|
ROMÁNIA
Szülőföld Alap: ősszel osztják ki a megmaradt forrásokat
Új Magyar Szó, 2010. július 19.
A Szülőföld Alapban maradt források nem vesznek el, azokat a második, ősszel esedékes fordulóban osztják majd ki – közölte a budapesti nemzetpolitikai államtitkárság hétvégén az MTI-vel.
A Szülőföld Alapban maradt források nem vesznek el, azokat a második, ősszel esedékes fordulóban osztják majd ki – közölte a budapesti nemzetpolitikai államtitkárság hétvégén az MTI-vel. Az államtitkárság közleményében leszögezte: erősen túlzóak a reakciók és meglehetősen egyoldalúan állítják be azokat a döntéseket, amelyek a Szülőföld Alap kollégiumainak ülésein születtek. Mint írták, az alapban maradt pénzek nem fognak elveszni, azokat a második – ősszel esedékes – fordulóban osztják ki, a nyár folyamán történő átvilágítások után.
Az államtitkárság a Manna.ro-n csütörtökön megjelentekre reagált. A hírportál azt írta, hogy felére csökkentette a Fidesz-kormány a Magyarország határain kívül működő szervezeteknek nyújtott támogatást. „A maradék pénz is ott van, csak nem tudni, ki, hogyan és mikor férhet hozzá" – tette hozzá. Az írás szerint a pályázatok töredékét részben finanszírozták, jelentősebb részét „átütemezésre" hivatkozva elutasították, az első félévben rendelkezésre álló pénzkeretnek majdnem felét nem használták fel.
A nemzetpolitikai államtitkárság Szülőföld Alap honlapján közzétett korábbi közleménye szerint az előző kormányzat nemzetpolitikai felelősei május végéig elköltötték az ez évre szóló, határon túli előirányzatok nyolcvan százalékát, s „a legtöbb esetben minden szakmai alapot nélkülözve, az általuk kitüntetetten kezelt szervezeteket részesítették abszolút előnyben".
Az államtitkárság kitért arra is, hogy a határon túli támogatáspolitika területén a jelenlegi kaotikus rendszert meg kell szüntetni. Nőtt a jelentősége a támogatások szakmailag megalapozott, minél szélesebb körű konszenzuson alapuló elosztásának – olvasható a közleményben.
Gémesi Ferenc, a Bajnai-kormány volt nemzetpolitikai szakállamtitkára az ÚMSZ tegnapi megkeresésére nem kívánt reagálni utódja, Répás Zsuzsanna vádjaira. Jelezte azonban, hogy jelenleg konzultál egykori kollegáival, és hamarosan közös álláspontot alakítanak majd ki ebben az ügyben.
SZÁT: elemezték az RMDSZ kormányzati tevékenységét
Új Magyar Szó, 2010. július 19.
Az RMDSZ kormányzati tevékenységét, az állami intézmények átszervezését, a következő időszak politikai naptárát és a gazdaságélénkítő javaslatokkal kapcsolatos kérdéseket elemezték az RMDSZ Szövetségi Állandó Tanácsának (SZÁT) pénteki, marosvásárhelyi ülésén.
A döntéshozó testület ugyanakkor áttekintette az RMDSZ által az erdélyi árvízkárosultak megsegítésére indított gyűjtés jelenlegi helyzetét is. A SZÁT tagjai elmondták, az RMDSZ a továbbiakban is mindent megtesz az árvízsújtotta települések, közösségek megsegítése érdekében.
„Román exodus"?
Új Magyar Szó, 2010. július 19. – Bogdán Tibor
Egyre kevesebb pénzt küldenek itthon maradt családtagjaiknak a nyugat-európai uniós államokban dolgozó romániai vendégmunkások, akiknek bankbetétjeik viszont szépen gyarapodnak, és jelenleg már elérik a 40 milliárd eurót.
Legalább 2,5–2,7 millió román állampolgár dolgozik az Európai Unió tagállamaiban – derül ki a Gazdasági Fejlesztési és Kooperációs Szervezet jelentéséből. Gyakorlatilag tehát az ország lakosságának mintegy tíz százaléka talált magának megélhetést a határokon túl.
Csupán 2008-ban közel 62 ezer román állampolgár hagyta el az országot ideiglenes munkaszerződés birtokában, ami 11 százalékos növekedést jelent a megelőző esztendőhöz képest. Közülük 47 ezer Németországot, 5400 Spanyolországot választotta.
Több távozó, kevesebb hazatérő
Romániai szociológusok aggasztónak tartják a tömeges külföldi munkakeresést, attól tartva, hogy a kivándorlók jelentős része többé nem tér haza. A Caritas Romania nevű civiltársadalmi szervezet Olaszországi románok az elutasítás és a befogadás között címmel nemrégiben felmérést készített, amiből kitűnik: a félszigeten letelepedett román vendégmunkások 58 százaléka hosszabb időre, 62 százaléka pedig végleg Olaszországban maradna.
A közvéleménykutatás adatainak megfelelően a trend az, hogy mind kevesebb külföldi román munkavállaló térne vissza hazájába. Egyre több román állampolgár nyer kettős állampolgárságot, házasság, vagy tartós munkavállalás nyomán, de érezhetően gyarapodik a „második generációs romániai munkavállalók", illetve román állampolgárok részaránya is.
A Romániából érkezett munkavállalóknak például 2001 és 2007 között csupán Olaszországban negyvenezer gyermeke született, csaknem tízezer tavaly látta meg a napvilágot; 2003 és 2007 között kilencezer román állampolgár kapta meg az olasz állampolgárságot. Az olaszországi iskolákban jelenleg százötvenezer romániai gyermek tanul, kétezer nyolcszáz pedig olaszországi egyetemre, főiskolára jár.
Spanyolországi gazdag szegények
Olaszországban a létszám tekintetében az első helyen a romániai bevándorlók állnak, számuk 2005 és 2008 között megháromszorozódott, közel negyedmillióról hatszázhetvenöt millióra emelkedett. Romániából 2006-ban és 2007-ben érkezett a legtöbb vendégmunkás, számuk ekkor megkétszereződött. Ezen belül a férfiak részaránya a 2006. évi 51,7 százalékról 2008-ra 53,2 százalékra emelkedett. Az Olaszországban alkalmazott női munkaerő egynegyede háztartásokban vállalt munkát.
A Caritas Románia vizsgálódásainak megfelelően Olaszországban nagyjából egymillió román állampolgár dolgozik, legnagyobb részük a keleti országrészből, Moldovából érkezett. Az idei, év elején 953 ezer román állampolgár rendelkezett olaszországi lakhellyel, több mint ötvenötezer pedig a polgármesteri hivatalok anyakönyveiben szerepelt.
Ugyanakkor 2003-hoz képest megtízszereződött az Olaszországban vállalkozásba kezdő román állampolgárok száma, amely tavaly év közepén meghaladta a 28 ezret. Az itt létrehoott romániai vállalkozások túlnyomó része, több mint nyolcvan százaléka az építkezések területén jött létre, 5,5 százaléka kereskedelemmel, 4,9 százaléka kézműiparral, 2,1 százaléka szállítással foglalkozik.
A „román exodus" fő magyarázata természetesen anyagi jellegű: az alacsony hazai bérek kényszerítik otthonuk elhagyására a külföldön boldogulni próbálkozókat. A „hazatérési kedvet" nem ösztönzi az ország jelenlegi, súlyosbodó gazdasági és pénzügyi helyzete. A szociális helyzet szempontjából korántsem a legerősebb uniós tagállamnak számító Spanyolországban például a szegénységi szinten élő állampolgár havi bruttó bére 1074 euró, ami négyszerese a 273 eurós romániai átlagfizetésnek – derül ki az Eurostat statisztikájából (lásd a táblázatot).
40 milliárdos bankbetét
A világot és így az Európai Uniót is sújtó gazdasági-pénzügyi válságnak nyilván nem kis szerepe van abban, hogy az utóbbi időszakban látványosan megcsappant a külföldön dolgozó romániai vendégmunkások által hazaküldött pénzek összege. Tavaly például alig több, mint 3,5 milliárd eurót küldtek az országban maradt családtagjaiknak, ami harmincöt százalékos visszaesésnek felel meg.
Hazai gazdasági szakértők nagyrészt osztják a véleményt, miszerint idén tovább csökkennek a küldemények, mivel a nyugati piacok a vártnál lassabb talpra állása nyomást gyakorol a vendégmunkások jövedelmeire is. Kedvezőtlenül befolyásolja a vendégmunkások helyzetét a jelentős nyugati munkanélküliség is, amelynek rátája Spanyolországban például elérte a húsz százalékot.
Mindennek ellenére, a vendégmunkások által hazaküldött összegek nagyságának tekintetében Románia világviszonylatban az első tíz ország között található – a listavezető ilyen tekintetben Kína.
A vendégmunkások zöme számára azonban a kisebb-nagyobb összegek hazaküldése csak másodlagos fontosságú. Fő céljuk a tőke felhalmozása, amelynek birtokában aztán hazatérve, vagy kint maradva, megalapozhatják jövőjüket. Az Albániából származó vendégmunkások esetében minden egyes hazaküldött euróra 6,6 eurónyi megtakarítás esik.
A Romániából és a térség más országaiból érkezett vendégmunkások átlagosan keresetük 50 százalékát teszik félre, a Moldovai Köztársaság esetében a megtakarítások részaránya hatvan, az unióban élő családoknál pedig csupán tíz százalékos. Nyugat-európai bankszakértők felmérései szerint a romániai vendégmunkások 40 milliárd eurónyi bankbetéttel rendelkeznek.
ERDÉLY
Román pénzből e-Magyar pont?
Új Magyar Szó, 2010. július 16.
„A román kormány vállaljon tekintélyesebb részt az e-Magyar pontok elnevezésű projekt finanszírozásából – ezt fogja szorgalmazni a várhatóan idén októberben sorra kerülő következő román–magyar közös kormányülésen az RMDSZ" – fejtette ki Moldován József Budapesten.
„A román kormány vállaljon tekintélyesebb részt az e-Magyar pontok elnevezésű projekt finanszírozásából – ezt fogja szorgalmazni a várhatóan idén októberben sorra kerülő következő román–magyar közös kormányülésen az RMDSZ" – fejtette ki Moldován József Budapesten. A távközlési államtitkár a Magyarság az Információs Társadalomért Testület (MaITT) Stratégiai Irányító Bizottságának informális előkészítő ülésén vett részt a magyar fővárosban.
A munkaülés fő témája a 2005-ös bukaresti, első román–magyar kormányülés eredményeképpen létrejött e-Magyar pontok projekt kiértékelése volt. Moldován elmondta, egy hónap leforgása alatt másodszor vesz részt Budapesten infokommunikációs konferencián, miután júniusban szakemberekkel és politikusokkal cserélt tapasztalatot a „Szélessáv Műhely" nevet viselő civil kezdeményezésen.
„Az RMDSZ sikerként könyveli el, hogy a e-Magyar pontok projekt keretében az összesen 356 e-Magyar pontból 188 épült ki Erdélyben" – nyilatkozta a távközlési államtitkár. Moldován emlékeztetett, a projektet a Nagyváradi Célok elnevezésű 2003-as román-magyar szándéklevél, majd a Budapesti Nyilatkozat nevű 2005-ös dokumentum alapján ültették gyakorlatba, az első közös kormányülés után.
Javasolta ugyanakkor, hogy kielemezzék az eddig a projektre fordított mintegy 1 milliárd 300 millió forint felhasználásának hatékonyságát, illetve azt, hogy a projekt elérte-e azt a célt, amely az említett dokumentumokban áll. „Ez egy sikertörténet, és az e-Magyar pontokat fejleszteni kell, amiben az RMDSZ továbbra is partner akar lenni" – szögezte le Moldován.
Az államtitkár kérte ugyanakkor, hogy az a 13 határon túli szervezet, amely tagja a Magyarság az Információs Társadalomért Testület (MaITT) Stratégiai Irányító Bizottságának, időben és menetrendszerűen teljesítse azokat a feladatokat, amelyeket az e-Magyar pontok kiépítésében vállalt. Mint hangsúlyozta, a finanszírozást átláthatóvá kell tenni, amit egy következő munkaülés témájának javasolt.
Újabb Orbán–Băsescu?
Ma kezdődik Tusnádfürdőn a XXI. Bálványosi Szabadegyetem és Diáktábor
Új Magyar Szó, 2010. július 20. –
„Nem ismerem az elnök hétvégi programját" – válaszolt Eckstein Kovács Péter, a román államfő kisebbségügyi tanácsosa lapunk azt firtató kérdésére, hogy Traian Băsescu – a tavalyihoz hasonlóan – elmegy-e a Tusnádfürdőn mától vasárnapig tartó XXI. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborba (Tusványos).
„Nem ismerem az elnök hétvégi programját" – válaszolt Eckstein Kovács Péter, a román államfő kisebbségügyi tanácsosa lapunk azt firtató kérdésére, hogy Traian Băsescu – a tavalyihoz hasonlóan – elmegy-e a Tusnádfürdőn mától vasárnapig tartó XXI. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborba (Tusványos).
A volt RMDSZ-es szenátor azzal kapcsolatban sem tudott információkkal szolgálni, hogy a diáktábor hagyományos vendégeként Tusnádfürdőre látogató Orbán Viktorral egy asztalhoz ül-e a román államfő. Ecksteinnel ellentétben Sándor Krisztina, a szabadegyetem főszervezője lapunknak megerősítette, hogy a két államférfi biztosan találkozik a héten, de a helyszín és időpont még egyeztetés alatt áll.
„Természetesen szeretnénk, ha a tavalyihoz hasonlóan a táborlakók részvételével nyilvános találkozót is tarthatnánk, de szóba került még Marosvásárhely és Csíkszereda is a zárt ajtók mögött zajló Orbán–Băsescu-találkozó helyszíneként" – mondta el Sándor Krisztina. Mint ismeretes, tavaly füttykoncert kísérte Traian Băsescu államfő azon, háromszor megismételt kijelentését, hogy a székelyföldi régió ugyanannyi autonómiát érdemel, mint Tulcea vagy Caracal. „Románia egységes és oszthatatlan nemzetállam" – hajtogatta Băsescu.
A Kárpát-medencei magyarság összefogása, az Erdély-kép erősítése, a határon átnyúló gazdasági kapcsolatok megszilárdítása – ezeket a célokat fogalmazták meg az idei Tusványos szervezői. A mától vasárnapig tartó rendezvényen, a hagyományoknak megfelelően az előadások és a szórakoztató jellegű műsorok gazdag választékával várva a táborlakókat és a látogatókat.
A Csík Zenekar ma esti koncertjével kezdődő Tusványos 21. Nyílt lapokkal! című rendezvénysorozaton kiemelt figyelmet kapnak a nemzetpolitikával, az oktatással, a kulturális értékek megőrzésével és az ifjúságpolitikával összefüggő témák.
Tavaly jól érezték magukat együtt. Orbán Viktor és Traian Băsescu Tusnádfürdőn
Az idén is számos magyarországi és romániai politikus, közéleti személyiség lesz a szabadegyetem vendége. Az új Orbán-kormányt többek között Réthelyi Miklós, a nemzeti erőforrás minisztere, Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára, Becsey Zsolt külgazdasági, Hoffman Rózsa oktatási, Soltész Miklós szociális és Szőcs Géza kulturális államtitkár képviseli. Romániából Vasile Blaga regionális fejlesztési és lakásügyi miniszter vesz majd részt a közigazgatási reformról szóló pódiumbeszélgetésen.
A tervek szerint pénteken kerül sor a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács nyílt ülésére, amelynek tiszteletbeli meghívottja Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes lesz. Ugyancsak nyílt ülést tart egy nappal korábban az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMNT) Tőkés László és Markó Béla részvételével. Több éves hagyománynak megfelelően szombaton tartja előadását Orbán Viktor, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke.
A fő szervező – a budapesti Kisebbségekért – Pro Minoritate és a kolozsvári Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) – programjain kívül számos társrendező működtet majd sátrat Tusványoson.
Így a Budapesti Kereskedelmi és Ipari Kamara (BKIK) sátra mindennap a gazdasági kapcsolatokkal és együttműködéssel összefüggő beszélgetésekkel várja az érdeklődőket, az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) könyvbemutatókat és alkotói beszélgetéseket szervez, a Corvina Sátorban olimpiai bajnokokkal és érmesekkel – köztük Czene Attila sportügyekért felelős helyettes államtitkárral – találkozhatnak. Az esti koncerteken többek között Rúzsa Magdi, Demjén Ferenc, a Bikini, Hobo és Bandája, valamint a Hooligans lép majd fel.
MAGYARORSZÁG
Répás: mulasztott Gémesi
Új Magyar Szó, 2010. július 16.
Hosszas késedelem után döntöttek a Szülőföld Alap kollégiumai a határon túli magyar szervezetek első pályázati fordulójának támogatásairól; az elbírálás során a határon túli költségvetési keretek „elképesztő állapotára" derült fény – tette közzé a Répás Zsuzsanna vezette nemzetpolitikai államtitkárság az alap honlapján.
Hosszas késedelem után döntöttek a Szülőföld Alap kollégiumai a határon túli magyar szervezetek első pályázati fordulójának támogatásairól; az elbírálás során a határon túli költségvetési keretek „elképesztő állapotára" derült fény – tette közzé a Répás Zsuzsanna vezette nemzetpolitikai államtitkárság az alap honlapján. Az államtitkárság szerint az előző szocialista kormányzat mulasztásából nem történt meg a Szülőföld Alap kollégiumainak összehívása, így a határon túli magyar közösségek nyári programjai veszélybe kerültek.
A közlemény szerint az előző kormányzat nemzetpolitikai felelősei (Gémesi Ferenc volt a korábbi nemzetpolitikai szakállamtitkár – szerk. megj.) május végéig elköltötték az ez évre szóló határon túli előirányzatok nyolcvan százalékát, s „a legtöbb esetben minden szakmai alapot nélkülözve, az általuk kitüntetetten kezelt szervezeteket részesítették abszolút előnyben".
Az államtitkárság utalt arra is, hogy „a szocialista kormányzat pazarló költekezései, illetve a világgazdasági válság Magyarországra gyakorolt hatása ellenére sikerült a Szülőföld Alap keretét megőrizni, ezzel is hangsúlyozva a jelenlegi kormányzatnak a határon túli magyarok iránti elkötelezettségét". A fent említett körülmények ellenére a megmaradt pályázati pénzek több mint felét így is kiosztották – jegyezték meg.
A Szülőföld Alap honlapján közzétett elbírálások szerint alig volt olyan erdélyi pályázat, amely az igényelt összegnek megfelelő támogatásban részesült, az egyik ilyen kiemelt erdélyi rendezvény a Bálványosi Diáktábor és Szabadegyetem: több mint négymillió forintos hozzájárulásban részesült. (Az átlagos pályázatok összege fél és másfél millió forint között ingadozik.)
Nem jutott támogatás viszont Erdélyben olyan intézményeknek, mint az aradi kamaraszínház, a Látó szerkesztősége, a Csíki Játékszín, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház, a Szilágysomlyói Magyar Ház, az Erdély.ma Egyesület, a szórványnak számító szebeni és dési közművelődési egyesület, a gyergyószentmiklósi Figura társulat, a Korunk Baráti Társaság, a Kriterion Alapítvány, a szárhegyi művészeti központ. Sajtótámogatás – leszámítva az iskolai kiadványok vakációs támogatását – egyáltalán nem született, a Szülőföld Alap „lefejezte" a pályázó médiát, legalábbis 2010 első félévében.
Tőkés folytatja a besúgókeresést
Új Magyar Szó, 2010. július 19.
Nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek azok a romániai volt besúgók, akik külföldre, többiek között Magyarországra települtek át – jelentette ki Tőkés László, az Európai Parlament (EP) alelnöke.
Nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek azok a romániai volt besúgók, akik külföldre, többiek között Magyarországra települtek át – jelentette ki Tőkés László, az Európai Parlament (EP) alelnöke.
Szerinte húsz évvel a kommunista diktatúra bukása után mind Romániában, mind Magyarországon erősödik a szembenézés a múlttal, valamint az igény, hogy sikerüljön szabadulni a kommunizmus örökségétől. Hozzátette: erre vall, hogy a román parlament elfogadta az átvilágítási törvényt, ezzel párhuzamosan pedig elindult az új „magyar nemzeti kormány" által meghirdetett gazdasági-pénzügyi elszámoltatás folyamata. Az EP-alelnök szerint a magyarországi és a határon túli „átvilágítás és elszámoltatás találkozik egymással".
Közösen kell felvenni a harcot mindenfajta – akár romániai, akár magyarországi – korrupcióval, valamint „közös örökségünkkel: a posztkommunizmussal". Ezért – mint mondta – egyes „jelenségértékű" ügyekben sürgetni szándékozik az átvilágítást és az elszámoltatást.
Az EP alelnöke Bartha Tibor esetét emelte ki, Bartha – mint mondta – Stelian fedőnéven „az erdélyi egyházi személyek és a magyar szellemi élet képviselőinek megfigyelésére szakosodott". Úgy fogalmazott, sógora és egykori közeli barátja „mindennapi életveszélyt jelentett" a családjának; Bartha Tibor jelenleg Magyarországon dolgozik orvosként.
HULLÁMTÖRÉS – Cselényi távozik, oda az igazság?
Transindex, 2010. július 16.
Közös megegyezéssel távozik a Duna Televízió elnöke. Botrányok, változó állami médiapolitika, konkurenciaharc: mi vezetett ide?
Tizennyolc évvel ezelőtt volt egy bizonyos nap, amikor az erdélyi családok a pár évesektől a nyolcvanon túliakig szinte kivétel nélkül a tévé elé ültek, és fölösleges lenne tagadni: jó pár könnycsepp is kihullt, amikor beindult az első, egész Erdélyben nézhető magyar televízió próbaadása.
Az elvárások nem voltak túl nagyok: épp elég volt az, hogy minden magyarul szólt hozzánk. Bevallhatjuk: a Dunán még a néma akváriumi aranyhalak is érdekesebbnek tűntek, mint ma az Animal Planet mélytengeri élővilágról szóló műsorai.
Aztán eltelt pár év, és megjelent a konkurencia. A Duna közben szépen fejlődött, de középtávon számolni lehetett vele: hamarosan ő is csak egy lesz a nálunk is fogható magyar adók közül. És most ugorjunk az időben.
A megváltó 2005-ben érkezett.
Megváltást ugyan nem hozott, viszont olyan személyi kultuszt alakított ki maga körül, amely minimum szokatlan egy közintézmény vezetőjétől. Vagy tudja valaki kapásból egy másik magyar közmédium vezetőjének a nevét? Igaz, neki ideje is volt felépítenie a piedesztált: uralkodása szokatlanul hosszú ideig tartott.
Cselényi Lászlót 2005. február 17-én választották meg a Duna Televízió Zrt. elnöki tisztségébe. A Fidesz emberének számító erdélyi filmes akkor meglehetősen nagy bizalomnak örvendett: a csatornát felügyelő, 31 tagú Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriuma 25 szavazattal választotta meg elnöknek, miután a pártdelegáltakból álló nyolctagú kuratóriumi elnökség hat vokssal szavazta meg elnökjelöltnek.
Egyértelműen politikai döntés áll annak a hátterében, hogy pont a Duna Televíziót felügyelő Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriumának fideszes tagja, Szabó László kezdte piszkálgatni a kényesnek vélt pénzügyeket. Szabó azzal vádolta meg a Duna-elnököt, hogy
felelőtlenül kezelte
a külső produkciókra szánt 1,4 milliárd forint több mint kétharmadát. A Duna Televíziót felügyelő Hungária Televízió Közalapítvány ellenőrző testülete az ügyben levelet írt a közalapítvány elnökének és a tagoknak. Ebben az áll, hogy szerintük különösen nagy értékre elkövetett hűtlen vagy hanyag kezelés alapos gyanúja merül fel két szerződés esetében: mintegy 255 millió forint tűnt el két televíziós produkció, az Egy különleges ember és a Suli buli megrendelésekor.
Előbbi egy nyolc darab 30 perces részből álló játékfilmsorozat, amelyért a Duna Tv 205,2 millió forintot fizetett a Jadedragon TV Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-nek. A Suli buli című hatrészes sorozatot 162,5 millió forintért rendelték meg a See Walker Televison Szolgáltató Kft.-től. A Duna Tv közleménye szerint a sorozatokra kötött szerződések "a hasonló típusú műsorok hazai piaci árait tartalmazzák". A két produkciót azonban
nem a szerződéses adatokban szereplő cégek, hanem a Megafilm Kft. adta be a Magyarországon készülő filmeket nyilvántartó állami szervhez, a Nemzeti Filmirodához – tudta meg az [origo] Elek András gyártás-ellenőrzési osztályvezetől.
A filmiroda adatai szerint a Suli Buli tervezett költségvetése 48 millió forint, az Egy különleges emberé a filmiroda szerint 68 millió. A Megafilm Kft. egyik tulajdonosa, Kálomista Gábor megerősítette az [origo]-nak, hogy ezekért az összegekért (illetve az Egy különleges ember esetében ennél 4 millió forinttal kevesebbért) szállítják le a kész sorozatokat.
Az [origo] utánajárt a Jadedragonnak és a See Walkernek: a cégnyilvántartás szerint mindkét cégnek Turi János Sándor a tulajdonosa, a bejelentett székhelyük pedig üresen áll. Pár nappal később, július 5-én a kuratóriumi elnökség egyhangú határozattal kérte fel
a Duna Televízió elnökét, hogy három napon belül adjon részletes tájékoztatást a Szabó László elnökségi tag által kifogásolt szerződésekről. Hétfőn kelt közleményük szerint a testület egyúttal a felügyelő bizottságot is felkérte arra, hogy folytasson le részletes vizsgálatot a kifogásolt szerződések "jogszerűségéről, gazdasági hatékonyságáról, azok piaci ár-érték arányairól, beleértve a szerződő partnerek alvállalkozói szerződéseit is."
A kuratórium fideszes tagja közben újabb adalékokat szolgáltatott az egyre kényelmetlenebbé váló ügyhöz: szerinte a televízió a Gézengúzok című fikciós sorozatra 231 millió forint értékben szerződött az Arac produkciós irodával, amely a szerződést 72 millió forintért adta tovább egy gyártó cégnek. Így nagyjából 160 millió forintot "nyelt le" ez a cég, amely összesen három produkcióra szerződött a televízióval – mondta Szabó.
Hozzátette: a Meyer Consulting Kft. is – amelyet ugyanakkor jegyeztek be, amikor az Aracot, és tulajdonosuk is ugyanaz – százmilliós nagyságrendben szerződött a Duna Televízióval. A kurátor egy dokumentumfilmek és játékfilmek vásárlásával megbízott céget is említett, amely
több százmilliós megrendelést kapott a Duna TV-től.
A Duna Televízió akkor közleményben reagált a kurátor állításaira. Ebben kifejtették: Szabó László "felelőtlenül terjesztett gyanakvásaival" súlyosan csorbította a Duna Televízió jó hírnevét. Kijelentették: a televíziónak semmiféle közvetítő céggel nincs szerződése, a tévé kizárólag produceri irodákkal szerződött konkrét produkciókra. A szóban forgó, műsorgyártásról szóló szerződések piaci árakat tartalmaznak, továbbá nyilvánosak, így a bennük foglalt teljesítés menete ellenőrizhető – írták.
Cselényi tagadott, a tévében vágott vissza, számlákat lobogtatva, az ősellenség MTV-re mutogatott, aztán egy másik közmédium, az MTI révén kiszivárgott: benyújtotta lemondását.
Az MTI értesülései szerint Cselényi László a július 8-i kuratóriumi ülésen nyújtotta be lemondását. A kuratórium tagjai abban állapodtak meg, hogy a következő, július 15-i ülésig nem nyilatkoznak az ülésen történtekkel kapcsolatban.
A Duna TV és a Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriumi elnöksége péntek délután közös közleményben reagált a kiszivárgott információra. "A Duna Televízió Zrt. elnöke, Cselényi László lemondásáról szóló MTI-hírt sem Cselényi László, a közmédium elnöke, sem a Duna Televíziót felügyelő Hungária Televízió Közalapítvány Kuratóriumi Elnöksége nem erősíti meg" – írták.
Cselényi: félreállok, ha nem tartanak igényt a szolgálatomra
"Amikor az emberrel folyamatosan közlik, hogy a jövőben nem tartanak igényt a szolgálataira, amikor elkezdődik a jégeső, először mogyoró-, aztán dió-, majd végül teniszlabda nagyságú, akkor félre kell állni" – mondta a Duna Televízió Közbeszéd című műsorában csütörtök este Cselényi László, a televízió elnöke.
Hangsúlyozta: a lépésre nem önmaga védelmében szánta el magát, hanem azért az intézményért tette, amelyért "él-hal", és amelyben életének egy jelentős részét töltötte el.
A háttérműsorban a televízió július 22-én távozó elnöke kifejtette: a nap, amelyen távozik, szimbolikus, hiszen aznap fogadja el a parlament az új médiarendszert felépítő törvényt, amellyel nem ért egyet, véleménye szerint az új szabályozás elveszi a Duna TV gazdasági függetlenségét, és ezzel a szabad alkotás is megszűnik.
A Duna Televízió ügyvezetését a távozása után ellátó A. Szabó Magda Duna TV-alelnökről elmondta: örül, hogy ő képviselheti az kontinuitást, bár "keskeny ösvényen jár, nincs nagy mozgástere."
Az elnök a műsorban újfent hangoztatta: a közelmúltban megkérdőjelezett műsorgyártási szerződések "messzemenően jogszerűek, kizárólag a Duna TV érdekeit szolgálják, a műsorok rendben el fognak készülni."
Simkó János, a Duna TV-t felügyelő Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriumi elnöke a műsorban azt mondta, hogy "a nemzet televíziójából fontos európai televízió lett". Mint közölte, a testületet meglepte, de elfogadta az elnök döntését a távozásáról. Úgy folytatta: az elmúlt öt és fél évben Cselényi László elnöksége alatt a tévé eljutott mindenhova, ahol fontos a magyar szó, a magyar identitás. "A televízió sok díjat kapott, tevékenységével sokat tett a nemzetért és Európáért."
Simkó János a parlament által a tervek szerint a jövő héten megszavazandó új médiaszabályozásról elmondta: a törvény nem a közszolgálatról, annak autonómiájáról, nem a sajtószabadságról, nem annak kiteljesedéséről szól. A médiumok "összetolása" szerinte veszélyeket rejt. "Ha a Duna TV lemond gazdasági önállóságáról, lemond a szabadságáról is" – jelentette ki, hozzáfűzve: Cselényi László autonóm személyiség volt, és ezt az autonómiát a Duna TV-re is vonatkoztatta: "nem lehetett átgyalogolni a Duna TV-n."
Az MTI aztán július 15-én így tájékoztat a Hungária Televízió Közalapítvány (HTVKA) kuratóriuma elnökségének döntéséről:
Közös megegyezéssel távozik posztjáról Cselényi László, a Duna Televízió elnöke - közölte a Duna Televízió Zrt. és a Hungária Televízió Közalapítvány elnöksége.
Az elnök és a Hungária Televízió Közalapítvány (HTVKA) kuratóriuma elnökségének döntése értelmében Cselényi László mandátuma elnökségének hatodik évében, július 22-ével, a médiatörvény parlamenti megszavazásának tervezett napján szűnik meg - olvasható a Duna Televízió Zrt. és a Hungária Televízió Közalapítvány elnökségének közleményében.
Mint írják, az elnök távozását követően a Duna Televízió Zrt. irányítását A. Szabó Magda ügyvezető alelnökként látja el.
A képlet lehetne akár egyszerű is: a Fidesz ki akarta ebrudalni az időközben a szocialistákkal lepaktáló Cselényit – nem az első eset lenne, amikor egy közintézmény vezetője távozni kényszerül a kormányváltást követően. De
kötve hisszük, hogy csak ennyiről lenne szó.
Cselényi annyira összenőtt a Dunával az öt év alatt, hogy sokak számára a vezető bukása egyenértékű az intézmény bukásával. Ezért nehéz átlátni azon is, ami az igazi nagy kérdés: Cselényitől vagy a Duna Televíziótól akar megszabadulni a Fidesz? A lemondatás maga a cél, vagy az eszköz a közszolgálati műsorszórás átszervezéséhez?
Egy egyszerű bosszú ez, a revans azért, hogy tavaly novemberben az eredetileg az MTV-nek szánt 2,34 milliárd forintot a Dunának irányította át az MSZP? Akár erre is utalhat az, hogy most pont ennek a pénznek néz utána Szabó László.
De az is lehet, hogy hosszú távú tervek vannak e mögött, amelyekről az új médiaszabályozás nyújthat majd átfogó képet. Ennek ismeretében alkothatunk majd tisztább véleményt arról, hogy Cselényi az a kapitány volt, akit sikerült megállítani, mielőtt zátonyra vitte a hajót, vagy az a kapitány, akinek még az a tisztesség sem adatott meg, hogy utolsónak hagyhassa el a süllyedő hajót.
Változatlan a MÁÉRT
MTI, 2010. július 20. –
A Magyar Állandó Értekezlet korábbi résztvevőitől beérkezett eddigi vélemények szerint a magyar szervezetek a MÁÉRT statútumát jónak tartják és érdemi változásokat nem akarnak. A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes az MTI-nek tegnap megerősítette, hogy nyár után összehívják a MÁÉRT-et.
A Magyar Állandó Értekezlet korábbi résztvevőitől beérkezett eddigi vélemények szerint a magyar szervezetek a MÁÉRT statútumát jónak tartják és érdemi változásokat nem akarnak. A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes az MTI-nek tegnap megerősítette, hogy nyár után összehívják a MÁÉRT-et.
Semjén Zsolt felidézte, hogy levélben fordultak mindenkihez, aki valaha a MÁÉRT résztvevője volt, amelyben arra voltak kíváncsiak, milyen esetleges változtatásokat tartanak szükségesnek a szervezet jövőbeni működésében, illetve milyen témákat szeretnének megvitatni a MÁÉRT-en. A miniszterelnök-helyettes kiemelte: a beérkezett válaszok feldolgozása folyik.
Az eddigi visszajelzésekből az következik, hogy a MÁÉRT-nek olyan szervezetek fórumának kell lennie, ahol a magyarság nem egy járulékos jegy, hanem a lényegadó karakter – fogalmazott. Az eddigi válaszokból az tűnik ki, hogy a korábbi résztvevők is úgy látják, a MÁÉRT-nek etnikai értelemben magyar szervezetek fórumának kell lennie. Ha olyan értekezlet lenne, amelyen nem magyar szervezetek, hanem olyan tömörülések vesznek részt, amelyeknek van magyar tagozata is, az már egészen más dolog lenne – fejtette ki.
Az MTI kérdésére, hogy Bugár Béla, a Híd-Most elnöke hétfőn azt mondta, megpróbálja elérni, hogy az Országgyűlés érvénytelenítse azon határozatát, miszerint a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma a magyar parlament alá tartozik, azt mondta: ezt ugyanúgy meg fogják fontolni, mint az összes többi javaslatot.
ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA
Duray Miklós hatvanöt nehéz éve
A felvidéki politikus szerint nemzetpolitikai fordulatra van szüksége a Kárpát-medencei magyarságnak
Magya rHírlap, 2010. július 17.
Vasárnap ünnepli 65. születésnapját Duray Miklós felvidéki magyar politikus, író. A szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának (MKP) minap leköszönt stratégiai alelnöke a felvidéki magyar közösség jelenlegi helyzetéről, nemzetpolitikai elvárásairól és a most kezdődő aktív „nyugdíjaséveiről" is beszélt a Magyar Hírlapnak.
– Milyen a politikai-közéleti közérzete azután, hogy Magyarországon és Szlovákiában is kormányváltás történt, illetve hogy az MKP kiesett a pozsonyi parlamentből?
– Hol jól, hol rosszul érzem magam. Sok oka van ennek, de egyet mindenképpen megemlítenék. Úgy érzem ugyanis, hogy még mindig rossz irányba megy a Kárpát-medencei magyar nemzetpolitika. Egy példa: Szerbia azon a határon áll, hogy megkezdje csatlakozását az Európai Unióhoz, ugyanakkor a délvidéki magyarság, illetve Budapest a sikerek netovábbjának tekinti azt, hogy létrejöhetett a Magyar Nemzeti Tanács.
– Szlovákiában nyoma sincs a kulturális-személyi elvű autonómiának, Szerbiában viszont a nemzeti tanácsok létrehozásával ebbe az irányba mozdulhatnak el a nemzetiségek.
– Nem is azt mondom, hogy ez nem siker, de valójában ahhoz az állapothoz tértek vissza a Vajdaságban, ami például a hetvenes évek titói Jugoszláviájában hellyel-közzel megadatott a kisebbségi kultúrák számára. Az igazi kulturális autonómiához komoly alkotmányos biztosíték, sokkal több jogosultság kell, és az sem mindegy, mennyi pénzt lehet szétosztani. Tény, hogy a Felvidéken ilyen eredményt nem sikerült elérni az elmúlt években, azonkívül, hogy a második Dzurinda-kormány idején kiharcoltuk a komáromi magyar egyetemet. Azért mondom tehát, hogy a magyar nemzetpolitika szükséges szemléletváltozása még nem következett be, mert az elért részeredmények olyan helyzetet hoztak, amelyet már sokkal korábban kellett volna elérnünk. Tehát önmagunkkal szemben késésben vagyunk, különösen, ha az asszimiláció és az elvándorlás folyamatát tekintjük. Így a Kárpát-medencei gazdasági nemzetstratégia megalkotása nem várathat magára. Közvetlenül a tavaszi, magyarországi választások második fordulója után egyébként azt javasoltam, hogy még a kormányalakítás előtt üljön össze egy Kárpát-medencei tanácskozás, amely révén fontossági sorrendet állíthatunk fel a szükséges nemzetpolitikai teendőket illetően. Ezt a kezdeményezésemet, sajnos, a győztes magyarországi pártszövetség nem hallgatta meg érdemben, így nem maradt idő átbeszélni a szükséges teendőket. Pedig ilyen egyeztetésre az elmúlt években a baloldali, budapesti kormányok miatt nem volt lehetőség. Éppen ezért fordulhatott elő, hogy a kettős állampolgárságot lehetővé tevő jogszabály megtárgyalását a júniusi szlovákiai választások előtt tűzte napirendre a magyar Országgyűlés, pedig Csáky Pál akkori MKP-elnökkel az élen azt kértük, hogy várjanak a magyarországi politikusok, nem többet, mint néhány hetet.
– Most lényegében azt mondja, mint amit az MSZP és az LMP sulykolt.
– Nem számít, hogy ezek a pártok mit hangoztattak, ugyanis mi, az MKP politikusai vetettük fel először, hogy néhány hetet érdemes várni, aztán gyorsított eljárásban fogadják el az állampolgársági törvényt. Ezzel kihúztattuk volna Fico és Slota ellenpropagandájának a fullánkját. Mi ugyanis, az egyébként jó szándékú magyar jobbközép politikusoktól eltérően, a zsigereinkben érezzük, hogy a benesi dekrétumok, illetve a jogfosztottság, hontalanság évei után a felvidéki magyarokban örökölt félelem él. Ezt mi nem tudtuk a kellő módon elmagyarázni, de értő füleknek is híján voltunk. Az MKP rossz szereplésében ez is szerepet játszott, de nem állítom, hogy csak emiatt választotta a felvidéki magyarok többsége a Bugár-féle szlovák–magyar pártot. Az esetből azonban okulni kell, ezért is tartom kedvező fejleménynek, hogy a magyar kormány újra össze kívánja hívni a gyurcsányi érában ellehetetlenített Magyar Állandó Értekezletet.
– Számos oka lehetett, mégis miben ragadható meg elsősorban, hogy a választásokon egy szlovák–magyar formációt, a Bugár Béla vezette Híd–Mostot jóval többen támogatták a felvidéki magyarok közül, mint az MKP-t, amelynek Duray Miklós az egyik alelnöke volt?
– A határon túli nemzetrészek közül a felvidéki magyarságot tette tönkre leginkább az, amit Budapest 2002 és 2010 között művelt, ugyanis földrajzi és egyéb okokból a szlovákiai magyar közösség kötődik a legszervesebben Magyarországhoz. Az MSZP és a SZDSZ nyolcéves kormányzása pedig összeroppantotta tudatában és bizodalmában a felvidéki magyarságot. Ugyanakkor nem magyaráztuk el a választóinknak, miért volt szükség 2007-ben arra, hogy Bugár Bélát belső választás révén felállítsuk az MKP elnöki székéből.
– Miért volt erre szükség?
– A Magyar Koalíció Pártja 1998 és 2006 között kormányon volt, mégis azt tapasztaltam, hogy a lényeges kérdéseket azért söpörjük mindig szőnyeg alá, mert a magyar közügy érvényesítése lehetetlenné tenné az egyéni és csoportérdekekhez kötődő gazdasági előnyök, pozíciók, javak elérését. Az utóbbiak pedig Bugár körének voltak fontosak.
– Ön a Bugár-féle pártvezetésben először tiszteletbeli elnök volt, aztán pedig ügyvezető alelnök lett. Miért nem próbálták előbb leváltani Bugár Bélát?
– Amíg egy párt kormányon van, addig az elnök sikeresnek minősül. Ellenzékbe kerülve Bugár elveszítette ezt a bűvkörét, így akkor tudtunk lépni. Abban persze, hogy hagytuk, hogy hosszú évek alatt erkölcsileg lezülljön a párt, az én felelősségem is megragadható, még akkor is, ha számtalanszor rámutattam a hibákra.
– Az MKP stratégiai alelnöki tisztét töltötte be 2007-től idén nyárig. Mit tudott letenni az asztalra?
– A felvidéki magyarság számára nemzetstratégiai elképzelést dolgoztunk ki, amelyet azonban az MKP egyáltalán nem hasznosított. A pártelnök ugyanis nem tűzette napirendre. A kidolgozott nemzetstratégiai tervezet bevezető tanulmánya mindazonáltal megjelent a Magyar Konzervatív Alapítvány által kiadott tematikus kötetben.
– Az elmúlt három évtizedben számos könyvet írt. Most, hogy nem lett parlamenti képviselő, milyen köteten dolgozik?
– Korom szerint nyugdíjas vagyok, de a továbbiakban is dolgozni szeretnék. Jelenleg hosszabb elemzést írok az elmúlt másfél évtized és a jelen szlovákiai magyar politikájáról. Hogy politizálok-e még, azt nem tudom, bár nem szeretnék teljesen kivonulni erről a területről, ezen a héten is előadtam egy nemzetpolitikai konferencián.
– Csütörtökön magyarországi barátai azzal köszöntötték, hogy zártkörű vetítésen bemutatták Koltay Gábor Duray Miklós életéről, pályájáról, illetve a felvidéki magyarságról szóló filmjét. Hogy érezte magát a bemutatón?
– Megható és bensőséges esemény volt. A film egyébként már egy éve kész van, és úgy néz ki, ősztől a nagyközönség is láthatja.
Zsebők Csaba
Takács Csaba: „Az erdélyi magyaroknak tartozunk felelősséggel"
Szabadság, 2010. július 17. – FERENCZ ZSOLT
– Olyan szövetséget kell akarnunk, amilyent az erdélyi magyarság tőlünk elvár. Kommunikációnknak egocentrikus helyett közösségcentrikussá kell válnia – hangsúlyozta Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) múlt pénteken, Marosvásárhelyen tartott ülésén. Az RMDSZ prioritásairól, a 2011. február 26-27-re kitűzött tízedik kongresszus előkészületeiről, az elkövetkező fél év legfontosabb tennivalóiról is kérdeztük ezúttal Takács Csabát.
– Elnök úr, hogyan értékeli az RMDSZ elmúlt húsz évét?
– A diktatúra bukása után, az elmúlt húsz évben a szövetségnek meghatározó szerepe volt az erdélyi magyarság érdekeinek képviselete, kifejezése és érvényesítése terén, ugyanakkor az ország fejlődéséhez is jelentős mértékben hozzájárult. Tevőlegesen is közbenjártunk, amikor rendelkeztünk eszközökkel, a döntéseket a szó szoros értelmében is befolyásoltuk. 1989 és 1996 között, ellenzéki pozícióból igyekeztünk a magyar érdekeket képviselve megoldásokat találni a problémákra: marosvásárhelyi események kezelése, Cseresznyés Pál kiszabadítása, a nemzeti szimbólumok használatáért folytatott perek és büntetőeljárások, a Har-Kov jelentés, nemzetközi kapcsolatok felvétele, a magyar-magyar kapcsolatok erősítése, alkotmányozás, a '89-ben létrehozott önálló magyar iskolák megvédése, a hagyományos civil- és szakmai szervezetek megszervezése, újak alapításának elősegítése, mindennapos küzdelem a magyarság érdekeinek megvédéséért és parlamenti képviseletének biztosításáért a választások révén, csángókérdés, a restitúció kezdetleges formáinak kiharcolása, ellenzéki tüntetések a tanügyi törvény érdekében stb. – mindez ellenzékből.
Sikerült elérnünk, hogy a magyarok képviselve legyenek a törvényhozó és a végrehajtó hatalomban, a helyi önkormányzatokban, és elindult egy folyamat, amely a jelenlegi állapotába hozta ezt a közösséget. Az elmúlt húsz év során jelentős előrelépéseket sikerült elérnünk. Ennek ellenére jelen pillanatban aggódom az RMDSZ-ért. Aggódom azért az RMDSZ-ért, amely '89 után mind politikailag, mind társadalomszervezés szempontjából jelentős szerepet töltött be. Azért az RMDSZ-ért, amelyet az erdélyi magyarság hozott létre, nem politikai, hanem érdekképviseleti szervezetként. Közös akaratból úgy jött létre, hogy a romániai magyarok is a román politikai élet aktív résztvevői legyenek. Én ezt az RMDSZ-t tartom alkalmasnak arra, hogy – amint az az elmúlt időszakban is bebizonyosodott – az előttünk álló többi probléma megoldására legalkalmasabb szervezetként képes lesz az elkezdett munkát tovább folytatni. Folyamatosan oda kell figyelnünk a közösség igényeire, társadalmi és nemzetpolitikai elvárásokra kell reagálnunk, érezniük kell, hogy közöttük vagyunk.
Az RMDSZ-nek önmagához visszatérve, saját prioritásait átgondolva kell a 2011. évi kongresszusára készülnie. Közvitát kell folytatnia, hogy a különböző irányokból érkező érdekek ellenére is megőrizze az erdélyi magyarok bizalmát és támogatását. Ennek egyik fontos része a kommunikáció, amelynek kapcsán bizony sok mindennek másként kellene történnie.
– Miért van erre szükség jelen pillanatban?
–A rendszerváltást nem lehetett megvalósítani egyik napról a másikra, ami az állampolgárok körében nemcsak Romániában, de a többi közép- és kelet-európai államban is kiábránduláshoz vezetett: az emberek a reményektől és a jogos elvárásoktól egyre távolodó valóságot élték meg, hiszen ebben a gyakorlatilag precedens nélküli folyamatban a felmerülő kérdésekre senkinek nem sikerült olyan szinten választ adnia, amilyen szinten a közösség azt elvárta volna. A kommunizmus társadalmi, politikai, gazdasági vagy szociális hagyatékának levetkőzéséhez hosszabb időre van szükség.
Kiderült, hogy ezt a folyamatot lehet enyhíteni, mégpedig jó politikával. Ott azonban, ahol nem jó a politika, nagyon nehezen találhatunk bármiféle megoldást. A jó politika egyik legfontosabb jellemzője, hogy az adott párt vagy szervezet által folytatott tevékenységet és az ebből származó teljesítményt, megvalósításokat az állampolgárok is megismerjék. Lehet, hogy az RMDSZ-nek, ezek ismeretében, nagyon sok támogatója marad.
– Miért van erre különösen nagy szükség a jelenlegi helyzetben?
–A politikusoknak el kell tudniuk magyarázni, hogy az RMDSZ milyen társadalmi és politikai szerepet tölt be. Aktuális ez abban a politikai közegben, amelyben a különböző jobb- és baloldali román politikai erők kijelentik – legyen szó államigazgatási, törvényhozási vagy gazdasági kérdésekről –, hogy nekik igenis kényelmetlen az RMDSZ álláspontjával szembesülni. Hallgatólagosan mindenki szeretné, ha az RMDSZ eltűnne a román politikai élet aktív mezejéről, vagy regionális politikai szervezetté zsugorodna vissza. Nyilván, amikor ezek a pártok az RMDSZ-szel kénytelenek együttműködni, hogy a hatalomgyakorlásból, a kormányzásból részt vállalhassanak, látszólag tudnak velünk dolgozni, és ez különösen 1996 óta van így, amikor Trianon utódállamaiban, a rendszerváltó országok közül elsőként Romániában történt meg a csoda. Időnként azok a magyar politikai mozgalmak is előtérbe kerülnek, amelyek úgy gondolják, hogy az RMDSZ helyébe lépve képesek lesznek képviselni az erdélyi magyarságot, vagy adott esetben megszerzik az ehhez szükséges állampolgári támogatottságot.
Akik így próbálnak politikai tőkét kovácsolni az erdélyi magyarság körében – legyenek azok román pártok vagy magyar szervezetek –, azok tudomásul kell hogy vegyék, hogy a romániai magyar szavazóbázis nem olyan, mint egy zsák búza, amit bárki nyakon csíp, és áttölti az RMDSZ feliratú zsák tartalmát a saját feliratú – képletesen mondott – zsákjába. Sokkal tudatosabbak, értelmesebbek, igényesebbek szavazóink annál, hogy ezt megtehessék velük. Ugyanakkor hiba lenne az RMDSZ részéről, ha ezt a közösséget nem tájékoztatná, ha nem lennénk körükben, nem foglalkoznánk velük oly módon, hogy érezzék: ez a szervezet értük van.
Hibásnak tartom azoknak a vélekedését, akik a következő éveket az RMDSZ nélkül vagy az RMDSZ ellenében képzelik el. A nemzetpolitikai egyensúlyrendszer megszűnése a románoknak sem lehet érdekük. Közülük is csak az igazán szűklátókörűek mondhatják azt, hogy az autonómia, az ország átszervezése, az oktatás, a hivatalos nyelvhasználat stb. kapcsán jobb, ha ezekről a kérdésekről a maguk körében döntenek.
– Valamivel több, mint egy fél év van még hátra a kongresszusig, mi mindent kell ez idő alatt tennie a szövetségnek ahhoz, hogy a már említett, az állampolgárokkal való kommunikációt előtérbe állító, jó politikát folytassa?
– A kongresszus – általában – lezár és megnyit valamit, egy új időszakot a szervezet életében. Ebben a félévben, elsősorban a civil, a szakmai és a társadalmi szervezetek körében kell azt a vitát lefolytatnunk, amelyre a kongresszus tesz majd pontot. Olyan értelemben, hogy a korábbi viták és elemzések alapján az RMDSZ-nek olyan programja, de a kommunikációra vonatkozóan olyan alapszabályzata is legyen, amelyek megfelelő eszközként megoldást jelentsenek a szövetség hatékonyságának növelésére, szervezettségének javítására és nem utolsó sorban a közösséggel való kapcsolattartás, kommunikáció állandósítására.
Ezeket a kérdéseket kell előkészíteni a következő fél évben. Természetesen az sem mellékes, hogy a munkát más tekintetben – kormányzás, parlament, önkormányzatok – milyen hatékonysággal sikerül elvégeznünk.
– Jelentős szerepet játszik a szövetség és az állampolgárok közötti kommunikáció megvalósításában a média is. Nevezhető-e ez ideális együttműködésnek?
– Nehezen hihető, hogy létezik a világon ideális kapcsolat a gyakorlatban. Azt tartom hasznos kapcsolatnak, amelyik tárgyilagos. Hiszen mindkettő, a sajtó is, meg a politikum is a köz szolgálatában áll.
Itt visszatérhetek a közösségcentrikus kommunikáció szükségességére, hiszen az üzenetet a közvéleményünkhöz elsősorban a médián keresztül tudjuk eljuttatni. Evvel kapcsolatban mondom azt, hogy aki közéleti személyként, politikusként beszámol, nyilatkozik, jobban oda kell hogy figyeljen munkatársaira, szervezetére, azokra az összefüggésekre, amelyek őt hozzásegítik, hogy eredményes legyen. Mert ezt a sajtó, a média – ha tárgyilagos – így mutatja be. Ha nem tárgyilagos, legfeljebb mellőzi a folytonosan magát mutogató tartalmatlan politikai szereplést. Sajnos van olyan sajtóintézmény is, amelyik egyoldalúan elkötelezett, legyen az román vagy magyar, de ezzel nincs mit kezdeni.
A hiteles tájékoztatásra azért van szükség, hogy a közvélemény mérlegelni tudjon, és – véleményt formáló tényezőként – valóban kifejthesse adott helyzetben a civil kontrollt, akár megvédje, akár eltávolodjon egy politikustól, egy szervezettől. Hogy a közvéleménynek meglegyen a szükséges és valós tárgyi ismerete, az a politikusnak is és a szervezetnek is érdeke.
Ahogyan a sajtónak biztosítani kell a tárgyilagos tájékoztatáshoz szükséges információt, a politikusnak sem szabad megsértődnie, ha neki a legkellemetlenebb kérdéseket teszik fel az őt érintő tevékenységi területre vonatkozóan, amelyet a szövetség megbízásából, de a választók képviseletében vállalt fel.
– Mit tehetnek a választók bizalmának visszaszerzéséért, erősítéséért a tisztségviselők?
– Az előző kérdésnél már utaltam rá, most kiegészíteném: időt kell szakítaniuk arra, hogy az emberekkel élőszóban is megoszthassák gondjaikat. Nem helyettesíthető sem tévéinterjúkkal, sem nyilatkozatokkal, sem üzengetéssel. A vezető tisztségviselők kommunikációja csak akkor teljes, ha ez minden szinten (országos, megyei, helyi) megvalósul. A politikusok régebb helyi szinten szóba tudtak állni, és szót tudtak érteni az emberekkel, még akkor is, ha konkrét megvalósításokra nem kerülhetett sor, a dolgok forgatagában azonban ma már erre sok esetben nem jut idő.
Természetesen változott a világ, senkinek a mentségére nem mondom, csak elismerem, hogy politikusaink – kormányzatiak, önkormányzatiak, parlamenti képviselők – igénybevétele nagy, de tudomásul kell venniük azt, amit az egyik faluban tapasztaltam. Hadd említsek egy példát, két székelyföldi települését: mindkettő esetében utat és iskolát ígért az RMDSZ az ott élő közösségeknek. Abban a faluban, amelyben ezeket sikerült megvalósítani, a soron következő választások alkalmával a szövetségnek a szavazatok 37 százalékát sikerült megszereznie. A szomszéd településen alig-alig lett valami a tervekből, mert a helyzet úgy alakult, s ott mégis 80 százalékos többségi támogatást szereztünk. Most kérdem én: hol itt a logika? Amikor utánanéztem, kiderült, hogy bár az egyik képviselőnknek az utánajárása nélkül lehetetlen lett volna bármit is megvalósítani a településen, az iskola és az út felavatásakor a helyi polgármester azt mondta: a román kormány támogatásával sikerült előbbre lépni. Egyesek az államfő, mások a miniszterelnök személyével asszociálták a román kormányt, az RMDSZ-szel azonban senki nem hozta összefüggésbe a támogatást.
Sokat beszéltünk a kommunikációról, de ehhez kitartó, következetes, a magyar közösség érdekeit figyelembe vevő munkára van szükség. Ha a háta mögött nincs valós tartalom, eredményes munka, egy idő után a legjobb kommunikáció is tetszetős demagógiává válhat.
Mondhatják azt is, hogy elfogult vagyok, de akkor is meggyőződéssel vallom, hogy az említett összefüggésben nem is annyira az RMDSZ munkájában, a magyar közösség érdekében kifejtett két évtizedes tevékenységének eredményeiben, teljesítményeiben keresendő a hiba, hanem inkább a közjó szolgálatában dolgozó emberek szervezett tájékoztatásában.
A közélet számos kérdésére meg kell tudni adni a válaszokat. Mint ahogy olyan kérdésekre is meg kell adni a választ, mint amilyenek a gazdasági válságban hozott intézkedések vagy az RMDSZ politikai identitása. De megfelelően meg kell tudni magyarázni azt is, újra és újra, hogy az erdélyi magyar politika legnagyobb erénye a függetlensége. Jó vagy rossz döntéseket hozzunk, azokat mi hozzuk, és azokért senki másnak, mint az erdélyi magyaroknak tartozunk felelősséggel.
Ne bízzuk el magunkat, Budapestre és Bukarestre is szükségünk van, de nem lehet hasznunk abból, amit nem tudunk megemészteni. Ez volt az RMDSZ egyik legnagyobb erénye az elmúlt húsz évben, hogy meg tudta védeni az erdélyi magyar politikát azoktól a kihívásoktól, amelyek a szétzilálását, a befolyásolását és az alárendelését eredményezték volna. A narancsosítás világában élünk. Magam is nagyon szeretem a narancsot, egy dolgot azonban ki nem állhatok: ha egészben próbálják lenyomni a torkomon, legyen az bukaresti vagy budapesti narancs.
Az erdélyi magyar politikának az az egyik legfontosabb feladata, hogy semmit ne engedjen lenyomni a torkán: túl gyengék vagyunk ugyanis ahhoz, hogy egyben megemésszük azt, de akár meg is fulladhatunk tőle.
Ez kommunikáció is, de nem csak az. És ezt megértetni és elfogadtatni nem kicsi feladat – kongresszus előtt és kongresszus után sem.
Autonómia vagy húsosfazék
Kitekintő, 2010. július 20.
A kisebbségi kormányalelnök hivatala a nemzetiségi kulturális és oktatási autonómia alapja lesz. Ez rendben is lenne, de csak akkor, ha világos szabályok alapján működne – írja mai számában a Sme napilap.
Nehéz elhinni, hogy Gyurovszky László bejelentett kilépése a Most-Híd pártból csak Rudolf Chmel kisebbségi kormányalelnöki kinevezésével való elégedetlenségének a jele. Gyurovszky eltávolodása Bugár Bélától már hosszabb ideje tart. Annak ellenére, hogy az ex-miniszter kezdeményezője és alapítója volt a Hídnak, neve például soha nem merült fel a lehetséges miniszterekről szóló találgatások során sem.
Ennek a hátterében pedig inkább a Híd-vezér és Világi Oszkár vállalkozó hosszú távú szövetségének a felbomlása sejthető, mert Gyurovszky Világi közeli munkatársa volt. Amikor annak idején Csáky Pál éppen a Bugárhoz köthető gazdasági körök érdekeit kárhoztatva megnyerte az MKP elnöki székéért folyó harcot, a problémát nem az okozta, hogy Csákynak legalább ebben az egyetlen kérdésben nem lett volna igaza. Inkább az volt a gond, hogy korábban ez neki sem számított.
Változnak az idők, az érdekek és a szövetségek. A Bugár-Világi szoros szövetség addig működött jól, amíg mind a ketten közel álltak a magyarországi Fideszhez. Ez azonban most már Bugárra nem érvényes (az ő legnagyobb bánatára). A Most-Híd gazdasági hátterét jelenleg a valamivel kisebb vállalkozók képezik a saját regionális érdekeikkel. Paradox módon olyanok is, akik korábban a Világi iránt táplált irigységük miatt oroszlánrészt vállaltak Bugár eltávolításában az MKP éléről.
Később azonban követték őt új pártjába, mert rájöttek, a Csáky vezette MKP nem fogja teljesíteni gazdasági elvárásaikat. Jelenlétük és súlyuk az új pártban pedig most megmutatkozott a kormányzati posztokra történt jelölésekben is.
Gyurovszkynak abban igaza van, amit a parameter.sk internetes portálnak mondott, hogy Chmel alkalmatlan a kormányalelnöki posztra. Mert valóban nem lesz képes, mert talán nem is akarja megharcolni a kemény harcokat az új törvényekért és intézményekért, amelyek végre megteremtenék például a kisebbségi kultúrák átlátható és biztonságos finanszírozási modelljét. Távolról sem a magyar kisebbségét csupán. A valódi kérdés azonban az, hogy éppen azért pont őt választották ki e tisztségre, hogy a világos feltételrendszer kialakítására soha ne kerüljön sor.
Az oktatási és kulturális tárcától átadandó jogkörökkel Chmel hivatalából amolyan nem hivatalos kisebbségi oktatási és kulturális autonómia jön létre, mely irányítani fogja a kisebbségek intézményeit és iskoláit, a finanszírozásukat is beleértve. Ez önmagában így akár még rendben is lehetne, hisz a kisebbségi autonómia különböző formái szinte a világ minden civilizált országában léteznek. A jó és helyesen működő autonómiának azonban szilárd alapokon nyugvó törvényi keretei vannak, hogy létezése és jogkörei ne lehessenek ideiglenes koalíciós megállapodások függvényei. Hozzá még transzparens szabályok és struktúrák is kellenek, hogy ne válhassanak senki által nem ellenőrizett hatalmi eszközzé a kisebbségi politikai elitek kezében.
Egy ilyen rendszer létrehozására a szlovák térfélen nincs hajlandóság. És más okokból ugyan, de a Most-Híd kisebbségi politikusainak sem hiányoznak az egyértelmű szabályzók, mert nekik sokkal elfogadhatóbb Chmel hivatala, mint egy húsosfazék, mely által támogatás osztogatható és abszolúte függő viszonyban lévő klientúra építhető. Eddig ugyanis ez a hivatal mindig így működött, Chmel elődjeitől – beleértve Csákyt is – függetlenül.
JELENTÉSTELEN ÜGY
A budapesti Román Kulturális Intézet igazgatóhelyettese jelentett, de nem volt kollaboráns
Transindex, 2010. július 20. – B.P.E.
A CNSAS közzétette Bartha Csaba két jelentését is – egyikben sem található semmi terhelő.
A Román Kulturális Intézet (ICR) budapesti irodájának igazgatóhelyettese, Bartha Csaba besúgó-múltja központi helyet foglalt el több romániai sajtótermékben az utóbbi napokban.
A botrány egy, a CNSAS által kibocsátott bizonylat kapcsán robbant ki: ebben a Barbu fedőnéven 1986 december 11-én beszervezett Bartha két jelentése is olvasható.
Az első jelentésben a temesvári egyetemista arról számol be, hogy többször is találkozott K.L.-lel, a Fructus dolgozójával, akivel általános témákról beszélgettek, és az illető nem említette a Securitatét. A második, 1987 novemberi jelentés a közszolgálati televízió magyar adásáról szól. A szöveg egy díjátadásról szóló műsort említ, amelyben S. A. író is átvesz egy díjat, és köszönő beszédet mond. Barbu megjegyzi: ezt követően egy interjúban a műsorvezető azt feszegette, hogy S. A. mire gondolt, amikor azt írta, hogy közelebb kell kerülnünk egymáshoz.
Az esetek felsorolása után a CNSAS, 2010 június 1-jei döntésére hivatkozva közli: a felsorolt esetek nem esnek a 283/2008-as törvény 2. cikkelyének hatálya alá, így Bartha Csaba
nem tekinthető a Securitate munkatársának vagy kollaboránsnak.
László Márton levéltári kutató, történész szerint elég kevés olyan eset létezhet, hogy valakiről azt állapítják meg, miután írásos jelentéseket szolgáltatott a titkosszolgálatnak, hogy nem működött együtt a Securitatéval. "Technikai szempontból, ha valaki írt jelentést, akkor az minek tekinthető, ha nem kollaboránsnak?" – fogalmazott.
A Securitate Irattárát Átvilágító Bizottság (CNSAS) tagja és korábbi elnöke, Csendes László rámutatott: a DJ/2561/29.06.2010-es iktatási számú Bizonylatot a 293/2008-as törvény értelmében állította ki az intézet. Ez a törvény nagykorúnak tekinti a közvéleményt, ezért nyilvánosságra hozza a feltárás során előkerült releváns információkat – magyarázta, hozzátéve: a törvény nem engedi meg, hogy olyan személyeket küldjenek törvényszékre, akikről nem bizonyítható egyértelműen, hogy együttműködtek volna a kommunista titkosszolgálattal.
Két alapvető dolgot kell dokumentálnunk: hogy az illető csorbította-e mások emberi jogait, illetve hogy juttatott-e el olyan besúgásokat a Securitaténak, amelyek rendszerellenes tettekről számoltak be – vagyis volt-e politikai alapja a cselekvésének – magyarázta Csendes, arra célozva, hogy Bartha esetében ezen feltételek egyike sem teljesült.
Bartha Csaba átvilágítása a külügyminisztérium kérésére történt, amit kinevezésekor nyújtott be a minisztérium – számolt be a CNSAS tagja.
Az intézmény igazgatóhelyettese jelenleg szabadságon tartózkodik – tudtuk meg az ICR budapesti irodájától, ahol nem adták meg Bartha Csaba mobilszámát, arra hivatkozva, hogy nincs erre felhatalmazásuk. Az érintettet e-mailben is megkerestük, cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ erre a megkeresésre.
Tusványos: a párbeszéd fontos állomása
Krónika, 2010. július 20.
A magyar–magyar és a román–magyar párbeszéd elmélyítésének fontos állomása lehet idén a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor – nyilatkozta lapunknak Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke annak kapcsán, hogy ma kezdetét veszi a Hargita megyei Tusnádfürdőn a Tusványosként elhíresült rendezvénysorozat 21. kiadása.
A július 20-ától 25-éig tartó szabadegyetem idei mottójául nem véletlenül választották a szervezők a Nyílt lapokkal! főcímet, a szervezésben részt vállaló Bálványos Intézetet irányító Toró szerint ugyanis az alapítók által két évtizeddel ezelőtt kitűzött célok ma is érvényesek.
Toró szerint a Tusványos olyan fórum kíván lenni, ahol nincsenek tabuk, és szabadon lehet beszélni bármilyen témáról hiteles és hozzáértő emberek társaságában. „A szabadegyetem az elmúlt két évtized során nem veszített semmit aktualitásából, legfeljebb a politizáltsága változott olyan értelemben, hogy időnként az aktuális politikai környezet rányomta a bélyegét, máskor pedig kevésbé. Mi mindig azt szerettük volna, hogy a tábor ne függjön az aktuálpolitikai konjunktúrától, de sajnos nem mindig sikerült" – állapította meg a diáktábor egyik alapítója. Kérdésünkre elmondta, a jelenlegi politikai konjunktúra egyaránt kedvez az elmúlt években „deficitessé vált" magyar–magyar, illetve a magyar–román párbeszédnek.
Az előbbi kategóriában említette, hogy csütörtökön nyílt ülést tart az EMNT és az RMDSZ alkotta Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum Tőkés László és Markó Béla vezetésével, ugyanakkor pénteken kerül sor – Semjén Zsolt nemzetpolitikai miniszterelnök-helyettes részvételével – a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács nyílt ülésére, amelyen a határon túli magyar szervezetek vezetői és a magyar kormány illetékesei értekeznek a nemzetpolitikában meghirdetett rendszerváltásról. A szervezők reményei szerint a tavalyi Tusványoshoz hasonlóan idén ismét magas szintű román–magyar eszmecserének ad otthont az Olt-parti üdülőtelep, szombatra ugyanis egyaránt a táborba várják Orbán Viktort és Traian Băsescut, akik Tőkés László EP-alelnökkel közösen értekeznének Közép-Európa helyzetéről. (Értesüléseink szerint a magyar kormányfő részvétele szinte biztos, míg a román államfő visszajelzése a napokban esedékes).
Különben a Kárpát-medencei magyarság összefogása, az Erdély-kép erősítése, a határon átnyúló gazdasági kapcsolatok megszilárdítása jegyében tartandó előadások budapesti meghívottjai között szerepel az Orbán-kabinet több tagja, közöttük Réthelyi Miklós, a nemzeti erőforrás minisztere, Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára és Szőcs Géza kulturális államtitkár. A ma este bulival rajtoló Tusványost szerda reggel Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár, Toró T. Tibor, Sándor Krisztina főszervező, a Magyar Ifjúsági Tanács elnöke, Deutsch Tamás EP-képviselő és Albert Tibor tusnádfürdői polgármester nyitja meg.
Besúgóból román kultúrdiplomata?
Új Magyar Szó, 2010. július 20. – Cseke Péter Tamás
„Barbu" néven írt jelentéseket a kommunista hatalom titkosrendőrségének diáktársairól majd munkatársairól Bartha Csaba temesvári újságíró, a budapesti Román Kulturális Intézet jelenlegi helyettes igazgatója – állítja a România liberă. A lap a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) dokumentumaira alapozza értesüléseit.
„Barbu" néven írt jelentéseket a kommunista hatalom titkosrendőrségének diáktársairól majd munkatársairól Bartha Csaba temesvári újságíró, a budapesti Román Kulturális Intézet jelenlegi helyettes igazgatója – állítja a România liberă. A lap a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) dokumentumaira alapozza értesüléseit.
A testület éppen a múlt hónapban állapította meg az intézet vezetőjéről, hogy nem végzett politikai rendőrségi tevékenységet, azaz az átvilágítási törvény szempontjából „tiszta" a múltja. A CNSAS szerint a Szekuritáté beszervezte ugyan Bartha Csabát besúgónak, ám jelentéseivel nem okozott kárt az érintett személyeknek. Az intézményvezető átvilágítását a román Külügyminisztérium kérte 2008 júliusában, amikor a helyettes igazgató budapesti posztjára került.
A România liberă által idézett dokumentumok szerint Bartha Csabát 1986 december 11-én szervezte be a Szekuritáté. Az akkor még egyetemi hallgató Bartha vállalta, hogy „Barbu" fedőnéven jelentéseket ír a temesvári műszaki egyetem gépészmérnöki karán tanuló diáktársairól és a Fructus nevű vállalatban dolgozó munkatársairól.
A lap idéz is a jelentésekből, ezek általában valóban semmitmondóak, nem tartalmaznak olyan információkat, amelyeket a Szekuritáté felhasználhatott volna a „célszemélyek" ellen. A jelenleg Horvátországban nyaraló Bartha Csabát nem sikerült elérnünk. Nem tudott vele tegnap kapcsolatba lépni felettese, Brânduşa Armanca, az intézet igazgatója sem.
„Megdöbbenéssel olvastam, mit írtak a bukaresti lapok a kollegámról. Nem is tudok szóhoz jutni, s azt sem tudom még, hogy milyen következményei lesznek az intézetre nézve ennek a hírnek" – mondta az ÚMSZ-nek Brânduşa Armanca.
Az igazgató érezhetően neheztel beosztottjára, még akkor is, ha az átvilágításon „tisztának" találta a CNSAS. „Az ember vagy jelentett, vagy nem jelentett. S ha jelentett, akkor már nem lehetett ártatlan" – vélekedett. Beszámolója szerint maga javasolta helyettes igazgatónak az intézethez Bartha Csabát, akivel a temesvári televíziónál korábban együtt dolgozott. „Megbízható, nagyon tehetséges munkatársam volt" – magyarázta az igazgató.
A România liberă cikke három nappal azután jelent meg, hogy Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke budapesti sajtótájékoztatóján arról beszélt: nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek azok a romániai volt besúgók, akik külföldre, többek között Magyarországra települtek át.
Az EP alelnöke Bartha Tibor esetét emelte ki, Bartha – mint mondta – Stelian fedőnéven „az erdélyi egyházi személyek és a magyar szellemi élet képviselőinek megfigyelésére szakosodott". A sajtótájékoztatón bemutatott iratok szerint Bartha Tibor jelenleg a budapesti Országos Baleseti és Sürgősségi Intézet idegsebészeti osztályán dolgozik.
|
