Harangszó a Kempinskiben – Neuralgikus koccintásokra emlékezett az EMNT
Magyar Hírlap, 2010. december 1.
Bocsánatkérésre szólította fel a magyar nemzet rovására koccintgatókat, köztük Szász Jenőt és Medgyessy Pétert Tőkés László Románia nemzeti ünnepén. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács tegnap korszakzáró sajtófogadást tartott a budapesti Kempinski szállodában.
Koccintás helyett gyászharang csendült fel szerdán délelőtt a budapesti Kempinski szállodában, ahol nyolc éve Medgyessy Péter szocialista miniszterelnök és román kollégája, Adrian Nastase koccintott Románia nemzeti ünnepén, Erdély elcsatolása napján. A szállodában ezúttal a Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) tartott sajtófogadást. Az erdélyi politikus utalt arra, hogy a Kempinski-koccintásként elhíresült eseményről kívántak megemlékezni, „amikor is nem sörrel, hanem pezsgővel koccintottak a magyar és a román elvtársurak nagy szégyenünkre".
A fogadáson kiadott nyilatkozatában Tőkés úgy fogalmazott: „Igaz magyar ember nem ül ünnepet és nem koccint december 1-jén." A dokumentumban emlékeztettek a nemzetpolitikai szempontból neuralgikus koccintásokra is. A nyilatkozat szerint „az »első koccintás« emléke azokhoz a tábornokokhoz fűződik, akik birtokba vették Erdélyt. Nyolc esztendeje (...) a Kempinski szállodában román és magyar elvtársuraink, »konstruktív« vigassággal ünnepelték erdélyi magyarságunk mohácsi nagyságrendű trianoni tragédiáját. A magyarság nemzeti méltóságát provokáló ünnepi fogadáson Adrian Nastase és Medgyessy Péter társaságában az ünneplők között volt még Göncz Árpád volt államfő és Kovács László külügyminiszter, valamint az erdélyi kárvallottak dicstelen honatyái, Verestóy Attila és Kelemen Attila".
Tőkés utalt arra is, hogy „az erdélyi nemzeti szemérem már-már tagadni igyekszik ama »harmadik koccintást«, amelyre éppen egy évvel ezelőtt Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) illegitim elnöke részvételével került sor Traian Basescu elnök meghívására, a bukaresti Cotroceni-palotában. Ekkor sokan kiábrándultak és elfordultak a jobb sorsra érdemes MPP-től".
Tőkés felszólította „a nemzetük rovására koccintgatókat, a hazai szociál-liberálisokat, valamint az erdélyi opportunistákat, hogy magatartásukért kövessék meg a nemzetet, és álljanak az oldalára. Vegyenek példát Alföldi Róbert színházigazgatótól, aki végül nem ült fel a román nemzetállami politika újabb provokációkísérletének, és nem adott helyt a Nemzeti Színházban Erdély elszakítása megünneplésének".
Az EMNT elnöke őszinte jókívánságait fejezte ki a románságnak nemzeti ünnepe alkalmából, de jelezte: szerencsétlen választásnak tartják, hogy erre olyan napot tűztek ki, amely kizárja a közös ünneplésből Románia lakosságának egy jelentős részét, köztük a magyarokat.
A román nagykövetség kedd este a Kempinski melletti Le Meridien szállodában ünnepelt.
„Román Romániát", „Székelyföld román föld!" – ezt skandálva vonult fel tegnap Marosvásárhelyen a szélsőséges Új Jobboldal román szervezet.
Kristály Lehel
Tőkés László: máig hatnak Trianon következményei
MTI, 2010. december 1.
Máig hatnak Trianon következményei, ezért szükség van a gyógyításra - hangsúlyozta Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke Budapesten.
A Kempinski Szállodában tartott sajtófogadás a kilencven évvel ezelőtt történtekre emlékezve harangzúgással kezdődött. Az erdélyi magyar politikus felidézte a szállodában nyolc éve e napon, az akkori román és magyar kormányfő részvételével tartott koccintást, és azt mondta: "azért jöttünk össze, hogy erkölcsi értelemben lemossuk a gyalázatot". "Le akarjuk zárni azt az időszakot, ami december 5-ével kezdődött" - fogalmazott, utalva a hat évvel ezelőtti, a kettős állampolgárságról szóló sikertelen népszavazásra is.
Tőkés László rámutatott arra, hogy Trianon következményei máig hatnak; a magyarországi lakosságszám az idén 10 millió alá csökkent, és vészes a határon túli magyarság népességfogyatkozása is. Az utóbbi húsz évben mintegy 1 millióval csökkent a Kárpát-medencei magyarság lélekszáma - mondta. Hozzátette: egészen drámai Trianon utóélete. Csaknem egy évszázad alatt a többségi románság és a kisebbségek kezdeti 55-45 százalékos, kiegyensúlyozott aránya - a mesterséges asszimiláció, az erőltetett betelepítési politika és a kisebbségiek elvándorlásának szándékos gerjesztése következtében - 80-20 százalékra torzult - jegyezte meg.
Az EMNT elnöke a szomszédos románságnak nemzeti ünnepük alkalmából őszinte jókívánságát fejezte ki, ugyanakkor kiemelte: a feltétlen jószándék és szolidaritás sem feledtetheti, hogy örömünnepük számunkra gyásznap, hiszen kilencven évvel ezelőtt "Nagyrománia Magyarország feldarabolásával jött létre".
Tőkés László utalt 1918. december 1-jére, "az első koccintásra", amikor a román csapatok birtokukba vették Erdélyt, megszállták Brassót, Kolozsvárt, Csíkszeredát és Nagyváradot. Mint mondta, ezt követte nyolc évvel ezelőtt a Kempinski Szállodában tartott "második koccintás", amikor Adrian Nastase akkori román és Medgyessy Péter akkori magyar miniszterelnök részvételével tartottak ünnepséget, "konstruktív vigassággal ünnepelvén az erdélyi magyarság mohácsi nagyságrendű trianoni tragédiáját". Az EMNT elnöke kitért egy "harmadik koccintásra" is, arra, hogy egy évvel ezelőtt Szász Jenő, a romániai Magyar Polgári Párt általa illegitimnek nevezett elnöke is részt vett Traian Basescu román elnök meghívására a Bukarestben ez alkalomból tartott rendezvényen.
Úgy fogalmazott: fájdalmas, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) mindmáig nem képes szakítani kettős, kétes múltjával, olyan vezető képviselői, mint Seres Dénes, Derzsi Ákos parlamenti képviselők, Fekete András, Frunda György szenátorok megtagadják a szervezetük által egyébként támogatott külhoni magyar állampolgárságot. "Felszólítjuk a nemzetük rovására koccintókat, a hazai szociálliberálisokat, valamint az erdélyi opportunistákat, hogy magatartásukért kövessék meg a nemzetet, álljanak az oldalára" - fogalmazott nyilatkozatában Tőkés László. A politikus az európai egyesülésben jelölte meg a magyarság egyesülésének keretét és távlatát.
Tőkés László és Toró T. Tibor, a tanács ügyvezető elnöke a sajtó képviselői számára kiosztott nyilatkozatában azzal a felhívással fordult a világ magyarságához, hogy magától értetődő természetességgel vállalja mindenki önazonosságát a Kárpát-medence több, magyarok lakta országában a közeljövőben tartandó népszámlálások során. Toró T. Tibor kifejtette: széles körű összefogást szorgalmaznak, amely a társadalom minden területét átfogja, s szükségesnek tartanak külön stratégiákat a tömbmagyar területek és a szórványvidékek magyarságának minél teljesebb "mozgósítására". "A szószékeken és a mikrofonok előtt, az iskolai katedrákon és az internetes közösségi oldalakon is legyen egy és ugyanaz a jelszó: Magyarnak lenni jó" - írták felhívásukban. Az elképzelések megvalósítására cselekvési tervet dolgoznak majd ki.
Toró T. Tibor kitért arra is, hogy a magyar nemzettel való közjogi viszony rendezése az állampolgárság intézményén keresztül valósulhat meg. E téren áttörés valósult meg ez évben az egyszerűsített honosítás elfogadásával.
Tőkés László: máig hatnak Trianon következményei
Magyar Hírlap/MTI 2010. december 1.
Máig hatnak Trianon következményei, ezért szükség van a gyógyításra – hangsúlyozta Tőkés László a Kempinski Szállodában, a kilencven éve történt gyulafehérvári döntés emlékére tartott sajtófogadáson.
Az erdélyi magyar politikus felidézte a szállodában nyolc éve e napon, az akkori román és magyar kormányfő részvételével tartott koccintást, és azt mondta: „azért jöttünk össze, hogy erkölcsi értelemben lemossuk a gyalázatot". „Le akarjuk zárni azt az időszakot, ami december 5-ével kezdődött" – fogalmazott, utalva a hat évvel ezelőtti, a kettős állampolgárságról szóló sikertelen népszavazásra is.
Tőkés László szerint Trianon következményei máig hatnak; a magyarországi lakosságszám az idén 10 millió alá csökkent, és vészes a határon túli magyarság népességfogyatkozása is. Az utóbbi húsz évben mintegy 1 millióval csökkent a Kárpát-medencei magyarság lélekszáma – mondta. Tőkés szerint egészen drámai Trianon utóélete. Csaknem egy évszázad alatt Romániában a többségi románság és a kisebbségek kezdeti 55-45 százalékos, kiegyensúlyozott aránya – a mesterséges asszimiláció, az erőltetett betelepítési politika és a kisebbségiek elvándorlásának szándékos gerjesztése következtében – 80-20 százalékra torzult – jegyezte meg.
Az EMNT elnöke a szomszédos románságnak nemzeti ünnepük alkalmából őszinte jókívánságát fejezte ki, ugyanakkor kiemelte: a feltétlen jószándék és szolidaritás sem feledtetheti, hogy örömünnepük számunkra gyásznap, hiszen kilencven évvel ezelőtt „Nagyrománia Magyarország feldarabolásával jött létre".
Tőkés László utalt 1918. december 1-jére, „az első koccintásra", amikor a román csapatok birtokukba vették Erdélyt, megszállták Brassót, Kolozsvárt, Csíkszeredát és Nagyváradot. Mint mondta, ezt követte nyolc évvel ezelőtt a Kempinski Szállodában tartott „második koccintás", amikor Adrian Nastase akkori román és Medgyessy Péter akkori magyar miniszterelnök részvételével tartottak ünnepséget, „konstruktív vigassággal ünnepelvén az erdélyi magyarság mohácsi nagyságrendű trianoni tragédiáját". Az EMNT elnöke kitért egy „harmadik koccintásra" is, arra, hogy egy évvel ezelőtt Szász Jenő, a romániai Magyar Polgári Párt általa illegitimnek nevezett elnöke is részt vett Traian Basescu román elnök meghívására a Bukarestben ez alkalomból tartott rendezvényen.
Tőkés szerint fájdalmas, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) mindmáig nem képes szakítani kettős, kétes múltjával, olyan vezető képviselői, mint Seres Dénes, Derzsi Ákos parlamenti képviselők, Fekete András, Frunda György szenátorok megtagadják a szervezetük által egyébként támogatott külhoni magyar állampolgárságot. „Felszólítjuk a nemzetük rovására koccintókat, a hazai szociálliberálisokat, valamint az erdélyi opportunistákat, hogy magatartásukért kövessék meg a nemzetet, álljanak az oldalára" – fogalmazott nyilatkozatában Tőkés László. A politikus az európai egyesülésben jelölte meg a magyarság egyesülésének keretét és távlatát.
Tőkés László és Toró T. Tibor, a tanács ügyvezető elnöke a sajtó képviselői számára kiosztott nyilatkozatában azzal a felhívással fordult a világ magyarságához, hogy magától értetődő természetességgel vállalja mindenki önazonosságát a Kárpát-medence több, magyarok lakta országában a közeljövőben tartandó népszámlálások során. Toró T. Tibor kifejtette: széles körű összefogást szorgalmaznak, amely a társadalom minden területét átfogja, s szükségesnek tartanak külön stratégiákat a tömbmagyar területek és a szórványvidékek magyarságának minél teljesebb „mozgósítására".
"A szószékeken és a mikrofonok előtt, az iskolai katedrákon és az internetes közösségi oldalakon is legyen egy és ugyanaz a jelszó: Magyarnak lenni jó" – írták felhívásukban. Az elképzelések megvalósítására cselekvési tervet dolgoznak majd ki. Toró T. Tibor kitért arra is, hogy a magyar nemzettel való közjogi viszony rendezése az állampolgárság intézményén keresztül valósulhat meg. E téren áttörés valósult meg ez évben az egyszerűsített honosítás elfogadásával.
„Koccintásos korszakot zárt" Tőkés László Budapesten
Új Magyar Szó, 2010. december 2.
„Máig hatnak Trianon következményei, ezért szükség van a gyógyításra" – hangsúlyozta Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke tegnap Budapesten. A Kempinski Szállodában tartott sajtófogadás a kilencven évvel ezelőtt történtekre emlékezve harangzúgással kezdődött.
„Máig hatnak Trianon következményei, ezért szükség van a gyógyításra" – hangsúlyozta Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke tegnap Budapesten. A Kempinski Szállodában tartott sajtófogadás a kilencven évvel ezelőtt történtekre emlékezve harangzúgással kezdődött.
Az erdélyi magyar politikus felidézte a szállodában, hogy nyolc évvel ezelőtt ezen a napon, az akkori román és magyar kormányfő részvételével tartott koccintást, és azt mondta: „azért jöttünk össze, hogy erkölcsi értelemben lemossuk a gyalázatot".
„Le akarjuk zárni azt az időszakot, amely december 5-ével kezdődött" – fogalmazott, utalva a hat évvel ezelőtti, a kettős állampolgárságról szóló sikertelen népszavazásra is. Hozzátette: egészen drámai Trianon utóélete. Megjegyezte: csaknem egy évszázad alatt Romániában a többségi románság és a kisebbségek kezdeti 55-45 százalékos, kiegyensúlyozott aránya – a mesterséges asszimiláció, az erőltetett betelepítési politika és a kisebbségiek elvándorlásának szándékos gerjesztése következtében – 80-20 százalékra torzult.
„Felszólítjuk a nemzetük rovására koccintókat, a hazai szociálliberálisokat, valamint az erdélyi opportunistákat, hogy magatartásukért kövessék meg a nemzetet, álljanak az oldalára" – fogalmazott nyilatkozatában Tőkés László. A politikus az európai egyesülésben jelölte meg a magyarság egyesülésének keretét és távlatát.
Jobbik-tüntetés Alföldi Róbert leváltásáért
Alföldi Róbert igazgató leváltását követelte tegnap este a Jobbik Magyarországért Mozgalom a budapesti Nemzeti Színház előtt szervezett tüntetésen. A párt többek között azért kérte az igazgató menesztését, mert korábban beleegyezett, hogy a román nemzeti ünnep alkalmából rendezvényt tarthatnak a színházban. Mint ismert, utóbb Alföldi visszavonta belegyezését, s a román nemzeti ünnep előestéjén egy budapesti szállodában tartotta meg rendezvényét a román nagykövetség.
A parlament kulturális és sajtóbizottságának ellenőrző albizottsága mára behívatta Alföldit, hogy leváltása tárgyában „mondhassa el védőbeszédét". Az igazgató előbb elfogadta, majd elutasította a meghívást. Az ülésen nem vesznek részt a testület fideszes tagjai sem, arra hivatkozva, hogy az ellenőrző bizottságnak nem tiszte a Nemzeti Színház igazgatójának leváltása.
ROMÁNIA
Traian Băsescu nem zárja ki az egyesülést Moldovával
Új Magyar Szó, 2010. ecember 1.
A moldovai választások eredményei azt bizonyítják, hogy az ország lakosai az Európai Unió felé vezető úton akarnak tovább haladni – olvasható a román külügyminisztérium kedden kiadott közleményében.
A moldovai választások eredményei azt bizonyítják, hogy az ország lakosai az Európai Unió felé vezető úton akarnak tovább haladni – olvasható a román külügyminisztérium kedden kiadott közleményében. A tárca üdvözli, hogy a Moldovai Köztársaságban vasárnap megtartott általános választások eredményei arról tanúskodnak, hogy a moldovaiak az európai integráció útján kívánnak tovább menni, mert szeretnék kiaknázni az európai intézmények által biztosított előnyöket – olvasható a közleményben.
Románia és Besszarábia (Moldova) csak akkor egyesülhetne a következő huszonöt év során, ha a Prut folyó mindkét partján élő románok maguk is akarnák ezt – fejtette ki a România Liberának adott keddi interjújában Traian Băsescu. Az államfő arra helyezte a hangsúlyt: ha Moldova bekerül az Európai Unióba, a két ország együtt foglal majd helyet a nagy európai családban.
Az, hogy emellett létrejön-e majd vagy sem az országegyesítés, nem a politikusok akaratán múlik, nekik a lakosság szándékait kell tiszteletben tartaniuk – mondta Băsescu. A kérdésre, lát-e esélyt az egykor Romániához tartozó Besszarábia visszakerülésére, azt felelte: „Csak akkor, ha mindkét oldalon akarják".
Basescu Románia és Moldova egyesülésének lehetőségéről beszélt
MTI / Duna TV, 2010. november 30.
Románia és Besszarábia (Moldova) csak akkor egyesülhetne a következő huszonöt év során, ha a Prut folyó mindkét partján élő románok maguk is akarnák ezt – fejtette ki a Romania Liberának adott keddi interjújában Traian Basescu.
A román államfő a bukaresti napilap kérdéseire válaszolva arra helyezte a hangsúlyt: ha Moldova bekerül az Európai Unióba, a két ország együtt foglal majd helyet a nagy európai családban. Az, hogy emellett létrejön-e majd vagy sem az országegyesítés, nem a politikusok akaratán múlik, nekik a lakosság szándékait kell tiszteletben tartaniuk – mondta Basescu. Arra a kérdésre, hogy lát-e lehetőséget az egykor Romániához tartozott Besszarábia visszakerülésére, az elnök azt felelte: „Csak akkor, ha ezt a románok a Prut folyó mindkét partján akarni fogják".
Az újság szerint a besszarábiaiak (moldovaiak) román állampolgársága megadásásának folyamata meglehetősen lassan halad. Erre válaszolva Basescu megállapította: a látszat ellenére nem mennek olyan lassan a dolgok. Elmondta: az idén a román hatóságok 70 ezer állampolgársági kérelmet bíráltak el. „Mi lesz majd, ha egy adott pillanatban a Moldovai Köztársaság lakosságának a fele román állampolgársággal fog rendelkezni?" – kérdezte az interjú készítője. Basescu válasza: „Semmi sem fog történni, csak annyi, hogy többen leszünk mi, románok".
Moldova területe nagyrészt megegyezik a történeti Besszarábia területével. Alig négymillió lakosának több mint kétharmada román nyelvet beszélő moldovai, közel húsz százaléka pedig ukrán és orosz. A terület 1918-ban Oroszországtól Romániához került, de a szovjet csapatok 1940-ben elfoglalták. A Szovjetunió felbomlása után Moldova nem egyesült Romániával.
A moldovai lakosság mintegy 20 százaléka támogatná ezt az egyesülést, a többség viszont a független Moldovában szeretne élni, legalábbis erről tanúskodnak a korábbi statisztikai adatok. Chisinauban sokan úgy vélik, hogy a gazdasági hanyatlás következtében a lakosság ma már nagyobb arányban vágyna az egyesülésre.
RMDSZ – Továbbra is elmarad a rendszerváltás?
Duna Tv, TÉRkép, 2010. december 1.– Baranyi László
A „Hunor for president" feliratú pólók még nem az utódlási harc kellékei, ezeket még tavaly készítette az RMDSZ kampánystábja, amikor a szövetség Kelemen Hunort indította az államelnök-választáson.
Mind ügyvezető elnöki kinevezését, mind pedig a román elnökválasztási kampányban való részvételét úgy értelmezte a sajtó, hogy Markó Béla őt szeretné utódjául. Senki sem feltételezi, hogy Kelemen Hunor megpályázná az RMDSZ elnökségét, ha Markó Béla újabb mandátumért indulna. Így sokan a 18 éve tisztségben lévő RMDSZ elnök visszavonulási szándékát sejtik a mögött, hogy Kelemen Hunor támogatást keres a területi szervezeteknél.
- A december 11-én tartandó szövetségi képviselőtanácsi ülésen döntünk bizonyos hátralévő szervezési ügyekben, ott nyilatkozom erről. Azt gondolom, hogy akkor kell tudniuk a szövetségi képviselőtanácsi tagoknak is, hogy az RMDSZ elnöke akarja-e tovább jelöltetni magát, vagy nem – fejtette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes az RMDSZ elnöke.
Egyelőre csak Eckstein-Kovács Péter indulása vehető biztosra. Mint mondta, azért akart első lenni, mert elhatározása nem attól függ, kik lesznek az ellenfelek. Jelöléséhez a Kolozs megyei RMDSZ szervezete is hozzájárult – de arról még nem döntött, neki adja-e szavazatait. Az RMDSZ-ben zajló tisztújítás ügyében ellenkező előjellel is tisztult már kép. Borboly Csaba, a Hargita megyei Tanács elnöke – akit a sajtó a lehetséges jelöltek között tartott számon kijelentette: nem indul az elnökségért.
Feltehetően Markó Béla szándékainak tisztására vár Frunda György és Borbély László is, akik nem zárták ki, de nem is erősítették meg, hogy megpályáznák az RMDSZ elnöki székét. Kelemen Hunor is csak Markó Béla után akar indulásáról nyilatkozni.
- Az a jó, ha több jelölt van és a szövetségnek kell megtalálnia az elnököt, nem az elnöknek kell megtalálni a széket. A megyei, területi szervezetek, platformok, társult szervezetek azok bölcsen arra fogják bízni a következő időszakban az RMDSZ-nek a vezetését, akiben látják azokat a garanciákat, amelyek nélkül 2012-ben nem lehetséges a magyar képviseletnek a megőrzése – mondta Kelemen Hunor Kulturális És Örökségvédelmi miniszter.
Markó Bélának a legutóbbi két tisztújításon nem volt kihívója. Az RMDSZ 10-edik, kongresszusát Nagyváradon rendezik február 26-27-én. A jelek szerint itt több jelölt is verseng majd a szövetség elnöki tisztségéért.
ERDÉLY
Elvezették Kolozsváron a Székely Hadosztályról megemlékezni óhajtókat
MTI, 2010. december 1.
Elvezették Kolozsváron azt a nyolc személyt, akik az erdélyi város főterén akartak részt venni a Székely Hadosztályra való emlékezésen.
A történtekről az Agerpres román állami hírügynökség számolt be, amely a kolozsvári csendőrség szóvivőjét idézte. Mint mondta, a csendőrök nyolc személyt kísértek be a rendőrségre amiatt, hogy más államok felségjeleit viselték. A szóvivő szerint a nyolc résztvevőnél magyar nemzeti lobogó és a Magyar Gárda zászlója volt. A rendőrségen igazoltatták őket, és kiderült, hogy a nyolc személy közül néhányan - nem pontosították, hogy hányan - magyar állampolgárok, akik a csendőrség szóvivője szerint tagjai a Magyar Gárdának.
A Székely Hadosztályt 92 évvel ezelőtt alapították. Az elnevezés arra a katonai egységre vonatkozik, amelyet 1918. december 1., Erdély és Románia egyesülésének proklamálása után, az Erdélybe betört román csapatok ellen hoztak létre Kolozsváron. Tavaly hatan jelentek meg ugyanezen a megemlékezésen, s akkor is elvezették a résztvevőket.
Bűnvádi eljárást inditanak a székely gárdisták ellen
Paprika Rádió, 2010. december 2.
Senki nem jelent meg az Új Magyar Gárda Kulturális és Hagyományőrző Mozgalom Győri Wass Albert Zászlóaljának Székely Szakasza által december 1-jén 17 órától meghirdetett megemlékező felvonuláson Kolozsvár központjában. A Szent Mihály templom bejárata közelében három csendőrautó, illetve 15 rendőr és csendőr várakozott, majd 17 óra után 10 perccel egy részük távozott. A téren tucatnyi újságíró gyűlt össze a gárdisták akciójára. Csiszér Lóránt, a székely gárda sajtófelelőse a transindex.ro-nak azt nyilatkozta, hogy fél órával a hirdetett kezdés előtt nyolcfős társaságuk az egyik vendéglőből távozott, amikor feltartóztatták és bekísérték őket a rendőrségre. Ilie Milici, a kolozsvári csendőrség szóvivője elmondta, hogy bűnvádi eljárás indul a nyolc gárdista ellen. A bűnvádi eljárás fasiszta jelképek használatának vádjával indul ellenük.
Engedély nélkül is felvonultak Marosvásárhelyen a román szélsőségesek
MTI, 2010. december 1.
Románia nemzeti ünnepén felvonultak Marosvásárhelyen a szélsőségesen nacionalista román Noua Dreapta (Új Jobboldal) és Uniunea Vatra Romaneasca nevű szervezetek tagjai, szimpatizánsai, akik tüntetésüket annak ellenére is megtarthatták, hogy a helyi polgármesteri hivatal visszavonta a korábban kibocsátott engedélyt.
A Noua Dreapta vezetői az internetes honlapjukon közzétett felhívásukban azt írták, hogy "a magyar szeparatizmus" ellen fognak utcára vonulni. Adrian Ionescu, a Noua Dreapta elnöke az MTI-nek nyilatkozva hangsúlyozta: ők Erdély Romániával való egyesülésének 92. évfordulóját, Románia nemzeti napját ünneplik, felvonulásuk senki és semmi ellen nem irányul.
Arra a kérdésre, miért tartották meg engedély nélkül a felvonulást, Ionescu elmondta: szerinte törvénytelenül járt el a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal, hiszen 24 órával a rendezvény előtt nem vonhatták volna vissza a két héttel korábban kiadott engedélyt, ezt legalább 48 órával korábban kellett volna megtenniük. Ionescu szerint erre a helyi hatóságok is rájöttek, ezért tarthatták meg normális körülmények között a felvonulást.
A járdán haladó mintegy 150 tüntetőt végig népes csendőri kordon kísérte, a szervezet tagjai pedig a főtéri hivatalos december elsejei ünnepségen is részt vettek, ahol elhelyezhették koszorújukat. A felvonulás alatt a zömében fiatal résztvevők egyebek közt azt skandálták, hogy "Hargita és Kovászna (a magyarok által többségben lakott két székelyföldi megye) román föld!", "Nagy-Románia újból a régi határok közé!", s a román nyelv "egyeduralmát" szorgalmazták.
A tüntetést figyelemmel kísérte Vitus Örs, a Jobbik erdélyi baráti körének elnöke, aki az MTI kérdésére megerősítette, hogy tiltakozást akartak szervezni a Noua Dreapta felvonulása ellen. Azt tervezték, hogy az 1989-es romániai forradalom marosvásárhelyi magyar és román áldozatainak emlékművénél gyertyát gyújtanak, ami - mint mondta - azt jelképezte volna, hogy a sovinizmus a kommunizmus egyik öröksége. Erről a szándékukról azonban letettek, miután a polgármesteri hivatal visszavonta a Noua Dreapta tüntetésére vonatkozó engedélyt.
Kolozsváron ülésezett a Szakmai Egyeztető Fórum
Paprika Rádió 2010. december 2.
Kolozsváron tartotta tegnap harmadik ülését az erdélyi protestáns egyházak közelmúlt-kutatással és átvilágítással megbízott testületeinek Szakmai Egyeztető Fóruma. Az ülés napirendjén a kutatás módszertanának összehangolása, a szakmai tapasztalatok kicserélése, valamint gyakorlati kérdések egyeztetése szerepelt. A református, evangélikus és unitárius püspökök részvételével zajló tanácskozáson jelen volt Csendes László, a Szekuritáté Irattárát Tanulmányozó Országos Tanács (CNSAS) volt elnöke, aki szakmai tanácsokkal segítette az egyházak átvilágítással és kutatással megbízott testületeit.
A tanácskozás résztvevői tudomásul vették, hogy folyó év novemberében együttműködési megállapodás született az erdélyi magyar protestáns történelmi egyházak és a Szekuritáté Irattárát Tanulmányozó Országos Tanács között, amely keretbe foglalja az egyházi közelmúlt-kutatáshoz szükséges iratgyűjtemények másolásának törvényes feltételeit. A műszaki feltételek megteremtése érdekében az egyházak nagy teljesítményű és korszerű másológépeket adományoztak a szóban forgó intézménynek, hogy ez által is felgyorsuljon az egyházak megbízott kutatói által igényelt másolatok kibocsátásának üteme.
Felvonult az Új Jobboldal Marosvásárhelyen
MTI, 2010. december 1.
Bár a helyi polgármesteri hivatal visszavonta a korábban kibocsájtott engedélyt, Románia nemzeti ünnepén mégis felvonultak Marosvásárhelyen a szélsőségesen nacionalista román Noua Dreapta (Új Jobboldal) és Uniunea Vatra Romaneasca nevű szervezetek tagjai.
A Noua Dreapta vezetői az internetes honlapjukon közzétett felhívásukban azt írták, hogy „a magyar szeparatizmus" ellen fognak utcára vonulni. Adrian Ionescu, a Noua Dreapta elnöke hangsúlyozta: ők Erdély Romániával való egyesülésének 92. évfordulóját, Románia nemzeti napját ünneplik, felvonulásuk senki és semmi ellen nem irányul.
Arra a kérdésre, miért tartották meg engedély nélkül a felvonulást, Ionescu elmondta: szerinte törvénytelenül járt el a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal, hiszen 24 órával a rendezvény előtt nem vonhatták volna vissza a két héttel korábban kiadott engedélyt, ezt legalább 48 órával korábban kellett volna megtenniük. Ionescu szerint erre a helyi hatóságok is rájöttek, ezért tarthatták meg normális körülmények között a felvonulást. A járdán haladó mintegy 150 tüntetőt végig népes csendőri kordon kísérte, a szervezet tagjai pedig a főtéri hivatalos december elsejei ünnepségen is részt vettek, ahol elhelyezhették koszorújukat.
A felvonulás alatt a zömében fiatal résztvevők egyebek közt azt skandálták, hogy „Hargita és Kovászna (a magyarok által többségben lakott két székelyföldi megye) román föld!", „Nagy-Románia újból a régi határok közé!", s a román nyelv „egyeduralmát" szorgalmazták.
A tüntetést figyelemmel kísérte Vitus Örs, a Jobbik erdélyi baráti körének elnöke, aki megerősítette, hogy tiltakozást akartak szervezni a Noua Dreapta felvonulása ellen. Azt tervezték, hogy az 1989-es romániai forradalom marosvásárhelyi magyar és román áldozatainak emlékművénél gyertyát gyújtanak, ami – mint mondta – azt jelképezte volna, hogy a sovinizmus a kommunizmus egyik öröksége. Erről a szándékukról azonban letettek, miután a polgármesteri hivatal visszavonta a Noua Dreapta tüntetésére vonatkozó engedélyt.
Magyarellenes ünneplés
Krónika, 2010. december 2.
Magyarellenes jelszavakat skandáltak tegnapi marosvásárhelyi tüntetésükön az Új Jobboldal (Noua Dreaptă) tagjai, akik „a magyar szeparatizmus" ellen vonultak utcára Románia nemzeti ünnepén.
Frunda György RMDSZ-es szenátor felszólította Marius Paşcan kormánybiztost, hívja ki a „SRI-t, a milíciát és a katonaságot" a magyarellenes jelszavakat skandálók ellen. Kolozsváron a Szociáldemokrata Párt (PSD) több mint száz tagja vonult a Magyar Köztársaság főkonzulátusa elé, ahol egy levelet adtak át egy hivatalnoknak, melyben az ellen tiltakoztak, hogy a budapesti hatóságok nem engedélyezték, hogy a román diplomácia a Nemzeti Színházban ünnepeljen. Eközben az Új Magyar Gárda Székely Szakaszának kolozsvári rendezvényét megakadályozták a rendőrök, akik az alakulat nyolc tagját bevitték a rendőrőrsre igazoltatás végett.
Magyarellenes jelszavakat skandáltak tegnapi marosvásárhelyi tüntetésükön az Új Jobboldal (Noua Dreaptă) tagjai. Az akció hatására Frunda György RMDSZ-es szenátor felszólította a maros megyei prefektust, hogy hívja ki a „SRI-t, a miliciát és a katonaságot" a tüntetők ellen.
A szélsőjobboldali román szervezet annak ellenére szervezett tiltakozó megmozdulást Marosvásárhelyen, hogy az önkormányzat visszavonta a számukra korábban kiadott engedélyt. Az Új Jobboldal vezetői a honlapjukon közzétett felhívásukban azt írták, hogy „a magyar szeparatizmus" ellen fognak utcára vonulni. Tudor Ionescu, a szervezet elnöke hangsúlyozta: ők Erdély Romániával való egyesülésének 92. évfordulóját, Románia nemzeti napját ünneplik, felvonulásuk senki és semmi ellen nem irányul.
Arra a kérdésre, miért tartották meg engedély nélkül a felvonulást, elmondta: szerinte törvénytelenül járt el a polgármesteri hivatal, hiszen 24 órával a rendezvény előtt nem vonhatták volna vissza a két héttel korábban kiadott engedélyt, ezt legalább 48 órával korábban kellett volna megtenniük. Ionescu szerint erre a helyi hatóságok is rájöttek, ezért tarthatták meg normális körülmények között a felvonulást.
Markó Béla: veszteség december 1.
Markó Béla a parlament hétfői, a román nemzeti ünnep alkalmából tartott díszülésén mondott beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyarság 1918. december 1-jét „veszteségként, az államiság elvesztéseként élte meg".
Rámutatott, a magyarok számára ez a nap mást jelent, mint a románoknak, akiknek ez „hatalmas győzelem". Emlékeztetett, hogy az akkori magyarok nagyon sokat vártak a Gyulafehérvári Kiáltványtól, mely kimondta, hogy „Erdély valamennyi népe saját nyelvén tanulhat és igazgathatja magát, a soraiból kikerülő személyek révén".
Ezeknek az ígéreteknek csupán egy része valósult meg, a többit ezután kell gyakorlatba ültetni, vélte a szövetségi elnök a magyarnyelvű oktatás körüli vitára utalva. Mint hangsúlyozta, az RMDSZ tiszteletben tartja más népek ünnepeit, és képviselői részt vesznek a december 1-i ünnepségeken.
A járdán haladó mintegy 200 tüntetőt végig népes csendőri kordon kísérte, a zömében fiatal résztvevők a szervezet zászlajával és román nemzeti lobogókkal, valamint Avram Iancu arcképével vonultak végig a városközponton, egyebek közt azt skandálták, hogy „Hargita és Kovászna román föld!", „Nagy-Románia újból a régi határok közé!", és a román nyelv „egyeduralmát" szorgalmazták. A tüntetést korábban jóváhagyta az önkormányzat illetékes bizottsága, de a polgármesteri hivatal a rendezvény uszító jellegére hivatkozva visszavonta az engedélyt. Erre többek között Borbély László, az RMDSZ ügyvezető alelnöke kérte a hivatalt, kifejtve, hogy nem kellene pártolni az Új Jobboldal „ócska és meghaladott nacionalizmusát". A szervezet tagjai egyébként a főtéri hivatalos december elsejei ünnepségen is részt vettek, ahol elhelyezhették koszorújukat.
Frunda a katonaságot kérte
Az Új Jobboldal tüntetése nyomán kisebb botrányra került sor a Maros megyei prefektúra székhelyén, ahol a szélsőjobboldaliak megérkeztekor Frunda György RMDSZ-es szenátor is tartózkodott. A honatya felszólította Marius Paşcan kormánybiztost, hívja ki a „SRI-t, a miliciát és a katonaságot" a magyarellenes jelszavakat skandáló tüntetők ellen, a prefektus azonban úgy vélte, az akcióban nincs semmi törvényellenes. Frunda György „elfogadhatatlannak" nevezte, hogy a tiltakozók a román nyelv egyeduralmát szorgalmazzák, a prefektus azonban kijelentette: semmit sem tehet, hogy meggátolja őket ebben. A honatya ekkor felszólította, hogy a törvényes rend őrzőjeként hívja ki a rendvédelmi szerveket. Erre azonban nem került sor, a tüntetés incidensek nélkül ért véget.
A szélsőjobboldali szervezet tiltakozó megmozdulását figyelemmel kísérte Vitus Örs, a Jobbik erdélyi baráti körének elnöke is, aki korábban tiltakozást akart szervezni az Új Jobboldal felvonulása ellen. Azt tervezték, hogy az 1989-es forradalom vásárhelyi magyar és román áldozatainak emlékművénél gyertyát gyújtanak, ami – mint mondta – azt jelképezte volna, hogy a sovinizmus a kommunizmus egyik öröksége. Erről a szándékukról azonban letettek, miután a polgármesteri hivatal visszavonta az Új Jobboldal tüntetésére vonatkozó engedélyt. A Jobbik-szimpatizánsok közleményükben örömüknek adtak hangot, hogy „idén december 1-jén, Marosvásárhelyen nem lehet majd magyarellenes szlogeneket hallani".
Értelmiségiek vádolják az RTV-t
Történelmi valótlanságok hangoztatásával, a romániai holokausztért is felelős egykori fasiszta szervezet, a Vasgárda egyik volt vezérének a népszerűsítésével vádolja a román közszolgálati televíziót hatvan romániai értelmiségi egy tiltakozó levélben, amelyet romániai vezető politikusoknak és nyugat-európai államok nagyköveteinek is elküldtek.
Az értelmiségiek azt kifogásolják, hogy a Román Televízió november 21-én olyan adást sugárzott, amelyben Ion Cristoiu neves újságíró „romantikus hősnek és erkölcsös személynek" nevezte Corneliu Zelea Codreanu egykori vasgárdista vezért. A levél aláírói szerint Cristoiu figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az említett politikai csoportosulás fasiszta eszméket vallott, közreműködött a romániai holokauszt előkészítésében, a szervezetet és magát Codreanut is felelősség terheli több román politikai és kulturális személyiség meggyilkolásáért.
Codreanut 1938-ban kivégezték. A tiltakozók felszólították Alexandru Lăzescut, a Román Televízió vezérigazgatóját, határolódjék el az adásban elhangzottaktól. Hangsúlyozták, az újságíró kijelentései nemcsak „valótlan történelmi adatoknak az elfogadtatására irányuló törekvések", hanem súlyosan sértik a vasgárdista mozgalom áldozatainak az emlékét is. Az aláírók azt is kérik a vezérigazgatótól, hogy büntesse meg a televízió munkatársait, akik az aláírók szerint szakmailag felelősek az adás elkészítéséért és sugárzásáért.
Elmaradt a gárdisták megemlékezése
Eközben Kolozsváron a Szociáldemokrata Párt (PSD) több mint száz helyi tagja vonult a Magyar Köztársaság főkonzulátusa elé, ahol egy levelet adtak át az egyik hivatalnoknak, melyben az ellen tiltakoztak, hogy a budapesti hatóságok nem engedélyezték, hogy a román diplomácia a Nemzeti Színházban ünnepelje december 1-jét.
A felvonulók egy csokor vörös szegfűt is át akartak adni, azonban a hivatalnok nem fogadta el, így azt a diplomáciai székhely kapuja előtt hagyták. Mircea Jorj megyei PSD-elnök szerint a virágokkal azt szerették volna elérni, hogy „újra kinyíljon a románok orrára csapott ajtó". Mint mondta, a levelet ma Magyarország bukaresti nagykövetségére is elküldik.
Tegnap délutánra az Új Magyar Gárda Kulturális és Hagyományőrző Mozgalom Győri Wass Albert zászlóalja Székely Szakasza is összejövetelt hirdetett a kincses város Főterére, ahol a Székely Hadosztály megalakulásáról akartak megemlékezni.
Erre azonban nem kerülhetett sor, ugyanis a szélsőjobboldali magyar alakulat nyolc tagját már a városba való érkezése után, a Szentegyház utcai Agapé vendéglő előtt „lekapcsolta" a rendőrség. Ilie Milici csendőrségi szóvivő szerint a fekete egyenruhába öltözött fiatalokat azért kísérték be, mivel a Magyar Gárda, illetve Magyarország zászlaját bontották ki, miközben a városközpont fele tartottak.
Míg a fiatalokkal jegyzőkönyvet írattak, a Szent Mihály-templom előtt a csendőrség több autója, illetve tucatnyi rendőr várakozott. Megjelent a helyszínen az Új Jobboldal néhány tagja is, ám incidens nem történt.
A gárdisták korábban kérték a felvonulásuk engedélyezését a polgármesteri hivataltól, amit az intézmény elutasított azzal az indokkal, hogy a városközpontban a román nemzeti ünnep alkalmával szervezett rendezvények zajlanak.
A szervezet tagjai a Szent Mihály-templomtól a Farkas utcai Szent György-szoborhoz indultak volna, ahol verses megemlékezést akartak tartani. Az Új Magyar Gárda „székely szakasza" múlt év december elsején is megemlékezést szervezett a kincses város Főterén, ahhonnan akkor álarcos rohamrendőrök vitték el őket.
Bukarestben is kisebb – igaz, politikai természetű – incidens árnyékolta be a hivatalos állami megemlékezéseket. Az asztanai EBESZ-konferencián részt vevő Traian Băsescu államfő távollétében ugyanis nem az alkotmány szerint őt követő szenátusi elnököt, az ellenzéki Mircea Geoanát fogadták katonai tiszteletadással, hanem Emil Boc kormányfőt, akit viszont a tömeg kifütyült. Geoană közleményben követelt vizsgálatot az „incidens" miatt, Boc ugyanakkor azzal védekezett: az államfő őt jelölte ki képviselőjeként az ünnepségre.
Kevesen, de zajosan
Népújság, 2010. december 2 - (mózes)
Hargita és Kovászna román föld!, Nagy-Románia, régi határok!, Románia a románoké!, Egységes nemzetállam!, A román nyelv az uralkodó!, A Noua Dreaptă a nemzet büszkesége!, Mi vagyunk Avram Iancu!, csak néhány a jelszavak közül, amelyeket tegnap reggel Marosvásárhelyen máshonnan érkezett maroknyi, zászlókkal „felfegyverkezett" szélsőjobboldali fiatal kiabált végigvonulva a városon a Hősök parkjától a főtérig. Ugyanilyen lelkesen kiabált mellettük a Vatra Românească elnöke, Florin Oproiescu.
A zajos felvonulás ellenére, Tudor Ionescu, az Új Jobboldal elnöke azt nyilatkozta, nem valaki vagy valami ellen tüntettek tegnap, csupán együtt akarták ünnepelni a marosvásárhelyiekkel a nemzeti ünnepet, úgy, ahogy tavaly a székelyföldi városokban tették.
A Népújság felvetésére, hogy a honlapjukon megjelent felhívásban nem ez áll, hanem az, hogy „a magyar szeparatizmus ellen" vonulnak fel, azt válaszolta, hogy ők csak azt akarják, hogy mindenki tartsa tiszteletben az alkotmány 1. cikkelyét.
Florin Oproiescu örömének adott hangot, hogy az ország nemzeti ünnepén együtt lehetett az Új Jobboldallal, s kijelentette: reméli, mindenki látja, hogy nem valaki ellen irányul a tüntetésük, csupán „együtt akarnak ünnepelni minden vásárhelyivel, nemzetiségre való tekintet nélkül. Mert végül is, mind román állampolgárok vagyunk". Véleménye szerint csak a helyhatóság csinált „filozófiát" a dologból. A kérdésre, hogy miért vannak olyan kevesen, azt válaszolta, hogy tényleg nincsenek sokan, de igazából nem is a szám a fontos, hanem a lelkesedés.
A zászlós felvonulás után az Új Jobboldal is koszorúzott, majd a Kultúrpalota kistermében tanácskozást tartott.
Az Új Jobboldal tüntetése ellen több szervezet tiltakozott, felemlegetve, hogy az 1990 márciusi véres etnikai konfliktus tanulság kellene legyen, és nem lenne szabad helyet adni feszültségkeltő, szélsőséges megnyilvánulásoknak. Ennek ellenére megkapták a polgármesteri hivatal engedélyét. Ám miután engedélyt adott a tüntetésre, Marosvásárhely Polgármesteri Hivatala november 30-án visszavonta azt.
A Claudiu Maior alpolgármester által aláírt közleményben az áll, hogy a nemzeti ünnep nem bátorít semmiféle megmozdulást, amely megzavarhatná a nemzeti ünnepet. Ilyen meggondolásból, illetve mert a Noua Dreapta a kérésben leadott rendezvények mellett olyan „uszító jellegű megmozdulást" is tervezett, amelyre nem kapott engedélyt, és amely „bizonytalanságot keltett volna a város polgáraiban, tekintve, azt, ami nem is olyan régen ebben a városban történt", vonták vissza a tüntetés engedélyezését.
Arra, hogy a hangoskodók az engedély bevonása ellenére is végigvonultak a városon jelszavakat kiabálva azt mondta, ennek elbírálása az illetékes hatóságok dolga.
MAGYARORSZÁG
Támogatta a Bethlen Gábor Alap létrehozást a külügyi bizottság
MTI Budapest, 2010. november 30.
- Támogatta a Bethlen Gábor Alap létrehozását az Országgyűlés Külügyi és határon túli magyarok bizottsága keddi ülésén.
Az alapról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát a kormánypárti képviselők támogatták, az MSZP és az LMP nemmel szavazott, a Jobbik tartózkodott.
Ulicsák Szilárd miniszteri biztos a testület előtt elmondta, a Szülőföld Alap nyílt pályázati rendszere kezelhetetlenné vált, ezért szükség van egy egységes rendszer kialakítására, amelynek keretében a határon túliak "kiszámíthatóan, átláthatóan" jutnának hozzá a forrásokhoz. Az új rendszer segíti ellenőrizhetőséget és az elszámoltathatóságot is - fűzte hozzá.
A Bethlen Gábor Alap felváltaná a Szülőföld Alapot, általános jogutódjaként működne, és ide csoportosítanának az igazságügyi
minisztérium költségvetési keretében szereplő 12,4 milliárd forintot - közölte.
Mint mondta, a törvényjavaslat szerint az alap fölött a nemzetpolitikáért felelős miniszter-helyettes rendelkezik, és ő felel érte.
Ulicsák Szilárd elmondta azt is, a törvényjavaslat kibővíti a támogatottak körét, már nem csak szervezetek, hanem magánszemélyek is tudnának pályázni. Elfogadása esetén a törvény lehetőséget teremtene arra is, hogy a határon túli kis- és középvállalkozások hozzájuthassanak olyan támogatásokhoz, amelyek például az európai uniós pályázataikhoz önrészt vagy kamattámogatást biztosítana - tette hozzá.
Szabó Vilmos (MSZP) és Szávay István (Jobbik) méltatlannak nevezték, hogy a javaslatot alig ismerhették meg, máris tárgyalja a bizottság. Szerintük érthetetlen a nagy sietség. Szabó Vilmos kijelentette, a határon túli szervezeteknek a véleményét is kellett volna kérni.
A törvényjavaslat jól illeszkedik abba a folyamatba, amellyel a kormány kezébe koncentrálják a hatalmat és az irányítást - mondta a szocialista politikus azt kritizálva, hogy a javaslat szerint a jövőben a miniszterelnök-helyettes vezetésével egy háromtagú bizottság dönti majd el: "mi történik 12 milliárd forinttal".
Véleménye szerint a döntések a lehető legtávolabb kerülnek a határon túli szervezetektől.
Mindez azt a félelmét erősíti, hogy "itt egy erőteljes politikai szándék van, tehát azok a szervezetek, programok, amelyek a kormánynak nem tetszenek, azok nyilván nem fognak támogatást kapni" - fogalmazott Szabó Vilmos, aki a törvényjavaslat visszavonását javasolta.
Szávay István (Jobbik) elmondta: a javaslatban látszik a kormány "jó szándékú törekvése", hogy a pénzek elköltése átláthatóbb
legyen. Ugyanakkor nem kaptak érdemi indoklást arról, hogy miért ilyen sürgős a javaslat benyújtása - tette hozzá. Közölte, számos módosító javaslattal élnek majd.
Dorosz Dávid (LMP) azt mondta, a javaslatban látják a pozitív törekvéseket, és gratulálnak a névválasztáshoz. Az egyeztetések elmaradása, a "forradalmi sürgősségi beterjesztés" azonban számukra nem elfogadható, ezért nem tudják támogatni a javaslatot - jelentette ki.
Balla Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke azt mondta: a törvényjavaslat nyitott, átlátható és végigkövethető pályázati rendszert tesz lehetővé. A Szülőföld Alap működésében megfigyelhető anomáliák az új alappal kiküszöbölhetőek - jegyezte meg.
A javaslatot - mint elhangzott - várhatóan a jövő héten tárgyalja a törvényhozás.
A Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes által jegyzett indítványban az olvasható: az új alap elnevezésekor azért esett a választás Bethlen Gáborra, mivel nevét és a hozzá fűződő erdélyi rendi, gazdasági és társadalomszervezési aranykort minden magyar ismeri.
A törvény elfogadása esetén, 2011 január elsején lép majd hatályba.
Decemberre minden készen áll az egyszerűsített honosításhoz
MTI, 2010. december 2.
December közepére minden készen áll az egyszerűsített honosítási eljárás januári bevezetéséhez - mondta el Wetzel Tamás miniszteri biztos az MTI-nek, hozzátéve: a legtöbb fejlesztés jobban áll, mint ahogyan azt eredetileg tervezték.
Eddig Csíkszeredában volt a legnagyobb az érdeklődés, de sokan jelentkeztek Kolozsvárott és Szabadkán is. A miniszteri biztos kiemelte: minden személyügyi, infrastrukturális és informatikai fejlesztés ütemtervszerűen halad, sőt, a legtöbb fejlesztés jobban is áll, mint ahogyan azt eredetileg tervezték. A kormány 830 millió forintot biztosított a fejlesztésekre. A várhatóan nagyszámú kérelmek gyors elbírálása miatt 170 embert vettek fel különböző szervezetekhez.
A miniszteri biztos kitért arra is, hogy jövőre összesen, a három érintett tárcánál (Külügyminisztérium, Belügyminisztérium, illetve a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium) mintegy 2,4 milliárd forint áll rendelkezésre az egyszerűsített honosítási eljárásra. Hozzátette: minden fejlesztés ideiglenes jellegű, hiszen az első évben várható a legtöbb kérelem. Az igények függvényében pedig megtakarítások is elképzelhetők.
Wetzel Tamás elmondta, hogy december 8-10 között Erdélyben három tájékoztatót tart az Erdélyi Demokrácia Központok Hálózatának, amelyek helyben segítik az egyszerűsített honosítást.
December 1-től a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal ügyfélszolgálatain is lehet az internet segítségével időpontot foglalni az állampolgársági kérvények leadásával kapcsolatban.
Közölte: az eljárással kapcsolatos tudnivalókról indított honlapot (www.allampolgarsag.gov.hu) november 30-áig már több mint 50 ezren keresték fel.
Az egyszerűsített honosítási eljárásról szóló törvény a magyar nemzeti ünnepen, augusztus 20-án lépett életbe, a kérelmeket 2011. január 1-jétől lehet majd benyújtani. A magyar állampolgárságot azok az egykor magyar állampolgársággal rendelkező emberek vagy az ő leszármazottaik kérhetnek, akik 1920 előtt vagy 1940 és 1945 között magyar állampolgársággal rendelkeztek, beszélnek magyarul, és nincs valamilyen kizáró közbiztonsági vagy nemzetbiztonsági ok. Az esetleges visszaélések elkerülése végett az állampolgárságot csak személyesen lehet majd kérelmezni, de a minél rövidebb sorban állás érdekében mindenképpen a lehető legtöbb helyen elérhető igénylést támogatja a kormány.
KÁRPÁT-MEDENCE
Moldova: másfél év alatt három választás
Népszabadság, 2010. december 1.
Ismét patthelyzet alakult ki a voksolás után
Megőrizte többségét a moldovai parlamentben az eddig kormányzó pártszövetség, de az elnökválasztáshoz szükséges többséget továbbra sem sikerült megszereznie. Ehhez két mandátuma hiányzik az „európai orientációjúnak" minősített demokratikus és liberális blokknak.
Másfél év alatt harmadszor tartottak választásokat a folyamatos politikai válságba süllyedt Moldovában – a kommunistáknak ezúttal is sikerült megakadályozniuk, hogy a parlament nélkülük elnököt tudjon választani. Viszonylagos választási sikerét a kommunista párt a jelek szerint a hatalomba való visszakapaszkodásra próbálja felhasználni. A Vlagyimir Voronyin volt államfő által vezetett kommunisták a kialakult patthelyzetben nagykoalíciót ajánlottak a vasárnapi voksoláson legtöbb mandátumot megszerzett kormányzó szövetségnek, cserébe gyakorlatilag felajánlották támogatásukat egy liberálisoknak tetsző államfő megválasztásához. Voronyin e célból tárgyalásokat javasolt Vlad Filat miniszterelnök-pártelnöknek, aki azonban elutasította az ajánlatot. Filat szerint szó sem lehet közös kormányzásról a kommunistákkal. Ehelyett a miniszterelnök felújítaná az eddigi kormánykoalíciót. Megfi gyelők szerint azonban ez sem lesz egyszerű feladat, mivel a szövetséget személyi torzsalkodások osztják meg, egyik-másik koalíciós partner pedig még a kommunista párttal is kokettál. Különösen ingatagnak mondható a Marian Lupu vezette demokraták álláspontja – a politikus másfél évvel ezelőtt még a kommunisták soraiban politizált, most pedig államfői ambíciókat táplál. Nincs kizárva az sem, hogy Filat megpróbál pártjába átcsábítani két ellenzéki képviselőt, hogy megszerezze a parlamentben az elnökválasztó többséget.
A moldovai választások a legnagyobb fi gyelmet Romániá ban keltették, amely különleges kapcsolatokat ápol a mostani kormányzattal. A bukaresti külügyminisztérium a szavazást annak jeleként értékelte, hogy Moldova – amelyre a magyar diplomáciai is kiemelten figyel – az európai integráció útján kíván haladni. Románia és Moldova egyesüléséről Traian Basescu államfő azt mondta a Romania Liberának, hogy ez csak a „Prut folyó mindkét két partján élő románok akaratából" jöhet létre a következő 25 évben. Elmondta, hogy Bukarest az idén 70 ezer moldovai románnak adott kettős állampolgárságot. Moldova, az egykori Besszarábia 1918-ban Oroszországtól került Romániához, de a szovjet csapatok 1940-ben elfoglalták. A Szovjetunió felbomlása után Moldova nem egyesült Romániával. Az ország lakosságának kétharmada beszél románul, de a felmérések szerint csak az emberek 20 százaléka támogatná az egyesülést.
EURÓPAI PARLAMENT/EURÓPAI UNIÓ
Uniós szintű romastratégiáról tárgyaltak Brüsszelben
MTI, 2010. december 1.
Újabb lépést tettek egy európai uniós szintű romastratégia irányában a témáról szerdán befejeződött brüsszeli tanácskozással - vélte Járóka Lívia (Fidesz) európai parlamenti képviselő a témáról kiadott közleményében.
A meghallgatáson a magyar képviselő ismertette saját jelentésének tervezett ajánlásait, amelyek egyebek között pontosan meghatározott célterületek kijelölését, többszintű akcióprogram megalkotását, a teljesítményhez is kötött finanszírozást tartalmazzák. Emlékeztetett arra, hogy a tanácskozáson részt vett Balog Zoltán, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára is, aki szerint nagyon fontos az idevágó uniós programok hatásfokának vizsgálata.
Az államtitkár megerősítette, hogy az európai romastratégia megalkotása a magyar EU-elnökség egyik legfontosabb prioritása lesz.
Andor László foglalkoztatási és szociálpolitikai EU-biztos a meghallgatáson egyebek között arról beszélt, hogy áprilisban az Európai Bizottság újabb javaslatokat tesz az uniós szintű intézkedésekkel kapcsolatban. A magyar biztos szerint három fő területen kell választ találni a kihívásokra, mégpedig a cigányok kirekesztését okozó társadalmi gyökerek kezelésében, a témára vonatkozó figyelem és ismeretek felerősítésében, valamint az uniós források jobb felhasználásában.
A meghallgatáson felszólaló Viviane Reding alapjogi biztos is, aki a közlemény szerint egyebek között azt javasolta, hogy az EU-tagországok állítsanak fel egy kormányszervet, amely a nemzeti összekötő szerepét töltené be a romastratégia végrehajtásában.
INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA
Nagygyűlés és nemzeti ünnep
Háromszék, 2010. december 1. – Kolozsi Béla
Miként is van ez az 1918. december 1-jétől származtatott román nemzeti ünnep? És magyarországi ünneplése? Magyaror¬szági személyiségek: Medgyessy, Kovács, Alföldi sutasága? Kicsit szinte valamennyien meghajolunk az ügy egyfajta csúsztatása előtt.
Persze, azért komor hazafisággal, fejcsóválással emlegetjük, hogy magyaroktól hogyan is lenne elvárható Erdély elcsatolásának ünneplése. Valóban elfogadhatatlan.
Ámde álljunk itt meg egy perc¬re! Mint annyiszor elmondtuk és elmondjuk, Erdélyt és a Szent Korona országainak annyi más részét a trianoni diktátumban csatolták el Magyarországtól, és a nemzetközi jog szerint e szerződés későbbi ratifikációjával lépett hatályba a hajdani Nagyfeje¬de¬lemség Romániához kapcsolása is. Évekkel az 1918. december 1-jei Gyulafehérvári Nagygyűlés után. Semmiféle magyarországi tömegdemonstráció nem volt, nem lehetett jogosult 1918-ban ilyen aktusra, az ország egy részének valamiféle „elbocsátására".
Maga a trianoni okmány sem a nagygyűlést nevezi meg az államterületek változásaival kapcsolatban. Még a hírhedt trianoni dokumentum sem megy el odáig, hogy az említett gyűléstől datálná Erdély magyar elvesztését.
Gyulafehérvár az említett napon és utána még hosszan a nemzetközi jog szerint is Magyaror¬szág része volt, a megszálló seregeknek — akkor ott éppen a román haderőnek — nem csupán illett volna, de kötelező is a polgári életbe egyfelől be nem avatkozni, másfelől a közrendet, a törvényességet fenntartatni. A törvények pedig a megszállt ország alkotmányán alapulnak.
A megszálló seregek jogairól és kötelességeiről szólva fel kell vetni, hogy Románia a nemzetközi hadijog értelmében egyáltalán jogosított volt-e 1918 végén a magyarországi invázióra. Az idő tájt — szemben több antanthatalommal — Románia már nem volt hadviselő állam, az 1916-ban kezdett háborúját többek között hazánkkal és az akkori központi hatalmakkal szemben elveszítette; 1918 elején békét kért, és a bukaresti békeszerződésben mint háborús vesztes gyorsan békét nyert és kötött — a szóban forgó gyulafehérvári aktus előtt már majdnem egy éve kikerült a hadviselők köréből.
Naivitás ugyanakkor abban reménykedni, hogy a hajdani gyűlés kisebbségek felé tett ígéretei jó hivatkozási alapot jelenthetnek akár a mai emancipációs igények számára is. Az idő rácáfolt az ilyen várakozásokra. A trianoni békére sem szokás hivatkozni gyermeteg hiszékenységgel, holott az leszögezte például — hibák esetén — területi döntéseinek felülvizsgálhatóságát, a revízió lehetőségét. Éppen e konstrukció felvetette lehetőségekből táplálkoztak a revíziós igények; ezért sem hivatkozott e hajdani diktátumra az azt a magyarság irányában túlságosan engedékenynek tartó második Tria¬non, az 1947-es párizsi diktátum. Méltóbb, nem megcsúfolt elvekkel, ígéretekkel kell a magyar autonómiaigényeket alátámasztani.
Románia — és vele valame¬lyest Magyarország is — a modern Európában már mindenképpen nehéz helyzetbe került éppen a törvényellenes aktust végrehajtó gyűlés emlékének nemzeti ünnepként való megülésével. Nem szokás egy másik (ma EU-s) ország területén elkövetett alkotmány- és törvényellenes aktust választani nemzeti ünnepnek, mi több, az illető országtól egy számára nem csupán sebet ejtő, de szembeötlően törvényszegő aktus akár csak tisztelgő, protokolláris megünneplését el is várni. Ha ez utóbbi országban megünnepelnének egy ilyen, a saját területén elkövetett súlyos alkotmány- és törvényszegést, az egyenesen bűnpártolás lenne az ország polgárai és vezetői részéről. Nem a közösségi vágy, szándék, akarat kinyilvánítása a gyűlésen, de az országrész úgymond átadása volt az alkotmány- és törvényszegő.
Egyébként nehéz dilemma ez. Tiszteljük a román nemzetet, államot, nemzeti méltóságot. Tud¬juk, valamennyi országnak szüksége van mélyen megélt nemzeti ünnepekre. A románság részéről erős azonosulás alakult ki ezzel a nappal kapcsolatban, a kommunizmus erőltetett másik „ünnepnapjától" mintegy visszavették ezt a napot. Bizonyos mértékű kölcsönös megértés szükséges így az ügy kezeléséhez. Ennek azonban, mint említettük, kölcsönösnek kell lennie; nem lehet ez egyoldalú, nem várhatja pusztán a románság a magyarságtól az említett tapintatot, türelmet, a kérdés empatikus kezelését.
Megértve a szimbolikus ügyek jelentőségét, utalni kell arra, hogy háborúkban is „működtetett" vagy azokból származtatott szimbólumok, adott esetben mai európai barátokkal szembeni konfliktusokban is alkalmazott jelképes történések vagy akár himnuszok ünnepi jelképiségének felülvizsgálata folyik ma szerte a civilizált világban.
A székely autonómia kérdése 1918-ban
Háromszék 2010. december 1. – Egyed Ákos
1918 közepétől egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az 1914-ben kitört világháború befejezéséhez közeledik, s győztesen minden valószínűség szerint az antanthatalmak kerülnek ki. Következésképpen felgyorsultak a béketárgyalások előkészületei.
A győztesek arra az elhatározásra jutottak, hogy az Osztrák—Magyar Monarchiát felosztják, és Közép-Európában új országhatárokat húznak meg. Ennek során a történelmi Magyarországból tervezték kielégíteni a szomszédos országok területi követeléseit. Erdély s benne a Székelyföld jövője már 1916-ban napirendre került, mert Románia az antanthatalmakkal folytatott titkos tárgyalásain ígéretet kapott Erdély, a Bánság s a Tiszántúl egy részének megszerzésére, amennyiben átáll a nevezett hatalmak oldalára.
Ez a súlyos kérdés természetesen erősen foglalkoztatta a magyar közvéleményt. Sokan az október 31-én megalakult Károlyi-kormánytól vártak segítséget Erdély és a Székelyföld védelmére. És nem kevesen bíztak abban, hogy a Wilson amerikai elnök által a nemzetek önrendelkezéséről előterjesztett elvek nemcsak az Osztrák—Magyar Monarchia nemzetiségei, de a magyarság számára is érvényesíthetők lesznek.
Rendkívüli módon bonyolította a helyzetet az, hogy Budapesten októberben kitört a forradalom, amely átterjedt az egész országra, s nemcsak a közigazgatás bénult meg, de a haderő is szétesett, amelyhez nem kis mértékben járult hozzá a hadügyminiszter elhíresült kijelentése: „Nem akarok többé katonát látni."
A forradalom első napjaiban az egész országban nemzeti tanácsok szerveződtek, amelyek nagy hatással voltak a közvélemény formálására. A magyar nemzeti tanácsok mellett székely nemzeti tanácsok is alakultak, amelyek a Székelyföld jövőjére igyekeztek befolyást gyakorolni. Ezek többsége a székely városokban szerveződött, de Budapesten is létrejött Székely Nemzeti Tanács, emellett Kolozsvárt, Debrecenben, Szegeden és máshol is.
Azonban valamilyen formában létrejött közöttük egy olyan kapcsolat, amelynek során az erdélyi szervezetek a budapesti székhelyű Székely Nemzeti Tanácsot megbízták azzal, hogy képviselje véleményüket is a magyar kormánnyal való tárgyalásai során.
Arra a budapesti Székely Nemzeti Tanácsra utalok, amely Jancsó Benedek, Sebes Dénes és Urmánczy Nándor elnöklete alatt alakult meg. Ez a nagyrészt Pesten tartózkodó erdélyiekből és székelyekből álló szervezet azt a célt tűzte maga elé, hogy nyomást gyakoroljon a kormányra a Székelyföld védelme érdekében, másrészt európai üggyé szerette volna tenni a székely autonómia kérdését. Ennek érdekében különböző lépéseket tett vagy próbált tenni. Erről szól az itt következő vázlatos írásom.
1920. november 20-án a már említett személyek felkeresték Jászi Oszkárt, a Károlyi-kormány nemzetiségi miniszterét, akinek emlékiratot nyújtottak át. Az emlékirat az autonómia kantonális formáját ajánlja a Székelyföld számára mint olyan lehetőséget, amely megvédheti a több mint félmilliós székelységet a román törekvésekben körvonalazódó bekebelezési szándékkal szemben. Az emlékirat kitért Erdély helyzetére, hangsúlyozva azt, hogy milyen nagy erőt képvisel a magyarság az erdélyi városokban és általában a román politika által követelt területeken. Jászi hosszasan tárgyalt a küldöttséggel, de látható következményei a tárgyalásnak nem voltak, mert a Károlyi-kormány sem erélyes fellépésre, pláne fegyveres védelemre nem gondolt, még akkor sem, amikor nyilvánvaló volt, hogy Erdély integritása a román politikának tett semmiféle engedmény ígéretével nem védhető meg. A közben megalakult Székely Hadosztály esetleg lehetséges fegyveres fellépésével végképp nem értett egyet a kormány.
A Székely Nemzeti Tanács Erdély, illetve a Székelyföld autonómiáját a wilsoni önrendelkezési elvek alapján képzelte el abban a reményben, hogy ezek az elvek a magyarság számára is érvényesíthetők lesznek. A magyar politikusok ekkor még bíztak a nyugati világ demokratikus közvéleményében, valamint a küszöbön álló békekonferencia igazságos döntésében. Voltak, akik úgy gondolták, hogy az Osztrák—Magyar Monar¬chia föderalista elvek alapján átalakítható. Károlyi szerint a békülékenységre hajlás gyümölcsöztethető lesz a békekonferencián. Jászi közismerten békülékenységet tanúsított az aradi tárgyalások során a románság megbízottjaival, ami bátorította a román, szerb és cseh politikát abban, hogy hozzálásson Erdély, a Dél¬vidék, illetve a Felvidék megszállásához.
Ez a helyzet, valamint a Károlyi-kormány tehetetlensége arra késztette a Székely Nemzeti Tanácsot, hogy az európai demokratikus közvéleményhez forduljon. Ilyen előzmények után intézett proklamációt a budapesti Székely Nemzeti Tanács a világ népeihez 1918. november 26-án. Ez a proklamáció válasz volt a Román Nemzeti Tanács azon nyilatkozatára, amely megpróbálta történelmi és népesedési érvekkel alátámasztani a román követeléseket. A nyilatkozat szerint a románság az általa követelt területen „a wilsoni elvek alapján nem jogosult a kizárólagos impérium átvételére". Cáfolja a kontinuitás elméletét, amely történelmileg nem bizonyítható, sőt, kijelenti, hogy a románság „az itt élő népek között legkésőbb vándorolt be". Hogy a magyar állam nem volt olyan zsarnok, amilyennek a román politika feltünteti, az kiderül abból, hogy az erdélyi románok „a magyar állam védelme alatt a műveltség és anyagi jólét oly magas fokára emelkedtek, amely a román királyság parasztságát illetően elérhetetlen ideának látszik". A Székely Nem¬zeti Tanács kijelenti, hogy a magyar állam te¬rü¬leti integritásának álláspontjára helyezkedve, a Ma¬gyar¬országon lakó összes nép kölcsönös megegyezését tartja járható útnak a felmerülő kérdések rendezését illetően.
Alapjában véve a fenti álláspontra helyezkedett a november 28-án Maros¬vásárhelyen megtartott Szé¬kely Nem¬zetgyűlés is. A hangadó előadást dr. Szádeczky K. Lajos kolozsvári egyetemi professzor tartotta, aki a magyarság történelmi jogát állította szembe a románok követeléseivel és érveléseivel. A gyűlés több pontból álló határozati javaslata hangsúlyozta, hogy a nemzeti kérdés megoldására a wilsoni elveket kell alkalmazni, s elfogadja a Károlyi-kormány nemzetiségi politikáját, de kéri a kormányt, hogy Erdély ügyeinek intézését bízza a Kolozsvárt működő Magyar Nemzeti Tanácsra, amelynek székelyföldi szerve lesz a marosvásárhelyi „Bizottság", s ez megszervezi a székelyföldi magyarságot.
A románok 1918. december 1-jei nagygyűlése után a Székely Nemzeti Tanács elhatározta, hogy megkezdi az önálló székely köztársaság szervezését. A gondolat élt Erdélyben és a Székelyföldön is. Erről a következőkben számolt be a Kolozsvárt megjelenő Ellenzék lap Legyen a Székelyföldön külön köztársaság? címmel: „A román invázió előhaladása mind aktuálisabbá teszi a négy székely vármegyéből alakuló független székely köztársaság gondolatát. Ha már el kell veszíteni annyi vegyes nyelvű vármegyét, a népek önrendelkezési elvének elemi követelménye, hogy az egységes magyar területen élő székelység megőrizze függetlenségét." Ismeretes Paál Árpád terve, amely annyira előrehaladt, hogy már a székely köztársaság kikiáltására is sor került volna Csíkszeredában 1919. január 10-én. Ezt azonban a Székelyföld megszállása, valamint Paál Árpád letartóztatása megakadályozta.
Nem árt tudni, hogy bizonyos mozgási lehetőséggel a román megszállás ellenére még rendelkezett a magyar politika, Paál Árpádék ezt próbálták kihasználni, amennyiben mind az olaszokkal, nevezetesen Armando Vittorio Diazzal, az olasz haderő vezérkari főnökével Veronában létrejött, mind a Franchet D'Eserey francia tábornokkal Belgrádban megkötött fegyverszüneti megállapodás elvileg lehetővé tette a közigazgatás és rendfenntartás megmaradását a magyar állam kezében. Ezt hivatkozási alapként fel lehetett volna használni akár fegyveres ellenállás esetében is. De ennek a kitételnek nem tudott érvényt szerezni a Károlyi-kormány, illetve a kolozsvári Magyar Nemzeti Tanács, amely a miniszterelnöktől felhatalmazást kapott arra, hogy Erdélyben a magyar kormányt képviselje.
Látva a helyzet rendkívül kedvezőtlen alakulását, a budapesti Székely Nemzeti Tanács elhatározta: képviselőt küld külföldre azért is, hogy felvilágosítsa a győztes hatalmakat a saját álláspontjáról és arról is, mint terjed a kétségbeesés okából a bolsevista mozgalom Ma¬gyar¬országon, amelynek súlyos következményei lehetnek máshol is. Egy ilyen személy kiválasztása nem lehetett volna nagy gond, de Károlyi többeket visszautasított, mert saját ellenségének tartotta a jelölteket. Végül Bánffy Miklósnak engedélyezett útlevelet. Bánffy Mik¬lós azonban az 1933-ban kiadott, Emlékeim¬ből című kötetében fontosnak tartotta kijelenteni: „Engem a Székely Nemzeti Tanács küldött, és Károlyi engem semmivel sem bízott meg, és én nem vállaltam vele szemben semmit."
Feltételezhető, hogy Bánffy utazásáról a Kolozsvárt székelő Székely Nemzeti Tanácsnak is tudomása volt, hiszen Bánffy Miklósnak erős kolozsvári kapcsolatai voltak, és elutazása előtt is hazalátogatott, igaz, csak egy fél napra engedélyezte itt-tartózkodását a francia parancsnok. Bánffy elindult, de a rossz utazási feltételek miatt nehezen haladhatott angliai célja felé, s nem is jutott el oda. De Hágában sikerült átadnia (talán) a Székely Nemzeti Tanács nevében szerkesztett memorandumot Oppenheimer német liberális politikusnak, s kissé átalakított formában Treub volt holland pénzügyminiszternek. A memorandumban — amint maga írja — „megpróbáltam vázolni a magyar belső helyzetet, az ott mind vészesebben fenyegető bolsevizmust és annak Európára is veszélyes következményét. Treub megígérte, hogy eljuttatja a memorandumot Párizsba megfelelő helyre." Végül Bánffy útja megszakadt, amikor kikiáltották Pesten a Tanácsköz¬tár¬saságot.
Bánffy emlékiratából nem derül ki, hogy a bolsevista veszély leírásán kívül mit tartalmazott az általa vitt memorandum, de az előzményekből következtetve az érvek minden bi¬zonnyal a wilsoni elvekre épültek, s Ma¬gyarország és Erdély területi integrációjának ügye sem hiányzott. Az sem lehet vitás, hogy Bánffy kiküldése azt az alapjában véve helyes célt volt hivatott szolgálni, hogy Erdély és a Székelyföld ügyéből európai kérdés legyen.
Konferencia a verespataki beruházás ellen
MTI 2010. november 30.
A verespataki aranybánya-beruházás ellen tudományos érvekkel emelt szót egy kedden Brüsszelben rendezett konferencia.
A tanácskozáson több résztvevő utalt arra, hogy az Európai Parlament nemrégiben – magyar EP-képviselők kezdeményezésére – a cianidos bányászat európai tilalma mellett foglalt állást, erre azonban az Európai Bizottság egyelőre nem mutatott kellő fogadókészséget.
A konferencián – amelyet Daciana Sarbu román EP-képviselő és az Europa Nostra nemzetközi műemlékvédelmi szövetség szervezett – környezetvédelmi, gazdasági, társadalmi és műemlékvédelmi érveket egyaránt felsorakoztattak annak érdekében, hogy felhívják a figyelmet a tervezett beruházás katasztrofális és visszafordíthatatlan hatásaira.
Sarbu már korábban is felszólalt az EP-ben az ügyben, emlékeztetve arra, hogy nemzetközileg is védett területről van szó, amelynek teljes képét veszélyezteti a bányászat. Arra kérte az uniós intézményeket, hogy vizsgálják meg, milyen közvetítési lehetőségeik vannak, és állítsák meg a természeti katasztrófát.
Ional Haiduc, a Román Tudományos Akadémia elnöke megerősítette: az intézmény álláspontja továbbra is az, hogy a beruházás nem közhasznú, és súlyos negatív mellékhatásokkal jár. Az akadémia szerint a beruházás súlyosan árt a környezetnek, és Európában egyedülálló régészeti értéket semmisítene meg. A tudományos testület kockázatosnak tartja a beruházó által alkalmazni kívánt ciántechnológiát, és úgy véli, hogy az új bánya megnyitása nem nyújt hosszú távú gazdasági és szociális megoldást az ott élők számára – hangoztatta.
Verespatakon a kanadai-román Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) vegyesvállalat Európa legnagyobb külszíni aranybányáját szeretné megnyitni. A 330 tonna arany és 1600 tonna ezüst 16 év alatti kiaknázása érdekében ciántechnológiát használna. Verespatakon a beruházó már fölvásárolta a házak jelentős részét is. A projekt környezetvédelmi engedélyezését 2007-ben felfüggesztette a román zöldtárca, de ez a folyamat nemrégiben újraindult.
Részt vett a brüsszeli konferencián a beruházó cég több tanácsadója, köztük Joel Bell is, aki arról beszélt, hogy a cég minden szempontból „nagyon felelős" normák alapján dolgozik, és „példátlan szintű" ellenőrzési lehetőséget ajánl tevékenységük során mindvégig. Emlékeztetett arra, hogy a cég vállalta: mindent megtesz annak érdekében, hogy a felsorolt szempontokból megóvja a beruházás körzetének állapotát.
A verespataki bányaberuházás ellen magyar és erdélyi képviselők is számos alkalommal szót emeltek az Európai Parlamentben.
ELTŰNT IDŐK – Kis forradalmak nagy emlékezete
Transindex, 2010. december 1. – Egry Gábor
1918 óta a gyulafehérvári december 1-jének mind az erdélyi, mind a tágabb, társadalmi értelmezése lényegében eltűnt a köztudatból.
Valer Moldovan ügyvéd, a tordai Román Nemzeti Tanács oszlopos tagja vélhetően a világ minden kincséért se mulasztotta volna el a gyulafehérvári nagygyűlést. Ezért levelet írt a tordai állomásfőnöknek, magyarul és tegeződve, ahogy az úriemberek közt szokás. Az állomásfőnök hasonló közvetlenséggel válaszolt. Kénytelen volt tájékoztatni kedves barátját, hogy a tordai állomásról éppen nem járnak vonatok. Felajánlotta azonban, hogy ha Moldovan korán reggel megjelenik a vasútnál, ő kivezényel egy vasutast, aki egy hajtánnyal elviszi Aranyosgyéresre, majd a gyéresi állomáson felszállhat a Kolozsvárról Gyulafehérvárra tartó szerelvényre. Azt nem tudni, milyen érzés volt a korai utazás, de Moldovan a Consiliul Dirigent szervezésért felelős „minisztereként" folytatta tevékenységét.
Nem csupán a nagygyűlés előtörténete bővelkedik a fentihez hasonló sajátos epizódokban, annak közvetlen utóélete is szolgál váratlan érdekességekkel. A Gyulafehérvártól igazán nem messze található Balázsfalva kora esti nyugalmát december 4-én megzavaró incidens kivizsgálása során kibontakozó kép a kisváros társasági életéről már-már békebeli állapotokat idéz.
A helyi román lapot szerkesztő, nem mellékesen diák korában román nemzeti aktivistaként börtönre ítélt Aurel Ciato öt óra tájban indult barátjával a Hotel Moldovanba, egy késői ebédet elfogyasztandó. A szálló éttermében az asztaloknál vegyesen ültek magyarok és románok, és nyugodtan társalogtak – magyarul. Ciato is hamar asztaltársat kapott Bisztricsányi Fodor Pál főhadnagy személyében, aki hamarosan maga is a közélet eseményeit kezdte taglalni.
Nem igen titkolta rosszallását, a néhány nappal korábban történetek kapcsán visszatérően feltette a szónoki kérdést: „Mit képzelnek ezek az oláhok?" S ha az egyébként hagyományos középosztálybeli társaságba nem keveredik be egy mozdonylakatos, az újonnan felállított Román Nemzeti Gárda hadnagya, akkor minden bizonnyal az itt nem részletezendő botrányra sem került volna sor. Ciato legalábbis készségesen és civilizált módon vitatta meg a történteket asztaltársával, ahogy ez úriemberek közt szokás.
A fenti történetek első ránézésre legfeljebb arról szólnak, hogy még az első világháborút követő radikális változások közepette is működtek régi társadalmi hálók és kapcsolatok, érvényesek maradtak a társadalmi helyzethez kötődő normák. A történelmi szemszögből nézve hatalmas fordulat megélői számára meglepően banális és egyszerű is lehetett, sőt egy ideig akár láthatatlan is. Számos mozzanat azonban – például a vasúti közlekedés összeomlása, egy mozdonylakatos megjelenése a középosztály körében – éppen a változás mértékét jelzi, együtt pedig arra hívják fel a figyelmet, hogy december 1-je mára igencsak beszűkült emlékezete milyen más – olykor csupán potenciális – történelmi elbeszéléseket és interpretációkat temetett maga alá.
Káosz és zűrzavar
A ma érvényes felfogás, akár Gyulafehérvár egyszeri népi aktusát, akár a békeszerződés aláírását állítja középpontba, azt sugallja, hogy az uralomváltás lényegében rendezett átmenet volt egyik működő államból a másikba. Ezzel szemben 1918 végének meghatározó tényezője az államszervezet felbomlása, a közigazgatás – főként az alsó szintű – szétesése volt.
Nem csak a hazatérő, fegyvereiket megtartó, nem egy esetben spontán földosztásba kezdő katonák féken tartására nem volt lehetőség, hanem a tisztviselőknek is menniük kellett. Egy felmérés szerint 1919 végén Aranyos-Torda megyében 68 községi jegyzőből 2-3 volt a helyén, a többit, magyarokat és románokat egyaránt, egyszerűen elzavarták. Eközben feldúlták és kifosztották a községházakat, elvitték az iratokat vagy éppen lefoglalták a jegyző vagyonát, kártérítésként a sérelmeikért.
Ezeken a helyeken az államszervezetet többnyire spontán szerveződések pótolták, ügyet sem vetve jogszabályokra, törvényekre. Volt, ahol görög katolikus vagy ortodox papok ültek a jegyző székébe, máshol a kocsmáros szabadította meg magát a nyitva tartást és szeszárusítást korlátozó előírásoktól, Déván a polgárok nem fizettek a postai táviratokért, Aranyosbányán a román nemzeti gárda külön pénzt szedett a vasúton utazóktól.
Mindez külön-külön talán csak kis kellemetlenséget jelentett volna, együtt azonban az állam működésének súlyos zavarát jelezte. Az így keletkezett űrt töltötték be különböző tanácsok és testületek, melyek aztán a Nemzeti Tanácsokban nyerték el végső formájukat. Voltak persze olyan vidékek is, ahol a közigazgatás továbbra is olajozottan működött, például a szász falvak vagy Hétfalu, de a népi szerveződés, a Nemzeti Tanácsok megalakítása itt sem maradt el. Ez persze immár sehol sem volt független valamiféle központi akarattól. A Magyar Nemzeti Tanács, a kormány, a Román Nemzeti Tanács egyaránt arra biztatta a lakosságot, hogy hozzák létre saját, helyi tanácsaikat. Olykor ehhez segítséget is nyújtottak, sőt, küldötteik révén lényegében maguk alakították meg a testületeket. A távolabbi célok ugyan nem egyeztek, de rövid távon mindenki a helyzet stabilizálásra törekedett. A kormány a nemzeti tanácsok segítségét kérte közegei – például a főispánok – működéséhez, a Román Nemzeti Tanács a közigazgatás átvételét javasolta. Ez utóbbi irányvonal január elejéig maradt érvényben, ettől kezdve azt hangsúlyozták, hogy a tanácsok feladata az ellenőrzés, nem avatkozhatnak közvetlenül a közigazgatás működésébe.
Nemzeti forradalmak?
A zűrzavaros helyzet nem kifejezetten magyarországi sajátosság volt, három birodalom összeomlása Berlintől Caricinig, Isztambultól Rigáig bizonytalan és képlékeny helyzetet hagyott maga után, melyet a nemzeti önrendelkezésre hivatkozó elitek próbáltak meg saját céljaikra használni. A nemzeti elvű szerveződés, a nemzeti forradalom eszméje látszólag magától értetődő volt, értelme azonban rendre különbözött.
Ilie Lăzar például hamar megtapasztalta a dolgok képlékenységét. Honvéd egyenruhájában Bukovinából Máramarosra tartva egy kis falu pópájánál szállt meg. Itt érték a falusiak, akik kétségbe esetten újságolták, hogy felfegyverzett román katonák csoportja közeledik, akik a pópát szeretnék „kiszabadítani" a „magyar" tiszt fogságából. Lăzar gyorsan a katonák elé vonult, elkerülendő, hogy a házban véletlenül vérontásra kerüljön sor. A fegyveresek a pópát illetően megnyugodtak, amikor románul bemutatkozott, ez azonban egyáltalán nem akadályozta meg őket abban, hogy minden értéktárgyát magukkal vigyék.
Az epizód jól érzékelteti, hogy a szociális feszültségek könnyedén felülírhatták a tetszetős nemzeti értelmezést, és erre utal a tanácsok működése és együttműködése is. Helyben gyakori volt az, hogy a nemzetiségek külön tanácsai csak együtt vették át a község irányítását, esetleg egy paritásos testületet hoztak létre. Ahol megmaradt a régi községi igazgatás, ott a felügyeletet intézték ebben a formában. A legfontosabb, közösen intézendő teendők közé tartozott a tűzi- és épületfa beszerzése és elosztása, téli takarmány biztosítása, a gabonakészletek leltározása és szétosztása. Ezzel szemben a nemzeti tanácsok külön intézték egyházi és iskolai ügyeiket, annál is inkább, mert vezetőik igen gyakran a különböző felekezetek papjai közül kerültek ki.
Amíg a gyakorlatban viszonylag egyszerűen megoldották a nemzeti és a községi ügyek elkülönítését, a nemzeti tanácsok céljainak értelmezése már igencsak különbözött. A magyar testületek alapításakor az ország függetlenségét és a nemzetiségek egyenlőségét megteremtő budapesti forradalom kiterjesztését hangsúlyozták, a román testületek alapítását ellenben, szintén nemzeti forradalomként és a wilsoni önrendelkezési elv megvalósításaként emlegették. A legérdekesebb a szászok hozzáállása volt. Ők úgy látták, hogy az új szervezetek pusztán korábbi testületeik – Ortsausschuß, Kreisausschuß – folytatói, céljuk továbbra is kisebbségük védelme, ezért lényegében csak átnevezték azokat. Viszont előszeretettel látták magukat a civilizáció előfutáraiként is. Így történt például, hogy a szászmogyorósi szász nemzeti tanács megalakulása után nyomban küldöttséget menesztett a falu tekintélyesebb román lakóihoz, elmagyarázandó, hogy miként is kell nemzeti tanácsot és nemzeti gárdát alakítani, mert úgymond ezt követelik meg a koreszmék.
Noha a nemzeti tanácsok működése viszonylag rövid ideig tartott – 1919 elejétől kezdve a Consiliul Dirigent és a megszálló hadsereg fokozatosan szűkítette mozgásterüket, és nyárra befejeződött felszámolásuk – tagadhatatlanul egyedi és új tapasztalatot jelentettek. Legitimitásuk részben a nemzeti önrendelkezés egész Közép- és Kelet-Európán végig söprő eszméjén nyugodott, valamint a lakosság egyszeri, de annál aktívabb részvételén: a régi közigazgatás elűzésén vagy ellenőrzés alá vonásán. Számos faluban és városban jutottak a lakók olyan beleszólási lehetőségekhez, melyek korábban elképzelhetetlenek voltak. A tanácsokkal párhuzamosan létrehozott nemzeti gárdák átvették a rendfenntartást is, és, amint láthattuk, tisztjeik belépőt kaptak az úriemberek közé is.
Az erdélyi Gyulafehérvár
A Román Nemzeti Tanács a nemzeti önrendelkezés elvére hivatkozva hívta össze a gyulafehérvári nagygyűlést, és ebben jóhiszeműen nem igen akadályozhatta meg az elvet elfogadó, korábban a román nemzeti tanácsokat elismerő államhatalom sem. Gyulafehérvár az erdélyi román elit nagy napját hozta, a határozatokban is saját, szuverén helyzetének kinyilatkoztatását látta, és ezt kezdetben határozottan képviselte is, nem csak Magyarország felé.
A Kormányzótanácsot Párizsban képviselő Vaida-Voevod 1919 május 1-jét Ion. I. C. Brătianu társaságában töltötte. A munkások felvonulása után a miniszterelnök lakásán hosszan beszélgettek a jövőről. Vaida komplett, föderatív alkotmánytervet ismertetett Nagy-Románia számára. Azzal érvelt, hogy a regátiaknál demokratikusabb szellemű erdélyi románok egész történelmük során az autonómiáért küzdöttek, továbbá a magyar vármegyei rendszerben hozzá is szoktak ahhoz, ezért erről az igényükről nem mondhatnak le. Partnere ezt elutasította, és végül a liberálisok szervezhették meg Nagy-Romániát.
Mindazonáltal Gyulafehérvár és december elseje a sorozatos visszaemlékezések ellenére sem lett a liberálisok kedvelt ünnepe. A Nemzeti Párt majd a Nemzeti Parasztpárt épített fel belőle a két világháború közt végig érvényes legitimációt majd mitológiát. Gyulafehérvár olyan mértékben erdélyi (román) esemény volt, hogy a Nemzeti Párt renegátjai – Gogától Goldişig – mindannyian hangoztatták: pártváltásukra azért került sor, mert kormányzati partnerük, Averescu tábornok Gyulafehérvár szellemének igazi örököse. Ebben a mitológiában december 1-je a nemzeti forradalom csúcspontja, a nemzeti akaratnyilvánítás nagy aktusa. Kötelezi Erdély román vezetőit és egyúttal felruházza őket azzal a joggal, hogy képviseljék a nemzetet. Pontosabban Erdély románságát, amelyik szorgalmasabb, európaibb, civilizáltabb és mindenek előtt jóval demokratikusabb, mint a despotizmushoz, nepotizmushoz, bizantinus uralomgyakorláshoz szokott regátiak. Értelemszerűen magasabb rendű is, a nemzet igazi megtestesítői. Ezt hangoztatták 1922 őszén, a koronázás ellen tüntetve, és 1937-ben az utolsó parlamenti választási kampányban is.
A nemzeti forradalom azonban nem csak ideologikus konstrukció, hanem a nemzeti tanácsokban testet öltött társadalmi tapasztalat is volt. Mozgósító erejét is ez adta, ám egyúttal meg is szabta köznapi értelmezését. Amikor 1928 májusában a Nemzeti Parasztpárt „megismételte" Gyulafehérvárt, a hazatérő falusiak nem egy helyen ismét elzavarták a csendőröket, a bírót és a jegyzőt. Amikor utólag megkérdezték őket, hogy miért csinálták, egy helyütt azt felelték: mert Gyulafehérvárott kikiáltottuk az autonómiát, ami azt jelenti, hogy senki nem parancsol nekünk.
Csakhogy azóta mind az erdélyi, mind a tágabb, társadalmi értelmezés lényegében eltűnt a köztudatból. Részben a bécsi döntés sokkjának hatására, részben az integrális nacionalista történeti konstrukciók nyomása alatt. Gyulafehérvár ma pontosan olyan, mint minden nemzeti ünnep.
Fakul a román trikolór?
Új Magyar Szó, 2010. dsecember 2.
Nagy-Románia régi határait követelte az Új Jobboldal (Noua Dreaptă) a tegnapi marosvásárhelyi felvonulásán. Az utcai megmozdulást annak ellenére tartották meg, hogy a polgármesteri hivatal kedden visszavonta az egy hete kibocsátott engedélyt.
Nagy-Románia régi határait követelte az Új Jobboldal (Noua Dreaptă) a tegnapi marosvásárhelyi felvonulásán. Az utcai megmozdulást annak ellenére tartották meg, hogy a polgármesteri hivatal kedden visszavonta az egy hete kibocsátott engedélyt.
Florin Oproiescu, a Vatra Românească ügyvezető elnöke, a városi önkormányzat képviselője a sajtónak elmondta, nem elég 24 órával az esemény előtt visszavonni a jóváhagyást, legkevesebb 48 órával korábban be kell jelenteni azt. A Vatra Româneascával együtt demonstráló Noua Dreaptă erre való hivatkozással figyelmen kívül hagyta a felvonulást tiltó határozatot, és zavartalanul demonstrált Marosvásárhely belvárosában.
Hiába a tiltás
A magát a Vasgárda utódjának tartó Noua Dreaptă száz-százötven tagja a Hősök temetője elől indult. A tüntetők piros-sárga-kék sállal a nyakukban, nemzeti színű lobogókkal és transzparensekkel vonultak végig a városon a főtérig, a Kultúrpalota és a régi városháza között sorfalat állva vettek részt a december elsejei hivatalos ceremónián.
Transzparenseiken Nagy-Romániát éltették, és „régi határainak" visszaállítását követelték a szélsőjobbosok. A nacionalista tüntetők menet közben azt skandálták, hogy Románia a románoké, és nem tűrik a románok megaláztatását, elnyomását. A Hősök temetőjétől a városközpontig tartó két-három kilométeres útszakaszon csendőrök kíséretével vonultak végig a Noua Dreaptă tagjai, civil lakosok csak kis számban csatlakoztak hozzájuk.
„Nem bírom a szélsőséges megnyilvánulásokat, sem a magyarok, sem a románok részéről. De úgy látszik, nekünk is megvannak a saját szélsőségeseink és nektek is" – mondta lapunk érdeklődésére egy résztvevő. Egy másik hozzátette, az ilyen hangoskodások csak a megfélemlítést, a bizalmatlanságot szolgálják, rontják a hangulatot, amire senkinek sincs szüksége.
A hivatalos ünnepi beszédekből egyértelművé vált: a Noua Dreaptă megosztotta a megyei és városi vezetést. Marius Paşcan kormánybiztos és a megyei tanács alelnöke, Cristian Chirteş például elítélte a szélsőséges politikai megnyilvánulásokat Marosvásárhelyen, ott, ahol 20 éve utcai atrocitásokhoz vezettek az etnikai konfliktusok. Marosvásárhely alpolgármestere, Claudiu Maior viszont úgy fogalmazott: „Bármely állampolgárnak joga van a Rózsák terére jönni. Hogy ezt miként és milyen céllal teszi, azt a rendőrségnek kell eldöntenie."
Díjak magyaroknak
A szónoklatok és a koszorúzást követően a Kultúrpalota Tükörtermében a prefektúra átadta az ilyenkor szokásos érdemokleveleket, illetve a marosfelfalui fibula másolatát. A kitüntetésben Constantin Rădulescu és Alexandru Cistelecan egyetemi tanárok, valamint Horaţiu Suciu szívgyógyász mellett Nagy Miklós Kund, a Népújság főszerkesztője részesült.
A Maros megyei prefektúra által 2001-ben létrehozott Fibula de la Suseni (Marosfelfalui fibula)-díjat minden évben december 1-jén adják át a román kitüntetettek között egy-egy magyar közéleti személyiségnek is. Többek közt Kovács Levente rendező, Kárp György színész, Hunyadi László szobrászművész büszkélkedhet ezzel a díjjal.
Bekísérték a székely gárdásokat Kolozsváron
A múlt évhez hasonlóan a Székely Gárda idén is meg akart emlékezni december elsején a Székely Hadosztály megalakulásáról Kolozsváron, ám az illetékesek elutasították a kérelmet. A 92. évfordulóra többen Csíkszeredából Kolozsvárra utaztak. A Székely Gárda Hargita megyei aktivistáihoz a győri szervezet tagjai is csatlakoztak, az eredeti tervek szerint a demonstrálók a Fő térről vonultak volna a Farkas utcai Szent György-szoborhoz koszorúzni.
A megemlékezés kezdete előtt azonban mindannyiukat bekísérte a rendőrség az 1. számú rendőrőrsre. A Magyar Gárda Székely Szakaszának tagjai nem viseltek egyenruhát, állítólag csupán zászlókat hoztak magukkal a találkozó helyszínére, a Fő térre mégsem sikerült elérniük. „Megérkeztünk Kolozsvárra, és ebédelni szerettünk volna egyet az Agapé étteremben.
Mikor távozni készültünk az étteremből, a kijáratnál igazoltattak a rendőrök, és bekísértek a rendőrőrsre" – mondta el lapunknak telefonon Csiszér Loránd, a gárdisták szóvivője. A kora délutáni órákban lapunk kérdésére László Attila, Kolozsvár alpolgármestere elmondta, korábban két alkalommal is kérte az egyesület az önkormányzat és a rendőrség engedélyét, ám mindkét esetben elutasító választ kapott. Az elöljáró úgy vélte, ezek után nem meglepő, hogy az előre bejelentett akciót meghiúsították az illetékesek. (S. M. Z.)
Trianon: nem volt valódi játéktér
Múltunk/HVG, , 2010/3) 2010. december 1 – Zádori Zsolt
„1914-ben már eldőlt, hogy a történelmi Magyarország területe nem maradhat fenn." 1917 végéig még – igaz, változó mértékben – lehetőség nyílott a trianoninál kedvezőbb állapot elérésére, de utána már nem – állítja Hajdu Tibor történész.
Sokak szerint a lehető legtörténelmietlenebb kérdés, a mi lett volna, ha. Mások szerint meg talán ez a legizgalmasabb aspektusa a múlt tanulmányozásának, ez adja igazi értelmét. A lehetett volna-e másképp kérdése az elmélet szintjén már kevésbé megosztó, annál inkább a gyakorlatban, mert az előzőnél jóval erőteljesebben felveti a felelősség kérdését. Például arról ma is rengetegen – nem csak történészek – vitatkoznak: meddig lehetett volna megvédeni Magyarország területi integritását az elveszített első világháború után?
Nem felesleges szőrszálhasogatás szétválasztani a történelmi Magyarország területi integritása megőrzésének, illetve a magyarlakta területek megtartásának kérdését, amelyet gyakorta kevernek össze ma is – vélekedik Hajdu Tibor történész a legutóbbi Múltunkban. A legtragikusabb következménye a következetlenségnek a Horthy-korszak revíziós politikája volt, amely a békekötés után nem tette világossá a reálisan még elérhető célokat, és a hitleri Németország oldalán belevitte az országot a második világháborúba, megágyazva így újabb és újabb történelmi katasztrófáknak. Bibó István szavaival: Horthyék nem voltak képesek disztingválni.
A történész pontatlanságának persze nincs ennyire súlyos következménye, de szerzőnk törekvését, hogy a különféle kérdéseket lehetőleg ne mossuk össze, csak üdvözölni lehet. Az is igaz, hogy nem könnyű ennek megfelelni, ahogy Hajdu olykor maga is áthágja saját szigorú szabályát.
Azzal, hogy a cári Oroszország az antant oldalán lépett be a háborúba, és nyugati szövetségeseinek egyértelműen tudtukra adta, mit kér ennek fejében, amit ők el is fogadtak, szerzőnk szerint már az első világháború kitörésekor „egyértelművé vált", hogy a Monarchia vereség esetén elveszíti Ruténföldet, Délvidéket, Horvátországot, Galíciát és Bukovinát. Az orosz hadicélok döntőek voltak a Monarchia jövőjét illetően és a későbbi rendezési terveknél. Ahogy Tisza István is előre látta egyik 1914-es táviratában: „Csak a gyermek nem tudja, hogy Oroszország célja a Monarchia feldarabolása." Franciaország és Anglia ezt jóváhagyta, és mindezen a februári forradalom sem változtatott.
De vajon nem teremtett-e új helyzetet az októberi bolseviki fordulat? Igen, teremtett, de az se lendített túl sokat rajtunk. Az 1917 májusától a breszt-litovszki békéig tartó, a katasztrófát elkerülésére némi esélyt kínáló időszakot az új uralkodó, IV. Károly és diplomáciája ugyanis képtelen volt kihasználni, mert egy esetleges különbékével nem mert konfrontálni Berlinnel, és nem volt hajlandó semmiről se (mármint saját területről) lemondani. Noha az utolsó lehetőség – véli Hajdu – ekkor mutatkozott, és ha az uralkodó elfogadja az olasz követeléseket, lemond Galíciáról és jelentős délszláv területekről, akkor esetleg megmaradhatott volna Erdély, és a cseheknek be kellett volna érniük a Monarchián belüli autonómiával. Mármost az is látható, hogy ebben az esetben sem lehetett volna a Monarchia és benne a Magyar Királyság háború előtti területét maradéktalanul megőrizni. Azután pedig főképpen nem, hogy a breszt-litovszki, Szovjet-Oroszországgal kötött békével a Monarchia „mintegy lemondott a Nyugattal való megegyezésről". Lenin államcsínye egyébként is új módon vetette fel a közép-európai egyensúly kérdését, amihez a Nyugat (leginkább Párizs) által elképzelt új biztonsági övezetet a megerősített Románia és az új államok adták volna.
Erdély sorsa a világháború kitörésekor még valóban kétséges volt, a románok '16-os hadba lépésével pecsételődött meg, de Moszkva már korábban is mindent elkövetett, hogy a saját oldalára állítsa a románokat, és az antant ígéreteit Washington sem vétózta meg később. Csehországot illetően az antantnak valóban nem volt előzetes koncepciója. Már 1914-ben világossá vált, hogy a központi hatalmak veresége esetén a történeti Magyarország nem maradhat fenn. Szerzőnk ráadásul azt valószínűsíti, hogy egy esetleges német győzelem esetén sem.
Marad mármost az a kérdés, meg lehetett volna-e előzni a magyarlakta vagy a túlnyomórészt magyarlakta területek elvesztését? Hajdu Tibor határozottan úgy látja, a katonai összeomlás lényegében mindent eldöntött, és „a trianoninál lényegesen jobb határok megvonására nem maradt lehetőség".
Szerzőnk szerint tehát, ha jól értjük, a cári Oroszország részvétele az antantban, majd Szovjet-Oroszország kiugrása a szövetségből egyaránt lehetetlenné tette, hogy a Monarchia s benne a történelmi Magyarország megtarthassa eredeti területét. Ez paradoxonnak tűnik, de Hajdu által szellemesen bizonyított paradoxonnak. Efféle látszólagos vagy feloldhatatlan ellentmondások, bármennyire dühítőek, gyakran alakítják a történelmet.
Mindez, persze, csak az egyik külső (nemzetközi, geopolitikai) oka a kettős monarchia és benne a történelmi Magyarország összeomlásának és az igazságtalan trianoni békének, még ha Hajdu olvasatában ez is a döntő. Tanulságos azonban a belső okok számbavétele is. A revizionista hazaffyknak ebben nem volt szokásuk jeleskedni, ahogy most sem. Elintézik azzal az újra divatba hozott kapitális hazugsággal, hogy Károlyi Mihály és bandája árusította ki az országot. Pedig tán nem is annyira nehéz számba venni, Jászi Oszkár lényegében már meg is tette helyettünk, hogy a Monarchia népei és Magyarország nemzetiségei hogyan veszítették el maradék lojalitásukat 1918-ra. Nagyvonalúbb nemzetiségi és szociális politikával, a választójog kiterjesztésével, a birodalom föderatív átszervezésével történhetett volna-e másképp, alakulhatott volna-e jobban?
Mi lett volna, ha...
|
