Tartalomjegyzék

EMNT

„Vándorúton" a honosítókcaritas

Új Magyar Szó, 2011. március 23.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által működtetett baróti demokrácia-központ munkatársai tegnap vidéki körútra indultak, hogy a környékbeli falvakban is tájékozassák az érdeklődőket a magyar állampolgárság megszerzéséhez szükséges feltételekről.

Tegnap Kisbaconban és Magyarhermányban, ma Középajtán, holnap Olaszteleken, holnapután pedig Bölönben és Nagyajtán várják a helybelieket. A Bihar megyei EMNT hasonló körútra indult a Partiumban: tegnap Pusztaújlakon, ma Paptamásiban, holnap Tenkében, holnapután pedig Köröstárkányban segítenek a magyar állampolgárság megszerzéséhez szükséges iratok összeállításában, kitöltésében.

A Demokrácia Központok kiszállásainak helyszínei, időpontjai

Erdély.ma, 2011. március 22.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács baróti Demokrácia Központjának munkatársai kedden, március 22-én 17 órától a kisbaconi Benedek Elek iskolában, 19 órától pedig a magyarhermányi Máthé János iskolában várják az érdeklődőket, ahol széleskörű felvilágosítással szolgálnak majd a magyar állampolgárság megszerzéséhez szükséges feltételekről. Az iroda munkatársai a héten további fórumokat szerveznek: március 23-án a 20 órától a középajtai református egyház imatermében, március 24-én 19 órától az olaszteleki református parókián, míg március 25-én 18 órától Bölönben, az unitárius egyház szeretetotthonában, és szintén aznap 20 órától a nagyajtai polgármesteri hivatalban tájékoztatnak a gyorsított honosítással kapcsolatos tudnivalókról.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei szervezetének képviselői március 22-én 15-18 óra között Pusztaújlakon, március 23-án 10-15 óra között a paptamási református parókián, március 24-én 10-15 óra között a tenkei református parókián, március 25-én 10-15 óra között a köröstárkányi óvodában segítenek a magyar állampolgárság megszerzéséhez szükséges iratok összeállításában, kitöltésében.

EMNT-közlemény

RMDSZ

Főtitkárt keres Kelemen – Míg Borbély László politikai alelnöksége már biztos, a főtitkári tisztség még „kiadó"

Új Magyar Szó, 2011. március 23. – Cseke Péter Tamás,Salamon Márton László

Kovács Péter mellett Nagy Zsolt és Tánczos Barna neve is szerepelt azon a „rövid listán", amelyet a nagyváradi kongresszust követően Kelemen Hunor szövetségi elnök állított össze az RMDSZ főtitkári tisztségének lehetséges várományosairól – értesült lapunk.

Kovács Péter mellett Nagy Zsolt és Tánczos Barna neve is szerepelt azon a „rövid listán", amelyet a nagyváradi kongresszust követően Kelemen Hunor szövetségi elnök állított össze az RMDSZ főtitkári tisztségének lehetséges várományosairól – értesült lapunk. A művelődési miniszter tíz nap múlva, a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) kolozsvári ülésén terjeszti elő javaslatait a politikai alelnöki és a főtitkári posztra.

Az előbbi tisztségre – Borbély László környezetvédelmi miniszter személyében – Kelemen Hunornak már megvan a jelöltje, az utóbbi posztra esélyes személyek nevét azonban csak találgatni lehet – a „rövid listát" az szövetségi elnök egyelőre „lakat alatt tartja".

Kovács Péter területi szervezetekért felelős ügyvezető alelnök már korábban megerősítette lapunknak, hogy esélyes „az RMDSZ harmadik embere" címre, konzultált már erről a szövetségi elnökkel. A kolozsvári Majális utcai ügyvezető elnökség – a majdani főtitkárság – lapunknak nyilatkozó alkalmazottai is szinte biztosra vették, hogy Kovács lesz az „új főnök".

Lapunk információi szerint azonban előfordulhat, hogy Nagy Zsolt az RMDSZ főtitkáraként tér vissza a „nagypolitikába". A jelenleg a versenyszférában tevékenykedő volt informatikai miniszter, a Janovics Jenő Alapítvány vezetője legutóbb a nagyváradi RMDSZ-kongresszuson került ismét reflektorfénybe. A Szakszervezeti Művelődési Ház termében minden szem rá szegeződött, amikor a küldötteket üdvözlő beszédében Victor Ponta, a Szociáldemokrata Párt elnöke kijelentette: „Románia kormányának egyetlen miniszterét sem szabad etnikai alapon hazaárulással vádolni".

Az ellenzéki politikus szavait nagy taps fogadta, ugyanis kijelentésével arra utalt: Nagy Zsoltnak azért kellett visszavonulnia a közélettől, mert 2007 szeptemberében a korrupcióellenes ügyészség
hazaárulás gyanújával bűnvádi eljárást indított ellene. A volt minisztert két éve küldték bíróság elé, pere azóta is tart.

„Én ezt sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudom" – jelentette ki tegnap Nagy Zsolt arra a kérdésünkre, valóban felmerült-e, hogy az RMDSZ főtitkára legyen. Korábban egyébként a volt miniszter az ügyvezető elnökségen kezdte politikai karrierjét, egy ideig a területi szervezetekért felelős ügyvezető alelnöki tisztséget töltötte be.

Tánczos nem vállalja
Tánczos Barna mezőgazdasági államtitkár ellenben lapunknak megerősítette: valóban rajta volt a szövetségi elnök „rövid listáján". Azért csak volt, mert úgy döntött, a főtitkári tisztséget nem vállalja el. „Ez a poszt teljes embert kíván, ráadásul a főtitkárság Kolozsváron van. Én a kétlaki életet csak Csíkszereda és Bukarest között tudom elképzelni" – mondta lapunknak a fiatal székelyföldi politikus, aki egyébként jelenleg az RMDSZ önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnöke. Tánczos hangsúlyozta, nem politikai alkudozások során merült fel a neve, hanem Kelemen Hunor kereste meg azzal a kéréssel, hogy vállalja el a tisztséget.

„Átbeszéltük ezt a kérdést a szövetségi elnökkel. Megtisztelőnek tartottam az ajánlatot, de sajnálattal kellett közölnöm, hogy nem tudom vállalni a feladatot" – jelentette ki az államtitkár.

Az alapszabályzat értelmében a kongresszus utáni első SZKT-ülésen választják meg a főtitkárt, akinek első feladata az új intézmény működési szabályzatának kidolgozása lesz. Erről, illetve a főtitkárhelyettesek személyéről egy következő SZKT-ülés dönt. Áprilisig az ügyvezető elnökség a jelenlegi formájában működik, Takács Csaba vezetésével.

Bukarestben lesz a politikai alelnöki iroda
Ami a politikai alelnöki tisztséget illeti, nyílt titoknak számít hónapok óta, hogy a pozíció várományosa Borbély László környezetvédelmi miniszter. „Kelemen Hunor szövetségi elnök már akkor felajánlotta a politikai alelnöki tisztséget nekem; amikor eldöntötte, hogy indul az elnöki tisztségért. Én azt hiszem, hogy jó, ha egy csapatban ezeket a dolgokat előre megbeszéljük – nyilatkozta az Új Magyar Szónak Borbély. – Nem falrengető újdonság számomra ez a tisztség, kormányzati kapcsolatokért felelős ügyvezető alelnökként eddig is ezt csináltam, ezután is ezt fogom csinálni, pluszban csak bizonyos külpolitikai feladatok lesznek."

Kérdésünkre a miniszter kifejtette, a politikai alelnöki iroda Bukarestben működik majd, az egyik RMDSZ-székházban, két-három alkalmazottal. „Soha nem volt szó arról, hogy Kolozsváron működjön ez az iroda" – szögezte le Borbély felvetésünkre, miszerint a sajtóban erre utaló hírek is megjelentek már.

ROMÁNIA

Borbély László: csapatban gondolkodunk

Krónika, 2011. március 23.

Nyílt titok, hogy ő lesz az RMDSZ politikai alelnöke – ismerte el Borbély László. Kelemen Hunor szövetségi elnökkel már a tisztújítás előtt megegyeztek, és csapatban gondolkodtak, mondta el Sepsiszentgyörgyön újságírói kérdésre Borbély László.

Kifejtette, feladataiban nem lesz lényeges változás, hiszen ügyvezető alelnökként is a kormányzati kérdésekért, az önkormányzatokkal való kapcsolattartásért felelt. Politikai alelnökként a külügy is hozzátartozik majd, a következő hetekben létrehoznak egy külügyi tanácsot, amelynek tevékenysége a brüsszeli EP-képviselet, a szövetség külügyi kapcsolatainak és a magyar–magyar kapcsolatoknak a koordinálása lesz. Borbély arra is felhívta a figyelmet, hogy fel kell készülni a jövő évi választásokra, mielőbb meg kell nevezni a jelölteket. Csapatban, összehangoltan kell dolgozni, nem vetődik fel a kérdés, hogy valójában ki az erősebb a pártban, válaszolta a politikus arra a feltevésre, hogy valójában ő vezetné a szövetséget. A székelyföldi RMDSZ-szervezet létrehozásáról kifejtette, erre már az alapszabály szerint is lehetőség van, hiszen sok esetben az egységes üzeneten belül székelyföldi üzeneteket is meg kell fogalmazni.

A szenátus elutasította a magyar politikusok kijelentéseit elítélő nyilatkozatot

Paprika Rádió, 2011. március 22.

A román szenátus hétfőn elutasította az ellenzéki liberálisoknak azt a javaslatát, hogy napirendre tűzzék a magyarországi politikusok március 15-i kijelentéseit elítélő nyilatkozatot. Ugyanakkor a képviselőház külügyi bizottsága várhatóan a héten elkészíti egy ilyen nyilatkozatnak a tervezetét. Hétfőn az a Puiu Hasotti liberális szenátor javasolta az elítélő nyilatkozat napirendre tűzését, aki már a múlt hét szerdáján is megkísérelte ugyanezt.

A román parlamentben aznap több órás vita alakult ki Orbán Viktor határon túli magyarokhoz intézett március 15-i üzenete miatt, miután az ellenzék egy téves hírügynökségi tudósítás alapján olyan gondolatokat tulajdonított a magyar kormányfőnek, amelyek az üzenetben valójában nem szerepeltek. A román ellenzék mindazonáltal nem tett le arról a szándékáról, hogy a parlamentben elítélő nyilatkozatot fogadtasson el a magyarországi politikusok kijelentéseivel kapcsolatban. Ők ugyanis például Kövér Lászlót, a magyar parlament elnökét is bírálták, aki március 12-én Marosvásárhelyen kijelentette, hogy a Székelyföld területi autonómiájáért küzdő Székely Nemzeti Tanács célkitűzései jogszerűek és korszerűek. A román ellenzéki politikai erők – a Nemzeti Liberális Párt (PNL), a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Konzervatív Párt (PC) – azzal vádolták az Országgyűlés elnökét, hogy a román alkotmányt sértő kijelentést tett. A román szenátusban hétfőn csak 39 honatya támogatta az elítélő nyilatkozat napirendre tűzését, 45-en ellene szavaztak, miután a román kormány fő erejét képező Demokrata Liberális Párt (PD-L) nevében Cristian Radulescu frakcióvezető a napirendre tűzés ellen foglalt állást. Radulescu szerint a nyilatkozat-tervezet túlzásokat tartalmaz, és annak elfogadása ártana a román többség és a romániai magyar kisebbség viszonyának.

Magyar rendezvényeken román tolmácsolást?

Paprika Rádió, 2011. március 22.

Furcsa beadványt terjesztenek a marosvásárhelyi román újságírók. A MediaSind Mures szakszervezet nevében fogalmazott – Cora Muntean által körbeküldött dokumentumban arra szólítják fel a magyar civil és politikai szervezeteket, hogy a nem román nyelven zajló rendezvényeiken tolmácsokat biztosítsanak a román újságírók számára.

Mindezt arra alapozzák, hogy elkerüljék a március 15-i esethez hasonló félreérthető, félremagyarázó tudósításokat. A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete szakmai és állampolgári szempontból megalapozatlannak és megalázónak tartja ezt a követelést. – Nyilvános, köztéri rendezvényeken állampolgári jogunk az anyanyelv használata.

Ugyanakkor elvárható, hogy a magyar közösségekben dolgozó újságírók, tudósítók jól ismerjék a munkavégzésükhöz szükséges nyelveket – áll Karácsonyi Zsigmond, a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete elnökének közleményében. A MÚRE elnöke szerint az elmúlt évek gyakorlata azt bizonyította, hogy minden magyar civil és politikai szervezet és közszereplő készségesen állt a román újságíró-kollégák rendelkezésére, hogy számukra is érthető módon nyilatkozzon.

- Egyesületünk a március 15-i eset tanulságaiból kiindulva beadvánnyal fordul az Agerpres hírügynökséghez, az őt felügyelő parlamenti testülethez, az RMDSZ-szenátorokhoz és képviselőkhöz, hogy a közpénzből működő közszolgálati hírügynökségnél a nem román nyelvű közösségekben dolgozó tudósítók alkalmazásánál kritérium legyen e közösségek nyelvének az ismerete. Az is elengedhetetlen, hogy a közel másfél évtizede megszüntetett magyar nyelvű hírszolgáltatást visszaállítsák – fogalmaz közleményében Karácsonyi Zsigmond.

ERDÉLY

Communitas-pályázatok: közeleg a határidő!

Szabadság, 2011. március 23..

Emlékeztetjük az érdekelteket, hogy március végén (szaktestületenként más-más dátumon) jár le a benyújtási határideje azoknak a pályázatoknak, amelyeket a Romániai Magyar Demokrata Szövetség hirdetett meg a Kisebbségi Tanács 2011. évi alapjából. A Szövetség a pályázatok lebonyolításával a Communitas Alapítványt bízta meg.

A kiírások és űrlapok letölthetők az Alapítvány honlapjáról (www.communitas.ro), ahol megtalálhatók a pályázással kapcsolatos részletes tudnivalók is. Információk igényelhetők továbbá a Communitas Alapítvány titkárságán: telefonon a 0264-594-570 és a 0723-250324 számokon, vagy drótpostán a Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. címen.

Rongálás a Házsongárdi temetőben?

Szabadság, 2011. március 23.

Lapuknak adott nyilatkozatában László Attila, Kolozsvár alpolgármestere elmondta: a napokban a sajtóból értesült, hogy rongálások történtek a Házsongárdi temetőben.

– Ma (tegnap – szerk. megj.) a sajtóban megjelentek alapján azonnal intézkedtünk. Kimentünk a helyszínre, de semmi rendellenességet nem tapasztaltunk. Körbejártuk Dsida Jenő és Kós Károly sírhelyét, de rongálás nyomát nem találtuk – fogalmazott a tisztségviselő.
Az alpolgármester szerint a Házsongárdi temető és az őrség vezetőségének a képviselőivel járt a helyszínen.
– Ismétlem: semmilyen rongálásra utaló jelet nem találtunk. Korábban román és magyar részről az illetékesekkel megállapodtunk abban, hogy ilyen esetekben a tiszteletteljes kérésem az: jelezzék az esetleges incidenseket a temető felügyelőségének. Ebben az esetben a vezetőség a belső működési rendszabályzat alapján jár el. Amennyiben valaki nem bízik a kollégáimba, akkor jöjjön a városházára, és megtesszük a szükséges lépéseket – szögezte le László Attila.

MAGYARORSZÁG

Magyar diákok utazhatnak a határon túlra

MTI, 2011. március 23.

A nemzetpolitikai helyettes államtitkár reményei szerint várhatóan áprilisban meg tudják hirdetni a Határtalanul osztálykirándulási program pályázati felhívásait. Répás Zsuzsanna erről az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága előtt beszélt tegnap több képviselő kérdésére válaszolva.

A nemzetpolitikai helyettes államtitkár reményei szerint várhatóan áprilisban meg tudják hirdetni a Határtalanul osztálykirándulási program pályázati felhívásait. Répás Zsuzsanna erről az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága előtt beszélt tegnap több képviselő kérdésére válaszolva. Kiemelte: szeretnék, ha az osztálykirándulási program a későbbiekben „kölcsönössé" válna, azaz határon túli osztályok is érkezhetnének Magyarországra.

A kormány tervei szerint ugyanis tanulmányai idején minden magyar iskolás legalább egyszer jusson el határon kívüli magyar területekre, és személyesen ismerje meg az ott élő magyarok világát, szokásait. A testület ülésén a Fidesz és a KDNP szavazataival nem kapott zöld utat Dorosz Dávid (LMP) határozati javaslata, amely a határon túli kisebbségi magyar szervezetekkel való együttműködésről szól. Az előterjesztést a kormány sem támogatta.

KÁRPÁT-MEDENCE

Eddig 43.500 honosítási kérelem érkezett

Bumm.sk, 2011. március 22.

Eddig 43.500 honosítási kérelem futott be a fővárosi kirendeltségekre, de több ezer még a külképviseleteken van - mondta Wetzel Tamás honosításért felelős miniszteri biztos az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága keddi budapesti
ülésén. Úgy fogalmazott: ha valami "tragédia nem történik", év végéig a 200 ezer kérelmet biztosan el fogják érni.

Kérelmeket eddig 65 külképviseleten, és 870 magyarországi településen adtak be. Emlékeztetett arra, hogy az igényléseket március 15-től a kormányablakoknál is be lehet adni.

A bizottság ülésén eredményesnek nevezte az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) alelnöke a testület által működtetett demokrácia központok közreműködését a honosítási eljárásban. Toró T. Tibor, a 2003-ban, Tőkés László kezdeményezésére alakult Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsa alelnöke elmondta: tavaly év végén azt látták, ha csak a külképviseletekre bízzák ezt a kérdést, akkor "nagy baj lesz", hiszen számuk korlátozott a Kárpát-medencében.

Az erdélyi politikus felidézve bekapcsolódásukat az eljárásba kiemelte az EMNT és a magyar kormány tavaly novemberben kötött megállapodását, s azt hangsúlyozta: januártól kapacitásaikat leginkább ez köti le. A központok létrehozása is felgyorsult, Erdélyben jelenleg 28 iroda létezik. A kezdeményezés tehát egyértelműen eredményes volt - összegezte.

Gergely Balázs, igazgató kiemelte: a 28 iroda mellett az utóbbi egy hónapban kisebb irodákat is létrehoztak. Az eljárás során személyesen vagy telefon adnak információkat, s ha igény van, a dossziék összeállításához, és a fordítások elkészítéséhez is segítséget nyújtanak.

Elmondta: január 1-től 44.623 érdeklődő kért náluk információt, mintegy 10.500 dosszié összeállítását segítették, több mint 16.700 igénylő kérelménél közreműködtek. Az érdeklődést tekintve Székelyföld és Partium toronymagasan vezet, a városok közül Sepsiszentgyörgy, Kolozsvár és Nagyvárad van élen - hangzott el.

Bús Ottó, a Vajdasági Magyar Szövetség tájékoztatási bizottsága elnöke arról szólt, hogy a honosítás a Vajdaságban is zökkenőmentesen zajlik, Szabadkán már csak novemberre lehet időpontot kapni. Kapacitás- és humánerőforrás-bővítésére ugyanakkor szüksége lenne - tette hozzá.

Szlovák állampolgársági törvény: Egyezség nincs, mindenki mondja a magáét

Paraméter.sk, 2011, március 22.

Nincs egyezség a szlovák kormánykoalíció pártjai közt az állampolgársági törvény módosításának mikéntjéről.

Szlovákia nem kapott választ a magyar félnek eljuttatott kettős állampolgárságot szabályozó államközi szerződésjavaslatra annak ellenére, hogy Budapest állítólag február végéig ígérte a vonatkozó választ. Sem a válasz, sem pedig a késés indoklása nem érkezett meg a szlovák külügyminisztériumba.

A szlovák kormánykoalícióban teljesen felfüggesztették az egyeztetést állampolgársági törvény módosításáról. Elképzelhető tehát, hogy őszig az a Robert Fico-féle jogszabály marad legalább érvényben, amely alapján megfosztják szlovák állampolgárságától, aki bármilyen más állampolgárságot szerez.
"Igen, a koalíción belül szünetelnek tárgyalások, Szlovákia megvárja, milyen vonatkozó jogszabályok születnek Magyarországon", jelentette ki Rado Baťo, a kormányfő, Iveta Radičová szóvivője. Hozzátette, Szlovákia továbbra is hajlandó tárgyalni „a kettős állampolgárságot szabályozó szokványos államközi szerződésről, bár javaslatunkat, amely az állampolgárságot igénylők adatainak cseréjére irányult, elfogadhatatlannak minősítette a magyar fél."

„A kormánykoalícióban egyelőre lehetetlen egyezségre jutni. Tárgyalunk, de eredménytelenül" közölte  Paraméterrel Bugár Béla a Híd elnöke.

„Nem kívánok őszig várni, hogy időközben elveszítse állampolgárságát mindenki, aki más állampolgárságot szerez" hangsúlyozta a Sme napilapnak Igor Matovič, az egyelőre kormánypártokat támogató független parlamenti képviselő. Közölte, hogy az Egyszerű Emberek elnevezésű civil szervezet három parlamenti képviselőjével együtt saját javaslattal szeretne a parlamentben előállni, amely szerint szlovák állampolgárságukat nem vesztik el azok a személyek, akik hosszabb ideje külföldön élnek, tanulnak.

Jelenleg nem tudni, Igor Matovič javaslata megszerezné-e a parlamenti többséget. A Fico-féle ellenzéki Smer párt addig nem nyilatkozik a törvényjavaslatról, amíg nem elemezték azt.

EURÓPAI PARLAMENT/EURÓPAI UNIÓ

Sógor Csaba és Winkler Gyula Brüsszelben a Diakónia Projektfejlesztő Hálózat képviselőivel találkozott

RMDSZ.ro, 2011. március 23.

Sógor Csaba és Winkler Gyula RMDSZ-es európai parlamenti képviselők kedden délelőtt (2011. március 22.) Brüsszelben az erdélyi Diakónia Projektfejlesztő Hálózat munkatársaival találkoztak. Ez az informális jellegű szakmai háló négy erdélyi, egyház közeli szociális tevékenységet folytató szervezet tevékenységét fogja össze. A küldöttségben a Lámpás Alapítvány, a Diakónia Keresztény Alapítvány, a Szász Lutheránus Egyház Diakóniája, valamint a Reménység Háza Református Keresztény Központ munkatársai vettek részt. A vendégek tájékoztatták az erdélyi magyar képviselőket szervezeteik tevékenységéről: európai uniós alapokból diakóniai, szociális jellegű projekteket terveznek és vezetnek le. A már megvalósult és a készülőfélben lévő tervekkel kapcsolatos eredményeikről, de a felmerülő nehézségeikről is beszéltek.

Elmondásuk szerint a civil szervezetek jellegzetes nehézségével kell rendszeresen megküzdeniük. Egyébként a pénzügyi menedzsmentet és a forrásteremtést tekintik a legnagyobb kihívásnak, melyre következetes közép-és hosszú távú tervezéssel, valamint az állandó programok fejlesztésével, illetve tervszerű kiegészítésével lépnek.

Winkler Gyula képviselő a találkozón úgy fogalmazott, hogy azoknak az erdélyi civil szervezeteknek, amelyek a történelmi egyházak mellett tevékenykednek, be kell mutatkozniuk Brüsszelben. A képviselő emlékeztetett arra, hogy a magyar történelmi egyházaknak több évszázados hagyományuk van a diakóniai - szociális és oktatási szolgálat területén. Sajátos magyar közösségi intézményeink és megoldásaink vannak, Európa figyelmét fel kell hívni ezekre az értékekre, befogadó közeget teremteni az új ötletek, új projektek számára - mondta a képviselő a vendégeknek.

A beszélgetés során Sógor Csaba kifejtette, hogy a diakónia-szervezetek növelik pályázási és tapasztalatszerzési esélyeiket a tevékenységüket bemutató dokumentáció megjelentetésével valamely széles körű elterjedtségnek örvendő idegen nyelven, ugyanakkor az ilyen típusú dokumentációval a közösségekért lobbizók is haszonnal terjeszthetik, mert a munkájuk kiemelt elemei, a munka és a közös tanulás, az Európai Uniós értékrendszerének is szerves részei.

Mindenki Severin fejét akarja

Új Magyar Szó, 2011. március 23.

Nem hajlandó „rituális áldozathozatalként" lemondani európai parlamenti mandátumáról Adrian Severin. A korrupcióval vádolt eurohonatya tegnap 24 órás ultimátumot kapott Victor Pontától a visszalépésre, a szociáldemokrata elnök ellenkező esetben kilátásba helyezte Severin pártagságának megvonását.

Nem hajlandó „rituális áldozathozatalként" lemondani európai parlamenti mandátumáról Adrian Severin. A korrupcióval vádolt eurohonatya tegnap 24 órás ultimátumot kapott Victor Pontától a visszalépésre, a szociáldemokrata elnök ellenkező esetben kilátásba helyezte Severin pártagságának megvonását. A szocialista EP-frakció is elhatárolódott a korrupcióval vádolt román képviselőtől, megfosztották minden, a képviselőcsoportban betöltött tisztségétől, és a mandátuma visszaadására szólították fel.

„A lemondás nem jó megoldás. Független szociáldemokrataként dolgozom majd, és egyedül küzdöm az igazamért. Ártunk választópolgáraink érdekének, ha feláldozzuk az igazságot a jó imidzsért" – védekezett Adrian Severin, felszólítva az illetékes hatóságokat, hogy mihamarabb indítsanak kivizsgálást az ügyében.
Severin hétfőn késő este jelentette be, hogy megállapodott Martin Schulz-cal, az EP szocialista frakciójának vezetőjével, hogy a korrupciós vádak tisztázásáig felfüggeszti frakciótagságát, annak ellenére, hogy Schulz korábban a lemondását szorgalmazta.

Mint ismeretes, a The Sunday Times című brit lap hétvégén robbantotta ki a korrupciós botrányt, amelyben Severin mellett két másik EP-képviselő is érintett. A lap újságírói lobbistáknak adták ki magukat, és arra próbálták rávenni az EP-képviselőket, hogy jelentős anyagi ellenszolgáltatás fejében a cég érdekeinek megfelelő törvénytervezetet nyújtsanak be.

Severin 12 ezer eurós honoráriumért Zoran Thaler volt szocialista szlovén külügyminiszterrel és Ernst Strasser egykori osztrák konzervatív belügyminiszterrel együtt ráállt az üzletre. A botrány napvilágra kerülését követően az osztrák és a szlovén EP-képviselő lemondott mandátumáról, Severin azonban továbbra is azzal érvel, hogy nem követett el semmilyen törvénytelenséget, csupán áldozatává vált egy „euroszkeptikus és eurofób lap" konspirációjának.

Adrian Severin ellen a botrány kirobbanása nyomán az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség is vizsgálódni kezdett. A képviselő számláin legutóbbi vagyonbevallása szerint mintegy egymillió eurónyi összeg található.

Lendvai-show Brüsszelben, csipetnyi Morvaival

Népszabadság, 2011. március 23. – Blahó Miklós

Az Orbán-éra elemzésével még nyilván várni kell, de a kezdet nem valami ígéretes – mondta az Európai Parlamentben Paul Lendvai író, újságíró, aki új könyve, Az eltékozolt ország bemutatójára érkezett Brüsszelbe. Méghozzá néppárti, szocialista és zöldpárti osztrák képviselők meghívására, akik ezzel is bizonyítani és üzenni akarták: a közös európai értékek védelmében is lehetséges a politikai oldalak együttműködése.

Három osztrák összehajolt és meghívta Brüsszelbe a Bécsben élő Paul Lendvait, akinek most jelent Magyarország rendszerváltás után történelmét feldolgozó könyve, Az eltékozolt ország. Amelynek az Európai Parlamentben rendezett bemutatója megtöltött egy nagytermet. A három osztrák képviselő három frakcióban ül: Othmar Karas – aki súlyos síbalesete után hetekig gipszágyban feküdt, de eljött az eseményre – a néppárt, Hannes Swoboda a szocialista, és Ulrike Lunacek a zöldpárt tagja. Ám mindhárman a közös európai értékekről, a szabadságjogok kiteljesítéséről beszéltek.

Meg arról, ami a magyar médiatörvény brüsszeli vitáiban is gyakorta elhangzott, hogy az EU-t akkor vehetik komolyan a csatlakozni vágyó országok, ha az értékek az unión belül is érvényesülnek. Vagy ha nem, hát érvényesítik őket. Egyik uniós tagállam sem tökéletes, vagyis Magyarország sem áll a célkeresztben, de a közös normák mégiscsak közös normák, megsértésük mellett nem lehet szó nélkül elmenni.

Ilyen bevezetés után kapott szót Lendvai, aki Ausztriában és Európában nagy tekintélynek örvend írói, újságírói, szerkesztői munkássága nyomán, s a vitavezető Raimund Löw, az ORF brüsszeli tudósítója is arról értekezett, hogy kollégája témaválasztása éppoly érdekes, mint véleménye az általa választott témáról.
Könyvéből végül nem olvasott fel Lendvai, inkább ajánlotta az érdeklődök figyelmébe. Elmondta azért: három oka van annak, hogy papírra vetette Magyarországról szóló tanulmányát. Először is, Magyarország a kelet-európai folyamatokban az 1956-os forradalommal az élen járt, de ezt a vezető szerepét 1989 után elveszítette, s magyar fiatalok ma leginkább borúlátóak a térségben. Másodszor, a kiadót érdekelte a téma a magyar uniós elnökség miatt. S harmadszor, őt meg az izgatta, hogy lehetne bemutatni a hatalomkoncentráció hatásait, amely nem kizárólag magyar jelenség Európában. Idézte Konrád Györgyöt, aki demokratúráról beszél.

Előadásában – amelyben kitért azon kérdésekre is, amelyekről a NOL-nak nyilatkozott a hétvégén - Paul Lendvai emlékeztette a közönséget a művészek és filozófusok elleni támadásokra, a hallható nacionalista felhangokra, a trianoni emléknap meghirdetésére, a kettős állampolgárság kiterjesztésére. Hozzátéve az előtolakodó kérdést, vajon miként reagálnak majd erre a szlovák és román nacionalisták.

Az európai országok története – folytatta a szerző – tele van területi veszteségekkel, ám egyben kiegyezésekkel, a traumák sikeres kezelésével is, s inkább erre kellene figyelni, mintsem minduntalan a múltba révedni. S utalt a Fidesz kétharmados győzelmére a szavazatok 52 százalékával, s hogy mindez következménye a 2002-2010 közötti szocialista-liberális kormány hibás és korrupt kormányzásának. S ehhez jön még a rasszista húrokat pengető Jobbik előretörése.

A vitavezető megadta a kérdezés jogát a jobbikos Morvai Krisztinának, aki megkérdőjelezte Lendvai történészi képességeit, megvádolta, hogy a Kádár-rendszernek jelentett, s arról faggatta, vajon olvasta-e a 2006. októberi tiltakozások utáni rendőri kínzásokról készült jegyzőkönyveket. Lendvai örömét fejezte ki, hogy végre személyesen is láthatja Morvait, majd megemlítette, hogy 1953 után Magyarországon bebörtönözték, az ötvenes években három éven át nem talált állást. Ami írói kvalitásait illeti, Morvai figyelmébe ajánlotta a nemzetközi elismerésben részesített tizenöt könyvét.

Ezt követően a fideszes-népppárti Schöpflin György régi ismerősként üdvözölte a szerzőt, gratulált a könyvéhez, amely azonban „nem az utolsó szó Magyarországról", mert szerinte Lendvai összemos dolgokat, például a középjobbot a szélsőjobbal, továbbá a demokrácia baloldali felfogását fogadja el, s az 52 százalék nem kétharmad teóriát nem temlíti például a Horn-kormány esetében. Erre persze Lendvai azzal vágott vissza, hogy a két említett oldalt az mossa össze, aki nem határolódik el, még kétharmados többség esetén sem a szélsőjobbtól. Ami pedig a voksok százalékát és a parlamenti arányt illeti, a lényeg az, vajon a hatalmon lévő mit kezd vele.

Egyéb felvetésekre - például Magyarország nemzetközi mozgásteréről - annak a véleményének adott hangot, hogy az elhibázott médiatörvénnyel, a multik különadóztatásával a kormány szükségtelenül szűkítette a lehetőségeit, éppen uniós elnökként, s feltűnő, hogy míg a lengyel miniszterelnököt meghívták Párizsba a Líbia elleni akciók egyeztetésére, addig Orbán Viktort nem. Lengyelország egyébként is jó példa arra, hogy a Kaczynski-fivérek politikai bukása után milyen mérsékelt konzervatív erő tudott megjelenni.

Ilyenre lenne szüksége Magyarországnak, meg egy modern és nem korrupt szociáldemokrata pártra.
A hallgatóság kérdéseire sem bocsátkozott az Orbán-éra elemzésébe, mondván, ez még korai volna, de úgy vélte a kezdet nem ígéretes. Azt ajánlotta Orbánnak, akit egyébként zseniális hatalmi játékosnak tart, hogy függessze ki irodája falára, amit Kosáry Domokos mondott egyszer, hogy a „tehetségtelenség nem politikai erény". S erre emlékezzék, amikor munkatársakat választ.

A Velencei Bizottság állásfoglalása a szlovák államnyelvtörvényről

Felvidék.ma 2011. március 22.

A tavaly elfogadott szlovák államnyelvtörvénnyel kapcsolatban a Velencei Bizottság is kiadott egy állásfoglalást októberben, amelyet most Böszörményi Jenő, kisebbségi szakértőnek köszönhetően magyar nyelven is elolvashatunk. A fordítás a Pro Minoritate folyóirat 2011. tavaszi számában jelent meg. A dokumentum VI. pontjában, a Következtetések során felhívja a figyelmét a szlovák törvényhozóknak arra, hogy változtassanak a törvényen, s hozzák azt összhangba a nemzetközi szabályozással.

Részlet a VI. pontból:

132. Az állam hivatalos nyelvének védelme és támogatása számos európai állam legitim figyelmének tárgya. Több legitim célt is követ; in primis a közrendet védi, biztosítva, hogy az állam a területén hozzáférhessen az alapvető információkhoz és kommunikációhoz, és ha szükséges beavatkozhasson, továbbá, hogy felelőssége teljes legyen. Garantálja az állami közösség identitásának fejlődését, biztosítja továbbá a lakosság egyes csoportjain belüli és az azok közötti érintkezést. Elejét veszi annak, hogy az állampolgárok alapvető jogaik élvezetében hátrányos megkülönböztetést szenvedjenek el azokon a területeken, ahol a nemzeti kisebbségek többséget alkotnak.
133. Az államnyelv védelme és támogatása előmozdítja a társadalmi kohéziót és a nemzeti kisebbségek integrációját, segít megakadályozni, hogy a kisebbségekhez tartozó személyek azokra a területekre szoruljanak, ahol a kisebbségi nyelvet beszélik, ami korlátozhatja őket abban, hogy, ha úgy kívánják, szakmai és személyes előmenetelük érdekében az állam területén bárhova eljussanak vagy bárhol letelepedjenek.

134. Az államnyelv védelmét és támogatását a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek nyelvi jogainak védelmével és támogatásával kell egyensúlyba hozni. E jogokat mind nemzetközi, mind nemzeti szinten garantálják és védelemben részesítik. A többségi társadalom joga a hivatalos nyelv használatára és a kisebbségekhez tartozó személyek joga kisebbségi nyelvük használatára összeegyeztethető és konfiktusok nélkül létezhet egymás mellett, feltéve, hogy mind a többség, mind a kisebbség pozitívan közelít a másikhoz. A hivatalos nyelv használatának kötelezettségét a közrend által megkövetelt szükségletek valós eseteire kell szorítani és az ésszerű arányosság feltételének meg kell felelnie; a közrend által megkövetelt szükség mértékét a nemzeti kisebbségek hozzáállása is befolyásolja. Más esetekben, amikor az állam szükségesnek vagy helyénvalónak vagy kívánatosnak tartja a kisebbségi nyelvek mellett az államnyelv használatát is, megfelelő intézményeket és pénzügyi eszközöket kell rendelkezésre bocsátania.

135. A Velencei Bizottság megvizsgálta a Szlovák Köztársaság 2009-ben módosított és a szlovák kormány 'Elvei'-vel kiegészített államnyelvtörvényét. Véleménye szerint a törvény a fentiekben kifejtett legitim célokat követi. Úgy gondolja azonban, hogy a jogbiztonság érdekében a szlovák nyelvtörvény és a kisebbségvédelemmel kapcsolatos más jogszabályok viszonyát, valamint az 'Elvek' jogi státusát tisztázni kell. Az 'elvek' közül többet át kell a törvénybe emelni.

136. A Velencei Bizottság megállapítja továbbá, hogy a törvény némely rendelkezése összeegyeztethetetlen a Szlovák Köztársaság nemzetközi kötelezettségvállalásaival, s mint ilyeneket felül kell vizsgálni. Ezek a rendelkezések az alábbiakat érintik: az államnyelv
használatának kötelezettsége a hivatalos érintkezésben azokon a területeken, ahol a kisebbségi lakosság aránya nem éri el a 20%-os küszöböt; a magánszemélyek kötelezettsége a hatóságokkal fenntartott kapcsolatok során a hivatalos nyelv használatára; az államnyelv használatának kötelezettsége a bírósági eljárásokban, a közigazgatási eljárásokban és a bűnüldöző szervek előtti eljárásokban, ha az eljárásban részt vevő fél megfelelő szinten ismeri azt, valamint a kisebbségi nyelven szövegezett szerződések el nem ismerése.

137. Végezetül, a Velencei Bizottság véleménye szerint az államnyelv támogatását és védelmét célzó egyes intézkedéseket, ahogyan azokat az államnyelvtörvény jelenleg megfogalmazza, gondosan meg kell vizsgálni és lehetőség szerint felül kell vizsgálni, annak elkerülése érdekében, hogy hatásuk nehogy aránytalan legyen. Ezek a rendelkezések az alábbiakat érintik: az államnyelv használatának kötelezettsége az egyházak és vallásközösségek nyilvánosságnak szánt hivatalos ügyirataiban és dokumentumaiban; a kisebbségi iskolák kötelezettsége az összes pedagógiai és egyéb dokumentum államnyelven való vezetésére; a televíziós sugárzás szabályai; az államnyelv használatának kötelezettsége a kulturális életben; az államnyelv használatának kötelezettsége a hadseregben, a fegyveres testületekben és a tűzoltóságnál; az államnyelv használatának kötelezettsége a jogi erővel bíró dokumentumokban és írásos nyilatkozatokban a foglalkoztatás és más munkaügyi kapcsolatok terén; az a kötelezettség, hogy a pénzügyi és műszaki dokumentációkat, továbbá társulások, egyesületek, politikai pártok, politikai mozgalmak és gazdasági társaságok alapszabályait államnyelven kell elkészíteni; a magánszemélyek azon kötelezettsége, hogy a nyilvánosság tájékoztatására szánt összes feliratot, reklámot és értesítést államnyelven tüntessék fel; végül a bírságok rendszere.

INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA

Tabudöntögetés a nemzetpolitikában

ÚMKÚ/Magyar Szó, 2011. március 22.

A kisebbségkutatás és -politika mintha elkezdene megszűnni siralmi diszciplínának lenni

Jó alkalomnak bizonyult a Pro Minoritate kisebbségpolitikai folyóirat 2011-es tavaszi számának megjelenése arra, hogy a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem Rektori Hivatalában hétfőn összegyűlt, a nemzet- és kisebbségpolitika iránt érdeklődő közönség megismerkedhessen a magyar kisebbségpolitika két évtizedes történetével, a jelenlegi állapotokkal, illetve a kirajzolódó tendenciákkal.

A szerkesztők felkérésére Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár A státusztörvénytől a kedvezményes honosításig címmel tartott előadást, Szarka László történész, egyetemi tanár pedig a most megjelent folyóirat két tematikus blokkja(Státusztörvények – elmélet, törvényi keret, gyakorlat, illetve Kisebbségek a visegrádi országokban)kapcsán tett érdekes megfigyeléseket.

– A rendszerváltás előtt a nemzetpolitika létezése is elképzelhetetlen volt. Komoly ellenállásra számíthatott mindenki, aki ezen változtatni akart. Az ellenállás elsősorban a szomszédos országokban volt tetten érhető – mondta előadása kezdetén Répás Zsuzsanna, emlékeztetve: a Nyugat-Európában, de elsősorban az Egyesült Államokban akkoriban kialakult nézet szerint a kelet-európai térségben a stabilitást leginkább veszélyeztető tényező a nacionalizmus feltámadása. „A nemzetpolitikában le kellett dőlniük bizonyos tabuknak. Ez egy folyamat, ami még mindig nem fejeződött be. A tabuk ledőlésének ütemében tudunk tovább lépni és újabb dolgokat alkotni a nemzetpolitikában" – szögezte le a helyettes államtitkár.

Emlékeztetett: az Antall-kormány legnagyobb tette a nemzetpolitika terén az volt, hogy meghatározta azt a bizonyos hármas külpolitikai prioritásrendszert, amely az euroatlanti csatlakozást, a szomszédokkal való jó kapcsolatok ápolását és a határon túli magyarsággal való törődést foglalta magában. „Ez volt az első ledöntött tabu" – hangsúlyozta Répás Zsuzsanna, aki szerint az első Orbán-kormány idején még élő tabunak számított a kettős állampolgárság és az autonómiák kérdése. Meglátása szerint a kettős állampolgársággal kapcsolatos áttörést Románia érte el, amikor a határain kívül élő románoknak állampolgárságot kínált fel, s ennek érdekében kemény csatákat vívott nemzetközi színtéren. Ezt a példát követte Magyarország. Az autonómiáról is lehet ma már beszélni. „A Vajdasági magyarság az első a határon túli magyar közösségek közül, amely komoly eredményeket ért el ezen a téren. Ez áttörés, amely az egész Kárpát-medence számára útmutatást jelent, hiszen megszületett egy, az állam által elismert, autonóm intézmény" – hangsúlyozta Répás Zsuzsanna.

Szarka László meglátása szerint a kisebbségkutatás és kisebbségpolitika „mintha elkezdene megszűnni siralmi diszciplínának lenni", mintha nemcsak a veszteségeket venné számba, hanem már olyan elemeket is tartalmaz, amelyek akár az európai progresszív irányzatok részévé is válhatnak. „Annak, hogy a szlovák–magyar reláció a leginkább konfliktusoktól terhelt, egyszerű oka van: a legélesebb törésvonal az etnopolitikai modelleket illetően ma Magyarország és Szlovákia között húzódik. A szlovák etnopolitikát ma a kisebbségi közösségi jogok kriminalizálása jellemzi, míg Magyarországon a kisebbségi paradigma folyamatos meghaladását általában éppen a közösségépítésben jelöljük meg" – magyarázta Szarka László. Arra is felhívta a figyelmet, önmagában a nemzetpolitika pozitív szomszédságpolitika nélkül nem képes kezelni az állandó vegyesedési folyamatot, amely évtizedek óta jellemzője a térségnek, s amely a magyarság folyamatos fogyását eredményezi.

Ellenzéki magyarellenesség

Szabadság, 2011. március 23. – BORBÉLY TAMÁS

Előkerült ismét a magyar kártya. A Szociál-Liberális Szövetség (USL) tudatosan arra hajt néhány hete, hogy egyrészt magyarellenességgel növelje saját népszerűségét, másrészt kibírhatatlanná tegye a kormányra és Traian Băsescura a közvélemény irányából érkező nyomást. A kabinet amúgy sem áll jól önbizalommal, így „a magyarbarát, a hazafiatlan és áruló" kép megkonstruálása lehetne az az „aranygolyó", amely megadhatná a kegyelemdöfést a kormánynak és Băsescunak most, amikor a gazdasági válság miatt a lakosság jelentős része elégedetlen. Így kalkulál az ellenzék, amelynek számításai, ha nem is etikusak és felelősek, logikusak. Kapóra jött az ellenzéknek, hogy ismét „felfedezett" egy hírhedt eszement székelyt. Az ellenzéki pártokat és az őket támogató televíziókat cseppet sem érdekelte, hogy március 15-én egymillió romániai magyar ünnepelt méltóságteljesen, adódott egy eset, amit a politikai célok szolgálatába lehetett állítani.

Az egész múlt heti magyarellenes hisztériára azért volt szüksége az ellenzéknek, mert ebben az időszakban dől el, hogy Traian Băsescu államfő kezéből kiütik-e a kormányzás kerekét, és a mandátumából hátra maradt négy évig csak bábállamfő marad, vagy továbbra is meghatározó tényező lesz a hatalomban, akinek közvetve ügyvezető jogkörök is összpontosulnak a kezében. Băsescu az elmúlt hetekben visszatért a „játékos elnök" taktikájához, aki nem csak szemlélője a belpolitikának, hanem egyben alakítója. Az államfő nyakig beleavatkozott a Demokrata Liberális Párt (PD-L) belharcaiba azzal, hogy kijelentette: Emil Bocot támogatja a párt májusi tisztújító kongresszusán.

Az államfő ugyanis csak így őrizheti meg a demokrata párt fölötti ellenőrzését, mert amennyiben Vasile Blaga diadalmaskodna, önjáró, az államfőre kevésbé hallgató PD-L-t látnánk. A tét nem csak az, hogy ki irányítja majd a fő kormánypártot, hanem az is eldől, hogy a demokraták milyen úton haladnak tovább. Vasile Blaga és az őt támogató Radu Berceanu, Adriean Videanu, valamint a köréjük tömörülő csoportosulás a reformellenesség megtestesítője, a status quo, vagyis a változatlanság megőrzője. Az a politikusi gárda jutna Blaga révén hatalomra, amely az államfő által javasolt megszorító intézkedéseket se vállalta volna, mint ahogy azt sem, hogy a számos korrupciógyanús ügy által érintett demokrata pártot megújítsa. Blagaék a jól bevált zavaros pártfinanszírozási, szavazatvásárlási és az elmúlt húsz évben egyéb klasszikussá vált hatalommegőrzési technikák révén vezetgetnék el a PD-L-t.

Emil Boc személye az államfő számára garanciát jelent egyrészt arra, hogy a 2012-es választási kampányban – amennyiben a demokraták akkor még hatalmon lesznek – a PD-L nem borítja fel ismét az állami költségvetés egyensúlyát populista és demagóg intézkedések özönével, másrészt, hogy a demokrata párt képes magát megreformálni, és lassan meghatározó szerephez juthatnak azok az értelmiségi-civilek is, akik egyelőre vereséget szenvedtek a párt kongresszusának előkészítő csatáiban. Monica Macovei, Sever Voinescu és Cristian Preda a párt alapszabályzatát megkerülve, kivételezésekkel akartak pozícióba kerülni, amit végül az államfő maga is elutasított.

Nem is tehetett másként, hiszen amennyiben Băsescu nem „mérsékelte" volna nyilatkozataival ennek a civil szárnynak a lendületét, akkor azt kockáztatta volna, hogy Blaga megerősödik Boc ellenében. A jelenlegi kormányfő mellett való azonnali államfői kiállás is azt a célt szolgálja, hogy a Blaga csoportosulás vitorlájából kifogja a szelet, és eltántorítsa a volt belügyminiszter uszályába való beszállástól azokat a bizonytalan párttagokat, akik mérlegelni próbálták volna, számukra melyik jelölt támogatása előnyösebb.

Az ellenzék alaposan áthúzta volna az államfő számításait, ha gikszer csúszik be a kormányzati gépezetbe a bizalmi szavazáskor. Ezért vetették be oly vehemensen az Orbán-diverziót, hiszen Băsescut az ellenzéknek most kellene megakadályoznia, még mielőtt ismét konszolidálja az elmúlt években átalakult és megfogyatkozott hátországát. Băsescu államfői mandátuma utolsó évei szempontjából számolgatja, hogy mi hasznosabb számára, ezért is került oly távol pártjától, és romlott meg a viszony az államfő és a PD-L régi gárdája között. Băsescu tudja, hogy amennyiben maradandót akar alkotni államfői mandátuma idején, Romániában az elmúlt húsz évben elképzelhetetlen átalakításokra van szükség.

Ezt nem tudta megvalósítani Emil Constantinescu, akinek ma is sokan azt vetik a szemére, hogy négy éves mandátuma után „semmit" nem hagyott maga után. Băsescura ugyanez a veszély leselkedik, ezért lépett ismét játéktérre. Nagy és fontos küzdelmeket kell még megnyernie ahhoz, hogy az emberek ne csak népnyúzó, a béreket és a nyugdíjakat megdézsmáló zsarnokként emlékezzenek rá. Működőképes igazságszolgáltatást kell kiépítenie, lehetőleg úgy, hogy beavatkozásaival ne szegje meg a bírói hatalom függetlenségét, és visszafordíthatatlan eredményeket érjen el a korrupcióellenes harcban. Ez utóbbi szervesen összefonódik az állami intézmények működésének megreformálásával, hiszen ma már senki számára nem titok, hogy ez utóbbi intézmények a korrupció legfőbb generálói. Legkésőbb a 2012-ben sorra kerülő parlamenti választásokig kiderül, hogy sikerülni fog-e neki ez, vagy sem.

Egy ünnep, több egyetértés

Szabadság, 2011. március 16. – KEREKES EDIT

Ágyban, párnák közt, taknyos zsebkendőhalmok, jobbra orvosság, balra citromos tea. Olvasás. Köhögés, melegem van, fázom, fejfájás, így sem jó, úgy is kényelmetlen, pár perc szunyókálás, újra köhögésroham. Bekapcsolom a tévét. Elkezdődött az ünnep.

Egyes magyar adók rajzfilmet sugároznak, a Dunán és az m1-en, m2-ön ünnepi reggeli műsor van, csak néha egy-egy rövid híradó. Verset mondanak, énekelnek, hegedülnek, beszélgetnek a forradalomról és szabadságharcról nők, férfiak, olyan derűsen, hátradőlősen, oldottan. Még úgysem láttam a budapesti hivatalos ünnepi ceremóniát, hiszen ez itthon szabályos munkanap, legfeljebb elnézik, ha elfutunk ünnepelni, illetve nekünk újságíróknak kicsit talán munkaköri kötelességként is felfogható a városi ünnepségen való részvétel. No, de most a legjobb helyről, az „első sorból" láthatom a budapesti történéseket. Zászlófelvonás, katonai parádéval.

Hétágra süt a nap a fővárosban, az államfő csak úgy kiskabátban vonul fel. Ünnepre kedvező időjárás. Jókora a tömeg. Teljesen olajozott a forgatókönyv.
Aztán időutazás 1848-ba, egy 163 éves híradóba. Beszámoló Petőfi napjáról, a stúdióban berendezett Pilvax kávéház korabeli díszletei között. Halszálkás ruhájában igazán szemrevaló jelenség Novodomszky Éva, a fő híradós. Gaskó Balázs három szakértővel eleveníti fel március 15-e eseményeit. Szinte családias beszélgetés sikeredik, mintha csak úgy a vasárnapi ebéd után, szűrt napfényben gombolyítanák a szót. Érdekes tálalás, egyszer sem unalmas vagy vontatott, bár annyiszor ismételt adatokkal szolgál. Neves forradalmárok ízletes korabeli napló­részletei tanúskodnak a szabadságharcos napok végtelen lelkesedéséről. Amolyan színpadiasan elhangzott a 12 pont, tetszett az a formabontás is, ahogy vásott tudatlan kölyökként a műsorvezető megmagyaráztatta nekünk az egyes tételek jelentését.

Megkóstoltuk a Kossuth-kiflit, kokárdát varrtak a főkötős leányok-asszonyok, fény derült a kokárdás színek megfelelő sorrendjére, bemutatták a korabeli divatot, ismertették a zenét, táncot, lapszemle – vagy nem is, sokkal inkább valóságos lapmustra tanúi lehettünk, tisztázták a 48-as árviszonyokat, 10 krajcár volt egy kávé, és az is kiderült, hogy a zászló és a lobogó nem is éppen szinonimák. S közben többet tudhattunk meg 48-ról, mint sok tucatnyi történelemórán. Hát így is lehet az „unalmas" múltról műsort készíteni.

Közben a hivatalos események helyszíneit is kapcsolták, a nemzet színe-javának egy része nyújtott ízelítőt különféle zenékből, versből, táncból. Na meg szónoklatból. Szép napja volt Orbán Viktornak: becslések szerint mintegy húszezer ember szűnni nem akaró tapsa fogadta, ám úgy félórás beszéde kissé talán túl hosszúra sikeredett, bár elemzése terjedelmes szakdolgozat gyönyörű témája lehet még. Szép gondolat, miszerint „minden magyar ki fog állni minden magyarért, minden magyar közösen, együtt ki fog állni Magyarországért" – bárcsak úgy lenne.

Azt azért már el kell fogadnunk, hogy egy politikus mindig politikus, akkor is, ha éppen ünnepel, így hát nem várhattuk el a kampányelemek teljes mellőzését. Tulajdonképpen örültem, hogy pontosan ezekkel a szavakkal nem esett szó a kétharmados forradalomról, ilyenszerű említése gusztustalanul túlzott párhuzam lett volna. Bár azért az sem semmi, 2010-et 56-hoz és 90-hez hasonlítani... Örültem, hogy nem érvényesült a szokásos „szidjuk az előző kormányt" stílus, így végső soron az ellenzéket is csupán egyszer említette, akkor sem közvetlenül, csak „nyolcéves mocsárként", értsünk belőle. Érthető módon nem beszélt a miniszterelnök a sajtószabadságról sem (tette ezt annál inkább az egyáltalán nem elnéző ellenzék...), ám sokkal többet szólt a már szintén agyonbírált új alkotmányról, amely húsz évvel a rendszerváltás után a kommunista régit hivatott végre felváltani. Csodálkozásomra a beszédben nem esett szó a határon túli magyarok honosításáról, bár éppen hétfőn tették le az esküt az első újdonsült állampolgárok.

Meglepő volt a kijelentése, miszerint „nem tűrtük el 1848-ban, hogy Bécsből diktáljanak nekünk, nem tűrtük el 1956-ban és 1990-ben sem, hogy Moszkvából diktáljanak, most sem hagyjuk, hogy Brüsszelből vagy bárhonnan bárki is diktáljon nekünk", hiszen Magyarország jelenleg éppen az Európai Unió soros elnöki tisztségét tölti be – tisztára tudathasadásos állapot... Nagyon igaza van abban, hogy a csalódottság a magyar élet alapérzése lett, mint tudjuk, „sírva vigad a magyar", és: „Csak szabad emberek alkothatnak szabad társadalmat, ezért fel kell szabadítani magunkat hibáink és bűneink alól is. (...) Ne csak a politikát, ne csak a gazdaságot, de magunkat is újítsuk meg, hogy szabadon láthassuk el feladatainkat."

Egészséges lelkű gyermeket nem úgy alakítunk apróságainkból, hogy örökké azt ismételgetjük neki, mit tévedett, hangsúlyozzuk a hibáit, szidjuk a legkisebb melléfogásáért. Ugyanúgy is felcseperedik gátlásos, kishitű, önbizalom-hiányos, frusztrált, keserű felnőtté, aki adottságaival nem tud élni, tehetségeit a sírba viszi. Nincs ez másként a nemzettel, bármely nemzettel sem. Úgy tud nagyot alkotni, ha egészséges lelkületűvé neveljük, ha pozitív önképe van. Akkor lesz országát támogató, adófizető polgár (ez sem mellékes!) a magyarból is, ha úgy „nő fel", hogy szereti és vállalhatja magyarságát, nagyra értékeli kultúráját, büszke elődeire, történelmére, nemzetére, hazájára.

Bár hál' istennek eltűnt a kordon a Kossuth téren, sajnos az idei megemlékezés sem jelentette minden magyar közös ünnepét – az MSZP, mint az várható volt, külön „elégedetlenkedett" még egyet. Az viszont már tetszett, hogy többen is emlegették: 1848-ban teljes volt a magyarok egyetértése, és március 15-e talán az egyetlen olyan ünnep, amelynek jelentőségét illetően – inkább többé mint kevésbé – minden magyar egyetért. Ezzel talán már lehet kezdeni valamit ebben a folyton civakodó méltatlan utókorban...

„Egy ünnep, több egyetértés" visszhangja

Szabadság, 2011. március 23. – Dr. Tőkés István

Ilyen címmel jelent meg a kolozsvári Szabadság folyó évi március 16. számában Kerekes Edit újságírónak az anyaországi március tizenötödikével kapcsolatos és az Orbán Viktor nevével központosított írása.

Többen felkerestek telefonon, és „egy"-hangúan kifejezték csodálkozásukat, felháborodásukat. Olyan hang is megszólalt, amely szerint ezidáig „páratlan" erdélyi negatív állásfoglalásról van szó; mégpedig olyan állásfoglalásról, amely ellentétben áll nemcsak a kétharmados magyarországi ünnepléssel, hanem – pozitív beállításban – a román államfőnek Băsescunak és miniszterelnökének üzenetével, valamint a kolozsvári, csíkszeredai és más, nagyszámú falusi és városi közösségeknek véleménynyilvánításával, emlékezésével.
Végeredményben a média- és szólásszabadság gyakorolható határainkon innen és túl egyaránt. Megjelenhetnek gyurcsányörökséges emeszpés kirohanások éppúgy, mint az ünnepet józanul és történelemhűen méltató beszédek. Ily módon az idézett Szabadság közleményt nem szabad ellenségesen fogadni. A saját írása szerinti „beteg" hölgyet nem lehet eltiltani az újságírástól, hiszen a Szabadság sajtója – akár szívből, akár színből, de – vállalta őt. Mégis ajánlanánk, hogy ilyen „taknyos és köhögéses", csak félig éber állapotban ne tekintse „munkaköri kötelességének" az újságírást.

Az ellenségeskedés helyett hadd legyen megengedhető az olvasók elbírálása elé bocsátani a következő gondolatokat, az „Egy ünnep, több egyetértés" szerzőjének tartalmi és formai menetének tiszteletben tartásával.
Az első „ünnepi" jellegzetesség – az újságírónő szerint – a „szabadságról" beszélő nők és férfiak „derűs és hátradőlős", oldott magatartása. Ez az újságíráshoz aligha illő vélekedés, enyhe kifejezéssel élve kicsinyes. Ki-ki a saját mértéke szerint viszonyuljon hozzá, fölösleges rá időt pazarolni.

Amikor az újságírónő a „hátradőlő nők és férfiak" ünnepén, budapesti ceremóniáján nemcsak a „kiskabátos magyar államfőt", hanem a „jókora budapesti tömeget" is minősíti, véleménye magyarságsértő egyéni ítélkezés. Feltételezhető, hogy „pár percnyi szunyókálása" sem hatott rá gyógyító józanítással. Sapienti sat.
„A halszálkás ruhába" öltözött művésznő és társszereplői szűrt napfényben gombolyítják a szót – olvassuk folytatólag. Ezt a „színpadiasságnak" nevezett, lenéző megállapítást egészíti ki mély tartalmával – „az elhangzott 12 pontnak" „tudatlan kölykökhöz" intézett magyarázata és a „korabeli divat" „kokárdás" stb. megjelenítése is. Tudomásul kell venni, hogy a „korlátok közé szorított médiában" így is lehet az „unalmas múltról" műsort készíteni. Itt sem szükséges az értékelés. Saját magát minősíti az írónő.

Az újságírónő minden bizonnyal központi szerepet szán Orbán Viktor miniszterelnök ünnepi beszédének, amely szerinte „kampányelemeket" tartalmaz, szól az „agyoncsépelt" új alkotmányról, Bécsről, Moszkváról, Brüsszelről. Az 1848-as forradalommal kapcsolatos hangvétel az egérke és az elefánt meséjét juttatja eszünkbe. Az egérke rág mindeneket: „ az Új Magyarország" építőit, az esküt tevő „első újdonsült állampolgárokat" és az államfőt, aki közvetett módon mégiscsak szidja az előző kormányt, „nyolcéves mocsárként" emlegetve, 2010-et pedig 56-hoz és 90-hez hasonlítja. Találó megjegyzést használ: „ez sem semmi".

Végezetül nem hallgatható el, hogy „egészséges lelkű gyermekeket nem úgy alakítunk – írja az írónő – apróságainkból, hogy örökké ismételjük nekik, hogy tévedtek". „Nincs ez másként a nemzettel, bármely nemzettel sem." Tiszta igaz, de azzal a bővítő változtatással, hogy jelen összefüggésben a magyar nép múltja – alkotmányával, történelemszemléletével és képviseletével együtt – nem választható el jelenétől, sem jelene a jövendőtől. Az élő testet nem szabad csak egyik vagy másik tagjában – bibliai hasonlat – szemlélni.

Megnyugvással tölti el a kis és nagy családokat, a különböző egyházakat, valamint az egységes magyar nemzettestnek minden alkotóját az a tudat és meggyőződés, hogy a „kétharmados többséggel" kormányba választott „kiskabátos" államfő, a „tudathasadásos" állapotban levő miniszterelnök, az 1848-as március 15-e hiteles örökségében a munkatársakkal és az elnyert bizalom adományával kormányozza az országot és annak valamennyi polgárát, ideértve az „ellenzéket" is. A valóban édes, azaz nem mostoha anyaország pedig végre magához ölelheti a Trianon által szétszaggatott nemzettestnek határokon kívül szakadt kisebbségeit. A jövendő magyarság a megváltozott életviszonyok között, mind az Európai Unió területén, mind a nagyvilágban tisztelettel körülövezve, biztonságos körülmények között élhet és fejlődhet.

Válasz Dr. Tőkés Istvánnak

Semmiképpen nem fordult meg a fejemben, hogy ezen írásom után gyurcsányörökséges emeszpésnek neveztetem... Hüledezve kell keserűen nevetnem: írást soha még ennyire félre nem magyaráztak.

Sejtem, hogy felháborodása Orbán Viktor miniszterelnök és politikája iránt érzett feltétlen tiszteletéből és ragaszkodásából fakad, őszinte véleményem, hogy egy politikus örülhet, ha ilyen tiszteletreméltó személyiség támogatását élvezi. Ön azonban nem a megfelelő irányba fordította a fegyverét, amikor Orbán Viktort védelmezve engem az írásomért pocskondiáz. Személyisége és életkora iránti tiszteletből, lenéző sorainak gúnyosságát meg nem történtnek tekintve, csak a levelének egyértelmű tévedéseiből néhányat korrigálok.

Oly undort keltő náthám említése azért volt szükséges, hogy az olvasó megértse, idén miért tévét nézek, ahelyett, hogy a kolozsvári ünneplésen vennék részt, ahogy egyébként szerettem és kellett volna – a jegyzet műfaja ezt megengedi.

A tévéműsorról. Ön szerint baj, ha a forradalom és szabadságharc kitöréséről derűsen, oldottan, stúdiói székben-fotelben-díványon kényelmesen hátradőlve beszélünk, és nem unalmasan, görcsösen, katonásan, hogy a valóságshow-hoz szokott átlagember gyorsan átkapcsoljon egy spanyol sorozatra? Pedagógusok panaszkodnak lassan egy évtizede arról, mily nehéz a rengeteg fajta és mennyiségű ingernek kitett gyerekek-fiatalok figyelmét és érdeklődését felkelteni a tudományok, történelem, magyar múlt iránt is. Ez a műsor ragyogó példája volt annak, hogyan lehet mégis.

A 163 évvel ezelőtti Pilvaxot megjelenítő tévéműsorban egy fiatalember – feltehetően színész – felolvasta a 12 pontot az összegyűlt fiatal hölgyeknek és uraknak, akik korábban az asztaloknál üldögéltek, de ennél a jelenetnél felálltak, a szónok köré gyűltek, helyeseltek. Színpadra illő módon zajlott egy jelenetecske – erről tettem félmondatos helyzetleírást, a színpadiasság szó erről szólt, és korántsem a sok mondattal korábban említett műsorvezetőre vonatkozott. Nem azt írtam, hogy a 12 pontot „tudatlan kölykökhöz" intézve magyarázták volna, azt írtam: „tetszett az a formabontás is, ahogy vásott tudatlan kölyökként a műsorvezető megmagyaráztatta nekünk az egyes tételek jelentését". A műsorvezető megjátszotta a tudatlant, és vásott kölyökre jellemző módon folyton félbeszakította a 12 pont felolvasását, magyarázatot kérve – jól tette, érdekes ismereteket nyújtott a nézőnek. Nem írok a cikkemben a „korabeli divat" „kokárdás" megjelenítéséről. Ezt írtam: „fény derült a kokárdás színek megfelelő sorrendjére, bemutatták a korabeli divatot". Ha Önt mindezek sértik, akkor esetleg a tévéműsort kellene kifogásolni, bár pontosan azt az ügyet szolgálták e műsorral, amelyet Ön is nagyra értékel.

„Hétágra süt a nap a fővárosban, az államfő csak úgy kiskabátban vonul fel. Ünnepre kedvező időjárás. Jókora a tömeg." – írtam a kifogásolt cikkben. Hol minősítem itt az államfőt, a tömeget, és hova rejtettem a magyarságsértést?!

Valótlanság azt állítani, hogy unalmasnak neveztem volna a múltat. Írásomban ez szerepel: „S közben többet tudhattunk meg 48-ról, mint sok tucatnyi történelemórán. Hát így is lehet az „unalmas" múltról műsort készíteni.". Az unalmas szó idézőjelben szerepel, nem hinném, hogy meg kell magyaráznom az idézőjel jelentőségét.

Az alkotmányt nem „agyoncsépeltnek" neveztem, azt írtam róla, hogy „agyonbírált" (ez is tény), „amely húsz évvel a rendszerváltás után a kommunista régit hivatott végre felváltani". Végre.

Feltételezem, hogy sérelme sokkal összetettebb, semhogy csupán erre a cikkre korlátozódna, hiszen olyan dolgokat is szememre vet, amelyek ebben az írásban nem fordulnak elő: le sem írom, hogy „Új Magyarország építői", nemhogy rágnám őket. Még akkor sem mondhatná ezt rólam, ha jegyzetemben netán említettem volna a sajtótörvény ellen tüntető ötvenezres civil megmozdulást, ami a budapesti ünnep kétségtelen magasztosságán túl szintén tény. De nem említettem.

Azt írom: „Csodálkozásomra a beszédben nem esett szó a határon túli magyarok honosításáról, bár éppen hétfőn tették le az esküt az első újdonsült állampolgárok." Ebben semmi rosszallás nincs, egyszerű megállapítás. És most is csodálkozom, hiszen mi mindannyian azért kaphatunk magyar állampolgárságot, mert ezt Orbán Viktor és a Fidesz lehetővé tette (ami azért a szomorú emlékű népszavazást tekintve nem kis politikai merészség és kockázat volt a részükről). Ez is van olyan megvalósítás, mint az alkotmánytervezet, amelyről viszont szólt a kormányfő. Ugyanakkor szép lett volna és találó, ha ünnepi beszédében köszönti az új magyar állampolgárokat. Megjegyzésem már csak azért sem lehet ironikus, sem cinikus, mint Ön állítja, hiszen február elején én magam is igényeltem már a magyar állampolgárságot.

Úgy vélem, a 2010-es választási győzelmet túlzás 1956-hoz hasonlítani, akkor emberek haltak meg, sok évre kerültek börtönbe, családok semmisültek meg, életek törtek derékba – ezt a párhuzamot amolyan „szentségtörésnek" érzem. Orbán Viktor Brüsszellel kapcsolatos megjegyzését továbbra is legalább ellentmondásosnak tartom: jelenleg ugyanis éppen Magyarország és Orbán Viktor irányítja az Európai Uniót Brüsszelből, tehát legalábbis júliusig önmagával ellenkezik, ha nem fogadja el, amit Brüsszel diktál.
*
Tisztelt uram, ebben az esetben egy irányba húzzuk a szekeret mindketten, bár bizonyára sértem azzal, hogy Ön által ennyire méltatlannak minősítettként majdhogynem „bajtársa" vagyok, hiszen szintén azok között állok, akiknek fontos a magyarság múltja, jelene, jövője és kultúrája, fontos az anyaország és annak viszonyulása a határokon túli magyarokkal szemben. Ezért drukkolok Orbán Viktornak és a Fidesznek, hogy jól cselekedjen, ne legyen olyan, mint a tipikus kormánypárt, ne mutogasson túl sokáig ujjal az előző kormányra, hanem inkább tegye a dolgát – és őszintén örültem, hogy a kormányfő beszédében ez a mutogatás nem is kapott túlzott hangsúlyt. Drukkolok, hogy Orbánék bizonyítsák: jobbak és hatékonyabbak tudnak lenni mindenkori elődeiknél. Amikor nyolc éve Orbán Viktor elvesztette a választásokat, éppen Budapesten tartózkodtam hosszabb ideig, így nemcsak a hírekből ismertem az eseményt és az aktuális közhangulatot. Erdélyi magyarként keserű szívvel tértem haza, de végül megértettem: az anyaországiak szavazása nem a határon túli magyarok ellen irányult, a választópolgárok nem kizárólag a pártok nemzetpolitikája alapján szavaznak. A kétharmados többség valóban páratlan, ennek természetesen lehet és kell is örülni. Egy ideig. Ebből a dicsőségből megélni nem lehet, még kétharmados kormánypártként sem, tenni kell, és a frusztrált ellenzék meg nem bocsátó figyelme mellett sokat kell tenni. Ebben a gazdaságilag is rendkívül nehéz időszakban különösen jól kell dolgoznia bármely kormánynak, ha nem akarja ismét elveszíteni a hatalmat. Drukkolok tehát a budapesti vezetésnek, és pontosan ezért nem vagyok hajlandó elvakultan szemlélni.ű

Persze, őszinteségemet megkérdőjelezhetik, és akkor felesleges minden szó.

Nem engedik a hatóságok a névmagyarosítást?

bombahir.hu, 2011. március 22.

Az egyszerűsített honosítási eljárással párhuzamosan 2011-ben megnőtt a névváltoztatások, illetve a nevek visszamagyarosítása a határon túliak körében.

Amióta ugyanis a nagykövetségeken, s az egyéb illetékes helyeken kérhetik a magyar állampolgárságot, névváltoztatási kérelmet is be lehet nyújtani a magyar hatóságokhoz. Ez azt eredményezi, hogy a magyar dokumentumokban a románra lefordított és így anyakönyvezett nevűek, a Ioan-ok, Ştefan-ok, Ludovic-ok, Irina-k, Elisabeta-k, ismét Jánosok, Istvánok, Lajosok, Irének, és Erzsébetek legyenek.

S hogy hogyan lett a magyar nevekből román? A háború után a külföldi hatóságok a magyar keresztneveket románra lefordítva anyakönyvezték. A sosem csüggedő székely nép viccet is faragott a szerencsétlenségéből: szerinte ugyanis az övé a legnehezebb nyelv, mert például a feleség nevét Zorica-nak írják és Hajnalkának ejtik.

Akik azonban a visszahonosítást kérvényezik, a névváltoztatást is hozzátehetik, amely által a nevük olyan lesz, mint ahogyan valójában használják. A Duna Tv információi szerint a honosításnál, a névváltoztatást kérők közül egyre többen szeretnék, ha a romániai hivatalos helyeken is magyarul használhatnák az anyakönyvezéskor elrománosított nevüket. A helyreigazítást a polgármesteri hivatalok anyakönyvi irodájában igényelhetik. Az erdélyiek véleménye szerint csupán minimális illeték megfizetése szükséges a visszamagyarosításhoz. A névcsere természetesen maga után vonja más iratok kicserélését is, például a személyi igazolványét, a házassági-, az anyakönyvi kivonatét, a jogosítványét, a lakás és cégpapírokét, s persze a gyermekek dokumentumai helyett is újat kell igényelni, mely nem kevés pénzbe kerül. Ezzel a költséggel és utánajárással magyarázható, hogy eddig nem kérték tömegesen nevük helyreigazítását az erdélyi magyarok – adja hírül a Duna TV.

A Felvidéken azonban még rosszabb a helyzet. A Párkányi Körzeti Hivatal anyakönyvi ügyekkel foglalkozó tanácsadója, Jaroslava Bakova, a polgármesteri hivatalok anyakönyvvezetői felé intézett szándékosan félrevezető metodikai utasításaiban azt teszi kötelezővé alkalmazottainak, hogy ne magyarosítsák a felvidéki magyarok neveit.

A Felvidék Ma hírportálon a napokban több olyan esetről is olvasni lehetett, melyekben egyszerűsített honosítási eljárást kezdeményezőktől tagadták meg ezt a törvényes jogot. Wirth Jenő, az egyik kérelmező így mesél a névmagyarosításról: „A hivatalban ez nagyon gyorsan le is zajlott volna, egy formanyomtatvány kitöltése és az illeték befizetése után, hiszen Szilvia (az ügyintéző), ahogyan megígérte, el is készítette, ha a kivonat áttanulmányozása után rögtön ki nem rázott volna a hideg, ugyanis a dokumentumon az 1912-ben született Jenő nagyapám neve Eugen-nek, dédapám neve Rezső helyett Režó – nak, dédanyám neve meg az ékes –ová toldalékkal Albina Wirthová –nak, „rodená Szászová" – nak lett feltüntetve. Megkértem Szilviát , vethetnék-e egy pillantást az anyakönyvbe. Természetesen őseim nevei, de maga az anyakönyv is magyarul íródott..."

Erre Wirth úr ismét megkérte az ügyintézőt, írja át a kivonatot, s ősei nevét az eredeti anyakönyv hiteles adatai szerint töltse ki, ám a hivatalnok azt felelte, hogy nem teheti, mivel Jaroslava Bakova megtiltotta. „Az Eugent talán még csak átírná Jenőre, de Szászovából, hogy az ová-t lehagyja, arról szó sem lehet..."

A párkányi utasításnak még a terepről berendelt polgármester, Gőz Imre sem mert ellenszegülni. Ahelyett, hogy a kérelmezőnek kiállította volna az iratot, azt közölte, hogy a Párkányi Körzeti Hivatalban a Svätého Štefana 79 cím alatt Kamanca Július, Ing, Bc. elöljárónál lehet panaszt tenni.

Dr. Somogyi Alfréd református lelkipásztor, aki szintén hasonlóképpen járt, a Felvidék Mának szomorúan jegyezte meg, hogy lám manapság így alakul egy 1994-ben kinyitott nemzeti kisebbségi jog-kapu döngetése egy olyan nemzetállamban, amely európai uniós tagországnak tartja magát...

MSZP: figyelmeztetés Orbánnak, hogy Varsóban találkozik Obama a térség államfőivel

MTI, 2011. március 22.

Az MSZP szerint súlyos figyelmeztetés Orbán Viktornak, hogy ha más néven is, de az eredeti meghívotti körrel és Barack Obama amerikai elnök részvételével május végén Varsóban "mégis megrendezik" a korábban Magyarországra tervezett keleti partnerségi találkozót. A Fidesz szerint nem uniós csúcs lesz, hanem a térség országainak köztársasági elnökei találkoznak a lengyel fővárosban.

"Ott lesznek a térség EU-tagállamainak vezetői, és a keleti partnerségi programban részt vevő államok meghívását is tervezik. Megrendezik tehát az elhalasztott keleti partnerségi csúcstalálkozót, a magyar elnökség idején Lengyelországban" - olvasható Szabó Vilmos, a parlament külügyi bizottságának szocialista tagjának közleményében.

A politikus ezt úgy értékeli: Magyarország nemzetközi tekintélyének, befolyásának csökkenése folytatódik.

Emlékeztet arra, hogy a májusra, a magyar uniós elnökség időszakára Gödöllőre tervezett keleti partnerségi csúcstalálkozójának elmaradását a meghívott kormányfők és állami vezetők időpont-egyeztetési problémáival indokolták, annak megszervezését végül a második félévben esedékes lengyel elnökségre bízva. Barack Obama amerikai elnök május végén mégis Varsóba látogat, és részt vesz a kelet- és közép-európai országok államfőinek értekezletén.

Barack Obama amerikai elnök május végén mégis Varsóba látogat, és részt vesz a kelet- és közép-európai országok államfőinek értekezletén.

"Ez a következménye annak, ha Orbán Viktor egyenlőségjelet tesz az EU (...) és a kommunista Moszkva között, ha kioktatja Németországot, mondván: aki kitalálta a fasizmust, az ne oktassa demokráciára Magyarországot. Ez a politika oda vezet, hogy a magyar kormányfő és kormánya persona non grata lesz az EU-ban" - fogalmaz a szocialista politikus, és arra szólítja fel a kormányfőt, ne rontsa az ország nemzetközi presztízsét, kapcsolatait, gazdasági lehetőségeit felelőtlen viselkedésével és kijelentéseivel.

Előzőleg Orbán Viktor sajtótájékoztatón reagált a hírre. A miniszterelnök azt mondta: nem tud arról, hogy összehívták volna bárhová a keleti partnerség csúcstalálkozóját. Hozzáfűzte, a közép- és kelet-európai országok államfőinek két-háromévente megtartott rendszeres találkozója nem uniós keretekben történik. Nekik lesz egy találkozójuk talán még ebben a félévben, ha minden igaz, Lengyelországban, de ez nem váltja ki a majd később Lengyelországban megrendezendő keleti partnerségi csúcstalálkozót - jegyezte meg.

Hasonlóan reagált a nagyobbik kormánypárt frakciója Gyurcsány Ferenc Facebook-bejegyzésére, amelyben a volt miniszterelnök "übercikinek" nevezte, hogy nem Gödöllőn, hanem Varsóban lesz a keleti partnerségi találkozó. A Fidesz-frakció szerint a szocialista politikus képtelen kigyógyulni a beteges hazudozásból, májusban ugyanis nem uniós csúcsértekezletet, hanem államfői találkozót rendeznek Varsóban, amelyen Schmitt Pál is részt vesz.

Civil offenzíva az egyházak szociális tevékenységének támogatása ellen

Krónika, 2011. március 23. – Bálint Eszter, Bíró Blanka, Nagy Orsolya, Szucher Ervin

Miközben román állami pénzeket hozhat az egyházaknak, illetve az általuk működtetett, szociális szolgáltatásokat nyújtó alapítványoknak, egyesületeknek a parlament által nemrég elfogadott, Traian Băsescu államfő jóváhagyására váró törvény, a civil szférában óriási felzúdulást keltett a kezdeményezés.

„Az egyházaknak monopóliuma lesz az állam által finanszírozott szociális szolgáltatások terén", „Választási kampány íze van az egyház-hatóságok kapcsolatnak" – csak néhány azokból a civilek által hangoztatott szlogenekből, amelyekkel arra próbálják rávenni Traian Băsescu államfőt, hogy ne hirdesse ki a hamarosan asztalára kerülő, a parlament két háza által már elfogadott jogszabályt.

A törvény lényege egyébként az, hogy a Romániában hivatalosan elismert egyházak állami támogatásban részesülhetnek, amennyiben árvaházakat, öregotthonokat, fogyatékkal élők számára központokat vagy más szociális jellegű intézményeket szeretnének létesíteni. Ehhez a jogszabály hatálybalépését követően mindössze a projekt összköltségének 20 százalékát kell önrészként felmutatniuk, az állam pedig akár 80 százalékkal is hozzájárulhat a kiadások fedezéséhez. Bár a jelenlegi válságos helyzetben soknak tűnhet az állami finanszírozás összege, hosszú távon mindenképp kifizetődő lesz, véli Raluca Turcan demokrata-liberális képviselő, a jogszabálytervezet beterjesztője.

„Nem hiszem, hogy az egyház szerepe kimerülne a templomok építésében, illetve az ikonok készítésében. Szociális küldetésnek is eleget kell tenniük, Romániának pedig jobban kellene támogatnia a karitatív tevékenységet" – szögezte le Turcan. Mint hangsúlyozta, az államnak meg kell most engednie magának ezeket a kiadásokat. „Hosszú távon óriási előnyökkel járhat ez a kezdeményezés az állam számára, hiszen ha az állami szolgáltatások alternatívájaként létrejövő egyházi szociális ellátás jól működik, akkor fokozatosan – mint ahogy erről már tárgyaltunk is megyei önkormányzati vezetőkkel – a szociális ellátás egy részét át lehetne ruházni az egyházakra" – érvelt Turcan a jogszabály mellett.

Ugyanakkor arra is kitért, hogy valószínűleg évről évre változik majd a kormány által ezekre a projektekre költhető összeg, erről majd az éves költségvetés fog rendelkezni.
Az egyházak átpolitizálását célzó vádakra pedig a képviselő leszögezte, ez a veszély elenyésző, mivel a projekteket szűrő mechanizmusok szakmaiak és átláthatóak lesznek. Pozitívum lehet ugyanakkor a romániai magyar egyházak számára a törvénynek azon előírása, miszerint a pályázatokat nem egy központi szerv bírálja majd el, hanem a helyi, illetve megyei önkormányzatok döntenek arról, hogy mely projekteket támogatják. Pontos részletek azonban egyelőre nincsenek, ugyanis miután Traian Băsescu kihirdeti majd a jogszabályt, s ezáltal az hatályba lép, a Munka-, Család- és Szociális Ügyek Minisztériumának 90 nap áll a rendelkezésére, hogy kidolgozza a törvény alkalmazási módszertanát, ezt pedig majd még a kormánynak is el kell fogadnia. Kérdésünkre, hogy az államfő aláírja-e, vagy sem a jogszabályt, Eckstein-Kovács Péter elnöki tanácsos elmondta, a törvény még nem érkezett meg az államelnöki hivatalba, így még nincs hivatalos álláspont.

Egymást segítheti az állam és az egyház

Böcskei László nagyváradi római katolikus püspök egyelőre fenntartásokkal fogadja a jogszabályt. Mint lapunknak elmondta, hallott róla, de kifogásolja, hogy az érintettekkel, tehát az egyházzal, jelen esetben a római katolikus püspöki konferenciával nem egyeztettek a törvény alkotói. Kifejtette: a szociális tevékenységet folytató, régóta működő Caritas Catolica munkatársait sem kérdezte meg senki arról, milyen támogatási rendszer felelne meg nekik, és az is igaz, hogy az egyházi kezdeményezések mindmostanáig nem kaptak sok állami segítséget. „Ahhoz képest ez egy igen nagy ugrás lenne" – fogalmazott a püspök, aki azt is elmondta, az első hallásra szépen hangzó törvénytervezetet szeretné alaposan áttanulmányozni, hogy meglássa, valójában hogyan segítené az az egyházak már folyó és a jövőben indítandó szociális szolgáltatásait.

A Gyulafehérvári Caritas eközben üdvözli az egyház-állam kerettörvényt. „A jogszabály lehetővé teszi az egyházaknak, hogy szociális szolgáltatóként is fellépjenek, hiszen egyes felekezeteknek több száz éves hagyománya van ezen a területen, számos európai országban az egyházak tették le a szociális állam alapjait" – szögezte le a Krónika megkeresésére Knecht Tamás.

A Caritas PR-menedzsere ugyanakkor arról is tájékoztatott, hogy jelenleg egyeztetések zajlanak a politikummal a szociális szolgáltatások kiszerződését szabályozó 68-as kormányrendelet és a szociális szolgáltatások kerettörvénye kapcsán is.
Az egyeztetésekben a Gyulafehérvári Caritas szakemberei is részt vesznek, hiszen húsz éve foglalkoznak szociális szolgáltatásokkal. Knecht Tamás kifejtette, a kerettörvénynek akkor lesz pozitív eredménye, ha az egyházak szociális szolgáltatóként ugyanazoknak a standardoknak felelnek meg, mint a többi civil szolgáltató. Szerinte az alapvető kritériumnak a szakmaiságnak és a minőségnek kell lennie, nem pedig annak, hogy mi a szolgáltató státusa vagy működési formája. Ugyanakkor szerinte fontos, hogy a törvény a közpénzek átlátható elköltésével párosuljon. A Caritas több éve már közpénzekből is finanszírozza szociális tevékenységét. A szakember szerint hatékonyabb, ha a rászorulók szociális szolgáltatásokat kapnak szociális juttatások helyett, ebben pedig minden, szociális téren aktív társadalmi szereplőnek részt kell vállalnia.

Bár még nem látta a kérdéses törvénytervezetet, mindenképp szívesen fogadná az egyházi diakóniai, vagyis szociális projektekhez az állami támogatást Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KRE) püspöke is. Mint arról lapunkban beszámoltunk, Csűry István már püspökké avatásakor bejelentette: fontosabb tervei között szerepel egy egyházi alapon működő kórház vagy kórházrendszer létrehozása, egy hozzá tartozó biztosítási hálózattal együtt.

A püspök a Krónika kérdésére tegnap elmondta, egyházkerülete mindig is szívesen fogadta az állam segítségét, de mostanáig nem fordult elő túl gyakran, hogy közös projekteket vittek volna véghez – az egyetlen kivétel az a hajléktalanszálló volt, amely jelent pillanatban városi irányítás alatt működik a nagyváradi Gutenberg utcában, annak létrehozásában ugyanis a református egyház is fontos szerepet játszott. „Többször hangoztattuk, hogy az állam az egyház segítsége nélkül bizonyos dolgokat nem tud véghezvinni" – jegyezte meg Csűry István.

Hozzátette: a KRE a kórházon kívül öregotthonok és árvaházak működtetésében kérné az állam segítségét, ha kiderül, pontosan mi is áll a tervezett új törvényben. Egyelőre ugyanis az sem teljesen tiszta a püspök szerint, hogy pontosan milyen összegnek is a húsz vagy nyolcvan százalékáról van szó, de azt mondja, bízik benne, hogy az állam is belátja, az adófizetők pénzével felelősen kell bánni, értelmet kell adni az adózásnak. Megjegyezte: a kórházprojekt esetében kezdettől fogva azt hangsúlyozta, hogy mind a magyar, mind a román államot bevonná a megvalósításba, és a továbbiakban figyelemmel fogja kísérni ennek a tervezetnek az alakulását.

Borzási Mária, az Erdélyi Református Egyházkerület által működtetett Diakónia Keresztyén Alapítvány országos koordinációs irodájának képviselője lapunk kérdésére annyit mondott, egyelőre kivárnak, amíg az államfő ki nem hirdeti a törvényt, illetve amíg a szaktárca ki nem dolgozza az alkalmazási módszertant, nem foglalnak állást. A kivárás oka egyébként lapunk információi szerint az lehet, hogy az egyházak mellett működő szociális szolgáltatók néhány képviselője csapdahelyzettől tart.

Vehemens ellenkezés
A nemzeti liberális párti Ludovic Orban képviselő vehemensen ellenzi a jogszabályt, s egyike azon kevés politikusnak, aki érvekkel is alátámasztotta álláspontját. Szerinte ezzel a jogszabállyal az egyházak a politikum alárendeltségébe kerülnek. Ugyanakkor a liberális politikus úgy látja, hogy a jogszabály diszkriminatív, mivel nem biztosít egyforma elbírálást az egyházak és nem egyházi szervezetek által kidolgozott projekteknek.

A Romániai Szekuláris Humanista Egyesület szintén a jogszabály diszkriminatív voltát hozta fel döntő érvként, amikor azzal a kéréssel fordult az államelnökhöz, hogy ne hirdesse ki azt. „Most az egyházak egyenlőbbek lesznek az egyenlők között. S akkor felmerül a kérdés, hogy a kormány egyenlő távolságot fog-e tudni tartani a piac szereplői között, amikor az egyházakról különleges törvény rendelkezik" – hangsúlyozta Alexandru Toma Pătraşcu, a civil szervezet egyik alapítója.

Hasonló tartalmú üzenetet fogalmazott meg Traian Băsescu felé a Közpolitikai Intézet is, ehhez több civil szervezet, nem egyházi egyesület, alapítvány is csatlakozott, köztük az Alpha Transilvana Alapítvány. Andreia Moraru, a Marosvásárhelyen tevékenykedő alapítvány igazgatója a Krónika megkeresésére egyenesen anakronisztikusnak nevezte a jogszabályt. Szerinte azáltal hogy a szociális tevékenységet folytató állami intézmények 100 százalékos támogatásban részesülnek, az egyházak, illetve azok alapítványai 80 százalékosban, míg a civil szervezeteknek egyetlen fillért sem garantálnak, utóbbiakat komoly diszkrimináció sújtja.

„Nemcsak a civil szervezeteket részesíti hátrányos helyzetben a törvénytervezet, hanem elsősorban az említett alapítványok és egyesületek által ellátott személyeket. Mit vét egy olyan beteg vagy idős személy, akit egy nem kormányzati szervezet lát el, és nem egy egyházi alapítvány?" – tette fel a kérdést Andreia Moraru. A mintegy ezer, fogyatékkal élő gyermeket és fiatalt ellátó marosvásárhelyi alapítvány igazgatója szerint már az is furcsa, hogy éppen a legkomolyabb karitatív tevékenységet kifejtő római katolikus egyház képviselőivel sem konzultáltak a tervezet kidolgozásakor. Az egyházat illetőn Moraru szerint az is gondot jelenthet, hogy míg az Európai Unió az otthoni beteggondozást részesíti előnyben, az egyházak általában saját beteg- vagy öregotthonaikban kezelik a rászorultakat.

„Az is akadály lehet, hogy az egyházak kiejtenek bizonyos rászorulókategóriákat. Nem hinném, hogy az ortodox egyház felvállalná a HIV-vírussal fertőzött betegek kezelését, mint ahogy azt sem, hogy segítene a terhességmegelőzést célzó szexuális nevelésben" – tette hozzá Andreia Moraru. Hozzátette: amennyiben törvényerőre emelkedik a tervezet, szociális téren Románia még inkább lemarad a többi uniós államtól. Míg nálunk a GDP 12,5–13, legfeljebb 14 százalékát fordítják szociális célokra, az EU tagállamaiban az arány a kétszerese, Franciaország esetében pedig eléri a 30 százalékot. A mintegy hatvan alkalmazottal és további harminc önkéntessel rendelkező Alpha Transilvana évi 500 ezer eurós költségvetéséhez a különböző állami hatóságok alig 13 százalékkal járulnak hozzá.

Nem mindenki kiált diszkriminációt
Nem minden nem egyházi szervezet száll ugyanakkor síkra a jogszabály ellen. Papp Adolf, a Vöröskereszt Kovászna megyei szervezetének elnöke például nem tart attól, hogy nem egyház mellé rendelt szervezetként hátrányos megkülönböztetésben lesz részük. „Szociális szolgáltatást az tud létrehozni, akinek pénze van, és biztos, hogy az egyházak jobb minőségű szolgáltatást nyújtanak, mint a közintézmények" – szögezte le Papp Adolf.

A Caritas a legjótékonyabb
A római katolikus egyház a Gyulafehérvári Caritason keresztül 12,97 millió eurót fordított 2009-ben különböző szociális tevékenységekre, amivel kiérdemelte a legjótékonyabb egyesület címet a Forbes Románia által tavaly összeállított toplistában. Ezzel szemben a jóval nagyobb ortodox egyház jóval kevesebbet, 10,6 millió eurót költött hasonló célokra. Érdekesség továbbá, hogy a Caritas bukaresti szociális tevékenysége 90 százalékának ortodoxok voltak a haszonélvezői. De egyébként a most elfogadott jogszabálynak is ez az egyik kitétele, hogy felekezettől, etnikai hovatartozástól, társadalmi helyzettől, nemtől, nemi irányultságtól, politikai gondolkodástól függetlenül ki kell szolgálniuk az egyházi
szociális otthonoknak a rászorulókat.

Megérte?

Krónika, 2011. március 23. – Rostás Szabolcs

Adrian Severin európai parlamenti képviselő vitán felül szégyenteljessé sikeredett bukása egyaránt fontos tanulságokkal szolgál a politikai élet képviselői és a választópolgárok számára.

A brüsszeli törvényhozást alapjaiban megrengető korrupciós botrány alapján mindenekelőtt azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a politikusok nagyon sok esetben képtelenek szétválasztani a köz szolgálatát az egyéni haszonszerzéstől. Ez lett a veszte a román eurohonatyának is, aki nem elégedett meg azzal, hogy két évtizedes politikai pályafutása során köztiszteletet vívott ki maga számára bukaresti és európai politikai porondon egyaránt.

(Ne feledjük, Severin 1996-ban a külügyminiszteri tisztségig vitte, később pedig az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet parlamentjének tiszteletbeli elnöke lett.) A szociáldemokrata politikus nem tanult a PSD alapító atyja, Ion Iliescu örökzöld téziséből – jobb szegénynek maradni, de tisztességesnek –, és engedett a piszkos anyagiak csábításának. Az emberi gyarlóságot, a vagyon iránti hajszát ismerve eddig a pontig még akár őt is meg tudnánk érteni (européernek mutatkozni vitathatatlanul könnyebb, ha egymillió euró kamatozik a bankszámlán).
Nehezen fér viszont a fejünkbe, miért nézi hülyének az embereket Adrian Severin, nyilvánvaló besározódása ellenére miért bizonygatja továbbra is, hogy ő lobbista, és nem korrupt, amikor a magukat lobbistáknak kiadó brit újságírók megrendelésére módosító indítványok beterjesztését vállalta pénzért. Szánalomra méltó stratégiának számít az is, ahogyan a képviselő a The Sunday Timest botránylapként, annak újságíróit pedig revolver-újságírókként próbálta beállítani, miközben a tekintélyes The Times vasárnapi mellékletét a világ mérvadó lapjai között tartják számon, amely újságíróinak számos, az egész kontinensen visszhangot kiváltó korrupciós ügyet sikerült feltárniuk.

A korrupciós botrányba keveredett politikusok hasonló, a nyilvánosságot együgyűnek néző reakciója amúgy nem ideológia- vagy nemzetiségfüggő: talán emlékszünk, Rácz Károly kézdivásárhelyi polgármester is azzal próbálta tisztára mosni magát letartóztatásakor, hogy az ügyészség által megjelölt pénzösszeggel nem megkenték, hanem megkölcsönözték.
Lesz idejük mindkettőjüknek elgondolkodni azon, amire a választóik talán a leginkább várják a választ: megérte?

Neptun: a román érdekek szolgálata

Polgári Élet, 2011. március 22. – Fülöp D. Dénes

A Fekete-tenger partján, Neptunon, 1993 júniusában olyan esemény történt, amelynek háttere pontosan még ma sem ismert, de úgy él a köztudatban, hogy az RMDSZ vezetői akkor mondtak le az erdélyi magyarság stratégiai céljairól, feladták az autonómia-küzdelmet és elárulták a magyarságot, cserébe a kormányzati szerepvállalásért és jól fizetett beosztásokért. A neptuni politizálás azóta fogalommá vált a hazai közéletben, és a megalkuvást jelenti, ezért érdemes feleleveníteni röviden a történteket.

Két évtizednyi helyben topogás, jelentéktelen eredmények és a sorozatos mellébeszélések bizonyítják, hogy nem alaptalanok azok a vádak, miszerint a Borbély László, Frunda György és Tokay György „trió" 1993-ban titkos tárgyaláson üzleti alkunak nevezhető egyezséget kötött a posztkommunista román hatalommal, ami azt jelenti, hogy amíg az RMDSZ parlamenti jelenléte által hatalmon lesz, nem kell tartani a magyarok követeléseitől, miközben jogok helyett kapunk egy-egy „félmarék morzsát". Frundáéknak tulajdonképpen semmiféle mandátumuk nem volt tárgyalások folytatására, és cselekedetük olyan felháborodást váltott ki az akkori radikális RMDSZ-szárnyban, hogy még Markó Béla frissen választott elnök is bíráló álláspontra kényszerült. „Műfelháborodásának" semmilyen következménye nem lett, nem tudni, miért, de a témáról hamar elhallgatott és elfogadta az elvtelen alkut. 1996-ban az RMDSZ belépett a kormányba.

Már az első négy év megmutatta, hogy a román pártok mennyire állják szavukat. Nem lett jobb a tanügyi törvény, Andrei Marga szakminiszter mindent megtett, hogy ne is legyen, nem történt előrelépés a tulajdonjog tisztázásában sem, az RMDSZ mégis megtalálta kenyéradóival a közös hangot. Neptun szellemisége áthatotta a minden határozatukat, az önfeladó és közösségellenes politika látványosan követhetővé vált minden területen.

„Ne utasítgasson bennünket senki – sem Bukarestből, sem Budapestről"
Nagyot ugorva az időben említsük meg az RMDSZ idén februári, nagyváradi kongresszusát, amikor ismét megmutatták igazi arcukat Gyurcsány barátai. Mialatt az új magyar kormány megalkotta a státustörvényt, és lehetővé tette a magyar állampolgárság könnyített megszerzését, az RMDSZ hűvösen fogadta mindezt, sőt lekicsinylően nyilatkoztak erről egyes vezetői. Pelczné Gáll Ildikó, a Fidesz alelnöke, hiába figyelmeztette a szövetséget a kongresszuson, hogy 2011. február 26. korszakhatár lehet a RMDSZ életében, s a változás a szövetség politizálásában is beállhat, Markóék nem ébrednek, és mennek tovább makacsul „a lenini úton". Borbély László, az egyik neptuni főszereplő, a mikrofonhoz lépve felháborodva jelentette ki, hogy „ne utasítgasson bennünket senki – sem Bukarestből, sem Budapestről, még akkor sem, ha kétharmados többsége van".

Markó Béla leköszönő elnök egészen fura véleményt fogalmazott meg a Neptun-ügyről, amely szerinte a mérsékeltek és radikálisok hosszú időre mindent eldöntő vitája volt, „ahol ugyan egyik tábornak sem lett igaza, de együtt maradtunk."

Neptun átka csak akkor szűnik meg, ha az RMDSZ-t a nép lesöpri a politikai porondról.

Közösség – „Cselekvő emberekre van szüksége minden magyar közösségnek"

Szabadság, 2011. március 23. – FERENCZ ZSOLT

Székelyföldi művelődésszervezők tanulmányútja a szórványban

Tapasztalatcserére és kapcsolatépítésre egyaránt lehetőséget teremtett az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) és annak társszervezete, a Romániai Magyar Népfőiskolai Társaság (RMNT) múlt hétvégén, március 17-e és 19-e között szervezett kulturális tanulmányútja: a „nálunk is hasonlóan működik...", valamint a „felénk ez inkább úgy van, hogy..." kezdetű mondatok több helyszínen, különböző szövegkörnyezetben hangzottak el a résztvevő székelyföldi művelődésszervezők részéről. Eleve ez volt a közép-erdélyi szórványtelepülések kulturális központjait és magyar házait felkereső csoport vendéglátójának, az EMKE-nek és az RMNT-nek a célja, hogy közelebb hozza egymáshoz a szórvány- és a tömbmagyarság érdemi egymásra figyelését. Kolozsvár után pénteken Válaszútra, Bonchidára, Szamosújvárra, Désre és Nagybányára, szombaton pedig Torockóra, Enyedre, Medgyesre és Dicsőszentmártonba látogatott a székelyföldiek mellett sárospataki művelődésszervezőkkel is kiegészült csapat.

„Hitünk szerint csakis a közvetlen kapcsolatépítésen keresztül ismerhetjük meg egymás sajátos empátiáját magyarságunk iránt, s hangolódhatunk rá a más földrajzi-etnikai környezetben élő nemzettársunk kulturális értékeire", vallja Dáné Tibor Kálmán EMKE-elnök. Az általa vezetett szervezet – a Romániai Magyar Népfőiskolai Társasággal egyetemben – aktív szerepet vállalt az elmúlt húsz évben a magyar házak létrehozásában és fejlesztésében, valamint a bennük zajló kulturális programok, közösségépítő tevékenységek szervezésében.

2008-ban, az EMKE égisze alatt indult el a szórványban élő közösségek társadalomszervező életét többféle szempontból is kiszolgáló magyar házak hálózatépítő tevékenysége. Elsőként tíz magyar ház képviselője vett részt a válaszúti Kallós alapítványnál megtartott jövőműhely-képzésen, majd Sárospatakot és környékét látogatták meg az itteni művelődésszervezők. 2009 őszén Kolozsváron tartották a Romániai Magyar Házak első találkozóját, 2010. márciusában pedig – a Sárospataki Népfőiskolai Egyesülettel 1992 óta tartó együttműködés szentesítéseként – felavatták az EMKE észak-magyarországi képviseletét a sárospatakiA Művelődés Háza és Könyvtára épületében. Májusban Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből érkezett harminc művelődésszervező, akik főként Közép-Erdélyben működő magyar házakat kerestek fel.

Idén március 9-én Cs. Szabó Emléknap zajlott Sárospatakon az EMKE és a helybéli A Művelődés Háza és Könyvtára szervezésében, amelynek keretében Cs. Szabó városa – Kolozsvárcímmel Kántor Lajos irodalomtörténész, a Kolozsvár Társaság elnöke, Mit nem taníthatott Sipos Pál Sárospatakon? címmel pedig Egyed Péter filozófus, egyetemi tanár tartott előadást.

A Szülőföld Alap támogatásával megvalósított mostani tanulmányúton tíz székelyföldi, Hargita és Kovászna megyei művelődésszervező (kultúrigazgató és könyvtárvezető) tekinthetett be a közép-erdélyi szórványtelepüléseken működő kulturális központok és magyar házak mindennapjaiba. Hiszen errefelé – művelődésszervezés szempontjából is – másként működnek a dolgok, mint Székelyföldön, állami és sok esetben egyházi támogatás hiányában az emberek maguk fogtak hozzá a szórványban működő kulturális autonómia szigetek létrehozásához. Az épületeket is a közösség együttes akarata, tanulni vágyása, művelődés iránti igénye tartja fenn.

Lelkes művelődés-szervezők Kovászna és Hargita megyéből

Erdővidékről, Bibarcfalváról érkezett Tordai Iluska, aki szívügyének tekinti a kultúra ápolását, s bár önkéntesen tevékenykedik, azt mondja, az anyagiaknál jóval nagyobb elégtételt jelent, ha sikerre tudnak vinni néhány rendezvényt. Az óvodások és az iskolások műsorai mellett a szüreti bált és a farsangi kosarasbált említette Bibarcfalva legfontosabb rendezvényei között, ugyanakkor úgy véli: továbbra is fenn kell tartani a településen működő amatőr néptánc-, dal- és színjátszó csoportot, erre már a fiatalok is igényt tartanak.
Benkő Tünde tavaly óta dolgozik könyvtárosként Nagyajtán, ahol szintén nagyon gazdag kulturális élet zajlik: a néptánc- és a citeraegyüttes mellett a művészeti népiskola keretében zongorázni, gitározni és furulyázni tanulhatnak a fiatalok, szorgosan szervez az unitárius nőegylet, a Gazdag Miklós Polgári Daloskör pedig egész Erdővidék kórustalálkozóin részt vesz. Alsónémedi mellett Fresnes, Párizs külvárosa is testvértelepülésük, így évente szerveznek cserekirándulásokat is oda-vissza. Hangsúlyt fektetnek a francia nyelv elsajátítására, hetente francia nyelvleckéket tartanak a településen.

A zabolai Both László szerint néptáncban a jövő, ezért az elmúlt évek hagyományait folytatva továbbra is aktívan kiveszi a részét az oktatásból. Táncegyüttesük, a Gyöngyharmat idén ünnepli fennállásának 15. évfordulóját, az augusztus 13-i ünnepségre pedig Balaton-Tapolca és Bag testvértelepüléseket is meghívják. Jó kis mulatság kerekedett ki legutóbb, a kosaras bál alkalmával, amikor mintegy hatvan gyermek táncolt együtt székelyruhában, majd a bál résztvevőit is sikeresen bevonták a táncba.

Hagyományőrző házat avattak tavaly ősszel Gyimesközéplokon, ahol a tájházak és a múzeumok által képviselt és közvetített értékek mellett a népi mesterségek megőrzése és folytatása is zajlik: Mihók György szerint a régi mesterségek eszközeinek bemutatása mellett a csángó kultúra megtartása érdekében különösen fontos, hogy a gyermekek és a fiatalok, elsősorban a lányok „elsőkézből" lessék el a szövés és a hímzés fortélyait. A fiúk sem érezhetik magukat hátrányban, ha van kedvük, akár ezt is megtanulhatják, őket viszont elsősorban a hagyományőrző ház szomszédságában működő gazdasági épület várja, ahol a faragás rejtelmeivel ismerkedhetnek. Emellett tímár- és szűcsműhelyt is terveznek kialakítani.

Bár tapasztalatai szerint mostanság egyre kevesebben érdeklődnek a kultúra és a társasági élet iránt, a csíkszentdomokosi Karda László továbbra is igyekszik hasznos programokat szervezni Csíkszentdomokoson, mindazokkal, akik hozzá hasonlóan „látnak ebben fantáziát". S noha az érdeklődés bizonyos mértékben lankadóban van, a néptáncos előadások továbbra is teltház előtt zajlanak. Ő maga is táncolt és néptáncot oktatott az elmúlt 15 évben Magyarországon és Erdélyben egyaránt, és amikor választani kellett, hogy itthon avagy külföldön dolgozzon, egyértelműen az előbbire voksolt. A tánc mellett kézművestevékenységekkel is foglalkoznak, amelyekbe a kisebbeket is be szeretnék vonni.
Szép számban szerveznek kulturális programokat Felsőháromszéken is, magyarázta a kézdiszentléleki Csüdör Katalin. Legnagyobb rendezvényük a perkői búcsú, Csíksomlyó után Erdély második legjelentősebb búcsúja, amelyet augusztus 20-án, Szent István király ünnepén tartanak a Kovászna megyei településen. Tavaly avatták fel a kívül-belül felújított művelődési házat, és a községi könyvtár alapításának ötvenedik évfordulóját is megünnepelték.

Emellett a farsangkergetéssel egyidőben köszöntik a 25 és 50 éves házassági évfordulójukat ünneplő párokat: ilyenkor a tánccsoport lovasszekérrel látogatja meg a házaspárokat. A perkői szabadtéri színpadon évente sor kerül az erdélyi gyermek- és ifjúsági néptáncegyüttesek találkozójára, amelyen Szentlélek büszkeségei, a Borsika és a Perkő Táncegyüttesek is fellépnek.

A csíkmenasági kultúrigazgató nem tudott részt venni a programon, így fiatal munkatársát, a BBTE sepsiszentgyörgyi karán tanuló Karácsony Lászlót küldte el maga helyett. László korábban az éneklésből, mostanság viszont már a citeracsoport tevékenységéből is aktívan részt vállal, már amennyi ideje marad a tanulás mellett. Ennek ellenére lelkes, és örömmel mesél az otthoniakról: az idősebbek menasági táncokat mutatnak be, és készül a helyi hagyományőrző csoport első cédéje is. Repülj madár, repülj– a tervek szerint ezt a nevet fogja viselni az alakulóban lévő hagyományőrző egyesület, teszi hozzá a fiatal művelődésszervező.

Szentegyházának is van mivel büszkélkednie: a György László által vezetett Gábor Áron Művelődési Ház számos kulturális rendezvénynek szolgál helyszínéül, a kulturális referens irányításával pedig hagyományőrző csoport, gyermektánccsoport és színjátszó csoport is működik. A programokat illetően említést érdemel többek között a Szentegyházi Nárcisz Ünnepély és a Homoródmenti Népdalvetélkedő.
A településen kialakult politikai ellentétek miatt december óta már nem dolgozik az uzoni művelődési ház vezetőjeként Kőmíves István, az elmúlt húsz évben Alsóháromszéken végzett tevékenységéről azonban örömmel mesélt. 1994-ben hozták létre a Jókai Mór Közművelődési Egyesületet, amely a hagyományápolásból és a rendezvényszervezésből is kivette a részét: kórustalálkozókat, színjátszó találkozókat és farsangi mulatságokat rendeztek. Szép eredményeket ért el az egyesület által működtetett Szivárvány Kórus és a színjátszó csoport is, itthon és külföldön egyaránt.

A másik uzoni művelődési egyesülettel is jó kapcsolatot ápolnak, egymás tevékenységét kiegészítik. Hat kultúrházat vezetett, amelyek közül elmondása szerint ötöt kitűnő, egyet pedig jó állapotban adott át utódjának; tapasztalatait pedig a szórványban kívánja kamatoztatni a továbbiakban.
Balázs László a közszférát érintő leépítések következtében, anyagi megfontolásból hagyott fel a kászonaltízi kultúrház vezetésével. Kilenc évig foglalkozott művelődésszervezéssel, s többek mellett sikerült bérletes rendszert bevezetnie a Csíki Játékszín helyi előadásaira. Igen büszke a településen működő két tánccsoportra, a Bóbiskára és a Zergeboglárra, azt mondja, bárhol is lépjenek fel, emelik a rendezvény hangulatát. Magyarországon, Szlovákiában, valamint Brüsszelben és Strasbourgban is bemutatták már, hogy mit tudnak, s tegyük hozzá: sikerrel.

Válaszút – Szamosújvár – Nagybánya
Kolozsvári magyar kulturális központokat kerestek fel csütörtökön délután a résztvevők: az EMKE Szabédi és Györkös Mányi Albert Emlékházaiba, a Kriza János Néprajzi Társaság és a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány székházába látogattak. Másnap északra, Nagybánya irányába indult a kis csapat, ahová a média képviseletében már én is velük tartottam. A válaszúti Kallós alapítványnál tavaly májusban megnyitott Kallós Zoltán Múzeum és Népművészeti Központ kincsesbányájában Balázs-Bécsi Gyöngyvér vezetett körbe bennünket: a mezőségi és kalotaszegi magyar viseletek, varrottasok, szőttesek és kerámiák világába kalauzolt, majd (a tetőtérben) a moldvai csángók, valamint a románok viseletét és használati eszközeit is megmutatta. – A népművészet iránt érdeklődők – néprajzosok, tudósok, kutatók – bátran eljöhetnek ide, és a meglévő anyagból válogathatnak, tanulmányozhatják azt – magyarázta az alapítvány elnökasszonya, miközben a korszerűen kialakított fa- és textilraktárba is beinvitálta a társaságot. Tőle tudjuk, hogy tavaly augusztusban ezren keresték fel a múzeumot, május óta pedig 12 ezer ember fordult itt meg.

Mesélt a szórványban élő I–IV. osztályos gyermekek kollégiumi mindennapjairól, ugyanakkor a Válaszúton kezdődő, s Szamosújváron folytatódó oktatási folyamatról is részletesen beszámolt a csapatnak. A bonchidai Bánffy-kastélyban tett sétánk után Szamosújváron Balázs-Bécsi Attila mutatta be a Téka Alapítvány tevékenységét, valamint a Kemény Zsigmond Mezőségi Magyar Oktatási Központ küldetéséről is szót ejtett. – Mivel szórványban élünk, a programjaink a környező falvakra is kiterjednek: egy művelődési központ közösségi központ is egyben, a közművelődés és az oktatás mellett a közösségszervezésre, a szociális problémákra, a környezetvédelemre, a sportra stb. is hangsúlyt kell fektetnünk – mondta a Téka vezetője.

Alakulóban, fejlődőben van jelenleg az EMKE dési magyar háza, erről bizonyosodhattunk meg a folytatásban. A 25 fiatal vállalkozó által létrehozott Dési Civil Műhely legalábbis ezt szeretné: elsődleges céljuk, hogy a településen működő kisebb egyesületeket összefogják, egyszersmind az épületet a közösség használatába állítsák.

A nagybányai Teleki Magyar Házban Dávid Lajos, az intézmény vezetője, a Teleki kuratórium elnöke fogadott bennünket. Megtudtuk: az Illyés Közalapítvány Kuratóriumának 2001-es döntése értelmében az épület jogi szempontból a Nagybánya-óvárosi Református Egyházközségnek képezi a tulajdonát, „a kezelés és működtetés közvetlen feladata viszont, mint haszonélvezeti joggal rendelkező szervezetre, az EMKE társszervezetére, a Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesületre hárul". A Magyar Ház – az eredeti célkitűzéseknek megfelelően – a nagybányai magyar művelődési és társadalmi élet központi intézménye: többek mellett táncházakat, kiállításmegnyitókat, kismamaklubokat tartanak az épület falai között, ugyanakkor főszervezői a májusi Teleki Napoknak és társzervezői az őszi Főtér Fesztiválnak.

Torockótól délre: Nagyenyed, Medgyes, Dicsőszentmárton
A szombati nap a Székelykő tövében, Torockón kezdődött, ahol a Tóbiás-házhoz, a kolozsvári Brassais Véndiák Alapítvány Ifjúsági Szabadidő Központjába látogattak a művelődésszervezők; rövid falunézés után Nagyenyed irányába folytatódott a tanulmányút. A Bethlen Gábor Kollégium és könyvtárának gyűjteményét Győrfi Dénes, az EMKE Monoki István-díjas könyvtárosa ismertette, aki már 41. évét tölti a nagymúltú tanintézmény falai között. Az iskolatörténeti múzeum szemrevétele után Szabó Dénes református esperes megmutatta az EMKE egyik nagylelkű alapítójának, Diódváraljai Miksa Zsuzsannának a mellszobrát, a helyi református templomban pedig többek mellett azt is kiemelte, hogy kívül-belül egyaránt ráférne egy jókora restaurálás a templomra, ami „toronytól a járdaszegélyig" 3,2 millió eurót igényel. A Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban eltöltött idő után a Szeben megyei Medgyesre indultunk.

Kránics Ervin, az EMKE Szeben Megyei Szervezetének kuratóriumi tagja az unitárius egyház által adományozott telken 2000-ben felavatott Millennium Közösségi Háznál kifejtette: a Szeben megyei EMKE mint önálló jogi fiókszervezet működik, 1993-ban alakult meg, majd egy évvel később jegyezték be. Céljaik a többi szervezethez hasonlók: kulturális és közművelődési rendezvények szervezése és társszervezése a városban és környékén (tánccsoportok fellépései, kórustalálkozók, nemzeti ünnepek, gyermektáncházak, Medgyesi Magyar Esték, Szeben Megyei Magyar Napok, Vándorcsizma Néptáncfesztivál stb.), valamint a hagyományok megőrzése.

Meg kívánják mutatni, hogy – az elvándorlás, a románosodás és a németesedés ellenére – vannak még magyarok Medgyesen, ennek érdekében pedig fontosnak tartják, hogy megyei szinten is megerősítsék a szervezetekkel, egyesületekkel való kapcsolatot. Saját erejére kell támaszkodnia a közösségnek, 1990 után nincs magyar képviselő a megyei tanácsban, teszi hozzá az ismertetőhöz Fazakas Mihály RMDSZ-es városi tanácsos, aki szerint „nem céljuk a világ megváltása, erre egyelőre nem is érzik felkészültnek magukat", de amit lehet, megtesznek. – Itt vagyunk otthon, itt élünk és próbálunk megmaradni, amíg lehet és amíg tudunk – mondta. Jó hír, hogy a medgyesi és a környékbeli emberek egyaránt magukénak érzik a házat, szívesen térnek be ide.

Magyar közművelődési közszolgaként mutatkozott be Kakassy Sándor, a Kis-Küküllő Alapítvány égisze alatt működő dicsőszentmártoni Magyar Közösségi Ház vezetője utunk következő állomásán. Amint azt az intézmény bejárata fölé helyezett tábla is jelzi, az épület 1902 és 2001 között a dicsőszentmártoni zsidó közösség zsinagógájaként működött. Mivel a magyar közösség által a rendszerváltás után visszaszerzett épületből ki kellett költöznie az alapítványnak, 1999-ben haszonbérbe vették a zsinagógát a Romániai Zsidó Közösségek Szövetségétől.

A terem felújítása után a mellékhelyiségek hiánya építkezésre késztette Kakassy Sándort és barátait. A magyar ház vezetőjének nevéhez fűződik a néprajzi múzeum, és ezzel együtt nagyrészt az egész központ megálmodása és megteremtése. Múltunk ismerete elengedhetetlen a jövőnkhöz, mondja, ennek érdekében hozta létre a kihalófélben lévő mesterségeket bemutató múzeumi részleget és a kommunista iskolára emlékeztető sarkot, valamint a hazatérő zsidók számára berendezett imasarkot; az épületben nemsokára a népművészeti múzeum ünnepélyes megnyitóját is megtartják. Főbb rendezvényeik közé tartozik a májusban zajló Kis-Küküllő menti iskolások szavaló-és népdaléneklő versenye, a Dicsőszentmártoni Magyar Kulturális Napok, valamint a tavaly első alkalommal megtartott kamarazene-fesztivál. A medgyesi Lukács Levente vezette magyarsárosi táncosok középső csoportjának ügyességéről mi is megbizonyosodhattunk, majd vacsora közben Seprődi József dicsőszentmártoni borász, a Román Borkóstolótársaság tagja mutatta be borait.

Az ennek nyomán (is) kialakult hangulatos beszélgetés közepette tudtam meg Csatlósné Komáromi Katalintól, hogy bár mostanság több mint húsz személlyel dolgozik együtt A Művelődés Háza és Könyvtárában Sárospatakon, húsz évvel ezelőtt ő is „egyszemélyes" művelődési házban tevékenykedett. Átérzi tehát a magyar házak vezetőinek napi munkájával kapcsolatos küzdelmeket. – Rendkívül szimpatikus az EMKE intézményeiben az a törekvés, hogy a mindennapok közművelődésére koncentrálnak, nem csupán a nagy évfordulókra vagy az alkalomadtán túlfűtött ünnepekre fektetnek hangsúlyt. Ugyanazt az értékközvetítést próbálják megfogalmazni és napi szinten kivitelezni, mint mi, aminek tulajdonképpen csak akkor van értelme, ha az ember – ott, ahol él –, minden nap hozzá tud tenni valamit – magyarázza Komáromi Katalin. Véleménye szerint a magyarországiak számára is kiváló példa lehet az a fajta összefogás, amelyet a szórványvidéken tevékenykedők a források megteremtése érdekében tanúsítanak nap mint nap.

– A székelyföldi kollégákkal folytatott beszélgetések során kiderült, hogy ők sokkal intenzívebben be tudják vonni az ifjúságot a helyi közművelődési életbe; ez nálunk mindeddig csak a tánc területén valósult meg, de a kézművesség és a színjátszás esetében is elképzelhető. Érdemes lenne viszont itt is megteremteni a szakembereknek azt a fajta képzését és továbbképzését, ami nálunk sikeresen működik: a Közkincs Kerekasztal révén valamennyi kistelepülés el tudja magát helyezni a közművelődési feladatellátás rendszerében – teszi hozzá az intézményvezető. Örömét fejezte ki ugyanakkor, amiért a tavaly emléktáblával is szentesített EMKE–Sárospatak kapcsolat tartalommal telt és telik meg a továbbiakban is.

„Kisajtóltuk" Kelemen Hunort

Új Magyar Szó, 2011. március 23.

Markó Béla RMDSZ-elnökkel, illetve kongresszusi ellenjelöltjével, Eckstein-Kovács Péterrel is készített interjút újságíróként, ezelőtt tizenöt évvel Kelemen Hunor művelődési miniszter. Az RMDSZ szövetségi elnökjelöltje tegnap szerkesztőségünkbe látogatott, ahol sajtós múltjáról, az Új Magyar Szóról, általában a médiáról beszélgettünk.

Markó Béla RMDSZ-elnökkel, illetve kongresszusi ellenjelöltjével, Eckstein-Kovács Péterrel is készített interjút újságíróként, ezelőtt tizenöt évvel Kelemen Hunor művelődési miniszter. Az RMDSZ szövetségi elnökjelöltje tegnap szerkesztőségünkbe látogatott, ahol sajtós múltjáról, az Új Magyar Szóról, általában a médiáról beszélgettünk.

„Én nem loholtam jegyzetfüzettel a kezemben politikusok után, hiszen rádiósként hangfelvevővel dolgoztam – osztotta meg velünk emlékeit Kelemen Hunor. – Rengeteg interjút készítettem annakidején Markó Bélával, Takács Csabával, Mátis Jenővel, aki akkor képviselő volt, Eckstein-Kovács Péterrel, és másokkal is. Nosztalgiával gondolok arra a korszakra."

Politikusként a művelődési miniszter az Új Magyar Szót a romániai magyar sajtópréri legkiegyensúlyozottabb lapjának tartja. „Minden olyan vád ellenére, miszerint az Új Magyar Szó RMDSZ-párti lap, én soha nem éreztem azt, hogy a pártomat fogná bármilyen ügyben. Sőt: nemrégiben volt olyan eset, amely bennem nagyon keserű szájízt hagyott, amikor úgy éreztem, hogy szándékosan negatív fénybe állít engem a lap. De ez a személyes érintettség okán keletkezett szubjektív vélekedésem. Az ominózus eset előtt mindenesetre kedvezőbb volt a véleményem a lapról" – „osztotta ki" az ÚMSZ-t Kelemen Hunor.

„Állásajánlatunk" elől udvariasan kitért: mint elmondta, amikor a politikát abbahagyja, valóban visszatérne az íráshoz, de nem napilaphoz. „Kulturális műsornál, irodalmi lapnál tudnám elképzelni magam. Elsősorban írni szeretnék, mert ha valami, akkor elsősorban az írás, a szépirodalom hiányzott nekem az elmúlt években – magyarázta a miniszter. – Oda próbálok visszatérni egyszer, mert rengeteg tervem, rengeteg jegyzetem van, amelyekből egyszer majd könyvek születnek."

IWIW Twitter Facebook Yahoo MyWeb Google
Cimkék:   
Kapcsolódó cikkek