|
RMDSZ
Borbély prioritásnak tekinti Magyarország és az RMDSZ közötti kapcsolatok ápolását
Transindex/(közlemény), 2011. május 30.
Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke mai, Kelemen Hunor szövetségi elnökkel közösen, Bukarestben tartott sajtótájékoztatóján ismertette az új funkciójával járó feladatokat, elmondta, hogy ezek nem sokban különböznek attól, amit eddig is csinált kormányzati tevékenységért ügyvezető alelnökként.
„Politikai alelnökként elsősorban a kormányzati tevékenység összehangolását, az önkormányzatok és a kormányzati intézmények közötti kommunikáció hatékonyabbá tételét, a különböző minisztériumok által koordinált programok keretében történő pályázás sikeresebbé tételét tekintem feladatomnak. Ez kiegészül az RMDSZ külpolitikájának koordinálásával, hiszen nagyon fontos, hogy jelen legyünk az Európai Parlamentben, hogy jó kapcsolatokat ápoljunk az Európai Néppárt politikusaival. Fontos emellett a Magyarországgal való kapcsolatunk, a magyar-magyar kapcsolatok ápolása is, éppen ezért a múlt héten megalakult az RMDSZ Külügyi Tanácsa. A külügyi szakemberekből álló munkacsoport az RMDSZ külpolitikai jelenlétét hivatott erősíteni" – mondta Borbély László.
Kisebbségi törvény: Kelemen a felelősségvállalás lehetőségét helyezte kilátásba
Transindex/(közlemény), 2011. május 30.
Kelemen Hunor szövetségi elnök mai, bukaresti sajtótájékoztatóján elmondta, a reggeli elnökségi ülést követően megerősítheti: az RMDSZ számára a következő egy hónap legfontosabb célkitűzése a kisebbségi törvény elfogadása lesz.
„Június ilyen szempontból meghatározó jelentőségű lesz. Koalíciós partnereinkkel mi februárban aláírtunk egy együttműködési megállapodást, amelynek része volt a kisebbségi törvény is, világos, jól meghatározott határidővel. A kisebbségi törvény már 6 éve hever a parlamentben, mindenki elmondta róla a véleményét. A Nemzeti Liberális Párt kormányzása alatt került a képviselők elé, akkor a liberálisok is támogatták. Úgy látom, jelen pillanatban sem az ellenzéknek, sem pedig a kormánynak nem lehet semmiféle új érvelése, kifogása ezzel a jogszabállyal kapcsolatosan, hiszen már mindenki elmondott róla mindent. Nem tartom helyesnek, hogy a kisebbségvédelem kérdése a kormánypárt és az ellenzék közötti csatározás témája legyen. Most annak van itt az ideje, hogy ezt a törvényt elfogadjuk a koalíciós megállapodásban rögzített határidőt betartva, vagyis júniusban, a tavaszi parlamenti ülésszak végéig" – jelentette ki Kelemen Hunor szövetségi elnök Bukarestben.
Az RMDSZ elnöke hozzátette, véleménye szerint a parlamenti vitára már nem lát időt, viszont teljes mértékben alkotmányos módszer a felelősségvállalás a kisebbségi törvény esetében is.
A koalíciós partnerekről szólva Kelemen Hunor leszögezte, szükség van a többségre és a fegyelemre a parlamentben. „Be kell látnunk, hogy a fegyelem felbomlása politikai válsághoz vezet, erre pedig nincsen szüksége az országnak, mert az egyértelműen a gazdasági életet befolyásolja negatívan. Mi azért kell dolgozzunk, hogy a lassú gazdasági növekedést a lakosság is érezze a mindennapjaiban, nem pedig azért, hogy ismét válságba kerüljön az ország" – összegezte az RMDSZ elnöke.
Az RMDSZ számára elsőrendű fontosságú a kisebbségi törvény
RMDSZ.ro, 2011. május 30.
Kelemen Hunor szövetségi elnök mai, bukaresti sajtótájékoztatóján elmondta, a reggeli Elnökségi Ülést követően megerősítheti: az RMDSZ számára a következő egy hónap legfontosabb célkitűzése a kisebbségi törvény elfogadása lesz.
„Június ilyen szempontból meghatározó jelentőségű lesz. Koalíciós partnereinkkel mi februárban aláírtunk egy együttműködési megállapodást, amelynek része volt a kisebbségi törvény is, világos, jól meghatározott határidővel. A kisebbségi törvény már 6 éve hever a parlamentben, mindenki elmondta róla a véleményét. A Nemzeti Liberális Párt kormányzása alatt került a képviselők elé, akkor a liberálisok is támogatták. Úgy látom, jelen pillanatban sem az ellenzéknek, sem pedig a kormánynak nem lehet semmiféle új érvelése, kifogása ezzel a jogszabállyal kapcsolatosan, hiszen már mindenki elmondott róla mindent. Nem tartom helyesnek, hogy a kisebbségvédelem kérdése a kormánypárt és az ellenzék közötti csatározás témája legyen. Most annak van itt az ideje, hogy ezt a törvényt elfogadjuk a koalíciós megállapodásban rögzített határidőt betartva, vagyis júniusban, a tavaszi parlamenti ülésszak végéig" – jelentette ki Kelemen Hunor szövetségi elnök Bukarestben.
Az RMDSZ elnöke hozzátette, véleménye szerint a parlamenti vitára már nem lát időt, viszont teljes mértékben alkotmányos módszer a felelősségvállalás a kisebbségi törvény esetében is.
A koalíciós partnerekről szólva Kelemen Hunor leszögezte, szükség van a többségre és a fegyelemre a parlamentben. „Be kell látnunk, hogy a fegyelem felbomlása politikai válsághoz vezet, erre pedig nincsen szüksége az országnak, mert az egyértelműen a gazdasági életet befolyásolja negatívan. Mi azért kell dolgozzunk, hogy a lassú gazdasági növekedést a lakosság is érezze a mindennapjaiban, nem pedig azért, hogy ismét válságba kerüljön az ország" – összegezte az RMDSZ elnöke.
Borbély László politikai alelnök ismertette az új funkcióval járó feladatokat, elmondta, hogy ezek nem sokban különböznek attól, amit eddig is csinált kormányzati tevékenységért ügyvezető alelnökként.
„Politikai alelnökként elsősorban a kormányzati tevékenység összehangolását, az önkormányzatok és a kormányzati intézmények közötti kommunikáció hatékonyabbá tételét, a különböző minisztériumok által koordinált programok keretében történő pályázás sikeresebbé tételét tekintem feladatomnak. Ez kiegészül az RMDSZ külpolitikájának koordinálásával, hiszen nagyon fontos, hogy jelen legyünk az Európai Parlamentben, hogy jó kapcsolatokat ápoljunk az Európai Néppárt politikusaival. Fontos emellett a Magyarországgal való kapcsolatunk, a magyar-magyar kapcsolatok ápolása is, éppen ezért a múlt héten megalakult az RMDSZ Külügyi Tanácsa. A külügyi szakemberekből álló munkacsoport az RMDSZ külpolitikai jelenlétét hivatott erősíteni" – mondta Borbély László.
Borbély László elmondta, a koalíció szempontjából nagyon fontos hónap előtt állunk, hiszen június folyamán több, az RMDSZ szempontjából fontos döntésnek is meg kell születnie. Ezen kívül a politikai alelnök felhívta a figyelmet arra is, hogy az RMDSZ gazdaságélénkítő javaslatai is életbe kell lépjenek, konkrétan például a Kogalniceanu-kártya, amelyet a kis- és közepes vállalkozások számára dolgoztak ki a szövetség gazdasági szakemberei, de le kellene szögezni az egészségügyi hozzájárulás csökkentésének mértékét és időpontját is. A Szövetség javaslata szerint 3% - 3,5%-os csökkentést lehetne bevezetni 2012. január 1-től – ezek a gazdaságélénkítő intézkedések az RMDSZ javaslatára szerepelnek a koalíciós megállapodásban, így a partner kormányzó pártnak teljesítenie kell ezeket a feltételeket. – tette hozzá Borbély László.
Határidős kisebbségi törvény
Új Magyar Szó, 2011. május 31. – S. M. L.
Harmincnapos határidőt adott az RMDSZ demokrata-liberális koalíciós társának a kormánypártok tegnapi egyeztetésén a kisebbségi törvény elfogadására – jelentette be tegnapi bukaresti sajtótájékoztatóján Kelemen Hunor. Az RMDSZ elnöke megválasztása óta először tartott tegnap ebben a minőségében sajtókonferenciát a fővárosban, Borbély László politikai alelnökkel együtt.
Harmincnapos határidőt adott az RMDSZ demokrata-liberális koalíciós társának a kormánypártok tegnapi egyeztetésén a kisebbségi törvény elfogadására – jelentette be tegnapi bukaresti sajtótájékoztatóján Kelemen Hunor. Az RMDSZ elnöke megválasztása óta először tartott tegnap ebben a minőségében sajtókonferenciát a fővárosban, Borbély László politikai alelnökkel együtt.
Az új politikai alelnöki irodában szervezett eseményen a két RMDSZ-es politikus megerősítette: a tegnap reggel megtartott szövetségi elnökségi ülést követően a magyar érdekvédelmi szervezet kijelentheti, hogy tartja magát a PDL-vel közösen februárban aláírt protokollumban meghatározott koalíciós határidőkhöz, amelyek egyik pontja szerint a parlamenti ülésszak végéig, azaz június 30-ig el kell fogadni a kisebbségi törvényt.
„Erre két alkotmányos módszer van: a rendes törvényhozási elfogadás útja, illetve a kormányzati felelősségvállalás. Ha előbbi akadályokba ütközik, az utóbbi módszerhez folyamodunk" – magyarázta a művelődési miniszter. Kelemen Hunor kifejtette, a kisebbségi törvény már hatodik éve hever a parlamentben, így mindenki elmondta róla a véleményét. „A jogszabály a nemzeti liberális párti miniszterelnök, Călin Popescu-Tăriceanu kormányzása idején került a parlament elé, akkor a liberálisok is támogatták. Ha következetesek akarnak maradni, nem látom, miért lenne most, ellenzékből kifogásuk a kisebbségi törvénnyel kapcsolatosan" – érvelt az RMDSZ elnöke.
Borbély László politikai alelnök ismertette az új funkcióval járó feladatokat. „Elsősorban a kormányzati tevékenység összehangolását, az önkormányzatok és a kormányzati intézmények közötti kommunikáció hatékonyabbá tételét, a különböző minisztériumok által koordinált programok keretében történő pályázás sikeresebbé tételét tekintem feladatomnak. Ez kiegészül az RMDSZ külpolitikájának koordinálásával. Fontos a Magyarországhoz fűződő viszonyunk, a magyar–magyar kapcsolatok ápolása is, éppen ezért a múlt héten megalakult az RMDSZ Külügyi Tanácsa" – tette hozzá Borbély László.
ROMÁNIA
Bocnál Berlusconi – Bukarestbe érkezett Olaszország miniszterelnöke
Új Magyar Szó, 2011. május 31. – M. Á. Zs.
Kellemes meglepetést szerzett Emil Boc miniszterelnöknek olasz kollégája Silvio Berlusconi, amikor kétnapos bukaresti látogatása első napján dicsérő szavakkal illette a román kormány megszorító intézkedéseit.
Kellemes meglepetést szerzett Emil Boc miniszterelnöknek olasz kollégája Silvio Berlusconi, amikor kétnapos bukaresti látogatása első napján dicsérő szavakkal illette a román kormány megszorító intézkedéseit. Berlusconi, aki politikai tevékenysége mellett Olaszország legnagyobb médiabirodalmának is a tulajdonosa, kissé megrovóan azért megjegyezte, hogy a hozzáadottérték-adó 19-ről 25 százalékra való emelését azért eltúlzottnak tartja.
A második olasz–román kormányközi csúcstalálkozó résztvevői problémamentesnek értékelték a kétoldalú kapcsolatokat, Silvio Berlusconi köszönetet mondott Romániának azért a gyors és segítőkész felajánlásáért, hogy„átvett" 200 észak-afrikai menekültet. Az olasz kormányfő biztosította román házigazdáját arról, hogy Róma feltételek nélkül támogatja a schengeni-övezet bővítését.
„Európai szinten is nagyon jól dolgozunk együtt, Olaszország teljes mellszélességgel támogatta Románia uniós csatlakozását. Számíthatnak ránk a schengeni övezethez való csatlakozás kérdésében is, mindent megteszünk annak érdekében, hogy ez még az idei év során megtörténjen" – fogalmazott az olasz kormányfő.
Berlusconi méltatta az Olaszországban dolgozó mintegy 1,3 millió román állampolgár által kifejtett munkát is. „A kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok nagyon magas szintet értek el: közel 10 milliárd eurós olasz tőke 'dolgozik' a Romániában tevékenykedő 14 ezer olasz cégnek köszönhetően, amelyek több mint 800 ezer embernek biztosítanak munkát" – sorolta a két országot összekötő kapcsokat Berlusconi. Hozzátette: másfelől ott van az Olaszországban élő 1,3 milliós román közösség, amely a múltban nézeteltérésre adott okot, de ezt a problémát sikerült megoldani. „Sokra értékeljük őket, és jó szemmel látjuk ottlétüket" – fogalmazott Silvio Berlusconi. Az olasz kormány feje ma találkozik Traian Băsescu államfővel is.
Az első olasz-román kormányközi csúcstalálkozót 2008-ban Rómában tartották, amelyen a két ország közös nyilatkozatban rögzítette a politikai párbeszéd, valamint az euroatlanti keretek között folytatandó együttműködés szándékát.
Crin Antonescu: a Székelyföld nem létezik Romániában
Transindex/(antena3), 2011. május 30.
Crin Antonescu ma, egy sajtótájékoztató keretében kijelentette, az RMDSZ vezetői Brüsszelben egy olyan régiónak a képviseleti irodáját akarják megnyitni, ami semmiféle szempontból nem létezik Romániában.
A liberális vezető továbbá emlékeztette a jelenlevő újságírókat Tőkés László azon kijelentésére, mely szerint a Trianoni Békeszerződést felül kellene vizsgálni, hiszen a jelenlegi Románia Magyarország feldarabolása következtében született.
Antonescu továbbá arra is kitért, hogy Kelemen Hunor RMDSZ-elnök egy adminisztratív terület érdekeinek a képviseleteként értelmezte ennek az irodának a megnyitását.
Hozzátette, később egy, Romániában törvényesen nem létező területi egységnek, a Székelyföldnek a képviseleti irodájaként lett beállítva a brüsszeli képviselet.
A PNL elnöke a parlamenti ellenzék nevében az államfőtől, a miniszterelnöktől, a külügyminisztertől és az RMDSZ vezetőségétől kért magyarázatot az iroda megnyitása ügyében.
A PDL támogatja a kisebbségi törvénytervezet elfogadását
MTI, 2011. május 31.
A PDL támogatja a kisebbségi törvénytervezet elfogadását - jelentette ki Gheorghe Flutur, a PDL alelnöke.
A politikus leszögezte: a kormánykoalíció a júniusban véget érő tavaszi parlamenti ülésszak végéig akarja elfogadtatni a képviselőházban a jogszabályt, amint az az együttműködési protokollumban szerepel.
A demokrata párti politikus nyilatkozata azt követően hangzott el, hogy az RMDSZ vezetői a múlt héten leszögezték: amennyiben nem sikerül június végéig dűlőre vinni a kisebbségi törvénytervezet ügyét, a magyar szervezet kilép a kormánykoalícióból.
Flutur elmondta, hogy munkacsoportot alakítanak, amely megvizsgálja, hogy a törvénytervezet vitáját elölről kezdik, vagy onnan folytatják, ahol évekkel ezelőtt elakadt. Mint ismeretes, a jogszabályt Călin Popescu Tăriceanu volt miniszterelnök kormánya terjesztette a parlament elé. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a felelősségvállalást helyezte kilátásba, hiszen úgy véli, az ülésszak végéig már nem lesz idő a törvénytervezet parlamenti vitájának lebonyolítására.
Berlusconi Bukarestben
Krónika 2011. május 31.
Bukarestbe érkezett tegnap Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök, hogy részt vegyen az olasz és a román kabinet tagjainak soros ülésén.
Az olasz kormányfő kétnapos látogatásra érkezett Romániába, ahol tegnap Emil Boc kormányfővel tárgyalt. Az olasz küldöttségben részt vesz Franco Frattini külügyminiszter, Angelino Alfano igazságügyi miniszter, Roberto Maroni belügyminiszter és Paolo Romani gazdasági és pénzügyminiszter is. A két ország közötti legégetőbb ügy az Olaszországban illegálisan élő romániai romák ezreinek ügye volt, ennek kapcsán ugyanakkor Berlusconi kijelentette: a problémákon sikerült túllépni. Az olasz kormányfő azt kérte Bukaresttől, támogassa az észak-afrikai menekülthullám nyomán született olasz előterjesztést az unión belüli határellenőrzés ideiglenes visszaállításának lehetőségéről, ugyanakkor jelezte: országa támogatja Románia csatlakozását a schengeni övezethez.
Antonescu: az RMDSZ Tőkés László követőjévé vált
Krónika, 2011. május 31.
Az RMDSZ újabb lépést tesz a területi autonomista politika irányába, amelyet egyetlen felelős politikai erő sem fogad el – mondta Crin Antonescu liberális (PNL) pártelnök a Székelyföld brüsszeli képviseletére utalva.
Az RMDSZ „Tőkés László után megy", és „a román hatóságok cinkos hallgatása mellett" újabb lépést tesz a területi autonómiát célzó politika irányába, amelyet azonban minden felelős politikai erő elutasít – mondta Antonescu a PNL hétfői vezetőségi ülése után.
A PNL-elnök elfogadhatatlannak nevezte, hogy a Székelyföldnek képviselete nyíljon Brüsszelben, és azzal vádolta Traian Băsescu államfőt, Emil Boc miniszterelnököt és Teodor Baconschi külügyminisztert, hogy hallgatólagosan támogatják Tőkés László ezzel kapcsolatos álláspontját.
Antonescu egyébként következetesen arról beszélt, hogy az irodát Tőkés László európai parlamenti alelnök, az RMDSZ színeiben az Európai Parlamentbe bekerült képviselő kezdeményezésére nyitják meg, holott Tőkés másik két RMDSZ-es képviselőtársával, Sógor Csabával és Winkler Gyulával csupán ünnepélyesen megnyitja az egyébként Hargita és Kovászna megye tanácsa által finanszírozott képviseletet, amely Maros megyét is képviseli majd.
„Ha csupán a megyék képviseletéről, vagy Hargita, Kovászna és Maros megye tanácsának irodájáról lenne szó, nem lenne semmilyen probléma. Amikor azonban Tőkés László olyan entitásról beszél, amely nem létezik, ismét csak a területi autonómia gondolata merül fel, amely számunkra elfogadhatatlan" – jelentette ki hétfőn Antonescu.
A PSD hivatalos állásfoglalást sürget az EP-től és az EB-től a Székelyföld képvisele kapcsán
Folytatta támadásait az USL másik tagja, a Szociáldemokrata Párt (PSD) is: az alakulat európai parlamenti képviselői José Manuel Barrosonak, az Európai Bizottság, valamint Jerzy Buzeknek, az Európai Parlament elnökének címzett levélben gerjesztették tovább a magyarellenes hecckampányt. A levélben hivatalos állásfoglalást kérnek a szerintük „Európa-és románellenes" kezdeményezés kapcsán.
Szerintük a székelyföldi képviselet megnyitása a román állam egységének aláaknázását szolgálja. A PSD is felrója, hogy Tőkés László a PDL és a Fidesz támogatásával lett az EP alelnöke, és emlékeztet: a magyar elnökség kezdetén Magyarország olyan szőnyeget állított ki Brüsszelben, amelyen a Habsburg Birodalom 1848-as térképe is látható volt
ERDÉLY
Rendreutasították Magyarország bukaresti nagykövetét Kolozsváron
Erdély.ma, 2011. május 30.
Egy csokor virágot helyezett el Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete a kolozsvári Mátyás király szoborcsoport elé kitett vitatott táblára, a polgármesteri hivatal rendőre azonban felhívta a figyelmét arra, hogy csak a felirat mellé teheti le a virágokat.
A nagykövet elmondta: maga is csatlakozott a kolozsvári magyarok interneten meghirdetett akciójához, amelynek kezdeményezői arra kérték a lakosságot, hogy aki nem ért egyet a tábla elhelyezésével, látogassa meg a szobrot, és virággal takarja el a vitatott feliratot.
A kolozsvári Szabadság című napilap portálja hétfőn közölte, hogy a diplomata egy csokor virágot helyezett el hétfő délelőtt arra a táblára, amelyet a kolozsvári polgármesteri hivatal tudtával a múlt héten tettek ki a román és a magyar állam által közösen restaurált szoborcsoport elé.
A tábla tartalmazza Nicolae Iorga román történésznek Mátyás királyról mondott egyik vitatott idézetét: „A csatában győzedelmes volt, csak saját nemzetétől szenvedett vereséget Moldvabányán, amikor a győzhetetlen Moldva ellen indult".
A lap szerint Füzes ráhelyezte a virágot a táblára, de ez utóbbi őrzésével megbízott önkormányzati rendőr magyar nyelven jelezte neki, hogy csak a tábla mellé teheti a csokrot.
A diplomata végül a néhány méterrel odébb lévő Márton Áron-szobornál helyezte el a virágot. A diplomata elmondta, hogy a rendőr udvarias volt.
A tábla elhelyezése ügyében a magyar külügyminisztérium a múlt héten közleményt adott ki, amelyben úgy vélte, hogy a felirat feszültségeket gerjeszt a magyarság és románság kapcsolatában. A román külügyminisztériumban fogadták a múlt héten Füzes Oszkárt.
A megbeszélés után kiadott közlemény szerint a román szaktárca jelezte: megvizsgálja a tábla elhelyezésének törvényességét.
Először 1932-ben került fel a szoborra ez az idézet, amelyet 1940-ben Észak-Erdélynek Magyarországhoz kerülése után eltávolítottak, majd Gheorghe Funar nacionalista volt kolozsvári polgármester helyeztette el ismét a táblát a szobor talapzatára 1992-ben törvénytelenül.
Kelemen Hunor művelődési miniszter szerint azonban a most elhelyezett feliratot sem hagyta jóvá az országos műemlékvédelmi bizottság, ezért azt ismét törvénytelenül helyezték el.
Ezzel szemben a kolozsvári városháza azt állítja, hogy törvényesen jártak el.
Mátyás-szobor – Magyarország bukaresti nagykövete virágot akart elhelyezni a vitatott kolozsvári táblára
MTI, 2011. MÁJUS 30.
- Egy csokor virágot helyezett el Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete a kolozsvári Mátyás király szoborcsoport elé kitett vitatott táblára, a polgármesteri hivatal rendőre azonban felhívta a figyelmét arra, hogy csak a felirat mellé teheti le a virágokat.
Az MTI kérdésére a nagykövet elmondta: maga is csatlakozott a kolozsvári magyarok interneten meghirdetett akciójához, amelynek kezdeményezői arra kérték a lakosságot, hogy aki nem ért egyet a tábla elhelyezésével, látogassa meg a szobrot, és virággal takarja el a vitatott feliratot.
A kolozsvári Szabadság című napilap portálja hétfőn közölte, hogy a diplomata egy csokor virágot helyezett el hétfő délelőtt arra a táblára, amelyet a kolozsvári polgármesteri hivatal tudtával a múlt héten tettek ki a román és a magyar állam által közösen restaurált szoborcsoport elé. A tábla tartalmazza Nicolae Iorga román történésznek Mátyás királyról mondott egyik vitatott idézetét: "A csatában győzedelmes volt, csak saját nemzetétől szenvedett vereséget Moldvabányán, amikor a győzhetetlen Moldva ellen indult".
A lap szerint Füzes ráhelyezte a virágot a táblára, de ez utóbbi őrzésével megbízott önkormányzati rendőr magyar nyelven jelezte neki, hogy csak a tábla mellé teheti a csokrot. A diplomata végül a néhány méterrel odébb lévő Márton Áron-szobornál helyezte el a virágot. A diplomata az MTI-nek elmondta, hogy a rendőr udvarias volt.
A tábla elhelyezése ügyében a magyar külügyminisztérium a múlt héten közleményt adott ki, amelyben úgy vélte, hogy a felirat feszültségeket gerjeszt a magyarság és románság kapcsolatában. A román külügyminisztériumban fogadták a múlt héten Füzes Oszkárt. A megbeszélés után kiadott közlemény szerint a román szaktárca jelezte: megvizsgálja a tábla elhelyezésének törvényességét.
Először 1932-ben került fel a szoborra ez az idézet, amelyet 1940-ben Észak-Erdélynek Magyarországhoz kerülése után eltávolítottak, majd Gheorghe Funar nacionalista volt kolozsvári polgármester helyeztette el ismét a táblát a szobor talapzatára 1992-ben törvénytelenül.
Kelemen Hunor romániai művelődési miniszter szerint azonban a most elhelyezett feliratot sem hagyta jóvá az országos műemlékvédelmi bizottság, ezért azt ismét törvénytelenül helyezték el. Ezzel szemben a kolozsvári városháza azt állítja, hogy törvényesen jártak el.
Megoldásra vár a Iorga-tábla ügye
Krónika, 2011. május 31. – Gyergyai Csaba, Kiss Előd-Gergely
Az RMDSZ és a Demokrata-Liberális Párt (PDL) Kolozs megyei képviselői várhatóan ma tárgyalnak Kolozsváron a Mátyás-szoborcsoport elé kihelyezett Iorga-tábla eltávolításáról. Máté András parlamenti képviselő, a szövetség Kolozs megyei szervezetének az elnöke a Krónikának elmondta, amennyiben a koalíciós partner helyi képviselőit nem sikerül meggyőzni a törvénytelenül kihelyezett tábla azonnali eltávolításáról, az ügyet a PDL csúcsvezetése elé tárják.
„Már tájékoztattam Daniel Budát, a PDL megyei elnökét arról, melyek a kifogásaink a tábla kihelyezése ellen. Remélem, hogy már megyei szinten sikerül megegyeznünk, és nem az országos vezetőségeknek kell megoldaniuk a kérdést, mert így is nemzetközi botrány lett belőle" – nyilatkozta lapunknak Máté András.
A tábla a kulturális minisztériumi felszólítás és a magyar politikai pártok és civil szervezetek tiltakozása és a diplomáciai nyomás ellenére azonban továbbra is a helyén maradt. Annak dacára, hogy László Attila, Kolozsvár alpolgármestere már pénteken, a művelődési tárca, valamint a Regionális Műemlékvédelmi Hatóság által kiállított felszólítás nyomán arra utasította a városháza keretében működő műszaki osztály munkatársait, hogy azonnal tüntessék el a táblát a Fadrusz János alkotása előtti zöldövezetről, a helyét pedig füvesítsék be. „Világosan megmondtam: az elbocsátásukat kockáztatják a műszaki osztály munkatársai, amennyiben nem veszik fel a kapcsolatot a restaurálást kivitelező Concefa Rt. képviselőivel, és nem tüntetik el a bronztáblát" – nyilatkozta lapunknak László Attila, Kolozsvár alpolgármestere.
Tegnap délelőtt egyébként Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete is ellátogatott a Főtérre, és tiltakozásképpen egy csokor virágot kívánt ráhelyezni a Nicolae Iorgától származó idézetet tartalmazó táblára. A szoborcsoport előtt járőröző közösségi rendőr azonban közölte a diplomatával, hogy a virágcsokrot kizárólag a bronztábla mellé lehet elhelyezni. Ezt követően Füzes Oszkár a Szent Mihály-templom előtti Márton Áron-szobor talapzatára helyezte el a virágcsokrot. Mint ismeretes, egy héttel ezelőtt az egyik közösségi portálon terjedt el egy felhívás, amely arra buzdította a helybelieket, hogy virágszőnyeggel borítsák el a törvénytelenül kihelyezett bronztáblát.
A magyar diplomata kolozsvári látogatása alkalmával úgy nyilatkozott a sajtónak, a tábla kihelyezésének egyetlen célja lehetett: a magyarság megalázása. „Az ügyről már tárgyaltam a román külügyminisztérium illetékeseivel, és ígéretet kaptam, hogy a probléma hamarosan megoldódik, és a törvénytelenül kihelyezett bronztáblát eltávolítják" – fogalmazott Füzes Oszkár. Ugyanakkor emlékeztetett a magyar külügyi tárca álláspontjára is, mely szerint az önkormányzat gesztusa nem kívánt feszültségeket gerjeszt a román–magyar kapcsolatban.
Magyarellenes hangulatkeltés Dicsőszentmártonban
Marosvásárhelyi Rádió, 2011. május 30.
A dicsőszentmártoni RMDSZ aggodalmát fejezi ki a városban az utóbbi időszakban tapasztalható magyarellenes hangulatkeltés kapcsán.
A nyilatkozatot aláíró Szabó Albert elnök és Incze Csaba alelnök a dicsőszentmártoni tanács újabb támadására hívja fel a figyelmet, mely szerint azt követően, hogy az Elméleti Líceum vezetőtanácsa elutasította, hogy a magyar iskola székhelye a jelenlegi líceum épülete legyen azt javasolta hogy „Román Elméleti Líceumnak" nevezzék át az iskolát.
Mint ismert az új oktatási törvény kimondja, hogy azokon a településeken, ahol több iskolában folyik magyar nyelvű oktatás, kötelező módon létre kell hozni legalább egy magyar önálló jogi személyiségű iskolát. A dicsőszentmártoni szülők erre hivatkozva kérték a magyar iskola létesítését, de ezt a Maros megyei tanfelügyelőség elutasította.
Ellentmondó döntések a Verespatak-projekt kapcsán
Krónika, 2011. május 31. – Rostás Szabolcs
Jogi útvesztőbe került a színesfémbánya-projekt kapcsán Verespatak általános településrendezési terve, valamint az ipari fejlesztés övezeti területrendezési terve.
Mint ismeretes, a Fehér megyei törvényszék a napokban – környezetvédők keresete nyomán – semmissé nyilvánította a Fehér megyei község önkormányzata által 2009 januárjában elfogadott városrendezési és területrendezési tervet, amely ipari övezetté minősítette a település teljes területét. A bányaprojektben érdekelt Roşia Montană Gold Corporation (RMGC) lapunkhoz eljuttatott közleménye szerint viszont egy másik, a gyulafehérvárival párhuzamosan zajló perben a Kolozs Megyei Törvényszék teljesen törvényesnek találta a két tervet. A településrendezési és a területrendezési tervet a Környezeti Erőforrás-fejlesztési Független Központ, valamint az Alburnus Maior Egyesület támadta meg a kincses városban, beadványukat azonban a törvényszék elutasította. Az RMGC közölte, megfellebbezte a Fehér Megyei Törvényszék döntését, így a végleges ítéletig mindkét dokumentáció érvényes és alkalmazható. Dragoş Tănase, a kanadai–román társaság vezérigazgatója úgy véli, az RMGC be fogja bizonyítani, hogy a Verespatakra tervezett, ciántechnológián alapuló terv „életképes, biztos, és világviszonylatban is a legmagasabb követelményrendszernek felel meg ahhoz, hogy modellértékű bányává váljék".
Verespatak: mégis érvényes a két településrendezési terv
Transindex, 2011. május 30.
Mégis érvényes Verespatak község általános településrendezési terve (PUG), valamint a verespataki ipari fejlesztés övezeti területrendezési terve (PUZ). Miután a két tervet a Fehér Megyei Törvényszék múlt héten, május 24-én semmisnek nyilvánította, az RMGC a Kolozsvári Törvényszékhez fordul, kérve a Fehér Megyei Törvényszék döntésének a felfüggesztését. Az itt született döntés pedig a kanadai vállalatnak kedvez.
Az RMGC 9 fontos pert nyert meg az elmúlt tizenöt hónapban - áll a bányavállalat sajtóosztályának közleményében, amelyben megjegyzik: nemrégiben a Bukaresti Törvényszék visszautasította a Greenpeace és a Jogi Erőforrás-központ beadványát, melyben a Verespataki Bányatervre vonatkozó településrendezési bizonyítvány felfüggesztését kérték. (hírszerk.)
MAGYARORSZÁG
Semjén: egységes Kárpát-medencei oktatás kell
Krónika, 2011. május 31.
A Kárpát-medencei magyar nyelvű oktatás fontosságát hangsúlyozta Semjén Zsolt tegnap Budapesten, az Óbudai Egyetemen. A miniszterelnök-helyettes bejelentette: már kilencvenezer állampolgársági kérelem érkezett.
A kormányfő kereszténydemokrata helyettese a Kárpát-medencei felsőoktatás magyar képviselőinek részvételével tartott EU-Ped 2011 pedagógusnapi ünnepségen azt mondta: minden nemzet egyszeri és megismételhetetlen érték; senki nem adhatja az egyetemes emberiségnek azt az értékgazdagságot, amit a magyar nyelv, a magyar kultúra és történelem. Semjén Zsolt hangsúlyozta: nekünk, magyaroknak az egyetemes emberiséggel szembeni kötelességünk a saját magyarságunk megőrzése, ezért fontos, hogy a Kárpát-medencei magyar oktatás ne elszigetelt, atomisztikus darabokból álljon, hanem egységes és élő legyen. Kitért arra is, hogy a történelem viharai szétszaggathatták a nemzetet, de ettől még nyelvileg, kulturálisan, szellemileg „egy valóság vagyunk". A miniszterelnök-helyettes az egyszerűsített honosításról szóló jogszabály megalkotását felidézve bejelentette: jelenleg a 90 ezredik állampolgársági kérelemnél tartanak. Mint mondta, a Szent István-i örökség lényege az országépítés, de ez nem fog úgy menni, ha csak a parlament meg a kormány építi az országot. Csak akkor működik, ha minden nemzetrész, minden kisebb-nagyobb közösség „kis Szent Istvánként" építkezik – tette hozzá Semjén Zsolt.
KÁRPÁT-MEDENCE
Népszámlálás: nagyon kevesen töltötték ki az íveket magyarul
Magyar Nemzet, 2011. május 31.
Nagyon kevesen éltek az idei szlovákiai népszámlálás alkalmával azzal a lehetőséggel, hogy az internetes adatlapokat magyarul is ki lehetett tölteni.
„Jogokat akarunk, miközben a meglévőket sem tudjuk kihasználni" – jegyezte meg ezzel kapcsolatban kedden az Új Szó című pozsonyi magyar napilap. Az újság szerint vasárnap éjfélkor lezárult az elektronikus népszámlálási adatlapok kitöltésének lehetősége. A lakosság 563 694 adatlapot töltött ki online – közölte Ludmila Benkovicová, a szlovák statisztikai hivatal elnöke. A hivatal a lap kérdésére azt a tájékoztatást adta, hogy 7437 ívet töltöttek ki magyarul. Ez az adatlapok 1,32 százalékának felel meg, miközben a magyarság aránya ennek a hét és félszerese. Magyarul 5214 személyi, 860 ház- és 1363 lakásadatlapot dolgoztak fel.
„Az ívek kitöltésénél a nyelvválasztás az első lépések között szerepelt, így azt sem lehet mondani, hogy a statisztikusok eldugták volna ezt az opciót" – mutat rá az újság. Azok, akik hagyományos módon szeretnék kitölteni a számlálóíveket, június 6-ig tehetik meg. A múlt héten elfogadott kisebbségi nyelvhasználati törvény kapcsán az Új Szó keddi kommentárja is foglalkozik azzal, hogy a szlovákiai magyarok még a meglévő jogaikat is csak hézagosan, elégtelenül használják ki.
„Bár a hivatalos érintkezés több pontját továbbra sem szabályozza elégségesen a törvény, tisztában kellene lennünk azzal, hogy nagyon sok ügyben, témában nem a paragrafus az egyetlen viszonyítási alap. Más szóval: több témában ott a jog, mégsem élünk vele" – írta az újság. Bármelyikünk tudna szűkebb családjában találni olyanokat, akik továbbra is szlovák nyelven írják nevüket, s nőnemű ismerőseink nagy része továbbra is simán viseli az -ová végződést. Ezek tipikusan olyan jelenségek, melyeknél csak saját lustaságunk, esetleg nemtörődömségünk miatt tartunk ott, ahol – emelték ki a cikkben.
„A jog lehetőség – élhetünk vele, de nem kötelező. Ámha valamit rettentő módon követelünk, sőt egyesek az állítják, ez igazi boldogulásunk egyetlen létező gátja, akkor tessék. Azt volna jó látni, ha a szlovákiai magyarok többsége élne az összes törvény adta lehetőséggel, kihasználná az összes jogot, s utána követelnénk továbbiakat. Mert így veszítenek igazi értékükből" – fejtették ki a lapban.
„A népszámlálási eredmény jó összehasonlítási alap lesz. Utoljára 2001-ben számoltak meg bennünket, azóta volt mondjuk hat jó és négy kellemetlen év politikai szempontból. A magyarok nem érzik olyan nagyon rosszul magukat ebben az országban. Ám hogy mennyire fontos számukra most, 2011-ben a magyarságuk, hamarosan kiderül" – állt a kommentárban.
EURÓPAI PARLAMENT/EURÓPAI UNIÓ
Az "arab tavasz" volt az egyik fő témája a vallási vezetők brüsszeli találkozójának
MTI, 2011. május 30. – Kárpáti János
- Az Európai Unió déli szomszédságában kibontakozó folyamatoknak, az úgynevezett "arab tavasz" által hozott változásoknak szentelték a legtöbb figyelmet azon a hétfői brüsszeli találkozón, amelyen a legfőbb EU-intézmények irányítói és európai vallási vezetők vettek részt.
José Manuel Barroso, az unió legfőbb végrehajtó testületének számító Európai Bizottság elnöke, Herman Van Rompuy, az uniós állam-, illetve kormányfőket tömörítő Európai Tanács elnöke, valamint Jerzy Buzek, az Európai Parlament elnöke 13 EU-országból, valamint Oroszországból és Bosznia-Hercegovinából érkezett, keresztény, zsidó, mohamedán illetve buddhista vallási vezetővel folytatott eszmecserét. Magyarországról részt vett a találkozón Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke.
Az EU-vezetők és a vallási vezetők ilyen jellegű találkozóját minden évben megrendezik, immár hetedik alkalommal. A másfél évvel ezelőtt életbe lépett Lisszaboni Szerződés elő is írja ezt a fajta rendszeres párbeszédet.
A tanácskozás után tartott közös sajtótájékoztatón Barroso arról beszélt, hogy az EU céljának tekinti a demokrácia, a pluralizmus, a jogállamiság, az emberi jogok és a társadalmi igazságosság ügyének előmozdítását nem csupán Európában, hanem a kontinens szomszédságában is.
"Ezeknek a kihívásoknak nem tudunk megfelelni a vallási közösségek tevékeny hozzájárulása nélkül" - állapította meg.
Buzek azt emelte ki, hogy a vallási közösségek nem csupán az EU-országokban töltenek be nagyon fontos társadalmi szerepet, hanem "dinamikusan változó szomszédságunkban is". Szerinte az EU-nak az oktatási és egészségügyi ellátási kérdésekben egyaránt együtt kell működnie a vallási csoportokkal "a konfliktusokon túljutó társadalmak újjáépítése során".
Van Rompuy arra figyelmeztetett: az észak-afrikai, illetve arab világbeli fejlemények láttán "Európa nem teheti meg, hogy bezárkózzék, türelmetlenebbé, önzőbbé vagy anyagiasabbá, sőt, akár még rasszistábbá is váljék".
A sajtótájékoztatón több muzulmán vallási vezető emelte ki azt, hogy az iszlám - a vallási tételek helyes értelmezése szerint - mindenki szabad vallásgyakorlatát támogatja.
Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke - volt erdélyi református püspök - szót emelt mindenfajta vallásüldözés ellen, és méltatta a nemrég boldoggá avatott II. János Pál pápa emlékét.
INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA
Kampányuszítás
Krónika, 2011. május 31. – Balogh Levente
Belegondolni sem jó, mi várható közvetlenül a jövő ősszel esedékes parlamenti választások előtt, ha a román pártok már most is ilyen vehemenciával próbálnak a magyarellenes uszítással szavazatokat szerezni.
Az ellenzéki szociáldemokraták és a nemzeti liberálisok egyre durvább hadjáratot folytatnak a magyar ügyek ellen, most éppen a Székelyföld brüsszeli lobbiirodájának megnyitása ürügyén folytatnak hisztériakampányt. Persze a magyar kártya előhúzása nem véletlen: az uszítással egy csapásra két legyet is ütnek, hiszen a nagyobbik kormánypárt, a PDL soviniszta retorikára fogékony tömegek előtti befeketítéséhez a legjobb módszer az, ha sikerül „magyarbérencként" beállítani.
A PDL most valóban szorult helyzetben van, hiszen ahhoz, hogy kormányon maradjon, teljesítenie kell koalíciós partnere, az RMDSZ kisebbségi vonatkozású követeléseit. A magyar szempontból kedvező oktatási törvényt már kipipálták – bár kérdéses, mi lesz az alsóházon „véletlenül" átcsúszott, a kedvezményeket kiiktató törvénytervezet sorsa a felsőházban, ahol ingatag a kormánytöbbség – , és úgy néz ki, hogy valóban sikerülhet még az ülésszak vége előtt elfogadni a kisebbségi törvényt is. A PDL ugyanakkor nem lenne tipikus bukaresti párt, ha nem tartana két vasat a tűzben: miközben kormányszinten megfogalmazott nyilatkozataiban támogatja a kisebbségi törvényt, azért szintén kikacsint a nacionalista szavazókra. A párt polgármestere vezette kolozsvári önkormányzat a lehető legnagyobb természetességgel rúg fel nemzetközi egyezményeket és a hatályos jogszabályokat, csak hogy elhelyezhessen egy magyarellenes hangvételű táblát a Mátyás-szobor előtt.
De a brüsszeli Székelyföld-iroda kapcsán is hangzott el az ellenzékéhez hasonló hangvételű bírálat a PDL részéről is. Szóval zajlik a kampány, ráadásul a mi bőrünkre. Kérdéses azonban, hogyan magyarázza majd meg az ellenzék a válság és az életszínvonal-romlás miatt a szélsőséges retorikára amúgy is fogékonyabb tömegeknek, hogy a magyarellenes uszítás közepette miért ajánl továbbra is koalíciós együttműködést az RMDSZ-nek az esetleges kormányváltás utánra. A feléledt sovinizmust ugyanis jóval nehezebb lecsillapítani, mint mondvacsinált ürüggyel a rövid távú politikai haszon érdekében az ország egységének felbomlását vizionálva hisztériát kelteni.
Erőpróba és erőfitogtatás
Háromszék, 2011. május 31.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megjelenése, az Erdélyi Magyar Néppárt születése a politikai porondon szerfölött megélénkítette a hazai magyar közéletet, és serkentette a román politikai csoportosulások, az új nemzetpolitikával jelentkező magyar kormányzat reakcióit is. Ez így rendjén való, amióta nyelvünkre vehettük és gondolatainkba égethettük "a langyosokat kiköpi az Isten" szállóigévé vált verssort.
Aki akár közelebbről, akár nagyobb távolságból figyeli közéletünk alakulását, illetve ennek átrendeződését, az érzékelheti, micsoda erők és indulatok, minő emberi gyengeségek ütköznek, micsoda szóerupciók lövellnek politikai port a magasba.
A hazai és Kárpát-medencei politikai átrendeződéseket figyelve fontos folyamatok sodorvonala érzékelhető. Először is kiépült az erős szervezeti struktúrával és parlamenti, kormányzati kapcsolatokkal rendelkező, pillanatnyilag a kormányzati mérleg nyelveként szereplő, de az erre-arra lengés képességét is talonban tartó RMDSZ. Most a szövetség a két évtized alatt kiépített érdek-képviseleti monopóliumát látja a hazai és magyarországi térfélen is veszélyeztetve. Képviselői agresszív megnyilvánulásainak eredőjét, a politikai élet rejtett aknáit legtöbbször itt kell erre alkalmas detektorral keresni.
Máris markáns – és ártalmas – szembenállás erővonala alakult ki az RMDSZ némely képviselői és a magyar kormányzat új nemzetpolitikáját megjelenítő politikusai között. Az elmarasztaló szemrehányások a Fidesz ellen, miszerint "az RMDSZ-nek szembe kell néznie azzal, hogy Magyarország és a magyar kormány részéről barátságtalan üzenetek, rossz, szelektív szimpátiák, valamint ellenszenvek alapján meghozott döntések születnek" (Markó Béla). Túlzott mértékben negligálják egy erős magyar képviselet súlyát és jelentőségét a szövetség által is felvállalt (vagy nem erről van szó?) alapvető kérdések, a régiók újraszabása, az autonómia, a kisebbségi törvény összehozásában. Az úgynevezett "kiszorítási kísérleteket" – nincs más mód – tudomásul kell venni. A demokrácia központok kiépítése, a státustörvény alkalmazásával járó feladatkör átruházása, az oktatási támogatást kezelő, az RMDSZ által működtetett Iskola Alapítvány "kisemmizése" és a feladatkörnek a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség (RMPSZ) hatáskörébe való átutalása világosan jelzi, hogy az új magyar nemzetpolitika képviselői valóban a kialakult RMDSZ hatalmi monopóliumát óhajtják a civil szervezetek bevonásával korlátozni.
Ennek oka nem az RMDSZ bukaresti, illetve parlamenti és kormányzati szerepvállalásában, hanem a két évtized során ide-oda, hol a liberális jobb-, hol a balliberális oldal, hol a szocialisták felhajtó- erejének áramlásával sodródó politikában keresendő. Ugyanez volt tapasztalható a magyarországi kapcsolatokban is. "A pártoktól való egyenlő távolságtartás" elve és gyakorlata a határon kívül rekedt magyar nemzetrészek kirekesztésének elfogadását eredményezte. Kitagadtak bennünket a nemzetből, de együtt koccintgattak a nagy nemzeti ünnepségeken kitagadóinkkal.
Észre kellene venni, hogy ez a politikai kétlakiság és kétkulacsosság milyen morális károkat okozott és okoz ma is a magyar érdekképviseletnek. Oda kellene figyelni a közvélekedésre is, ehelyett viszont újabb politikai preferenciák körvonalazódnak. Adrian Năstase jól érzékeli, hogy az RMDSZ romló viszonya a magyar nemzetpolitika képviselőivel, s a hazai magyar kormányzati szerepvállalás közötti magyar vergődés jó alkalom egyrészt arra, hogy a mérleg nyelvének szerepkörét betöltő RMDSZ kormányzatból való kilépése a kormány várva várt biztos bukását eredményezze, és politikai ide-oda csapódása a szövetség jó hírnevét hívei körében is további erózió alá fogja.
Csapdahelyzet ez, mert például a tanügyi törvény kikezdésének minősíthetetlen politikai manővere, a kisebbségi törvény elfogadásának toszogatása – és, ha elfogadják, milyen is lesz ez, mit hoz a "konyhára? –, szóval, ha a kormányzatból kilép az RMDSZ, a mai ellenzék politikai mellékvágányai felé sodródik, s tömegbázisának lemorzsolódása miatt a következő választások alkalmával esetleg a parlamenti bejutási küszöböt sem éri el.
Eme sodorvonal áramlásának felerősödését hajtja az MPP-s hátszél, amely csak az erdélyi jobboldali pártokkal képzel el választási koalíciót, s úgy tűnik, mindenik szekértáborban immár elég sokan érzékelik, hogy alapvető kérdésekben együttes fellépésre, választási koalícióra, közös jelöltállításra van szükség, de újfent felerősödnek – lásd Marosvásárhelyt és Kolozsvárt – a "csak a mi jelöltünket támogatjuk" önpusztító botorságok.
Ennek így nem lesz jó vége.
Megnyílik a „székely iroda"
Új Magyar Szó, 2011. május 31. –
Egyre növekvő, Bukarestben és Brüsszelben gyakorolt nyomást kell elviselniük a Székelyföld uniós képviseletét kezdeményezőknek. A Hargita és Kovászna megyei tanácsok által kezdeményezett lobbiiroda mai megnyitását tegnap Crin Antonescu, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke is élesen kritizálta, szerinte a brüsszeli képviselet megnyitásával az RMDSZ „Tőkés László után megy", és „a román hatóságok cinkos hallgatása mellett" újabb lépést tesz a területi autonomista politika irányába, amelyet Romániában egyetlen felelős politikai erő sem fogad el.
Egyre növekvő, Bukarestben és Brüsszelben gyakorolt nyomást kell elviselniük a Székelyföld uniós képviseletét kezdeményezőknek. A Hargita és Kovászna megyei tanácsok által kezdeményezett lobbiiroda mai megnyitását tegnap Crin Antonescu, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke is élesen kritizálta, szerinte a brüsszeli képviselet megnyitásával az RMDSZ „Tőkés László után megy", és „a román hatóságok cinkos hallgatása mellett" újabb lépést tesz a területi autonomista politika irányába, amelyet Romániában egyetlen felelős politikai erő sem fogad el.
A PNL-elnök egyébként következetesen arról beszélt, hogy az irodát az RMDSZ színeiben mandátumot nyert három erdélyi magyar EP-képviselő kezdeményezésére nyitják meg. „Ha csupán a megyék képviseletéről, vagy Hargita, Kovászna és Maros megye tanácsának irodájáról lenne szó, nem lenne semmilyen probléma. Amikor azonban Tőkés László olyan entitásról beszél, amely nem létezik, ismét csak a területi autonómia gondolata merül fel, amely számunkra elfogadhatatlan" – jelentette ki Antonescu.
A Szociáldemokrata Párt (PSD) európai parlamenti frakciója tegnap hivatalos állásfoglalást sürgetett Jerzy Buzek EP-elnöktől és Jose Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnökétől a Székelyföld képviselettel kapcsolatban. Szerintük a székelyföldi képviselet megnyitása a román állam egységének aláaknázását szolgálja.
„Az iroda megnyitása egy 2008-as kezdeményezése a Kovászna megyei tanácsnak, amelyhez később csatlakozott a Hargita és Maros megyei tanács is" – magyarázta a brüsszeli iroda hátterét az újságíróknak tegnapi bukaresti sajtótájékoztatóján Kelemen Hunor. Az RMDSZ elnöke kifejtette, a belga fővárosban európai városoknak, régióknak is van képviseletük, amelyek lobbitevékenységet folytatnak, „a szó legnemesebb értelmében".
Kelemen Hunor szerint az irodanyitás teljesen törvényes, alkotmányos, és nem sérti Románia nemzeti érdekeit. „Ne vegyük elő a fiók mélyéről a magyar kártyát, a nacionalizmus kártyáját" – intette a román politikai szereplőket mértéktartásra az RMDSZ elnöke.
Egyesülés, a Prut két oldaláról
Új Magyar Szó, 2011. május 31. – Bogdán Tibor
Romániában még mindig meglehetősen erősen él a Moldovai Köztársasággal való egyesülés gondolata, amelynek azonban a Prut túlsó partján fekvő államban már csak alig akad híve.
Aszimmetrikusan alakultak az évek során Románia és a Moldovai Köztársaság lakosságának kapcsolatai. A „testvérnép" gondolata az önmagára a nagyobbik testvér szerepkörét kiosztó Romániában még viszonylag széles körökben hódít, a kisebbik testvér státuszára kárhoztatott Moldovai Köztársaságban viszont az önállóság híveinek tábora jócskán megnőtt.
A moldovaiak függetlenednének
A Soros Alapítvány legfrissebb felmérése szerint Romániában a megkérdezettek közel fele az egyesülés nosztalgikusának tekinthető: szerintük a két „testvérországnak" közös államban kell összeolvadnia. Ráadásul 64 százalékának meggyőződése, hogy mindez elsősorban a moldovaiak érdekét szolgálná. A megkérdezett romániaiak meggyőződéssel állították, hogy a közös állam megteremtése a moldovaiaknak is a legfőbb vágya.
Mindebből a felmérés alapján készült tanulmány szerzői mindenekelőtt azt a következtetést vonják le, hogy a romániai románok kevéssé ismerik a Pruton túliak gondolat- és érzésvilágát. A Moldovai Köztársaságban ugyanis mindössze a mintacsoport tagjainak három százaléka állította, hogy kívánatosnak tartaná a két ország egyesülését. Ennél jóval többen, 46 százalék a függetlenségben látja országa jövőjét, a Romániával való „nagy találkozást" pedig legfeljebb az Európai Unió keretében tudná elképzelni.
Az egyesülés híveinek „kemény magvát" egyébként mindkét országban az 51 éven felüli, közepes felkészülési szinttel rendelkező, nős férfiak alkotják. Emellett 25 százalék véleményének megfelelően az egyesülésnek mindenáron meg kell történnie.
Realista önjellemzés
Paradox módon, jóllehet Románia lakosságának jelentős hányada tartja elképzelhetőnek és fontosnak az uniót a Moldovai Köztársasággal, több mint fele voltaképpen teljes közönnyel viszonyul a szomszédos országban zajló eseményekhez, folyamatokhoz. A megkérdezettek alig 11 százaléka állította azt, hogy tisztában van a Moldovai Köztársaság történéseivel, ezzel szemben több mint két harmada ismerte be, hogy egyáltalán nem vagy csak igen kismértékben érdekli, milyen politikát folytat Bukarest a Chişinăuval fenntartott kapcsolataiban.
Némileg ellentmondásos az az adat is, miszerint – bár a romániaiak közel fele az uniót kívánja – a megkérdezettek csaknem háromnegyede azt vallja, hogy a Moldovai Köztársaságnak az Európai Unió tagállamává kell válnia. A Moldovai Köztársaságban élő román lakosság román állampolgárságának „gyors és kivételezett módon" történő megadását 62 százalék támogatja.
A tanulmány szerint a Moldovai Köztársaság szimbolikus jelentőségű a romániai románok számára, akik azonban – amint az a felmérés adataiból ugyancsak kiderül – csak kis számban látogatnak el a „Pruton túli második román államba". Míg a romániai románok közel egyharmada járt már külföldön, addig a más államot felkeresők alig nyolc százaléka látogatott el a Moldovai Köztársaságba.
A két ország hivatalos nyelvének megnevezése kapcsán nagyjából megegyezik mindkét mintacsoport tagjainak véleménye: egyaránt 74-74 százalék állítja, hogy nem létezik önálló moldovai nyelv, az megegyezik a románnal. Ennek ellenkezőjét mindössze 13 vallja.
Viszonylag realista módon jellemzik önmagukat a megkérdezettek a Prut mindkét partján: legrosszabb tulajdonságaik között említik a megosztottságot, a saját erejükben való bizalom hiányát, majd a lustaságot és az intoleranciát említik negatív vonásaikként. Erényeik között a szorgalmat, a vendégszeretetet és a béketűrést sorolják az első helyeken.
Fehér folt
Egy nem egészen egy esztendővel, a moldovai CBS-AXA ügynökség által végzett felmérés tanúsága szerint a moldovaiak egynegyede viseltetett ellenérzéssel a romániai románokkal szemben, mintegy 50 százalékuk pedig úgy vélte, országukban túl nagy a demokrácia. A felmérést végzők mindezt annak tudták be, hogy a szovjet uralom esztendeiben Romániát, illetve a „romániai tőkés-földesúri rendszert" kiáltották ki a Moldovai Köztársaság legfőbb ellenségének.
A romángyűlölethez hozzájárult az a körülmény is, hogy 2001 és 2009 között, a Moldovai Kommunista Párt hatalma idején a románellenességet állampolitikai rangra emelték. Ezzel magyarázható nagyjából az a számadat is, miszerint a megkérdezettek 14 százaléka tartott az ország függetlenségének elveszítésétől, de az is, hogy a mintacsoport 48 százaléka oroszbarát külpolitikát sürgetett. A Romániával való egyesülésnek a felmérés szerint is mindössze háromszázalékos tábora volt.
Besszarábia és Románia egyesülését 1918. március 27-én szavazta meg a moldovai Országtanács. Ekkor 86 képviselő voksolt igennel, 3 ellenezte az uniót, 36 pedig tartózkodott. A moldovai lakosság kezdetben üdvözölte az egyesülést, hamarosan azonban kiábrándult a „nagy testvérből". A románok ugyanis – akárcsak az Erdélybe 1940-ben bevonuló magyarok – saját, anyaországból hozott embereikkel töltötték be a legjövedelmezőbb állásokat, a kulcsfontosságú tisztségeket. Mindez úgyszintén nyomot hagyott a két ország „testvéri kapcsolatain".
A Soros Alapítvány felmérése kapcsán a Moldovai Köztársaság bukaresti nagykövete, Iurie Reniţă nem kis keserűséggel állapította meg a valóságtól nem túl messze eső igazságot, miszerint országa nemcsak Latin-Amerikában, de Romániában is amolyan fehér foltnak számít. A Külpolitikai Egyesület ügyvezető igazgatója, Victor Chirilă pedig leszögezte: jóllehet a két ország egyesülésének gondolata időről időre a jövőben is előtérbe kerül majd, politikai szempontból az unió megvalósíthatatlan.
Újabb pozsonyi kirohanás
Új Magyar Szó, 2011. május 31.
A szlovák parlament elutasítja az új magyar alkotmány államhatárokon átnyúló rendelkezéseit. Egyebek között ezt a megállapítást tartalmazza az a nyilatkozat, amelyet az új magyar alaptörvénnyel kapcsolatban fogadott el pénteken a Nemzeti Tanács (parlament) Pozsonyban.
A szlovák parlament elutasítja az új magyar alkotmány államhatárokon átnyúló rendelkezéseit. Egyebek között ezt a megállapítást tartalmazza az a nyilatkozat, amelyet az új magyar alaptörvénnyel kapcsolatban fogadott el pénteken a Nemzeti Tanács (parlament) Pozsonyban. A nyilatkozat szerint Szlovákia a modern európaiság, az Európai Unió és a kétoldalú politikai alapszerződés szellemében jószomszédi kapcsolatokra törekszik Magyarországgal, ám nem fogadja el az alaptörvény területen kívüli elemeit.
„A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa biztosítja a Szlovák Köztársaság minden állampolgárát arról, hogy területén kizárólag csak a Szlovák Köztársaság alkotmánya, jogrendje és a Szlovák Köztársaság nemzetközi kötelezettségvállalásai érvényesek, s lesznek érvényesek a jövőben is" – áll a dokumentumban. A nyilatkozat megerősíti, hogy Szlovákia csak az egyéni jogokat ismeri el, így reagálva a magyar alaptörvény azon cikkére, amelyben az áll, hogy Magyarország felelősséget visel a határon túli magyarokért, és támogatja törekvésüket a kollektív jogok megszerzésére.
A 150 tagú testületben az ellenzék túlságosan mérsékeltnek, Budapest irányába pedig nem elég kritikusnak tartotta a dokumentumot, ezért egységesen leszavazta. A nyilatkozat elfogadását kétnapos, rendkívül éles vita előzte meg.
A szlovák ellenzéki képviselők felszólalásai magyarellenesek voltak, Orbán Viktor és kormánya politikáját revizionistának, a közép-európai régió számára veszélyesnek, míg a Híd magyar-szlovák kormánypártot a Fidesz „ötödik hadoszlopának" minősítették. Mikulás Dzurinda külügyminiszter és a koalíciós képviselők felszólalásait megfigyelők mértéktartónak vélik.
Magyar-román ügy lett a Mátyás-szoborból
Népszava, 2011. május 31.
Akár bukaresti koalíciós szakításhoz is vezethet a magyar-román közös finanszírozással restaurált kolozsvári Mátyás-szoborra engedély nélkül kihelyezett felirat. A napok óta gyűrűző botrányban megszólalt a magyar külügy és a kultúráért felelős kolozsvári származású államtitkár, Szőcs Géza is.
Akár bukaresti koalíciós szakításhoz is vezethet a magyar-román közös finanszírozással restaurált kolozsvári Mátyás szoborra engedély nélkül kihelyezett felirat. A napok óta gyűrűző botrányban megszólalt a magyar külügy és a kultúráért felelős kolozsvári származású államtitkár, Szőcs Géza is.
A román kormánykoalíció, az RMDSZ és a Demokrata Liberális Párt (PDL) szövetségében a kolozsvári Mátyás szoborra törvénytelenül kihelyezett felirat okoz komoly feszültséget. A nemrég ünnepélyes keretek között felavatott szobor mellé a város PDL-es polgármestere engedély és a koalíciós partner RMDSZ tudta nélkül, fű alatt kihelyezte ugyanazt a Mátyás román eredetét hirdető táblát, amelyet korábban már a hírhedt nacionalista polgármester, Gheorghe Funar is a szoborra helyezett. A Nicolae Iorga történésztől idézett szöveg a következő: "A csatában győzedelmes volt, csak saját nemzetétől szenvedett vereséget Moldova-bányán, amikor a győzhetetlen Moldva ellen indult"
Kelemen Hunor román kulturális miniszter felszólította a polgármestert, hogy távolítsa el a feliratot, az RMDSZ frakció pénteken tiltakozásképpen kivonult a kolozsvári városi tanács üléséről. Az RMDSZ Kolozs megyei szervezete jelezte: végső esetben polgári engedetlenségre szólítja fel a város magyarságát, ha nem rendeződik az ügy és felülbírálja a PDL-vel kötött koalíciós szerződést. A magyar diplomácia is reagált a történtekre.
Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul sajtótájékoztatón jelentette be: Budapest a szoborra vonatkozó kétoldalú kormánymegállapodás betartását és a törvényesség helyreállítását kéri. Szőcs Géza államtitkár a helyi sajtónak nyilatkozva hangsúlyozta, a magyar kormány nem a felújítási hozzájárulás visszatérítését, hanem a tábla eltávolítását kéri.
Kolozsváron e közben békés civil mozgalom indult "virágot a feliratra" jelszóval. Az első virágcsokrot Füzes Oszkár nagykövet próbálta elhelyezni a táblán, de az ott posztoló rendőr megakadályozta azt.
RMDSZ-es lábtörlők Székelyudvarhelyen
Az RMDSZ tulipános logójával díszített lábtörlőket helyeztek el Székelyudvarhely üzletei, középületei előtt. Gyáva és aljas akciónak nevezte a történteket a helyi RMDSZ vezetője. A megyei napilap kampányfogást sejt a történtek mögött, arra hivatkozva, hogy a Tőkés László nevével fémjelzett Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) decemberi székelyudvarhelyi küldöttgyűlése alkalmával Markó Bélát és Gyurcsány Ferencet ábrázoló lábtörlők jelentek meg a városban.
Egy őrző-védő cég alkalmazottja szerint egy kopasz, részegnek tűnő fiatalember volt a tettes. Az EMNT regionális elnöke tagadta, hogy a szervezetnek köze lenne az esethez. "Az RMDSZ máskülönben ne csodálkozzon az ilyen akciókon, hiszen éveken keresztül az erdélyi magyarságba törölték a lábukat" - nyilatkozta a helyi sajtónak.
Székelyföld Brüsszelből mutat be Romániának?
Udvarhely.ro, 2011. május 31. – Szász Attila
Irodának iroda, sőt ingyen, lobbinak is lobbi, de egyelőre Bukarestben pukkant. Székelyföld néven közösen képviseli magát Hargita és Kovászna megye. Maros nem szállt be, de felkarolják.
Június elsején nyílik meg a Hargita és Kovászna megye tanácsa által fenntartott brüsszeli információs és tájékoztató iroda.
Az iroda elsődleges célja, hogy megjelenítse e megyék fejlesztési igényeit az Unió intézményeinek szintjén. Kovászna megye két és fél éve, Hargita megye egy hónapja határozott az irodanyitásról.
Tulajdonképpen egy lobbiirodáról van szó,
ami nem számít újdonságnak Brüsszelben, ugyanis ez lesz a 2001. ilyen. Számos romániai, illetve más országbeli megye, régió rendelkezik ilyen irodával Brüsszelben, ezért a két székelyföldi megye vezetése úgy gondolta, hogy időszerű nyitniuk egy ilyet az Európai Unió fővárosában, ugyanis most egy felajánlásnak köszönhetően ingyen jutottak irodahelyiséghez.
Az iroda feladata lesz a térségi szolidaritás jegyében segíteni azokat a Maros megyei helyi tanácsokat is, amelyek hozzá fordulnak. Hargita és Kovászna megye pedig továbbra is tagja kíván maradni a Romániai Megyei Tanácsok Országos Szövetsége (UNCJR) által működtetett brüsszeli képviseleti irodának is – áll Borboly Csaba és Tamás Sándor megyei tanácselnök közös sajtóközleményében.
Indoklásként kis hencegés
A közlemény szerint az iroda megnyitását az indokolja, hogy Székelyföldről nézve is egyre fontosabb az EU, és csak így tarthatók meg az eddig elért eredmények: a régió a lakosság arányát tekintve az elsők közé tartozik Romániában, ami a lehívott vidékfejlesztési és egyéb alapokat illeti.
Egy ilyen külképviselet megnyitása nem számít újdonságnak Brüsszelben, több mint háromszáz régió rendelkezik hasonlóval. A „nagykövetségek" célja a régiók érdekeinek védelme az európai intézmények előtt, függetlenül attól, hogy termelői szövetkezetekről, kis- és középvállalkozókról, kulturális projektekről vagy épp kohéziós alapok lehívásáról van szó.
Románia a névleges régiók országa
A regionális képviseleti irodák tekintetében Románia sem számít újoncnak, ugyanis az ország nyolc fejlesztési régiója rendelkezik már ilyennel. A Nyugati, a Közép és az Északkeleti régió ebben a hónapban nyitott állandó irodát.
Általában azok a régiók nyitnak képviseletet, amelyek egyébként is kisebb vagy nagyobb törvényhozói önállóságot élveznek. Természetesen országonként változik, hogy mennyire függetlenek.
Románia fejlesztési régióit 1998-ban hozták létre, ám ezek nem rendelkeznek jogi személyiséggel, törvényhozói vagy közigazgatási hatalommal. Így képviseletük is tulajdonképpen a Regionális Fejlesztési Ügynökségek kihelyezett irodái.
Hargita, Kovászna és Maros megye jelenleg is rendelkezik képviselettel a Központi Régió irodája révén, valamint a Régiók Tanácsában Románia összes megyéje jelen van, így az új „nagykövetség" ezeket a már létező képviseleti formákat egészíti ki.
Fanyalgók, fumigálók, felháborodottak
Bár a projektet teljes mellszélességgel támogatják az RMDSZ-es vezetők (Sógor Csaba, Winkler Gyula és Tőkés László europarlamenti képviselők fogadásra hívták kollégáikat az irodanyitás alkalmából), szükségességével nem mindenki ért egyet. A Külügyminisztérium hivatalos álláspontja szerint sajnálatos kezdeményezésről van szó, ugyanis Székelyföld nem létezik közigazgatási egységként.
„Előbb megnézem, miről van szó. Lehet, hogy kürtős kalácsot akarnak árulni" - kommentálta a hírt a PDL európa parlamenti képviselője, Cristian Preda.
Cristian Diaconescu, a Románia Haladásáért Országos Szövetség (UNPR) tiszteletbeli elnöke úgy véli, egyenesen alkotmányellenes az „úgynevezett Székelyföld úgynevezett irodájának" létrehozása. Szerinte provokációt jelent az Európai Unió számára, amely kénytelen lesz elutasítani a régió státust, amit pusztán az irodanyitással nyújtanak a területnek az RMDSZ képviselői.
A szenátus elnöke, Mircea Geoană a kormányt sürgeti, hogy azonnal foglaljon állást az ügyben, és ugyan a Konzervatív Párt bukaresti második kerületi szervezete még nem küldte el rendszerint felháborodott és indignált levelét szerkesztőségünkbe, de már várjuk.
Az alaptörvény és a magyar történelem
Népszabadság, 2011. május 31. – Jeszenszky Géza
Magyarország alaptörvénynek nevezett új alkotmánya januártól hatályba is lép. Az Országgyűlésben lehetett és a nyilvánosság fórumain a jövőben is lehet vitatkozni róla. Akarat és kellő többség esetén változtatni is lehet rajta.
Egyes tekintélyes emberek bírálják, elutasítják, más köztiszteletben álló személyiségek támogatják. Én mint történész, csak a viták egyetlen eleméhez kívánok hozzászólni, a Nemzeti Hitvallás címet viselő preambulum történelemszemléletéhez. Nem polemikus céllal, hanem abban a reményben, hogy amennyiben képesek vagyunk érzelmeinket és előítéleteinket félretenni és tárgyilagosan megvizsgálni a vitatott elemeket, úgy esély van a kedélyek megnyugodására.
Szerintem indokolatlan kötözködés azt kifogásolni, hogy Magyarország és nem a Magyar Köztársaság alaptörvénye született meg. Államunk közel ezer éven át királyság volt, azután lett népköztársaság, tanácsköztársaság, 1946-ban jelző nélküli köztársaság, de csak három évre, hogy azt a népköztársaságnak nevezett, bevallottan (proletár-) diktatúra váltsa fel. De az ország neve mindvégig Magyarország volt, idegen nyelveken a középkori krónikások által meghonosított, illetve a latin Hungariából képzett alakban. Korántsem általános szabály, hogy egy ország alkotmányának címében szerepeljen az államforma. Államformánk megjelölése az alaptörvényben megfelelő prominens helyen szerepel.
Egyes bírálók úgy vélik, hogy egy alkotmány ne is szóljon a múltról, mert ezzel mintegy előírja, kanonizálja az adott ország történelmének „helyes," „kívánatos" értelmezését. Közép-Európában, ahol minden nemzet múltja súlyos megpróbáltatásokkal terhes, az alkotmányok kivétel nélkül utalnak erre. A magyar sem tekint végig történelmünkön (helyesen), csak a jelenünket is meghatározó tényezőkre utal. A magyar nép fennmaradása és az állam létrejötte elválaszthatatlan Szent Istvántól és a kereszténységtől, ennek kimondásán nincs mit kritizálni, ez nem rekeszt ki senkit a nemzetből. (Az, hogy az Európai Unió alapszerződése hallgat saját kultúrája alapjáról, az sokak –de nem elegek – által bírált mulasztás.) A preambulum, illetve a normatív szöveg elismeri különböző vallási hagyományaink értékeit, biztosítja az állam és az egyházak különválasztását, valamint a vallásszabadságot, az egyes felekezetek jogait.
Nincs önostorozás
A Szent Korona nemzetünk egyedülálló szimbóluma, ezért övezi a határokon átívelő általános tisztelet, miért ne lenne helye alkotmányunkban? És miért lenne indokolatlan utalni nehéz történelmünkre? Külföldi történészek is ezt emelik ki, így a legfrissebb szintézis (Bryan Cartledge: „The Will to Survive") címében is. Önmagunkat védve az európai kultúrkörön kívül álló hódítóktól vitathatatlanul Európát, annak értékeit is védelmeztük. Dagályos, öndicsőítő és önsajnáló ez a preambulum? Minden hasonló dokumentumot lehet így minősíteni, de nem ismerek olyan alkotmányt, amely önostorozó vagy akár csak önkritikus lenne. A múltban tudatában is megalázott magyarságnak igenis szüksége van önbecsülése helyreállítására – ez nem önmentegetés, még kevésbé történelemhamisítás.
A Nemzeti Hitvallás történeti hivatkozásainak elutasítói elsősorban a következő mondatot kifogásolják: „Hazánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaállítását 1990. május másodikától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk."
Ki vonhatja kétségbe, hogy a fenti közel fél évszázadban a magyar népnek nem állt módjában szabadon eldöntenie,milyen társadalmi-gazdasági rendszerben akar élni? Van-e, aki legitimnek, a népakarat megnyilvánulásának tekinti az 1949. évi alkotmányt, az ötéves terveket, a Varsói Szerződéshez történt csatlakozást? Az 1945-ös választás eredményének fokozatos megsemmisítése, majd 1956-os önrendelkezési kísérletünk brutális elfojtása cáfolhatatlan bizonyíték, hogy nem voltunk a magunk urai. Legfeljebb amellett lehetne érvelni, hogy a Brezsnyev-doktrína visszavonásával és az 1989. őszi törvénymódosításokkal szuverenitásunkat de facto visszanyertük. Vagy talán csak az utolsó szovjet katona eltávozásával?
A tiltakozók közül a kitűnő szakmunkái mellett a besúgók megnevezésével elismertséget szerzett Ungváry Krisztián az Index internetes portálon vitatja, hogy 1944. március 19-én megszűnt volna Magyarország szuverenitása. Arra hivatkozik, hogy az államfő a helyén maradt, kormányt nevezett ki, az Országgyűlés ülésezett, hogy a Sztójay-kormány intézkedéseket hozott, többek között a zsidó származásúak összegyűjtéséről és deportálásáról, vagyonuk elkobzásáról, és ezeket az államapparátus végrehajtotta. Más hazai történészek, többek között a magyar vészkorszak egyik első számú szakértője, Karsai László is hangsúlyozzák, hogy a német megszállás ellenére Horthy nem vált cselekvőképtelenné, hiszen július 6-án le tudta állítani a deportálásokat, augusztus 29-én pedig menesztette a Sztójay-kormányt, és Lakatos Gézát nevezte ki miniszterelnöknek. Számos értékes publikáció után is indokolt tárgyszerű vitákat folytatni a német megszállás körülményeiről és következményeiről, arról, hogy kit milyen felelősség terhel félmillió ártatlan magyar honfitársunk gáz és tűz által történő elemésztéséért, de nem értem, hogy a nemzetközi hírű amerikai-magyar történész, Deák István e lapnak adott interjújában (április 10.) miért tekinti történelemhamisításnak a preambulum fenti mondatát.
Ha egy idegen hatalom hadereje hívás, engedély nélkül nagy létszámban, komoly fegyverzettel behatol egy másik országba, az agresszió, ha ott is marad, az megszállás. Ha az addigi legitim kormányt elmozdítva, egyes tagjait letartóztatva, helyére számára tetsző embereket ültet, az bábkormány. Ki vonja ma kétségbe, hogy 1956. november 4-én a Szovjetunió agressziót követett el Magyarország ellen, letartóztatta az előző kormány több tagját, és Kádár János vezetésével egy bábkormányt hozott létre, amely számos ártatlan embert kivégeztetett. Nem ugyanezt tették a németek 1944-ben? „Magyarország német megszállása után a magyar parlament változatlanul tovább működött", írja Ungváry. Változatlanul? Számos képviselőt a Gestapo még március 19-én letartóztatott. A fegyverrel ellenálló Bajcsy-Zsilinszky Endre mellett Apponyi György, Gratz Gusztáv, Rassay Károly, Laky Dezső is erre a sorsra jutott, mások a letartóztatás elől bujkálni kényszerültek. A már korábban március 22-re összehívott parlamentet Tasnádi Nagy András elnök megnyitotta, majd azonnal határidő nélkül elnapolta. Közi Horváth József keresztényszocialista képviselő tiltakozott az alkotmány és a parlament külföldi hatalom által történő megsértése ellen. Horthy a németek három kormányfőjelöltjét vétózta meg, végül a volt katonatiszt berlini követ, Sztójay Döme lett a kompromisszum, aki azután Himmler SS-főnök „tanácsait" elfogadva alakított kormányt.
Március 28-án ez a bábkormány feloszlatta az addig háborítatlanul működő ellenzéki Kisgazdapártot és a Szociáldemokrata Pártot. A Gestapo és a kollaboráns magyar hatóságok 3000 személyt vettek őrizetbe, köztük Nagy Ferenc kisgazda, Peyer Károly, Buchinger Manó és Györki Imre szociáldemokrata és Sigray Antal legitimista pártvezetőt. Más vezető politikusok, köztük Bethlen István volt miniszterelnök, illegalitásba vonulva kerülték el a letartóztatást. Mindezt Ungváry jól tudja, és azt sem gondolhatja komolyan, hogy „az egyes képviselőkre [...] nem nehezedett semmilyen konkrét külső nyomás". De a zsidók deportálását nem a csonka magyar parlament szavazta meg, ezt kormányrendelettel léptették életbe. A bábkormány 41 főispán közül 29-et, a polgármesterek kétharmadát lecserélte, a hadsereg kulcspozícióiba német-, sőt nyilasbarát személyeket tett, és csak a szélsőjobboldali lapok megjelenését engedélyezte. A maradék hadsereget kiküldte a keleti frontra. Beszélhetünk ezek után szuverén Magyarországról? Az államapparátus Lengyelország kivételével valamennyi, németek által megszállt országban megmaradt, működött, így nálunk is, de a fentiek alapján szerintem egyértelmű, hogy március 19-e után a magyar hatóságok nem jogszerűen működtek.
Tiltakozások és hiányuk
Márton Áron erdélyi katolikus püspök már egy hónappal a deportálások megkezdése után, május 18-án a kolozsvári Szent Mihály-templom szószékéről ítélte el „a zsidók ellen az utóbbi időkben végrehajtott intézkedések"-et, május 22-én pedig a kolozsvári és a fővárosi hatóságokat levélben kérte, hogy „az embertelenségeket akadályozzák meg, vagy ha erre nem képesek, ne működjenek több ezer ember elpusztítására irányuló cselekményekben közre". Tehát nem tartható fenn az a közkeletű nézet, hogy egy szűk körben is csak június végén vált ismertté, mi vár a túlzsúfolt marhavagonok utasaira. A társadalom ezt ugyan nem tudta, de a gettókba hurcolás ellen még a félrevezetett és megfélemlített lakosságnak is tiltakoznia kellett volna. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy amíg az ország szuverenitása fennállott, Magyarország, és személy szerint Horthy, elutasította a zsidók deportálására vagy akár csak a sárga csillag viselésére vonatkozó német követeléseket. Ha a kormányzó a német megszállás miatt lemondott volna, akkor ugyan még egyértelműbb lett volna függetlenségünk elveszítése, viszont szinte bizonyos, hogy a budapesti zsidóság elhurcolására is maradéktalanul sor került volna.
A Sztójay-kormányról ugyan elmondható, hogy önként, közvetlen kényszer nélkül cselekedett, de ebből még nem következik, hogy nem volt a németek bábja. A norvég Quisling és a szlovák Tiso is bizonyára nem csupán német parancsra, hanem meggyőződésből követte el bűneit. Az utasításokat végrehajtó apparátusok, köztük a magyar csendőrség, engedelmességre voltak nevelve. Számos magyar hivatalnok, csendőr, katonatiszt emberségből igen rosszul vizsgázott 1944-ben, és legtöbbjük ezért méltó büntetéssel fizetett. Számos francia, holland, román, szlovák, horvát, sőt szerb is hasonló embertelen tettek részese, elkövetője volt, de számunkra ez nem mentség. Az egyéni felelősség vitathatatlan, ugyanakkor a kollektív felelősség, egész nemzetek bűnössége indokolatlan, sőt elfogadhatatlan.
Miért gondolja Ungváry, Deák és mások, hogy a preambulum inkriminált mondata felmentést akar adni a tetteseknek a magyar zsidóság ellen elkövetett rémtettek alól? Deák ugyan megállapítja, hogy „a zsidóság sorsát illetőleg a második világháború során a magyar kormány, a hadsereg és a nép nem viselkedett sem rosszabbul, sem jobban, mint sok más európai ország", de úgy érzékeli, hogy fönnáll egy „makacs, gyakran hisztérikus ragaszkodás a nemzet mindenkori ártatlanságához". Nem ragaszkodunk az ártatlansághoz. A magyar Nemzetgyűlés az 1946. XXV. tc-ben kifejezte a történtek fölött érzett fájdalmát és megbélyegezte a zsidóság üldözését. A társadalom felelősségét pontos történeti keretbe helyezve részletesen kifejtette Bibó István 1948-ban megjelent, a „zsidókérdés"-ről írott klasszikus tanulmányában. Kár, hogy ez a mélyenszántó, igaz, önvizsgáló és önkritikus írás a kialakuló kommunista diktatúra körülményei és az egész téma elfojtása miatt nem vált elég széles körben ismertté és nem vezetett el a szükséges katarzishoz. Ezzel együtt minden, a tényeket ismerő, tisztességes, jó érzésű, vallásos vagy agnosztikus magyar ember csak őszinte fájdalommal és szégyenérzettel gondolhat arra, hogy az 1938 után hozott ún. zsidótörvények súlyosan megsértették a jogegyenlőség nálunk hagyományos elvét, a magántulajdon szentségét és a keresztény vallás tanításait. Miközben az akkori Országgyűlés többsége ezeket megszavazta, a törvényhozás kisebbsége és a társadalom számos tekintélyes tagja élesen ellenezte ezeket. A Nemzeti Hitvallás nemhogy felmentést adna a nácizmus és magyar kiszolgálói bűntettei alól, hanem tagadja ezek elévülését. Ez a morális állásfoglalás tökéletes összhangban van az érvényes nemzetközi joggal. Antall József és kormánya szavakkal és tettekkel bizonyította, hogy átérzi a magyar zsidósággal szembeni adósságot és az erkölcsi és anyagi jóvátétel szükségességét. Azóta valamennyi magyar kormány ennek megfelelően cselekedett. Az első Orbán-kormány vezette be a holokauszt emléknapját. Határozatot hozott egy Holokauszt Emlékközpont létesítéséről, és ez meg is valósult, hiteles és kiegyensúlyozott formában, megrendítő élményt nyújtva a látogatóknak. Ezek alapján hogyan állíthatja Ungváry, hogy „a tetteinkkel való társadalmi méretű történelmi szembenézés immár 66 éve késik"? Az sajnálatos, hogy a mai magyar társadalom, főként a fiatal része, nem ismeri kellő mélységben XX. századi történelmünket. Ezen ugyan az alaptörvény nem segít, nem is segíthet, de a helyes irányelvet megállapítja.
Ki a felelős?
Én megértem azokat, akiknek a felmenőit, rokonait, hitsorosait egy embertelen hatalom brutálisan megkínozta és meggyilkolta, és ezért a mai napig keresik a felelősöket. Külön becsülöm azokat, akik minden személyes érintettség nélkül kutatják, hogyan és miért történtek meg a borzalmak. Igazuk van, hogy nem lehet mindent Hitler és a német nácik nyakába varrni, és elhallgatni a cinkosok, bűntársak létét. De ha valamilyen módon (mondjuk a háborúból való kiválást nem keresve) elkerültük volna a német megszállást, akkor nincs deportálás és halálgyár, tehát azért az elsődleges politikai felelősség mégis a náci Németországé. Ennek kimondása gyakran elmarad, és a viták felületes olvasója lassan azt hiheti, hogy a magyarok csinálták a holokausztot. (Két lelkiismeretlen amerikai ügyvéd is a MÁV-ot és nem a Deutsche Reichsbahnt pereli a deportálásokért!)
Lehetséges, hogy a fent idézett történeti állásfoglalás bírálói a kommunista diktatúrák uralma alatt elkövetett bűnök elítélését kifogásolják? Ezt nem hiszem. Függetlenségünk és szuverenitásunk 1944-tól 1989/90-ig tartó hiányából nem következik, hogy kizárólag a szovjet hatóságok és talán két ember, Rákosi és Kádár lenne felelős mindazokért a bűnökért és rossz döntésekért, amik a rendszerváltozás előtti 45 évben történtek. Ahogy a német megszállás ténye nem menti fel a hazai kollaboránsokat, úgy a szovjet megszállás sem tagadja vagy kisebbíti a sztálinisták, az ÁVO, Münnich, Biszku, Apró és társaik bűneit. Mindazonáltal indokolt lett volna beiktatni a preambulumba a demokráciáért 1945 és '47 között folytatott hősies, de bukásra ítélt kísérlet elismerését, benne a köztársasági államformát kimondó polgári többségű Nemzetgyűlés által megszavazott 1946. I. tc. jelentőségét. Az erre vonatkozó kormánypárti módosító indítvány leszavazása azt mutatja, hogy egyes képviselők nem eléggé ismerik az adott időszak történelmét.
„Ez a preambulum törvényes alapja lehet annak, hogy az államhatalom szabja meg a történelemmel kapcsolatos tudományos művek, kiállítások, tankönyvek mondanivalóját", írta nyílt levelében negyvenkét történész, filozófus és más ismert személy. Az alkotmányok preambuluma az esetek többségében nem minősül jogforrásnak. Meggyőződésem, hogy a sajtó- és a szólásszabadság sincs veszélyben, a történetírás és a történelemmel kapcsolatos értelmezések és vélemények szabadságát pedig garantálja az alaptörvény tételes, normatív része. Elsődlegesen a politikai hatalom, a döntéshozók szavai és konkrét lépései tudják a félelmeket eloszlatni, hosszabb távon pedig a hazai tudományos élet alakulása, a kutatás és a publikálás szabadsága.
A szerző történész
Nem (csak) a politikus a hibás
Manna.ro, 2011. május 31. – Parászka Boróka
Kolozsváron áll a bál a helyi önkormányzat miatt, pedig az igazi baj Marosvásárhelyen van. Mutyiban megyünk tönkre.
Az önkormányzatok körüli viták mindig jól érthető és legtöbbször szimbolikus kérdések körül bomlanak ki. Kolozsváron most az úgynevezett Iorga-tábla okoz izgalmat, de az utóbbi napok feszültsége jól jelzi: éles konfliktusok várhatóak ebben a városban, új és új arcait fogja megmutatni az ilyen-olyan nacionalizmus.
Hozzá kell tennünk: semmi új nincs a nap alatt, a nacionalista viták olyan körök, amelyeket ebben a városban le kell futni. Túl egyértelmű a többségi-kisebbségi szereposztás, túlságosan kéznél lévőek a demonstratív erőpolitika eszközei, túl könnyű
népszerűséget szerezni egy-egy jól irányzott etnikai seggberúgással.
(Ne keressünk ennél veretesebb nevet annak, ami nem érdemel jobbat.)
Más a helyzet Marosvásárhelyen, ahol az erőviszonyok sokkal kiegyensúlyozottabbak. Ebben a városban etnikai konfliktust szítani még a látszat érdekében sem éri meg, mert túl sok szavazatot lehet veszteni. Ebben a városban nincs politikai nehézkedési erő, bármi megtörténhet a következő időszakban. Bármi alatt most értsük a legrosszabb és a legjobb verziót egyaránt.
A legrosszabb verzió, hogy az eddig nyerésben lévő lobbi-csoportok végleg bebetonozzák magukat. És ezzel nem az a baj, hogy "megint nem lesz magyar polgármestere" a városnak – mert ki a fenét érdekel, hogy magyar-e vagy román, ha jól végzi a dolgát –, hanem az, hogy végleg megmerevedik a város, beszűkül, elszürkül, hosszú ideig
levakarhatatlan lesz Dorin Florea keze nyoma.
A legjobb verzió pedig az lenne, ha a helyi városvezetés a legszélesebb spektrumban nyitna, és az etnikai viszonyoktól függetlenül a lehető legtöbben vennék ki a részüket a közösség irányításából. Ha Marosvásárhely az lehetne, amire gazdasági potenciálja, kulturális tőkéje predesztinálja: a térség legnyitottabb, legszínesebb modernizációs központja.
Elég fiatal város ahhoz, hogy megengedhesse magának a kísérletezést, hogy vonzzák az alternatívák.
Most azonban nem tartunk ott, hogy végiggondoljuk, melyek lehetnek az alternatívák, hogyan lenne érdemes kísérletezni. Most ott tartunk, hogy a helyi magyar politikai erők egymást lesik és félik, milliméterekre vagyunk attól, hogy kicsinálják magukat. Lehet, hogy meg is értek erre:
túl sok hibát követtek el
a marosvásárhelyi politikusok, és csak azért nem érdemes hátat fordítani nekik, mert túl kevés az elvesztegethető emberi energia. Tudni kell hátra lépni néhány lépést, feldolgozni és alázattal együtt dolgozni.
De húzzuk ki a mentséget, ürügyet és illúziót keresők lába alól a szőnyeget: csak azért senki sem fog magyar jelöltre szavazni, mert magyar. Az etnikai reflex itt már nem bír mozgósítóerővel, minden egymással szembeni kampány pedig a szavazókedvet rontja.
Egyetlen módon maradhatnak életben a helyi magyar szervezetek: ha tökéletesen hátat fordítanak eddigi gyakorlatuknak, teljesen más kínálattal, más hangnemben, más módon lépnek fel, mint eddig.
És ha valaki azt gondolná, hogy itt most csak és elsősorban az RMDSZ, az MPP vagy éppen a néppártiak körmére kell nézni, akkor gyorsan tartsunk civil önvizsgálatot. Marosvásárhely az a hely, ahol a legtöbb magyar civil kapott állást, lehetőséget, intézményes védelmet a politikától távoli (vagy annak tűnő) szakmai munkára.
Az erdélyi magyar politika hosszú éveken át (még a Markó érában) aránytalanul sok energiát összpontosított ide. Köz- és felsőoktatási intézmények sorát hozta létre, és tartotta fenn. Médiaközpontokat épített. Vállalkozói szférát segített. Marosvásárhely szinte az egyetlen lap,
amire az erdélyi magyar politika mindent feltett.
Most nem arról van szó, hogy kinek a személyi ambícióit törjük le, vagy éppen támogatjuk. Ennek a városnak a lakói – szinte mindenki – sok-sok esélyt és támogatást kaptak. A kedvezményezetteknek egy éve maradt, hogy elszámoljanak, hogy kivegyék a részüket a városreformból.
A következő választásokon nem az RMDSZ és politikai kihívói fognak csúfosan megbukni, hanem a civilek – ha addig nem sikerül a szellemi és közösségi energiákat mozgósítani.
És akkor bezárhatjuk az iskolákat, a színházakat, az egyetemeket, lehúzhatjuk a rolót. És ne mutogasson senki a politikára, mert a mulasztás és a cserbenhagyás a második, a harmadik és a negyedik sorban történt.
A mi brüsszeli irodánk
Új Magyar Szó, 2011. május 31. – Székedi Ferenc
Mindezek nem helyettesítik a valós élet gondjaival-bajaival való törődést.
Székelyföld brüsszeli irodájának megnyitása kapcsán alighanem ugyanazért horkantak fel a román pártok és tessék-lássék módon ugyanazért kapta fel a fejét a román külügy, mint amiért Románia nem vesz részt a varsói csúcson: ha nem ismeri el Koszovó függetlenségét, akkor nyilvánvalóan meg kell botránkoznia bármiféle nemzetközi regionális törekvéstől.
Noha ez kimondottan ostobaság, hiszen egy hasonló székelyföldi képviselet a belga fővárosban mindössze egyetlen porszem azon sokezer közül, amelyek ott kavarognak az uniós intézmények körül és valamiképpen igyekeznek rátapadni egy-két képviselőre vagy alacsonyabb-magasabb rangú tisztségviselőre.
De hogyan? Az Adrian Severin körüli botrány kissé fellebbentette a fátylat mindarról, amit a nemzetközi politikában nem csupán jól ismert, hanem elismert lobbitevékenységnek neveznek: személyek vagy kisebb csoportok uniós parlamenti képviselőkön keresztül szeretnék érdekeiket érvényesíteni illetve megpróbálják elérni, hogy céljaik, törekvéseik legalább egy átszerkesztett mondat formájában bekerüljenek valamelyik uniós határozat akár egyetlen cikkelyébe.
A hasonló lobbitevékenység nem titok. Olyannyira nem az, hogy a mögötte álló csoportok be kell hogy jegyeztessék magukat egy állandóan frissíthető adatbázisba, a képviselőknek pedig úgyszintén nyilván kell tartaniuk, hogy mikor és milyen lobbicsoporttal tárgyaltak bármiféle anyagi előny elfogadása nélkül. Itt buktak el Severinék, hiszen az anyagi előnyök legprimitívebb formája a pénz elfogadása. És itt nem buknak el sokan, hiszen a rejtett anyagi előnyök hosszú távúak, több lépcsősök, és nem csupán a képviselőt küldő, hanem számos más országra is kiterjedhetnek. Mértékük pedig nem lehet akármilyen szintű, hiszen meg kell érnie a kockázatot. Ha rajtavesztenek ugyanis, akkor azt a nem csekély összeget is elveszíthetik, amelyet parlamenti szolgálatuk időtartamának függvényében, annak lejárta után is megkaphatnak.
Persze jó lenne minderről sokkal többet olvasni, akárcsak a különböző országok uniós parlamenti képviseletének és képviselőinek a munkájáról. Nem a nyilatkozatokról, hanem a háttérről, amely nem látszik. Arról, hogyan működik a sokat kárhoztatott bürokráciában a sokat magasztalt demokrácia. Hogy itthon maradjunk: a romániai magyar europarlamenti képviselet az évek során számos erdélyi újságírót meghívott Brüsszelbe, Strasbourgba, hogy tájékozódjanak, de mindaz, amit hazatérésük után megírtak, nem volt más, mint turisztikai élménybeszámoló.
Pedig ha más lett volna, akkor az erdélyi közönség is tisztábban látná: mit is várhatunk egy brüsszeli Székelyföld-irodától. Mert ahogyan beharangozták, az közhely. „Információkat szolgáltat az uniós intézményekről." Az unió önmagáról, minden nyelven, annyi információt szolgáltat a világhálón, hogy ember legyen a talpán, aki legalább a töredékét elolvassa. „Segít az uniós pályázatok elnyerésének a munkájában." Az uniós pályázatok útja úgy ki van taposva, hogy a hasonló iroda munkatársai még fűszálak sem lehetnek az út mentén.
„Turisztikai információkkal szolgál a Székelyföldről." Ezt néhány eddigi képviselői ötlethez hasonlóan megtehetik, hiszen a székelyföldi burgonya-, borvíz-, vagy töltöttkáposzta- és kürtőskalács-bemutatók színezik a politikusok amúgy sem egyhangú és nem a közember mércéjével mérhető életét, de az adatok azt igazolják: magyar vagy román turistacsoportokon kívül francia, német, cseh, lengyel, spanyol vagy más turisták érzékelhető számban a lábukat nem teszik be errefelé. A turisztika ugyanis nem egy kis irodát, hanem jól megalapozott gazdasági tevékenységet feltételez, annak sok-sok apró és jól összehangolt részletével.
A mi brüsszeli irodánkat alighanem jelképnek szánjuk. Akár a zászlókat, a felállított és leszedett táblákat. És ezzel nincs is semmi baj. Csak azt ne feledtesse, hogy mindezek nem helyettesítik a valós élet gondjaival-bajaival való törődést. Amikor brüsszeli képviselőink vagy irodánk jóvoltából megérkezik, mondjuk, az első munkahelyteremtő külföldi beruházás a Hargita alá, akkor beszélhetünk férfimunkáról. Addig csupán jó mulatság.
Nyilvános levél Kolozsvár Polgármesterének
Szabadság, 2011. május 31.
Tisztelt Apostu Úr,
Döbbenettel szereztünk tudomást arról, hogy a Kolozsvár határán elhelyezett, magyar nyelvű üdvözlést is tartalmazó táblák eltűntek; ez egy újabb támadás a magyar kisebbség ellen; a magyar nyelven történő információközlés ugyanis alapjognak számít.
A 2007-es Európai Unióhoz való csatlakozás számunkra a reményt is jelentette, hogy Ön szakítani fog elődjének, G. Funarnak a nacionalista és sovén praktikáival, és ezek a politikai eszközök örökre eltűnnek Kolozsvárról. Kolozsvár hivatalos weboldalán Ön azt is állítja, hogy az Ön által vezetett város egy multikulturális és nyitott város (http://www.primariaclujnapoca.ro/en/).
Ezért is nyomatékosan kérjük Önt arra, hogy határolódjon el ezektől a diszkriminatív megnyilvánulásoktól, és gondoskodjon a magyar kisebbség jogainak a betartásáról, úgy ahogyan azt Románia az európai egyezmények aláírásával vállalta.
Személyes meggyőződésünk, hogy a magyarokat ért nacionalista támadások nemcsak a magyar közösségnek ártanak, hanem egész Kolozsvárnak és annak összes lakosának.
Szívesen meghívom Önt Hollandiába, hogy megtapasztalhassa azt, hogy Hollandia miként óvja fríz kisebbségét, és tartja tiszteletben a fríz közösségnek a kisebbségi jogait.
Tisztelettel,
Dr. Marácz László elnök,
Drs. Landman Gábor pénztáros
European Committee Human Rights Hungarians Central Europe
Amszterdam, 2011.05.25
A román külügybe kérették a magyar nagykövetet
Magyar Nemzet/ MTI, 2011. május 31.
Bekérették a román külügyminisztériumba Magyarország bukaresti nagykövetét, hogy tájékoztatást kérjenek tőle arról, miért ad otthont a brüsszeli Magyar Régiók Háza a székelyföldi irodának.
A dokumentum szerint a találkozón a román fél aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a brüsszeli székelyföldi képviseleti irodának a Magyar Régiók Háza ad otthont.
A közlemény szerint a minisztériumban közölték: Bukarest a két ország stratégiai partnerségére való tekintettel elvárja, hogy egyetlen magyarországi hivatalos személy se vegyen részt a keddi megnyitón. A Hargita és Kovászna megyei önkormányzatok kezdeményezéseként megalakuló képviseleti irodát kedden nyitják meg. Létrehozását Winkler Gyula, Sógor Csaba és Tőkés László romániai magyar európai parlamenti képviselők is támogatják, amit élesen bírált számos román politikus az elmúlt napokban.
A román külügyminisztérium már pénteken kiadott egy közleményt, amelyben sajnálatosnak nevezte, hogy Brüsszelben egy szerinte nem létező, mindenféle „alkotmányos és törvényes alap" nélküli közigazgatási-területi egység számára hoznak létre képviseletet.
|
