|
ROMÁNIA
Szakadás az államfő és a demokraták között
Szabadság, 2011. február 10..
Élesen bírálta Traian Băsescu államfő a Demokrata Liberális Pártot (PD-L) amiatt, hogy a képviselőház megakadályozta egy büntetőjogi vizsgálat alatt álló képviselő mentelmi jogának a megvonását. Az államfő azután fakadt ki egykori pártja ellen a közszolgálati televíziónak adott interjúban, hogy kedden a képviselőház nem hagyta jóvá Dan Păsat demokrata párti képviselő mentelmi jogának megvonását.
Az ügyészség előzetes letartóztatásba akarta helyezni a képviselőt, akit zsarolással és erőszakos cselekmények elkövetésével gyanúsít. Az ügyészek szerint a képviselő saját cégének akart megszerezni állami pénzeket, és ennek érdekében önkormányzati vezetőket fenyegetett meg. A képviselőházban nem gyűlt össze elegendő szavazat az ügyészségi indítvány jóváhagyásához, így az elutasítottnak tekinthető. Băsescu mélységes csalódottságának adott hangot, és kijelentette: már semmit sem vár a demokratáktól. Kijelentését egyesek úgy értékelik, hogy az államfő megszakítja eddigi szoros kapcsolatát velük. Egyes elemzők azt sem tartják kizártnak, hogy az államfő új párt alapítását tervezi.
A demokraták nem először alkotnak védőpajzsot az ügyészség látókörébe került kollégáik körül. Korábban Monica Iacob Ridzi volt ifjúsági és sportminiszter elleni bűnvádi eljárás indítását akadályozták meg azzal, hogy nem járultak hozzá a képviselői mentelmi jog megvonásához. A demokrata párt vezetői közül többen is igazat adtak az államfőnek, és jogosnak tartják a kritikát. Sulfina Barbu és Mircea Toader is úgy látja, hogy az államfőnek igaza van. Az államfő ugyanakkor az ellenzéki szociáldemokratákat és liberálisokat is ostorozta, hiszen azok képviselői távol maradtak a szavazástól. Băsescu szerint őket is felelősség terheli Románia külföldi hitelének rontása miatt.
Az államfő nyilatkozata összefügg a demokrata pártban zajló belső versennyel is, amely a májusi tisztújító kongresszus miatt zajlik. A jelek szerint a párt viszonylag újonnan érkezett politikusaiból álló „reformista" szárnya fog összecsapni a kongresszuson a párt régi vezetőgárdájával, amelyet a Vasile Blaga, Adriean Videanu és Radu Berceanu hármas irányít. Sajtóértesülések szerint Băsescu a PD-L megújulását szorgalmazó csoportosulást támogatja, és nem ért egyet Vasile Blaga pártelnökké választásával, hiszen Blaga az egyik potenciális elnökjelölt. A Gândul című napilap értesülései szerint az államfő felkérte Liviu Negoiţăt, hogy jelöltesse magát a párt élére, amit Blagáék úgy akarnak megelőzni, hogy listás jelölést javasolnak, amin rajta lesznek a reformista csoportosulás meghatározó tagjai is.
„Kitagadta" pártját Băsescu
Új Magyar Szó, 2011. február 10. – M. Á. Zs.
Mélységesen csalódott egykori alakulatában, a Demokrata-Liberális Pártban (PD-L) az államfő, miután kedden a képviselőház megakadályozta a zsarolással és erőszakos cselekmények elkövetésével vádolt Dan Păsat PD-L-s honatya mentelmi jogának a megvonását.
Mélységesen csalódott egykori alakulatában, a Demokrata-Liberális Pártban (PD-L) az államfő, miután kedden a képviselőház megakadályozta a zsarolással és erőszakos cselekmények elkövetésével vádolt Dan Păsat PD-L-s honatya mentelmi jogának a megvonását. Traian Băsescu a köztévé kedd esti vendégeként arról beszélt: a felelősség a történtekért egyértelműen a koalíciós pártokat – kiemelten a PD-L képviselőházi frakcióját – sújtja, ugyanis a teremben jelen levő ellenzéki honatyák nem is szavaztak.
„Ezek után én már semmit sem várok a demokrata-liberálisoktól" – mondta az államfő, aki kilátásába helyezte, hogy a jövőben nem vesz többé részt a nagyobbik kormánypárt frakcióülésein, hiszen semmibe vették múlt heti, Păsat mentelmi jogával kapcsolatos kérését. „Ennél többet én nem tehetek, nem szavazhatok helyettük" – jelentette ki.
Băsescu a Szociál-Liberális Szövetségbe (USL) tömörült szociáldemokratákat és liberálisokat is ostorozta a szavazástól való távolmaradás miatt. Szerinte őket is felelősség terheli Románia külföldi hitelének rontása miatt.
Mint ismert, az ügyészség előzetes letartóztatásba akarta helyezni a képviselőt, akit zsarolással és erőszakos cselekmények elkövetésével gyanúsít. A vádhatóság szerint a képviselő saját cégének akart megszerezni állami pénzeket, és ennek érdekében önkormányzati vezetőket fenyegetett meg.
Băsescu már egy héttel ezelőtt figyelmeztette a demokrata-liberális képviselőket, hogy „Románia nemzeti érdekeinek megfelelően" cselekedjenek, és ne akadályozzák az igazságszolgáltatás munkáját. Az országot ugyanis már többször bírálat érte emiatt az Európai Bizottság részéről, amely figyelemmel kíséri a román igazságszolgáltatás működését.
„Kármentésként" a PD-L több vezető politikusa tegnap arra szólította fel a DNA „látószögébe" került honatyát, hogy saját, pártja, illetve Románia érdekében mondjon le képviselői mandátumáról, és a mentelmi jog védelme nélkül tisztázza magát. Sulfina Barbu képviselő és Elena Udrea turisztikai miniszter mellett ugyanerre az álláspontra helyezkedett Cătălin Predoiu igazságügyi tárcavezető is, szerinte honatyák számára biztosított mentelmi jog igazságtalan azokkal szemben, akiknek ennek hiányában kell rendezniük bírósági ügyeiket.
Kitartanak a koalíció mellett
Új Magyar Szó, 2011. február 10. – M. Á. Zs.
Ismét szertefoszlatta az ellenzékiek kormányra kerülési reményeit az RMDSZ, amikor Kelemen Hunor művelődésügyi miniszter, Markó Béla elnöki széke legesélyesebbnek tartott várományosa az Agerpres hírügynökségnek adott interjújában leszögezte: a szövetség soha nem fog megszavazni egy olyan bizalmatlansági indítványt, amelyet az RMDSZ részvételével felállított kabinet ellen nyújtanak be.
A kérdés azután kapott aktualitást, hogy sajtóinformációk szerint megalakulása után a Szociál-Liberális Szövetség azonnal megpróbálta magához édesgetni az RMDSZ-t. Állítólag az „átállásért" a liberálisok azt is megígérték, hogy a támogatás fejében átvinnék a parlamenten a kisebbségek jogállását rendező törvényt. Az ellenzékiek tegnap nem várt segítséget kaptak Traian Băsescu államfőtől, aki kiábrándultságát fogalmazta meg a koalícióval kapcsolatban.
„Ha a jelenlegi kabinet elveszíti parlamenti támogatottságát, akkor nem marad más lehetőségem, mint a pártokkal egyeztetve politikai megoldást keresni" – üzent az államfő.
ERDÉLY
A nagy fejedelem szellemében Összefogás a magyar kultúra és történelem népszerűsítéséért
Népújság, 2011. február 10.
A minap a Bolyai Farkas líceumban a Rákóczi Szövetség megyei fiókja megszervezte a Cultura Nostra – diákoknak a határokon átnyúló – Árpád-házi királyokról szóló történelmi vetélkedő regionális szakaszát, amelyen tíz marosvásárhelyi, két dicsőszentmártoni, két szászrégeni és egy nyárádszeredai csapat vett részt. Hasonló versenyt tartanak más határon túli régiókban is, a tíz legjobb eredményt elért csapat Pannonhalmán vesz részt a Kárpát-medencei döntőn.
A szövetség megyei elnöke, Benedek Zsolt történe-lem szakos tanár elmondta, hogy a szervezet 1992-ben alakult meg Budapesten azzal a céllal, hogy összefogja a Kárpát-medencei magyar fiatalságot, ápolja és őrizze a magyar nyelvet és a kultúrát határon innen és túl. Jelenleg több fiókszervezetbe tömörülve mintegy 12.000-en csatlakoztak a mozgalomhoz. Marosvásárhelyen 1994-ben alakult meg a fiókszervezet, amelynek elnöke sokáig a tragikus hirtelenséggel elhunyt dr. Ráduly Levente volt. A balesetet követően másfél évig szünetelt a tevékenység, majd 2010 tavaszától új vezetőséggel az élen – 80 jegyzett, de ennél kevesebb aktív taggal – ismét jelen vannak a város társadalmi életében.
A Cultura Nostra rendezvényen kívül a szövetség támogatja a külhoni magyar és az anyaországi diákok közötti kapcsolatot. Március 15-én lehetővé teszik, hogy a diákok közös ünnepen vegyenek részt Budapesten. Nemcsak a középiskolásokat, hanem az egyetemistákat is támogatják. Évente Budapest mellett, a Dunán levő Pap-szigeten magyarságtörténeti táborokat szerveznek. Ezenkívül a Gloria Victis program keretében – elsősorban a határon túli egyetemisták – évente részt vehetnek az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére szervezett megemlékezéseken, ami azt jelenti, hogy a Cultura Nostrához hasonlóan itt is van ismeret-ellenőrző vetélkedő.
A megyei fiókszervezet hetente, kedden este 8 órától néptáncoktatást tart diákoknak, ugyanakkor történelmi jellegű előadásokat is rendszeresen meghirdetnek. Az idén kirándulást szerveznének II. Rákóczi Ferenc fejedelem emlékhelyekhez: Sárospatakra és Kassára. S ha megfelelő támogatást szereznek, akkor a fejedelemről szóló erdélyi vetélkedőnek is a házigazdái lesznek – tájékoztatott a Bolyai Farkas líceumban zajló esemény kapcsán Benedek Zsolt.
Eckstein Kovács Péter Hunyad megyében – Az RMDSZ jobban oda kell figyeljen a magyarságra
Nyugati Jelen, 2011. február 10. – Chirmiciu András
21 év alatt az RMDSZ túlságosan eltávolodott az erdélyi magyarságtól, ami meg is látszik az összejövetelek egyhangúságán.
Vissza kell hozni a lelkesedést, a vitát, a párbeszédet, jobban oda kell figyelni az egyszerű emberek gondjaira, ismertette szerdán Déván elnöki programjának kiemelkedő pontjait Eckstein Kovács Péter. Aki szerint nyilvánvaló, hogy az 1990-es lelkesedés – amikor önkéntesek tömegesen álltak az RMDSZ mellé – már a múlté, de a mai fásultság sem tűrhető tovább: szorosabb kapcsolatot kell teremteni a szövetség és a magyarok között. Ami elsősorban az RMDSZ-en múlik. A tapasztalat bizonyítja, hogy az erdélyi magyarság továbbra is szereti a vitát, az értelmes eszmecserét, de ehhez az kell, hogy az emberek véleményét hallgassák is meg. Ez, pedig bizony akadozott az utóbbi években.
A döntést közelebb kell hozni az emberekhez. A demokrácia, autonómia, szolidaritás elvek mentén. Nem jó, ha például egy területi szervezetben csak 3-4 vezető akarata érvényesül, s a többieknek csak dekoratív szerep jut. Mint például a jelöltek támogatása a közeledő nagyváradi kongresszuson. Számos megyei szervezet úgy hozta meg – vezetői szorgalmazására – egyik vagy másik jelölt támogatását, hogy meg se hallgatták őket előtte. Ha már az elnökjelöltekről nem minden kongresszusi küldött külön dönt a szavazófülkében, hanem a megyei szervezet dönt helyettük, legalább a döntést azután hozták volna meg, miután találkoztak volna és megismertették volna valamennyi elnökjelölttel elképzeléseit.
Politikai téren az RMDSZ első számú prioritása nem a kormányzási szerep, hanem az, hogy a 2012-es választáson bekerüljön a parlamentbe, hogy az erdélyi magyarságnak továbbra is legyen politikai képviselete.
E célból megegyezésre kell jutni a magyar ellenzékkel, mindenekelőtt a Tőkés-féle EMNT-vel, mely még nem alakult párttá. Az EMNT frontemberei ugyanis az RMDSZ-ben kezdték meg politikai pályafutásukat, onnan éppen az RMDSZ-vezetőség rugalmatlansága miatt szorultak ki. Hozzájuk közeledni kell, Tőkés László EP-képviselővel már többször folytatott megbeszélést e célból, hangsúlyozta a dévai magyarság képviselőivel folytatott szerdai találkozón Eckstein Kovács Péter.
Budapesttel is szorosabb kapcsolatot kell kialakítani, köztudott, hogy az RMDSZ és a Fidesz között nem hideg, hanem egyenesen fagyos a viszony. Sürgős olvadást céloz, az erdélyi magyarság és az RMDSZ nem fordíthat hátat az anyaországnak, Orbán Viktorékkal jó viszonyra kell törekedni, hiszen legitimitásuk rendkívül magas, s a magyarországi és határon túli magyarok céljai közösek.
Amúgy az eddigi nézeteltérések (erdélyi magyar–magyar viszonyban és RMDSZ–Fidesz téren egyaránt) mindenekelőtt személyi- és érdekellentétekre vezethetők vissza, véli Eckstein Kovács Péter. Az elvi ellentéteknek sokkal kisebb a súlya, mivel a célok között nincsenek komoly eltérések.
Kampányútja során ma délelőtt a Zsil völgyébe látogatott, az ottani magyarokkal találkozott, mielőtt Dévára jött volna. Természetesen támogatja a magyar oktatást, noha szórványkollégiumok létesítését csak ott látná jónak, ahol nincs más lehetőség a magyar oktatásra. Különben ahol csak lehet, meg kell tartani a létező magyar oktatást, mert a gyerekeknek az a legjobb, ha minél tovább otthon, családi környezetbe maradhatnak, nem az, ha bentlakásba kerülnek.
Mi az, amit jónak tekint az RMDSZ-ben, s amit meg akarna tartani, kérdezték a dévai magyarok a kolozsvári politikustól? Jó, hogy az ifjúságnak biztosítva van bizonyos arány a döntéshozatalban, hasonló befolyást kellene biztosítani a hölgyeknek is, hangsúlyozta Eckstein Kovács Péter. Továbbá jelentős eredmény, hogy 21 év alatt az RMDSZ megtartotta gerincét, nem vált egyetlen romániai vagy magyarországi párt utánfutójává, s megtartotta az erdélyi magyarság támogatottságát. Mert az első számú szövetséges maga az erdélyi magyarság, a romániai és magyarországi hatalommal természetesen jó viszonyt kell kialakítani, de semmiképp sem az erdélyi magyarság kárára.
Szenátori tevékenysége idején Eckstein Kovács Péter a korrupció-ellenes fellépés egyik kiemelkedő képviselője volt. Emiatt meg is gyűlt a baja a román pártokkal és az RMDSZ-en belül is, főleg, amikor mélyebbre hatott a korrupcióellenes fellépés. Különösen Frunda György kollégájával került összetűzésbe emiatt. „Nem gondolja, hogy hajthatatlan korrupcióellenessége hátrányt jelent az elnöki tisztségért folyó versenyben, hiszen köztudott, hogy az utóbbi években az RMDSZ – finoman fogalmazva – nemigen lelkesedett a korrupció elleni intézkedésekért?" – kérdésünkre a kolozsvári jogász határozottan nemmel válaszolt, hiszen „a magyarok utálják a korrupciót". A korrupció amúgy Románia legnagyobb rákfenéje, sarkalatos probléma nemcsak a romániai politikai osztály számára, hanem egyre inkább az EU szemében is.
Levert magyar feliratok, fogva tartott újságírók a BBTE-n – Közlemény
Erdély.ma, 2011. február 9.,
A múlt év végén a BKB pályázatot hirdetett a BBTE magyar feliratozására. A beérkezett pályamunkák értékelésére és a Molnár Zsolt genfi fizikus által felajánlott díjak ünnepélyes kiosztására szerdán kerítettünk sort. Szilágyi Endre oktatópilóta, a Mátyáskert Étterem és a Galathea Búvárközpont is várja díjazottainkat, a Magyar Élettér Alapítvány pedig egy-egy autóatlaszt ajánlott fel nekik.
Sajnos már egyetlen magyar felirat sincs a helyén, de egyiket sem román diákok vagy tanárok törtek le. A kihelyezett feliratok mindaddig a helyükön maradtak, amíg egy (nyelv)őrjárat a nyomukra nem bukkant: mindegyik az egyetem vezetősége intoleranciájának esett áldozatául.
Mi több, az első díjas feliratunkat senki észre nem vette, amíg az újságírók oda nem mentek fényképezni azt. Ekkor a kapusok az újságírókat vádoltak meg azzal hogy ők ragasztották ki a feliratot, és kettőjüket be is zárták a kapusfülkébe. A kiérkező rendőröknek felháborodva mesélték a történt „szörnyűséget". A rendőrparancsnok maga sem értette hogy mi a baj egy magyar felirattal, és intézkedett az újságírók azonnali szabadon bocsátásáról.
Bolyai Kezdeményező Bizottság elnöksége
Nagy Istvánnak Gyergyóban is híre ment
Székely Hírmondó, 2011. február 10.
Baróton csúfosan leszerepelt a Magyar Polgári Párt
A háromszéki – még pontosabban: erdővidéki – Baróton sokan követelik Nagy István polgármester lemondását. De nemcsak pusztába kiáltott szóval vagy csendes zsörtölődéssel, hanem konkrét, határozott, törvényes eljárással, ennek első lépése az aláírásgyűjtés – olvasható a gyergyószentmiklósi hetilapban.
Baróton a lakosság jelentős része nagyon elégedetlen Nagy István „városvezetői munkájával", az általa irányított polgármesteri hivatal működésével, eddigi eredményeivel, azaz: eredménytelenségével. Sok a panasz a városfejlesztési tervek és munkálatok hiányára, több fontos „projekt" elszalasztására, a leromlásra, az elszegényedésre, a munkanélküliségre. Az MPP-s polgármester számlájára írják azt is, hogy a csőd szélén álló helyi kórház tavaly elveszített egy 800 ezer lejes állami támogatást. A polgármester érzékenykedett, okoskodott, gőgösködött, nem vett részt fontos tárgyalásokon, a támogatás pedig elúszott. Siralmas állapotok uralkodnak a (volt) bányavárosban.
Hasonlóak, mint Gyergyószentmiklóson. A baróti tanács 2009 végén közel került a feloszlatáshoz. Miért? Mert a Szász Jenő MPP-elnök által magyarországi sugallatra, de sajátosan eltorzítva meghirdetett „választás szabadsága" nyomán háromszínű (RMDSZMPP- függetlenek) magyar tanács alakult, melynek tizenöt tagja azonban nem tudott megegyezni alapvető dolgokban sem, és a „munkájukat" eluralták a politikai indíttatású, kicsinyesen személyeskedő, gyermeteg civódások, ellenségeskedések, marakodások. Az eredmény? Posványos tehetetlenség a lakosság kárára. (...) Megválasztása óta Nagy István MPP-s polgármester már több botrány főszereplője volt, kirívóbb „cirkuszolásai" természetszerűen az RMDSZ által támogatott alpolgármester ellen irányultak, az érintett elmondása szerint tudatosan, módszeresen gáncsolta a munkáját, míg végül valósággal „kimarta" a hivatalból.
A volt alpolgármester független tanácsosként vesz részt az önkormányzat munkájában. „Baj van Köpecen" – találó a szólás, hiszen az MPP-s Nagy István leváltására irányuló aláírásgyűjtés igénye, ötlete, kérése Köpec településről indult, Köpec a kovász. Az aláírásgyűjtés a törvények szerint akkor eredményes – szentesítve a leváltást és idő előtti választás kiírását –, ha a választójoggal rendelkező állampolgároknak legalább 25 százaléka támogatja kézjegyével. Az RMDSZ helyi szervezete sem ellenzi a polgármester leváltására irányuló kezdeményezést. Barót városhoz öt környékbeli (a várost körülölelő) település tartozik közigazgatásilag: Bibarcfalva, Miklósvár, Felsőrákos, Bodos, és Köpec. A 2002-es népszámlálási adatok szerint a közigazgatásilag együvé tartozó Barót és az öt falu összlakossága 9670, ebből magyar 9271.
Ma ennél kisebb a lélekszám. A Nagy Istvánéhoz majdnem hasonló helyzetbe került tavaly ősszel a felső-háromszéki Kézdivásárhely szintén MPP-s polgármestere, Rácz Károly is. 2010 novemberében többen követelték lemondását egy gyanús és ködös családi üzletkötés ürügyén. Az MPP-s polgármesterrel és MPP-többségű helyi tanáccsal megáldott önkormányzat kölcsönösen előnyös társulási szerződést kötött egy olyan energetikai (!!!) céggel, amely akkor Rácz Károly nejének a tulajdona volt. A szerződés kényesebb adatait, azonosítóit a polgármester eltitkolta a tanács tagjai elől, állítólag az MPP-s tanácstagok sem tudtak róla. Valószínűleg az óriási felháborodás hatására és egyéb bonyodalmaktól tartva, a polgármester felesége gyorsan eladta a vállalkozást egy magyarországi üzletembernek, így a szerződéskötés családi kötelékek szempontjából tiszta lett, de bugyrai továbbra is kiismerhetetlenek.
Honosítási biznisz
Háromszék, 2011. február 10.
Március tizenötödikén tehetik le az állampolgársági esküt azok az anyaország határain kívül élő magyarok, akik elsőkként iktatták kérésüket. A forgalom nagy, egyeztetés alapján fogadják a kérelmezőket a magyar külképviseleteknél. Újabb és újabb ügyfélfogadó ablakokat nyitnak, hogy torlódás nélkül fogadhassák a kéréseket. Mozgásban a határon túli magyarság — szinte természetes, hogy az alkalmat sokan meg akarják ragadni ilyen vagy olyan céllal, nyereségszerzési szándékkal is. A politikumnak aranybánya a gyorsított honosítás. Mindenki próbálja úgy beállítani a dolgokat, hogy ez a "megvalósítás" az ő nevéhez fűződjék. Mások nemes egyszerűséggel pénzt, bizniszt látnak benne.
A székelyföldi megyék elöljárói elsőkként iktatták kérelmüket. Hozzájuk csatlakozott Sepsiszentgyörgy polgármestere is, mintegy mutatva, nem kell félni a magyar állampolgárság igénylésétől, nem jár érte megtorlás. A pakliban van, hogy ezzel azt is megmutatták, ki lép elsőként az erdélyi magyarságot érintő kérdésekben — kire érdemes tehát szavazni. Maga az RMDSZ is kapcsolja magát a honosítással, színes szórólapokat juttatott el tagságához, tájékoztatást adva a kérelmezésről. Az útmutatás végén jelzik, honnan vették az adatokat: az internetről. Ami semmiképp nem jelenti, hogy egyenesen a magyar hatóságoktól vagy akár valamilyen megbízás alapján.
Az MPP főképp nem akar kimaradni a sorból. Saját irodákat kíván létesíteni, hathatós segítséget ígér az állampolgárság megszerzésében. Szász Jenő és pártja megérezte: a honosításban való részvétellel meg lehet fogni a szavazókat. Nyilván azt is, hogy félre kell tenni a haragot, közeledni Tőkés és az EMNT felé. Egyelőre csak üzengetnek, lényegi tárgyalásokra még nem került sor, de szinte borítékolni lehet, hamarosan erről is hallunk.
Korrekt módon cselekedett viszont a Székely Nemzeti Tanács. Asztalhoz ült az EMNT-vel, írásban rögzítették együttműködésük alapjait, feltételeit. Ezzel egyúttal elismerték: Romániában az EMNT-t bízta meg hivatalosan a magyar fél az egyszerűsített honosítási eljárással kapcsolatban.
Nem utolsósorban gazdasági, pénzbeli haszonszerzésre is próbálják kihasználni a hono¬sítást. A megyeszékhelyen működő, de Csík¬szeredában bejegyzett cég csinos summa ellenében vállalja a segítséget az iratcsomó összeállításában: 120 lejért felnőtteknek, 50 lejért kiskorúaknak, 70 lejért nyugdíjasoknak — ez már közhírré tétetett. Amit ezért nyújtanak: fordítás, űrlapok kitöltése, konzulátuson való előjegyzés. Nem állítja senki, hogy ez jogtalan, ne adj' isten!, csalás lenne. A cég szolgáltatást végez, és ha betartják a törvényes előírásokat (például az elfogadott pénzről nyugtát állítanak ki — ami korábbi sajtóhír szerint nem történt meg), akkor senki nem akadályozhatja működésüket. Legfeljebb azok vethetnek magukra, akik fizetnek egy olyan szolgáltatásért, amelyet teljesen ingyen — és szavatolt minőség mellett — amúgy is megkapnának.
A Magyar Köztársaság Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériuma, Külügyminiszté¬riuma, valamint az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács közötti megállapodás szövege szerint: az egyszerűsített honosítási kérelmek hatékony és zökkenőmentes benyújtásának elősegítése, valamint az eljárás ügyfélbarát lefolytatásának előmozdítása érdekében az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács tájékoztató irodái, az erdélyi Demokrácia Központok nyújtanak támogatást. Hangsúlyozva: a segítségnyújtást, információszolgáltatást és az iratcsomó összeállítását a külképviseletek és a Demokrácia Központok munkatársai ingyen végzik.
Aki a Demokrácia Központok segítségével állítja össze iratcsomóját, bízhat benne, hogy azt a legnagyobb valószínűséggel rend¬ben találják a konzulátuson.
A csíkszeredai külképviseleten Kovászna megyének külön ügyfélfogadó ablakot nyitottak. Az előjegyzés az iratcsomó összeállításakor történik, telefonálni sem kell, sőt, a várakozási idő is lényegesen lecsökkent. A költségek tekintetében is nagy a különbség, csupán a hivatalos fordításokért kell fizetni. Több bedolgozó fordító iratonként 15 lejért végzi ezt a munkát. A könnyebb lebonyolítás érdekében az EMNT országos tudakozót is beindított. A 0264 308 208-as telefonszámot reggel nyolctól este nyolcig lehet hívni. A szám több mellékvonalat takar, nem kell attól tartani, hogy foglaltat jelez a készülék.
A honosítási kéréseket továbbra is személyesen kell leadni a konzulátusokon vagy magyarországi anyakönyvi hivatalokban. Az állampolgársági esküt ugyancsak magyar felségterületen kell letenni. Háromszék számára lehetőség a megyei könyvtár épületében működő magyar kulturális képviselet, amely szintén magyar felségterületnek számít. Lenne felemelőbb érzés annál, mint itthon, a könyvtár Kék Termében esküdni a magyar alkotmányra? Ugyanott, ahol Gábor Áron is esküdött arra, hogy lesz ágyú.
Kétségkívül a legnagyobb nyertes az állampolgárságot megszerző polgár lesz. Ha mellette nyernek a pártok, cégek is, az sem baj. Csak ne tekintsék az egyszerűsített honosítást biznisznek, amit addig érdemes folytatni, míg el nem érik egyéni céljaikat.
Háromszék, 2011. február 10.,
Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés az RMDSZ keresztény-szociális és nemzeti elkötelezettségű platformja, amely a megalakulásától máig két évtizeden át az önrendelkezés, az autonómia (önkormányzatiság), nevezetesen a háromszintű, etnikai alapú autonómiarendszer kialakítása révén kívánt tényleges közösségi jogokat és esélyegyenlőséget biztosítani a romániai magyar nemzeti közösség számára.
Az RMDSZ érvényes programja szerint a tömbben, tehát elsősorban a Székelyföldön és Románia nyugati határa közelében élő magyarság számára — a szubszidiaritás messzemenő tiszteletben tartása mellett — a hagyományos kisrégiók szerint területi autonómiát kell megteremteni, egyébként az Európai Unió¬ban tizennyolc ilyen típusú autonómia biztosítja az ún. számbeli etnikai kisebbségek megmaradását.
Erdély olyan térségeiben vagy településein, ahol a lakosság 10 és 50 százalék közötti arányban magyar, tehát a kevert lakosságú vidékeken sajátos státusú helyhatósági autonómiát kell létrehozni.
Szórványainkban: a legtöbb 10 százalékban magyar lakosságú vidékeinken, illetve településeinken az ország egész területén, tehát Moldvában is minden magyar számára biztosítani kell az etnikai jellegű személyi elvű (kulturális) autonómiát.
Mindhárom önkormányzási forma kialakítása végett Románia törvényhozásának az EU gyakorlatához kell igazodnia, ehhez az RMDSZ illetékes fórumainak az EMK javasolta a Csapó József szenátor által elkészített autonómiastatútumok elfogadását, melyet platformunk önálló kiadványként, A romániai magyarság — autonóm nemzeti közösség címmel jelentetett meg 2002-ben.
Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés RMDSZ-platform húsz esztendeje, tehát elsőként a Duna-medencében az anyaországi politikumhoz fordult az ún. alanyi jogú kettős állampolgárságot minden magyar számára igényelve, és akkor is, magányosan is kitartott e mellett az Euró¬pai Unióban általános nemzetpolitikai, az országhatárok megváltoztatása nélküli nemzetegyesítést biztosító megoldás mellett, amikor ezt egyetlen párt vezetése sem támogatta a magyar országgyűlésben.
Olosz Gergely képviselő úr természetesen elkötelezte magát az RMDSZ programjában 1995 májusa óta szereplő háromszintű autonómiaprogram, illetve magyar nemzeti közösségünk önmeghatározása és konzekvenciái betartása és a kettős állampolgárság ügye mellett.
Eddigi elkötelezettsége reményt keltett platformunkban, hogy szövetségi elnökké választása esetén a nemzeti közösségünk jövőjét biztosító, teljesen új szemléletű társadalomépítő programja, illetve az oly rég esedékes, korrupciómentes, az esélyegyenlőség alapján lebonyolítandó belső választás révén végre érvényesülni fog az RMDSZ-ben eddig olyannyira mellőzött szervezeti demokrácia meg transzparencia, egyszóval a mélyreható megújulás.
Ugyanakkor — jelzi ezt képviselőtársai tisztelete — közösségépítő személyiség, aki az ideológiai és érdekkülönbségektől szétszabdalt RMDSZ törvényhozóinak bizalmát is élvezi, bár csak rövid ideje képviselő, törvényhozó társai frakciójuk vezetőjévé választották.
Saját programja szerint: "a hatékonyság, a működőképesség és a versenyképesség az igazi kisebbségi kérdés. A megszerzett joggal, a visszakapott anyagi javakkal olyan társadalmi folyamatokat kell elindítani, amelyek bizonyíthatóan versenyképessé teszik nemzeti közösségünket. Ez professzionalizmust jelent, valós társadalom¬ismeretet, egyeztetésen alapuló testületi döntéseket."
A sorainkban undorító módon eluralkodott korrupció elleni egyértelmű föllépése, továbbá karitatív magatartása miatt is élvezi szűkebb pátriája, Felső-Háromszék bizalmát, melynek RMDSZ-képviselője. Hiszen kötelező végre beemelni a családok, a társadalmi szolidaritás, az általános elszegényedés, így a cigányságunk gondját is a romániai magyarság érdekképviseletének napi gyakorlatába: folyamatosan foglalkozni kell mindezekkel.
"A politikus felelőssége az — vallja —, hogy a társadalom minden részére figyeljen. Ma ezek az értékek újra hangsúlyosan előtérbe kerülnek, és hiba lenne nem észrevenni, hogy egy számbeli etnikai kisebbség társadalma számára milyen előnyt jelenthet a nagy európai tradíciókra alapozó, értékelvű társadalomszemlélet és politizálás."
A Markó Béla szövetségi elnök helyének betöltésére jelentkezett mindkét vetélytársánál alkalmasabb személyiségnek ítéljük arra a feladatra, hogy méltó kapcsolatot építsen ki az EMK tiszteletbeli elnöke, Tőkés László püspök úr, így az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, továbbá a platformunk által megalakulásától tevékenyen támogatott Székely Nemzeti Tanács és nem utolsósorban az anyaországunk választópolgárai túlnyomó többségének bizalmát élvező jelenlegi budapesti kormányzat között.
Mindez a valamennyi¬ünk számára létfontosságú nemzeti egységünk megteremtését is jelenti. Nyilvánvaló tehát, hogy jelölttársainál nagyobb eséllyel képes a nemzeti közösségünk túlnyomó többsége által olyannyira vágyott politikai akcióegység megteremtésére is, különösen mert az EU politikájában meghatározó néppárti eszmeiségnek elkötelezettje.
Magánemberként — és ez az EMK számára igen fontos — hívő keresztény, az ezeresztendős magyar kereszténység bölcsője, Pannonhalma bencéseinek neveltje. Keresztény-nemzeti elkötelezettsége, humanista meg toleráns szellemisége révén az egyértelmű elvszerűséggel társuló kompromisszumkész magatartása biztosíték lehet arra, hogy az ún. rommagyar politika fölszámolása révén növelje a magyar választópolgárok, egyúttal a román politikum megbecsülését az RMDSZ iránt.
Székelyudvarhely, 2011. január 25.
Katona Ádám EMK-elnök
Ismét táblaügy a BBTE-n: kapusfülkébe zárták az újságírókat és letépték a magyar feliratokat
Krónika, 2011. február 10.
Ismét eltüntették a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) által kihelyeztetett magyar nyelvű információs táblákat a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen (BBTE). A BKB táblaelhelyezési pályázata nyomán diákok hét magyar nyelvű táblát helyeztek el az egyetem folyosóin „Dohányozni tilos" valamint „Tudakozó" feliratokkal. A legutolsó felirat szerda esti elhelyezését követően a BBTE Farkas utcai épületében néhány újságíró jelent meg – őket a kapus tartóztatta fel és a rendőrséget is kihívta.
A Bolyai Kezdeményező Bizottság októberben tette közé felhívását, mely szerint jutalomban részesülnek azok a diákok, akik magyar nyelvű feliratokat helyeznek el. A Hantz Péter vezette szervezet ezt azzal indokolta, hogy habár a BBTE multikulturálisként határozza meg önmagát, de magyar feliratokat csak mutatóba tűr meg a falain. A magyar akadémiai közösséget fejlődésében akadályozzák, és nyelvi jogaiban súlyosan megsértik - állítja. Első díjnak 50 eurót és egy kétszemélyes sétarepülés a Dunakanyar fölött ajánlott fel, a két második díj 40-40 euró valamint egy kétszemélyes gyertyafényes vacsora vagy pedig egy rövid sétarepülés. A három harmadik díjként 30-30 eurós összeget és egy-egy uszodai merülés könnyűbúvár felszerelést ajánlott fel.
Az egyetem főépülete bejáratánál a „Tudakozó" táblát Soós Sándor EMI-elnök helyezte el szerda délután. A feliratot fényképező újságírókról a kapus azt hitte ők helyezték el a táblát, így azt letépte, a Duna Televízió munkatársát illetve a Ziua de Cluj helyi román nyelvű napilap szerkesztőjét pedig a kapusfülképe zárta be. A több autóval kiérkezett rendőrök mindkettőjüket igazoltatták, ám el is engedték őket.
A BBTE magyar tagozatának vezetősége közleményben tudatta, hogy az esetet nem kívánja kommentálni. A dokumentum még annyit közölt, hogy véleményük szerint a tábla-kitevő akció félresikerült, akárcsak Hantz Péter 2007 augusztusi hasonló kezdeményezése. Az esemény idején ugyanis több magyar nyelvű szövegek is olvasható volt a főépület előcsarnokban. Ezek: a plazma-kijelzők szövege, amely a tanárképzéshez szükséges beiratkozási információkat magyar nyelven is tartalmazta, illetve egy sikeres vizsgaidőszakot kívánó üdvözlet, ugyancsak magyarul. Az incidens helyétől két méternyire egy köszöntő szöveg, elektronikus kijelzőn, magyarul: "Üdvözöljük a Babes-Bolyai Tudományegyetemen!". Emellett háromnyelvű bejárati köszöntő szöveg méretes bronz-utánzat táblán, két eseményt meghirdető, kizárólag magyar nyelvű plakát illetve a 2011-es felvételi kizárólag magyar nyelvű plakátja.
MAGYARORSZÁG
Etnobiznisz: a románoknál elszakadt a cérna
Népszabadság, 2011. február 10.
Magyarországi és romániai magyarok, valamint cigány származásúak is nagy számban bekerültek a helyi román kisebbségi önkormányzatokba– állítja a Magyarországi Románok Kulturális Szövetsége.
A Magyarországi Románok Kulturális Szövetsége szerint Kreszta Traján, az országos testület újra megválasztott elnöke nem hajlandó fellépni az etnobiznisznek nevezett jelenséggel szemben, elhatárolódni azoktól az álromán képviselőktől, akiknek „jelenléte sérti a hazai román közösséget".
A románok országos önkormányzatában a Kreszta Traján nevével fémjelzett szervezet 11 mandátumot szerzett, a most tiltakozó kulturális szövetség tizet, egy fővárosi román egyesület pedig négyet. Utóbbiak „köztudomásúan nem tartoznak a hazai román közösséghez", ennek ellenére „nyíltan öszszeszövetkezett" velük Kreszta Traján és csapata – állítja a kulturális szövetség.
A tiltakozók arra is felhívják a figyelmet, hogy Borsodban és budapesti kerületek képviselői között „nagy számban vannak cigány vagy magyarországi magyar és romániai magyar származású személyek". Határozottan arra kérik a nemzetiségekért felelős magyarországi hivatalos szerveket, hogy vizsgálják ki az országos önkormányzat vezetőinek felelősségét az etnobiznisz térnyerése miatt. Panaszukat – többek között – Orbán Viktor miniszterelnöknek és Románia államelnökének, Traian Basescunak is elküldik.
A kisebbségi választásokon azok vehetnek részt, akik előzőleg regisztráltatják magukat az úgynevezett nemzetiségi névjegyzékben. A román választók száma jelentősen növekedett. Korábban ezt Kreszta Traján, az országos önkormányzat régi-új elnöke is részben az etnobiznisszel magyarázta. A regisztrációról szerinte kiderült, hogy nem alkalmas a „kakukktojások" kiszűrésére: legalábbis gyanúra ad okot, hogy olyan békési és borsodi településeken is kezdeményeztek román választásokat, ahol ez a kisebbség eddig nem adott életjelet magáról. (Tehát ő Borsod mellett nem budapesti kerületeket, hanem békési településeket hozott fel negatív példaként.)
Kreszta Traján kérdésünkre közölte: rágalmaknak tartja a személyével kapcsolatos vádakat, és „minden fórumon" visszautasítja azokat. Nem kívánt állást foglalni arról, hogy a megválasztását támogató fővárosi román egyesület képviselői mennyiben kötődnek a román nemzetiséghez. Annyi biztos – jelentette ki –, hogy semmiféle együttműködés nem történt velük. Azért szavaztak úgy, ahogyan szavaztak, mert „perben és haragban" állnak a kulturális szövetséggel.
A megoldás Kreszta Traján szerint az lenne, ha a törvényhozó módosítaná a „sok sebből vérző" kisebbségi jogszabályokat.
„Önöket súlyosan félrevezették" a magyarországi helyzetről
Magyar Nemzet, 2011. február
Önöket súlyosan félrevezették általában a magyarországi helyzetet és különösen a tudományos élet helyzetét illetően – reagált szerdán kelt válaszában a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke a Stevan Harnad, az MTA külső tagja, Robert Evans, az MTA tiszteleti tagja és mások által aláírt januárt 28-i nyílt levélre.
A levél aláírói a Filozófiai Kutatóintézetet érintő, kutatási támogatásokkal kapcsolatos viták kapcsán fordultak az Akadémia elnökéhez, melyben a magyarországi sajtószabadság miatt is aggodalmukat fejezték ki.
Pálinkás József válaszában emlékeztet arra, hogy az aláírók közül azóta többen is visszavonták szignójukat. Az Akadémia elnöke elismeri, hogy valószínűleg mindannyian azt hiszik, jó ügyet szolgálnak. Ennek ellenére úgy véli, félrevezették őket. „Önök tudják megítélni, hogy benyomásaik milyen mértékben származnak azokból az általános álinformációkból, amelyek az európai politikai légkörben eluralkodtak ezekben a napokban, és milyen mértékben azokból a ködös információkból, amelyeket magyar informátoraik terjesztenek" – írja az MTA-elnök.
Pálinkás szerint a nyílt levélben leírtakkal szemben Magyarországon semmi nem veszélyezteti a sajtószabadságot. Ezért – mint fogalmaz – meglepő számára, hogy „tudósi mivoltukban ténynek tekintik, hogy Magyarországon a sajtó szabadságát korlátozzák". Az Akadémiával kapcsolatban azt írja: az aláírók „nyilvánvalóan két elismert magyar filozófus által terjesztett hírről (valójában álhírről) beszélnek". Pálinkás emlékeztet arra, hogy három esetben merült fel eddig szabálytalanság a kutatási támogatásokkal kapcsolatban. Ezek közül az egyik esetben egyértelmű a helyzet, hiszen azt a „Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Kutatóintézetének (FKI) igazgatója nyerte el. Az Akadémia kutatóhálózatának felelős vezetőjeként megkaptam a Belső Ellenőrzési Főosztály jelentését, amely szerint a Filozófiai Kutatóintézetben súlyos összeférhetetlenséget állapítottak meg" – olvasható a levélben. Így a „vádak – legalábbis egy esetben – sajnos nem alaptalanok."
Pálinkás levelében megerősíti, hogy ő maga és az Akadémia is teljes támogatást biztosít a filozófiai kutatásoknak, de a közpénzekkel a filozófusok is elszámoltathatók. Az elnök leszögezi: „Jelen esetben nem a kutatás tudományos értékének megállapítása a kérdés. A kérdés az, hogy a kutatási támogatást a szabályoknak megfelelően használták-e fel vagy nem."
Végezetül azt üzeni Pálinkás a nyílt levél íróinak, hogy örömmel fogadná, ha Magyarországot „nem önmagától és demokratikusan választott kormányától védenék meg, hanem az igaztalan, félinformációkat tartalmazó és megalapozatlan vádakkal szemben. Ez a kormány eltökélten igyekszik kihozni a nemzetet a válságból."
Ismert, a Magyar Nemzet több tényfeltáró cikkben is foglalkozott a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) által kiírt, filozófusokat is érintő pályázatokkal, melyek közül több esetben is feljelentés született.
Orbán Viktor nyitotta meg a kihelyezett frakcióülést Siófokon
Magyar Nemzet, 2011. február 10.
A Fidesz-KDNP szerdán elkezdődött, kihelyezett siófoki frakcióülését Orbán Viktor miniszterelnök nyitotta meg. A kormányfő szerint határozott lépésekre lesz szükség az ország és a gazdaság talpra állítása érdekében.
A frakcióülés elején Orbán Viktor miniszterelnök tájékoztatta a képviselőket az elmúlt időszak legfontosabb történéseiről, valamint az ország, a kormány és a kormánypárti frakciók előtt álló legnagyobb kihívásokról. A kormányfő a frakciótagok előtt elmondta, hogy kormánya egy, a csőd szélén lavírozó országot vett át a tavalyi esztendőben, ezért határozott lépéseket kellett tennie az ország és a gazdaság talpra állítása érdekében. Ennek keretében a nemzeti ügyek kormánya döntött az első akciótervről, a bankadó és a válságadók bevezetéséről, valamint intézkedéseket tett a nyugdíjrendszer megmentése érdekében. Ezen intézkedések nyomán az ország a saját lábára állt és sikerült elkerülni az IMF által diktált megszorítások bevezetését.
A miniszterelnök 2011-ről azt mondta, hogy az küzdelmes év lesz Magyarország számára, hiszen a bizonytalan világgazdasági folyamatok veszélyeket rejtenek magukban. Az Európai Unió tagországai sorra hozzák azokat a döntéseiket, amelyekkel felkészülnek a világgazdasági kihívások újabb hullámaira. Magyarországnak is ezt kell tennie, ezért fogadta el Orbán Viktor Matolcsy Györgynek a Stabilitási Alap létrehozására vonatkozó javaslatát.
Orbán Viktor a képviselőcsoport ülésén is világossá tette, hogy idén megkezdődik Magyarország alkotmányos átszervezése, hiszen úrrá kell lennünk gyengeségeinken és neki kell kezdenünk az államadósság csökkentésének, valamint hatékonyabbá kell tennünk az egészségügyi és oktatási rendszert, és közmunkaprogramok indításával nagyszámú új munkahelyet kell létrehoznunk. Az átszervezésre vonatkozó kormányzati javaslatokat tíz napon belül a frakció rendelkezésére bocsájtják, és az elkövetkezendő két-három hónap folyamán komoly szakmai konzultációk következnek annak érdekében, hogy a döntések fél éven belül megszülethessenek.
A miniszterelnök ismét hangot adott annak a szándékának, hogy hazánk végleges alkotmánya áprilisig szülessen meg, majd a parlament az esztendő végéig tárgyalja meg az abból fakadó kétharmados törvényeket. Orbán Viktor világossá tette a frakció tagjai előtt, hogy sok munkával járó sűrű év előtt állunk, melynek során aktív politikai munkát vár a képviselőktől, valamint azt, hogy szoros kapcsolatot tartsanak a választókkal, legyenek mindig elérhetőek a számukra, hiszen Magyarország újjászervezése c
KÁRPÁT-MEDENCE
Kettős állampolgárság: a szlovák koalíció visszavonta törvénymódosítását
MTI, 2011. február 10.
A szlovák kormánykoalíció csütörtökön visszavonta az állampolgársági törvényt módosító indítványát, amelynek értelmében egy másik állampolgárság felvétele a jövőben nem járt volna az eredeti állampolgárság elveszítésével. Így továbbra is az a helyzet áll fenn, hogy elveszíti eredeti szlovák állampolgárságát az a személy, aki felveszi egy másik állam állampolgárságát. A kormány azután hátrált meg, hogy öt koalíciós képviselő nem volt hajlandó támogatni a módosító indítványt, sőt saját javaslattal módosította azt. Miután a parlament elfogadta Igor Matovic képviselő javaslatát, hogy csak azok veszítsék el állampolgárságukat, akik lakhely nélkül kapnak állampolgárságot a másik államtól, a koalíció visszavonta saját indítványát.
Újabb módosító javaslat ebben a témában fél év múlva nyújtható be.
EURÓPAI PARLAMENT/EURÓPAI UNIÓ
Brux.info, 2011. február 9.
Közös határozatban akarja elítélni a médiatörvényt a legtöbb európai parlamenti frakció, erről már jövő héten szavaznának is a képviselők. Továbbra is a liberálisok és a zöldek a zászlóvivői a jogszabály elleni küzdelemnek, a szocialisták óvatosabbak, a néppárt viszont politikai kampánynak nevezte az ügyet.
A médiatörvényt elítélő határozatot szeretne elfogadtatni a zöld frakció az Európai Parlament jövő heti strasbourgi ülésén – árulta el újságíróknak a képviselőcsoport társelnöke. Daniel-Cohn Bendit szerint a zöldek célja az, hogy az EP világosan foglaljon állást a jogszabály kapcsán, távlati célkitűzés pedig, hogy a médiapluralizmus megvalósuljon Magyarországon.
A frakció saját határozattervezettel készül, amely javarészt Haraszti Miklós, az EBESZ korábbi sajtószabadságért felelős biztosának véleményén és kívánalmain alapul, de a zöldek azt szeretnék, hogy minél több képviselőcsoport közös dokumentumot bocsásson szavazásra. Daniel Cohn-Bendit szerint a pártok nem lehetnek a média bírái, „pluralizmus és függetlenség kell, ezért el a kezekkel a médiától!" – mondta a politikus.
Elítélő határozatot szeretnének a liberálisok és az egyesült baloldal is, egy ilyen dokumentum elfogadásához viszont szükség van a szocialisták szavazataira is, akiknek egyelőre nem egyértelmű álláspontjuk. Bár a médiatörvényt a második legnagyobb képviselőcsoport is élesen támadta már a hatályba lépése óta, de a januári strasbourgi plenáris ülést megelőző Elnökök Értekezletén az ő ellenszavazatuk miatt nem került napirendre a politikai vita a médiatörvényről. Úgy tudjuk, hogy a szocialisták is saját határozattervezetet készítenek, amely viszont sokkal enyhébb hangnemű lesz, és inkább csak óvatosabb elvárásokat tartalmazna, mint követeléseket.
A néppárt viszont kitart korábbi véleménye mellett, amely szerint politikai kampány folyik a magyar kormány ellen. Manfred Weber egy brüsszeli sajtóreggelin elmondta, nincs értelme most elfogadni egy határozatot, a magyar kormány és az Európai Bizottság között ugyanis jelenleg is folynak a tárgyalások, ráadásul szerinte a kabinet egyértelműen elkötelezte magát amellett, hogy módosítja a jogszabályt, ha szükséges.
A német néppárti képviselő elismerte, hogy a Neelie Kroes biztos aggályai valós problémákat tükröznek, de nem akkorákat, ami alapján szankciós eljárást lehetne indítani Magyarország ellen. (Az EU alapszerződésének hatodik cikkelye lehetővé teszi szankciós eljárás indítását egy tagállam ellen, ha az vét az emberi jogok ellen).
Mindezek alapján egyelőre kérdéses, hogy kialakítható-e egy olyan közös álláspont, amely többséget kaphatna a jövő heti strasbourgi plenáris ülésen. Annyi biztos, hogy vita lesz a médiatörvényről jövő héten, amelynek már önmagában is örülnek a jogszabályt ellenző frakciók. Rebecca Harms, a zöld frakció társelnöke ugyanis úgy fogalmazott, „Orbán Viktor érdeke, hogy minél kevesebb szó essen a médiatörvényről az európai színtéren, nekünk viszont az az érdekünk, hogy minél tovább napirenden tartsuk a kérdést".
A zöldek egyébként európai médiaszabályozást szeretnének, azaz kívánatosnak tartanák európai szinten definiálni, hogy mit is jelent a médiaszabadság, és a sajtónak milyen elvek szerint kell működnie.
MTI, 2011. február 10.
Arra sürgeti az Európai Parlament szociáldemokrata képviselőcsoportja az Európai Bizottságot, hogy szabjon határidőt Magyarország számára a médiatörvénnyel kapcsolatos módosítási javaslatainak elfogadására, és amennyiben a magyar fél ezt nem teljesíti, indítson szabálysértési eljárást. Ezt az EP-frakció tekintélyes tagjai, Maria Badia y Cuthchet és Hannes Swoboda mondták el újságíróknak csütörtökön Brüsszelben. Megerősítették, hogy az uniós parlamenten belül jelenleg folyik az egyeztetés, szülessék-e határozat a médiatörvényről a jövő heti plenáris ülésen folytatandó vita nyomán vagy később.
Hangoztatták, hogy a frakció olyan határozatban érdekelt, amelynek elegendő támogatottsága van ahhoz, hogy meg tudja szerezni a szükséges többséget.
Swoboda már előző nap nyilatkozott arról, hogy a határozat ügyében a döntést annak fényében kell meghozni, megfelelő lesz-e az Európai Bizottság kifogásaira készülő új magyar válasz. A válasz megfogalmazására a bizottság korábbi közlése szerint csütörtök a határidő.
A képviselők most jelezték, hogy a szocialista frakciónak változatlanul fenntartásai vannak a magyar médiatörvénnyel kapcsolatban az alapvető emberi jogok szempontjából is. Elsősorban nem is politikai ügyként kezelik a témát - tették hozzá.
Előző nap az EP zöld frakciója bejelentette: olyan határozattervezetet készített, amelyben a médiatörvény alkalmazásának felfüggesztését követeli.
EP-források szerint azonban egy ilyen tartalmú szöveg aligha kaphat elegendő támogatottságot az uniós parlamentben, ahol a legnagyobb képviselőcsoport a magyar kormányerőket is tagjai közt tudó néppárti pártcsaládé.
Swobodáék most azt is jelezték, hogy szeretnék elérni az Európai Bizottságnál egy, a médiapluralizmusról szóló előterjesztés elkészítését. Erről a témáról a frakció néhány héten belül konferenciát szervez - tették hozzá.
INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA
Az Akadémia elnökének válasza a külső és tiszteleti tagok január 28-i nyílt levelére
A Magyar Tudományos Akadémia elnökének válasza Stevan Harnad, az MTA külső tagja, Robert Evans, az MTA tiszteleti tagja, valamint a 2011. januárt 28-i nyílt levél további aláírói számára, a Filozófiai Kutatóintézetet érintő, kutatási támogatásokkal kapcsolatos vitákról.
Stevan Harnad
Canada Research Chair in Cognitive Sciences, Université du Québec à Montréal,
External Member, Hungarian Academy of Sciences
Robert Evans
Regius Professor of History, University of Oxford,
Honorary Member, Hungarian Academy of Sciences
A Magyar Tudományos Akadémia elnökéhez írott 2011. január 28-i nyílt levél
további aláírói
Tisztelt Professzor Asszonyok/Urak!
A Magyar Tudományos Akadémia Külső és Tiszteleti Tagjai!
Stevan Harnad professzor megküldött egy 2011. január 28-án kelt nyílt levelet az Önök aláírásával. Az aláírók újabb listáját február 1-jén juttatta el hozzám. Első levelét, amelyet titkárságom e-mail címére január 28-án délután hat órakor, munkaidő után küldött, második levelét követően, február 2-án juttatták el hozzám. Egy harmadik elektronikus levélben Harnad professzor továbbította Daniel C. Dennett (Austin B. Fletcher Professor of Philosophy, Tufts University, USA) professzor, Akadémiánk tiszteleti tagjának levelét, amelyben Dennett professzor visszavonta aláírását. Jenkovszky László professzor úr, Akadémiánk külső tagja a magyar fizikusok levelezőlistáján azt írta, hogy nem adta hozzájárulását, hogy nevét az aláírók között szerepeltessék. Akadémiánk más külső tagjaitól is kaptam leveleket, amelyekben tájékoztatnak, hogy visszautasították a levél aláírását és megindokolják, hogy miért jártak el így. Ennélfogva válaszlevelem megírása idején nem ismerem az aláírók pontos listáját. Azonban az aláírók bármelyikének levele arra indítana, hogy válaszoljak.
Először is szeretném jelezni, hogy átlátom: a nyílt levél szerzői és aláírói nem azonos felelősséggel tartoznak a levél tartalmáért, és biztos vagyok abban, hogy valamennyien úgy hiszik, jó ügyet szolgálnak.
A levélben megfogalmazott elveket magam is vallom. Mégis szeretném világosan kijelenteni, hogy Önöket súlyosan félrevezették általában a magyarországi helyzetet és különösen a tudományos élet helyzetét illetően. Önök tudják megítélni, hogy benyomásaik milyen mértékben származnak azokból az általános álinformációkból, amelyek az európai politikai légkörben eluralkodtak ezekben a napokban, és milyen mértékben azokból a ködös információkból, amelyeket magyar informátoraik terjesztenek. Engedjék meg, hogy állításaikra azok sorrendjében válaszoljak.
"A világ más részein élő tudósoknak lehetetlen nem észlelniük a Magyarországon ma zajló, rendkívül aggasztó fejleményeket. Döbbenetet kelt a sajtószabadság korlátozása is, de a legújabb fejlemények már az Akadémiának is elevenjébe vágtak."
Ami az Akadémia ügyeit illeti, Önök nyilvánvalóan két elismert magyar filozófus által terjesztett hírről (valójában álhírről) beszélnek. Meglepő számomra, hogy Önök tudósi mivoltukban ténynek tekintik, hogy Magyarországon a sajtó szabadságát korlátozzák. Tudnak erre bármilyen tényszerű bizonyítékot adni? Valójában később arra a konklúzióra jutnak, hogy a sajtót meg kell akadályozni, hogy bizonyos filozófusokat vagy a tudományfinanszírozást kritizálja, ami azt jelenti, hogy úgy gondolják, hogy a sajtó túlságosan szabad! Nem gondolják-e, hogy ellentmondás van kijelentéseikben, vagy, hogy kettős mércét alkalmaznak?
Az Akadémia elnökeként nem tudom, hogy mi vágott Akadémiánk elevenjébe. Ha azt értik ezen, hogy felmerült annak a gyanúja, hogy a kutatási támogatásokat három esetben esetleg nem a magyar törvényeknek és szabályoknak megfelelően használták fel, a következőkről tájékoztathatom Önöket:
A három eset közül kettőnek a részleteit nem ismerem. Az egyikét azonban igen, és ebben a helyzet világos. A szóban forgó támogatást a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Kutatóintézetének (FKI) igazgatója nyerte el. Az Akadémia kutatóhálózatának felelős vezetőjeként megkaptam a Belső Ellenőrzési Főosztály jelentését, amely szerint a Filozófiai Kutatóintézetben súlyos összeférhetetlenséget állapítottak meg. A probléma megértetéséhez részletekbe kell bocsátkoznom.
A FKI korábbi igazgatója 70 millió Ft-os támogatást nyert a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivataltól (NKTH) egy meghatározott kutatási feladat elvégzésére. Nem kívánom taglalni azt, hogy ez a támogatás összhangban volt-e az NKTH támogatási politikájával, de a hatóságok ezt is megvizsgálhatják. Az igazgató a támogatási kérelemben kijelentette, hogy a Filozófiai Kutatóintézet rendelkezik a szükséges szellemi és technikai kapacitásokkal a kutatáshoz, és részletesen megadta az intézetben és az intézettel kutatói munkaviszonyban lévő kutatók által elvégzendő kutatás menetrendjét.
Amikor azonban a Filozófiai Kutatóintézet megkapta a pályázati pénzt, az igazgató alvállalkozói szerződést kötött a saját maga által tulajdonolt és vezetett betéti társasággal (önmagával!) a munka elvégzésére. A Filozófiai Kutatóintézet igazgatója tehát a saját magáncégével kötött szerződést a kutatás elvégzésére (egy könyv megírására) és további magáncégekkel is, például egy olyan céggel, amelynek tulajdonosa az igazgató helyettese volt. Ez Magyarországon számos szabály nyilvánvaló megszegésének számít. Föltételezem, hogy ilyen eljárást sem az Egyesült Államokban, sem Kanadában, sem bármelyik európai országban nem tűrnének el.
Amikor a Belső Ellenőrzési Főosztály jelentését megkaptam, levelet írtam a Filozófiai Kutatóintézet akkor már új igazgatójának, amelyben felszólítottam, hogy intézkedjék, hogy hasonló eset ne fordulhasson elő újra. Mivel a korábbi igazgató, aki saját cégével az ön-szerződést megkötötte, ekkor már nem dolgozott az intézetben, nekem őt még figyelmeztetésben részesíteni sem volt jogköröm.
Az új magyar kormány, amely szabad és demokratikus választásokon nyerte el mandátumát, és kétharmados támogatottsága van, határozott lépéseket tett, hogy megfékezze a korrupciót, és megvizsgálja a közpénzek bárminemű szabálytalan felhasználását. A miniszterelnök kormánybiztost nevezett ki erre a feladatra.
A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal támogatási gyakorlatát vizsgálva a kormánybiztos azt állítja, hogy bizonyítékot talált arra, hogy három szerződés esetében megsértették a pénzügyi szabályokat. A kormánybiztos a fenti esetekben ismeretlen tettesek ellen feljelentést tett kutatási támogatások szabálytalan felhasználása címén. A három kutatási program vezetőjét megnevezték más ugyanezen kutatási területen hasonló nagyságrendben támogatást kapott kutatásvezetőkkel együtt, amely esetek felkeltették a média érdeklődését.
Innentől fogva a független magyar igazságszolgáltatás feladata eldönteni, hogy a fentiek bűncselekményeknek minősülnek vagy sem. Nincs felhatalmazásom beleavatkozni a független igazságszolgáltatás eljárásába, és feltételezem, hogy Akadémiánk külső és tiszteleti tagjai sem akarják ezt tenni.
A másik két esetben hasonlóan kötött szerződésekre alapozott gyanút fogalmaztak meg. E két esetben Akadémiánk két tagja is érintett, de az Akadémia mint intézmény nem.
Ezekről az esetekről és személyekről a magyar sajtó terjedelmesen beszámolt. Megértem, hogy a kutatók nem örülnek annak, ha nevüket a média azok között említi, akik - a média szerint - túlságosan nagy kutatási támogatást kapnak (még ha ezek a támogatások valóban nagyobbak is, mint más támogatások ugyanezen a területen). Magam sem örülök ezeknek! Ezért is adtam ki sajtónyilatkozatot az ügyhöz kapcsolódóan, amikor úgy éreztem, hogy a sajtó túl messzire ment.
"A világ minden alapítványi pénzeket felhasználó tudósa tisztában van azzal, hogy a kutatási támogatások a kutatások végzését, eredményeik konferenciákon való bemutatását, a hallgatók támogatását és a publikálást segítik."
Teljes mértében egyetértek Önökkel. Ám ez azt is feltételezi, hogy a támogatást elnyert kutatók nem kötnek alvállalkozói szerződést saját vagy családtagjaik magáncégeivel a kutatás elvégzésére. A támogatás feltételezi, hogy a kutatók a pénzt a saját intézeteikben használják fel diákok támogatására, könyvek vagy bármi más vásárlására, ami szükséges a kutatásokhoz, konferenciára utaznak stb.
"Tisztában vagyunk azzal, hogy a kutatásokra siralmasan kevés forrás jut még a leggazdagabb országokban is, kiváltképp a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben."
Teljes mértékben egyetértek Önökkel.
"Tisztában vagyunk azzal is, hogy a világ minden támogatott kutatója sérülékeny a felszínes és alaptalan vádakkal szemben - olyan laikusok részéről, akik nem értik a humán és természettudományos kutatásokat, és talán nem is hisznek ezekben; e vádak szerint a közpénzt olyan kutatásokra pazarolják, amelyeket nem érdemes sem lefolytatni, sem terjeszteni."
Egyetértek Önökkel, ugyanakkor hozzá kell tennem, hogy a kutatási támogatások bárminemű szabálytalan felhasználása csak felerősíti ezt a sérülékenységet. Sajnos, nem tudom megerősíteni, hogy - legalábbis egy esetben - a vádak alaptalanok és felszínesek lennének.
"Ez az oka annak, hogy a kutatási támogatásokat szakmai értékelés alapján ítélik oda, melyet kvalifikált tudósok végeznek, nem pedig közvélemény-kutatásokra és végképp nem szkeptikusok, cinikusok vagy még rosszabbak állításaira támaszkodva."
Teljes mértékben egyetértek Önökkel.
"Ami a legfontosabb: valahányszor egy közpénzből finanszírozott kutatás elleni alaptalan támadás megjelenik a médiában - feltéve, hogy nem a rágalmazásig vagy becsületsértésig rosszindulatú vagy személyeskedő -, figyelmen kívül kell hagyni, vagy el kell tűrni mint a sajtószabadság és a véleményszabadság szükségszerű, ha nem is mindig csodálatra méltó megnyilvánulását."
Ebben a szellemben kezeltem az ügyet. De a vádak - legalábbis egy esetben - sajnos nem alaptalanok.
"Közelebbről: a világ tudományos közössége jól tudja, hogy - főleg gazdasági nehézségek idején - a nyilvánosan, szabadon kifejthető vélemények Gauss-eloszlása szerint lehet számítani arra is, hogy egyes emberek hangot adnak ellenérzésüknek általában a kutatási támogatásokkal vagy egy konkrét, nekik nem tetsző kutatási vonallal szemben."
A sajtó ezek szerint valóban szabad Magyarországon.
„Ha szükséges (bár ritkán van rá szükség), a kutatás támogatói, akik jobban ismerik módszerét és célját - így maga a kutatói közösség is -, szabadon kiállhatnak a kutatás és a kutatók védelmében, amikor féletájékoztatás vet rájuk árnyékot."
Teljes mértékben egyetértek Önökkel. A kollégák szabadon felléphetnek mindazok védelmében, akiket támadnak, és akik megérdemlik a védelmet. Ám mi a helyzet akkor, ha a kollégák rosszul informáltak?
"De ha egy országban a sajtószabadságra és a véleményszabadságra magára is árnyék vetül, és a jól ismert általánosító bírálatok - annyira általánosak (valamint felszínesek és nevetségesek), hogy szó szerint a földkerekség összes mai támogatott kutatójáról elmondhatók (meg nem érdemélt támogatás, amelyet fölösleges kutatások végzésére és közreadására fecsérelnek) - sokkal alantasabb, rágalmazással határos vádakkal párosulnak (a kutatási pénz zsebre vágása a rendeltetésszerű felhasználás helyett), akkor az a legkevesebb, amit a nemzetközi tudományos közösség válaszként elvárhat, hogy az illető ország tudományos közössége felsorakozzék az ekképpen megtámadott kutatás és kutatók védelmében."
Szemrehányó szavaikkal akkor érthetnék csak egyet, ha egyértelmű lenne, hogy csak arra az esetre vonatkoztatják azokat, amelyekben az állítások alaptalanok.
De Önök tesznek egy rejtett célzást egy árnyékra, ami egyenértékű azzal, hogy megismétlik a vádat: nincs sajtó- és véleményszabadság Magyarországon. Ebben az országban a sajtó éppen olyan szabad, mint nyugaton, ahol most éppen abban szabadok, hogy élvezettel rágalmazhatják Magyarországot. Nincs mód ilyen általános állítások hamisságának általános bizonyítására, ezért én inkább arra a konkrét ügyre szorítkoznék, amelyre levelük vonatkozik. Amit Önök elleneznek (felületes, nevetséges, rágalmazó állítások) sajnos nem idegen megnyilvánulásai a szabad sajtónak, amelyet a jelenlegi Magyarország elleni sajtókampány is példáz.
Milyen elvek alapján akadályoznák meg Önök, hogy a sajtó megfogalmazza saját véleményét a tudományfinanszírozásról, vagy, hogy beszámoljon arról, ha úgy látszik, hogy kutatási támogatásokat szabálytalanul használtak fel? Az egyetlen lehetőség, amit el tudok képzelni, hogy korlátozzák a sajtó szabadságát. Nem hiszem, hogy Önök ezt sürgetnék.
"Ehelyett arról értesülünk, hogy Magyarországon jogi eljárást fontolgatnak a megtámadott kutatókkal szemben."
Három esetben nyújtottak be feljelentést kutatási támogatások szabálytalan felhasználásának és az összeférhetetlenségi szabályok megsértésének gyanújával.
"Azért írunk most, hogy felkérjük a Magyar Tudományos Akadémiát: álljon ki azonnal, nyomatékosan és egyértelműen a nyilvánosságban az így megtámadott kutatás és kutatók mellett, szemben azokkal az üres és személyre célzott támadásokkal, amelyeknek a világ összes humán és természettudósa ki lehet szolgáltatva, ha e kór áttételei akadálytalanul terjednek."
Megtettem, amit megtehettem, hogy csillapítsam a nyilvános felháborodást. Minden tiszteletemmel az aláírók iránt azt kell mondanom, hogy az Akadémia nem tud többet tenni. Egyrészt, mert senki és semelyik tudományterület nem áll „üres támadások" alatt, másrészt nincs egyhangú nyilvános véleménye az Akadémia tagjainak, ahogy érzékelhették azokból a levelekből, amelyeket azok írtak, akik visszautasították a nyílt levél aláírását. Hadd idézzem itt Daniel C. Dennett professzor levelét, melyben visszavonta aláírását: „Jelen levelemmel visszavonom csatlakozásomat a január 28-án kelt, a filozófusokkal szemben Magyarországon tapasztalható bánásmódról szóló nyílt levélhez, melyen sokakéval együtt szerepel az aláírásom. Üzenetek áradatát kaptam, melyek részben támogatták, részben elítélték e levelet, s ahogy tájékozottabb lettem a körülményeket illetően, belátom, egyszerűen nem tudok eleget a konkrét problémákról ahhoz, hogy felelősségteljes véleményem lehessen arról, hogy a levélben megfogalmazott elveket - amelyeket teljes mértékig osztok - miként kellene alkalmazni ebben a helyzetben.
Lehet, a levél aláírói közül sokan - a magyarországi eseményekre vonatkozó közvetlenebb és nagyobb tudásuk révén - abban a helyzetben vannak, hogy bizonyítsák a levél megírását kezdetben inspiráló tényeket, én azonban nem, és ezért elnézést kérek minden barátomtól és kollégámtól Magyarországon és szerte a világban, akik az aláírásomat olyan garanciának vették, amelyet nem volt módom adni.
Szomorúan tapasztaltam az ellenségeskedésnek és a bizalmatlanságnak azt a mértékét, amely azt a magyar akadémiai világot mérgezi, amelyet annyira becsülök. Úgy érzem, vissza kell vonnom az aláírásomat, hogy ne sodródjam bele ebbe a megosztott légkörbe. Remélem, hogy ez a siralmas közjáték hamarosan olyan tisztességes és objektív megállapításokkal ér véget az összes pro és kontra vád tekintetében, amely lehetővé teszi az egészséges légkör és a tisztánlátás helyreállítását."
Köszönettel tartozom Dennett professzornak szavaiért. Magam is teljes egészében osztom a levélben kifejtett elveket, és keményen dolgozom azért, hogy oldjam az ellentéteket és megakadályozzam gerjesztésüket. Ám Magyarország és a jelenlegi kormány elleni indokolatlan és indokolhatatlan vádaskodások nem segítenek ebben a munkámban. És nem segítik a filozófusokat sem, hogy problémáikat a közvélemény körében nyugvópontra juttassák.
"Külön megjegyzendő, hogy a filozófiai kutatás - mivel olyan szellemi munka, amelynek a kutatás támogatását igazoló termékei nem laboratóriumi eredmények, hanem konferenciák, hallgatói támogatások és írásművek - különösen ki van téve a kutatás hasznát és a kutatók integritását célba vevő általánosító támadások legkülönbözőbb változatainak."
Ezt a kijelentést egy filozófus véleményének tekintem. Azt gondolom más tudományágak hasonló helyzetben vannak.
"Ezért szorul rá különösen a filozófia - hivatalosan is a Magyar Tudományos Akadémia egyik osztálya - az Akadémia határozott támogatására."
Az Akadémia és én magam teljes támogatást biztosítunk a filozófiai kutatásoknak, de a közpénzekkel a filozófusok is elszámoltathatóak.
"Az sem mellékes, hogy a filozófusok - ahogy az újságírók is - kritikai gondolkodásmódjuk miatt gyakran jelentenek szálkát a kormányok szemében - és erre a kritikai gondolkodásmódra a jelek szerint Magyarországnak ma nagyobb szüksége van, mint az utóbbi időkben bármikor"
Ez a megállapítás ismét több reflexiót kíván. Erősen hiszem, hogy létezik egy nyilvánvaló választóvonal egyfelől a tudomány, másfelől az újságírás és a politika között. A tudományban minden kijelentésnek tényeken kell alapulnia, és minden kijelentést szigorúan bizonyítani kell; a politikában és az újságírásban ez nem ilyen világos. Ha egy tudós a politika területére lép, és durva politikai kijelentéseket tesz, a politikusoktól vagy a politikai újságíróktól az ő szabályaik szerint kimért választ fog kapni. Ha valaki a választ durvának találja, tudóstársai nem tudják megvédeni. Ha egy tudós nyilvánosan bejelenti, hogy „nem kíván egy levegőt szívni a miniszterelnökkel", a sajtóban kritikát kaphat. Ilyenkor nem futhat az Akadémiához, hogy védje meg őt ettől a kritikától.
Magyarországon a kritikai gondolkodás minden eddiginél nagyobb igényére történő célzásuk fájdalmasan igaztalan. Magyarországnak ma pontosan annyi kritikai gondolkodásra van szüksége, mint a nyugati világ bármely más országának. Biztosíthatom Önöket, hogy a magyar tudós közösség tagjai kritikus gondolkodók és senki nem zaklatja őket ezért. Ha azonban kritikai gondolkodásuk politikai természetű, akkor pontosan ugyanolyan módon kezelik őket, mint bárki mást a politikai arénában. Filozófus kollégáik némelyike politikai küzdelmekbe kezdett, és most sebeiket nyalogatják.
"Egy nemzeti tudományos akadémia a kutatásban érvényesülő kritikai gondolkodás első számú, természetes védelmezője. Mint a Magyar Tudományos Akadémia külső és tiszteleti tagjai bizakodva, de türelmetlenül várjuk az Akadémia haladéktalan, nyomatékos és egyértelmű nyilatkozatát a szóban forgó kutatás és tudósok melletti nyilvános kiállásról."
A kutatásban a kritikai gondolkodás védelmezője vagyok, de a kérdések most mások: (1) Az elnyert kutatási pályázatok összhangban voltak-e a Hivatal támogatási politikájával? (Ez a Hivatalra tartozik.) (2) Az elnyert forrásokat jogszerűen használták-e fel? Egyértelmű kijelentést csak a vizsgálatok befejezését követően lehet tenni. Minden idő előtti kijelentés politikai természetű, és mint ilyen politikai természetű vitát generál, ami nem segíti az érintett filozófusokat.
"Ami itt kockán forog, az a felkészült szakmai értékelésen alapuló elbírálás elve - szemben a rosszindulatú, tájékozatlan és megalapozatlan vádaskodáson alapuló nyilvános számonkérésekkel -, és ez a kockázat különösen nagy a humán és természettudományok esetében."
Egyetértve az elvvel, amely szerint tudományos kutatás értékét csak a tudomány művelőinek van jogában megállapítani, világosan rá kell mutatnom, hogy jelen esetben nem a kutatás tudományos értékének megállapítása a kérdés. A kérdés az, hogy a kutatási támogatást a szabályoknak megfelelően használták-e fel vagy nem. Nincsenek „nyilvános számonkérések rosszindulatú, informálatlan és megalapozatlan vádak alapján". Ha az ügyészség szükségesnek ítéli a vádemelést, a nyilvános tárgyalások a bíróságokon folynak majd. Levelüknek ezen utolsó bekezdése valóban meghökkentő. Nem vagyok hajlandó úgy értelmezni, mint rosszindulatú, informálatlan és megalapozatlan célzást arra, hogyan mennek az ügyek Magyarországon.
Tisztelt Professzorok Asszonyok/ Urak!
Levelükben komoly aggodalmukat fejezik ki Akadémiánk és országunk iránt. Meglehet, hogy a válaszlevelemben leírtak eltérnek az esetlegesen elvárt választól, mindazonáltal nagyra értékelem az Önök aggodalmait. Amennyiben elkötelezettséget éreznek a Magyar Tudományos Akadémia és Magyarország iránt, örömmel fogadnám, ha Magyarországot nem önmagától és demokratikusan választott kormányától védenék meg, hanem az igaztalan, félinformációkat tartalmazó és megalapozatlan vádakkal szemben. Ez a kormány eltökélten igyekszik kihozni a nemzetet a válságból.
Remélem, hogy válaszommal segítségükre leszek a magyarországi helyzet jobb megértésében. Kérem, tartsák fenn érdeklődésüket a magyarországi események iránt, és járuljanak hozzá a magyar tudomány újbóli felvirágoztatásához.
Budapest, 2011. február 8.
Nagyrabecsüléssel
Pálinkás József
A kölcsönösség politikája – Úgy tűnik, hogy magának a demokráciának a megújulása is a perifériákon fog bekövetkezni.
Új Magyar Szó, 2011. február 10. – Bíró Béla
Az, ami Egyiptomban és a többi iszlám országban zajlik, jelentőségében messze túlnő a puszta tényeken.
Az, ami Egyiptomban és a többi iszlám országban zajlik, jelentőségében messze túlnő a puszta tényeken.
A szakértők a nyugati kereszténység és az iszlám közötti legfontosabb különbséget abban látják, hogy utóbbi esetében elmaradt a reformáció. A muzulmán vallás – a megszületése óta eltelt évszázadokban – gyakorlatilag nem (vagy csak alig) változott. Az állam és az egyház kapcsolatában nem következtek be, illetve nem szilárdultak meg azok a változások, amelyek a kereszténység esetében már hosszú évszázadok óta hagyománnyá váltak.
Az egyiptomi megmozdulások egyik érdekes aspektusa, hogy még a Muszlim Testvériség nevű radikális vallási mozgalom is arra kényszerül, hogy a demokratikus megmozdulások teremtette lehetőségeket vegye igénybe a politikai küzdelmekbe való beleszóláshoz. Azaz, akárcsak az európai szélsőjobboldali mozgalmak, nem mindig demokratikus célkitűzéseinek legalább részleges megvalósítása érdekében a demokrácia eszközeit.
Az arab államokban is beindulni látszik egy olyan modernizációs folyamat, amelyet eddig paradox módon éppen annak felülről való erőltetése akadályozott. A demokratizálódást antidemokratikus eszközökkel is kikényszerítő USA meggyengülése és Obama arab világnak tett gesztusai, úgy tűnik, elhárították a spontán belső fejlődésnek ezt a talán legfontosabb akadályát is.
De nemcsak a Nyugathoz fűződő viszony fokozatos átalakulása hat a modernizáció irányába. Ennél jóval fontosabbnak és meghatározóbbnak érzem azokat a folyamatokat, amelyeket a posztmodern médiatechnikák elterjedése generált. Mc Luhan, a modern médiaelmélet egyik legjelentősebb képviselője úgy véli, hogy a médiumok nem csupán az információközvetítés folyamatában játszanak meghatározó szerepet, hanem a társadalmi létezés tartalmi vonatkozásainak megalapozásában is. A médiatechnológia önmegértésünk alapjává válhat, és ezzel a médiatechnika fejlődése a társadalmi változások egyik lényeges okává lép elő.
Ezt a logikát Mc Luhan médiumtipológiája is alátámasztja. Az elsőrendű médiumok esetében a szerző szerint nincsen szükség technikai eszközökre. Ezek legtisztább formája a dialógus, amelynek során az adó és a vevő a szó szoros értelmében szemben áll egymással. A médium pedig a fogalmi nyelv. A másodrendű médiumok esetében az adó műszaki eszközöket vesz igénybe (jobbára sokszorosítási technikákat), a vevő azonban továbbra is egy szubjektum. Ezek legtisztább megnyilvánulási formája a sajtó és a könyvkiadás.
A tulajdonképpeni médium itt már az írás. A harmadrendű médiumok esetében már a vevő is műszaki eszközöket vesz igénybe. Az utóbbiak jellegzetes formái: telefon, rádió, tévé, internet. A tulajdonképpeni médium egyre inkább a látvány, de ez az összes korábbi médiumot, a beszédet, a hangzást, az írott szöveget is magába olvasztja.
A három alapvető médiumtípust a kölcsönösség vonatkozásában vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a történeti változások körkörös, a kölcsönösségtől a kölcsönösségig vezető pályán zajlanak. Az elsőrendű médiumok a kölcsönösség természetes közegei, a másodrendűek kizárják a kölcsönösséget (s ezzel a középkor és a modernitás egyoldalú – diktatórikus vagy a manipuláció különböző formáira alapozott – hatalmi struktúráit favorizálják), a harmadrendűek visszaállítják azt, és a modernitás tipikus alá-fölé rendeléses viszonyait a komplementaritás jóval kiegyensúlyozottabb struktúráival helyettesítik.
Az interaktív rádió- és tévéadások és főként az internet és az SMS a térbeli (implicite az időbeli) távolság eltüntetésével mintegy visszaállítják a közvetlen dialógus (s ezzel az eredendő kölcsönösség) lehetőségét. Nem véletlen, hogy Mubarak az interetszolgáltatás és a mobiltelefonok használatának korlátozásával próbálta elejét venni a tiltakozásoknak.
Ez az eredendő kölcsönösség magának az athéni demokráciának egy modernizált változatává is válhat. Úgy tűnik, magának a demokráciának a megújulása is a perifériákon fog bekövetkezni. A képviseleti és a tömegdemokrácia olyan új változata alakulhat ki, amelyben az egyik a másikat korlátozza, s ezzel mindkettő hatékonyságát megnövelheti...
A kedvezményes honosítás jogkövetkezményei és az abból fakadó kedvezmények az Izraelben élő magyarajkú zsidók számára
BreuerPress-media info, 2011. február 7.
Az elmúlt időszakban több sajtóorgánum beszámolt arról, hogy rendkívüli érdeklődés mutatkozik Izraelben a kettős állampolgárság iránt. Az Izraelben élő magyarajkú zsidó diaszpóra közel ötszázezer főre tehető, és közülük sokan történelmi igazságtételként tekintenek a kedvezményes honosítás lehetőségére.
A holokauszt rémtettei mellett talán kevésbé közismert tény, hogy részben a zsidók gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló 1939. évi IV. törvény nyomán, részben az emigráció következtében számos zsidó honfitársunk vesztette el magyar állampolgárságát. Az ő hányattatott sorsuk a kitelepüléssel nem ért véget: a zsidó hontalanok főként Anglia Palesztina-politikájának köszönhetően illegális bevándorlóknak minősültek, az őket szállító hajókat elsüllyesztették, a partraszállókat az angolok elfogták és deportálták.
A valódi fordulat csupán 1950-ben az un. visszatérési törvénnyel következett be, amely előírta, hogy Izrael állam befogadjon minden olyan zsidót, aki olé-ként jelentkezik, azaz olyan zsidóként, aki Izraelbe kíván bevándorolni. Így 1948 és 1970 között csaknem hatszázezer európai zsidó – közöttük nagyszámú magyar – telepedett le Izraelben, akiknek Magyarországhoz fűződő közjogi státuszuk rendezése lényegében 2010-ig váratott magára.
Mint ismeretes az Országgyűlés által elfogadott és 2010. augusztus 20-án hatályba lépett kéttős állampolgárságról szóló törvény alapján 2011. január 1. napját követően kedvezményesen honosítható az a nem magyar állampolgár, akinek felmenője magyar állampolgár volt, vagy valószínűsíti magyar származását, és magyar nyelvtudását igazolja. A jogszabály azonban nem érintette a választójog kérdését. E körben szólnunk kell arról a körülményről, hogy amennyiben egy magyarajkú zsidó kedvezményes honosítás útján megszerzi a magyar állampolgárságot, ennek nyomán többek között vonatkoznak rá az EU-s állampolgárokra vonatkozó kedvezmények (szabad mozgás, letelepedés, munkavállalás etc.), illetve pl. az USA-ba vízummentesen történő beutazás lehetősége is, amennyiben az érintettek igényelik a vízummentes utazásra feljogosító biometrikus (az Európai Unióban is használatos) útlevelet.
A jelenleg ismert szabályok alapján, a magyar választásokon részt vehetett és a magyar pártokra szavazhatott minden EU-tagállam Magyarország területén bejelentett lakóhellyel rendelkező állampolgára, amennyiben jelezte szavazási szándékát. Az Európai Unió Bírósága – az EU-parlamenti választások kapcsán – azonban több ítéletében rámutatott arra, hogy a közösségi jog jelenlegi állása szerint a választásokra vonatkozó aktív és passzív választójoggal rendelkezők körének meghatározása a közösségi jog tiszteletben tartása mellett az egyes tagállamok hatáskörébe tartozik.
Az EK-szerződés vonatkozó rendelkezéseivel ugyanis nem ellentétes az, hogy a tagállamok saját állampolgáraikon és a területükön lakóhellyel rendelkező uniós polgárokon kívül aktív és passzív választójogot adnak velük szoros kapcsolatban álló, meghatározott személyeknek. Az EU Bíróságának gyakorlata rögzíti továbbá, hogy a közösségi jog egyetlen általános elve sem írja elő, hogy a választások során a választók köre az európai uniós polgárokra lenne korlátozva.
Fontos annak rögzítése is, hogy amennyiben a honosított állampolgár nem kapja meg az adott országtól a választójogot ennek érvényesítésére lehetősége van a strasbourgi emberi jogi bíróság előtt is. A Matthews kontra Egyesült Királyság ügyben 1999. február 18 án hozott ítéletében az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította, hogy az Egyesült Királyság – mivel Gibraltárban nem rendezett európai parlamenti választásokat – megsértette az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4 én kelt Egyezmény első kiegészítő jegyzőkönyvének 3. cikkét, amely előírja a szerződő feleknek, hogy kötelezzék magukat arra, hogy ésszerű időközönként, titkos szavazással szabad választásokat tartsanak olyan körülmények között, amely a törvényhozó testület megválasztását illetően biztosítja a nép véleményének kifejezését.
Ítéletének 64. pontjában az említett Bíróság megállapította, hogy a felperest gibraltári lakosként megfosztották az Európai Parlament képviselőinek megválasztásával kapcsolatos véleménye kifejezésének valamennyi lehetőségétől. A Bíróság kérésére az Egyesült Királyság pontosította, hogy – mint az az Emberi Jogok Bizottságának jelentéséből is következett – Denise Matthews brit állampolgár volt.
A fentiek nyomán tehát amennyiben a magyar parlament megadja a választójogot a kedvezményes honosítással élő határon túli magyar gyökerekkel rendelkező személyeknek, így a magyar ajkú zsidóknak a diaszpórában, számukra megnyílhat a lehetőség a magyar belpolitika alakításában történő részvételre.
Ifj. Lomnici Zoltán
Alkotmányjogász
Küszöbértékek
Krónika, 2011. február 10. – Rostás Szabolcs
A végkifejlet jelenleg még nehezen megjósolható, tény viszont, hogy a bukaresti kormánykoalíciót alkotó pártok részéről komoly akarat mutatkozik az ötszázalékos választási küszöb lecsökkentésére. Az RMDSZ már kinyilvánította, hogy a jövő évi helyhatósági választásokon háromszázalékos küszöböt látna szívesen, minderre a demokraták egynémelyik politikusa rátromfolt, hogy akkor legyen érvényes a parlamenti megmérettetésre is.
Az elnöki tisztségre pályázó Kelemen Hunor vélhetően a szórványvidékekre gondolt, amikor előrukkolt javaslatával, hiszen a szövetségnek tényleg itt nyílna esélye többletmandátumot szerezni a helyi és megyei önkormányzatokban, ahol a képviselete sokszor néhány tíz vagy száz vokson múlt (például Temesben). Ezek az újonnan megszerzendő tanácsosi tisztségek pedig kompenzálhatnák számára, amit tömbvidéken elveszít a körvonalazódó hármas magyar versenyben.
Érdekes ugyanakkor, hogy az RMDSZ – és ezt már a még elnöklő Markó Bélától tudjuk – nem pártolja a parlamenti küszöb leszállítását. Mindez arról árulkodik, hogy a szövetségben még a megalapítás előtt álló magyar versenypárt ellenére sem tartanak a törvényhozásból való kieséstől, sőt eleve úgy kalkulálnak, hogy a magyar közösség választási sikeréhez amúgy is elengedhetetlen lesz a kiegyezés az EMNT-ből „kinövő" alakulattal. Pár(t)harc esetén ugyanis valószínűleg egyik magyar alakulat sem szárnyalná túl az öt százalékot, a háromszázalékos küszöb ugyanakkor talán abba a kísértésbe ejtené a feleket, hogy merjenek egyedül indulni, és ez esetben nem állna fel hangsúlyosan a megegyezés kényszere. Tehát a parlamenti megmérettetés esetében mindkét forgatókönyv esetében kockázatos lenne a koalíció „kibekkelése".
Másrészt a romániai politikai kínálat felfrissítése érdekében valóban hasznosabb lehetne az alacsonyabb küszöb, hiszen ezáltal olyan kis alakulatokat is bejuttathatnának a parlamentbe a jelenlegi pártoktól megcsömörlött választók, amelyek tiszta lappal indulhatnának a porondra. Egy a baj: hiteles, európai arcélű kis pártokból kevés van Romániában, márpedig Gigi Becali, C. V. Tudor meg a média-szennycsatornás Dan Diaconescu piedesztálra emeléséért igazán nem érné meg küszöböt csökkenteni.
Társadalmi potyautasok kíméljenek!
Tudom, megtörténhet, hogy a politikusok egymásra céloznak, és eközben rám lőnek.
Új Magyar Szó, 2011. február 9. – Ambrus Attila
Nemrég Brassóban anyaországból érkező politikusok arra buzdítottak minket, újságírókat, lelkészeket, üzletembereket, pedagógusokat, hogy valljunk színt: zöld vagy narancssárga. Azaz önként és minél hamarabb vonuljunk be a magyarországi mintára és magyarországi segédlettel lassan-lassan kialakuló szekértáborok valamelyikébe, az RMDSZ vagy az EMNT csapatába, és lehetőleg tűzvonalba. Így könnyű lesz nekik minket beazonosítani, szeretetteljesen kihasználni vagy – ami a körvonalazódó erdélyi magyar-magyar (párt)harcban még nagyobb felhajtó erő – gyűlölni.
Az ilyen típusú mozgósításra – egyik és másik oldalon is – minden bizonnyal, sokan megmozdulnak, összeszedik szerelvényüket, és a szó székelyek által használt értelmében elindulnak. Ám a józanul gondolkodó újságírók, lelkészek, üzletemberek, pedagógusok, értelmiségiek csakis a két tűz közé szorulhatnak. Nem vonulhatnak be a szekértáborok valamelyikébe, hiszen olvasói közt vannak RMDSZ-hez közeli és EMNT pártiak, akárcsak a hívek, az üzlettársak közt.
Az RMDSZ javára szólnak az elmúlt húsz év eredményei (kivonva az elmúlt két év gazdaságélénkítést nélkülöző lakossági megszorító intézkedéseit), az EMNT-t szalonképessé teszik a választók szemében társadalomátalakító tervei. Van, akinek ígéret kell, van, akinek bizonyosság.
Egyvalami azonban biztos: ha a brassói, erdélyi magyarság a politikusok szirénhangjára öntudatlanul áttántorog valamelyik érdekvédelmi képviselet táborába, és boldogulásának legnagyobb akadályaként a másik tábort látja, az állóháború mindkét fél számára a megsemmisüléssel ér véget. A szótértésre ma nagyobb szükség van, mint valaha, hogy ez hogyan sikerülhet, ez az RMDSZ és az EMNT (no meg a FIDESZ–KDNP) dolga. Ez az általunk kiszabott feladata.
A Brassói Lapok már újraindulásakor, 1895. január elsején – magyar adminisztráció idején! – megfogalmazta: „a legnagyobb súlyt a ... magyarság tömörítésére helyezzük. Mert (...) ezen a nemzet nagy testétől távol eső és néprajzilag kedvezőtlen helyzetünkben, jómódú, művelt és jól fegyelmezett nemzetiségek között, csak a rendelkezésre álló összes erőtényezők céltudatos és teljes kihasználása mellett szerezhetünk érvényt".
Ez a másfél mondat nem csupán ma is vállalható erdélyi magyar újságírói krédó, hanem programpont is lehet a pártok ajánlatában. Csak azt az erdélyi magyar politikai alakulatot lehet nyugodt szívvel támogatni, amely ezt az elvet vallja és nem a gyűlöletet terjeszti.
Pszichológusok állítják, hogy az egészséges emberi közösségben szeretet van, legyen az a közösség család, gyülekezet vagy akár egy ország. Ahol csak gyűlölet van, ott beteggé válik a közösség, amely már nem ismeri többé az együtt örömét.
A kis közösségeket (kisebbségi csoportokat) a személyes kapcsolatok jellemzik, az együttműködésnek az alapja az, hogy ha te segítesz nekem, én is segítek neked. A közösség tagjai számítanak a csoport támogatására, és nem akarják annak tagjait eltávolítani a közös erőfeszítéstől. A nagy közösségekben már nincs meg ez a személyes kapcsolat a tagok között, és megjelennek a potyautasoknak nevezett haszontalanok, akik anélkül élvezik a közösségből származó előnyöket, hogy kivennék részüket az erőfeszítésekből.
Az egészséges emberi közösségek igyekeznek a potyautasokat eltávolítani a döntéshozataltól, ha odakerültek, nehogy viselkedésükkel szétzilálják a csoporton belüli emberi kapcsolatokat. Az életképes csoportok tagjai közösen vállalják a potyázók megbüntetésének költségeit, ami így nem haladja meg az együttműködésből származó előnyöket.
Bátorítani ezért nem azokat kell, akik a színlelt színvallásra kényszerítenének, hanem akik a párbeszédre, együttműködésre sarkallnak. Ezért maradok én a szekértáborok közötti porondon, akkor is, ha tudom, megtörténhet, hogy a politikusok egymásra céloznak, és eközben rám lőnek. Ha sokan maradunk, akik a táborok átjárhatóságát kérjük, talán túlélünk még Erdélyben mi, magyarok további húsz-huszonöt évet.
|
