Krisztus-szobrot vittek a doberdói kápolnának
MTI, 2010. december 20.
Meghitt és egyben megrendítő volt a Doberdónál elesett katonák emlékére szervezett zarándokutat záró megemlékezés – mondta Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke pénteken. Kifejtette: a megemlékezés keretében adták át azt a márvány Krisztus-szobrot, amelyet ezelőtt 90 évvel mentett ki egy Doberdó környéki leomló templomból egy honvéd alezredes.
Úgy fogalmazott: a szobor jelképezi, hogy a „nagy háborúban" itt szenvedtek a haza keresztjén magyar katonáink, majd rövidesen Trianonban „keresztre feszítették" az egész nemzetet. „Ma már viszont nem a halál és az öldöklő gyűlölet, hanem a nemzetek közösségében való megbékülés szava a döntő" – tette hozzá.
Tőkés a Királyhágómelléki Református Egyházkerület nevében egy 1660-ban nyomtatott Károli Gáspár-féle Váradi Bibliát is átadott a kápolnának. Beszédében hangsúlyozta: ami folklorizálódik, az biztos értékítéletet jelent a történelemben. Utalva a doberdói katonáról szóló népdalra hozzátette: Doberdó emléke is folklorizálódott.
Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának (EMT) elnöke a zarándokút céljáról elmondta: Doberdó környékén több mint százezer magyar katona nyugszik jelöletlen sírokban, és a nemzeti önbecsülésünk miatt fontos, hogy megemlékezzünk róluk. Hozzátette, kérni fogják, hogy az UNESCO a szellemi világörökség részévé nyilvánítsa a doberdói hadszínteret.
Az Emberi Méltóság Tanácsa által kezdeményezett, az olaszországi Doberdónál elesett katonák emlékére szervezett zarándokút Budapestről péntek reggel indult és a csata emlékműveként állított Szent Benedek-kápolnában ért véget. Az építményt még a magyar katonák kezdték építeni, de már nem tudták befejezni. Szunai Miklós építész a saját költségén felújította a kápolnát.
Innen indult a forradalom
Nyugati Jelen, 2010. december 19.
A belvárosi református gyülekezet a vasárnapi istentisztelet keretében emlékezett meg a temesvári forradalom 21. évfordulójáról.
Fazakas Csaba esperes felolvasta a Királyhágómelléki Református Egyházkerület igazgatótanácsának köszöntőjét, amely felidézi és megköszöni Tőkés László akkori lelkipásztor és a református gyülekezet huszonegy esztendővel ezelőtti helytállását a „történelemfordító események" során.
Az istentisztelet után a református egyházkerület, az egyházmegye, a belvárosi gyülekezet és az RMDSZ képviselői a kegyelet koszorúit helyezték el a református templomon található, az 1989 december 15-ei forradalmi eseményeknek emléket állító márványtáblákat, amelyeken négy nyelven (magyarul, németül, románul és szerbül) ez olvasható: Innen indult el a diktatúrát megdöntő forradalom.
Problémás irodaalapítás Mihályfalván
Krónika, 2010. december 20. – Nagy Orsolya
Magánszemélytől bérli az érmihályfalvi demokrácia-központjának leendő székhelyét az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), miután az önkormányzati ingatlant, amelyet eredetileg erre a célra használtak volna, nem ítélte a szervezetnek a tanács – mondta el a Krónikának Szilágyi Ferenc, a Magyar Polgári Párt (MPP) helyi tanácsosa.
Elmesélte: korábban az EMNT kérvényt nyújtott be a Bihar megyei város önkormányzatához, hogy biztosítson helyet a szervezet alakuló irodahálózata számára – de azt mondja, számított rá, hogy nem kapnak irodát erre a célra. A Magyar Polgári Párt (MPP) helyi szervezete – amelynek ő az alelnöke – ekkor úgy döntött, lemond saját székháznak használt irodájáról az EMNT javára. Szilágyi Ferenc elmondása szerint a helyi tanács illetékes bizottsága, melynek négy RMDSZ-es mellett ő maga is tagja, még egyöntetűen egyetértett a tervvel, de mire plénum elé került az indítvány, már a szövetség valamenynyi tanácsosa ellene szavazott.
„Nekem támadtak, politikai jellegű kérdéseket tettek fel" – méltatlankodik az MPP-s tanácsos. Mint mondta, képviselőtársai olyan kérdéseket szegeztek neki, hogy miért avatkozik bele a magyar állam Románia belügyeibe. Az indítvány megbukott, az EMNT pedig végül magánszeméllyel kötött bérleti szerződést a demokrácia-központra. Az önkormányzatnak 50 lejes havi bérletet ajánlott az EMNT, ami Szilágyi Ferenc szerint a többi párttal összehasonlításban a legtöbb a városban – az MPP 35 lejt fizetett érte –, így pedig, hogy magánszemélytől bérelnek irodát, 550 lejt fizetnek havonta.
Az érmihályfalvi tanácsban 14 RMDSZ-es, 2 MPP-s és egy demokrata-liberális párti (PDL) képviselő van.
A kettős állampolgárság adhat kezdőlökést Tőkés pártjának
Erdély.ma. 2010. december 18. – Kovács Áron
Erős magyarországi hátszéllel igyekszik megszerezni a romániai magyar választók bizalmát az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, amely hamarosan új politikai pártot hoz létre, hogy megszüntesse az RMDSZ húsz éve tartó egyeduralmát. Az ismertség és népszerűség megszerzéséhez sokat segíthet a januártól igényelhető magyar kettős
állampolgárság. A honosítást segítő irodákat a nemzeti tanács működteti a magyar kormánnyal együttműködve.
Valószínűleg nagy lesz az érdeklődés a határon túli magyarok kedvezményes honosítása iránt, amelyet januártól kérhetnek azok, akiknek felmenői valaha magyar állampolgárok voltak. A nagy érdeklődést mutatja, hogy a csíkszeredai magyar konzulátuson hosszú időre előre lefoglaltak minden időpontot a kérelmezők, de az is, hogy már szélhámosok is megpróbálkoznak visszaélni a lehetőséggel.
A romániai Új Magyar Szó című lap csütörtöki cikke szerint a magyar határhoz közeli Szatmárnémetiben egy Sz. Botond nevű férfi azzal hirdette magát a helyi sajtóban, hogy a Fidesz Szatmár megyei ifjúsági szervezetét képviseli, irodája pedig elintézi a honosítási kérelmeket, illetve nyelvtanfolyamot is szervez azoknak, akiknek "magyar gyökereik vannak, de már nem beszélik a magyar nyelvet".
A hirdetés mögött nyilvánvalóan csalók álltak, hiszen a magyar kormánypártnak - mint azt Tilki Attila, a Fidesz Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei elnöke közleményben is megerősítette - nincs határon túli képviselete. Az állampolgárságot a magyar külképviseleteken vagy magyarországi önkormányzati hivatalokban lehet igényelni, illetve Erdélyben létrejön az úgynevezett demokrácia-központok hálózata, ahol információkkal, a kérelmek átnézésével segítik az érdeklődőket.
Magyar kormánytagok Tőkés mellett
"Erdélyben csak és kizárólag a demokrácia-központok rendelkeznek naprakész, pontos információkkal" a kettős állampolgárság felvételéről - közölte még kedden a magyar kormány nemzetpolitikai államtitkársága, amely szerint "az utóbbi időben az egyszerűsített honosítási eljárással kapcsolatos ügyintézésre több önjelölt szervezet, egyesület jött létre". A demokrácia-központokat ráadásul az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) működteti, amely december 4-én hivatalosan is bejelentette: Erdélyi Néppárt (ENP) néven új magyar pártot kíván alakítani Romániában. (A pártalapításról véleménycikket is olvashat ide kattintva, a Komment.hu oldalán.)
A demokrácia-központok felállítása is azt jelzi, hogy a budapesti kormány az EMNT-t támogatja a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel (RMDSZ) szemben: az első, nagyváradi központot Wetzel Tamás, a kettős állampolgárságért felelős miniszteri biztos, a kolozsvárit pedig Németh Zsolt külügyi államtitkár nyitotta meg. Pedig Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke az Új Magyar Szó című napilapnak azt nyilatkozta, az RMDSZ is tájékoztató kampányt indít a honosításról.
Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár szerint azért csak az EMNT hálózata nyújt tájékoztatást a honosításról, mert eddig csak ez a szervezet jelentkezett erre a feladatra, így csak velük kötöttek (még november végén) együttműködési megállapodást. "Mi nyitottak vagyunk másokkal is megállapodásra, ám elhatárolódunk azoktól a cégektől, amelyek pénzért hirdetik a honosítási eljárással kapcsolatos szolgáltatásaikat" - mondta az Új Magyar Szónak a helyettes államtitkár.
Ellenféltől tart az RMDSZ
Az [origo] az erdélyi magyar közéletet jól ismerő forrásoktól úgy tudja, az RMDSZ-ben azért is sérelmezik az EMNT-nek biztosított "tájékoztatási exkluzivitást", mert attól tartanak, hogy a hálózatot a rivális párt kiépítésére fogják felhasználni. Az RMDSZ egyik vezetője az [origo]-nak azt mondta: bizonyíték ugyan nincs rá, de az RMDSZ-ben többen úgy gondolják, hogy a demokrácia-központok az ENP hálózatának alapját jelentik. Szerinte erre utal, hogy az RMDSZ mellett működő, a magyarigazolványokat kiállító státuszirodák hálózata helyett létrehoznak egy új hálózatot is.
Romániában meglehetősen nehéz pártot alapítani: a bejegyzéshez 25 ezer aláírást kell összegyűjteni az ország 18 megyéjéből és a fővárosból, megyénként minimum hétszázat. A Szász Jenő korábbi székelyudvarhelyi polgármester által vezetett Magyar Polgári Párt (MPP) bejegyzése például majdnem 4 évig húzódott. A bejegyzett párt sem tudott átütő sikert elérni: a 2008-as önkormányzati választásokon az RMDSZ-nek 178 polgármesteri posztot sikerült szereznie, az MPP-nek pedig csak 11-et.
A kudarc egyik oka az lehetett, hogy az MPP-nek nem sikerült erős szervezeti hálót kiépítenie, szemben az erdélyi magyar társadalomba az elmúlt 20 évben alaposan beépült - és romániai állami támogatást is kapó és kormányzati szerepe révén állami források fölött rendelkező - RMDSZ-szel. A minden magyarlakta megyében, illetve nagyobb városban jelen lévő irodahálózat - ahol várhatóan az erdélyi
magyarok jelentős része megfordul majd - növelheti az EMNT ismertségét is.
Közel vinni az autonómiát az emberekhez
Az EMNT országos gyűlése december 4-én határozott a demokrácia-központok felállításáról, a szervezet vezetői azonban már november 24-én aláírták Budapesten a megállapodást arról, hogy a központok tájékoztató munkát végeznek a kedvezményes honosítással kapcsolatban. Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető alelnöke az [origo]-nak azt mondta: már mintegy másfél éve tervezték a hálózat felállítását, nem a honosítási eljárás miatt, ebbe a folyamatba csak besegítenek.
"Az autonómiát közel kell vinni az emberekhez" - mondta Toró, aki szerint az irodákon keresztül juthatnak hozzá olyan információkhoz, amelyek politikájuk alakításához elengedhetetlenek. A tervek szerint a központokban közösségépítő munka és stratégiaalkotás is folyna, de végeznének pályázatfigyelést vagy segítenék a gazdasági szereplőket is. "Ezek az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács központjai lesznek. A pártnak ehhez annyi köze van, hogy a létrejötténél az EMNT bábáskodik, de idővel a saját útját járja majd" - mondta Toró.
A központok felállításához a magyar kormány nem adott támogatást, azok felállítását, az ügyvezető elnök szerint saját forrásaikból fedezik, később pedig pályázni fognak például a határon túli magyarokat támogató Bethlen Gábor Alaphoz, illetve bizonyos programjaikhoz európai uniós támogatást is igényelni fognak. A központokról szóló határozat szerint a szakmai hátteret a Bálványos Intézet adja, amely az idén, nyáron 21. alkalommal megrendezett,
Németh Zsolt külügyi államtitkár ötletére létrejött Bálványosi Szabadegyetemből kinőtt politikai intézmény.
Nem leváltani, kiegyensúlyozni
Romániában 2012 novemberében tartanak parlamenti választást, de ha megbukik a megszorítások miatt népszerűtlen kormány, akkor hamarabb is lehet. Toró T. Tibor szerint ugyanakkor kicsi az esélye az előre hozott választásnak, ilyen ugyanis az állandó politikai bizonytalanság ellenére sem volt még a rendszerváltás óta. Ezt megelőzően, 2012 tavaszán önkormányzati választások lesznek, ez lehet az első megmérettetés az erdélyi magyar pártok számára.
Kritikusai szerint az EMNT a pártalapítással veszélybe sodorja a romániai magyarság képviseletét, hiszen egyik sem lesz képes elérni az ötszázalékos parlamenti küszöböt. A pártalapításról szóló határozatban is szerepel, hogy veszélybe került a magyarság parlamenti képviselete, de Toró szerint nem a rivalizálás miatt, hanem mert az RMDSZ egy rendkívül népszerűtlen kormányban vállal szerepet, képviselői pedig megszavazták a súlyos megszorító intézkedéseket.
Azt ugyanakkor az EMNT vezetői sem gondolják, hogy teljesen le lehetne váltani az RMDSZ-t. Toró szerint túlságosan mély gyökeret vert az erdélyi magyar társadalomba az a gondolkodás, amit a szövetség képvisel. "Megvannak a hívei a bukaresti politizálásnak" - mondta az EMNT ügyvezető elnöke, aki szerint az RMDSZ kizárólagosságát szeretnék kiegyensúlyozni. Az önkormányzati választások után a három magyar pártnak mindenképpen ki kell alakítania valamilyen együttműködést - mondta Toró, aki szerint erre egy választási párt létrehozása lenne a legtisztább megoldás.
ROMÁNIA
Új Magyar Szó, 2010. december 20.
Hivatalosan eddig egy-egy megyei RMDSZ-szervezet támogatja Kelemen Hunort, illetve Eckstein-Kovács Pétert a szövetségi elnöki tisztségéért folytatott küzdelemben, ám a többi területi szervezet vezetőinek lapunknak adott nyilatkozatai arra utalnak: várhatóan a művelődési miniszter lesz Markó Béla utódja a februári kongresszus után.
Szilágy megye Kelemen Hunort, Kolozs megye pedig Eckstein-Kovács Pétert támogatja hivatalosan a hét végétől a szövetségi elnöki tisztségért folytatott küzdelemben. A többi területi szervezet csak később hozza meg hivatalos döntését a kérdésben, ám lapunknak nyilatkozó vezetőiknek állásfoglalásaiból ítélve a jelenlegi művelődési miniszter győzelme körvonalazódik az RMDSZ februári tisztújító kongresszusán – hacsak nem pályázzák meg a tisztséget más jelöltek is.
Kelemen mellett
A Szilágy megyei RMDSZ Megyei Képviselők Tanácsának bővített ülése ellenszavazat nélkül döntött pénteken Kelemen támogatásáról. Seres Dénes megyei elnök úgy fogalmazott: „Kelemen Hunor pragmatikus és kiegyensúlyozott politikus, aki a közösség értékeit és érdekeit tartja szem előtt".
A jelenlegi miniszter – nyilatkozatok szintjén – a székelyföldi területi szervezetek többségének bizalmát is élvezi. A Csík Területi RMDSZ hivatalosan csak januárban dönt a kérdésben, ám Becze István ügyvezető elnök már biztos abban, hogy a küldöttgyűlés Kelemen Hunort fogja támogatni. „Egyrészt azért, mert innen származik, innen indult, másrészt mert eddigi tevékenysége egyértelműen bizonyítja, hogy megfelelően tudná vezetni a szövetséget" – nyilatkozta az ÚMSZ-nek Becze.
Hasonlóan vélekedik a Gyergyó Területi RMDSZ is: bár csak januárban hoznak döntést, ők is Kelemen Hunort tartják Markó Béla megfelelő utódjának – nyilatkozta lapunknak Bende Sándor területi elnöke. „Elismerjük és követendőnek tartjuk Markó Béla hosszú időn keresztül kifejtett tevékenységét, így, ha Kelemen Hunor is ezt az irányelvet kívánja folytatni, akkor szerintünk ő a megfelelő utód" – szögezte le Bende Sándor.
Az Udvarhelyszéki RMDSZ a február 3-ra összehívott választmányi gyűlésen dönt a kérdésben – tudtuk meg Verestóy Attila szenátortól, területi elnöktől, aki nem kívánt jóslatokba bocsátkozni arról, kit támogat majd a szervezet.
Az RMDSZ háromszéki szervezete várhatóan szintén Kelement támogatja majd az elnöki tisztségre, és ezt javasolja majd a választmánynak Tamás Sándor megyei elnök is. „Húsz éve ismerem
Kelemen Hunort, még mielőtt mindketten a politikai porondra léptünk volna, és fontosnak tartom, hogy az RMDSZ szövetségi elnöke ismerje a székelyföldi gondokat" – nyilatkozta az ÚMSZ-nek Tamás , aki szerint az elmúlt 2-3 évben felértékelődött Székelyföld szerepe Bukarestben és Budapesten egyaránt.
A legnagyobb RMDSZ-szervezet, a Maros megyei szintén nem döntött még ebben a kérdésben, ám egyik meghatározó politikusa, Borbély László hétvégén kijelentette: jó megoldásnak tartja Kelemen Hunor jelölését az RMDSZ élére. A környezetvédelmi miniszter egyben bejelentette: nem pályázza meg a szövetségi elnöki tisztséget. „Ám szívesen dolgoznék egy csapatban Kelemen Hunorral" – tette hozzá.
A szórványmegyék RMDSZ-szervezetei még nem döntöttek arról, küldötteik kire szavazzanak a kongresszuson, ám Winkler Gyula Hunyad megyei elnök máris támogatásáról biztosította Kelemen Hunort.
Eckstein mellett
A művelődési miniszter kihívója, Eckstein-Kovács Péter eddig egyetlen RMDSZ-szervezet, a Kolozs megyei bizalmát élvezi. A Megyei Képviselők Tanácsa (MKT) pénteki ülésén 42-en szavaztak az államfő kisebbségügyi tanácsadója és 19-en a művelődési miniszter támogatására.
László Attila megyei elnök kérdésünkre elmondta: más jelölt még nem kereste meg a Kolozs megyei szervezetet, de ha ez megtörténik, akkor annak támogatásáról az MKT jövő év január 24-i ülésén döntenek majd. A pénteki szavazás után egyébként Kelemen Hunor kabinetfőnöke, Porcsalmi Bálint sportszerűtlennek és etikátlannak nevezte azt, hogy az ülésre nem hívták meg a művelődési minisztert is. Porcsalmi kijelentését László Attila nem kívánta kommentálni.
Partiumi kérdőjelek
A két partiumi szervezet, a bihari és szatmári tekintélyes számú küldöttet delegál majd a kongresszusra, ám nem tudni még, hogy melyik elnökjelöltre szavaznak. Ennek oka, hogy egyik szervezet sem zárja ki, hogy a tisztséget egy partiumi jelölt is megpályázza majd. „Még nem zárultak le a jelölések. Várjuk, hogy lezáruljanak, s akkor meghozzuk döntésünket" – nyilatkozta az ÚMSZ-nek Gáman Mihály, az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének ügyvezető elnöke.
Az esetleges partiumi jelölt indításáról Szabó Ödön Bihar megyei ügyvezető elnök beszélt lapunknak. „Egyáltalán nem kizárt Cseke Attila vagy akár Biró Rozália indulása. Fontosnak tartjuk azonban,
Borbély László nem akar RMDSZ-elnök lenni hogy a leendő szövetségi elnök minél több szervezet támogatását élvezze" – mondta Szabó, akinek tájékoztatása szerint a Bihar megyei szervezet januárban dönt majd a kérdésben.
Ugrásra kész: Cseke és Olosz
Ha a partiumiaknak lesz közös jelöltjük, az minden bizonnyal Cseke Attila lesz. Az egészségügyi miniszter tegnap lapunknak azt mondta, még nem döntötte el, megpályázza-e a tisztséget, ám értésünkre adta: akkor jelenti be indulási szándékát, ha nem lát garanciát lát arra, hogy az RMDSZ csúcsvezetésében a Partium is képviselve lesz. Egyben cáfolta azokat a híreszteléseket, miszerint a kongresszus után a főtitkársággá alakuló ügyvezető elnökséget vezeti majd.
Olosz Gergely sem cáfolta lapunknak, hogy az elnöki tisztség megpályázását fontolgatja, s támogatókat próbál szerezni a megyei szervezetekben. Elutasította azonban azokat a híreszteléseket, miszerint a Fidesszel fenntartott jó kapcsolataira hivatkozva próbál híveket szerezni.
„Az azonban igaz, hogy a Fideszhez való közeledést szorgalmazom. Nem értek egyet azzal, ahogyan az RMDSZ eddig a magyarországi pártokhoz viszonyult. Képtelenségnek tartom, hogy ugyanakkora távolságot tartsunk a romboló politikájú Gyurcsány Ferencéktől, mint a nemzetépítő Fidesz-kormánytól" – mondta az ÚMSZ-nek Olosz.
Borbély László nem akar RMDSZ-elnök lenni
Krónika, 2010. december 20.
Bár az utóbbi időszakban Borbély László neve is felmerült lehetséges RMDSZ-elnökjelöltként, a környezetvédelmi miniszter leszögezte: nem kívánja megpályázni a szövetség legfőbb vezető tisztségét, és Kelemen Hunort támogatja a februári megmérettetésen.
Az RMDSZ ügyvezető alelnöke az RFI rádióban közölte pénteken, hogy nem száll harcba az RMDSZ elnöki tisztségéért: Borbély szerint a szövetség elnökének munkáját egy jó csapatnak kell segítenie, ezt a csapatot kívánja ő is erősíteni majd.
„A következő évek távlatában jó és elfogadható variáns az RMDSZ számára az, hogy Kelemen Hunor elfogadta a jelöltséget. Azt hiszem, Kelemen Hunor jó csapatot épít majd maga köré, én pedig ennek a csapatnak lennék a tagja" – nyilatkozta Borbély László az RFI rádiónak.
Borbély november végén arról beszélt, hogy az RMDSZ Szövetségi Képviselői Tanácsának (SZKT) december 11-i ülése után dönt arról, hogy megpályázza-e a szövetség elnöki tisztségét. Az SZKT-ülésen Markó Béla RMDSZ-elnök bejelentette: nem indul újabb mandátumért, Kelemen Hunor kulturális miniszter és Eckstein-Kovács Péter államelnöki tanácsos viszont jelezték, hogy az RMDSZ februári kongresszusán megmérkőznek a tisztségért.
Kolozs megye Eckstein-Kovácsot támogatja
Kelemen Hunor szombaton Marosvásárhelyen úgy nyilatkozott, meg van győződve róla, hogy a megyei szervezetek 98 százaléka őt fogja majd támogatni a februári nagyváradi kongresszuson. „Meg fognak lepődni: a szervezetek 95–98 százaléka fog támogatni. Tegnap biztosítottak a Szilágy megyeiek támogatásukról. Ez egy nagyon fontos, számos küldöttel bíró szervezet, és ők már meghozták a döntést" – jelentette ki Kelemen. Eközben a Kolozs megyei szervezet választmánya pénteki ülésen Eckstein-Kovács Péter államelnöki tanácsos támogatásáról döntött.
László Attila megyei elnök elmondta, mind Eckstein-Kovács, mind Kelemen kérte a támogatásukat, ezért szavazásra bocsátották a kérdést. A megyei elnök kifejtette, azt várják, hogy a Kolozs megyei jelölt megnyerje a választásokat, és gyakorlatba ültesse programját, elsősorban újra bevigye a szövetség életébe a párbeszéd kultúráját. Eckstein-Kovács Péter úgy vélte, fontos, hogy a Kolozs megyei szervezet – mely elsőként döntött valamelyik jelölt támogatásáról – őt választotta, hiszen mint mondta, Kelemen Hunor is kötődik Kolozsvárhoz. Kifejtette, a megmérettetésen a változás lesz a szlogenje, a legfőbb célkitűzése pedig, hogy a következő választásokon biztosítsa az erdélyi magyarság parlamenti képviseletét.
Kelemen autonómiaügyben is programfüggő
Kelemen Hunor ugyanakkor úgy értékelte, „nem túl fontos" az a tény, hogy a Kolozs megyei szervezet Eckstein-Kovács Péter támogatása mellett döntött. Úgy vélte, természetes, hogy a Megyei Képviselők Tanácsa (MKT) a Kolozs megyei jelölt mellett áll ki. A művelődési miniszter úgy vélte, nem kell majd nagy kihívásokkal szembenéznie a verseny során. Mint hangsúlyozta, a megmérettetésen az RMDSZ programját fogja képviselni, többek között az autonómia ügyében is.
„Az autonómia a programunk része 1993 óta, és a nagyváradi kongresszus után is az lesz. Ahogy azt mindig mondtam, itt a helyes kérdés nem az, hogy mikor fogjuk kivívni, hanem az, hogy hogyan. Párbeszéddel és parlamenti politikai eszközökkel" – hangsúlyozta Kelemen. Hozzátette, ő a továbbiakban is támogatja a magyar közösség törekvéseit, azonban hozzáteszi, hogy ezek nem a románok és nem Románia ellen irányulnak. Nem sértik az ország szuverenitását, függetlenségét és integritását, ahogy azt a román kommentátorok sokszor beállítják, szögezte le az elnökjelölt.
Eckstein indulhat: elnyerte a Kolozs megyei szervezet támogatását
Transindex, 2010. december 17
A Kolozs megyei RMDSZ mai Megyei Képviselők Tanácsán (MKT) úgy döntött: támogatja Eckstein-Kovács Pétert a szövetség elnöki tisztségének megszerzéséért folyó megmérettetésben.
Mint ismeretes, eddig Eckstein-Kovács Péter és Kelemen Hunor jelezte indulási szándékát, és mindketten kérték a Kolozs megyei RMDSZ támogatását, azonban Kelemen ezt nem nyerte el. 53 megyei képviselő szavazott. Egy küldött két személynek is bizalmat szavazhatott: a voksolás végeredménye szerint 42-en Ecksteint, a Kolozs megyei jelöltet, 19-en pedig Kelement támogatták. (A mondatot pontosítottuk, szerk.) A támogatás elnyeréséhez a szavazatok egyszerű többsége szükséges.
László Attila Kolozs megyei RMDSZ elnök megkeresésünkre elmondta, ha további jelöltek is kérnek támogatást a Kolozs megyei tanácstól, arról a január 24-i ülésen szavaznak. A mai ülés kezdetén azt kellett eldöntenie a testületnek, hogy egyáltalán szavaz-e vagy sem a támogatás ügyében, de végül úgy döntöttek, nem korlátozzák senki indulási jogát.
Eckstein korában bejelentette, csak akkor pályázza meg az RMDSZ elnöki tisztséget, ha a Kolozs megyei szervezet támogatását élvezi. (hírszerk.)
Borbély László Kelemen Hunort látná szívesen az RMDSZ elnöki posztján
MTI, 2010. december 17.
Borbély László, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) ügyvezető alelnöke pénteken kijelentette, hogy jó megoldásnak tartja Kelemen Hunor jelölését a romániai magyar szervezet elnöki posztjára, amelyért Borbély nem kíván versenybe szállni. A romániai magyar politikus egy kereskedelmi rádiónak nyilatkozva elmondta: nem jelölteti magát az RMDSZ elnöki tisztségére a szövetség februári, Nagyváradon sorra kerülő tisztújító kongresszusán. Borbély szerint Kelemen Hunor "jó választás". Markó Béla, az RMDSZ elnöke - aki csaknem húsz éve tölti be ezt a funkciót - a minap jelentette be, hogy nem száll versenybe újabb elnöki mandátumért.
Eddig Kelemen Hunor kulturális miniszter és Eckstein-Kovács Péter, Traian Basescu román államfő kisebbségügyi tanácsadója jelezte, hogy megpályázza az elnöki funkciót.
Korábban a romániai sajtó a lehetséges jelöltek közé sorolta Borbélyt is, aki pénteken először jelentette ki egyértelműen, hogy nem pályázza meg a tisztségét.
Kelemen Hunor mellett tette le már voksát az RMDSZ több meghatározó politikusa, így Seres Dénes, a szövetség Szilágy megyei szervezetének elnöke, Borboly Csaba, a Hargita megyei tanács elnöke, valamint Winkler Gyula európai parlamenti képviselő is támogatja Kelemen megválasztását RMDSZ-elnökké.
Kelemen Hunor szerint az RMDSZ szervezetek 98%-a őt támogatja
Paprika Rádió, 2010. december 19.
Kelemen Hunor, művelődési miniszter, aki a 2011 februárjában sorra kerülő kongresszuson megpályázza az RMDSZ elnöki tisztséget, szombaton azt nyilatkozta, hogy a területi szervezetek 98 százaléka őt támogatja majd.
Kelemen Hunor elmondta, a Markó Béla RMDSZ elnök bejelentését követően kibontakozó kampányban nem számít nagy nehézségekre sem ő, sem Eckstein Kovács Péter, elnöki tanácsadó, aki szintén bejelentette, hogy versenybe száll.
- Nagy nehézségeim nem leszek sem nekem, sem más jelölteknek, hiszen mi, akik az RMDSZ-ben tevékenykedünk, Eckstein Kovács Péter 20 éve, én 14 éve, ismerjük egymást, őszintén, egyenesen beszélünk egymással, tehát nagy nehézség nem várható – mondta Kelemen Hunor.
Úgy értékelte, normális, hogy a Kolozs megyei RMDSZ Eckstein Kovács Pétert támogatja. Elmondta, ő elnyerte a Szilágy megyei szervezet támogatását és ígéretet kapott a Bihar megyei és a csíki szervezetektől is, úgy véli a területi szervezetek 98 százaléka öt támogatja majd.
Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) egy héttel ezelőtti marosvásárhelyi ülésén Markó Béla szövetségi elnök bejelentette, nem pályázik még egy szövetségi elnöki mandátumra, Eckstein Kovács Péter államelnöki tanácsos és Kelemen Hunor, művelődési miniszter pedig bejelentették, hogy versenybe szállnak az elnökségért.
ERDÉLY
Összefogásra szólított fel Böjte Csaba
Duna TV/ Erdély.ma, 2010. december 18. – Baranyi László, Kulcsár Tibor
Összefogásra szólította fel az erdélyi magyar politikai szereplőket Böjte Csaba. A ferences szerzetest Ezüstfenyő Díjjal tüntette ki az RMDSZ elnöke.
Hosszantartó taps köszöntötte az árvák védelmezőjét Marosvásárhelyen. Böjte Csaba atya a gyerekek példájára hivatkozva azt mondta, az ellenséges indulatokra nem az eltaszítás, hanem a kiengesztelés a helyes válasz.
A ferences rendi szerzetes hozzátette: „Bármennyi feszültség és gond is van az erdélyi magyarság testén belül, az, hogy elvállaltam ezt a díjat és elfogadtam örömmel, s megtiszteltetésnek veszem, jelzi azt, hogy én szeretnék együtt gondolkozni, párbeszédet keresni a politikai partnerekkel is".
Az RMDSZ elnöke szerint a sanyarú körülmények közt megkapaszkodni képes fenyő méltó jelképe a magyarság megmaradásért folytatott közösségi munkának.
Markó Béla elmondta: „Mindazok, akik valami módon itt a közösség megmaradásáért cselekedtek, azok azt gondolom, hogy érdemesek a hálánkra és köszönetünkre, még akkor is ha ezüstfenyő díjat nagyon keveseknek lehet adni".
Idén Ezüstfenyő Díjat kapott Kelemen Hunor művelődési miniszter is, aki azt reméli, jövőre ő adhatja át a kitüntetéseket.
Kelemen Hunor hozzátette: „Megtisztelő számomra. Igen az elmúlt esztendőkben én voltam az, aki összegyűjtötte a javaslatokat, illetve javaslatokat tett két-három éven keresztül és én azt gondolom, ezt a díjat mindenféleképpen tovább kell vinnie az RMDSZ-nek, bárki lesz is az RMDSZ vezetője".
Idén harminckét közéleti szereplőt tüntetett ki Ezüstfenyő Díjjal az RMDSZ elnöke.
A „szülőföld visszaszerzéséért", az RMDSZ programjának megvalósításáért folytatott kiemelkedő munkájuk elismeréseként az Ügyvezető Elnökség és a területi szervezetek javaslatai alapján Ezüstfenyő Díjban részesülnek a következő személyek:
Ádámosy Margit Klára – RMDSZ elnök, városi tanácsos, Torda, Kolozs megye
Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője, Brassó, Brassó megye
Balázs Bécsi Attila -megyei tanácsos, a TÉKA Alapítvány vezetője, Szamosújvár, Kolozs megye
Barabás Imre – RMDSZ elnök, Magyarkakucs, Bihar megye
Becze István – RMDSZ ügyvezető elnök, Csíkszék, Hargita megye
Benedekfi Dávid – RMDSZ elnök, Lupény, Hunyad megye
Béres Ildikó Ibolya – iskolaigazgató, megyei tanácsos, Máramarossziget, Máramaros megye
Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke, Csíkszék, Hargita megye
Böjte Csaba – ferences szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója, Déva, Hunyad megye
Draveczky Károly – megyei tanácsos, Szatmárnémeti, Szatmár megye
Erdős Bálint – polgármester, Nagyszintye, Arad megye
Fodor István – polgármester, Bodok község, Kovászna megye
Fodor József – vikárius, Nagyvárad, Bihar megye
Horváth Anna, a kolozsvári Regionális Környezetvédelmi Ügynökség igazgatója, Kolozsvár, Kolozs megye
Illés Ildikó – tanfelügyelő, RMDSZ ügyvezető alelnök, Marosvásárhely, Maros megye
Jakobovits Miklós – képzőművész, Nagyvárad, Bihar megye
Józsa Benjámin – nyugalmazott magyar nyelv és irodalom tanár, Nagyszeben, Szeben megye
Katona Mihály – polgármester, RMDSZ elnök, Korond, Hargita megye
Kelemen Hunor – kulturális és örökségvédelmi miniszter, parlamenti képviselő, Csíkszék, Hargita megye
Kis-Juhász Csaba – polgármester, Szilágysámson, Szilágy megye
Kiss Károly – nyugalmazott agrármérnök, Élesd, Bihar megye
Kovács Péter – az RMDSZ ügyvezető alelnöke, Kolozsvár, Kolozs megye
Krecsák Szöllősi Adalbert – alpolgármester, Nagyenyed, Fehér megye
Lieb József – esperes, Nagybánya, Máramaros megye
Marina Ida-Magdolna – polgármester, Szilágybagos, Szilágy megye
Máthé István – alpolgármester, Bethlen, Beszterce-Naszód megye
Pásztor Gabriella – államtanácsos, Bukarest
Petres Sándor, a Hargita Megyei Tanács alelnöke, Gyergyószék, Hargita megye
Dr. Suba Kálmán, a Maros Megyei Állatnemesítő és Szaporodásbiológiai Hivatal ügyvezető igazgatója, Marosvásárhely, Maros megye
Terkál Ágnes, az RMDSZ Közlöny szerkesztője, Marosvásárhely, Maros megye
Tudor Veronka – államtanácsos, Bukarest
Varga Attila – polgármester, Esztelnek, Kovászna megye.
Vita a Krónika Facebook-cikke miatt
Krónika, december 20.
Jelentős vitát kavart a Facebookon a Krónika pénteki számában megjelent, RMDSZ-esek vitája a közösségi portálon című cikke, sőt egy RMDSZ-es európai parlamenti képviselő korábban a sajtóban tevékenykedő asszisztense azt is kilátásba helyezte, hogy a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) becsületbíróságához fordul a szerinte etikátlan eljárás miatt.
A vitatott cikkben arról írtunk, hogy Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető alelnöke a Facebook közösségi portálon, nyilvános üzenőfalán keveredett vitába Édler Andrással, a szövetség háromszéki parlamenti képviselőjével Kovács egy Facebook-bejegyzése kapcsán, amelyben éles hangú támadást intézett Tőkés László európai parlamenti alelnök, az EMNT elnöke ellen. Kovács azért bírálta Tőkést, mert a volt püspök egy közleményében posztkommunista nemzeti érdekszövetségnek nevezte az RMDSZ-t.
A Facebook-beírásban Kovács felteszi a kérdést: mindezek fényében hogyan tud Tőkés az RMDSZ listáján elnyert európai parlamenti székében ülni? Reakciójában Édler András egyetért azzal, hogy Tőkés megfogalmazása durva, „nem ítélhet el egy közösséget csak azért, mert a közösség bizonyos tagjaival baja van". Édler azonban megjegyzi, azzal nem tud egyetérteni, ahogy Kovács Péter megközelíti a kérdést, „Realitatea Tv szintre süllyedve, az EP-képviselő fizetését, juttatásait szellőztetve".
A cikk pénteki megjelenését követően Kovács Péter a blogjára is föltette a Krónika-írást, sőt a Facebookon is posztolta. A hozzá érkezett kommentárok azonban nem a vita tartalmához kapcsolódtak, hanem jórészt a Krónikát bírálták. A hozzászólásaik alapján zömmel erős RMDSZ-párti elfogultsággal rendelkező kommentelők szerint „nem volt fair a Krónika részéről", hogy megjelentette az írást, mivel „a Facebook belső nyilvánosságának mások a szabályai mint egy közéleti sajtóterméknek". Olyan is volt, aki szerint lapunk Édler András megrendelésére írt a vitáról.
Vincze Lóránt, Winkler Gyula RMDSZ-es európai parlamenti képviselő asszisztense, a Bukarestben szerkesztett Új Magyar Szó című lap korábbi megbízott főszerkesztője, a lapot megjelentető Scripta kiadó Rt. egykori vezérigazgatója pedig úgy vélte: „nem fér bele az újságírói etikába, amit a Krónika tett, mert Péter nem közéleti fórumon (l. rendezvény, blog, tanácskozás stb.) mondta el a véleményét, hanem egy személyes fórumon". Vincze ezért egyenesen azt helyezte kilátásba, hogy a MÚRE becsületbíróságától kér állásfoglalást az ügyben.
A vitához maga Kovács Péter is hozzászólt, aki azonban védelmére kelt a Krónikának: mint írta, nem ért azokkal egyet, akik azt állítják, hogy a Facebook nem nyilvános felület. „Amikor gyakorlatilag bárki, a világ bármelyik pontján hozzáfér és olvashatja, addig egy újságíró miért ne vehetné át? Főleg, hogy szöveghű a tudósítás, tehát nem magyaráz bele olyan dolgokat, amelyek nem voltak leírva" – igazította el a Krónikát bírálókat az RMDSZ ügyvezető alelnöke.
MAGYARORSZÁG
RMDSZ-elnök fideszes támogatással?
Népszabadság, 2010. december 20. – Szőcs Levente
Sorra döntenek az RMDSZ-szervezetek, hogy melyik elnökjelölt - Eckstein-Kovács Péter vagy Kelemen Hunor - mögé állnak a jövő februári tisztújító kongresszuson. Egyre erőteljesebben hallatja hangját egy harmadik jelölt is, akit a hírek és az általa használt jelzők szerint szerint a Fidesz támogat.
Borbély László nem indul az RMDSZ elnöki tisztségéért. A szövetség ügyvezető alelnöke erről pénteken nyilatkozott, egy héttel azután, hogy Markó Béla elnök bejelentette: nem indul újabb mandátumért. Borbély környezetvédelmi miniszteri teendői miatt nem vehetett részt a Szövetségi Képviselők Tanácsának ülésén, amelyen Markó bejelentése elhangzott. Most úgy fogalmazott az RFI román adásának: Kelemen Hunort jó választásnak tartja, valószínűleg közösen fognak csapatot alkotni.
Közben bizonyossá vált Eckstein-Kovács Péter indulása. A Kolozs megyei szervezet 53 küldöttje közül 42 támogatta a volt szenátor és államfői tanácsos jelöltségét, míg Kelemen Hunor megszerezte a Szilágy és a Hargita megyei szervezetek támogatását.
Körvonalazódik egy harmadik jelöltség is. Olosz Gergely kovásznai képviselő egyelőre tartózkodik a határozott kijelentésektől saját indulását illetően, viszont egyre gyakrabban foglal állást a leköszönő elnök irányvonalával szemben, amelyet Kelemen is folytatna. Nyilatkozataiban a magyarországi pártoktól való egyenlő távolságtartást bírálja. – Nem tudok, és az erdélyi magyarság sem tud egyenlő távolságra lenni a nemzetet eláruló Gyurcsány Ferenctől vagy a nemzetet egyesítő Orbán Viktortól – nyilatkozta a Transindex hírportálnak Olosz, aki források szerint heti rendszerességgel konzultál a Fidesz vezetőivel.
Bakk Miklós, a Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) teoretikusaként ismert politológus nem tartja kizártnak, hogy az új „székely arcvonalnak" saját jelöltje lesz. Internetes naplójában azt írja: ha „az Antal Árpád– Tamás Sándor–Borboly Csaba által képviselt laza szövetségnek" nem lesz saját jelöltje, a „székelyföldi arcvonal" döntő szerepet játszik majd Kelemen Hunor megválasztásában. Tőkés december 15-i közleményében dicsérőleg említi Antal Árpádot, szembeállítva Markó Bélával: a „demokratikus politikai pluralizmus" hívét a „kommunista pártegység reminiszcenciájával".
Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke úgy látja, hogy a Kovászna megyei RMDSZ „fogja meghasítani az RMDSZ-t, belül vagy Tőkésék irányába". Az EMNT vezetői nem rejtik véka alá, hogy a megalapítandó Erdélyi Magyar Néppárt „gyűjtőpárt" kíván lenni, abban az értelemben, hogy tagokat von el a két magyar alakulattól, az RDMSZ-től és az MPP-től.
Huszárvágással érkezik a Bethlen Gábor Alap
Kitekintő, 2010. december 17.
Kutyafuttában készül megreformálni a határon túli magyar támogatási rendszert a második Orbán-kormány. A sokszor vádolt Szülőföld Alap helyét az erdélyi fejedelemről elnevezett Bethlen Gábor Alap veszi át, amely a budapesti döntéshozók szerint rendet vág az átláthatatlan támogatáspolitikában. Az új formula ellenzői azonban csak fokozottabb átpolitizálást és központosítást látnak a kezdeményezésben. Megnéztük, hol az igazság.
November 26-án nyújtotta be Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes azt a jogszabálytervezetet, amely révén a Bethlen Gábor Alap váltja fel a Szülőföld Alapot a határon túli magyar támogatásrendszer kezelésében. A változtatás deklarált célja, hogy az „átláthatatlanná" és „párhuzamossá" vált támogatási rendszert megreformálja. A nemzetpolitikáért felelős kormányfő-helyettes véleménye szerint az anyagi segítség alapvető célja - a határon túli magyarságnak a szülőföldjén való egyéni és közösségi boldogulása, anyagi és szellemi gyarapodása, nyelvének és kultúrájának megőrzése és továbbfejlesztése, az anyaországgal való és egymás közötti sokoldalú kapcsolatának fenntartása és erősítése – nem változik meg az új rendben, csak az elérését szolgáló módszerek válnak hatékonyabbá.
Mi változik?
A Szülőföld Alap legnagyobb hiányosságai a kuszaság mellett a merevség és az ellenőrzési mechanizmusok gyengesége voltak. Ezen problémák önmagukban elegendő okot szolgáltatnak a változtatáshoz, hogyha az tényleg érdemi javulásokat von maga után.
Melyek lennének az új összeállítás változtatásai. A Felvidék.ma közöl egy összefoglalót, amelyben ezeket taglalja. A törvénytervezet szerint a Bethlen Gábor Alapba adományok útján is kerülnének források, adományok, amelyeket magán és jogi személyek is benyújthatnak. A minimális keret mindig egy milliárd forint lenne, tehát az adományok után fennmaradó rést a kormány töltené ki.
Egy nagyobb módosításnak tűnik az is, hogy nemcsak szervezetek, hanem magánszemélyek is tudnának pályázni, így "lehetővé válna, hogy a határon túli kis- és középvállalkozások hozzájuthassanak olyan támogatásokhoz, amelyek például az európai uniós pályázataikhoz önrészt vagy kamattámogatást biztosítanak" – mondta el Ulicsák Szilárd, a támogatáspolitikáért felelős miniszteri biztos. A Szülőföld Alap jogutódját egy háromtagú bizottság vezetné, amely döntene a források elosztásáról, és amelynek tagjai a nemzetpolitikáért felelős miniszter, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára, valamint a nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár lennének.
Az Alapnak minidig figyelembe kell majd vennie a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) és szakbizottságainak elvi iránymutatásait. A bizottság szakmai döntés-előkészítő szerve egy kilencfős Kollégium lenne. Az ellenőrzés tekintetében is szigorít a januártól életbe lépő tervezet. A pénzalapnak évente legalább egyszer a parlament előtt kell beszámolnia tevékenységéről, az Állami Számvevőszék pedig folyamatos megfigyelés alatt tartaná a szervezet működését.
Döntés az érintettek nélkül?
Mint minden szakpolitika, a határon túli magyarság támogatása és az általános értelemben vett nemzetpolitika is pénz kérdése. Az anyagi források elosztásának egy jól kidolgozott stratégia szerint kell
működnie, hiszen csak így érhető el a vágyott eredmény. Ennek a szempontnak a tekintetében azonban a Bethlen Gábor Alap sem büszkélkedhet kedvező fogantatásnak. A tervezet gyors elfogadási határideje és rövid vitaideje legalábbis nem erre enged következtetni. Az is problémásnak tűnik, hogy a magyar kormány nem konzultált a határon túli magyarság képviselőivel. A nemrégiben megtartott MÁÉRT gyűlésen nem került napirendre a téma megvitatása, és arról sem láttak hírek napvilágot, hogy az anyaországi döntéshozók egyeztettek volna a kárpát-medencei magyarság politikusaival.
Nulla összegű játék
A Szülőföld Alapot gyakran érte az a kritika, hogy túlzottan átpolitizálja a támogatási rendszert, az egyes kormányok a saját klienseiket szolgálták ki általa, hátrányosan megkülönböztetve más szervezeteket. A kormányváltás előtt a balliberális kormányt vádolták gyakran azzal, hogy kétes kritériumok szerint oszt pénzt. A második Orbán-kormány sem mentesült ezektől a vádaktól, az elmúlt hetekben például az erdélyi Új Magyar Szó, illetve anyaországi lapok is cikkeztek a témában. Az Új Magyar Szó kifogásolta például, hogy sem az említett sajtóorgánum, sem más hasonlóak (pl. a Transindex.ro portál, az Új Szó szlovákiai magyar napilap) nem részesült az anyaország anyagi segítségében.
Bár az illetékesek minden alkalommal magyarázkodtak, a helyzet abszurditása nem szűnt meg, csak fokozódott. A politikai praktika, amely szerint a budapesti széljárások szerint változik a támogatottak köre, igen rossz fényt vethet a szépen megfogalmazott nemzetpolitikai célokra, és alapjában véve egy ördögi kört eredményez, amelyből hosszú távon senki nem profitál, csak veszít.
Vajon mentes lesz ettől a Bethlen Gábor Alap? Mint minden kezdeményezésnek, ennek is kijár a jóhiszemű megítélés. A
jogszabálytervezetből nem olvashatunk ki semmit, ami arra engedne következtetni, hogy folytatódni fognak az eddigi praktikák. Így csak a kontextusból ítélhetünk, ami azonban nem ad feltétlen optimizmusra okot. Az új formula például azzal is jár, hogy a Szülőföld Alap létező infrastruktúráját egy huszárvágással megszüntetik, és újat építenek fel. Hogy ez az új szerkezet kikre alapozva és kik által épül, az kérdéses. Beszédes azonban a kettős állampolgársággal kapcsolatos tájékoztatás intézményes kivitelezése. Itt ugyanis azt látjuk, hogy erdélyi viszonylatban a létező, főként RMDSZ-es érdekeltségű irodák helyét az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács demokrácia-központjai veszik át.
Az Erdély aranykora fölött regnáló fejedelem nevének választása kétségkívül szimbolikus jelentőségű, és valószínűleg a nemzetpolitikai rendszerváltás által megszülető aranykor egyik hírnöke kíván lenni. Eme aranykor legfontosabb követelménye talán az lenne, hogy az eddigi, Székely István a Szülőföld Alap Kulturális, Egyházi és Média Kollégiumának erdélyi tagja által „nulla összegű játéknak" nevezett logika helyét valami más vegye át.
Eladná az MVSZ a Benczúr utcai székházát
Magyar Hírlap, 2010.december 20. – Bán Károly
Kétmilliárdos akció
Arra az esetre, ha az Országgyűlés nem szavazna meg költségvetési támogatást, a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) kilátásba helyezte Benczúr utcai székházának eladását. Az MVSZ elnöksége hét tagból álló tárgyalódelegációt választott, hogy próbáljon a székház bérbeadásáról tárgyalni – s akkor okafogyottá válik az eladás. „Meglepő, hogy ennek a lépésnek a bejelentésére azt követően került sor, hogy a Fővárosi Bíróság ítélete megállapította, hogy az MVSZ tevékenysége súlyosan törvénysértő. Egy másik perben pedig olyan ítélet is születhet, hogy az elnököt is törvénytelen módon választották meg" – mondta lapunknak Kvacskay Károly, akit a jelenlegi elnök kitiltott arról a küldöttközgyűlésről, amelyen elnökjelöltként indult volna. Fuksz Sándor, az elnökség tagja – akit a külföldön tartózkodó Patrubány Miklós elnök megbízott a székházügy kommunikációjával – lapunknak azt mondta, hogy az idei áprilisi közgyűlés hatalmazta fel az elnökséget arra, hogy szükség esetén a Benczúr utcai székházat eladják. Kvacskay szerint az MVSZ közgyűlése törvénysértő módon döntött a székház eladásának lehetőségéről.
A tulajdonosi jogokat gyakorló közgyűlés tehát szerinte nem adott és nem is adhatott felhatalmazást a székház eladására. Fuksz Sándor, az elnökség tagja szerint viszont ilyen kikötés nincs az alapszabályban.
Ebben téved a tárgyalódelegáció alelnöke, ugyanis a lapunknak megküldött alapszabály szerint „az MVSZ vagyona feletti tulajdonosi jog gyakorlásához legalább 101 igenlő szavazat" szükséges. Fuksz ugyanakkor fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy nem akarják elkótyavetyélni a szerinte legalább kétmilliárd forintot érő Benczúr utcai székházat, amelyre eddig még nem találtak komoly érdeklődőt. „Az 1975 négyzetméteres ingatlant nehéz több bérlőnek kiadni, mert a szociális helyiségek szeparációja nehezen oldható meg. Az épület, amióta a kínai nagykövetség kiköltözött belőle, üresen áll, s ez nehéz helyzetbe hozza szervezetünket, hiszen a bevételekre égető szükségünk lenne a céljaink megvalósításához" – tette hozzá.
Kérdésünkre, hogyha mégis eladnák az ingatlant, akkor a közgyűlés döntése értelmében kötelesek-e a teljes vételárat új ingatlanok vásárlására fordítani, Fuksz azt felelte: ilyen kikötés nincs. Ami azért furcsa, mert a társadalmi szervezet még az Antall-kormány idején ingyenesen kapta meg a Benczúr utcai épületet, miközben az államtól használatba kapta a Belvárosban lévő Semmelweiss utcai ingatlant is. A szervezet nehéz anyagi helyzetét azzal magyarázta, hogy tíz éve nem kapnak költségvetési támogatást.
A törvényességi felügyeletet gyakorló Fővárosi Főügyészség februári jelentése mindenesetre súlyos megállapításokat tartalmaz a Magyarok Világszövetségével kapcsolatosan. Például azt, hogy az MVSZ-nél alkalmazott természetbeni juttatások gyakorlata törvénysértő, s a vizsgálat a működésben és a gazdálkodásban is számos törvénysértést tárt fel.
A Magyarok Világszövetsége – egyebek mellett – a küldöttgyűlések nyilvánosságára vonatkozó törvényi előírást sem tartotta be. Fuksz úgy reagált, álláspontjuk szerint „nem helyénvaló az ügyészség véleménye a távszavazásról", ami egy nemzetközi szervezetnél megengedett. A Fővárosi Bíróság is több közgyűlési határozatot megsemmisített. Az elnökválasztás legitimációjáról 2011. március 29-én születhet ítélet.
INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA
Temesvár 1989-es üzenete
Erdély.ma, 2010. december 18. – Sylvester Lajos
1989 decemberének közepe óta „vigyázó szemét" a hazai magyarság gondolkodó része — szerencsére, ez igen jelentős réteg — „Temesvárra vetette".
Az emberek füle a Kossuth Rádió hangszórójához tapadt — akárcsak 1956-ban! —, a Szabad Európa Rádió is csúcsra járatott — akárcsak 1956-ban! —, és aki tehette, Székelyföld délkeleti csücskéből is a Királyhágón túli részekre utazott, hogy információs szomját a Magyar Televízió műsorával oltsa.
Temesvár nem volt előzmények nélküli. Az 1987. november 15-i brassói munkáslázadás céljainak és a felkelés elfojtásának hírét mi, háromszékiek első kézből kaptuk: a Cenk alatti városba tömegével ingáztak a székelyföldi munkások, köztük olyanok is, akik az autógyárakban dolgoztak. 1989 nyarán a Megyei Tükör akkori főszerkesztője a román hírközlés — Agerpres — spanyol nyelvterületen dolgozó csapatával hozott össze, akik jelezték: készüljetek fel, ti, magyarok is, nagy változások előtt állunk.
Nekünk más információs lehetőségeink vannak a nagyvilágban végbemenő folyamatokról, mint nektek.
Ma is szégyellem, hogy azt hittem, provokálnak.
Temesvárról 1989. december 15—22. között a Szabad Európa Rádió hangfelvételeket is bejátszott. Fegyverropogás, sikolyok, aztán Aradról érkeztek a hírek: ott is tüntetnek a pártbizottság székháza előtt.
Tőkés Lászlóval titokban tömegek szolidarizáltak, volt, aki ezt nyíltan is megtette: Baróton Ferencz István római katolikus plébános a temesvári áldozatok emlékére, a Szabad Európa Rádió felhívására meghúzatta a templom harangját, és a templom lépcsőjén gyertyát gyújtva imádkozott. A szekuritátét és a milíciát is kész tények elé állította. Utólag bekísérhették a „szigorú vállalathoz", kiállásának híre futótűzként terjedt.
A temesvári felkelés hírére a hamu alatt izzó parázs itt-ott nyílt lánggal is perzselte és ajzotta a közvéleményt.
Temesvár hősies kiállásának híre 1989. december 15. és 22. között gyújtózsinórrá vált, főleg az erdélyi nagyvárosok munkásközpontjaiban és értelmiségi köreiben. A kommunista rendszer morális és politikai csődjének groteszk lecsapódása, hogy azok áldozzák életüket ennek a jogtipró és utált gépezetnek az elpusztításáért, akik érdekében a párt propagandagépezete szerint ez a rendszer létrejött.
Temesvár volt az a kovász, amely december 22-re a rendszerváltó kenyértésztát Bukarestben is megkelesztette, majd befűtötte azt a kemencét, amely akkor úgy indult, és úgy tűnt, a rezsim politikai arkangyalait és boszorkányait is elégeti.
A december 22. előtti félelem és rettegés az egész országban lobogó nyílt lángba csapott át. Székelyföldön is.
Temesvár szerepét húsz esztendőn át próbálták minimalizálni, a történteket eljelentékteleníteni. Holott Temesvár hősies, tömeges mártíriumot vállaló kiállása a nyílt lázadásra készítette fel az egész országot.
„Veszélyes és ostoba játékot játszik a Fidesz" – interjú Markó Bélával
hirszerzo.hu, 2010. december 17. – Kósa András
Fideszes hátszéllel szeretnék megosztani a romániai magyarság politikai képviseletét, de ezzel csak azt érhetik el, hogy végül megszűnik a parlamenti képviseletünk – mondta a Hírszerzőnek adott interjújában Markó Béla. Az RMDSZ elnöke tizennyolc év után távozik a szövetség éléről.
- Miért most távozik? Korábban is lett volna rá alkalma, ígérte is, mégis maradt.
- Az elmúlt 18 évben valóban többször fontolgattam a lépést, de nyilvánosan soha nem mondtam, hogy vissza fogok vonulni. Annyit igen, hogy nem tervezem hosszúra a politikai pályámat, mert szerintem író embernek, alkotó értelmiséginek nem kell hosszasan a politikában ragadnia. Aztán egy idő után rájöttem, jobb, ha ilyeneket nem mondok.
- De miért most?
- Tizennyolc éve vagyok az RMDSZ elnöke, 1989 decembere óta politizálok, bőven elég volt. Felnőttek új politikus nemzedékek, akik eleve ezt a pályát választották, nekik is módot kell már adni a szemléletük érvényesítésére.
- Mi az RMDSZ legnagyobb sikere és kudarca az elmúlt időszakban?
- A legnagyobb siker szerintem maga az RMDSZ léte: hogy sikerült egy folyamatos, egységes parlamenti képviseletet biztosítani a romániai magyarság számára. Ez az egység csorbult, csökkent az utóbbi időben, de folyamatosan ugyanolyan súllyal bírt. Kérdés persze, hogy ezzel mit értünk el: ezt mindenkinek módjában áll megítélni, ez klasszikusan a félig tele, félig üres pohár esete: hosszan beszélhetünk arról, ami benne van a pohárban, és arról is, ami még hiányzik.
Azt gondolom, politikailag azért az erdélyi magyar vezetők eredménye, hogy a román politikai életben mára nem lehet eltekinteni az RMDSZ-től, legyen az egy fontos parlamenti döntés, vagy egy kormánykoalíció – ezt nem én, hanem román politikusok mondják. Változni is sok minden változott, ma már a magyar nyelv nyilvánosan használható, teljes körű az iskolahálózat, széles körű egyetemi oktatás van, és az új oktatási törvényben az eddigi tiltásokat is eltöröljük.
- A román kormány hosszú ideig mostohagyerekként kezelte a magyarlakta területeket a fejlesztések szempontjából, ez mennyire változott?
- Az RMDSZ kormányzati részvételének fontos eredménye, hogy ez mára megváltozott. Kiegyenlítettük a korábbi hátrányos helyzetet, bár nem dolgoztuk le teljesen a lemaradást. Romániában kézi vezérléssel történik a költségvetés elosztása, ezért is nagyon fontos, hogy ott legyünk a kormányban, mert sajnos még ma is Bukarestben mondják meg, hogy egy erdélyi megyében milyen útfejlesztésre kerüljön sor. Mára leküzdöttük a hátrányt.
- Na és mi volt a kudarc?
- Maradjunk az infrastruktúránál: Erdélyben korábban nem volt autópálya. Elértük 2004-ben, hogy elkészült az észak-erdélyi autópálya terve, megkötötték a szerződést is. 2010-re el is kellett volna készülnie 200-300 kilométer autópályának a határtól, ehhez képest van ötven. Ez fölfogható kudarcnak is. Az autonómia ügyében is keveset haladtunk előre.
- Az RMDSZ nem is beszélt sokáig az autonómiáról, majd amikor más, rivális politikai erők elkezdték követelni, önök is programjuk részévé tették. De minta mindig is fél szívvel támogatták volna.
- A riválisainknak ez mindig is komoly vádja volt az RMDSZ-szel szemben, hogy mi nem vívtuk ki az autonómiát. De ez kezdettől fogva nem volt igaz. Az autonómia a programunkban is benne volt. De valóban volt egy alapvető különbség: az RMDSZ cselekvési helyzetben volt: a parlamentben politizáltunk, el kellett érni eredményeket, majd 1996-ban kormányzásra is vállalkoztunk. Minden pillanatban szembesültünk azzal, hogy mit lehet kinyilatkoztatni, és mit megvalósítani. Ebben a helyzetben nem azt tartottuk fontosnak, hogy naponta kiabáljuk ennek fontosságáról, sőt valóban úgy éreztük, hogy néha más, fontos célok érdekében megéri kicsit nem beszélni róla. De engem egy 1995-ben Londonban tartott előadásomért az autonómiáról a román szenátus határozatban ítélt el, tehát nem igaz, hogy soha nem beszéltünk róla.
- Egyszer Szász Jenő Magyar Polgári Pártja formájában már kapott kihívót fideszes hátszéllel az RMDSZ, most itt egy másik, Tőkés László új mozgalma formájában, szintén a Fidesz-kormány által megtámogatva. Ez most mennyire jelent komoly kihívást? Nem fenyeget az a helyzet, hogy megoszlanak a szavazatok és elvész a parlamenti képviselet?
- Ahogy maga is mondta: ebben a kezdeményezésben éppen a budapesti hátszél az aggasztó. Ez elég erős, sőt tudomásom szerint döntő tényező: Tőkés Lászlóék nem fogtak volna pártalakításba, ha nem kaptak volna támogatást egy úgynevezett Demokrácia Központ-hálózatot hozzanak létre. Én ezt egy rendkívül felelőtlen döntésnek tartom, főleg annak fényében, hogy 2007-ben – igaz, sok vitával – mi egyezségre léptünk Tőkés Lászlóval. Lehet erről azt mondani, hogy ez csak egy deklaratív tett volt...
- Ők ezt mondják, hogy nem teljesült belőle szinte semmi.
- Közös listát indítottunk az EP-választásokon, bejutott három képviselőnk, köztük Tőkés László. Elismerem, ez közös érdek volt, de nem lehet azt mondani, hogy nem hajlottunk a kompromisszumra. Ezen az úton lehetett volna továbbmenni, az összefogás lenne a szándék. De itt nem erről van szó, hanem hogy ki veri jobban fejbe a másikat. A cél az RMDSZ eljelentéktelenítése, szétszedése egy új párttal. De az RMDSZ tud nyitni, és ki tudunk terjeszteni egy közös ernyőt mindazok felé, akik politizálni akarnak.
- A mindenkori magyar kormányok mennyire játszottak a határon túli magyar politika megosztására? Minden kormánynak megvoltak a maga által kedvelt szervezetei, még ha ezek nem is egyeztek a választók preferenciáival. Önről például köztudott, hogy a baloldali kormányokkal ápolt jó viszonyt.
- Rám nagyon sok magyarországi politikus azért „haragszik", mert mindenkit zavart, hogy az RMDSZ önálló politikát folytat. Én senkinek nem engedtem, hogy diktáljon, se Budapestről, se Bukarestből, miközben szinte mindenki megpróbálta. Bukarestben hamarabb rájöttek, hogy ez nem megy, Magyarországról folyamatos volt a sértődöttség, hogy nem tudtak ránk telefonálni, hogy „fiúk adjatok már ki egy nyilatkozatot", vagy csináljátok ezt, vagy azt. Számtalan példát hozhatnék fel ezekre a próbálkozásokra – akiben volt bölcsesség, előbb-utóbb rájött, hogy ez nem megy. Valóban, nekem a szememre hányják, hogy a baloldali-liberális kormányokkal jó volt a viszonyom, de mit kellett volna tenni, ha nyolc évig ilyen kormánya volt Magyarországnak? Ellenzékbe kellett volna vinnem az erdélyi magyarságot? Szükségünk volt az anyaország támogatására, ezt kellett szem előtt tartanom. Számunkra a magyar kormány nem egyik, vagy másik párt kormánya, hanem Magyarországé. Lehet prédikálni a határon túli magyarok pluralizmusáról, de azt szeretném, hogy aki ezt prédikálja, otthon is eszerint cselekedjen. Számunkra két fontos tényező van: az 5 százalékos parlamenti küszöb, és a 6,9 százalékos romániai magyarság – ezen belül kell értelmezni a pluralizmust Erdélyben.
- De szükség van még etnikai alapon szerveződő pártokra? A Híd, szlovák-magyar vegyes formáció sokkal sikeresebb volt, mint az etnikai alapú Magyar Koalíció Pártja. A szlovákiai magyar választók jelentős része láthatóan pragmatikusan gondolkozik: arra szavaz, akitől fejlesztést, hatékony képviseletet remél.
- Én mindig azt mondtam, hogy egy entitásként működni akaró közösségnek szüksége van egységes képviseletre – hogy milyen formában, arról persze lehet beszélni. Mert vannak sajátos érdekek. Azt is illúziónak tartom, hogy amikor az etnikumok közti viszony már megoldódóban van, nem olyan fontos ez a képviselet. Ez egy naiv szemléletből táplálkozik, abból, hogy a történelem előre megy: a történelem visszafelé is mehet. Ha a román parlamentben most nincs ott az RMDSZ, és úgy csinálnak egy új oktatási törvényt, a nacionalizmus (főleg a gazdasági válság miatt) pillanatok alatt fölgerjed, és amit már elértünk, egy pillanat alatt visszavehető. Ezért van szükség az érdekképviseleti egységre. Szlovákiában valószínűleg arról van szó, hogy a magyar párt több éven át nem tudott eredményt elérni ellenzékben, miközben nőtt a feszültség szlovákok és magyarok között, és a magyarok a párbeszédre szavaztak inkább a feszültség helyett. Vagyis van két lehetőség, de Budapesten sajnos most éppen a harmadikon, a legostobábbon gondolkoznak.
- Hogy érti?
- Etnikai képviseletet akarnak, de azt viszont megosztva. Ezáltal magunkat verjük szét. Kárpátalján is ez történt, sikerült tökéletesen kettészakítani a magyarságot.
- De legalábbis időnként az erdélyi magyarok is túllépnek az etnikai korlátokon: amikor Traian Basescu elnök megbuktatásáról vagy újraválasztásáról volt szó, az RMDSZ jelöltje, és felhívásai ellenére is nagy részük a román elnökre szavazott. Talán azért, mert Basescu sok fejlesztést ígért.
- Gazdasági racionalitás volt emögött, meg egy olyan politikusi attitűd, ami Basescu személyében tetszett a magyaroknak. Ez nagy tanulság volt. De alig telt el egy év, és ugyanezen emberek egy része azért szid minket, hogy miért léptünk koalícióra Basescuval.
- A határon túli magyaroknak juttatott pénzeket mennyire pártalapon osztják? Most eléggé nagy a felháborodás azok között, akik nem kaptak. Mennyire próbálják a magyar kormányok kézből etetni a határon túli szervezeteket?
- Legyünk őszinték: teljes elfogulatlanságot sosem lehetett érvényesíteni. De ezek a támogatások működtek időnként jobban, időnként rosszabbul, valamikor kikérték a véleményünket, és figyelembe is vették, most egyelőre úgy tűnik, a rosszabb változat érvényesül. A Szülőföld Alap pályázatainál a kuratóriumokban részt vevő kollégáinkkal egyszerűen közölték, hogy ez van, ezek a szervezetek kapnak és kész, nem vették figyelembe a döntéseinket. A Látó című irodalmi lap sem kapott egy fillért sem – vagy azt hitték, hogy még én vagyok a főszerkesztő (holott 2005 óta már nem), vagy azt gondolták, a lap ideológiai, irodalmi hol-állásánál fogva nem támogatandó, holott kiváló gárda dolgozik ott, a főszerkesztő Kossuth-díjas költő. Szeretném azt hinni, hogy ezek balesetek, de úgy tűnik, nem csak a politikát, a kultúrát is át akarják rendezni, ami azon túl, hogy ostobaság, nem is szokott sikerülni, csak ellenállást vált ki.
- Nem érzi úgy, hogy a magyar kormányok hajlamosak egyfajta paternalista szemlélettel viszonyulni a határon túliakhoz, akik még biztos népviseletben járnak, hátrányos helyzetűek, nem tudnak önállóan dönteni?
- Mindig az volt az érzésem, hogy a magyar politika a ló egyik oldaláról a másikra esik, biztos valamilyen történelmi frusztráltság az oka. Hol azzal kell szembesülnünk, hogy „ti most már önállóak vagytok, nem támogatunk titeket", hol azzal, hogy „támogatunk, de úgy, ahogy mi akarjuk, mi jobban tudjuk, és különben is nálunk van a pénz" – ami persze igaz. De biztosan van valami nagyságrendi probléma a magyar kormányok szemléletében.
- Ezt hogy érti?
- Vegyünk például engem: egy 22 milliós lakosú, 230 ezer négyzetkilométer alapterületű ország egyetlen miniszterelnök-helyettese vagyok, valós és erős hatáskörökkel. Elég nagy befolyással tudok lenni a román kormány döntéseire. A román művelődési tárcát magyar politikus vezeti. Magyarországon ezek még mindig nem tudatosultak. Felnőttek a határon túli közösségek, és szó sincs róla, hogy valami paternalizmust rájuk lehetne erőltetni. De sajnos való igaz, hogy egyesek még vállalják ezt a gyerekszerepet: rohangálnak Budapestre, és hozzák a híreket, hogy engem X támogat, őt Y, pontosan lehet tudni, hogy ki támogatja Szász Jenőt, ki Tőkés Lászlót.
- És most? Vissza az irodalmi életbe? A Látó szerkesztőségébe?
- A Látót már mások szerkesztik, bár barátaim, nem megyek vissza. Egyelőre a politikából sem lépek ki teljesen, a közéletből még kevésbé. Megtartom a kormánytisztségemet, amíg az RMDSZ úgy akarja, és a kormány bírja szusszal – ez nem biztos, hogy hosszú idő lesz. De a parlamentben is szenátori mandátumom van 2012-ig. Könyvkiadás, lapkiadás, és hasonlók – ezekkel akarok majd foglalkozni.
Tőkés posztkommunistázik, Kovács a Facebookon ellentámad. Mi lesz ebből?
Transindex, 2010. december 18. – Kérdezett:Sipos Zoltán
Az EMNT-elnök pártalapítási szándéka máris fodrozza a Magyar Összefogás sekély vizeit. Kovács Péter szerint ez nem negatív kampány.
Keményen nekiment Tőkés Lászlónak Kovács Péter. Az RMDSZ területi szervezetekért felelős ügyvezető alelnöke facebookos kommentben reagált Tőkés egy sajtónyilatkozatára, melyben leposztkommunistázza az RMDSZ-t. Kovács kommentje:
"Tőkés László megint le (poszt)kommunistázta az RMDSZ-t. Nem is tudom, hogy bír ülni az RMDSZ listán elnyert székben!? Meggyőződésem, hogy nem a kézbe kapott havi 15-18000 euro a felhajtó erő, amihez hozzájön a munkatársak fizetési alapja (17000 euro/hónap), egy éves rendezvényalap (30000 euro) és az útiköltségek elszámolása. Az autonómia ügyének képviselete sokkal fontosabb, mint ezek a földi javak!"
SMS-interjúnkból kiderül, hogy mi, miért, hogyan, de főleg: hogyhogy?
Posztkommunista: ez Tőkésnél alap, ha RMDSZ-ről van szó, voltak már keményebb jelzői is. Miért éppen ezen/most kaptad fel a vizet?
Kovács Péter: – Amióta Tőkés László bejelentette, hogy szándékában áll új pártot alapítani (valamikor szeptemberben, ha jól emlékszem), és ezzel együtt mindennapossá válik az RMDSZ nyilvános bírálása, a blogomon folyamatosan reagálok. Ebből a bejegyzésből lett "cirkusz", de egy folyamatról van szó. (Részletek a kovacspeter.ro oldalon).
Milyen állandó jelzőt preferálnál posztkommunista helyett?
– Tőkés László részéről preferálnám, ha nem folyamatosan az RMDSZ-t nyírná. Ha ezt kibírná, akkor részemről használhatna bármilyen jelzőt. Én a megújuló jelzőt használom, ha a mostani Szövetségről beszélek.
Szerinted mi volt minden idők legdurvább Tőkés-támadása?
– Amikor beperelte azt a szervezetet, amelynek tiszteletbeli elnöke volt.
Mi volt a ti legdurvább Tőkés-támadásotok?
– Amikor kialakítottuk a magyar összefogás kereteit, és nem hagytuk, hogy már 2009-ben elkezdhesse korlátlan küzdelmét az autonómiáért.
Mikor tetőzik a negatív kampány?
– Nem értem a kérdést. Milyen negatív kampány?
Melyben a posztkommunistázásra a Tőkés fizetésének az emlegetése a válasz.
– Az érvek nyilvános ütköztetésére hála istennek 20 éve lehetőség van. Könyvekből tudom, hogy már 1990 elején is folyt a közéleti küzdelem, pedig akkor egészen más viszonyok voltak a romániai magyar politikában. Ha ezt negatív kampánynak nevezzük, akkor soha nem lesz vége, az intenzitása és eleganciája azonban változhat, és változni is fog.
Miért éppen Facebook? Kósza ötlet, kísérlet vagy új kommunikációs stratégia?
– Bármely internetes kampánykommunikációról szóló szakkönyv első leckéje így szól: a weben nem lehet választást nyerni, de aki nincs online, az nem létezik. Örvendenék, ha egyre több romániai politikusnak lenne saját honlapja, vagy facebook, twitter stb. profilja.
Miért éppen Facebook, miért nem egy privát telefonhívás?
– Nincs semmi közvetlen elérhetőségem.
Meglátásod szerint javulhat a viszony, ha megadjuk a Tőkés telefonszámát?
– Nem valószínű, mert Tőkés László és közöttem nincs semmilyen viszony. Máskepp látunk, ítélünk meg dolgokat, és ezt elmondjuk a nyilvánosság előtt. Lehet választani: lájkolom vagy nem lájkolom az illető álláspontot.
Az EP-választások előtt volt megállapodás Tőkéssel az RMDSZ-ellenes nyilatkozatairól?
– Nem. Számomra azonban egyértelmű, hogy a sokszínűség, az egy ernyő alá tartozás nem azt jelenti, hogy minden nap megugatjuk saját vackunkat. Úgy látszik, ebben nem ért mindenki egyet velem...
A kampányban hangsúlyoztátok, csak technikailag RMDSZ-lista, valójában a Magyar Összefogás Listája. Miért jött elő ismét az RMDSZ-lista?
– Jogilag RMDSZ-lista, a fejlécen tulipán van/volt. A politikai üzenet szempontjából valóban a Magyar Összefogás listája. Ez a kampányban is így volt, most is így van.
Elhitte valaki, hogy Tőkés EP-képviselőként többet nem támadja az RMDSZ-t?
– Nem az a baj, hogy támad. Eckstein minden SZKT-ülésen bírálja az oly sokat emlegetett „csúcsvezetést", és most szövetségi elnökjelölt. Van esélye (hogy mekkora, más kérdés) hogy vezesse a Szövetséget és kijavítsa azt, ami neki és a támogatóinak nem tetszik. Hol van Tőkés László jobbító szándéka, amikor posztkommunistázik, amikor pártot alapít?
Tippelj: milyen listán szerez Tőkés újabb EP-mandátumot?
– Nem tudom, de kettős állampolgárként nő a lehetőségek tárháza.
A helyesen feltett kérdés
honline.ro, 2010. december 20. – Isán István Csongor
Az autonómiára vonatkozóan a leginkább feltett kérdés, hogy mikor? Illetve a mikor utáni időszakra vonatkozó optimista jóslatok. A helyes kérdés azonban nem a mikort firtatja, hanem a hogyant – nyilatkozta a hétvégén Kelemen Hunor. Ebben teljesen egyet lehet érteni az RMDSZ – minden jel szerint – jövendőbeli elnökével.
Ugyanis a követelés kinyilatkoztatásának rengeteg példáját láttuk már, kezdve az RMDSZ programjába való beiktatástól az autonómia-nagygyűléseken keresztül egészen a népszavazásokig – a populista diskurzusokról nem is beszélve. A hogyanról azonban elég kevés szó esett. Azok is, akik azzal vádolták az RMDSZ-t, hogy nem tartja eléggé felszínen a kérdést, immáron befutottak egy eléggé tanulságos pályát: kezdődött egy lehetséges autonómia-statútum kidolgozásával, aztán folytatódott törvénytervezetek benyújtásával a bukaresti parlamenthez. Rendeztek referendumot, nagygyűléseket, aláírásokat gyűjtöttek, civil fórumokat szerveztek, civilszervezeteket építettek fel, pártot alakítottak (az is lehet, hogy a másodikat is megalakítják a közeljövőben). Nem sikerült azonban kilépniük saját árnyékukból: a követelést a román sajtó kapta fel közben, inkább mint egzotikus szenzációt, a román politikusok pedig, ha nem unták már a kérdést, akkor nacionalista-populista vonalon igyekeztek pontot szerezni egy-egy vonatkozó nyilatkozattal.
A lényeg marad, a kérdésben áttörést senki sem ért el: sem az RMDSZ, sem a többi, kizárólag az autonómia kivívásáért létrejött szervezet nem tudott semmit mozdítani ebben a kérdésben. Annyit értünk el, hogy ha felmerül a kérdés, akkor a román közvélemény nem kezd rögtön székelyföldi búzamezőkben rejtőzködő tankhadosztályokról cikkezni. Ez is fontos előrelépés, de nem elegendő, teljes szemléletváltásra lenne szükség. Arra a szemléletváltásra, aminek a lényegére részben Kelemen Hunor is rátapintott: nem a mikor kérdése a fontos és nem is az igény kinyilatkoztatása. Mindkettőről esett rengeteg szó, az első kérdésre egyáltalán nem tudjuk a választ, a másodikról kiderült, hogy a valamilyen szintű belső mozgósításon kívül nem tud egyebet elérni. Arra jó – és erre szükség is van –, hogy az érdeklődést fenntartsa, de a kivíváshoz ez csak az egyik minimálfeltétel. A nélkülözhetetlen és elégséges feltételek tömkelegére van szükség ahhoz, hogy elérjünk valamiféle áttörést. A decentralizáció és a helyi kezdeményezések erősítése (két téma, amiben a székelyföldi RMDSZ kétségkívül sok eredménnyel dicsekedhet) jó irány egyrészt a közösség erősítésére, másrészt az autonómia-követelések előli többségi elzárkózás hangulatának oldására. Komoly lépés lehet ebben az irányban a megfelelően végrehajtott regionalizáció, illetve a kulturális autonómia fogalmának meghonosítása is.
Mit hiányolnak azonban az emberek mégis az autonómia-küzdelemből, miért lehet még mindig azzal kecsegtetni a választókat, hogy egy új alakulat pluszt adhat, annak ellenére, hogy az azt alkotó személyek eddig is előhúzhatták volna az adut, és megoldják a kérdést?
Azt hiszem, az emberek nem abban hisznek, hogy valaki eredményesebb lesz, nem azt várják, hogy csodák szülessenek: azt hiányolják, hogy valaki nem adott egy koherenciát az autonómia-harcnak. Nem született egy, kicsit sarkítva, erdélyi magyar konspiráció az autonómia kivívásáért. Nem adott nekik senki egy stratégiát, egy keretet, amiben a fenti „hogyan?" alapján reálisan láthassák a „mikor?" kérdésének válaszát is.
Ez lehetne Kelemen Hunor programjának az első lépése is: megalkotni azt a stratégiát, ami végre egy csokorba foglalja a lépéseket, amiket az erdélyi magyarság bejárt és bejárhat, illetve be kell járjon annak érdekében, hogy elnyerjen különböző autonómia-formákat. És ebben akár a Tőkés-vonulattal is meg lehet találni a közös hangot, de ha Szász Jenő csatlakozna, annak sem szabad
akadálya legyen – hiszen elvileg az autonómia közös ügy.
Olosz: Elkerülhetetlen a magyar kormánnyal való jó viszony
Transindex, 2010. december 18.
Nem erősíttettem meg, de nem is cáfoltam, hogy indulnék – jelentette ki Olosz Gergely RMDSZ-es képviselő, képviselőházi frakcióvezető azokat az értesüléseket kommentálva, amelyek szerint azt fontolgatja, hogy indul az RMDSZ elnöki tisztségéért illetve, hogy Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke támogatja ebben a vállalkozásában.
„Továbbra is szorgalmazom, hogy azt nézzük meg, milyen lesz az RMDSZ jövője. Az elnök személyét illetően meg kell találni a legjobb változatot, fel kell állítani azt a kritériumrendszert, amely alapján eldönthető, hogy milyen legyen az RMDSZ új elnöksége. Ilyen értelemben az elnök személye másodlagos kérdés. Az nem titok, hogy többen szorgalmazzák – önkormányzati részről és más oldalról is, hogy támogatják indulásomat. Még túl korai az indulási szándék bejelentésére, még másfél hónap áll rendelkezésre, nem is értem, hogy miért kellene ebben a kérdésben most döntést hozni. Ami Orbán Viktort és a Fidesz-KDMP-t illeti, egyértelmű, hogy jó viszonyokat ápolunk. A magyarországi kormánypárttal jó, sőt nagyon jó viszonyokat kell ápolni, jelen pillanatban olyan konjunkturális előnyök mutatkoznak, pusztán abból, hogy az európai közösségen belül ugyanazon pártban vagyunk mind a Fidesz-KDMP-vel, mind a jelenlegi koalíciós partnereinkkel, a PD-L-vel (Európai Néppárt – szerk. megj.), amely számunkra, erdélyi magyar közösségre nézve olyan előnyt jelent, amelyet most kell kihasználnunk a nemzetépítés kérdésében is. Ilyen értelemben megkerülhetetlen, hogy a jelenlegi, jobboldali magyar kormánnyal jó viszonyokat ápoljuk. Nem is hiszem el, hogy másképpen lehetne politizálni" – véli Olosz.
Tőkés László pártalapítási szándékával kapcsolatosan elmondta, ez még nem történt meg, még helye van a párbeszédnek, szükség is van erre. „Meg kell találni azokat a kapcsolódó pontokat, amelyek révén ki lehet építeni azt a közös jövőt, ami mindenki számára kielégítő. Tőkés Lászlót az RMDSZ-hez köti az európai parlamenti képviselet. Olyan kijelentéseket hallani, hogy Tőkés Lászlót közel kell hozni az RMDSZ-hez. Erre nincs szükség, hiszen Tőkés – én úgy érzem, hogy emberileg is – közel van a Szövetséghez. Meg kell találni azt a megoldást, ami számára, és az RMDSZ-en belül is elfogadható. Én úgy érzem, hogy az erdélyi magyarságnak túl nagy luxus lenne az, hogy háborúskodásokba kezdjünk. Ha a választási küszöböt nézzük, egyértelmű, hogy nem engedhetjük meg magunknak, hogy egymás ellen indulva veszélyeztessük a parlamentbe való bejutást. Az utóbbi időben többször is elhangzott az, hogy meg kell őrizni az RMDSZ függetlenségét. Hangsúlyoztam, hogy az RMDSZ függetlensége valóban fontos, de ez nem jelenti azt, hogy be kellene zárkóznunk, vagy kizárjuk a párbeszéd hiányát. Az egyenlő távolságtartás bizonyos személyektől és kormányoktól nem lehet azonos: nem tudok és az erdélyi magyarság sem tud egyenlő távolságra lenni a nemzetet eláruló Gyurcsány Ferenctől, vagy egy nemzetet egyesítő Orbán Viktortól" – mondta.
Temesvár 1989-es üzenete
Háromszék, 2010. december 18.
1989 decemberének közepe óta ,,vigyázó szemét" a hazai magyarság gondolkodó része — szerencsére, ez igen jelentős réteg — ,,Temesvárra vetette".
Az emberek füle a Kossuth Rádió hangszórójához tapadt — akárcsak 1956-ban! —, a Szabad Európa Rádió is csúcsra járatott — akárcsak 1956-ban! —, és aki tehette, Székelyföld délkeleti csücskéből is a Királyhágón túli részekre utazott, hogy információs szomját a Magyar Televízió műsorával oltsa.
Temesvár nem volt előzmények nélküli. Az 1987. november 15-i brassói munkáslázadás céljainak és a felkelés elfojtásának hírét mi, háromszékiek első kézből kaptuk: a Cenk alatti városba tömegével ingáztak a székelyföldi munkások, köztük olyanok is, akik az autógyárakban dolgoztak. 1989 nyarán a Megyei Tükör akkori főszerkesztője a román hírközlés — Agerpres — spanyol nyelvterületen dolgozó csapatával hozott össze, akik jelezték: készüljetek fel, ti, magyarok is, nagy változások előtt állunk. Nekünk más információs lehetőségeink vannak a nagyvilágban végbemenő folyamatokról, mint nektek.
Ma is szégyellem, hogy azt hittem, provokálnak.
Temesvárról 1989. december 15—22. között a Szabad Európa Rádió hangfelvételeket is bejátszott. Fegyverropogás, sikolyok, aztán Aradról érkeztek a hírek: ott is tüntetnek a pártbizottság székháza előtt.
Tőkés Lászlóval titokban tömegek szolidarizáltak, volt, aki ezt nyíltan is megtette: Baróton Ferencz István római katolikus plébános a temesvári áldozatok emlékére, a Szabad Európa Rádió felhívására meghúzatta a templom harangját, és a templom lépcsőjén gyertyát gyújtva imádkozott. A szekuritátét és a milíciát is kész tények elé állította. Utólag bekísérhették a ,,szigorú vállalathoz", kiállásának híre futótűzként terjedt.
A temesvári felkelés hírére a hamu alatt izzó parázs itt-ott nyílt lánggal is perzselte és ajzotta a közvéleményt.
Temesvár hősies kiállásának híre 1989. december 15. és 22. között gyújtózsinórrá vált, főleg az erdélyi nagyvárosok munkásközpontjaiban és értelmiségi köreiben. A kommunista rendszer morális és politikai csődjének groteszk lecsapódása, hogy azok áldozzák életüket ennek a jogtipró és utált gépezetnek az elpusztításáért, akik érdekében a párt propagandagépezete szerint ez a rendszer létrejött.
Temesvár volt az a kovász, amely december 22-re a rendszerváltó kenyértésztát Bukarestben is megkelesztette, majd befűtötte azt a kemencét, amely akkor úgy indult, és úgy tűnt, a rezsim politikai arkangyalait és boszorkányait is elégeti.
A december 22. előtti félelem és rettegés az egész országban lobogó nyílt lángba csapott át. Székelyföldön is.
Temesvár szerepét húsz esztendőn át próbálták minimalizálni, a történteket eljelentékteleníteni. Holott Temesvár hősies, tömeges mártíriumot vállaló kiállása a
nyílt lázadásra készítette fel az egész országot.
Markó-éra I. A békebíró
Manna.ro/RMSZ, 2010. december 14.
Markó Béla válságos pillanatban került az RMDSZ élére: jóformán még ki sem épült a szervezet belső struktúrája, még ki sem találta magát a Szövetség, máris pártszakadással fenyegetett.
Az 1993. január 15-én kezdődő brassói kongresszus kérdése nem az volt, hogy ki legyen az RMDSZ szövetségi elnöke, hanem az: ki nem.
Tőkés László körül 1992-ben éles vita bontakozott ki,
többen úgy vélekedtek, radikális megnyilatkozásai ellehetetlenítik az RMDSZ részvételét a román politikai életben, továbbá antidemokratizmusa aláássa a szervezet működését. Éles kritikát fogalmazott meg vele és az 1992 októberében született, autonómiát sürgető Kolozsvári nyilatkozattal szemben ebben az időben Eckstein-Kovács Péter, Cs. Gyimesi Éva, Bányai Péter vagy a Budapesten élő Ágoston Vilmos is.
Tőkés a Magyar Nemzetben válaszolt az őt ért kritikákra, január 13-án Ne szakadjon az RMDSZ címmel közöl cikket, ám az egység megteremtésére nem ő, hanem a szervezet korábbi elnöke, Domokos Géza által támogatott politikus, Markó Béla kapott mandátumot.
Markó tizenhét évvel ezelőtt azért tudott sikeres lenni, mert mindkét oldal felé elfogadható kompromisszumot ajánlott: határozott autonómia-programot ígért és hatékony részvételt a román politikában. A szervezet programja a belső önrendelkezésre épül, amely a korabeli meghatározás szerint "a helyi és regionális önigazgatás, a személyi és kulturális autonómiát" jelenti.
Markót meggyőző fölénnyel választották elnökké,
igaz, akkor a sokak által kritizált Tőkés sem szorult partvonalra: ő lett az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, aki ilyen minőségében részt vehet a Szövetség legfontosabb döntéshozási folyamataiban. Markó a békéltető és konszenzus-teremtő szerepkörben kezdte meg pályafutását a szervezet élén, és ezt a feladatot az elmúlt húsz évben kisebb-nagyobb sikerrel teljesítette is.
Néhány hónappal a megválasztása után robbant ki a Neptun-konfliktus: az RMDSZ három tagja (Borbély László, Frunda György és Tokay György) a román kormány képviselőivel (Traian Chebeleu elnöki szóvivővel és Viorel Hrebenciuc főtitkárral) egyeztettek. A találkozót élesen bírálta Tőkés László mint olyan gesztust, amely az erdélyi magyarság rovására kiszolgálja a román kormányzati érdekeket.
A vissza-vissza térő kérdést, miszerint meddig szabad elmenni a román-magyar politikai együttműködések terén, a Markó vezette RMDSZ szervezeti szinten kezelte. A Neptun-ügy kapcsán az a döntés született, hogy csak szövetségi felhatalmazással láthat el bárki hasonló jellegű és szintű közösségi képviseletet.
A szavazat-maximalizáló szervezet
A Markó vezette RMDSZ-en már a kezdetekkor nagy volt a szervezeti nyomás: a hasonló ügyek kezelése akkor lehetett volna sikeres és hiteles, ha a döntéshozás mechanizmusa átlátható, kiegyensúlyozott. Ennek a kiépítése azonban már az elején nehézségekbe ütközött, és gyakorlatilag a mai napig megoldatlan.
Évekig váratott magára az RMDSZ-en belüli választások rendszerének kiépítése, végül a helyi és megyei vezetők pozíciója erősödött meg, és tart a mai napig. Így vált az RMDSZ szavazat-maximalizáló szervezetté, annak van meghatározó szerepe, aki hatékonyan hozzá tud járulni az önkormányzati, illetve parlamenti mandátumok megszerzéséhez.
Ezzel a mára már kikezdhetetlen struktúrával szemben kínáltak alternatívát a Szövetségen belüli platformok, amelyek a Markó vezette RMDSZ elmúlt 17 éve alatt sikertelen pályát futottak be. A kezdetekkor több ilyen, ideológiai alapon szerveződő csoportosulás is tevékenyen részt vett a Szövetség munkájában.
A leghatározottabban a Reform Tömörülés és a Szabadelvű Kör nyilvánult meg, de emlékezetesen lépett fel az Erdélyi Magyar Kezdeményezés, a kerszténydemokraták is, sőt – bármily meglepő – a szinte csak férfiak által működtetett szervezetben még női csoportosulás is létrejött. Ezek az érdekvédelmi tömörülések azonban sorra háttérbe szorultak, elsősorban a szervezeti szabályzat hiányosságai miatt, és nem utolsó sorban azért, mert a Markó fele RMDSZ vezetés úgy vélte, az ideológiai ellentétek pártszakadáshoz vezethetnek.
A különböző ideológiákkal szembeni "egyenlő távolságtartás" elve
– amelyre Markó nagyon gyakran és nagyon határozottan hivatkozott – oda vezetett, hogy ellenőrizhetetlenné vált a szervezeten belüli érdekképviselet tartalma. Nehéz követni, hogy kiből hogyan, milyen programok, ígéretek mentén lesz önkormányzati vagy akár parlamenti képviselő, ki hogyan és milyen indokokkal köt politikai szövetségeket, vagy éppen mondja fel érvényben lévő megállapodásait.
Amit Markó sokáig sikeresen az összetartozás elveként alkalmazott, az mára az RMDSZ meggyengülésének eszközévé válhat. A szavazatokat gyűjtő önkormányzati és megyei vezetők mandátum-alkuszokként szabadon egyezkednek a politikai piacon, a Szövetséghez ugyanis nem köti senki és semmi őket. Tartalmi szempontból nem volna feltűnő és meglepő, ha egy ma még RMDSZ-színekben induló képviselő holnap mondjuk az új Erdélyi Néppárt kötelékéhez csatlakozna.
Bár az 1993-as kongresszus előtt Tőkés Lászlót bírálták kritikusai amiatt, hogy rákényszeríti akaratát a szervezetre és ezáltal a teljes erdélyi magyar közösségre, az antidemokratizmus vádja nagyon hamar, még 1995-1996 táján elérte Markót is, elsősorban a túl lassan folyó és soha be nem teljesedő szervezeti reform miatt.
A reform elmaradása több, máig ható problémát generált.
Bár az RMDSZ több kormányzati ciklusban is részt vett, és az önkormányzati szerepvállalása is hosszútávon sikeresnek bizonyult, a szervezetlen utánpótlás-képzés miatt akuttá vált az emberhiány. Az RMDSZ kormányzati szerepvállalásai során "kiszippantották" a helyi politikai életből és a szervezetépítésből az arra alkalmas tagokat, állandósult a szövetségi központ és a tagszervezetek közötti konfliktus, gyanakvás.
A Szövetség "vízfejű" lett, és mára már nem elképzelhetetlen, hogy "kiszervezhető" az RMDSZ-ből a saját tagsága. Tegyük hozzá: mindezek a problémák tulajdonképpen abból eredtek, hogy Markó – tanulva többek között a Neptun-konfliktusból is – a demokratikus szabályok és a demokratizmus látszatának a fontosságát tartotta szem előtt. A felmutatható szavazatok legitimálták a szervezetet, és a szervezet egyre öntörvényűbb politikusait, az viszont, hogy ezekre a szavazatokra ki hogyan tett szert, soha nem vált komolyabb vita vagy elemzés tárgyává.
A Markó-érát érintő kritikák jelentős része említi azt a tényt, hogy kivel miért kötött politikai szövetséget az RMDSZ. A román politikai életen belül Markó álláspontja egyértelmű volt az elmúlt húsz évben: bárkivel kész a koalícióra a Szövetség, ha a közös kormányzás nem sérti, hanem védi az erdélyi magyar közösség érdekeit. "Ideológiai szűrőt" most sem alkalmaztak: volt példa ez alatt a több, mint másfél évtized alatt szociáldemokrata, liberális, demokrata-liberális együttműködésre is.
A "túlzott" kompromisszumkészséget többször számonkérték román és magyar kritikusok a szervezeten, igazán jelentős veszteséget azonban csak a 2008-as gazdasági válság hozott a szervezetnek. 2009 végén ismét kormányra lépett, és az ekkor eltervezett, majd meghozott megszorító intézkedések negatív hatásai az RMDSZ népszerűségvesztését is okozták.
A magyar – magyar kapcsolattartás
történetét illetően az az általános vélekedés, hogy az RMDSZ a magyar politika baloldali és liberális pártjaival ápolt szorosabb kapcsolatokat. Ez azonban a Markó vezette Szövetségre vonatkozóan nem egyértelműen igaz. Sokkal inkább érvényes az a megállapítás, hogy amíg a magyar jobboldal a rendszerváltás után kereste és intézményesítette az erdélyi magyar politikai kapcsolatokat, addig a baloldal és a liberálisok folyamatos lemaradásban voltak.
Orbán Viktor 1993-ban Markó Béla szövetségi elnökké választása után néhány nappal látogatást tett – Tőkés Lászlónál, akit arra figyelmeztetett, az erdélyi politikai állásfoglalások nem csak a magyar-magyar viszony alakulására, hanem a magyarországi belpolitikára is jelentős hatással vannak. Orbán 17 évvel ezelőtt Markóval szemben tette le a garast, és a két politikus közötti feszült viszony a mai napig változatlan.
A válaszreakció az lehetett volna, hogy Markó Orbán politikai ellenfeleitől kér támogatást, és azokkal köt szövetséget, ezzel szemben az elmúlt húsz évben tartotta magát a politikai és ideológiai távolságtartás elvéhez. 1995-ben és 1996-ban például folyamatosak voltak a súrlódások a Horn-kormánnyal a román-magyar alapszerződéssel kapcsolatban.
Az RMDSZ sem a román kormánytól, sem a magyartól nem kapott lehetőséget arra, hogy saját álláspontját hatékonyan képviselje, ezért többszöri egyeztetés után Markó határozottan bírálta mindkét vezetést. Az elhidegülés olyan jelentős volt, hogy a Szövetség elnöke meg sem jelent az alapszerződés aláírásánál.
Így kezdődött az út a szatmári kongresszushoz.
Markó-éra II. A minimálmatekes
Manna.ro/RMSZ, 2010. december 15.
A leköszönő RMDSZ-elnök olyan szervezeti struktúrát képviselt, amely mögött egyszerű matematikai képlet állt: a lehető legtöbb politikai szereplő számára biztosította az elfogadható minimális konszenzust.
Az 1996 utáni RMDSZ „gyorsérleléssel" válik kormánypárttá. Még mindig nem sikerült mindenki számára megnyugtató módon rendezni a Szövetség szervezeti kérdéseit: kiépíteni a demokratikus döntéshozás rendszerét, biztosítani az utánpótlást, konfliktusmentesen koordinálni a civilszféra és az RMDSZ viszonyát.
A Szövetség politikai kamaszkorát élte,
amikor lehetősége nyílik a Demokratikus Konvencióval koalícióra lépni. Az erdélyi magyar közéletben ez az időszak a szimbolikus harcok időszaka. A legfontosabb kérdések egyikévé a magyar felsőoktatás jövője válik: Markóék a Petőfi-Schiller egyetem létrejöttében bíznak, azt ígérik. Tőkés László kevésbé bízik a román kormány együttműködésében, de sikerrel támaszkodik a korabeli Fidesz-kormány hangsúlyos támogatására: 2000-ben létre jön a Partiumi Keresztény Egyetem.
Ezzel párhuzamosan Bukarestben az első „rendszerváltó" kormány kezdi meg működését: ez az első olyan kabinet, amelynek meghatározó politikusai nem kötődtek a Ceauşescu-rendszerhez, és amelyet az egykori román – jobboldali – ellenzék is elfogadott. A koalíciós szerepvállalás jót tesz az RMDSZ megítélésének a román szavazók között: ekkor alakul ki a szervezetről a "nyugatias" kép.
Jelentős erőfeszítésbe kerül a Markó vezette szervezetnek, hogy Bukarestben, szakpolitikai szinten is megfeleljen, ugyanakkor az erdélyi magyar vitás kérdésekben is teljesítsen. Miközben a fővárosban modernizációs erőként tartják számon a magyar érdekképviseletet, aközben rásütik Erdélyben az „érdek-politikai" alakulat bélyegét.
1996 után erdélyi magyar befolyás alá kerül
a romániai kisebbségpolitika egy jelentős szelete: először Tokay György, majd az RMDSZ belső-ellenzéki Eckstein-Kovács Péter lesz a nemzeti kisebbségi ügyek felelőse. Az RMDSZ-en belüli féldemokratikus viszonyokat jól jellemzi, hogy Eckstein-Kovács, aki az elmúlt 17 évben következetes és hangos kritikusa volt a Markó-érának, mindig jól pozícionált, szaktudásának megfelelő szerepet tölthetett be Bukarestben.
Ugyancsak ekkor kerül RMDSZ fennhatóság alá a romániai egészségügyi politika: először Bárány Ferencet, majd Hajdu Gábort nevezik ki szakminiszternek. Annak ellenére, hogy a deklarációk szintjén mindig az oktatásügy szerepelt a kisebbségi szervezet prioritáslistájának élén, tulajdonképpen ez, az egészségügy az, amelynek a területén „maradandót" alkotott a Markó által meghatározott szakpolitika: az igazán meghatározó reformok a Szövetség politikusainak köszönhetőek, és ma is RMDSZ-es miniszter, Cseke Attila vezeti a tárcát.
Az RMDSZ-es oktatáspolitika háttérbe szorulásához az is hozzájárul, hogy a román politika sokkal kevésbé rugalmas ezen a területen, a románokat is élesen megosztja a tanügyi reform. A kormányzati munka és szerepvállalás azonban nem feszültségmentes, többször felmerül a koalícióból való kilépés lehetősége, az RMDSZ mégis marad, elsősorban azért, mert újabb ígéretet kap a Petőfi-Schiller működtetésére.
Az, hogy Tőkés és az RMDSZ viszonya végérvényesen megromlott,
1998-ra egyértelművé válik: ekkor már nem vesz részt a politikus a szervezet legfontosabb döntéseiben. 2000-ben arra szólítja fel a romániai magyarokat, hogy ne szavazzanak az RMDSZ-re.
Ez az az időszak, amikor az RMDSZ jelentős presztízsveszteséget szenved el azért, mert vállalja: kívülről támogatja a posztkommunistának nevezett szociáldemokrata kormányt. Ekkor veszíti el a korábbi ciklusban szerzett modernizációs tőkéjét, és alakul ki az a vélemény a román közéletben, hogy az RMDSZ „elvtelenül" ragaszkodik kormányzatközeli pozícióihoz.
A kritika részben jogos, részben viszont cáfolható. Valóban éles volt a politikai váltás, de az RMDSZ politikusainak első generációja jó viszonyt ápolt a szociáldemokratákkal, a kormány külső támogatása nem volt ötletszerű, és nem volt megalapozatlan. Ráadásul – az egyenlő távolság elve alapján – a Szövetség nem kötelezte el magát ideológiailag, tehát ilyen alapon semmi sem kötelezte sem jobboldali, sem baloldali szerepvállalás mellett.
Tőkés 2002-ben pert indít a szervezet ellen azzal az indokkal, hogy a Szövetség figyelmen kívül hagyta a kongresszusi határozatokat, és még mindig nem biztosítja a demokratikus belső választásokat. 2003-ban, a Szatmárnémetiben rendezett RMDSZ kongresszusra nyilvánvalóvá válik: nem rendezhető a Szövetség és Tőkés viszonya. Miközben a szervezet tagjai a tisztújításról vitáznak, a püspök ellen-gyűlést szervez a helyi református templomban.
Ez az utolsó csepp a pohárban,
az RMDSZ megszünteti a tiszteletbeli elnök posztját, és ezen a ponton ér véget a Markó által tíz évig szorgalmazott erdélyi magyar egység. Az RMDSZ-elit jelentős része 2003-ban szerencsésnek tartotta a döntést, a legvisszafogottabban és borúlátóbban akkor Markó nyilatkozott.
Feltehető a kérdés, hogy meg lehetett volna-e előzni a 2003-as konfliktust? Ki lehetett és kellett volna-e békíteni Tőkés Lászlót mint az RMDSZ ellenzékét és Tőkés Szövetségen belüli, személyre szóló ellenzékét? Vissza lehet-e fejteni az RMDSZ történetét 1993-ig, amikor nem Tőkés, hanem Markó lett a szervezet első embere. Vagy a Neptun-ügyig, amely az első nagyon éles konfliktusként, és máig ellentmondásosan értelmezett nézeteltérésként maradt meg a szervezet történetében.
Ezek mögött a részletkérdések mögött azonban egyetlen, mindent meghatározó szempont húzódik meg: Markó egységpolitikája. Az elmúlt 17 év igazi kérdése: tartható-e az az egységpolitika, amit a most leköszönő elnök képvisel. Az RMDSZ működését az biztosította, ami a szervezet problémáit is okozta. Markó egy olyan szervezeti struktúrát képviselt, amely mögött egyszerű matematikai képlet állt: a lehető legtöbb politikai szereplő számára
biztosította az elfogadható minimális konszenzust.
Törvényszerű, hogy ez a politikai minimum elégedetlenségeket szült minden oldalon. Az is törvényszerű, hogy enélkül nincs a teljes erdélyi magyar közösség számára intézményes keretet biztosító szervezet. A szembenálló felek, a magyar jobb és baloldal mellett (és bizonyos értelemben fölött) ott állt Markó Béla az elmúlt másfél évtizedben kudarcra ítélt mediátorként, olyan politikusként, aki eleve tudta, csak viszonylagos és időszakos sikereket érhet el a folyamatos egyeztetéssel.
Az így született egyeszségek pedig nem mindig voltak tarthatóak és igazolhatóak. Tőkés kiválásával az RMDSZ-ből megnyugodtak a kedélyek. Az elmúlt hét évben létrejött az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, az RMDSZ-en belüli súrlódások – a radikális ellenzék kiválása után – nem szűntek meg ugyan, de mérséklődtek. 2004-től újra kormányzati szerepet vállal a Szövetség, ezúttal megint a román jobboldallal koalícióban, fontos szerepekhez jut az új- és középgeneráció, bár a szervezeten belüli döntési mechanizmusok nem tisztulnak. Mindeközben
elindult a szervezeti építkezés az RMDSZ-en kívül is:
helyét, formáját és szavazóit kereste a Magyar Polgári Párt, a Székely Nemzeti Tanács, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. Hét évvel Tőkés László kiválása után az erdélyi magyar ellenzék oda jut el, ahonnan az RMDSZ 1993-ban elindult. Ugyanúgy próbál politikai és civil feladatokat ellátni, képviseletet biztosítani: keret-intézménnyé válni mozgalomként, érdekvédelmi szervezetként és pártként. Ugyanúgy igyekszik sokrétű és jól ellenőrizhető, több dimenziós struktúrát kiépíteni.
Hogy mennyiben lesz jobb vagy más, mint az RMDSZ, még nem tudni. Azt azonban Tőkés és Markó RMDSZ-en belüli utódai is belátják: a majdnem két évtizedig regnáló elnök által szorgalmazott minimum mindaddig kötelez, amíg a kiindulópont az etnikai alapú erdélyi magyar politika.
Bárki lesz Markó utódja az RMDSZ-en belül, bármilyen szervezet nevében vár Tőkés az erdélyi magyar szavazók támogatására: a működőképes politika érdekében bizonyos értelemben mindenkinek Markóvá kell válni.
|
