|
ROMÁNIA
A partiumi szervezetek Kelemen Hunort támogatják
Erdély.ro, 2011. február 18.
Nagyváradon, az RMDSZ Bihar megyei választmányi ülésén ismertette programját a Szövetség elnöki tisztségére pályázó három jelölt csütörtökön, február 17-én. Ezt követően a küldöttek titkos szavazással döntöttek arról, kit támogat a Bihar megyei szervezet. Kelemen Hunor 71, Eckstein Kovács Péter 15, Olosz Gergely 16 szavazatot kapott.
Ezzel egy időben került sor az RMDSZ Szatmár megyei küldötteinek tanácskozására, akik szintén titkos szavazással döntöttek arról, kit támogatnak a Szövetség kongresszusán. A jelöltek Szatmár megyében korábban már ismertették programjukat. A titkos szavazás eredményeként Kelemen Hunor 32 szavazatot kapott, Eckstein Kovács Péter 19-et, míg Olosz Gergely 9-et. A Szilágy megyei RMDSZ már december közepén, az elsők között tartotta meg küldöttgyűlését, akkor Kelemen Hunor egyhangú támogatást kapott.
Kelemen Hunor a nagyváradi küldöttgyűlésen köszönetet mondott a támogató szavazatokért és elmondta: „Az elmúlt 21 év a mi közös múltunk. Közösek az eredményeink és a kudarcaink is, az elkövetkező időszakban pedig azért dolgozunk, hogy kollektív jogainkat kiszélesítésük és érvényt szerezzünk azoknak, átszervezzük a fejlesztési régiókat és gazdaságilag megerősítsük az erdélyi magyarságot."
Az Országos Önkormányzati Tanács működésének módosításáról elmondta „ez a Tanács akkor működhet hatékonyan, ha három pillére támaszkodik. Meg kell alakítanunk a székelyföldi, a partiumi és a Közép-Erdélyt, szórványt képviselő regionális önkormányzati tanácsokat, hiszen minden régiónak mások a prioritásaik, a problémáik. Ha ezt figyelembe vesszük és teret adunk a regionális érdekek érvényesülésének, akkor lesz hatékony és sikeres az RMDSZ munkája".
Kelemen Hunor ugyanakkor támogatja azt a kezdeményezést, amely a székelyföldi fejlesztési stratégiához hasonlóan a partiumi megyék számára is megteremti a közös fejlesztések, a gazdasági fejlődés alapjait. „A régiók átszervezése az elkövetkező két év prioritása, és amikor az erre vonatkozó törvényt elfogadjuk, Szatmár, Bihar és Szilágy megyék érdekeinek érvényesítése ugyanannyira fontos lesz, akárcsak a székelyföldi megyék szövetsége" – összegezte Kelemen Hunor.
Hozzátette: „az RMDSZ döntéshozatali struktúráit ki kell szélesítenünk. Több helyi vezetőt, önkormányzati tisztségviselőt kell bevonnunk a döntés-előkészítésbe és döntéshozásba. Azt javasoltam, hogy a partiumi szervezetek hangsúlyosan vegyenek részt mind az
Kiss Sándor, az RMDSZ Bihar megyei és Csehi Árpád, a Szatmár megyei szervezet elnökei kihangsúlyozták, a Partium számára az a legfontosabb, hogy a jövendőbeli elnök megtartsa a Szövetség és a romániai magyar közösség egységét.
Eckstein: a területi szervezeteknek adnám vissza a hatalmat
Transindex, 2011. február 18.
Február 17-én Eckstein-Kovács Péter sajtótájékoztatót tartott Nagyváradon, majd találkozott a Bihar megyei RMDSZ kongresszusi küldötteivel.
A sajtótájékoztatón Eckstein-Kovács Péter elmondta, hogy az eddigieknél nagyobb teret kell biztosítani a választókkal nap mint nap kapcsolatban álló helyi vezetőknek: „A helyi RMDSZ-es vezetők munkája az eddigiekben nem volt kellőképpen elismerve. Helyi vezetők nem mindig jutottak el a legfelsőbb döntéshozó testületekbe, így nagyon gyakran előfordult, hogy az emberek, a választóink akarata nem érvényesült a magas-politikában. Ezért is gondolom úgy, hogy olyan méretű és teljesítményű szervezetek, mint a Bihari RMDSZ állandósággal képviselve kell legyenek az RMDSZ legfelsőbb döntéshozó testületeiben."
A területi autonómia kérdésében a sajtótól jövő kérdésre válaszolva, Eckstein-Kovács elmondta: „Vannak olyan modellek amelyek működőképesek. A Dél-Tiroli autonómia elsősorban gazdasági alapon jött létre. A helyi németek és olaszok főleg gazdasági okok miatt egyeztek meg, de végül sikerült egyúttal az etnikai konfliktust is megoldani. Hargita és Kovászna megyében a románok között két csoport van: az idősebb generáció, akik elutasítják az autonómiát, és a fiatalabbak, akik már ott születtek, multikulturális közegben nevelkedtek és akik így már jóval nyitottabban viszonyulnak a kérdéshez.
Ellenjelöltjéről Eckstein-Kovács Péter elmondta: „Kelemen Hunort egy felkészült politikusnak tartom, de nem látom nála azt a szikrát, amely meghozná azt a pluszt a szavazásnál amelyre 2012-ben az RMDSZ-nek szüksége lesz. Én mindig több szavazatot hoztam bárhol, ahol indultam, mint az etnikai arányunk. Ez az a többlet, amire most szükségünk lesz. Ugyanakkor el szeretném mondani, hogy engem sem Markó Béla, sem Traian Băsescu nem tud semmivel sem befolyásolni. Én nem vagyok senkinek az embere. Az elnök függetlensége kulcskérdés egy politikai szervezetnél. Engem csak a választóink akarata és igénye tud befolyásolni, és ez a legfontosabb."
A sajtótájékoztató után az RMDSZ elnökjelöltje a Bihar megyei kongresszusi küldöttekkel találkozott, akiknek bemutatta választási programját, majd válaszolt kérdéseikre. A bemutatkozáson a szövetségi elnökjelölt kifejtette: „Sok olyan elem van a partiumi alapszabályzat-javaslatokban amiket magaménak érzek. Támogatom én is, hogy Kolozsváron megmaradjon az Ügyvezető Elnökség, támogatom a területi szervezetek szabad társulási jogát, a megyei szervezeti autonómia további fenntartását, támogatom a szövetségi jelleg megmaradását, nem támogatva minden olyan váltóztatást amely a pártosodás irányába sodorja az RMDSZ-t. Én nem a központot erősíteném, ahogy ellenjelöltem tenné a kétszintű elnökség, illetve a politikai alelnök és a volt elnök hivatalának a létrehozásával, hanem éppen ellenkezőleg: a területi szervezeteknek juttatnám vissza a
hatalmat."
Biztonságérzet
Krónika, 2011. február 18.
Az eddig benyújtott több mint harmincezer honosítási igénylés azt jelzi, a határon túli magyarok jelentős hányada számára fontos, hogy a lehető legszorosabb kötelék fűzze őket az anyaországhoz.
Az okok között bizonyára előkelő helyet foglalnak el a kézzelfogható előnyök is – a vízummentes amerikai beutazástól egészen addig, hogy a koronás-címeres útlevelet azért Európa-szerte is kevésbé gyanakodva és lenézően veszik kézbe a határőrök – , azonban a legkézenfekvőbb indoknak mégiscsak az tűnik, hogy az igénylők a magyar állampolgárság megszerzését a biztonságukat szavatoló tényezőnek tekintik. Hiszen az utópisztikus ideális konstrukciókat fetisizáló, a nemzeti érzést idejétmúlt beidegződésnek tartó ellendrukkerek ideologikus vágyálmait megcáfolva a nemzeti ellentéteket megoldani remélt Európai Unió a legkevésbé sem jelent garanciát arra, hogy a kisebbségi problémák rendeződjenek.
Gondoljunk csak a szlovák nyelvtörvényre, vagy jussanak eszünkbe azok a csángók, akik a hatóságok retorziójától félve azt kérik: ne postán küldjék ki nekik a honosítással kapcsolatos küldeményeket. A magyar állampolgárság azt az érzést erősíti az igénylőkben, hogy van olyan állam, amely nem az elnyomásukra, hanem a támogatásukra törekszik. Emellett fontosnak érzik a nemzethez való tartozást, és annak kinyilvánítását is. Ez a fő oka a konzulátusokon és a demokrácia-központokban tapasztalható rohamnak, nem a kivándorlás szándéka vagy az a vágy, hogy a szavazatukkal húsz évre bebetonozzák a Fideszt a hatalomba. Az ideológiák virtuális valóságában élő, a valóságot gőgösen lefitymáló balliberális bírálók fanyalgása, miszerint Magyarország már csak azért sem orvosolhatja legalább részben a trianoni traumát, mert nem ő okozta, csak azt a véleményt erősíti, hogy nem értik, vagy nem akarják érteni, hogy az állampolgárság biztosítása erősítheti az elszakított nemzetrészek biztonságérzetét és nemzeti önazonosságát.
Persze a pakliban a „bebetonozás" reménye is benne lehet, de – pártállástól és ideológiai előítéletektől függetlenül – tekintsük már annyira felnőttnek és önállónak a határon túliakat is, hogy nem nézzük őket agyatlan szavazógépekből álló homogén masszának. És fogadjuk el: az állampolgárság igénylése egyenértékű a nemzeti hovatartozás nyílt felvállalásával, ami gyakran komoly bátorságot igénylő lépés.
RMDSZ-elnökválasztás
Szabadság, 2011. február 18.
„Ha titkos szavazás lesz, megnyerem a választást"
Nagyváradon járt csütörtökön a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöki tisztségére pályázó Eckstein-Kovács Péter, aki sajtótájékoztatón a területi autonómia kérdéséről nyilatkozva elmondta:
„Vannak olyan modellek amelyek működőképesek. A dél-tiroli autonómia elsősorban gazdasági alapon jött létre, a helyi németek és olaszok főleg gazdasági okok miatt egyeztek meg, de végül sikerült egyúttal az etnikai konfliktust is megoldani. Hargita és Kovászna megyében a románok között két csoport van: az idősebb generáció, akik elutasítják az autonómiát, és a fiatalabbak, akik már ott születtek, multikulturális közegben nevelkedtek és akik így már jóval nyitottabban viszonyulnak a kérdéshez."
A sajtótájékoztató után az RMDSZ elnökjelöltje a Bihar megyei kongresszusi küldöttekkel találkozott, akiknek bemutatta választási programját, majd válaszolt kérdéseikre.
Korábban Eckstein szerdán Szatmárnémetiben tartott sajtótájékoztatót, majd találkozott a Szatmár megyei RMDSZ kongresszusi küldötteivel.
A politikus szólt arról, hogy miként látja a szatmári régió problémáit, milyen megoldásokat tart kivitelezhetőnek és hatékonynak, végül beszámolt kampányának eddigi tapasztalatairól. A küldöttekkel való kötetlen beszélgetés alkalmával Eckstein-Kovács Péter az RMDSZ működésének hatékonyabbá tétele mellett beszélt választási programjáról, majd válaszolt a küldöttek által feltett kérdésekre.
Az elnökjelölt szerint a szatmáriaknak is fontos az autonómia, még ha nem is ugyanúgy, mint Székelyföldön: „Partiumban, Szatmáron vagy akár Kolozsváron a személyi elvű autonómia a legfontosabb. De ugyanakkor a megyei szervezetek cselekvési autonómiáját is támogatnunk kell. Ha Szatmár megye a többi partiumi megyével úgy gondolja, hogy közös regionális szerveződést akar a szövetségen belül, én azt csak támogatni tudom".
A Mediafax szerint Eckstein-Kovács kijelentette: amennyiben a kongresszuson titkos szavazásra kerül sor, akkor meggyőződése szerint megnyeri az elnökválasztást.
Kétezer romániai restitúciós per van folyamatban Strasbourgban
MTI, 2011. február 18.
Mintegy kétezer, romániai restitúciós ügyeket érintő per van folyamatban a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán, amely eddig több mint kétszáz ítéletet hozott hasonló ügyekben - mondta csütörtökön Cătălin Predoiu igazságügyi miniszter, aki szerint az elmúlt két évtized során született jogszabályok miatt mind a mai napig rendezetlen a kommunizmus idején elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatásának kérdése.
'A tárcavezető a román külügyminisztérium, az Európa Tanács és egy emberjogi szervezet támogatásával Bukarestben megrendezett nemzetközi tanácskozáson kifejtette: az e téren elszenvedett kudarc legfőbb oka a politikai bizonytalanság. A restitúció területén számos következetlen és egymásnak ellentmondó törvénymódosítást hajtottak végre, így Románia húsz évvel a rendszerváltás után sem tudta lezárni a visszaszolgáltatási folyamatot - mondta a miniszter.
Predoiu szerint a különböző szemléletű törvénymódosítások nyomán lehetetlenné vált a jogszabályok egységes alkalmazása, emiatt Románia számos pert vesztett a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán.
A romániai és a strasbourgi bírósági perek lavináját az 1996/112-es törvény indította el, amely lehetővé tette a román államtól lakásaikat bérlő személyeknek, hogy megvásárolják azokat, függetlenül attól, hogy az ingatlant a kommunizmus idején kobozták-e el volt tulajdonosától, vagy nem. Később a volt tulajdonosok bírósági úton próbálták visszaszerezni az időközben a bérlők tulajdonába került ingatlanjaikat, ezeknek a pereknek a jó része a mai napig sem zárult le.
A romániai restitúció ellentmondásos jellegét a kárpótlások módja is bizonyítja. Sokaknak ugyanis a törvény szerint nem szolgáltathatják vissza természetben egykori tulajdonukat, ugyanakkor a román állam nem teremtette meg a kárpótlások kifizetésének feltételeit. 2005-ben megalakult ugyan a Proprietatea pénzügyi alap, amelyet a legértékesebb román állami vállalatok részvényeinek egy részével töltöttek fel, de csak az idén jegyezték be a tőzsdén. Emiatt a volt tulajdonosok az elmúlt öt évben hiába kaptak kártérítésként részvényeket a pénzügyi alaptól, azokat nem értékesíthették.
A strasbourgi bíróság tavaly októberben arra kötelezte a román államot, hogy vizsgálja felül az egykori tulajdonosok kárpótlására vonatkozó törvénykezését, általános jelleggel orvosolja a nemzeti jogrendszerben található strukturális problémákat. A bíróság 18 hónapot adott Romániának, hogy felülvizsgálja a jelenlegi törvénykezést.
Predoiu a strasbourgi bíróság felszólítására utalva közölte, hogy a következő hónapokban véglegesítik a restitúciós törvénykezés felülvizsgálatát, amelyen egy tárcaközi kormányzati bizottság dolgozik.
A romániai restitúciós folyamat az ellentmondások ellenére a romániai magyar közösség számára fontos jóvátételt jelentett, hiszen a magyarok által többségben lakott Székelyföldön például visszaadták az erdőket egykori tulajdonosaiknak, és az erdélyi magyar történelmi egyházak is számos ingatlant kaptak vissza. Az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása azonban még mindig nehézkesen halad, az egyházak vezetői a folyamat felgyorsítását sürgetik.
Az RMDSZ-t meg kell hívni az új politikai alakulatba!
Mediafax/ Nyugati Jelen, 2011. február 17.
Victor Ponta pártelnök által a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) meg kellene hívnia az RMDSZ-t, hogy csatlakozzon az új politikai alakulathoz. Ezt a lépést a Szövetség kongresszusán kell megtenni – vélekedett csütörtökön Emil Radu Moldovan képviselő, a PSD szóvivője.
„Remélem, az RMDSZ-kongresszuson jó hírt is hallunk majd, vagyis megszavazzák, hogy lépjenek ki ebből a kormányból, amely tönkreteszi Romániát, és csatlakozzanak az új politikai projekthez. Semmi arra utaló jelem nincsen, hogy ez megtörténik, de bízom érettségükben és gondolkozásmódjukban. Én személyesen ebben reménykedem" – jelentette be sajtótájékoztatóján Moldovan, idézte a MEDIAFAX tudósítója.
Arra a kérdésre, hogy a PSD tesz-e majd konkrét javaslatot az RMDSZ-nek, tudniillik Victor Ponta január végén, Besztercén bejelentette, hogy nem áll szándékában efféle kezdeményezés, Moldovan elmondta, szerinte a PSD vezetőjének kell megtennie ezt az ajánlatot a Szövetség számára.
„Victor Ponta részt vesz az RMDSZ kongresszusán Nagyváradon, és, úgy hiszem, meghívja a Szövetséget az új politikai alakulatba. Nincs erre megerősítésem, de úgy gondolom, ezt kellene tennie Victor Pontának. A Szociál-Liberális Szövetség (USL) mindkét társelnöke jelen lesz Nagyváradon, és nem tudom, hogy a meghívást a pulpitus mögül vagy máshonnan intézik-e. Én személyesen javaslom majd Ponta pártelnöknek, hogy tegye meg ezt a lépést. Jelenleg nem a PSD álláspontját képviselem, ez a saját véleményem" – mondta Moldovan.
Victor Ponta, a Szociáldemokrata Párt elnöke Besztercén, január 21-i sajtótájékoztatóján elmondta, pártja semmiféle ajánlatot nem tett az RMDSZ-nek, hogy az csatlakozzon az ellenzékhez, és nem hinné, hogy ilyesmire sor kerül, mert vannak dolgok, amikről a PSD nem mondhat le.
„Mi semmiféle ajánlatot nem tettünk az RMDSZ-nek, és nem hinném, hogy erre sor kerül, legalábbis a PSD részéről nem. Az RMDSZ-el való kapcsolatunknak egyfajta történelme van már, és vannak dolgok, amikről nem mondunk le. Nem akarok olyan lenni, mint Boc, hogy egyetértsek minden kérésükkel csak azért, hogy megmaradhassak tisztségemben. Szerintem ez a fajta politika nemzetellenes" – mondta Victor Ponta.
Liviu Dragnea, a PSD főtitkára szerdán elmondta, Victor Ponta és Crin Antonescu, az USL társelnökei meghívottként jelen lesznek az RMDSZ kongresszusán, és az RMDSZ-t az ellenzék pártjára hívják majd.
Arra a kérdésre, hogy az USL-nek lesz-e arra irányuló üzenete az RMDSZ kongresszusán, hogy a Szövetség álljon át az ellenzékhez, Dragnea azt válaszolta: „Két fontos, és úgy vélem, elég világos üzenet hangzik majd el Victor Ponta és Crin Antonescu részéről, akik meghívottként jelen lesznek a kongresszuson. Mi nyilvánosan felkérjük őket, hogy hagyják ott ezt a koalíciót, és csatlakozzanak hozzánk".
Az RMDSZ tisztújító kongresszusát február 26–27-én Nagyváradon tartják. Új szövetségi elnököt választanak, miután Markó Béla bejelentette, hogy nem pályázik újabb mandátumra. Hárman pályáznak a szövetség elnöki tisztségére: Kelemen Hunor művelődési miniszter, Eckstein-Kovács Péter államfői tanácsadó és Olosz Gergely, az RMDSZ volt képviselőházi frakcióvezetője.
ERDÉLY
Egyeztetések a BBTE magyar tagozatán az egyetemi változásokról
Erdély.ma, 2011. február 17.
Ezekben a hetekben alakítják ki a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar oktatói kar és a diákképviselet az álláspontját az új tanügyi törvény egyetemi alkalmazásáról, de általában az egyetemen várható reformokkal kapcsolatban is. Az egyetem magyar tagozatán 2004. óta a tanszéki, kari szinteken hoznak döntéseket az oktatók, majd a képviselőik a magyar tagozat-vezetői tanácsban határoznak az alsó szinteken kapott mandátumuk alapján.
Az utóbbi tíz napon az egyetem huszonhat egységében (karokon, esetenként tanszékeken, képzési ágak szerinti csoportosításban) gyűléseztek a magyar oktatók. Elemezték az új tanügyi törvény egyetemre vonatkozó szakaszait, megfogalmazták az egyetem átszervezésével kapcsolatos érdekeiket, terveiket.
Dr. Magyari Tivadar, a magyar tagozat vezetője, sajtónyilatkozat:
„Ezt a folyamatot azért kezdeményeztük, hogy a végső álláspont, a végrehajtás és a Charta-módosítás minden részletéhez az összes kar, minden magyar oktatójának véleménye terítékre kerülhessen. Előzetesen február elején a tagozatvezetői tanács döntött arról, hogy a BBTE magyar tagozata késedelem nélkül értelmezi a törvényt, leszögezi a tennivalókat a lehető legjobb későbbi egyetemi szerkezet érdekében – noha a végrehajtási módszereket ezután dolgozza ki a minisztérium, illetve, ahol rá van bízva, az egyetem. Proaktívak vagyunk, ezúttal nem csak reagálni akarunk mások tervezeteire."
„Abban is egyetértett a tagozatvezetői tanács, hogy a BBTE magyar tagozatos oktatói és a diákképviselet egyedül hivatott szakmai alapokon, megfelelő helyzetismerettel dönteni. A kívülről jövő jó, szakmai tanácsokat, véleményeket úgyis meghallja az egyetemi közösségünk, a helyzet stabilitásában ellenérdekeltek pedig nem léteznek számunkra. A velünk konkurens intézeteket pedig arra kérjük, hogy most tartózkodjunk attól, hogy egymás belső dolgaival foglalkozzunk."
„Közöltem a román tagozattal, általában az egyetem vezetésével, hogy igényeljük, hogy minden előzetes tervezet, törvényalkalmazási ötlet leszögezése előtt várjuk meg a magyar tagozat álláspontját. Ezt elfogadták."
„Felkértem a magyar oktatókat, képviseletükön keresztül, hogy a magyar tagozat összes lehetséges jövőbeli keretét (tanszék, kar, részleg, intézet, „departman", teljesen elkülönülő egyetemrész stb.) tekintsék, elemezzék, ne legyen semmi tabu, és az eddigi tapasztalataink, a jövőre vonatkozó szakmai tervezetek alapján határozzák meg, hogy milyen keretben tudnák továbbvinni és fejleszteni a BBTE magyar részét. Az elemzések folytatódnak, ezalatt többször is fog a magyar tagozat felső vezető szerve, a tagozatvezetői tanács ülésezni."
Visszakapja jogos tulajdonát a katolikus egyház
2011. február 18. – NAGY-HINTÓS DIANA
Érvényt szerez a városháza a restitúciós bizottság döntésének.
Az elmúlt években többször is a sajtó terítékére került a kolozsvári Főtér 15–16. szám alatti, a Római Katolikus Egyház tulajdonában levő ingatlan helyzete, amelyben az 1948-as államosítás után a Ioan Bob Általános Iskola néhány osztálya működött. Lapunk is beszámolt arról, hogy pár évvel ezelőtt az önkormányzat – Steluţa Cătăniciu liberális városi tanácsos által kezdeményezett eljárás hatására, – hogyan próbálta ellehetetleníteni azt, hogy az egyház parkolásra használhassa az ingatlan hátsó, a Kötő utcára nyíló udvarát. Most a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal is belátta, hogy a tavaly májusban az Országos Restitúciós Bizottság által meghozott, a jelzett osztálytermek visszaszolgáltatására vonatkozó döntést nem támadhatja meg. Ez pedig azt jelenti, hogy a Ioan Bob Általános Iskolába járó román tanulóknak legtöbb négy éven belül el kell hagyniuk az ingatlant, amely így teljességében visszajut jogos tulajdonosához.
A Kolozsvári Polgármesteri Hivatal tegnap közleményben ismerte el, hogy a telekkönyvben sehol nem szerepelt: a Főtér 15-16. szám alatti ingatlan a város tulajdonában lenne, az Országos Restitúciós Bizottság pedig a 2000/94-es számú kormányhatározat, illetve a 2002/501-es törvény alapján hozta meg visszaszolgáltatási döntését. – A romániai egyházak egykori tulajdonára vonatkozó visszaszolgáltatási ítéletek megtámadása nem tartozik a városi tanácsok hatáskörébe. A városháza ezért nem mutatta be a tanácsnak a szakbizottság 2331-es számú, 2010. május 5-én kibocsátott, a Főtér 15–16. szám alatti ingatlan visszaszolgáltatására vonatkozó döntést. A restitucióról az ezzel foglalkozó hivatalos fórum döntött – olvasható a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal közleményében, mintegy válaszolva Steluţa Cătăniciu liberális tanácsos ama vádjaira, miszerint Sorin Apostu visszaélt hatalmával, amikor a városi tanácsot 2010-ben nem tájékoztatta a restitúciós bizottság döntéséről, hogy az ellen fellebbezést nyújthassanak be.
Kolozsvár megyei jogú város nem rendelkezik egyetlen olyan irattal sem, amely által bizonyítható lenne az ingatlan feletti tulajdonjoga. A Kolozsvári Polgármesteri Hivatal ezért úgy döntött, hogy nem kívánja megtámadni a szakbizottság döntését, mivel az ítélet megváltoztatására nem lát semmilyen kilátást. Továbbá azért sem támadjuk meg a visszaszolgáltatási döntést, mert a tulajdonjogot garantálja Románia alkotmánya, a helyi önkormányzat pedig tiszteletben tartja az ország alaptörvényének ezen elvét – tudtuk meg a városi önkormányzat által szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményből.
Az önkormányzat által kibocsátott dokumentumban az is szerepel, hogy a jelzett ingatlant kiveszik a városi köztulajdonból – ahova azért került be, mert az épületben iskola működik –, és átkerül a városi magántulajdonba. A törvény értelmében a Bob-iskola néhány osztálya a visszaszolgáltatási ítéletet követő öt éven belül a régi helyén marad, és az önkormányzat bért fizet majd az egyháznak.
László Attila alpolgármester megerősítette a polgármesteri hivatal közleményében foglaltakat, és hozzátette: ha a Bob-iskola tanulóit – vélhetően egy másik visszaszolgáltatási ügy kapcsán – pár évvel ezelőtt arra kötelezték, hogy hagyják el a görög katolikus parókia épületét, akkor minden bizonnyal a római katolikusok ingatlanának elhagyása sem okoz majd különösebb gondot. – Ahhoz, hogy a Főtér 15–16. szám alatti ingatlant kivegyük az állami közvagyonból és átírjuk az állami magánvagyonba, ehhez városi tanácsi határozat kell, de szerintem a tanácstagok rábólintanak majd erre – magyarázta az alpolgármester.
Kovács Sándor római katolikus főesperest lapzártáig nem sikerült elérnünk, hogy kifejthesse véleményét az ügy kapcsán.
MAGYARORSZÁG
Lázár: Bűn és bűn között nincs különbség
MTI-fidesz.hu, 2011. február 17
Nem szabad a diktatúrákat megkülönböztetni olyan alapon, hogy hány áldozatot szedtek - mondta Lázár János, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője csütörtökön Budapesten A kommunizmus gyermekáldozatai című konferencián.
A frakcióvezető felhívta a figyelmet: bűn és bűn között, áldozat és áldozat között nincs különbség, a megölt gyermekek pedig egyformán áldozatok voltak, "függetlenül attól, hogy a vörös vagy a barna diktatúrának voltak áldozatai".
A kommunizmus fekete könyve című alkotás franciaországi történettudományi kritikáját idézve rámutatott: Nyugat-Európában "káosz uralkodik" abban a tekintetben, hogy mi történt "a kommunizmus borzalmai idején" a világban.
A gyermekek kiszolgáltatottsága nem hagyhat nyugtot egyetlen léleknek sem; sokan a gyermekek közül a kommunizmus alatt sortüzek áldozatai lettek, haláltáborokban gyilkolták meg őket, vagy árván maradtak szüleik kivégzése miatt - fogalmazott.
Lázár János kitért arra, hogy Kambodzsában, Kínában és az afrikai kommunista bábállamokban is rengeteg gyermekáldozata volt a kommunizmusnak. Megemlítette Csiha Kálmán református püspököt, őt tíz év börtönre ítélték a Ceausescu-rendszerben.
Családi áldozatoknak nevezte, hogy "a kommunizmus megbontotta a szeretetközösségeket", emiatt sok lett a csonka család. Többeket börtönből való hazatérésük után nemcsak gyermekeik, hanem még feleségük sem ismerte meg - említette meg.
Utalt arra, hogy polgármestersége idején, 2006-ban Hódmezővásárhelyen jött létre először Magyarországon vidéken a kommunizmus és a holokauszt áldozatainak közös múzeuma és oktatási központja.
Papcsák Ferenc, Zugló fideszes polgármestere beszédében kiemelte: a kommunista diktatúra "a múltat végképp el akarta törölni, uralma alá akarta vonni a jelent, és meg akarta csonkítani a jövőt". Meg kell tanulnunk a borzalmakra emlékezni, és meg kell akadályoznunk a megismétlődésüket - folytatta, hozzátéve: a kommunizmus életeket tett tönkre, s a családra mért legsúlyosabb csapás az volt, amikor gyermekeket gyilkoltak meg.
Mint mondta, a kommunista államok a saját elképzeléseik szerint akarták formálni az emberek tudatát, és ehhez totális gazdasági rendszert építettek ki, "aminek még ma is isszuk a levét".
Emlékeztetett arra, hogy Zuglóban döntötték le a Sztálin-szobrot 1956-ban, s 1989-ben júniusban a szintén az ehhez a kerülethez tartozó Hősök terén temették újra Nagy Imre mártír miniszterelnököt és társait. Ugyancsak Zuglóban állt az 1951-ben felrobbantott Regnum Marianum templom, amit szeretnének visszaállítani.
Kun Miklós, a Kremlinológiai Intézet igazgatója megjegyezte: a kommunizmus idején a "legfőbb érték, az ember" pusztult milliószámra. Az öt kalász törvénye alapján ugyanis társadalom elleni szociális vétség "bűncselekményére" hivatkozva kivégezhettek már akár 12 évnél idősebb gyermekeket is.
A konferencián előadást tartott Kiss-Rigó Lászó szeged-csanádi megyés püspök, Kalmár Ferenc, a KDNP országgyűlési képviselője, Németh Edit Linda történész és Hartmanné Nagy Klára Róza Gulag-túlélő, valamint levetítettek egy filmrészletet az 1932-1933-as ukrajnai éhínségről, a holodomorról.
Az eseményen megjelent Schmittné Makray Katalin, a köztársasági elnök felesége, Szűrös Mátyás volt ideiglenes köztársasági elnök, valamint Hámori József, a nemzeti kulturális örökség volt minisztere.
MTI , 2011. február 18.
Egy későbbi plenáris ülésére halasztotta a szavazást a magyar médiatörvényre vonatkozó határozatról tegnap az Európai Parlament. A strasbourgi döntés nem volt meglepetés, ugyanis a halasztásról délelőtt a képviselőtestület frakcióinak vezetői már megállapodtak. A néppárti frakció eredetileg érdekmúlás címén a téma levételét javasolta a napirendről.
Egy későbbi plenáris ülésére halasztotta a szavazást a magyar médiatörvényre vonatkozó határozatról tegnap az Európai Parlament. A strasbourgi döntés nem volt meglepetés, ugyanis a halasztásról délelőtt a képviselőtestület frakcióinak vezetői már megállapodtak. A néppárti frakció eredetileg érdekmúlás címén a téma levételét javasolta a napirendről.
A magyar kormány és az Európai Bizottság megállapodásával az Európai Néppárt elégedett, miközben a szocialisták szerint a médiatörvény mindenképpen megbukott. Az MSZP ezért kezdeményezi, hogy a magyar parlamenti pártok és a szakmai szervezetek bevonásával készítsék elő még tavasszal a jogszabály teljes átvizsgálását és olyan módosítását, amely minden európai civilizált normának, a sajtó szabadságának és függetlenségének is megfelel.
A bécsi székhelyű Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) azt kérte, hogy az általa szintén bírált törvény módosításakor Budapest tegyen eleget az EBESZ követelményeinek is. A szervezetet különösen az nyugtalanítja, hogy az új magyar médiahatóságot és médiatanácsot kizárólag a kormánypárt, a Fidesz által támogatott tagok irányítják, mert ez alááshatja a média sokszínűségét.
A szerdai döntés után Martonyi János külügyminiszter azt nyilatkozta, hogy Magyarország teljes mértékben elkötelezett az uniós alapszerződésben, az alapjogi chartában, az európai és az egyetemes emberi jogi előírásokban benne foglalt értékek, elvek, illetve szabályok mellett. Mai ülésén a magyar kormány megvitatja a Brüsszellel történt egyeztetés során véglegesített törvénymódosítás szövegét, és a javaslatot beterjeszti a parlamentnek.
KÁRPÁT-MEDENCE
Kettős állampolgárság: Elbeszélnek egymás mellett a felek
Paraméter.sk, 2011, február 17
A Magyar-Szlovák Kormányközi Vegyes Bizottság a szlovákiai Béla községben megtartott csütörtöki ülését magyar részről Németh Zsolt, külügyi államtitkár, szlovák részről pedig Milan Ježovica, pozsonyi kollégája vezette.
A tanácskozáson áttekintették a kétoldalú kapcsolatok időszerű kérdéseit, s amint azt Németh Zsolt a Paraméternek kifejtette, a Vámosmikola-Ipolypásztó, Helemba-Ipolydamásd közti hidak ügyében őszre várható érdemi előrelépés, miként a készülő közös magyar-szlovák történelmi szöveggyűjtemény esetében is.
A kettős állampolgárságról szóló államközi szerződéstervezet ügyében azonban továbbra is eltérnek az álláspontok.
Míg szlovák részről Milan Ježovica konstatálta, hogy a kedden Budapestnek a szlovák fél által benyújtott vonatkozó államközi szerződéstervezet megfelel azoknak a feltételeknek, amelyekben a két kormányfő, Orbán Viktor és Iveta Radičová megegyezett, addig Németh Zsolt hangsúlyozta, a magyar kormány részéről mindaddig nincs értelme a szerződéstervezetről tárgyalni, amíg a pozsonyi parlament nem hoz végső döntést ebben az ügyben. Azaz Budapest mindenképp megvárja, amíg a pozsonyi parlament megszavazza a kettős állampolgárságról szóló szlovák jogszabályt, és csak ezután lesz hajlandó a szerződéssel komolyabban foglalkozni.
Mint ismeretes, Bugár Béla a Híd elnöke a sajtónak úgy nyilatkozott, hogy pártja politikusai nem tudtak arról a szerződéstervezetről, amit kedden Pozsony Budapestnek nyújtott be. A Magyar Koalíció Pártja pedig Berényi József elnök szerint tiltakozik és ellenzi a szerződéstervezetet, ebben ugyanis továbbra is megmaradtak azok a megkötések, melyek szerint állampolgárságot csak az kaphat, aki az adott ország területén legalább 12 hónapja lakik, ott több mint öt évig folyamatos tanulmányokat folytat, illetve munkaviszonyban van, ugyanakkor állandó munkahellyel rendelkezik.
A magyar kormány számára továbbra is elvi kérdés, hogy nem adja ki a kettős állampolgársággal rendelkezők listáját, márpedig a szerződéstervezetben ilyen szlovák igény is szerepel. Mint azt Németh Zsolt a Paraméternek kifejtette: már maga ez a pont is élesen ellentmond annak, amiben a két miniszterelnök megegyezett.
A Magyar-Szlovák Kormányközi Vegyes Bizottság legközelebb október 11-én, Esztergomban tartja ülését.
EURÓPAI PARLAMENT/EURÓPAI UNIÓ
MTI, 2011. február 17.
Az Európai Néppárt és a magyar kormány kiemelkedő sikerének nevezte Martonyi János, hogy az Európai Parlamentben csütörtökön elhalasztották a szavazást a médiatörvény miatt Magyarországot elítélő határozattervezetről. A külügyminiszter szerint az EP baloldali csoportjai tévedtek. A külügyminiszter erről Budapesten, a Dan Meridor izraeli miniszterelnök-helyettessel folytatott tárgyalásait követő sajtótájékoztatón beszélt. Martonyi János azzal magyarázta a halasztást - amelyet, mint hangsúlyozta, az azt beterjesztő pártok kezdeményeztek -, hogy a magyar kormány megállapodott az Európai Bizottsággal a médiatörvénnyel kapcsolatos kiigazításokban.
Elmondta, hogy szerdán a kora esti órákban "tanulságos vita" zajlott le a médiatörvényről Strasbourgban. A vita hangneme, és különösen Neelie Kroesnek, a médiaügyekért is felelős EU-bizottsági alelnöknek a felvetésekre adott válasza arról győzte meg az Európai Parlament baloldali csoportjait, hogy belássák: "ebben az ügyben tévedtek, és a legbölcsebb dolog, hogy a szavazást, annak ellenére, hogy látszólag többséggel rendelkeztek volna, elkerülik". Hozzátette, ennek eljárásilag az volt a módja, hogy halasztást kértek.
Úgy ítélte meg, hogy a határozattervezet beterjesztői - az Európai Parlament baloldali és liberális frakciói, köztük a magyar szocialista képviselők - "nyilván belátták, hogy ebben a helyzetben, a megállapodásra tekintettel, már nem számíthatnak sikerre".
A magyar diplomácia vezetője megjegyezte, hogy az Európai Néppárt ellenezte a halasztást. "Nekünk, európai néppártiaknak kedvezőbb lett volna, ha ezt az ügyet egyszer s mindenkorra lezárjuk" - mondta.
Csúcs nélkül marad Gödöllő
Népszabadság, 2011. február 18.
Elhalasztják az Európai Unió Gödöllőre tervezett keleti partnerségi csúcstalálkozóját, így a magyar soros elnökség alatt egyetlen miniszterelnöki vagy államfői szintű összejövetel sem lesz. Az uniós és a keleti partnerségi politikában részt vevő országok (Fehéroroszország, Ukrajna, Moldova, Azerbajdzsán, Grúzia és Örményország) vezetőinek tanácskozását valószínűleg ősszel, már a lengyel EU-elnökség alatt tartják.
Győri Enikő, a Külügyminisztérium integrációs államtitkára lapunknak azzal magyarázta a döntést: a május 24–25-re tervezettcsúcstalálkozó időpontjaegy hétre esett volna az OECD 50. évfordulójával és a G8-csúccsal, így logisztikailag nehezen lehetett volna megoldani, hogy több magas rangú politikus Budapestre is el tudjon jönni.
Brüsszeli forrásokból úgy tudjuk, hogy mind a gödöllői csúcs, mind a G8 dátuma már tavaly ősszel ismert volt; igaz, az EU-csúcs napját a magyarok már előbb lekötötték. Franciaország, mint a G8 elnöke hosszas egyeztetések után szintén május utolsó hetére tette a világ vezető országainak találkozóját. Ebben egyes hírek szerint – a bonyolult szervezés mellett – az is szerepet játszhatott, hogy a keleti partnerség országai nem játszanak fontos szerepet a francia külpolitikában.
Európai bizottsági illetékesek igyekeztek csökkenteni a döntés súlyát, mondván, gyakran előfordul, hogy az uniós csúcsok időpontján változtatni kell, elvégre huszonhét tagállam vezetőinek programját nem egyszerű összehangolni.
Más források azt is megemlítik, hogy az EU a teljes szomszédsági politikát szeretné újragondolni – és amíg nem készül el az új szomszédságpolitikai jelentés, addig feleslegesnek és nem kellően megalapozottnak érzik az efféle csúcstalálkozókat.
A magyar diplomatákat viszont derült égből villámcsapásként érte a bejelentés, elvégre a gödöllői csúcstalálkozó lett volna a soros elnökség szó szerinti „csúcspontja". Már azt is bejelentették, hogy az idelátogató kormányfők milyen különleges herendi csészéket kapnak ajándékba. Így viszont egyetlen valóban magas rangú találkozót sem láthat vendégül az ország.
– Minket nem presztízsszempontok vezérelnek, hanem az, hogy ennek az eseménynek adjuk meg a súlyát. Ezek az országok többet érdemelnek, mint hogy csupán egy esemény legyenek a sokból – próbálta magyarázni az államtitkár. Hozzátette: csak az időpont módosul, hiszen korábban is magyar–lengyel szervezésben kerítettek volna sort a találkozóra, és ez most is így lesz.
A döntést Herman Von Rompuyjel, az Európai Tanács elnökével (mint a csúcstalálkozók fő szervezőjével) és a bennünket soros elnökként követő lengyelekkel közösen hozta meg a magyar elnökségi stáb. Győri Enikő szerint nem lesz a gödöllői csúcs helyett más, hasonlóan magas rangú esemény Magyarországon, mert ez csak azt jelezné: a magyar kormányt presztízsszempontok vezérlik, erről pedig nincs szó.
– Van éppen elég munka és súlyos dosszié az asztalon, ezekkel kell foglalkozni – szögezte le.
Korábban a gödöllői kastély felújítása mellett többek közt az szólt, hogy ide szervezik a főbb uniós eseményeket, amelyek csúcspontja a májusi keleti partnerségi találkozó lett volna. A soros elnökségek idején a házigazda országok általában törekednek arra, hogy egy ilyen fontos csúcstalálkozónak helyt adhassanak, ha már a tanácskozások többsége Brüsszelben zajlik. A cseh elnökség idején Prágában mondta el híres beszédét Barack Obama amerikai elnök a fegyverzetcsökkentésről. Nem hivatalosan szó volt arról is, hogy a keleti partnerségi csúcs idején Budapestre jön Hillary Clinton amerikai külügyminiszter, de ezt a látogatást is hónapok óta lebegtetik.
Munkatársunknak kormányközeli források nem zárták ki, hogy a csúcs elhalasztásának lehet olyan üzenete, hogy a médiatörvény körüli viharok miatt valójában az EU-tól származott az ötlet. Egyik forrásunk viszont határozottan állította: a magyar fél fejében „már korábban megfordult a halasztás gondolata", mert tudomásunk volt arról, hogy a Gödöllőre tervezett keleti partnerségi csúcshoz közeli időpontra esett volna a G8-ak franciaországi fóruma.
Lapunk úgy tudja, hogy a magyar EU-elnökség igyekezett maximális rugalmasságot tanúsítani, de már korábban sejteni lehetett, hogy gondok lesznek a csúcstalálkozó időpontjával: ezt eredetileg május 28-ra tervezték, de a grúz nemzeti ünnep miatt Tbiliszi kérte a május 27-ét. Ezzel kapcsolatban viszont jelezték a franciák, hogy ők pont arra a napra tették a G8-ak találkozóját. A magyarok végül javasolták a május 24–25-ét, de ez – pechükre –éppen egybeesett az OECD párizsi ünnepi ülésével.
INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA
Szávay: szerepeljen az új alkotmányban az önrendelkezési törekvések támogatása!
barikad.hu 2011, február 16.
Szávay István (Jobbik) felszólalása az új alkotmány szabályozási elveiről szóló parlamenti vitában.
Az elmúlt húsz évben a kelet-európai szocialista rendszerek összeomlását követően, de főként az elmúlt években tanúi lehettünk annak, hogy elcsatolt területek magyar közösségei egyre hangosabban, egyre világosabban követelik jogaikat. Jogos a részükről, és minden tekintetben támogatandó a magyar állam részéről az, ha az elcsatolt területek magyarsága használni akarja minél szélesebb körben az anyanyelvét, ápolni akarja nemzeti kultúráját, hagyományait, meg szeretné ismerni valós történelmét, és az élet minél több területén szeretné az önigazgatást saját kezébe venni, saját kebeléből választott személyekre bízni.
A Jobbik Magyarországért Mozgalom megalakulásától kezdve feladatának és programjának tekinti az elcsatolt területek magyar közösségeinek támogatását. Mind a 2003-as alapító okiratunkban, mind a 2006-os választási programunkban, mind a 2010-esben szerepeltek erre vonatkozó kitételeket. Engedjék meg, hogy a 2010-es Radikális Változásból idézzek: „A szülőföldön maradást és az anyanyelvű oktatást támogató nemzetpolitikai programunk középpontjában a magyar állampolgárság megadása a jelenlegi határainkon kívül élő magyarok számára, a nemzeti önrendelkezések elérése és a hatékony magyar politikai és pénzügyi támogatás terve áll."
Az elmúlt fél év vonatkozó kormánypárti nyilatkozataiban sokszor találkozhattunk azzal a kifejezéssel, hogy nemzetpolitikai fordulat valósult meg Magyarországon. Ebben mi is megpróbáltuk a részünket kivenni. Ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy ennek, az úgynevezett nemzetpolitikai fordulatnak egyfajta módon az új magyar alkotmányban is meg kell jelennie. Egész konkrétan azt szeretnénk, és azt fogjuk javasolni, hogy az új magyar alkotmány tartalmazzon egy olyan részt, hogy Magyarország támogatja a határon túli magyar közösségek önrendelkezési törekvéseit.
Azért is bízunk abban, hogy e javaslatunk a kormánypártok részéről is támogatásra lel, hiszen vezető kormánypárti politikusok az elmúlt fél évben számos ilyen nyilatkozatot tettek. De hadd kezdjem az Európai Parlament részéről egy nagyon fontos, ide vonatkozó jelzéssel, Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlament néppárti elnöke mondta 2008. 10. 11-én: „Mindig hangsúlyozni kell, hogy az autonómia nem olyan önállóság, amely a kiváláshoz vezet. Ellenkezőleg: ez biztosítja az etnikai kisebbségnek, hogy saját kultúrája szerint, anyanyelvét az élet minden területén használva éljen, és én ezt személyesen mindenkor támogatom." Tehát van egy ilyen jellegű támogatás is e mögött a törekvés mögött.
A kormánypárti képviselők közül engedjék meg, hogy három nyilatkozatot idézzek. Kövér László elnök úr 2010 augusztusában ezt mondta: „A magyar kormány számára elfogadhatatlan, ha egy magyar párt vezetője azzal kérkedik, hogy számára az autonómia nem aktuális."
Németh Zsolt államtitkár úr 2010 augusztusában ezt nyilatkozta: „Egy közösség nem lehet egyenjogú az autonómia biztosítása nélkül." Végül pedig Semjén miniszterelnök-helyettes úr 2010. 07. 26-án tett nyilatkozatát engedjék meg, hogy a figyelmükbe ajánljam, amelyet a Duna Tv idézett: A miniszterelnök-helyettes szerint az autonómiához legalább három feltétel szükséges: a helyi közösség politikai akarata egyfelől. Másfelől olyan politikai szervezetek létrehozása, amelyek az adott nemzet parlamentjében ezt az akaratot érvényre tudják juttatni. Szükséges továbbá az anyaország teljes támogatása. Nos, ezt a teljes támogatást, ezt a kötelezettséget, ezt a feladatot szeretnénk, ha az új alkotmány is megjelenítené, méghozzá abban a formában, hogy „A magyar állam támogatja a határon túli magyar közösségek önrendelkezési törekvéseit."
És engedjék meg, hogy még egy dologra felhívjam a szíves figyelmüket, illetve még egy javaslattal éljek az Önök irányába. Egy nagyon kedves, köztiszteletben álló, volt egyetemi oktatóm hívta fel a figyelmem egy dologra, amit először nem akartam elhinni, hogy ilyen passzust sem a korábbi alkotmány, sem a következő tervezete nem tartalmaz, de valóban így van. Sem a most érvényben lévő, sem a most készülő alkotmány nem utal a magyar nyelvre. Nem utal arra, hogy a Magyar Köztársaság hivatalos nyelve a magyar nyelv.
Mindenképpen fontosnak tartanánk, hogy a következő alkotmány ezt tartalmazza. A nyelvvel kapcsolatban egyébként ebben a koncepcióban csupán a nemzeti és etnikai kisebbségek anyanyelvhasználata kapcsán van kitétel. Ezt természetesen mi támogatjuk, eddig is támogattuk, ezentúl is támogatni fogjuk a hazai nemzeti és etnikai kisebbségek egyéni kollektív jogait és parlamenti képviseletének a megteremtését. A Jobbik Magyarországért Mozgalom ezért azt fogja javasolni, hogy az új alkotmányba kerüljön be szövegszerűen is az, hogy a Magyar Köztársaság hivatalos nyelve a magyar nyelv. Ezt a két javaslatunkat ajánlom szíves figyelmükbe, és kérjük hozzá a megtisztelő támogatásukat!
Beszélgetés Annával – az állampolgárságról
Eredély.ma, 2011. február 18. – Köllő Zsófia
Az elszakított területek magyarságának mostanában az egyik legégetőbb kérdése a magyar állampolgárság ügye. A vélemények azonban megoszlanak: másképp vélekedik az, aki szülőföldjén él, aki külföldön dolgozik, aki Magyarországra települt, másként az idős és másként a fiatal, van aki érzelmi alapon dönt, más a hasznot keresi benne. Arra voltam kíváncsi, hogy Német Anna, interjúsorozatunk alanya mit gondol az állampolgárságról.
-Mit szól ahhoz, hogy egyszerűsített módon juthatunk magyar állampolgársághoz? Beadta már a kérelmet?
-Örülök a lehetőségnek, de még nem sikerült kérelmezni. A kolozsvári konzulátus telefonja folyamatosan foglalt, nem tudtam bejelentkezni. A barátnőm mondta, hogy ő reggel korán odament és sikerült időpontot szerezni. Én nem is bánom, ha itt nem sikerül, mert a bátyáméknál Győrben is be tudjuk adni, és úgy legalább meglátogatom.
-A bátyja Magyarországon élő erdélyiként hogyan vélekedik az egyszerűsített honosításról?
Nagyon haragszik erre a törvényre. Azt mondja, hogy neki tíz évébe telt míg megkapta a magyar állampolgárságot, Magyarországon élt, járta a bevándorlási hivatalt munkavállalási, letelepedési engedély ügyében. Mi pedig rögtön megkapjuk, szinte semmit sem kell tennünk érte.
-Hát igen, ezt a nézőpontot is meg lehet valahol érteni, és is több ilyet hallottam. Olyan rokonom is van, aki bár kint él, még nem kapta meg az állampolgárságot, de azt mondta, már nem is fogja kérni, mert mindenkinek lesz. Az ember nem haragudhat rájuk, mert mégis a rokonai, de több együttérzést várnánk tőlük. A gyerekei milyen véleményen vannak? Ők is kérelmezni fogják?
-A kisebb fiaim valószínűleg igen, de a nagy fiam Angliában él, ő most már az angolt fogja kérni, folyamatban van. Nagyon nehezen adják meg. Pedig évek óta ott dolgoznak a feleségével.
-Végül is érthető, hogy bizalmatlanok a bevándorlókkal. Mégis miért szeretik Angliában, ha ilyen nehezen akarják befogadni?
-Mint mindenki, a munkalehetőség miatt mentek ki. Én is azzal küszködök, hogy munkát találjak, de nem kerül semmi. Ők fiatalok, nem adhatták fel. Mondjuk igaz, hogy a munkát nagyon szigorúan veszik. A menyem beteg volt, de úgy is be kellett járjon dolgozni, nincs betegszabadság. Viszont sokkal biztosabban tervezhetnek és nyugodtabban élhetnek mint itthon. Én is meglátogattam őket, nagyon szép volt, egész napokat barangoltam. Nagyon tudnak vigyázni arra, amijük van: természet értékeik, épületeik, lenne mit tanulni az angoloktól.
HEGEL-ÜGY 2. – „Banális témák": mit jelentett Heltai Péter a Szekunak?
Transindex, 2011. február 18. – M. L. F., S. Z.
A kihallgatásokról készült jelentésekből kitűnik, hogy a most Magyarországon élő médiaszemélyiség kerülte a kényes témákat, több alkalommal mentegette a barátait.
Öt év alatt 17-szer rendelte be a későbbi tévés személyiséget, Heltai Pétert elbeszélgetésre a Securitate (Szeku), amiből a nyilvántartás szerint 28 jelentés született, ám ebből csak 15-öt találtunk meg a bukaresti levéltárban. A kihallgatásokról készült jelentésekből kitűnik, hogy Heltai kerülte a kényes témákat, több alkalommal mentegette a barátait, és érdektelen dolgokat mondott a tartótiszteknek. Ám továbbra sem lehet tudni, hogy a Heltaitól kapott információkat mire és hogyan használta fel a Securitate.
„Nem tudom, hogy miért tette ezt. Még azt sem tartom kizártnak, hogy megzsarolták, és nem önként jelentett, de a rendszerváltás után egyszer sem keresett meg azzal, hogy ez volt, nem mondta el, miért tette" – mondta decemberben a Hírszerzőnek Gáll Tibor Berlinben élő képzőművész, hozzátéve: nagyon elkeserítette, amikor kiderült, hogy az 1980-as években régi ismerőse, Heltai Péter jelentett róla a román állambiztonságnak.
A Magyar Televízió korábbi főszerkesztőjéről, az InfoRádió alapítójáról november végén derült ki, hogy a rendszerváltás előtt kapcsolatban állt a Securitatéval. A botrányt a Berlinben élő, kolozsvári származású képzőművész, Gáll Tibor robbantotta ki, aki az 1980-as években róla készült jelentéseket tartalmazó dossziéban bukkant a „Hegel" fedőnevű informátorra, majd kérte a román állambiztonság iratait kezelő bukaresti levéltártól (Consiliul Naţional pentru Studierea Arhivelor Securităţii – CNSAS) a fedőnév feloldását. A 2010. november 25-i keltezésű okirat szerint a Hegel név Heltai Pétert takarta.
Az iratokban „informátornak" illetve „forrásnak" (románul: informator, sursă) nevezett Hegel kilétét felfedő (szakszóval: dekonspiráló) levéltári nyilatkozat nyilvánosságra kerülése után a Hírszerző magyarországi hírportál és a Transindex a CNSAS-hoz fordult, hogy tisztázza, milyen viszonyban is állt Heltai az 1980-as években a román állambiztonsággal.
A bukaresti archívumtól megkapott hálózati dossziéban szereplő jelentések szerint a későbbi tévés személyiség 1982 és 1987 között állt kapcsolatban a Securitatéval. A két tartótiszt, Rusu Valer és Gavril Neciu az öt év alatt 17 alkalommal találkozott Heltaival, a beszélgetésekről a Szeku nyilvántartása szerint 28 beszámoló készült, igaz, ezekből csak 15 lelhető fel a hálózati dossziéban. Számos jel utal arra, hogy Heltai óvakodott attól, hogy a barátairól terhelő információkat szolgáltasson: rendszerint kerülte a politikailag kényes témákat, az államvédelem szempontjából érdektelen eseményekről számolt be, sőt gyakran megvédte az ismerőseit, hangsúlyozva, nincs kapcsolatuk az ellenzékkel.
„Civilizáltan bántak vele"
„Nagyon nehéz megítélni Hegel tevékenységét, csak a Securitate 1980-as évekbeli működését feltáró történeti kutatás deríthet fényt arra, hogy mire és hogyan használta fel a Hegel révén szerzett információkat" – mondta Piros Simona, a román állambiztonság tevékenységét kutató történész.
A CNSAS által őrzött „hálózati dossziéban" fellelhető, a tartótisztek által készített összefoglalók szerint Heltait 1982. szeptember 29-én azért szervezték be, hogy egy „Kant" néven nyilvántartott célszemélyről – akinek kilétéről még nem tudni –, a romániai szamizdat újság, az Ellenpontok szerkesztésében 1982-ben részt vett Keszthelyi Andrásról, illetve egyetemi évfolyamtársairól szerezzenek minél több információt. A belső használtra készült jelentések arra is utalnak, hogy az elsőéves egyetemistát vélhetően zsarolással – egy 1981-es magyar zászlós, „nacionalista" székelyföldi bulin való részvételre hivatkozva – vették rá az együttműködésre.
Furcsa, hogy miközben 1982 nyarán, ősz elején a Securitate kétségbeesetten próbálta kideríteni, hogy kik szerkesztik az Ellenpontokat – Keszthelyit többedmagával novemberben le is tartoztatták – a szeptemberben beszervezett, de korábban is kihallgatott Heltait csak a következő év januárjában rendelik be először jelentéstételre. A januári beszámolóhoz fűzött kommentár szerint „a forrás alaposan ki lett képezve arra, tudja meg Keszthelyiről, mivel foglalkozik, mik a szándékai, milyen a környezete".
A jelentésből annyi derül ki, hogy Keszthelyi és ifjabb Kányádi Sándor (a kolozsvári költő fia – a szerk.) meglátogatta Heltait, akivel filozófiáról és irodalomról beszélgettek. Keszthelyi távozáskor beszámol neki arról, hogy gondjai voltak az állambiztonsági szervekkel, azonban civilizáltan bántak vele. A jelentés így végződik: „Keszthelyi nem tett említést a szamizdattal kapcsolatos szerepvállalásáról, ezt a forrás más személyektől tudja".
A forró kása
Visszatérő elem a jelentésekben, hogy Heltai igyekezett elterelni a szót a politikai témákról. Amikor 1983-ben egy évfolyamtársnőjéről kérdezik, azt mondja, a diáklány jelen volt 1981-ben azon a Szent Anna-tó melletti táborozáson, ahol az úgynevezett „nacionalista" megnyilvánulás történt, azonban Hegel szerint a politikai jellegű demonstráción nem vett részt. Amikor egy évfolyamtársáról faggatják, azt válaszolja: úgy tudja, a pszichológia iránt érdeklődik, politikai nézeteit nem ismeri. A tartótiszt megjegyzéséből kiderül, a diák iránt azért érdeklődnek, mert „nacionalista-irredenta" anyagokat hozott külföldről.
Keszthelyiről többször is azt jelenti, hogy nincs kapcsolata az Ellenpontok Magyarországra költözött szerkesztőivel, az esküvőjére készül, könyveit árusítja. Kiköltözése után néhány héttel, 1985 februárjában Heltai meglátogatja Budapesten – erről az utazásról készült a leghosszabb, 15 kézzel írott oldal kitevő jelentés, melyet nem Hegel írt saját kezűleg, hanem a tartótiszttel való beszélgetés alapján készült egyfajta összefoglaló az elhangzottakról. Úgy tűnik, hogy a tervezett útról előre tudott a Securitate, erre egy korábbi jelentésben utalás történik. A budapesti út előtti találkozón született jelentés végén a tartótiszt megemlíti a budapesti utat és feladatként jelöli meg egy találkozó előkészítését Tamás Gáspár Miklóssal, valamint Ara-Kovács Attilával.
A jelentés szerint Keszthelyi folytatja a tanulmányait, ösztöndíjat kap, és egy szociológiai vagy néprajzi szótár összeállításán dolgozik. Egy „kisebb buli" során, Heltai szóba hozta a román állambiztonságnak sok bosszúságot okozó – a romániai magyarok elnyomásáról rendszeresen beszámoló, a Ceauşescu-rendszert bíráló – Erdélyi Magyar Hírügynökséget is. A témát Heltai úgy vezette fel Keszthelyi számára, hogy a hírügynökségről a Szabad Európa Rádióból hallott. A barátja szerint elképzelhető, hogy a hírügynökség a már Budapesten élő egykori Ellenpontok-szerkesztő, Ara-Kovács Attila ötlete volt. Ám Heltai szerint Keszthelyi nem ismeri azokat a romániai személyeket, akiktől a hírek származnak, mivel azokat Ara-Kovács rendszeresen, szinte havonta cseréli. Heltai szerint barátja az Ellenpontok másik szerkesztőjével, Szőcs Gézával (az Orbán-kormány jelenlegi államtitkára – a szerk.) sem tartja már a kapcsolatot, mert Szőcs „viselt dolgai korábban kihatással voltak rá". Heltai kétszer is összefutott Ara-Kováccsal Budapesten az utcán, de csak „általános, banális" témákról beszélgettek. A megbeszélt harmadik találkozóra a hírügynökség szerkesztője már nem ment el, mert megbetegedett.
Ebben a jelentésben szóba kerül az Ellenpontok-ügyben 1982-ben letartóztatott, de később szintén Magyarországra költözött Józsa Márta (jelenleg az Magyar Televízió szerkesztője) is, akiről Heltai megjegyzi: ártatlan volt, őt Ara-Kovács, Szőcs és Keszthelyi „csak kihasználta". A szintén kivándorolt Kiss Csabáról, Heltai egykori albérlőjéről és barátjáról a jelentés annyit tartalmaz: anyagi nehézségei vannak, éppen válik, egy biztos, hogy a politika iránt már nem érdeklődik (a román hatóságok 1981-ben őt is kihallgatták a Szent Anna-ügyben).
TGM utópisztikus gondolatai
A budapesti látogatás során Keszthelyivel együtt meglátogatták a magyar fővárosban élő kolozsvári származású filozófust, Tamás Gáspár Miklóst is. A filozófus hidegen fogadta kettejüket: Heltaihoz egyetlen, romániai eseményekkel vagy személyekkel kapcsolatos kérdést sem intézett, mint ahogy Keszthelyi iránt sem mutatott érdeklődést. A jelentésben Heltai kitér arra, hogy Tamás Gáspár Miklós munkáinak közlésétől elzárkóznak a kiadók, nyíltan kijelentve, hogy ellenzéki akciói miatt nemkívánatos személy.
Heltai elmesél egy érdekes történetet a filozófusról: egy 6-7 oldalas recenzióért a szokásos 6-700 forint helyett szokatlanul sok pénzt, 10 ezer forintot kapott – amit Tamás Gáspár Miklós úgy értelmezett, hogy a hatóságok azért segítik, hogy „befogják a száját". Ám TGM-et nem lehet eltántorítani: bár igen magas szintű beszélgetésre hívták, ahol felajánlották, hogy hagyja el az országot, a filozófus ezt elutasította, azt mondván, ő jól érzi magát Magyarországon.
TGM jellemzésekor Heltai Keszthelyit idézi: a filozófust utópisztikus gondolatok foglalkoztatják egy határok nélküli Európáról, egyetemi kurzusai ugyanakkor nagy népszerűségnek örvendenek.
Kockázatos információk
A román állambiztonság számára vélhetően nem túl izgalmas, legfeljebb háttérként használható adatok – melyik fiúnak melyik lánynál van esélye, milyen jó előadó Steiger Kornél filozófus, Ara-Kovácsnak vannak butikos, csencselő barátai, Kiss Csaba a fizika helyett inkább a színházzal foglalkozik – mellett két olyan jelentés van, melyre a beszámolókhoz fűzött kommentárok szerint a tartótisztek felkapták a fejüket.
A Valer Rusuval való első találkozóján Hegel beszámolt egy Józsa Mártával folytatott beszélgetéséről. Józsa egy magyarországi, féllegális szamizdatról mesélt neki, és azt is elárulta, hogy Romániában is voltak ilyen irányú próbálkozások kolozsvári és nagyváradi fiatalok részéről. Józsa név szerint Szőcs Gézát és Kertész Attilát említette, majd kitért arra, hogy a Securitate ez ügyben már kihallgatta. Heltai hozzáfűzi, Józsa és Kertész nagyon jó barátok. (Az Ellenpontok-ügyet erre az időszakra már felderítette a Securitate, az említett személyek szerepe is világos volt.)
Ezt követően Rusu megjegyzi: mivel Józsa Márta folytatja az Ara-Kovács Attilával és Kertész Attilával való „gyanús kapcsolatát, ugyanakkor segíti az előbbiek kapcsolattartását Szőcs Gézával és Keszthelyi Attilával (a szekus rosszul tudta a nevet, helyesen: András), azt javaslom, hogy engedélyezzék Józsa Márta nagyon komoly figyelmeztetését az egység székházában". Józsa a Hírszerzőnek azt mondta, ebben az időszakban számos alkalommal idézték be és hallgatták ki. Úgy emlékszik, 1983 januárjában is volt ilyen figyelmeztetésben része.
Ami a Szekut is meglepte
Piros Simona történész szerint a Securitate működésében jelentős változás következett be az 1980-as évek elején. A kisebbségi-nemzetiségi intézményrendszer visszavágása ellen ugyanis korábban a baloldali nézeteket valló, a Román Kommunista Pártban tevékenykedő magyar értelmiségiek és politikusok inkább a Ceauşescuhoz vagy a Központi Bizottsághoz küldött levelekben tiltakoztak. Az 1980-as évek elején viszont feltűnt egy új generáció, amely a nyílt tiltakozást választotta. Az állambiztonságot meglepte az Ellenpontok nevű nagyváradi szamizdat újság jelentkezése, amely szűk körben terjedt ugyan, de a nemzetközi szervezeteknek és a Szabad Európa Rádiónak köszönhetően viszonylagos ismertségre tette szert.
Az Ellenpontok nyíltan bírálta a rendszert, a Ceauşescu-diktatúra kisebbségpolitikáját, az emberi jogok betartását követelte. Az állambiztonság viszont hónapokig tehetetlen volt, nem tudta, hogy kik szerkesztik, írják. A román titkosrendőrség végül 1982. november 7-én tartóztatta le az Ellenpontok szerkesztőit; többhetes, brutális kihallgatás után házi őrizetbe helyezték őket, de a nemzetközi tiltakozás hatására végül valamennyiük számára lehetővé tették az emigrációt.
Ezt követően a román állambiztonság szorosabb felügyelet alá vonta a társadalmat, a megelőzés lett a kulcsszó. Nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a különböző értelmiségi körökben legyenek forrásaik, a legjelentéktelenebb információmorzsákra is odafigyeltek. Ugyanakkor jelentős nyomás volt a vezetőség felől az alacsonyabb rangú tisztekre, hogy produkáljanak eredményeket, akik igyekeztek is megfelelni az elvárásnak: időnként kiszínezték a jelentéseket, felnagyították a különféle információk jelentőségét.
Szőcs Géza, a Securitate embere?
A másik jelentés, amire felkapta az állambiztonság a fejét, a Gáll Tiborról szóló 1985. decemberi keltezésű dokumentum, mely szerint Heltai és Gáll egy szegedi egyetemi hallgatók által tervezett történeti folyóiratról beszélgettek. Az egyik tiszt által összeállított dokumentum szerint Gáll a találkozón azt mondta, hogy a szegedi fiatalok szeretnének romániai írásokat is közölni, és ehhez szerzőket keresnek a kolozsvári egyetem történelem szakos hallgatói között. Mivel ennél többet Gáll nem mondott, a tartótiszt arra utasította Heltait, hogy vegye fel ismét a kapcsolatot képzőművésszel, és kérdezze meg, milyen profilú lesz a szegedi történeti folyóirat. Ám erről több jelentés nem született.
A jelentésekhez fűzött kommentárok szerint a tartótisztek újabb és újabb feladatokat róttak ki Heltaira. Többnyire megelégedtek azzal, hogy továbbra is figyelje Keszthelyit, próbáljon minél többet megtudni Ara-Kovácsról vagy TGM-ről. Ugyanakkor 1985-től egy újabb feladat is megjelenik a megjegyzésekben: terjeszteni kell ellenzéki körökben, hogy Szőcs Géza és Keszthelyi a román hatóságok ügynöke. Heltai például Budapesten megkérdezte Keszthelyitől, hogy vajon nem azért hagyják Szőcsöt békén a hatóságok, mert a Securitate embere? Keszthelyi azt válaszolta, nem hisz benne, csak arról lehet szó, hogy Szőcs egy ismert, Herder-ösztöndíjas költő.
„Értem jöttek"
„Felütötték, kiszínezték ezeket a beszámolókat. Soha semmiféle felkészítés nem volt, nem állítottak rá senkire. Pontosan tudták, hogy mikor hol voltam, kivel beszéltem, ez alapján időnként – meg kell mondanom, elég szertelenül – beidéztek és kihallgattak. Ha nem mentem, ők jöttek értem, nem tudtam megszabadulni tőlük" – mondta Heltai a Hírszerzőnek, hangsúlyozva, hogy átköltözéséig nem is ismerte Szőcs Gézát.
„Amikor 1987-ben áttelepültem Magyarországra, magam mögött akartam hagyni az egész borzalmat. Nem volt egy könnyű pillanat, amikor 2009-ben belenézhettem a hálózati dossziémba" – magyarázta Heltai, hogy az elmúlt 23 évben miért nem beszélt arról, milyen viszonyban állt a Securitatéval.
„Miután megnéztem az anyagomat, úgy gondoltam, hogy nekem tisztáznivalóm csak az egykori és jelenlegi barátaimmal van, velük meg is beszéltem a dolgot." Heltai szerint ő a szekusokkal való találkozókon csakis olyan dolgokat mondott, ami köztudomású volt, amit előzőleg hallott a rádióban, továbbá igyekezett érdektelen dolgokról „fecsegni".
„Tudom, hogy senkinek nem ártottam, senkinek nem okoztam kellemetlenséget. Azokért a saját kezűleg írt kihallgatási jegyzőkönyvekért vállalom a felelősséget, a szekusok beszámolói és kommentárjai az ő írói munkásságuk része. Amennyiben az anyag csak arról szól, amit én magam írtam, a szekusok magyarázatai nélkül bizonyosan egészen más megvilágításba kerül" – hangsúlyozta Heltai Péter.
„Információértéke nagyon csekély"
„Nem feltétlenül a Szeku műve, hogy Heltai ismeretlenül is felkeresett ismert erdélyi embereket budapesti utazása alatt" – mondta Keszthelyi András, miután megmutattuk neki az őt is emlegető beszámolókat. „Aki kijött látogatóba, igyekezett minél többekkel találkozni, akár ismeretlenül is, cserében meg mesélt arról, hogy mi van otthon. Ez szerintem jellegzetes emigráns szindróma, nem kell hozzá feltétlenül a Szeku."
Keszthelyi azt mondta, az egyik kihallgatása alatt a szekusok egy olyan információval álltak elő, amit csak barátja, Heltai tudhatott róla. „Megkérdeztem Pétert, aki azt válaszolta, hogy őt is kihallgatták az állambiztonságiak, és muszáj volt valamit mondania. Onnantól kezdve óvatosabb voltam vele" – mondta.
Kiss Csaba színházi rendező Heltai barátjaként, későbbi lakótársaként több jelentésben is név szerint szerepel. Kiss szerint a CNSAS-től megkapott, a Heltaival való szekus találkozókról készült beszámolók, valójában jegyzőkönyvek információértéke nagyon csekély, közismert tényeket, sajtóban is megjelent, mindenki számára hozzáférhető információkat tartalmaznak – mintha olyan személytől származnának, akit megzsaroltak valamivel, de semmilyen igazán fontos dologról nem tud vagy nem akar beszélni. Ezek a jegyzőkönyvek tartalmilag Heltai Péter mellett tanúskodnak.
„Ha végigelemezzük a 'jelentéseket', azt tapasztaljuk, hogy Hegel sok barátját lebuktathatta volna, ha készülő 'kitelepülési' névházasságuk fiktív voltát felfedi. Heltai tudta ezeket, de nem tett még csak célzást se" – mondta Kiss Csaba. Szerinte hasonló „stratégiával próbálták megúszni a beidézett vagy, erőszakkal bevitt erdélyi fiatalok a Securitate kihallgatásait.
„Ez vonatkozik a leghosszabb, kézzel írt 15 oldalas budapesti jelentésre is, amelyből egyetlen épkézláb terhelő információ sem olvasható ki senkire nézve, ami eléggé furcsa egy ellenzékiekre 'ráállított', fedőnévvel ellátott, ételjegyekkel és kínai tollakkal honorált 'informátortól' – mondta Heltai egykori lakótársa. Kiss meg van győződve, hogy amikor a „jelentések" birtokosai végre nyilvánosságra fogják hozni a náluk lévő teljes szövegét – és nem csak kontextusból kiragadott, tendenciózusan értelmezett mondatokat ismerhet meg a közvélemény– akkor ez
utólag Heltainak is igazságot fog szolgáltatni.
Olosz Gergely: „Nem elegendő a mozdonyt javítgatni"
Krónika, 2011. február 18. – Gyergyai Csaba
A romániai magyar közösséget versenyképessé kell tenni, ehhez pedig a magyar szervezetek összefogására van szükség – jelentette ki az RMDSZ elnöki tisztségére pályázó Olosz Gergely. Szerinte Markó Béla vagy Kelemen Hunor nem a váltás, nem a megújulás embere; ha a tényleges váltást szorgalmaznák, akkor az már megtörtént volna, vagy legalábbis elkezdődött volna. „Akkor nem lenne a magyar közösségben csalódottság érzése, nem beszélhetnénk a politikától való elfordulásról, nem lenne bizalomhiány, nem alakulnának új pártok" – fogalmazott a Krónikának adott interjújában a 34 éves háromszéki politikus.
Már az RMDSZ elnöki tisztségére történő jelölés feltételeinek megteremtése sem bizonyult sétagaloppnak az ön számára. Az RMDSZ történelmi Máramaros területi szervezete az egyetlen, amely úgy döntött, támogatja indulását. Esélyeit tekintve nem tartja sokatmondónak, hogy saját szervezete, a háromszéki sem önt támogatja?
– Nem tudom, mire gondol, amikor nehézségeket emleget. Három nap alatt gyűlt össze közel hétezer támogató aláírás a jelölésemhez, valamint két RMDSZ-platform döntött támogatásomról. Ami meg a területi szervezetek ajánlásait illeti, azért jó, ha nem hallgatjuk el a történteket. Jóval azelőtt elindították ezeket a területi összejöveteleket, mielőtt a jelölések lezárultak volna. S ha jelentkezett volna negyedik vagy ötödik jelölt, akkor hogyan érvényesül az esélyegyenlőség, a szervezeti demokrácia? Arról nem is beszélve, hogy néhány összejövetelre meg sem hívtak. Azt nem is emlegetném, hogy nem egy területi szervezetnek meglehetősen egyértelmű központi, vezetői akarattal kellett számolnia. Ez olyan eseménysor volt, amit talán legjobb lenne elfelejteni. Persze másfelől a dolog érthető, hiszen az RMDSZ szervezet, most szembesül először egy tényleges belső választási helyzettel, s ha valaki az egyéni akaratérvényesítéshez szokott, az nehezen enged a demokratikus játékszabályoknak.
Miért nem kívánt konzultálni előzetesen a szövetség Kovászna megyei szervezetével arról, hogy megpályázza a szövetség elnöki tisztségét?
– Nem tudom, hol gerjednek ezek az álhírek. Persze hogy tudtak az indulásomról.
Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki elnöke úgy fogalmazott, a harmincévesek nemzedéke még túl fiatal egy országos szintű politikai szervezet vezetéséhez, míg Antal Árpád, a szövetség sepsiszentgyörgyi szervezetének az elnöke érzelmi zsarolással vádolta önt, néhány napja pedig úgy nyilatkozott, nem tudna este nyugodt lelkiismerettel lefeküdni, ha a magyar közösséget egy olyan ember kezére kellene bízni, aki korábban nemzetbiztonsági hatáskörbe tartozó hatóság élén dolgozott.
– Most akkor nevessek, vagy essek kétségbe? Ilyen logika alapján egyetlen kormányzati szerepet vállaló politikus sem alkalmas az RMDSZ elnökségére, még Markó Béla jelenlegi elnök sem, hiszen miniszterelnök-helyettesi tisztséget tölt be. Ugyanakkor kormányzati szerepvállalásaimat az RMDSZ megbízásából teljesítettem. Érvet, ürügyet, kifogást bárki találhat bármivel kapcsolatban. Az ilyen mellébeszélés jellegű kifogásokkal el lehet takarni az igazi szándékokat. Felelős politikusnak tartják magukat, és azt vártam volna, hogy véleményt mondjanak a programomról. Érveljenek, mutassák meg, hogy más jelöltek programja miben jobb. Azt üzenem nekik, hogy ne aggódjanak a korom miatt, s feküdjenek le nyugodt lelkiismerettel. Egyébként szívesen állok a rendelkezésükre, hogy tájékoztassuk egymást a tennivalókkal kapcsolatos nézeteinkről.
2008 októberében, a Tăriceanu-kormány idején lemondott az Országos Energiaszabályzó Hatóság (ANRE) éléről, miután a központi sajtóban megjelent, az intézmény alkalmazottainak bérezéséről szóló cikksorozat nyomán a feddhetetlenségi ügynökség vizsgálatot indított ön ellen vagyongyarapodása miatt. A bukaresti sajtó akkor arról beszélt, az Ön által irányított intézmény évente több millió eurónyi bérkiegészítő juttatásokat osztott szét alkalmazottainak. Mindez nem jelent kedvezőtlen ajánlólevelet egy pártelnökaspiráns számára?
– Nézze, ha kész tényként kezelné mindazt, amit közéleti-politikai szereplőkről összevissza beszélnek a médiában és a mindennapokban, akkor arra a következtetésre jutna, hogy ez az ország már nem is létezik. Ha egy vállalkozó sikeres, akkor mindjárt kitalálják, hogy illetéktelenül gazdagodik, s ezt a véleményt kiterjesztik a többi vállalkozóra is. Így van a politikusokkal is. Nyilván vannak gyanús helyzetek, vannak vizsgálatok. Azok vagy bebizonyosodnak, vagy nem. Az én esetemben semmiféle visszaélés, szabálytalan gazdálkodási gyanú nem igazolódott be, alaptalan rágalomnak bizonyult. A közszereplő mindig reflektorfényben van, ezt tudomásul kell venni, ehhez alkalmanként hozzátartoznak a vádak, a rágalmak is, adott esetben a vizsgálatok is, tudni kell azokat elviselni. Egy elnökjelöltségi kampányban több vád is elhangzik, az ellenfelek megpróbálnak fogást találni. Hadd keresgéljenek, mindenki arra pazarolja az energiáját, amire akarja. Én azt mondom, hogy célszerűbb a tennivalókra, a programokra, a romániai magyarság gondjainak megoldására, az ezzel kapcsolatos egyeztetésekre koncentrálni.
Amikor bejelentette, hogy nem pályázza meg ismét a képviselőház frakcióvezetői tisztségét, egyúttal kemény szavakkal bírálta a saját választóitól, valamint a magyarországi és a világban élő magyarságtól eltávolodott RMDSZ-vezetést. Úgy nyilatkozott, az RMDSZ az elmúlt húsz évben visszahúzódó és tartózkodó volt, véleménye szerint a kis lépések politikája „évszázadokra halaszthatja" a magyar érdek érvényesítését. Nem ez a vehemens kritika játszhatott közre abban, hogy képviselőtársai már nem támogatták volna a frakcióvezető-választáson?
– Az, hogy az RMDSZ az utóbbi években eltávolodott választóitól, a szervezet és vezetősége iránti társadalmi bizalom alapos megcsappanásával járt. Ez nem vehemens kritika, hanem kézzelfogható, tapasztalható társadalmi tény. Aki az ilyen ténymegállapítást kritikának véli, az nem tudja, hogy hány óra van, nem a magyar közösség helyzetét veszi alapul, hanem saját vezetői szerepének fogságába esik. Az úgynevezett kis lépések politikájáról sok vita folyt, nem én vagyok az első, aki ezt mondom. Szerintem a véleménykülönbségek sokkal inkább abból adódnak, hogy vannak, akik tényleges szemléleti-gyakorlati váltást akarnak, és vannak, akik a dolgokat az eddigi mederben terelnék tovább, legfeljebb valamiféle szervezeti kozmetikázást, újabb szerepleosztást tartanak szükségesnek. Én egyértelműen a lényeges szemléleti-gyakorlati váltást szorgalmazom, és ebben korántsem vagyok egyedül.
A napokban Markó Béla is egyértelművé tette: nem önt, hanem Kelemen Hunort támogatja az elnökjelöltek küzdelmében.
– Hogy vannak, akik nem támogatnak? Persze hogy vannak, ez természetes. Ideje félretenni a mellébeszélést. Ha Markó Béla elnök úr vagy Kelemen Hunor a tényleges váltást szorgalmazná, akkor már megtörtént volna, vagy legalábbis elkezdődött volna. Akkor nem lenne a magyar közösségben csalódottság érzése, nem beszélhetnénk a politikától való elfordulásról, nem lenne bizalomhiány, nem alakulnának új pártok! Persze hogy nem támogatnak ők, hiszen nem a váltás, nem a megújulás emberei. Ez nem baj, van ilyen a politikában. Aki elolvassa a honlapomon megtalálható programomat, könnyen belátja, hogy korántsem csak az én személyes esélyemről van szó, hanem a változás esélyéről.
Korteshadjárata során találkozott Orbán Viktor miniszterelnökkel és Tőkés László EMNT-elnökkel is, ugyanakkor felrótta az RMDSZ-nek, hogy egyenlő távolságot tart fenn a jobboldali és az előző, balliberális magyar kormányokkal szemben. Arra viszont nem emlékszünk, hogy annak idején nyíltan bírálta volna például a Gyurcsány-kormány határon túli politikáját. Az ön irányítása alatt miként alakulna az RMDSZ és a Fidesz–KDNP-kormány viszonya?
– Miért nem bíráltam nyilvánosan is korábban a Gyurcsány-kormányt? Elnézését kérem, lehet, hogy ön nem tudja, hogy én már akkor felvállaltam jobboldali nézeteimet, és ennek a nyilvánosság előtt is hangot adtam, amikor egyes vezetők még az egyenlő távolságtartás politikáját hirdették. Az én kapcsolatom a magyarországi jobboldallal nem konjunkturális jellegű. Magánemberként és politikusként is jó viszonyt ápolok velük. Az RMDSZ vezetése „egyenlő távolságtartást" szokott emlegetni. Az „egyenlő" kifejezést még csak-csak értem, bár nem értek egyet vele, de a „távolságtartás" kifejezést végképp nem. Miért kell nekünk erdélyi magyar közösségként, szervezetként távolságot tartanunk? Vagy ez csak képzavar? Vagy valami egyebet akar kifejezni? Valamilyen saját kis játékot akarunk itt őrizgetni, s azért kell a biztonságos távolságtartás? Szerintem ideje lenne felébredni: elindult egy összmagyar integrációs folyamat, aki most távolságtartásról beszél, az lemaradt néhány kottaoldallal, s a zenekar más indulót fúj. A politikában vannak eszmék, érdekek, kihívások, esélyek... azt kell megnézni, hogy ki lehet mindezekben a számunkra fontos szövetséges. A FIDESZ–KDNP-szövetségben nemcsak a kétharmadot kell nézni, hanem a szövetség által megtestesített eszmekört, érdekrendszert, programot. Aki távolságtartásra törekszik, az kiszállt a játékból. Ezt saját magával megteheti, de a romániai magyar nemzeti közösséggel aligha. Én a jelenleginél sokkal pragmatikusabb viszonyra, tényleges együttműködésre törekszem.
Ellenjelöltjeihez hasonlóan ön is szorgalmazza az együttműködést az RMDSZ-szel rivalizáló magyar szervezetekkel. Hogyan viszonyul az EMNT által bejelentett pártalapításhoz, megpróbálta erről lebeszélni Tőkés Lászlót, mint ahogy azt Kelemen Hunor és Eckstein-Kovács Péter tervezi? A jövő évi helyhatósági és parlamenti választások tekintetében lát-e együttműködést erdélyi magyar–magyar szinten?
– Többről van szó, mint szorgalmazás, az együttműködést meg kell teremteni. A mai Európa az egyeztetésekről szól, olyanok is leülnek egymással tárgyalni, akik korábban ezt el sem tudták képzelni. Nem az egyéni ambíciók diktálnak, hanem a kihívások, aki nem lesz versenyképes, az nem fogja túlélni a kihívásokat. Csődbe juthatnak nemcsak cégek, bankok, hanem országok, közösségek, s persze szervezetek és intézmények is. Kiindulni csak abból lehet, hogy a romániai magyar közösséget versenyképessé kell tenni, minden további tennivaló ebből vezethető le. Ez csapatjátékot kíván, s a csapatjáték csak akkor eredményes, ha a játékosok helyzetbe hozzák egymást.
Van-e alapja azoknak a mendemondáknak, miszerint átigazolna az újonnan alakuló erdélyi magyar pártba, vagy ezt csak ellenfelei terjesztik önről?
– Az ellenfeleim sok mindent terjesztenek, ezen egy választási versenyben nem kell meglepődni. Engedje meg, hogy az ellenfeleimről én ne terjeszszek semmi rosszat. Kérdése kapcsán nem hangsúlyozhatok egyebet, mint az előbb említett együttműködés szükségességét. Nem az egyéni pályák a fontosak.
RMDSZ-elnökként támogatná-e az SZNT által életre hívott Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés régóta tervezett, de a szövetség jelenlegi vezetősége által ellenzett öszszehívását? Együtt kíván-e működni a Magyar Polgári Párttal és a független képviselőkkel az önkormányza-tok szintjén?
– Nagy divat az összehívás, a közös nyilatkozat, a szimbolikus politizálás. Ezt egyáltalán nem értékelem le, de önmagában kevés. Minden romániai magyar ember véleményét fontosnak tartom, és minden együttműködési formát, módot támogatok, amelynek pragmatikus tartalma van.
Programjában úgy fogalmaz, ma az RMDSZ olyan vonatszerelvényhez hasonlít, amelynek a mozdonya vágtat előre, egyre hangosabban próbál sípolni, a vagonok pedig sorra lemaradnak, mi több, más vágányokra térnek. Elnökként hogyan próbálná reformálni a szervezetet? Milyen RMDSZ-t akar?
– A szóképet azzal folytattam, hogy nem elegendő az elöl vágtató mozdonyt javítgatni. Ki kell jelölni a pályaudvart, s újra össze kell állítani a szerelvényt. Olyan szemléleti-gyakorlati változásra van szükség, amely révén helyreállhat a bizalom a romániai magyar közösség és a szervezet közti viszonyban. Csak olyan szervezeti reformnak van értelme, amely a bizalomteremtést is magában foglalja. Megtervezni és elindítani ez utóbbit kell. Erről szól a programom, amely elsősorban egy partnerekre, társakra váró, újszerű, közösségijövő-építő kezdeményezés. Milyen RMDSZ-t akarok? A kérdésen kétféle módon is javítani érdemes. Talán célszerűbb úgy kérdezni, hogy milyen RMDSZ-t akarunk. Erről beszélni, vitázni kellene, s nem csak szervezeti vezetői körben. Semmiképp sem körkörös szerepcserékben – ahogyan régebben mondták: „káderrotáción" – kell gondolkodni. A kérdésen azonban egyéb szempontból is igazítani kell. Szerintem azt kell kérdezni, mi, akik itt élünk, milyen romániai magyar nemzeti közösséget akarunk? Az RMDSZ 1990-ben ezzel a kérdéssel indult. Ma miért csak magával a szervezettel törődik, s közben a romániai magyar közösségről szépszerével nem is beszél? A szervezetet a társadalmi igényhez kell igazítani, s a társadalmi igényt ma nagy kihívások diktálják: válság, globalizációs kihívások, összmagyar integráció mint lehetőség. Új témák, feladatok sora merül fel: a családok helyzete, munkaerő-piaci esélyek, társadalmi szolidaritás, értékrendszerek erősítése, oktatás, a helyi, a térségi és a nemzeti azonosság erősítésével kapcsolatos kihívások. S még sok más. A magyar közösség társadalmának építése nem merülhet ki a szűkre szabott érdek-képviseleti munkában, a kisebbségi lét őrzésében, konzerválásában. Ezért beszélek szemléleti-gyakorlati váltásról.
Hogyan változtatna a szövetség működési szerkezetén annak érdekében, hogy az RMDSZ reprezentatív fórumaiban egyaránt helyet kapjanak a szórvány, a Partium és a Székelyföld képviselői?
– Meglátásom szerint nem felülről kell ráerőszakolni a területi szervezetekre a szűk körű döntéseket, és szakítani kell azzal a gyakorlattal, amit több ízben alkalmaztak az elmúlt időben az RMDSZ egyes vezetői, hogy szembeállították a Székelyföldet a Partiummal vagy a szórvánnyal. A mi erőnk az egységben van. Abból kell kiindulni, hogy teljesen mások az igények Kolozsváron, mint Csíkszeredában, Aradon vagy Galacon, és különböző prioritások vannak Szatmárnémetiben és Sepsiszentgyörgyön. Ezeknek az igényeknek kell érvényesülniük a döntésekben, és nem fordítva. A mi érdekünk az, hogy a közösségünk erős és versenyképes legyen, hogy a magyarok nyerjenek.
Honosítás: nem mindennapi élettörténetek az erdélyi külképviseleteken
Krónika, 2011. február 18.
Több filmforgatókönyvnek is témául szolgálhatnak azok az élettörténetek, amelyekkel a Magyar Köztársaság erdélyi külképviseleteinek, illetve a szükséges iratcsomók összeállításában segédkező demokrácia-központok munkatársai találkoztak januártól, amikortól igényelhető a könnyített honosítás. Nem kevésbé érdekesek a magyar származást igazoló okiratok sem.
„Filmbe illő esetnek lehettünk tanúi néhány héttel ezelőtt, amikor Ibi néni, aki 1930-ban született, papírjaival együtt behozott egy régi fényképet" – idézte fel a Krónika megkeresésére Balogh György, a Magyar Köztársaság csíkszeredai főkonzulátusának ügyvivője, akit arról faggattunk, hogy milyen érdekes, vidám, illetve szomorú élettörténetekkel találkoztak, amióta beindult a könnyítetthonosítás-igénylési roham a külképviseleten. A Balogh által említett fényképen Ibi néni (Szabó Ibolya) szerepel 10 éves korában egy bevonuló, ragyogó arcú magyar katona ölében. „Rendkívül spontán fotó, olyan érzése van az embernek, ha ránéz, mint a II. világháború után elhíresült Csók című képet nézve – az a fotó akkor készült, amikor az amerikai tengerészgyalogosok, meghallva a hírt, hogy véget ért a háború, spontán módon megcsókoltak fiatal lányokat az utcán. – Ezen a képen is ez az érzés látszik" – mesélte az ügyvivő.
A történet csattanója azonban az, hogy az Ibi néni papírjait újra áttekintő Böhm Dávid konzul jobban megvizsgálva a fényképet rácsodálkozott, hogy a fotó saját nagyapját ábrázolja, aki Erdélyben tartózkodott a bevonuláskor. A felismerést követően Böhm felhívta édesanyját, elkérte a létező összes korabeli fényképet, nagyapja katonakönyvét, amelyek mind azt igazolták, hogy a székely ruhás kislányt valóban Böhm Dávid konzul nagyapja tartotta a kezében. „Ez egy olyan történet, ami azt jelzi, hogy itt személyes találkozások is vannak, nem csak akkor, most is. Most összenő az, ami összetartozik – erről szól ez a történet, s akik egyszer találkoztak, újra találkozhatnak" – összegezte Balogh György ügyvivő.
Noha a hivatalos ügycsomóhoz nem kötelező régi iratokat, fényképeket csatolni, Ibi néni a magyarországi munkatársaknak küldte a fotót. „A fénykép hátán ez a felirat szerepelt: sok szeretettel küldöm Budapestre azoknak a köztisztviselőknek, akik ezzel az üggyel foglalkoznak, hogy lássák, mi volt itt ezelőtt" – mesélte Balogh.
Az ügyvivő elmondta, nap mint nap hoznak be az emberek korabeli dokumentumokat, fényképeket, bizonyítványokat, amelyeket csak úgy lehetne méltóképpen archiválni, ha ezzel egy külön apparátus foglalkozna. „1916-os népfelkelési igazolványok, 1861-ből katonaelbocsátó irat, ami bizonyítja, hogy az illető 12-13 évig katona volt, tehát biztos, hogy 1848-ban is szolgált. Emellett számos megható levél és levélrészlet is érkezik be" – ecsetelte az ügyvivő.
Regényes sorsok Kolozsváron is
Nagyon sok különleges esettel, élethelyzettel találkoznak a kolozsvári főkonzulátus alkalmazottai is, a megható történetek gyakran megpróbáltatások elé állítják a hivatalnokot, hogy a törvény adta lehetőségek között, de a legnagyobb empátiával végezze feladatát – fogalmazta meg a Krónika megkeresésére Szűcs Zoltán konzul, aki egy nyolcvanas éveiben járó tanár megindító történetét osztotta meg lapunkkal. Az idős férfi Budapesten született, a szüleinek nyoma veszett a világháború forgatagában, ő árva maradt és a jelenlegi Románia területére sodródott. Utcagyerekként kóborolt, majd nevelőotthonba került. Magyarországról örökbe fogadó szülők jelentkeztek érte, ám végül mégsem került a magyar családhoz. A hatvanas években Romániában anyakönyvezték, az irataiban az szerepel, hogy apja-anyja és születési helye ismeretlen.
A korábban magyar, valamint román nyelvet és irodalmat tanító férfi a konzulátus tájékoztató fórumán vetette fel első alkalommal, hogy ilyen körülmények között nem tudja teljesíteni a honosítási törvény által támasztott feltételeket. Szűcs Zoltán elmondta, hosszasan beszélgettek, a kolozsvári férfi hangsúlyozta, hogy szimbolikusan, érzelmi okokból igényelné a magyar állampolgárságot, hogy mint annyian a korosztályából, ő is magyarként haljon meg, viszont úgy tűnt, erre nem lesz lehetőség. Végül a családi iratok között előkerült egy budapesti örökbefogadási szándéknyilatkozat, ennek az okmánynak a hátán szerepelt egy mondat, hogy mikor és hol született az örökbe fogadandó kisgyerek. Ez alapján bizonyított, hogy az idős tanár Budapesten született, a honosításának tehát nincs semmilyen akadálya – mondta el a konzul.
Kiállítás készül
Eközben a csíkszeredai demokrácia-központ munkatársaiban már meg is született az ötlet, miszerint kiállítást szerveznek azoknak az iratoknak a másolataiból, amelyekkel a hozzájuk fordulók igazolják magyar származásukat. Fénymásoltak már korabeli cserkészigazolványt, esküigazolványt, 1938-ban kiadott jogosítványt, zsold-, illetve cselédkönyvet, 1956-os vitézilovagrend-igazolványt, állampolgársági bizonyítványt is – részletezte lapunknak György László, a központ önkéntese.
Félnek a csángók
Szomorú és vidám történetekkel egyaránt találkoznak a sepsiszentgyörgyi demokrácia-központ munkatársai is a honosításhoz szükséges iratcsomó összeállítása során. Nemes Előd, a sepsiszentgyörgyi központ ügyvezetője elmondta, számukra a legmegdöbbentőbb az volt, amikor kiderült, Csángóföldön még mindig félnek a hatóságoktól, attól hogy megtorlásban lesz részük, ha magyarságukat vállalják. A Forrófalváról származó, Sepsiszentgyörgyön élő család minden tagja igényelte a magyar állampolgárságot, azonban a szülőfaluban maradt testvérek közül csak egy élt a lehetőséggel, ő is csak egyedül, a felesége és gyereke számára már nem kérte a honosítást. A forrófalvi férfi felhívta a figyelmet, hogy a magyar anyakönyvi iratait nehogy hazaküldjék a falujába, mert akkor megtudja a postás, a pap és a rendőr, hogy magyar állampolgárságot kapott. A dokumentumokat a sepsiszentgyörgyi testvérnek fogják postázni.
Nemes Előd elmondta, kiderült, hogy a kilencvenes évek elején már nagyon sokan próbálkoztak, hogy visszaszerezzék a magyar állampolgárságot, összeállították a dokumentumokat, majd megkapták az elutasító választ, hogy lakhely nélkül nem jár az állampolgárság. Ezeket „a sokszor pimasz hangvételű" elutasításokat viszik be most a demokrácia-központba, elpanaszolják, hogy húsz évet kellett várniuk, amíg most végre megkaphatják az őket megillető magyar dokumentumokat. Általában régi magyar keresztlevelekkel, magyar iskolai értesítőkkel igazolják a magyar eredetet, kevés a honvédkönyv, de például egy 1943-ban kiállított nyilas elismerő oklevél is előkerült, amit elfogadtak, hiszen rajta volt a magyar hivatalos pecsét, tájékoztatott Nemes Előd. Megható a nyolcvan év feletti idős emberek hozzáállása, akik azért igénylik a magyar állampolgárságot, hogy „magyarként haljanak meg". Aki már nem tud bemenni a demokrácia-központba, a gyerekét küldi, hogy intézze helyette a honosítási papírokat. Egy 1943-ban született hölgy a demokrácia-központban tudta meg, hogy ő élete első két évében már volt magyar állampolgár, ettől annyira meghatódott, hogy azután ötpercenként sírva fakadt, mesélte a központ ügyvezetője. Egy másik hölgy – arra utalva, hogy a demokrácia-központokban is alá lehet írni az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzését támogató íveket – „Hol lehet aláírni Tőkést?" felkiáltással rohant be, meglehetősen zavarba hozva a központ munkatársait. Nemes Előd elmondta, január óta több mint háromezer kérelmező fordult meg a demokrácia-központban, ötszáz iratcsomót véglegesítettek.
Csabából Decebal
A marosvásárhelyi irodában már hetek óta nem számít különlegességnek az, amikor egy-egy román ajkú, de magyarul is beszélő személy fordul tájékoztatásért. Olyan román nemzetiségű személy is akadt, akit a nagymamája kísért el a Klastrom utcai demokrácia-központba, mert ő nem beszéli a magyar nyelvet. „Az ilyeneket kénytelenek vagyunk eltanácsolni, hisz nem jogosultak az állampolgárságra" – mondta el lapunknak Kali István irodavezető. Volt viszont arra is példa, amikor a Decebal keresztnévre hallgató középkorú férfi kikérte magának: apja-anyja magyar, és ő is annak született, becsületes neve pedig Csaba, csak hát annak idején az anyakönyvi hivatalban így románosították. „Természetesen ez a személy is, mint sok más, élni kíván az állampolgársági törvény adta viszszamagyarosítás lehetőségével" – számolt be az esetről Kali. A vásárhelyi EMNT statisztikájában az állampolgárságot igénylő legidősebb személy 94 éves, a legfiatalabb alig kéthetes.
Magyarab igénylő
Sok érdekes vagy megható esettel találkoztak a nagyváradi demokrácia-központ vezetői is az utóbbi néhány hétben – mondta el a Krónikának Nagy József Barna, a központ irodavezetője. Legutóbb például egy 91 éves nénihez szálltak ki otthonába Biharra, mivel ő maga már nem tud utazni. A hölgy most harmadjára lesz magyar állampolgár, 1920-ban ugyanis annak született, majd Észak-Erdély ideiglenes visszacsatolásakor néhány évre újra az lett, 1945-ig. Most azt mondja, szeretne magyar állampolgárként meghalni – meséli az irodavezető. Egyébként, mint mondja, elsősorban az idősebbek kérnek náluk segítséget a honosítás kérelmezéséhez, ezért leggyakoribb, hogy valaki az 1940 és a 45 közötti állampolgársági igazolványával bizonyítja jogosultságát. Ám a spektrum igen tág, és mint Nagy József Barna megjegyzi, most kezd kiderülni, milyen sokan megtartották a magyar világból származó családi dokumentumaikat. Az iskolai bizonyítványokból, ellenőrzőkből, vasúti igazolványokból, katonakönyvekből kiállítást is szeretnének nyitni később – persze csak akkor, ha a dokumentumok tulajdonosai szívesen kölcsönadnák ezeket. Olyan is volt már, aki pálinka- vagy bormérési engedélyével igazolta magyar származását – meséli az irodavezető.
Az eddigi legkülönlegesebb eset, amivel a nagyváradi demokrácia-központban találkoztak, egy olyan házaspáré, amelyben a feleség csángó, a férj pedig Szíriából érkezett, és az úgynevezett magyaráb törzsből származik – ez a népcsoport mintegy 500 évvel ezelőtt vándorolt ki Észak-Afrikába, és bár magyar identitását nem őrizte meg az évszázadok alatt, sokan közülük sejtik, hogy rokonai a magyar nemzetnek – magyarázza az irodavezető. A férfi Nagyváradon végezte el az orvosi egyetemet, és itt is dolgozik, most pedig honosítását kérné. A nemzetpolitikai államtitkárság közlése értelmében csak egy igazoló okiratra van szüksége arról, hogy valóban magyaráb származású, és el is indulhat a procedúra – azóta a férfi a dokumentumot meg is szerezte. Román nemzetiségűek is szép számmal jelentkeztek Nagyváradon – mondja Nagy József Barna. Kifejti: természetesen ők is kérhetik honosításukat, de csak akkor, ha valamenynyire beszélnek magyarul, ezt azonban nem a demokrácia-központ, hanem az illetékes hivatal ellenőrzi majd. A vegyes házasságok esetében persze általában ez nem probléma, hiszen ott a román fél is sok esetben többé-kevésbé beszéli a magyart.
„Olyan többméteres díszoklevelekkel is találkoztunk, amelyeket anno az Osztrák–Magyar Monarchia hivatalnokai állítottak ki. Volt például egy 2×3 méteres, díszített, főerdészi kinevezés, vagy olyan katonai kitüntetés is, amelyet maga Nagybányai Horthy Miklós láttamozott" – tájékoztatott Veres-Kupán Enikő, a szatmárnémeti központ vezetője. Emellett számtalan katonakönyv, első világháborús hadikitüntetés, rendfokozat, csendőrigazolvány, kinevezés, megbízólevél, iskolai oklevél kerül elő a szatmári otthonokból, amelyekkel a kérelmezők az őseik vagy saját maguk magyar származását kívánják bizonyítani. A szatmári irodában a legfiatalabb kérelmező pár hónapos kisbaba, a legidősebb 90 éves bácsi volt. „Olyan idős személyek is igénylik az állampolgárságot, akik már súlyos betegek, és nehezen mozdulnak ki otthonról. Hozzájuk a múlt héten a kolozsvári konzul személyesen látogatott el átvenni az okiratokat. Megható, hogy az idős emberek is ilyen komolysággal kezelik az állampolgárság megszerzésének kérdését. Az idős Jékel házaspár például díszmagyarban fogadta a konzult, aki otthonukban látogatta meg őket" – tette hozzá a szatmári központ vezetője.
A Mikó utca 6. szám alatt található – a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemhez tartozó – Sebészeti és Műtéttani és Urológiai Klinika 1944. május 15-én keltezett sportorvosi igazolása a legkülönlegesebb irat, amellyel a felmenői egykori magyar állampolgárságát igazolta az egyik kérelmező – tudtuk meg Szabó Lillától, a kolozsvári demokrácia-központ irodavezetőjétől. Mint részletezte, a legtöbben a korabeli anyakönyvi kivonattal igazolják felmenőik magyar állampolgárságát, de hetente legalább egyszer ritka, különleges iratokkal érkezik valaki. A kérelmezők beleegyezésével fénymásolatot készítenek ezekről az okmányokról. A fent említett sportorvosi igazolást a Bástya Sportegyesület egyik játékosának állították ki, akit véglegesen eltiltottak a sportolástól. Az egyik legrégebbi okmány, amellyel jelentkeztek, 1908-as keltezésű, magyar és francia nyelven kiállított, Ferenc József korabeli útlevél. Az úti okmányt egy 23 éves rettegi (jelenleg Beszterce-Naszód megyei település) segédkereskedő nevére állították ki. Az útlevélből kiderül a segédkereskedő Romániába utazott, a Brassói Magyar Királyi Határrendészet Predeáli Kirendeltségének pecsétje legalábbis ezt tanúsítja. Szabó Lillától megtudtuk, meglehetősen gyakran fordulnak elő a beérkező iratok között az oktatási intézmények oklevelei. Ezek közül az egyik legérdekesebb iratott egy kislány nevére állították ki, amiért önként lemondott jutalomkönyvéről a „bombatámadást ért Református Kórház javára".
Nem fél a csíki szlovák hokis
Könnyített honosítással kért magyar állampolgárságot egy szlovák jégkorongozó, aki jelenleg a HSC Csíkszereda csapatában játszik, és a magyar válogatott tagja szeretne lenni – írja a Magyar Nemzet. Ladislav Sikorcin a lépéssel vállalja azt is, hogy elveszíti szlovák állampolgárságát. Jelenleg a magyar nyelvet tanulgatja, miután azt családi körben nemigen beszélik. Édesanyja szlovák ugyan, de beszél
magyarul, anyai nagyanyja viszont magyarként született.
A bihariak is beállnak Kelemen Hunor mögé
Krónika, 2011. február 18. – Nagy Orsolya
Kelemen Hunor jelöltségét támogatja az RMDSZ-elnöki tisztségért zajló versenyben a szövetség Bihar megyei szervezete – erről a választmányi tagok titkos szavazáson döntöttek csütörtökön. A nagyváradi ülésén a 104 jelenlévő közül hetvenen Kelemen mellett tették le a voksukat, míg Olosz Gergely 19, Eckstein-Kovács Péter pedig 15 szavazatot kapott.
A választmányi ülésre ellátogató Markó Béla minden bizonnyal utolsó politikai beszámolóját tartotta meg az RMDSZ szövetségi elnökeként Nagyváradon, a tisztújító kongreszszus jövő heti helyszínén. A leköszönő elnök azt mondta, utódjának az lesz a fő feladata, hogy az eddigi célokért, a kisebbségi törvényért, a régiók átgondolásáért és átszervezéséért, illetve az oktatási törvény minél jobb alkalmazásáért mindent megtegyen, és törekedjék arra, hogy a szervezet tagja maradjon a mostani kormánykoalíciónak, amíg csak működik. Kiemelte: jelenleg lényeges lenne megtudni, hogy az ellenzék mit gondol az etnikumközi kapcsolatokról, illetve a gazdaság fellendítésének lehetőségeiről. Markó Béla ugyanakkor az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsra utalva kijelentette, azok a szervezetek, amelyek most radikálisabb nézeteket vallanak például az Európai Parlamentben, valójában az RMDSZ-től hozták az ideológiájukat.
A bihari választmányi tagok előtt bemutatkozott a szövetségi elnöki tisztségre pályázó három jelölt, Olosz Gergely, Eckstein-Kovács Péter, illetve Kelemen Hunor. Olosz beszédében a szövetség belső, strukturális megújulását, ehhez kapcsolódóan a helyi érdekek érvényesítését emelte ki fontos célként. Hangsúlyozta: az RMDSZ és a magyar közösség sokkal erősebb is tudna lenni, mint amilyennek mutatkozik, ezért fontos, hogy a szövetség minden magyar embert meg tudjon szólítani. Olosz a Fidesszel ápolt viszony fontosságára is felhívta a figyelmet éppúgy, mint Eckstein-Kovács Péter a választmányi ülést megelőző sajtótájékoztatóján. Az ülésen Eckstein kijelentette: támogatja a regionális szervezetek létrehozását, és fontos célként említette az RMDSZ-en kívüli erőkkel való jobb kapcsolattartást. Kelemen Hunor szintén kiemelte a magyarországi kormányzó koalícióval való hűvös viszony problémáját, amelyet szerinte őszinteséggel és a meglévő jó személyes kapcsolatok intézményesítésével lehetne megoldani. Kijelentette: amennyiben megválasztják, a kongresszus után javasolni fogja a partneri kapcsolat hivatalossá tételét.
Kilencven éve vetették papírra a Kiáltó Szót
Szabadság, 2011. február 18. – ZAY ÉVA
A januárban kilencvenedik évfordulóját töltött Kiáltó Szó történelmi jelentőségéről, időszerű vonatkozásairól tartott előadást február 14-én, a zilahi EMKE székházában a Nyugdíjas Klub meghívására László László történész, történelemtanár.
A Kós Károly, Zágoni István és Paál Árpád által összeállított, 1921 januárjában megjelent kiadvány a szerzők sorrendjében egymást követő három (Kiáltó szó. A magyarság útja. A politikai aktivitás rendszere) fejezetre tagolódik. A háromosztatú kiáltvány által tárgyalt kérdések némelyike – így az autonómiatípusokról folytatott politikai vita, a közösségi építkezés témája – ma is ugyanolyan időszerű, mint kilencven évvel ezelőtt – vélekedett a történelemtankönyv-fordítóként és szerzőként is tevékenykedő László László. Mint elmondta: a kiáltvány a maga során az 1989. december 24-én megjelent Hívó Szó mintájául szolgált.
A transzszilvanizmus gondolatát, az útkeresés lehetőségeit felvázoló Kiáltó Szó politikai, gazdasági szempontból is életre keltette a talajvesztett erdélyi magyarságot – jelentette ki az előadást felvezető Bajusz István, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem ókortörténet és régészet karának oktatója.
A Kiáltó Szó megjelenésének körülményei
1918-ban Erdély és Magyarország fellélegzett, hogy a háború véget ért, de ugyanakkor szembesülnie kellett a fokozatos összeomlással: az októberi forradalommal, a hazaérkezett katonákkal, akik esetenként maguk próbáltak igazságot tenni. Az 1918. december elsején lezajlott gyulafehérvári nagygyűlést kezdetben nemigen vették komolyan, de 1918 karácsonyára román megszállás alá került Zilah, január 14–15-re Kolozsvár, Váradra húsvét táján jutottak el a katonai alakulatok – részletezte a történész.
A háború utáni zavaros állapot, a várakozó, kételkedő és mégis reménykedő hangulat az 1920. június 4-i, trianoni békeszerződés aláírásával tetéződött, amelynek eredménye a legrosszabb várakozásokon is túltett: erdélyi magyarok kisebbségiekké, sőt bizonyos ideig másodrangú állampolgárokká váltak. A levertséggel, fásultsággal átszőtt körülmények között sokan megindultak az új határ nyomában. 1918-ban 41 ezer, 1919-ben mintegy 34 ezer, 1920-ban csaknem 71 ezer, 1921-ben pedig húszezer magyar hagyta el Erdélyt. 1924-ben ez az arány körülbelül másfélezer elvándorlóra csökkent. 1918–1924 között összesen kétszázezer erdélyi magyar telepedett ki az 1,7–1,8 milliós lélekszámú erdélyi közösségből. A fent említett adatokat a magyar menekültügyi hatóságok közölték, a hivatalos számarányok azonban valószínűleg bővebbek a nyilvántartott statisztikáknál – magyarázta László László.
A békeszerződés aláírását követően a magyarság – különösen a hagyományos erdélyi politikai elit – viszonyulását a passzív ellenállás határozta meg. Nagyon sok magyar hivatalnok nem tett esküt a román államnak, így többségüket elbocsátották. Az emberek továbbra is várták a csodát, a korábbi állapotokhoz való visszatérést. A belső ellenállást folytatók, a sérelmi politika hívei nemegyszer Reményik Sándor: Eredj, ha tudsz című verséből vett, „Leszek őrlő szú az idegen fában..." idézetre hivatkoztak – részletezte a történész.
Ebben a kontextusban akadtak azonban olyanok, akik rádöbbentek: a nyakbehúzó fásultság, az előrelépés visszautasítása lassan a megmaradt erdélyi magyarságot is teljes mértékben felőrli. 1920 decemberében Kolozsváron megfogalmazódott a politikai képviselet igénye, majd 1921. január kilencedikén megalakult a Magyar Nemzeti Szövetség kolozsvári tagozata. A politikai aktivitás ügyén nagyot lendített a Kós Károly, Zágoni István és Paál Árpád által 48 oldalas könyvecske formájában összeállított röpirat. Az „ifjú és naiv szellemi-munkás triumvirátus" – ahogyan az együttest később Kós nevezte – fellépésével megtörte az akkori magyar vezető körök hirdette passzivitást, elutasította a menekülésszerű elvándorlást, és az új helyzetbe való tényleges beilleszkedés végett politikai cselekvésre szólította fel a Romániában kisebbségivé vált magyarságot. „Kiáltom a jelszót: építenünk kell, szervezkedjünk hát a munkára. Kiáltom a célt: a magyarság nemzeti autonómiája" – hirdeti Kós Károly a Kiáltó Szó Erdély, Bánság, Körösvidék és Máramaros magyarságához! című manifesztumában.
Szervezkedésre, aktív közéleti szereplésre való buzdítás
Kós két társszerzője az adott helyzetre vonatkozó, gyakorlati megvalósítások tervét dolgozta ki. Zágoni István közíró, jogász A magyarság útja című írásában a nemzeti szervezkedés szabadságát hirdeti, és a románság 1918-as GyulafehérváriHatározataira hivatkozva, „a legdemokratikusabb alapokon összeállított népképviselet"-ként fogalmazza meg az erdélyi magyarság önkormányzatát. Nemzeti kataszter kialakítását sürgeti, kikötésként szabva meg, hogy a való felvételnél „az egyéni akarat és önrendelkezési jog döntsön" – fejtette ki László László. Tanulmányában részletezi a helyi autonómiák kialakításának, a nyelvhasználatnak, nemzeti vagyonnak, az oktatásügynek, a rendfenntartásnak, a munka szabadságának, az egyházak autonómiájának kérdéseit – magyarázta. „Hiába hiszünk a megmaradásunkban, ha ezt a hitünket csak párnaként rakjuk a fejünk alá, hogy szépeket álmodhassunk rajta" – idézte Zágonit, aki aközösségi aktivitás fontosságát, a nyílt politikai küzdelem felvállalását sürgette. Szerinte a közéleti absztinencia, a távolmaradás egyenlő a meghunyászkodással – hangsúlyozta László László. Felhívta a figyelmet Zágoni szemléletes példázatára is: „Éhségsztrájkra csak az utolsó kétségbeesés vezeti rá, börtönfalak között, a legnagyobb elkeseredésben élő embereket, de csak ott van értelme, ahol tényleg etetni akarják őket".
Paál Árpád brassói születésű jogász, A politikai aktivitás rendszere című tanulmányában a Magyar Nemzeti Szövetség politikai arculatát rajzolta meg. Kiemelte a román pártokkal való együttműködés, a parlamenti képviseletért folyó küzdelembe való bekapcsolódás szükségességét, a demokratikus fejlődés világviszonylatába illesztve a nemzeti kérdést. Szövegében utópisztikus elképzelések is feltűnnek, de a tanulmány meghatározó jellemvonása az előrenéző optimizmus, a másfélmilliós magyarság passzivitásának feloldására tett kísérlet: „Nincs vége semminek, ezután kezdődik emberiség éltének szebbik útja. Lépjünk rá bátor léptekkel" – idézte László László.
„...Hinni akarom, hogy nem leszek mégsem pusztában kiáltó szó..."
Az építészként, íróként, közíróként, grafikusként, egyetemi tanárként egyaránt tevékenykedő Kós Károly „Kiáltó Szó Erdély, Bánság, Körösvidék és Máramaros magyarságához!" című röpirata a háromszerzős kiáltvány irányadó magvát képezi. Kós Károly szemléletes, drámai képekben érzékelteti az 1918 és 1921 között eltelt esztendők hangulatát: „...ez a nap lebukott,...régi zászlónk összetörve..., két esztendeig álmodtunk, és nem akartunk tudni az Életről..." Mint a kiáltvány is utal erre, Magyarország összeomlása már a békeszerződés előtt megindult: délről szerb csapatok szállták meg, északról csehek vonultak be az országba, 1919. augusztus elején pedig a román csapatok Budapestet is elfoglalták – magyarázta a történész. A történelmi helyzet egyértelműsítésére épül azonban a buzdítás: „Dolgoznunk kell, ha élni akarunk, és akarunk élni, tehát dolgozni fogunk.. az lesz a mienk, amit ki tudunk küzdeni magunknak – emelte ki a Kiáltó Szó talán legjellegzetesebb gondolatait László László, amelyeket ma is időszerűnek ítélt. Az erdélyi magyarság kilencven év távlatából is jellemzően a mérleg nyelvét képezi a romániai politikai életben, amelyet a magyar fél oldaláról mindmáig az állammal szembeni lojalitás és törvénytisztelet határoz meg – fejtette ki. Kós Ká¬roly a maga során kiemelte: az erdélyi magyarság számottevően hozzájárulhat Románia gyarapodásához, persze abban az esetben lemond az „őrlő szú" politikájáról, az építkezés elve javára.
Jótett helyébe... kegyelmes cenzúra
A kiadványt cenzúrázva adták ki: körülbelül egyharmadát törölték. A röpirat fennmaradó része azonban annak tulajdoníthatóan jelenhetett meg, hogy a cenzor Kós Károly ismerőse volt – magyarázta a történész. Abban az időszakban a Középlak községhez tartozó Tóttelke falu görög katolikus, Emil Măcelariu nevezetű lelkésze tevékenykedett a kolozsvári prefektúrán, és Kós Károly jót tett vele: 1916 nyarán járőröző honvéd katonaként a háborús kijárási tilalom követelményéből adódóan feltartóztatott három civilt, többek között az említett lelkészt, akik nem rendelkeztek igazoló iratokkal. Szabadon engedte őket, noha át kellett volna adnia a hatóságoknak.
A Kiáltó Szó tehát – ha némileg megcsonkítva is – megjelent, a hivatalos iratok szerint január 23-án. A Napkelet folyóirat január 15-i számában már beharangozták a kiáltványt, illetve recenzálta azt a lap egyik munkatársa, Kádár Imre, aki „A magyar szervezkedés Kátéjának" nevezte a Kiáltó Szót. A kiadványra hivatkozva Kádár hangsúlyozta: amennyiben Romániában a demokrácia elvei érvényesülnek, a magyar közösségre partnerként számíthatnak az ország új arculatának kiépítésében. Meggyőződésem, hogy az erdélyi magyarság két világháború közötti, a körülményeknek megfelelő politikai szervezkedésének, politikai küzdelmeinek (Magyar Nemzeti Szövetség, Magyar Néppárt, Országos Magyar Párt stb.) első impulzusait a Kiáltó Szó szolgáltatta – jelentette ki a történész.
85 éve románosították a magyar településneveket – Erdély közigazgatási bekebelezése
Nyugati Jelen, 2011. február 17.
Az Erdély közigazgatási bekebelezését, az I. világháború nemzetközi szerződései nyomán létrejött Románia közigazgatásának egységesítését szabályozó törvényt 1925. június 9-én a bukaresti képviselőház, és 11-én a szenátus is megszavazta.
A Stauber József által főszerkesztett Aradi Közlöny politikai és közigazgatási napilap 10-én számolt be a törvényről. Július 10-én az első oldalán közli a lap, hogy elkészültek az új megyebeosztások, és csak az ókirálysági megyék határai nem változnak érdemben. 11-én arról számolt be a Közlöny, hogy az Arad és Temes-Torontál megye vezetősége egyezségét követően Arad vármegyéhez csatolnak 25 temesi települést – amiből végül csak 11 került Arad megyéhez – az újaradi, lippai és vingai járásból, továbbá három új járás lesz Soborsin, Csermő és Szentanna központtal, de a tornovait megszüntetik.
A Trianon utáni Románia közigazgatási egységesítéséről 1925. június 14-én jelent meg a törvény a Hivatalos Közlönyben (Monitorul Oficial). Ennek 380-as szakasza elrendelte az ország új közigazgatási beosztását: a községek, városok, megyék, megyeszékhelyek, megyei rangú városok határait, számukat és nevüket. A végrehajtási törvények és miniszteri rendeletek 1925. október 7-e és 1926. február 5-e között jelentek meg. 71 megyét, 498 járást, 8879 községet hoztak létre. 17 megyei jogú város és 54 város – a 144-ből – lett megyeszékhely. 10 külvárosi községet és 8704 falusi községet hoztak létre.
Az Aradi Közlöny 1925. szeptember 17-én arról tudósított, hogy a belügyminiszter Bukarestbe rendelte a prefektusokat, hogy átadja nekik a közigazgatási reform végrehajtási utasításait.
Arad megye prefektusa, Ioan Georgescu 1925. október 16-án tette közzé Az új közigazgatási beosztások, megyék, városok – mint székhelyek –, törvényhatóságok, városközösségek, mint nem székhelyek, községek és falvak tárgyú rendeletét az Aradi Közlönyben. A prefektusnak ugyanaz a közleménye románul október 14-én és 16-án jelent meg az aradi Tribuna Nouă napilapban. Tudomására hozták a szolgabíróknak, községi és körjegyzőknek, hogy a Hivatalos Közlöny 1925. október 7-én kelt 220-as számában kihirdetett 2465-ös királyi dekrétum megállapította az új közigazgatási beosztásokat, településneveket. A királyi dekrétum a minisztertanács 1925. szeptember 24-ei ülésének 3303-as számú naplóját hagyta jóvá, amelyben elhatározták, hogy Románia területe – Krassó–Szörény és Temes–Torontál vármegyék kivételével – 68 vármegyére oszlik. E két megyét későbbi jogszabályban szervezték át. A kialakított városok és községek területeinek módosításai 1926. január 1-jén léptek életbe.
Az Aradi Közlöny október 18-án közölte a prefektusok javaslatára, és a legfelsőbb közigazgatási tanács véleményezése alapján elkészült új járási beosztást, amit a 87 615-ös, 1925. október 9-ei belügyminisztériumi rendelet szabályozott. E szerint Arad vármegyének a székhelye Arad, tíz járása, két városa – Arad és Nagylak –, valamint 194 községe lett.
Az Aradi Közlöny november elsejei száma közli a Lázár Ágoston alispánnal az új törvényről folytatott beszélgetését. Kertész László megállapította, hogy az 1886-os törvény helyébe lépő „gyökereiből tépi ki a vármegyei igazgatás eddigi rendszerét".
A járások: Arad – 20 községgel és Újarad székhellyel, Kisjenő – 21 –, Kisjenő, Halmágy – 29 –, Nagyhalmágy, Borosjenő – 15 –, Borosjenő, Pécska – 12, közöttük Nagylak –, Magyarpécska, Radna – 30 –, Radna, Borossebes – 30 –, Borossebes, Szentanna – 12 –, Szentanna, Világos – 11 –, Világos, valamint Tornova – 14 községgel – és Tornova/Spineni székhellyel.
A településnevek változása és a települések új járásokhoz való besorolása 1925. október 7-én lépett életbe.
A meglévő megyei és községi hatóságok megtartották addigi illetékességüket az új községi és megyei tanácsok beiktatásáig.
Az Állami Levéltár Aradi Igazgatóságán általam megtalált, időrendben első dokumentum, amely Románia közigazgatásának egységesítése jegyében készült, 1925. május 11-ei keltezésű. A Bartos Jenő vezette Aradi Út- és Hídügyi Hivatalban kézzel írt összesítés az akkor tervezett kilenc járás települései és a kiválasztott járási székhely, illetve a települések és az azokat éppen ellátó jegyzőségek közöttitávolságokat tartalmazza.
A közigazgatás egységesítését célzó törvénykezés várható lépéseiről május 20-a előtt megjelent egy elég részletes eligazítás, amelyből kiderül többek között, hogy a törvény megjelenését követő átszervezés után megszervezik a helyhatósági választásokat, amelyekre végül 1926. február 19-én került sor, a választhatóság a 25. évüket betöltötteket illette meg. A tanácsosok 3/5-e választott volt, 2/5-e hivatalból került a testületbe, községekben 9 választott és legfennebb 6 helyi képviselő volt hivatalból. A megyeszékhely lakosai nem voltak megválaszthatók és nem szavazhattak a megyei képviselőkre.
Június 25-én a prefektus – a választói névjegyzékek összeállításához – rendeletben kötelez minden lakost, hogy tíz napon belül jelentkezzen a lakhelye község- vagy városházáján személyi adatai nyilvántartásba vétele miatt.
A Belügyminisztérium Községi Igazgatósága augusztus 12-én sürgősséggel kérte a kilenc járás községei névjegyzéke elírásainak kijavítását, és azonnali visszaküldését. Ebben az átiratban még az volt az utasítás, hogy a községek nevét csak azokban az esetekben változtassák meg, amelyekben azzal visszatérnek az előző igazgatás által megváltoztatott régi román elnevezésekre.
Az Aradi Prefektúra augusztus 14-ei válaszában küldte el a minisztérium által igényelteket, és abban megismételte a július elsejei 6679-es átiratában megfogalmazott kérését, hogy az új Arad megyét ne csak kilenc, hanem 11 járásra oszthassák, mert kilencben egyesek nagysága miatt képtelenség lesz megvalósítani a rájuk háruló igazgatási teendőket. Megjegyezték, hogy Temes megye 199 községéhez 14, míg Arad 194-éhez csak kilenc járást akar engedélyezni a minisztérium.
A prefektúra kérésére az Ötvenespusztai Zselinszki birtokon, amelynek 500 hektárját 100 betelepített román családnak osztották ki, a kormány jóváhagyta Andrei Şaguna település megalakulását.
Augusztus 25-én a seprősiek táviratban kérték a prefektúrától, hogy ne csatolják a települést a borosjenői járáshoz, hanem hagyják a kisjenőiben, amint eddig is volt.
A prefektúra szeptember elsejei 4358-as átiratával válaszolt a belügyminiszter 17860/C rendeletére, és elküldte a leendő megyéhez tartozó települések névjegyzékét az előírt 9, és az óhajtott 10 illetve 11 járáshoz soroltan, megismételve a 6679-es átiratukba foglaltakat. A levéltárban megmaradt dossziéban a tervezett Újarad, Kisjenő, Borosjenő, Világos, Pankota (előzőleg Tornova), Borossebes, Halmágycsúcs és Radna járásokhoz rendelt települések vannak felsorolva, és utána a javasolt nevük szerinti ábécé sorrendben szerepelnek a megye községei, adott esetben a hozzájuk tartozó falvak települései is, a megjegyzés rovatban az addigi neveikkel vagy pedig, hogy addig Temes–Torontál megyéhez tartoztak. Ebben a névjegyzékben Ácsvának – Aciuva – még a Tribunul Crişan nevet, Almásnak – Almaş – Tâmpat, Bátyafalvának – Bătuţa – Cristeşti-et, Feketegyarmatnak Principele Carol-t, Gósdnak – Govăşdia – Colonel Păuliant, Gyarmatának – Iermata – Popa Gheorghet, Déznaláznak – Laz – Lăzeşti-et, Nagyiratosnak Câmpiat, Zarándnádasnak – Nădaş – Dreciat, Nagylaknak Lacul Maret, Nagyvarjasnak Corbut, a Semloc-ként szereplő Öthalomnak – Glogovaţ – Horiat, Szentlánynak Principesa Ileanat, Tőzmiskének Teuzat, Zimándköznek Principele Mihait és Zimándújfalunak Principele Mirceat javasolták. Ezekről a névváltoztatásokról végül lemondtak.
A belügyminiszter szeptember 23-án elrendelte a helyhatósági választói névjegyzék összeállítását.
A Hivatalos Közlönyben október 7-én megjelent 2465-ös királyi rendelet végül 40, a megnagyobbított Arad megyéhez tartozó település nevét változtatta meg. Akkortól és azért lett Ötvenesből – Utviniş, Andrei Şaguna, Ácsvából – Aciuva – Avram Iancu, Erdőskerekből – Cherechiu – Caporal Alexa, Bokszegből – Bocsig – Caragheorghievici, Kisjenőből Körös-Kisjenő, Kisiratosból – Iratoşul Mic – Dorobanţi, Otlakapusztából – Otlaca – Grăniceri, Újrákosból – Iarcoş – Iercoşeni, Nagyiratosból – Iratoşul-mare – Iratoşul, Fakertből – Fachert – Livada, Bélzerinből – Zerindul-mic – Luntreni, Alsókövesből – Găvoşdia – Mocioni, Gósdból – Govăşdia – Păulian, Erdőhegyből – Erdeiş – Pădureni, Ópécskából / Románpécskából – Pecica română – Pécska / Pecica, Németperegből – Peregul german – Nagypereg / Peregul Mare, Holmézesből – Holtmezeş – Pescari, Nagypélből – Pilul-mare – Pél, Kovásziból – Covăsinţi – Podgoria, Kertesből – Chertiş – Prunişor, Bozósdból – Bodeşti – Rădeşti, Kisrónából – Ravna – Rănuţa, Rabszékből – Răpsig – Regele Carol, Magyarpécskából – Pecica maghiară – Rovine, Simonyifalvából – Şimoneşti – Satul nou, Szentannából – Sântana – Sfânta Ana, Szentpálból Sfântul Paul, Nagyszintyéből – Sintea – Sintea-mare, Kisszintyéből – Sinitea – Sintea-mică, Marosszalatnából – Slatina – Slatina de Mureş, Mikószalatnából – Slatina – Slatina de Criş, Tornovából – Târnova – Spineni, Szarvaságból – Soroşag – Stejar, Tornyából – Tornea – Turnu, Kis- és Nagyvarjasból – Variaşul mic és Variaşul mare – Variaşul, Tótváradból – Totvărădia – Vărădia de Mureş, Gyulavarsándból – Jula Vărşand – Vărşand, Vadászból – Vădas – Vânători, Halmágycsúcsból – Ciuciu – Vârfurile és Nagyzeréndből – Zerindul-mare – Zerind.
Október 8-án a miniszter táviratban kér azonnali választ, hogy a várossá nyilvánított Nagylak járási székhely-e vagy sem? A prefektus azt a választ adta, hogy határszéli településként nem lehet járási székhely, és Pécska járáshoz tartozik.
Október 10-én a belügyminiszter táviratban figyelmeztette a prefektusokat, hogy az intézmények levelezésükben kötelesek a 7-én közzétett törvény szerinti új településneveket használni.
A belügyminisztérium körrendeletben tudatja a prefektúrákkal, hogy az eddigi helyi vagyon- és közigazgatási szabályok csak 1926. január elsejével, de a változásokkal kapcsolatos ügyek, azok törvényességi felügyelete, a rendfenntartási kérdések a törvény megjelenésétől alkalmazandók, így az Arad megyei prefektúra hatásköre már október 7-étől kiterjed a Temes–Torontáltól Aradhoz csatolt Temeskeresztes – Cruceni – Cheresteş, Újarad, Angyalkút – Engelsbrunn, Temeshidegkút – Guttenbrun, Németság, Kisszentmiklós, Szépfalu – Schöndorf, Cseralja – Traunau, Réthát – Wiesenheid, Zádorlak községekre is.
Október 11-én a minisztérium táviratban közli a prefektussal a kinevezett járási elöljárók névsorát: Putici Andrei, Spacovici Vasile, Suciu Traian, Fazekas Ludovic, Cornea Ion Petrica, Petrila Laslo, Pop Simion és Oanea Aurel.
Október 24-én az új közigazgatási törvény végrehajtását felügyelő bukaresti bizottság körlevélben közölte Arad megye képviselőinek a számát: pótképviselő 10, kinevezett képviselő maximum 20 és választható képviselő 30. A kinevezendő képviselőkre a prefektúra által javasolhatók köre:
– Arad polgármestere és két megyeszékhelyi képviselő;
– a mezőgazdasági, kereskedelmi, ipari és munkaügyi kamarák által jelölt képviselők, amennyiben Aradon van a székhelyük;
– az egészségügyet és a tanügyet képviselők, akik lehetnek nők is;
– minisztériumi felügyelők – ha vannak –: tanügyi, humán- és állategészségügyi, államépítészeti stb.
A törvényben nevesített hivatalok döntötték el, hogy kit javasolnak kinevezett képviselőnek.
Ha az így kinevezendők száma kisebb volt a lehetséges húsznál, de indokoltnak látták, akkor a létszámot kiegészíthették a jelölő intézmények legmagasabb rangú tisztségviselőivel.
Mivel a helységben nagy volt az elégedetlenség az október 7-én közzétett településnév-változtatás miatt, a ternovai képviselő testület október 31-én összeült és kérte, hogy ha meg is változtatják, akkor ne Spineni, hanem Dacia-Traian legyen a település új neve. A beadványra a prefektúra november 28-án azt válaszolta, hogy a rendeletben szereplő településnév csak a helyhatósági választások után változtatható meg.
November 9-én a belügyminisztérium a településekre vonatkozó adatokat kért a helyi elöljáróktól az új közigazgatási felosztás miatt indokolt rendőrségi átszervezéshez: mennyi a település területe, a lakosok száma, az utcák száma és hossza, valamint a meglévő rendőrök száma. A november 18-ai válaszból kiderül, hogy Arad területe ekkor 11 238 hektár, amiből 1261 ha belterület, 94 185 lakosa volt, 280 utcájának hossza összesen 146 606,43 km, nem volt városi rendőr, de az állami rendőrségen 258 szakaszvezető, 9 őrmester, 16 tiszthelyettes, 12 tiszt és 10 főtiszt teljesített szolgálatot. Nagylak területe 13 112,5 hektár, lakossága 14 594 fő, 46 utcája 44 833 méter hosszú, és 11 rendőre volt.
Mivel a Temes–Torontál vármegyétől Aradhoz csatolt települések nevei semmit sem változtak, az Arad megyei prefektus november 13-án változtatásokat kért a belügyminisztériumtól. Ebben kéri Temeskeresztes – Cheresteş – nevének Kreutzstädtenre változtatását, és a csupán 120 lakosú, önfenntartásra képtelen Temeshidegkútnak – Zăbrani, Guttenbrun – a hozzá való csatolását.
Az új közigazgatási törvény alkalmazása következtében új községi jegyzőséget hoztak létre Farkasházán – Lupeşti, Zimándújfalun, körjegyzőséget Iltőn – Ilteu, Odvason – Odvoş, és Babszéken – Răpsig, de ezeken a jegyző kinevezéséig a szomszéd jegyzőség jegyzője látta el a tennivalókat.
1926. Január 11-én a belügyminiszter napi hét órában rögzítette a hivatalnokok munkaidejét, és szabályozta a közhivatalok órarendjét, amely Arad megyében január 25-én lépett életbe és fél kilenctől egy óráig, valamint délután négytől fél hétig tartott.
Január 16-án Arad megyében 119 jegyző működött, akik jövedelmük háromnegyedét pótlékként kapták, míg a fennmaradó negyed volt az alapfizetésük, amelynek 40%-át a község természetben fizette.
Az új közigazgatási törvény szerint szervezett helyhatósági választást 1925. február 19-én, pénteken tartották. Legtöbb helyen két lajstrom indult egymás ellen, és a legjobb minden mandátumot megkapott.
A választásokon a 21. évüket betöltött személyek szavazhattak, és nyolc évben állapították meg a két választás közötti időtartamot. A polgármestereket a tanácsosok választották.
Az új törvény szerinti megyei tanácsi választásokat 1926. június 4-én tartották. Aradi lakosok nem választhattak megyei tanácsosokat. Ekkor a megye lakossága 335 479 fő volt: román 232 644, magyar 58 809, német 24 512, zsidó 2500 és más nemzetiségű 3014. Választhatott 84 902 szavazó: 62 523 román, 13 597 magyar, 7149 német, 817 tót, 563 zsidó, 78 szerb, 67 cigány és 108 más nemzetiségű. A választásokat több községben megóvták. Aradon a magyar-liberális lista 4452 szavazattal győzött. Az ellenzéket 3601-an támogatták.
|
