Sajtószemle 2011. május 10. | Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács

Hírek �›� Médiafigyelő �›� Sajtószemle 2011. május 10.

Sajtószemle 2011. május 10.

Médiafigyelő | 2011. május 10., kedd

( 0 szavazat )

Tartalomjegyzék

RMDSZ

„Figyelünk egymásra" mottóval konzultál a néppel az RMDSZ

Új Magyar Szó, 2011. május 10.

„Figyelünk egymásra" mottóval egész Erdélyre kiterjedő felmérést indított a múlt héten az RMDSZ. Az Erdélyi konzultáció nevű közvélemény-kutatás során negyedmillió magyar emberhez szeretnének eljutni a következő két hónapban, hogy egy kérdőív segítségével megtudhassák, melyek a romániai magyarság problémái, a szövetséggel szembeni elvárásai.

Kelemen Hunor szövetségi elnök és Kovács Péter főtitkár tegnapi tájékoztatása szerint a „Figyelünk egymásra" mottóval indított, Erdélyi Konzultáció nevű kérdőíves felmérés célja a választásokra való felkészülés, „valós kapcsolatok kiépítése" az erdélyi magyarokkal.

„Mi azt mondtuk, hogy emberközeli RMDSZ-t építünk, elvisszük a szövetséget az emberekhez. Ez a szövetség minden romániai magyar emberé, az ő döntésük következtében létezik és fog létezni a következő évtizedekben is. Valós párbeszédet folytatunk a magyar emberekkel, és problémáik megoldására építjük távlati politikai stratégiánkat" – fogalmazott kolozsvári sajtótájékoztatóján a szövetségi elnök.

Mint mondta, az Erdélyi Konzultáció során a felkeresett személyek őszintén elmondhatják, melyek a prioritásaik, ugyanakkor megjelölhetik azokat a feladatokat is, amelyekkel a jövőben megbíznák az érdekképviseleti szervezetet. „Az RMDSZ-nek mindemellett másfél éves nehéz kormányzás után és egy évvel a választások előtt, pontosan kell látnia, mit gondol a közösségünk a saját jövőjéről, a szövetségről és annak munkájáról" – fejtette ki a politikus.

8 kérdés

A felmérés nyolc kérdésre keresi a választ. Elsőként arra, hogy mennyire elégedettek az életkörülményeikkel, majd meg kell jelölniük azt a két legfontosabb problémát, amelyet meggyőződésük szerint településük polgármesterének meg kellene oldania. A válaszadóknak lehetőségük nyílik arra is, hogy a szövetség munkáját értékeljék: előbb véleményt kell mondaniuk arról, hogy mivel kellene foglalkoznia az RMDSZ-nek országos szinten, majd elmondhatják, hogy milyen mértékben elégedettek a szövetség tevékenységével.

A felmérésben részt vevők megjelölhetik azt a politikai szervezetet, amelynek bizalmat szavaznak az önkormányzati választásokon, végül pedig megfogalmazhatják üzenetüket, gondolataikat az RMDSZ vezetőinek.

A felmérés technikai részleteiről szólva Kelemen elmondta, hogy az adatlappal a helyi szervezetek képviselői és önkéntesek fogják felkeresni az erdélyi magyarokat. „Az adatokat a nyár folyamán fogjuk feldolgozni, minek eredményeként településszintű, pontos problématérképpel fogunk rendelkezni" – fogalmazott Kelemen.

3 szint

Kovács Péter főtitkár tájékoztatása szerint az Erdélyi Konzultáció szervezése három szinten történik: a Főtitkárságon zajlik a központi koordináció, ezt követi a megyei és a helyi szint. Elmondta, Erdély területéről közel 1000 személy fog részt venni a program lebonyolításában.

„Elsősorban az önkormányzati képviselőket fogjuk bevonni, hiszen ez a program az önkormányzati választásokra való felkészülés része, célunk egy problématérkép megrajzolása. Az önkormányzati képviselőink kell legyenek azok, akik ezeket a problémákat elsőként beazonosítják, és megpróbálják orvosolni helyi szinten, mellettük számítunk az irodai alkalmazottakra, az önkéntesekre is."

Kovács bejelentette: a Főtitkárság stratégiai partnerséget alakított ki a Magyar Ifjúsági Értekezlettel (MIÉRT). Mint mondta, szükség van arra a lendületre, amelyet a MIÉRT és közel 300 tagszervezete egy ilyen konzultációs folyamatba be tud hozni.

A főtitkár konkrét számadatokkal is szolgált: 250 ezer űrlapot, 120 ezer szórólapot és 10 ezer plakátot nyomtattak ki.

ROMÁNIA

PC-alelnök: Romániában nincs helyük az etnikai pártoknak

Krónika, 2011. május 9. – Balogh Levente

Romániában nincs helyük az etnikai pártoknak – véli Bogdan Diaconu, a szélsőséges Konzervatív Párt (PC) alelnöke, aki szerint a kisebbségeknek legfeljebb civil szervezetekben, alapítványokban kellene tömörülniük.

A közvélemény-kutatások alapján alig két százalékos támogatottsággal rendelkező, ám az ellenzéki pártokkal – előbb a Szociáldemokrata Párttal, jelenleg pedig a Nemzeti Liberális Párttal – megkötött választási szövetség nyomán mégis parlamenti párként tevékenykedő alakulat alelnöke egyúttal úgy véli: a magyar pártok és politikai szervezetek nemzetbiztonsági fenyegetést jelentenek.

Bogdan Diaconu közleményben fejtette ki véleményét, miszerint a kisebbségek helye nem pártokban, hanem civil szervezetekben van. A kommüniké szerint a politikus úgy véli, a bejegyzés előtt álló Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) – az RMDSZ-hez és a Magyar Polgári Párthoz (MPP) hasonlóan – „a szélsőséges politizáláshoz való jog hivatalos elismerését szeretné".

Diaconu úgy véli, az EMNP Románia egy részének elrablására törekszik, ezért fölteszi a kérdést: milyen jogalappal lehet törvényesíteni egy olyan párt bejegyzését, amely hivatalosan alkotmánysértésre, valamint Románia szuverenitására és területi integritására tör.

„Romániában egyetlen etnikai pártnak sem kellene léteznie. A kisebbségek helye a civil szervezetekben, alapítványokban és egyesületekben van, nem a politikában, mivel ezen a területen az elsődleges feltétel a román állampolgárság, az, hogy tiszteletben tartsák az állam alaptörvényét.
Az EMNP ennek nyomán az RMDSZ-hez és az MPP-hez hasonlóan újabb fenyegetést jelent a romániai alkotmányos rendre nézve. „A szélsőséges magyar pártok romániai inflációja sajnos annak a bizonyítéka, hogy a román állam sánta és vak, tehetetlenségét és bénultságát pedig kihasználják az ország ellenségei" – állítja a szélsőséges politikus.

„Egy normális és erős állam semmilyen módon nem pénzelne, és nem melengetne a keblén viperákat, amelyek szégyentelenül belemarnak, kihasználva a román toleranciát és engedékenységet" – fogalmaz Bogdan Diaconu.

Vadim követői

Krónika, 2011. május 10. – Rostás Szabolcs

Sokan fellélegeztek, amikor a legutóbbi, 2008-ban rendezett parlamenti választások nyomán a Nagy-Románia Párt kihullt a bukaresti törvényhozásból. Többen úgy vélekedtek, hogy C. V. Tudor szélsőséges alakulatával együtt a választópolgárok az intoleranciát, a szélsőségességet, a sovinizmust is kipenderítették a parlament falai közül, ahol a néptribün és csatlósai akár a szónoki emelvényről is hódolhattak legfőbb szenvedélyüknek, a magyarok gyalázkodásának.

Nos, az öröm korainak bizonyult: a választások óta eltelt időszak során számtalanszor bebizonyosodott, hogy a törvényhozásban helyet foglaló román képviselők és szenátorok között szép számban akadnak, akik idegengyűlöletüknél, kisebbségellenességüknél fogva akár nagyromániás frakcióba is tömörülhetnének. (Elég, ha csak a liberálisoknak és a szociáldemokratáknak a magyarországi politikusok márciusi 15-i nyilatkozataival kapcsolatos hőzöngésére emlékszünk vissza.)

Akad ugyanakkor egy zsebpárt, amelyet mindig egy nagyobb alakulat cipelt be a hátán a parlamentbe, és amely a magyargyűlölet tekintetében teljes mértékben átvette a PRM szerepét. Mivel népszerűségét sehogy se képes egy százalék fölé tornásznia, a humanistából konzervatívvá vedlett, a bizonyítottan szekus múlttal rendelkező Dan Voiculescu médiamogul, szenátusi alelnök irányította PC rendre azáltal próbál ismertségre szert tenni, hogy a magyarveszéllyel riogat.

Ékesen bizonyítja ezt az alakulat alelnökének a sztálini időkre emlékeztető eszmefuttatása, miszerint Romániában nem kellene létezzenek etnikai pártok, mivel szerinte a magyar politikai szervezetek veszélyeztetik a román állam alkotmányos berendezkedését. Bogdan Diaconu úgy véli, a kisebbségeknek legfeljebb civil szervezetekben, alapítványokban a helyük.

Miközben a Cotroceni-palotából a minap eltávolított Sebastian Lăzăroiu államfői tanácsos még csak az etnikai pártok létjogosultságát kérdőjelezte meg, Diaconu gyakorlatilag alapvető emberi-állampolgári szabadságjogot, a társadalmi szervezetek létrehozására és működtetésére vonatkozó egyesülési jogot vonná meg a nemzeti kisebbségektől. Csak azért, mert nem tartoznak a többségi nemzethez.

A PC politikusa vélhetően úgy fokozná a jogfosztást, hogy az általa viperáknak nevezett magyarokat rezervátumokba zárná, ahol megtanulhatnák, mit jelent jó román állampolgárnak lenni.

És Vadim jubilál...

A „számháború" főpróbája – Ezen a héten már „gyakorolnak" az októberi népszámlás kérdezőbiztosai

Új Magyar Szó, 2011. május 10. – Antal Erika, Kovács

Alig kezdődött meg az októberre esedékes népszámlálás főpróbája, máris konfliktusok bontakoznak ki a felmérés körül: Maros megyei prefektus, Marius Paşcan arra szólította fel a vidék lakosait, vallják magukat székelynek vagy éppen csángónak – „lelkiismeretüknek" megfelelően. Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára lapunknak azt nyilatkozta, nem véletlen, hogy már most megkezdődött a hangulatkeltés, ebből látszik, hogy tétje van a statisztikai adatok gyűjtésének.

Viharsarkak

A politikus szerint több „forró pontja" is van Erdélynek, ahol a magyar közösség egységét különböző eszközökkel megpróbálják megbontani, az RMDSZ arra készül, hogy az októberi népszámlálás közeledtével sokasodnak a konfliktusok.

„Hosszan sorolhatnám az eseteket, de gondoljunk csak a marosvásárhelyi Kossuth utca, az aranyosgyéresi helységnévtábla, a dicsőszentmártoni kórház vagy a nagyváradi színház esetére: ezekben az esetekben bármikor kiélesedhet az etnikai vita, rendkívül fontos, hogy mindenki vállalja a magyarságát" – fogalmazott a főtitkár, aki mindenkit arra kér: vegyen részt körültekintően, fegyelmezetten a népszámlálásban.

Régi csel

A Maros megyei RMDSZ nyilatkozatban reagált a prefektus „jó tanácsaira". A szervezet elnöke, Kelemen Atilla szerint Paşcan félrevezeti azembereket. „Ez nyilvánvalóan rossz szándékú kísérlet, amineka célja a megosztás, a következményei beláthatatlanok lehetnek. Ha az erdélyi magyarságot úgynevezett magyarokra, székelyekre és csángókra osztva számlálják, statisztikai aránymutatóink jelentősen megváltozhatnak" – hangsúlyozta Kelemen, aki arra kéri a megye magyar nemzetiségű polgárait, hogy ne engedjenek az alattomos megtévesztésnek, vállalják bátran és öntudatosan magyar identitásukat, illetve magyar anyanyelvüket.

„Erdélyben csakis erős magyar közösségként tudunk mind a Székelyföldért, mind a csángó térségekért hathatósan harcolni! A népszámlálás kihívás elé állít minket: legyünk sokan magyarok, hogyfenntarthassuk a Székelyföldet, és megőrizhessük sajátos kultúránkat a csángóföldön is!" – foglalt állást apolitikus.

Spielmann Mihály marosvásárhelyi történész helyi lakosként és szakértőként is reagált a prefektus állásfoglalására. „Székely anyanyelv nincs, a székelyek ezer éve magyarul beszélnek, ami semmiben sem különbözik a magyar nyelvtől. Majdnem olyan képtelenség ez, mintha oltyán, vagy moldvai nyelvről beszélnénk a román nyelv esetében. Ez a megosztási kísérlet már a két világháború között felbukkant, és Ceauşescu virágkorában újra elővették a párt ideológusai. Sajnos számos székely ember is beugrott ennek, összetévesztve a regionalizmust a nemzetiséggel" –mondta lapunkak Spielmann.

Csak szimulálnak

Maros megyében ezen a héten 600 háztartásba kopognak a kérdezőbiztosok, akik „szimulálják" az őszi felmérést. Marosvásárhelyen a Tudor és az Egyesülés negyedekben, a Hadsereg tér körüli utcákban,valamint a Petru Maior egyetem bentlakásában végzik a próbát, de Marosszentkirály és Mezőcsávás községekben is megkérdezik az embereket.

Ioan Matei, a Maros megyei statisztikai hivatal vezetője elmondta: a próbaszámlálás célja felmérni, hogy mennyi időbe telik egy-egy személy adatainakfelvétele, melyek azok a lépések, amelyek lassítják, vagy akadályozzák az eljárást. Most próbafelmérés lesz a tömbházakban, a kertes házakban, városon és falun egyaránt, hogy a biztosok „szokják" a terepet.

Lesznek meglepetések

Háromszéken a Maros megyeinél nyugodtabb körülmények között zajlik a próbanépszámlálás. Erdély András, a Kovászna megyei prefektúra szóvivője kérdésünkre elmondta: Háromszéken hét körzetben dolgoznak „előre" a népszámlálási biztosok. Négynépszámlálási körzet van Sepsiszentgyörgyön az Erege, Vojkánés Tavasz utcákban, valamint a Grigore Bălan út 31-es és 32-es tömbházaiban, továbbá van egy különleges körzet a Sing Sing néven ismert, szociális lakásokból álló tömbházban. Itt kis felületen viszonylag sokan laknak.

Felmérés folyik továbbá Bodokon, Illyefalván és Előpatakon is. A 61 kérdést tartalmazó kérdőív jelentős része az épületre, lakásra, családra és személyekre vonatkozó adatokat összesíti, de újdonságokat is tartalmaz a dokumentum a tíz évvel korábbihoz képest. Ezek közé tartozik például a megkérdezett memória-,vagy látási zavarait tisztázó kérdés. Lőrinczi Ferenc, a Kovászna megyei statisztikai hivatal szakembere hangsúlyozta, ezek az adatok nem kerülnek feldolgozásra, vagyis azokat is felkeresik majd ősszel, akikről most is begyűjtötték az adatokat.

KÁRPÁT-MEDENCE

Ágálnak a balliberálisok partnerei

Magyar Hírlap, 2011. május 9. – Kristály Lehel

Zavarja az RMDSZ-t és Pozsonyt, hogy új közreműködőket vont be a magyar kormány az oktatási támogatások kezelésébe

A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) – elfogadva a magyarországi Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. felkérését – vállalja a 2010–2011-es tanévben a Szülőföldön magyarul pályázati folyamat lebonyolítását – jelentette be újságírók előtt Burus-Siklódi Botond, az RMPSZ vezetője.Hangsúlyozta, csupán a lebonyolításban vállalnak szerepet, eljuttatják a pályázati csomagokat a megfelelő helyekre, begyűjtik és ellenőrzik azokat, majd javaslatot tesznek a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek, a pályázatok elbírálását és a támogatások kiosztását pedig már ez utóbbi végzi. A pályázat lebonyolításában egyébként már van tapasztalata a pedagógusszövetségnek, hiszen 2003 előtt két évig tevékenykedett ezen a területen, mielőtt megszűnt a megbízatása, mivel a 2002-ben hatalomra került MSZP-kormány az RMDSZ által létrehozott Iskola Alapítványra bízta a feladatot.

Az RMDSZ ezért is ellenzi a magyar kormány döntését, amelyet szerdán Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár személyesen közölt Nagy Zoltánnal, az Iskola Alapítvány igazgatójával. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök csütörtökön a kolozsvári Krónikának politikai lépésként értékelte, hogy immár nem a szövetség szervezete kezeli a pályázatot, a lap további érdeklődésére azonban azt már nem nevezte politikai gesztusnak, hogy 2003-ban a Nastase- és a Medgyessy-kormány éppen a pedagógusszövetségtől irányította át a program lebonyolítását az Iskolához.

Az idei évtől a nevelési, oktatási támogatásra (20 000 Ft), valamint a tankönyv- és taneszköz-támogatásra (2400 Ft) nemcsak iskolások, hanem óvodások is pályázhatnak, de szintén benyújthatnak űrlapot hallgatói támogatásra (2800 Ft) azok az egyetemisták, akik Románia valamely felsőoktatási intézményében magyarul tanulnak. Az idén 30–40 ezer óvodás, 120–125 ezer iskolás és mintegy 6–7 ezer egyetemi hallgatói pályázat benyújtására számítanak.

A pozsonyi Új Szó az elmúlt hét végén arról tudósított, hogy „a magyar kormány nem tájékoztatta a szlovák külügyminisztériumot arról, hogy ezentúl máshogy osztja szét az oktatási-nevelési támogatásokat, mint ahogyan azt a 2003-as szlovák–magyar kormányközi megállapodás rögzíti".

Amint a lap emlékeztetett, a szerződést 2003 decemberében Eduard Kukan szlovák és Kovács László magyar külügyminiszter írta alá Brüsszelben. A dokumentum kimondja, hogy a magyarul tanuló diákoknak szánt budapesti oktatási-nevelési támogatásokat a Pázmány Péter Alapítvány osztja szét. A szlovák külügyminisztérium az Új Szót arról tájékoztatta, nem értesítették a változásról. „Csak közvetve értesültünk a dologról, elemezzük a helyzetet és a lehetséges lépéseket" – mondta Lubos Schwarzbacher szóvivő. „Azt mondták (Budapesten – a szerk.), diplomáciai úton rendezik a szerződéssel kapcsolatban esetleg felmerülő problémákat" – mondta el a lapnak Pék László, a pedagógusszövetség elnöke.

Az idén a magyar kormány 5–6 milliárd forintos támogatással számol – közölte Ulicsák Szilárd miniszteri biztos a program meghirdetését követően. A forrásokat koordináló Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. vezetője elmondta, szeretnének a támogatottaknak ingyenes bankkártyákat is adni.

Magyarellenes falfeliratok Érsekújváron - az MKP tiltakozik

MTI 2011. május 09. 19:29

Magyarellenes falfeliratok jelentek meg a hét végén Érsekújváron - jelentette az Új Szó című pozsonyi napilap hétfőn.

Az újságban közölt fénykép szerint "Smrt Madarom!" ("Halál a magyarokra!") felirat olvasható a Törökszalasztó utca egyik családi házának a falán. Szombatról vasárnapra virradóra több zsidóellenes feliratot is mázoltak a házfalakra Érsekújvár központjában. A Magyar Koalíció Pártja (MKP) közölte, hogy feljelentést tesz.

"A múlt héten országszerte megjelent provokatív SNS-es óriásplakátok után Érsekújváron borzolják a kedélyeket a vasárnap reggelre megjelent nemzetgyalázó feliratok. A Magyar Koalíció Pártja szándékos és tudatos provokációnak tartja az ismeretlen tettes vagy tettesek által elkövetett nemzetgyalázást" - olvasható az MKP közleményében, amelyet Fiala Ilona, a párt sajtótitkára juttatott el az MTI pozsonyi tudósítójához.

A párt szerint "nem véletlen a hely és az időzítés, hiszen a közelgő népszámlálás alkalmával éppen Érsekújváron alakulhat ki olyan helyzet, melynek következtében az ottani magyarság részaránya a 20 százalékos küszöb alá szorulhat".

"Az MKP elítéli és a békés egymás mellett élés intoleráns megnyilvánulásának tekinti a hétvégi érsekújvári incidenst. Ugyanakkor bátorságra és elszántságra szólítja fel nemcsak az érsekújváriakat, hanem nemzeti közösségünk valamennyi tagját, hogy a provokációk ellenére is büszkén vállalják anyanyelvüket, nemzetiségüket és vallási hovatartozásukat" - áll a közleményben.

Alig egy hete magyarellenes óriásplakátokat helyeztetett el Szlovákiában a Szlovák Nemzeti Párt (SNS). Az óriásplakátokon öles betűkkel hirdetik szlovákul: "Nebudme doma cudzincami!", ami magyarul azt jelenti: "Hazánkban ne legyünk idegenek!". A főfelirat alatt pedig ez olvasható: "Nechceme zit vo Felvidéku!", azaz "Nem akarunk a Felvidéken élni!".

Az SNS plakátja arra buzdítja a lakosokat, hogy írják alá a párt petícióját, amelynek alapján népszavazás kiírását kezdeményeznék a szlovák nyelv kizárólagos használatáról a hivatalokban. Eddig mintegy 55-60 ezer aláírás gyűlt össze.

A szlovák nacionalisták június 4-én, a trianoni békeszerződés aláírásának napján fogják megünnepelni az SNS megalapításának 140. évfordulóját. Az 1871-ben alakult történelmi pártnak egyébként a nevén kívül semmi köze sincs az 1990-ben alakult jelenlegi SNS-hez - írta a közelmúltban az Új Szó.

Ismét Pásztor Istvánt választották meg a VMSZ elnökének

MTI 2011. május 8.

Ismét Pásztor Istvánt választották meg a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnökének a politikai szervezet hétvégi tisztújító közgyűlésén - jelentette a VajdaságMa című délvidéki hírportál.

A legnagyobb délvidéki magyar párt szombaton Óbecsén tartotta tisztújító közgyűlését. Az elnöki tisztségre az egyetlen jelölt Pásztor István volt, akire a 281 küldött közül 275-en szavaztak. Pásztort először 2007 májusában választották meg a VMSZ élére, miután az addigi elnök, Kasza József bejelentette visszavonulását. Pásztor István programbeszédében egyértelművé tette, hogy a jövőben is egyenrangú párbeszédre törekszenek a politikai partnerekkel, de a "vazallusi szerepet" nem vállalják. Ugyanakkor a szélsőségesekkel nem vállalnak közösséget.
Mint mondta, a párbeszédnek nincs alternatívája. Aki viszont kizárja magát az együttműködésből, magára vessen - hangoztatta a portál szerint.

Pásztor István a VMSZ jövőbeni célkitűzései kapcsán hangsúlyozta, hogy a párt meg kívánja tartani eddigi pozícióját a politikai palettán, ugyanakkor vissza akarja szerezni a szabadkai, a zentai, az adai és a csókai önkormányzatokban a többségi pozíciót.

Korábbi jelentések szerint miután 2009 decemberében a VMSZ a szerb parlamentben nem szavazta meg a költségvetést, a Boris Tadic szerb államfő vezette Demokrata Párt (DS) 2010 elején több vajdasági településen, köztük a 100 ezer lakosú Szabadkán és Zentán felrúgta a koalíciót a VMSZ-szel. A DS ezután a nacionalista Szerbiai Demokrata Párttal (DSS) lépett szövetségre.

A VMSZ óbecsei közgyűlése 109 jelölt közül megválasztotta a párt 43 fős Tanácsának - a párt két közgyűlés közötti legfőbb döntéshozó szervének - az új tagjait is, köztük Pásztor Bálintot, a VMSZ egyik szerbiai parlamenti képviselőjét és Egeresi Sándort, a vajdasági parlament elnökét.

INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA

A kocka el van vetve

Új Magyar Szó, 2011. május 9. – Ágoston Hugó

A történelmi vétek: a romániai magyarság végzetes megosztása, politikai képviseletének, becsületes, áldozatos és eredményes munkájának lerombolása döntő szakaszába érkezett. Az új romániai magyar néppárt bejegyzése után következhet a kísérlet az RMDSZ jogi kiiktatására, de legalábbis „leültetésére", mivel úgymond nincs pártként bejegyezve.

Beteljesülhet tehát a Băsescu–Orbán–Tőkés-vezérkar, a „BOT-kormány" fő célja: az RMDSZ, voltaképpen a hazai magyarság anyagi és szellemi javainak, erkölcsi tekintélyének, a választók által igazolt húszéves munkájának, eredményeinek elorzása, kisajátítása. Hisz itt minden a hatalomra, végeredményben a pénzre megy ki, a többi altatás, kenetteljes, populista, nemzetieskedő duma. Vagy pedig – a másik oldalról – önáltatás, naiv remény, hogy a BOT mégsem sújt le megsemmisítően. Nos, lesújt.

Az RMDSZ nem most került szorítóba a koalíciós társ (annak vezére) meg a magyarországi kormánypárt (annak vezére) között, már több betartás és nyílt hadüzenet, félreérthetetlen fenyegetés érte. Most viszont oda jutott, hogy a létéért kell küzdenie.

Akik az RMDSZ-t satuba szorították: a politikai patológia ránk szakadt esetei. A demokrácia és a jogállamiság elleni merényletek „itt és ott" mindennaposak. Magyarországon a hatalmi dölyf és a bosszúállás démona már-már követhetetlenül rombol mindent, ami útjába kerül; Romániában a kormány reformkészsége megkésett, sikerét meghiúsítja az erkölcsi és intézményi válság, a szervi korrupció. Közösségi céljai elérése érdekében, politikai kényszerből, ígéretekért cserében, az RMDSZ nemegyszer tett engedményeket, hunyt szemet problematikus ügyek fölött, kísérte fogcsikorgatva a pokolba vezető úton koalíciós társát. Mától, a gyökeresen megváltozott helyzetben ez a konstrukció az ellene működőknek kedvez.
Az új vezetési stílus, a regionális önkormányzatiság, a fiatalok mozgósítása, a választók megszólítása új lendületet hozhat és eredményes lehet a szövetség számára – ha van idő. Ha nem túl késő máris átállni a következő választások utáni többség oldalára, amely majd biztosítja a – demokratikus, pluralista, egészséges! – kétharmados parlamenti többséget, lehetővé téve az ország kormányzását az RMDSZ részvételével.

Tudatában vagyunk a nehézségeknek, a bonyolult egyéni és közösségi érdekviszonyoknak – de legalább mostantól (még teljesebben a PD-L-ben végbemenő tisztújítástól) az RMDSZ-t erkölcsileg már nem kötelezi semmire senki és semmi, az pedig, hogy a konzultáció során a választók zömükben a szövetség kormányból való kilépését fogják tanácsolni, borítékolható. Meg kell vizsgálni, és ha szükséges, gyökeresen át kell értékelni az Európai Néppárthoz fűződő viszonyt is; tétlensége, amellyel végignézi az RMDSZ megaláztatását, már bűnös.
A kilépés a legkeményebb, olykor önagressziót is feltételező válasz. De a provokáció még keményebb!

Politikai pedofília: ahol az iskolapénz a mézesmadzag

Manna.ro, 2011. május 9. – Parászka Boróka

Politikai pedofília minősített esete, gyerekstatisztákkal, felnőtt játékokhoz. Az oktatási-nevelési támogatás jelenlegi formájában nem más, mint a rezervátumban, előre megfontolt önérdekből kiosztogatott üveggyöngy.

Hónapok óta lóg a levegőben, hogy mi lesz a magyar állam által – kisebbségben élők számára – biztosított oktatási-nevelési támogatással.

Ez a juttatás egyike azon az intézményeknek, amelyek révén a mindenkori magyar kormány közvetlen kapcsolatban van az úgynevezett határon túli magyarokkal.

A „nemzeti gondoskodás" pénzben mérhető záloga,

amelyet személyes levelezés, adatszolgáltatás és adatgyűjtés pecsétel meg. Ennek révén az iskolás illetve óvodás korú gyerekeket nevelő családokat a magyar kormány évről évre „becsatornázza" a saját adminisztrációjába, függetlenül attól, hogy állampolgárai-e vagy sem a kedvezményezettek.

Cserébe – elvileg – nő a magyar oktatási intézményekben tanuló gyerekek száma. Elvileg nő az esély a kisebbségben élő magyar közösségek megerősítésére. Konkrét bizonyítékot még senki sem mutatott be, hogy ez tényleg így lenne, de legyünk jóhiszeműek, és fogadjuk el, hogy tényleg erősödik ez által az egyszeri juttatás által a magyar oktatási rendszer.

A kormányváltás óta azonban baj van az oktatási-nevelési támogatás intézményének fenntartásával. Először a tavalyi kifizetés késett. Most az idei pályáztatás késik immár több hónapja. Az ok egyszerű, és egyáltalán nem költői. Ezt a pénzt évekig az RMDSZ alapítványa, az Iskola Alapítvány juttatta a kedvezményezettekhez, és ez a jelenlegi magyar kormánynak nem éri meg.

A támogatás révén lefölözhető kapcsolati tőkéből, kampányhaszonból ugyanis részesült eddig az RMDSZ is. Nem is keveset. Most pedig, hogy az Orbán-kormány által támogatott Tőkés László körül is párt szerveződik, egyáltalán nem mindegy, hogy

kié a gyerekekből kisajtolható politikai haszon.

Ez így eddig ugyan nincs rendben, de logikus folyamat. Az viszont nehezen megmagyarázható, hogy az Orbán-kormány hibát hibára halmoz, és nem csak az eddig majdnem hibátlanul működő adminisztráció kerül veszélybe, de súlyos politikai, diplomáciai konfliktusok is szárba szökkennek a romániai magyar közösségen-, a magyar-magyar viszonyokon belül és azokon kívül is.

Átpolitizált pedagógus-társadalom

Az illetékesek a pályázat és a kifizetések lebonyolítására a Romániai Magyar Pedagógus Szövetséget kérik fel (majd gyorsan visszalépnek, a kifizetést mégsem az RMPSZ intézi), hogy „szakmai" szinten tartsák a támogatási rendszert. Igen ám, de az RMPSZ-nek nincs ilyen léptékű adminisztrációhoz kapacitása.

Az RMPSZ nem diák és nem tanár érdekvédelmi szervezet, mint ahogy ezt a manna.ro-nak Burus Siklódi Botond elmondta.

Az utóbbi években szigorúan a pedagógiai műhelymunkák megszervezésére vállalkozott ez a szervezet, de nem végzett semmiféle olyan gyermek- vagy pedagógus-érdekvédelmi munkát, amely tömegeket mozgatott és ért volna el. Azért nem, mert – nyilatkozta a szervezet első embere – nem volt erre kapacitás.

Látszólag most a szervezet is lehetőséget kap arra, hogy „kinője" magát, megerősödjön, tényleg országos hálózattá fejlessze magát az oktatási-nevelési támogatás farvizén. Gyakorlatilag azonban nem történik más, mint hogy a hazai pedagógustársadalmat is – a már használt fogalommal élve – „becsatornázza" a politika.

Ha tetszik, ha nem, érdekellentét lesz a hazai tanárok és az oktatási reformért güriző RMDSZ között, akik az RMPSZ tagjaiként „stratégiai partnerségbe" kerülnek az Orbán-kormánnyal. És ha a tanártársadalom átpolitizálódik, akkor a hazai iskolák is politikai csatatérré válnak, jaj nekünk.

Nem ők a hazai civil szféra első áldozatai.

Politikai nyomás alatt vannak a lelkészek, a kulturális élet szereplői, mindenki, akik közvetve vagy közvetlenül a támogatási rendszerektől függenek. És semmivel sem szimpatikusabb, ha az Orbán-kormány eteti kézből a rászorulókat, mintha ugyanezt az RMDSZ tenné.

A másik nagy hibája az oktatási-nevelési támogatások körüli stratégiai játékoknak, hogy azt az illetékesek úgy játsszák, mintha légüres térben lennének.

Mi is folyik itt?

Egy állam szociális juttatást oszt egy másik állam területén, pénzügyi tranzakciókat bonyolít, meghosszabbítja saját hatáskörét. Milyen alapon? Ez az a kérdés, amit az oktatási nevelési támogatással kapcsolatban egyetlen magyar kormány sem volt elég bátor feltenni.

Eddig kormányközi egyezség szabályozta a pályáztatást (az RMDSZ koalíciós partnere járult ehhez hozzá), így volt némi jogi alapja és kerete az egész támogatósdinak. Most azonban, hogy nem a kormányközi megállapodásnak megfelelően zajlik az ügymenet, és nem a megfelelő jogosítványokkal rendelkező Iskola Alapítvány jár el, diplomáciai gubanc van.

Mely gubanc ugyan kezelhető – ha eléggé ügyes ehhez a magyar külügy, de mégiscsak kínos, hogy ennyire kapkodva, megfontolatlanul, előkészítés nélkül születnek a döntések. Ezt úgy hívják, hogy dilettantizmus, és a végeredmény az, hogy a Fidesz bizonyítja be: akármilyen rosszul is csinálta az RMDSZ, még mindig ez a szervezet a legjobb a sok lehető rossz közül. A Szövetség képes a konfliktuskezelésre, a kompromisszumok kikényszerítésére. Kétlem, hogy ez volt a magyarországi döntéshozó eredeti szándéka.

De tegyük félre, hogy mi lesz a Fidesszel, az RMDSZ-el, a különböző szakmai, vagy szakmainak látszó szervezetekkel, alapítványokkal. És kérdezzük meg, hogy

mikor lesz valóban főszereplő a támogatás címzettje: a gyerek.

Az elmúlt években egyetlen magyarországi vagy hazai politikus sem merte kimondani, hogy ez a támogatás jelenlegi formájában nem hatékony. Annak, aki rászoruló, kevés. Annak, aki nem rászoruló, felesleges. Ez a juttatás a költségvetési pénzek elpancsolása.

Sok mindennel szembesít ez a történet. Például azzal, hogy a kettős állampolgárság intézménye bizonyos helyzetekben üres és gyenge. Nagyon sok olyan gyermek él ma kisebbségben, akinek szociális helyzete is hozzájárul az identitásvesztéshez. Számukra komplex segítőprogramokra van szükség: ideértve a szociális támogatások teljes rendszerét, a személyre szabott oktatási struktúrákat, a családsegítést, a mentálhigiénét stb. stb.

Teljes állami, önkormányzati védelemre, csapatmunkára van szükség ahhoz, hogy az igazán veszélyben lévők megmenthetők legyenek. Hadrendbe kell, hogy álljon a tanár, a pap, az orvos – mindenki – az érdekükben. Nem lehet őket távirányítással,

szimbolikus beavatkozásokkal megmenteni.

Hiába a „könnyített" magyar állampolgárság, mert számukra csak a védett, erős román állampolgárság nyújthat nemzeti szempontból is teljes értékű perspektívát. Tulajdonképpen nem is a román vagy a magyar állampolgárságon van a hangsúly, hanem az állami gondoskodás teljes rendszerén. Ami vagy működik, vagy nem. A születési bizonyítvány kiállításától a munkavállaláson át a nyugdíjazásig.

Lehetnek a két ország rendszerei között átfedések, államközi együttműködések, kiegészítő programok, de ezeknek csak akkor van értelme, ha összhangban vannak az egyébként elérhető struktúrákkal.

Az oktatási-nevelési támogatás most pityke a nem létező zubbonyon, és aki meztelen, az ezzel együtt éppúgy fázik, mint e nélkül. És végtelenül szomorú, hogy ez a – korszerű és tényleg hatékony – támogatási rendszer, a szimbolikus rizsán túli nemzetpolitika nem érdekel senkit.

Ez a támogatáspolitikának álcázott hatalmi harc nem más, mint a politikai pedofília súlyos esete. Gyerekstatisztákkal, felnőtt játékokhoz.

És hiába szélesítik ki a támogattak körét az idén, hiába kapnak most már egyszeri segélyt az óvodások is; ez a kapkodás csak azt bizonyítja, nincs politikai akarat és erő arra, hogy valaki alaposan végiggondolja: kinek, hol és mire van valójában szüksége? Hol érdemes koncentrálni az erőket, és hol felesleges a látványpolitizálás?

Hab a narancstortán

Új Magyar Szó, 2011. május 10. – Salamon Márton László

Az alakulóban levő politikai szervezet két fő szövetségesét nevezte meg az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzésére a napokban Bukarestbe érkezett Toró T. Tibor (volt RMDSZ-es parlamenti képviselő): az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot és a Fideszt. A hazai politikai porondon tehát Tőkés László szövetségese Tőkés László, míg az országhatárokon kívül – Orbán Viktor.

Az EMNP–EMNT „szövetségről" sok szót ejteni nem érdemes. Tudvalevő, hogy a leendő (?) erdélyi néppártot ugyanazok az emberek bütykölgetik, akik annakidején Tőkés László óhajára a nemzeti tanácsot is összehozták, és akik azelőtt jobbára az RMDSZ belső ellenzékeként a néhai Reform Tömörülés platform hangadói voltak. És még azt megelőzően a MISZSZ ifjúsági szervezet kereteiben tevékenykedtek.

Most ugyanazok az emberek – tíz-tizenöt-húsz év többé-kevésbé aktív politizálás, közéleti ténykedés után – ismét „tiszta lappal" indulnának: a „tiszta emberek pártját" kívánják létrehozni. Amire a román nyelvben van egy igen találó – szójátékra alapozott, tehát lefordíthatatlan – mondás: „La vremuri noi, tot noi". (Szó szerinti fordításban: „Új időkben ugyancsak mi.")

Ami a határon túli partnert, a Fideszt illeti: Toróék „nem pénzt, hanem tudást kérnek" Budapesttől. Nos: az nehezen mérhető, hogy tudásból mennyit sikerült átcsempészniük Tőkéshez Orbánéknak, de pénzből jutott jócskán, még ha „kéretlenül" is. Hogy nyolcszázezer (természetesen euróban), vagy több? Esetleg kevesebb? Csak találgathatjuk, hiszen nagy a titkolózás: az RMDSZ-t elszámoltató Tőkés Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsa által működtetett úgynevezett demokrácia-központok finanszírozását teljes homály fedi. (Hab a tortán, hogy – a romániai párttörvényt megszegve – a leendő erdélyi néppárt létrehozását is a magyar állam pénzeli. Alapos ugyanis a gyanú: az aláírásgyűjtésben részt vevő „önkéntesek" penzumától kezdve a majdan pártszékházakká alakuló demokráciaközpontok működési költségéig a csekket a magyar adófizetők állják.)

S hogy még több hab legyen azon a bizonyos tortán: az alanyi jogon járó, titkos összegű normatív támogatás mellett Tőkésék az erdélyi magyar közösséget megillető anyaországi pénzekre is szemet vetettek, és szorgalmasan orozzák is el azokat olyan alapítványoktól, szervezetektől, amelyek hosszú évek óta foglalkoznak a támogatások elosztásával. És amelyekről hirtelen „kiderült", hogy alkalmatlanok erre a feladatra.

Még jó, hogy vannak valakik Erdélyben, aki bármilyen feladatra, bármilyen tisztségre alkalmasak. Akik mindig tiszta lappal indulnak.