|
EMNT/EMNP/D.K.
KI TUDJA, MER-E – Mennyi vizet kavar az új párt? – politikai elemzőket kérdeztünk
Transindex, 2011. október 24.
Miért nem vállal Tőkés funkciót az EMNP-ben, és milyen esélyei lehetnek az új pártnak? Bakk Miklós, László Róbert, Székely István, Zsigmond Csilla, Illyés Gergely és Székely István Gergő válaszol.
A jövő évi parlamenti és helyhatósági választások különösen érdekesnek ígérkeznek a tekintetben, hogy EMNP bejegyzésével immár három magyar politikai szervezet tűzte ki célul a romániai magyarság érdekeinek képviseletét. Együtt, külön utakon, vagy együtt is, meg nem is? Milyen elképzelésekkel vág neki a megmérettetéseknek az RMDSZ, az EMNP és az MPP?
A romániai magyar pártok választási stratégiáira, Tőkés László és az EMNP viszonyára vonatkozó kérdéseinkre politikai elemzők válaszoltak.
Mit gondol, az újonnan megalakult Erdélyi Magyar Néppártban (EMNP) miért nem vállal semmilyen tisztséget Tőkés László, az új erdélyi magyar alakulat létrehozását kezdeményező Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke?
Bakk Miklós, a BBTE adjunktusa
E döntés mögött, véleményem szerint, több megfontolás is állhat. Egyrészt tehermentesíti Tőkés Lászlót az EP-ben végzett munkája javára. Másrészt rugalmasabbá is teszi az EMNP politikáját, hiszen ezáltal Tőkés László kettős pozícióból nyilatkozhat: megnyilvánulhat az EMNP szellemi vezetőjeként, de ugyanakkor – egyes taktikai lépések kontextusában – távol is tartja bizonyos lépések konzekvenciáitól.
László Róbert, a Political Capital választási szakértője
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökeként Tőkés László egyértelműen az EMNP támogatójaként és emblematikus figurájaként exponálja magát, de ezt valószínűleg azért nem kívánja formalizálni, mert az összes romániai magyar szerveződés lehetséges választóját meg kívánja szólítani. Az egymással szemben álló szerveződések fölött álló, integráns személyiségként igyekszik megjelenni; ki fog derülni, hogy ez sikerre vezet-e.
Székely István, a Magyar Kisebbség főszerkesztője
Véleményem szerint Tőkés László az EMNP megalakulása után sem változtatott politikusi önképén: ő egy pártpolitika felett álló személyiség, akinek küldetése az általa képviselt erdélyi magyar nemzeti érdek felé terelni a civakodó, időnként önérdeket képviselő pártokat, politikai csoportosulásokat. Közjogi hasonlattal élve az erdélyi magyarok államelnöke kíván lenni, akihez nem ér el a mindennapi pártpolitika zaja. 1989-es szerepe erre predesztinálja, közéleti állásfoglalásainak egy része azonban ennek ellenében hat.
Zsigmond Csilla, szociológus
Úgy gondolom, hogy Tőkés László korábbi (politikai) imázsához nem is talált volna semmilyen pártpolitikai tisztség az EMNP-ben. Ha áttekintjük Tőkés László politikai karrierjét, akkor láthatjuk, hogy konkrét pártpolitikai tisztséget nem is töltött be – az RMDSZ tiszteletbeli elnökének pozíciója is elsősorban szimbolikus tartalommal bírt. Igaz ugyan, hogy az EP-képviselői mandátum politikai szerepet is jelent – főként párlistáról bejutva –, de nem valamilyen konkrét pártpolitikai szerepet.
Tőkés László sokkal inkább a pártokon kívüli/fölüli szerepet kedveli, amely szélesebb mozgásteret, más szerepkört biztosít számára. Nyilvánvalóan, pártpolitikán kívüli pozícióból másként lehet az összefogást szorgalmazni, de kritikát megfogalmazni is, ugyanakkor az esetleges EMNP-sikerek ettől függetlenül is társulni fognak személyéhez, az esetleges kudarcokért pedig nem kell politikai felelősséget vállalnia. Az eddigi politikai imázsa, tőkéje is emellett a választás mellett szólt – megpróbálni sikeresen/hitelesen megjelenni a pártpolitikán kívüli/felüli szerepben.
Illyés Gergely, politológus
Hogy miért nem vállal tisztséget Tőkés László az EMNP-ben, arról inkább az érintett feleket kellene megkérdezni, arról azonban lehet beszélni, hogy milyen következményei lehetnek ennek. Látható, hogy mindhárom erdélyi magyar politikai szervezet valamilyen szintű és formájú együttműködésben gondolkodik a jövő évi választásokon, az RMDSZ, az MPP és az EMNP is tisztában van vele, hogy – bár egyelőre nem látjuk az új választási törvény végleges formáját – a parlamenti bekerülési küszöb, sőt, a jelenlegi törvényben szereplő alternatív küszöb átlépéséhez is szükséges valamilyen szintű egyeztetés a felek között. Azáltal, hogy Tőkés László nem vállal tisztséget az EMNP-ben, kivonhatja magát a három szervezet közötti közvetlen tárgyalásokból, ami megkönnyítheti a szükséges politikai kompromisszumok kialakítását.
Székely István Gergő, a Kisebbségkutató Intézet munkatársa
Alapvetőn két lehetséges magyarázatot látok. Az egyik az, hogy Tőkés továbbra is inkább egyfajta pártok fölött álló szerepben kíván mutatkozni. Ez egyrészt egybecsengene az EMNT eredeti célkitűzéseivel (az önkormányzatiság megvalósulásáig minden autonomista szervezet gyűjtőfóruma), másrészt talán EP- alelnöki tisztségével is jobban összeférne.
Az integratív szerepet azonban a 2008-as választások óta (amikor sikertelenül közvetített az RMDSZ és az MPP között) már a jobboldalon sem tudja hitelesen ellátni Tőkés. Emiatt ez a stratégia elég nehezen vehető komolyan, hiszen sem az RMDSZ, sem az MPP nem fog másként tekinteni Tőkésre, mint egy rivális párt vezetőjére, függetlenül attól, hogy betölt-e valamilyen tisztséget vagy sem.
A másik magyarázat az lenne, hogy Tőkés tisztában van azzal, hogy bár karizmatikus, komoly politikai tőkével rendelkező figura, egyben igen megosztó személyiség is, ezért volnának olyanok, akiket éppen az ő személye tartana távol az EMNP-től. Az olyan felvetésekben, melyek szerint Magyarországon szánna neki valamilyen fontos pozíciót a Fidesz, nem hiszek.
Tőkés háttérben maradásának az lehet az egyik hátránya, hogy nem lesz világos, ki is vezeti a pártot, ráadásul az ő politikai tőkéje nélkül nem lehetséges a siker, ahogyan az MPP esetében már tapasztalhattuk. Az erős vezető azonban hátrány is lehet egy párt számára. Hogy a legaktuálisabb példát idézzem: a múlt héten láthattuk, hogy a Fidesz le kellett mondja október 23-i nagygyűlését, mivel Orbánnak Brüsszelbe kellett utaznia. Orbán helyettesíthetetlen, nélküle nem garantált a kritikus tömeg, ha pedig a sajtószabadságos tüntetésen többen jelennének meg, mint a párt gyűlésén, az akár komoly arcvesztést is okozhatna. Ebből a szempontból szerencsésnek tartom, hogy az EMNP a jelek szerint nem kizárólag Tőkés karizmájára akarja alapozni a jövőjét.
Milyen esélyei vannak az EMNP-nek a jövő évi romániai parlamenti választásokon, ha nem jön létre hárompárti koalíció?
Bakk Miklós: Erre válaszolni már csak azért is nehéz, mert a koalíció - vagy tágabban: az összefogás - kérdése nagymértékben függ a választási törvénytől is. Ennek módosítása pedig még napirenden van. Az is lehet, hogy marad a jelenlegi törvény, de elképzelhető, hogy egy újabb választási szisztémára tér át Románia, amely lehet akár egy többségi rendszer, amit a nagyobbik kormánypárt szorgalmaz, de lehet egy vegyes - egyéni választókerületeket és listát kombináló - rendszer is, ami mellett viszont az szól, hogy ez egyezik inkább a nemzetközi trendekkel. Tehát ehhez a még kialakulatlan feltételrendszerhez kell alakítania a hárompárti erdélyi magyar mezőnynek a stratégiáját. Én azt az alternatívát sem tartom kizártnak, hogy amennyiben nem születik megegyezés, az EMNP - elkerülendő a vereséget - csak az önkormányzati választásokon indul, amelyek nem kötik olyan erőteljesen az "összefogáslogikához". Mindenképpen korai még e kérdésre válaszolni.
László Róbert: A győztest erősítő rendszerekben, mint amilyen a román is, eleve kevesebb babér terem a kisebb pártoknak, ezért az rendszerint szövetségkötésre ösztönzi a politikai szereplőket. A magyar többségű régiókban azonban még akkor is jó eséllyel magyar jelöltek nyerhetnek, ha a szavazatok több jelölt között is megoszlanak. Ha marad a jelenlegi választási rendszer, az valóban kedvezőtlen a megosztott magyar pártok számára, az erdélyi magyar közösség képviseletének súlya jóval gyengébb lehet a jelenleginél. Hogy melyik párt bizonyul a legerősebbnek, azt ma még nehéz lenne megtippelni.
Székely István: A kérdésre adott válasz több tényező eredője. Én azt gondolom, hogy a tétek továbbra is elsősorban az RMDSZ-ben vannak: a szövetség által meghirdetett „új kezdet” korrigálni tudja-e a létező rendellenességeket, pótolni tudja-e a hiányosságokat? További kérdés az EMNP szervezetépítési dinamikája: sikerül-e politikai alternatívát felmutatni, új, hiteles arcokat találni? Jelentős tényező a választási törvény is: nem mindegy, milyen feltételeknek kell eleget tenni a parlamentbe kerüléshez. Ezekre a kérdésekre előbb-utóbb választ fogunk kapni. A mostani tudásunk szerint az EMNP céljául tűzheti az alternatív küszöb elérést, de tisztes helytállásnál többet nem érhet el.
Zsigmond Csilla: Amennyiben a jelenlegi politikai közhangulatból indulunk ki, láthatjuk, hogy az EMNP bejegyzése körüli nyilatkozatok után többnyire egy egység-párti, összefogást szorgalmazó diskurzus uralja a romániai magyar politikai nyilvánosságot. A helyhatósági választásokra helyi szintű megállapodások körvonalazódnak például Marosvásárhelyen, ilyen szempontból ígéretesek a kolozsvári politikai állásfoglalások is, tehát helyi szintű együttműködések mindenképpen várhatóak, persze tömbmagyar vidéken versenyhelyzettel is számolni kell. Ugyanakkor, ha a közelmúlt országos jelentőségű politikai témáit listázzuk, akkor is együttműködési hajlandóságot láthatunk mind a népszámlálás, mind a MOGYE-ügy kapcsán.
S bár nem tekinthetjük állandónak a jelenlegi politikai klímát, de támpontul szolgálhat a jövőre nézve. Azt gondolom, hogy a parlamenti választások tekintetében is reális esély lehet az összefogásra – hogy hárompárti, vagy kétpárti koalícióra-e inkább, talán nem kulcskérdés. Amennyiben nem sikerülne a hárompárti megállapodás, az MPP és Szász Jenő politikai súlyát már nem gondolom elég erősnek ahhoz, hogy emiatt meghiúsulhasson egy esetleges kétpárti koalíció – mint ahogyan korábban ez megtörténhetett. Ha elmarad a megállapodás/összefogás és külön indul az EMNP, akkor nem tartom valószínűnek az 5%-os parlamenti küszöb elérését és a parlamenti jelenlétet.
Illyés Gergely: Azért nagyon nehéz megbecsülni az EMNP esélyeit, mert egyelőre sem a választási rendszert nem ismerjük, sem azt nem tudjuk, hogy a helyhatósági és a parlamenti választásokat egyszerre vagy külön-külön szervezik-e meg. Azt gondolom, hogy az EMNP nem érdekelt abban, hogy a parlamenti választásokon külön induljon, inkább az önkormányzati választások esetében állíthat jelölteket az RMDSZ és/vagy az MPP ellenében. Mivel ezen jelöltek személye egyelőre nem rajzolódott ki, ezért az EMNP esélyeiről beszélni túl korai. Még akkor is, ha esetleg léteznek olyan – a nagyközönség számára egyelőre hozzáférhetetlen – felmérések, amelyek megbecsülik e párt támogatottságát. Az EMNP sikerét mindenféleképpen befolyásolni fogja, hogy az új pártnak sikerül-e megszólítania azokat a szavazókat, akik már egy jó ideje nem vesznek részt a választásokon, illetve azokat, akik még nem vettek részt egyetlen választáson sem.
Székely István Gergő: Ez sok mindenen múlik. Elsősorban a választások időzítésén és a választási rendszeren. Amennyiben a parlamenti és az önkormányzati választásokat egyszerre tartják meg, az EMNP meglehetősen kedvezőtlen helyzetbe kerül. Az új párt ugyanis abban volna érdekelt, hogy a parlamenti választás előtt önállóan is megméretkezzen a választásokon, és az ott kialakult erőviszonyok alapján folytasson tárgyalásokat az RMDSZ-szel és az MPP-vel egy esetleges közös fellépésről a parlamenti választásokon. Ha azonban a helyhatósági választásokat őszre halasztják, nem lesz alkalom a három párt támogatottságának felmérésére, ez pedig az RMDSZ helyzeti előnyét konzerválná.
Az egyszerre megrendezett választáson az RMDSZ egységretorikája hatásosabb lehet, mint egy helyhatóságin, ilyenkor ugyanis jobban lehet riogatni a képviselet elvesztésének rémképével, és kizárólag a kihívókra hárítani a felelősséget ez ügyben.
Az RMDSZ alkupozícióját azonban nem csak ez javítja, hanem az is, hogy a jelenlegi szabályozás értelmében a választási koalíciókra szigorúbb bejutási feltételek vonatkoznak, mint az önállóan induló pártokra, és borítékolható, hogy ez egy új törvény elfogadása esetén is így marad. Emiatt ha az RMDSZ hajlandó is lesz kiegyezni az EMNP-vel (és esetleg az MPP-vel), a technikai értelemben vett választási koalíció, amelyben minden fél saját nevével jelenne meg, nagyjából kizárható. Az alternatíva az marad, amit 2008-ban az MPP-nek is felajánlottak, illetve ami 2009-ben az EP-választáson létre is jött: az ellenzék jelöltjei egy technikai értelemben véve RMDSZ listán kapnak befutó helyeket. Ez azonban igen hátrányos konfiguráció egy új párt számára, hiszen éppen az lenne az érdeke, hogy saját nevét elismertté tegye a választásokon, ezáltal megalapozva azt, hogy beépüljön a köztudatba.
Gondoljunk csak arra, hogy miután Tőkés a Magyar Összefogás listáján bejutott az EP-be, az RMDSZ megpróbálta immorális cselekedetnek beállítani. Azt a látszatot próbálták kelteni, hogy Tőkés azáltal, hogy új pártot kíván bejegyezni, mintegy hátba szúrja az őt mandátumhoz juttatókat. Az MPP ezzel szemben azt hangsúlyozta, hogy Tőkés lepaktált az RMDSZ-szel, így már nem tekinthető az ellenzék vezéralakjának.
Egyszerre megtartott választások esetén tehát az EMNP azzal a dilemmával fog szembesülni, hogy elfogad néhány befutó mandátumot az RMDSZ listáján, ám ezáltal legalábbis késlelteti, hogy a neve politikai brandként megszilárduljon, vagy pedig elindul önállóan (esetleg az MPP-vel közösen), ami viszont kétségkívül azt fogja maga után vonni, hogy az RMDSZ démonizáló kampányba kezd ellene a magyar képviselet veszélyeztetéséért. Emiatt ráadásul nem is biztos, hogy az önálló indulás ugyanolyan méretű EMNP-szavazóbázist tárna fel az összevont választásokon, mint ha előtte meg lehetne méretkezni az alacsonyabb téttel bíró helyhatóságin, hiszen elképzelhető, hogy számos kockázatkerülőbb szimpatizáns végül mégis a biztosabbnak tűnő RMDSZ-t fogja választani. Az EMNP megpróbálkozhat esetleg azzal a vegyes stratégiával, hogy csak a helyhatóságin indul el az RMDSZ ellen, a parlamenti választáson viszont támogatja, vagy pedig megpróbál parlamenti helyeket kialkudni annak fejében, hogy a helyhatóságin nem indul bizonyos helyeken. Az RMDSZ alkupozíciója azonban ezekben az esetekben is sokkal jobb.
A siker természetesen számos egyéb tényezőtől is függ. Ki kell építeni egy kiterjedt pártszervezetet, amely lefed minden magyarlakta települést, és képes hatékonyan mobilizálni a szavazókat. Jó jelölteket kell találni, és minél kevesebb olyan megkopott figurát reciklálni, akiknek az ellenzékisége az RMDSZ- szel szemben pusztán személyes sértettségükből táplálkozik. Ki kell dolgozni egy olyan programot, amelyben olyat tud ajánlani a párt – a realitás határain belül megmaradva – ami markánsan meg tudja különböztetni riválisaitól. És végül, akárcsak a háborúhoz, kell még három dolog: pénz, pénz, és pénz.
ROMÁNIA
MTI, 2011. október 22.
- Románia lakossága várhatóan 20 millió fő alá csökken amiatt, hogy az elmúlt tíz évben mintegy hárommillió román állampolgár távozott külföldre – jelentette ki Remus Anghel román szociológus.
A Kolozsváron működő Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa – aki a Babes-Bolyai Tudományegyetem politikatudományok karának vendégtanára is – az MTI-nek pénteken elmondta: a külföldön élő román vendégmunkások számáról csak becslések vannak, hiszen sem Romániában, sem a különböző célországokban nem létezik pontos statisztikai kimutatás ezekről a személyekről. A szociológus rámutatott: össze kell vetni a Romániában közölt adatokat a célországokban készült felmérésekkel ahhoz, hogy a valóságot megközelítő képet kapjunk a külföldi román vendégmunkások számáról.
Anghel közölte, hogy egy ilyen felmérés szerint Románia határain kívül az Európai Unió tagállamaiban 2,8 millió román él. A szakember a romániai lakosság migrációjának története kapcsán felidézte: a nyolcvanas és a kilencvenes években a német és a magyar nemzeti kisebbség körében volt nagyarányú a kivándorlás.
A románok csak 1997 után kezdtek elmenni, és azóta jelentős mértékben felerősödött a folyamat. Sokat számított, hogy 2002 után megnyíltak a határok, és a románok már vízum nélkül utazhattak Európában. De még ennél is fontosabb volt a gazdasági tényező, hiszen míg Romániában 1997-ig az iparban megszűnt a munkahelyeknek körülbelül a fele, addig a nyugat-európai munkaerőpiacokon megnőtt a kínálat.
A 2000-es években a román vendégmunkások fő célpontjává vált Olaszország és Spanyolország, a kivándorlás pedig Románia valamennyi régióját érintette – mondta Anghel. A legfrissebb spanyolországi statisztikai adatok szerint ott 800 ezer román bevándorló él, Olaszországban pedig számukat 1,2 millió főre becsülik.
A nagyarányú elvándorlási folyamatnak véget vetett 2008-ban a nemzetközi pénzügyi-gazdasági válság, amely nem csak Romániát, hanem Spanyolországot és Olaszországot is keményen sújtotta.
Azóta megfigyelhető, hogy a román vendégmunkások Nagy Britanniába és a skandináv országokba mennek, de ez a kiáramlás távolról sem olyan nagymértékű, mint a 2000-es évek elején kezdődött migráció – tette hozzá.
Az MTI kérdésére a szociológus kijelentette: a jelenleg zajló népszámlálás nyomán az ország állandó lakosságának száma várhatóan 20 millió fő alá csökken, hiszen a tíz évvel ezelőtti összeíráson 21,4 millió lakost regisztráltak, a nagyarányú kivándorlás pedig csak a legutóbbi cenzus után zajlott le.
A szociológus szerint a gazdasági válság sújtotta Spanyolországból és Olaszországból kevés vendégmunkás tért vissza tartósan, mivel a román munkaerőpiac sem tudta felszívni a hazatérni akarók nagy részét. A szociológus szerint az is gondot jelent, hogy a vendégmunkások saját vállalkozást akarnak nyitni Romániában, és már nem építőmunkásként akarják folytatni életüket. Így a külföldi románok elvárásai nincsenek összhangban a román munkaerőpiac kínálatával, ami szintén nehezíti hazatérésüket.
Márton Árpád: kétértelműek a nyelvhasználati törvények
Krónika, 2011. október 24.
A kisebbségi nyelvhasználatra vonatkozó törvényeket egyértelműbbé kell tenni, mivel a gyakorlat azt mutatja, még mindig akadnak jogászok, akik az érvényben levő jogszabályokat másként értelmezik – szögezte le pénteki sajtótájékoztatón Márton Árpád.
A háromszéki RMDSZ-es képviselő szerint megszaporodtak az olyan esetek, vagy bírósági döntések, amelyekben a vita tárgya, hogy nem veszik figyelembe a nyelvi jogokat: a közintézményekben nincsenek kétnyelvű táblák, a hivatalnokok nem beszélik a kisebbség nyelvét, vagy a bíróság érvényteleníti az igazgatói versenyvizsgát, amelynek feltétele a magyar nyelv ismerete, holott az adott településen a kisebbség aránya meghaladja a 20 százalékot. Márton Árpád és Máté András Levente képviselők öt módosító javaslatot nyújtottak be, amelyek szerintük egyértelműbbé teszik a nyelvi jogok szavatolását. Márton elmondta, a helyi közigazgatási törvényt úgy módosítanák, hogy azok a köztisztviselők, akik beszélik a kisebbség nyelvét 10 százalékos fizetéspótlékot kapjanak azokon a településeken, ahol a kisebbség aránya meghaladja a 20 százalékot.
A prefektus jogkörére vonatkozó törvényt azzal egészítenék ki, hogy a kormánymegbizottnak ezentúl kötelessége felszólítani a dekoncentrált állami intézmények vezetőit, hogy biztosítsák a kétnyelvűséget. Ha ezt nem teszik meg, a prefektus megbüntetheti az igazgatókat, és ha ezután sem tesznek eleget a kötelezettségnek, kezdeményeznie kell a leváltásukat.
A kulturális intézmények menedzsmentjéről szóló törvényt pedig úgy módosítanák, hogy a kisebbségek kulturális intézményeit vezető igazgató kötelező módon kell hogy ismerje a kisebbség nyelvét is. Egy törvény elfogadására a politikus szerint legtöbb egy évet kell várni. Bármelyik javaslatot fogadják el, a magyar közösség egyértelműen nyereségként tudja elkönyvelni” – mutatott rá Márton Árpád.
ERDÉLY
Nyugati Jelen, 2011. október 24.
Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke pénteken, Marosvásárhelyen kijelentette: a városban a magyar elnevezésű iskolák száma „arányos kellene, hogy legyen a magyar lakosság számával”.
Borbély a volt marosvásárhelyi polgármester, Bernády György szobránál tartott koszorúzáson elmondta: „nagyon szomorú”, hogy a városban csak két olyan iskola van, amely magyar személyiség nevét viseli.
Mint mondta, Dorin Florea jelenlegi polgármesternek, aki a kormánypát tagja, meg kellene állapodnia a demokrata-liberális Dumitru Matei főtanfelügyelővel, hogy a 2-es számú iskola Bernády György nevét vegye fel, amelyet a volt polgármester építtetett.
„Nagyon szomorú, hogy Marosvásárhelyen a Bolyain és a Szász Albert iskolán kívül nincs olyan tanoda, ahol magyar nyelven folyna az oktatás, tehát magyar iskola (kizárólag magyar – szerk. megj.). Kérdem én: az a polgármester, aki azt mondja, hogy egyetért a Bernády nevét viselő iskolával, mit tett az elmúlt 12 éven, hogy az az iskola, amelyet Bernády György építtetett, Bernády nevét viselje? Most pedig a főtanfelügyelő a kormánypárt, a Demokrata Liberális Párthoz közel álló személy, a polgármesternek pedig tárgyalnia kellene ezzel a főtanfelügyelővel, hogy Bernády nevét viselje az iskola”, mondta Borbély.
Borbély szerint Marosvásárhelyen a magyar nevű iskolák száma arányos kellene hogy7 legyen a város magyar lakosságának számával.
A 2002-es népszámlálás adatai szerint Marosvásárhelyen 46,73%-os a magyarság aránya.
„Nem két-három magyar iskolának kellene működnie, hanem jóval többnek, a magyar lakosság számarányának megfelelően. Nagyon sok az olyan magyar nemzetiségű történelmi személyiség, akinek nevét viselhetnék az iskolák. Ezért mondom, hogy csak magunkban bízhatunk. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell meggyőznünk azokat a jó érzésű embereket, akik szövetkeznének velünk, hogy szövetkezzenek velünk”, mondta Borbély.
Bernády György, egykori marosvásárhelyi polgármester szobrát megkoszorúzta még Lokodi Edit Emőke, a megyei tanács elnöke, Vass Levente, egészségügyi minisztériumi tanácsadó, Szabó Árpád, a megyei tanács alelnöke és Csegzi Sándor, RMDSZ-es alpolgármester.
A Borbély által irányított alapítvány október 20-21 között szervezete meg a Bernády napokat, fotókiállítást, ifjúsági vetélkedőket tartanak, kiosztják a Bernády György Emlékplaketteket, pénteken este pedig opera és operettgálát tartanak a kolozsvári magyar operatársulat részvételével.
A Bernády-napokat minden évben ugyanebben az időszakban szervezik meg, mert Bernády György 1938 október 22-én halt meg.
Markó Bélát díjazták a Bernády Napokon
Krónika, 2011. október 24.
A költő és politikus Markó Béla vehette át az idén a Bernády emlékplakettet, a múlt század eleji marosvásárhelyi polgármester emlékét idéző hagyományos emlékünnepségen.
A Bernády Napok díjazottja a Kultúrpalota színpadán elmondta, hogy az alapítvány kuratóriuma által adományozott jutalom számára kiemelkedő megtiszteltetés, kivételes alkalom – jellemezte a pillanatot Markó Béla, majd meg is indokolta: „Egyrészt azért, mert a városépítő Bernády György neve fémjelzi az emlékplakettet, másrészt meg azért, mert a róla elnevezett alapítványtól vehetem át. Olyan szervezettől, amely komoly, építő jellegű munkájával vált ismertté a városban”.
Markó megjegyezte: „Bernády városából valami nagyon hiányzik: egy méltó utód”. Ezért van az, hogy száz évvel a néhai városatya korszaka után Marosvásárhelyen még mindig nincsenek kétnyelvű utcanévtáblák, a magát multikulturálisnak nevező orvosi egyetemnek nem lehet magyar tagozata, mindössze két tanintézet viselheti valamelyik magyar személyiség nevét, küzdeni kell hol a háborús bűnös Antonescu, hol a temesvári forradalmárokba lövető Guşă, hol a nemrég elhunyt udvari költő szobrának felállítása ellen – jegyezte meg a díjat átadó Borbély László, a Bernády Alapítvány elnöke. De erről árulkodik a kétrészesre sikeredett koszorúzási ceremónia is.
A jelenlegi elöljáró, Dorin Florea az idén is egy nappal a magyar közösség képviselői előtt rótta le kegyeletét Bernády előtt. „Én nem képmutató módon koszorúzok, és nem a tanácsosokkal vagy másokkal egyetemben emlékezem meg a volt polgármesterről, hisz nem egy pártot képviselek” – jegyezte meg a polgármester. Gesztusára reagálva, másnap a szobor talapzata előtt Borbély László elmondta, hogy Marosvásárhelyen mentalitásváltásra van szükség, ezért a város egy olyan polgármestert érdemel a mostani helyett, aki együtt ünnepel a közösséggel, és aki minden egyes vásárhelyi polgármestereként viselkedik. Az RMDSZ politikai alelnöke ugyanakkor aggodalmának adott hangot, hogy a 2012-es választások közeledtével etnikai feszültségek, provokációk sorozatára számíthat a magyar közösség. Borbély szerint azok a megnyilvánulások, amelyek az orvosi egyetem magyar tagozatának létrehozása kapcsán elhangzottak, bizonyítják, hogy időnként egyesek megpróbálják 1990 fekete márciusának a hangulatát visszahozni.
Az ünnepélysorozat egyik legérdekesebb mozzanata az a diákvetélkedő volt, melynek során a benevezők a Kilyén László színművész megszemélyesítette Bernádyval és a tanácsosa szerepét eljátszó Sebestyén Spielmann Mihály történésszel folytathattak párbeszédet. Szintén a gyerekeknek szólt az a fotópályázat is, melynek alkalmával a résztvevőknek a város Bernády nevéhez fűződő emlékeit kellett lencsevégre kapniuk. Munkájukból kiállítás nyílt a múlt század eleji polgármesterről elnevezett közművelődési házban.
MAGYARORSZÁG
Eldőlt - Gyurcsányék kiléptek az MSZP-ből
Népszava, 2011. október 22.
Demokratikus Koalíció néven új, nyugatos, polgári balközép párt megalakítását jelentette be Gyurcsány Ferenc szombaton Budapesten
Zászlót bontott a Demokratikus Koalíció pártja - ezt ma Gyurcsány Ferenc jelentette be a Fáy utcai sportcsarnokban. A volt miniszterelnök az egyes számú tagkönyvet hatalmas ünneplés közepette Vitányi Ivánnak adta át. Kiderült, hogy az új szervezetet a néhány hónapja bejegyzett Demokratikus Pártból hozzák létre úgy, hogy megváltoztatják annak nevét és alapszabályát.
Gyurcsány Ferenc azt hangoztatta, hogy mert Magyarországon a pártok bejegyzésének a legfőbb felelőse Polt Péter, és ő nem bízik a legfőbb ügyészben, ezért választották a pártalakításnak ezt a formáját.
Azt is bejelentette, hogy a Demokratikus Koalíciónak lesz parlamenti frakciója, ez ma megalakul Molnár Csaba vezetésével. Azt hangoztatta, hogy nem kérnek beleegyezést a házelnöktől, de arra számítanak, hogy "alávaló, gazember packázással" megpróbálják mindezt megakadályozni.
Pénteken 10 szocialista képviselő nyilatkozott arról, hogy Gyurcsánnyal tart az új pártba és kilép az MSZP képviselőcsoportjából. "Nagyon sok barátunk van és marad az MSZP-ben" - mondta még a bejelentés előtt a volt miniszterelnök. Hozzátette: amíg ennek a pártnak a tagja - néhány perc múlva véget ér - joggal és okkal bírálta a szocialistákat, de miután nem akar ártani a maradóknak, most utoljára mond véleményt.
Azt hangoztatta, hogy ha bírálják őket az MSZP-ből, akkor nem fognak válaszolni. Véleménye szerint kudarcot vallottak az MSZP átalakításával, ezért akarnak új igazságos, nyugatos balközép pártot létrehozni.
Beszédében az exkormányfő nyilvánvalóvá tette, hogy adott esetben nem ő fog kormányprogramot hirdetni, de nem is ez a fontos, hanem hogy a DK a demokratákkal együtt le tudja győzni az Orbán-kormányt. Azt, hogy ki lesz az új párt elnöke, Gyurcsány nem mondta el, értesüléseink szerint két hét múlva tartanak közgyűlést és akkor kiderül, hogy ki kerül a legfőbb posztra. Úgy tudjuk, sokan azt szeretnék ha kollektív vezetése lenne az új pártnak.
Információink szerint nem csak párton kívüliek és országgyűlési képviselők léptek be a Demokratikus Koalícióba, hanem több önkormányzati képviselő is megtette ugyanezt. Helyi szinten azt tervezik, hogy mindenütt a szocialistákkal közösen, DK-MSZP frakcióként működnek tovább, miután sok helyen egy fő kiválásával megszűnne a szocialista frakció.
Jelenleg a belépési nyilatkozatokat töltik a tagok. A Fáy utcában ünneplő Demokratikus Koalíció rendezvényén nagyon sok korábbi MSZP frakció-tag is megjelent, de ott volt mások mellett Eörsi Mátyás és Geberle Erzsébet volt országgyűlési képviselők, Debreczeni József közíró, Kerék-Bárczi Szabolcs az MDF volt szóvivője, valamint Somló Tamás is.
A volt kormányfővel tart Molnár Csaba és Vitányi Iván, ők a DK alelnökei, Varju László, a platform igazgatója, Baracskai József és Vadai Ágnes a DK elnökségi tagjai, Kolber István korábbi tárca nélküli miniszter, illetve Szűcs Erika volt munkaügyi miniszter és Ficsor Ádám. A 10. átlépő Oláh Lajos szocialista képviselő lesz.
Gyurcsány Ferenc elmondta: a céljaik közé tartozik majd felébreszteni a társadalmat abból a "torz álomból", hogy a közösségi és egyéni jólét a kormány akaratán múlik, olyan államot akarnak, ahol mindenki tisztában van azzal, hogy felelős önmagáért és hazájáért. Elmondta, megítélésük szerint az oktatás az az ágazat, amelyre költségvetési kiadáscsökkentés esetén is többet kell költeni.
Gréczy Zsolt arról tájékoztatta a Népszavát, hogy a Fáy utcai stadionban valamivel több mint 3000 ember gyűlt össze.
KMAT-ülés az autonómiáról
Új Magyar Szó, 2011. október 24.
Az RMDSZ három szintű autonómia koncepciójáról tájékoztatta a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) résztvevőit Kovács Péter szövetségi főtitkár. A testület Schmitt Pál magyar köztársasági elnök meghívására a hétvégén a budapesti Sándor-palotában ülésezett.
Az RMDSZ három szintű autonómia koncepciójáról tájékoztatta a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) résztvevőit Kovács Péter szövetségi főtitkár. A testület Schmitt Pál magyar köztársasági elnök meghívására a hétvégén a budapesti Sándor-palotában ülésezett.
A tanácskozás elsősorban a KMAT célkitűzéseit, valamint az anyaországgal való együttműködés lehetőségeit kívánta megfogalmazni, ugyanakkor teret biztosított a részt vevő szervezetek képviselői számára, hogy vázolják sajátos, helyi problémáikat, ismertessék autonómia koncepciójukat.
Kovács Péter felszólalása során elsőként ismertette a kisebbségi törvénytervezet elfogadásának helyzetét, amely intézményesíti a romániai magyar közösség számára a kulturális autonómiát. Ezt követően vázolta azt az autonómiaformát, amelyet az interetnikus környezetben élő, de saját településen többséget alkotó magyarok számára akar kivívni a szövetség. A főtitkár tájékoztatójának utolsó pontjaként bemutatta a Székelyföld területi autonómiájának megvalósítási lehetőségeit Romániában.
„Az autonómiatörekvésnek nincs alternatívája, ha együvé akarjuk, hogy tartozzon a nemzet, vagy ha azt a lemorzsolódást, ami az elmúlt évtizedekben a statisztikai adatokban is megjelent részben meg akarjuk állítani vagy menteni ami menthető” – mondta a házigazda Schmitt Pál. Hozzátette: államfőként az a munkája, hogy „puhítsa” a szomszédos országok államfőit, így az elmúlt egy évben minden szomszédos ország elnökével találkozott, és mindenhol elmondta, hogy Magyarország magyarokkal van körülvéve.
Tőkés László KMAT-elnök felvetésére a küldöttek elfogadták azt a hat napirendi pontot, melyet a köztársasági elnök jelenlétében meg is vitattak: így az autonómia kérdését és az azt elősegítő összefogás rendszerének kialakítását, az európai polgári kezdeményezések kérdését, amelyet Schmitt Pál javaslatára a KMAT tagjai - lehetőség szerint - egységesen használnak a magyarság érdekében, a határon túli magyar közösségek sportéletét, a magyar nemzeti örökség kérdését, a nemzeti regisztert, valamint a népszámlálást.
„A felek megállapodtak, hangsúlyozni kívánják, hogy az autonómia nem jár területi követeléssel, hanem elsősorban azt az európai elvet követi, hogy a döntések ott szülessenek, ahol az adott közösség éli mindennapjait” – olvasható a tanácskozásról kiadott közleményben.
INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA
A polgárháború már elkezdődött – INTERJÚ TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS FILOZÓFUSSAL
Magyar Szó, 2011. október 23. – Pressburger Csaba
A kapitalizmus mulandó történeti jelenség, elkezdődött és be fog fejeződni. És bár többször is bizonyította szívósságát, rugalmasságát, belső erőtartalékai mára teljesen kimerültek. Néhány, a megmentésére irányuló kísérletet még végignézhetünk, de végérvényes bukása elkerülhetetlen – véli Tamás Gáspár Miklós filozófus, aki a héten két előadást is tartott Újvidéken, mind a két alkalommal telt ház előtt.
A magát ma marxistának nevező, erdélyi származású gondolkodó baloldalról indulva vált a nyolcvanas évek második felében – ahogy ő fogalmaz – „vonakodó liberálissá”. Aktív részese volt a magyarországi rendszerváltásnak is. Mint mondja, akkor úgy tűnt számára, hogy a kapitalizmus teljesen betölti a horizontot, és azok a szabadságtörekvések, amelyeket a magáénak vallott, megvalósíthatók lesznek ebben a rendszerben. A kilencvenes évek második felében, amikor úgy látta, hogy ezek az elvárások „enyhén szólva nem jöttek be”, búcsút mondott a liberális gondolkodásnak, és bumerángként tért vissza korábban hátrahagyott, radikálisan baloldali eszmerendszeréhez.
– Nem nagyon van már hová fokozni a termelékenységet, a versenyképességet, a mai tőkés gazdaság megtermeli a világ szükségleteinek másfélszeresét, de az elosztási rendszer miatt mégis emberek százmilliói vannak az éhhalál küszöbén, ökológiai katasztrófa fenyeget stb. A kapitalizmust nem elitek szándékai irányítják. Ez egy emberi akarattól független folyamat, fölhalmozási és expanziós dinamikával, amely iránytalanul halad előre és gázol át mindenen. Nem úgy van, ahogy ezt naiv emberek gondolják, hogy az irigység, a kapzsiság és a lelkiismeretlenség játszik szerepet. A kapitalizmus alapvonásai a korlátozatlanság, a szabad, spontán, tudatos beavatkozás elemeit nélkülöző aktusok, melyek összefüggései statisztikai és matematikai jellegűek, ezek fölfogásához pedig elméletre van szükség. Mindenki legnagyobb meglepetésére az ezredforduló után a marxista elméletnek egy elképesztő virágzása következett be. Ez azonban nem hasonlít semmi korábbira, voltak még virágzó korszakai a marxista elméletnek, de mindig volt mögötte mozgalom és politika, a közönsége pedig nem egyszerűen az olvasóközönség volt, hanem egy szervezett és zárt politikai közösség, méghozzá millióké. Ma erről szó sincsen. Most először ez egy színtiszta intellektuális mozgalom, amelynek a középpontjai az egyetemek, nem pedig a nagyüzemek. Ami persze érthető is, hiszen az ipari termelés jelentősége csökken, a tömegeknek a termelőfolyamatban való részvétele szintén csökken, a tulajdon jelentősége csökken, tehát az, ami a kapitalizmust igazából fönntartja, egyre kevesebb ember részvételével történik. A legtöbben egyre passzívabb szerepet játszanak a kapitalizmus teljes architektúrájában, ami egyfelől veszély – a kapitalizmusra nézve mindenképp az –, másfelől lehetőség is egy új világrend megteremtésére.
– Ha nem elitek szándékai irányítják a kapitalizmust, vagyis ha ez nem egy rezsim, amelynek centruma politikai rohammal bevehető, akkor mégis hogyan lehetne „megbuktatni”?
– Valóban, a kapitalizmus nem egy politikai rendszer, ennél sokkal általánosabb és mélyebb: életforma, kultúra stb. Az, hogy a munka szerepe megváltozott, tehát háttérbe szorult, a legdöntőbb változás korunkban. Megszűntek a hagyományos osztályok kulturális és politikai értelemben, ennek folytán megszűntek az osztályalapú politikai szerveződések is. Meg kell nézni, kik azok, akik sztrájkolnak. Tipikusan a közalkalmazottak. Nem a magánüzemek dolgozói, azok szinte egyáltalán nem tiltakoznak. Tehát áttevődik a lehetséges harcok terepe az állam és az állampolgárok szembenállására. Ami teljes mértékben elsiklik afölött, ami a mélyben igazán működik. És ami igazán szemben áll a rendszerrel, az a munka megtagadása, a bérmunka-formával való szembenállás, amely egyre intenzívebb. Ennek mindenféle politikai, mozgalmi és kulturális formái vannak. Egyre kevésbé elismert azoknak az intézményeknek a legitimitása, amelyek megpróbálják szabályozni az embereknek a mindennapi életét. A társadalom réseiben alakulnak ki ellenállási gócok. A polgárháborúnak pedig éppen az az alapvető jellegzetessége, hogy a legitim hatalmat nem ismeri el a többség. Ebben az értelemben a polgárháború már elkezdődött. Államok soha nem voltak ingatagabbak, és egyre inkább pusztán csak erőszakra támaszkodnak, ez pedig általában a bukást megelőző állapot szokott lenni.
A NAGYOBB SZABADSÁGTÓL NEM FÉLNÉK
Mi válthatja fel a kapitalizmust?
– Erre nem tudok válaszolni, és szerintem nem is kell rá válaszolni. Ha válaszolnék, és persze ki tudnék „találni” egy választ, hiszen ez pusztán retorika és invenció kérdése, akkor azt mondanám, hogy én mint teoretikus megalkotok egy utópiát, amely köré szervezek valamilyen mozgalmat, és amelyet rá fogok húzni azokra a realitásokra, amelyeket meg akarok változtatni. No, ez az, amiből elég volt! Csakis a kapitalizmus szenvedő alanyai alakíthatják ki, kísérletezve, rögtönözve ezt az új rendet. Vagy jön a világvége.
– El tudja képzelni, hogy mindazok a vívmányok, amelyeket a liberális demokráciának köszönhetünk, kezdve a szabadságjogoktól a törvény előtti egyenlőségig, meg tudnának maradni más világrend közepette?
– Az emberi jogok addig fontosak, ameddig van állam, amely részben kikényszeríti az emberi jogokat, részben fenyegeti azokat. Egy olyan világban, ahol nincsen a tulajdon szempontjából nézett kirekesztés, diszkrimináció, privilégium, tehát amelyben az állami kényszernek a szükségszerűsége erőteljesen csökken, ott nyilvánvalóan nem állnak a középpontban azok a garanciák, amelyekre szükség volna avégett, hogy megvédjen bennünket önmagától az állam. Egy szabadabb helyzetben erre nem is nagyon lesz lehetősége. Egy olyan helyzetben, ahol a tulajdon nem meghatározó, ahol nem kell attól rettegni, hogy jön a paraszt kaszával, kapával és elveszi a jómódúak kúriáit és udvarházait, ott nem kell föltétlenül fönntartani a hadsereget, a csendőrséget és az ügyészséget. Nem azt hiszem, hogy a posztkapitalista rendszerben kisebb lesz a szabadság, hanem azt, hogy nagyobb lesz. De nyilvánvaló, hogy a zűrzavarnak is megvannak a veszedelmei, amelyekben közvetlenül tudnak megnyilvánulni azok az erkölcsi hibák, amelyekkel valamennyien rendelkezünk. Ez ugye egy örök probléma, amely minden utópista gondolattal szemben fölmerül. Én nem vagyok utópista, én abban hiszek, hogy az emberiség nem tűz maga elé olyan feladatokat, amelyeket nem tud megoldani. Nem hiszem, hogy amennyiben a fejlődés pozitívra fordul, ne volnánk képesek kitalálni olyan intézményes megoldásokat, amelyek saját önzésünkkel, állatiasságunkkal és agressziónkkal szemben ne tudnák megvédeni a többi individuumot. Eddig is kitaláltunk dolgokat, úgyhogy ettől nem félnék. A nagyobb szabadságtól nem félnék. Kétségkívül rettenetes állapotban vagyunk mi, emberek ma, meg vagyunk rontva mindenféle szörnyűséges agressziótól, eldurvulástól, barbárságtól. Mert ha körülnéz az ember, és találkozik háromezer futballhuligánnal, akkor azt mondja, hogy ezeknek az embereknek a kezébe adni saját sorsukat egy kicsit félelmetesen hangzik. Tudom, én is félek tőlük, de én azt hiszem, hogy egy kevésbé egyenlőtlen rendszerben épp úgy nincs szükség futballhuligánokra, mint ahogy nincs szükség csendőrségre.
A KATASZTRÓFA PERCEK ALATT BEKÖVETKEZHET
A Wall Street mozgalomról a keddi előadásában kissé mintha lesajnálóan beszélt volna. Azt mondta, hogy a felvonulók méltánytalanságról, irigységről és önzésről megfogalmazott gondolatai olyanok, amelyekhez hasonlókat öt-hatezer évvel ezelőtt az egyiptomi krónikák is följegyeztek, és amelyek a rabszolgák szájából hangzottak el, amikor a „gonosz intézőkről” beszéltek.
– Inkább csak finom iróniának nevezném mindezt, igazából szeretetre méltóak ezek a gyerekek, én is ott voltam közöttük nemrég.
De mintha ezek a mozgalmak csak azt tudnák, mi ellen tiltakoznak, azt viszont nem fogalmazták meg markánsan, hogy mit szeretnének elérni.
– Ez nem így van. A céljuk egy kizsákmányolás-, eldologiasodás- és elidegenedés-mentes társadalom felépítése. Nem ezzel van probléma. A célok régiek és közösek. Az eszközök hiányoznak hozzájuk. És ha nincsenek meg ezek az eszközök, ha nincs meg az igazi forradalmi közvetítés, tehát az eszköz ahhoz, hogy a bomló kapitalizmust egy képzeletgazdag és pozitív forma váltsa fel, akkor persze lehet ebből fasizmus, lehet belőle barbárság, lehet ökológiai katasztrófa, összeomlás, éhínség, járvány, pestis, világvége, minden. Ez mind a lehetőségek között van. Mert azok az emberek, akik kimennek a Wall Street elé, lehet, hogy egy kicsit naivak, de ez lényegtelen, nem ez a fontos. Hanem az, hogy a jelenlétükkel tanúskodnak arról, hogy baj van, és megvannak azok a célképzetek és ideálok, amelyeket ezzel szembeszegeznek. A tanúságtétel erkölcsi gesztus: elmondtuk, ott voltunk, nem maradtunk cinkosok. Ez nem kevés, de kétségkívül nem arra való, nem is alkalmas arra, hogy új politikai realitásokat hozzon létre. Elképzelések tehát vannak, politikai formák nincsenek, nincs, ami megadná ennek a lázadó léleknek a kollektív testét. Nagyon nehéz, szinte lehetetlen megmondani, hogy a válság milyen formákat ölt. Kétségkívül mindig fönnállt annak a lehetősége, hogy a meglevő rendszert nem forradalmi úton meghaladjuk, hanem bekövetkezik valamilyen katasztrófa, és a civilizáció egyszerűen tönkremegy. A Római Birodalom utáni néhány évszázados visszafejlődés és barbárság világosan mutatja, hogy ez lehetséges. Rossz belegondolni abba, hogy a szegénység, a járványok, esztelen öldöklés, teljes zűrzavar simán kialakulhat. És azt ugye az egykori Jugoszlávia romjain üldögélve nem kell különösebben bizonygatni, hogy ez – történelmi léptékkel mérve – percek alatt bekövetkezhet.
NÉPSZÁMLÁLÁS – ROMÁNIA
Hol számolják az egyetemistákat? (Népszámlálás, 2011)
Háromszék, 2011. október 24.
Nem mindegy, milyen listán veszik nyilvántartásba más városban egyetemistáskodó gyermekünket vagy külföldön tartózkodó rokonainkat.
Megtörténhet, ha a kérdezőbiztos által ajánlott PPI (hosszan távol levő személy) űrlapra kerülnek, és nem érik utol őket jelenlegi lakhelyükön, nem kerülnek semmilyen nyilvántartásba, és nem gyarapítják sem egyik, sem másik város magyar lakosságát, sem Románia népességét. Ajánlás: esetükben is kérjük a P űrlap kitöltését.
Az esettel az első napok tapasztalatai alapján szembesültek, sok családban a PPI űrlapra iktatták az egyetemen tanuló gyermeket, a szabályzat is ezt írja elő, arra alapozva, hogy majd jelenlegi tartózkodási helyükön veszik számba őket. Igen ám, csakhogy minden eddigi tapasztalat azt mutatja, az egyetemistákat megszámolni igen nehéz, "nehezebb, mint egy zsák bolhát" – fejtette ki Székely István, az RMDSZ népszámlálásért felelős főtitkárhelyettese, többnyire az állandó tartózkodási engedély vagy hivatalos albérleti szerződés hiányában kerülik az összeírókat, s bár több ízben felhívták figyelmüket, hogy csak statisztikai adatgyűjtés folyik, senki nem büntetheti meg őket, félő, bizalmatlanság miatt elutasítják a számbavételt.
Éppen ezért azt tanácsolják a családtagoknak, a P űrlapot töltessék ki egyetemista gyermekek esetében, és ugyanezt tegyék azokkal a rokonokkal, akiknek állandó lakhelyük külföldön van, de évente legalább egyszer hazalátogatnak. Nem történik baj akkor sem, ha a diákot is utoléri a számlálóbiztos, az országos összesítés ugyanis kidobja a kétszeres iktatást, és csak a helyes marad a nyilvántartásban, nagyobb a veszélye annak, hogy sehol nem veszik számításba őket. Az RMDSZ adatai szerint 39 000 magyar diák tanul a romániai egyetemeken, ha a szülők a számlálóbiztosra hallgatnak, és PPI űrlapra kerül fel gyermekük, akár 20 000-rel kisebb lehet a magyarság lélekszáma a valósnál.
Tegnap az Országos Statisztikai Intézet is eloszlatott egy félreértést: nem kötelező a személyi szám (CNP) bediktálása, nem büntethető senki azért, ha megtagadja ennek felfedését – közölte az intézet szóvivője.
Új Magyar Szó, 2011. október 24.
Mintegy 5,5 millió lakos adatait összesítették és 2,2 millió háztartásba jutottak el tegnapig a számlálóbiztosok, ám az eddigi jelek szerint rendkívül pontatlanul dolgoznak. Az RMDSZ helyi szervezeteihez folyamatosan érkeztek a visszaélésekről szóló hírek.
Folyamatosan érkeztek a visszaélésekről szóló hírek a népszámlálás első napjai alatt az RMDSZ helyi szervezeteihez, amelyek továbbították a kifogásokat a népszámlálási központokhoz. Négy nap alatt az ország lakosságának 16 százalékát vették nyilvántartásba, ám a visszaélések számát tekintve, jelentős lehet a hibaarány.
Megtévesztő magyar állampolgárság
Marosvásárhelyen több esetben az okozott gondot, hogy a válaszadó a nemzetiségre vonatkozó kérdésre azt válaszolta: magyar állampolgár. „Tájékozatlanság miatt mondhatták azt a helyi magyarok, hogy nem kettős, csupán magyar állampolgárok” – nyilatkozta Brassai Zsombor, a városi RMDSZ-szervezet elnöke.
A politikustól megtudtuk: több esetben a hat évnél fiatalabb gyerekek nemzetiségét nem vezették be az adatlapra a biztosok, és olyan eset is volt, amikor a nemzetiség megnevezését nem, csupán az arra vonatkozó kódot írták fel az adatrögzítők. „Ez azért lehet veszélyes, mert a feldolgozáskor megtörténhet, hogy a hiányosan kitöltött íveket nem veszik figyelembe a statisztikai hivatal munkatársai” – emlékeztetett Brassai Zsombor.
Láthatatlan toll, többszöri felszólítás
Kolozs megyében a hét végén öt bejelentés érkezett az RMDSZ helyi szervezetéhez – tudtuk meg Máté András Levente megyei elnökétől. A panaszok többsége arra vonatkozik, hogy a kérdezőbiztos „fakultatívnak” tekinti a nemzetiségre vonatkozó kérdéseket, ezért azokat vagy nem teszi fel, vagy nem veszi figyelembe a beérkező válaszokat.
Több kolozsvári magyar válaszadó arra panaszkodott, hogy könnyen törölhető írószerrel, halvány tollal vagy golyóstollal vezették fel az adatait. „Az ilyen jellegű panaszokat sajnos nem tudjuk ellenőrizni” – mutatott rá Máté András Levente.
Marthy Mátyás, a Brassó megyei RMDSZ ügyvezető elnöke elmondta, hogy egy helyi népszámlálási biztos egy magyar családnál a nemzetiségre, anyanyelvre és felekezeti hovatartozásra vonatkozó kérdéseket „opcionális” kérdésként tette fel, azzal a megjegyzéssel, hogy ezekre nem kötelező válaszolni. A válaszadó jelezte, hogy nyilatkozni szeretne ezekről a kérdésekről, amit a népszámlálási biztos szintén csak többszöri felszólításra vett tudomásul. A Brassó megyei RMDSZ az esettel kapcsolatban panaszt tett a városi és megyei népszámlálási bizottságnál.
Sepsiszentgyörgyön egy kérdezőbiztos nem volt hajlandó bevezetni azoknak a személyeknek az adatait, akik nem tartózkodtak otthon, és itt is előfordult, hogy a háztartásban élő kiskorú gyerek nemzetiségét nem rögzítették. A panaszosok az RMDSZ által működtetett zöld számon jelezték a szabályszegéseket. A szövetség megyei szervezete felszólította a Kovászna Megyei Statisztikai Hivatalt a szabálytalanság korrekciójára, a hivatal pedig a kérésnek megfelelően eljárt az ügyben.
Antal Árpád polgármester arra hívta fel a Sepsiszentgyörgyön élők figyelmét, hogy a katolikus hívek jelezzék: a római katolikus és nem a görög katolikus egyházhoz tartoznak. A politikus szerint a még meg nem keresztelt gyerekek esetében is lehet nyilatkozni a vallási hovatartozásról, ha a család már eldöntötte, melyik egyházhoz tartozik majd a kiskorú.
Temesvárról Ferencz András olvasónk jelezte, hogy a Buziási úton azért nem vettek nyilvántartásba két magyar lakost, mert külföldön tartózkodnak, családtagjaik adatközlését pedig nem fogadták el a kérdezőbiztosok.
Illegális tollvonás
Bukaresti olvasónk arra panaszkodott, hogy a nemzetiségi hovatartozását rögzítő rubrikába először azt írta be a kérdezőbiztos, hogy az adatközlő román, majd nyomatékos kérésére golyóstollal áthúzta a rosszul kitöltött mezőt, és a korábbi bejegyzést átjavította magyarra.
„A kérdőívek javítása tilos, de ez sajnos csak későn jutott eszembe, amikor már a biztos elment. Ilyen alapon bármelyik adatlap meghamisítható” – emlékeztetett a panaszos. Ugyancsak Bukarestből jelezték, hogy a számlálóbiztos nem kérdezett rá a nemzetiségi hovatartozásra, az erre vonatkozó adatokat pedig csak az adatközlő többszöri kérésére rögzítette.
Kovács: be kell jelenteni!
„Az utóbbi napokban beigazolódott, hogy ha az emberek időben jelzik a tájékozatlanságból vagy rosszindulatból elkövetett rendellenességeket, a szövetség munkatársai el tudnak járni a probléma kezelésének érdekében” – nyilatkozta Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára.
Az RMDSZ közleményben hívta fel a figyelmet arra, hogy a népszámlálási biztosnak minden esetben fel kell tennie a nemzetiségre, anyanyelvre és felekezeti hovatartozásra vonatkozó kérdést, az erre adott választ pedig jól láthatóan, tollal vagy golyóstollal kell felvezetni az űrlapra. A közleményben arra kérik az erdélyi magyarokat, hogy minden rendellenességet jelezzenek az RMDSZ helyi szervezeténél, vagy a szövetség által működtetett 0800-802009 ingyenesen hívható zöld számon.
A hét végén egyébként befejezte kampányát az érdekvédelmi szervezet népszámlálási karavánja, amely két hét alatt több mint száz településre látogatott el. A szervezők abban bíznak, hogy az elmúlt napokban kiosztott szórólapok, tájékoztató anyagok is hozzájárulnak ahhoz, hogy a szórványvidéken élő magyarok a megfelelő információk birtokában válaszoljanak a számlálóbiztosok kérdéseire.
Nem kötelező a személyi szám
A személyi számot nem kötelező bediktálni a kérdezőbiztosoknak, az adat kiszolgáltatásának megtagadása miatt pedig nem rónak ki büntetést – nyilatkozta a hétvégén Vladimir Alexandrescu, az Országos Statisztikai Hivatal szóvivője. Georgică Severin szociáldemokrata képviselő vetette fel a hét végén, hogy a személyi számok rögzítése lehetőséget nyújt a választási csalások előkészítésére, erre a vádra reagált a statisztikai intézet a szóvivő állásfoglalásával.
Alexandrescu az adatrögzítés menetével kapcsolatban elmondta, hogy a lakosság többsége együttműködik a kérdezőbiztosokkal, bár gyakori, hogy a kérdezőbiztos az előzetes egyeztetések ellenére sem találja otthon az adatközlőket. „Ebben az esetben annyiszor kell visszatérni az érintett háztartáshoz, ameddig az adatszolgáltatás meg nem történik” – emlékeztetett a szóvivő, aki hozzátette, az információk visszatartása miatt még nem bírságoltak meg senkit.
Elvileg 4500 lejig büntethető az, aki nem nyilatkozik a számlálóbiztos által feltett kérdésekre, Vladimir Alexandrescu szerint azonban ez a lehetőség csupán „elrettentésként” szolgál, és csak a „legvégső esetben” bírságolnak.
Becslés: húszmillió alá csökkent a lakosság
Húszmillió alá csökkenhet Románia lakossága, becslések szerint hárommillió román állampolgár távozott külföldre az elmúlt tíz évben – jelentette ki Remus Anghel román szociológus.
A Kolozsváron működő Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa az MTI-nek kifejtette: a külföldön élő román vendégmunkások pontos száma nem ismert, hiszen sem Romániában, sem a különböző célországokban nem létezik pontos statisztikai kimutatás róluk. Más források szerint a külföldre települt romániaiak száma a négymilliót is meghaladja, a távozók 7 százaléka pedig magyar nemzetiségű.
Folyamatosan jelzik a visszaéléseket az RMDSZ zöld vonalán
Transindex, 2011. október 24.
A hétvége folyamán is működtetett telefonos ügyelet során elsősorban az etno-kulturális adatokkal kapcsolatos visszaéléseket jeleztek az RMDSZ-nél – nyilatkozta Kolozsváron Kovács Péter. A főtitkár szerint a szövetség munkatársainak az időben jelzett problémákat sikerült orvosolniuk, hiszen a panasztevőknek minden esetben igazuk volt.
A legtöbb jelzés Kolozs, Bihar, Szatmár, Maros és Bákó megyéből érkezett, a leggyakoribb probléma, hogy a számlálóbiztos nem kérdez rá az etnikumra, az anyanyelvre és a felekezeti hovatartozásra. „Az erre vonatkozó kérdésekre valóban nem kötelező válaszolni, de a számlálóbiztosnak ezeket kötelező módon fel kell tennie” – hangsúlyozta Kovács, majd hozzáfűzte: a romániai magyar nemzetközösség szempontjából éppen ezek az adatok a meghatározók, fontos, hogy minden magyar ember ragaszkodjon ahhoz, hogy ezeket is rögzítsék. Az is előfordult, hogy a nemzetiségnél automatikusan a románt regisztrálták, ami egyértelmű visszaélés, hiszen nem érvényesül a válaszadó szabad akarata.
Kolozsváron egy kérdezőbiztos radírozható golyóstollal írta be az adatokat, amit a kérdezett azonnal jelzett. László Attila, az RMDSZ alpolgármestere bekérette a szóban forgó kérdezőbiztos által kitöltött űrlapokat, annak érdekében, hogy ellenőrizze, nem történt-e visszaélés. „Ismételten felhívjuk mindenki figyelmét arra, hogy a számlálóbiztosoknál külön a népszámlálásra legyártott golyóstoll található, ezzel kötelesek beírni adatainkat. Amennyiben azt tapasztalják, hogy a számlálóbiztos más írószert használ, biztosítsunk számára mi golyóstollat” – hangsúlyozta Kovács Péter.
Egy másik gyakran felmerülő probléma, hogy a biztosok nem hajlandók regisztrálni az időszakosan külföldön élő, kettős állampolgársággal rendelkező családtagok adatait. Ez szabálytalan, nem felel meg a kormány által elfogadott népszámlálási metodológiának.
A zöld vonalon többször jelezték, hogy a számlálóbiztos ceruzát használt, ami az adatok utólagos módosításához vezethet.
Kovács Péter nyilatkozatában minden magyar ember segítségét kérte: „Amennyiben értesítjük a családtagokat, szomszédokat, barátokat, munkatársakat, hogy a magyar közösség számára melyek a kényes pontok, mire kell odafigyelni, akkor meg tudjuk akadályozni a tájékozatlanságból vagy rosszindulatból elkövetett visszaéléseket. A minden magyar számít nem csak egy politikai szlogen, ez egy valóság kell, hogy legyen mindannyiunk számára. Az RMDSZ segít, de csak akkor tud beavatkozni, ha tudomása van a gondokról, ezért arra kérünk mindenkit, hogy jelezzék a rendellenességeket az RMDSZ megyei szervezeteinél vagy az ingyenesen hívható 0800802009-es telefonszámon – mondta a politikus. (hírszerk.)
A bazi nagy népszámlálási csalás
Manna.ro, 2011. október 24. – Szigeti L. Péter
Még csak az ország negyedét számolták meg, de már most látszik, hogy az egész fene nagy, uniós szabvány szerinti számlálósdi szart sem ér, legalább ilyen pontos adatokat eredményezne, ha a statisztikai hivatal feje egy izmosabb vasárnapi ebéd után jó nagyot csapna a hasára.
Az egész cirkusz azzal kezdődött, hogy a számlálóbiztosok zöme a cenzus előtt megszökött. Vagy azért, mert rájöttek, hogy az elmúlt hónapokban előre kialkudott bér (50 lej, egy ebéd, egy csomag cigi meg a kávé ára) tulajdonképpen rohadt kevés ahhoz képest, hogy az ember szügyig járja a lábát, és kanosszát jár szómenéses nyugdíjasoktól a harapós kutyáig.
De az is lehet, hogy arra rágtak be a tanárok – jellemzően népszámlálóbiztos-fajta – hogy vakációt ígértek nekik a meló idejére, és végül nem kaptak szünidőt. Akármilyen találékony is a hazai fusizós pedagógus, egyezzünk meg, két helyen egyszerre nem tud lenni.
Még akkor sem, ha ez a napi ötven lepedő nekik tulajdonképpen kurva jól jön. Egyre biztosabbnak látszik azonban, hogy a biztosok idejében rájöttek: az idei népszámlálás akkora bukta, hogy nem lehet jól csinálni,
kár égetni vele magunkat.
A cirkusz folytatódott azzal, hogy a biztosok nincsenek tisztában a kérdésekkel és az adatrögzítés szabályaival. Ha pedig tisztában vannak, akkor nem tartják be azokat. Nem rögzítik a nemzetiségi adatokat, nem is kérdeznek rá azokra, ha rákérdeznek, akkor nem vezetik be az adatlapra, vagy kijavítják, áthúzzák, hamisítják az íveket.
A megkérdezettek meg csak állnak, és néznek mint a moziban, nem tudják mi ilyenkor a teendő. Vagy tudják, de unják a panaszkodást. Vagy, ami még rosszabb, maguk is növelik a káoszt, például akkor, amikor a könnyített magyar állampolgárok csak magyar állampolgárnak mondják magukat. Akkor meg mit tetszik keresni a romániai népszámláláson hálló? Fogyasztjuk itten az erdélyi magyarságot!
Statisztikai kannibalizmus!
Összeesküvés elmélet már most is temérdek van arról, hogy ki és hol rontotta el. A magyar pártok szerint a románok, akik etnikai számháborút folytatnak azért, hogy megváltoztassák az arányokat. Így majd még kevesebb kétnyelvű utcatáblát kell kitenni, kevesebb lesz a fejalapú támogatás, és jobban meghúzhatják magukat a csökött magyar közösség csökött magyar pártjai is.
Az ellenzék szerint a nagyobbik kormánypárt kamuzik, és a népszámlálás ürügyén mutyiban már most a jövő évi választásokra számolgatja a szavazóit.
A kormány egyelőre nem mond semmit, és ebből arra tudunk következtetni, hogy a nagy összeesküvés elméletek hamisak, legfennebb kis összeesküvések rondítanak bele a nagy káoszba.
A valóság azonban az, hogy ebben az országban semmi, de semmi ami szervezettséget igényel, ami szabályok mentén működik, és számszerűsíthető, nem működik. A népszámlálás nem nekünk való, ez a roppantul kínos,
nem eu-komform igazság.
Ettől még lehet, hogy a túlbuzgó erdélyi román biztosok közül jó néhány egy tollvonással iktatja ki a magyar embereket az adatbázisból. Az is meglehet, hogy ugyanígy, néhány sepsiszentgyörgyi, csíki – politikai korrektségből el nem kényeztetett – roma az adatlap kitöltéséig megbecsült magyar kisebbséggé lép elő, a magyar kérdezőbiztos „nagylelkűségének és előrelátásának” köszönhetően.
Én azt sem tartom megátalkodottan elrugaszkodott elképzelésnek, hogy a PD-L kicsit körmére néz most gyorsan a választóbázisának.
Mindezek azonban csak helyi partizánakciók. Ahhoz, hogy legyen egy országos, mindenkit érintő, átfogó stratégia, ahhoz az elkövetők túl hülyék. Ahhoz túlságosan fegyelmezetten, összehangoltan kellene eljárni,
a csalás is munkát és hozzáértést igényel.
Úgyhogy a tíz napos felhajtástól senki se várjon semmit. Nem fogjuk megtudni, hogy hányan élnek Romániában, hogy hány magyar és cigány lakik itt. Hogy mekkorák a háztartások, és milyen feltételek mellett élnek az emberek. Talán sejtéseink lesznek majd. Statisztikailag ellenőrzött sejtéseink.
És ha már ilyen nagyot buktunk az adatkezelés és rögzítés terén, akkor gyorsan gondolkodjunk el, vajon mi igaz abból, amit eddig a román gazdaságról, lakosság nyilvántartásról, adópolitikáról tudtunk.
Saccperkábé nem sok, attól tartok.
|
