|
EP-ALELNÖK
Nem akar Tőkéssel találkozni az államfő
paprika rádió/mediafax, 2011. június 24.
Nem akar Tőkés Lászlóval találkozni Traian Băsescu államelnök. Tőkés László EP képviselő érti azokat az érveket, amelyek miatt az államelnök nem akar vele találkozni, hogy a székelyföldi autonómiáról tárgyaljanak, de elutasítja az indoklását.
„Nem vagyok sem kiábrándult, sem elkeseredett Traian Băsescu elnök úr válasza miatt, akivel, amint ő is említette, udvarias, időnként baráti viszonyban vagyok. Értem okait és azt is, a körülmények nem engedik, hogy mindig azt tedd, amit akarsz és úgy gondolom, a jelenlegi valóban nem a legalkalmasabb pillanat arra, hogy találkozzunk", nyilatkozta csütörtökön Tőkés.
Tőkés leszögezte, elutasítja azonban az államelnök érvelését, amellyel megmagyarázta döntését. „Gondom csak az elnök úr érvelésével van, azzal, hogy szerinte nem tisztelem a román államot. Autonómiát kérni nem azt jelenti, hogy nem tiszteled a román államot, hiszen maga az elnök úr is beszélt az autonómiáról Caracaltól a székelységig. Én úgy gondolom, ezeknek az autonómiáknak az aszimmetrikus modellje, talál a székelyföldi és a partiumi autonómia elvárásokkal", fejtette ki Tőkés.
ROMÁNIA
Csak "húszezer idióta" akarja visszavenni Erdélyt a bukaresti magyar követ szerint
Origo, 2011. június 23.
Magyarország mára tudomásul vette, hogy elveszítette a hétszáz éves harcot Románia ellen, Erdély visszavételét pedig már csupán "húszezer idióta" tartja elképzelhetőnek - idézi a bukaresti magyar nagykövetet egy bukaresti honlap. Füzes Oszkár nagykövet az interjúban arról beszélt, Romániának autonómiát kellene adnia az országban élő magyaroknak.
Húszezer magyarországi idiótát leszámítva, senki sem gondol arra, hogy visszavehetjük Erdélyt vagy Erdély egy részét" - jelentette ki a ziare.com román internetes oldal szerint Magyarország bukaresti nagykövete. Füzes Oszkár a lapnak adott interjúban kitért arra, hogy a két ország között hétszáz évig nem volt baráti viszony, a magyaroknak "nagyon-nagyon nehéz" volt elismerni, hogy elveszítették az Erdélyért folyó harcot, de tudomásul vették ezt, Magyarország pedig "már százszor elismerte, hogy nincs többé területi követelése".
A nagykövet szerint Romániának autonómiát (személyi, kulturális és területi függetlenséget) kellene biztosítania az országban élő magyaroknak, mivel ez lenne a legegészségesebb kompromisszum az állam szuverenitása és a kisebbségek jogai között. Füzes a lap szerint azt mondta, csupán "rossz vicc", hogy a romániai magyarok elszakíthatnák az ország egy részét. Mint fogalmazott, e közösség tagjai lojálisak Románia iránt. "Ez az ő országuk, hazájuk, és ehhez lojálisak" - mondta Füzes Oszkár.
A lap szerint Füzes Oszkár aggasztónak mondta a romániai magyar-, illetve Magyarország-ellenességet, szerinte ez alapvetően belpolitikai indíttatású. Hozzátette: meggyőződése, hogy a magyar kártya kijátszásának mind kevesebb hatása van, ettől pedig ez a jelenség is vissza fog szorulni, a románok és a magyarok ugyanis mind jobban megértik egymást.
Basescu Orbánnal tisztázná
Népszava, 2011. június 24. – G. M.
Traian Basescu román államfő visszautasította a bukaresti magyar nagykövetség meghívását a soros elnökség helyi záró rendezvényére, a román fővárosba akkreditált uniós nagykövetek találkozójára. A visszautasítást üzenetnek, jelnek szánta - mondta szerda késő este a B1 TV műsorán. Orbán Viktorral személyesen szeretné tisztázni a magyar-román viszonyban felmerült problémákat.
Basescu hangsúlyozta, hogy ő nagyon jó viszonyt ápol Orbán Viktorral, ezért személyesen vele szeretné tisztázni a magyar-román kapcsolatokban felmerült problémákat. A román államfő Brüsszelben az Európai Tanács tegnap este kezdődött, s ma befejeződő állam- és kormányfői csúcsán találkozhat a magyar kormányfővel. "Nem kíván pánikot kelteni, mert kisebb incidensekről van szó, amelyek azonban tisztázásra szorulnak" - állította.
Elmondta, hogy a magyar nagykövetségnek adott hivatalos válasza szerint programja nem engedi meg a találkozón való részvételt. Ám ez csak egy diplomatikus visszautasítás volt, amelyet jelzésnek szánt. "Tisztáznunk kell a helyzetet, mert amíg egy miniszterelnök-helyettes ilyen kijelentéseket tesz, addig problémánk van" - mondta. (Semjén Zsolt a romániai közigazgatási átszervezési koncepciót elfogadhatatlannak nevezte, amely az etnikai arányok tudatos felborítását célozza. Ezért a kijelentésért Bukarest berendelte Füzes Oszkár magyar nagykövetet, és magyarázatot kért Budapesttől.)
Ugyanakkor újabb kifogást emelt a román külügyminisztérium is, ezúttal nagykövet berendelés nélkül. A hét végén részeg román fiatalok brutálisan bántalmazták a gyulafehérvári római katolikus teológia rektorát. A tetteseket elfogták. A város polgármestere sajnálatos és szerencsétlen esetnek minősítette a történteket, kérte, hogy az elkövetőket ne azonosítsák a várossal, ahol eddig még nem fordult elő hasonló eset. A magyar nagykövet köszönetet mondott a helyi hatóságoknak a gyors és szakszerű közbelépésért, és úgy fogalmazott: szívből reméli, hogy az incidensnek nem volt magyarellenes jellege.
A magyar külügyminisztérium hétfőn közleményben fejezte ki megdöbbenését a történtekkel kapcsolatosan. Úgy fogalmazott: az eset ellentmond a magyar-román kapcsolatokban tapasztalt nyitottságnak és szoros együttműködésnek, olyan időszakot idéz fel, amelyet mindkét nemzet már meghaladottnak vélt. A román álláspont szerint azonban a magyar külügyi reagálás nyelvezete nem megfelelő és ellentétes a két ország közötti közvetlen és nyílt politikai párbeszéd szellemével.
Ezért a budapesti román nagykövetségen keresztül kíván tájékozódni az ügyben. Kifogásolják, hogy a gyulafehérvári incidens kapcsán a magyar fél nem vette fel a kapcsolatot diplomáciai úton a román féllel, márpedig "normális módon" így szokás eljárni.
Az RMDSZ területi vezetői nem támogatják Băsescu elképzelését sem
Krónika, 2011. június 23.
Nem értenek egyet a Traian Băsescu államfő által a parlamenti pártokkal való keddi konzultáción felvetett régióátszervezési lehetőséggel az erdélyi és partiumi RMDSZ-szervezetek vezetői. Mint ismeretes, a Krónika értesülései szerint a kormánykoalíció pártjainak vezetőivel folytatott kedd délutáni, zárt ajtós megbeszélésen az államelnök valamelyest engedett a nyolc nagymegyés elképzelésből, és kilátásba helyezte, hogy ezek mellett Hargita és Kovászna megye a közigazgatási átszervezés után is önálló megyeként működjön. Abba azonban már forrásaink szerint Băsescu sem menne bele, hogy a két székely megye egy régiót vagy megyét alkosson.
Lapunk értesüléseit az Erdélyi Magyar Televíziónak Markó Béla miniszterelnök-helyettes is megerősítette. Közölte, bár a nagyobbik kormánypárt változatlanul ragaszkodik az „óriásmegyék" gondolatához, e pillanatban már hajlandó lenne elfogadni egy külön megoldást a Székelyföld számára, eszerint a két székely megye, Hargita és Kovászna továbbra is megőrizné státusát. Markó érdekesnek nevezte a javaslatot, de jelezte: további pontosításokra van szükség. „Ennek a megoldásnak amennyi előnye, legalább annyi hátránya lenne, ugyanis nem ad választ Maros megye, illetve a partiumi megyék helyzetére. De abban a pillanatban, hogy elhangzott egy javaslat, nyilvánvaló, hogy elemeznünk kell" – mondta az ETV-nek a volt szövetségi elnök. Mint azt megírtuk, a két székely megye megmaradásával az ottaniaknak nem kellene más, román többségű megyékkel viaskodniuk egy nagyrégióban, viszont a szintén jelentős magyar lakossággal rendelkező Partium és Maros megye „elveszne".
Máté András, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője, a szövetség Kolozs megyei szervezetének elnöke – aki szintén részt vett a cotroceni-i tanácskozáson – ugyanakkor azt mondja, nem tekinthető konkrét javaslatnak az államfő által megfogalmazott gondolat. A Krónika kérdésére arra is kitért, hogy Băsescu nem jött konkrét térképpel, szövegtervezettel, ezért az általa meglebegtetett verzió szerinte nem tekinthető hivatalos álláspontnak. Ugyanakkor Máté megerősítette, az RMDSZ számára a szövetség által javasolt 16 régiós felosztás tekinthető elfogadhatónak, de a közigazgatási átszervezés témájában a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) dönt majd szombaton Marosvásárhelyen. Ezt megelőzően a konzultáció résztvevői tegnap tájékoztatták az RMDSZ parlamenti frakcióit, pénteken pedig a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa (TEKT) is összeül. Kérdésünkre, hogy mi történik, ha a demokrata-liberálisok nem engednek, s kitartanak a 8 régió mellett, Máté András leszögezte: ez a forgatókönyv a koalíció végét jelenti.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök tegnap a frakciólülést követően leszögezte: nem kirakósjátékról, hanem elvi kérdésekről van szó, és bár a szövetség a koalíciós stabilitá kisebbségek érdekeit. Arra a kérdésre, hogy abban az esetben, ha az RMDSZ szempontjait a PDL nem veszi figyelembe, kilépnének-e a kormányból, azt felelte: „bármi lehetséges."
Magyarellenes hangulatkeltés?
A Krónika által megkeresett valamennyi területi vezető ellenzi a nyolcrégiós felosztást, és a băsescui kompromisszumtól is egyértelműen elzárkóznak. A székely megyék esetleges megmaradása esetén is „beolvasztásra" ítélt partiumi régió magyar elöljárói egyöntetűen elvetik az államelnöki „középutat". Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke szerint Băsescu elnök javaslata csak blöff. A politikus érthetetlennek tartja az államfő elképzelését, amely szerinte Románia alkotmányával sincs szinkronban. „Az alkotmány szerint Romániában községek, városok, ezen belül megyei jogú városok, illetve megyék vannak. Ha megalakul a nyolc tervezett nagymegye, Hargita és Kovászna mi lesz? Hacsak nem csinálnak belőlük várost, egyébre nincs lehetőség" – tette fel a kérdést az ügyvezető a Krónika megkeresésére. Kifejtette: szerinte ez a mostani javaslat, éppúgy, mint a régiósítás terve egészében, csak arról szól, hogy társadalmi konfliktust gerjesszen. „Valójában itt magyarellenes hangulatkeltésről van szó" – jelentette ki Szabó Ödön, aki szerint az átszervezés csak megosztási kísérlet, mégpedig nem is az első. „Remélem, hogy az RMDSZ karakteresen ki fog állni saját elképzelése mellett, mint ahogy eddig is tette" – szögezte le Szabó.
Seres Dénes ellenzi a megyehatár-módosítást
A jelenlegi megyehatárok mindenféle módosítását ellenzi Seres Dénes parlamenti képviselő, a Szilágy megyei RMDSZ-szervezet elnöke is. „Ha létrejönnének a nagymegyék, Szilágy elveszítené az s megtartásában érdekelt, nem fogadhat el olyan megoldásokat, amelyek nem veszik figyelembe a identitását, és az ottani magyarság egy olyan közegbe olvadna be, amely semmilyen szempontból nem válna előnyére" – véli a honatya. A partiumi politikus szerint lehetséges, hogy a két székely megye számára örömteli a mostani javaslat, de Erdély és a Partium többi részének semmiképp nem elfogadható, és remélhetőleg az RMDSZ nem is megy majd bele ebbe a kompromisszumba.
Csehi Árpád: ne a politikum döntsön
Elfogadhatatlannak tartja Csehi Árpád Szatmár megyei RMDSZ-elnök, megyei tanácselnök is a régiók átszervezésének băsescui tervezetét. „Együttesen kell fellépnie ez ügyben a székelyföldi, a partiumi és a szórványmagyarságnak, hiszen csak együtt lehetünk erősek" – szögezte le az elnök, aki szerint a legjobb az lenne, ha megmaradna a jelenlegi megyefelosztás, és újragondolnák a fejlesztési régiók hatásköreit. Mint részletezte, igen szűk kompetenciákkal rendelkeznek a fejlesztési régiók, például érdemben nem szólhatnak bele környezetvédelmi, illetve vízgazdálkodási kérdésekbe. Utóbbi kapcsán azonban jó lenne, ha nagyobb hatáskörökkel rendelkeznének a fejlesztési régiók vezetői, hisz például az alföldi fekvésű Szatmár megyében gyakran okoz komoly gondokat a Túr, a Mázsa-patak, illetve a Kraszna áradása, azonban a helyi vezetőknek lényegében nincs beleszólásuk a vízgazdálkodással kapcsolatos kérdésekbe.
Hozzátette: ha kolozsvári központtal egyetlen megyévé alakítanák a jelenlegi Északnyugati fejlesztési régiót, annak az lenne a következménye, hogy még inkább lassulna a fejlődése a gazdaságilag elmaradottabb részeknek, például Szatmárnak és Szilágynak. Csehi szerint ugyanakkor az esetleges régió-újjászervezésekkel kapcsolatban nem politikusoknak kellene dönteniük, hanem egy komoly, egyetemi tanárokból és szakértőkből álló gárdának, ugyanis nem garantált, hogy a választott vezetők döntései társadalmi és gazdasági szempontból jót hoznak az egyes térségek számára.
Borboly Csaba teljes egyetértést sürget
„Elfogadhatatlan a magyar megyék határainak átrajzolása, ezt még Ceauşescu sem merte megtenni" – szögezte le kérdésünkre Borboly Csaba, az RMDSZ Csík területi szervezetének vezetője, a Hargita megyei közgyűlés elnöke. Szerinte az egész erdélyi magyarságra gondolni kell egy közigazgatási átszervezéskor. „A román politikum gyakran összemossa a közigazgatási és a fejlesztési régiókat, holott ezt a két kérdést külön kell kezelni – magyarázta. – Az RMDSZ régióátalakítási terve nem a jelenlegi megyék megszüntetésére, hanem a jelenlegi fejlesztési régiók átalakítására vonatkozik. Nem ugyanaz a megyék közti fejlesztéspolitika és a megyék egyesítése." Borboly szerint a közigazgatási átszervezés során megengedhetetlen az etnikai arányok megváltoztatása, és ezt Románia a nemzetközi egyezményekben is vállalta. A tanácselnök ugyanakkor hangsúlyozta, a régióátszervezéshez politikai konszenzusra van szükség a román pártok között is.
„A közigazgatási átszervezést egyetértésben kell végrehajtani, nem felelősségvállalással, hogy ne történhessen meg, hogy később újra módosítják. A tanügyi törvény a példa rá, hogy néhány héttel az elfogadása után egy független képviselő javaslatára változtattak rajta" – vallja Borboly, aki szerint azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az RMDSZ-nek mindössze 7 százalékos jelenléte van a parlamentben, így az ellenzéki pártok „cinkosságával" a nagyobbik kormányzó párt a szövetség ellenében is végrehajthatja akaratát. „A romániai magyarság helyzete olyan, mint a vadkárok elleni védelem: a terményt mindennap őrizni kell a vadaktól, a magyarok érdekeiért is mindennap meg kell harcolni" – összegzett Borboly Csaba.
Tischler: ha nincs Székelyföld, csak rosszabb lehet
„Ha nem jön létre a Székelyföld fejlesztési régió, akkor bármilyen közigazgatási átszervezés csak rosszabb lehet a jelenleginél" – szögezte le érdeklődésünkre Tischler Ferenc, a háromszéki RMDSZ-szervezet ügyvezető elnöke. Szerinte ha a három székely megye nem tud önálló entitásként együttműködni, akkor jobb, ha marad a jelenlegi régiós felosztás, mert az szerinte kiegyensúlyozott.
Marosban várják az SZKT-t
Szabó Árpád, az RMDSZ Maros megyei ügyvezető elnöke nem kívánta kommentálni az államfő által felvetett kompromisszumos megoldást. Mint mondta, egy ilyen horderejű kérdésre nem lehet sajtóhír alapján reagálni. „Várjuk meg a hét végét, akkor majd a Szövetségi Képviselők Tanácsán mindenki kifejti a véleményét, és az RMDSZ csak azok után dönt" – nyilatkozta a politikus, aki egyben a megyei önkormányzat alelnöke is. Szerinte egyértelmű, hogy Hargita és Kovászna egységes képet alkot, viszont azon mindenképpen el kell gondolkodni, hogy Maros megyének a maga 39 százalékos magyarságával hol lenne a helye.
Tőkés: a magyarság nem hagyja magát
„Az erdélyi magyarság nem fogja hagyni, hogy mesterséges határokkal megváltoztassák a területi-etnikai arányokat" – jelentette ki Tőkés László, az EMNT elnöke az Academia Caţavencu hetilapnak adott interjúban, amelyet az EP-alelnök sajtóirodája juttatott el szerkesztőségünkbe. Tőkés úgy véli, a romániai magyarság legutóbb 1968-ban, az akkori megyésítéskor élt át hasonlót. „Akkor ugyanis az organikus regionális fejlesztés elvével ellentétesen mesterségesen alkottak meg olyan megyéket, mint Bihar, Szatmár, Szilágy és Maros" – mondta Tőkés. Szerinte a Traian Băsescu államfő és a PDL által javasolt nyolc óriásmegye több a soknál, még Nicolae Ceauşescu volt román kommunista diktátornak sem volt mersze szétverni Székelyföldet, vagyis Hargita és Kovászna megyét. „Ha én moldvai, bánsági, erdélyi román vagy oltyán volnék, komolyan megsértődnék azon, hogy a területi-adminisztratív újjászervezés kapcsán egyfolytában csak a magyarokról szól a fáma, mintha Romániában csak a magyaroknak lenne regionális identitásuk" – szögezte le Tőkés a szatirikus kiadványnak.
Szász Jenő 12 régiót akar
Tizenkét régióban gondolkodik eközben Szász Jenő MPP-elnök, aki tegnap úgy nyilatkozott, nem attól oly szegény a Székelyföld, mert az itteni emberek nem dolgoznának, hanem azért, mert Bukarest túlságosan kevés pénzt oszt vissza. „Négy évvel ezelőtt egy statisztikát készítettem Székelyudvarhelyen, és arra a következtetésre jutottam, hogy három nagyvállalkozó több adót fizetett, mint amennyit Bukarest visszaosztott Hargita megyének. Ez sok mindent elárul" – tette hozzá Udvarhely volt polgármestere. Szerinte az ország és a román többség érdeke azt kívánná, hogy az erdélyi magyarok jól és főleg otthonosan érezzék magukat Romániában „Egy igazán demokratikus országban minket nem is neveznének kisebbségnek, hanem nemzeti közösségnek" – vallja Szász Jenő. Az MPP egyébként magyar összefogást sürget a közigazgatási átszervezés ügyében. Az alakulat Hargita és Kovászna megyei képviselőcsoportjai szerint a létfontosságú kérdésben meg kell kezdeni az egyeztetést a magyar pártok között. Szerintük együttes ülésen kellene elfogadniuk egy elvi állásfoglalást az ország közigazgatási átszervezéséről, és határozatot kellene hozniuk a helyi népszavazás kiírásáról. A referendumon azt kérdeznék, hogy akarják-e, hogy a közigazgatási átszervezés során létrejöjjön a Székelyföld mint önálló közigazgatási egység az SZNT törvénytervezetében leírt határokkal, illetve hatáskörökkel.
Enache: vissza a történelmi régiókkal
„Ne kezdjünk új régiókat kitalálni, hanem állítsuk vissza azokat, amelyek több évszázad alatt, természetes módon alakultak ki" – fejtette ki Smaranda Enache, aki szerint a történelmi hagyományok mellett az etnikai és a nyelvi szempontokat is figyelembe kellene venni. A Pro Europa Liga elnöke arra is kitért, hogy miközben a hatalom a regionalizálásról beszél, egy szó sem ejt arról, hogy ezeknek a régióknak saját parlamentre lenne szükségük, ehhez pedig számos törvényt meg kellene változtatni. A regionalizáció decentralizációt is jelent, hívta fel a figyelmet Enache, mondván, hogy a civilizált Európában ez azt jelenti, hogy egy-egy régió a maga döntése alapján szervezheti meg a gazdasági és társadalmi létét. Megítélése szerint hat régióra kellene osztani Romániát: Erdély, Bánság, Olténia, Moldova, Munténia és Dobrudzsa. Ezeken belül kisebb, úgynevezett alrégiókat vagy kisrégiókat lehetne létrehozni, amelyek között a Székelyföld is helyet kapna.
Băsescu kompromisszumot sürget
Traian Băsescu államfő tegnap a közszolgálati rádiónak nyilatkozva ismét a kompromisszum szükségességét hangoztatta, leszögezve: óriási lehetőséget szalasztana el a PDL, ha nem fogadna el egy kompromisszumos megoldást a régiók átszervezésére vonatkozóan. Kijelentette: a kompromisszumra szükség van, hogy felszámolják a megyékben burjánzó korrupciót és bürokráciát. Kijelentette: az RMDSZ „aberráns" megoldásokat is felvázolt, de olyanokat is, amelyekről lehet tárgyalni. Cáfolta egyúttal, hogy az általa felvázolt terv a magyarlakta régiók etnikai arányainak megváltoztatását célozná. „Államfőként tiszteletben kell tartanom a nemzetközi jogot. Románia az általa aláírt egyezményekben vállalta a kisebbségi jogok tiszteletben tartását, így azt is, amely tiltja a közösségeik felszámolását" – hangoztatta az elnök. Leszögezte: meg kell találni az eszközöket, amelyek révén a régiók határainak átrajzolásáról szóló törvény átmehet a parlamenten. Közben az ellenzék is szeretné elnyerni az államfői tervet ellenző RMDSZ és a kisebbségi frakció jóindulatát: az USL pártszövetség társelnöke, Victor Ponta PSD- és Crin Antonescu PNL-elnök levélben fordult a szövetséghez és a kisebbségekhez, amelyben tárgyalásra hívja őket a régióátszervezés és a választási törvény témájában.
Sepsiszentgyörgyre hívnak tiltakozni minden románt a szélsőségesek
Székelyhon.ro, 2011. június 23. – Both Ildikó
Minden románt Sepsiszentgyörgyre hív nagygyűlésre több román civil szervezet és fórum. A YouTube videomegosztón közzétett felhívásukban provokatív módon arra biztatják az ország román lakosságát, védjék meg Romániát a magyaroktól.
Többek közt a Kovászna, Hargita és Maros megyei románok civil fóruma, az Új Jobboldal szélsőséges szervezet és más, szintén szélsőséges román mozgalmak hívják fel a románok figyelmét, hogy június 26-án délután két órakor nemzeti ruhákba öltözve jelenjenek meg Sepsiszentgyörgyön, Mihai Viteazul szobránál, és így védjék meg az ország területi egységét, nemzeti identitásukat és ősi hitüket a magyaroktól. Az általános mobilizációra az akció szervezői szerint azért van szükség, mert a magyarok megszállták az országot, és harc nélkül veszik el Románia területeit.
Az ország területét visszaélésszerűen akarják úgy feldarabolni, hogy elvesszen az ősöktől örökölt föld – állítják a szélsőséges akció kitervelői, ezért lépéseket akarnak tenni ellene. A régióátszervezés kapcsán azt is megjegyzik a videóban, hogy a magyar elképzelések révén kialakulna a területi autonómia, és Románia oda jutna, ahova Jugoszlávia is került. A tizennégy román szervezet és mozgalom által intézett felhívásban arra kérik a résztvevőket, hogy nemzeti ruhában, zászlókkal a kézben jöjjenek Sepsiszentgyörgyre, és védjék meg Romániát, mely szuverén és független, egységes és oszthatatlan nemzetállam.
Az ügyben megkerestük a polgármesteri hivatalt is, hiszen ahhoz, hogy felvonulhassanak a város főterén, engedélyre van szükség, de ilyen akcióra még senki nem kért engedélyt – tudtuk meg.
A Kovászna megyei rendőrség szóvivője, Buzsi Andrea a Székelyhon.ro-nak elmondta, hogy tudnak a filmecskéről-felhívásról, de eddig még nem kért senki engedélyt ilyesmire. „Az ilyen rendezvényekkel kapcsolatos kérvényeket törvény szerint a városházához kell letenni, legalább három nappal a tervezett esemény előtt. A városházán működik egy bizottság, amelynek tagja – többek közt – egy rendőr is. A kérvényezés azonban nem történt meg" – mondta a szóvivő.
Legutóbb 2009-ben vonultak fel román szélsőségesek Sepsiszentgyörgyön, december elsején, a román nemzeti ünnepen. A magát az 1927-ben létrejött Vasgárda, fasiszta ideológiájú, legionárius mozgalom utódjaként meghatározó szervezet tagjai a „szeparatista magyarok nyomásgyakorlása ellen" kívántak ezzel az akciójukkal tiltakozni, és egyben bizonyítani, hogy „az úgynevezett Székelyföld mindig is román föld volt, és az is lesz".
Kisebbségi tövény: jelentés hétfőn?
Krónika, 2011. június 23. – Balogh Levente
Hétfőn folytatódhat a kisebbségi törvény vitája a képviselőház emberi jogi bizottságában, miután tegnap a testület elfogadta a tervezet azon cikkelyét, amely lehetővé teszi, hogy a kisebbségi párok számára a házasságkötési ceremónia anyanyelven folyjék, amennyiben a házasulandók ezt kérik, illetve amennyiben ismerik az illető kisebbségi nyelvet.
Varga Attilától, a testület RMDSZ-es tagjától megtudtuk: tegnap az 52. cikkelyig sikerült megvitatni a jogszabályt a testületben, azonban a kisebbségi hatóságokról szóló fejezetnél elakadtak. A kisebbségek frakciójának ugyanis van egy olyan javaslata, amely átalakítaná a Markó Attila vezette Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának státusát és szerkezetét, ezt azonban még pontosabban rögzíteni kell. Ezért annyiban maradtak, hogy hétfőn délelőtt az RMDSZ és a Demokrata-Liberális Párt vezetői politikai egyeztetést tartanak ebben az ügyben, illetve más vitás kérdésekben is, és ezt követően délután folytatódhat az összesen 78. cikkelyből álló jogszabály vitája. Varga szerint hétfő estére akár a bizottsági jelentés is elkészülhet a jogszabályról, azonban még mindig kérdéses, hogy június 30-áig, a parlamenti ülésszak végéig el lehet fogadtatni. Ha ez nem következik be, júliusban rendkívüli ülésszakon a parlamenti vita megkerülésével, felelősségvállalással is beterjesztheti a kormány a jogszabályt – amennyiben sikerül a vitás kérdésekben megegyezni hétfőn. Mint arról beszámoltunk, a heves vitákat gerjesztő paragrafusokat – mint a kulturális autonómiatanácsokra vonatkozót, vagy azt, amely az autonómiatanácsok vétójogát rögzíti – átugrották, mivel korábban abban állapodtak meg a demokrata-liberális párti és az RMDSZ-es honatyák, hogy a kényes ügyekről a kormánykoalíción belül további egyeztetések szükségesek.
Sergiu Andon, a bizottság titkára a tegnap elfogadott, az anyanyelvi házasságkötést megengedő cikkely kapcsán egyébként elmondta, mindehhez az is szükséges, hogy az anyakönyvvezető is ismerje a házasulandók nyelvét, ellenkező esetben a házasságkötésnek románul kell zajlania. Hozzátette, a jogszabály feltételezi, hogy azon településeken, ahol valamely kisebbség tagjai nagy számban élnek, vannak az adott kisebbség nyelvét ismerő anyakönyvvezetők. A jogszabály azt is rögzíti, hogy a házasulandók nevét az adott kisebbség nyelvében használatos formában rögzítik a hivatalos okmányokban, azonban csupán a latin ábécét használva. Azt a cikkelyt is elfogadta a testület, amely lehetővé teszi, hogy azon településeken, ahol ez indokolt, a kisebbségek tagjai anyanyelvükön is letehessék a gépjármű-vezetői vizsgát. Heves vita zajlott a testületben arról, hogy a helyi hatóságok kizárólag a kisebbségek nyelvén íródott okmányokat is kibocsáthassanak azon vidékeken, ahol többségben élnek, ebben az esetben végül kompromisszumos megoldás született. Ennek értelmében csupán az oktatási, művelődési, egyházi és civil intézmények bocsáthatnak ki a kisebbség nyelvén – és mellette románul is – közokiratokat (például okleveleket vagy jegyzőkönyveket), a helyi hatóságok nem.
ERDÉLY
Együtt vagy sehogy – Régiósítási dilemmák Háromszéken
Háromszék, 2011. június 24.
A háromszéki polgármesterek nem támogatnak semmiféle olyan közigazgatási átszervezést, melynek során a székelyföldi megyéket külön régiókba sorolnák. Vallják: megmaradásunk, identitásunk megőrzésének záloga az, hogy a magyarok többségben éljenek egy közigazgatási egység határain belül. Ugyanakkor tapasztalatból mondják, hogy rossz megoldás lenne a községek összevonása, a kisebbek innák meg a levét az átszervezésnek, hiszen nem tudnának fejlődni a nagyobb községközpontok árnyékában.
Naponta újabb és újabb változatok merülnek fel az ország területi-közigazgatási átszervezésére: a nagyobbik kormánypárt a jelenlegi fejlesztési régiók mentén nyolc mamutmegyébe tömörítené a jelenlegieket. Ez esetben Kovászna megye Hargita, Maros, Fehér, Szeben és Bras¬só megyével kerülne egy közigazgatási egységbe. Néhány napja kompromisszumos javaslatot villantottak fel: az államfő elképzelése szerint Kovászna és Hargita megőrizné jelenlegi stá¬tusát, azaz lenne két kis megye a nyolc óriási közigazgatási egység mellett, ugyanakkor Maros megyét Fehér, Szeben, Brassó mellé csapnák. Sajtóinformációk szerint felmerült az a vál¬tozat is, hogy a három székelyföldi megye Brassóval közösen alkosson egy régiót – ezt a lehe¬tő¬séget utóbb cáfolták az RMDSZ képviselői. Összeállításunkban azt kérdeztük háromszéki polgármesterektől, az említett lehetőségek közül melyiket tartanák a leginkább elfogadhatónak.
Brassó nyomása
Sánta Gyula, Kökös: Identitásunk megőrzése szempontjából mindenképpen Hargita, Kovászna és Maros megye együtt maradását szorgalmazom. Még ha gazdaságilag nem is a legszerencsésebb, bárkihez csatolnak, nem tud megmaradni a magyarság.
Balogh Tibor, Kézdiszentlélek: Ha a három lehetséges változat közül kell választani, akkor mindenképpen a három székelyföldi megye és Brassó társítását látom a legelfogadhatóbbnak. Kizárt, hogy olyan megoldás szülessen, melyben a Székelyföld egy tömbben maradna meg, ebbe a román pártok nem fognak beleegyezni. Brassó közel esik a Székelyföldhöz, hatvan kilométer ma már nem távolság. Ha Maros megyét leválasztják a Székelyföldről, az hosszú távon az ottani magyarság beolvadásához vezethet.
Brănduş-Dendyuk Szilveszter, Ozsdola: Jómagam azt a változatot támogatom, amit az RMDSZ is elfogad. Nem szabad lemondani az egységes Székelyföldről. A székelységet egy tömbben kell megtartani. Ha megmarad egyben a három székely megye, akkor még a Brassó megyével történő „kényszerházasságot" is el tudom képzelni, ha jobb megoldás nem születik a szombati SZKT-ülésen.
Sikó Imre, Bölön: Kovászna, Hargita és Maros megye együtt maradását támogatom, ha nem lehet, akkor Hargita és Kovászna megye alkossa az új megyét, de szigorúan Brassó megye nélkül, mert az már nagyon elrománosodott. Mi ott, a végeken érezzük, mekkora nyomást jelent a brassói románság. Az lenne jó, ha tömbben maradna a magyarság, mert ha nem, felhígulunk.
Nem vagyunk szegények
Kis József, Zágon: Még azt sem tudjuk, tényleg komolyan gondolják-e a jelenlegi megyerendszer megváltoztatását, vagy minden csak pletyka, esetleg diverzió. Az SZKT-ülés után beszélhetünk konkrétumokról, ott fog eldőlni, mi is a legjobb a magyar többségű megyéknek. Az mindenképpen rossz előérzetet kelt, ha egyesek nem ismerik el a történelmi Székelyföldet. Valami nincs rendben, valakik valamiért a történelmet akarják meg¬hamisítani. Az amúgy is megcsappant romániai magyarságot nem kellene beolvasztani. Ha így haladunk, és nem lesz mielőbb lényeges változás, történelmi régiókat fognak szétverni, még arra is sor kerülhet, hogy nevet kell változtassunk.
Kasléder József, Málnás: Nem támogatom az átszervezést. A jelenlegi felállás emberközelibb, mint a nagyobb régiók. Nem értek egyet azokkal a kijelentésekkel, amelyek naponta elhangzanak, hogy Kovászna és Hargita megye nagyon szegény. Mi tudjuk, hogy nagyon gazdagok vagyunk, például altalajkincsben. Valakik elvisznek valamit, s mi nem kapunk semmit belőle? Hagyják, hogy éljünk így szegényen, de éljünk meg magunkban!
Ádám Attila, Zabola: Minden logikának ellentmond, hogy új, nagyobb megyéket hozzunk létre a meglévő közigazgatási egységek összevonásával. Nem helyénvaló átszervezni olyan megyéket, amelyek életképesek, pénzt termelnek. Legjobb lenne, ha maradna a jelenlegi felállás. Ha mindenképpen változtatni kell, akkor szerintem Kovászna, Hargita és Maros megyének kellene egy új, nagyobb egységet alkotniuk. Azonos identitással rendelkeznek vallási, kulturális, nyelvi szempontból. A három megye összevonásával megerősödhetne a közösség. De, ismét mondom: a jelenlegi struktúrákban is lehet élni. Kevés pénzzel is jobban nézünk ki, mint sok gazdagabb megye. Értelmetlen ez az egész átszervezési dolog, valószínűleg egyebekről akarják elterelni a figyelmet. Arra gondolt valaki, mi lesz a mostani megyei tanácsok, prefektúrák, decentralizált intézmények alkalmazottaival?
Fodor Imre, Illyefalva: Az átszervezés elhamarkodott lépés lenne. A gazdasági régiósítással egyetértek, de a közigazgatási átrendezéssel egyáltalán nem. Szkeptikus vagyok a tekintetben, hogy a román fél elfogadja a mi régiófelosztási verziónkat. Inkább amellett tartanék ki, hogy a jelenlegi közigazgatási egységek, a megyék maradjanak meg.
Bardocz Csaba, Bacon: Az elhangzott változatokból a Székelyföldön élő magyaroknak a legmegfelelőbb az, ha Kovásza, Hargita és Maros megye együtt marad. Ha nem lehetséges, akkor legalább Hargita és Kovászna megye legyen együtt, hogy nagyobb magyar tömb maradjon, ami megmaradásunkat biztosítja.
Dálnoki Lajos, Réty: Kovászna, Hargita és Maros megye maradjon együtt. Ha nem lehet, akkor Hargita és Kovászna megye legyen együtt. Úgy tudtuk megőrizni nyelvünket, kultúránkat, hagyományainkat, hogy többségben vagyunk. Magyarországon a Szerbiával határos Liptó köz¬ségben tapasztaltuk, hogy az ottani őslakók beolvadtak a többségi nemzetbe. Mi nem akarunk itt beolvadni a többségi nemzetbe! Meg akarjuk őrizni a folytonosságot. Maradjanak meg hagyományaink, nyelvünk, kultúránk.
MAGYARORSZÁG
A külföldi bírálatok ellen egységesen kellene fellépni – Figyelembe veszik a Velencei Bizottság véleményét
MNO/Duna TV 2011. június 23.
Az új alaptörvényből következő, ahhoz kötődő sarkalatos törvények kidolgozásakor a kormányoldal figyelembe veszi majd a Velencei Bizottság magyar alkotmányról született jelentését – nyilatkozta Gulyás Gergely fideszes országgyűlési képviselő a Duna Televízió Közbeszéd című műsorában. A politikus kijelentette: a jelentés kapcsán megfogalmazódó külföldi bírálatok ellen egységesen kellene fellépnie a magyar politikának.
Megfontoljuk a kritikákat; ez egy hosszú, több mint harmincoldalas jelentés – nyilatkozta a Velencei Bizottság dokumentumáról Gulyás Gergely. Mint mondta: a pozitív megállapítások adják a jelentés legfőbb tartalmát, a részletekben viszont vannak vitáik a bizottsággal, ahol másként ítélik meg egy-egy alkotmányos intézmény jövőben várható működését. Hozzátette: az alaptörvényből következő sarkalatos törvények kidolgozásánál a kormányoldal figyelembe veszi majd a Velencei Bizottság véleményét. Szerinte az alkotmányról készült jelentés lényege, hogy megállapítja: az új alaptörvénnyel is demokratikus jogállam marad Magyarország.
Hozzátette: látható, hogy külföldről is érik támadások a magyar kormányt a Velencei Bizottság jelentésére hivatkozva – tette hozzá a politikus; nézete szerint ez utóbbiakat a magyar politikának külön kell választania és velük szemben egységesen kellene fellépnie, hiszen a nemzetiségek jogaival kapcsolatosan példamutató az új magyar alkotmány; mind a Magyarországon élő nemzetiségek, mind a határon túli magyarok vonatkozásában igaz ez – állította a fideszes politikus.
Gulyás Gergely megjegyezte: területen kívüli hatálya természetesen nincs a magyar alaptörvénynek, a nemzetközi jog pedig általánosságban elismeri az egyes államok jogát a saját határain kívül élő nemzetiségei támogatására, függetlenül attól, hogy ez a támogatás mindig annak az államnak az elsődleges kötelessége, amelyben az adott kisebbség él. „Mi ez utóbbi elvet nem vitatjuk, de Magyarországnak természetesen joga van ahhoz, hogy az önazonosság-tudat megőrzése érdekében a határon túli magyar közösségeket támogassa – ezt egyébként szintén leírja a Velencei Bizottság" – hangsúlyozta Gulyás Gergely.
A kormánypárti politikus kérdésre válaszolva azt mondta: a választójog nem jelent területen kívüli hatályt, hiszen a választás mint közjogi aktus Magyarország területére hat ki közvetlenül. A szlovák külügyminiszter reakciójáról – nevezetesen, hogy a Velencei Bizottság jelentése megerősíti a szlovák diplomácia álláspontját, miszerint a Szlovákiában élő magyarokkal Szlovákiának kell foglalkoznia – Gulyás Gergely kérdésre válaszolva elmondta: ez egy politikai értelmezése egy szakértői anyagnak Mikulás Dzurinda szlovák külügyminiszter részéről.
A fideszes politikus úgy látja: a bizottság – visszautalva egy saját korábbi határozatára, amelyet még a magyar státusztörvény kapcsán hozott – mostani jelentésében kimondja: Magyarországnak joga van támogatni a határon túli magyarokat, csak ennek a támogatásnak nem lehetnek területen kívüli elemei. És ebbe a megállapításba kapaszkodik most bele a szlovák külügyminisztérium – tette hozzá. De – érvelt Gulyás – sem a Velencei Bizottság nem állítja, hogy a magyar támogatáspolitikának lennének ilyen – területen kívüli – elemei, sem a szlovák külpolitika nem tudott rámutatni ilyenekre.
Arra a felvetésre, hogy a Velencei Bizottság megállapítása szerint Magyarországon belül nem volt megfelelő egyeztetés a kormánypártok és az ellenzék között az új magyar alaptörvény kidolgozása során, illetve a kérdésre, hogy ezt a hiányt pótolják-e majd a kormánypártok a sarkalatos törvények kidolgozásakor, Gulyás Gergely úgy reagált: bíznak benne, hogy akkor nagyobb lesz az együttműködés kormány és ellenzéke között. Azt azonban fontosnak tartotta megjegyezni: a Velencei Bizottság úgy fogalmaz jelentésében, hogy az együttműködés a kormánypártok és az ellenzéki pártok között nem volt megfelelő az alkotmányozás időszakában. „Ez egy ténymegállapítás, ezt én is így gondolom. Az egy más kérdés, hogy ezért a felelősség – az én álláspontom szerint – szinte kizárólag a parlamenti vitától távol maradó ellenzéket terheli" – szögezte le a fideszes országgyűlési képviselő.
Ülésezett a nemzetpolitikai tárcaközi bizottság: Szeptemberben indul a nemzeti regiszter – A határon túli magyaroknak lesz szavazati joga
Magyar Szó, 2011. június 24. – MIHÁJLOVITS Klára
Az állampolgárság intézésétől kezdve, a nemzeti regiszteren át, az európai uniós elnökségig és a Bethlen Gábor Alap támogatási rendszeréig számos kérdést vitattak meg a Nemzetpolitikai Tárcaközi Bizottság tagjai a testület tegnapi ülésén. Az értekezletet követően Semjén Zsolt, a nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes és Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára tartott sajtótájékoztatót.
– A nemzeti regiszter összeállítása szeptemberben kezdődik a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium koordinálásával. 2500 magyar szervezet címét ismerjük, s ezek révén elérhetjük az egész világ magyarságát. Az emigrációban élők nemcsak magyar, hanem angol, később pedig spanyol nyelven is megkapják az erre vonatkozó tájékoztatást – mondta Semjén Zsolt. A miniszterelnök-helyettes rámutatott: a magyar nemzet, történelmi okokból kifolyólag világnemzet lett, amely nemcsak Magyarországon és a Kárpát-medencében él, hanem szétszórtan, az egész világban. „Nem mondunk le egyetlen magyarról sem; azokról sem, akik az emigráció harmadik-negyedik-ötödik nemzedékében már anyanyelvüket nem is beszélik tökéletesen" – emelte ki a politikus.
Semjén Zsolt felkérte az érintett tárcákat, hogy belátható időn belül gyűjtsék össze azokat a jogszabályokat, amelyek a határon túl élő, de immár magyar állampolgárságú személyekre vonatkozhatnak. Szükség van ugyanis ezeknek a törvényeknek a felülvizsgálatára, hogy azok is részesülhessenek az esetlegesen ezekből fakadó kedvezményekből, akik éppen most szerzik meg az állampolgárságot.
A nemzeti regisztert illetően a tárcák még a nyár folyamán elkészítik azokat az üzeneteket, amelyeket a saját területükről szeretnének eljuttatni az egyetemes magyarság felé.
A miniszterelnök-helyettes szolidaritásáról és együttérzéséről biztosította a gyulafehérvári katolikus teológiai intézet napokban megtámadott rektorát, akit brutálisan bántalmaztak magyarsága és egyházhoz tartozása miatt.
Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár elmondása szerint a Nemzetpolitikai Tárcaközi Bizottság tagjai meghallgatták Ulicsák Szilárd miniszteri biztos beszámolóját a Bethlen Gábor Alap keretében működő nyilvántartási rendszerről. „A rendszer lényege, hogy tartalmaz minden olyan támogatást, amely a határon túlra irányul. Felhívtuk a tárcák figyelmét, hogy minden terület felelőse juttassa el a határon túli támogatásokra vonatkozó adatait ebbe a nyilvántartásba" – mondta Répás Zsuzsanna, aki szerint ennek az újításnak köszönhetően egyrészt láthatóvá válnak a „duplázások", másfelől pedig az, hogy melyek azok a területek, ahol további segítségre van szükség. A bizottság megvitatta Magyarország uniós elnökségének eredményeit is. Ódor Bálint helyettes államtitkár számolt be a testületnek arról, hogy melyek voltak azok a témák, amelyek az elnökséghez kapcsolódnak, s a határon túli magyarok szempontjából is igen jelentősek. „A kulturális sokszínűség és a nemzeti kisebbségek hangsúlyosabb védelme terén értünk el jó eredményeket" – mondta el Répás Zsuzsanna.
Újságírói kérdésre válaszolva Semjén Zsolt elmondta: Magyarország új alaptörvényéből és a politikai akaratból is az következik, hogy a határon túli magyarságnak lesz szavazati joga, az állampolgárság ugyanis elválaszthatatlan a szavazati jogtól. Meglátása szerint a konzultációk során nagyjából az körvonalazódott, hogy a legegyszerűbb és legjobb megoldás az lenne, ha az uniós választásokhoz hasonlóan egy pártlistára lehetne szavazni Budapesten, Esztergomban és Szabadkán is. Ennek az az előnye, hogy az egyetemes magyarság jobban megélhetővé válik, de a választás lebonyolítása is ebben a formában a legegyszerűbb.
Semjén Zsolt szerint így a magyarországi pártoknak az lesz az érdekük, hogy olyan határon túli, emblematikus szereplőket is indítsanak listájukon, akik biztosítják a határon túliaknak a megfelelő képviseletet. „Ez megoldja a nemzetrészek képviseletét, és megoldja azt is, hogy az egyetemes magyarság egyszerre fejezhesse ki politikai akaratát" – emelte ki a kormányfő-helyettes.
INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA
Gyurcsány Ferenc: Oldás és kötés
Népszabadság, 2011. június 24.
A nemzet mitizált és idealizált közösség. Ez nem azt jelenti, hogy virtuális, hogy nem megragadható valóság. Csak annyit mondok, hogy a valóságos, a hús-vér nemzet és a lelkünkben, érzéseinkben lévő nemzet két egymástól különböző objektum.
A nemzet olyan, mint alkotó tagjai. Van benne szeretetre méltó, tisztelhető, magasztos, de van szégyenteljes, felejtésre méltó, letagadni vágyott vonása is. A valóságos nemzet emberi: csodálatos és esendő. A lelkünkben élő nemzet portréját csak meleg színekkel festik: pirossal, sárgával, zölddel. A portré nem azt mutatja, hogy milyenek vagyunk, hanem azt, hogy milyennek szeretnénk látni, láttatni önmagunkat.
A nemzeti öntudat hordozója az egész nemzeti közösség, aktív formálója viszont csak egy szűkebb kör. Azok a férfiak és nők, akik tudatosan megélt racionális felelősséggel és/vagy mélyen megélt érzelemmel kötődnek nemzetükhöz: a múlthoz, a jelenhez, a jövőhöz. Őket hívom a nemzet elitjének.
A nemzet elitje nem diplomás emberek sokasága, nem feltétlenül értelmiségiek. Vannak közöttük kétkezi munkások, ilyen-olyan szakemberek, fiatalok és idősek. Egy dolog köti őket össze: személyes identitásuknak fontos, aktív eleme a nemzeti közösséghez való tartozásuk megélése.
A rendszerváltozás és a kettészakadt nemzeti elit
A magyar nemzeti elit a rendszerváltáskor rendelkezett egy közös vonással: hittek a demokratikus átalakulás,a rendszerváltozás nemzetet felemelő, pozitív történelmi erejében és szerepé ben, a jogállamban, a parlamentarizmusban, a szociális piacgazdaságban, az európai perspektívában. Az ország meghasonlása akkor következett be, amikor a nemzeti elit végletesen kettészakadt, és két önálló, ellenséges csoportra esett szét. Az önmagát jobboldalinak tekintő politikai közösség elvesztette hitét a rendszerváltozás pozitív történelmi szerepében, a jogállamban, a parlamentáris demokráciában, a szociális piacgazdaságban, az európai együttműködésben. Ezzel elveszett a nemzeti elit belső kohézióját biztosító integrációs erő, előbb a nemzeti elit, majd az egész nemzet két egymással szemben álló táborra szakadt.
Miért következett ez be? Azért, mert rossz emberek gyülekeznek a jobboldalon? Nem. Azért, mert az egész jobboldal régimódi nacionalista lett? Nem. Bár mi tagadás, jobboldali polgártársainkról azt gondolom: szívesebben keresik és találják meg a nemzet nagyságának hordozóját a heroizált múltban, mint mernének velünk közösen új, demokratikus európai nemzeteszményt építeni. A régi bibói átok ül rajtunk: vagy veszik a történelmi nemzet helyreállításának esélye, de betagozódunk az európai demokráciákba, vagy zárójelbe tesszük a demokratikus, európai eszményeket annak érdekében, hogy visszaépítsük a keresztény vérnemzeti Magyarországot. A baloldal és a liberálisok az előbbi, a jobboldal az utóbbi történelmi utat kívánja választani. A polgári Magyarország néz farkasszemet a nemzeti Magyarországgal. Egyelőre nem látszik kompromisszum.
Pedig a rendszerváltozás mást ígért. Azt, hogy feloldható lesz a „haza vagy haladás" konfliktusa. De nem így történt. Nem így, mert a rendszerváltozás kétszeresen is csalódást okozott. Először is magyarázatot kíván, hogy miért van nekünk, magyaroknak sokkal rosszabb véleményünk a rendszerváltozásról, mint a szlovákoknak, a lengyeleknek, a cseheknek, a románoknak vagy akár a bolgároknak. Szerintem azért, mert Magyarországon elmaradt a rendszerváltozás katarzisa, mely mélyen bevéste volna milliók lelkébe, hogy a szabadság, a demokrácia fantasztikus dolog, és az előzőekkel járó piacgazdaság minden megpróbáltatás ellenére nem nagy ár mindezért. A közép-európai rendszerváltozás szabadságot hozott, de bizonytalanságot eredményezett. A mi szabadság/bizonytalanság mérlegünk a más, régióbeli országokétól elté rően alakult. Kádár rendszere ugyanis a nyolcvanas években a hétköznapi emberek sokasága számára elfogadható szabadságot biztosított: viszonylag szabadon lehetett utazni, nézhettük az osztrák tévét, a boltok tele voltak áruval. A gmk-k (ha még emlékszik rá valaki?) mozgósították a kihasználatlan vállalkozói kedvet, Kaposváron például tombolt a színház rendszerlazító szabadsága, az emberek százezrei jártak a Balatonra, építették szerény vidéki házaikat, kijártak háztáji vagy városszéli kertjükbe. Viszonylagos biztonságban, korlátozott, de élhető szabadságban és a gyarapodás reményében éltek szüleink, nagyszüleink. Ezért a rendszerváltozás beköszöntekor az átlagos magyar választó keveset érzett a megélhető szabadság felszabadító élményéből, annál többet az új rendszer által teremtett bizonytalanságból. Küzdeni kell lakásért, munkahelyért, bejelentett bérért, beszállítói státusért és még ezer dologért. Ezért sokak szemében negatív a rendszerváltozás egyenlege. (Az elmaradt katarzis helyett ajánlja a mostani kormány a fülkeforradalom új rendszerváltó élményét, de ez egy másik történet.)
A választók csalódtak az elmúlt húsz év kormányaiban, köztük a mi kormányunkban is. Értem a választókat. Nem keresek mentséget. De szeretném, ha értenék: mi, politikusok érezzük, hogy a választók – éppen az előbbiekben leírtak miatt – csalódottak, amikor összevetik a rendszerváltozás szabadságnyereségét a hétköznapi biztonság veszteségével. És mivel a szabadságélményt nem tudjuk növelni, ezért a legegyszerűbbmódon megpróbáljuk növelni a biztonság érzését: a baloldal több állami gondoskodást ígér, több pénzt ad, a jobboldal a nagyobb rend biztonságnövelő erejében hisz. Így Kádár puha diktatúrájából puha demokrácia (most ennél rosszabb: önkényuralom), érett és felelős piacgazdaság helyett ügyeskedő világ, a szocialisták pénzosztó állama vagy a jobboldal államosító, kegyosztó, lekenyerező kormánya lesz. Itt tartunk. Újra írom: nem az elmúlt időszakok kormányainak – köztük saját kormányaim számára – keresek felmentést. Nem magyarázkodni szeretnék. De muszáj látni: a kormánypolitikák torzulása mögött ott van az új magyar demokráciával, a szociális piacgazdasággal kapcsolatos választói elvárások torzulása is. Mi, politikusok pedig nem vagyunk elég karakánok, hogy őszintén szembenézzünk ezzel, és megpróbáljunk kitörni ebből az ördögi körből. (Őszöd deformálódott kísérlete most nem fontos.)
A hagyományos és a polgári baloldal
A Magyar Szocialista Párt, nagyon helyesen, a rendszerváltók oldalán maradt. Mi nem akarunk új rendszerváltozást. Szerintünk 1989–1990 a magyar történelem egyik legnagyszerűbb fordulata. De a párt jelentős része nem tud szabadulni a kádári nosztalgiától, képtelen világosan választ adni arra, hogy miben áll baloldalisága a piacgazdaság körülményei között. Az állampárti múlt egyik legletaglózóbb következménye, hogy a párt társadalmi osztály- és rétegkategóriákban gondolkodik, nem érti, hogy ezzel a képlettel ma már semmi sem magyarázható. Mit jelent az a szöveg, hogy az MSZP „az elesettek, a munkájukból élő dolgozók, az alkalmazottak, a nyugdíjasok, a kis- és középvállalkozók pártja"? És ki van még rajtuk kívül? Talán a nagyvállalkozók, a multinacionális cégek? Őket képviselnék az ellenfeleink? Ugyan, dehogy! A Fideszre szavazók is melósok, alkalmazottak, nyugdíjasok, munkanélküliek, vállalkozók.
A baloldal nem egyik vagy másik társadalmi csoport érdekképviselője. A baloldaliság társadalmi mentalitást, kultúrát jelent. A munka tiszteletét, az erőfeszítés megbecsülését, a szabad gondolkodást és identitásválasztást, a másikért érzett felelősséget. A munkással vagyok, ha főnöke túlmunkára kényszeríti, de szembeszállok vele, amikor veri a feleségét. A diákot támogatom, ha tanulni akar, de szembemegyek vele, ha este ko kaint vásárol. Támogatom a munkanélkülit, de nem nézem szótlanul, ha miközben felveszi a segélyt, feketemunkát vállal. De nem folytatom, talán így is érthető. A baloldaliság nem szimpla érdekvédelem. A baloldaliság a szabad, demokratikus világban a kiszolgáltatottakért viselt felelősséget képviseli, de a munkára, a szorgalomra, a humánus emberi magatartásra épít, és nem alkuszik a léhasággal, a nemtörődömséggel, a nemi, faji előítéletességgel, és távol tartja magát a nemzeti, szociális, gazdasági populizmustól. Miért kellene engedni, hogy különbséget tegyünk gyerekek vagy éppen betegek között aszerint, hogy milyen családból jönnek, vagy milyen társadalmi kapcsolatrendszerrel rendelkeznek? Ha valaki ma sem látná, éppen erről a felismerésről szólt a családtámogatás átalakítása 2005-ben, az egészségügyi reform 2007–2008-ban. Ezért (is) voltak kormányaink baloldaliak.
Az MSZP kétgyökerű párt. Ott van benne az elesettek védelmének hagyományos, államközpontú ösztöne és a szabadelvű modernizáció nyugatos, polgári igénye.Mindkét irány baloldali, és mindkettőre szükség van. Szükség van az ország felemelése és a jobboldali, önkényuralmi önzés megtörése érdekében is. Az MSZP egyidejűleg régi típusú osztály-, rétegpárt, továbbá modern identitáspárt is. Mostani vitánk arról szól, hogy ezek az egymással szemben álló igazságok hogyan békíthetők ki egy párton belül. Másként fogalmazva az a kérdés, hogy a hagyományos baloldal felől integráljuk a modern baloldalt, vagy éppen fordítva. Én és a Demokratikus Koalíció az utóbbi álláspontot képviseljük. A mai vezetés és a kongresszus többsége velünk ellentétesen gondolkodik.
A vitát nehezíti, hogy a szemben álló feleket mára jelentős kulturális, erkölcsi, emberi konfliktusok választják el egymástól. Az egyik oldalról ott van egy indokolt hagyományos osztálypárti baloldali mentalitás, mi ezzel szemben polgári baloldali karaktert képviselünk. Az egyik inkább bezárkózik és érdeket véd, a másik nyitott és értékközpontú. Az előbbi a baloldali gyökerekből kíván táplálkozni, az utóbbi azt mondja, hogy integrálni kell egyes, eredetileg konzervatív és szabadelvű megoldásokat is. Tudom, ez így alig érthető. Példákat mondok.
Az Út a munkához program azt kívánta, hogy a munkával nem rendelkezők lehetőség szerint inkább dolgozzanak a közösségért, és azért kapjanak jövedelmet, mintsem egyszerűen csak segélyért álljanak sorba. Ez bizony nem hagyományos baloldali felfogást tükröz. Inkább konzervatívat. Tegyél azért, hogy a közösség megsegítsen. „Segíts magadon és az Isten is megsegít" – mondhatnánk. A Fidesz most ezt a programot torzítja odáig, hogy megalázó lesz az abban részt vevőknek. Szerintem nekünk igazunk volt, amikor konzervatív irányba nyitottunk ezen a ponton, de a Fidesznek nincs igaza, amikor büntetéssé formálja a közmunkát.
A magánnyugdíjpénztárak védelme sem hagyományos baloldali program. Az európai szocialisták nem szeretik a magánpénztárakat, jobban bíznak a társadalombiztosításban. Mi mégis helyesen tettük, amikor eredetileg liberális, konzervatív álláspontot képviseltünk. Mert Magyarország jelenlegi és a közeljövőben várható helyzetében ez szolgálja az ország érdekeit.
Persze az is igaz, hogy a gazdasági válság körülményei között átmenetileg több teher hárul az államra, kiterjedtebb védelmet kell nyújtani a válságban megroggyant emberi, üzleti egzisztenciáknak. Ezért nem kell félni attól, hogy például a munkahelyek, a banki ügyfelek, a kiskereskedők védelmében a hagyományos baloldal államközpontú receptjeit is elővesszük. De nem folytatom. A modern baloldaliság azt jelenti, hogy a hagyományos baloldali politikai megoldásokat (nem az eszmei fundamentumokat) hol szabadelvű, hol meg konzervatív irányba korrigáljuk. Ha ezt jól csináljuk, akkor sikeresek leszünk, ha nem, akkor politikai zárvánnyá válunk. Védjük a lángot, de közben kialszik a világosság.
Az erkölcsi, kulturális, emberi konfliktusok
Az erkölcsi konfliktusokról nehezebb nyilvánosan beszélni. Mi, politikusok benne élünk egy hazug világban. Nincs olyan parlamenti választási kampány, amit képviselőnkénti egymillió forintból lehetne finanszírozni. Nincs olyan helyi képviselő, aki ne kérne ilyen-olyan szívességet az ottani vállalkozóktól, üzletemberektől. Kizárt, hogy az MSZP és a Fidesz informális pénztárnokai hellyel-közzel ne működtek (működnének?) együtt vitatható ügyekben. Ilyen lett a magyar demokrácia, mert a választók nem akarják megfizetni a demokrácia árát, a politikusok meg nem mernek szembenézni ezzel. Inkább mindenki csak sustorog. Nekünk ebből elegünk lett. Nem durván, de egyértelműen. Azt szeretnénk, ha eltűnne ez a világ. Nem keresünk bűnbakot, nem akarunk leszámolni senkivel, csak hagyjuk abba! És hozzunk olyan szabályokat, hogy ország-világ lássa: ezek nem olyanok. Mi ezzel a baj?!
Kitérőt teszek. A kongresszuson jó néhány politikustársamat személyre szólóan kritizáltam. Volt, aki felhorgad ezen. De miért? A másik háta mögött vagy a sajtóban lehet egymásra minden átkot szórni, csak zárt fórumon, egymás szemébe nézve nem? Ez is erkölcsi kérdés. Szerintem a politikai közösség legitim fórumai előtt kell nyíltan, ha kell, metszően beszélni, nyilvánosan meg vigyázni kell egymásra. Egymás háta mögött nem mondunk rosszat egymásról. Én így gondolom. A képmutatók és álnokok meg nem érdekelnek.
Igen, mi tagadás, vannak emberi konfliktusok is. Oly sok méltánytalanság, árulás vesz bennünket körül, hogy sok emberi kapcsolat tönkrement. Miért tagadnánk, én se ülök le szívesen mindenkivel egy asztalhoz. Gyanítom, ők is így vannak velem. Ez eddig magánügy. Ilyen minden pártban van. De jó, ha tudjuk: ha a párt egyik fele megtapossa a másikat, ha hálót sző, ha csapdát állít, akkor egy idő után megszűnik a közös munka lehetősége. Mert ahhoz bizalom kell. Az meg az utóbbi időben kölcsönösen megfogyatkozott. Így állunk.
Merre tovább? Együtt kellene maradni.De egy jobb pártban.Mertmiközbennapontapörölökpártommal, látom, hogy a Fidesz iszonyatos gazemberségeket követ el. Szervezetten, cinikusan, agresszíven.Mi mégsem vagyunk elég jók, mert elveszett a hitelünk – az enyémen is mély seb keletkezett –, de még csak az sem látszik rajtunk, hogy ezt értenénk, az meg különösen nem, ami ebből következik. Ezért küzdök önmagunkkal, pártommal. Hogy értse.
Szervezhetünk jobb pártközpontot, jobb call-centert, lehetnek kiváló képzéseink, de a helyzet megértése nélkül, politikai, erkölcsi, kulturális, emberi fordulat nélkül ez fabatkát sem ér. Gondolat és tehetség kell. És új párt az MSZP-ből. Ha még lehet. Lehet?
A szerző országgyűlési képviselő (MSZP)
www.dw-world.de, 2011. június 24. – Horaţiu Pepine
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke azt nyilatkozta nem kizárt annak lehetősége, hogy a magyarok az utcára vonuljanak, mint 1968-ban, a Ceuaşescu idején, amikor az adminisztrációs reform ellen tiltakoztak.
Úgy tűnik, hogy a kormány azzal a szándékával, hogy Hargita és Kovászna megyét felszámolja, egy régi sebet tépett fel. Ezen megyék lakói emlékeznek 1967-re amikor felszámolták a Magyar Autonóm Tartományt és nem felejtették el azt sem, hogy a Ceauşescu diktatúra szándéka azután is a magyar kisebbség adminisztrációs reformok általi beolvasztása volt a román többségi lakósságba.
Ezúttal a Traian Băsescu által meghirdetett reformok izgatják a kedélyeket. Az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor egy nem mindennapi bejelentést tett Kolozsváron: „Amikor annak idején Ceauşescu megpróbált véghezvinni egy hasonló adminisztrációs reformot, a két megye lakói az utcára vonultak, aminek hatására kénytelen volt visszavonni a határozatot. Politikai vezetőként azt merem mondani, hogy most sem kizárt annak lehetősége, hogy az emberek az utcára vonuljanak."
A magyarlakta vidékek etnikai összetételének szisztematikus megváltoztatása a kommunista diktatúra számlájára írható. A hivatalos román történetírás erről mélyen hallgatott. Az egyetlen dokumentum, amelyben a magyarság beolvasztásának szándéka említésre kerül, az Az államelnöki bizottság végső jelentése a romániai kommunista diktatúra vizsgálatáról című elemzés.
Valóban, a Traian Băsescu államfő 2006 decemberében elfogadott jelentése tartalmaz egy fejezetet a romániai magyar kisebbségről, amely részletesen és addig nem tapasztalt szokatlan nyíltsággal ír az erdélyi nagyvárosok elrománosítási kampányáról, illetve a tömbmagyarság iparosítás általi elrománosításáról.
A jelentés a Magyar Autonóm Tartománnyal kapcsolatosan többnyire kétértelmű. Ugyanis ez áll benne: „annak ellenére, hogy a Magyar Autonóm Tartomány »a sztálini nemzetiség politika mintájára« jött létre, a magyar közösség mégis fájlalta ennek megszűnését."
Az Elnöki Bizottság jelentése azonban inkább az iparosítási politikára és a lakósság határokon belüli vándorlására tér ki, amelynek hatására a magyar lakósság aránya a városokban az 1948-as 39,7%-os arányról 1966-ra 26,8%-ra csökkent, hogy majd 1992-re mindössze 13% maradjon. Kolozsváron, a magyarság kulturális központjában például 1948-ban 47321 román és 67977 magyar lakott, hogy majd 1977-re ez az arány már megforduljon: 173003 román és mindössze 86215 magyar éljen.
Egyértelmű, hogy az Államelnöki Hivatal jelentésének álláspontja szerint ez a folyamat visszafordíthatatlan. Túl az objektív tényeken, amelyeket akár el lehet fogadni, de akár el is lehet ítélni, ebben az esetben egy olyan történelmi tapasztalatról van szó, amely igencsak nehezen hozható nyilvánosságra. Az erdélyi nagyvárosok magyar lakossága által megélt demográfiai drámának nincs negatív visszhangja a románok lelkiismeretében.
A magyarok ma is fájdalommal emlékeznek az akkori elrománosítási kisérletre, és magától értetődik, hogy egy újabb olyan próbálkozás, amely arra hivatott, hogy beolvassza a magyar etnikum eddig egységes területeit, ellenérzéseket vált ki.
A magyarok valószínűleg elvárták volna, hogy Traian Băsescu – aki elfogadva a jelentést egyben elítélte a kommunista diktatúra demográfiai stratégiáit is – több empátiát tanúsítson a magyarság ügye iránt. Mára azonban illúziók szertefoszlottak, és a legtöbben azt szeretnék, hogy a dolgok inkább maradjanak úgy, ahogy ma vannak.
Fordította: Bodó János
Érzek egy partiumi másságtudatot
Erdélyi Riport, 2011. június 23.
Mi újdonságot tud hozni ez a regionális tanács az RMDSZ működésében?
Ez egy szakmai fórum, az RMDSZ-en belül, olyan fórum, ahol remélem, érdemleges munkát lehet folytatni, amelynek azonnali vagy rövid távú hatásai lehetnek az életminőség javulásában, a magyar emberek helyzetében. Hiszen ha egy jó, hasznos önkormányzati tapasztalat hamar eljut más települések vezetőihez a régión belül, az eredményeket hozhat. Ha valaki megosztja a tapasztalatát másokkal, hogy miként sikerült mondjuk megfelelő közigazgatási átszervezést, esetleg forráskeresést megvalósítani, akkor az mind olyan pozitív hatásként jelenhet meg az adott településen élőkben, ami erősíti az RMDSZ-es elöljárók megítélését. Ez stabilizálhatja az RMDSZ pozícióit az önkormányzatokban. Hogy mondjak egy konkrét példát, hozzánk Temesvárról jött a segítség: az önálló nagyváradi magyar színházért folytatott harcunkban a temesvári magyar színház példáját tudtuk említeni, amikor önálló jogi keretek között több intézmény működik közös épületben. Az ő tapasztalatuk, hozzáállásuk igen pozitív része volt a közvitának, amely Bihar megyében lezajlott. Ebből a szempontból azt gondolom, sok olyan lehetőség van a térségen belüli együttműködésre, amit mindannyian felhasználhatunk. Mi is tudunk tapasztalatokat átadni. Nem dicsekedni kell, amikor egy adott kérdést megoldottunk, pedig mondhatnám, országos rendszert hoztunk létre, amikor a Bihar megyei önkormányzatnál, majd egy évvel később a nagyváradi önkormányzatnál bevezettük a pályázati rendszert a magyar civil kezdeményezések támogatására. Ez aztán elterjedt egy sor más megyében, más önkormányzatban. Nagyon jól élnek vele a Székelyföldtől egészen kisebb településekig. Vagy beszélhetünk a tapasztalatok átadásáról olyan települések esetében, ahol polgármesteri mandátumot szereztünk annak ellenére, hogy a magyarság számaránya ötven százalék alatt van. A három ilyen bihari település közül kettő esetében első mandátumukat töltik polgármestereink, Alsólugason és Tótiban. A kérdés ilyenkor az, hogy meg tudjuk-e tartani ezeket a pozíciókat. Ehhez a legjobb tapasztalat a szórványból érkezik, méghozzá Temes megyéből, Kaba Gábortól, Zsombolya polgármesterétől, aki a Partiumi Önkormányzati Tanács elnökségi tagja. Ő nem első, nem is második mandátumát tölti az önkormányzat élén, s remélem, jövőre is őt választják. Addig már saját erőből is eljutottunk, hogy győzni tudjon a jelöltünk olyan településen, ahol a magyarság nincs többségben, de abban sokkal több tapasztalata van Kaba Gábornak, hogyan őrizzük meg, ő tudja, hogy kell ezt a helyzetet úgy irányítani, hogy ez ne egy mandátumra korlátozódó furcsaság legyen egy település életében. Ebből a szempontból mindhárom regionális önkormányzati tanácsnak az a szerepe, hogy azt a tudást, amivel rendelkeznek önkormányzati vezetőink, minél szélesebb körben ismertté tegyük, mert nem vagyunk egymás konkurenciái. Egyetlen polgármesterünk sem fog a következő választáson egy másik település polgármesteri tisztségére pályázni. Érsemjén polgármestere aligha fog indulni Tarcsán vagy a szalacsi valahol a Szilágyságban.
A három tanács közt kialakulhat versenyhelyzet a hatékonyság, az eredményesség tekintetében?
Nem hinném, hogy versenyhelyzetnek kell kialakulnia. Inkább kölcsönös segítség kell. Ha valamiben érdemes egyáltalán versenyezni, akkor abban, ki tud a másiknak több segítséget adni. Ha a Székelyföldön sikeresek az önkormányzataink, akkor az ebből következő jobb eredmény az országos választáson a Partiumot is segíti, eredményesebbé teheti például a kormányzati szerepvállalásunkat. Egy sikeres partiumi önkormányzati rendszer pedig hatékonyan működtethető másutt is. Vannak olyan források, uniós források, amelyek megszerzéséért sem állunk versenyben, hiszen más fejlesztési régióhoz tartozunk, tehát a versenyhelyzet ez esetben sem áll. Másrészt a különböző településeknek is eltérőek az adottságaik, ami ugyancsak más keretet ad a fejlődésnek. A verseny helyett az együttműködésen kell lennie a hangsúlynak, ez pedig fontos eleme a három önkormányzati tanács működésének. Hiszen a keretek mindannyiunk tevékenységét egyformán meghatározzák. Itt van mondjuk a régióátszervezési elképzelés. Ez legalább olyan rossz a Székelyföldnek, mint a Partiumnak vagy a Bánságnak. Nem hiszem, hogy mondjuk Arad megyei kollégáink tapsolnak ennek a tervezett rendszernek. A közigazgatási szint átszervezésére vonatkozóan egységes kell hogy legyen a fellépésünk. Amit ma egy polgármester megtehet Bihar megyében, azt megteheti Kovászna megyében is. Hangoljuk össze az elképzeléseinket a törvényalkotásban, továbbá ne engedjük ki a kezünkből a kezdeményezést azokon a településeken sem, ahol nem rendelkezünk polgármesteri vagy alpolgármesteri tisztséggel. Ebben a Krassó-Szörénytől Máramarosig érő régióban oda kell figyelnünk arra, hogy sok helyütt nem rendelkezünk erős önkormányzati jelenléttel; azokra a településekre is figyelnünk kell, ahol nincs polgármesterünk, alpolgármesterünk. Bihar megyében is van vagy tizenöt olyan település, ahol csak tanácsosunk van. Nekik is meg kell találnunk azt a formát, egy olyan tudást átadni ezeknek a tanácsosoknak, amivel megpróbálják megtalálni a módszert, hogy eredményesen küzdjenek, dolgozzanak azokért a közösségi célokért, amelyekért rájuk szavaztak. Tudjanak forrást teremteni az iskolának, tudják megőrizni az intézményrendszert, lehetőséget teremteni a fejlődésre az egyházainknak, a civil szervezeteinknek. Ezeket a tudásokat át kell adnunk, ezek olyan sajátos, a szórványt érintő problémák, amikre oda kell figyelni.
Szinteken kell együtt dolgozni. Másfajta témák kerülnek előtérbe, amikor megyeszékhelyekről beszélünk. Amikor fejlesztéspolitikáról, hitelről kezdenek beszélni ezeknek a városoknak – Nagybánya, Szatmárnémeti, Nagyvárad – a képviselői, akkor ezek a dolgok értelmezhetetlenek egy kisközség vezetője számára. Ezért szinteket kell létrehozni az együttműködési keretre, a tanács vezetői pedig igyekezzenek összehozni ezeket a szinteket. Külön-külön módszertanokkal próbáljuk átadni a legjobb tapasztalatokat. Fontos például a kisvárosi polgármestereink együttműködése a régióban Székelyhídtól Szilágycsehig.
Tapasztalatai szerint egyáltalán beszélhetünk valamiféle egységes Partium-tudatról egy akkora térségben, amely jóval nagyobb területen fekszik, mint például a Székelyföld? S ez a tanács hozzájárulhat-e ennek a tudatnak az erősödéséhez?
Érzek egyfajta másságtudatot. Nem feltétlenül mondanám ezt Partium-tudatnak, hiszen igazából ez legalább három térséget jelent. Van a történelmi Partium, amelynek van egyféle hagyománya, létező intézményi kerete – lásd Partiumi Keresztény Egyetem, Partium Rádió, Partium Alapítvány, a Partiumi Magyar Napok Szatmárnémetiben –, de igazából Biharban és Szatmárban használjuk ezt a fogalmat. S ott van a Bánság és a történelmi Máramaros, mindkettő külön régió, s ne feledjük a Szilágyságot sem. SZKT-frakciója is van ennek a térségnek.
Ráadásul ez elsősorban magyar fogalom, tehát csak magyar régiótudattal járhat.
Így van, a románság számára az, hogy Partium, nem értelmezhető, több esetben tapasztaltam, hogy zavarja is őket ennek a használata. Ebből a szempontból inkább azt húzzák rá a térségre, hogy – Máramarost leszámítva – a Kárpátokon kívüli térség, s az Erdélyen kívüliséget is jelenti. Érdekes, hogy amúgy szinte pontosan fedi a Királyhágómelléki Református Egyházkerület területét. Ez is hozzájárulhat egyféle regionális identitás erősödéséhez, de nem jelent valamiféle erős, egységes identitást. A régión belül mindenkinek megvan a maga egészséges lokálpatriotizmusa.
Miképpen tervezi a gyakorlatban a tanács működtetését?
Kidolgozunk egy ütemtervet, s szeptember végére, október elejére tervezzük a következő elnökségi ülésünket, amikorra meglesznek a tervek a választásokra való felkészülésre. Ez egy konzultáció-sorozat, szeretnénk szakmai fórumokat tartani, ezt a rétegződő önkormányzati együttműködést elindítani.
Mindhárom tanács megalakult
Elsőként a Székelyföldi Önkormányzati Tanács alakult meg május közepén Marosvásárhelyen, elnökévé Szováta polgármesterét, Péter Ferencet választották. Kolozsváron ugyancsak még májusban alakult meg a Belső-erdélyi Önkormányzati Tanács, amely a közép-erdélyi és a szórványmegyék RMDSZ-es önkormányzati képviselőiből áll. A tanács elnökévé Póka András Györgyöt, Kalotaszentkirály polgármesterét választották meg.
A székelyföldi, a partiumi és a belső-erdélyi önkormányzati tanácsok tagjainak számát a 2008-as helyi választások eredményei alapján határozták meg. Eszerint a székelyföldi polgármesterekből, alpolgármesterekből és tanácsosokból álló testület 62 tagot számlál, a partiumi 57-et, a belső-erdélyi pedig 28 főből áll, akiket a területi szervezetek delegálnak. Nem szűnik meg a korábbi alapszabályzat szerinti Országos Önkormányzati Tanács sem, a testületet a regionális tanácsok elnökségi tagjai alkotják majd.
|
