Az államfő fogadta Tőkés Lászlót
MTI, 2010. október 15.
Schmitt Pál köztársasági elnök pénteken a Sándor-palotában fogadta Tőkés Lászlót, az Európai Parlament alelnökét. A találkozón az államfő jövő heti kétnapos romániai útja is szóba került. A látogatás után Tőkés László, aki Schmitt Pált követte az Európai Parlament alelnöki székében, újságíróknak elmondta: az államfővel beszéltek a román-magyar államközi kapcsolatok alakulásáról, valamint a határon túli magyar oktatás helyzetéről. Mint hangsúlyozta, Schmitt október 18-án érkezik kétnapos hivatalos látogatásra Romániába, ahol ellátogat egyebek közt a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemre. Ezen egyetem létrejöttében döntő szerepe volt az első Orbán-kormánynak - tette hozzá.
A magyar államfőt október 18-án először Bukarestben fogadja a román államelnök, majd Marosvásárhelyre utazik - ismertette, hozzátéve: másnap Nagyváradon Schmitt Pál meglátogatja a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet.
Tőkés László kitért arra, hogy a találkozón szóba került Magyarország 2011-es európai uniós elnöksége is.
Romániába látogat az államfő
MTI 2010. október 15.
Schmitt Pál köztársasági elnök kétnapos látogatást tesz Romániában október 18-19-án. A magyar államfő Marosvásárhelyen részt vesz a "Magyarok XXI." fórumon a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen - tájékoztatta a Köztársasági Elnöki Hivatal (KEH) pénteken az MTI-t. Schmitt Pál jövő hétfőn délelőtt érkezik Bukarestbe, ahol koszorút helyez el az Ismeretlen Katona sírjánál. A magyar köztársasági elnök és Traian Basescu román államfő négyszemközti megbeszélése után közös sajtótájékoztatót tartanak. Schmitt Pál vendéglátóján kívül megbeszélést folytat még Mircea Geoana szenátusi elnökkel a Parlamentben, valamint Roberta Alma Anastase képviselőházi elnökkel a Képviselőházban.
Schmitt Pál kedden egyházi méltóságokkal reggelizik együtt, majd részt vesz a "Magyarok XXI." fórumon a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Műszaki és Humántudományok Karának Szenátusi termében. Az ezt követő ünnepségen az államfő beszédet is mond. Kedden kora délután utazik Schmitt Pál Nagyváradra, ahol ellátogat a Partiumi Keresztény Egyetemre és beszédet mond az egyetem jubileumi ünnepségén a Nagyvárad-Újvárosi templomban.
Látogatás
Bihari Napló, 2010. október 15.
Magyarország Elnöki Hivatala értesítette a Bihar megyei és a váradi önkormányzatot, hogy Schmitt Pál államfő október 19-én Nagyváradra látogat. A
programtervezet szerint meglátogatja a Partiumi Keresztény Egyetemet, s találkozik a felsőoktatási intézet vezetőségével. A Mediafax hírügynökség szerint az államfő megbeszéléseket folytat majd az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vezetőségével, és koszorúzáson is részt vesz majd. Schmitt Pál találkozni
fog Böcskei László megyés és Tempfli József nyugalmazott püspökkel is.
Valós érdekképviseletre várunk
Háromszék, 2010. október 15. – Kelemen Gyula
Aktuális és helyes Tőkés Lászlónak a gondolata, hogy egy olyan új magyar pártra van szükség, amely képes felvállalni a romániai összmagyarság érdekeit, és amely képes az önös érdekeken túllépni, radikálisan eljárni min¬den olyan ügyben, amelyben az RMDSZ húszéves fennállása alatt kép¬telen volt megközelítőleg is megvalósítani valamit. Legyen már elég az RMDSZ politikai monopóliumából, a román hatalomnak való hajbókolásból. Tűnjön már el a Markó Béla által kijátszott, a román hatalmat jól kiszolgáló apró lépések bűnös politikája.
Az MPP-hez fűzött remények sem teljesültek, ott is az elnök, Szász Jenő hatalmi ambíciói miatt. Ez a párt épp Szász úr rátermettségének hiányában képtelen volt a képviselő-választásokon minden körzetben jelölteket állítani. Képtelen volt egy ilyen nagyszabású megmérettetésen részt venni, meghirdetni és népszerűsíteni saját programját, felvállalni a harcot azért, ami még a láthatáron sem mutatkozik: a Bolyai Egye¬temért, a magyar oktatási rendszerért, Székelyföld autonómiájáért.
Ne aggályoskodjék Kelemen Hu¬nor vagy Szász Jenő, ha még egy magyar párt alakul, mert a romániai magyarság megelégelte a demagógiát. Tettekre van szükség, nagy tömegeket megmozgató akciókra, sajtókampányra, hadd lássa a nagyvilág, hogy Frun¬da Györgynek nincs igaza, a romániai magyarok gondjai nincsenek megoldva. Amíg ezeket az RMDSZ segédletével évek óta lehet halogatni, addig a Balkánon új államok alakultak, kiválva a szerb nacionalizmus szorításából — itt pedig egy utcanévadást sem lehet megvalósítani (lásd Marosvásár¬helyen a Kossuth utca helyzetét, vagy nemrég a Váradon történteket).
Az RMDSZ kongresszusa, amelyre készülnek, ugyanolyan fából vaskarika lesz, mint Markó úr politikai beszámolója: szép szavakkal, megvalósításokkal, semmi nem jelzi, hogy a vezető gárda, és főleg Markó úr őszinte önbírálattal beismerné, hogy húsz éven át székekért, önös érdekekért, hatalmon maradásukért politizáltak. Hallani tisztújításról, Markó úr leléptetéséről, Frunda úr készülődéséről, de utóbbi csak azért bírál, hogy a hatalmat kézbe vegye, mert a nemzetközi közvélemény előtt együtt tették és teszik ma is Romániát szalonképessé.
A Székelyföld autonómiájáért folyó küzdelmet nem támogatják, a népszavazást úton-útfélen gátolták, csak a választási kampányban hirdették a szé¬keikhez nőtt megválasztott régi képviselők vagy a semmiből feltűnt újak.
Igenis, szükség van több magyar pártra, hogy alakuljon ki egy egészséges politikai verseny, mert az a 70 százalék, szavazásra jogosult magyar polgár azért nem ment szavazni, ment nem volt arra érdemes jelölt. Az RMDSZ csak a számára kedvező választási törvénynek és a román választók távolmaradásának köszönhette viszonylagos sikerét. Friss, fiatal, új arcok kellenek a magyar nagypolitikában, és minél hamarabb alakul egy olyan párt, amely a tettek mezejére lépve felszámolja a habozást, a hatalom szolgálatát, annál hamarabb érezhetjük, hogy mi, székelymagyarok itthon vagyunk, tulajdonosok, nem bevándoroltak.
ROMÁNIA
Helyzetbe került az RMDSZ – Magyarul oktathatják a földrajzot és történelmet
Magyar Hírlap, 2010. október 15.
Gyorsított eljárással, vagyis felelősségvállalással fogadja el a román kormány az oktatási törvényt – döntötték el a koalíció alakulatai, a Demokrata-Liberális Párt (PDL) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ).
Az Emil Boc (PDL) vezette román kormány szerint azért szükséges ez a lépés, mert a szenátus már fél éve tárgyalja a törvénytervezetet, amely még a felsőház oktatási bizottságán sem jutott túl. A szociáldemokrata (PSD) és nemzeti liberális (PNL) ellenzék azonban erősen bírálta a kormányt: a PSD szerint a PDL enged partnere, az RMDSZ zsarolásának. A gyorsított eljárás és az ellenzék bizalmatlansági indítványa azt jelenti, hogy a törvényről nem lesz parlamenti vita, de a kabinetnek „helyt kell állnia" a bizalmi szavazáson. Tavasszal, a legutóbbi bizalmatlansági indítványkor pusztán nyolc szavazaton múlott, hogy nem bukott meg a kormány. A két ellenzéki párt jelezte, amennyiben a kormány a parlament feje felett fogadná el a törvényt, úgy ismét a kabinet ellen fordulnak.
A gyorsított eljárás viszont megszüntetheti a kockázatát annak, hogy a Románia földrajza és történelme magyarul folyó oktatására vonatkozó rendelkezés kikerüljön a törvényből. Toni Grebla PSD-s szenátor szerint a felelősségvállalás a PDL válasza az RMDSZ zsarolására: a nagyobbik kormánypárt így próbálja bebiztosítani az ellenszavazatokat egy bizalmatlansági indítvány esetében.
Székely István politikai elemző szerint az RMDSZ valóban kikényszerítette az oktatási törvény kormányzati felelősségvállalással történő elfogadását. Ehhez az vezetett, hogy egy újabb mandátum megszerzése reményében néhány PDL-s szenátor és képviselő átült az ellenzék soraiba. Így az RMDSZ nélkül nincs világos parlamenti többség. Ebben a kontextusban kerül elő az RMDSZ prioritáslistája, amelyen az oktatási törvény elfogadása is szerepel. „Az RMDSZ – helyesen – arra használja fel pozícióját, hogy saját prioritásait fogadtassa el" – vélekedik Székely.
Tőkés figyelmet kért
Alberto Joao Jardim, Madeira Autonóm Régiójának kormányzója vehette át tegnap a tavaly Tőkés László EP-alelnöknek ítélt Robert Schuman-díjat. Az erdélyi képviselő az Európai Néppárt Madeirára kihelyezett frakcióülésén gratulált a díjazottnak, és emlékeztette a résztvevőket arra a természeti katasztrófára, amely Madeira szigetét 2010 februárjában sújtotta. Amint akkor példás európai összefogással sikerült enyhíteni a károkat, ugyanúgy most Magyarország is megérdemli az európai figyelmet és szolidaritást, mondta az erdélyi képviselő. José Manuel Barroso EB-elnök szerint az EU segítséget fog nyújtani a károk helyreállításában. (KL)
Kristály Lehel
Még javítható
Háromszék, 2010. október 15. – Fekete Réka
Nem az a legjobb változata az oktatási törvénytervezetnek, melyet a képviselőház elfogadott, és amiért a kormány felelősséget kíván vállalni, az RMDSZ mégis támogatja a kabinet szándékát, mert nem szeretne úgy járni, mint az évek óta megfeneklett kisebbségi törvénnyel — szögezte le érdeklődésünkre Bokor Tibor szenátor, aki szerint van még esély arra, hogy javítsanak a jogszabályon.
Előreláthatólag jövő héten dől el, marad a kormány, és lesz törvény, vagy menesztik Boc csapatát, és újra zátonyra fut az oktatási törvénycsomag.
A kormány szerdán iktatta a közoktatásra, felsőfokú oktatásra, valamint a pedagógusok statútumára vonatkozó törvénycsomagot a szenátusban, a két ház közös bizottsága hétfőn dönt arról, hogy mikor tűzi napirendre a kabinet felelősségvállalásának bejelentését a parlamentben. Ezután a képviselőknek és a szenátoroknak lehetőségük van arra, hogy módosító javaslatokat nyújtsanak be, ezek elfogadásáról, illetve elutasításáról egy következő ülésen dönt a kormány, és a jogszabály vég¬ső változatát is bemutatja a parlamentben. Az ellenzéknek három-öt nap áll rendelkezésére, hogy bizalmatlansági indítványt nyújtson be, ha ezt megteszi, a következő lépésben a két ház erről szavaz.
A kisebbségi oktatás szempontjából jelentős vál¬tozásokat tartalmazó törvénytervezet szerint elsőtől tizenkettedik, illetve tizenharmadik osztályig min¬den szinten sajátos tantervek szerint és ennek megfelelő tankönyvekből tanítják a román nyelvet és irodalmat, valamint negyven év után először a di¬ákok anyanyelvükön tanulhatják a földrajzot és a történelmet minden osztályban. A fejkvótaalapú fi¬nanszíro¬zás¬ban megkülönböztetik a kisebbségi óvo¬dákat, iskolákat a többségiektől, mivel bizonyos költségekre, mint például a kis példányszámú, ezért drágább tankönyvekre több pénzre van szük¬ségük, de magasabb alapfinanszírozást kapnak az elszigetelt települések oktatási intézményei is.
Az elfogadás előtt álló tervezet szerint az egyházi iskolák csak a kötelező oktatás szintjén kapnák meg az állami támogatást, a szenátusi bizottság ezzel szemben a középiskolára is kiterjesztené a kötelező fejkvótát a magán- és felekezeti oktatásban is, Bokor Tibor szenátor hétfőn erre vonat¬kozó módosító javaslatot nyújt be a parlamentben. A háromszéki honatya lapunknak elmondta, nem ez az egyetlen olyan ajánlás a szenátus oktatási bizottsága részéről, mely az oktatás javát szolgálná, de az RMDSZ attól tart, hogy ha ez a változat kerülne be a szenátus plénumába, ahol csak egy kormánypárti szenátorral van több, mint ellenzéki, főként a kisebbségi oktatást érintő jogok csorbulnának, ezért támogatják inkább a felelősségvállalást.
Kérdésünkre, miért állt el az RMDSZ attól az eredeti szándékától, hogy felszámolják a címzetességet a tanügyben, ezzel is erősítve a decentralizációt, megadva a helyi döntés lehetőségét a pedagógusok alkalmazásánál, a háromszéki szenátor elmondta: a képviselők a szakszervezetek nyomására határoztak a kompromisszum mellett, ami a törvénytervezetben úgy jelenik meg, hogy akik a jogszabály érvénybelépése előtt nyertek címzetességet a tanügyben, nem veszítik azt el, akik ellenben azután, csak intézményi címzetességet kaphatnak. Bokor Tibor szerint ez igazságtalan a fiatal végzősökkel szemben, és korlátozza az igazgatók döntési jogát, mert ha egy véglegesen tanügybe helyezett pedagógus állása megszűnik, annak kötelező egy másik katedrát adni, akkor is kihelyezhetik adott iskolába, ha abban csak iskolai szintű címzetességre kívánják meghirdetni az állásokat.
Hatvankét módszertant kell kidolgozni, és ha a törvény decemberig nem ér célba, akkor jövő tanévtől nem lehet alkalmazni — szögezte le a honatya, aki úgy tudja, a szaktárca uniós forrásokat nyert meg az új tantervek kidolgozására, a szakemberek már dolgoznak ezeken, bízik abban, jövő szeptembertől megkezdődhet az oktatás valós megreformálása.
ERDÉLY
Harc a magyar utcanevek ellen Sepsiszentgyörgyön
Háromszék, 2010. október 15. – Farkas Réka
Sikeresen tiltakoztak a román civil szerveztek a sepsiszentgyörgyi utcanévadás ellen, „polgári észrevételüket" ugyancsak megszívlelte a belügyminisztérium, és belső ellenőrző csoportját küldte a helyszínre, vizsgálja ki, történt-e jogsértés a határozatok elfogadáskor.
Az elmúlt napokban a sepsiszentgyörgyi prefektúrára megérkezett a bukaresti ellenőrök átirata, javasolják, támadják meg a közigazgatási bíróságon a határozatokat, és kérjék érvénytelenítésüket. Antal Árpád polgármester indokolatlannak tartja a kifogásokat, György Ervin kormánybiztos pedig válaszolt felettes minisztériumának: jelen pillanatban nem támadja meg a határozatot.
A sepsiszentgyörgyi utcanévadó határozatok ellen a korábban is kifogásokat megfogalmazó Hargita és Kovászna megyei Románok Civil Fóruma indított hadjáratot, Ioan Lăcătuşu bukaresti minisztériumi kapcsolatainak köszönhetően igen gyorsan elérték a vizsgálatot.
A minisztériumi ellenőrök három kifogást emeltek: nem különített el a tanács előre pénzt táblacsere költségeire, nem tartották be a közvita határidejét. A bukaresti ellenőrök felvetették azt is, hogy olyan ügyben hozott határozatot a helyi tanács — lásd a Petőfi utca elnevezése —, amelyben két ízben már elítélő bírósági döntés született.
Antal Árpád polgármester szerint egyik vádpont sem áll a lábán, a költségekkel kapcsolatban már többször kifejtette, nem kerül semmibe sem a városnak, sem a polgároknak, „egyik zsebből raknánk át a pénzt a másikba", csak ennyiről van szó, így nem kellett ehhez határozat. A közvita a törvény által meghatározott időben történt, az előző ítéletekre hivatkozni nincs ok, az új határozat több pontban eltér a korábban visszautasítottaktól. „György Ervin prefektus térfelén a labda. Tőle függ, megtámadja-e a határozatot, de ha a bíróság érvényteleníti, újra és újra elfogadjuk, addig, amíg olyan neveket kapnak az utcák, amilyenekről a tanács dönt. Meggyőződésem, törvényesen jártunk el, a helyi autonómia szellemében a helyi önkormányzatnak kell elneveznie a település utcáit, nem diktálhatják ezt bukaresti minisztériumból" — fejtette ki Sepsiszentgyörgy polgármestere.
György Ervin prefektus tegnap a Háromszéknek azt nyilatkozta: „Jelen pillanatban úgy néz ki, nem támadom meg a határozatokat, ezt jelentettem a minisztériumnak is."
Múzeum nyílik a nagy püspök emlékére
Honline.ro/Hargita Népe, 2010. október 15. – Takács Éva
Márton Áron emlékét éltető múzeumot avatnak szombaton Csíkszentdomokoson. A szülőfalu így kíván tisztelegni Erdély nagy püspöke halálának harmincadik évfordulóján.
Ha valakinek feladata Márton Áron munkásságát ismertetni, kultuszát éltetni, akkor a szülőfalu, Csíkszentdomokos magáénak érezheti ezt a feladatot – mondja a kiállítás egyik szervezője, a Márton Áron Egyesület önkéntese, Lázár Csilla. A múzeum ötlete már régen megszületett, és amikor az általános iskola két terme megürült, lehetőség nyílt rá, hogy a templom mellett, közel a szülőházhoz bemutathassák az életművet idéző emlékeket.
A Márton Áron Múzeum létrehozásához az intézményi hátteret a Márton Áron Egyesület biztosította, a pályázáshoz pedig a Csíkszentdomokosi Közbirtokosság fedezte az anyagi alapot: 20 000 lejjel járult hozzá a múzeum alapításához.
Lázár Csilla a bemutatásra kerülő anyagról elmondta, hogy nem annyira a relikviák összegyűjtésére törekedtek, inkább értelmező kiállítást igyekeztek létrehozni: kronológiai sorrendben mutatják be a nagy püspök életútját, követve a korabeli eseményeket, és odafigyelve arra, hogy melyik időszakban mi volt hangsúlyos munkásságában. A támogatások révén jó minőségben tudták kinyomtatni, nagyítani a kiállításra szánt szövegeket és fényképanyagot. Bár nem erre helyezték a hangsúlyt, a kiállítás természetesen tartalmaz Márton Áron életéhez kapcsolódó tárgyi emlékeket is. A gyulafehérvári érsekségtől kapták kölcsön Márton Áron ruháit, a Kájoni János Megyei Könyvtárból a státusgimnázium egykori könyveit, a gyergyószentmiklósi plébániáról pedig a püspök kalapját, amelyet Hajdó István későbbi gyergyószentmiklósi főesperes kapott meg és helyezett letétbe a plébánián. Márton Áront 1939-ben, püspökké szentelésekor szülőfaluja a szülőház makettjével ajándékozta meg. Ennek mását készítette el Kurkó János faragómester a múzeum számára. Az idelátogató gyerekek biztosan örömmel szemlélik majd a teljes portát, életteret ábrázoló makettet, amelyen nemcsak a szülőház, de a hozzá tartozó épületek és még a farakás is látható. A magyarországi Terror Háza Múzeum rendelkezésükre bocsátotta a püspök életéről készített, közel 25 perces filmet is, amely szintén látható lesz a múzeumban.
Az egyik teremből nyíló pince kínálta a lehetőséget, hogy Márton Áron és vele a Gyulafehérvári Egyházmegye papjainak meghurcoltatását, perét, börtönéveit idézzék – tudtuk meg Lázár Csillától.
A múzeum alapításával egy időben internetes honlap is született, a www.martonaronmuzeum.ro címen az érdeklődők részletes tájékoztatást kapnak a múzeumról, annak anyagáról.
A csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum avatóünnepségét szombaton tartják. 10 órától dr. Jakubinyi György érsek celebrál szentmisét, majd 11.30-tól megkoszorúzzák a falu központjában levő Márton Áron-emlékművet. 12 órától a községháza dísztermében megemlékezést tartanak. A Márton Áron Múzeum megnyitását 13.30-ra tervezik a Márton Áron Általános Iskola templom melletti épületében.
KÁRPÁT-MEDENCE
A múltbéli cselekedetek elítélése
Magyar Szó, 2010. október 15.
A parlament elfogadta a szerb nemzet és a szerbiai állampolgárok ellen elkövetett gaztetteket elítélő határozatot
A Szerbiai Képviselőház csütörtökön a szerb nemzet és a szerbiai állampolgárok ellen elkövetett gaztettekről szóló határozatról vitázott. A beterjesztett dokumentum elítéli a múlt század kilencvenes éveinek háborús összecsapásaiban elkövetett gaztetteket, és szolidaritást fejez ki az 1999-es NATO bombázás áldozataival. A határozatban a parlament elítéli a Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában és Koszovón elkövetett, szerbek elleni gaztetteket. A parlament más ex-jugoszláv térségbeli országokat is felszólít a szóban forgó bűntények elítélésére.
A hatalmi koalíció képviselői elmondták: a határozat célja, hogy a bűnök ne merüljenek feledésbe, az elkövetők pedig elnyerjék méltó büntetésüket. Nada Kolundžija, az Európai Szerbiáért frakció vezetője szerint a határozat felszólítja a szomszédos országokat arra, hogy hasonlóképpen viszonyuljanak a volt Jugoszlávia területén zajló háborús összecsapások áldozataihoz.
Branko Ružić, a Szerbiai Szocialista Párt parlamenti frakciójának vezetője civilizációs lépésnek tartja a határozatot. Suzana Grubješić, a G17 Plusz frakcióvezetője úgy véli, hogy a múlttal csak úgy lehet szembesülni, ha tisztelettel adózunk az áldozatok emlékének.
Dragan Marković Palma, az Egységes Szerbia elnöke követeli, hogy a horvát és a koszovói parlament is ítélje el a szerbek ellen elkövetett gaztetteket, a NATO-tól pedig bocsánatkérést követel.
Nenad Čanak, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga elnöke közölte, hogy pártjuk támogatja a határozatot, ugyanakkor nem érti, hogy miért van szükség a dokumentum elfogadására.
– Nem értem, hogy miért kell valakinek elítélnie a saját nemzete ellen elkövetett gaztetteket. Ez magától értetődik – vélekedett Čanak.
Az ellenzéki pártok hiányosnak tartják a határozatot, mert annak szövegébe nem foglalták bele a NATO-bombázást és a Szlovéniában elkövetett gaztetteket. A Szerb Haladó Párt, az Új Szerbia és a Szerb Radikális Párt is felháborodottságának adott hangot a hiányosságok miatt. Dragan Todorović, az SZRP frakcióvezetője szerint a szerb parlament eddig még soha nem készült ilyen szégyenteljes dokumentum elfogadására.
Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség képviselője elmondta lapunknak, hogy a párt képviselői támogatni fogják szavazatukkal a határozatot. A VMSZ azért támogatja a deklarációt, mert a dokumentum összeállításakor elfogadták a párt javaslatait.
– Többek között azt kértük, hogy a határozatban ne csak a szerb nemzetről, hanem Szerbia más nemzetiségű állampolgárairól is emlékezzenek meg. Nagyon sok embert kényszeríttek egyenruhába a kilencvenes években, és közülük nem mindenki volt szerb nemzetiségű. Magyarokat, horvátokat és egyéb kisebbségbeli férfiakat kényszeríttek a háborúban való részvételre. Ezek közül az emberek közül sokan meghaltak vagy megsérültek, ezért természetes, hogy róluk is megemlékezünk – összegezte Pásztor, aki parlamenti felszólalásában tegnap emlékeztetett arra, hogy Szerbia még mindig nem jelölte ki az 1944/45-ös vérengzések feltárásával megbízott magyar–szerb történész munkacsoport szerbiai tagjait.
A magyar és szerb köztársasági elnökök majdnem egy évvel ezelőtt egyeztek meg a munkacsoport megalakításáról, közölte Pásztor, majd hozzátette, hogy a magyar fél már kijelölte a munkacsoport tagjait, ezért éppen itt az ideje, hogy a szerb fél is lépjen.
A határozatot csütörtökön este az ülésteremben lévő 133 képviselő szavazatával fogadták el.
EURÓPA / EURÓPAI PARLAMENT / EURÓPAI UNIÓ
A tagállamok jóindulatán múlik a román határnyitás
EurActiv.hu, 2010. október 13.
Románia elvileg jövőre beléphetne a schengeni övezetebe, vagyis részévé válhatna a most 25 tagú, határok nélküli európai térségnek. Bukarest azonban jelentős lemaradásban van a felkészüléssel, így csatlakozása a tagállamok jóindulatától függ, véli egy román kutatóintézet. Az EurActiv Románia tudósítása.
Az Európai Politikák Romániai Központja (CRPE) bukaresti agytröszt „Schengenre készen? Az engedékenység bajnokai" című tanulmánya szerint Románia nem lesz képes határidőre végrehajtani az ország Schengeni csatlakozásához szükséges változtatásokat. Az ország elvileg 2011 márciusában, a magyar elnökség alatt válna a belső határoktól mentes térség részévé, amihez 31 intézkedést kellene végrehajtania.
Schengeni tagsága esetén, Romániának kell majd a második leghosszabb szárazföldi határszakaszt ellenőriznie a térségből. Az első a finn-orosz határ, amely 1340 km hosszan nyúlik el. A jelentés rámutat arra is, hogy az illegális bevándorlás és embercsempészet szempontjából a román-moldáv, illetve a román-ukrán határszakaszok lesznek az EU külső határainak egyik „legnehezebben" védhető részei. Az ország Schengeni csatlakozása következtében azonban Románia és Magyarország között megszűnne a határellenőrzés.
Folyik a munka
A tanulmány szerint sok területen még nem látszik a munka vége. A reptéri szabályozás terén csúszásban vannak a hatóságok, a szabályok szerint ugyanis el kell különíteni a Schengeni, illetve a nem Schengeni térségbe irányuló utasforgalmat. De késedelmet tapasztaltak a Schengeni rendszer működésének lelkét adó Schengeni Információs Rendszer (SIS) alkalmazásánál is. Ez a rendszer köti össze a tagállamok rendőrállomásainak informatikai rendszerét, lehetővé téve a gyors információcserét. Általában minden rendőrállomást rá kell kötni a hálózatra, ám a CRPE szerint Romániában ez egyelőre csak a nagyvárosokban történt meg. A tanulmány megállapítja továbbá, hogy lemaradás tapasztalható a rendőrök informatikai kiképzésében is, amely a SIS működtetéséhez lenne elengedhetetlen.
„Két-három éven keresztül semmi nem történt." - állítja Ciprian Ciucu, a jelentés szerzője. Véleménye szerint a román kormány csak az elmúlt időszakban mutat elköteleződést a teljesítés iránt. „elképzelhető, hogy nem teljesítjük a schengeni [felkészültségi] tesztet." - írja Ciucu.
Hasonló a helyzet Bulgáriában?
Románia mellett Bulgária készül 2011-ben a schengeni övezethez csatlakozni. Az Open Society által készített hasonló kutatás azt vizsgálta, hogyan halad Bulgária a számára lefektetett 48 intézkedés végrehajtásával. A tanulmány következtetése a román esetre rímel: nem valószínű, hogy a szükséges törvénykezést jövő év márciusáig végre lehet hajtani. Ahogy azonban a címe is mutatja (Bulgária schengeni csatlakozásra való felkészülése nagyrészt a határidőn belül lezárul), ez az elemzés teljesen más megvilágításba helyezi az országot.
A Schengeni térség 25 tagállama jövő hónapban döntene arról, hogy támogatja-e Bulgária és Románia csatlakozását. Az EurActiv bolgár partnre, a Dnevnik híradásai szerint azonban Németország nem így tervez. A német kancellár, Angela Merkel, hétfői (október 11.) szófiai látogatása során úgy fogalmazott, nem számít döntésre az ügyben novemberben. Merkel egyértelművé tette, hogy a nyugat-európai országokban megjelenő, több tízezer román és bolgár származású roma ügyét nem lehet a schengeni csatlakozás ügyétől elválasztani.
Politikai döntés
Nemcsak Németországnak vannak fenntartásai, Franciaország különösképpen ellenzi a román és bolgár Schengen-csatlakozást. Legalábbis addig, amíg az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus (CVM) életben van. A CVM a két ország uniós csatlakozásakor került bevezetésre, miután a két ország nem ültette át teljes mértékben a közösségi jogrendszert saját joganyagába. Miután továbbra is vannak e téren problémák, az EU miniszterei szeptemberben úgy döntöttek, további egy évvel meghosszabbítják a CVM időtartamát.
„Ez nem csak Franciaország véleménye. Úgy vélem, hogy minden kormány azon a véleményen van, hogy ameddig a kontrollmechanizmusban lefektetett feltételek nem teljesülnek, addig számos dolog nem kivitelezhető, köztük az Unió külső határainak megfelelő ellenőrzése. Senki nem ellenzi ezt az álláspontot." - mondta Pierre Lellouche francia Európa-ügyi államtitkár, szeptember 13-án Brüsszelben.
A schengeni határok megnyitása azonban politikai döntés is lehet. „Bukarest és Szófia számára a Schengeni térséghez való 2011-es csatlakozás elsősorban politikai kihívást jelent, amelynek hatásai elsősorban pszichológiaiak, nem pedig gazdasági, vagy szociális." - írja a román kutatóintézet elemzése. A románok és a bolgárok életkörülményei ugyanis nem fognak változni a schengeni csatlakozás következtében, de a tény, hogy úgy léphetnek át a határon, hogy nem kell ellenőrzés miatt megállni, segíthet legyőzni a második soros európaiság komplexusát." - véli a tanulmány.
INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA
Történelmi szükségszerűség: új magyar párt Erdélyben
Erdély.ma, 2010. október 15. – Borbély Zsolt Attila
Folyó év október 2.-án és 3.-án ülést tartott az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) választmánya, mely ellenszavazat nélkül úgy döntött, hogy javasolni fogja az EMNT novemberi küldöttgyűlésének, hogy hozzon határozatot egy új erdélyi magyar párt bejegyzéséről. A nehéz döntés kikerülhetetlen volt, mondhatni, történelmi szükségszerűségből fakadt.
Egy kedves ismerősöm cégét Kényszer Btnek hívják. Azért, mert kényszerből hozta létre, ahhoz, hogy fizetését fel tudja venni. Magyarországon ugyanis olyan jogszabályok vannak, hogy szinte rákényszerítik az embert az ügyeskedésre, a jogalkotó szándékának a jogszabályok tiszteletben tartásával történő kijátszására. Az EMNT által megalapított párt is ilyen kényszerpárt lesz, azzal a különbséggel, hogy nem elsősorban az egyébként antidemokratikus román jogszabályok kényszerítik rá az autonómia ügyéért 1990 óta harcoló csapat tagjait a pártalapításra, hanem az új és legújabb kori erdélyi magyar történelem. Miután 2003-ban az Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Szatmárnémetiben megtartott kongresszusán elfogadott „pártépítő határozatok" miatt csődöt mondott eredeti elképzelésünk, az RMDSZ-en belüli erdélyi magyar parlamentarizmus, a nemzeti önkormányzat modellje, zászlót bontott az Magyar Polgári Szövetség majd a Magyar Polgár Párt (MPP). E két szervezet azokból verbuválódott, akiknek a magyar ügy, a nemzeti önrendelkezés, az autonómia, nem pusztán harci jelszó és választási szlogen volt, hanem folyamatosan képviselendő, valóra váltandó nemzetpolitikai követelés. Amint arról már szó volt e lap hasábjain, az MPP nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket és elnökének foglyává vált. Az új párt nemzetpolitikai kényszerből született. Joggal teszik fel a kérdést sokan: mi szükség van még egy pártra a palettán, miért nem tud az EMNT továbbra is mozgalomként politizálni. A válasz megfogalmazásához röviden ki kell térni a jelenlegi erdélyi magyar politikai választék minőségének kérdésére.
Az RMDSZ-ről röviden
Az RMDSZ mai vezetői a szervezet húsz éves története során kizárólag konjunkturális okokból vállalták fel a magyar önrendelkezés és az autonómia ügyét. Mihelyt alkalom mutatkozott arra, hogy anyagi vagy pozicionális előnyök fejében azt sutba vágják, gondolkodás nélkül elfeledték saját hivatalos programjuk legfőbb követeléseit addig, amíg érdekeik nem kívánták meg a magyar szabadság-program újbóli – szigorúan retorikai szintű – felvállalását. Ennek tudható be az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) teljes csődje is: az RMDSZ fontos, az egész közösséget érintő kérdések eldöntése (saját elnökjelölt állítása, a román elnökjelöltek támogatása, kormányzati szerepvállalás) előtt nem konzultált partnerével, eldöntött, több ízben is megerősített nemzetstratégiai kérdésekben (a második Székely Önkormányzati Nagygyűlés összehívása, az első gyűlés Memorandumának aláíratása a Szövetség tanácsosaival) egyszerűen lapított, sikerrel elmismásolta a dolgot. Megtették, mert megtehették: nekik a román szövetségeseiknek köszönhetően kivételezett, törvényben rögzített státuszuk van: ők az a kisebbségi szervezet, melynek nem kell minden választás előtt összegyűjteni a 25.000 támogatói aláírást. Kezükben van a kissé megkopott, de sokfelé még működő „márkanév", a húsz év alatt kialakított infrastruktúra, továbbá a tehetetlenségből ottmaradt tagság és középgárda. Ott van továbbá a tudatos klientúra-építés során kialakított médiaholdudvar, gazdasági háttér és román hatalmi kapcsolatrendszer. Másik oldalon az EMNT a maga nemzetpolitikai igazságaival és Tőkés László erkölcsi-politikai tekintélyével. Ami nem kevés, de nem is elegendő ahhoz, hogy Markóékat rákényszerítse adott szavuk betartására. Ahhoz több kell: lehetőség az önkormányzati valamint az országos választásokon való indulásra, mivel Markóék csak az erőből értenek.
Érdemes végiggondolni az autonomista szempontból olyannyit bírált 2009-es RMDSZ – EMNT közös indulást az RMDSZ szemszögéből. Markóék azt a politikust kérték fel EP-listájuk vezetésére, aki a legtöbb kellemetlenséget okozta nekik következetességével, elvhűségével, megvesztegethetetlenségével. A Neptun-ügy mediatizálásával, a Bolyai egyetem kérdésében elfogadott RMDSZ-es ultimátumok visszavonásának jogos bírálatával, az 1999-es oktatási törvényt kísérő hurrá-optimista kormány-propaganda reálértékre szállításával, az autonómia ügyében megtörtént sorozatos mulasztásokra és árulásokra való rámutatással. Az RMDSZ vezetői mindezt zárójelbe tették, mert megértették annak üzenetét, hogy két évvel korábban Tőkés László egymaga több szavazatot vitt el Székelyföldön, mint az RMDSZ. Kellő erőt felmutatni hosszú távon közjogilag releváns, hivatalosan bejegyzett párt nélkül nem lehet.
Az MPP-ről dióhéjban
A Magyar Polgári Pártnak az autonómiaharcra való alkalmatlanságával más a helyzet. E párt a nemzeti oldal közös nagy vállalkozásaként indult, de hamar Szász Jenő zsebpártjává változott s teljességgel alkalmatlanná vált arra, hogy az RMDSZ-szel szemben alternatívát nyújtson az erdélyi magyarság választóközönségnek, s arra is, hogy hasznosítsa az erdélyi magyar társadalom magyar önállóságban gondolkodó részének kreatív energiáit. A két probléma természetesen összefügg, a másodikból nagyrészt következik az első.
Az MPP háza tája nincs rendben s ezúttal nem arról beszélek, hogy a párt nem tartja be saját szabályzatát, hogy minden alap nélkül zártak ki tagokat, hogy az elnök politikai ámokfutása nem fejeződött be a legutóbbi kongresszuson. Hanem azt emelném ki itt és most, hogy ez a párt még akkor sem lenne egy ütőképes, a társadalom mélyrétegeiben jelen levő, felvállalható szervezet, ha eltekintenénk elnökének cikkcakkjaitól, a cotroceni-i kalandtól, intrika-hadjárataitól és diktatorikus törekvéseitől.
Gyurcsány Ferencék hazudtak, csaltak, loptak, vesztegettek, sikkasztottak. De nem ezért buktak meg. Hanem a pocsék kormányzás, az ország tönkretétele miatt. Szász Jenő visszaélt a megyei elnökök aláírásával, összevissza nyilatkozott alapvető nemzetstratégiai kérdésekben, ex lex állapotba helyezte egy évre pártját a gyergyói alapszabály- és törvényellenes hatalomátmentő manőverével, kizáratta azokat, akik a törvényesség mellett léptek fel a párton belül. Mindezektől függetlenül kormányozhatta volna pártját megfelelően, sikeresen. Az MPP lehetne egy prosperáló párt, melynek van követhető kommunikációs vonala, eszmei arcéle, országos önépítkezési stratégiája. S mi láthatunk ehelyett? A párt az országos politikában lényegében nem létezik. Az önépítkezés stagnál, hatalmas fehér foltok vannak a lefedettségben. Ami MPP-s színekben történik a hivatalos tanácsosi, polgármesteri tevékenységen túl, az lelkes helyi vezetők önzetlen aktivitása folytán valósul meg, olyan emberek révén, akik az MPP-től függetlenül is tették mindenkoron, amit tenni lelkiismeretük parancsolt.
Szász Jenő nem azzal van elfoglalva, hogy pártját építse, hanem azzal, hogy Tőkés Lászlót módszeresen lejárassa. S itt érdemes elgondolkodni azon, hogy Markó Béla válásakor a „belső ellenzék" lovagias módon nem használta ki a ziccert, pedig lett volna mit csámcsogni az eseten. S ez így volt helyes. Övön alul nem ütünk, még akkor sem, ha az ellenfél bizonyos helyzetekben nem a legetikusabban árt el. A magánélet tabu, örvendjünk, hogy nem jellemző nálunk az Egyesült Államok közönségének hipokrita, szemforgató hozzáállása, hogy a minden szellemi lény által mélyen lenézett bulvársajtót leszámítva a politikai szereplők magánéletével. Tőkés László válásával más a helyzet. De nem azért, mert az RMDSZ és holdudvara lovagol a témán, hanem azért, mert Szász Jenő ócsárolja Tőkés Lászlót fűnek-fának. Hogy mit remél ettől, nem tudni.
Komolyan gondolja netán, hogy ami nem sikerült a román titkosszolgálatnak, a román sajtónak, az RMDSZ erre kiküldött kommandósainak, Nagy Benedeknek, majd a mucuskás Szatmári Tibornak, akkor neki sikerülni fog? Hogy a testetlen vád, hogy Tőkés László összefogott az RMDSZ-szel, (mellyel egyébként maga Szász is összefogni készült, csak politikai súly híján erre nem volt képes) elég lesz ahhoz, hogy jó ízlésű emberek előtt ne az diszkreditálódják, aki effélével házal? Tőkés Lászlóval e témában megejtett nyilatkozatváltása is csak rá üthet vissza: mert ugyan hány keresztény konzervatív ember fogja komolyan venni azt, hogy egy Szász Jenő kaliberű politikai szereplő arra szólítja fel Tőkés Lászlót, hogy számoljon el az Úristennel. Micsoda szánalmas aránytévesztés ez? Oda jutottunk, hogy teljes joggal írhatta az MPP lelkiismeretéként funkcionáló Bihar megyei szervezet az ügyben kiadott nyilatkoztában, hogy Szász Jenő „személye sajnos mára már az erdélyi magyar autonómia küzdelemnek egyik kockázati tényezőjévé vált. Nemcsak sajnálatosnak, de aggasztónak és megdöbbentőnek is tartjuk, hogy a jobb sorsra érdemes nemzeti oldal erősítését Tőkés László lejáratásával tartja megvalósíthatónak."
„Elkésett pártalapítás"?
Sokakat meglepett, hogy Tőkés László jó előre bejelentette, hogy nem kíván az új párt elnöke lenni. Tulajdonképpen érthető, hogy a messze legnagyobb szimbolikus tőkével, történelmi múlttal rendelkező ma élő nemzetpolitikai személyiség nem akar a kicsinyes pártcsatározások szereplője lenni. Ez viszont komoly feladat elé állítja csapatát: úgy kell világossá tenni a választóközönség számára, hogy az új párt Tőkés László messzemenő támogatását élvezi és az ő eszmeiségét képviseli, hogy abban Tőkés László nem vállal majd mindennapi politika-alakító szerepet. E kérdésről az EMNT ügyvezető elnöke a következőképpen nyilatkozott: „Orbán Viktor mellett Tőkés László az, aki (...) a nemzetpolitikát megjeleníti. Nem egy tipikus pártpolitikus, és gondolom, nem is az a dolga, hogy pártelnökként rendet teremtsen az erdélyi magyar politikában.
Ezt a munkát másoknak kell elvégezniük. (...) Tőkés Lászlóra szüksége van a mozgalomnak is, a pártnak is és az erdélyi valamint a kárpát-medencei magyar politikának is. Én úgy gondolom, hogy ott kell végeznie a munkáját, ahol a legtöbbet tehet ezekért a dolgokért. Olyan értelemben lesz Tőkés-párt ez a párt, hogy a Tőkés által képviselt értékeket vállalja fel, nem pedig olyan értelemben, hogy a Tőkés László személyes pártja lesz. Ebben konszenzus volt az EMNT választmányában, ebből a szempontból teljes volt az összhang."
A sajtó egyébként besegít, a kommentároktól a konkurens pártvezetőkig majd' mindenki arról beszél, hogy „Tőkés pártot alapít". Szász Jenő például a Krónika beszámolója szerint „Az RMDSZ-en belüli válság megbízható jelének tartja, hogy Tőkés László európai parlamenti képviselő, az EMNT elnöke egy új erdélyi magyar pártot kíván létrehozni (kiemelés tőlem, BZSA). Szász (...) elmondta: pozitívan viszonyul egy új magyar párt létrehozásának gondolatához, mivel – mint mondta – ő maga is az RMDSZ politikai monopóliumának megtöréséért, a magyar közösség pluralizmusának megteremtéséért harcolt, de megkésettnek tartja az új alakulat létrehozását. Állítása szerint: Túl sokáig éltünk az RMDSZ politikai monopóliumának rendszerében, Tőkés László pedig húsz éves késéssel alakít egy pártot, amelyet 1990-ben kellett volna létrehoznia."
Érdemes egy bekezdés erejéig kitérni Szász mondanivalójának érdemi részére, arra a bizonyos húsz éves késésre. Megítélésem szerint az erdélyi magyar közélet akkor vesztett el valami pótolhatatlant, amikor az őszinte párbeszéd, az érvek helyét átvette a politikai kommunikáció. A sokat emlegetett Neptun-ügy, a Nagy Benedek-féle Tőkés László ellene puccskísérlet, de még a kormányzati szerepvállalás vitájának idején is érvek szegültek szembe egymással. 1998-ban a Petőfi-Schilleres gyalázat idején ez már letűnni látszott, majd amikor a magyar szempontból egyértelműen vereségnek számító 1999-es oktatási törvényt Markó Béla szemrebbenés nélkül jelentős előrelépésnek minősítette, egy új korszakba léptünk.
Itt nem az volt a lényeg, hogy mi a közösség érdeke, hogy ezt mely javaslat tudja jobban közelíteni, hogy milyen taktikát illetve stratégiát kellene követni ahhoz, hogy elnyomott kisebbségből megbecsült társnemzet legyünk. Nem. Innen kezdve az volt a kérdés az RMDSZ számára, hogy képes lesz-e médiafölényét kihasználva a feketét fehérként elhitetni a fennmaradáshoz elegendően sok emberrel, a kudarcot sikernek beállítani, hogy beválik-e az a taktika, amikor a tisztességes beismerés és stratégiaváltás helyett csinnadrattás sikerpropagandába kezd a szervezet. Nem kétséges: ez a fajta kommunikáció nem RMDSZ-specifikus. Ezt alkalmazták már sokan Magyarországon és azon kívül az RMDSZ előtt és után. Károlyi Mihály is magyar nacionalista, függetlenségi retorikával fedte a magyar történelem legnagyobb gyalázatát, azt, hogy leszerelte a veretlen, ütőképes magyar hadsereget, amikor az országra három oldalról leselkedett katonai veszély. Meg is lett az eredménye Trianonban.
Amikor Szász Jenő tudván tudva, hogy az általa kizáratott Csúzi István és Sárközi Zoltán ellen felhozott vádak hamisak és abszurdak, szájzsibbadásig ismételgette a rágalmakat, átvette a markói technikát. S ezt alkalmazza azóta, ezt a taktikát választotta ezúttal is. Szász Jenő pontosan tudhatja, hogy 1990-ben Tőkés László miért nem alapított pártot, hisz ő is része volt annak a nagyszabású kísérletnek, melynek keretében megpróbáltuk az erdélyi magyarság egészét képviselő RMDSZ-t nemzeti önkormányzattá alakítani, tudhatja, mekkora volt az egységigény 1990-ben a választópolgárok körében s hogy a nemzetpolitikai esélypazarláson túl mekkora kudarc lett volna akkor az RMDSZ-en kívül egy másik pártot alapítani. Tudja mindezt, a nagyotmondás, a meghökkentés kedvéért mégis azt nyilatkozza, hogy 1990-ben kellett volna Tőkés László pártot alapítson.
A felvidéki példa irrelevanciája
Érdekesen ellenpontozza Szász nyilatkozatát a másik végleten Kelemen Hunor, aki számára a jelek szerint megállt az idő, nem vette észre, hogy nem 1990-et írunk, hanem 2010-et és az erdélyi magyarság már hét éve elindult – visszavonhatatlanul – a politikai pluralizálódás útján. Kelemen szerint a pártalapítással az a baj, hogy az „nem a romániai magyarság egységét szolgálja" továbbá „demagóg és populista, aki azt mondja, hogy az egység szaporodással oldható meg. A felvidéki példa kell a szeme előtt lebegjen azoknak, akik 2010-ben új pártot alapítanak." A felvidéki példa arról szól, hogy egy ügynökgyanús komprádor politikus, Bugár Béla, aki képes volt szlovák népi viseletben a tévé előtt szlovák néptánc címszó alatt ugrálni, nem tudta elviselni, hogy már nem ő a közös magyar párt, az MKP elnöke és egy szlovák-magyar pártot alapított Híd – Most néven, lényegében már imázsban is az önfeladást, az asszimilációt hirdetve. E párt hatalmas anyagi- és médiatámogatottsággal sikerült elnyerje felvidéki magyar szavazók nagyobb részének bizalmát, míg az autonómiát hosszú időre 1997-ben feladó, majd egy-két bátortalan nyilatkozat erejéig felvállaló MKP kibukott a parlamentből. Ez egy. Az meg kettő, hogy az erdélyi magyarság nem szervezeti szinten kell egységes legyen, hanem a közös célért az autonómiáért folytatott harcban kell cselekvési egységet mutasson. Ezt a cselekvési egységet azonban épp Kelemen Hunor pártja és Kelemen Hunor párton belüli szövetségesei torpedózzák meg rendszeresen immár 17 esztendeje.
Tőkés László és az RMDSZ
Az MPP-s nyilatkozók a megyei elnököktől az országos elnökig arra próbálják tenni a hangsúlyt, hogy Tőkés László az RMDSZ színeiben kapott mandátumot. Ez a román alkotmányjog szerint így is van. Viszont a magyar belső megegyezés másról szól. Azok, akik ezt az összemosást szinte kéjesen artikulálják politikai kommunikációjukban, vélhetően pontosan tudják, de garantáltan tudhatják, hogy az erdélyi magyar közéletnek 1990-től mindig is volt egy többé-kevésbé konszenzuson alapuló intézményi síkú önszerveződése, mely független volt a román jogi keretektől.
A székelyföldi RMDSZ-szervezetek széki strukturáltsága, a kataszter és a belső választás programja, a platformok belső pártokként való működése, az egész nemzeti önkormányosdi, aminek lényege az volt, hogy a magyarság államot képezzen az államban, mind nem arról szólt, hogy a román alkotmányjog logikája szerint közelítsük meg a magyar problémákat. Mint ahogy nem erről szól az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF), az Székely Nemzeti Tanács (SZNT) valamint az EMNT és természetesen nem erről szólt az RMDSZ – EMNT koalíció sem, melynek képviselőjeként került Tőkés László az Európa Parlamentbe. Azt még Tőkés László legádázabb ellensége sem állíthatja, hogy az EMNT elnöke az EP-ben az RMDSZ hivatalos, cikk-cakkos, következetlen politikáját képviselte volna valaha. Gonoszkodó és cinikus tehát, amikor Szász Jenőtől kezdve a különböző megyei elnökökig Tőkés Lászlót leRMDSZ-esezik. Persze ez is csak „politikai kommunikáció", amelynek a háttere az, hogy minél szélesebb árkot ássanak pszichológiailag az MPP-sek és az EMNT közé. Hogy miért, arra a következő részben keressük a választ.
Rekrutáció
Épp hogy felvetődött a tusnádfürdői tábor után az EMNT pártalapítási ötlete, amikor riporterek már előszeretettel fogalmaztak úgy, hogy az új politikai szerveződés az MPP-től valamint az RMDSZ-től „csábítana" avagy „szipkázna el" kádereket. A kép megtévesztő. Az elcsábítás, elszipkázás ugyanis arra utal, hogy előnyök kecsegtetésével embereket jobb meggyőződésük ellenére addigi pártkötődéseik feladására és új pártidentitás kialakítására akarnának az EMNT-sek rávenni. Holott erről szó sincs. Sőt.
Az elmúlt húsz évben ugyanis nemcsak politikusok hagytak ott pártokat, hanem pártok is cserben hagyták választóikat, tagjaikat és középvezetőiket. Aki beiratkozott nemzeti elkötelezettségű s a köz érdekében tenni akaró polgárként a népi mozgalom örökösének, Szabó Dezső és Németh László eszmeisége hordozójának joggal tekintett, Bíró Zoltán által vezetett és Csurka István, Csoóri Sándor vagy Csengey Dénes nevével fémjelzett „harmadik utas" MDF-be 1988-ban, majd annak „modern" konzervatív Antall-i fordulata után 1993-ban átiratkozott a MIÉP-be, 2004-2005 táján pedig a MIÉP önmagából való kifordulásának idején belépett a Jobbikba, három pártot járt meg, miközben eszmeileg egy tapodtat sem mozdult. Nem ezek az emberek a politikai szélkakasok, hanem a korábbi pártjaik tagadták meg önmagukat. Akik így tettek, bátrak voltak: legyőzték a belső meggyőződésük hatására a pártkötődés lelki és esetleg egzisztenciális potenciálgátját és nem ragadtak meg egy számukra eszmeileg már felvállalhatatlan szervezetben.
Az EMNT által alapítani szándékozott párt épp ezekre az emberekre számít: azokra, akiknek kényszerzubbony Markóék komprádor RMDSZ-e, de eddig nem láttak más intézményes keretet arra, hogy a helyi közösségeikért a közélet frontján tenni tudjanak, valamint azokra az MPP-sekre, akik nemzeti önrendelkezésben és autonómiában gondolkodtak mindig is, de úgy vélik, hogy a párton belüli diktatúra, a másként gondolkodók kizárása, az alapszabályzat semmibe vétele a múlté kellene legyen és egy átlátható viszonyokra, közösségi akaratképzésre berendezkedett, tiszta lappal induló szervezetnek szeretnének tagjai lenni. Más szóval az új párt nem zsoldosokat keres, hanem azokat a saját értékrenddel és világlátással rendelkező, belülről vezérelt „független" lovagokat, akik úgy hiszik, hogy alakzatban sikeresebben lehet harcolni.
Merre tovább?
Az új pártnak jó esélye lenne bebizonyítani, hogy mennyire csalárd volt az MPP elnökének s a média egy kisebbségének az a beállítása, hogy Tőkés László „lepaktált" az RMDSZ-szel, miközben annyi történt, hogy az RMDSZ segítségével mindenki által követhető szabályok szerint egy olyan pozíciót ért el (EP-képviselőséget, majd EP alelnökséget) melyből szava messzebbre hallatszik, mely az erkölcsi súly mellé megfelelő politikai súlyt is ad.
Célszerű lenne az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum újraszabályozása és három oldalúvá tétele. Ez is oldaná azt a hamis látszatot, miszerint az EMNT-hez közelebb áll az RMDSZ, mint az autonómia kiharcolására szerveződött SZNT és MPP.
Az egyik leggyakoribb riporteri kérdés, hogy az új párt merre keres majd szövetségeseket. Az mindenkinek világos az MPP-s holdudvartól a szélső-liberális Parászka Borókáig, hogy a magyar kormánypártok főárama lesz az első számú partner. No de mi lesz az erdélyi magyar belpolitikában? A megnyilatkozó EMNT vezetők nem zárják ki az együttműködést sem az RMDSZ-szel, sem az MPP-vel, annak dacára, hogy mindkét párttal bőségesen vannak problémák, melyeket már taglaltam. S ez így van rendjén. Az önkormányzati választásokon megítélésem szerint az új pártnak külön kellene indulni, ami nem zárja ki azt, hogy helyi egyezségeket kössön rátermett emberekkel s közös jelöltjei legyenek akár az RMDSZ-szel, akár az MPP-vel.
A parlamenti választások vonatkozásában pedig meg kellene már végre válaszolni azt a kérdést, hogy az RMDSZ-féle látszatképviselet, a kormányzati szirénhangoknak való ismételt engedés révén az erdélyi magyar nemzeti közösség hosszú távú fennmaradásának szempontjából hozott-e valamit vagy csak egy RMDSZ-es klikk önmenedzselési eszköze volt. A válasz egyben azt a kérdést is megoldhatja, hogy kell-e egyáltalán egyfajta parlamenti koalícióra törekedni két év múlva esedékes választásokon.
Demokrácia központok EMNT-módra
Új Magyar Szó, 2010. október 15. – Sike Lajos
A harmadik magyar párt megalakítása mellett még egy olyan fontos bejelentést tett a napokban Toró Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke, amivel ha nem is pumpálja fel azonnal életörömünket, de értelmet, tartalmat ad hétköznapjainknak.
A harmadik magyar párt megalakítása mellett még egy olyan fontos bejelentést tett a napokban Toró Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke, amivel ha nem is pumpálja fel azonnal életörömünket, de értelmet, tartalmat ad hétköznapjainknak. A magyarok lakta megyékben az elkövetkező hetekben, de mindenképpen még az év végéig, az EMNT égisze alatt, létrehozzák az úgynevezett demokráciaközpontokat. Talán mondanunk sem kell, hogy azért, mert a demokrácia eddigi hazai fórumai, benne a választás, a népképviselet és hasonlók csapnivalóan működtek.
Magunkra vetítve némi iróniával azt is mondhatnánk, hogy azért, mert a magyarság soraiból nem azok kerültek hatalomra, akiket az EMNT szeretett volna. Az elhanyagolható csekélység, hogy a tanács mindeddig ad-hoc bizottságként, egyféle civil szervezetként működött, létrehozói nem törték magukat jogi személyként bejegyeztetni, mert ez bizony sok talpalást igényel.
De örvendezzünk, mert az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács demokráciaközpontjai majd helyükre teszik a dolgokat. Sok-sok problémával foglalkoznak, elsősorban társadalmi és gazdasági kérdésekkel, ezenbelül azzal, hogy azok szereplői, s főleg vezetői hogyan tartják be a játékszabályokat. Ugyanakkor viszont a demográfiai helyzet alakulása is figyelmük központjában lesz.
Az nem eléggé világos, hogy az itteni vagy a magyarországi, netán csak az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács emberei közt érvényesülő játékszabályokat. Okunk van fel tételezni, hogy az anyaországi szabályok betartása is követelmény lesz, hisz Toró szerint a központok kialakításához Budapest anyagiakkal is hozzájárul. Márpedig régóta ismert, hogy aki a pénzt adja, annak beleszólása is van, ha úgy tetszik az ő nótáját fújni, húzni kell ám, ha valamilyen oknál fogva az nem is tetszik nekünk.
Millió erdélyi magyar honfitársammal együtt magam is epekedve várom: hogyan oldják meg ezek a központok például az országos átlagnál nagyobb székelyföldi munkanélküliséget, az átlagnál alacsonyabb ottani kereseteket, vagy a váradi utcanévtáblák ügyét. Az is érdekel: miként varázsolnak Toróék központjai több magyar gyermeket Erdélybe. Netán a házasságkötéseket is kezükbe veszik? Előadásokat tartanak a szaporodás szükségességéről, vagy inkább pénzzel hatnak a nemzőképes nemzedékre?!
Reménykedjünk, ha már több központja is lesz, végre igazi demokrácia árasztja el Romániát!
|
