|
ERDÉLY
Arany János helyett Dacia?
Krónika, 2011. október 31. – Nagy Orsolya
A Dacia nevet veheti föl Nagyszalonta önállósult román iskolája, ha az oktatásügyi minisztérium jóváhagyja az iskolaszék döntését. A hajdúváros magyarságának jelentős része azonban felháborítónak tartja, hogy az 1909-ben a település neves szülötte, Temesvár akkori főépítésze, Székely László tervei alapján megépült impozáns épület – amely mostanáig az Arany János Főgimnáziumnak adott otthont, és bejáratánál a költőóriás mellszobra áll – hamarosan az egykori római provincia elnevezését viselje a homlokzatán. Lapunk megtudta: az RMDSZ megpróbálja megakadályozni a vitatott névadást.
Lecserélik. Más felirat válthatja Arany János nevét az iskola homlokzatán
A nagyszalontai Arany János Főgimnázium a szeptemberben kezdődött tanévtől vált ketté: egy román, illetve egy színmagyar iskola jött létre a mind ez idáig vegyes tannyelvű tanintézet osztályaiból.
A hajdúvárosi magyarok közül sokaknak már az sem tetszett, hogy a több mint száz éves Vasút utcai épület a bukaresti tanügyminisztérium által jóváhagyott alkunak megfelelően a román iskoláé maradt, a város legnagyobb szülöttének nevét megtartó önálló magyar iskola pedig csak több különböző épületben kaphatott helyet. Török László polgármester a Krónikának elmondta: a felosztást azért fogadta el a magyar iskola vezetősége, mert a magyar diákok eleve túl kevesen lettek volna ahhoz, hogy belakják a főgimnáziumot.
Másfelől az is kezdettől fontos volt, hogy a magyar oktatás egyik helyszíne a helyi református egyházközség által visszakapott gimnázium épülete legyen, ahol annak idején maga Arany János is tanult és tanított. Mindemellett az RMDSZ-es elöljáró azt mondja, megérti a szalontaiak felháborodását, hiszen számára is egyértelmű, hogy a román iskola vezetősége nem véletlenül döntött épp a Dacia, és nem valamelyik irodalmi vagy egyéb személyiség neve mellett. Annál is inkább, mivel a tanári kar választhatta volna névadóként például Teodor Neş román pedagógust, a bihari nevelés és kultúra jelentős személyiségét, aki a múlt század elején éppen az Arany János Főgimnázium jogelődjében tanult – magyarul. Vagy a javaslatok között szereplő Mihály román királyét, esetleg a ma is élő exuralkodó apjáét, II. Károlyét, akinek nevét a múlt század harmincas éveiben viselte a tanintézet.
Ugyanakkor a frissen eldöntött átkeresztelés azért is visszás az ősi schola történetének ismeretében, mivel a főgimnázium nevét és képzési profilját – főleg a kommunizmus éveiben – tizennégyszer változtatták meg.
Török Lászlótól megtudtuk, az RMDSZ általa vezetett nagyszalontai szervezete nem hagyja annyiban a dolgot, hiszen a névadás mindaddig nem végleges, amíg a minisztérium nem hagyja jóvá a határozatot, a szövetség pedig politikai úton próbál nyomást gyakorolni, hogy olyan döntés szülessen a főgimnázium új neve kapcsán, amely kevésbé érinti érzékenyen a magyar közösséget. „Üzenetjelleggel bír a román iskola vezetőségének döntése: azt jelzik felénk, hogy ez itt román föld” – fogalmazott lapunknak az elöljáró. Török egyébként úgy gondolja, a probléma még mindig a trianoni döntés következménye, és valójában a magyar közösségnek is jobb lesz, ha inkább a magyar iskolát fejleszti és a magyar gyerekeket próbálja itthon tartani, mint hogy „a múlton sajnálkozzék”.
Ezúttal Nyárádszeredában provokálják a magyarokat
Székelyhon.ro, 2011. október 30. –
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
Provokatív célú akció történt a héten Nyárádszeredában: ismeretlen személyek piros-sárga-kék zászlót jelképező öntapadós fóliákat helyeztek el Nyárádszereda és Székelytompa helységnévtábláin. Szerdán még a települések bejáratainál láthatók voltak a jelképek, csütörtökre azonban eltűntek.
Ez nem az első „zászlóragasztós” akció a környéken, ugyanis tavaly ugyancsak ismeretlen személyek hasonlóan cselekedtek. Csakhogy akkor más „színű” fóliák jelentek meg: a székely jelképek a Székelyföld és Marosszék feliratokkal. Míg egyes településeken ma is ott vannak ezek a „művek”, Nyárádszeredában akkor sem maradt sokáig a táblán: valakik csakhamar lekaparták.
Az ügy kapcsán megkérdeztük Tóth Sándor nyárádszeredai alpolgármestert, aki elmondta: szerinte az eset provokáció, de nem volt tartós, mert ahogyan felragasztották egyesek, ugyanúgy eltűntették mások a jelképeket. Az elöljáró leszögezte: mindenkinek joga van használni a nemzeti identitását kifejező jelképeket, de ennek nem a helységnévtáblákon kell megtörténnie. A tavalyi és a napokban történt esetek mindenikét nacionalista megnyilvánulásoknak tekinti, és elítéli az alpolgármester.
Mint arról portálunkon már beszámoltunk, a nyárádszeredai ortodox lelkész az államfőhöz intézett levelében a nyáron arról panaszkodott, hogy a vidéken mindenütt székely jelképeket lehet látni. Nos, ahol nem volt székely címer, oda valakik a napokban román zászlót ragasztottak. Nem valószínűsíthető, hogy a levél és a mostani incidens között összefüggés lenne, de egyértelmű, hogy valakiket nagyon ingerel az, hogy Nyárádszeredában és környékén a magyar lakosság van többségben.
Könnyű nyári olvasmány a politikáról
Szatmár.ro, 2011. október 30.
Egy volt romániai magyar politikus könnyű nyári olvasmányt akart alkotni a politikáról és a hatalomról, de főhőse írás közben önálló életet kezdett élni, így a történet a hatalomgyakorlás mai valóságának kíméletlen tükrévé vált.
A jogász végzettségű Székely Ervin parlamenti képviselő és egészségügyi államtitkár volt éveken keresztül Romániában, később az újságírás terepére vonult vissza. A feljelentés című kötetet - amely a nagyváradi Könyvmester kiadó gondozásában szombaton látott napvilágot - a napokban bemutatják a közönségnek is.
"Úgy jártam ezzel a könyvvel, mint a viccbéli Iván, aki a varrógépgyárból darabonként lopja ki az alkatrészeket, hogy felesége számára varrógépet rakjon össze. Lebukása után azzal védekezik a kihallgató tiszt előtt: három éven keresztül nem sikerült a varrógépet összeraknia, mert valahányszor próbálkozott, mindig kalasnyikov lett belőle. Én is így jártam: könnyű nyári olvasmányt akartam komponálni, de az 'alkatrészek' komor, fenyegető, sőt szörnyűséges fegyverré álltak össze" - mondta a szerző az MTI-nek.
A könyv egy képzeletbeli ember, Kacor Benedek életútját viszi végig, bemutatva, miként válik az ügyeskedést a megélhetés érdekében elsajátító egyszerű mérnök köztársasági elnökké, olyan politikussá, aki kétszáz oldalon keresztül minden csatát megnyer, de végül elveszíti a háborút, mert túlnyeri magát, sőt, a nagy manipulálás során saját eszén is túljár.
Az olvasó "tévedhetetlenül" felismerni vél konkrét politikusokat, bár a szerző kínosan ügyelt arra, hogy képzeletbeli neveket adjon a hősöknek, és Kacor Benedek sok mindenkire emlékeztessen, de senkivel ne legyen egy az egyben azonosítható. A szóban forgó országnak is fantázianevet adott: Tranzícia.
Az olvasó rádöbben, hogy mindaz, amit eddig csak sejteni vélt a politikai boszorkánykonyhákon folyó méregkeverésből, igaz lehet. Hiszen olyan ember írta meg, aki egykor belülről látta a csalárd műveleteket.
Ami a főhőst illeti, Kacor Benedek nem akart eleve csaló és korrupt lenni, az elején családja megélhetését próbálta csupán biztosítani. De a rendszerváltás után akaratlanul is bekerült egy olyan körforgásba, melynek lendületében később rájött, milyen tehetséges is ő a zsarolásban, a szövetségesek elárulásában, az ellenségek barátok összeugrasztásában, és milyen sok pénzt lehet keresni, milyen nagy hatalomra lehet szert tenni, ha az ember elnyomja lelkiismeretének zavaró hangjait.
Ha netán a főhőst a bűntudat mégis orvul megtámadja néhány pillanatra, ha netán a családtagok iránti szeretet mégis vissza-visszarántaná őt az emberi jóérzés világába, az önműködő mechanizmusok még időben "kijózanítják" őt. A főhős nem tud kiszállni ebből a "mókuskerékből", akkor sem, amikor már önnön hatalma túlnő saját lehetőségein, leszűkítve korábban végtelenül tágasnak tűnt mozgásterét. Végül mégis önmagát jelenti fel, a könyv egy önfeljelentő politikus monológja.
Az olvasó úgy érezheti, hogy korunk kelet-európai machiavellista kézikönyvét tartja a kezében, amikor ilyesmit olvas benne: "Az ideológiai elvhűség, bizonyos morális megfontolások komoly korlátai a hatékony politizálásnak, ugyanakkor nem nélkülözhetők a politikai PR szempontjából. Következésképp a retorikai gyakorlatok igazi célja az, hogy legitimálja és motiválja az érdekelvűen és gátlástalanul meghozott politikai döntéseket". Székely Ervin a saját maga alkotta történetéből azt a következtetést vonja le: a politikai rendszereket úgy alkották meg, hogy a hatalom konszolidációja és a demokrácia szintje fordítottan arányos
Nagyváradi könyvmaraton harmadszor
MTI, 2011. október 31.
Harmadik alkalommal rendezik meg a Nagyváradi Könyvmaratont a Szigligeti Színházban november 4-én és 5-én.
Frissen megjelent magyarországi és romániai magyar, elsősorban nagyváradi kötetek és szerzőik mellett a nagyváradi közönség megismerkedhet a magyarországi Spanyolnátha művészeti folyóirattal és a lap munkatársaival, például Vass Tibor főszerkesztővel.
A Várad kulturális folyóirat legújabb különszámát pedig Szűcs László főszerkesztő mutatja be a kétnapos rendezvényen, amelyet a kulturális folyóirat mellett az Europrint Kft és a Riport Kiadó szervez - olvasható az Aradon megjelenő Irodalmi Jelen című folyóirat honlapján.
A meghívott szerzők között szerepel Markó Béla is. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) volt elnöke két verseskötetéről, a Visszabontásról és a Miénk itt a térről beszélget majd pénteken.
A III. Nagyváradi Könyvmaraton főtámogatója a Szigligeti Színház, amely egyben a rendezvény helyszíne is.
|
Borboly Csaba székestől távolíttatta el a tanácsülésről az MPP önkormányzati képviselőjét
MTI, 2011. október 30.
Székestől vitette ki a teremből Árus Zsoltot, a Magyar Polgári Párt (MPP) önkormányzati képviselőjét Borboly Csaba Hargita megyei tánácselnök (RMDSZ) a tanácsülés rendkívüli ülésén; az MPP a hétvégén bocsánatkérést követelt a megyei vezetőtől.
Borboly Csaba tanácselnök egy szavazás kapcsán szóváltásba keveredett pénteken az MPP színeit képviselő önkormányzati tanácsossal. A testület arról készült szavazni, hogy a megye 80 ezer lejjel támogassa a balánbányai óvodát, így az törleszteni tudná a gázszolgáltató számláit és újra indíthatnák az épület fűtését. Az MPP-frakció is jelezte, hogy támogatja a határozattervezetet, de a beszámolók szerint Árus Zsolt kifogásolta, hogy a megyei vezetés korábban nem segített az árvíz sújtotta Kápolnásfalunak a helyreállítási munkálatok kifizetésében.
Az erdely.ma hírportál szerint a szóváltás során az MPP-s képviselő száján kiszaladt az a mondat: "Legyen már vége egyszer a hazudozásnak". Arra a kérdésre, hogy kit tart hazugnak, Árus Zsolt az RMDSZ-t és Borboly Csabát nevezte meg.
A tanácselnök ezután a testület belső rendszabályára hivatkozva Árus Zsoltot kiküldte a teremből. Ő azonban nem akart távozni, a felszólítás után is részt vett a szavazásban. Ezért Borboly utasítására a biztonsági szolgálat emberei székestől vitték ki a teremből Árus Zsoltot, mivel az felállni sem volt hajlandó. Az eljárás ellen tiltakozva az MPP-frakció többi tagja is kivonult az ülésről, így az RMDSZ-es képviselők maguk szavazták meg a balánbányai óvoda támogatását.
A korántsem szokványos kihurcoltatási jelenetet a Realitatea hírtelevízió is bemutatta rövid felvételen. Az esetet a hétvégén egyre többen kommentálták, így Borboly Csaba maga is magyarázatot próbált adni blogbejegyzésében. Leszögezte: a megyei tanács nem kocsmai asztaltársaság, hanem jogalkotó, döntéshozó testület, amelynek szigorú szabályai vannak. "E szabályokat ülésről ülésre megszegte Árus Zsolt, és azt láttam, hogy ebbe kezd mindenki belenyugodni" – fogalmaz a tanácselnök, aki szerint a törvényes előírások lehetővé teszik, hogy a testületi ülések vezetője intézkedjen "az ülés rendje, méltósága fenntartása érdekében". Borboly szerint az MPP-tanácsos "a megszokott és jól bevált stílusában szét akarja verni a tanácsülést".
A Krónika internetes oldalán beszámolt arról, hogy a Magyar Polgári Párt bocsánatkérésre szólította fel Borbolyt. A párt megyei önkormányzati frakciója nevében Kovács Árpád András által szombaton kiadott közlemény szerint "polgári demokráciában a választott képviselők alapvető joga, hogy közügyekben véleményt mondjanak, s hogy egyes kérdésekben legjobb tudásuk szerint, szabad akaratukban semmi által nem korlátozva szavazzanak". Ugyanakkor a választók akaratából a testületbe került képviselőknek joguk és kötelességük részt venni a tanács ülésein, és senkinek sem áll jogában a képviselőt tevékenységében korlátozni, mindezt pedig egy választott megyei elnöknek tudnia kell és tiszteletben kell tartania – olvasható a közleményben.
Az MPP szerint "a letűntnek hitt kommunista rendszer párttitkári kivagyiságának, a középkori hűbérúri arroganciának nincs keresnivalója a mai világban”. A párt azt várja a megyei tanács elnökétől, hogy "haladéktalanul és nyilvánosan kövesse meg" Árus Zsoltot, és szorgalmazza, hogy az igazságszolgáltatás is foglaljon állást az ügyben.
A Krónika emlékeztet: a harminc tagú Hargita Megyei Tanácsban 19 RMDSZ-es, 9 MPP-s és két szociáldemokrata (PSD) megyei képviselő ül.
|
KONZULTÁLNAK A CIVILEKKEL – A politikusok a szakemberek véleményére kíváncsiak
Transindex, 2011. október 31.
Elindult az RMDSZ Civil konzultáció-sorozata. A szövetség meghallgatta a szociális kérdésekkel foglalkozó szakemberek álláspontját és tapasztalatait.
Minél szélesebb körben szeretné bevonni a törvényhozási folyamatba az erdélyi magyar közösségekben és közösségekért tevékenykedő civil szervezeteket az RMDSZ, ezért Erdélyi Magyar Civil Konzultáció címmel egy konzultációs folyamatot indított útjára, ennek első felvonását ma Kolozsváron szervezték meg.
Hamarosan a szenátus elé kerül a szociális kerettörvény-tervezet, - amely jelenleg a parlamenti szakbizottságok engedélyeztetési procedúrája alatt áll - így a mai konzultációt is szociális témában tartották. A tanácskozást Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára nyitotta meg. Elmondta, nemegyszer történik meg, hogy a parlamentben úgy fogadnak el egy törvénytervezetet, hogy annak hatásait a törvényhozók nem tudják felmérni. „Szükség van a szakemberekkel történő konzultációra, mert csak így kerülhető el, hogy a törvények ellentmondjanak a hétköznapi alkalmazásnak” – mondta.
Kerekes Károly képviselő, az alsóház Munkaügyi és szociális védelmi bizottságának titkára a szociális kerettörvényről beszélt. Elmondta, nagyon sok minden a jelenlegi formában marad, azonban bizonyos mértékben módosítják a jelenlegi rendelkezéseket. Kerekes elmondta, a kerettörvény kidolgozását költségvetési okok
tették halaszthatatlanná, egyre gyakrabban elhangzik, hogy törölni kellene az alkotmányból a Románia szociális államként történő meghatározását.
A kerettörvény például azt az elvet fogja tartalmazni, hogy a társadalmi beilleszkedés és a szociális gondok megoldása elsősorban az egyénre, illetve annak családjára kellene háruljon, ez csak másodsorban lehet az állam felelőssége. A képviselő elmondta, a szociális ellátásra vonatkozó kerettörvény egy informatikai hálózat kiépítéséről is rendelkezik, amely minden, szociális ellátásban részesülő, fogyatékkal élő személyt nyilvántart majd, és a szociális juttatások kérelmezési formáját is egységesen fogja szabályozni.
A kerettörvény megváltoztatja ugyanakkor a szociális szolgáltatás kifejezést, ehelyett a szociális kedvezmény fogalmat használja. Meghatározza, melyek azok az állami intézmények, amelyek a szociális ellátással foglalkoznak. "Természetesen az egyik a munkaügyi, szociális és családügyi minisztérium, de létrejön a fogyatékosságot felmérő országos intézet is" - mondta Kerekes. Kifejtette, ennek létrehozására azért van szükség, mert rengeteg visszaélés történik ezen a téren: a statisztikák szerint EU-szerte Romániában tartják nyilván a legtöbb fogyatékost. Továbbá a szociális felügyelőség is jelentős szerepet kap. "A kerettörvényben várhatóan
maximalizálják a juttatások összértékét azoknak a családoknak az esetében, amelyek egyszerre több juttatásban is részesülnek, hiszen nem az a cél, hogy a passzivitásra szoktassák az embereket, hanem arra, hogy próbáljanak meg beilleszkedni a társadalomba" - mondta a képviselő. Beszámolt arról is, hogy a szociális kedvezmények pénzbeli megállapításakor egy új indikátort, azaz viszonyítási mutatót használnának a munkanélküli segély megállapításakor, emellett a társadalmi beilleszkedéshez szükséges minimális jövedelem törvénye is szerepelni fog a kerettörvényben.
Sógor Csaba, az RMDSZ EP-képviselője arról tartott előadást, hogy milyen jelentősége lehet az EU 2020-as stratégiájának a romániai szociális rendszer fejlesztése szempontjából. Elmondta, a szociális védőrendszer hatékonyabban működik azokban az országokban, ahol a mindenkori kormány állandó párbeszédet tart fenn a civil szférával. „Azoknak az országoknak van problémája, akik Romániához vagy Görögországhoz hasonlón nem a civil szférára, hanem a hadseregre, a titkosszolgálatra és a rendőrségre alapozva akarták felépíteni a társadalmat” – vélte az EP-képviselő.
Előadását az európai jó gyakorlatok eltanulásának fontosságára hegyezte ki. „ Az Unió arról szól, hogy ebben a 27 tanulós osztályban ne a bukdácsolóhoz hasonlítsuk magunkat, hanem az éltanulótól próbáljunk példát venni” – mondta. Példaként többek között Finnországot említette. Az északi állam arra kényszerítette a munkaadót, hogy ő fizesse az idő előtt betegnyugdíjba vonuló alkalmazottja havi juttatását, így elérte azt, hogy a munkaadó nagyobb figyelmet szentelt az alkalmazottja egészségére. Sógor hangsúlyozta, szükség van a civil szféra megerősödésére és összefogására: például Franciaországban, a gyermekvédelmi szervezetek összefogása eredményeként a kormány visszavonta egy, a gyerekvédelmi hálóra kedvezőtlenül ható elképzelését. „80 millió szegény ember él az unióban, 80 millió fogyatékos, majdnem 15 millió bevándorló, 50 millió kisebbségi, és a sor folytatódik: lassan kiderül, hogy boldog, egészséges, elégedett őslakos nem is létezik Európában. Azért jók a 2020-as stratégia és az ehhez hasonló tervek, mert ezek nélkül az országok ugyanúgy hanyagolnák a problémák kezelését, mint a diák, akit nem fenyeget vizsga, a tanulást. Elmondta, az EU a stratégiája három dologra koncentrál: a munkahelyek teremtésére, a fenntartható zöld energiaforrások kifejlesztésére és egy befogadó társadalom kialakítására, ezeket a célokat pedig úgy kell elérni, hogy közben gondoskodni kell a fogyatékosokról, a szegényekről.
Farkas András a PONT Csoport részéről az Európai Szociális Alap általi finanszírozások tanulságairól és a kihívásokról beszélt. A 2007-2013 időszakra vonatkozó támogatások lehívására Bukarest nem volt felkészülve: a koncepcióhiányt az egyetlen elérhető információforrástól, Magyarországtól való tanulással sem lehetett enyhíteni. Farkas elmondta, a román modell többnyire követi a magyarországit, de nem sikerült eleget tanulni tőlük. Senki – sem az önkormányzati, sem a vállalkozói, sem pedig a civil szektor sem volt felkészülve, meg kellett tanulni legalább középtávú stratégiákban gondolkodni.
Elmondta, 2014 és 2020 között összesen 30 milliárd euró áll majd rendelkezésre, ez azt jelenti, hogy az államtól származó összegen vagy a projektgazda hozzájárulásán kívül napi 9,15 millió eurót kell majd elkölteni. A három fő irány az eszközfejlesztés, a humán fejlesztés és a vidékfejlesztés. A települések integráltabb gondolkodásra lesznek kényszerítve – itt helyük lesz a civil szereplőknek is, akik partnerségek révén dolgozhatnak együtt az önkormányzatokkal a helyi koncepciók kialakításában.
Ludescher László, a gyulafehérvári Caritas igazgatója elmondta, az állami szociális ellátórendszer még mindig a pénzügyi juttatásokra fektet nagyobb hangsúlyt. Szerinte hiányzik egy integrált és koherens foglakoztatási és szociális szolgáltatói rendszer. Nehezményezte, hogy a civil szférához tartozó akkreditált szociális szolgáltatók költségeit nem állja teljes mértékben az állam, az állami szociális szolgáltató költségeivel ellentétben, noha a civil szféra hatékonyabban, jobb eredményekkel képes ellátni a feladatot, emellett a helyi közösségekhez is közelebb áll. Elmondta, állami monopólium van a szociális szolgáltatások terén, ez pedig nem vezet a szektor fejlődéséhez. "Versenyhelyzetre lenne szükség, ez a minőséget is javítaná" - véli. Szerinte egy másik probléma, hogy az állam nem fordít megfelelő figyelmet a prevencióra, a különböző veszélyeztetett csoportokba tartozó személyek intézményben való gondozására pedig a prevenció költségeinek az 5-6-szorosát költi. Néhány javaslatot is vázolt a problémák egy részének a felszámolására: elmondta, a közfinanszírozásnak az ellátottakat kell követnie, nem pedig a szolgáltatás típusa szerint kellene járnia. A Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság esetében nem szerencsés az az eljárás, hogy miközben a szolgáltató szerepét tölti be, a civil szervezetek finanszírozásáról is gondoskodik, továbbá ellenőriz és monitorizál. "Jó hatással lenne a közintézmények működésére a szociális szolgáltatások kiszerződtetése is" - mondta.
Ludescher szerint lehetővé kellene tenni továbbá az, hogy a gondozónak – aki általában egy családtag – lehetősége legyen bizonyos beteggondozási tanfolyamokon való díjmentes részvételre.
A konzultáció első találkozója az együttműködési keretek véglegesítésével zárult, valamint sor került a szociális ellátási törvény módosítására megfogalmazott elképzelések első összegzésére is. A résztvevők megállapodtak abban, hogy elsősorban a kormány és a parlament napirendjén szereplő törvénytervezetek kapcsán fognak konzultálni, de a szövetség beépíti a törvényjavaslatokba mindazokat a pozitív példákat, modelleket, amelyeket a szervezetek saját gyakorlatuk eredményeként mutatnak be.
A kerekasztal résztvevői megállapodtak abban is, hogy a szövetség főtitkársága szerepet vállal a civil szervezetek és az önkormányzatok közötti kapcsolat kiépítésében megyei vagy kisrégiós „civil vásárok” megszervezése révén.
Marosvásárhely: két MPP-jelölt Vass Levente ellen
Krónika, 2011. október 31. – Szucher Ervin
Smaranda Enache és Benedek Imre közül jelöli a múlt heti egyeztetések után marosvásárhelyi polgármesterjelöltjét a Magyar Polgári Párt (MPP). László György megyei elnök bejelentése azok után következik, hogy a polgári alakulatnak nem sikerült egyezségre jutnia az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal (EMNT) és az RMDSZ-szel.
„Hiába állapodtunk meg márciusban az EMNT-vel, hogy egy pártfüggetlen személyiségben gondolkodunk, ez nem jött össze, mert időközben ők egy RMDSZ-es katonát javasoltak. Ha azt hitték, hogy jobb híján az MPP felsorakozik Vass Levente mögé, nagyot tévedtek” – nyilatkozta László György. Szerinte a másik két magyar politikai alakulat elsősorban ott tévedett, hogy előbb a jelöltet nevezte meg, holott az összefogás programját kellett volna kidolgozni, és arra „szabni” azt az embert, akit Dorin Florea jelenlegi polgármester ellenében kívánnak indítani. A jelenlegi koalíció és jelöltje, László szerint, vereségre ítéltetett. Ezzel szemben az MPP egy polgári szövetséget szeretne létrehozni, amelyben a magyar pártok mellett helyet kapnának a történelmi egyházak és civil szervezetek is.
A polgáriak a közös előválasztások gondolatát sem vetették el, noha a megyei elnök szerint ez bizonyos veszélyt is rejt magában. Kérdésünkre, hogy az esetleges előválasztásokon vagy belső megmérettetésen elszenvedett vereség esetén Smaranda Enache vagy Benedek Imre hajlandó lenne-e visszalépni, László György igennel válaszolt. Hozzátette, ezt már mindkettőjükkel tisztázták. Ugyanakkor megjegyezte, a jövőben nemcsak a polgármesteri székért, hanem Maros megye tanácselnöki tisztségéért, illetve a parlamenti funkciókért is versenybe kell szállni. „Nem kell elsietnünk a dolgokat, előbb fórumokat szeretnénk szervezni, minél több ember véleményét kikérni, és azután dönteni, ki legyen a jelölt” – fejtette ki László György.
Mint ismeretes, az MPP tavasszal még Bölöni László labdarúgóedző közös jelölését támogatta, ám mivel az időközben Görögországba szerződött tréner válaszra sem méltatta az alakulatot, a polgáriak más, szintén pártfüggetlen személyiségben kezdtek gondolkodni. Bíró Zsolt, a Székely Nemzeti Tanács marosszéki elnökének neve is szóba került, de a rádiós kikötötte: csak abban az esetben érdekli a jelölés, ha mindhárom magyar párt támogatja. Ugyanezt mondta el korábban Vass Levente is, az RMDSZ és az EMNT javasoltja is.
Lezárhatják a váradi püspöki palotát
Krónika, 2011. október 31. – Nagy Orsolya
Nem hosszabbították meg a Körösvidéki Múzeumnak a nagyváradi Római Katolikus Püspöki Palota egy részére kötött bérleti szerződést, a múzeumot kezelő Bihar Megyei Tanács plénuma ugyanis pénteken nem fogadta el az erről szóló tanácsi határozatot. A döntés tulajdonképpen azt jelenti, hogy mostantól a művelődési intézmény illegálisan foglalja el a palota termeit, hiszen bérleti szerződése nem érvényes.
Mint ismeretes, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség 2005-ben kapta vissza az államosított palotát, amelyben akkor már évtizedek óta működött a Körösvidéki Múzeum. A püspökség már akkor kijelentette, hogy fokozatosan szeretne beköltözni és teljesen belakni a lenyűgöző méretű palotát, a múzeumnak pedig hoszszas huzavona után talált is egy megfelelő épületet a megyei önkormányzat: az egykori Magyar Királyi Hadapródiskolát. A szintén hatalmas épület azonban teljes felújításra szorult, s bár a munkálatok egy ideig megfelelően haladtak, most patthelyzetbe került a múzeum, a megyei tanácsban kialakult politikai konfliktusok miatt a tatarozás egy ideje leállt, így az intézménynek nincs hová költöznie.
Böcskei László nagyváradi római katolikus püspök is tisztában van vele, hogy a döntések politikai indíttatásúak voltak, ám lassanként ő is kezdi elveszíteni a türelmét, ami a múzeum költözését illeti. Az egyházi elöljáró a Krónikának azt mondta, a tanács elé tárt mostani szerződés már az ötödik, közösen elfogadott verzió volt. Elmesélte: 2005-ben kötötték meg az első bérleti szerződést, 2008-ban két évre meghosszabbították, majd 2010-ben újabb egy évre. A bérleti díj felemelése pedig – havi hatezer euróról 15 ezerre – már korábban is benne volt a pakliban, valójában már 2008-ban sort kellett volna keríteni rá, de ez sem akkor, sem tavaly nem történt meg.
Böcskei azt mondja, reméli, hogy a testület hamarosan revideálja a döntést, de ha ez november 15-éig nem történik meg, durvább eszközökhöz folyamodik a püspökség: akár azt is megakadályozhatja, hogy a múzeum dolgozói belépjenek az épületbe. Feltételeiken csak akkor hajlandók módosítani, ha a múzeum újabb termeket bocsát a püspökség rendelkezésére – jelenleg a palota 8000 négyzetméteres területéből 5000-et foglalnak el. Nemcsak a műtárgyak állnak még mindig dobozokban a termekben, hanem irodák is működnek, és időről időre – a püspökség engedélyével – rendezvényeket is tartanak. A püspök bízik benne, hogy a múzeum elfogadja a szerződést, hiszen, mint mondja, új székhely híján más lehetősége nemigen van az intézménynek.
MAGYARORSZÁG
Közös kormányülés-stop: Martonyi-válasz Szabónak
Új Magyar Szó, 2011. október 31.
Martonyi János magyar külügyminiszter a hétvégén válaszolt Szabó Vilmos szocialista képviselő írásban föltett kérdésére, amely a közös magyar–román kormányülések elmaradását firtatja. Az üggyel a közelmúltban lapunk is foglalkozott. Levelében Martonyi leszögezi, az első közös kormányülést 2005-ben, míg a legutóbbit 2008 októberében tartották.
„Feltételezem, hogy kétoldalú kapcsolataink akkori helyzete indokolta ilyen, első sorban szimbolikus jelentőséget hordozó, széles körű kormányülések megszervezését, és megfelelő keretnek bizonyult a napirenden szereplő ügyek lezárásához” – írja a miniszter.
„Más kérdés, hogy milyen valódi hozzáadott értéket képviselt egy-egy ilyen teljes körben megtartott ülés” – teszi hozzá Martonyi. A miniszter egyebek mellett emlékeztet az első félévben a soros uniós elnökség előkészületi munkálataira, valamint az ebből adódóan Magyarországra hárult feladatokra. Egyúttal reményét fejezi ki, hogy a jövő év első felében sor kerülhet a két ország államfőjének találkozójára is.
„A mostani magyar kormány nem mondott le hasonló jellegű találkozók megtartásáról. Alapvető célunk, hogy a korábban elsősorban szimbolikus jelentőséget hordozó, és indokolatlanul széles körben megtartott kormányülések a jövőben pragmatikus, projekt- és eredményorientált jelleget öltsenek. Nyitottak vagyunk a román féllel való egyeztetések megkezdésére annak érdekében, hogy meghatározzuk azon témaköröket, amelyek egy ilyen ülésen érdemben felvethetők, és megállapítsuk, hogy a jelenlegi helyzetben milyen hozzáadott értéke lehetne egy ilyen nagyszabású, de költséges rendezvénynek” – zárul a magyar külügyminiszter válasza.
KÁRPÁT-MEDENCE
Rehabilitálási törvény: kompromisszum született
MTI, 2011. október 31.
Kompromisszumos megoldást sikerült találni a szerb rehabilitálási törvény ügyében: az nem foglalkozik majd a második világháború történéseivel, de azokat, akikről bebizonyosodik, hogy háborús bűnöket követtek el, kizárják a vagyon-visszaszármaztatásra jogosultak köréből.
Ezt Szlobodan Homen, a szerb igazságügyi minisztérium államtitkára hangsúlyozta pénteki nyilatkozatában, hozzáfűzve: a háborús bűnösök nemcsak az elkobzott vagyonukat nem kaphatják vissza, hanem az államosított vagyonukat sem. Az eddigi szerb törvények szerint az elkobzott vagyon visszaadását a rehabilitálási törvény szabályozta, az államosított vagyonét pedig a viszsza-származtatási és kárpótlási (restitúciós) törvény. Homen kifejtette, hogy a kérdés kompromisszumos megoldásával valamennyi szerb párt és a nemzeti kisebbségek pártjai is egyetértettek.
INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA
VÁLASZÚT ELŐTT – A barikád „másik” oldalán. 1956 és az RKP magyar káderei
Transindex, 2011. október 31. – Novák Csaba Zoltán
Hogyan reagáltak a romániai magyar aktivisták, akik a kommunista párt szolgálatában álltak? Mit jelentett számukra, miért volt csapdahelyzet esetükben a magyar forradalom?
Az 1956-os magyar forradalom erős hatással volt a határon túli magyar közösségekre is. A forradalom emlékezete általában egysíkúan mutatja be 1956 kihatásait, utórezgéseit, a letartóztatásokra, az egyéni és kollektív szenvedésekre helyezve a hangsúlyt. De hogyan reagáltak azok a romániai magyar aktivisták, akik a kommunista párt szolgálatában álltak? Mit jelentett számukra 1956? Miért volt csapdahelyzet az ő esetükben a magyar forradalom? Mit tettek az egykori Magyar Autonóm Tartomány magyar káderei?
A magyarok jelenléte az RKP soraiban jól kimutatható már a két világháború közötti illegalista korszaktól kezdődően. Ebben a korszakban a Székelyföldről, vagy más, magyarok által lakott területekről is kerültek ki vezető aktivisták, akik idővel jelentős szerephez jutottak az RKP legfelső vezetésében. Pl. Köblös Elek, Fóris István, akik főtitkárai is voltak a pártnak.
A második világháború utáni első időszakban, az ötvenes évek közepéig még kimutatható egy masszív magyar jelenlét az RKP soraiban mind a tagságban, mind a nómenklatúrában. Ez esetben a párt második vonalában, a megyei, majd később rajoni illetve tartományi szinteken tevékenykedő magyar származású káderekre gondolunk. A magyar származású káderek a legfontosabb szerephez elsősorban az 1952-ben létrehozott, a történelmi Székelyföldet magába foglaló Magyar Autonóm Tartományban (MAT) jutottak. A 77%-ban magyar többségű közigazgatási egységben viszonylag nagyszámú magyar káder tevékenykedett.
A káderek mellett fontos megemlíteni a MAT-ban tevékenykedő értelmiségieket (írókat, újságírókat stb.) is, akik általában nem tevékenykedtek ún. káderi minőségben, viszont többségük a központi hatalommal együttműködve hozta létre és működtette a nemzetiségi irodalmat és a „totalitárius nyilvánosság” fórumait. Tevékenységüket, akárcsak a káderekét, kettős, ambivalens diskurzus jellemezte. Egyszerre voltak rajongói, működtetői és haszonélvezői egy őket integrálni és megbecsülni igyekvő rendszernek, ugyanakkor nemzetiségi mivoltuk miatt sohasem válhattak szerves részévé a hatalomnak és a román nemzetépítésnek. E kettősségből fakadó dilemma 1956 kapcsán is felmerült.
A helyi politikai elit az 1956-os események során egyfajta válaszút elé került,
vállalja a rendszer által rájuk bízott feladatok végrehajtását vagy enged a magyarországiak iránt érzett etnikai jellegű szolidaritásnak. A káderek többsége az előbbit választotta és kevés kivétellel jól kezelték a forradalom helyi hatásait. A Párt utasításai alapján, meglehetősen nehéz körülmények között, biztosították a nyugalmat a MAT-ban, annak a ténynek a tudatában, hogy az erdélyi magyarság egy jelentős többsége, ha burkoltan is, de ellenérzéseket fog táplálni irántuk.
„Csupor (Lajos-MAT első titkár) azt mondta, hogy menjenek fel a Somos-tetőre, mert azt hallották, lesz ott valami diákgyűlés. Menjenek, nézzenek szét. Mondom, jó... Csupor ideadta az autóját a sofőrjével, Pötörkével, idős pasas volt. Beültünk, azt mondta Csupor, ő is jön. Beültünk, elmentünk, ahol most van a Ceasescunak a háza. Akkor erdő volt még ott. Megállt a sofőr, hogy addig és nem tovább hajlandó menni. Kiszállunk, én mentem Bugyival (Pál- a MAT Néptanácsának első titkára), Csupor Bránissal, ketten kétfelé. Na elmegyünk, s a sofőr is kiszállt s elment a kerítés mellé: Elbújt, nem mert az autóban maradni. Félt. Mi zsebrevágott kézzel be az erdőbe, kétfelé. Aztán jöttünk, találkoztunk. Sehol senki. Aztán leesett nekünk is a 25 banis, hogy gyorsan húzzunk el, amíg tényleg nem lesz itt valaki, meg nem vernek”- emlékezett Vargancsik Lajos egykori aktivista.
A párt – döntően magyar nemzetiségűekből álló – helyi apparátusa a visszaemlékezők ábrázolása szerint pánikhangulatban és egyfajta hadiállapotban élte át ezt az időszakot. A Tartományi Bizottság gazdasági osztályának vezetője, Kuti Elek szerint a KB-kiküldött Fazekas János Marosvásárhelyre érkezése október 25-én már egybeesett a rendőri ellenőrzés fokozásával. „Az ‘56-os eseményeket ott éltem a pártnál. Jött Fazekas, lent aludtak a székházban, az én szobámban, mert féltek. Érdekes figura volt az is, senki sem tudta, hogy végül is hogy van s mint van Magyarországon. Aztán kaptunk egy üzenetet, fogalmam sincs, kitől, miért, azt mondta, hogy Kuti s Branis ne féljenek, nem lesz semmi bajuk, nem akasztják fel őket.”
A budapesti események követésével és értelmezésével külön csoport foglalkozott: „Nem mi hallgattuk a rádiót, hanem volt egy ún. Sinteza szekció, Csiszér Lajos, egy bányász volt ott és egy kicsi román, vagy hárman, ők hallgatták a rádiót” - mesélte az egyik aktivista.
A káderek elsődleges feladata a helyzet azonnali orvoslása volt,
amely néhány kapkodó jellegű adminisztratív lépésben nyilvánult meg. A magyarországi eseményekre a leginkább érzékenyen reagáló diákságot kellett lecsitítani. „Kiadták a parancsot, hogy el kell menni a kantinba, bentlakásba, mindent rendbe kell tenni, wc-t rendbe rakni, villanykörtéket tenni. Látta volna valaki ezeket, az ilyeneket, mint Bodor, két WC-ülőkével hogy futott fel a diákbentlakásba, szóval úgy meg volt bolondulva mindenki, azt sem tudták, mit csináljanak.”
A forradalom kitörését követő első néhány napot a káderek egy jelentős része az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, illetve a pártszékházban töltötte. „... Mi be voltunk mobilizálva a pártszékházba, behívtak a székházba egy reggel s haza sem engedtek. Otthon azt sem tudták, mi van. Otthon hallgatták a rádiót, hallották, mi van, sírtak, mi lesz velünk [...] franc, nem lett semmi, aludtunk a földön. Enni adtak a kantinban. Hozattak egy csomó puskát a kaszárnyából, hogy vigyázzunk a főnökökre, ha valami lesz” - emlékezett Kuti Elek. A következő és a legfontosabb feladat
a munkásság és a lakosság kedélyének lecsillapítása volt. Ennek érdekében a Marosvásárhelyre érkezett Fazekas János irányítása alatt egy nagyon erős propaganda-hadjárat vette kezdetét, amelyben a káderekre kulcsfontosságú szerep hárult.
Első lépésként a pártvezetés azt szerette volna elérni, hogy a tartományban tevékenykedő írók egyfajta iránymutató lépésként ítéljék el a magyarországi eseményeket, mint ellenforradalmat. Ennek érdekében november első napjaiban a Tartományi Bizottság rendkívüli ülést hívott össze az értelmiséggel: újságírókkal, irodalmárokkal, folyóirat-szerkesztőkkel, színházi emberekkel. A Fazekas által támogatott és elnökölt találkozó célja az volt, hogy mindnyájukkal aláírasson egy levelet, amely a KB-t szolidaritásukról és hűségükről biztosította.
Kuti Elek így emlékszik vissza az ülés hangulatára: „Volt egy gyűlés az értelmiségiekkel, írókkal, ott volt mindenki, Hajdú Győző, Papp Feri, Sütő András, Kovács György [...] Gyomrozták őket kegyetlenül, hogy helyezkedjenek álláspontra. Nagy viták, veszekedések voltak ott. Egyszer be kellett menjek, be kellett vigyek valamit a gyűlésterembe, ahol ezek szónokoltak s kiabáltak s veszekedtek, kiabáltak, győzködték egymást, hogy forradalom vagy ellenforradalom.”
Valter Istvánra még komolyabb feladat hárult. „Nekem kellett meggyőznöm Sütőt, hogy írja alá, hogy ez ellenforradalom. Mondtam neki, hogy né, nincs más lehetőség, nem lehet másként csinálni, írja alá.” A magyar forradalmat elítélő nyilatkozat végül a Lelkiismeretünk parancsszava címen látott napvilágot.
Október második és november első felében a párt káderei sorra látogatták a tartomány gyárait, üzemeit, ahol megpróbálták meggyőzni az embereket arról, hogy Magyarországon lényegében ellenforradalom zajlik. Közben szinte futószalagon születtek a különböző nyilatkozatok, a magyar „ellenforradalmat” elítélő nyílt levelek.
Barót település káderei 1956. november 30-án tartott rendkívüli ülésszak alkalmával, a magyarországi eseményekkel kapcsolatban az alábbi nyilatkozatot tették: „Nagy megrendüléssel, de ugyanakkor felháborodással figyeltük a magyarországi ellenforradalmi bandák gaztetteit. Mindnyájunk előtt világos, hogy a nemzetközi reakció által támogatott belső reakció a dolgozó nép által a népi hatalom éveiben elért vívmányokra tört. Minden cselekedetük arra irányult, hogy visszaállítsák [sic] a kapitalista rendszert, amelynek évei alatt a magyar munkások dolgozó-parasztok és néphez hű értelmiségiek annyit szenvedtek. Mély gyűlölettel gondolunk és felemeljük tiltakozó szavunkat az ellenforradalmi banditák gyilkos cselekedetei ellen, akik képesek voltak arra, hogy becsületes munkásokat dolgozó parasztokat ártatlan nőket, és gyermekeket gyilkoltak meg.”
Amint az a fenti adatokból is kiderült, a kádereink 1956-ban aktív szerepet játszottak az események romániai, erdélyi vonatkozásaiban. A káderek többsége 1956 október és november között a párt központi vezetősége utasítására aktívan részt vett a magyar többségű területeken a magyarországi események esetleges radikális kihatásainak megakadályozásában. Szerepüket maga a magyar pártvezetés is elismerte, amikor 1958-ban Kádár János vezetésével Romániába látogatott.
Az 1956-os eseményekhez fűződő párthű magatartásukat több tényezővel magyarázták,
amelyek között jelen van a párthűség, a kényszerpályás helyzet és nem utolsósorban az akkori állapotok, lehetőségek reális felmérése. A fiatal aktivista Vécsei így emlékszik vissza a MAT-ba küldött tejhatalmú megbízott utasításaira: „Fazekas mondta, általában higgadt volt, vigyázz Vécsei, mert ezek a fiatalok, forrófejű fiatalok. Valamit csinálnak, akkor letörölik ezt az egyetemet. Úgy nyisd ki a szemedet. Ez volt az útravaló.”
Amint az több életútbeszélgetésből is kiderült, nagyon sok vezető magyar káder gondolta úgy, hogy a magyarországi eseményekkel való értelmetlen szimpátia hosszú távon az ötvenes években elért kisebbségi jogok fokozottabb elsorvasztását vonhatja maga után. Magos Lajos a következőképpen érvelt a Simó Géza bútorgyár munkásai előtt: „Munkások, gondoljátok csak meg, mi lenne velünk, romániai magyarokkal, ha itt is újraélednének a reakciós történelmi pártok? Újból hozzákezdenének a nemzetiségi uszításhoz.”
Mások a hatalom által gyakorolt erőteljes nyomással magyarázzák akkori semleges vagy rendszerhű magatartásukat. „Mi pártújság voltunk és minket nagyon sakkban tartottak. A szerkesztőségben már kialakultak a klikkek, a csoportok, akik szimpatizáltak a magyar eseményekkel... Nem létezett olyan személy, aki ki mert volna állni nyíltan a forradalom mellett. Olyan nem volt lehetséges. Esetleg szimpatizánsa volt.”
|
|
|
A szerzőről
|
|
Novák Csaba Zoltán 1975-ben születetett Nyárádszeredában. Középiskolai tanulmányait a székelyudvarhelyi Benedek Eelek Tanítóképzőben végezte. 2002-ben történelem szakos oklevelet szerzett, majd 2002-2003 között mesteri képzésen vett részt a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen. 2011-ben doktori címet szerzett a Román Akadémia Nicolae Iorga Történettudományi Intézetében, Bukarestben. Jelenleg a Román Akadémia Gheorghe Şincai Társadalomtudományi Kutatóintézet munkatársa Marosvásárhelyen. Kutatási területe: nemzetiségpolitika Romániában a 20. sz. második felében, román-magyar kapcsolatok, Kelet-Európa története, baloldaliság, rendszerváltás 1989.
|
|
Ciános – Rosszul jelölik ki a célt: nem is a ciánt akarják betiltani, hanem a konkurenciát
Új Magyar Szó, 2011. október 31. – Székely Ervin
Úgy is mondhatnám, hogy Janez Potocnik, az EU környezetvédelmi biztosa hazavágta Tőkés Lászlót, az EP alelnökét, aki „a megelőzőleg teljességgel előreláthatatlan csernobili atom-, tiszai cián- és kolontári vörösiszap-szerencsétlenségek elrettentő példájával érvelt a ciánalapú bányászat európai szintű betiltása mellett, másfelől a japán atomerőmű-katasztrófa nyomán született németországi atomerőmű-tilalom példájának követését ajánlotta az Európai Bizottság számára”.
Úgy is mondhatnám, hogy Janez Potocnik, az EU környezetvédelmi biztosa hazavágta Tőkés Lászlót, az EP alelnökét, aki „a megelőzőleg teljességgel előreláthatatlan csernobili atom-, tiszai cián- és kolontári vörösiszap-szerencsétlenségek elrettentő példájával érvelt a ciánalapú bányászat európai szintű betiltása mellett, másfelől a japán atomerőmű-katasztrófa nyomán született németországi atomerőmű-tilalom példájának követését ajánlotta az Európai Bizottság számára”.
A biztos szerint a kérdést nem Brüsszelben, hanem Romániában kell megoldani. Az EU nem tehet mást, mint azt, hogy számon kéri a környezetvédelmi szabványok betartását, de a ciánalapú bányászati technológiák betiltásáról az egyes tagországoknak saját hatáskörben van illetékességük dönteni. Nos, ezért igazán kár volt fellármázni a biztos urat, egy magára valamit is adó EP-alelnök ennyit igazán tudhatna a közösségi szabályozásról – mondhatnám akkor, ha negatív megközelítésben kezelném a fenti sajtóhírt.
Pozitív megközelítésben ez a tudósítás úgy értelmezendő, hogy Janez Potoènik, európai biztos készséggel részesítette jogsegély-szolgálatban Tőkés László EP alelnököt a tekintetben, hogy a romániai ciánalapú bányászat esetleges betiltásának az elrendelése mely közigazgatási szint illetékességébe tartozik. Ez nagy segítség lehetett a jogi kérdésekben tájékozatlan politikusnak, hiszen Romániában a döntéshozatal egy jó ideje egyetlen emberre redukálódott, Tőkésnek tehát nem kellett volna sokáig keresnie, hogy megtalálja azt a kancelláriát, ahol a verespataki aranybánya tervének végleges leállítását követelő petícióját benyújthatja.
Nem találta meg. Megtalálta viszont a nemzeti együttműködés rendszerét, amelyik a hír hallatára mozgásba lendült, már majdnem a potoèniki útmutatás mentén. A Fidesz EP delegációja levelet intézett Kelemen Hunorhoz, az RMDSZ elnökéhez, amelyben azt kéri, hogy kormányzati és politikai befolyását latba vetve tegyen meg mindent a projekt megakadályozásáért.
Persze ilyen válságos időkben az is eszébe jut az embernek, hogy a Fidesz – a magyar emberek pénzére jobban ügyelve – megtakaríthatta volna a postaköltséget, ha a levelet személyesen adta volna át az elmúlt héten Brüsszelben Markó Bélának, amikor az RMDSZ volt elnöke megtartotta ott a Nemzeti identitások az egyesült Európában című előadását. Erről az eseményről azonban a nemzeti együttműködés rendszerének delegációja távol maradt. Kár pedig, mert Markó egészen biztosan fogékony lett volna a kezdeményezésre, sőt, talán még ki is egészítette volna a petíciót azzal, hogy tilalom alá essék a magyarországi befektetők politikai ciánszennyezése is Romániában.
Úgy látszik azonban, hogy mint a rendszerek általában, a nemzeti együttműködés sem tökéletes. Helyesen értelmezte ugyan, hogy egyetlen személytől függ Romániában a bányaprojekt leállítása, csak épp az egyént nem találta meg. Pedig vele – ha megtalálja – biztos, hogy könnyebben szót értene, mint akár Kelemen Hunorral, akár Markó Bélával, hiszen Orbán Viktor az ő megválasztására buzdította a székelyeket, amit azok jelentős számban meg is tettek. Sőt, Tőkés Lászlónak még közbenjárókra sem lenne szüksége ahhoz, hogy az Egyedül Illetékessel közölje kérését, miután azt nyilatkozta róla, hogy: Traian Băsescu államfő mégiscsak az egyik legjobb román politikus, egyetlen „gumicsonttal” el tudta érni, hogy mind a kormánypárt, mind az ellenzék úgy táncol, ahogy ő fütyül.
Az embernek olyan érzése támad, hogy a nemzeti politika nagyágyúi nem azért trafálnak feszt mellé, mert suták, hanem mert rosszul jelölik ki a célt: nem is a ciánt akarják betiltani, hanem a konkurenciát. Fontosabbak az európai biztosi meghallgatások, nyílt levelek és burkolt vádaskodások, mint a konkrét lépések a hazai törvények koreográfiája szerint. De egyetlen bányaellenes tüntetésnek nagyobb hitele és több hozadéka lenne, mint a sajtóbeli üzengetéseknek.
Az Egyedül Illetékes pedig csak vár irodájában, hátha egyszer vele is szóba állnak a ciántechnológia betiltását szorgalmazó purifikátorok...
NÉPSZÁMLÁLÁS – ROMÁNIA
Új Magyar Szó, 2011. október 31.
Hegy alatt abrakolnak a népszámlálásért felelős hazai hivatalosságok: miután a múlt hét második felében még igen magas volt azoknak a romániai háztartásoknak a száma, ahová nem jutott el számlálóbiztos, kormányilletékesek a másfél hete tartó, hivatalosan ma lejáró cenzus meghosszabbítását helyezték kilátásba. A péntekre beígért döntésre azonban vasárnap estig nem került sor, annak reményében, hogy az utolsó, még rendelkezésre álló hétvégén és ma, az utolsó napon sikerül bepótolni a lemaradást.
Kapkodás és pánik
„Azért nem született döntés a meghosszabbításról, mert pénteken időarányosan még viszonylag jól állt a népszámlálási folyamat. Akkor a hazai háztartások harminc százalékához nem jutottak még el a biztosok. Figyelembe kell persze azt is venni, hogy ez a harminc százalék a legnehezebben elérhetőkből áll össze. Nagyon valószínű, hogy az adatgyűjtés végső hajrájában sem sikerül majd kapcsolatba lépni az érintettek többségével, és akkor még megszülethet a meghosszabbítási döntés” – nyilatkozta tegnap délután az Új Magyar Szónak Székely István, az RMDSZ népszámlálásért felelős munkacsoportjának vezetője.
Mint arról beszámoltunk, Emil Boc miniszterelnök jelentést kért Vergiliu Voineagutól, az Országos Statisztikai Hivatal (INS) vezetőjétől az adatgyűjtés ütemtervével kapcsolatban. A kormányfő Voineagu leváltását is kilátásba helyezte, a népszámlálás körüli folyamatos bakik és magyarázkodások miatt: a statisztikai hivatal egy héttel ezelőtt téves információt közölt a személyi azonosítószámok nyilvántartásba vételének kötelezettségéről.
Az INS azóta leváltott szóvivője azt mondta: a személyi azonosítószámok közlése nem kötelező, a múlt hét közepén azonban Voineagu felülbírálta beosztottját, és bírságot helyezett kilátásba a szóban forgó adatot eltitkolóknak. A számlálóbiztosoknak így vissza kell térniük oda, ahol eredetileg nem írták fel az űrlapokra a személyi számot, Székely István tudomása szerint azonban több megyében az a döntés született, hogy csak akkor pótolják az információkat, ha már a teljes körzet felmérése befejeződött. „A határidő betartása mindenesetre újabb nehézségekbe ütközik emiatt” – magyarázta az ÚMSZ-nek az RMDSZ főtitkárhelyettese.
A számlálóbiztosok közül többen arra panaszkodnak, hogy a személyi szám kötelező közlése miatt még kevésbé együttműködők az adatközlők. „Attól félnek az emberek, hogy majd valaki visszaél ezzel – vagy a számlálóbiztos, vagy az adatfeldolgozást végzők. Olyant is hallottam, hogy attól tart: bankkölcsönt vesznek fel a nevére” – tudtuk meg a Maros megyei Jedd község egyik számlálóbiztosától.
„Önbevallásra” buzdít az RMDSZ
Az RMDSZ megpróbálja megelőzni a lassú adatrögzítés miatti problémákat. „Akit a mai napig nem számoltak meg, felkérjük: hétfőn személyesen menjen el a polgármesteri hivatalba, és adja meg az adatait – áll a Kovács Péter RMDSZ-főtitkár által tegnap közzétett közleményben. – Úgy tűnik, hogy az október 31-i határidőre a számlálóbiztosok nem jutnak el minden háztartásba, ezért több polgármesteri hivatalban külön ügyfélszolgálatot működtetnek, ahol a népszámlálási adatokat regisztrálják.”
Kovács kitért arra is, hogy mindenszentek napja alkalmából Magyarországon négynapos munkaszünet van, ezért az ideiglenesen ott élő romániai magyarok ezrével tértek haza. „Ha valakit az itthon lévők nem diktáltak be, például azért, mert nem ismerték a személyi számát, hétfőn még pótolhatják a mulasztást azáltal, hogy felkeresik a polgármesteri hivatalt” – tette hozzá a főtitkár.
Ami a cenzus során tapasztalt sorozatos visszaéléseket illeti, Székely István szerint az utóbbi napjaiban jelentősen csökkent a szabályszegések aránya. Mint arról hírt adtunk, az adatrögzítés előtt és a népszámlálás megkezdése után Kelemen Hunor RMDSZ-elnök több ízben is az Országos Statisztikai Hivatal vezetőjéhez fordult. Először azért, mert a Maros, Kolozs és Bihar megyei biztosokat arra utasították, hogy ne rögzítsék a távollévők nemzetiségi adatait, másodszor pedig amiatt, hogy a magyarlakta megyékből rengeteg panasz érkezett az „etnokulturális” adatok felvételével kapcsolatban.
Online cenzus
Az adatfelvétel a hétvégén gőzerővel folyt, az Országos Statisztikai Hivatal közlése szerint tegnapig Brassó, Vâlcea, Kovászna és Arad megyék számlálóbiztosai teljesítettek a legjobban: kilencven százalék fölötti eredménnyel. A ranglista másik végén Kolozs, Ilfov és Galac megye állt, a sort pedig a „kullogó” főváros zárta: Bukarestben a háztartások alig 76 százalékát sikerült végigjárniuk a biztosoknak.
Utolsó pillanat beli, kétségbeesett intézkedésként a cenzus utolsó napjaira – csakis a fővárosra vonatkozóan – bevezették az online adatgyűjtés intézményét: a kérdőívek elérhetővé váltak a www.recensamantromania.ro webhelyen. Az onnan letöltött, kinyomtatott és kitöltött adatlapokat e-mailen, faxon, postán vagy személyesen lehet eljuttatni ahhoz önkormányzathoz, amelynek illetékességi körébe tartozik a bukaresti adatközlő.
Kovács: akit nem számoltak meg, keresse fel a polgármesteri hivatalt!
Transindex, 2011. október 31.
"Akit mind a mai napig nem számoltak meg, felkérjük, hogy hétfőn, október 31-én személyesen menjen el a polgármesteri hivatalba és adja meg az adatait" – nyilatkozta Kovács Péter. Az RMDSZ főtitkára hangsúlyozta: úgy tűnik, hogy az október 31-i határidőre a számlálóbiztosok nem jutnak el minden háztartásba, ezért több polgármesteri hivatalban külön ügyfélszolgálatot működtetnek, ahol a népszámlálási adatokat regisztrálják. "A minden magyar számít szlogenünk a népszámlálás utolsó napján is aktuális, hiszen fontos, hogy minden magyar embert nyilvántartásba vegyenek" – mondta a politikus.
Kovács kitért arra a lehetőségre is, hogy mindenszentek napja alkalmából Magyarországon négynapos munkaszünet van, ezért az ideiglenesen ott élő romániai magyarok ezrével tértek haza. "Ha valakit az itthon lévők nem diktáltak be, például azért, mert nem ismerték a személyi számát, hétfőn még pótolhatják a mulasztást azáltal, hogy felkeresik a polgármesteri hivatalt" – zárta nyilatkozatát Kovács Péter. (hírszerk.)
|
