az EMKE. Tisztelegni kívánnak azon személyiségek emléke előtt – Domokos Géza, Balogh Ferenc, Laskay Sándor, Sárkány Ferenc –, akik az elmúlt húsz évben jelentősen hozzájárultak az EMKE hírnevének öregbítéséhez, ma viszont már nem lehetnek közöttünk, egyszersmind együtt ünnepelni társszervezeteikkel, a 120 éves Erdélyi Kárpát-Egyesülettel és a 90 esztendős Romániai Magyar Dalosszövetséggel.
Egyed Ákos akadémikus, az EMKE tiszteletbeli tagja kiemelte: a húsz évvel ezelőtt újraalakult egyesület sikeresen átmentette és megtartotta mindazokat az értékeket, amelyek 1885-ben életre hívták. Ugyanakkor az új történelmi kor elvárásainak megfelelő programokat sikerült megalkotnia a szervezetnek az elmúlt években. – Önmagában véve is történelmi jelentőségű, ami az erdélyi magyarság körében a rendszerváltás után történt, hogy a kommunista diktatúra idején betiltott, vagyonuktól megfosztott intézményeinket – EMKE, EKE, EME, EGE stb. – újra életre tudtuk kelteni. 1885-ben és 1991-ben egyaránt szükségünk volt egy olyan intézményre, amely vállalja a közművelődés hatalmas munkáját, ezáltal védelmébe veszi a közösségeket, s ha úgy adódik, új közösségek alkotására is vállalkozik – mondta Egyed Ákos.
Hozzátette: ahogyan 126 évvel és 20 évvel ezelőtt, ma is különösen fontos a közgondolkodás alakítása, a párbeszédet és a tapasztalatcserét előtérbe állító közös kultúra alapjainak fejlesztése. – Az EMKE tevékenysége valamilyen szinten megnyilvánul a legtöbb kulturális rendezvényen: jelen van a kórustalálkozókon, a népfőiskolák működésében, műemlékeink védelmében, az emlékházakban, a könyvtárakban, kisebb és nagyobb régiókban. Korunk bonyolult, ellentmondásokkal teli változásai sem teszik, nem tehetik lehetetlenné az egyesület közösségi munkájának eredményességét, továbbra is erős összekötő kapocs marad.
Történelmi jelentőségű szolgálatot tehet és tesz az erdélyi magyarságnak, az összmagyar nemzetnek – mondta az akadémikus.
Dávid Gyula, az EMKE tiszteletbeli elnöke megjegyezte: amiként az alapítók 1885-ben felismerték, hogy magyarnak megmaradni Erdélyben csakis a kultúrára, az egyházra és az iskolára hangsúlyt fektetve lehet, a rendszerváltás után pedig az RMDSZ is belátta az EMKE létjogosultságát, úgy ma is szükség van a további támogatásra. – A közösségteremtés a lényege ennek a munkának és szerveződésnek, hiszen kisközösségeket kellett teremtenünk, felébresztve bennük a kultúra iránti igényt és a kultúra ápolásának fontosságát. Remélem, az RMDSZ azon az úton, amelyen most elindult, még nagyobb érdeklődést fog tanúsítani a kultúra iránt, annak a szerveződésnek, erőnek a támogatásával, amit a civil szervezetek működése jelent – tette hozzá Dávid Gyula.
Közművelődés támogatása román és magyar alapokból
Kelemen Hunor művelődési miniszter, az RMDSZ elnöke hangsúlyozta: mindaz, ami a rendszerváltás óta kultúraszervezés terén végbement az erdélyi magyar társadalomban, szorosan összefügg az EMKE működésével. – A romániai magyar társadalom megszervezése, kulturális és civil szerveződések, egyesületek újraindítása és segítése révén az EMKE bebizonyította: hiánypótló intézménye az erdélyi magyar kulturális életnek – mondta a miniszter, majd köszönetet mondott mindazoknak, akik ebbe a munkába nap mint nap bekapcsolódnak. A Művelődési és Örökségvédelmi Minisztérium közművelődéssel kapcsolatos stratégiájával kapcsolatban kiemelte: a 2000-től 2009-ig tartó időszakkal ellentétben, amikor a román állam a kulturális örökség védelmére szánt összegeknek mindössze a 0,9 százalékát fordította magyar vonatkozású épített örökség felújítására, 2011-re sikerült elérni, hogy ez az arány 20 százalékra emelkedjen.
Az elmúlt közel másfél évben, amióta Kelemen áll a tárca élén, igyekeztek csökkenteni a művészeti intézményeket – Kolozsvári Állami Magyar Színház, Kolozsvári Magyar Opera, Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós és Liviu Rebreanu társulata – érintő hátrányos anyagi megkülönböztetést, a közművelődés különböző területein kiírt pályázatok esetében pedig olyan rendszert építettek ki, amely lehetővé teszi a magyar kultúrát művelő szervezetek anyagi támogatását. Kulturális napok, alkotótáborok, színházi- és filmfesztiválok, valamint egyéb nagyszabású események megszervezését támogatta ez idő alatt saját alapokból az RMDSZ, több mint félmillió lej értékben.
Mint mondta, a magyar nyelvű folyóiratok normatív támogatása mellett a könyvtári állományok állami támogatással való bővítése is a célok között szerepel (ez utóbbi keretében, várhatóan május-júniusban közel hárommillió lej értékben kapnak könyveket a könyvtárak).
– Emellett pedig továbbra is azon munkálkodunk, hogy a kulturális autonómia intézményi formáit még ebben a kormányzati ciklusban megteremtsük – tette hozzá Kelemen. Az elmúlt húsz év megvalósításaihoz hasonlóan további sikereket kívánt az EMKÉ-nek, és megígérte: a normatív támogatások révén az RMDSZ továbbra is igyekszik hozzájárulni az egyesület működéséhez.
|
