• ROMÁNIA

Tanügyi vita kifulladásig

Új Magyar Szó, 2010. június 28.

A szenátus oktatásért felelős bizottsága ma folytatja a tanügyi törvény vitáját, és a parlamenti vakáció ellenére addig nem szünteti be a munkát, amíg az összes cikkelyről nem születik megállapodás, illetve szavazás. Négy hét alatt még negyedét sem tárgyalták meg a jóváhagyandó cikkelyeknek.

A szenátus oktatásért felelős bizottsága ma folytatja a tanügyi törvény vitáját, és a parlamenti vakáció ellenére addig nem szünteti be a munkát, amíg az összes cikkelyről nem születik megállapodás, illetve szavazás. Négy hét alatt még negyedét sem tárgyalták meg a jóváhagyandó cikkelyeknek.
Bokor Tibor, a testület RMDSZ-es tagja elmondta, az ülések során a legnagyobb vitát az iskolai tagozatok, valamint a kisebbségi oktatás fejezeténél, a történelem és földrajz anyanyelven való tanítása okozta. A többórás viták közepette, a bizottság elfogadott néhány olyan javaslatot, amelyek újdonságként szolgálnak az új tanügyi törvénytervezetben. Így például döntés született arról, hogy a felekezeti oktatás is részesülni fog az alapfinaszírozásból az egész oktatási folyamat során.
Az új cikkelyek értelmében, öt-hat éves korban a gyerekek egy úgynevezett előkészítő csoportban vesznek részt, hatéves kortól pedig kezdetét veszi a négyéves elemi ciklus. A gimnáziumi tagozatot egy évvel hosszabbítják, ide kerül át a kilencedik osztály. Ezt követően két lehetőség közül választhatnak a tanulók: vagy jelentkeznek kétéves szakiskolai képzésre, vagy, szaktól függetlenül, jelentkezhetnek négyéves líceumba, amely a tizenharmadik osztállyal ér véget.
Egy másik fontos módosítás a testnevelés, zene, rajz és vallás tantárgyakat érinti. A törvény hatálybalépése után e tantárgyakat nem érdemjeggyel, csak minősítéssel értékelik a tanárok, kivéve, ha szakosztályról van szó. Megváltozik a képességi vizsga menete is: egyrészt, mert kilencedik osztály végén kerül majd sor erre, másrészt, mert a román, magyar és idegen nyelv írásbelin kívül lesz egy úgynevezett transzdiszciplináris felmérő is matematikából és természettudományokból

• ERDÉLY

Megkeverték a magyar kártyát

Új Magyar Szó, 2010. június 25. – Sz.T.

Kiteregette lapjait Tusványos, a huszonegyedik, és nyílt lapos játékot vár másoktól is. Egy hónap múlva indul az erdélyi magyar kártyaparti.

Most először tartják ilyen későn az aktuális Tusványos első sajtótájékoztatóját, most először van ilyen hideg június végén, és ez volt az első sajtáj, amelyre egyetlen táboralapító sem tudott eljönni – ezekkel az ómenekkel harangozta be Sándor Krisztina főszervező a 21. Bálványosi Diáktábort és Nyári Szabadegyetemet.

Mátis Jenő menet közben megcáfolta a harmadikat, még a vége előtt beesett a Spritz kávézó teraszára.

Térkép szövegelőkhöz

Annyi biztos a 21. Tusványosról, hogy július 20-25. között keveri a nyílt lapokat Tusnádfürdőn. Órára lebontott program még nincs, egyelőre problématérképeket rajzolnak, és olyanoknak küldtek ki legalább kétszáz meghívót, akik megoldásokat is tudnak vázolni – hogy ne csak panaszkodjunk, hangzott a főszervezői buzdítás.

Elsősorban arra számítanak, hogy az új magyar kormány tisztázza és konkretizálja, miben áll majd a nemzetpolitikai rendszerváltás, milyen vízióval veszi át Magyarország jövőre az Európa Unió elnökségét, milyen lesz a – például az orosz gázfüggést csökkentő energetikai projektek mentén hatékonyuló – magyar-román kapcsolatrendszer.

Ezt már Demeter Szilárd mondta, aki leginkább Tusványos rádióantennájaként működik, most például végig fészbukozta, mivel rukkoltak elő szervező kollégái.

Nyílt magyar egyeztetési fórumot is ígért, ahol az örök Markó Béla és az örök Tőkés László majd elmondja, miben és hogyan áll a magyar összefogás, mivel az RMDSZ hallgat, az EMNT részéről kifogások, neuralgikus pontok merültek fel, az MPP pedig egyszerűen durcáskodik – igen, kisstílű, de a mi politikai játszmáink, mondotta Demeter.

Plusz a szokásos autonómia, nyelvi jogok, Orbán Viktor, esetleg Traian Băsescu. Mindkettőben reménykednek, de a miniszterelnökök és államfők programjának szerves jellemzője, hogy előreláthatatlan. A meghívót megkapták, és Orbán Viktor eddig még csak egyetlen Tusványost hagyott ki.

Eddig egyetlen román meghívott, Cătălin Avramescu jelezte biztosra részvételét, a magyarok közül viszont már többen is, például Diószegi László, Csete Örs, államtitkárok közül Hoffmann Rózsa, Répás Zsuzsanna, Németh Zsolt, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes.

Román oldalról várják Smaranda Enache, Daniel Vighi, a Temesvár Társaság elnökeként Florian Mihalcea, Marius Oprea, Vasile Blaga, Remus Cernea, illetve Borbély László környezetvédelmi miniszter válaszát. Itt érdemes csekkolni.

Buli

Na jó, lesz buli is, minden este három helyszínen: a Csűrben, a MISZSZ-sátorban és élő zenére is. A diáktábor jellegért felelős Somogyi Attila inkább a borsátorról beszélt volna, mert cidrizett a Tusványos-pólóban, és ezt be is merte vallani.

Ahogy azt is, hogy a minden eddiginél nagyobb MISZSZ-sátorban nevelő-szórakoztató programokat terveznek: lesz szex, drog és ifjúságpolitika – államtitkári szinten is.

Partnerek programsátrainak pedig már alig kaptak helyet, de most is felverik többek között az EMNT-Jakabffy, Corvina, Zöld és Borsátort.

A tusnádfürdői koncertévadot idén is a Role nyitja kedden a Csík zenekarral együtt, szerdán a Magashegyi Underground és a Bikini, csütörtökön a Hooligans és a Tündérground, pénteken Rúzsa Magdi, szombaton Demjén Ferenc és a PASO – Pannonia Allstars Ska Orchestra lép fel.

A Tusványos Press jobban felpörög, mint valaha:

portálosították a honlapot, és idén teljes gőzzel beszállnak a Mandiner.hu blog szerkesztői is. Ettől napi nyolc oldalnyi nyomtatott lapot és óránként frissülő honlapot remélnek. Alig várjuk az intenzív tábori nyilvánosságot: törülközős csajokat a cím- és az ötödik oldalon, egymást sörrel locsoló politikusokat, strandpapucsos megmondókat.

Mi majd csak kártyázni megyünk, a tusványosított paklit most kaptuk ajándékba, köszönjük. Valaki majd tanítson meg huszonegyezni, mert erről fog szólni a tábor.

Pénz

Válság van és kampány volt, üres az államkassza, Tusványos idén sem dőzsöl, terítette ki a financiális lapokat Somogyi Attila. A 35-40 ezer eurós költségvetésért idén is legalább annyira meg kellett dolgozni, a kormányváltás nem nyitotta meg a csapokat. A magyarországi választási eredmények egyetlen következményeként idén több résztvevőre számítanak a határon túlról.

A Tusványos Press videója

A rendezvények egyébként ingyenesek már húsz éve, lakni a kemping területén sátorban és faházikókban lehet, azon kívül pedig a tusnádfürdői panziókban. A szállás sátorozóknak személyenként és éjszakánként 17 lejbe kerül. Kaját a sportpályára települő kereskedőktől lehet majd beszerezni, a szervezők változatosságra törekednek a már most tolongó jelentkezők kiválasztásakor, hogy a táborozók ne csak miccsel és főtt kukoricával abrakoljanak.

Mivel jegyet a programokra nem kell váltani, a szervezők (Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány, Magyar Ifjúsági Tanács, Jakabffy Elemér Alapítvány) egészen pontosan nem tudják, de azt saccolják, hogy a tavalyi, jubileumi Tusványoson naponta 5-7 ezer ember fordult meg a táborban. Ne kártyázzátok el az időt, menjetek, idén is várnak.

Markó-Tőkés vita lesz Tusnádfürdőn

Duna Tv, 2010. június 25. – Baranyi László

Nem jutottak közös nevezőre az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum tagszervezetei a közösen felállítandó Kulturális Autonómia Tanács ügyében. Markó Béla és Tőkés László azonban vállalta, hogy egy hónap múlva, a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen, nyílt fórumon folytatják a vitát.

Az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumban azonos súllyal van jelen az RMDSZ és ellenzéke. A testület csak konszenzusos döntéseket hozhat.

- Fontos beszélgetésünk volt az erdélyi magyar felsőoktatásról, beleértve – ami most a legsürgősebb – hogy valamiképpen gyorsítsuk föl és támogassuk a Sapientia Egyetem akkreditációját – mondta el Markó Béla, az RMDSZ elnöke.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nem ért egyet azzal, hogy a közösen megalapítandó Kulturális Autonómia Tanács az RMDSZ egyik testülete legyen:
– Az RMDSZ nem akar olyan kérdésekben jogosítványokat biztosítani a Kulturális Autonómia Tanácsnak, mint például az anyagiak elosztása, a támogatáspolitika – jegyezte meg Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti tanács elnöke.

A Kulturális Autonómia Tanács megalakítását a kisebbségi törvénytervezet is előirányozta, de az öt éve beterjesztett jogszabályt máig sem fogadta el a bukaresti parlament.

Nincs megállapodás a Kulturális Autonómia Tanács létrehozásáról

MTI, 2010. június 26.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek (RMDSZ) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak (EMNT) nem sikerült megállapodnia a Kulturális Autonómia Tanács (KAT) létrehozásáról, amelynek tervezett hatásköreit megosztják a feleket - adta hírül szombaton a Szabadság című napilap. A kolozsvári újság szombaton tudósított arról, hogy a két szervezet által alapított Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) ismét ülésezett Marosvásárhelyen, ahol kiderült: a tartalmi és formai kérdések mellett elvi nézeteltérések is felmerültek az autonómiatanács működése kapcsán.

Demeter Szilárd, az EMNT sajtóreferense a lapnak elmondta: az RMDSZ azt szeretné, hogy a KAT az RMDSZ intézményeként működjön, amelyben a Tőkés László által vezetett EMNT 25 százalékos arányban részesülne a helyekből. Tőkés László szerint azonban ez az intézmény az egész romániai magyarságé kell legyen, és nem csak az RMDSZ-é. Éppen ezért Tőkés szorgalmazza az RMDSZ alapszabályzatának a módosítását, hogy az RMDSZ és az EMNT közösen hozhassa létre a KAT-ot.

Markó Béla, az RMDSZ elnöke a megbeszéléseket követően csak annyit közölt, hogy egyelőre nem sikerült megállapodniuk az autonómiatanács kapcsán, de a tárgyalásokat júliusban folytatják Tusnádfürdőn, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor keretében, ahol várhatóan nyílt ülést tart a két szervezet által alapított EMEF.

A pénteki tanácskozáson szó volt még a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem akkreditációjának a felgyorsításáról, Dávid László, az egyetem rektora politikai segítséget kért az RMDSZ-től a felsőoktatási intézmény végleges akkreditációja érdekében - olvasható a Szabadságban.

Tőkés: Egy ilyen tanács nam alakulhat meg pártpolitikai szempontok alapján

Háromszék 2010. június 26.

Tőkés László szerint az RMDSZ-nek meg kell változtatnia alapszabályzatát ahhoz, hogy megalakítsák a Kulturális Autonómia Tanácsot, amely az „erdélyi magyar önkormányzatiság legmagasabb foka" ― mondta az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke tegnap, miután az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumon (EMEF) találkozott Markó Béla szövetségi elnökkel.

Tőkés szerint formai és tartalmi okok miatt nem jutottak egyezségre az autonómiatanács létrehozását illetően. „Ami a formát illeti, nem jutottunk egyezségre a Kulturális Autonómia Tanács közös jellegét tekintve, mert mi ellenezzük az RMDSZ monopóliumát. Hogyha létrejön egy ilyen tanács, akkor az a teljes magyar közösségé kell hogy legyen, nemcsak az RMDSZ-é. Hogyha az RMDSZ-nek valóban szándékában áll együtt megalkotni ezt a tanácsot, akkor ilyen értelemben kell módosítania alapszabályzatát" ― mutatott rá Tőkés.

Tartalmi kifogásként azt hozta fel, hogy nem fogadható el olyan tanács, amelynek nincs komoly hatásköre. „Nem támogatjuk egy pusztán formális tanács létrehozását, úgyhogy folytatnunk kell a tárgyalásokat. A legfontosabb akadályok a politikai pluralizmus és a nemzeti jelleg. Hogyha az RMDSZ továbbra is pártpolitikában gondolkozik, pártpolitikai szempontok alapján, nem fogadhatjuk el egy ilyen tanács megalakulását" ― mondta. Az EMEF-ülésen a romániai magyar felsőoktatás támogatásáról is tárgyaltak, megegyeztek a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem és a Sapientia Erdélyi Magyar Egyetem felkarolásában, utóbbi minél sürgősebb akkreditálásában, hisz már teljesítette a feltételeket ― mondotta Markó.

Tőkés az RMDSZ alapszabályzatának módosítását kéri

Szabadság, 2010. június 26.

Nem sikerült dűlőre jutnia tegnap az RMDSZ-nek és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak (EMNT) a Kulturális Autonómia Tanács (KAT) létrehozásának ügyében. Az RMDSZ és az EMNT képviselőiből álló Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) pénteki marosvásárhelyi ülésén kiderült: a felek között a tartalmi és formai véleménykülönbségeken kívül sokkal mélyebb elvi nézeteltérések vannak.

Demeter Szilárd, az EMNT sajtóreferense a Szabadság kérdésére elmondta: tekintettel arra, hogy a KAT létrehozása az RMDSZ alapszabályzatában kitételként szerepel, így az érdekvédelmi szövetség azt szeretné, hogy az autonómia tanács az RMDSZ intézményeként működne, amelyben az EMNT 25 százalékban kapna helyet.
„Amennyiben létrejön egy ilyen intézmény, akkor annak nemcsak az RMDSZ-é, hanem az egész közösségé kell lennie" – nyilatkozta az Agerpresnek Tőkés László EP-képviselő, az EMNT elnöke. Véleménye szerint az RMDSZ-nek módosítania kell az alapszabályzatát, ha részükről tényleges politikai akarat létezik arra vonatkozóan, hogy az RMDSZ és az EMNT közösen hozza létre a KAT-ot.
Markó Béla szövetségi elnök sokkal optimistábban nyilatkozott az RMDSZ és az EMNT közti jövőbeni együttműködésről. A KAT létrehozása kapcsán az Agerpresnek csupán annyit mondott: az ezzel kapcsolatos megbeszéléseket Tusnádfürdőn folytatják, ahol július 20. és 25-e között tartják az immár hagyományos Bálványosi Nyári Tábort és Szabadegyetemet.
Megtudtuk: az EMEF tegnapi marosvásárhelyi ülésén szó volt még a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem akkreditációjáról is. Dávid László, az egyetem rektora politikai segítséget kért az RMDSZ-től a felsőfokú oktatási intézet végleges akkreditációjának ügyében. Mint ismeretes, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem akkreditációjának jóváhagyása politikai akarat hiánya miatt négy évig húzódott a parlamentben.
Ugyanakkor a jelenlévők egyetértettek az egységes magyar felsőoktatási stratégia megalkotásának szükségességéről. Az EMNT Dávid Lászlót jelölte az EMEF keretében létrehozott oktatási szakbizottságba, amelynek feladata konszenzust teremteni a stratégiát illetően. A felek megegyeztek abban is, hogy július végéig megalakítják az összes tervezett szakbizottságot az EMEF-en belül.
Tőkés László az EMEF ülése utáni sajtónyilatkozatában aggodalmát fejezte ki a megszorító intézkedések kapcsán. Úgy vélte: az RMDSZ-nek a szegények érdekeit kell képviselnie, akik húsz évvel ezelőtt fellázadtak a kommunista diktatúra ellen

EMEF: elvi nézeteltérések

Új Magyar Szó, 2010. június 28. – Farkas István

Ahogy azt egy héttel korábban Markó Béla RMDSZelnök előre megjósolta, az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) hétvégi, Marosvásárhelyen megtartott ülése „veszekedősre" sikeredett. A bukaresti események miatt (alkotmánybírósági döntés a nyugdíjcsökkentésről és kormányhatározat az áfaemelésről – szerk. megj.)

Ahogy azt egy héttel korábban Markó Béla RMDSZelnök előre megjósolta, az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) hétvégi, Marosvásárhelyen megtartott ülése „veszekedősre" sikeredett. A bukaresti események miatt (alkotmánybírósági döntés a nyugdíjcsökkentésről és kormányhatározat az áfaemelésről – szerk. megj.)

Markó Béla röviden csak annyit mondott, hogy „a Sapientia akkreditációjának felgyorsítása mellett beszélgettünk a Kulturális Autonómia Tanács (KAT) létrehozásáról, de nem tudtunk mindenben megállapodni, így a tárgyalást folytatjuk majd, ha hamarabb nem, akkor július 24-én Tusnádfürdőn, egy nyílt EMEFülésen". A másik oldalt Tőkés László, az EMNT elnöke képviselte, aki elmondta, míg Kolozsváron, a Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes jelenlétében megtartott tanácskozáson csak néhány formai és tartalmi kérdésben jelentkeztek nézetkülönbségek a KAT megalapításával kapcsolatban, addig Marosvásárhelyen az elvi ellentétek is felszínre kerültek.
„Az RMDSZ azt szeretné, hogy a KAT az RMDSZ intézményeként működjön, amelyben az EMNT 25 százalékos arányban részesülne a helyekből" – tette hozzá az EPalelnök. Szerinte azonban ez az intézmény az egész romániai magyarságé kell legyen, nem csak az RMDSZ-é.
Tőkés azt is fájlalta, hogy alig egy héttel Semjén Zsolt látogatása után „újraindul a verespataki projekt", és „nem lesz székelyföldi régió" típusú kijelentések születnek. „Meg is kell üzennünk Semjénnek, akárcsak Orbán Viktornak, hogy ez így nem fog menni. Elég volt a kirakatpolitizálásból" – méltatlankodott Tőkés, miközben az RMDSZ-es miniszterek a bukaresti visszautat készítették elő.

„Veszekedősre" sikerült az EMEF ülése

Krónika, 2010. június 28. – Rostás Szabolcs

Egy hét leforgása alatt immár másodszor vallott kudarcot az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF), amelynek pénteki marosvásárhelyi ülésén sem alakult meg az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által régóta tervezett Kulturális Autonómia Tanács (KAT). Miközben a Semjén Zsolt kormányfő-helyettes látogatásával egy időben, június 18-án rendezett kolozsvári EMEF-ülésen a lusztráció miatt alakult ki nézeteltérés a felek között, a hétvégi tanácskozáson az váltotta ki a Tőkés László vezette EMNT-küldöttség felháborodását, hogy az RMDSZ saját intézményeként működtetné a KAT-ot.

Markó Béla RMDSZ-elnök az EMEF marosvásárhelyi ülésén elmondta, a KAT-ot a szövetség intézményeként képzeli el, és már csak azért sem tekinthet rá másként, mivel az alakulat alapszabályában is ekként szerepel, tehát más formájában jogilag támadható lenne. Az EMNT küldöttsége válaszként az alapszabály megváltoztatását kérte, leszögezve: a Kulturális Autonómia Tanácsot össznemzeti magyar önrendelkezési testületként kívánja létrehozni paritásos elvek alapján.

Nem értettek egyet a felek a KAT kompetenciáinak erőssége kapcsán sem, és leginkább a támogatáspolitika körül folyt a vita. „Az RMDSZ olyan kérdésekben nem akar jogosítványokat biztosítani a KAT-nak, mint például az anyagiak elosztása, a támogatáspolitika, a bukaresti vagy budapesti forrásoknak az elosztásáról szóló döntéshozatal. Márpedig egy olyan tanácsra, amely csak ott díszeleg a magyarság feje fölött és nem indítja el a nemzeti önrendelkezés folyamatát, nekünk nincs szükségünk" – nyilatkozta az ülés után Tőkés László. Miközben a két szervezet abban állapodott meg, hogy a júnis végén rendezendő Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor keretében folytatják a párbeszédet, az EMNT vezetősége tegnap közvitát kezdeményezett a KAT minél szélesebb társadalmi beágyazottsága és érdemi munkavégzése érdekében.
„Az EMNT fontosnak tartja a párbeszédet a közélet magyar szereplői között, de még fontosabbnak az összefogást, vagyis a közös célok érdekében történő egyeztetett politikai cselekvést. Ilyen irányú elkötelezettséget, sajnos, csekély mértékben tapasztalunk az RMDSZ részéről. Az erdélyi magyar civil társadalom semmibevételében nem tudunk és nem akarunk partnerséget vállalni" – szerepel az EMNT közleményében. Az EMEF-ülésen különben vita alakult ki a Verespatakra tervezett színesfémbánya-projekt engedélyezésének újraindítása kapcsán is, miután Borbély László környezetvédelmi miniszter elmondta, Románia törvényei jelen pillanatban teljesen összhangban vannak az EU vonatkozó szabályozásával, és amíg ez az állapot fennáll, addig ő tárcavezetőként köteles betartani a jogszabályokat.
Tőkés László azonban „helyzetkövető magatartásként" értékelte az RMDSZ álláspontját, és emlékeztetett, hogy EP-képviselőként a fideszes Áder Jánossal a „helyzetteremtő" politizálás szellemében kezdeményezték a cianidos bányászat betiltását kezdeményező EP-határozatot. A felek végezetül egy egységes magyar felsőoktatási stratégia kidolgozásában, valamint a Sapientia-egyetem akkreditációja felgyorsításának elősegítésében állapodtak meg.

• MAGYARORSZÁG

Az EMNT bírálja az MPP-t Semjén Zsolt romániai látogatása kapcsán

MTI, 2010. június 27.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) méltatlannak tartja, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes első hivatalos romániai látogatását a Magyar Polgári Párt (MPP) prominensei - illetve magyarországi támogatóik - "sérelmi politizálásuk eszközévé silányították" - szögezték le állásfoglalásukban az EMNT vezetői.

A dokumentum két aláírója, Tőkés László elnök, európai parlamenti képviselő, valamint Toró T. Tibor ügyvezető alelnök elítélte az MPP-t, amiért "a médiát, illetve az alternatív nyilvánosságot felhasználva támadta a nemzetpolitikáért felelős politikust és kíséretét".
"Nem a Nagy-Románia Párt, és nem is a mostanában szélsőséges húrokat pengető román Nemzeti Liberális Párt vezetői adtak hangot kifogásaiknak a miniszterelnök-helyettes látogatása kapcsán, hanem a magát a Fidesz szövetségesének nevező MPP kevert médiabotrányt mondvacsinált okokra hivatkozva" - olvasható az állásfoglalásban.

Az EMNT állásfoglalása néhány nappal azután látott napvilágot, hogy az MPP nyilatkozatban fejezte ki csalódását és rosszallását Semjén Zsolt látogatásával kapcsolatosan, kifogásolva, hogy a miniszterelnök-helyettes romániai látogatásának programjából kimaradt a találkozó az MPP országos vezetőségével.

Az MPP panaszára reagálva Tőkés László és Toró T. Tibor elfogadhatatlannak nevezte, hogy "vélt vagy valós pártpolitikai tétekkel terhelődjön a magyar nemzetpolitika". "Vitás kérdéseinket magunk között kell rendeznünk, hogy a Kárpát-medencei magyar ügy, a külhoni magyar közösségek integrált autonómia-programjának hatékony képviselete az Orbán Viktor miniszterelnök által meghirdetett nemzeti együttműködés rendszerével összhangban megvalósulhasson" - olvasható az állásfoglalásban.

Az EMNT vezetői kifejezték köszönetüket azért, hogy Semjén Zsolt "vállalta a nemzetpolitikai rendszerváltozás koordinálásának fáradtságos küldetését". "Az általa Székelyföldön, Erdélyben és Bukarestben képviselt magyar nemzetpolitika sarokpontjai világosan mutatják, hogy a stratégiai célok megvalósítása érdekében történő magyar összefogásnak nincs reális alternatívája" - írták az EMNT vezetői.

A határon túlra is terjeszkedne a Jobbik

Új Magyar Szó, 2010. június 28.

Ellenszavazat nélkül választotta újra Vona Gábor pártelnököt a Jobbik tisztújító kongresszusa szombaton. Megőrizte helyét a hat alelnök is viszont, módosították az alapszabályt. A párt alelnöki tisztségeire tizenegyen pályáztak.

Ellenszavazat nélkül választotta újra Vona Gábor pártelnököt a Jobbik tisztújító kongresszusa szombaton. Megőrizte helyét a hat alelnök is viszont, módosították az alapszabályt. A párt alelnöki tisztségeire tizenegyen pályáztak.
A legtöbb szavazatot Szegedi Csanád európai parlamenti képviselő kapta, őt követi Sneider Tamás, az Országgyűlés ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottságának elnöke. Hozzájuk hasonlóan újabb két évig a Jobbik alelnöke maradhat Balczó Zoltán, az Országgyűlés alelnöke, valamint Gyüre Csaba, Murányi Levente és Novák Előd is. Döntöttek a párt alapszabályának módosításáról is.
A leglényegesebb változtatás, hogy a párt létrehozza a Jobbik „baráti köreinek" hálózatát, lehetőséget adva a határokon túl élő magyaroknak arra, hogy szervezetten támogassák a pártot. A Jobbik elnöke közölte azt is, hogy továbbra is azt a négy politikust kívánja delegálni az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottságába, akik az Alkotmányvédelmi Hivatal szakvéleménye szerint nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek.
Vona a kongresszus előtt tartott sajtótájékoztatóján közölte: a bizottságnak kell döntenie arról, hogy Balla Gergő, Endrésik Zsolt, Schön Péter és Staudt Gábor megkezdheti-e a munkáját.
SZDSZ: elnök helyett ügyvivők
Nem választott új elnököt Retkes Attila helyére az SZDSZ küldöttgyűlése szombaton, hanem egy öttagú ügyvivői testület vezeti a pártot a jövőben – jelentették be a küldöttgyűlés utáni sajtótájékoztatón az ügyvivők.
Az ügyvivői testület tagjai: Szabadai Viktor (Budapest XIII. kerület), Tarján András (Budapest XIII. kerület), Szigethy István (Zala megye), Varga Győző (Komárom-Esztergom megye) és Lövei Csaba (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye). Szigethy István közölte: az ügyvivői testület tagjai egyenrangúak, jelenleg kollektíven működnek.

• KÁRPÁT-MEDENCE

A hétköznapok nemzetpolitikája

Népszabadság, 2010. június 26. – Végel László

A szlovákiai parlamenti választásokon győzött a Híd-Most, viszont kiesett a Magyar Koalíció Pártja. Az eredmény nem meglepő. Amennyiben nem a magyarországi pártviszályok függvényében vizsgáljuk a jelenséget, hanem európai kontextusban, akkor egyértelmű, hogy új paradigmával állunk szemben.

Az ok abban keresendő, hogy a magyarok által lakott országokban konszolidálódott a rendszerváltás, az EU részéről pedig demokratikus legitimációt nyert. Szerbia egyelőre csak afelé igyekszik, ám kisebbségpolitikája máris kiérdemelte a legmagasabb európai elismerést. (A magyarországi politikusok is, úgy a jobb-, mint a baloldaliak, kitűnőnek minősítették a nemzeti tanácsokról szóló szerbiai törvényt, amivel szentesítették a jogok határvonalát.)

Lezárult az emberjogi forradalom liberális korszaka, vele együtt a kisebbségi jogok újraelosztása is. A játékszabályokat megfogalmazták, a kártya ki van osztva. A legutóbbi magyar–szlovák vita arról tanúskodik, hogy a közeljövőben az EU-nak sincs szándékában alapvetően megreformálni a kisebbségvédelem szabályrendszerét, legfeljebb apróbb módosításokat hajt majd végre rajta.

Jászi Oszkár nyomán a kisebbségi autonómiákat tartom megoldásnak, sajnálatos módon azonban ez nem került be az európai kisebbségi kódexbe. A kisebbségi pártoknak nem volt annyi erejük, hogy ebbéli igényüket az európai köztudatban érvényre juttassák. A helyzet nem megnyugtató, azonban feltehetőleg nem kell brutális kisebbségellenességtől tartani. Az egykori pártállami „puha" vagy „kemény" kisebbségellenességet felváltotta az alkotmányos kisebbségellenesség, amelynek minden nemzetállam demokratikus legitimációt kíván biztosítani. Nem történt egyéb, mint a „kemény" asszimilációt felcserélte a „puha".

Nyilvánvaló, hogy az elkövetkező időszakban a kisebbségellenesség, ezzel együtt a kisebbségi azonosság védelme áttevődik a politikáról a gazdaságra meg a kultúrára. Ez egyben azt is jelenti, hogy az egypártrendszerben, valamint az egypártrendszer utáni kaotikus rendszerváltásban szocializálódott kisebbségi párteliteknek új szótárat kell alkalmazniuk, új stratégiával kell élniük. A pártállami sebekből táplálkozó, a két világháború közötti időszak konfrontatív retorikáját (de csak a retorikáját!) érvényesítő kisebbségpolitika ha nem is vallott kudarcot, de felemás eredményeket ért el; hiszen nem sikerült elfogadtatni az autonómiát, leállítani az asszimilációt, a lélekszámcsökkenést.

Az új helyzet számtalan új dilemmát teremt. Ez derül ki az erdélyi, a vajdasági, a felvidéki kisebbségi eliteken belüli vitákból. Az egy évtizeddel ezelőtti retorika válságba került, ami egyaránt érzékelhető a három imént említett kisebbségi szintéren. Hol rejtőzik ennek gyökere? Ha a Vajdaságra vetünk egy pillantást, kiderül, hogy a vészterhes kilencvenes évek elején a vajdasági magyarok tömegesen szavaztak a kisebbségi pártra. 1992-ben az akkori VMDK 140 825, az 1993-ban megtartott rendkívüli szerbiai választásokon 112 342 szavazatot kapott. Akkor a konfrontatív retorika megkerülhetetlen volt –és hatásos.

1997-ben a VMSZ ugyan fenntartotta régi diskurzusát, azonban a való világban „technikai koalícióban" volt Milosevics pártjával, a Szerbiai Szocialista Párttal. Ekkor már csupán 50 960 magyar polgár adta rá voksát. Ez ismétlődött idén, a júniusi nemzeti tanácsi választásokon. A VMSZ három püspökkel, megannyi civillel kibővített kandidátusi névjegyzéke alig kapta meg az 50 ezer voksot, míg a többi magyar lista csupán 20 ezer szavazattal dicsekedhetett. A helyzet változott, a retorika maradt a régi.

A hivatalos becslések szerint Szerbiában 240 ezer magyar választópolgár él. Hogyan történhetett meg, hogy az urnák előtt a vajdasági magyarok több mint kétharmada nem jelent meg? Ez akkora sokkot idézett elő a politikai elitben, hogy máig rejtegetik a tényleges adatokat. Nem a választópolgárok számát veszik alapul, hanem a választói névjegyzékre jelentkezettek számát (138 ezer), amivel vagy százezer magyart holt lélekké nyilvánítanak.

Az egyharmadnál csekélyebb részvétel azért is meglepő, mivel a magyarországi meg a szerbiai politikai elit is nagy jelentőségűnek minősítette a választást, a vajdasági magyar politikusok pedig történelminek kiáltották ki. A túlzások ellenére kétségtelen, hogy a nemzeti tanácsokról szóló törvény tartalmazza az autonómia embrionális formáit. Lehetséges-e, hogy a vajdasági magyarságot nem érdekli az autonómia? A közéleti megnyilatkozások épp az ellenkezőjéről tanúskodnak.

A politikusok a magyarság drasztikus lélekszámcsökkenésével igazolták az alacsony részvételi arányt. Elképzelhetetlen azonban, hogy 2002 és 2010 között ilyen nagyméretű fogyás történt volna, pont abban az időszakban, amikor a kisebbségi párt kormányzati felelősséget vállalt. Ha így van, miért hallgattak kormányzati pozícióban? Az indok inkább a politikai programok elévültségében keresendő. Milosevics bukása után, amikor a helyzet csillapodott, a vajdasági magyar szavazópolgárok a parlamenti választások alkalmával egyre nagyobb számban adták voksukat a többségi pártokra. Ez vonatkozik az önkormányzati választásokra is. Főleg a Demokrata Párt térnyerése érzékelhető. A szavazatok elapadása bizalmi válságról szól, ami abból fakad, hogy egyrészt a hagyományos kisebbségi retorikát, a szimbolikus nemzetpolitikát, másrészt az új feltételek (szabadpiac, kapitalizmus, parlamenti demokrácia) teremtette hétköznapi életet nem sikerült összhangba hozni. Mindezt nem vagy/vagyokban kell feloldani.

A jelenlegi szimbolikus nemzetpolitika úgy képzeli el a magyar kisebbséget, mint egy szigetet, skanzent, amelynek tagjai nap mint nap áldozatot hoznak. Az élet azonban máshol zajlik. Egy magyar orvos, mérnök, vállalkozó, a kisebbségi technokraták, de az egyszerű munkavállalók is, mindazok, akik a munka és a közélet világában élnek, gyakorlatból tudják, hogy nem egy extra szigeten élnek. Ennél a politikánál hatékonyabb stratégiákat igényelnek. Emiatt a Vajdaságban a képzett réteg részint más, többségi pártokban keresi a megoldást. Ezen nem segített az apró alku. A konfrontatív stratégia felülmúlása nem abban rejlik, hogy a kisebbségi elitek kisebb vagy nagyobb, sokszor sunyi kompromisszumot kötnek a többségi elitekkel. Valamennyien vállalják ezt a kompromisszumot, ha alkalom adódik, függetlenül attól, hogy „nemzeti radikálisoknak" nevezik-emagukat vagy „reálpolitikusnak". (Egyébként mindkét típust még annak idején remekül jellemezte Németh László.) Az elitek kompromisszumaiból azonban kiábrándultak a választópolgárok. Nem hatalmi kompromisszumokra, hanem a tagolt pluralista többségi társadalom európai gondolkodású rétegeivel való szövetségre van szükség. Nagy kérdés, hogy eljött-e ennek az ideje. Érettségi vizsgát kell tenni. Egy biztos: a közösségeknek kell szövetségre lépniük, nem csak a politikusoknak! Ez lenne a többség és a kisebbség között megkötendő új társadalmi szerződés, a kisebbségi autonómia alapja.

Kétségtelen, hogy rögös út ez. Kockázatos is, hiszen a régióban nem csökken a nemzetállami eufória, amely akadályozza az említett szerződés megszövegezését. A Híd sikere azonban arról szól, hogy a szavazópolgárok keresik a választ új dilemmáikra. Nem biztos, hogy megtalálták. Lehet, hogy holnap ezt is korrigálni kell, azonban ez is jobb, mint a tegnapi szólamok ismételgetése, és egy helyben toporogva azon keseregni, hogy zsugorodik a szavazótábor.

Bugár: esély a koalíciónak

MTI, 2010. június 28.

Bugár Béla szerint az új kormánykoalíció szlovák pártjai most egy utolsó esélyt kaptak annak bebizonyítására, hogy képesek másképpen is kezelni a nemzeti kisebbségek kérdését, mint eddig. „Most egy újabb – állítom, hogy utolsó – esélyt kaptak.

Bugár Béla szerint az új kormánykoalíció szlovák pártjai most egy utolsó esélyt kaptak annak bebizonyítására, hogy képesek másképpen is kezelni a nemzeti kisebbségek kérdését, mint eddig. „Most egy újabb – állítom, hogy utolsó – esélyt kaptak. Ha most nem mutatjuk meg, hogy a kisebbségi kérdéseket lehet másképpen is kezelni, akkor már soha. Egyszer lehet csalódást okozni, de másodszor már nem" – jelentette ki a Híd elnöke abban az interjúban, amely a Sme című liberális napilapban jelent meg szombaton.
Bugár arra válaszolt, nem tart-e attól, hogy a koalíciós szlovák pártok – elsősorban a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió és a Kereszténydemokrata Mozgalom – a múlthoz hasonlóan ismét csak megtűrik a magyarokat a kormányban, de a kisebbségi kérdésekben nem lesz semmiféle lényeges előrelépésre.
A Sme értesülései szerint az új kormányban a Hídé lesz a mezőgazdasági és a környezetvédelmi tárca, valamint az emberi jogi és a kisebbségvédelmi kormányfő-helyettesi poszt. Ez utóbbi funkció eddig szélesebb jogkörök nélkül volt, a Híd ezt azzal a feltétellel vállalta, hogy a jogköröket jelentősen megerősítik.
„A kollegáknak megmondtam: ha a kormányfő- helyettesi posztot jogkörök nélkül akarják nekünk adni, akkor nem kérünk belőle"– jegyezte meg Bugár. Szerinte a jövőben a jogköröket kiszélesítik. A politikus elismerte, hogy egy átfogó kisebbségi törvény megalkotásának tervét nem sikerült pártjának keresztülvinnie. Szerinte azért, mert erről mindenkinek más volt a véleménye.

• EURÓPAI UNIÓ – EURÓPAI PARLAMENT

Beszélgetés az Európai Parlament újonnan megválasztott alelnökével

Erdély.ma, 2010. június 25.

A nyugati baloldal ma is fogékony a posztkommunista propagandára – véli Tőkés László, az Európai Parlament újonnan megválasztott alelnöke. A Krónikának adott interjúban elmondta, ennek tulajdonítható, hogy személyével kapcsolatban a román lobbi szinte a teljes szocialista frakciót meggyőzte. Úgy vélte, ennek ellenére, az újonnan csatlakozott országok lassan a helyükre kerülnek az Unióban. Kedvező üzenet. Tőkés László derűlátó új tisztsége kapcsán.

– Az Európai Parlament honlapján megnézhető az ön alelnökké választásának a filmje. Az látható, hogy először közfelkiáltással akarták megválasztatni, aztán Corneliu Vadim Tudor felszólalása után elektronikus szavazást hirdettek, de ez hosszasan elhúzódott, a képviselők nem tudták, hogyan kell szavazni. Mi történt?
– Az elnökség a gyakorlatnak megfelelően arra készült, hogy közfelkiáltással választanak meg, hiszen a megüresedett tisztségre a parlamenti egyezség szerint a néppárt állíthatott jelöltet, és én voltam az egyedüli jelölt. Nem voltak felkészülve arra, hogy Corneliu Vadim Tudor él az ellenvetés jogával, ami egy másik procedúra alkalmazását vonja maga után. Az elnökség nem tudta, hogy a procedúra szerint ilyen esetekben csak a támogató szavazatokat kell összeszámolni. Ezek száma pedig magasabb kell hogy legyen 186-nál, a legkevesebb szavazattal megválasztott alelnök szavazatai számánál. Én végül 334 szavazatot kaptam.

– A román lobbi arra építette az ellenkampányát, hogy ön megkérdőjelezi az európai határok rendszerét. Mennyire fogékonyak az EP képviselői ma az efféle érvekre?
– Ijesztő mértékű a félrevezetési potenciál. Adrian Severinék szinte teljes egészében meg tudták nyerni maguknak a szocialista frakciót, pedig Tabajdi Csaba és a magyar szocialista képviselők is mindent megtettek, hogy jobb belátásra bírják kollégáikat. Elvonatkoztatva ettől a konkrét esettől nagyon szomorú, hogy az igazinak tekintett nyugati baloldal adott esetben mennyire foglya lehet a posztkommunista baloldali propagandának. A megválasztásomat megelőző este Joseph Daul néppárti frakcióelnök egyeztetett Martin Schulz szocialista frakcióelnökkel, aki azt helyezte kilátásba, hogy a szocialisták is ellenvetéssel élnek, ha nem jelentem ki, hogy Románia határviszonyait sérthetetlennek tartom. Én ezt elutasítottam, mert úgy véltem, az ártatlanság vélelme engem is megillet. A vádlóknak kell bizonyítaniuk a vélt bűneimet, nem pedig nekem, hogy ártatlan vagyok.

– Jerzy Buzek házelnök többnyire lengyelül vezette az ülést, ön viszont angolul szólalt fel a szavazás előtt. Van üzenete annak, hogy ki milyen nyelven szól az EP-ben?
– Én általában magyarul szólalok fel, de esetenként románul és angolul is, ahogy a helyzet megkívánja. Adódhatnak egyébként nézeteltérések abból, ha nem a világnyelvek valamelyikén beszél az ember. Vadim Tudor például levette a fülhallgatóját, és nem értette meg, hogy a lengyelül beszélő Jerzy Buzek megvonta tőle a szót, amiért eltért a napirendtől.

– Milyen nyelven fogja majd vezetni az EP üléseit?
– Kedden választottak meg, és szerdán már vezettem is az esti ülést, akkor is váltogattam a nyelveket, a románoknak románul adtam szót, a magyaroknak magyarul.

– Találkozott-e a román néppártiakkal megválasztása óta?
– Még aznap este bementem a román néppárti csoport ülésére, ahol Theodor Stolojan azon melegében gratulált a tisztséghez. Én megköszöntem a támogatást.

– Szóba került, hogy másfél éve ők akadályozták meg a néppárti frakciótagságát?
– Nem akarnak szembesülni ezzel. Úgy tesznek, mintha semmi nem történt volna.

– Az Antena 3 tévé nemrég bemutatott egy statisztikát, amely szerint az RMDSZ három képviselője közül Winkler Gyula rendszerint a román néppárti csoport álláspontját támogatja szavazatával, ön és Sógor Csaba pedig a magyar néppártiakét. Van egyáltalán egyeztetés az RMDSZ képviselői között a szavazások előtt?
– Én mindig kapok egy néppárti szavazólistát és egy magyar néppárti szavazólistát. Általában minimális az eltérés a kettő között.

– És Winkler Gyula nem kapja meg ugyanezeket a listákat?
– De megkapja ő is. Ő ezek szerint kap egy román szavazólistát is. Engem eddig ilyen listával nem kerestek.

– 2011 első fél évében is EP-alelnök lesz, amikor Magyarország tölti majd be az EU soros elnökségét. Számítanak önre valamiben Orbán Viktorék?
– Páratlan lehetőség kínálkozik most arra, hogy egy irányba haladjunk a magyar kormánnyal, ami azért előrelépés, mert a Gyurcsány-érában két irányba húztuk a szekeret. A mostani helyzetre konkrét terveket kell kidolgozni, például kisebbségpolitikai szempontból. Olyan magyar összefogás körvonalazódik, amely az erdélyi magyar szervezetek összefogásától a magyarországi együttműködés rendszerén át az európai uniós magyar összefogásig terjed. Utóbbin a 14 magyarországi, két felvidéki és három erdélyi néppárti képviselő összefogását értem.

– Érezheti-e valamilyen hasznát a romániai magyar közösség annak, hogy Tőkés László az EP alelnöke?
– Nagyon kedvező üzenete van annak, hogy a volt kommunista Lengyelországból származik az Európai Parlament elnöke. Ha van egy romániai kisebbségi alelnöke is, ez azt mutatja, hogy az egységes Európában lassan-lassan az újonnan csatlakozottak is a helyükre kerülnek, és a tekintélyes tisztségeik által megnövekszik a mozgásterük. Ha jól végzem a munkámat, ennek az iránynak leszek az egyik úttörője.

• ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA

Durvul a válság: Széteshet az Európai Unió – Szakítópróba

Heti Válasz, 2010. június 26. G. Fehér Péter

A flamand nacionalista párt választási győzelmével Belgium ismét egy lépéssel közelebb került a szakadáshoz. Esetleg konföderációvá alakítják át az országot, és akkor Flandria és Vallónia már csak papíron alkotna egy államot.

"Egyszer csak a belgák arra fognak ébredni, hogy a szövetségi állam intézményei kámforrá váltak" - mondta múlt vasárnap este a belga Bart De Wever, akinek pártja, az Új Flamand Szövetség megnyerte a választásokat.

Az ország etnikai alapú felosztása mellett kampányoló alakulat szerezte meg a 150 tagú brüsszeli szövetségi parlamentben a legtöbb helyet, szám szerint 27-et, ami az előző választásokhoz képest plusz 19 mandátumot jelent. Ez komoly előretörés, hiszen Belgiumban általános gyakorlat, hogy öt-hat párti koalíciós kormány alakul, mivel sok a parlamentbe jutó kis formáció.

A szavazatok ugyanis nemcsak párthovatartozás szerint, hanem nemzetiségi alapon is megoszlanak, így a legtöbb politikai színezet duplán képviselteti magát. Két-két szocialista, kereszténydemokrata, liberális, zöld párt létezik, külön a flamandoknak, külön a vallonoknak.

Belgium 180 éves történetében még nem volt példa arra, hogy a többségi németalföldi nyelvet beszélő flamandok és a francia ajkú, kisebbségi vallonok szétválását célul kitűző alakulat váljon a legnagyobb párttá. Helyi szinten még nagyobb az Új Flamand Szövetség előretörése, ugyanis a kettéváláspártiak Flandriában a szavazatok 30 százalékát gyűjtötték be.

Bart De Wever sikerének egyik titka, hogy kimondja azt, amit a flamandok jelentős része gondol. A politikus felfogása szerint ugyanakkor egyben maradhat az ország, de ennek az a feltétele, hogy a jelenlegi föderatív berendezkedést - amely még most is sok felhatalmazást ad a központi kormánynak - amolyan félmegoldásként konföderatív államformává kell átalakítani. Ez annyit jelentene, hogy a közös uralkodó fennhatósága alatt azonos lenne az állampolgárság, az útlevél, a nemzeti zászló és a himnusz. Minden más átkerülne a flamand és vallon régió helyi parlamentjének és kormányának hatáskörébe.

A regionális törvényhozások már így is birtokolják az oktatás, a kultúra, a közlekedés, a foglalkoztatás és lakhatás teljes területét. Konföderatív berendezkedés esetén ide kerülne az igazságszolgáltatás és az adók beszedésének, valamint elosztásának ügye is. Utóbbi azért lényeges, mert a gazdag Flandria sérelmezi, hogy az ő adójából évi 10 milliárd euróval segítik a szegény Vallóniát. Konföderáció esetén a központi kormány gyakorlatilag semmiről sem dönthetne; nem lenne más, mint "márkajelzés Belgiumon" - jegyzi meg az egyik brüsszeli lap.

Nehéz megmondani, hogy Belgium kettéválásának mekkora az esélye. Tény viszont, hogy az egy évtizede tartó kormányválságok mindegyike közelebb vitte az országot a széteséshez. Az ügynek ugyanakkor szubjektív vetülete is van. A vallonok lenézik a flamandokat, magukat a gazdag francia kultúra részeseinek tekintik, s a németalföldi nyelvet beszélő honfitársaik az ő szemükben amolyan Európa perifériájára szorult vidéki népség.

A többségi flamandok pedig nem bocsátják meg, hogy Belgium 1830-as megalakulásakor csak a francia nyelv volt a hivatalos. Ennek hátterében az állt, hogy a flamand arisztokrácia akkor még a franciát használta a társasági életben. A flamandok emellett arrogáns, pökhendi embereknek tartják a vallonokat; az érzelmi ellentét olyan mély, hogy akár ez is hozzájárulhat Belgium kettészakadásához.

A mostani képviselőházi megmérettetéssel egy időben szenátusi választásokat is tartottak Belgiumban. Itt Bart De Wever a legtöbb - 600 ezer - szavazatot gyűjtötte be. Ezzel személye megkerülhetetlen lesz a koalíciós kormányalakítási tárgyalásokon. Valószínűleg azonban nem ő kap miniszterelnöki megbízást, hanem a francia szocialisták vezére, Elio Di Rupo.

A francia szocialisták - flamand testvérpártjukkal együtt - alkotják ugyanis a képviselőházban a legnagyobb pártszövetséget. Így elképzelhető, hogy több mint három és fél évtized után Belgiumnak ismét kisebbségi - a 10,5 millió lakosból csak négymillió a vallon - kormányfője lesz. Hacsak a nemzetiségi ellentétek nem írják felül a pártpreferenciát, vagyis a vallon és flamand szocialisták egymás között sem tudnak megállapodni a kormányprogramról.

A két szocialista párt együttműködését gyengítheti a belga választójogi törvény sajátossága. A vallon régióban csak vallon, a flamand régióban csak flamand pártra lehet szavazni. Ezért aztán az egyes pártok a helyi érdekeknek akarnak megfelelni, figyelmen kívül hagyva az országos szempontokat. Ez a rendszer okozta a megelőző kormányválságot is. Brüsszel külön vegyes régiót alkot, ahol mind a vallon, mind a flamand pártokra egyaránt lehet voksolni.

A főváros azonban flamand területen fekszik, de a környező övezetben négyszázezer vallon él, akik, a szabályokat megszegve, nem hajlandóak flamand pártokra szavazni, hanem fenntartják a jogot, hogy - a fővárosi eljáráshoz hasonlóan - saját nemzetiségű pártjaikra voksoljanak. Mi után az illegitim helyzetet az előző kormány nem tudta kezelni, az akkor támadt feszültség a mostani előre hozott választáshoz vezetett. A probléma most sincs megoldva, mert a területet a flamand pártok meg szeretnék osztani, a vallonok pedig az eddig követett törvénytelen eljárást akarják legalizálni.

Több szakértő szerint Belgium kettészakadása súlyos következményekkel járna az egész Európai Unióra nézve. "Ha Belgium léte elképzelhetetlen, akkor Európa is elképzelhetetlen, mivel ha nem tudunk összeegyeztetni két közösséget és nyelvet, akkor hogyan is tehetnénk ezt meg huszonhéttel" - mondta a Libération párizsi napilapnak Geert Van Istendael flamand író.

Egy belga napilap, a Les Echos arra is emlékeztetett, hogy az Európai Unió működésének egyik alapja, hogy a gazdagabb országok pénzt fektetnek a szegényebbekbe, a flamand függetlenedési folyamat pedig ennek is ellentmondana. Továbbá az sem elképzelhetetlen, hogy a katalánok, a skótok, a walesiek és a dél-tiroliak is követnék a flamandok példáját függetlenségi törekvéseikben.

Mindennek tetejébe júliustól Belgium tölti be az Európai Unió soros elnöki posztját. Brüsszelben, az EU főhadiszállásán komolyan aggódnak, hogyan lesz képes a végletesen megosztott állam hat hónapig eligazgatni a másik 26 országot. De az ügynek van egy másik olvasata is. Az EU a mai napig nem vesz tudomást a közösségen belüli nemzetiségi feszültségekről - most azonban úgy néz ki, hogy a szembenézés elkerülhetetlen.

Mindent bekebelezni... (Elrománosítási kísérletek Székelyföldön, 5.)

Háromszék, 2010. június 26.

Folyamatként indult el az egészségügy elrománosítása. S tart ma is. Magyar közegbe lehetőleg magyarul nem tudó orvosokat vagy azokat is „kell" tenni. Ez a cél. Pedig alapvető emberi joga lenne a betegnek, hogy úgy mondhassa el betegségét, ahogy tudja, olyannak, aki azt meg is érti, s olyantól kapja a gyógyító útmutatást, aki azt meg is tudja vele értetni.

Amikor Nyárádkarácsonyfalván dolgoztam, még a Ceauşescu-időben, román főnöknőnk volt. A forradalom után szabadon lehetett választani, volt egy ilyen hullám, s mi megválasztottunk egy magyar orvost. (BIX)
A Ceauşescu-korszak újabb ütemtervet készített az elrománosításra, „az ország homogenizálására".
Nem csak a vásárhelyiek, hanem gyakorlatilag egész Európa ismeri azt a központi bizottsági határozatot, amelyet '89 decemberében Maros megye pártbizottságának irodájában találtak, és az a határozat — mely titkosított volt — fehéren feketén kimondta még az időtartamot is, tehát megszabta, hogy melyik időpontig hány románt kell betelepíteni. Marosvásárhely azért kapta ezt az Azomureş kombinátot. Azért kapta, azért hozták ide Európa legmodernebb kesztyűgyárát, azért hozták ide az Electromureşen belül a KGST-államok informatikai programjának azt a szeletét, amelyet úgy nevezünk, hogy mechanikus számító készülékek. Tehát a számítógépgyárat, és sorolhatnám. (F. I.)
S a „vegyesített", felhígított lakosság soraiban sikerült elindítani a vegyes házasságok végeérhetetlen láncolatát, amivel fiaink, lányaink is a „felső célt" támogatták.
Vegyes házasságok? Rengeteg van. Itt, Szovátán is. Szinte kizárólag román irányba billennek. A gyerekek még tudnak, ilyen probléma nincsen Szovátán, hogy nem tanulnak meg magyarul, mert még a román gyerekek is megtanulnak magyarul. De már román iskolába járnak 90 százalékban. Vannak kivételek, ahol az oltyán anyuka gyerekei magyar osztályban végeztek. Ez saccolgatás, semmiféle felmérés nincs. Az én tapasztalatom. (M. Z.)
A megtervezett lépés a falurombolás, a városok „szisztematizálása", a régi múlt emlékeinek eltüntetése volt, hogy semmi se emlékeztessen a régire.
A 70-es években beindult az a dolog, hogy a várost átrendezzék, akkoriban egy elnöki látogatás kapcsán a régi Kossuth Lajos utcát lerombolták. Sajnálatos, hogy semmiféle különösebb ellenállás ez irányban nem történt. Szenvedője volt mindenki, tanúja volt, és hát sajnos, hogy ezt a dolgot kivitelezték, lerombolták, felrobbantották a szép polgári házakat. Ez a Kossuth Lajos utca most kizárólag tömbházakból áll, csak a városi plébánia maradt meg, a többi házat mind elbontották, felrobbantották. Szép polgári házak voltak. Az érdekessége az utcának, hogy kicsit ellipszis alakú volt, tehát minden kapuból minden kaput lehetett látni. Szép utca, nyugodtan lehetett volna városon kívül terjeszkedni. Végül is arról volt szó, hogy van egy székelyföldi jellegzetes építkezés, egy olyan polgári építkezési stílus, ami itt jellegzetes, az eltűnjön. S hogy a lakosságot tulajdonképpen kicserélni. (Cs. Cs.)
És hagyták tönkremenni mindenütt a magyar múlt emlékeit, kastélyokat, udvarházakat. Néhányat lehet, hogy szándékosan. Tudatosan... Nem adtak pénzt a magyar templomokra, a magyar uradalmakra. A volt román templomokat ugyanakkor rendbe tették, rendben tartották... (Cs. S.)
Amíg bírták ezek a kastélyok nagyobb javítás nélkül, kihasználták, utána, amikor a tetőszerkezet kezdett megroggyanni, javítások hiányában — sem kedvük, sem akaratuk nem volt, hogy abba fektessenek — inkább kivonultak belőle, nehogy rájuk dőljön. Használták, amíg használható volt, s amikor már ráfordítás kellett, hogy tovább is használható legyen, többet nem érdekelte őket, hagyták, hogy menjen tönkre. (M. Z.)
A falunak volt egy kastélya. Ott laktak a földesúrék, Pócsa Józsefnek hívták, a felesége Domonkos Janka, háromszékiek voltak, onnan kerültek hozzánk. A háború után csak egypár évet laktak benne, aztán kitették őket. Meghalt az öreg nagyságos asszony is, akkor kitették az urat. Sok könyvük is volt, nagy könyvtáruk. Azt hiszem, Jókai Mórnak az összes műve megvolt. Széthordták a faluba mind. Még a második, harmadik faluba is vittek el belőle. Az épület még odatartozott a Gostathoz (állami gazdaság) is, akkor még volt őr, az is, amit lehetett, szerelt le, adta el. 1992-ben április utolsó napján a ház szarvazata összedűlt, őszre még a fundmentuma is ki volt szedve. Pedig az volt a legelső épület a faluban. A székülést kiszedte a jó nép. A nép szedte szét! Lekerültek az ajtók, ablakok, le a szarvazat, őszre már nem maradt semmi belőle. Valaki egy éjszaka megbontotta az alapzatot, dőltek a falak, az emberek széthordták a téglát. Ott haltak meg Pócsáék az árendás házban, egy egyszerű falusi házba mentek. Ha benn maradhatnak, rendben tartották volna. Csak csupán, hogy ők ne legyenek benne, inkább pusztuljon el minden! Pedig nem ártottak senkinek. Egyáltalán nem ártottak senkinek. (M. F.)
Városaink elrománosítása mindenütt cél volt, de első helyre az egykori Magyar Autonóm Tartomány fővárosa, Marosvásárhely került.
'69-ben kezdődött igazán a betelepítések végeláthatatlan sora. '69-ben a Metalotehnicánál dolgoztam, és akkor csinálták ezeket a hat hónapos gyorstalpalásos szakképesítési tanfolyamokat. Volt két-három magyar közte, és 30—40 román. Ez tény. Akkor átkerültem az Imatexhez. Ott szövőgépeket csináltak, ide, Sepsiszentgyörgyre is jártunk delegációba. És ugyanaz a mese folyt ott is. Lakást adtak nekik, munkahelyet, és azon kívül — akkor hallottuk — nem tudom, mennyi pénzt azért, hogy jöjjenek Moldvából, a Regátból meg tudom én, honnan, hogy telepedjenek oda be. (F. M.)
Az biztos, akkor történt meg, hogy több ezer románt hoztak be, azoknak rögtön adtak lakást. Én ezt megértem, én mint magyar, Marosvásárhelynek abban az ipari létesítményében dolgoztam, amely elsőhegedűse volt a románosításnak. A fogarasi vegyi kombinátból, Moldvában is volt vegyi kombinát, onnan hozták az embereket. (F. I.)
Ott a Tudor negyed. Esküszöm, én azt úgy képzelem, mintha Bukarestben járnék. Egy kőrengeteg, tiszta blokknegyed, tízemeletes blokkok, négyemeletes lényegesen kevesebb az út mellett, s ott ez van. És én ezt konkrétan nem tudom, de hallani hallottam, hogy a mai napig is folyik a betelepedés. Amikor a 70-es évekig az ember a főtéren elment s jött vissza, egy-két szót ha hallott, mindenki magyarul beszélt. Most? Egy magyar szót nem lehet hallani. Nem érti, vagy nem tudja, habár én ott születtem, ha megkérdik tőlem, hogy melyik utcát, hogy hívják, én azt tudom, ami akkor volt, amikor ott felnőttem. Mert azt is átváltoztatták. Most a főtéren akárhova bemegy egy üzletbe: Ce spuneţi? Ce vrei? (F. M.)
Fontossági szerepét tekintve ugyancsak előkelő hely illette az anyanyelv, azaz a magyar nyelv háttérbe szorítását, előbb a hivatalokból, a hivatalosságból s ezzel a közéletből való teljes kitaszítását, majd — a tervek és vágyak szerint — végleges „felszámolását", s ezzel az ország egynyelvűvé tételét. Minél előbb és minél gyorsabban. Ehhez is nagyon nagy lobbal kezdtek 1919 után.
Már 1921—22 után mindenüvé ki volt írva: vorbiţi numai româneşte. Elküldtek a szüleim intézni valami hivatalos dolgot az adóhivatalba, és köszöntem, jó napot kívánok, s saját fajtámbeli volt, aki becsúszott a hatalom szárnyai alá, s azt mondta, hogy ieşi afară (takarodj ki), şi vino înăuntru cu bună ziua... (B. J.)
Elsőként az iskolákat vették célba. A lépések: iskolák és az épületeik államosítása, román nyelvűvé alakítása a magyar nyelv fokozatos kiszorításával.
A gyergyói gimnáziumban majdnem azonnal, '23-tól már megszűnt a magyar oktatás. Ebben az iskolában engedélyeztek tanterven kívül heti két magyarórát, de nem délelőtt, hogy a többi tanulót ne érdekelje, és a megkötés az volt, hogy ez csak a katolikus meg református magyaroknak lehetséges, az erdélyi magyar zsidók nem járhattak már magyarórára. Később még a román középiskolákban és érettségin is bevezették a numerus clausust, amelybe beletartozott a magyar, a német, a szász, a zsidó, ezeknek megadott létszámuk volt, hogy csak ennyi, ilyen százalék lehet egy osztály összetételében. (B. J.)
A székelység — s az egész erdélyi magyarság — egyházi iskolák felállításával védekezett. Ennek hagyományai is voltak, ám most maguknak a közösségeknek kellett a tanítót eltartaniuk, az épületeket — sokszor a paplakokra szorultak be, vagy ahol tehetősebb volt a közösség, új épületet emeltek, mert a régire rátette az állam a kezét — fűteniük, fenntartaniuk. Mondhatni, heroikus küzdelem volt. Ám a „másik fél" sem pihent. Törvényekkel, illetve azoknak az értelmében felállított vizsgáztatóbizottságok „eredmé¬nyeivel" bizonyították, hogy ama iskolákban „rossz oktatás" folyik, s rendre tiltották be azokat.
Felekezeti iskolába mentem, a paplakon volt a tanácsterem, s a tiszteletes úr feláldozta a mellékszobákat. A kántori lakban. Három évet én ott jártam iskolába. Tessék elképzelni, milyen nehéz volt, az egyháznak nem volt már pénze, hogy az iskolát fenntartsa, s nekünk szépen be kellett sétálnunk az állami iskolába. '19-ben kezdtem az iskolát, akkor vettek fel. Tessék elképzelni, egy jó magyar ember gyermeke '19-től napjainkig mindig a jó reményekkel voltunk, hogy csak kell valami legyen. (O. Gy.)
Ott, Keresztúron is volt református felekezeti iskola, '27-ben, amikor én harmadikos voltam, s akkor úgy az év derekán megszüntették, akkor kellett az állami iskolába átmennünk, a negyedik elemit ott jártam. (Ko. F.)
Micsoda nagy öröm volt, amikor '40-ben bekövetkezett. Sajnos, keveset tartott. (O. Gy.)

Adatközlők: BIX: Bernád Ilona, 1963, Makfalva; B. J.: Blénesi Jenő, 1916, Gyergyószentmiklós; Cs. Cs.: Csedő Csaba, 1943, Csíkszereda; Cs. S.: Csíki Sándor, 1958, Ákosfalva; F. I.: Fodor Imre, 1938, Csíksomlyó; F. M.: Fülöp Márton, 1949, Marosvásárhely; Ko. F.: Kovács Ferenc, 1921, Sárkány; M. F.: Méder Ferenc, 1914, Szászdányán; M. Z.: Márton Zoltán, 1968, Marosvásárhely; O. Gy.: Olosz Gyula, 1912, Kovászna.

Cimkék: