Tartalomjegyzék

EMNT/EMNP/D.K.

 

Demokrácia Központ-leltár

Háromszék, 2011. november 29.

A csíkszeredai Demokrácia Központ januári megnyitása óta az iroda munkatársai 8300 személy számára állították össze a magyar állampolgárság megszerzéséhez szükséges aktacsomót.

Erdélyben eddig hatvanhétezer személy fordult a huszonöt Demokrácia Központ valamelyikéhez. A legtöbben Csíkszeredában. Marosvásárhelyen 7400-an, Sepsiszentgyörgyön 5100-an, Székelyudvarhelyen 4500-an, Kolozsváron 7600-an, Nagyváradon 5800-an, Szatmárnémetiben 5700-an, Brassóban 1900-an, Nagybányán 3400-an, Gyergyószentmiklóson pedig 2300-an vették igényben a helyi Demokrácia Központok segítségét. A kisebb „forgalmat" lebonyolító székelyföldi irodák: Kézdivásárhely (1900), Székelykeresztúr (920), Kovászna (530), Nyárádszereda (560), Erdőszentgyörgy (320), Barót (650).

Megszületett az Erdélyi Magyar Néppárt logója

Erdély.ro, 2011. november 29.

Csillag lesz az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) logója. A logót pályázat révén, több mind száz pályamű közül választották ki.

Pályázat keretében alkották meg az EMNP logóját. A verseny legjobb pályaműve egy piros-zöld körbe helyezett, nyolcágú fehér csillag lett. Az elbíráló bizottság 58 pályázó 146 munkája közül választotta ki a szimbólumot. A stáb az egyszerű, közérthető munkákat kereste, a győztes mű könnyen alkalmazható és felismerhető.

A csillag a magyar népművészetben és mondakörben gyakran használt, ősi védő- és nagy erejű teremtő szimbólumunk. A nyolc ág az égtájakra utal, jelezve a szétszórtan élő erdélyi magyar közösség együvé tartozását. A csillagos ég az útmutatás, az irányadás jele, a tájékozódás és a biztonságkeresés hathatós segítője, az Erdélyi Magyar Néppárt is erre törekszik közéleti szerepvállalásával. A csillag fényt, megoldást hoz, az EMNP érdekképviseleti munkája pedig méltó kíván lenni ehhez az értelmezéshez. A jelkép az Európai Unió szimbólumrendszerében is fontos helyet kap, a logó ilyen módon a normalitás, az európai értékrend fontosságát hangsúlyozza.

A győztes pályázó Csáki Dénes, kolozsvári arculattervező szakember. A pályaművek elbírálásában a néppárt elnökségét szakmai stáb segítette, a győztest 2000 lejes díjban részesítik. Az EMNP elnöksége ezúton is köszönetet mond a pályázatban részt vevők színvonalas munkájáért.

EMNP–RMDSZ-vita az összefogásról: Borbély továbbra is elutasítja, Toró viszont fenntartja javaslatát

Krónika, 2011. november 29. – Rostás Szabolcs

Ha az RMDSZ hosszú távú együttműködésre törekszik, akkor meghallgatja az etnikai arányosság elvének bevezetését célzó javaslatunkat, és nem utasítja el csípőből azt – reagált a Krónikának Toró T. Tibor, az EMNP megbízott elnöke arra, hogy a szövetség elvetette a néppárt kezdeményezését, miszerint a 2012-es parlamenti választásokon a romániai kisebbségi szervezetek számára biztosítsanak előre meghatározott mandátumszámot.

Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke tegnap megismételte lapunknak, hogy az alkotmányjog és a törvényhozás szelleme szempontjából egyaránt életképtelen az EMNP kezdeményezése, és ennek mentén nem lát lehetőséget a választási összefogásra. A politikus úgy véli, a bukaresti kormánykoalícióban most körvonalazódó választási törvénytervezet biztosítaná a magyarság megfelelő parlamenti képviseletét. Borbély szerint igaz, hogy az alkotmány pozitív diszkriminációt alkalmaz a romániai kisebbségek parlamenti jelenlétét illetően, viszont nem egy bizonyos közösség, hanem egy olyan szervezet számára, amely képviseli az illető nemzeti közösséget és egy képviselőt delegál a parlamentbe.

„Ilyen alapon jöhetnének a németek vagy az ukránok – nem beszélve a romákról –, és mondhatnák, osszanak le nekik is bizonyos számú mandátumot lélekszámuk alapján" – jelentette ki a Boc-kormány környezetvédelmi minisztere. Borbély László kérdésesnek nevezte azt is, hogy a közösségnek esetleg elkülönített parlamenti helyeket miként osztanák le egymás között a magyar alakulatok, szerinte ugyanis „nem illik" a Toró T. Tibor által felvázolt felfogásba, hogy az RMDSZ kisebbségi szervezet, míg az EMNP és az MPP párt.

„Az EMNP még nem nőtt fel az általa megcélzott feladathoz, mert javaslatai csak arról szólnak, hogy ők is szeretnének bejutni a parlamentbe. Jó lenne megegyezni velük, hogy jövőre ne veszítsük el a parlamenti helyeinket, de úgy nem lehet, hogy rendszeresen súlyos jelzőkkel illetik az RMDSZ-t, amelyet aztán megkérnek: járja ki a parlamentben javaslatuk elfogadását. Ez tudathasadásos állapot" – vélekedett Borbély, leszögezve: az RMDSZ az arányos választási rendszert támogatja, amelynek révén a szórványvidékek számára is biztosítani lehet a magyarság részarányát a törvényhozásban.

„Az RMDSZ készül az összefogásra, ám ennek a fő kerékkötője szerintem Tőkés László, aki azzal sem ért egyet, hogy Marosvásárhelyen megegyezés-közelbe került az RMDSZ és az EMNP Vass Levente polgármesterjelölt közös támogatásáról" – nyilatkozta Borbély. Eközben Toró T. Tibortól megtudtuk: az EMNP ennek ellenére előterjeszti az RMDSZ-nek az etnikai arányosság elvét célzó javaslatát, mivel reméli, hogy e téren a szövetségben nem Borbély László álláspontja lesz a mérvadó.
A néppárt megbízott elnöke szerint ha a magyar szervezetek előre meghatározott számú helyekért versenyezhetnének, akkor ez a román pártokkal szemben bírna stabilitási tényezővel, mivel kevésbé kerülne elő a kampányban a magyar kártya. Másrészt az erdélyi magyar társadalom irányában lenne fontos üzenet, hogy a közösségnek joga van a pluralizmushoz, ugyanakkor kiiktatná azt a „zsarolási lehetőséget", hogy a magyarság eleshet a bukaresti törvényhozási jelenléttől.

Az EMNP úgy képzeli el a választási törvény módosítását, hogy a népszámlálási adatok alapján – vajdasági mintára – elkészülne a magyar választói névjegyzék, és az ebben részt venni kívánó szavazók önálló választókerületekben voksolhatnának a jelöltekre. „Sajnos az RMDSZ arra használja ki képviseleti monopóliumát, hogy számára kedvezően alakítsa a választási törvényt. Túl azon, hogy vezetői naponta elmondják: ők támogatják az összefogást, a szövetség más jelét nem mutatja a közeledésnek, pedig valós szándékról akkor beszélhetnénk, ha leülnénk tárgyalni" – állapította meg Toró.

Különben Orbán Viktor miniszterelnök és nemzetpolitikáért felelős helyettese, Semjén Zsolt a Magyar Állandó Értekezlet múlt heti tanácskozása keretében folytatott külön megbeszélésen összefogásra szólította fel az EMNP és az RMDSZ vezetőit a jövő évi romániai választások előtt. Semjén közölte: minden remény megvan arra, hogy Erdélyben a magyar–magyar összefogás megvalósuljon, amit a magyar kormány „lelkesen támogat".

RMDSZ

Tovább álmodunk

Háromszék, 2011. november 29.

Győzelmi ünnepet ül az RMDSZ, ugyanis az általa keménynek minősített alku után a szövetség valamelyik bizalmi embere ülhet majd be abba a kormányfőtitkári székbe, melyből a múlt hét végén – korrupciós botránya miatt – Daniela Andreescu asszony kénytelen volt felállni.

Cserébe – mert hisz minden adok-kapokra megy a hazai politikában – megszavazták, hogy Vasile Blaga, a demokrata-liberálisok korábban holtvágányra helyezett politikusa legyen a szenátus elnöke.

Minden jel arra mutat, a kormánypárt, maga az államfő felismerte, nagy szükségük van a párt régi szárnyának – Bulldognak is nevezett – politikusára. Lehet, szervező- erejére, hatásos és hatékony tárgyalókészségére. De az is megeshet, hogy az ország második emberévé emelése magának Emil Bocnak meggyengülését jelzi, mi több, megtörténhet, hogy a nagy ember, Traian Băsescu is rádöbbent, hűséges ifjú híveivel aligha jut egyről kettőre a jövő évi választásokon.

Blagát, a belügyminisztert annak idején meglehetősen botrányosan kényszerítették lemondásra. Színleg az elnöki palota előtti rendőr-demonstráció miatt bukott el, de nyílt titok volt már akkor is, vesztét az okozta, hogy Emil Boc ellenében jelöltette magát a pártelnöki tisztségre, s programjából kitetszett, változtatna azon a gyakorlaton, mely mind a pártot, mind a kormányt az államelnöki akarat fenntartás nélküli végrehajtójává tette.

Kétségtelen, Traian Băsescu nem a szívére hallgatott, mikor kiadta az ukázt, vegyék elő a naftalinból Vasile Blagát, de megtette, s egyetlen intésére az ifjú farkasok is egy emberként álltak az elnöki jelölt mellé. Szemmel láthatóan felismerték, szükségük van a régi harcosra.

Visszatérve az RMDSZ-re, ha valóban nemcsak egy funkciót, nemcsak egy újabb széket kívánt megszerezni (ami különben majdnem az övé, hisz a kormányfőtitkár helyettese a szövetség embere, Gáti István), hanem kész érdekérvényesítő erejét is latba vetni azért, hogy a közös kormányzás eddig meg nem valósított célkitűzéseit, például a kisebbségi törvényt, mielőbb elfogadják, vagy hogy továbbra is merészebben álmodjunk: olyan közigazgatási átszervezési tervnek nyernék meg a kormánypártot, mely egyengetné az erdélyi magyarság útját az autonómia megvalósulása felé. Akkor majd beszélhetünk talán a győzelem jó illatáról is.

RMDSZ: Tőkés kérjen elnézést

Krónika, 2011. november 29. – Nagy Orsolya

Éles hangú nyilatkozatokat váltott a napokban a Bihar megyei RMDSZ-szervezet égisze alá tartozó Partium Alapítvány elnöksége, illetve Tőkés László európai parlamenti alelnök sajtóirodája Ady egykori váradi szerelme és múzsája, Brüll Adél ma is álló házával kapcsolatban.

Tőkés László pénteken kiadott közleményében, amely alapvetően szintén a bihari RMDSZ-hez tartozó Mecénás Alapítványról és az „eltérített" érmindszenti Ady-zarándokhelyről szól, a következő mondat olvasható: „Legutóbb ismét »a Holnap városának« Ady-kultuszát szentségtelenítették meg, amikor az – úgy látszik szokásukká vált – mutyival, immáron a szintén általuk létrehozott Partium Alapítvány fedőszerve alatt saját maguknak játszották át Diósyné Brüll Adél lakóházát, az ún. Léda-házat, amelyben szintén semmi sem történik."

Mint arról beszámoltunk, a Fő utcai ingatlant az önkormányzat a Partium Alapítványnak adta haszonbérbe, amely egyebek közt egy Léda-emlékszobát is ki szeretne alakítani benne. Az épület kérdéses részét már felújították, de a tevékenység még nem indult meg benne. Biró Rozália váradi alpolgármestert az ügy miatt az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) vizsgálja, az RMDSZ-es politikus ugyanis a Partium Alapítvány, illetve az önkormányzat részéről is szignálta a koncessziós szerződést.

„Kérjen elnézést!"
A Partium Alapítvány hétvégén kiadott közleményében felháborodással utasította vissza Tőkés László „nemtelen, minden alapot nélkülöző, sajtóban megjelent rágalmait, vádaskodásait". Az írásban az olvasható, hogy Tőkés „saját gyakorlatából indul ki", amikor vádaskodik, holott az alapítvány tagjai javadalmazás nélkül dolgoznak. „Ami a nagyváradi Léda-ház sorsát illeti, Tőkés Lászlónak egy szava sem volt, amikor 2002–2004 között azt a PSD Bihar megyei szervezete igényelte ki székháznak. 2006-ban a Partium Alapítvány elnöksége úgy döntött, hogy a Polgármesteri Hivatal által kiírt versenytárgyaláson megpróbálja bérbe venni a nagyon leromlott állapotban levő, hajléktalanoktól elfoglalt ingatlant és ott minden érdeklődő által látogatható Léda-emlékszobát létrehozni." A közlemény azzal zárul, hogy felszólítja az EP-alelnököt: „záros határidőn belül vonja vissza állításait és kérjen elnézést, különben a jog által biztosított eljárásokat" alkalmazza majd az alapítvány.

„Tolvaj kiált tolvajt"
Tőkés László sajtóirodája tegnap nyilatkozatban közölte: azzal, hogy az alapítvány Tőkés gyakorlatát emlegeti, valójában „tolvaj kiált tolvajt". A nyilatkozat így folytatódik: „Túl azon, hogy a Partium Alapítvány vezetősége által űzött »gyakorlatról« – az alapítvány vezetősége kis helycserével ugyanaz, mint a Mecénás Alapítványé – az Érmindszentről ellopott „Ady Endre Kulturális Központ" fedőnevű, torzóvá épített bálterem állít ki bizonylatot, a Léda-ház megszerzése körüli botrányt talán nem véletlenül vizsgálja a korrupcióellenes küzdelem érdekében létrehozott Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI)."

Tőkés irodája egyebek közt azt is felemlegeti, hogy a haszonbérről szóló hirdetést állítólag épp szilveszter előtt egy nappal, egy fővárosi román lapban tette közzé az alapítvány, pedig akkor az ingatlan még nem is volt a váradi önkormányzat tulajdona – ezt a tényt egyébként az ANI is kifogásolja. „Talán jobb lenne, ha a »Piros-tó utcai« (utalás a tavalyi, hibás utcanévfordítás-listára) nyelvújítók inkább békén hagynák az Ady-kultuszt. Amihez csak hozzányúlnak, félresikerül, és egész biharországi magyarságunk szégyenére kudarccal végződik" – zárul a közlemény.

ROMÁNIA

Vasile Blaga lett a román szenátus elnöke

MTI, 2011. november 29.

Vasile Blaga, a kormánykoalíció fő erejét képező Demokrata Liberális Párt politikusa lett a román szenátus elnöke, miután hétfőn őt választotta meg a román parlament felsőháza a házelnöki tisztségbe.

A funkciót eddig Mircea Geoana, az ellenzéki Szociáldemokrata Párt (PSD) politikusa töltötte be, akit a múlt héten leváltottak, miután saját pártja kizárta soraiból. A román kormánykoalíció Blagat jelölte a funkció betöltésére, az ellenzék pedig Titus Corlateant. A szavazáskor a papírforma érvényesült, Blaga 69 támogató voksot kapott Corlatean 63 szavazatával szemben. Vasile Blaga korábban belügyminiszter is volt, 2008-ban pedig megpályázta Bukarest főpolgármesteri tisztségét, de alulmaradt a versenyben.

Geoana 2008 végétől töltötte be a házelnöki tisztséget, akkor ugyanis a parlamenti választások után nagykoalíciót alakított a PD-L és a PSD. Az akkori alkunak megfelelően a PSD kapta meg a szenátus házelnöki posztját, amit azóta változatlanul Geoana töltött be annak ellenére, hogy 2009 őszén a szociáldemokraták kiléptek a kormányból.

Hétfőn a román kormánykoalícióban élénk tárgyalások zajlottak arról, hogy lesz-e közös jelöltjük a házelnöki posztra. Ugyanis a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) is igényt tartott a tisztségre. Végül a PD-L, az RMDSZ és a koalíciót a parlamentben támogató, független honatyákat tömörítő Románia Haladásáért Országos Szövetség (UNPR) és a nemzeti kisebbségek frakciója megállapodtak Blaga egyöntetű támogatásában.

Így az RMDSZ is támogatta Blaga megválasztását, a szövetség viszont cserében megkapja a kormányfőtitkári posztot. Eddig a magyar szervezet csak kormányfőtitkár-helyettest jelölhetett úgy a jelenlegi, mint a 2005 és 2008 között regnáló Tariceanu-kormányban. A kormányfőtitkári poszt jelenleg üres, miután Emil Boc miniszterelnök a múlt héten leváltotta a funkciót betöltő korábbi tisztségviselőt. Az ideiglenes kormányfőtitkár a szatmárnémeti Gáti István, aki kormányfőtitkár-helyettesként dolgozott az elmúlt időszakban. A kormányfőtitkár a kabinet apparátusához tartozik, az általa vezetett kormányfőtitkárság legfőbb szerepe a kormányülések előkészítése.

A szatmár.ro kérdésére Günthner Tibor szenátor elmondta: a szenátus elnökéről való szavazást komoly politikai vita előzte meg. Egyrészt az RMDSZ a PD-L-vel alkudozott az elnöki székről, ugyanis a szövetség a szavazatokért cserébe nem csak a kormányfőtitkári állást, hanem a mezőgazdasági miniszteri tisztséget is szerette volna megszerezni. Másrészt az RMDSZ-en belül is voltak viták a jelöltállítás ügyében: néhányan úgy gondolták, hogy az RMDSZ saját jelöltet kellene indítson az elnöki címért.

Günthnertől megtudtuk: a nemrég menesztett kormányfőtitkárt jelenleg a szatmárnémeti Gáti István helyettesíti, ideiglenesen. Arról még az RMDSZ-en belül fog döntés születni, hogy Gáti marad-e a székben, vagy más tölti be ezt a funkciót. A szövetségen belül felmerült Hunyad megye jelenlegi prefektusának, Dézsi Attilának is a neve a kormányfőtitkár-jelöltek között.

Több pénz a kisebbségeknek

Új Magyar Szó, 2011. november 29. – Cs. P. T.

Kis mértékben, de emeli a nemzeti kisebbségek szervezeteinek szánt jövő évi költségvetési támogatást a kormány – derül ki pénzügyminisztérium honlapján tegnap közzétett büdzsétervezetből, amelynek megvitatása jövő héten kezdődik a parlamentben.

Kis mértékben, de emeli a nemzeti kisebbségek szervezeteinek szánt jövő évi költségvetési támogatást a kormány – derül ki pénzügyminisztérium honlapján tegnap közzétett büdzsétervezetből, amelynek megvitatása jövő héten kezdődik a parlamentben. A Boc-kabinet által pénteken jóváhagyott adatok szerint a Nemzeti Kisebbségek Tanácsában képviselt szervezetek (köztük az RMDSZ) között összesen 74,2 millió lejt – az idei összegnél 0,66 százalékkal többet – osztanak szét jövőre.
„Ilyen válságos időkben még ez az enyhe növekedés is örvendetes" – jelentette ki lapunknak Markó Attila, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetője. Az államtitkár szerint az sem kizárt, hogy az összeg a parlamenti viták során módosul. Markó Attila ugyanis úgy tudja: a nemzeti kisebbségek parlamenti frakciója azt szeretné, hogy az ideinél öt százalékkal nagyobb legyen a támogatási keretük. Az államtitkár örvendetesnek nevezte, hogy a költségvetés tervezete a 2011-es összegnél 26 százalékkal nagyobb pályázati alapot, 3,8 millió lejt irányoz elő a hivatal számára. Markó szerint tulajdonképpen ez ugyanaz az összeg, amelyből 2009-ben is gazdálkodhattak. „A pályázati alapunkat 2010-be nyirbálták meg először igazán, idén sem nagyon emelkedett" – magyarázta.

A költségvetési támogatást a Nemzeti Kisebbségek Tanácsa osztja ki a 19 tagszervezet között. Markó Attila szerint az RMDSZ az idei évhez hasonlóan 16 millió lej fölött rendelkezhet majd, az összeg egy részét a Communitas Alapítvány pályáztatja meg.

A parlamenti pártok tegnaptól december 4-ig nyújthatják be módosító javaslataikat a jövő évi költségvetés tervezetéhez. A jogszabály vitáját december 5-én kezdi meg a képviselőház és a szenátus együttes költségvetési szakbizottsága, a jelentésnek 11-ig kell elkészülni, hogy a parlament 12-én megkezdhesse a büdzsé cikkelyenkénti tárgyalását.
Az ellenzéki Szociáldemokrata Párt már jelezte, legkevesebb húsz módosító indítvány benyújtására készül. Annak ellenére, hogy az RMDSZ kormányon van, a magyar parlamenti politikusok is kívánnak élni ezzel a lehetőséggel – tudtuk meg Édler Andrástól, a képviselőházi költségvetési bizottságának tagjától.

ERDÉLY

Nem adja a főteret Nyárádszereda

hirado.hu, 2011. november 29.

A székely város tanácsa szerint nem épülhet ortodox templom közterületen. Az egyház szerint övék a telek. A prefektus bírósághoz fordult.

Maros megye prefektusa, azaz a kormánymegbízott beperelte a nyárádszeredai tanács tagjait. Egyenként közel hatezer eurónyi pénzbírságra kötelezné őket, mert az önkormányzat nem hajlandó átadni a Nyárád-menti székely város közterületi leltárából egy főtéri részt, amelyre az ortodox egyház igényt tart, hogy görög keleti templomot építsen.

Az ortodox egyház még a kilencvenes évek elején a nevére íratta a telket, amelyet 1938-ban a görög katolikusoknak adományozott templomépítés céljából Nyárádszereda akkori román polgármestere. A görög katolikus egyházat a kommunizmus idején törvényen kívül helyezték, tagjai többnyire római katolikusok lettek.
A rendszerváltást követően sem a jogaiba visszahelyezett görög katolikus, sem a római katolikus egyház nem tartott igényt a telekre, ám a görög keleti egyház máig tisztázatlan módon íratta a nevére, és bejelentette, hogy a szinte teljesen magyar város főterére templomot épít mintegy harminc román ortodox hívője számára.

Nyárádszereda vezetése szerint a főtér teljes egészében közterület. Ezt egy 2002-es bukaresti kormányhatározat is szentesíti – hangsúlyozta Kerekes Károly jogász, Maros megyei parlamenti képviselő. Erre hivatkoznak a tanács tagjai is, akik a bíróság előtt is küzdenek a főtérért.

Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a Kossuth Rádiónak azt mondta: minden segítséget megadnak az önkormányzatnak, és kérték a miniszterelnököt, hogy vegye rá a prefektust a kereset visszavonására.

A bíróság december 5-re ígért döntést az ügyben.

KÁRPÁT-MEDENCE

Két magyar párt indít jelöltet a horvátországi parlamenti választáson

MTI, 2011. november 28.

- Két magyar párt indít jelöltet a december 4-i horvátországi parlamenti választáson a magyar népcsoport egyetlen képviselői mandátumáért, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége (HMDK) mellett a Magyar Egyesületek Szövetsége (MESZ).

A két párt egy-egy jelöltjének meg kellett neveznie helyettesét, akinek akár át is adhatja a parlamenti mandátumát, amennyiben győz a magyar parlamenti mandátumért folytatott versengésen.

A Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége (HMDK) jelöltje a 36 éves Jankovics Róbert, a HMDK ügyvezető elnöke, Pélmonostor városának önkormányzati képviselője, és korábban Eszék megye magyar kisebbségi önkormányzatának elnöke volt - tájékoztatta az MTI-t Kriják Krisztina, az Új Magyar Képes Újság című horvátországi hetilap főszerkesztője.

Vele párban helyetteseként indul az 54 éves Szántó Tibor eszéki orvos, városi önkormányzati képviselő, aki egyszer már volt a horvátországi magyarok képviselője a zágrábi országgyűlésben.

A Magyar Egyesületek Szövetsége (MESZ) jelöltje a 69 éves Sója Dénes, aki a most lezárult ciklusban négy éven át volt tagja a parlamentnek. Ő a hercegszőlősi járás elöljárója. Négy éve egy százalékkal, 41 szavazattal előzte meg Jankovics Róbertet.

Sója Dénes helyettese a 61 éves Juhász Sándor, a MESZ elnöke.

Horvátországban mintegy 14 ezer magyar jogosult arra, hogy szavazzon a jelöltekre. A választópolgároknak előzetesen jelezniük kell, hogy a nemzetiségi listára kívánnak-e szavazni vagy a többségi, horvát szavazókkal együtt vesznek részt a december 4-i választáson.

INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA

VÁLASZTÁS VÁLASZTÁSA – A magyar képviselet ereje a választókerületek kialakításán múlik

Quaestum Analysis, 2011. november 29.

Az alternatív küszöb könnyítéséből az is kiolvasható, hogy az RMDSZ nem feltétlenül tekinti opciónak a magyar összefogást. A Quaestum Analysis elemzése az új választási törvény koncepciójáról.

Bevezető

A 2008-as parlamenti választások eredményeinek ismeretében – amikor mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy mekkora bizonytalansági tényező van a rendszerben – a romániai politikai elit egyöntetűen arra az álláspontra helyezkedett, hogy a választási törvényt módosítani kell.

A módosítást, úgy tűnik, a 2012-es választások előtt nem sokkal hajtják végre, ennek oka a romániai politikai gyakorlat egyik – Európában nem egyedülálló – sajátosságában keresendő: a hatalmon lévő politikai pártok választási sikerességüknek rendelik alá a választási rendszer reformját, ezért a lehető legkésőbbi időpontban szeretnék kialakítani azt a jogi keretet, amelynek segítségével maximalizálhatják a parlamentben és az önkormányzatokban elnyerhető mandátumok számát.

Egyelőre nem tisztázott az új választási törvény elfogadásának módja, ám a kormánypártok képviselői nem zárták ki a kormányzati felelősségvállalással történő elfogadást sem. Ebben az esetben az elhúzódó parlamenti procedúrát kikerülné a kormány, amelynek során az ellenzék várhatóan bizalmatlansági indítványt nyújtana be, majd alkotmányossági kifogást emelne a törvénytervezet ellen. A törvénytervezet elfogadásának időpontját ugyanakkor nem a procedurális okok, sokkal inkább a koalíciós pártok közötti egyezkedések fogják meghatározni.

A tervezet részleteinek kialakítása, a körzethatárok megrajzolása, a kompenzációs lista működésének meghatározása mind olyan kérdések, amelyek alapvetően befolyásolják a választási rendszert, ezért a nemrégiben beharangozott koalíciós egyezség ellenére további feszültségek várhatók a kormánypártok között. A felek ugyanakkor – ebben a kérdésben is – együttműködésre vannak ítélve, hiszen a jelenlegi rendszer a PD-L számára egyértelműen kedvezőtlen, az RMDSZ pedig – amennyiben az eddigi képviseleti arányokat az új rendszerben is biztosítottnak látja – láthatóan nem szeretné, ha a választási törvény kérdése koalíciós szakítópróba lenne.

Megállapítható, hogy a választási rendszer megváltoztatását célzó jogszabály-módosítás az a téma, amely az összes politikust a legérzékenyebb pontján érinti: milyen feltételekkel lesz lehetséges egy újabb mandátum elnyerése a jövő évi választásokon?

Az alábbiakban a rendelkezésre álló korlátozott információk alapján elemezzük az új rendszer működését, felvázoljuk azokat a legfontosabb változásokat, amelyek a jelenlegi választási törvényhez képest tapasztalhatók lesznek, továbbá, újraszámolva a 2008-as választási eredményeket, megpróbáljuk azonosítani a tervezet pártokra gyakorolt hatását. Végül külön tárgyaljuk az RMDSZ szempontjából fontos tényezőket, illetve az erdélyi magyar politikai verseny lehetőségeit.

Elemzés az új romániai választási rendszer koncepciójáról

A koalíciós pártok választásitörvény-tervezetének egyelőre csak az alapelképzelései ismertek, a részletek még nem. Annyit lehet tudni, hogy a képviselők létszáma 300-ra csökken, a szenátoroké pedig 88-ra. A szenátorokat egyszerű többségi rendszerben választják majd meg, a képviselőket pedig egy vegyes választási rendszer segítségével.

A létszámcsökkenés miatt egyértelmű, hogy a választókerületeket újra kell rajzolni, és a 2008-as tapasztalatok alapján biztosak lehetünk benne, hogy jövőre sem marad el a gerrymandering, sőt, a térképészkedés lesz a végeredmény szempontjából legfontosabb tényező.

Szenátus

Mivel a felsőházi képviselet elve alapvetően megváltozik, Romániában is a területi elv lép a személyi elv helyére, összetétele radikálisan megváltozik. Minden megye két-, minden bukaresti kerület egy szenátorral rendelkezik majd. Éppen ezért a szenátus esetében a pártok mandátumszerzési esélyei gyakorlatilag az új kerülethatárokon múlnak. Ilyen körülmények mellett a szenátusra vonatkozóan túlzottan spekulatív volna előrejelzésekbe bocsátkozni – csupán annyit állapíthatunk meg, hogy az eddigieknél jóval aránytalanabb kimenetelre lehet számítani a tisztán többségi rendszer miatt. A szenátusra vonatkozóan nem áll módunkban részletesebb elemzést, szimulációt készíteni.

Képviselőház

A képviselőház esetében az RMDSZ nyomására a választási rendszer nem válik teljesen többségivé. Az arányos képviselet elve a kompenzációs kosár révén érvényesül. A visszaosztás ellensúlyozza az egyéni választókerületekben kialakuló aránytalanságot. Emellett a testület létszáma sem csökken olyan mértékben, mint a felsőházé, így lehetőség nyílik az új rendszer szimulálására a 2008-as választási eredmények felhasználásával.

Az eddig kiszivárogtatott információk alapján úgy tűnik, hogy a 300 képviselői mandátum 65%-át osztják majd ki az egyéni kerületekben, a fennmaradó 35%-ot pedig a kompenzációs listán – az egyéni választókerületekben keletkező töredékszavazatok összegzése után. A választás egyfordulós lesz, vagyis a szavazatok relatív többségével már mandátumhoz lehet jutni.

Bár nem vennénk rá mérget, ameddig a végleges törvényszöveget nem látjuk, a jelenleg elérhető információkra alapozva úgy véljük, hogy ezúttal valóban az egyéni választókerületekben megszerzett támogatottság dönti majd el a 195 egyéni mandátum sorsát, ellentétben a jelenleg érvényben lévő választási törvénnyel, amelynek megfelelően 2008-ban az egyéni választókerületek csak azt döntötték el, hogy a pártok mely jelölteknek juttatják az egyes megyékben megszerzett mandátumaikat, de a pártok által megszerzett mandátumok számának (vagyis a parlamenti erőviszonyok) eldöntésében nem játszottak szerepet.

Kompenzációs kosár

A kompenzációs kosár szerepe a reform nyomán fel fog értékelődni, ugyanis jóval nagyobb mértékű aránytalanság ellensúlyozása a tét, mint az eddigiekben. Egy ilyen vegyes rendszer elméletileg arányosabb eredményhez vezet, mint a szenátus esetében, de aránytalanabbhoz, mint az eddig érvényben lévő romániai választási rendszerek.

Jelenleg a képviselőháznak 334 tagja van, közülük 18-an a nemzeti kisebbségeket képviselik. A 2008-as választási törvény szerint 315 „rendes" mandátum volt meghatározva a lakosság számához viszonyított képviseleti arány értelmében, ám végül eggyel több mandátum került kiosztásra, mivel Arad megyében a PDL-nek többletmandátumot osztottak ki egy, az egyéni választókerületekre vonatkozó speciális szabály értelmében. Erről lásd bővebben Székely István Gergő és Bognár Zoltán elemzését.

A kisebbségi képviselet

Egyelőre nem teljesen világos, hogy a tervezett 300-as létszámba a kisebbségek képviselőit is bele kell-e számítani, és ha igen, akkor a többségi vagy az arányos mandátumok közé. Az első változatot valószínűbbnek véljük, továbbá azt tartanánk logikusabbnak, hogy ezeket a helyeket többségi logika szerint osszák ki, speciális egyéni választókerületekben, megtartva a jelenleg is hatályos szabályt, amelynek értelmében a kisebbségi szervezetek elindíthatják ugyanazt a jelöltet minden egyéni választókerületben. Ennek ellenére megvizsgáljuk a másik lehetőséget is.

A képviselőház létszámának csökkentése

Függetlenül attól, hogy pontosan hogyan is néznek majd ki a végső sarokszámok, ki szeretnénk hangsúlyozni, hogy a létszámcsökkenés a képviselőház esetében nem tekinthető jelentősnek. Ha a 300 tartalmazza a kisebbségek mandátumait is, akkor a csökkenés 11 százalékot tesz ki, ha viszont a 18 kisebbségi képviselőt a 300-ra rá kell számolni, akkor csupán 4,5 százalékkal csökken a képviselők száma. Hozzá kell tenni, hogy a 2011-es népszámlálással kapcsolatos várakozások jelentős lakosságcsökkenést vetítenek előre. Amennyiben Románia lakossága egymillióval csökkenne, a jelenlegi jogszabályi keret értelmében is (amely 70.000-es képviseleti arányszámot ír elő) kb. 14 fővel csökkennie kellene a képviselők számának. Nem kizárt azonban, hogy a lakosság száma ennél lényegesebben is megcsappant.

A szenátussal ellentétben a képviselőház létszáma nem fog jelentősen csökkenni.

Eltérések az eddigi rendszertől

A 2008-as választásokig a mandátumok elosztása a pártok között alapvetően két szakaszban történt (2008-ban az elosztás tartalmazott egy egyéni választókerületesnek álcázott harmadik szakaszt is, ám ennek a végeredményre gyakorolt hatása minimális volt).

Első körben a megyék szintjén osztottak ki 4-12 mandátumot, a megye lakosságának függvényében (továbbá Bukarestben még 28-at, és 4-et a külföldön élő románok számára). Ez a legnagyobb maradék elve szerint történt: kiszámoltak egy kvótát (a küszöböt teljesítő választási szereplők szavazatainak összege osztva a megyének jutó mandátumok száma), majd minden párt annyi mandátumot kapott, ahányszor teljesítette a kvótát.

Ezután a kvóta egész számú többszörösét el nem érő voksokat töredékszavazatokként egyetlen országos listán összesítették pártonként, akárcsak a megyék szintjén kiosztatlanul maradt mandátumokat. Második szakaszban ezeket a mandátumokat a legmagasabb átlagok módszerével (d'Hondt) osztották ki, országos szinten.

A 2008-as választásokkor az egyéni választókerületek kialakításának dacára – amennyiben senki sem szerezte meg a szavazatok több mint 50 százalékát – nem az volt a döntő, hogy melyik jelölt milyen eredményt ért el választókerületében.

Az új rendszerben azonban mindenki, aki első helyen végez, képviselővé válik. Így kerül be a parlamentbe vélhetőleg 177 képviselő (vagy 195, ha a kisebbségi képviseletet mégis rá kell számolni a 300-ra). A fennmaradó 105 helyet az egyéni kerületekben alulmaradó pártok között osztják ki, vélhetően az eddig is alkalmazott d'Hondt módszerrel.

Látható, hogy 2008-ig a rendszer pártlistákkal operált (2004-ig ezekre is szavaztunk, 2008-ban egyéni választókerületesnek álcázták ugyan a rendszert, ám az eredmény a pártok „rejtett" listáinak támogatottsága szerint alakult ki). A listák, amelyekre 2008 kivételével közvetlenül is szavazhattunk, területi, vagyis megyei listák voltak, a kompenzációs lista pedig országos szinten létezett, ám erre nem szavazhattunk közvetlenül, ide csak a töredékszavazatok gyűltek össze. A kompenzációs listát nem úgy kell elképzelni, hogy a pártok előre eldöntötték, hogy kit tesznek fel rájuk, hanem azon múlott az összetétele, hogy mely megyében hány jelöltet juttatott már be a párt az első szakaszban, és mekkora volt az illető megye hozzájárulása a párt országos töredékszavazataihoz.

Az új koncepció értelmében csak az országos kompenzációs lista marad, a megyei listákat most már valóban felváltják az egyéni választókerületek. A töredékszavazatok az egyéni kerületekben veszítő jelöltektől érkeznek majd – vélhetőleg csak azoktól, akiknek a pártja teljesíti a parlamenti küszöböt.

A koalíció tervei alapján úgy tűnik, hogy csak olyanok kerülhetnek be a parlamentbe a kompenzációs listáról, akik az egyéni kerületekben megméretkeznek. Függetlenül attól, hogy a kompenzációs lista fizikailag is megjelenik-e a választási folyamatban, a pártok bebiztosíthatják általa, hogy olyan vezető politikusaik is bejussanak a parlamentbe, akik esetleg nem alkalmasak arra, hogy egyéni választókerületet nyerjenek, vagy pedig kénytelenek rizikós kerületekben indulni.

A 2008-as eredmények újraszámolása

A készülő rendszerrel kapcsolatosan még sok a kérdőjel, ám újraszámolva a 2008-as választási eredményeket az új szabályok szerint, képet alkothatunk a tervezett rendszer bizonyos hatásairól.

Természetesen ismét szeretnénk hangsúlyozni, hogy a legfontosabb döntés még hátravan: az ismert paramétereknél nagyságrendileg nagyobb hatása lesz a választókerületek újrafelosztásának. Ezek ismerete nélkül minden hasonló szimuláció meglehetősen spekulatív gyakorlat, bár néhány lényeges összefüggést feltárhat.

Az újraszámolás módszere

Mivel a kormánykoalíció tervezete szerint minden jelölt, aki az élen végez egyéni választókerületében, mandátumhoz jut, a 2008-as eredmények alapján megválasztottnak tekintettünk minden képviselőt, aki az első helyen végzett (függetlenül attól, hogy relatív vagy abszolút többséggel).

Ezt követően a pártok által így elért mandátumarányt egyszerű hármasszabállyal átszámítottuk arra a helyzetre, amelyben nem 315, hanem csak 177 (illetve 195, ha a kisebbségeket nem vonjuk le) mandátumot osztanak szét az egyéni győztesek között. A fennmaradó 105 mandátum kiosztásához először kiszámoltuk minden párt töredékszavazatait, összeadva azoknak a jelöltjeiknek a szavazatait, akik alulmaradtak egyéni választókerületeikben, majd ezekre az összegekre alkalmaztuk a d'Hondt módszert (ennek lényege, hogy minden párt eredményét elosztjuk az 1, 2, 3... n osztósorral, majd az első legnagyobb 105 hányadosra adunk egy-egy mandátumot). A végeredményt a két komponensben kiosztott mandátumok összege adja. Természetesen csak azokat a pártokat vettük be a számításba, amelyek teljesítették a parlamenti küszöböt (PDL, PNL, PSD-PC, RMDSZ).

Az egyéni választókerületek eredményeit az 1. táblázat foglalja össze:

A 2. táblázat a végeredményt tartalmazza, vagyis az egyéni választókerületekben megszerzett és a kompenzációs mandátumok összegét.

Látható, hogy az eredmények a PDL szempontjából kedvezőbbek lettek volna 2008-ban, az RMDSZ nagyjából megmaradt volna ugyanazon a képviseleti szinten, míg a PSD és főleg a PNL mandátumokat veszítettek volna.

A PDL 2008-ban az egyéni választókerületek lényegesen magasabb arányában szerzett relatív többséget, mint amekkora az országos százalékos támogatottsága volt és ahány mandátumra szert tett. Ráadásul ezt olyan körülmények között, hogy a választókerületek határait a PNL-RMDSZ koalíció és a PSD húzták meg (a PDL pedig arra panaszkodott, hogy mindez ellenük irányult). Ennek oka az, hogy a PDL esetében a szavazóbázis földrajzilag valamivel koncentráltabb, mint a PSD vagy a PNL esetében.

Természetesen 2011-12-ben a politikai helyzet más. Elsősorban a választók pártpreferenciái sokat változtak, a PDL jelentősen meggyengült három év népszerűtlen intézkedésekkel teli kormányzás után. Másrészt, a PSD és a PNL létrehozta az USL szövetséget, ami egy egyszerű többségi választási rendszer kontextusában igen jelentős különbséget jelent, hiszen a szavazatok immár kevésbé fognak megoszlani a PDL ellenfelei között, ennek szavazóbázisa már földrajzilag koncentráltabb.

A megváltozott körülmények ellenére valószínűsíthető, hogy a PDL támogatottsága földrajzilag még mindig jobban koncentrált, mint a PNL vagy a PSD esetében. Az egyszerű többségi rendszerrel a PDL arra játszhat, hogy még mindig vannak olyan zónák, ahol erős maradt (főleg Erdélyben és Bukarestben), és a választókerületek további „testreszabásával" – amit ezúttal ők maguk hajthatnak végre – most is elérhető volna, hogy az egyéni mandátumok nagyobb arányát szerezzék meg, mint amekkora a százalékos támogatottságuk országos szinten.

Az ellenzék fragmentáltsága esetén ez minden bizonnyal nyerő stratégia volna, az USL megjelenése miatt azonban a helyzet bonyolultabbá vált. Ugyanakkor kérdéses, hogy az USL szövetség egyben marad-e a választásokig (meg tud-e egyezni a két nagy párt a jelöléseket illetően, főleg olyan körülmények között, hogy a helyhatósági megmérettetést a parlamenti választás időpontjára halasztják).

Az új, egyfordulós választási rendszer kétségtelenül az USL egységének fenntartására ösztönzi az ellenzéki pártokat.

A választókerületek földrajzi alapon történő elosztása külön indulva ugyanis nem merülhet fel megoldásként, hiszen a rendszerben csak egy szavazat van (ellentétben például a magyarországi vagy a németországi rendszerrel), így, aki nem állít egyéni jelöltet, nem számíthat töredékszavazatokra sem. Az egyetlen biztos megoldás tehát a választási koalíció. Úgy tűnik, a PDL is egyre inkább két erős politikai blokk megméretkezésében gondolkodik, és kevés kétségünk lehet afelől, hogy a választásokig a PDL is mindent el fog követni egy jobboldali politikai blokk kialakítása érdekében.

Az új rendszer várható hatása a magyar képviseletre

Az RMDSZ szempontjából a rendszer nagy valószínűséggel biztosítja az eddigi képviseleti arányokat, azonban csupán egy kedvező választókerületi kialakítás mellett. A kedvező körzethatárok vélhetően szerves részét képezik a PDL és az RMDSZ közötti paktumnak.

Látható, hogy az újraszámolásban az RMDSZ kompenzációs mandátumainak száma igen alacsony. Ez az etnikai szempontból viszonylag kedvező körzetkialakításnak köszönhető, ami lehetővé tette, hogy az RMDSZ jelöltjei a jelentős magyar lakossággal rendelkező körzetekben általában az első helyen végezzenek. Az érem másik oldala azonban az, hogy az Erdélyen kívüli megyékből alig érkezhet töredékszavazat, így az RMDSZ azt viszi csak a kompenzációs listára, amit az alacsonyabb magyar lakosságarányú erdélyi választókerületekben összegyűjt.

Ha viszont a körzethatárok egy esetleges etnikai alapú gerrymandering következtében kedvezőtlenül alakulnának, az egyéniben megnyert mandátumok száma lecsökkenne, míg a töredékszavazatok száma megnőne. Ám a kompenzációs mandátumok száma csupán durván fele az egyéni mandátumokénak, ezért a képviselet ereje elsősorban az egyéni körzetek határainak kedvező kialakításán múlik majd. Emiatt az RMDSZ ereje a képviselőházban elsősorban a biztos egyéni választókerületeken múlik, és csak másodsorban az arányos kompenzáción.

A Szövetségnek tehát arra kell alapoznia, hogy a körzethatárokat ezúttal is – 2008-hoz hasonlóan – számára kedvező módon húzzák meg. Erre utalnak azok a nyilatkozatok is, amelyek 7-8 szenátorral kalkulálnak. Megyénként két szenátorral ugyanis az etnikai térszerkezet csupán 6 biztos helyet tesz lehetővé: két-két mandátumot Hargitában és Kovásznában, és egyet-egyet Marosban és Szatmárban.

Ahhoz azonban, hogy Biharban vagy Szilágyban is meglegyen egy szenátor a kettőből, miközben e megyék lakosságának csupán hozzávetőlegesen egynegyede magyar, szükség van arra is, hogy a körzethatárokat az RMDSZ érdekeinek megfelelően húzzák meg. A többi megyében (még Kolozsban sem) nincs esély magyar szenátorra.

Szintén fontos elem, hogy az eddig 6 plusz 3-as alternatív küszöböt 6 vagy 3-as alternatív küszöbbé szándékozik alakítani a koalíció. Ez ismét kizárólag az RMDSZ érdekeit tükrözi, és egy további biztosítékot kínál arra az esetre, ha nem sikerülne kiegyezni az EMNP-vel és az MPP-vel. Az alternatív küszöb enyhítése azonban az RMDSZ riválisainak is jól jöhet.

A magyar-magyar verseny kockázatossága az egyéni választókerületekben nehezen becsülhető fel a körzethatárok ismerete nélkül, ezért ezzel nem foglalkozunk. A kompenzációs szisztéma hatása ellenben megvilágítható a korábbi szimuláció enyhe módosításával.

Magyar-magyar verseny

Jóllehet az egyéni választókerületek száma a parlament mindkét háza esetében csökkenni fog, az alternatív küszöb jelenlegi formájában is nagy valószínűséggel elégséges mentőöv volna az RMDSZ számára. Nehezen képzelhető el ugyanis, hogy a tömbmagyar zónákban mindenhol alulmaradjon az EMNP-vel vagy az MPP-vel szemben. Fontos tényező, hogy az RMDSZ részt vesz a körzethatárok újrahúzásában, miközben a másik két magyar pártnak erre nincs módja. Az alternatív küszöb módosítása azonban arra utalhat, hogy az RMDSZ saját választási teljesítményét illető optimizmusa nem töretlen. Emellett a koncepció jelenlegi változatából, az alternatív küszöb könnyítéséből az is kiolvasható, hogy az RMDSZ nem feltétlenül tekinti opciónak a magyar összefogást.

Amennyiben magyar-magyar versennyel kalkulálunk, és két magyar pártnak is sikerül teljesítenie az alternatív küszöböt, mindketten részt vennének a kompenzációs folyamatban, ám a töredékszavazatok szétoszlanának. Így a pártok egymás ellen indulva összesen kevesebb kompenzációs mandátumhoz jutnának, mint közösen indulva, mivel a d'Hondt módszer a nagyobb pártokat részesíti előnyben a kisebbekkel szemben. Ha a magyar töredékszavazatok 2:1 arányban oszlanának szét, a kompenzációs szakaszban az erősebb párt 3, a kisebb viszont csupán egy mandátumot szerezne. Ha a magyar töredékszavazatok tökéletesen feleződnének, mindkét párt 2-2 kompenzációs mandátumot szerezne. Mindkét esetben a PNL-hez vándorolna egy mandátum, amely közös indulás esetén a magyar képviseletet erősítené. Ez az egyetlen mandátumnyi veszteség nem tűnhet annyira jelentősnek, ám emlékezzünk, hogy ez alacsony töredékszavazat-szám mellett érvényes. Az összefogás eredményéhez viszonyított veszteség könnyen megemelkedhet, ha több magyar többségű egyéni választókerületben is nem magyar párt jelöltje szerez mandátumot. Ilyen helyzetekben ugyanis nem csak az egyéni mandátum vész el, hanem a töredékszavazatok is megosztva kerülnek fel a kompenzációs kosárba, ahol a közös induláshoz viszonyítva szuboptimális módon konvertálódnak további mandátumokká.

AZ NYER, AKI MÉGSEM – Választási törvény: a radikális reform elmaradt


Quaestum Analysis, 2011. november 29. – Székely I. Gergő, Bognár Zoltán

Ötévnyi vita után elfogadták az egymandátumos választókerületek bevezetéséről rendelkező új választási törvényt. De miről is szól ez? És pechük lesz vele a romániai magyaroknak?

A jogszöveg áttanulmányozását követően nyilvánvalóvá válik, hogy az ígéretekkel, ijesztgetésekkel és várakozásokkal ellentétben a pártok megbízottai és a képviselőház illetékes bizottsága által tizenegy nap alatt kidolgozott és kodifikált koncepció sokkal nagyobb mértékben eltér az 1997 óta ez év februárjáig beterjesztett törvényjavaslatoktól, mint a még érvényben lévő régi jogszabálytól.

A maga nemében rekordidő alatt összeállított és elfogadott szövegen azonban meglátszik a sietség:

önmagában nem elégséges a parlamenti választások lebonyolításához. Csak a voksok mandátumokra váltásának módszerét írja le, a választókerületek pontos határairól nem rendelkezik. A választókerületeket a parlamenti pártok arányát leképező parlamenti bizottság tagjai rajzolják majd meg, és a kormány rendelet formájában lépteti hatályba.

Ennek hiányában azonban nagyon nehéz megjósolni az új rendszer várható politikai következményeit. Az új törvénybe a régi választási rendszer számos lényeges elemét átemelték, így a jogi keret átalakítása önmagában különösebben nem befolyásolja a parlament összetételét.

Az új választási törvény hivatalosan csak azt követően léphet érvénybe, hogy az államelnök ellenjegyezte, ennek időpontja azonban a Nagyrománia Párt (PRM) és a Konzervatív Párt (PC) alkotmánybíróságnál emelt kifogásai miatt egyelőre bizonytalan. Jóllehet a legoptimistább várakozásoknak megfelelően is

csak egy hónap múlva hirdetheti ki az államfő,

fontosnak tartjuk a parlament által elfogadott törvény gyors elemzését. Mivel a megyei tanácsok elnökeinek megválasztásáról szóló részt alkotmányjogi okokból még módosíthatják, kizárólag a szöveg parlamenti választásokra vonatkozó rendelkezéseit mutatjuk be – ez nagy valószínűséggel már lényegesen nem változik.

A jogszabály a jelenlegi megyei és fővárosi szintű választókerületeken belül egyéni körzeteket hoz létre, és egy választókerületet kialakít ki a külföldön élő romániai állampolgárok számára.

A 42 választókörzet között a lakosság arányának megfelelően osztódnak a parlamenti mandátumok (egy képviselő/70000 lakos, egy szenátor/160000 lakos), de minden megyében legalább négy képviselői és két szenátori egyéni kerületet alakítanak ki.

A külföldön élő állampolgárokat egy megyének megfelelő minimális mandátumszám illeti meg. A törvény előírja, hogy az ország legnagyobb és legkisebb egyéni kerületének lakossága közötti különbség legtöbb 30 százalék lehet.

A választók két szavazattal rendelkeznek, tehát változatlanul külön szavazólapon voksolhatnak a képviselőjelöltekre és szenátorjelöltekre.

A pártok az egyéni kerületekben csak egyetlen jelöltet állíthatnak, és minden jelölt esetében öt minimálbérnek megfelelő összeget (2500 lejt, azaz mintegy 670 eurót) kell letétbe helyezniük. Az összeget csak abban az esetben kaphatják vissza, ha országos szinten megszerzik a szavazatok 2 százalékát.

A független jelöltek sem mentesülnek az összeg befizetése alól: nekik abban az esetben szolgáltatják vissza a pénzt, ha egyéni körzetükben begyűjtik a szavazatok 20 százalékát. Amennyiben ez nem sikerül, az összeg az államkasszába folyik.

A jelöltek egyszerre csak egy kerületben indulhatnak, kivételt képeznek azok a kisebbségi szervezetek, amelyek országos szinten egy képviselőjelöltet indítanak. Az 1976 előtt született jelöltek írásban kötelesek nyilatkozatot tenni arról, hogy a diktatúra éveiben nem működtek együtt a politikai rendőrséggel.

A függetlenek a képviselőházba minimum 4 százalékos, de több mint 2000 lakos támogatása mellett, a szenátorjelöltek minimum 4 százalékos, de több mint 4000 lakos támogatása mellett indulhatnak. Ez változást jelent a régi törvényhez képest, amely szerint a független jelöltek a választókerületben 5 százalékos támogatottság mellett szállhattak versenybe.
A mandátumelosztás három szakaszban történik:

mindenekelőtt a Központi Választási Iroda (BEC) megállapítja, hogy mely szerveztek teljesítették az országos szinten előírt 5 százalékos küszöböt, vagy végeztek az első helyen legkevesebb 6 képviselői és 3 szenátori egyéni kerületben. A választási koalíciók esetében a küszöb (tagjaik számának függvényében) 8 és 10 százalék között mozog.

Amennyiben a két feltétel közül egyiket sem sikerült teljesíteniük, a kisebbségi szervezetek az új törvény értelmében is szerezhetnek egy képviselőházi mandátumot, ha megszerezték az egy képviselő megválasztásához szükséges országos átlagszavazatszám 10 százalékát.

Az első szakasz a többmandátumos választókerületek szintjén zajlik.

Az egyéni választókörzetek a többmandátumos megyei választókerületek részei. Minden megyére kiszámolják a megyei választási koefficienst, ami tulajdonképpen a megye összes egyéni választókerületében leadott érvényes és el nem veszett szavazatok összegének, és a megyében kiosztandó mandátumok számának hányadosát jelenti.

Elveszett szavazatnak számítanak az olyan pártokra leadott voksok, amelyek nem teljesítették az országos választási küszöböt, valamint azoknak a független jelölteknek a szavazatai, akik nem nyerték meg az egyéni kerületet. A választási koefficiens e típusának a neve a szakzsargonban Hare-kvóta (egy másik definíció itt található).

Minden pártnak összegzik a megye egyéni választókerületeiben szerzett szavazatait, az összeget elosztják az imént kiszámított megyei kvótával, és lefele kerekítenek. A kapott szám nem más, mint az illető pártnak az első szakaszban (tehát a megye szintjén) odaítélendő mandátumok száma.

A független jelöltek akkor jutnak mandátumhoz,

ha megszerezték szavazatok abszolút többségét az egyéni választókerületben amelyben indultak.
Biztosra vehető, hogy a pártok szerepét nem fogja csökkenteni az új rendszer. Ez a projekt nem a pártokrácia leépítéséről szól, hiszen elsődlegesen még mindig a pártok kapják a mandátumokat, csak éppen a párton belüli mandátumelosztásban ezúttal a választási teljesítmény is szerepet játszik.

Az sem kétséges, hogy az egyéni kerületek jó eséllyel válhatnak a pártvezetőségjutalmazásra és büntetésre használható eszközévé, illetve a pártokon belüli korrupció újabb forrásává. Lesznek ugyanis biztos bejutással kecsegtető és borítékolhatóan vesztes egyéni választókerületek, tehát a garantáltan parlamenti mandátumot jelentő kerületek értékes portékává válhatnak a pártokon belül.

Jó hír viszont, hogy választási összefogás esetén a romániai magyarság képviseletének esélyei nem csökkennek, mivel az új rendszerbe is beépítettek egy arányossági komponenst. Jóllehet a többletmandátumok torzíthatják arányosságát és ez a nagy pártoknak fog kedvezni, a parlamenti képviseletet ez a torzítás önmagában nem veszélyezteti.

A megyék szintjén kiosztatlan mandátumokat, valamint a fel nem használt szavazatokat továbbviszik egy országos kompenzációs kosárba, és minden párt esetében összeadják. Fel nem használt szavazatok alatt értendők azoknak a pártoknak a voksai, amelyek nem érték el a megyei választási koefficienst, illetve a koefficienst teljesítő pártok fölös szavazatai. Természetesen ez csak a küszöböt teljesítő pártokra vonatkozik.

A mandátumelosztás második szakaszában

meghatározzák, hogy melyik párt hány kompenzációs mandátumra jogosult. A következőképpen történik: a pártok töredékszavazatait elosztják az 1, 2, 3, 4... osztósorral (d'Hondt módszer), majd a hányadosokat csökkenő sorrendbe rendezik, párttól függetlenül.

A mandátumokat a legnagyobb maradékokra ítélik oda – természetesen annyit, ahány szétosztatlan mandátum maradt. A további maradékok nem számítanak.

A folyamatnak még nincs vége, ugyanis a mandátumokat vissza kell osztani a megyékre. Ez úgy történik, hogy minden pártnak a megyei töredékszavazatait elosztják az országos töredékszavazataival. Az így nyert arányokat beszorozzák az előbbi lépésben meghatározott mandátumszámmal. Ez tehát rangsorolja a megyéket aszerint, hogy mennyivel járultak hozzá az illető párt országos töredékszavazataihoz.

A kapott értékeket pedig sorrendbe állítják, méghozzá kétféleképpen: (1) készítenek egy országos listát, és (2) minden megyében külön-külön rangsorolják a pártokat töredékszavazataik szerint. A fennmaradó mandátumok függvényében minden megyében kiválasztják a legkisebb számot a listáról,

amely még mandátumra jogosít fel. (Emlékezzünk, hogy minden megyében a mandátumok egy részét már odaítélték, itt most a fennmaradókról van szó. Ha három darab mandátum maradt kiosztatlan az első szakaszban, akkor a listán szereplő harmadik számot választják ki.)

Ezt a számot a megye visszaosztó koefficiensének nevezték el a törvényben. Ezután az országos rangsorra térnek át, és sorban elosztják a rajta levő számokat annak a megyének a visszaosztójával, amelyre az illető érték vonatkozik. Ezt addig folytatják, amíg a kompenzációs mandátumok el nem fogynak. A második szakasz végére tehát tisztázódik, hogy az egyes megyékben az egyes pártok hány mandátumot kaptak.

A rendszer eddig bemutatott része valójában alig tér el az eddig érvényben levő szabályozástól.

Csupán minimális különbségek fedezhetők fel, a leglényegesebb: a független jelölt az új rendszerben akkor jut mandátumhoz, ha megnyerte az egyéni választókerületet, míg a régi rendszerben a választási kvótának megfelelő szavazatszámot kellett összegyűjtenie. Ez a változás nyilván az egyéni választókerületek logikájából következik.

Mivel a rendszer e részének működése alapvetően azonos a régi, arányos rendszer mechanikájával, a mandátumelosztás első két szakaszának eredményét – az egyéni választókerületekben történő elosztástól való megkülönböztetés érdekében – az arányos elosztás eredményének nevezhetjük.

Mivel az új rendszer által bevezetett változások az egyes pártok egyes megyékben megszerzett mandátumainak a megyén belüli elosztására korlátozódnak, az igazán fontos kérdés az, hogy ezek mennyire fogják megváltoztatni az arányos elosztás eredményét.

A mandátumelosztás harmadik szakasza tehát az új rendszer hozadéka, és ismét a megyék szintjén zajlik. Célja: meghatározni, hogy a pártok mely jelöltjei jutnak mandátumhoz. A régi rendszerben ezt automatikusan a pártlistán elfoglalt hely határozta meg.

Mivel az új rendszerben már nincs pártlista, hanem a pártnak annyi egyéni jelöltje van, ahányat az egyéni választókerületekben indított, a mandátumok elosztása az egyéni jelöltek választási sikerétől függ.

Az áttekinthetőség érdekében foglaljuk össze, milyen eredményre jutottunk eddig a pontig:

1. Ismeretes, hogy a megyének hány mandátum jár – ez a megye lélekszámától függ.

2. Az is tudható, hogy az egyes pártok hány mandátumra jogosultak minden megyében – ezt az arányos elosztás eredménye adja meg.

3. Megállapíthattuk, hogy a parlamenti küszöböt teljesítő pártok közül melyik hány egyéni választókerületben nyerte el a szavazatok abszolút többségét (50 százalék +1 szavazat) az illető megyében.

A parlamenti küszöböt el nem érő pártokat már kizárták a versenyből, így előfordulhat, hogy lesznek olyan egyéni választókerületek, ahol a győztesnek mégsem terem babér

(erre a kérdésre még visszatérünk). Az egyéni választókerületek győztesei automatikusan mandátumhoz jutnak. Amennyiben minden párt jelöltjei pont annyi egyéni választókerületet nyertek meg, mint ahány parlamenti helyet az arányos elosztás a pártok számára leosztott, a helyzet egyszerű. Ez azonban valószínűleg ritkán fog bekövetkezni, és talán a Székelyföldön fordulhat elő leginkább.

Amennyiben nem áll fenn az egyenlőség, minden pártra meghatározzák a különbséget. Egyes pártok több, mások pedig kevesebb egyéni választókerületet nyertek meg, mint amennyit az arányos leosztás juttatott számukra. Vegyük sorra, mi történik velük.

1. Ha a párt több egyéni választókerületet nyert meg, mint amennyire az arányos elosztás alapján számíthatott, megtarthatja az egyéni választókerületekben megszerzett mandátumait, viszont ezzel számára véget ért a megyén belüli mandátumelosztás.

2. Ha a párt kevesebb egyéni választókerületet nyert meg, mint amennyire az arányos elosztás alapján számíthatna, a ki nem osztott mandátumokat az egyéni jelöltek választási eredményének függvényében osztják tovább.

Összeállítják azoknak a jelölteknek a listáját, akik nem nyertek egyéni választókerületet a megyében, csökkenő sorrendben tüntetve fel a jelölteket aszerint, hogy mennyire közelítették meg a megye választási koefficiensét (amit az első elosztási szakaszban határoztak meg). Ennek a rangsornak az alapján kezdik el kiosztani a fennmaradó mandátumokat, azzal a megkötéssel, hogy a listán szereplő jelöltek nem szerezhetnek mandátumot, ha: (1) a párt már betöltötte az összes mandátumot amire az arányos elosztás alapján jogosult, (2) abban az egyéni kerületben, ahol indultak, már osztottak mandátumot – vagyis valaki nyert.

A második feltétel kizárja (legalábbis egyelőre), hogy ugyanabból az egyéni választókerületből két jelölt is mandátumhoz jusson (az abszolút többséget megszerző győztes és a „legerősebb vesztes").

Ebből az következik, hogy azok a jelöltek fogják megkapni a mandátumokat, akik az élen végeztek az egyéni választókerületben, de nem érték el az abszolút többséget.

Ha ezt követően még van olyan párt, amely nem jutott annyi mandátum birtokába, mint amennyit az arányos elosztáskor ítéltek oda neki, akkor a megye szintjén többletmandátumokat osztanak ki az illető párt „legerősebb vesztesei" között, hogy kiegyenlítsék a különbséget. Ennek következtében a parlament létszáma megnőhet.

Ezt a technikát a német és az új-zélandi vegyes választási rendszer is alkalmazza, a szakirodalom Überhangsmandat-nak nevezi.

Előfordulhat az is, hogy az egyéni választókerületet egy olyan jelölt nyerte meg, akinek a pártja nem teljesítette a parlamenti küszöböt. Ebben az esetben nem kaphat mandátumot, tehát az a soronkövetkező jelölt szerez mandátumot, aki a legtöbb szavazatot kapta, és akinek a pártja országos szinten teljesítette a küszöböt. A mandátumok kiosztása ezzel a mozzanattal ér véget.

Példánkban a megyében 300000 érvényes szavazatot adtak le, és négy párt indult. Elveszett szavazatok tehát nincsenek. Az utolsó oszlop megmutatja, hány mandátumra jogosította fel az egyes pártokat az arányos visszaosztás.

D párt ugyan kevesebb szavazatot szerzett, mint amennyi a választási koefficiens a megyében (300000/5 = 60000), az országos kompenzációs kosár neki juttatta vissza megye kiosztatlanul maradt egy mandátumát.

Továbbá feltételeztük, hogy az öt egyéni választókerület tökéletesen egyforma méretű. Mivel a részvételi arány is ugyanaz volt, mind az ötben 60000 érvényes szavazattal számoltunk. Következésképpen az egyéni választókerületeket 30.001 szavazattal lehet megnyerni. Ez sikerült is A párt három jelöltjének, az 1., 2., és 3. választókerületben.

Bár az arányos elosztás alapján A párt csupán két mandátumot kapott, egyéni győzelmei feljogosítják, hogy megtartsa mind a három mandátumot. A többi párt közül egyiknek sem sikerült abszolút többséget szerezni. Ezért most a jelölteket rangsorolják aszerint, hogy mennyire közelítették meg a választási koefficienst.

A sorrend a következő lesz: B5, A4, A5, B4, C3, C4, D1 stb. B pártnak
jár egy mandátum, és ezt az 5. választókerületi jelölt kapja meg, mivel ott ő szerzett relatív többséget 21000 szavazattal.

C pártnak is jár egy mandátum, és ezt C4 fogja megkapni. Bár C3 ugyanannyi szavazatot gyűjtött, ő nem juthat mandátumhoz, mert kerületében már kihirdették a győztest. Bár a 4. választókerületben A4 és B4 is több szavazatot szerzett mint C4, e két párt már nem jogosult több mandátumra, ezért azt C4 kapja. Ezzel mind az öt egyéni választókerületben megvan a győztes.

D párt viszont még jogosult egy mandátumra. Ezt D1-nek fogják odaítélni, mivel ő szerepelt a legjobban D pártjelöltjei közül. Az ő esetében azonban már nem akadály, hogy a kerületben is volt győztes, mivel ő többletmandátumot kap.

Példánk rávilágít a rendszer egyik visszásságára is: a 4. választókerületben nem az a jelölt jutott mandátumhoz, aki a legtöbb szavazatot kapta, még csak nem is a második. A választók, akik arra vártak, hogy most már tényleg a kezükbe adják a döntést, joggal érezhetik majd magukat átverve.

A rendszer másik újdonsága, hogy a régi 5 százalékos listás küszöb mellé bevezettek agy alternatívát, így most már 6 képviselői és 3 szenátusi választókerület egyidejű megnyerésével is bejuthat a párt a parlamentbe. Azonban pontosan a küszöb volt az egyik oka annak, hogy a törvény ismét az alkotmánybíróságon kötött ki.

A PRM és a PC (többek között) azt tartotta alkotmányellenesnek, hogy egy párt jelöltjének egyéni győzelme hiábavaló lehet, ha a párt nem éri el az 5 százalékot országos szinten.

Mivel eddig 5 százalék volt a küszöb, az egyéni választókerület alternatívája akár engedményként vagy előrelépésként is értékelhető. Az alternatív küszöb mindenképpen a kis pártoknak hivatott kedvezni, hiszen – legalábbis elméletileg – előfordulhat, hogy egy párt 5 százalék alatt marad, de mégis megnyer 6+3 egyéni kerületet. De akkor miért éppen két halódó párt emelt alkotmányos kifogást a küszöb ellen? A magyarázat abban rejlik, hogy az egyéni mandátumok nehezen elérhetőek mind a PRM, mind a PC számára.

Az egyéni kerületekben való győzelemhez területileg koncentrált szavazóbázisra van szükség, ezzel pedig egyik párt sem rendelkezik. Jóllehet a PRM a Zsil-völgyében rendelkezik egybefüggő bázissal, nem valószínű, hogy az egyéni kerület oly módon lesz kialakítható, hogy abszolút többséget szerezhet.

Az RMDSZ esetében éppen fordított a helyzet: amennyiben sikerül megegyezést kötni az MPP-vel és megőrizni az egységes magyar választási részvételt a Székelyföldön, hat plusz három egyéni mandátumot könnyebben meg tud szerezni, mint országos szinten a voksok 5%-át (természetesen az utóbbira is van esély). A gyakorlatban tehát az RMDSZ az egyetlen párt, amely az az alternatív küszöb miatt profitálhat.

Furcsaság, hogy az „uninominálisnak", azaz egyéni választókerületesnek nevezett rendszerbe nehezen illeszkedik egy olyan küszöb, amely több egyéni választókerület megnyerését támasztja feltételként. Egy ilyen küszöb természete nem kompatibilis a többségi rendszerek logikájával, következésképpen a vegyes rendszerekével sem, hisz azokban a többségi komponens többségi logika, az arányos komponens pedig arányos logika szerint működik.

Nem állítjuk, hogy nincs ilyen a világon, de az általunk ismert vegyes választási rendszerek (Németország, Új-Zéland, Magyarország, Olaszország 1993 és 2005 között, Japán) közös vonása: ha egy jelölt megnyert egy egyéni körzetet, akkor bekerült a parlamentbe.

Nem számít, hogy a párt elérte-e a 4 százalékos vagy 5 százalékos listás küszöböt, az egyéni mandátum attól egyéni mandátum, hogy az egyént megválasztották, az a tény pedig, hogy az illetőt egy párt jelölte, másodlagos.

Természetesen utólag más problémákba ütközhetnek az ilyen árván maradt képviselők – például nem alakíthatnak frakciót, és a gyakorlatban ritkák az ilyen esetek. Ez azonban már nem vág a választási rendszer témájába.

Ami lényeges és megkerülhetetlen ebben a vonatkozásban: az egyéni választókerületben megválasztott képviselő sorsa nem függhet a párt országos eredményétől.

ÉRTÉKELÉS

Az új választási rendszer furcsa hibrid. A vegyes rendszerek esetében a legfontosabb kérdés általában az, hogy képesek-e ötvözni a két rendszertípus pozitív elemeit, vagyis: az arányosságot a jobb elszámoltathatósággal és közvetlenebb választó-képviselő kapcsolattal. Véleményünk szerint az új rendszer inkább a régi arányos rendszer átcsomagolása oly módon, hogy többségi rendszer látszatát keltse.

Nem vagyunk a többségi rendszerek hívei, viszont nem tagadhatjuk, hogy minden okuk meglehet a csalódottságra azoknak, akik egy erős többségi elemmel rendelkező törvényt vártak.

Az új rendszerből ugyan eltűntek a listák, az egyéni választókerületes rendszereknek mégsem felel meg maradéktalanul, mivel nem az egyéni győzelem a legfontosabb. Sőt, a küszöb miatt az egyéni győzelem hiábavalónak bizonyulhat, ugyanakkor számos olyan képviselő kerül majd a parlamentbe, aki

nem szerzett abszolút többséget egyéni választókerületben.

Ugyan a törvény formálisan abszolút többséget ír elő, mégis bizonyossággal állíthatjuk, hogy a relatív többség megszerzése az esetek nagy többségében elég lesz a képviselethez. Azt is ki lehet jelenteni, hogy ha egy párt sem szerez abszolút többséget egyetlen egyéni kerületben sem, akkor az új rendszer pontosan ugyanazt az eredményt produkálja, mint a régi – mert ebben az esetben többletmandátumok nem oszthatók ki.

Biztosra vehető, hogy a pártok szerepét nem fogja csökkenteni az új rendszer. Ez a projekt nem a pártokrácia leépítéséről szól, hiszen elsődlegesen még mindig a pártok kapják a mandátumokat, csak éppen a párton belüli mandátumelosztásban ezúttal a választási teljesítmény is szerepet játszik.

Az sem kétséges, hogy az egyéni kerületek jó eséllyel válhatnak a pártvezetőség jutalmazásra és büntetésre használható eszközévé, illetve a pártokon belüli korrupció újabb forrásává. Lesznek ugyanis biztos bejutással kecsegtető és borítékolhatóan vesztes egyéni választókerületek, tehát a garantáltan parlamenti mandátumot jelentő kerületek értékes portékává válhatnak a pártokon belül.

Jó hír viszont, hogy választási összefogás esetén a romániai magyarság képviseletének esélyei nem csökkennek, mivel az új rendszerbe is beépítettek egy arányossági komponenst. Jóllehet a többletmandátumok torzíthatják arányosságát és ez a nagy pártoknak fog kedvezni, a parlamenti képviseletet ez a torzítás önmagában nem veszélyezteti.

Természetesen nagyon sok múlik az egyéni választókerületek határain, ezért korai volna előrejelzésekbe bocsátkozni. Ennek ellenére úgy véljük, fiktív példánk érzékeltette, mennyire térhet el az eredmény az arányosságtól, amit megszokhattunk a régi rendszerben.

A magyar nemzetiségű jelölteket indító párt akár profitálhat is az egyéni kerületekből, elsősorban a tömbmagyar területeken, ahol abszolút többséget szerezhet. A vegyes lakosságú ütközőzónákban pedig a relatív többség megszerzése elég lehet ahhoz, hogy a parlamenti képviselet ne gyengüljön. Számolni kell azonban azzal, hogy fontos tudatosítani a választókban: azok a szavazatok, amelyeket nem az egyéni győztesekre adtak le, nem vesznek el.

A változások tehát kevésbé lényegesek, mint amire a téma sajtóvisszhangja és a hozzá kapcsolódó diskurzus vehemenciája alapján számítottunk. A leglényegesebb kérdés azonban még megválaszolatlan: hogyan fogják az illetékesek a választókerületek határait megrajzolni. Ez a folyamat várhatóan rendkívül konfliktusos lesz, és nagyon nagy jelentőséget kaphat benne az RMDSZ pillanatnyi tárgyalási pozíciója.

Etnopolitikai szempontból nem az lenne a legkedvezőbb megoldás, ha a magyar többségű vidékeken az etnikai határokat képeznék le az egymandátumos választókerületek határai. A magyar szavazatokra építő pártok sokkal jobban járnának, ha több, etnikailag vegyes, de hosszútávon enyhén magyar többségű kerületet sikerülne kialakítani, ugyanakkor fontos lenne elkerülni a magyarlakta vidékek lecsippentését és román többségű területekhez való csatolását.

Mivel az egymandátumos kerületeket kötelezően a megyék határain belül alakítják ki, a magyar nemzeti közösség szempontjából a Maros, Kolozs, Bihar és Szatmár megyei egyéni kerületek kialakítása jelenti a legnagyobb tétet.

Szenátusi meccs

Krónika, 2011. november 29. – Gazda Árpád

Jól kirajzolta a parlamenti pártok arcát mindaz, ami a szenátusi elnöki székkel kapcsolatban az utóbbi hetekben történt. A Szociáldemokrata Párt (PSD) tulajdonképpen a saját belső konfliktusát emelte az országos politika szintjére.
Ha nem hívta volna vissza a színeiben megválasztott felsőházi elnököt, ma nem lenne miről beszélni.

Victor Ponta és csatlósai Mircea Geoanában nem a pártbéli szövetségest, hanem a potenciális versenytársat látták. Úgy gondolták, inkább vesszen a párt által elfoglalt legfontosabb közjogi tisztség, minthogy olyan politikus töltse azt be, aki a pozícióikat veszélyezteti. A PSD vezetői izzasztó munkával érték el, hogy a második legjelentősebb közjogi tisztség elvesztésével a párt veszítsen a súlyából.

És ez még csak a kezdet. Mircea Geoană szerveződő pártja ugyanis a tagság és a potenciális választók egy részét is magával viheti. A Demokrata-Liberális Párt (PDL) számára kötelező házi feladat volt a megüresedő szék megszerzése. Attól a párttól, amelyik a miniszterelnököt adja, tulajdonképpen el is várható, hogy harcba szálljon a tisztségért, és hogy megoldást találjon a koalíciós partnerek étvágyának a csökkentésére. A PDL tehát azt tette, amit kellett, az eredmény pedig a helyes döntését igazolja. Mi több, a bölcsességét is. Azzal, hogy Vasile Blagát jelölte, akit korábban a belső konfliktusok a párt perifériájára sodortak, saját kohézióját erősítette. A PDL elégedetlenjei tehát nemcsak hogy nem távoztak a pártból, hanem a nekik juttatott tisztség által a párt hatalmi centrumához láncolódtak.
Az RMDSZ is hozta a formáját. A jelöltállítás meglebegtetésével megüzente a vezető kormánypártnak: a támogatásának ára van. Az is jó ötlet volt, hogy épp Frunda György nevét lebegtette a tisztség kapcsán. A szenátor az utóbbi időben egyre többször került szembe a jobboldali koalícióval, egyre többször halgoztatta különvéleményét. Frunda személye azt demonstrálta: a szövetségnek a baloldal felé is vannak szabad vegyértékei. A taktika kormányfőtitkári tisztséget hozott az RMDSZ-nek. Kár, hogy ez a fajta céltudatosság, ez a kemény játék csak a tisztségek megszerzésének, vagy a magyar ellenzék leszalámizásának az eszköze. Sokat nyerhetne a romániai magyar közösség, ha például az autonómia törvénybe iktatásáért vetné be ezt az eszköztárat a szövetség.

IWIW Twitter Facebook Yahoo MyWeb Google
Cimkék:   
Kapcsolódó cikkek