Sajtószemle 2010. június 15. | Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács

Hírek �›� Médiafigyelő �›� Sajtószemle 2010. június 15.

Sajtószemle 2010. június 15.

Médiafigyelő | 2010. június 15., kedd

( 0 szavazat )

Tartalomjegyzék

• ROMÁNIA

Antonescu kirohant Tőkés László ellen

Krónika, 2010. június 13. – Rostás Szabolcs

Tovább folytatódik a román ellenzéki pártok Tőkés László elleni negatív kampányhadjárata annak kapcsán, hogy az erdélyi képviselő lehet az Európai Parlament egyik alelnöke a törvényhozás plénumának holnapi plenáris ülése nyomán.

Mint ismeretes, az RMDSZ és az EMNT Magyar Összefogás Listáján a tavalyi EP-választásokon újabb mandátumhoz jutott volt egyházfőt a Fidesz-delegáció javaslatára az európai néppárti frakció jelölte az Európai Parlament alelnöki posztjára, amely Schmitt Pálnak, a magyar Országgyűlés elnökévé történt megválasztása után üresedett meg. Crin Antonescu, az ellenzéki Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke a hét végén bejelentette: az alakulat EP-képviselőinek kötelezően nemmel kell szavazniuk a „Románia határait folyamatosan feszegető" Tőkés megválasztására, ellenkező esetben kizárják őket a pártból.

Crin Antonescu azzal indokolta pártja Tőkés-ellenes megnyilvánulását, hogy szerinte politikai karrierje során az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke „folyamatosan Románia aktuális határai, államisága és a trianoni békeszerződés következményei ellen foglalt állást". „Politikai pártként a PNL-nek döntő hozzájárulása volt Nagy-Románia megteremtéséhez, hiszen az alakulat egykori elnöke, Ion I. C. Brătianu volt az, aki részt vett a tárgyalásokon, és aláírta a trianoni békeszerződést, ennek megfelelően pártunk egyetlen képviselője sem támogathatja Tőkés alelnökké választását" – jelentette ki szombaton a PNL elnöke. (Antonescu történelmi ismeretei azonban hiányosak, a trianoni békediktátumot ugyanis Bukarest részéről nem Brătianu, Románia korábbi és későbbi miniszterelnöke, hanem Ion Cantacuzino államminiszter és Nicolae Titulescu diplomata látta el kézjegyével).
Az ellenzéki politikus élesen támadta a szintén néppárti, Emil Boc kormányfő vezette Demokrata-Liberális Pártot (PDL) is Tőkés támogatása miatt, sőt felrótta a nagyobbik kormánypártnak, hogy „feláldozta" a román nyelvet a tanügyi törvény megszavazásával, amely lehetővé teszi Románia történelme és földrajza anyanyelven történő oktatását. Antonescu kirohanása különben még a román Zöld Pártot is megdöbbentette. Remus Cernea, az alakulat ügyvezető elnöke (tavalyi államfőjelöltje) tegnap elítélte a PNL elnökének nacionalista diskurzusát, emlékeztetve, hogy Tőkésnek oroszlánrésze volt az 1989-es forradalom temesvári kirobbantásában, ugyanakkor méltatta az erdélyi EP-képviselőnek a ciántechnológia európai betiltását célzó kezdeményezését. „Románia számára fontos siker lenne Tőkés László EP-alelnökké választása" – szögezte le Cernea.

Crin Antonescu: Am decis că europarlamentarii PNL vor vota contra lui Tokes

Realitatea.net, 2010. június 14.

Biroul Politic Central al PNL a decis că europarlamentarii liberali nu vor susţine candidatura eurodeputatului UDMR pentru scaunul de vicepreşedinte al Parlamentului European.

„BPC a hotărât în unanimitate că europarlamentarii noştri vor vota împotriva desemnării domnului Tokes Laszlo în scaunul de vicepreşedinte. Apelăm public la Traian Băsescu să vorbească cu europarlamentarii PDL să facă acelaşi lucru, pentru că sunt români. Apelăm de altfel la toţi europarlamentarii români să facă acelaşi lucru", a declarat preşedintele PNL, Crin Antonescu, la finalul şedinţei BPC.

Decizia conducerii liberale apare în contextul în care europarlamentara Renate Weber anunţase că va vota pentru Tokes. PNL are cinci europarlamentari.

Pastorul Tokes Laszlo are mari şanse să fie desemnat în această săptămână vicepreşedinte al Parlamentului European, la propunerea FIDESZ - partidul de guvernământ din Ungaria - acesta primind susţinerea întregului grup popular.

Alkotmánybírák – válságban

Új Magyar Szó, 2010. június 15. – Varga Attila

Az Alkotmánybíróságnak nem a kormányzat, de még csak nem is a válságkezelés szempontjai alapján kell döntenie.

Az európai államokban az Alkotmánybíróság olyan sajátos, a demokratikus jogállamot, a törvényességet, az alkotmányos rendet és közvetve az alapvető emberi jogokat is biztosító/felügyelő/ellenőrző hatóság, amelynek működését akadályozni vagy döntéseit bármi módon befolyásolni semmilyen körülmények között és semmilyen módon nem lenne szabad.

Az elmúlt napokban – a politikai élet sodrásától nem függetlenül, ámde az okokat tekintve véletlenszerűen – egybeesett két meghatározó esemény, amelyek önmagukban is rendkívül jelentésesek, de ha egyidőben történnek, akkor óhatatlanul arra kell gondolnunk, hogy már semmi sem véletlenszerű és minden mindennel összefügg.

Június 7-én járt le az Alkotmánybíróság három tagjának kilencéves (meg nem újítható és meg nem hosszabbítható) mandátuma, ami értelemszerűen szükségessé tette, hogy három új bírót nevezzenek ki. Az alkotmányos rendelkezések szerint egyet a képviselőháznak, egyet a szenátusnak, egyet pedig az államelnöknek kell jelölnie. Ebből a háromból a kinevezés csak az államfőnek sikerült, tekintve, hogy ő nem kényszerül semmilyen egyeztetésre.

A parlament két házában viszont az egyeztetés nem járt sikerrel. Pontosabban a képviselőházban az ellenzék jelöltje, a korábbi házelnök, Valer Dorneanu megkapta az egyszerű többséget, de a kormánypárt ezt elégtelennek tartja, és szembemenve egy alkotmánybírósági döntéssel, minősített többséget követel. A szenátusban is az ellenzék jelöltje, Teodor Meleşcanu rendelkezik nagyobb támogatottsággal.

Ami persze zavarja a fő kormánypártot, amely szeretné ha mind a három új alkotmánybíró az ő embere lenne. Ezzel azonban már gond van, ugyanis – bár kétségtelen hogy az Alkotmánybíróság politikai-jogi kvázi igazságszolgáltató testület, de nem szerencsés, ha a pártok között nincsen megegyezés a jelöltek személye kapcsán és ne erőből nevezzék ki őket.

A másik esemény a gazdasági válság folyománya: június 8-án a törvényhozásában felolvasták azt a bizalmatlansági indítványt, amelyet az ellenzék a kormánynak a megszorító törvénytervezetekre (fizetés- és nyugdíjcsökkentésre) hozott felelősségvállalása ellen nyújtott be. És, mint említettük, ettől kezdve mindaz ami a két időpont egybeesésén túl és vele kapcsolatban történik már-már megengedhetetlen módon összekapcsolódik.

A kormánypárt – nyilvánvalóan és megalapozottan – attól fél, hogy ha elutasításra is kerül a bizalmatlansági indítvány a parlamentben, a kérdéses törvények némelyike, illetőleg azok némely előírása fennakadhat az Alkotmánybíróságon. Ezért szorgalmazza a megfelelő embereket, a megfelelő időben, a megfelelő helyre, vagyis az Alkotmánybíróságra – a lehető legkevésbé megfelelő módon.

Erre kívánt ráerősíteni némileg az államelnök, aki az általa kinevezett alkotmánybíró eskütétele után felhívta a a taláros testület figyelmét az előtte álló nehéz feladatra, szerepére az ország válsághelyzetének megoldásában.

Távol áll tőlem az állítás, hogy az elnök szavaiból fenyegetést vagy akár figyelmeztetést lehetne kiolvasni. Vagy ha mégis ez utóbbit, akkor legfeljebb azt is a legnagyobb államférfiúi tisztelet és atyai jóindulat hangján tette. A kijelentés azonban – miszerint az Alkotmánybíróságra a válság megoldásában milyen nagy felelősség és szerep hárulna – alapvetően téves, tartalmában pedig kétséges.

Az Alkotmánybíróságnak, amennyiben eléje kerülnek a kérdéses törvények, semmiképpen nem a kormányzat, de még csak nem is a válságkezelés szempontjai alapján kell döntenie. Semmilyen felelőssége nincsen ugyanis az Alkotmánybíróságnak abban, hogy a döntése megoldja a gazdasági válságot vagy sem. Az Alkotmánybíróság kizárólagos felelőssége (és ez sem kevés), hogy megvizsgálja az adott törvényes rendelkezések alkotmányosságát, azt, hogy összhangban van-e az Alkotmány betűjével és szellemiségével vagy sem.

Az Alkotmánybíróságnak tehát nem feladata és felelőssége megmenteni a válságtól az országot, vagy a kormányt, vagy az államfőt.

A kérdés most már csak az, hogy tisztában van-e ezzel maga az Alkotmánybíróság is.

• ERDÉLY

Tőkés együtt harcolna a váradi premontreiekkel a visszaszolgáltatásokért

Krónika, 2010. június 14. – Nagy Orsolya

Még nem járt be minden lehetséges jogi utat Romániában, ezért egyelőre nem tárgyalja a Strasbourgi Emberjogi Bíróság a nagyváradi premontreiek ingatlan-visszaigénylési ügyét – jelentette be tegnap Fejes Rudolf Anzelm apátkanonok.
Mint arról már beszámoltunk, a váradhegyfoki premontrei rendi prépostság több, a restitúciós törvény alapján járó épületet és telket nem kapott még vissza az államtól vagy az állami vállalatok jogutódaitól. Ezek között van a rend Váradszentmártonban álló rendháza is. A tudós rend váradi apátja februárban határozta el, hogy európai emberjogi fórumokhoz fordul, miután a romániai legfelsőbb semmítőszék indoklás nélkül visszautasította a restitúciós kérelmet.
Az épület jelenleg a Sanifarm gyógyszerforgalmazó vállalat tulajdonában van. A cég már egy évvel ezelőtt meghirdette eladásra a szentmártoni római katolikus templom szomszédságában álló palotát, ám mindeddig nem akadt vevőre. Műemlék épületről lévén szó, az önkormányzatnak elővásárlási joga volt, és bár eleinte úgy tűnt, élni is kíván vele, végül visszalépett.
A község polgármestere akkor lapunknak azt mondta, azért tett le vásárlási szándékáról, mert újabb érdeklődő akadt, aki igen magasra ugrasztotta az árat, ám mint később kiderült, a Sanifarm nem tudott sem az új vásárló megjelenéséről, sem a polgármester pálfordulásáról. Az apát már akkor biztos volt benne, hogy a községi elöljáró azért visszakozott, mert a fülébe jutott, hogy a rend Strasbourghoz fordul – csakhogy, mint mostanra kiderült, az Emberjogi Bíróság sem segít a premontreiek gondján. Az apátkanonok tegnap kijelentette: nem adja fel a harcot, és egy másik ügyben folyó perhez kapcsolva újrakezdi a visszaigénylési procedúrát.
Mint arról lapunkban is beszámoltunk, Fejes Rudolf Anzelm február óta kéthetente bocsátott a sajtó rendelkezésére egy-egy okiratot, amely követelésének megalapozottságát támasztja alá, ezek közül az utolsót mutatta meg a tegnapi szentmise után. Az 1959-es ingatlanleltárban a kolostorként megjelölt szentmártoni rendház még a premontreiek tulajdonában áll, a Belügyminisztérium pedig bérleti díjat fizet érte. Ez azért különös, mert állítólag a palotát 1948-ban államosították. Az apát egyebek közt emiatt is biztos benne, hogy a kommunista hatalom számos okiratot meghamisított, visszadátumozott. A maroknyi szentmártoni gyülekezet folytatja télen elkezdett imatüntetését: vasárnaponként azért imádkozzák az Úrangyalát, hogy kérjék Istent: segítsen ártalmatlanná tenni ellenségeiket.
Testvéri együttérzését és szolidaritását fejezte ki tegnap a kanonoknak és az egész gyülekezetnek Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület leköszönt püspöke, európai parlamenti képviselő is. Tőkés Pál apostolnak a rómaiakhoz címzett leveléből idézett: „Mert reménységben tartatunk meg; a reménység pedig, ha Láttatik, nem reménység; mert a mit Lát valaki, miért reményli is azt?"
A Trianon és a kommunizmus ejtette sebeknek be kell gyógyulniuk, hiszen amíg ez nem történik meg, addig nem mondhatjuk, hogy az egész csak történelem – jelentette ki Tőkés László. Hangsúlyozta: Pál apostol azzal vigasztal, hogy az Istent szerető emberek számára a rossz is bármikor jóra fordulhat. Megjegyezte azt is, hogy bár a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium sportpályája ügye sokkal kisebb horderejű, mint a premontrei rendház vagy a szintén a rend tulajdonában álló nagyváradi főgimnázium épülete, az RMDSZ abban sem támogatta az egyház erőfeszítéseit. Tőkés László végül azt mondta, reméli, hogy legközelebb a rendház ügyének rendeződése okán tartott örömünnepen találkozhat a szentmártoni hívekkel, és megígérte, hogy az Európai Parlamentben képviseli és segíti az ügyet.

Az RMDSZ Szövetségi Állandó Tanácsának közleménye

2010. június 15.

Az RMDSZ Szövetségi Állandó Tanácsa, elemezve a világgazdasági válság nyomán Romániában kialakult helyzetet, elengedhetetlenül szükségesnek véli és szorgalmazza a reformok folytatását és felgyorsítását. Ennek érdekében az RMDSZ miniszterei, államtitkárai, valamint képviselői és szenátorai kiemelt figyelmet fordítanak az alábbiakra:

• A decentralizáció felgyorsítására és kiterjesztésére, különös tekintettel az egészségügyben megkezdett decentralizáció véglegesítésére.

• A központi közigazgatás mélyreható átszervezésére, megszüntetve a felesleges állami ügynökségeket, intézményeket, ésszerű költséghatárok alkalmazásával.

• A prefektusok hatáskörének csökkentésére, a dekoncentrált intézmények átalakítására és a megyei tanácsok hatáskörébe utalására.

• Az új tanügyi törvény parlamenti elfogadására és gyakorlatba ültetésére.

• A szociális ellátórendszer teljes reformjára úgy, hogy a költségvetési támogatásokat a valóban rászorulók kapják.

• A korrupció és a feketegazdaság elleni hatékony és gyors intézkedések gyakorlatba ültetésére.

A SZÁT felhívja a figyelmet a gazdaságélénkítő intézkedések kiemelt szerepére a gazdasági válság leküzdésében. Az RMDSZ által javasolt koherens gazdaságélénkítő intézkedések megfelelnek annak az elvárásnak, amely szerint a hosszú távú rendezéshez szükséges intézkedéseknek ne mondjanak ellent a rövid távú rendezéshez szükséges intézkedések.

A SZÁT indokoltnak látja, hogy a Szövetségi Képviselők Tanácsa június 26-i ülésén elemezze Románia gazdasági helyzetét, és fogadjon el mélyreható válságkezelő és gazdaságélénkítő programot.

Az RMDSZ Szövetségi Állandó Tanácsa

Bukarest,
2010. június 14.

Folytatódik a tiltakozás a jobbikos EP-képviselő marosvásárhelyi irodanyitása ellen

MTI, 2010. június 15.

– Civil állásfoglalás formájában immár mintegy kilencszáz, erdélyi magyar tiltakozik az ellen, hogy Szegedi Csanád, a Jobbik európai parlamenti képviselője irodát nyitott Marosvásárhelyen.

A város több magyar értelmiségije indította el az aláírásgyűjtést. Az állásfoglalásuk szövegében leszögezték: elutasítják a vérségi vagy faji alapon való politizálást, az európai határok és a parlamentáris demokrácia megkérdőjelezését, és fontosnak tartják, hogy az erdélyi románok és magyarok közötti demokratikus együttélési folyamatba harmadik fél ne avatkozzon bele. Ezért nemkívánatosnak tekintik Szegedi Csanád EP-képviselői irodájának megnyitását Marosvásárhelyen vagy bárhol Erdélyben.
A dokumentumban emlékeztetnek arra, hogy az EP-képviselő nyilatkozataiban megkérdőjelezi az európai határokat, a romániai parlamentáris demokráciát – amit egyszerűen elnyomó hatalomnak nevez –, valamint a romániai magyarság valamennyi törvényes politikai képviseletét. Mint írják, Szegedi Csanád úgy nyilatkozik Erdélyről, mint „Európa egyik legértékesebb területéről, amelynek hovatartozása egyáltalán nem lényegtelen", a moldvai csángók magyarországi letelepedése kapcsán pedig a faji alapú politizálásra emlékeztető módon „vérfrissítést" emleget.
„Bár elismerjük Szegedi Csanád szabad véleménynyilvánításhoz való jogát, úgy tekintjük, hogy az említett nézetek képviselete ellentétes az érvényes nemzetközi szerződésekkel, a romániai törvényes politikai viszonyokkal és alkalmas arra, hogy ellentéteket keltsen mind a romániai magyarok, mind a romániai magyarok és románok között, mind pedig Magyarország és Románia között" – olvasható az állásfoglalásban.
Az aláírók hangsúlyozzák, hogy állásfoglalásuk civil kezdeményezés, nem támogatnak semmiféle hatósági eljárást az ügyben. Csak jelezni akarják: ellenzik és károsnak tartják, hogy a Szegedi Csanád és pártja által vallott meggyőződések az iroda révén teret kapjanak Erdélyben.
Az internetes aláírásgyűjtést felkaroló Transindex hírportálon elérhető listából kiderül, hogy hétfő délig mintegy kilencszázan – zömében romániai magyarok – csatlakoztak a kezdeményezéshez.

Az erdélyi magyarok és nem a kormány érdekeit kellene figyelnie az RMDSZ-nek

Az EMNT régióelnökeinek levele az RMDSZ képviselőihez

Erdély.ma, 2010. június 14.

Az EMNT nyilatkozatban fogalmazta meg az RMDSZ-nek címzett kérését a gazdasági válságra reagáló kormányzati lépésekkel összefüggésben. A Nyilatkozat szövege a következő:

"A román kormány felelősségvállalással kívánja a parlamenten áterőszakolni a fizetés- és nyugdíjcsökkentés törvényét. Hetek óta folynak a tiltakozások, tüntettek már nyugdíjasok, kismamák, tanárok, szinte minden szakszervezet – úgy tűnik, hiába. Igazolódni látszik, hogy a politika valóban csak négyévente akarja meghallani az utca hangját.

A román média szerint, ha csökkentik az amúgy is alacsony jövedelmeket, akkor a kormány és az őt támogató pártok képviselői nem csak a törvényért, hanem annak következményeként előálló társadalmi genocídiumért is felelős lesz.

Ne legyenek részesei ennek! Önök magyar szavazatokkal jutottak be a parlamentbe, önöknek az erdélyi magyar közösség érdekéért kell felelősséget vállalniuk, nem a kormány elhibázott politikájáért.

Ne a bérből élőkkel, a kisnyugdíjasokkal, a gyermeket nevelőkkel fizettessék meg azt, hogy a lassan két éve tartó világválságra be nem tartott választási ígéretekkel válaszol a román politika – gazdaságélénkítő programok helyett.

Nem ez az útja a válságból való kilábalásnak!

Önök a mandátum révén döntési jogot, de felelősséget is kaptak a választóktól. Az erdélyi régiók, azok magyar közösségei nevében bizton mondhatjuk: ez nem azonos azzal, amit felelősségvállalás címén a kormány elvár önöktől a szavazáskor.

Éljenek a közösség javára a döntési jogukkal: ne szavazzanak meg, ne vállaljanak felelősséget olyan törvényért, amely csak elmélyíti a válságot, és mélynyomorba, az lét peremére szorít többszázezer embert."

2010. június 14.

Orbán Mihály, az EMNT Partiumi régióelnöke, Gergely Balázs, az EMNT Közép-Erdélyi régióelnöke, László János, az EMNT Székelyföldi régióelnöke

• MAGYARORSZÁG

Mi van?!

Új Magyar Szó, 2010. június 15. – Krebsz János

Szőcs Géza frissen kinevezett kulturális államtitkár Magyarországon nagy interjút adott az Index című internetes újságnak. Örülünk, hogy egy kisebbségi sorba született, a diktatúra által meghurcolt szellemi ember elégtételt kap a sorstól, és a könyveivel, verseivel, műveltségével kivívott tekintélyt kamatoztathatja a magyarság javára.

Még a kinevezése előtt kavart egy kis zavart a Balassi Intézet másik minisztériumhoz kerülésével kapcsolatban, legyintettünk akkor, nehezen lesz a szellem szabad harcosából az államigazgatóság bürokratája, majd beletanul, megvan hozzá az intelligenciája. Az utóbbi vált most kérdésessé.
Ugyanis államtitkár úr el akarja indítani a „Julianus barát" programot, amelyben genetikusok felülvizsgálnák a finnugor elmélet érvényességét.

Államtitkár úr, a cikkhez csatolt életrajz szerint, magyar-orosz szakot végzett a Babeş-Bolyai Egyetemen Kolozsvárott. Bízunk abban, hogy nem felejtette még el az ott megszerzett tudást. Mert itt bizony a szezonnak a fazonnal történő összekeverése hangzott el a szájából, ami már egy érettségi vizsgán sem fér bele a tolerálható egyéni nézetek körébe.

A nyelvrokonság nyelvészeti kategória, semmi köze a genetikához. Mindkettő tudomány, saját szabályokkal, kutatási eredményekkel, elsajátítandó ismeretekkel, mielőtt e tárgykörökben megszólalásra vállalkozhatnánk, akár egy vizsgahelyzetben.

Tény, hogy a rokonság meg a történelem kérdéseiben rengeteg hagymázos meg mélymagyar megnyilatkozás olvasható, komoly piaca van a csakrákkal, sumérokkal, Jézuskirálysággal, Kárpát-medence ősbölcsővel foglalkozó elméleteknek, csak éppen ezek művelőinek semmi köze a tudományhoz. A nyelvtörténet nem tud mit kezdeni a genetika eredményeivel, és a genetikusok sem bújják az etimológiai szótárt.

A finnugor elmélet csak annyit jelent, hogy sok ezer évvel ezelőtt, a mai nyelvállapotból és a nyelvtörténeti emlékekből kikövetkeztethetően, azok, akiket a magyarok őseinek tekintünk, egy nyelvet beszéltek a mai finnek, észtek, manysik stb. őseivel. Ennyi. Hogy sok ezer év alatt még hányféle néppel kerültünk kapcsolatba mind genetikai mind nyelvi hatásokat tekintve, szinte kibogozhatatlan.

Nincs kétségem afelől, hogy államtitkár úr talál akár komoly tudományos tekintélyeket is a „Julianus barát" programban megfogalmazott fantazmagóriák kutatására. Azt is előre látom, hogy pénz is lesz, meg eredmény is. De kegyetlen röhögés is mindazon irányokból, ahol becsülete van a gondolkodásnak. Jobb lenne még idejében visszatérni a szellem és a tudomány értelemből épített bástyái közé.

Eltérő demokráciafelfogások a Házban

Népszava, 2010. június 15. – Fazekas Ágnes, Horváth B. Barnabás

Ismét módosította az alkotmányt az Országgyűlés, így a jövőben a kormányzó többség dönthet arról, kiket jelöl alkotmánybírónak. A tervezetet 261 igen és 112 nem szavazat mellett fogadták el a képviselők. Szintén elfogadták a Nemzeti Együttműködésről szóló politikai nyilatkozatot, illetve megszavazták a választójogi reformot előkészítő testületről szóló határozatot.

A szocialisták szerint a Fidesz egypártrendszer kiépítésére törekszik, a kormánypártok képviselői viszont azt hangoztatták, hogy végre működőképessé akarják tenni a demokráciát.

Mostantól a Fidesz maga döntheti el, kik legyenek alkotmánybírák. Elfogadta ugyanis a parlament azokat a - több civil szervezet és ellenzéki párt tiltakozását kiváltó - javaslatokat, amelyek átalakítják a bírók jelölésének folyamatát. Eddig olyan bizottság döntött a jelölésről, amelybe minden parlamenti párt egy tagot delegált, tehát a jelöltekről kormánypárti-ellenzéki megegyezés kellett.

Lázár aggályokat "hárított"
Működőképességének határára érkezett a magyar állam, ezért a "politikai mutyik" helyett egyértelmű döntésre van szükség - közölte még az ülés előtt Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője. A politikus ezt azon civil szervezeteknek üzente, amelyek aggályaikat fogalmazták meg az alkotmánybírók jelölése miatt. Lázár azt kérte a jogvédőktől, arról is alakítsanak ki véleményt, hogyan létezhet az, hogy egy jól működő demokráciában hiányzik két alkotmánybíró, és nincs például elnöke a Magyar Televíziónak, valamint az Állami Számvevőszéknek. Az Ab tagjairól azt mondta, az az érdekük, hogy "magasan kvalifikált, a szakmai világban elismert, jó hírnévnek örvendő, respektált alkotmánybírók legyenek, akiknek a szakmai felkészültségéhez kétség nem férhet". Bejelentette azt is, hogy mostantól Krakkó Ákos, a Hír Tv riportere tölti be a Fidesz parlamenti frakciójának sajtófőnöki posztját.Mostantól viszont olyan nyolctagú testület jelölheti az Alkotmánybíróság (Ab) tagjait, amelyben a parlamenti erőviszonyok alapján kapnak helyet a tagok, tehát a Fidesz-KDNP egymaga dönthet a jelölésekről. A javaslat ellen tiltakozott az Eötvös Károly Intézet, a K-Monitor, a Trasnparency International Magyarország és a Magyar Helsinki Bizottság is. Az átalakításhoz egyébként egy alkotmánymódosítást és az Alkotmánybíróságról szóló törvényt is módosítani kellett; előbbihez kétharmados többségre volt szükség.

Kormánypárti többséggel fogadták el a Nemzeti Együttműködésről szóló politikai nyilatkozatot is, amelyben az szerepel: a választók akaratából új rendszer jöhet létre, a nemzeti együttműködés rendszere, a szavazófülkékben pedig sikeres forradalom zajlott. Ugyancsak megszavazták azt a határozati javaslatot, amelynek alapján létrejön a választási rendszer átalakítását kidolgozó bizottság. A testületnek, amelyben egyforma számban lesznek kormánypártiak és ellenzékiek 2011. június 11-ig elkészítenie a rendszer átalakítását elérő javaslatát. Ha azonban a bizottságnak nem sikerülne megegyezni, akkor a Fidesz kiindulópontnak ajánlott javaslatát fogadhatja el a Ház. A javaslatot jövő december 31-ig kell a parlament elé terjeszteni, és a 2014-es választások már ennek alapján zajlanának.

Valójában egypártrendszer kiépítésére törekszik a Fidesz, ez az egyetlen választási ígéretük, amit betartanak - jegyezte meg a parlamentben Mesterházy Attila, az MSZP frakcióvezetője. A politikus napirend előtt úgy fogalmazott: "Önök az elmúlt négy évben hazudtak reggel, délben és este". Adóemelést, társadalmi egyeztetést ígértek, ám ez mind elmaradt. A közszolgákat két hónap alatt ki lehet rúgni, a fideszesek boszorkányüldözésbe kezdtek, megosztják a határon túli magyarokat, egyedül választanak alkotmánybírákat és ÁSZ-tisztségviselőket - hangoztatta. Úgy vélte, Orbán Viktor 29 pontos akcióterve azt bizonyítja, hogy a kormánypártiak hazudtak, hiszen a Bajnai-kormány útját folytatják. Olyannyira, hogy "az előterjesztéseken még a nevét is rajtahagyták". Arra szólította fel a fideszeseket, hogy "hagyják abba a hazudozást", ne használják demokráciaellenesen a kétharmadot, mert "rossz az irány".

A kormány nevében Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter a többi között kijelentette, Gyurcsány Ferenc volt antidemokratikus, és az ellen Mesterházy nem szólalt fel. "Megértem, hogy mindenről az egypártrendszer jut eszébe. Sok párt van, nehezen ismeri ki magát az ember" - élcelődött a miniszter, majd azt mondta: "szokjon hozzá, többpártrendszer és demokrácia van. Welcome to the club!, azaz Isten hozta a klubban!"

• KÁRPÁT-MEDENCE

Bugár nevet, Csáky sír

Új Magyar Szó, 2010. június 15.

Kiesett a pozsonyi parlamentből a Csáky Pál vezette Magyar Koalíció Pártja (MKP), bekerült ellenben a törvényhozói testületbe a Bugár Béla alapította Most-Híd a szombati szlovákiai választások nem hivatalos végeredménye szerint. A szavazás a Robert Fico vezette koalíció bukását, és ellenzéki, illetve parlamenten kívüli pártok győzelmét hozta.
Az eddigi koalíció vezető ereje, a Smer közel 35 százalékot szerzett, ezzel 62 képviselőt küldhet a 150 fős parlamentbe koalíciós társai közül a Szlovák Nemzeti Párt 5,1 százalékot ért el, ez 9 mandátumot jelent a parlamenti többséghez azonban 76 mandátum kell. A hiányzó képviselőket az eddigi harmadik koalíciós párt nem tudta szállítani, a Vladimír Meciar vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom ugyanis nem lépte át az ötszázalékos küszöböt, 4,4 százalékot ért el.
Az ellenzék vezető ereje, a Szlovák Kereszténydemokrata Unió 15,4 százalékot (28 mandátum), a most először parlamentbe jutó Szabadság és Szolidaritás 12 százalékot (22 mandátum), a Kereszténydemokrata Mozgalom 8,6 százalékot (15 mandátum) szerzett. A magyar pártok közül a 8,12 százalékos Híd 14 képviselőt küldhet a parlamentbe, az MKP azonban csak 4 százalékot kapott, így nem érte el a küszöböt.

Lemondott az MKP elnöksége
Tekintettel a választási eredményre lemond az MKP egész elnöksége – jelentette be tegnap Csáky Pál párt elnök a testület pozsonyi ülése után. „Nem vagyunk elégedettek az eredménnyel, ez az MKP érzékeny veresége, amely nem maradhat következmények nélkül – fejtette ki Csáky. – A mai nappal az egész elnökség benyújtja lemondását".
Beszámolója szerint jövő szombatra összehívták a párt országos tanácsát, amely majd határoz a tisztújító kongresszus időpontjáról. Erre valószínőleg szeptemberben fog sor kerülni. Csáky köszönetet mondott az MKP választóinak, és gratulált a parlamentbe bejutott pártoknak. Megjegyezte: az MKP üdvözli, hogy Szlovákiában várhatóan kormányváltásra kerül sor.

Ficót kérték fel kormányalakításra
A szlovák államfő azonban a jelek szerint nem akar kormányváltást, ugyanis tegnap bejelentette, hogy a jelenlegi miniszterelnök Robert Ficónak, a Smer elnökének kíván kormányalakítási megbízatást adni.
„Erkölcsi kérdésnek tekintem, hogy az kapjon lehetőséget a kormányalakításra, aki azt leginkább megérdemli, aki megnyerte a választásokat" – jelentette ki Ivan Gasparovic. Hozzátette, legkésőbb ma találkozik Robert Ficóval, és egyeztetnek a helyzetről. Kifejtette: amennyiben Fico kísérlete nem jár sikerrel, a „konkrét helyzet" függvényében dönt a további lépésekről.

Az ellenzék nem tárgyal a Smer-rel
A négy szlovákiai jobbközép párt tegnap megerősítette, hogy egyikük sem kíván a Smer-rel tárgyalni a kormányalakításról. A Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKU), a Szabadság és Szolidaritás (SaS), a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) és a Híd vezetői megerősítették: közös jobbközép kormányban gondolkodnak. Iveta Radicovának, az SDKU listavezetőjének véleménye szerint a mostani választásokkal Szlovákiában a múlté a Vladimír Meciar nevével fémjelzett időszak, mert a Néppárt-Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom nem került be a parlamentbe.
„A polgárok azt is megmutatták, hogy nem kívánják a folyamatos feszültség politikáját. Ezért került be a parlamentbe a Híd és nem az MKP" – vélekedett Radicová. „A négy párt közül az SDKU szerezte meg a legtöbb szavazatot, ezért őt illeti meg a kormányfői tisztség betöltésének joga" – mondta Richard Sulík, az SaS elnöke. „Nincs gondunk azzal, hogy Radicová legyen a miniszterelnök" – hangsúlyozta Bugár Béla.

Felvidéki fordulat

Krónika, 2010. június 14. – Rostás Szabolcs

Talán nem túlzás földcsuszamlásszerűnek nevezni a szlovákiai parlamenti választások eredményét, vizsgáljuk azt akár szlovák, akár magyar szemszögből. A megmérettetés első számú hozadékának vitán felül az számít, hogy noha megnyerte a választást, várhatóan ellenzékbe szorul Robert Fico kormányfő szociáldemokrata pártja, amely négy éve mást sem tesz, mint szisztematikusan igyekszik megalázni a félmilliós felvidéki magyarságot, ezáltal keresve a konfrontációt déli szomszédjával, Magyarországgal.
Jó hír az is, hogy kiszorult a pozsonyi törvényhozásból a Fico magyarellenes ámokfutásához koalíciós partnerként asszisztáló Vladimír Mečiar, míg a szintén Fico-partner Ján Slota fasisztoid Szlovák Nemzeti Pártja épphogy átlépte az ötszázalékos parlamenti küszöböt. Ha a törvényhozásban enyhe többségre szert tett négy jobbközép szlovákiai pártnak valóban sikerül koalíciót kötnie, és megbuktatnia Fico hatalmát, akkor az egyaránt véget vethet az eddigi rémálomszerű szlovák–magyar viszonynak, és új fejezetet nyithat a felvidéki magyarok önazonosságáért vívott harcában is.

Az államközi kapcsolatok alakulása tekintetében nem mellékes, hogy – akárcsak Bukarest viszonylatában – a frissen hatalomra került Fidesznek az Európai Néppárthoz tartozó alakulatokkal kell tárgyalóasztalhoz ülnie Pozsonyban is. Óriási meglepetésnek számít az 1998-ban három magyar alakulat egyesüléséből létrejött Magyar Koalíció Pártjának kihullása a parlamentből. Csáky Pálék kudarca azt jelzi, hogy a felvidéki magyarok elfordultak az MKP-tól, és inkább hajlandók rábízni a parlamenti képviselet terhét egy olyan „vegyes alakulatra", Bugár Béla Híd-Most Pártjára, amelynek programjában annyira hangsúlyos szerepet kap a szlovák–magyar együttélés, hogy emiatt bizony sokan „leszlovákozzák".
A következő időszakban kiderül, mennyire járható Bugárék útja, és ez a tapasztalat bizony Erdélyben is tanulságos lesz, elsősorban az RMDSZ számára. És nemcsak a tekintetben, hogy Markó Bélának ezentúl úgy kell szembenéznie Bugárral, mint aki itthon kíméletlenül ostorozza a politikai pluralizmust, egy hete pedig Csákynak kampányolt. Az RMDSZ-nek azon kell elgondolkodnia, miért nem sikerült az elmúlt húsz év során bár feleannyi román értelmiségit a maga oldalára fordítania, mint a Hídnak az elmúlt egy évben szlovákot.

Krónika: Bugárék átlépték az etnikai határvonalat

MTI Bukarest, 2010. június 14. – Garzó Ferenc

- Bugárék átlépték az etnikai határvonalat - így értékelte Bakk Miklós politológus a szlovákiai választások eredményét hétfőn az erdélyi Krónikában, amely egy másik írásában földcsuszamláshoz hasonlította a történteket.

A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem politikatudományi tanszéke magyar tagozatának vezetője szerint a felvidéki magyar pártoknak a szlovákiai választások során produkált eredményéből többek között kitűnik, hogy a Bugár Béla vezette Hídnak sikerült megvalósítania mindazt, amire például Erdélyben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) fennállása óta nem képes, vagyis átlépte az etnikai határvonalat.
"A Híd egyértelműen úgy tudta növelni támogatottságát, hogy sikerült megszereznie a szlovák nemzetiségűek szavazatait is. Érdemes lesz elemezni a következő időszakban, hogy egy hasonló politikai projektet miért lehetett megvalósítani Szlovákiában, Romániában pedig nem" - állapítja meg a politológus.
Bakk Miklós emlékeztet: már korábban felmerült, hogy az RMDSZ etnikai pártból regionális alakulattá válhatna, mindez azonban a mai napig nem történt meg, ellenben a Híd sikerre vitte ezt az elképzelést. A nyilatkozó ugyanakkor azzal magyarázza a parlamentbe bejutott felvidéki magyar párt sikerességét, hogy szerinte Szlovákiában kevésbé éles a kulturális törésvonal a szlovák és a magyar társadalom között, mint Erdélyben a román és magyar között. Emlékeztet arra is, hogy a Felvidéken Erdélyhez képest magasabb a vegyes házasságok száma.
A Krónika vezércikkében földcsuszamlásszerűnek nevezni a szlovákiai parlamenti választások eredményét. A megmérettetés első számú hozadékának számít - írja -, hogy noha megnyerte a választást, várhatóan ellenzékbe szorul Robert Fico kormányfő szociáldemokrata pártja. Ez a politikai erő a vezércikkíró szerint négy éve mást sem tesz, mint igyekszik megalázni a félmilliós felvidéki magyarságot, ezáltal keresve a konfrontációt déli szomszédjával, Magyarországgal.
Csáky Pálék kudarca azt jelzi - fejti ki a kommentátor -, hogy a felvidéki magyarok elfordultak az MKP-tól, és inkább hajlandók rábízni a parlamenti képviselet terhét egy olyan "vegyes alakulatra", amelynek programjában annyira hangsúlyos szerepet kap a szlovák–magyar együttélés, hogy emiatt bizony sokan "leszlovákozzák". A következő időszakban kiderül, mennyire járható Bugárék útja, és ez a tapasztalat Erdélyben is tanulságos lesz, elsősorban az RMDSZ számára - vélekedik a Krónika kommentátora. Szerinte az RMDSZ-nek azon kell elgondolkodnia, miért nem sikerült az elmúlt húsz év során legalább feleannyi román értelmiségit a maga oldalára fordítania, mint amennyi szlovákot sikerült a Hídnak az elmúlt egy évben.

Csáky: nem hittük el, hogy ez megtörténhet

Bumm.sk, 2010. június 14.

Csáky: nem hittük el, hogy ez megtörténhetCsáky Pál, a parlamentből kiesett Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke kijelentette, a párt sikertelenségét nem lehet a választókra kenni. Elismerte, bizonyos felmérések jelezték, hogy előfordulhat az MKP kiesése, de ezt a vezetés nem akarta elhinni.

„Úgy néz ki, hogy a választópolgárok azt mondták, ezt a fajta politikát, ezt a fajta politizálási stílust nem tudják olyan mértékben támogatni, hogy elég legyen a bejutási küszöb elérésére" - jelentette ki az MKP elnöke a Duna Televízióban.

Az okokat még elemezni kell. Egészében véve ez egy komoly helyzet, nem csak az MKP, hanem a szlovákiai magyarok tudata számára is – szögezte le Csáky. „Tartunk tőle, hogy ez ki fog hatni a jövő évi népszámlálásra is" - mondta a politikus.

Elismerte: bizonyos közvélemény-kutatások jelezték a párt kiesésének lehetőségét, ám ezt a vezetés "egyszerűen nem akarta elhinni".

Arra a kérdésre, miért voksoltak inkább a Hídra a választók, Csáky úgy reagált: ott lehet az okok között az általános politikai változás erős kívánása is, ez emelte például a Szabadság és Szolidaritás pártot is viszonylag magas százalékkal a pozsonyi parlamentbe.

Kusý: a magyar szavazói bázis véges

A televízió Heti Hírmondó című műsorában Miroslav Kusý professzor, politológus is beszélt a választási eredményekről. Kijelentette, egészében véve ilyen eredménnyel számoltak a demokratikus spektrumon belül. Az ingadozásokat nehéz volt előre jelezni: azt például, hogy az MKP kiesik, vagy hogy Fico pártja ilyen sok százalékot kap.

Kollai István, a Terra Recognita Alapítvány elemzője úgy vélte: nüansznyi dolgokon múlott, hogy kormányváltás lesz Szlovákiában. Az MKP kiesése ugyanis 17 ezer szavazaton múlt, ennyivel maradt le a parlamenti küszöbről Vladimír Mečiar pártja is, illetve kétezer szavazattal lépte át a küszöböt Ján Slota pártja, a Szlovák Nemzeti Párt.

Kusý professzor szerint egyszerű oka volt Csákyék kiesésének: a magyar szavazói bázis véges; minél többet kaptak ebből Bugárék, annál kevesebb jutott az MKP-nak.

Kollai István szerint Bugár Béla pártjának közel negyede lehetett szlovák nemzetiségű. Úgy látja: az MKP beszorult egy szerepbe: a szigorúan etnikai, sok szempontból vidéki magyar párt szerepébe, amely részérdekeket képvisel.

Négy évvel ezelőtt voltak szlovák-magyar nyelvű plakátjaik, most csak magyar nyelvűeket használtak. A fiatalokat nem tudták megszólítani, rendezvényeiknek nem volt profi hangulata – szemben Bugárék profi kampányával – sorolta a lehetséges okokat Kollai.

Csáky Pál pártja elszigeteltségbe került, mind a kormánykoalíció, mind a szlovák ellenzéki pártok részéről - állította Miroslav Kusý. Főleg az elmúlt időszakra igaz ez, amikor szenvedélyes vita bontakozott ki a kettős állampolgárságról. Ez is szerepet játszhatott a párt gyenge szereplésében.

• EURÓPAI UNIÓ – EURÓPAI PARLAMENT

Hivatalos: Tőkés EP-alelnöksége ellen szavaznak a román liberálisok

Krónika, 2010. június 14.

A Nemzeti Liberális Párt (PNL) országos politikai bizottsága hétfőn egyhangúlag úgy döntött, hogy az alakulat európai parlamenti képviselői ne támogassák szavazatukkal, hogy Tőkés László legyen az EP alelnöke. A liberálisok szerint Tőkés tevékenysége a román állam ellen irányul, jelölésével pedig sérül Románia szuverenitása.

A PNL vezetősége hétfői ülésén arról is döntött, hogy felkérik a Demokrata Liberális Párt (PDL): képviselőit, hogy csatlakozzanak hozzájuk és szavazzanak nemmel Tőkés László alelnökségére. Crin Antonescu pártelnök szerint – aki a hétvégén nacionalista támadást intézett Tőkés ellen – noha az EP néppárti frakciójában ülnek, a PDL-képviselők „mindenekelőtt románok", most pedig szavazatukkal a nemzeti méltóságukat fejezhetik ki.
Mircea Ionescu Quintus, a PNL tiszteletbeli elnöke azt mondta: az utóbbi 18 évben Tőkés a román állam ellenfeleként viselkedett, holott „ő román állampolgár, és bárhol országunk és lakóinak érdekeit kell képviselnie".
Din Zamfirescu, a PNL vezetőségi tagja úgy fogalmazott: nem érti, hogy „barátja", Orbán Viktor milyen jogon jelöl román állampolgárt egy EP-tisztségbe, ami „egyfajta lépés Románia szuverenitása ellen".

Tőkés ellen szavaznak ma a román liberálisok

MTI, 2010. június 15.

A Nemzeti Liberális Párt (PNL) vezetősége tegnap egyhangúlag döntött arról, hogy európai parlamenti (EP) képviselői Tőkés László EP-alelnöki tisztsége ellen fognak szavazni. Az ellenzékben lévő PNL egyúttal felszólította a kormányzó Demokrata-Liberális Pártot (PD-L), hogy helyezkedjen ugyanerre az álláspontra.
Crin Antonescu, a PNL elnöke a döntés után adott nyilatkozatában ugyanezt kérte az összes román európai parlamenti képviselőtől, hangsúlyozva: a Tőkés László személyét illető ellenszavazatukkal a „nemzeti méltóságot" kell védeniük.

Tőkést múlt héten a Fidesz-delegáció javaslatára az európai néppárti frakció jelölte az Európai Parlament alelnöki posztjára, amely Schmitt Pálnak, a magyar Országgyűlés elnökévé történt megválasztása után üresedett meg. A parlament plénuma ma szavaz az alelnöki tisztség betöltéséről.
A liberálisok rendkívüli módon rosszallják, hogy a szintén néppárti, Emil Boc kormányfő vezette PD-L is támogatta Tőkés jelölését. Antonescu „történelmi" érvre hivatkozva indokolta politikai alakulatának álláspontját. Kifejtette: annak idején éppen a liberális párti Ionel Brătianu írta alá miniszterelnökként a trianoni szerződést. Mivel a mai PNL az ő „örökösének" tekinthető, a PNL politikusai nem szavazhatnak Tőkés László személyére, mivel – mint Antonescu fogalmazott – tevékenysége a román állam ellen irányul, jelölésével pedig sérül Románia szuverenitása.
A múlt héten a Szociáldemokrata Párt tisztségviselői is hevesen tiltakoztak Tőkés jelölése ellen. Lia Olguţa Vasilescu szenátor naivitásnak nevezte Cristian Preda demokrata-liberális EP-képviselő nyilatkozatát, amely szerint Tőkés megválasztása a román-magyar megbékélés jelképévé válhat.

A magyar-szlovák viszony is téma volt az EP-ben

HVG, 2010. június 15.

A közép-európai árvizekkel és a magyar-szlovák viszonnyal foglalkozott több képviselő az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén hétfőn este, napirenden kívül elhangzott felszólalásában.

Deutsch Tamás (Fidesz), a romániai magyar Tőkés László és Bauer Edit (szlovákiai Magyar Koalíció Pártja) elsősorban az árvízzel kapcsolatos szolidaritásra hívta fel a figyelmet.

A másik téma kapcsán Mészáros Alajos (MKP) és Bauer Edit úgy vélte, a kettős állampolgárság megadása szimbolikus gesztus, semmilyen veszélyt nem jelent a környező országokra, míg a szlovák Sergej Kozlík szerint sérti az EU alapelveit, hogy a kormány nem is kíván tárgyalni a törvényről a szomszédos országokkal.

A szlovák-magyar viszonyt érintő felszólalások között Kozlík (LS-HZDS) úgy ítélte meg: figyelmeztető jelzés Európa számára az is, hogy a magyar politikai körök "kétségeket próbálnak kelteni" a trianoni szerződéssel kapcsolatban.

Mészáros Alajos szerint "túl kell lépni a trianoni diktátum jelentette példátlan igazságtalanságon", és "el kell fogadni a helyzetet". Mint mondta, az új magyar kormány döntése a kettős állampolgárság megadásáról szimbolikus gesztus, amely a magyar nemzet összetartozását hivatott jelezni. Kérte, hogy "tegyék ezt lehetővé feltétel nélkül" az érintett polgárok számára.

Bauer Edit hozzátette, hogy a szlovák állampolgársági törvény hátrányos megkülönböztetést hozott. Egy sor munkahelyhez például a kettős állampolgárok nem juthatnak hozzá, azzal az indoklással, hogy biztonsági kockázatot jelentenek. Az állampolgárok ilyenfajta megbélyegzése teljes mértékben elfogadhatatlan - szögezte le a képviselő.

Jerzy Buzek EP-elnök egyébként ezen az EP-ülésen mutatott be két új magyar EP-képviselőt, a Schmitt Pál helyére lépő Pelczné Gáll Ildikót (Fidesz) és a Balczó Zoltán mandátumát átvevő Kovács Bélát (Jobbik).

Kedden Schmitt Pál megüresedett alelnöki helyéről is dönt az EP. A Fideszt is tagjai között tudó Európai Néppárt Tőkés Lászlót jelölte erre a tisztségre.

Renate Weber îl susţine pe Tokes pentru preşedinţia PE

Realitatea.net, 2010. június 11.

Europarlamentara PNL Renate Weber declară că îl susţine pe Laszlo Tokes pentru funcţia de preşedinte al PE. Weber aminteşte că o întrebare a lui Tokes a dus la elaborarea şi votarea rezoluţiei care cere interzicerea cianurilor în minerit.

Renate Weber declară va vota în favoarea alegerii lui Laszlo Tokes în poziţia de viceperşedinte al PE. Ea spune că, de când este membră a PE, a remarcat că Laszlo Tokes se bucură de un respect formidabil din partea delegaţiei Ungariei. În plus, propunerea acestuia pentru funcţia de vicepreşedinte este agreată de tot grupul său politic şi are şanse mari să fie ales.

"Laszlo Tokes a fost iniţiatorul unei întrebări lansate în Plenul PE care a dus la elaborarea şi votarea rezoluţiei care cere interzicerea folosirea cianurii în minerit. Iar dacă va fi ales, din noua
poziţie de vicepreşedinte, cuvântul său va avea o altă greutate, inclusiv în ceea ce priveşte chestiunea mineritului cu cianuri, şi, implicit, în ceea ce priveşte soarta proiectului de la Roşia Montană", punctează europarlamentara PNL.

Aceasta aminteşte că din ceea ce i-au spus colegii din grupul PPE, "Marian Jean-Marinescu, mare susţinător al proiectului Roşia Montană, s-a pronunţat foarte vehement împotriva lui Tokes".

Renate Weber comentează şi poziţiile membrilor PNL exprimate deja: Cristian Buşoi în favoare, Adina Vălean împotrivă.

"În acest al doilea caz, nu ştiu cât a contat poziţia lui Laszlo Tokes în chestiunea minorităţii maghiare din România... sau mai degrabă tot poziţia lui extrem de fermă împotriva proiectului minier de la Roşia Montană", afirmă europarlamentara.

• ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA

Kapitalizmus?

Népújság, 2010. június 15. – Virág György

Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni a különböző társadalmi rendszerek lényegét, akkor a kapitalizmust akár úgy is tekinthetjük, mint egy olyan együttélési keretet, amelyben mindent a pénznek rendelnek alá. Ehhez a megállapításhoz nem kell feltétlenül elolvasni Marx vagy sok más, kiváló közgazdász életművét, bőven elég, ha egyszerűen észleljük: az értékek áruvá válása viszonylag egyszerű és jól mérhető folyamat eredménye.

Gondoljunk csak bármilyen, ember által létrehozott érték besorolására egy bizonyos „skálán": ennyit és ennyit érnek a régiségek, képzőművészeti alkotások, könyvek (manapság inkább érzékeny lemezek), frissen épült „paloták", luxustól tobzódó gépkocsik, jachtok stb. De vajon mennyit ér az emberi élet? Erre is hamar megkapjuk a választ: semennyit, hiszen ha csupán az egészségügyi szolgáltatásokért vagy a krónikus betegek gyógyszereiért kifizetendő összegek nagyságát nézzük, akkor az egyszerű halandó élete bizony fenn nem tartandó, értéktelen „kacattá" silányul. Meg kell jegyeznem, nem véletlenül írtam „egyszerű halandót": vannak ugyanis közöttünk olyan életek, amelyekért magasan képzett orvosok hada küzd folyamatosan, kutató gyógyszerészek serege talál fel és értékesít csodaszereket, megfelelő anyagi ellenszolgáltatásért.

Ezenközben úgymond az élet megy tovább: aki nem tartozik a „szerencsés" életpályát járók közé, netán az élet megpróbáltatásai rokkanttá tették, az ne tartson igényt állami gondoskodásra. Az állam ugyanis nem arra való, okosítanak naponta a médiák, hogy valamilyen „kifizető hely" legyen. Érdekes, arra sem tűnik képesnek az állam, hogy megvédje magánvagyonunkat, munkával, több-kevesebb verejtékkel megszerzett megélhetési forrásainkat, de arra sem, hogy oktatási rendszerünket biztos szellemi gyarapodásunk eszközeként működtesse. Arra sem alkalmas, hogy a közszolgáltatások kifizetett ellenértéke fejében a szerződött feltételeket biztosítsa. A művelődés, a színvonalas művészeti értékek megóvásáról már szót sem érdemes ejteni.

Ma már láthatjuk: ami évszáza-dokon keresztül szilárdult meg, elsősorban tőlünk (távol)nyugatra, az itt nálunk is csak hosszú vajúdás után valósulhat meg. A távol-nyugatot azért kötelező ide jegyezni, mert a többi, egykoron egy táborba tartozó ország példája mutatja: az átmenet igencsak keserves valamennyi volt szocialista ország számára. El kell tehát fogadnunk, hogy mostanában azért „fizetünk", mert közel öt évtizedet töltöttünk szellemi börtönben. Békétlenkedésünk azonban ettől függetlenül jogos, hiszen eltelt már húsz év azóta, hogy megkezdtük a felzárkózást a világ nagyobbik felének eszméihez. És kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy ezt a két évtizedet is az elfecsérelt előzőekhez kell csatolnunk.

Nem is mondhatunk mást, miközben azt látjuk, hogy „sikerült" teljes egészében lerombolni a hitet szinte mindenben, ami a társadalom működéséhez szükséges. Elsősorban talán éppen a magántulajdon szentségét romboljuk nap mint nap, holott ez a kapitalistának nevezett társadalom egyik alappillére. Nem sorolom a jogos tulajdonosok kálváriáját vagyonuk visszaszerzéséért, de azt elképzelhetetlennek hittem, hogy manapság semmit nem tesz az állam azért, hogy biztonságban tudhassa a polgár a jogos tulajdonát. Hangsúlyozom: a jogos tulajdonát! Mert a jogtalant, vagy legalábbis nagy valószínűséggel a matematikailag, erkölcsileg sem igazolható jogtalant annál inkább védi. Egyszerűen: évekig húzódó perekkel, jól fizetett ügyvédekkel és/vagy lefizetett bírákkal. Kíváncsi vagyok, hogy ugyanezek a bírák, akik évtizedekig azért voltak kedvezményezettjei az államnak, hogy a régi rendet kiszolgálják, mostantól megcsonkítani rendelt, kiemelt nyugdíjaik töredékével meg fognak-e elégedni? A hozzájuk hasonlóan kivételes bánásmódban részesült egykori katonatisztek, belügyi alkalmazottak szerzett előjogaik védelmében vajon el fognak-e menni a strasbourgi igazságszolgáltatókig? Hiszen az elmúlt években Románia számtalan alkalommal volt kénytelen fizetni az itthoni igazságszolgáltatók nyilvánvalóan hibás ítéletei miatt. És mindezeket az összegeket nem a felelősöktől vonták le, hanem közpénzből! Nem bízhatunk abban, hogy ezután másként lesz.

„Sikerült" az elmúlt két évtizedben azt a bizalmi tőkét is felélni, amely a többpártrendszerben látja a demokratikus berendezkedésű országok haladásának legfőbb biztosítékát. Nem is csoda, hiszen a román politikai élet valamennyi fontos szereplője volt immár kormányzati pozícióban, anélkül hogy bizonyította volna rátermettségét. Manapság az emberek többsége kiábrándult a tengernyi ígéretből, és számunkra sokkal fájdalmasabb, hogy mindazokból is, akikre következetesen szavaztunk. Mennyi hitelük lehet ugyanis például azoknak a mostani ígéreteknek, hogy a megszorító intézkedések csupán néhány hónapig maradnak érvényben? Van-e olyan hiteles politikai alakulat, amelynek ezt el lehet hinni?

Soraim fogalmazása közben nem tudhatom, mi lesz a sorsa a bizalmatlansági indítványnak. Véleményem szerint azonban sem a kormányválság, sem a nemzetközi hitel esetleges késlekedése, de még a nemzetiségi törvény vagy a tanügyi törvény számunkra kedvezőbb változatának (bizonytalan!) elfogadása sem elegendő érv arra, hogy képviselőink saját választóik érdekei ellen szavazzanak.

Magyarországon most éppen a „termelő kapitalizmus" újraindításával próbálkoznak, a „spekulatív pénzügyi kapitalizmus" visszaszorításával. Érzékenyen érdeklődve figyelhetjük, hogyan sikerülhet stabil bankrendszer, nemzetközivé vált szabályozók ellenében sikeresen termelni, hiszen hitel (ezúttal pénzügyi értelemben vett) nélkül a termelő kapitalizmus sem működik sehol a világon. Történelmi tapasztalat, mi is megéltük, hogy a nyakló (és főleg eladás!) nélküli termelés túltermeléshez vezet, az összes katasztrofális következménnyel együtt. Tartok tőle, hogy a népszerűnek indult törekvéseknek hamarosan gátat vetnek azok a szabályok, amelyeket önként vállaltunk, amikor országaink az Európai Unióba besoroltak. Hasznosabbnak vélem, ha az elkövetkezendő magyar–román közös kormányüléseken sokkal összehangoltabb gazdasági együttműködésről tárgyalna a két ország felelős vezetősége, semmint üres, kölcsönös udvariassággal telne az idő. Azt is nagyon hamar tisztázni illene, hogy a nagy igyekezetben most éppen melyik képviseletünk (RMDSZ, EMNT, MPP?) lesz a frissen alakult magyar kormány anyagi kedvezményezettje. Ha ugyanis a Jobbikhoz hasonló suta gyorsasággal akarják adni nekünk a leckét (és némi pénzmagot), biztosan terméketlen talajra fogják szórni a magyar adófizetők pénzét. Nagyon ideje volna erről is magyarul beszélni, miközben látjuk jól, hogy a szlovákiai magyarok milyen „sikeresen" játszották ki magukat a minapi választásokon. Tévedés ne essék: nálunk, amennyiben előrehozott választások lesznek, a jelen szétszórtságában egyetlen külön magyar képviseletnek sem lesz esélye bejutni a román parlamentbe, mi ugyanis régen sem voltunk 7-8 százaléknál nagyobbak, szemben a szlovákiai magyarok 10 százalékával! Akkor pedig majd megvalósul a mindenkori román hatalom vágya.

És akkor majd lesz elég időnk keresni, hogy ki volt a hibás!

Másvalakinek meg adok, mert a cimborám

2010. június 11. – Földes András

Szőcs Géza, a kulturális terület új vezetője Nyugat-Európa helyett Türkmenisztán, Kazahsztán és az üzbégek felé nyitna. A három F, a finanszírozandó, felejthető, felejtendő elve ellenére sem tiltana be semmit. Heteken belül kiderül, mely nemzeti intézmény vezetőjét váltják le, kicsit később az is, hogy van-e közünk a sumérokhoz. Az új kulturális vezetés számára a legfontosabb a film, meg az, hogy minden be legyen digitalizálva. Orbán első kormányzásával ellentétben jelenleg nem központi kérdés a kultúra, sem kormányzatilag, sem szimbolikusan.

Milyen célokkal veszi át a kulturális terület irányítását?
Egyfelől a nemzetegyesítés fontosságának tudatában. Ezen nemcsak a Trianon után több részre szakadt nemzetet értem, hanem az egyes közösségeken belüli, például a magyarországi nemzettesten belüli szakadások, törésvonalak, lövészárkok betemetését, áthidalását, megszüntetését. Ez a feladat csakis a kultúra eszközeivel teljesíthető. Továbbá: mivel nemzetünk egy óriási szellemi értékfelhalmozás tulajdonosa, amelyet a nyitottság határoz meg, tehát mivel mindig közvetítő és befogadó szerepet játszott, ennek köszönhetően úgy válhat Európa egyik legműveltebb nemzetévé, hogy közvetítő tudásközponttá válhasson Ázsia fele.
Bizonyára mindegyikünk találkozott már ázsiaiakkal, akiknek a puszta tény is, hogy magyarokkal került kapcsolatba, már maga élmény volt. Vannak országok Kazahsztántól Japánig, ahol ha egy magyar érkezik hozzájuk, már a repülőtéren széles mosollyal fogadják. Ez nem sok helyen fordul elő. Ázsiában mint távolba szakadt testvért tartanak minket számon.
Ha konkrét lépésekről beszélünk, akkor ezt a hídszerepet Európa és Ázsia közt hogyan alakítaná ki. Kínai oktatást vezetne be az iskolákban?
Nem pont Kínára gondoltam. Ők amúgy is meg fognak jelenni maguktól is. De rengeteg ázsiai ország van, amelyek mind a türk – vélt vagy valós – rokonság révén kerülnek az érzelmi látókörünkbe. A kazah, kirgiz, üzbég, türkmén világ – a tadzsik ettől különbözik, de a jászság révén azért feléjük is kapcsolódunk –, ezek az országok a maguk több ezer éves kultúrájával önérzetesen szeretnék magukat megjeleníteni Európa számára, saját kulturális értékeik jogán. Csakhogy ehhez nemigen van fogadókészség.

Szőcs Géza
Szőcs Géza (Marosvásárhely, 1953. augusztus 21.) erdélyi magyar költő, politikus. Édesapja Szőcs István, újságíró, kritikus. A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen végzett magyar–orosz szakon. 1979-80-ban Sütő András javaslatára egy évig Herder-ösztöndíjas volt Bécsben. 1981–82-ben szerkesztette az Ellenpontok című szamizdat kiadványt, amiért a román államvédelmi hatóság többször is letartóztatta és bántalmazta, ezután elhagyta Romániát. A rendszerváltás után 1990-ben visszatelepült Kolozsvárra, újságírói-szerkesztői munkája mellett politikai szerepet is vállalt: 1990–91-ben az RMDSZ főtitkára, 1991–1993 között politikai alelnöke volt. 2010-től az Orbán-kormány kultúráért felelős államtitkára. Kinevezését a Fideszen belül elutasítás kísérte, Orbán Viktor mégis őt tette meg államtitkárnak a Nemzeti Erőforrás Minisztériumban, ami a köztük lévő jó viszonnyal magyarázható. Szőcs Lévai Anikó szakácskönyvében is közreműködött.
Mi magunk olyan programokat kívánunk megjeleníteni Nyugat-Európában, amelyek ott másodlagosnak számítanak, mert azt ők jobban csinálják. „Ne mutassák meg nekünk itt Berlinben, hogy hogyan kell videóinstallációt csinálni." Tehát ne Európában kívánjunk magunknak szekunder szerepeket, inkább Ázsia fele kellene megjeleníteni saját magunkat, továbbá Nyugat-Európából volna helyes értékeket irányítanunk arrafele. Talán nem túl korai megemlítenem egy másik tervemet, hogy egy minden eddiginél nagyobb szabású digitalizálási programot szeretnék elindítani. Jelenleg ez ott tart, hogy a már létező jelentős számú kezdeményeket integráljuk egyetlen egységes rendszerbe. Az az elképzelésem, hogy a kulturális tárca által támogatott intézmények, kiadók, folyóiratok alapvetően annak függvényében és mértékében juthassanak támogatáshoz, hogy mennyiben járultak hozzá ehhez a programhoz.
Arról van szó, hogy egy folyóirat nagyobb eséllyel juthat támogatáshoz, ha elkészíti a weboldalát?
Egy-egy szerkesztőség vagy múzeum olyan területeken kap digitalizálási feladatokat, amelyek számukra magától értetődőek. Nemcsak arra gondolok, hogy mondjuk a Tiszatáj következő számát mindenestől a központi rendszerbe kell belevinni.

Ez egyszerű feladat. De arról is szó van, hogy például legközelebbi szerzőik egyike, Baka István teljes lírai életművét és annak recepcióját dolgozzák fel. Tehát ha még nincs ilyen, készítsenek egy Baka-monográfiát és egy Baka kritikai kiadást. Ezt bárki másra bízni jelentős összeg lenne. Nekik viszont van erre kész apparátusuk, hátuk mögött ott van egy egyetem, az ő szerzőjük volt Baka István a kezdetektől haláláig, magától értetődik, hogy ez egy rájuk szabott feladat. De Klebelsberg szegedi építkezéseinek történetét megírni szintén.
Minden intézménytől, ami állami támogatásért folyamodik, elvárnak valamilyen digitalizációs munkát?
A legtöbbtől elvárunk ilyet. Egy színháztól azt várnám, hogy az előadásról, a díszletekről készüljön legalább egy dokumentumfilm. Gyűjtsék össze a régi plakátokat, katalógusokat, a színházban játszó egykori és mai színészek névsorát.
Folyik Magyarországon digitalizációs munka. A NAVA a magyar tévék műsorát archiválja, de ott problémát okoznak a szerzői jogi kérdések, amik miatt az anyag nem nyilvános, nem korlátlanul hozzáférhető. Hogyan oldanák meg ezt az ügyet?
A tévéknél és filmes műhelyekben zajló digitalizáció olykor sikeresnek mondható, olykor viszont az eredmény nem kompatibilis más rendszerekkel. Tudnék olyan televíziót megnevezni, ahol olyasmit archiválnak, ami aztán soha nem lesz hasznavehető, mégis elszámolják érte a pénzt. Ebből a zsákutcából ki kell jönni.
Ez mit jelent?
Egységesíteni kell a munkát. Egy digitális múzeumot kell elképzelni, amelybe minden értékünknek bele kell kerülnie. Ha máshogy nem megy, a szóban forgó vitás tartalmak legyenek fizetősek. A rendszer maga ingyenes, de aki Baka István kéziratban maradt verseit ismerni akarja, a hetven év lejártáig köteles jogdíjat fizetni. De az is járható út lehet, hogy a rendszer megvásároljon bizonyos jogokat a jogtulajdonosoktól.
Az elmúlt héten került nyilvánosságra az ön magánlevélnek szánt körlevele, amelyben nyomást akart gyakorolni Orbán Viktorra, hogy ne vegye el a kulturális államtitkárságtól a Balassi Intézetet. Jó ötlet volt?
Egyáltalán nem nyomást akartam gyakorolni, csupán tájékoztatni. Amikor ezt a magánlevelet megírtam neki, még nem voltam kinevezve. Olyan civilnek tartottam magam, aki értesült arról, hogy kialakulóban vannak elképzelések, amelyek az intézetek jövőjét más államigazgatási keretek között képzelik el. Miután apparátuson kívüli emberként nem volt semmilyen eszközöm az ellenvéleményem megfogalmazására, hogy nagyobb súlyt adjak ennek az ellenvéleménynek, úgy gondoltam, először is megkérdezem erről a kulturális élet néhány fontos szereplőjét.
Ez számomra természetes gondolat volt, de tény és való, hogy sokaknál kiverte a biztosítékot, mert egy közigazgatási szokás- és normarendszeren belülről ítélték meg, ahol ilyen még nem volt. Egyébként nagyon helyesen, ne is legyen. Szét kell választani egy szabadúszó értelmiségi és egy hivatalnok szerepkörét, nem szabad a kettőt összekeverni. Az első lecke volt, az első olyan tanulságokkal, hogy egy másik világban fogok a továbbiakban ténykedni, más törvények között, amelyek az autonómiát csak fegyelmezett formában engedik működni.
Orbán Viktor válaszolt a levelére valamilyen formában?
Azt mondta, vigyázzak, mert kis mozdulatokkal is lehet nagy bajt csinálni. Ami a levelet illeti: amennyi antipátiát kiváltott, sőt jogos haragot néhány kolléga részéről, annyi elismerő telefonhívást is kaptam művészektől.
Ön hónapok óta készül a kulturális terület irányítására. Ez alatt úgynevezett problémakatalógust állított össze. Mit tartalmaz ez?
Például a balettintézet folyamatosan beázó épületének a gondja, ilyenekkel kezdődik, a másik végén pedig a debürokratizálás és újratervezés áll. Vegyük csak a kulturális intézeteket, amelyekben a munkatársak idejük jelentős részét azzal töltik, hogy dokumentálják és jegyzőkönyvezik a saját munkájukat.
Aztán itt van a filmterület. Itt vonakodtam használni a filmipar szót, mert azt nagyon nem szeretem, a filmművészet szót meg azért nem használtam, mert nemcsak arról van szó, hanem a forgatókönyvtől a mozijegyig mindenről. A filmmel kapcsolatban rendkívül vehemens állítások és polémiák kísérik az egész terület működését. Ezt is felvettük a problémakatalógusba, át kell világítani, belülről megérteni, melyek a neuralgikus pontok, az antagonisztikus konfliktusok, hogy eljussunk oda, amit én úgy fogalmazok meg, hogy a kulturális kormányzat egyik első számú kötelessége a filmművészetet és a filmgyártást támogatni. Úgy, hogy ennek eredményeképp a bennünk meglevő, a magyar kultúrában meglevő potenciálnak megfelelő filmalkotásokkal tudjunk jelen lenni a hazai és nemzetközi tudatalakításban.
A film a fontosak között is a legfontosabb szerepet kapja az ön vezetése alatt?
A film nálam kiemelt szereppel bír. Szubjektív szempontok, de egyéb megfontolások alapján is. Kezdem az utóbbival: egy film sohasem csak néhány színésznek biztosít művészi önmegvalósítási lehetőséget, hanem mögötte teljes vertikum van, benne van az író, a képzőművész, a mozgásművész, a zeneszerző, nem beszélve a többiekről. Sokféle értelmiséginek ad elfoglaltságot, megélhetést és sikerélményt, miközben dialógusok, kapcsolatok, személyes szálak szövődnek közöttük, amelyek a kívánatos irányt mutatják afelé, hogy létrejöjjenek egymással kommunikálni képes szellemi műhelyek.
Akkor a magyar állam nem teszi ki a filmet a piacnak és a versenynek? Hallani arról, hogy Andy Vajna és Kálomista Gábor a gazdasági minisztériumban önállóan fog dolgozni, velük együtt tud majd működni?
A mondott levél tartalmazott egy aggódó bekezdést, hogy olyan hírek kezdtek el terjedni, hogy a filmgyártás kikerülne a kulturális tárca felügyelete alól, és a gazdaságihoz kerülne. Utánamentem ennek a hírnek, amely csak folklorizált formában jutott el hozzám. Egyelőre annyi derült ki, hogy a több millió dolláros amerikai tőkével rendelkező produkciók gyártását, az ebben való magyar részvételt nem a mi tárcánk felügyelné.
Egy korábbi nyilatkozatában említette, hogy döntéseit a három F elve alapján hozza majd, azaz lesznek finanszírozandó, felejthető és felejtendő kulturális produkciók. Az utolsóra kérdeznénk rá, ami aktív szerepet tételez fel a kulturális kormányzat részéről. Hogyan felejtetnének el az emberekkel kulturális termékeket?
Remélem, ezt nem úgy olvasták, hogy ezek az elveim, hanem úgy, hogy a három T mára már lecserélődött a három F-re. Ez a gyakorlat, bármilyen betűbe csomagoljuk, mert mindenki, akiben van értékpreferencia, azt mondja, hogy „nekem ez tetszik, ez kevésbé tetszik, ezt el sem tudom viselni". Ne higgyük, hogy túl vagyunk a tűrt, tiltott, támogatott kategóriákon. A felejtendő azt jelenti, hogy ez a mű, szerző, ez az állítólagos érték nem illeszthető bele abba az esztétikai értékrendbe, amit a magunkénak vallunk.
Amiről beszél, az a felejthető kategória. A felejtendő, ha jól értjük, azt jelenti, hogy egyes produktumokat valamiféleképpen zárjunk ki a kulturális közegből.
E pillanatban nem tudnám elképzelni, hogy bármivel kapcsolatban is tiltást akarnék megfogalmazni, és azt mondani, hogy ennek el kell tűnnie az ember és az emberiség szeme elől. Leszámítva bizonyos emberellenes üzeneteket, de ezek ritkán öltenek esztétikailag igényes formát. Márpedig itt első sorban az esztétikumról beszélünk.
Úgy hallottuk, hogy egyes intézmények élén vezetőváltást tervez. Itt a Nemzeti Színház, a Nemzeti Galéria, a Ludwig és egyesek szerint a Szépművészeti Múzeum is szóba kerülhet.
A Nemzeti Színház igazgatójával kapcsolatban Réthelyi miniszter úr parlamenti bizottsági meghallgatásán hallottam az egyetlen felvetést. A Jobbik képviselője fogalmazott vele kapcsolatban türelmetlenül. Semmilyen más kontextusban el nem hangzott ilyesmi az én jelenlétemben. De ami a legfontosabb nemzeti intézményeket illeti, ott meg kell nézni, kinek mikor jár le a megbízatása, ki hogyan vezeti az intézményt, kinek milyen a szakmai megbecsülése, melyik intézménynek milyenek a közönségkapcsolatai, és ezek együtteséből kell levonni a konklúziókat.
Mely intézményeket vizsgálják?
Konkrétumot nem mondok, ne keltsünk pánikot.
Sok mindent hallani, Jankovics Marcell kinevezésétől az intézmény megszüntetéséig, hogy mi lesz a legnagyobb kulturális támogatónál, a Nemzeti Kulturális Alappal. Milyen változások várhatók ott?
Én is hallottam felröppenni híreket. Van olyan javaslat is, nem kormányzati, hanem a művésztársadalom részéről fogalmazott javaslat, hogy szűnjön meg az NKA. Ennek az érvei a következők. Az egyik szerint egy minisztériumban kell legyen annyi kompetencia, hogy saját maga dönteni tudjon, melyik könyv, film vagy múzeumi bevásárlás támogatandó, és melyik nem, vagyis fölösleges drága önköltséggel fenntartani erre egy külön struktúrát. A másik érv, hogy ha a szakmára bízzuk a pénz elosztását, óhatatlanul felmerülnek a brancsok, érdekcsoportok közötti viszonyok okozta dilemmák. Valakinek nem adok, mert az ellenségem vagy más politikai nézetei vannak, mint nekem. Másvalakinek meg adok, mert a cimborám.
Ezek között az érték elkísértetiesedik, fantom marad belőle. Vagyis a finanszírozás nem értékalapú lesz. Ezek hangoznak el az NKA megszüntetése mellett. E pillanatban arra hajlok, hogy az NKA-t meg kell őrizni, azzal együtt, hogy újragondoljuk a funkcionális elveket. Ha erre egyáltalán sor kerül, ezt nem idén, és csakis a szakma bevonásával tudom elképzelni. Ha már pont részükről merültek fel az aggályok és vádaskodások, akkor együtt kell megtalálnunk a megoldást. Az fel sem merült, hogy szőröstől-bőröstől megszűnne az NKA.

Bejelentette , hogy szeretné elindítani a Julianus barát programot, ami a magyarság eredetét genetikailag kutatná. „Egy néhány fős genetikai kutatócsoportnak föl kellene térképeznie a mai magyar népesség genetikai kapcsolatrendszerét mindazon népekkel, amelyekkel a történelemben vélelmezhetően (vagy csak egyesek vélekedése szerint) vérségi kapcsolatba került." Nem tart a támadásoktól?
Én az igazságtól nem félek. Amitől félek, vagy inkább bosszant és idegesít, az az, amikor intellektuális energiákat pazarolnak értelmetlen vitákra, és ütköztetnek olyan nézeteket, amelyeknek csak névleges közük van a valósághoz, jelen esetben a múlt idejű valósághoz. Egyébként magam is kíváncsi vagyok, hogy a finnugor elmélet hogyan állja ki a genetikai összevetés próbáját, és úgy gondolom, a kíváncsiság az egész emberi civilizációt és kultúrát meghatározó és mozgató erő. Nem szabad a kíváncsiság jogát elvitatni magunktól vagy másoktól.
Egy ilyen tudományos alapvetés esetében valóban a kulturális minisztérium feladata lenne, hogy új kutatási irányt jelöljön ki?
Ez inkább az Akadémia feladata volna. Ám a kulturális diskurzusokban jelennek meg folyamatosan a délibábos viták, a sületlenségek. A kevésbé képzett emberek fantáziáját ez megragadja, és végső fokon a nemzeti identitásukban okoz zavart. Mert oda jutnak el, hogy nem is magyar vagyok, hanem ez vagy az. Ezeknek szeretnék véget vetni.