|
ERDÉLYI MAGYAR NEMZETI TANÁCS
Orbán Viktor és Tőkés László az új nemzetpolitikáról tárgyalt
MTI, 2010. július 22.
– A kárpát-medencei magyar együttműködésről tárgyalt Orbán Viktor kormányfő és Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke – tájékoztatta Szijjártó Péter, a miniszterelnök szóvivője kedden az MTI-t.
A tárgyalófelek áttekintették a kárpát-medencei magyar együttműködés kérdéseit, valamint a kárpát-medencei magyarság európai érdekérvényesítésének jelenlegi állását, és megerősítették azt a közös célt, hogy az erdélyi magyar közéletben minél szélesebb összefogás jöjjön létre. Szorgalmazták továbbá, hogy a nemzeti együttműködés rendszere terjedjen ki a Kárpát-medence magyarlakta területeire – tudatta a szóvivő.
Orbán Viktor és Tőkés László megállapították: eljött az ideje, hogy „viszontag-ságos, hullámzó és váltakozó eredményességű húsz év után" a nemzetpolitikában is megtörténjen a rendszerváltoztatás, amelynek eredményeképpen a Kárpát-medencében élő magyarok együttműködése újra szilárd és tartós alapokon nyugodhat – összegzi a tárgyalást a közlemény, hozzátéve, kívánatos, hogy az új nemzetpolitika az Európai Parlamentben a közös magyar érdekképviselet szintjén is megvalósuljon.
Szijjártó Pétert közölte, hogy a megbeszélésen Tőkés László ismertette azon kezdeményezését, amely a pénzügyi elszámoltatás határon túlra kiterjesztését indítványozza.
ROMÁNIA
Kormányon, de minek?
Háromszék, 2010. július 22.
Hiába papol a decentralizáció szükségességéről a kormány, fölöslegesen sürgeti a központosítás felszámolását Traian Băsescu államfő, majd minden cselekedetükkel rácáfolnak szólamaikra.
A kórházak sete-suta, sőt, sok szempontból vitatott átadása eddig az egyetlen ilyen jellegű lépés, minden más a döntések és a pénzügyi hatalom egyre erőteljesebb bukaresti koncentrációját igazolja.
A takarékosság jegyében hozott intézkedések tovább csorbítják az önkormányzatok igencsak korlátozott hatáskörét. Bukarest döntött mindenről, egy minisztériumi irodában néhány hivatalnok számolta ki ilyen-olyan mutatók alapján, hányan intézhetik egy-egy város, község vagy megye ügyeit. Majd mindannyian tudjuk, túlméretezettek a polgármesteri hivatalok, megyei tanácsok, szép számmal akadnak, akik csak lábukat lógatják a szerény, de mindeddig biztos fizetésért. Valószínű, sokan nélkülözhetők, ám mégsem Bukarest hivatott eldönteni, kire lehet szükség és kire nem.
Már most körvonalazódik: a központilag kiszámított személyzetcsökkentés a kulturális intézményeket érinti majd a legérzékenyebben. Színházaknak, könyvtáraknak, múzeumoknak kell lemondaniuk munkatársaik egy részéről, az eddigi vezetői nyilatkozatok már jelezték, őket tartják legnélkülözhetőbbeknek a hatalom birtokosai. Fájdalmasan érinti mindez a magyar identitás megőrzése szempontjából fontos művelődési intézményeket. A kulturális tárca RMDSZ-es birtokosa, Kelemen Hunor épp az önrendelkezésre hivatkozva próbálja mentegetni a kormányt: a magyar önkormányzatoknak el kell viselniük a többletterhet, ha tulajdonukba kívántak színházat, múzeumot, filharmóniát, akkor erőfeszítést kell tenniük fenntartásukért. Csakhogy a miniszter úr megfeledkezik arról, hogy a kormány a megtakarított pénzeket is elvonja az önkormányzatoktól, a fizetéscsökkentéssel, leépítéssel kigazdálkodott összegeket nem fordíthatják legjobb belátásuk szerint helyi szükségletekre. Bukaresti hiányok betömésére kell ez a pénz. No meg arról is, hogy az elbocsátásokat nem ajánlásként fogalmazta meg a kabinet, büntetéssel fenyegeti azokat az elöljárókat, akik nem teljesítik a követelményeket.
Hiába beszélnek hát decentralizációról Bukarestben, és fölöslegesen nevezi meg ezt a célt kormányzati szerepvállalásuk értelmeként Markó Béla. A kormány minden lépése ennek ellenkezőjét bizonyítja. S ennek a kormánynak tagja, döntései kiötlésében résztvevő az RMDSZ. Kérdés csak az: meddig és miért? És kinek hasznára?
Temetetlen múlt
Krónika, 2010. július 22. – Rostás Szabolcs
Qui prodest, kinek használ? – tehető fel a kérdés Nicolae és Elena Ceauşescu földi maradványainak kihantolása kapcsán. A Romániát 25 éven keresztül a diktatúra sötétségébe taszító kommunista vezetők nyugvóhelye pontos beazonosításának igénye természetesen nem vitatható el a hozzátartozóktól, esetükben nem is feltételezhető talmi politikai indíték.
Már csak azért sem, mert az exhumálás érdekében sokáig szélmalomharcnak tűnő küzdelmet vívó Ceauşescu lány, Zoe, valamint az ügyet sikerre vivő férje és bátyja sohasem törekedett politikai babérokra. Az indító kérdés sokkal inkább arra irányul: vezethet-e a kommunista diktatúra alapos feltárásához, Ceauşescuék mérhetetlenül káros politikai ámokfutása jobb megismeréséhez – és elsősorban az utókor okulásához! – a diktátorhamvak felszínre kerülése. Igazán hasznos az lenne, ha a diktátorcsontok kiásása nem generálna újabb legendákat, öncélú médiashow-t, amely megerősítheti a kommunista „aranykorra" ma is nosztalgiával visszatekintőket abbéli hitükben, hogy a Kárpátok Géniuszát és világhírű tudósfeleségét tulajdonképpen ártatlanul gyilkolták meg, hiszen annyi mindent tettek az országért – például mindenkinekmunkát biztosítottak és eltörölték Románia államadósságát. Ezek a vélemények nagyon is tetten érhetők a román társadalom bizonyos rétegében most, amikor súlyos gazdasági válsággal küzd az ország, és a lakosság jelentős része egyik napról a másikra tengődik. Üdvös lenne, ha a diktátor házaspár újratemetése – mert bizonyosan erre is sor kerül – nem Ceauşescuék további viktimizálásához, hanem a kommunizmus soha le nem folytatott perének letárgyalásához járulna hozzá. Felfedve azoknak az egykori, viszont részben ma is aktiváló apparatcsikoknak a nevét, akik a vörös uralom elnyomó gépezetének hű szolgáiként aljas módszerekkel kényszerítettek együttműködésre ártatlanokat. Feltárva az 1989-es forradalom megannyi, húsz év elteltével is homályba vesző részleteit, beleértve természetesen azt is, hogy miért állt érdekében a hatalmát átmentő posztkommunista vezetésnek hirtelen, a legnagyobb titokban likvidálni a két népnyúzót. Mert amíg ezekre a kérdésekre nem kap kimerítő választ a romániai társadalom, temetetlen múltként továbbra is népbutító legendák övezik majd a kommunizmus és az átmenet korszakát.
ERDÉLY
Erdélyi magyar felsőoktatás: lasszóval fogjuk a jelentkezőket
Szabadság, 2010. július 22.
Parázs vita alakult ki szerdán délután a 21. Tusványoson. Egyáltalán nem csoda, ugyanis az egyik sátorban szervezett műhelybeszélgetésen a következők vettek részt: Hantz Péter egyetemi tanár, a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnöke, heidelbergi kutató, Dávid László, a Sapientia-Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora, Tonk Márton, a Sapientia-EMTE kolozsvári karának dékánja, illetve Magyari Tivadar, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettese. A téma pedig: Az állami magyar egyetem lehetőségéről – nyílt lapokkal.
A premisszák adottak voltak, a vita Hantz Péter BKB-alelnök felvezetője után azonnal beindult. – A romániai magyarság egyes politikai vezetői elfordultak az önálló, államilag finanszírozott magyar tannyelvű egyetem ügyétől. Mi több, vannak egyetemi oktatók is, akik elárulták az ügyet, ilyen például Szamosközi István és Nagy László – fogalmazott. Ugyanakkor bejelentette, hogy a BKB pályázatot hirdet a Babeş–Bolyai Tudományegyetem épületeiben elhelyezendő magyar feliratok kihelyezésére. – A feliratokat a BKB készíti el, s bármely nagykorú személy kihelyezheti azokat. A legmerészebb helyekre fölkerült feliratok elhelyezőit a BKB díjazza. Ha megmaradnak, akkor örülünk, ha pedig leszedetik őket, akkor kiderül az igazi énjük – fogalmazott. Javasolta: az önálló, államilag finanszírozott magyar tannyelvű egyetem létrejöttéig alapítsanak egy intézményt, ahol a hiányszakmák oktatóit képeznék. – Ürügy csupán az, hogy nem léteznek az erdélyi magyar felsőoktatás fejlesztésére, biztosítására vonatkozó tanulmányok. A BKB hozzájárulásával több is készült. Nem tagozatokra, hanem önálló magyar felsőfokú oktatási intézményre van szükség. A magyar tagozatoknak nincs se anyagi, se nyelvi, se szakmai önállósága. A magyar oktatók mindig csak ilyen-olyan helyettesek, ez örök infantilizmust idéz elő. A BBTE fizika karán hat oktató tanít, holott legalább húszra lenne szükség. Nem az a gond, hogy nincsenek szakemberek, hanem az, hogy személyzeti kérdésben nem dönthet önállóan a magyar vonal – mondta Hantz.
Dávid László és Magyari Tivadar ellentmondott Hantznak. – Hány magyar fiatal maradt le az egyetemi oktatásról, mert nincs állami magyar egyetem? – tette fel a retorikus kérdést Dávid László. Figyelmeztetett: a felsőfokú oktatási intézmények akkreditációs folyamata minimum tíz év. Bejelentette: az országos akkreditációs bizottság csütörtökön, július 22-én ülésezik Bukarestben, s minden valószínűség szerint pozitívan bírálja el a Sapientia – EMTE teljes körű, intézményi akkreditációs kérelmét.
A BBTE rektorhelyettese sem értett egyet Hantz Péterrel. – Nem lehet az egyetemi oktatást focivá tenni, amihez mindenki ért. A BBTE-n a román állam körülbelül 5 ezer magyar fiatal oktatását finanszírozza 72 alapszakon és 31 mesteri képzőn. Lassan lasszóval fogjuk a jelentkezőket az egyetemre, nemigen sikerül betölteni a magyar fiatalok számára rendelkezésre bocsátott helyeket.
Tonk Márton se volt ugyanazon a hullámhosszon a BKB alelnökével. – A Bolyai Egyetem ma már messze nem azt jelenti, amit 1990-ben annak neveztünk. Nem kivitelezhető az, hogy a régi elképzelés szerint leválasztjuk a hajdani Bolyai Egyetemet a Babeş Egyetemről. Ennek három fő akadálya van: nincs teljes konszenzus a magyar oktatók körében, nincs politikai akarat, illetve az idő elszállt a kilencvenes évek stratégiája fölött – mondta Tonk.
Reakciójában Hantz Péter két érvvel igyekezte cáfolni a Tonk által mondottakat: több felmérés szerint az erdélyi magyar oktatók 90 százaléka támogatja az önálló Bolyai Egyetem létrehozását. – Ugyanakkor a mintegy 6,6 százalékos romániai magyarságból csak 1,6 százalék tanul magyar felsőoktatási intézményben.
Hazaköltözhet a nagyváradi Szent László Római Katolikus Gimnázium
Krónika, 2010. július 22. – Nagy Orsolya
A vincés nővérek egykori zárdájában, melyet visszakapott a római katolikus püspökség, kezdheti a tanévet a nagyváradi Szent László Római Katolikus Gimnázium – jelentette be tegnap Ilie Bolojan nagyváradi polgármester. Mint ismeretes, az ingatlanban az államosítás óta a Partenie Cosma Gazdasági Szakközépiskola működött.
Miután az egyház visszakapta az épületet, az állami tanintézet egy ideig bérlőként ott maradhatott, de látván, hogy sem egy nemrég benyújtott, felújításról szóló pályázat, sem a költözés ügyében nincs előrelépés, a püspökség úgy döntött, nem vár tovább. Nagyjából egy évvel ezelőtt ugyanis az önkormányzat a püspökséggel közösen nyújtott be pályázatot a fejlesztési minisztériumhoz a két magyar egyházi iskola, a római katolikus gimnázium és a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium épületének felújítására, ám míg utóbbit pozitívan bírálták el, a katolikus gimnázium esete kétes, hiszen nem abban az épületben működik, amelyikről a pályázat szól. Ekkor az egyházi gimnázium négy elemi osztálya át is költözött oda, de úgy tűnik, egyelőre így sem biztos a pályázat sikeressége.
Az ingatlan-visszaszolgáltatások miatt nagyváradon több iskola vesztette el korábbi székhelyét, emellett tanúi lehetünk egy migrációs jelenségnek is, amelynek során egyes jobb hírű iskolákban több a diák, mint amennyi kényelmesen elférne, más tanintézetek pedig szinte kiürültek – idézte fel a polgármester. Elmagyarázta: a kormány campus-programja éppen ezeknek a gondoknak a megoldására született. A szakközépiskola épületének restitúciójakor a váradi önkormányzat is megpályázta a campusépítésre szánt összeget, és el is nyerte azt, azonban annyi pénz sem érkezett, amennyiből az alapokat le lehetett volna rakni, mondta el.
Bolojan hozzátette: mivel nem hisz abban, hogy az ígért pénz hamarosan megérkezik, a szakközépiskola helygondjait lokálisan kénytelen megoldani. Tegnap éppen ezért tárgyalt a megyei tanfelügyelőség képviselőivel, akikkel végül arra a megegyezésre jutottak, hogy a Partenie Cosma egy üresen álló Kolozsvári úti iskolaépületbe költözhet ősztől, a római katolikus gimnázium pedig birtokba veheti jogos tulajdonát.
Új nemzetpolitikáról tárgyaltak
Szatmári Friss Újság, 2010. július 22.
A Kárpát-medencei magyar együttműködésről tárgyalt kedden Orbán Viktor kormányfő és Tőkés László, az EP alelnöke – adja hírül az MTI.
A tárgyalófelek áttekintették a Kárpát-medencei magyar együttműködés kérdéseit, valamint a Kárpát-medencei magyarság európai érdekérvényesítésének jelenlegi állását,
és megerősítették azt a közös célt, hogy az erdélyi magyar közéletben minél szélesebb öszszefogás jöjjön létre. Szorgalmazták továbbá, hogy a nemzeti együttműködés rendszere terjedjen ki a Kárpát-medence magyarlakta területeire. Orbán Viktor és Tőkés László megállapították: eljött az ideje, hogy "viszontagságos, hullámzó és váltakozó eredményességű húsz év után" a nemzetpolitikában is megtörténjen a rendszerváltoztatás, amelynek eredményeképpen a Kárpátmedencében élő magyarok együttműködése újra szilárd és tartós alapokon nyugodhat – összegzi a tárgyalást a közlemény, hozzátéve, kívánatos, hogy az új nemzetpolitika az Európai Parlamentben a közös magyar érdekképviselet szintjén is megvalósuljon. A megbeszélésen Tőkés László ismertette azon kezdeményezését, amely a pénzügyi elszámoltatás anyaországon túli kiterjesztését
indítványozza.
Figyelmeztetett a volt püspök
Szatmári Friss Újság, 2010. július 22.
„Egyházi tisztségekre nem jelölhetők azok, akik a kommunista diktatúra idején, valamint napjainkban nyilvánvalóan egyházunk kárára jártak el, valamint azok, akik tisztségükről önkényesen és elfogadhatatlan módon lemondtak" – idézte tegnapi nyilatkozatában a KREK Választási Szabályzatának második szakaszát Tőkés László, egykori püspök, EP-képviselő. A volt püspök továbbá kitért arra is, hogy nem ajánlott a szektás irányt képviselő egyháztagoknak (így például a CE Szövetségnek – szerk. megj.) vezető egyházi tisztségekre való jelölése sem. Ezeken kívül azt is hangsúlyozta, hogy az egyházkerületi és egyházmegyei lelkészjellegű tisztségekre nézve szükséges az Átvilágító Bizottság tisztázó határozata. Tőkés nyilatkozatában ugyanakkor önkéntes visszalépésre szólítja fel mindazokat, akik a fenti alapkövetelményeknek nem tudnak eleget tenni.
Akkreditálták a Sapientia-egyetemet
Krónika, 2010. július 23. – Kiss Előd-Gergely
„Beléptünk a bűvös körbe, amely számos jogot, előjogot biztosít számunkra, élnünk kell vele" – nyilatkozta a Krónikának Dávid László, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) rektora csütörtökön néhány perccel azt követően, hogy a Romániai Felsőoktatás Minőségét Ellenőrző Bizottság (ARACIS) jóváhagyta a magyar egyetem intézményes akkreditációját.
A felsőoktatási intézmény vezetője szerint túlteljesítették a követeléseket. „Ez a tíz év így kerek, sikerült elérni azt a célt, azt a vállalást, amelyet rektorrá választásomkor tűztem ki. Sikerült bizonyítani, hogy nemcsak értelme, jövője is van ennek az egyetemnek. Az unokáink, az önök unokái fogják igazán megélni, hogy mit jelent ez" – mondta nem kis elégtétellel a hangjában a felsőoktatási intézmény vezetője. Dávid László a Krónika kérdésére elmondta: nem tart attól, hogy a parlament esetleg nem hagyja jóvá az ARACIS döntését, hiszen erre eddig még nem volt példa.
A Sapientia–EMTE esetleges romániai állami támogatását illetően azonban már szkeptikusabban nyilatkozott Dávid László. Mint mondta, ennek kivívása kemény harc lesz, és reméli, hogy a magyar állam támogatni fogja majd az egyetem ilyen irányú törekvéseit. Mint a rektor kifejtette, az intézményes akkreditáció nem jár automatikusan állami finanszírozással, s bár a jogszabályok ezt lehetővé teszik, korábban még nem volt arra példa, hogy a román állam magánegyetemeket támogatott volna.
Dávid László arról is beszámolt lapunknak, hogy az egyetem szakjai közül eddig 14-et akkreditáltak. S csak néhány szak esetében vetődtek fel gondok. Ilyen volt a pedagógia szak, amelyről lemondtak, illetve egy évet csúszott korábban a környezettudomány-gazdaság szak akkreditációja, a kertészeti szak hivatalos elismerését pedig azért halasztotta az ARACIS, mert az egyetem nem rendelkezett farmmal. Hozzáfűzte, a jövőben jóval könnyebb lesz az új szakokat elismertetni, mert az intézményes akkreditáció védőernyőként kiterjed a leendő szakokra is.
Mint ismeretes, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem 2001. október 3-án nyitotta meg kapuit a magyar kormány támogatásával, a felsőoktatási intézménynek Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában is vannak karai. Az előző Orbán-kormány és az Országgyűlés 1999-ben döntött úgy, hogy támogatja az önálló erdélyi magyar egyetemi oktatást, és létrehozza az önálló magyar tudományegyetemet. Az ehhez szükséges forrásokat a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséből különítették el.
Az ARACIS tavaly a másik romániai magyar magánegyetem, a nagyváradi székhelyű Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) akkreditációját is jóváhagyta.
Saját oklevelet adhat ki a Sapientia: akkreditálták
Szabadság, 2010.július 23.
Megkapta végleges akkreditációját a Sapientia - Erdélyi Magyar Tudományegyetem – jelentették be az intézmény vezetői rögtönzött sajtótájékoztató keretében Tusnádfürdőn a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor keretében az RMDSZ elnöke, Markó Béla és Tőkés László EP-alelnök jelenlétében. Az intézkedés visszavonhatatlanságához már csak a kormány törvénytervezetére és parlament támogató szavazatára van szükség.
Csütörtökön délután ülésezett a Romániai Felsőoktatás Minőségét Biztosító Ügynökség (ARACIS), ezen a gyűlésen határozták el, hogy javasolják az intézmény akkreditációját. „A kormány erről egy törvényjavaslatot kell, hogy összeállítson, majd azt a parlamentnek kell megszavaznia. De ettől nem kell félni. Olyan még nem volt, hogy az ARACIS javaslata ellenére szavazott volna a parlament. Meg van a szakmai döntés, ezután a döntés politikai, és itt a szakma felülírja a politikát" – magyarázta az EMTE rektora, Dávid László, aki úgy érzi, ettől teljes az ő mandátuma, ugyanis az utóbbi pár évben mindent az intézményi akkreditációnak rendeltek alá.
„Ezentúl könnyebben jutunk hozzá pályázati pénzekhez, támogatáshoz, hiszen nem úgy pályázunk, mint egy alapítvány, hanem mint egy akkreditált egyetem. A végzőseink oklevelét a Sapientia bocsátja ki ezentúl, diákjaink könnyebben kerülnek bele Erasmus csereprogramokba, és indíthatunk mester- és doktorképzést" – tette hozzá a rektor.
A bejelentésen jelen volt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, Markó Béla is, aki hangsúlyozta, hogy mindannyiunk közös ügye ez. „Most, hogy itt vagyunk a román kormányban, vannak eszközeink, hogy segítsük a Sapientiát. Szereténk ezt a folyamatot minél gyorsabban végigvinni, az optimális az lenne, ha már szeptemberben a parlament asztalára kerülhetne a törvénytervezet" – fogalmazott Markó Béla.
„A Partium Keresztény Egyetem nagyon sokat kellett várjon az akkreditációra, remélhetőleg a most lerövidül az út a szakmai és a törvényi döntés között. Örömöm és reményem mellett azonban mindennek a hátterére is rámutatnék. Nyilvánvaló, hogy a román kormány azért engedett szabad utat a magánegyetem létrejöttének, hogy ezzel csökkenjen az a nyomás, amely az állami magyar egyetem helyreállítását kéri. A magánegyetem üdvös abból a szempontból, hogy alternatívát kínál a diákoknak, viszont egy pillanatig sem mondtunk le a végső célunkról" – hangoztatta a sajtótájékoztatón az Európai Parlament alelnöke, Tőkés László.
„Tíz év egy egyetem életében nem nagy idő, de az akkreditáció jelzi, hogy ez sikeres tíz év volt. Jelzi azt is, hogy ma nincs olyan politikai erő az országban, amely értéktelennek találná a Sapientiát" – mondta a Sapientia kuratóriumának elnöke, Kató Béla.
EURÓPAI UNIÓ
Az egyházi vezetőkkel egyeztettek az európai intézmények elöljárói
Krónika, 2010. július 23.
A szegénység és társadalmi kirekesztettség elleni hatékony küzdelemről egyeztettek a héten Brüsszelben az európai vallási vezetők az Európai Bizottság, az Európai Parlament és az Európa Tanács elnökeivel – José Manuel Barroso, Jerzy Buzek és Herman Van Rompuy –, valamint közvetlen munkatársaikkal, köztük Tőkés Lászlóval, az EP egyházakkal való kapcsolattartásért felelős alelnökével.
A tanácskozáson hozzávetőleg húsz magas rangú keresztény, zsidó, muzulmán, illetőleg szik és hindu vallási vezető vett részt. Mint ismeretes, a tavaly december elsején életbe lépett Lisszaboni Szerződésben az EU elismeri az egyházak önazonosságát és autonómiáját, valamint Európa történetében, illetve a társadalmi életben betöltött sajátosan fontos szerepüket. Az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkelye előirányozza, hogy ennek intézményei „nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet" tartsanak fenn az európai egyházakkal és egyházi szervezetekkel.
Szükség van az egyházak tapasztalatára
„Sok millió európai polgár él társadalmi kirekesztettségben, holott Európa a világ egyik legtehetősebb régiója" – mutatott rá José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke. Mint mondta, leginkább az idősebb és a fiatal korosztályok érintettek. „Az egyházak és a vallási közösségek fontos társadalmi szolgálatot végeznek tagállamainkban. Ha le akarjuk küzdeni a szegénységet, elengedhetetlenül fontos nagy múltú és széles körű tapasztalataikra építenünk" – hívta fel a figyelmet az EB-elnök.
Jerzy Buzek EP-elnök felvezetőjében bemutatta az Európai Parlament vallási és egyházi ügyekkel megbízott alelnökét, Tőkés László erdélyi EP-képviselőt. Mint mondta, az egykori református püspök példájából, egyházának a Ceauşescu-rezsim megbuktatásában vállalt szerepéből, valamint több más, hasonló esetből is kitűnik, hogy az egyházak társadalmi szerepvállalása minő fontossággal bír. „Világiaknak és egyháziaknak valamennyi – helyi, országos és európai – szinten együtt kell működniük, hogy véget vethessünk a szegénységnek és a társadalmi kirekesztettségnek.
Elsőbbségi célkitűzésünk, hogy helyreállítsuk a társadalmi és gazdasági biztonságot. Az egyházaknak ebben döntő szerepük lehet, hiszen a közösségek és egyének életében végzendő szociális munka terén hatalmas tapasztalatra tettek szert. Tapasztalatuk és tudásuk talán sohasem volt értékesebb, mint a jelenlegi válsághelyzetben" – értékelte Buzek. Ugyanakkor bejelentette, hogy szeptemberben az EP-ben e témakörben konferenciát szerveznek, amelyre konkrét javaslatokat vár. „Mindannyian Isten gyermekei vagyunk" – zárta beszédét a lengyel elnök. Herman Van Rompuy, az Európai Unió elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy amikor szegénységről beszélünk, nem struktúrákról, hanem emberekről van szó, akik mindezt közösségben élik meg, következésképpen emberközpontúan és közösségben kell gondolkoznunk – mégpedig a legfontosabb transzcendentális elemre, „a szeretetre" alapozva.
Nem helyettesíthető a szeretet
Erdő Péter bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke hozzászólásában arra hívta fel a figyelmet, hogy sok országban nehezen tudnak eleget tenni feladatuknak a nagy szociális ellátó rendszerek. Ugyanakkor rámutatott: ezek puszta létezése is azt bizonyítja, hogy az európai társadalmak gondoskodni akarnak a leginkább rászorulókról. „Önmagában még a jól működő intézményi háttér sem helyettesítheti a személyes szeretetet és gondoskodást" – emelte ki előadásában Erdő Péter. Kifejtette, hogy a szegénységet nem szabad kizárólag a tulajdon mennyiségében, értékében mérni, hiszen az élet minőségét ennél sokkal több szempont határozza meg, a tiszta ivóvízhez való hozzájutástól, a testi és lelki egészség állapotáig.
„Egyházunk tanítása szerint az emberiség és minden egyes ember Isten szeretete folytán létezik. Ez az a szeretet, amely minket a másik ember elfogadására és szeretetére indít. Ezért van az, hogy egyházunk – éppen a hit alapján – ma is önfeláldozó tevékenységre törekszik a szociális területen, mégpedig nemcsak intézményes segítség, hanem személyes kapcsolatépítés és nevelés útján is" – mondta a bíboros. Az egyház – hangsúlyozta – olyan szolidáris humanizmus mellett áll ki, amely képes megteremteni a minden ember méltóságán és szabadságán alapuló társadalmi, gazdasági, politikai rendet.
A találkozón a hitéleti vezetők támogatásukról biztosították az Európa 2020 stratégiát, az abban foglalt szociális és oktatáspolitikai célokat. Arra bíztatták az európai intézményeket, hogy fokozott erővel törekedjenek a munkaerőpiachoz való hozzáférés megkönnyítésére, a tagállami szociális szolgáltatások jobb összpontosítására, az oktatáshoz és képzéshez való hozzáférés terén az esélyegyenlőség biztosítására.
Keleten mélyebb a szegénység
Tőkés László a találkozót követő sajtótájékoztatón felhívta a figyelmet: Európa keleti, kevésbé szerencsés felén, a volt vasfüggönynek azon az oldalán, ahol évtizedeken át kommunizmus uralkodott, sokkal mélyebb a szegénység, mint Nyugat-Európában. Ennek leküzdése érdekében közös szolidaritásra szólított fel. A posztkommunista térségben különösen nehéz helyzetben élő társadalmi csoportok között külön említette a cigányságot, illetve a kisebbségeket. Az MTI-nek nyilatkozva elmondta, hogy jelenlegi tisztségében, az Európai Parlament alelnökeként ő felelős az egyházakkal való kapcsolattartásért. E feladatát ellátva arra törekszik, hogy az uniós intézmények és az egyházak közötti párbeszéd ne maradjon esetleges, hanem intézményesüljön, és az Európai Parlamentben is jöjjön létre ezzel foglalkozó állandó hivatal.
Az egyházak nem helyettesíthetik az uniós és az állami intézményeket, miként utóbbiak sem pótolhatják az egyházakat, ezek a tényezők inkább egymás kiegészítői lehetnek – mondta Tőkés László. Az egyházak – tette hozzá – nehéz helyzetben, „ár ellen úszva" igyekeznek betölteni hivatásukat, leküzdeni az önzést.
|
