|
ROMÁNIA
Nagykövetség: rágalmaz Ponta
MTI, 2011. május 12.
Közleményben utasította vissza tegnap a bukaresti magyar nagykövetség azokat az „alaptalan rágalmakkal és kirívóan durva, sértő minősítéseket", amelyekkel Victor Ponta szociáldemokrata elnök illette egy nappal korábban Orbán Viktor magyar miniszterelnököt.
Az ellenzéki pártvezér szerdai, Piteşti-en tartott sajtótájékoztatóján kifejtette: szerinte Orbán Viktor és Traian Băsescu között „létezik egy közös stratégia", amelynek célja a romániai magyar közösség megosztása. Az RMDSZ ugyanis nem megfelelő partner sem a román államfő, sem a magyar miniszterelnök számára – vélte Ponta, aki szerint az említett stratégia értelmében a szövetséget meg kell fenyegetni, meg kell zsarolni, vagy akár el kell távolítani.
A szociáldemokrata vezető szerint Băsescu és Orbán egyaránt „Tőkés László új pártjára", a bejegyzésre váró Erdélyi Magyar Néppártra támaszkodik. A politikus úgy vélte: ez a stratégia Románia ellen irányul, mivel ellentétben áll mind a „román többségnek, mind a magyar kisebbségnek az érdekeivel". Ponta szerint Băsescu és Orbán „bolsevik, fasiszta, náci értékeket" vallanak.
Népszámlálási csapda
Háromszék 2011. május 13.
Országszerte a héten kezdődött az ősszel esedékes népszámlálás főpróbája, melynek célja – egyebek mellett – megmutatni, milyen hibák, csapdák rejtőznek az összeállított ívekben, a kidolgozott módszertanban. A Maros megyei RMDSZ elnöke, Kelemen Attila már az első napon megkongatta a vészharangot: külön besorolást kapnak azok, akik székelynek vagy csángónak vallják magukat, és így nemcsak a magyarság országos hétszázalékos aránya kerülhet veszélybe, de adott településeken az anyanyelvhasználatot szavatoló 20 százalék is. Véleménye szerint a magyarellenes román politikusok megosztó szándéka érvényesült az ívek összeállításakor.
A kérdezőbiztosok ívein nyitott kérdésként jelenik meg a nemzetiség, anyanyelv, vallás, azaz nem listáról kell kiválasztanunk, minek tartjuk magunkat, hanem bediktáljuk a megnevezést, a népszámláló pedig a megfelelő kódszámot jegyzi. A statisztikai hivatal szakembere szerint a nemzetiségnél a maghiar és ungur egy kód alatt szerepel, a székely és a csángó azonban más számot kapott. Ez jelenti a csapdát: akik székelynek vagy csángónak vallják magukat, nem a magyarság arányát javítják, hanem egy „újabb" kisebbségi csoportot alkotnak. Ennek kihatásai hosszú távúak, hiszen egy népszavazás adatai tíz évre meghatározzák az állam közpolitikáját.
A romániai magyarság politikai és civil szervezetei egyetértenek abban, hogy nem kis veszélyt jelent a megosztási kísérlet, no meg abban is, mindenkinek kötelessége arra biztatni nemzettársainkat: vallják magukat magyarnak. Az RMDSZ február óta készül egy nagyszabású tájékoztató kampányra, munkacsoportot hoztak létre, mely már többször tanácskozott – mondta el a Háromszék érdeklődésére Kelemen Hunor szövetségi elnök. Tudatosítanunk kell az emberekben, nagyon fontos, hogy nemzeti identitásukat és ne regionális identitásukat vallják majd a kérdezőbiztosoknak – hangsúlyozta. Majd kifejtette, erős, jól célzott kampánnyal, a véleményformálók bevonásával, segítségével meg lehet értetni ezt mindenkivel. Elismerte, kisebb csapdahelyzetbe került az RMDSZ, hiszen az elmúlt időszakban erősíteni igyekeztek a regionális identitást, most azt kell megértetniük mindenkivel, a két dolog nem ellentmondás, hanem kiegészíti egymást, amiért valaki székelynek mondja magát, azért még a magyar nemzet része.
Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke szerint az RMDSZ a kormány tagja, és tennie kellene az ellen, hogy a besorolásokban a magyarság három különböző népcsoportként jelenjék meg, hiszen „nem tekintik külön népcsoportnak az oltyánokat, mócokat vagy az avasiakat sem". Nemzetárulással határosnak nevezte, hogy ilyen kérdőív napvilágot láthat, amikor az RMDSZ miniszterelnök-helyettesi szinten van jelen a kormányban. Cinikusnak nevezte, hogy az RMDSZ ezek után itthon azért mozgósít majd, hogy mindenki vallja magát magyarnak. Szász Jenő szerint a Markó-érának, az RMDSZ húszéves csődpolitikájának köszönhető, hogy a kétmilliós magyarság száma másfél millió alá csökkent.
Kérdésünkre Kelemen Hunor elmondta: a három elnevezés egységes kód alatti szerepeltetése technikai megoldás lenne, de korántsem elegendő. Azzal vagy anélkül, de mindenképpen tudatosítani kell az emberekben a népszámláláson a magyar identitás vállalásának jelentőségét, nem mindegy, sikerül-e az ország összlakosságához viszonyított számarányunkat megőriznünk, és megmutatnunk, hogy nagyon erős, öntudatos közösség vagyunk – fogalmazott. Ez az őszi népszámlálás igazi tétje, és ehhez széles körű összefogásra lesz szükség.
Az Erdélyi Magyar Néppárt alapításával megbízott Toró T. Tibor szerint nem szabad engedni, hogy a politikai csatározások áldozatává váljék a népszámlálás ügye, „ha a romániai magyarok minden egyes közéleti szereplőtől, párttól, érdekvédelmi képviselettől, egyháztól és szervezettől azt hallják, hogy magyarnak kell vallaniuk magukat, ez így is történik majd" – fejtette ki.
Magyarságszámlálás
Háromszék, 2011. május 13. – Sylvester Lajos
Végre van valami, amiben a létező magyar érdekképviselet, az RMDSZ, az MPP és a most születő Erdélyi Magyar Néppárt korifeusai is egyetértenek: az őszi népszámlálás alkalmával ki kell védeni azt az átlátszó nemzetmegosztási manővert – ha a nyomtatványok elkészítéséig honatyáink és a tömegnyomás nem tudja a magyar, székely és csángó nemzetiségre bontást megakadályozni, hogy ne tegyenek kivételt velünk se, mint ahogyan a népszámlálási íveken az oltyánt, mócot, moldovánt sem különítik el egymástól.
A székely és csángó kifejezés ettől „házi használatra" megmaradhat, jelölheti azokat az erényeket, amelyekkel a magyar kultúrájú, magyar nyelvű egyén felruházza önmagát, vagy valójában rendelkezik is ezekkel, ezután is birtokolhatja azokat a negatív tulajdonságokat, megőrizheti azokat a vicceket és adomákat, amelyek e közösségekre jellemzőek, de a magyarságával senki se játsszék! Ha három csoportra bontanak bennünket, illetve ha ezt a csapdahelyzetet nem tudjuk vagy nem akarjuk elkerülni, nyelvi és kulturális jogaink fognak súlyosan csorbulni.
Az új magyar nemzetpolitika segít bennünket abban, hogy mit rákentek e névre a kommunista és balliberális évtizedek, a Nemzeti dal üzenetéhez híven, lemossuk a gyalázatot, valljuk és vállaljuk magyarságunkat. Ebben elsősorban – szakmai felkészültségtől, munkahelyi beosztástól és adminisztratív-területi kötöttségektől függetlenül – mindenkinek önvédelmi és közösségvédelmi kötelessége a saját nemzetéhez tartozást kinyilvánítani. A lakosság lelki felkészítésében rendkívüli szerepet kell tudatosan vállalnia az értelmiségnek, a pedagógusoknak, lelkészeknek, de mindenkinek, különösen a szórványban, a vegyes házasságban élőknek, a magyar anyanyelvű cigányságnak, a moldvai csángó magyaroknak, hisz valóban arról van szó, hogy rabok legyünk-e, vagy szabadok. Üdvös lenne, ha ebben az időszakban a magyarságvállalásban programadó költeményünk, a Nemzeti dal nem esnék ki emlékezetünkből, és nem mállana le ajkunkról, mert most valóban időszerű a felszólítás: Talpra, magyar, s az „itt az idő, most vagy soha" parancsa.
Ha a szó klasszikus értelmében nincs is közös hazánk, ennek ellenére nemzeti hovatartozásunk közös, hogy ne kellessék szolga földön élnünk, és szolgaföldben nyugodnunk. Tőlünk függ és rajtunk múlik, hogy a magyar név megint szép lesz-e, méltó lesz-e régi hírnevéhez, és mi méltók leszünk-e ennek a névnek a megbecsülésére és viselésére.
Ponta: „Ez a stratégia Románia ellen irányul"
ma.hu, 2011. május 12.
Egy nyilatkozatában Victor Ponta román szociáldemokrata pártelnök, akinek az állásfoglalását a bukaresti magyar nagykövetség csütörtöki közleményében kategorikusan visszautasította, azt állította: a magyar miniszterelnök és a román államfő „közös stratégiát" dolgozott ki, hogy megossza a romániai magyar közösséget.
Az ellenzékben lévő Szociáldemokrata Párt (PSD) elnökének egy sajtóértekezlet keretében Pitesti-ben szerdán elhangzott nyilatkozatát a Mediafax hírügynökség idézte. Ponta kifejtette: szerinte Orbán Viktor és Traian Basescu között „létezik egy közös stratégia", amelynek célja a romániai magyar közösség megosztása.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) ugyanis nem megfelelő partner sem a román államfő, sem a magyar miniszterelnök számára – vélte Ponta, aki szerint az említett stratégia értelmében az RMDSZ-t meg kell fenyegetni, meg kell zsarolni, vagy akár el kell távolítani. A szociáldemokrata vezető szerint Basescu és Orbán egyaránt „Tőkés László új pártjára", a bejegyzésre váró Erdélyi Magyar Néppártra támaszkodik.
A politikus úgy vélte: ez a stratégia Románia ellen irányul, mivel ellentétben áll mind a „román többségnek, mind a magyar kisebbségnek az érdekeivel". Ponta szerint Basescu és Orbán „személyes stratégiájáról" van szó, e két politikusban az a közös, hogy – mint a szociáldemokrata pártvezér a Mediafax szerint fogalmazott – „bolsevik, fasiszta, náci értékeket" vallanak.
A Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetsége csütörtökön közleményt adott ki, amely szerint Victor Ponta alaptalan rágalmakkal és kirívóan durva, sértő minősítésekkel illette Magyarország miniszterelnökét, aki most egyben az Európai Unió Tanácsának soros elnöke is. „Magától értetődik, hogy kategorikusan visszautasítjuk e közléseket, amelyek tartalma és stílusa sem elfogadható két európai szomszéd ország kapcsolatában. Sajnálattal tapasztaljuk azt is, hogy Victor Ponta ismétlődően a magyar miniszterelnököt is belekeveri román belpolitikai célú fellépéseibe, alaptalan rágalmakat is felhasználva" – állt a közleményben.
Amennyiben ez így folytatódik, abból mindenkinek csak kára keletkezne – olvasható a nagykövetség közleményében, amely leszögezte: Magyarország, mind a soros EU-elnökség idején, mind a jövőben a két szomszédos uniós tagállam európai értékrendű, jószomszédi kapcsolatainak további érdemi fejlesztésére törekszik, függetlenül a két országban zajló belpolitikai folyamatoktól.
ERDÉLY
Diszkriminálják a magyar diákokat Marosvásárhelyen
Krónika, 2011. május 13. – Szucher Ervin
Hátrányos megkülönböztetésben van részük a marosvásárhelyi magyar iskolásoknak – állapította meg az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD). A testület azok után foglalt állást, hogy szülői panaszok nyomán négy megyeszékhelyi általános iskolába látogatott el.
Nemcsak az épületek homlokzatáról hiányoznak a 2001/215-ös helyhatósági törvény által előírt kétnyelvű táblák, a bizottság tagjai megállapították, hogy a folyosókon, laboratóriumokban és kabinetekben sem érvényesül a kétnyelvűség. A diszkriminációellenes bizottság megrovásban részesítette a vizsgált iskolákat, és három hónapos határidőt szabott az ügy rendezésére.
„Mivel nemcsak a marosvásárhelyi tanintézetekről van szó, minisztériumi szinten kellene lépni – nyilatkozta lapunknak a CNCD elnöke, Asztalos Csaba. – Sajnos a 215-ös törvény sem egyértelmű, ezért az iskolaigazgatók, a tanfelügyelőség és az önkormányzat egymásra mutogat az ügyben. Mi több, a tíz évvel ezelőtt meghozott rendelkezés bírságról sem szól, ezért egyesek nem tekintik kötelezőnek a betartását."
Asztalos megígérte a Krónikának, hogy az általa vezetett intézmény nevében jogorvoslási javaslatot nyújt be a kormányhoz és az oktatásügyi minisztériumhoz.
Mint ismeretes, az év elején – szülői beadványok nyomán – a Marosvásárhelyen székelő Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz fordult. A testület látogatása során volt olyan iskolaigazgató, aki megígérte, hogy kihelyezik a kétnyelvű táblákat, de akadt olyan is, aki teljesen elzárkózott ettől. Asztalos Csaba továbbá elmondta, hogy Dorin Florea polgármestertől is kaptak egy átiratot, melyben az elöljáró ígéretet tett a kétnyelvű feliratok kihelyezésére. Február végén a városgazda a tanácsosoknak is megígérte, hogy tíz év elteltével hajlandó alkalmazni a helyhatósági törvényt, de ezt a mai napig nem tette meg.
Kérdésünkre, hogy mit remélnek a CNCD döntésétől, a CEMO vezetői óvatosan fogalmaztak. Az indoklás hiányában Horváth-Kovács Ádám elnökként nem kívánt nyilatkozni. Szülőként megjegyezte, tudatában van annak, hogy sem a tanfelügyelőség, sem a városháza, sem az iskolavezetőség nem fogja elsietni a kétnyelvű táblák kihelyezését a tanintézetekben. „Ezért még harcolnunk kell" – vélekedett. Hasonlóan látja a helyzetet munkatársa, Szigeti Enikő is. A CEMO ügyvezető igazgatója ugyan reméli, hogy a bukaresti testület egyhangú döntése némi változást hoz, azonban tisztában van azzal, hogy a szülők küzdelme itt még nem ér véget. Még a nyári vakáció előtt Dorin Floreától készülnek számon kérni a törvény betartását.
Mit akar a Jobbik Erdélyben?
MTI, 2011. május 13.
A nemzetpolitika terén a kormánypártokkal szembeni komoly versenyhátrányát igyekszik leküzdeni a Jobbik Magyarországért Mozgalom, s május elején már a második irodáját nyitotta Romániában. A határon túli irodák és baráti körök arról tanúskodnak, hogy szeretnének kilépni a cigánykérdés bűvköréből, mely a mozgalom nemzeti küldetéstudatának középpontjában áll.
A választások előtt határozott nemzetpolitikát ígért a radikális párt, mely szakít az elmúlt évtizedek hagyományaival, s merőben újat képes nyújtani a határon túli magyarság számára. Ennek megvalósításához, vagy egy választási győzelemre, vagy egy koalíciós pozícióra lett volna szükség, s mivel ezek a pozíciók hiányoznak, így a Jobbik képviselői az ellenzéki padsorokból kénytelenek végignézni, ahogy a nemzeti értékek iránt szintén rendkívül elhivatott kormánypártok kifogják vitorlájukból a szelet, s valósítják meg a nemzetpolitika rendszerváltását, amit ők is zászlójuk.
Ennek is köszönhető az, hogy bár a Jobbik nemzeti mozgalomként definiálja magát, politikája elsősorban az országhatáron belüli cigány-magyar együttélés problémájára koncentrálódott. Tovább szűkíti lehetőségüket, hogy relatív új párt lévén nem rendelkeznek azokkal a struktúrákkal, kapcsolatokkal a határon túl, melyeket a kormányzó Fidesz-KDNP-nek az elmúlt húsz évben sikerült kiépítenie. Emellett meg kell említeni, hogy radikális politikájuk is megosztja a határon túli magyar közösségeket, a hozzá való viszonyt leginkább ambivalensként lehet jellemezni. A Jobbik tisztában van eme versenyhátrányával, ezért lehetőségeihez mérten igyekszik leküzdeni azt, s a különböző polgárőri atrocitások között próbálja megvetni a lábát a szomszéd országok magyarjai között is.
Jövő év áprilisában lehet elkezdeni az egymillió aláírás összegyűjtését
kitekinto.hu 2011. május 13.
Egyelőre nem lehet elkezdeni az SZNT által kezdeményezett egymillió európai polgár aláírásának összegyűjtését, hogy az Európai Parlament (EP) is szavatolja az európai őshonos kisebbségek önrendelkezési jogát, mert bár az EP tavaly decemberi döntése lehetőséget teremtett erre, a tagországoknak meg kell alkotniuk a szükséges jogszabályokat, meg kell teremteniük a cseppet sem egyszerű feltételeket – mondta el tegnap sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke. Kedvező azonban, hogy az EP szigorú határidőket szabott, így 2012. április elsejéig minden EU-s tagállamban biztosítani kell az aláírásgyűjtés feltételeit – hangsúlyozta.
Nem egyszerű törvények elfogadásáról van szó, igen bonyolult például a hitelesített online szavazási, aláírási rendszer, hiszen megbízhatóan kell tárolni, feldolgozni egy-egy régióban az EU területéről bárhonnan érkező voksokat, támogatásokat – hozta fel példaként az SZNT elnöke. Amíg meglesznek a feltételek, addig kapcsolataikat próbálják építeni, kiterjeszteni, támogatókat keresnek Európa-szerte, hogy aztán egyszerűbb legyen a kezdeményezés népszerűsítése. Nemrég a magyar országgyűlés frakcióival találkoztak, és mindenki támogatást ígért, a szocialisták nevében Szabó Vilmos azt is kiemelte, nem támadják majd a magyar kormányt egyetlen Székelyföldet érintő döntése kapcsán sem.
Ugyanakkor az anyaországi pártok felajánlották segítségüket, ajtót nyitnak európai testvérpártjaik felé, az SZNT rendelkezésére bocsátják kapcsolatrendszerüket, igyekeznek támogatókat toborozni a székelyföldi autonómia ügye mellé – mondta el Izsák Balázs. Magyarországi tárgyalásaik azért is fontosak, mert talán ott hamarabb megszületnek majd az EU által előírt törvények, ha a kormány érzi az ügy fontosságát, és igyekszik teljesíteni a feltételeket.
Az állampolgári kezdeményezés jogintézményét a lisszaboni szerződés hozta létre, és ezzel a lehetőséggel szeretne élni a magyarság, Európa legalább hét országában kívánnak összegyűjteni egymillió aláírást, ezekkel támasztanák alá azt az uniós jogszabálytervezetet, amely szavatolná az őshonos kisebbségek önrendelkezési jogát. Izsák Balázs azt is elmondta, nemcsak politikai pártok támogatását keresik, de a következő időszakban igyekeznek eljutni azokhoz az európai szervezetekhez, amelyek a székelyföldi magyarsághoz hasonló gondokkal küszködő népcsoportokat képviselnek, hiszen kezdeményezésük nem kizárólag a székelyföldi autonómia megteremtését segítené, hanem más kisebbségek jogainak kiteljesítését is.
Verespatak: derűlátók a kanadai aranyásók
Krónika, 2011. május 13. – Rostás Szabolcs
A verespataki színesfémbányászatban érdekelt kanadai–román vegyesvállalat nemrég megkapta a területrendezési terv környezetvédelmi engedélyét, és abban bízik, hogy még ebben az évben döntés születik a teljes bányaprojekt engedélyezése tárgyában – nyilatkozta csütörtökön Szentesy Cecília, a Roşia Montană Gold Corporation (RMGC) műszaki igazgatója a magyar sajtó számára rendezett kolozsvári megbeszélésen.
Lapunk kérdésére a társaság illetékese elmondta, amennyiben az Európa legnagyobb külszíni aranybányájának hatástanulmányát elemző tárcaközi műszaki bizottság pozitívan véleményezi a tervet, és ennek alapján a román kormány is zöld jelzést ad a Fehér megyei településre tervezett kitermelésnek, 2012 tavaszán a cég nekilátna a feldolgozóüzem és a gátak megépítésének, 2014 őszén pedig beindulhatna a több mint 300 tonna arany és 1600 tonna ezüst kitermelése. „Tehát ha a kormány a teljes projekt számára is jóváhagyja a környezetvédelmi engedélyt, 2014 utolsó negyedében Verespatakon kiöntenék az első aranyrudat" – állapította meg Szentesy Cecília, emlékeztetve, hogy a ciántechnológián alapuló bányaterv szerepel a Boc-kabinet stratégiájában.
Hasonlóképpen várja a társaság a művelődési minisztérium régészeti mentesítési engedélyeit is a négy érctelep – Kirnyik, Cetate, Zsig és Orla – kitermeléséhez, amelynek kapcsán hét évig pereskedett hazai civil szervezetekkel. A műszaki igazgató beszámolója szerint az RMGC egy német cég közreműködésével két hónapon belül hozzálát a régi állami bánya lezáratlan tárnáiból rendszeresen szivárgó – az Aranyos folyó élővilágát 45 kilométer hosszan teljesen kipusztító – vörös színű, nehézfémeket tartalmazó savas víz kitisztításához.
A társaság különben idén kétszáz új munkahelyet létesített Verespatakon, így alkalmazottainak száma 450-re rúg, többek között az ő közreműködésükkel folytatnak felújítási munkálatokat a település 160 épületén.
Az RMGC azt ígéri, hogy 35 millió eurót költ az Erdélyi-érchegységben fekvő község történelmi központjában található műemlékek restaurálására, ha a román állam rábólint a bányászat beindítására. (A társaság eddig egy 1874-ből származó épületet restaurált teljesen Verespatakon, itt kapott helyet az Erdélyi-érchegység bányászatát bemutató állandó kiállítás.) Ugyancsak felújítanák a már felkutatott és megmentett római kori tárnákat, kegy- és sírhelyeket.
Szentesy Cecília beszámolt arról is, hogy a költözést választó, és a Gyulafehérváron az RMGC által felépített Hidegvölgy negyedben új életet kezdett 125 verespataki családon túlmenően újabb kilencven család fordult a társasághoz annak érdekében, hogy elcserélné verespataki házát egy, a megyeszékhely lakóparkjában építendő
ingatlanra.
Mellőznék a politikát a csíksomlyói búcsún
Krónika, 2011. május 13. – Forró Gyöngyvér, Pap Melinda
„A legfontosabb tehát az, hogy a Csíksomlyóra zarándokolók az Isten imádását, a boldogságos Szűz Mária tiszteletét tartsák szem előtt, és tudatosítsák magukban, hogy a bűnbánati gyakorlatok, a gyónás, az áldozás és a szentmisén való részvétel mellett a zarándoklatnak az áldozatvállalás is része" – áll a Péter Arthur csíksomlyói ferences házfőnök által aláírt közleményben.
Ebben a rend tagjai kifejtik: évről évre megtapasztalhatják, hogy a csíksomlyói pünkösdi búcsúsok között sokan vannak olyanok, akik nem a lelki-vallásos tartalmat és lelkületet keresik, hanem az egyházi eseményt annak alkalmaként használják fel, hogy a keresztény értékrendtől merőben eltérő csoportidentitásukat mutogassák. Hozzáteszik, ennek a több éve megfigyelhető jelenségnek a megemlítésével nem szeretnének senkit bántani, de mint a kegyhely őrei úgy gondolják, hogy ezek a megnyilvánulások nem találkoznak a búcsús zarándoklat alapvető értelmével, szerepével, amely a bűnbánatban, az Istennel való közös találkozásban, a Mária-tiszteletben keresendő.
„Törekedjünk tehát a búcsújárás szerepének megőrzésére úgy egyénileg, mint közösségi szinten, hogy keresztényekként megfelelő magatartásunkkal méltó folytatói lehessünk és maradhassunk őseink hitének, a csíksomlyói búcsújárás hagyományainak! Meggyőződésünk, hogy a közös imádkozásban és a közös Szűzanya-tiszteletben megnyilvánuló tiszta hit az Istenre való rátalálás mellett minden magyar egymásra találásának a kegyelmévé is válik" – olvasható a közleményben.
Az idei csíksomlyói pünkösdi búcsút a június 10-én, pénteken este 7 órakor kezdődő szentmise nyitja meg, amelyet a kegytemplomban egész éjszakán át tartó virrasztás követ. Június 11-én, szombaton fél 6-tól folyamatos gyóntatás és áldoztatás lesz a kolostor négyszögletű udvarában. A szentmisék reggel 7-kor, 8-kor és este 7 órakor lesznek a kegytemplomban.
Az ünnepi szentmise, amelyet a Duna Televízió élőben közvetít, fél egykor kezdődik a Kissomlyó- és a Nagysomlyó-hegy közötti nyeregben található Hármashalom-oltárnál. A szentmise szónoka Spányi Antal székesfehérvári püspök lesz. A kordon a papsággal fél 11-kor indul a csíksomlyói ferences kolostor elől. Éjszaka a kegytemplomban reggelig tartó virrasztásra kerül sor. Június 12-én, vasárnap, pünkösd ünnepén a szentmisék reggel 7-kor, 8-kor, délelőtt fél 11-kor és este 7 órakor lesznek, akárcsak június 13-án, hétfőn, pünkösd másodnapján.
A csíkszeredai városvezetés lakossági fórumon ismertette a búcsú ideje alatti rendelkezéseket. Antal Attila alpolgármester szerint a forgalomkorlátozásra, termékárusításra vonatkozó rendelkezések nem térnek el az előző években alkalmazottaktól. Pénteken délután 18 órától vasárnap délután 16 óráig közlekedési tilalmat rendeltek el a Csíksomlyóra vezető Szék útján. „A nem ott lakókat csak abban az esetben engedjük be, ha igazolni tudják, hogy nem köztéren fognak parkolni" – mondta lapunknak az alpolgármester. A búcsú ideje alatt kizárólag népművészeti termékek, könyvek, élelmiszer és ruhanemű kaphat helyet az árusok standjain. A városvezetés csütörtökön az illetékes hatóságokkal tárgyalt. „Úgy vélem, készek leszünk a zarándokok fogadására" – jelentette ki a megbeszélést követően Antal Attila.
Spányi Antal, a műemlékek pártolója
Spányi Antal székesfehérvári püspök Budapesten született 1950. november 13-án. Az Esztergomi Papnevelő Intézetben folytatott tanulmányok után szentelték pappá 1976. június 19-én. 1994-ben pápai kápláni címet kapott, 1995-ben érseki általános helynök és főszentszéki bíró lett. 1998-ban tharrosi címzetes püspökké és az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspökévé nevezte ki II. János Pál pápa. 1998. március 28-án Budapesten Paskai László bíboros püspökké szentelte. A szentatya Székesfehérvár püspökévé 2003. április 4-én nevezte ki. Beiktatására május 24-én került sor. A Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia megbízásából a 2004 pünkösdjén indult Katolikus Rádió vezérigazgatója. A műemlékek példaértékű felújításáért, kultusztörténeti, művészettörténeti konferenciák, kiállítások szervezéséért, műtárgyvásárlások és restaurálások támogatásáért 2009-ben a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat Henszlmann Alajos díjjal tüntette ki. Jelmondata: Laudetur Jesus Christus! (Dicsértessék a Jézus Krisztus!)
Fedőneve: Béla
Polgári Élet, 2011. május 11. – Balázs Árpád
Papi ellenállás a Ceausescu-diktatúrában címmel tartott előadást minap Máréfalván Tófalvi Zoltán történész, aki Pálfi Géza mártír pap életútjához szolgált újabb adalékokkal. Megtalálta a szekuritáté volt irattárában a titkosrendőrség által készített hatkötetes, ezerkétszáz oldalas dossziét, amely új megvilágításba helyezi a Ceauşescu-diktatúra egyik áldozatát. Egy dráma zajlott akkoriban, amelyből a szerző szándéka szerint rövidesen könyv születik, hogy az utókor tiszta képet kapjon a titkosszolgálat piszkos munkájáról.
1963. szeptember elsején került Pálfi Géza a szekuritáté célkeresztjébe. 1984-ben a halálhírét sem Romániában, sem Magyarországon nem közölték, a külföldi sajtó arról írt, hogy a magyar római katolikus papot letartóztatták, megverték, és ő ezt követően májelégtelenségben meghalt. A Szabad Európa Rádió többször is bemondta. Ez rossz fényt vetett a titkosszolgálat munkájára, ezért mozgósították a hálózat embereit és mindent bevetettek a hír megcáfolására. A rágalomnak tartott nyugati híreszteléseket vissza kellett verni, ezért a belügyminisztérium a római katolikus püspökséget is felkérte, hogy hivatalosan határolódjon el. Ugyanis attól félt a kommunista hatalom, hogy a Nyugat kérdőre vonja a történtek miatt és kivizsgálást kér. Ekkor léptek munkába az ügynökök: Hajdu és az esperes-plébános Béla. Ez utóbbit a történész is nagyon jól ismeri, éppen ezért, azt mondta, egy világ omlott össze benne. Béla informátort az NSZK-ba, Ausztriába és Olaszországba küldik, hogy beszéljen befolyásos egyházi személyekkel, hazudtolja meg mindazt, ami Pálfi Gézával kapcsolatos. Béla Vatikánból is rendszeresen küldte a jelentéseit. Volt ennek fordítottja is, amikor dr. Imre Ferenc székelyudvarhelyi orvost arra akarták rávenni, hogy menjen külföldre és verje vissza a nyugati sajtóban megjelent rágalmakat. Nem vállalta.
Tófalvi Zoltán azt ígérte, a titkos iratokból őszre könyv lesz, hogy közelebb kerüljünk Pálfi Géza esperes különös halálának titkaihoz.
KÁRPÁT-MEDENCE
Radičová szerződést akar a kettős állampolgárságról – Martonyi Pozsonyban
MTI, 2011. május 12.
A kettős állampolgárság kérdésének egyedüli standard megoldása egy nemzetközi szerződés megkötése lenne – jelentette ki Iveta Radičová kormányfő, miután Martonyi János magyar külügyminiszterrel tágyalt Pozsonyban.
A magyar külügyminiszter szlovák kollégája, Mikuláš Dzurinda meghívására egynapos hivatalos látogatáson vesz részt Szlovákiában.
Martonyit röviddel Pozsonyba érkezése után fogadta Ivan Gašparovič szlovák államfő, ezt követően Martonyi Iveta Radičová szlovák kormányfővel találkozott.
Radičová a találkozón az új magyar alkotmánnyal kapcsolatban hangsúlyozta, helyesnek tartaná, ha az új magyar választási törvény „tekintettel lenne a nemzetközi standardokra". Hozzátette, a magyar alkotmány d) fejezetének, mely szerint Magyarország felelős a határain túl élő magyarokért, területen átnyúló hatálya van. Radičová kijelentette, ezzel kapcsolatban Szlovákia megteszi a szükséges intézkedéseket.
A kettős állampolgárság kapcsán megjegyezte, továbbra is várják a magyar fél válaszát a szlovák szerződéstervezetre, amelyet Maroš Žilinka belügyi államtitkár adott át február 15-én magyar partnerének Budapesten. Azt várják, a kérdésről a Radičová és Orbán Viktor közötti megegyezés értelmében tárgyalnak. Kijelentette, a kettős állampolgárság kérdésének egyedüli standard megoldása egy nemzetközi szerződés megkötése lenne.
A magyar félnek nem tetszik
Martonyi János tetszését ugyanakkor nem nyerte el a szlovák javaslat. "Mi ezt a tervezetet nem tartjuk helyes kiindulópontnak a további tárgyalásokban" - jelentette ki Martonyi. A magyar diplomata rámutatott, a szlovák kezdeményezés alapjaiban megegyezik a magyar intézkedésre hozott ellentörvénnyel. Martonyi ennek ellenére szintén fontosnak tartja a tárgyalások további folytatását, hangsúlyozta, a kettős állampolgárságnak és az alkotmánynak nincsenek a határokon átnyúló hatásai.
Dzurinda véleménye szerint azokat egyébként is minden ország a saját hatáskörében szabályozhatja.
A hidakról megegyeztek
"Néhány kérdésben eltérő a véleményünk, de ez nem gátolhat meg bennünket abban, hogy továbbra is munkálkodjunk alapvető célunk elérésén, azon, hogy állampolgáraink jobban érezzék magukat" - jelentette ki végül Dzurinda a záró sajtóértekezleten. A miniszterek délután aláírták annak a kormányközi szerződésnek a kiegészítését, amely a közös határon lévő hidak és közutak használatát és karbantartását szabályozza. Mindkét fél azt mondta: a gazdasági kapcsolatok jók, s több közös terv is van, például Ipoly-hidakra, vagy az energetikára vonatkozóan.
Martonyi János pozsonyi látogatása végén találkozott Berényi Józseffel, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnökével, akit tájékoztatott tárgyalásairól.
A szlovák külügyi bizottság határozatban ítélte el a magyar alkotmányt
Paraméter.sk, 2011, május 12.
A szlovák parlament külügyi bizottsága csütörtökön jóváhagyta azt a nyilatkozatot, amellyel az új magyar alkotmányra reagálnak.
Az elfogadott határozat megerősíti Szlovákiát az individuális jogainak fejlesztésében egyben elutasítja az új magyar alaptörvény és törvénykezés határon túli intézkedéseit, hatályát.
Egy saját, élesebb megfogalmazással élő határozati javaslattal állt elő az SNS, azt azonban a Smer-SD külügyi bizottságban ülő képviselőin kívül más nem támogatta. Az SNS egyetlen bizottságbeli képviselője, Vincent Lukáč nem vett részt az ülésen.
František Šebej (OKS/Híd) bizottsági elnök közölte, hogy egy mérsékeltebb határozatot fogadtak el. Egyben közölte, ez elegendő, ugyanis magára a jóváhagyott alkotmányra reagál. "Nem reagál a határon túli magyarok állampolgárságát és választójogát érintő kérdéskörre. Arra akkor kell reagálni, amikor törvénybe foglalják" - jelentette ki a politikus. Šebej egyben elmondta, hogy a határozat szövege egy koalíciós egyezség eredménye, amelyet a Híd és a külügyminisztérium is támogatott. Pavol Hrušovský (KDH) közölte, hogy ilyen nyilatkozatokat nem politikai pártoknak kellene beterjeszteniük, mert akkor azt aszerint is fogják kezelni, emiatt felszólította az ellenzéki pártokat is a támogatására.
Az SNS által javasolt szöveg sokkal élesebben fogalmaz, a parlament általa "kifejezi mély felháborodását és elutasító álláspontját egy sor szlovákellenes intézkedés valamint a magyar törvénykezés Szlovákia területi egységét sértő, határon túli hatálya kapcsán, egyben élesen tiltakozik magyar politikai képviselők Szlovákia szuverenitása ellen tett, nem helyénvaló és ismétlődő kijelentéseivel szemben. Az SNS elégtelennek tartja a kormány intézkedéseit, ezért is szeretett volna nyilatkozatot elfogadni annak érdekében, hogy jelentést tegyenek a szlovák-magyar kapcsolatokról, a külügyminisztérium intézkedéseiről, egyben felkérnék a kormányt, hogy európai intézményeken keresztül próbálja rákényszeríteni Magyarországot, hogy az tartsa be a két világháború közt kötött békeegyezményeket.
František Šebej ugyanakkor felesleges kiabálásnak tartja az SNS tevékenységét, emlékeztetve arra, hogy egy adott alkotmánynak nem lehetnek területen kívüli rendelkezései, ugyanis a határon véget ér a hatálya. Elmondta, hogy Szlovákiának nem áll jogában kérni a magyar alkotmány megváltoztatását, még ha az feszültséget is kelt, sőt, nevetség tárgyává tenné az országot. Magda Vášáryová (SDKÚ-DS) úgy vélte, hogy még nem időszerű a reakció olyan törvényekre, amelyeket még nem fogadtak el. Amennyiben az adott törvényeknek határokon átívelő hatálya lenne, arra kell majd reagálni.
A határozatokról a parlament a legközelebbi ülésén, május 17-én dönt majd.
EURÓPAI PARLAMENT/EURÓPAI UNIÓ
Ausztria visszaállíthatja a határellenőrzést
MTI, 2011. május 12.
Elképzelhető, hogy Ausztria szükség esetén átmenetileg visszaállítja a határellenőrzést az olasz határon az észak-afrikai menekülthullám miatt, mondták csütörtökön osztrák kormánytagok. Akár a hadsereget is bevethetik.
Johanna Mikl-Leitner osztrák belügyminiszter a Kurier című lap internetes kiadásának kifejtette, hogy már jelenleg is megerősített ellenőrzés van az osztrák-olasz határtérségben. Hosszabb ideig tartó határellenőrzésre csak szükség esetén kerülhet sor, de jelenleg nem áll fenn ilyen helyzet - tette hozzá.
Michael Spindelegger külügyminiszter korábban, a kormány keddi ülése után szintén azt mondta, hogy Ausztria bevezethet időleges ellenőrzést, ahogy a 2008-as labdarúgó Európa-bajnokság alkalmával is tette. Kedden döntés született arról, hogy a Világgazdasági Fórum júniusi regionális találkozója alkalmával bevezetnek ilyen ellenőrzést. A schengeni belső határok teljes visszaállítását ugyanakkor elutasította Spindelegger. "Időlegesen igen, teljesen nem" - összegezte a schengeni vitával kapcsolatos álláspontot.
A belügyminiszter szerint a hadsereg segítségét is igénybe akarják venni, ha menekülthullám indul meg Ausztria felé. Mikl-Leitner felvetette, hogy erre a hadseregnek az osztrák-magyar, illetve az osztrák-szlovák határtérségben jelenleg teljesített segédszolgálata jelenthet példát.
Norbert Darabos védelmi miniszter ugyanakkor kizárta, hogy az olasz-osztrák határon is ilyen feladatkört kapjon a katonaság. Hangsúlyozta, hogy a kelet-ausztriai - kizárólag járőrözésre és a rendőrség riasztására korlátozódó - segédszolgálat az év végén véget ér.
Johanna Mikl-Leitner szerint Olaszországnak a határain belül kell kezelnie a menekültkérdést. Olaszországban az ezer főre jutó menekültkérelmek száma 0,1, míg Ausztriában 1,3 - hangsúlyozta. Ausztria is éveken át volt az Európai Unió külső határa, és éveken át egyedül viselte a menekült- és bevándorlóáradatok terhét, mondta a miniszter.
Féltik a schengeni vívmányokat
MTI, 2011. május 12.
Számos felszólaló óvott az Európai Parlament (EP) strasbourgi plenáris ülésén attól, hogy az észak-afrikai menekülthullám miatt felszámolják a schengeni vívmányokat, visszaállítsák a rendszerhez tartozó országok belső határain az ellenőrzést.
A vitát annak nyomán tartották, hogy Olaszország a közelmúltban tartózkodási engedélyt adott az április 4. előtt érkezett észak-afrikai menekülteknek, mire válaszul a francia hatóságok újra ellenőrizni kezdték a közös határt átlépőket. Az Európai Bizottság a minap olyan javaslatokkal állt elő, miszerint abban az esetben, ha rendkívül nagy menekültnyomás nehezedik valamelyik tagállamra, akkor ideiglenesen vissza lehessen állítani az ellenőrzést a schengeni rendszerhez tartozó országok egymás közti, belső határain.
A legélesebb hangon Martin Schulz szocialista, Guy Verhofstadt liberális és Daniel Cohn-Bendit zöldpárti frakcióvezető bírálta az olasz kormányfő és a francia köztársasági elnök magatartását, és óvta az uniós intézményeket attól, hogy e két vezető nyomására feladják a szabad mozgást biztosító schengeni vívmányokat. Kétségbe vonták, hogy a mintegy húszezres nagyságrendű menekültlétszám akkora válsághelyzetet okozna, ami indokolhatja a belső határellenőrzés visszaállítását.
Az uniós végrehajtó testület javaslatairól csütörtökön rendkívüli tanácskozást tartanak Brüsszelben az uniós tagállamok belügyminiszterei. A keddi EP-vitában Győri Enikő, a magyar külügyminisztérium EU-ügyi államtitkára hangsúlyozta: a soros magyar EU-elnökség nem lesz partner ahhoz, hogy bárki megpróbálja lebontani a schengeni rendszert és a szabad mozgást, „de ez nem jelenti azt, hogy a rendszert nem kell tökéletesíteni". Szerinte a belső határellenőrzés visszaállítása „csak rendkívüli helyzetben, óriási kihívás esetén, meghatározott időre és közösségi döntéshozatallal" lehetséges.
Az államtitkár egyúttal felhívta a figyelmet arra: Románia és Bulgária rengeteg energiát ölt abba, hogy megfeleljen a schengeni rendszerhez való csatlakozás feltételeinek. Győri Enikő szerint ezeket az erőfeszítéseket nem szabad negligálni és tönkretenni azzal, hogy a Schengen-bővítéshez „most nem megfelelő a hangulat". Közölte, hogy Románia után immár Bulgária is „elvégezte a házi feladatát", és reményének adott hangot, hogy még a magyar elnökségi időszak lezárulta előtt megállapítható lesz: a két ország technikai értelemben felkészült a Schengen-tagságra.
INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA
Pluralizmus és nemzetpolitika
2011. május 12. – Borbély Zsolt Attila
A magyar jelen és jövő alapvető problémáit talán legtisztábban látó, leginkább lényegre tapintóan elemző Bogár László már 1995-ben rámutatott arra, hogy miként működik a politikai publicisztika, a politológia illetve általában a tömegtájékoztatás „tematizációs diktatúrája" [1], vagyis az a sajátos együttműködés, amikor politikai érdekből háttérerők meghatározzák, hogy miről lehet egyáltalán beszélni és azt hogyan lehet megtenni. Kialakult egy politológiai fősodor, mely elbeszél a lényeg mellett, mely nem abban segít, hogy lássuk a politika tényleges működését, hanem inkább megzavarja tisztánlátást.
Politológusként meg merem kockáztatni azt az állítást, hogy a politikatudomány mai Thomas S. Kuhn-i paradigmája[2], tehát az az elméleti eszközrendszer, amivel a problémákat beazonosítják és megoldani próbálják, az a szemüveg amin keresztül a politológiát művelők fősodra látja az elméleti és gyakorlati problémákat, alkalmatlan arra, hogy lényegről szóljon, legjobb esetben is csak a felszínt kapirgálja. Úgy viszonyul a politika világának teljes valóságához, mint a platóni barlanghasonlatban a falra vetített árnyképek a tárgyak élő valóságához. Igaz ez a kisebbségi politikai érdekérvényesítésre is.
Egy doktrinér politológus, aki nem próbálja megfejteni a tényleges mozgatórugókat, kívülről nézve azt mondhatná: az erdélyi magyar politikai mezőben az elmúlt húsz esztendőben nem zajlott le más, mint a politikai paletta fokozatos kibomlása, finomodása, a pluralizmus utat tört magának, elvégre nem lehet másfél millió ember politikai preferencia-rendszerét beletömöríteni egy egyetlen szervezet eszmei profiljába.[3] Íme, volt aki már 1996-ban feszegette a határokat (Borbély Imre független parlamenti képviselőjelöltként indul Hargita megyében), 2000-ben az RMDSZ helyi kihívója volt az Udvarhelyért Polgári Egyesület, 2003-ban megalakult két parlamentszerű testület, mely a parlamenti és önkormányzati képviseleti monopóliumot nem törte ugyan meg, de az általános érdekképviseletit igen, megalakult az RMDSZ alternatívájaként a Magyar Polgári Szövetség, melyet az RMDSZ által befolyásolt román hatalom jogalkalmazási monopóliuma révén elütött a választásokon való indulástól, megalakult a Magyar Polgári Párt, mint a balra húzó RMDSZ jobboldali alternatívája, most pedig bejegyzés előtt van a harmadik erő, az Erdélyi Magyar Néppárt, mely mindkét irányban kapcsolódási pontokkal rendelkezik: az RMDSZ-szel együttműködve indult a 2009-es Európai parlamenti választásokon, a Magyar Polgári Párttal pedig közös a konzervatív szavazóbázis és a meghirdetett eszmei alapállás.
Mi ez, ha nem a pluralizmus győzelme az erdélyi magyar társadalmon belül? S ezt az elméleti játékot végig lehet pörgetni a felvidéki politikában, ahol a leváltott Bugár Béla egy szlovák-magyar vegyes pártot alakított, a Délvidéken, ahol a hajdani egységes VMDK helyén ma legalább öt szervezet működik (VMSZ, VDDK, VMDP, MPSZ, MRM) valamint a Kárpátalján, ahol a KMKSZ-től már komoly szavazói szeletet elhódított a kollaboráció-gyanús UMDSZ. A plurális demokrácia eleve elrendelt győzelméről van-e itt szó vagy valami másról?
Meggyőződésem szerint másról.
Létezik egy, a hagyományos politikai törésvonalakat s e törésvonal mentén kiformálódott pártokat keresztbe metsző politikai ellentét, mely gyarmatosító globalista hatalom kiszolgálói valamint a helyi, leigázott társadalmak hiteles képviselői között húzódik. Vannak vegytiszta politikai alakzatok is: az MSZP egyértelműen komprádor szervezet, a Jobbik pedig egyértelműen globalizmus- és gyarmatosítás-ellenes. A Fideszen belül mindkét oldal erős, a látszólag teljhatalmú miniszterelnök minden jel szerint az ellenállókhoz tartozik, de nehéz dolga van a karrierista-globalista-komprádor közegellenállás miatt. Az LMP retorikája helyenként globalizmus-ellenes, de gyakorlati politikájuk, tudatosan vagy öntudatlanul a gyarmatosítókat segíti.
E törésvonal az etno-sovén, nyílt elnyomatás alatt sínylődő elszakított magyar nemzetrészek esetében úgy jelenik meg, mint az ősi magyar területeket gyarmatosító, a maguk képére formáló, az őslakosságot minden erővel a többséghez asszimilálni igyekvő szlovák, román, szerb ukrán hatalommal való együttműködés valamint a magyar nemzeti ellenállás ellentéte. A globalizmus problematikája itt háttérbe szorul, mert a globalista gyarmatosítók célpontjai elsődlegesen a nemzetállamok, a magyar közösség pedig priméren a többségi nacionalizmussal találja szembe magát. Ez a törésvonal sem a pártok között húzódik, bár tendenciaszerűen megfigyelhető egyfajta politikai letisztulás.
Az RMDSZ kezdeti feszültségei annak voltak tulajdoníthatóak, hogy egy pártba kényszerültek azok, akik a politikában elsősorban érvényesülést és karriert láttak, valamint azok, aki az utasításokat közvetlenül Bukarestből kapták s e két csoport még egész jól kijött volna egymással, sőt még hozzájuk csapódott a távlati gondolkodásra képtelen, alapvetően nemzeti beállítottságú, de óvatos, a langymeleg biztonságot a közösség jövőjénél többre tartó középgárda. A problémát azok okozták, akik nem elégedtek meg a tünetkezeléssel, s a magyar érdekképviselet célját nem elsősorban a két nép viszonyának feszültségmentesítésében látták. Annál is inkább, mert a feszültségmentesítésnek egyetlen garantált megoldása – a teljes magyar önfeladás[4] és beolvadás – elfogadhatatlan azok számára, akiknek a nemzeti identitás óvandó primér érték, a politika, az érdekvédelem pedig elsősorban nemzeti érdekérvényesítést jelent. Ők olyan programot kívántak meghirdetni a közös szervezet nevében, mely megvalósulása esetén az erdélyi magyar közösség hosszú fennmaradását szavatolja. A kezdeti koncepcionális siker után a román hatalmi vektorok által mozgatott karrieristák az 1996-os kormányzati szerepvállalással lényegében olyan politikai leosztást értek el s olyan politikai hangulatot teremtettek melyben prognosztizálható volt az elvszerűség híveinek fokozatos lemorzsolódása párhuzamosan az autonómia-centrikus, nemzeti önkormányzatot körvonalazó alapszabályzat párt-alapszabályzattá változtatásával s az autonómia-program közbeszédből való kivonásával. Mára az RMDSZ-ben igen kevesen nyitottak az autonómia iránt, persze a kötelező, s csakis a választókat, soha a román hatalmat megcélzó szólamokon túl. Csak mutatóba akadnak olyan politikusok, akik tenni is hajlandóak érte, olyat pedig hirtelen említeni sem tudnék, aki kockáztatná érte a karrierjét. Ezutóbbiak vagy kiléptek vagy kiszorították őket.
A Magyar Polgári Pártról már volt szó e hasábokon. E párt alapszabályzat- és törvényellenes módon megválasztott elnökének foglyává vált. A 2009-es botrányos küldöttgyűlést egy éves ex lex állapot követte, majd miután a bíróság kimondta, hogy a gyűlés szabálytalan volt, Szász Jenő bocsánatkérés és lemondás helyet azokat záratta ki a pártból, akik a törvényesség mellett léptek fel. Túlzás nélkül kijelenthető, hogy ez az eljárásmód és általában a Magyar Polgár Párt belső viszonyrendszere a demokrácia szempontjából rosszabb, mint az RMDSZ valaha.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács így saját párt megalapítása mellett döntött, és sokak meglepetésére három hónap alatt össze is gyűjtötte a bejegyzéshez szükséges aláírásokat, sőt a szükséges 25.000-nél jóval többet, közel 30.000-et. Az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzésével foglakozó első bírósági tárgyalás ez év május 26-ra van kitűzve. Tőkés László már az aláírásgyűjtés megkezdése előtt jelezte, hogy nem kíván szerepet vállalni az új párt közvetlen irányításában, viszont teljes erkölcsi és politikai súlyával támogatja azt. Megmarad Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökének, mely politikai mozgalom az Erdélyi Magyar Néppárttal partneri viszonyban marad.
Az új párt, miként azt Tőkés László a Krónikának adott nagyinterjúban[5] elmondta, munkára szerveződött, eszköz kíván lenni az erdélyi magyarság politikai erőinek autonómiaelvű összefogásában. Ehhez Tőkés László szerint vissza kell térni a nemzeti kataszter és belső választás programjához, a mai korhoz igazítva azt. Az erdélyi magyarság önmegszámlálását nyilván már nem egy szervezet végezné, mint ahogy azt elképzeltük közel húsz esztendeje, s a belső választásokon sem platformok, hanem politikai pártok versenyeznének[6]. „Az RMDSZ-nek lassan át kell állnia a hegemonisztikus politikáról az együttműködő, konszociatív politikára, ha továbbra is képviselni szeretné a magyar érdekeket. Mi nem egy, a többi párt félreállítását célzó váltópártot akarunk építeni, hanem egy olyan politikai eszközt akarunk a magyar közösség kezébe adni, amellyel új lehetőségek nyílnak az érdekérvényesítésre" – nyilatkozta az EMNP frontembere, Toró T. Tibor.[7]
Az elképzelés szép és előremutató, meglátjuk, mennyire állja ki a gyakorlat próbáját. Az RMDSZ és az MPP középgárdája és vezetősége egyaránt az egyeduralmi logika mentén szocializálódott, ezt egyébként Toró is látja: „ezek a politikai alakulatok egyelőre váltópártban gondolkodnak, tehát úgy állnak a kérdéshez, vagy ők érvényesülnek a politikai porondon, vagy pedig versenytársaik."
Az Erdélyi Magyar Néppárt akkor tud valódi hatótényező lenni az erdélyi magyar politikában, ha erőt mutat fel. Ennek első feltétele a jogi forma. Az RMDSZ azért tehette meg hogy a 2009-es közös Európa Parlamenti indulás után semmibe vegye tárgyalópartnerét és „szövetségesét" az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum keretén belül, mert ő biztosította a jogi formát az összefogásnak s ma képviselői nem átallnak úgy fogalmazni, hogy Tőkés László az RMDSZ képviselője az Európa Parlamentben. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács akkor még jogi forma nélküli szervezet volt. Mihelyt a választásokon indulni jogosult párt áll Tőkés László és csapata mögött, egészen más a felállás. A feladat világos: nem elég a közösségi szintű hárompárti építkezést meghirdetni, a saját politikai erőt is fel kell építeni. Ez most az elsőrendű létparancs. Egy hiteles politikai párt felépítése pedig egyben a közösséget is építi. Vissza kell adni a közéleti szerepvállalásnak a szétprédált hitelét, vissza kell hozni a nemzeti érdekképviselet szolidaritási kötelékébe a közélettől elfordult tömegeket, vissza kell adni a kimondott szó súlyát. Mind a feladat, mind a felelősség óriási. De akkor sincs más út, mint az, amit Kós Károly megfogalmazott Trianon után, s amit az EMNP vezetői több ízben is útmutatásként idéztek az utóbbi napokban:
„Dolgozni kell, ha élni akarunk, és akarunk élni, tehát dolgozni fogunk"
[1] „A tematizációs terror azt jelenti, hogy pontosan nem azonosítható illegitim hatalmak tetten érhetetlen és ellenőrizhetetlen, ám megfellebbezhetetlen módon kikényszerítik, hogy a társadalmi és gazdasági lét fontos kérdéseiről csak az általuk meghatározott értelmezési keretben és az általuk bevezetett fogalomkészlet felhasználásával lehet beszélni. Aki nem képes vagy nem hajlandó erre, az vagy „néma" marad vagy megbélyegzés, kitaszítottság jut osztályrészéül" Bogár László: Csapdában (Töprengések a magyar modernizáció esélyeiről)
[2] Thomas S. Kuhn „A tudományos forradalmak szerkezete" című könyvében azt fogalmazza meg, hogy a tudományok nem líneárisan, a fokozatos tudásfelhalmozásnak megfelelően fejlődnek, hanem ugrásokban, tudományos forradalmakon keresztül, melyek paradigmaváltással járnak. (példák paradigmaváltásokra Newton/Einstein, Ptolemaiosz/Kopernikusz, Euklidész/Bolyai) Mint a példák is érzékeltetik, a tudományos paradigma integrálja a problémaérzékelést, problémabeazonosítást és a problémamegoldás kanonizált módjait. Egyszerűen fogalmazva a tudományos paradigma az a „szemüveg" melyen keresztül egy adott kor tudósa a világot és a tudományos kérdéseket szemléli. Két paradigmaváltás között pedig a tudományok Kuhn szerint lényegében csak „rejtvényfejtéssel" foglalkoznak. E meglátás továbbgondolásra ingerlő, vitatható, de ugyanakkor messzemenően érvényes a politikatudomány jelenlegi állására.
[3] Biztos választ soha nem fogunk kapni arra a kérdésre, hogy mi történik akkor, ha Markóék megmaradnak az autonómia útján és felépítik az RMDSZ belső parlamentarizmusát az állammodell mentén. Megítélésem szerint ezesetben meg lehetett volna őrizni az erdélyi magyarság politikai egységét.
[4] Bár még ez sem biztos, a szóbeszéd szerint a Ciorbea-kormány bukásában Ciorbea erdélyi származása is közrejátszott, akit ezért egyik délromán kollegája egyszerűen lebozgorozott, holott sok köze nem lehetett az e csúfnéven emlegetett magyarokhoz. Elképzelhető, hogy még a teljes beolvadásunk után is, a magyarokból lett románok még jó ideig diszkrimináció és bizalmatlanság áldozati lennének.
[5] „Tőkés László EMNT-elnök a leendő néppárt céljairól", Rostás Szabolcs interjúja, Krónika, 2011. május 6.
[6] Mielőtt valaki kifogásolja a szóhasználatot, jelezni szeretném, hogy az RMDSZ alkotmányjogilag nem pártként van bejegyezve, de pártként működik, mind a politikai porondon való mozgását tekintve mind belső struktúráját illetően.
[7] Kertész Melinda: Egyetlen alagút, Transindex, 2011. május 11.
Egyszerű balkáni logika
Manna.ro, 2011. május11. – Czika Tihamér
Találkoztam tegnap egy kalotaszegi ismerősömmel. Egyszerű munkásember, igazán lelkes közösségszervező. RMDSZ-es. A meggyőződéses fajta.
Még úgy is szereti a Szövetséget, ha olyan állami állást tölt be, amelyben leépítésekre lehet éppen számítani; annak a kormánynak a kezdeményezéséből, amelynek maga az RMDSZ is tagja.
Akkor is elindul az utcában aláírásokat gyűjteni vagy szavazásra buzdítani, ha tudja, hogy lesz néhány olyan falubeli is, aki talán nem nyit ajtót neki. Ez az élete, ebben hisz.
A barátom aggódik.
Aggódik, hogy jövő évtől nem lesz mögötte egy országos magyar szervezet, amely a román parlamentben tud felszólalni, ha őt valahol azért diszkriminálják mert magyar, vagy mert magyarul beszél.
Munkahelyén kevés magyar van. Emlékszik még azokra a nehéz '80-as évekre, amikor jobb volt nem megszólalni magyarul a kollégák között. Ma nincsenek ilyen gátlásai, de fél, hogy visszajöhetnek azok az idők.
Szerinte itt addig fogják egyesek vissza magukat, amíg ott van egy parlamenti párt a magyarok mögött. Szerinte a románban benne van az államtól, hatalomtól való félelem. Ha valamit tanított nekik a XX. század az ez: ne húzz ujjat azzal, aki mögött hatalom van. Párt, önkormányzat, kormány, intézményvezető, igazgató...mindegy, egyre megy.
Csak legyenek valakik „odafent". Egyszerű balkáni logika ez, de nekünk hasznos.
Ameddig ott vagyunk.
A barátom szeretné továbbra is érezni, hogy mögötte van valami, vannak valakik, van egy szervezet. Biztonságot ad neki, családjának, a faluja magyar közösségének. Szerinte az egész erdélyi magyarságnak.
Őt nem érdeklik a politológiai elméletek, hogy „megbukott a kilencvenes évek elején kialakult erdmagyar állammodell", hogy doktrína szempontjából akkor mi is van, ki a jobboldalnál is jobboldalibb, ki tud (diskurzusok szintjén) nemzetibb, autonómistább, polgárinépiesebb lenni. Az ő erdmagyar
politikai képe ennél sokkal egyszerűbb:
van az RMDSZ, amiből jó pár éve kiléptek néhányan, országos és helyi szinten, mert nem tudtak hatalomhoz jutni a szervezetben. Előbb csináltak egy polgári pártot, de azzal nem igazán sikerült megtörni az RMDSZ-t, mert abban az emberek összetartottak, és a szavazók is.
Az elnöke sem volt arra való ennek az udvarhelyi pártnak, hogy megtörje az RMDSZ-t.
Aztán, mivel ez nem jött össze, most – majdnem ugyanazok – beíratnak egy újabb pártot, amely már megint nemzeti, megint autonomista. Ez most nem polgári, hanem inkább népi. De ugyanaz a püspök, ugyanaz a narancs. Hátha azzal
sikerül végre hatalomhoz jutni.
Igaza volna a barátomnak? Ennyire egyszerű volna az erdélyi magyar politikai paletta mostanában történő bővítésének célja? Talán igen. Sikerülni fog az új pártosodóknak elérni hatalmi ambicíóikat? Talán nem.
Másvalami azonban lehetséges, hogy bekövetkezik: barátom jövőre lehet már nem fog megszólalni magyarul a munkahelyén. De legalább lesz három (egymást árulózó) parlamenten kívűli nemzeti, autonomista, jobboldali pártja. Egyszerű balkáni logika vezet majd ide is. De ez már nem hasznos.
Pártok, civil szervezetek, előválasztás
Háromszék, 2011. május 13. – Puskás Attila
Immár bizonyos, hogy megalakul az Erdélyi Magyar Néppárt. Ez lesz a harmadik autonomista párt (ill. szövetség). Ezek után biztosan lesz autonómia is, mivel három harcos ugyanazon a páston erősebb, mint kettő vagy éppen egy. Azon viszont csodálkozom, hogy a zsebpárt (Konzervatív Párt) alelnöke hevesen tiltakozik az újabb „országdaraboló" alakulat megjelenése ellen. Inkább örülnie kellene, tudva a mi magyari erényünket az egymás elleni acsarkodásban.
Nos, nem kétlem, hogy így is fog történni (az eddigi tapasztalatok alapján). Valahogy hamisan cseng a mindhárom irányból elhangzó összefogás elvárása. Erre őszinte hajlam mintha nem mutatkozna. Egyébként is, ez a „szezám, nyílj meg" szólam üresen kong. Egyik politikai alakulat sem töltötte meg reális és megvalósítható tartalommal. Vajon nem sokkal inkább az önállóság igazi lehetőségét megteremtő gazdasági fejlesztés, a szerényebb vállalkozások támogatása, a munkahelyek biztosítása ezzel párhuzamosan lenne a valódi – majdani deklarált – autonómia elsődleges taktikai terve? Csakhogy ehhez dolgoznunk kellene, csendben, de eredményesen, szólamok nélkül és valamennyien, akik e tájnak lakói vagyunk, a civilek...
Hát igen. A politikus lemosolyogja a civil szervezeteket (szavakban persze nem). Kimondatlan felfogásában szorgos, névtelen hangyanépnek, holmi magas eszmékre érzéketlen tömegnek tartja azokat, akik megteremtik az „őnagysága" szereplési lehetőségét is. Miközben Székelyföld civil szervezeteinek híre alig lépi túl közvetlen környezetüket, ezektől ered a székely termékek előállítása, forgalmazása, hírük, árujuk túl jut a határokon. Táncosaink, énekkaraink, színházaink messze viszik tájaink sajátos művészetét. Történészeink, szociológusaink már-már akadémiai szinten elismertek és egyre-másra jelentetik meg forrásértékű szakmunkáikat. Az önkéntesség megközelíti azt a napi gyakorlatot, amit valaha a kaláka jelentett falun, de városainkban is.
A gyermekvédelem, családvédelem, a cigányság sorsának jobbítása, tájaink megismertetése, a falusi turizmus, de lehetne sorolni a megszámlálhatatlan civil szerveződést és eredményüket. Igen ez az alap, ez az építő, az autonómiát nem hangoztató, de megteremtő „névtelen tömeg". És hogy közembereink szervezésben is kitűnőre képesek vizsgázni, erre legyen példa a Szent György-hetünk igényessége, szakszerűsége, önként vállalt fegyelme.
Az RMDSZ 2008-ig tiszteletben is tartotta az előválasztásokat és ezek eredményeit. Sőt, így történt a parlamenti választások során tisztséget nyertek listára kerülése is. Sokan vettek részt az előválasztásokon magyarok (függetlenül, hogy tagjai voltak-e a szövetségünknek), de románok is. (Nekik sem volt mindegy, milyen az a várhatóan magyar ember, aki őket is képviseli majd.) Lehetett abban bízni, hogy valóban azok kerülnek helyi és országos tisztségekbe, akiket a „tömeg" választ. Akik csakugyan őket képviselik, hiszen városainkban, falvainkban ismerik egymást az emberek, s tudják, ki mire képesek, osztoznak-e polgártársaik gondjában. Legutóbb már eltért ettől a bevált szokástól a szövetség.
Vezetői bizonyára arra gondoltak: ugyan miért legyen az enyém csak a szervezés gondja, s az élvezze a képviselőség előnyét, akit a névtelen „plebs" akar? Én tudom – így a gondolat fonalán tovább –, mi a nagypolitika, én majd rendezem népem sorsát. Aztán, s most is erre készülnek, jelölik egymást, sőt, még olyan is van, hogy Neki úgymond: bejutó helyet kell biztosítani! Miért is mondana le egy évtizedek óta bebetonozott „politikus" az ezzel járó előnyökről? Természetesen el kell fogadnunk azt is, hogy vannak, akik valóban mindent megtesznek választóik érdekében, valamint azt is, hogy ez a „minden" egy parlamenti kisebbség esetében ugyancsak korlátozott.
Soraimmal az előválasztások megszervezését és a kialakult sorrend tiszteletben tartását szolgálom. Ne legyenek előre „elfoglalt" helyek, akárkiről is legyen szó. Legyen csak az eddigi érdemekre alapozó kampány, oly módon pénzelve, hogy biztosítsák a részvevők esélyegyenlőségét.
Mindhárom politikai alakulatunk az előválasztási alapelvekről közösen döntsön, és eredményét fogadja el. Legyen végre a jövő évi választás, mind a helyi, mind a parlamenti, valóban a romániai magyarság hiánytalan megjelenése a választásokon, ahogy ma a szebb időkre visszagondolva mondjuk: az az egykori egymillió.
Konferencia az őshonos kisebbségek jogairól
Kitekintő, 2011. május 12.
Az Európában élő őshonos kisebbségek jogairól, azon belül az egyes autonómiák működéséről volt szó a Kalondán és Ipolytarnócon a hétvégén megrendezett szakmai tanácskozáson.
A Pro Kalondiensis Polgári Társulás 2011. május 5. és 9. között szakmai tanácskozást szervezett a losonci járásbeli Kalondán és a magyarországi Ipolytarnócon „Nyugat-Európa Kelet-Európáért az EU-ban" címmel. A tanácskozáson a Nyugat-Európából érkezett magyar országos szervezetek küldöttei (Csehország, Anglia, Dánia, Hollandia, Németország, Svédország), továbbá a Csemadok és más, szlovákiai magyar civil szervezetek képviselői, valamint szlovákiai és magyarországi települések polgármesterei és önkormányzati képviselői vettek részt.
A tanácskozás során az Európában élő őshonos kisebbségek jogait, az autonómiák működését mutatták be, majd összevetették a szlovákiai jogállással – tájékoztatta a Bummot a Pro Kalondiensis Polgári Társulás elnöke, Papp Sándor.
Közölte, a szakmai értekezés egy hosszútávú projekt első lépése, amelynek célja, hogy a szlovákiai civil társadalmat bevonja a fenti témakör szélesebb – országos – körben való megvitatására, majd annak fényében egy országos (szlovákiai magyar) civil kezdeményezés elindítására a hazai őshonos kisebbségek autonómiájának elérése céljából.
A résztvevők egy nyilatkozatot fogadtak el, melynek 4 fő megállapítását alább közöljük:
1. További erőfeszítésekre van szükség, hogy a szlovákiai magyar őshonos közösségek olyan törvényi háttérrel rendelkezzenek, amelyek biztosítják számukra a fennmaradást és a felnövekvő nemzedékeknek a tervezhető jövőt.
2. A szlovákiai magyar közösségeknek jogai nem megfelelő módon biztosítottak. A Szlovák Köztársaság az általa is ratifikált, Európa Tanács Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló, Strasbourgban, 1995. február 1.-én kelt Keretegyezménnyel egybehangzó „nemzeti kisebbség" státuszt, és az azzal járó jogokat a mai napig nem biztosítja a szlovákiai magyarság számára.
3. A Nyugat-Európából résztvevő szervezetek országaik, és Nyugat-Európa más térségei nemzeti kisebbségeinek jogi státuszát bemutatva, tájékoztatást adtak arról a gyakorlatban alkalmazott és jól működő törvényi háttérről, amely az adott országok őshonos nemzeti kisebbségeinek európai szintű jogokat szavatol nyelvük és kultúrájuk használatára és ápolására, ami biztosítja fennmaradásukat.
4. Meggyőződésünk, hogy a szlovákiai magyar közösségek jogi státuszának erősítése hozzájárul a meglévő konfliktusok feloldásához, a térség stabilitásának biztosításához.
A legközelebbi rendezvény 2011 augusztus 20-án lesz Budapesten, ahol a mostani tanácskozáson résztvevő külhoni szervezetek mellett a magyarországi Rákóczi Szövetség képviselői is jelen lesznek, valamint a felvidéki magyar civil szféra lehető legszélesebb körét szeretnék bevonni.
Székely-magyar bonyodalom
Népújság, 2011. május 13.– Sebestyén Mihály
Néhány évvel ezelőtt folyt némi ízetlen és szenvedélyektől sem mentes vita arról, hogy a Székelyföldön vagy azon kívül a székely megyékből (székekből) származók, itt is, ott is élő véreink magyarok vagy székelyek? A kérdésfeltevést az a rosszul megemésztett regionalizmus és heveny székelységérzet, gőzös kivagyiság eredményezte, amely történelmi ismeretek és perspektíva híján, műveltségből elégtelen képzéssel, botorul összevillázott éntudattal a vagyot részesítette előnyben az éssel vagy azazzal szemben.
Ezzel a kérdést akár le is zárhatnánk, ha nem tudnánk, hogy a megzavart, le nem tisztult tudatban továbbra is ott gomolyog az áldilemma. Az önazonosság zavaraiért az oktatás, a propaganda, a sajtó- és autonómiakampányok, a családokban továbbadott legendáriumok, a mély tudati homály tehető felelőssé. Na meg az asszimilációtól való alapos félelem. De leginkább a Ceauşescu-korszakban egyszer már felmelengetett népszámlálási szempont, kritérium, kérdőívi pont, amellyel az egyénre rákérdezve, a biztos székelyt írt be, ha azt diktáltak neki – eddig semmi gond –, s a hivatal nem összesítette, nem számította hozzá akaratlagosan (a történelmi együvé tartozás tagadásával) a magyarhoz. Ezért számunk már akkor is fogyott papíron. Azóta, hajaj, hányféleképpen...
Akkor (a totálkáros rendszerben) is azt mondogattuk, persze csak magánemberként, mert ennek nyilvánosan hangot adni nem vallott önvédelmi bölcsességre, hogy székelynek vallani magad népszámláláskor, etnikai színvallásként és nem néprajzi tényként, majd olyan, mintha a népszámlálónak a craiovai oltyánnak és nem románnak diktálná be magát, a földrengésfalvi – vráncsainak és a szucsávai – dél-bukovánnak. Ez utóbbiak ugyanis táji-földrajzi fogalmak, nem népmozgalmi-statisztikaiak.
A román népszámlálások eme finom magyarságcsökkentő tablettáját még a nagy Iorga találta ki, amikor nem tudta megnyugtatóan megmagyarázni, hogyan lehetséges, hogy a „román nemzeti terület" kellős közepében, sok oldalról a románsággal (nem moldovánokkal és ardélányokkal) körülvéve él egy magyarul beszélő, gondolkodó, történetileg odagyökerezett csoport. Ugyanis az előtte is világos volt, hogy egy archaikusabb magyarság él a Kárpátok lejtőin, zárt medencéiben és a Mezőség egy részén, az Aranyos folyásánál vagy odaát Moldvában. És akkor zeusz a tragacsból (deus ex machina) kitalálta minden bizonyíték híján, hogy a székelyek: elmagyarosított románok. Holott a székelység többé-kevésbé önkéntesen csatlakozott több mint 11 százada a magyarsághoz, lett annak előőrse, faltörő kosa, védpajzsa, és vette át nyelvét, szokásait, gondolkozási módját. Világképét. Adta hozzá saját csoporttudatát, fantáziáját, tréfás kedvét, keservét. A többi átszínesítés, lokális magánhangzóejtés, furfang és anekdota. Némi kis hadi romantikával keverten.
A Székely Nemzeti Tanács még nem hirdette meg a székely ősvallás (?!!) felelevenítését, áttérést a kereszténységről a rabonbánok világára, de nincs messze az idő, ha ennek az állami furfangnak, megosztó cselnek a sokaság bedől.
Végezetül Tamási legalább annyira magyar, mint Kacsó Sándor székely. Petőfi Sándor a Felvidéken és Csíkmenaságon is nemzeti költő marad. Arany János jobb székely alföldi hajdúivadékként, mint Haidu Victor Adrian Păunescu fegyverbarátjaként.
BÁNYÁRÓL ÁLMODNAK – 35 millió euróból újítaná fel Verespatak központját az RMGC
Transindex, 2011. május 12. – Kertész Melinda
A kanadai-román bányavállalat abban reménykedik, hogy 2014 utolsó negyedévében öntheti meg az első aranyrudat. Addig is nemcsak bányát épít, hanem szociális és örökségvédelmi téren is tevékenykedik.
Több fronton dolgozik a Roşia Montană Gold Corporation (RMGC) a Verespataki bányaprojekt beindítása érdekében: az engedélyeztetési folyamat mellett az épített örökség konzerválására és a szociális folyamatok pozitív befolyásolására is hangsúlyt fektet – derült ki a bányavállalatot képviselő Szentesy Cecília, a társaság műszaki igazgatója által tartott mai, kolozsvári sajtótájékoztatón.
A szakember beszámolt arról, hogy két és fél év alatt sikerült felújítani egy tíz éve lakatlan, 1874-ben épült, hajdanán patikaként és magánlakásként szolgáló ingatlant Verespatak központjában, amelyben tavaly egy bányászati múzeumot rendeztek be.
Egy év leforgása alatt a múzeumot 10 ezer személy látogatta meg, ami azt jelenti, hogy jelentős turisztikai potenciállal rendelkezik a település, amelynek kiaknázásához az RMGC hozzásegítené Verespatakot, amennyiben a bánya megnyílik.
Egyébként Verespatak műemlékvédelmi zónáját 317 ingatlan alkotja, ebből 35 műemlék, de a történelmi központ egészében szerepel a kulturális minisztérium építettörökség-védelmi listáján.
Egyéb turisztikai látványosságnak számít még a római kori Katalin-tárna, amelyet a tervek szerint ugyancsak felújítanak. Egy másik évezredes tárnában felfedezett hidraulikus szivattyút restaurálnak. Szentesy arról is beszámolt, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia idején polgármesteri hivatalként működő épület és a hajdani iskola épülete esetében is elkezdődtek a felújítási munkálatok, amelyeket 2 millió euróból fognak elvégezni, emellett a település 160 épületét takarítják, és próbálják elvezetni az ingatlanok degradálódását felgyorsító talajvizet, amelynek jelenléte egyébként általános probléma a településen. Ha a bánya beindul, becsléseik szerint
35 millió euróból fogják felújítani
a település központját. A restaurált ház esetében a munkálatok a helyi munkaerő felhasználásával zajlottak, ez nagy segítség az ott lakók részére, hiszen a településen 80%-os a munkanélküliségi ráta. Szentesy elmondta, az év elejétől 200 új munkahelyet létesített az RMGC, így most – többek között az építkezésben-felújításban, illetve a tárnákban zajló felderítési munkálatok kapcsán összesen 450 személyt foglalkoztatnak.
A szociális kérdésekről még elmondta, Gyulafehérváron egy új negyed épült azok számára, akik elmentek Verespatakról, összesen 125 család költözött el: mindannyiuknak sikerült új életet kezdeni, és munkahelyt találni. A közösség kérésére itt egy ortodox templom is épül. További 90 verespataki család kérte az átköltöztetését az új gyulafehérvári negyedbe, a házaik felépítése már elkezdődött.
A környezetvédelmi kérdésekről beszélve Szentesy vázolta a jelenlegi helyzetet: nehézfémmel szennyezett, elszíneződött víz ömlik az Aranyosba, ez pedig a folyó élővilágát az évek során 45 kilométeres hosszban kiirtotta. A bányavállalat tervei szerint egy berendezéssel fogja tisztítani a vizet, hiszen a szennyezés forrásának megszüntetése nélkül a környezetvédelmi probléma nem oldódik meg: a tárnákban felgyülemlő és onnan kikerülő erősen savas víz megállás nélkül rombolja a környezetet. A végső megoldást ezeknek az üregeknek a feltöltése jelentené. Amennyiben a víztisztítási technológia beválik, az RMGC hajlandó megosztani a tapasztalatot a román állammal, amely a többi bezárt bánya esetében hasonlóképpen kezelhetné a környezetszennyezést.
Bár az engedélyeztetési folyamat még javában zajlik, az RMGC 2014 utolsó negyedévére tervezi
az első aranyrúd megöntését.
A vállalat abban reménykedik, hogy az év végéig megkapja a hiányzó engedélyeket. Szentesy beszámolt arról, hogy tavaly a környezetvédelmi miniszter leszögezte, addig nem kezdi el a környezetvédelmi hatástanulmány elemzését, amíg az RMGC nem tudja felmutatni az új területrendezési engedélyt, amelyet a Fehér megyei tanácsnak kell kibocsátania. A vállalat ellenezte a szaktárca hozzáállását, mondván, hogy a két engedély kibocsátása párhuzamosan is végbemehet, azonban mégis arra kényszerült, hogy előbb beszerezze a területrendezési engedélyt, amit meg is kapott, és tavaly április végén be is nyújtott a környezetvédelmi tárcához.
A zöld tárca két hónap elteltével úgy határozott, hogy elkezdődhet a környezetvédelmi hatástanulmány elemzése, amit egy, a környezetvédelmi, a gazdasági, a pénzügyi, a szállításügyi és a kulturális tárca képviselőiből álló műszaki bizottság hajt végre. A bizottság már háromszor ülésezett és az RMGC abban reménykedik, hogy a jövő hónapban kerül sor a következő ülésre, a bizottság pedig eldönti, hogy kibocsátható, vagy sem a környezetvédelmi engedély. "Pozitív véleményezés esetén a szaktárca kibocsátja a környezetvédelmi engedélyt, amely azonban csak akkor lesz érvényes, ha erről kormányhatározat is születik" - vázolta a procedurális lépéseket Szentesy.
A Transindex kérdésére elmondta, a környezetvédelmi engedéllyel párhuzamosan a kulturális minisztériumtól is be kell szerezni a Kirnyik hegységbe tervezett, egyik külszíni bánya esetében a földalatti régészeti engedélyét. A négy külszíni bányában a kitermelés két szakaszban zajlik: az első kilenc évben csak Várhegyen és Kirnyiken megy végbe a kitermelés, ezután megnyílik az orlai és a zsigi bánya, a várhegyi külszíni kitermelés pedig folytatódik. Az érc kitermelése egyébként 14 évig tart.
Az első két helyszínre összesen négy, külszíni és földalatti kitermelésre vonatkozó régészeti engedélyt kell felmutatnia az RMGC-nek. A hiányzó engedély kibocsátása esetén a római kori, ám modern bányajáratokkal interszektált, nem látványos járatok eltűnnének. Azonban a Katalin-tárna és egy másik, a hidraulikus szerkezetet tartalmazó római bányajárat látogathatóvá válna.
Amnesty International: folytatódik a romák elleni diszkrimináció
Krónika, 2011. május 13.
Közép-Kelet-Európa több országában az elmúlt évben is diszkriminációval, állami szinten is tapasztalható rasszista megnyilvánulásokkal szembesültek a roma közösségek - áll az Amnesty International pénteken Londonban kiadott éves világjelentésében.
A jelentés Romániával foglalkozó fejezete szerint magas rangú román kormányzati tisztviselők részéről rasszista, diszkriminatív megjegyzések hangzottak el, a romák a legmagasabb szintű politikai közbeszédben is „negatív értelmű etnikai általánosítások" célpontjai voltak.
Az AI felidézi, hogy a román külügyminiszter „a roma közösségek és a bűnözés közötti kapcsolatokról" beszélt, a román államfő pedig egy hivatalos külföldi látogatásán kijelentette, hogy a romákat „nehéz integrálni", és a romák „nem akarnak dolgozni".
Az Amnesty International idéz egy közvélemény-kutatást is, amely kimutatta, hogy a román lakosság 67 százaléka nem lenne hajlandó romát befogadni a családjába.
Az AI a pénteken kiadott jelentésben ismét felidézi a csíkszeredai romák 2004-ben végrehajtott kilakoltatását, amelyről az emberi jogi szervezet már a tavalyi év elején külön jelentést is közölt.
A most kiadott éves világjelentésben erről az ügyről azt írják, hogy még 2010 végén is „hozzávetőleg 75" roma - köztük több kisgyermekes család - élt egy szennyvízülepítő telep szomszédságában a város külterületén, fémkonténerekben. A kabinok túlzsúfoltak, a kitelepítettekre pedig összesen négy vécéfülke jut. Jóllehet ígéretek hangzottak el arról, hogy a kabinok csak átmeneti megoldást jelentenek, a helyi hatóságok a tavalyi év végéig sem biztosítottak megfelelő alternatív elhelyezést - áll a pénteki jelentésben.
Az Amnesty International már tavaly januárban külön esettanulmányban ismertette a csíkszeredai - az akkori jelentésben szereplő keresztnevek alapján vélhetően magyar - roma közösség kálváriáját. Eszerint a helyi hatóságok 2004 nyarán értesítették az akkor száznál több főből álló közösséget, hogy 24 órájuk van a távozásra. Közölték velük azt is, hogy otthonaikat lebontják, akkor is, ha nem mennek ki az általuk addig lakott épületből. A közösséget a városi szennyvíztisztító mellé költöztették, a hatóságok által odatelepített fémkonténerekbe.
Szlovákiáról az emberi jogi szervezet pénteki világjelentésében az áll, hogy a romákkal szembeni diszkrimináció „több szinten is folytatódott tavaly". A szlovák belügyminisztérium hírek szerint bejelentette, hogy megkezdte a roma telepek lakói által elkövetett bűncselekmények adatgyűjtését szolgáló rendszer kidolgozását - áll az Amnesty International pénteki jelentésében.
Az AI szerint több szlovákiai településen döntést hoztak arról, hogy fallal választják el a romák és a nem romák lakta negyedeket, sőt egyes helyeken már meg is kezdődött e falak felépítése.
Oroszországról a jelentés azt állapítja meg, hogy az emberi jogok védelmezői, a politikai ellenzék tagjai, valamint környezetvédő aktivisták és újságírók változatlanul fenyegetéseknek, zaklatásnak, támadásoknak voltak kitéve, az ilyen incidensek ügyében indított vizsgálatok pedig nem sok konkrét eredményt hoztak.
A gyülekezés és a véleménynyilvánítás szabadságát továbbra is támadások érték, demonstrációkat tiltottak be vagy oszlattak fel erőszakkal. A hatóságok „vegyes üzeneteket" küldenek a véleménynyilvánítás szabadságának kérdésében: egyrészről az újságírók és a civil társadalmi aktivisták nagyobb védelmét ígérték, másrészt azonban a kormány prominens bírálói ellen lejárató hadjáratokat indítanak, vagy legalábbis nem állják útját e rágalomkampányoknak - áll az Amnesty International pénteki világjelentésében.
|
