Az új párt megalakításáról az ősz végén dönthetnek
honline/MTI, 2010. október 8.
Sajátos, szoros és kiemelt munkaviszonyt kell kialakítania a tervezett "Tőkés-pártnak" Tőkés Lászlóval, az Európai Parlament alelnökével, aki egyben az EMNT elnöke – nyilatkozta Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke..
Toró T. Tibor csütörtöki internetes sajtótájékoztatóján az MTI kérdésére válaszolva kifejtette, hogy Tőkés László nem kíván elnöke lenni annak a pártnak, amelynek létrehozásáról az EMNT november végére összehívott országos gyűlése fog dönteni. Az új romániai magyar politikai erőnek azonban a Tőkés által képviselt értékrendet kell megjelenítenie, ezért van szükség szoros viszonyra a párt és Tőkés László között - mondta Toró.
Kifejtette, hogy az EMNT megmarad civil mozgalomként, hiszen erre a szervezetre továbbra is szükség van, mint ahogy Tőkés Lászlóra is elsősorban az Európai Parlamentben (EP) van szüksége a romániai magyarságnak. Hozzátette: az EP alelnökének meg kell maradnia "pártok fölött álló nemzetpolitikusnak".
Az ügyvezető elnök az új romániai magyar párt megalakulása kapcsán elmondta, hogy november végéig megalakul egy kezdeményező bizottság, amely kérni fogja az EMNT országos gyűlésének a támogatását az új politikai erő létrehozásához.
Toró hozzátette, nem tartja valószínűnek, hogy november végéig olyan változás történjen az RMDSZ és az MPP háza táján, amely indokolttá tenné a pártalapítás szándékáról való lemondást, hiszen Toró szerint sem az RMDSZ, sem az MPP nem képes megújulni. Ezért - mint mondta - mindent elkövet majd annak érdekében, hogy az EMNT országos gyűlésének döntését a pártalapítás irányába befolyásolja.
Rámutatott: az új pártnak "igazi autonómista" politikai erőként kell működnie, és tömegbázisra kell épülnie erős helyi szervezetek működtetésével. Csapatmunkára akarják helyezni a hangsúlyt, és nem "egyszemélyes" pártot próbálnak létrehozni, hiszen Toró szerint az RMDSZ és az MPP is "túlperszonalizált", vagyis erőteljesen meghatározza őket vezetőjük.
Bejelentette, hogy az EMNT projektjeként az idén megalakul Erdélyben a demokráciaközpontok hálózata, amelynek az a feladata, hogy a helyi politikusok tevékenységét figyelemmel kövesse, és vitákat kezdeményezzen demográfiai, gazdasági és szociális kérdésekben. A tervek szerint a központok emellett a pályázáshoz szükséges információkat és tudást is közvetítenek majd a helyi közösségeknek, amelyek jogsegélyszolgálatban is részesülnek.
Arra az újságírói kérdésre, hogy vannak-e a projektnek magyarországi partnerei, Toró elmondta: az EMNT stratégiai partnerséget alakított ki a Fidesszel és a magyar kormány struktúráival, és ezeket a kapcsolatokat is felhasználják majd, mint ahogy a Fidesz polgári körökkel is jó viszonyt alakítanak ki.
Intézménytortát hoz létre az EMNT
Manna.ro, Parászka Boróka
Demokrácia Központokkal szórják tele Erdélyt, de azt még nem árulták el, ki fogja össze a torta szeleteit.
Még nem tudni, hogyan, kikkel, de az biztos, hogy hamarosan létrejön az új erdélyi magyar párt. A bejelentés nem először hangzik el, a szervezés azonban olyannyira felgyorsult, hogy Erdélyben innovatív módon, Skype konferencián gyűjtötték össze a nehezen összeterelhető, különböző városokban élő és dolgozó erdélyi magyar újságírókat. Őket tájékoztatta Toró T. Tibor, aki szerint a legfontosabb és legsürgetőbb dolog az úgynevezett Demokrácia Központok létrehozása.
A nem túl fantáziadús, ámde beszédes nevű intézmény-hálózatról sem tudják még – ismerte el az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke –, milyen struktúrában, hol és kikkel működik majd, de a következő napokban ezek az alapkérdések is eldőlnek: tudhatták meg az on-line sajtótájékoztató résztvevői, akik számára egyáltalán nem volt egyértelmű, mi is áll a kezdeményezés mögött.
Kiderült: az EMNT „intézménytortát" hoz létre,
az úgynevezett Demokrácia Központok feladata „a mozgalom programjában prioritásként megjelenő szakmai feladatok teljesítése". (A szemfüles sajtó nem kérdezte meg, hogy ha a központok a végrehajtó szerv, akkor mi végre az EMNT?) A tervek szerint ezek a szervezetek „figyelik" a magyar önkormányzatokat, önkormányzati képviselőket, a demográfiai és gazdasági folyamatokat, ugyanakkor kiveszik részüket a „tudástranszferből", pályázati figyelő szolgálatot töltenek be, és pályázati tanácsadást is biztosítanak.
A sajtókonferencia résztvevőiként felmerült bennünk a gyanú, hogy ilyen jellegű profillal már nem egy szervezetet hoztak létre Erdélyben (és több fecske sem hozott még tavaszt), de gondolatainkban olvasva TTT szinte azonnal elismerte: nem előzmény és példa nélküli a kezdeményezés, az EMNT sem találta fel a spanyolviaszt. „Ezekkel a kérdésekkel itt többen is foglalkoznak, nem akarunk monopol helyzetbe kerülni" – figyelmeztetett az EMNT ügyvezetője, aki szerint a Demokrácia Központok jogsegély-szolgálatot is ellátnak majd.
„Komolyan vesszük a nemzetegyesítési programot, ennek a tartalmi részével foglalkoznak ezek a központok" – tette hozzá TTT. A földhözragadt sajtó azonban nem engedte magát nemzetpolitikai magasságokba szárnyalni, visszaeső jelleggel azt firtatták a résztvevők: ki és mennyit keres majd ezeken a frissen létrehozott munkahelyeken. A tájékoztatásnak megfelelően
a Szülőföld Alap pénzeli majd az új hálózatot,
magyar költségvetési keretből, de Toró T. Tibor bízik abban, hogy lesz majd helyi forrás is a nemzetegyesítéshez és a többi fent megjelölt célhoz, mert – mint fogalmazott – „nem lenne egészséges" csak költségvetési forrásból fenntartani a rendszert, amelynek központja „Erdély fővárosában, Kolozsváron" lesz.
A pártalapítással kapcsolatban az foglalkoztatta az erdélyi sajtó skype-on bejelentkező képviselőit, hogy mennyire szívja majd el az új párt a régiek elől a levegőt. Feltételezhető például – vetette fel Gazda Árpád – hogy az új Tőkés-párt támogatói ugyanazok, akik az MPP-t is támogatták, így nekik választaniuk kell, a polgári párt pedig nehéz helyzetbe kerülhet. T.T.T elismerte, hogy az új párt választás elé állítja az embereket.
„Ha az MPP tenné a dolgát, akkor nem lenne szükség másik párt létrehozására, de mivel nem teszi, ezért meg kell csinálni ezt az új szervezetet. Aki úgy gondolja, hogy az MPP tette a dolgát eddig, az valószínűleg nem fogja aláírásával támogatni az EMNT kezdeményezését" – fogalmazott egyértelműen a pártalapító, aki az autonomista szervezet létrejöttében és népszerűségében reménykedik.
Az RMDSZ-t és az MPP-t is autonómia ellenes pártként határozta meg:
„Kényszerhelyzetben vagyunk, olyan munkát végzünk el, amit senki más nem vállal fel" – magyarázta a szervezet életre hívásának szükségességét az EMNT politikusa, aki a már meglévő szervezetét olyan mozgalomként határozta meg, mint amelynek ebben a formában kell tovább működnie. A pártalapítás pontos menetrendjét is vázolta: november 27-ig létrejön egy kezdeményező testület, a jövő év első három hónapjában pedig tisztázzák a pártalapítás részleteit.
„Fel vagyunk készülve arra, hogy nem fogják szó nélkül tűrni a politikai szereplők, elsősorban a már meglévő magyar politikai szervezetek a pártalapítást, elképzelhető, hogy gáncsoskodás lesz. De aki ezektől fél, az ne vágjon bele" – vázolta a félhomályos jövőt a sikerben bízó politikus, aki úgy vélte, három hónap alatt a támogató aláírásoknak is össze kell gyűlniük. „Ha képtelenek vagyunk erre, akkor ne csináljunk pártot" – tette hozzá határozottan Toró.
Egymást váltották a hadüzenetek és a békeajánlatok
"A pártalapítás úgy hiányzik az EMNT-nek, mint üveges tótnak a hanyatt esés" – élt nem túl PC költői képpel a Tőkés mögött álló politikus, aki szerint nem túl vonzó feladat pártalapítás címén „végigjárni gumicsizmában az országot". Az együttműködősben T.T.T. mégsem bízik, mert mint mondta: „a most működő RMDSZ megújulásra képtelen", az MPP-nek pedig nincsenek kialakulva a közös munkához szükséges struktúrái.
„Ha az MPP vezetői egyesítenék az erejüket az új párt vezetőivel, akkor eléggé ügyesen ki lehetne munkálni ezt az új pártot. Azokat az energiákat és forrásokat, amelyeket arra fogunk feláldozni, hogy az új pártot bejegyezzük, sokkal jobban fel tudnánk használni. De még egyetlen értelmes, értékelhető ajánlatot sem kaptunk sem az RMDSZ-től, sem az MPP-től. Ha jön majd ilyen, akkor felül lehet vizsgálni az eddigieket, mert a cél nem feltétlenül az, hogy új pártot hozzunk létre. A cél az, hogy legyen végre egy autonomista párt" – tette hozzá a békésen hadüzenő.
Ha nem Tőkés, akkor ki?
Toró makacsul nem válaszolt arra a kérdésre, hogy kik lesznek a vezetői ennek a mozgalom és a demokrácia központok fölé szerveződő pártnak, így még mindig nem tudni, kivel is áll szemben a reménybeli szavazó. Az egyetlen biztos kiindulópont, hogy Tőkés nem akar pártelnök lenni. Azért nem, mert Toró szerint Tőkés „egy európai formátumú politikus, a Kárpát-medencei nemzetegyesítési programnak Orbán Viktor mellett a második arca, a második személy, aki a nemzetegyesítést meg tudja jeleníteni."
A tervek szerint az új pártnak „sajátos, szoros viszonya lesz Tőkés Lászlóval, már csak azért is, mert azt a politikai programot képviseli amit Tőkés nevéhez kötnek." Az enyhén visszhangos online tájékoztatón elhangzott: Tőkés memarad pártok fölötti nemzetpolitikusnak, a cél az, hogy mögötte kialakuljon egy szakértőkből álló, jól felépített pártstruktúra, amely nem olyan egyszemélyes szervezetként fog működni, mint az RMDSZ vagy az MPP.
Felvetődött az is: nem biztos, hogy eredeti ötlet a Demokrácia Központok működtetése, ilyen névvel ugyanis 2005-ben már jött létre szervezet Magyarországon. Ezt azonban Göncz Árpád alapította Vitányi Ivánnal, Szent-Iványi Istvánnal, Stumpf Istvánnal, Hankiss Elemérrel és Boros Péterrel közösen. Toró T. tagadta, hogy bármiféle köze lenne az erdélyi központoknak a magyarországi szervezethez („már csak a felsorolt nevek miatt is"), de az intézményes kapcsolat lehetőségét nem zárta ki.
„A központok a mozgalom projektje. Jogilag az EMNT hozza ezeket létre. A központok munkáját kamatoztatja majd a párt és a mozgalom is. Ami a magyarországi együttműködést illeti: az EMNT stratégiai partnerséget alakított ki a Fidesszel és a magyar kormány struktúráival, és ezeket a kapcsolatokat fel is fogjuk használni, amikor a központokat működtetjük. Például elképzelhető az együttműködés a Fidesz körüli polgári körökkel" –tette hozzá Toró T Tibor.
ROMÁNIA
Blaga: Ugyanannyi autonómia lesz Biharban, mint Olténiában és Bukovinában
Nyugati Jelen, 2010. október 11.
Vasile Blaga, a PDL főtitkára Tőkés László EP képviselő partiumi területi autonómiával kapcsolatos felvetésére ezt nyilatkozta, „ugyanannyi autonómia lesz itt is, mint Olténiában és Bukovinában".
Vasile Blaga, Kovászna megyei látogatása során, újságírói kérdésre válaszolva reagált Tőkés László felvetésére.
„Európai Uniós tagország vagyunk, egy demokratikus állam, ahol mindenki elmondhatja a véleményét", válaszolta Blaga.
Hozzáfűzte, mindig értékelte Tőkés Bihar megyei igen kiegyensúlyozott állásfoglalásait.
„Tőkés úrnak megvan a véleménye és nekem is megvan. Tisztelem Tőkés urat, ismerem '90 óta, amikor Bihar megyei prefektus voltam. Becsültem, mert kiegyensúlyozott álláspontja volt Nagyváradon. Ha keményebb véleményt akart közvetíteni, azt többnyire Kolozsváron vagy a Székelyföldön tette, nem otthon", mondotta Blaga.
A PDL főtitkára Tőkés felvetésére azt válaszolta, hogy „ugyanannyi autonómia lesz Bihar megyében, mint Olténiában vagy Bukovinában".
Tőkés László EP képviselő nemrég nyilatkozta Nagyváradon, hogy területi autonómiát szeretne elérni a Partiumnak, azaz Bihar és Szatmár megyéknek.
2008 februárjában Traian Băsescu, államelnök, egy Kovászna megyei látogatása során az autonómia támogatójának vallotta magát, azzal a feltétellel, ha ez Kovászna és Hargita megyében ugyanakkora legyen, mint Călăraşi, Bihar vagy Constanţa megyékben.
ERDÉLY
Központ a szórványért
Krónika, 2010. október 11. – Kiss Előd-Gergely
A szórványtelepülések lakóinak életbevágóan fontos, hogy legyen megbízható, minőségi, anyanyelvű oktatási központ a térségben – mondta lapunknak Balázs-Bécsi Attila, a Téka Alapítvány elnöke a szamosújvári Kemény Zsigmond Oktatási Központ ünnepélyes alapkőletételét követően. A szombati alapkőletételen a magyar kormány számos politikussal képviseltette magát, de jelen voltak az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vezető politikusai is. Eközben a Tordán megrendezett szórványkonferencia résztvevői egyetértettek abban, hogy a szórványközösségek életét meghatározó kedvezőtlen folyamatokat csakis erős, önálló magyar tanintézetek, kulturális, közösségi központok létrehozásával lehet megállítani.
A vegyes házasságokból származó gyerekeket is magyar iskolába terelheti a Mezőségi Szórvány Oktatási Központ, azért van szükség egy korszerű oktatási intézmény felépítésére. A szamosújvári magyar általános iskola ugyanis a legrosszabb állapotban van, így sok magyar szülő inkább adja a modern és jól felszerelt román iskolákba a gyerekét – nyilatkozta lapunknak Balázs-Bécsi Attila, a Téka Alapítvány elnöke szombaton, a szamosújvári Kemény Zsigmond Oktatási Központ ünnepélyes alapkőletételét követően. Hozzáfűzte, különösen az olyan szórványtelepülések lakóinak életbevágóan fontos, hogy legyen megbízható, minőségi, anyanyelvű oktatási központjuk a térségben, ahol településenként csak egy-két magyar család él.
Szombat délelőtt az őszi napsütéses, de csípős, hideg időben több mint száz meghívott és érdeklődő sétált a Teleki Alapítvány székhelyétől a mezőségi szórvány magyarságot kiszolgálni hivatott leendő – bölcsődét, óvodát és iskolát egyesítő – oktatási központ udvarára. Hogy nem mindennapi eseményről volt szó, jól mutatja a tény, hogy szép számmal képviseltették magukat magyarországi tisztségviselők államtitkároktól miniszterelnöki tanácsosig. Rajtuk kívül jelen voltak a közalapítványok vezetői, a Kolozs megyei RMDSZ vezető politikusai, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács képviselői. Egyik újságíró kolléga meg is jegyezte: ritkán lehet ennyi hivatalosságot a gödör szélén látni. Az alapkő letételét megelőzően számtalan magyarországi és hazai elöljáró mondott beszédet, az esemény ünnepélyességét a szamosújvári fiatalok népdalok éneklésével és versek szavalásával teremtették meg.
Az összefogás ereje
Elsőként Balázs-Bécsi Attila, a Téka Alapítvány elnöke köszöntötte az alapkőletétel ünneplő közönségét, majd Gönczi István, a beruházás kivitelezője ismertette a Szervácziusz László műépítész készítette műszaki tervet. „Vállaljuk, hogy a lehető leghamarabb át fogjuk adni az épületeket" – jelentette ki a kivitelező. Ovidiu Drăgan, Szamosújvár polgármestere is üdvözölte a Mezőség felé nyitó és a hagyományt és kultúrát megőrző iskolaépítő programot. „Meg vagyok győződve róla, hogy sikeres lesz" – fejezte ki optimizmusát a polgármester. Ezt követően szinte valamennyi hivatalos vendég mondott hosszabb-rövidebb ünnepi beszédet. Révész Máriusz magyarországi parlamenti képviselő, Orbán Viktor miniszterelnök gyermek- és családügyi tanácsadója az összefogás és az egyetértés fontosságát hangsúlyozta. „Ott épül egy-egy csoda, ahol ember van és mögötte erős közösség van" – dicsérte Révész Balázs-Bécsi Attila, a Téka Alapítvány és a szamosújváriak vállalását. A fideszes politikus azzal a pokolban játszódó viccel szemléltette az összefogás jelentőségét, amelyből kiderül, hogy az oroszokat az ördögöknek nagyon kell őrizniük, mert mind ki akarnak mászni az üstből, amelyben főnek, a németeknek ki kell tenni egy táblát, hogy kilépni tilos, a magyarokat meg nyugodtan őrizetlenül hagyhatják, mert azok úgyis egymást húzzák vissza.
Szilágyi Mátyás, a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulja beszédében kifejtette, stratégiai cél a szórvány iskolaközpont kiépítése. „A jelenlegi helyzetben nem tehetem meg, hogy ne emlékezzek meg az erdélyi magyar pedagógusok áldozatvállalásáról – mondta a főkonzul. Egységes cselekvést, konszenzust, ezt kérjük az erdélyi magyarságtól, mert Magyarország így tud hatékonyan fellépni a külhoni magyarok érdekében" – fogalmazta meg elvárásait Szilágyi Mátyás. „A bátor emberek földjén vagyunk, most" – jelentette ki Szép Gyula, az RMDSZ ügyvezető alelnöke arra utalva, hogy olyan helyen sikerül oktatási központot létrehozni ahol korábban leírták a magyarságot. „A szórványkérdést depolitizálni kell, nem válhat pártpolitikai csatározások áldozatává" – szögezte le Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke.
Folyamatosan kell lobbizni
A Kemény Zsigmond Oktatási Központ várhatóan 650–700 magyarul tanuló kisdiákot fogad be majd. Balázs-Bécsi Attila elmondta, a dévai Téglás Gábor Iskolaközpont modelljét kívánják követni, ami azt jelenti, hogy az iskolaközpont közös román–magyar állami és alapítványi forrásokból finanszíroznák. A teljes beruházás értéke mintegy 3 millió euró, lejben kifejezve 12,63 millióba kerül. Jelenleg elkészült a teljes tervezési dokumentáció, megszerezték a szükséges építkezési engedélyt, a magyar kormány a Nemzeti Jelentőségű Intézmények és Programok keretében 40 millió forintnyi támogatást nyújtott, így október elejétől elkezdődtek a munkálatok a szamosújvári önkormányzat 8000 négyzetméteres belvárosi telkén.
Szamosújváron jelenleg a magyar gyerekek vegyes tannyelvű intézetben tanulnak, nincs önálló magyar nyelvű iskola. Az új oktatási központ része annak a hosszú távú oktatási programnak, amelyet a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány és a szamosújvári Téka Alapítvány tíz éve indított útjára. A mezőségi szórványoktatási program vállalt célja, hogy megoldja a szórványban élő magyarok anyanyelvű oktatását. Eddig a program keretében már felépítettek egy korszerű kollégiumot Válaszúton az 1–4. osztályos elemisták számára, Szamosújváron az 5–12. osztályos általános és középiskolások tanulhatnak majd.
Az új intézmény a tervek szerint egyaránt kiszolgálja Szamosújvárt, a Kis-Szamos mentét, Észak-Mezőséget, Belső-Mezőséget és a Szamos menti dombságot, azaz a háromezer négyzetkilométeren található több mint harminc szórványtelepülést. Balázs-Bécsi Attila ugyanakkor kérdésünkre elmondta, folyamatosan kell lobbizniuk a különböző finanszírozási formák elnyeréséért, az építkezés különböző szakaszait ugyanis egyenként hajtják végre, ráadásul a kisebbségi oktatást nem kezeli kiemelt fontosságúnak az Európai Unió, ezért strukturális alapok sincsenek rá. A kivitelező szerint, ha lesz pénz, akár egy év alatt is be lehet fejezni az oktatási központ felépítését, reálisan számolva azonban örülni kell annak is, ha négy-öt év alatt elkészül az iskolaközpont – fogalmazta meg várakozásait Balázs-Bécsi Attila.
Az egyszerűsített honosítási eljárásról konzultál Kolozsváron Wetzel Tamás miniszteri biztos
Krónika, 2010. október 10.
Az egyszerűsített honosítási eljárásról tart tájékoztatót hétfőn Kolozsvárott Wetzel Tamás miniszteri biztos. Wetzel fórumon nyújt tájékoztatást a kettős állampolgárságról, az igényléssel kapcsolatos gyakorlati tudnivalókról és a konkrét megvalósításról.
A fórumot hétfőn, a Báthory István Gimnázium dísztermében tartják 18 órai kezdéssel.
Az egyszerűsített honosítási eljárásról szóló törvény a magyar nemzeti ünnepen, augusztus 20-án lépett életbe, a kérelmeket 2011. január 1-jétől lehet majd benyújtani.
A magyar állampolgárságot azok az egykor magyar állampolgársággal rendelkező emberek vagy az ő leszármazottaik kérhetnek, akik 1920 előtt vagy 1940 és 1945 között magyar állampolgársággal rendelkeztek, beszélnek magyarul, és nincs valamilyen kizáró közbiztonsági vagy nemzetbiztonsági ok. Az esetleges visszaélések elkerülése végett az állampolgárságot csak személyesen lehet majd kérelmezni, de a minél rövidebb sorban állás érdekében mindenképpen a lehető legtöbb helyen elérhető igénylést támogatja a kormány.
Az állampolgársági kérelmet a külképviseleteken, az anyakönyvvezetőknél, illetve a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal igazgatóságainál lehet majd leadni 2011. január 1-től. Az ügyintézési határidő három hónap, de ebbe nem számít bele az esetleges hiánypótlási időszak, illetve a közbiztonsági és nemzetbiztonsági véleményezés időtartama, tehát amikor nem lehet dönteni. Így várhatóan a kérelem benyújtásától számított 4-5 hónap után várható a válasz.
Az eljárás során elsőként egy formanyomtatványt kell kitölteni, amelyben az igénylő megadja személyes adatait, igazolja büntetlen előéletét, valamint kifejti, mire alapozza kérelmét.
A szükséges iratokat, dokumentumokat, így jellemzően a felmenők egykori magyar állampolgárságát igazoló okiratokat is csatolni kell.
Ehhez bármilyen hivatalos vagy egyházi irat, például anyakönyvi kivonat, keresztlevél, plébánosi igazolás vagy akár volt magyar katonakönyv is elég lesz.
Wetzel Tamás szerint a fordítások tekintetében minden hiteles fordítást elfogadnak, amit az adott országban hitelesnek tekintenek. Ez jóval szélesebb kör mint a jelenlegi rendszer és jóval olcsóbb is. Romániában például a közjegyzői fordítás esetén 2000-2500 forintba kerül egy anyakönyvi kivonat lefordítása.
Az eljárással kapcsolatos tennivalókra a kormány az idei évre 830 millió forintot különített el, s az első évben 250-400 ezer kérelmezővel számolnak.
Szórványkonferencia zajlott a hétvégén Tordán
Krónika, 2010. október 11. – Gyergyai Csaba
Az RMDSZ szórványstratégiájának alappillére az erős, önálló magyar tanintézmények, kulturális, közösségi központok létrehozása a szórványközösségek számára: most megérett az idő arra, hogy ez a stratégia kiegészüljön a Székelyföld és a szórványközösségek közötti szolidaritást, összetartozást erősítő új együttműködési formákkal – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes pénteken Tordán, a székelyföldi megyék közösségépítő programja keretében rendezett szórványkonferencián.
A Hargita és Kovászna megye kezdeményezte program célja, hogy kulturális és más jellegű rendezvények szervezése révén erősítsék a szórványban élő magyarok önazonosság-tudatát, a tömbmagyarság és a szórvány szellemi kötelékeit.
A tordai polgármesteri hivatalban tartott eseményen Markó Béla szövetségi elnök, miniszterelnök-helyettesen kívül többek között jelen volt Borboly Csaba és Tamás Sándor, a Hargita, illetve a Kovászna Megyei Tanács elnöke, Lakatos András, az RMDSZ oktatásért felelős ügyvezető alelnöke, Sógor Csaba EP-képviselő, Szilágyi Mátyás kolozsvári magyar főkonzul, de részt vettek Beszterce-Naszód, Kolozs, Fehér és Temes megye szórványmagyarságának képviselői is.
Az esemény fővédnöke, Markó Béla úgy értékelte, az elmúlt évek számos pozitív példája azt bizonyítja, hogy kellő elhatározással, következetes munkával megállíthatók, mi több, helyenként megfordíthatók a szórványközösségek életét meghatározó kedvezőtlen folyamatok: a lemorzsolódás, a további szórványosodás. „Bizonyosságot nyert, hogy egy közösség szórványban is megmaradhat és erősödhet" – mutatott rá. Az elnök leszögezte: tévednek azok, akik a Székelyföld jövőjét, sorsát szembeállítják a szórvány sorsával, és azoknak sincs igazuk, akik lemondóak a szórványság megmaradásának tekintetében. Mindkét közösség különböző, sajátos helyzetben van, az RMDSZ-nek pedig mindkét helyzetben megoldást kell találnia – hangsúlyozta a szövetségi elnök.
Az RMDSZ-elnök arra emlékeztetett: pár évvel ezelőtt sokan még álomnak, egy deklaratív célnak tekintették a tordai magyar iskola létrehozását, ma már azonban egy erős magyar tanintézmény működik a Kolozs megyei városban. Markó Béla ugyanakkor dicséretesnek és követendőnek nevezte a székelyföldi megyék kezdeményezését, amely fontos példája annak, hogy az erdélyi magyarság ma is csupán összefogás, szolidaritás révén válhat erős közösséggé.
A konferencián tartott beszédében Sógor Csaba RMDSZ-es európai parlamenti képviselő kiemelte: a tömbmagyarság minden magyarért felelős, a szórványban élőkért és a csángókért is. Az EP-képviselő elmondta, az anyaországnak és Székelyföldnek gazdasági érdeke is, hogy erős magyarszórvány közösségek legyenek.
„A szórványban élőknek fontos tudniuk, hogy az anyaországiak és a székelyföldiek hogyan viszonyulnak a kistömbben élő magyarokhoz. Egy kiszámítható nemzeti támogatásra van szükségük ahhoz, hogy identitásukban erősek maradhassanak" – hangsúlyozta a képviselő, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy minél több szinten intézményesíteni kell a szórványközösségeket, hogy legyenek olyan szervezetek, egyesületek és alapítványok, amelyek összefogják és támogatják őket.
Borboly Csaba azt hangsúlyozta: a székelyföldi megyék által létrehozott program célja, hogy a többségből származó előnyöket és eszközöket a szórványban élő magyarok javára is fordítsák. „Ez a kapcsolat azonban nem egyoldalú, hiszen a székelyföldiek, a székelyek is tanulhatnak a szórványban élőktől: toleranciát, kitartást, de főként azt, hogy miként lehet nehéz körülmények között megőrizni a nemzeti önazonosságot" – mutatott rá Borboly Csaba.
Székházavató a Magyar Polgári Pártnál
Népújság, 2010. október 11. – (antalfi)
Szász Jenő: „Azért van MPP, mert az RMDSZ nem teljesített"
Szombaton avatta fel székházát Magyar Polgári Párt (MPP) Maros megyei szervezete. A marosvásárhelyi Aurel Filimon (volt Iskola) utca 28. szám alatti ingatlant a tagság és szponzorok támogatáával béreli, mivel – ellentétben más pártokal – sem a megyei, sem a városi tanács nem utalt ki székházat az MPP számára.
Az avatóünnepségen a párt tagjai, a történelmi egyházak képviselői mellett jelen volt az MPP országos elnöke, Szász Jenő, Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, László György, az MPP Maros megyei elnöke valamint Kelemen Ferenc, a marosvásárheyi szervezet elnöke. Beszédében László György megyei elnök hangsúlyozta: a székház felavatása ünnep az MPP számára, hiszen ez is bizonyítja, hogy a szervezet él és gyarapodik, vannak támogatói. Ünnep, mert a megyei tagság régi vágya teljesült: immár van, ahova „bejönni", „haza jönni", hiszen ez a ház mindig nyitva áll majd mindenki számára. „Összetartozásunk jelképe is ez a hajlék, összetartozásunk jele az, hogy ma itt ennyien összesereglettünk a megye minden pontjáról, hogy történelmi felekezeteink elöljárói megjelentek. Megmaradásunk és gyarapodásunk érdekében mindenképpen egymásra vagyunk utalva. Együtt erősek lehetünk, de csakis akkor, ha egy jól meghatározott cél lebeg előttünk. Ennek a célnak rendeljük alá munkánkat, mindennapjainkat. Ez a cél kell meghatározza ezen új iroda szellemiségét is. Olyan hely kell ez legyen, amelynek kisugárzása van. Akkor bizakodóak lehetünk. Erősek lehetünk, és ezt az erőt éreznie kell közösségünk tagjainak is. Ha ők érzik, hogy értük vagyunk, velük vagyunk, hogy munkánknak értelme van, és nem egy, a valóságtól elrugaszkodott politikai elit papol – akkor ez az erő hatványozódni fog. Akkor egy év múlva, két év múlva vagy tíz év múlva elmondhatjuk, hogy értelme volt az áldozatnak és értelme volt a mai napnak is" – nyilatkozta a megyei elnök. A székházat Ötvös József, a Marosi Egyházmegye esperese valamint Nagy László unitárius lelkész, püspök-helyettes áldotta meg. A szalagvágást követően megtartott sajtótájékoztatón László György elmondta, nem „hivatalból" kapták a székházat, mint más pártok, az érvényben levő törvények alapján, hanem bérbe vették a helyiségeket. De továbbra is reméli, hogy a megyei önkormányzat kiutal egy pártszékháznak alkalmas ingatlant az MPP-nek is. Kelemen Ferenc, a marosvásárhelyi szervezet elnöke kifejtette: „ az MPP él, dolgozik és jövőképet kíván teremteni az emberek számára, erősíteni a magyarságtudatot". Toró T. Tibornak – aki az MPP-t a jóra való restség példaképének címkézte egy internetes sajtótájékoztatón – „üzente", hogy „nagy tévedésben van", hiszen a széházavató, a nemzet ünnepeinkre való megemlékezések, Marosvásárhely főterének átrendezésével kapcsolatos javaslataik, az internetes mozgalom elindítása az utcanaveink visszaszerzésére, a helyi választásokra való felkészülés mind-mind azt bizonyítja, hogy az MPP igenis dolgozik. Ilie Năstase volt élsportoló romákkal és a Székelyföld etnikai összetételének megváltoztatásával kapcsolatos kijelentéseit is sérelmezte. Izsák Balázs, az SZNT elnöke azokról az elvárásokról beszélt, amelyek megfogalmazása szükséges ahhoz, hogy a székelyföldi autonómiatörekvések beilleszthetők legyenek a magyar nemzetpolitikába. „Ol-talmazó hatalom szerepvállalását várjuk el Magyarországtól, azt a szerepet, amit Ausztria töltött be Dél-Tirol esetében. Ami a marosvásárhelyi önkormányzati választásokat illeti, itt olyan magyar képviseletre lesz szükség, olyan személyekre, akik nevét, tevékenységét a város magyar lakossága jól ismeri és értékeli" – jelentette ki Izsák Balázs. Szász Jenő pártelnök elégtétellel nyugtázta a párt megyei székhelyének avatását, ami bizonyítja, hogy „új lendületet kapott a megyei szervezet az új vezetéssel". Az elmúlt 20 évet az erdélyi magyarság szempontjából RMDSZ-korszaknak, a szövetség politikai monopólumának nevezte, amire az MPP-nek alternatívát kell kínálnia. „Azért van MPP, mert az RMDSZ nem teljesített. Mert az RMDSZ nem ért el jelentős eredményeket" – nyilatkozta. Hogy az EMNT mint párt jelent-e alternatívát? A Tőkés László püspök által létesítendő új pártnak Szász Jenő szerint nincs értelme, zavart kelt, és egyébként is „Tőkés László 20 évet késett ezzel, és végleg le is késett". A Népújság kérdésére, hogy a 2012-es önkormányzati választásokon az MPP külön állít-e jelölteket vagy szövetkezik adott esetben az RMDSZ-szel, Szász Jenő kifejtette: lesz egy bizonyos százalék, ami alatt nem kínálnak versenyhelyzetet, de Maros, Hargita, Kovászna megyében saját jelölteket kívánnak állítani.
„Maros megyében, Marosvásárhelyen demokratizálni szeretnénk a magyar társadalmat, politikai pluralizmusra van szükség. A párt jelenleg az önkormányzati választási stratégiáján dolgozik" – tette hozzá.
Csaknem 400 ezerrel nőhet a magyar állampolgárok száma
Magyar Nemzet, 2010. október 10.
Az egyszerűsített honosítási eljárásról tart tájékoztatót hétfőn Kolozsvárott Wetzel Tamás miniszteri biztos.
A miniszteri biztos az MTI-nek az út előtt elmondta: az erdélyi városban fórumot tart, amelynek célja az ott élő magyarok tájékoztatása a kettős állampolgárságról, az igényléssel kapcsolatos gyakorlati tudnivalókról és a konkrét megvalósításról. A program során megbeszélést folytat a konzulátus munkatársaival és a helyi magyar prominensekkel is. Az egyszerűsített honosítási eljárásról szóló törvény a magyar nemzeti ünnepen, augusztus 20-án lépett életbe, a kérelmeket 2011. január 1-jétől lehet majd benyújtani.
A magyar állampolgárságot azok az egykor magyar állampolgársággal rendelkező emberek vagy az ő leszármazottaik kérhetik, akik 1920 előtt vagy 1940 és 1945 között magyar állampolgársággal rendelkeztek, beszélnek magyarul, és nincs valamilyen kizáró közbiztonsági vagy nemzetbiztonsági ok. Az esetleges visszaélések elkerülése végett az állampolgárságot csak személyesen lehet majd kérelmezni, de a minél rövidebb sorban állás érdekében mindenképpen a lehető legtöbb helyen elérhető igénylést támogatja a kormány.
Az állampolgársági kérelmet a külképviseleteken, az anyakönyvvezetőknél, illetve a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal igazgatóságainál lehet majd leadni 2011. január 1-jétől. Az ügyintézési határidő három hónap, de ebbe nem számít bele az esetleges hiánypótlási időszak, illetve a közbiztonsági és nemzetbiztonsági véleményezés időtartama, tehát amikor nem lehet dönteni. Így várhatóan a kérelem benyújtásától számított 4-5 hónap után várható a válasz.
Az eljárás során elsőként egy formanyomtatványt kell kitölteni, amelyben az igénylő megadja személyes adatait, igazolja büntetlen előéletét, valamint kifejti, mire alapozza kérelmét. A szükséges iratokat, dokumentumokat, így jellemzően a felmenők egykori magyar állampolgárságát igazoló okiratokat is csatolni kell. Ehhez bármilyen hivatalos vagy egyházi irat, például anyakönyvi kivonat, keresztlevél, plébánosi igazolás vagy akár volt magyar katonakönyv is elég lesz.
Wetzel elmondta: a fordítások tekintetében minden hiteles fordítást elfogadnak, amit az adott országban hitelesnek tekintenek. Ez jóval szélesebb kör, mint a jelenlegi rendszer, és jóval olcsóbb is. Romániában például a közjegyzői fordítás esetén 2000-2500 forintba kerül egy anyakönyvi kivonat lefordítása. Az eljárással kapcsolatos tennivalókra a kormány az idei évre 830 millió forintot különített el, s az első évben 250-400 ezer kérelmezővel számolnak.
Fáj nekünk az RMDSZ viselkedése
Nyugati Jelen, 2010. október 11.
Szász Jenő, az MPP polgármestere, szombaton egy sajtótájékoztatón azt nyilatkozta, hogy a magyar közösség tagjainak „fáj" az RMDSZ „elítélhető viselkedése", ugyanúgy, ahogy a románokat zavarja a román politikai elit viselkedése.
Szász Jenő elmondta, hogy a szövetség képviselői "semmi jelentőset" nem tettek sem a magyarságért, sem az ország általános gondjai szempontjából, felkérte a lakosságot, bírálja az RMDSZ-t, amely 1996 óta kormányon van.
Szász Jenő elmondta, a magyar közösség szemszögéből elemzi a romániai politikai helyzetet.
"Fáj nekünk az RMDSZ elítélhető viselkedése, valószínű ugyanúgy, ahogy önöknek is fáj a román politikum viselkedése. Hangsúlyoznom kell, zavar, hogy amikor bírálják a kormányzást, akkor csak a romén pártokról beszélnek és túlzottan békén hagyják az RMDSZ-t. Ha a 90-es évektől nézzük, a leghosszabb kormányzás az RMDSZ-é volt, 96 óta, 14 éve folyamatosan kormányon vannak", mondotta Szász Jenő.
Rámutatott, az RMDSZ-nek csak a Năstase kormány idején nem voltak miniszterei, ekkor kintről támogatták a kabinetet és államtitkáraik voltak a különböző minisztériumokban, létezett egyfajta RMDSZ-RMDSZ partnerség.
"14 éve, amióta az RMDSZ kormányon van, nem ért el semmit a magyar közösségért, semmi jelentőset, de nem sikerült tennie bármit az ország gondjai orvoslásáért sem. Kérem, ezután, ha bírálják, ha objektív kritikát fogalmaznak meg a kormánnyal szemben, beszéljenek az RMDSZ-ről is. Furcsálljuk, s egyfajta pozitív diszkrimináció, amit nem az RMDSZ-el, hanem magyarsággal szemben kellene alkalmazniuk", hangsúlyozta Szász Jenő.
Hozzáfűzte, Romániának jelentős szociális és gazdasági gondjai vannak és azok a problémák, amelyek eddig csak a magyar közösséget érintették, például a fiatalok elvándorlása, az utóbbi időben általánossá váltak.
"A gondok közösek. Ide jutottunk az összes kormány, az elmúlt húsz év rossz kormányzásai miatt", mondotta Szász Jenő, hozzáfűzte, hogy 1990-ben, amikor Romániának nem volt külföldi adóssága, kölcsönt kellett volna felvennie a IMF-től az infrastruktúrára és nem engednie a 40 éves embereknek, hogy nyugdíjba vonuljanak.
"Az infrastruktúra több befektetőt s így több munkahelyet, így adófizetőt jelent. Most kevesebb szociális probléma lenne, a társadalomvédelmi olló nem szorítana annyira. (...) Ha az okozókról beszélünk, akik elítélhetőek a 20 millió ember, az ország sorsáért, akkor ebben az RMDSZ igen jelentős szerepe is megvan, mert 1996-tól mindez nem történhetett volna meg nélküle. Éppen ezért gondolom, hogy ki kell építenünk az RMDSZ alternatíváját, mert az RMDSZ nem tett egyebet, minthogy részt vett mindabban, ami rossz volt az elmúlt húsz évben. Ezután ki kell építenünk az RMDSZ nagyon komoly alternatíváját, hogy kijavítsuk a magyar közösség nevében az elmúlt húsz év helytelen politikai útját, Ha sikerül ezt megtennünk, sokkal közelebb kerülünk a nagypolitikához, javíthatnánk a politika menetén", fejtette ki Szász Jenő.
A Tőkés László pártalapítási szándékáról feltett kérdésre Szász Jenő azt mondta, ez az elképzelés 20 évet késett, 1990 januárjában kellett volna megalakítani a "posztkommunista RMDSZ alternatíváját".
"Véleményem szerint végérvényesen elkésett. Szándéka jellemzi az RMDSZ-en belüli állapotokat, hisz ő maga is RMDSZ tag, RMDSZ-es EP képviselő. Amennyire távolodik Markó Bélától Tőkés László annyival közeledik az MPP-hez és ilyen szempontból köszöntöm ezt az eltávolodást", mondotta Szász Jenő.
Elismételte álláspontját, a magyar közösség politikai rendszerének két pólusúnak kellene lennie, amelyben van egy "posztkommunista párt az RMDSZ" és egy jobboldali párt az MPP.
„Én nem hiszek abban, hogy az RMDSZ jobbá válhat generációváltással. Ha az RMDSZ mai fiatalja Markó Bélától tanulták a leckét , akkor valószínű posztkommunista és nem kereszténydemokrata fiatalokká váltak. Ha ott szokták meg, akkor valószínű szocialistákká váltak", mondotta Szász Jenő.
Tőkés László, az EMNT elnöke, EP képviselő és Toró T. Tibor, ügyvezető elnök múlt vasárnapjeelentette be, szándékukban áll egy új, "autonomista" párt bejegyzése.
Dilemma: egység vagy szétforgácsolódás?
kitekinto.hu, 2010. október 9. – Pap Szilárd István
Mi lesz veled, MPP?
Már hónapok óta folynak a találgatások egy harmadik erdélyi magyar párt megalakulásának lehetőségéről. Az elmúlt hétvége eseményei megerősíteni látszanak ezt a feltételezést. Hogyan oldható fel az újra terítékre került egységesség és pluralizmus ellentéte az erdélyi politikában?
Lehet a konszenzuson és kompromisszumon alapuló politika a jövő csatakiáltása?
Múlt hétvégén az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács választmányának ülését tartották Nagyváradon, ahol elhatározták, hogy a platform november 27-én összeülő Országos Közgyűlése elé terjesztik egy új párt megalakítását – adta hírül a Transindex. Ugyanez a portál idézi Toró T. Tibor ügyvezető elnököt, aki kijelentette, nem az EMNT alakulna párttá, hanem csak aktív szerepet vállalna egy önálló politikai szereplő létrehozásában. Toró ezzel cáfolta a júliusban napvilágot látott elképzelést, amely szerint a szervezet maga indulna választásokon. Ekkor ugyanis Erdélyi Magyar Nemzeti Mozgalom néven jogilag is bejegyezték, és ha teljesítette volna a választási törvény más kitételeit, akkor joga lett volna indulni.
A kérdéssel kapcsolatban az EMNT ügyvezető elnöke a Transindexnek adott interjújában is beszél. Itt elmondja, hogy a szervezet civil-politikai jelleggel kíván tevékenykedni az autonómia elérése érdekében, sok támogató pedig ezekkel az eszközökkel szeretne élni, nem egy politikai pártéval. Ezekkel a támogatókkal szemben nem lett volna becsületes, ha a Nemzeti Tanács egyik napról a másikra jelleget váltott volna. Tóró azonban arra is rávilágít, hogy a civil mozgalom párhuzamos léte csak pozitív hatással lehet az esetleges új formációra, hiszen a társadalom gyökereitől jövő támogatást biztosítaná.
Bár a körvonalazott tervet mindenki mint Tőkés-párt emlegeti, Tőkés László az EMNT elnöke nem vállalna pártelnökséget. Az interjúban Toró ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy Tőkés egy európai formátumú politikus és az egész kárpát-medencei magyar nemzetpolitika egyik zászlóvivője, ezért nem dolga, hogy pártkatonaként politizáljon.
Egy újabb vetélytárs hírére reagált az Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) vezetősége, amely értelemszerűen nem tartja jónak az elképzelést. Kelemen Hunor kulturális miniszter hibának tartja az ötletet, amely az erdélyi magyarság szükségtelen és veszélyes megosztását hordozza magával. Szerinte az RMDSZ-en belül minden feltétel megvan ahhoz, hogy az egységet megteremtsék. Hasonlóképpen nyilatkozott Markó Béla, a párt elnöke is, akit a Krónika idéz. „Nagyon nagy hibának" nevezte a kezdeményezést, és kijelentette, hogy „Tőkés László és társai alternatívát kívánnak nyújtani, de csak az RMDSZ-en kívüli csoport megosztását folytatják" utalva a Magyar Polgári Párt (MPP) jelenleg zsákutcának tűnő kivitelezésére is.
Egység vs. pluralizmus
Az romániai magyar közéletben két megítélése létezik tehát a dolognak. A Tőkés Lászlóhoz közel állók azt hangsúlyozzák, hogy az készülő tömörülés a romániai magyarság autonómiatörekvéseinek hiteles képviselője akar lenni, hiszen az eddig létező két formáció különböző okokból nem látja el ezt a funkciót hatékonyan. A másik, főként RMDSZ-hez közeli oldal a megosztott politikai paletta veszélyeit helyezi retorikája középpontjában.
Ideális körülmények között az egység és pluralizmus kérdése könnyen megoldható lenne a romániai magyar közélet számára.
Lévén, hogy a közösség keretein belül születő érdekvédelmi szervezetek kettős funkciót látnak el, ezért a kettő összhangba hozása megoldást mutathat az egység-pluralizmus látszólagos ellentétre. Egyrészt az etnikai csoport képviselőinek kifele, a többség felé kell közvetíteniük a megszülető érdekeket, igények. Másrészt pedig befele a közösség fele kell szociális szervező szerepet betölteniük. A kifele történő érintkezésben az egységes cselekvési platform létezése szemmel láthatóan előnyösebb, ám a befele irányuló hatások esetében a pluralizmusnak nincsen akadálya. Épp ellenkezőleg, a politikai gondolkodás közhelyének számít, és kevesen tagadhatják az a felsőbb értéket, hasznosságot, melyet a pluralizmus képvisel a monolitikus társadalomszervezéshez képest.
Mit hozhat az új szereplő megjelenése?
Egyértelmű azonban, hogy ehhez az ideális forgatókönyvhöz nem mindig léteznek a szükséges feltételek, és ilyen szempontból a felvidéki helyzet példaértékű. Mit hozhat gyakorlati értelemben egy új aktor megjelenése a színen? Az ötlet támogatói szerint az új párt kimozdíthatja a romániai magyar politikát megrekedtségéből. Tóró T. Tibor szerint például a magyar összefogás erdélyi keretintézménye, az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) is sokkal termékenyebb lenne a megváltozott felállásban. Magyarán, ha az EMNT is párterővel rendelkezne, akkor az RMDSZ lépéskényszerbe kerülne, ahogy azt egy a párthoz közel álló személy a Manna.ro-nak nyilatkozta. Az RMDSZ-nek ugyanis osztoznia kellene mindenen az új vetélytárssal, nemcsak párbeszédet mímelnie.
Ebbe az irányba mutat Székely István politológus gyorselemzése is. Székely arról beszélt, hogyan módosulna az erdélyi magyar politikai paletta. Szerinte az EMNT körül formálódó párt csak Székelyföldön jelenhetne meg önállóan, hiszen itt „annyira rossz a viszony az RMDSZ és a MPP között, hogy ott az EMNT arcvesztés nélkül nem állhat tulajdonképpen egyik mellé sem". Máshol azonban a már létező, a román törvényhozásban önmagát képviseltető szereplővel kell együttműködnie, ha nem akarja veszélybe sodorni a magyar kisebbség képviseletét.
Persze ez nem jelentené az eddigi erőviszonyok megmaradását, hisz a „Tőkés-párt" joggal tarthatna igényt posztokra, funkciókra. Ez pedig nem simán személyi jellegű kérdés, hogy ki jut parlamenti vagy miniszteri székekhez, hanem ráhatással van a politika tartalmi (policy) tartományaira is. Ezt támasztja alá Tőkés László többször hangoztatott álláspontja is, mely szerint nem pártoskodásra törekednek, hanem együttműködésre, de nem adhatják fel az „erdélyi nemzeti minimumot", melynek sarkalatos elemei háromszintű autonómia, a teljes értékű állampolgárság, a kisebbségben élő magyar közösségek kollektív jogai.
Esélyek
Ha az esélyek latolgatásába fogunk, akkor azt látjuk, hogy az új párt sokkal több szerencsével rendelkezik, mint fogantatása idején az MPP. Egyrészt a romániai pártok mély válságban vannak, társadalmi támogatottságuk rohamosan csökken, és ez alól az RMDSZ sem kivétel – jegyzi meg a Manna.ro publicistája. Parászka Boróka szerint igen jelentős az a segítség is, amit a magyar kormány és a Fidesz nyújthat régi-új stratégiai partnerének. Ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy nem elég egy az RMDSZ megduplázása. Az új formációnak tanulnia kell a múlt hibáiból, és új témákat is fel kell karolnia a kilencvenes évek nemzeti minimumához képest.
A potenciális és a lehetséges területéhez tartozóak mind ezek a fenti eszmefuttatások. Kétségtelen azonban, hogy amennyiben változik az eddigi politikai felállás a romániai magyar elit egészének bele kell szoknia a kompromisszum kultúrájába. Az érdemi párbeszédnek mind tartalmi, mind pedig formai kérdésekben elengedhetetlen szerepe lesz a jövő Erdélyében. És talán ez a legmegfelelőbb megoldás az egység és pluralizmus vélt vagy valós szembenállásának.
Székelyföldi RMDSZ
Háromszék, 2010. október 11. – Farkas Réka
Létre kell hozni az RMDSZ székelyföldi szervezetét, külön területi elnökkel, aki összehangolja, irányítja a térség autonómiapolitikáját — fejtette ki Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, a városi RMDSZ elnöke. Véleménye szerint az RMDSZ-nek sokkal markánsabb Székelyföld-politikára van szüksége, éppen ezért úgy döntött, a februári kongresszuson javasolja a székelyföldi területi szervezet megalapítását.
Ehhez alapszabályzat-módosításra van szükség, erre irányuló javaslatukat terjesztik majd a kongresszus elé. Antal Árpád elképzelése szerint a székelyföldi szervezet, ennek elnöke koordinálná a térség politikáját, összehangolná az autonómia érdekében tett lépéseket, és képviselné a régiót az országos elnökségben is. Antal elismerte, ugyan van az RMDSZ-ben székelyföldi platform, és léteznek más, a térség politikusait képviselő csoportosulások is, de nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, a szövetség jelenlegi felépítése, az SZKT súlyának csökkenése nem tette lehetővé, hogy hangsúlyosan megfogalmazzák a régió igényeit. A sepsiszéki, háromszéki RMDSZ újra rangot és jelentőséget ad az RMDSZ miniparlamentjének, az SZKT-nak, módosító javaslataikkal azt kívánják elérni, hogy ismét igazi vitafórummá és döntéshozó testületté váljék — mondta Antal Árpád.
Az Erdélyi Napló olvasóihoz
Erdély.ma, 2010. október 10. – Makkay József
Új fejezethez érkeztünk az Erdélyi Napló húsz éves történetében: több mint egy éves kényszerszünet után a lap megújulva ismét az Olvasó asztalára kerülhet. Köszönhetően a Magyar Nemzet lapkiadó vállalatnak, amely megvásárolta a lapot, új lehetőséget adva ezzel az erdélyi magyar polgári újságírás egyik fontos sajtótermékének.
Áldatlan, nehéz időszakot zárunk le a most kezdődő új Erdélyi Napló sorozattal. Olvasóinknak akár nem is lenne szükséges az elmúlt évek roppant nehéz, lapunkkal szemben ellenséges politikai, közéleti környezetről szólnom, hiszen velem, velünk együtt élték át ezt a korszakot. Amikor tavaly augusztusban a lap súlyos anyagi okok miatt többé nem jelenhetett meg, napokon, heteken át érkeztek a levelek, sokan fölhívtak telefonon, vagy megkerestek személyesen, segítséget ajánlva. Az újraindulás azonban a vártnál hosszabb ideig tartott, az új sorozat megjelenése remélhetőleg kárpótolja olvasóinkat a több mint egy éves kényszerszünetért.
A magyar polgári újságírás legjelentősebb médiaintézményéhez tartozó Erdélyi Napló nem csak az anyagi biztonság szempontjából indulhat tiszta lappal, hanem mögötte van az a szakmai háttér is, amely a következő időszakban Erdély egyik vezető lapjává minősítheti hetilapunkat. Ennek a nagy kihívásnak szeretne eleget a szerkesztőség régi-új újságírói gárdája. Tudjuk, hogy mindezt az olvasók hathatós segítsége, támogatása, észrevétele és kritikája nélkül nem sikerül valóra váltani. Arra kérem, kedves olvasóinkat, hogy e nehéz, de mindenképpen a jövőbe mutató úton tartsanak ki mellettünk, legyünk társak e közös vállalkozásban.
Minden lap, amelyik nem öncélú, az olvasónak, az olvasóért készül: az Erdélyi Naplóra ez fokozottan érvényes, hiszen a polgári újságírás elmúlt nyolc szűk esztendeje bebizonyította, hogy a nyomasztó magyarországi és erdélyi baloldali-liberális dominancia megfékezésére szükség van kritikus hangvételű, érték centrikus újságírásra, amely nemzetpolitikailag fontos témákat tud napirenden tartani. Az Erdélyi Napló hosszú évekkel ezelőtt erre vállalkozott, és szűkös anyagi lehetőségeihez mérten tisztességgel állta a sarat. Immár anyagi és szakmai biztonsággal a hátunk mögött, ez a vállalás érdemi kiteljesedésre vár.
Az új lap új arculatot, új szerkesztést, új rovatosítást is jelent. A polgári újságírás terén szerzett másfél évtizedes hagyományainkat megőrizve arra törekszünk, hogy piacosabb külsővel és tartalommal kerüljünk az olvasó asztalára. Igényesen megírt politikai, gazdasági, közéleti elemzések, háttéranyagok, oknyomozó, tényfeltáró riport, szakemberek bevonásával készülő tematikus oldalak (egészségügy, gazdaság, jogrend, gasztronómia, mezőgazdaság, művészetek és sok más téma), a jó értelembe vett bulvár újságírás színes hírei – íme néhány téma az újra induló Erdélyi Napló választékából. A felsorolt témák közül is külön kiemelném az oknyomozó újságírás fontosságát: a politikummal összefonódó romániai magyar sajtó nagy hiányossága e sok munkát igénylő, de igencsak hálás újságírói műfaj feledése. Ezt szeretné poraiból újjáéleszteni az Erdélyi Napló: olvasóink részéről is szívesen fogadunk témajavaslatokat.
Legyen az napi, vagy hetilap, az újság akkor tölti be fontos hivatását, ha idejében eljut az olvasóhoz. Az Erdélyi Napló régi, akadozó terjesztése reményeink szerint a múlté: jövő csütörtöktől az Erdély-szerte szabadeladásban is megvásárolható lapunk többé nem fog napokon át késni, amíg eljut előfizetőinkhez, vagy azokhoz, akik újságosstandokon vásárolják meg szívesebben a lapot. Ebben is olvasóink segítségét kérjük: ügyfélszolgálatunk érdemben és idejében szeretne minden terjesztési panaszt orvosolni.
Mi más kívánhatnék az újraindulás finisében: olvasóink tartsanak velünk e hosszúnak ígérkező utazáson. Legyünk társak e közös utazásban, segítsük egymás munkáját, egymás boldogulását.
MAGYARORSZÁG
Egyházak nélkül nem megy
Magyar Hírlap, 2010. október 9.
Mozgósítani kell az egyházakat is a cigányság felzárkóztatásáért – erre vonatkozó egyetértését fejezte ki pénteken közös, budapesti sajtótájékoztatóján Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke és Balog Zoltán társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkár.
Fontosnak nevezte budapesti sajtótájékoztatóján Tőkés László az uniós szintű összefogást a cigányság helyzetének megoldása, szülőföldön maradása érdekében. Balog Zoltán szerint lényeges, hogy a magyar EU-elnökség idején ne csak a problémákról beszéljünk majd, hanem bemutassuk az értékeket is, amelyekkel a mai cigányság hozzájárul a magyar kultúrához. A kormánypárti politikus kiemelte: a szociális ellátórendszereket úgy kell átalakítani, hogy a munkavállalást segítsék. „Hangsúlyos helyen kell szerepeltetni a belbiztonság kérdését is" – mondta, s utalva a romániai és bulgáriai roma bevándorlókkal szembeni franciaországi hatósági fellépésre, úgy értékelte: azok az emberek olyan bűnözők áldozatai, akik mások nyomorából akarnak pénzt csinálni.
Tőkés László emlékeztetett az Euró¬pai Néppárt múlt hónapban Budapesten tartott rendezvényére, ahol Orbán Viktor miniszterelnök – néppárti alelnök – bejelentette, hogy a magyar elnökség egyik legfőbb feladata az Európai Roma Keretstratégia kidolgozása, s ennek folytatására a soron következő lengyel EU-elnökség jelenthet garanciát. Tőkés hangsúlyozta, hogy a szocialista-liberális politikai tábor a cigányok európai helyzetének megítélését szélsőséges elfogultsággal hajlamos az őket sújtó diszkriminációra, kirekesztésre és rasszizmusra leszűkíteni. Így tett szerinte Göncz Kinga szocialista európai képviselő, aki legutóbb úgy nyilatkozott: sok országban „olyan gyűlöletbeszédet hallunk, amely a 65-70 évvel ezelőttire emlékeztet". Az EP alelnöke beszédesnek nevezte annak a 120 milliárdnyi forint közpénznek a sorsát, amelyet – az Állami Számvevőszék megalapítása szerint – az elmúlt nyolc évben térítettek el eredeti rendeltetésétől, vagyis nem a cigányokra költötte, hanem csak „hangoskodott" a kormányzat.
INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA
Párttá alakulhat az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács
Kitekintő.hu, 2010. július 29.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke több alkalommal is hangoztatta az utóbbi időszakban, hogy az EMNT nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy párttá alakul. A hír kapcsán Székely István politológust a Transindex arról kérdezte, hogy szerinte az RMDSZ és az MPP mellett egy harmadik párt hogyan rajzolja át a romániai magyar politikai erővonalakat.
Székely elmondta, hogyha az EMNT-nek valóban sikerül bejegyezni egy politikai pártot az önkormányzati választásokig, akkor elsősorban Hargita és Kovászna megyében jelenhetne meg önálló arculattal. „Ebben a két megyében azt látom, hogy annyira rossz a viszony az RMDSZ és a MPP között, hogy ott az EMNT arcvesztés nélkül nem állhat tulajdonképpen egyik mellé sem" – mondta.
Véleménye szerint az EMNT és az RMDSZ Erdély többi részein elsősorban megállapodásban fog gondolkodni, és az EMNT inkább azokon a településeken indulna önállóan, ahol nem veszélyeztetné a magyar képviselet létét.
„Például egy 60-80%-ban vagy még magasabb arányban magyarok által lakott településen lehetne kísérletezni a politikai pluralizmussal, 20-30%-nál úgy gondolom, hogy nem" – vélekedik a szakember. Szerinte az EMNT és az RMDSZ várhatóan meg fog egyezni a 2012-es parlamenti választásokra, viszont elképzelhetőnek tartja, hogy az EMNT pártként való bejegyzése elsősorban a megegyezés árát srófolhatja fel az RMDSZ szempontjából.
„Nem hiszem azt, hogy az EMNT saját jogán indulna. Az legutóbbi választásokon azt láttuk, hogy az MPP nem indított saját jelölteket, de független jelölteket támogatott, eredmény nélkül. Azt hiszem, hogy az EMNT (itt változtatást eszközöltünk – szerk. megj., 12:20, 29.7.2010) tudja, hogy egy 6,3%-os országos etnikumot nem lehet úgy kettéosztani, hogy abból 5%-ra fussa" – összegez.
A beintés pszichológiájáról
Manna.ro, 2010.október 6. – Parászka Boróka
Azt, hogy a civil szférát, az egyházakat és a különböző politikai szervezeteket össze kell fogni, húsz évvel ezelőtt kitalálta az RMDSZ, a lehetőségek szerint meg is valósította, az ebből nyerhető politikai hasznot inkasszálta.
Jó néhány hónap telt el azóta, hogy lebeg Erdély borús ege felett (a ború itt történelmi tradíció) egy új – Tőkésnek nevezett – párt alapításának lehetősége.
Ez a lebegés az, ami egyszerre jelent túl sokat és túl keveset: a kulisszáktól nagyon távol lévő szemlélő számára érthetetlen, miért kell ezt ennyiszer beharangozni.
Miért nem lehet egyszer csak előállni egy kész párttal,
kész tények elé állítva mindenkit, akit ez még érdekel. (Szigorúan magánbecslésem szerint nincsenek valami sokan a romániai magyar politikai élet iránt érdeklődők).
És ha már meglenne az új párt, akkor jöhetne a politikai úthenger, a "mi most jól megmutatjuk nektek", az alternatívákkal való zsonglőrködés, a helyteremtés, a satöbbi. De az új párt még nincs meg, sőt azt sem tudni, hogy lesz-e új párt, és ha igen, akkor hogyan lesz. Mi végre?
"Ahogy mondani szokás" (a szokás a hazai magyar politikában túlontúl nagy úr) új párt még nincs, de igény az van rá, és ezek a pártalapítási bejelentések újra és újra ezt erősítik meg. A bejelentők (am. EMNT) ezzel nem mondtak újat: az új párt esélyével játszott (eljátszott) az MPP, sőt a megújulás lehetőségével kecsegtetett már az RMDSZ is. A rendszerváltás elmúlt húsz éve alatt a hazai magyar választó (és a román is) pedig jól megtanulta, hogy nincs új.
Csak ilyen-olyan formában visszakísértők,
nosztalgia pártok, újrahasznosított, újra fazonírozott szervezetek vannak. A hazai politikai életből egy valami biztosan hiányzik: az innováció, a jelenidejűség.
A legizgalmasabb kérdés, hogy van-e, lehet-e valóban valami újszerű a már megfogant, de még meg nem született új pártban. Egy különös, és eddig még nem teljesen ismert (kiismert) árny mindenképpen felsejlett: ez az új Tőkés László, aki hosszú-hosszú éveket áldozott az RMDSZ-en belüli, majd az RMDSZ-en kívüli személyes harcokra, és most láthatólag túllépni igyekszik ezeken a csatározásokon.
Nem készül pártelnöki pozícióra Tőkés – hangzott a hétvégi bejelentésen –, de az új szervezet képviseli mindazt, amit az egykori püspök húsz éven át „megjelenített". Ha van pálfordulás, és miért ne lenne, akkor ez egy valódi fordulat, és üdvözlendő: annak a belátása, hogy megosztó személyisége nem jól hasznosítható politikai üzenet.
Van-e élet a saját politikai hibáinkon túl?
– tehető fel a kérdés Tőkés eddigi karrierje alapján. A válasz pedig a megengedő talán. Ha sikerül felépíteni egy többemberes szervezetet. Az RMDSZ majdnem, az MPP biztosan egyszemélyes struktúra, így valódi nóvum lehet egy igazi politikai csapat. Ha sikerül kellő időkben, kellő ügyekben háttérben maradni. Ez az, ami Tőkésre eddig nem volt jellemző.
Ha sikerül nagyon szigorú kritika alá vonni, mit is „jelenített meg" Tőkés az elmúlt húsz évben, és kirostálni mindazt a nagyon sok mindent, ami káros vagy nehezen hasznosítható volt. (Például az együttműködésre való képtelenséget, a sikertelen hazai politikai kapcsolatépítést, a tekintélyelvűséget, az antidemokratizmust, stb.)
Tegyük fel, hogy Tőkés tiszta vizet önt a saját és az erdélyi magyar politikai élet poharába, és valóban tud valami újat hozni, teremteni. Miért ne lennénk megengedőek? Ehhez persze rég nem elegendő az autonómia-törekvések felvállalása, a kollektív jogok követelése, mindaz, amivel a pártalapítás szükségességét eddig indokolták: ezek a korai kilencvenes évek hívószavai.
Az EMNT hétvégi választmányi ülésén, ahol a szervezetalapítás is terítékre került, elhangzott még, hogy szükség van integrált médiastratégiára (integrált? médiastratégia?), újragondolt támogatás-politikára, a felsőoktatás állapotának átgondolására, stb. Ezek már életszagúbb témák, de mennyivel? Nem sokkal.
Realitástartalmuk – sajnos – elég kevés, ráadásul a kétezres évek eleje óta újra és újra pörgeti mindezt az RMDSZ is, újat nem hozhat az EMNT ezen a területen. Hacsak nem jelent újdonságot a Fidesszel ápolt jó kapcsolata, és az abból becsatornázható szimbolikus és valódi tőke. Végülis pénz beszél.
Az olyan lufik, amelyeket szintén most engedett fel az EMNT, mint a" transzilvanikumok" bevezetése a "hungarikumok" mintájára: na ezeket a politikai ripacskodásokat nem kéne, a padlás tele van az ilyen fedezet és tartalom nélküli érdekképviselettel. (Lásd a Székelyföld brandek mihaszna történetét.)
Amiről viszont nem beszél sem Tőkés, sem az EMNT egyelőre, hogy olyan pillanatban léptek fel (újra) a román politikai életben, amikor ez éppen összeomlani készül, legalábbis pártpolitikai szinten.
Soha ilyen mély válságban nem voltak
a román pártok, a rendszerváltás óta soha ennyire nem vesztette még el a hitelét a pártpolitika Romániában. Ha valaki most fel tud mutatni egy működőképes szervezeti struktúrát, ha valaki csak sejti, hogy merre indulhat el egy, az eddiginél hitelesebb politikai kommunikáció: az máris nyerő helyzetben tudhatja magát.
Ehhez azonban sokat kéne beszélni és tudni a hazai politikai valóságról, a politikai válság természetéről, a kapcsolatépítés lehetőségeiről, mindarról, amiről egyelőre – sajnos – az EMNT hallgat. Helyette Tőkés Orbán Viktorra, a Fidesz magyarországi sikerére és az Orbán Viktor által javasolt "nemzeti együttműködés rendszerére" hivatkozik mint jól hasznosítható kiindulási alapra.
Pedig a Fidesz magyarországi sikere nem ültethető át ide, mert a romániai politikai élet teljesen más fázisban van, a romániai magyarság preferenciái teljesen másképpen működnek. Azt pedig, hogy a civil szférát, az egyházakat és a különböző politikai szervezeteket össze kell fogni, húsz évvel ezelőtt kitalálta az RMDSZ, a lehetőségek szerint meg is valósította, az ebből nyerhető politikai hasznot inkasszálta. (Ellenzéke pedig fejére is olvasta, hogy a Szövetség „rátette a kezét" a teljes romániai magyar közösségi életre.) Ezen a nyomvonalon sem új, sem több ki nem csiholható.
Hacsak az EMNT nem akar egy új RMDSZ szerepében tetszelegni
(mely szerepet nyilván nem tudja kellő hatékonysággal betölteni), akkor a keresett új irány nem erre van. És most jön el az a pont, amikor meg kellene mondani, hogy merre is van az a közösen áhított új és jó nyomvonal, de hadd ne tetszelegjek a minden- vagy a sokat tudás szerepében.
Amerre a román (párt)politika jelenleg megy, az rossz. Amerre az RMDSZ a román politikával együtt sodródik, az veszélyes. Amely húsz éves hagyományra hivatkozik a pártalapításra készülő EMNT, az nem használható. Azzal kell főzni, ami van. És ami van, az nagyon nagyon kevés politikai potenciál, elrejtve az EMNT, az RMDSZ és talán az MPP bugyraiban.
A kérdés az, hogy mindez összekaparható-e?
Együtt, bármilyen formában, használható-e? Bevihető-e a román politikai piacra? És ha bevihető, akkor hogyan? Kivihető-e az uniós politikába, és ha igen, hogyan? Újraírható-e a magyar-magyar viszony, és ha igen, hogyan?
Ezekre a kérdésekre adott válasz lehet egy új párt. Vagy a régiek új viszonyrendszere. Teljesen mindegy, a lényeg a radikális váltás. Az nyer a következő két évben, aki mer.
Tőkés László alternatívát kínál
Kitekintő.hu, 2010. augusztus 3. – Medgyesi Ádám
Az Európai Parlament alelnöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke politikai pályáját a romániai magyar közösség jogaiért, autonómiájáért való harc jellemzi. Mindig az adott politikai kereteket maximálisan kihasználva igyekezett érvényre juttatni azt az eszmét, mely véleménye szerint a legjobban képviseli a határon túli magyarság érdekeit. Ceausescu idején ez szószéki kritikát, a rendszerváltás után a magyarság demokratikus politikai képviseletét jelentette. Ha a fennálló lehetőségek nem feleltek meg azoknak a céloknak, melyeket kitűzött maga elé, az alternatíva lehetőségét kereste. Jelen helyzetben az EMNT párttá alakulása lehet az alternatíva.
Az eszme
Egy adott országban kisebbségben lévő közösség demokratikus joga a fennálló hatalmi rend és állami keretek megváltoztatása nélkül saját maga számára bizonyos fokú önrendelkezési szabadságot kivívni. A rendszerváltást követően megnyílt a lehetőség a romániai magyar kisebbség számára is a román államon belül az autonómia kiharcolására, s meg is indultak az erre irányuló törekvések. Tőkés László természetesen főszerepet vállalt ezen a területen, s ezt jelölte ki elérendő politikai céljának. Az autonómiának két fő típusa van: a területi, valamint a személyi elvű autonómia. A romániai magyarok számára a demográfiai helyzetükből fakadóan a legfőbb célkitűzés Székelyföldön területi, illetve a szórványban élő magyarság érdekében a személyi elvű autonómia elnyerése. Illetve ezen formáktól el kell különíteni a helyi közigazgatási autonómiát, melynek kisebbségi jogosítványokkal való bővítése, és a sajátos státuszú önkormányzat elérése a magyar többségű településeken fontos célkitűzés.
Területi autonómiával olyan térségek rendelkeznek, amelyek az önkormányzás magasabb fokával vannak felruházva, mint az állam bármely más, hozzájuk hasonlítható területe. A nemzeti kisebbségeket szolgáló területi autonómia célja az, hogy az állam többségi lakosságától eltérő, de egy adott régión belül többségben lévő nemzeti közösség számára biztosítsa azokat az eszközöket, melyek által ki tudja fejezni és meg tudja őrizni saját közösségi identitását, valamint az általa lakott terület kulturális és történelmi hagyományait.
A személyi elvű autonómia nem területet, hanem magát a kisebbségi közösséget ruházza fel érdekképviseleti és igazgatási jogosítványokkal bíró intézményrendszerrel. Az autonómia alapjául szolgáló, nem feltétlenül területileg meghatározott közösséget az teremti meg, hogy az egyének szabadon vállalják az adott nemzeti kisebbséghez való tartozásukat. Ez gyakran közigazgatási regisztráció révén történik meg. személyi elvű autonómia elterjedt formája a kulturális autonómia, mellyel a kisebbségi közösség választott szervei átveszik az államtól a kultúrájuk és nyelvük megőrzéséhez szükséges igazgatási jogosítványokat és intézményeket. (Forrás: EMNT)
Tőkés és az RMDSZ
A demokratikus Romániában a magyarság is képviseltetni tudta magát a politikai palettán, s a Romániai Magyar Demokrata Szövetség vált az érdekképviselet elsőszámú szócsövévé és cselekvőjévé. Így Tőkés László is az RMDSZ-en keresztül látta megvalósíthatónak az áhított autonómiatörekvéseket, melynek tiszteletbeli elnöki tisztségét is betöltötte. Az RMDSZ 1996-os kormányra kerülésével azonban együttműködésük megtört, mivel Tőkés véleménye szerint az RMDSZ feladta az autonómiáért vívott harcot, és opportunista politikát folytatva Bukarest zászlóvivőjévé vált.
Kell nekik az autonómia, küzdenek érte.
A királyhágómelléki református püspök nem tudta támogatni ezeket a célokat és külön utat választott elképzeléseinek megvalósítására. Már ekkor az alternatívát kereste, mely helyettesíteni tudja az RMDSZ-t a magyar közösség autonómiatörekvéseiben. Ez természetesen a romániai magyar párttal való szakítással járt, melynek első lépése a 2000-es választások voltak, amikor is arra buzdította a magyarokat – alternatíva hiányában – , hogy ne szavazzanak az RMDSZ-re. Az elhidegült viszony 2003-ban szakadt meg, hiszen Markó Béláék megszüntették a püspök tiszteletbeli elnöki posztját a pártban. Ugyanebben az évben abból az indíttatásból tehát, hogy a romániai magyar közösségnek hiteles politikai képviseletet biztosítsanak és az autonómiatörekvések élére álljanak, Tőkés László vezetésével megalakult az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács.
Alternatíva a láthatáron: EMNT, MPP
Az EMNT egy civil-politikai mozgalom, mely az erdélyi magyarság autonómiájáért, ezen belül a Székelyföld területi autonómiájáért és az egész romániai magyarság kulturális autonómiájáért harcol. Ezek olyan célkitűzések, melyeket az 1996 óta egy év kivételével folyamatosan kormányzati tényezőként politizáló RMDSZ nem tud hatékonyan képviselni, vagy legalábbis más elképzelések mentén képviseli a magyar érdekeket, mint a tőkési vonal. Az EMNT azonban el is készítette a hármas autonómia-koncepció tervezetét (területi, személyi és a sajátos státuszú települések önkormányzatára vonatkozó autonómia), s azt be is nyújtotta a parlamentnek 2004-ben, illetve 2005-ben is, mely azonban mindkét alkalommal visszautasításra került.
Bár nem politikai pártként, de politikai célokat kitűző civil szervezet formájában megjelent a romániai magyar közösség életében is a politikai pluralizmus csírája. Ugyan a 2004-es választásokon még csak az RMDSZ neve szerepelt a szavazólapokon, egy másik hang is megszólalt a hosszú ideje monopolhelyzetben lévő párt mellett. 2008-ban azonban ténylegesen is megvalósult a pluralizmus, hiszen a sokak számára a romániai magyarság érdekeit hiteltelenül képviselő RMDSZ mellett a bejegyezték a Magyar Polgári Pártot is. Tőkés támogatta a kezdeményezést, illetve azt, hogy ne csupán egy politikai szervezet diktálja a nemzetpolitikát Romániában. Az MPP megalakulásával tehát lehetőség nyílt az autonómiatörekvések pártpolitikai szintre emelésére is.
A politikai pluralizmus a romániai magyarság képviseletében
Az új helyzet, a politikai pluralizmus egyben kihívást is jelent, hiszen azzal a veszéllyel fenyeget, hogy túlságosan is megosztja a magyar közösséget Romániában. A román választási rendszer értelmében ugyanis egy pártnak a leadott szavazatok 5%-át kell megszereznie ahhoz, hogy bekerüljön a parlamentbe, a magyar népesség pedig a lakosság 6,61%-át alkotja a 2002-es népszámlálási adatok alapján. Tehát, ha feltételezzük, hogy a magyarok ugyanakkora arányban mennek el szavazni a választásokon, mint a románok, akkor több magyar nemzetiségi párt indulása esetén a parlamenti képviselet elvesztésének veszélye is felmerülhet. Kiegyenlítetlen erőviszonyok esetén pedig az egyik párt bekerül, a másik kimarad a törvényhozásból, tehát egymással versengő pártok esetén a parlamentben nem valósítható meg a magyar kisebbség plurális képviselete.
Az csak a választások során szoros együttműködés eredményeképpen jöhet létre. Egy választási szövetség segíthetne jobban kiaknázni a magyar választópolgárok támogatását, s ideális esetben akár két frakcióval is képviseltethetné magát a magyar közösség a román parlamentben. Ehhez azonban egyenrangú partnerekre van szükség, mivel egy domináns helyzetben lévő párt – jelen esetben az RMDSZ – nem fogja felkínálni a pozícióit egy másik politikai erőnek a politikai pluralizmus kedvéért. Egyenlő erőviszonyok esetében azonban az újonnan fellépő párt veszélyezteti a korábban domináns párt helyzetét, s egy ilyen veszélyhelyzet együttműködésre kényszerítheti mindkét felet.
A Magyar Polgári Párt ezidáig nem volt képes egyenlő partnerként fellépni az RMDSZ-szel szemben. Nem sikerült karakteresen újat, mást kínálni a romániai magyar választóknak, mellyel sikert érhetett volna el egy választáson. Ezt valószínűleg a pártvezetés is érzékelte, hiszen a 2008-as választásokon csupán független jelölteket támogatott a párt. Tőkés László a kampány során igyekezett közvetítőként fellépni a két magyar párt között, és létrehozni egy olyan összefogást, mellyel a magyar közösség plurális képviselete valósulhatna meg, és az autonómiatörekvések parlamenti képviseletet nyerhetnek. Törekvése azonban meghiúsult.
Az MPP a 2009-es EP-választáson pedig nem csatlakozott az RMDSZ és az EMNT közös listájához. Az MPP állóvízben van, megújulásra van szüksége, jelen állapotában nem képes az RMDSZ alternatívájaként fellépni. Ezért is látják sokan szükségét a nagy társadalmi támogatottsággal bíró EMNT párttá alakításának, mely valós potenciállal bírhatna.
Az EMNT, mint harmadik párt?
A magyarság megosztásának veszélye természetesen ekkor is fennáll (sőt három párt esetén fokozottan), azonban az elmúlt évek politikai tapasztalata a többpárti magyar képviselet tekintetében segíthet a szélsőségesen negatív eshetőség elkerülése végett. Szükséges esetben tehát a felek bizonyára elismerik az összefogás szükségességét. Érdemes idézni Tőkés László szavait: „Plurális magyar egységre, a magyar pártok és civil szervezetek együttműködésére van szükség a romániai magyar demokratikus fejlődés érdekében. A pártosodás nem cél, de ha az MPP nem tudja betölteni nemzetpolitikai hivatását, az alternatíva szerepét, akkor az EMNT-nek hozzá kell járulnia egy új politikai párt létrehozásához." További pozitívum, hogy Tőkés László élvezi a magyar kormányzópárt, a Fidesz-KDNP támogatását, melynek szimbóluma lehet, hogy Schmitt Pált követően őt jelölték az Európai Parlament alelnöki posztjára. Ez a támogatás természetesen növeli az EMNT potenciálját.
Mindenesetre az már most látszik, hogy a 2012-es választások érdekesen fognak alakulni a magyar közösség képviselete terén. Bár még hivatalos állásfoglalás nem született, a nyilatkozatokból az látszik, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács párttá alakul, s akkor három párt versenyezhet a magyarok szavazataiért. A politikai pluralizmus azonban csak szoros együttműködés eredményeként valósulhat meg, ellenkező esetben csorbul a magyar képviselet Bukarestben.
A magyar külpolitikáról
Kitekintő.hu, 2010. október 6. – Benyhe István
Magyarország a huszadik század során olyan politikai és gazdasági változásokon esett át, amelyek egy napjainkban kialakuló újabb történelmi időszakra is meghatározzák politikai lehetőségeit, nemzeti önazonosságát és új életérzés kialakulását idézik elő. A trianoni fájdalmas területi veszteség és a még annál is fájdalmasabb veszteség, amely többmilliós magyar népességet kényszerített kisebbségi sorba, nagyon körültekintő, fegyelmezett külpolitikát követel az országtól. Ennek a követelménynek Magyarország eddig csak részben tudott megfelelni, és még kezdeti részleges sikerei is általában – gyakran tőlünk független folyamatok eredményeképpen – kudarccal végződtek. Az ország stratégiai helyzetében és geopolitikai erőterében bekövetkezett legutóbbi változások, európai integrációs törekvéseink, gazdasági lehetőségeink lassú változása és részleges átértékelődése új távlatokat nyitnak, de új kihívásokat is intéznek a magyar külpolitikához.
A magyar állam külpolitikája és követendő stratégiája sok olyan egyéni vonást mutat, amelynek megértéséhez csak országunk és a térség alapos történelmi ismerete adhat alapot. Különösen a tengerentúlról, de még Brüsszelből is, a közép-európai térség kis államai szinte egységesnek tűnnek, és a nem elég elmélyült szemlélő el sem tudja képzelni, hogy milyen bonyolult történelmi és politikai előzmények, milyen kevert és átláthatatlan etnikai kép, mennyi belülről megoldhatatlannak tűnő probléma jellemzi e térséget.
A problémákat egységesen és normatívan kezelni akaró birodalmi gondolkodásmód logikája itt a legtöbbször zátonyra fut, és a történelmi szövevénybe lépve, a térség kezelése során, mindig is tág teret kaptak a normatív megoldásoktól elhajló személyi szimpátiák, lobbik, háttéralkuk és birodalmi érdekek. Magyarország ma, az Európai Unió tagjaként is központi országa ennek a szövevényes, bonyolult, mégis provinciálisnak tűnő világnak. Belpolitikai életét akkor is meghatározza a térségben elfoglalt központi helye és történelme, ha némely hatalomra kerülő politikai pártja, vagy erőcsoportja komoly belpolitikai erőfeszítést tesz ennek figyelmen kívül hagyására. Az Európai Unió szabályzórendszerei számára alig kezelhető a kisebbségek iránt felelős anyanemzet fogalma, így az uniós joganyag általános részében foglaltak szerint igyekeznek megközelíteni az ilyen természetű problémakört, még az egyébként jó szándékú uniós fórumok, vagy azok képviselői is.
Noha a magyar politikai tényezők szinte egységesen képviselik az Európai Unió modelljeihez való gyors alkalmazkodás szükségességét, sok belpolitikai tényező és (elsősorban a szomszédos országok nemzetiségi politikája nyomán keletkező) külső hatás hátráltatja, fékezi, esetleg igyekszik elfojtani annak gyakorlati érvényesülését. Ugyanis államunk még nem tudta teljesen feldolgozni az elmúlt évszázad változásait sem érzelmileg, sem térgazdaságilag. Egyszerre hatnak egy sikeres és hatalmi, nemzeti szempontból nem alávetett helyzetet jelentő múlt államszövetség – az Osztrák-Magyar Monarchia - gyengülő reflexei és a trianoni békediktátumot, de különösen a második világháborút követő teljes kiszolgáltatottság, a történelmi kudarcok által kialakult kisebbségi és tehetetlenségi, beletörődési komplexusok. Ezért az első világháború óta a magyar politika a mai napig képtelen volt, tartósan határozott irányvonalat követve, folyamatosan erősíteni a nemzetet, hosszú távon biztosítani békéjét, elősegíteni felemelkedését és növelni a tekintélyét.
Rossz helyzetfelismerés, gyakori restség, rosszul megalapozott döntések, vagy téves koncepción alapuló stratégia jellemezte azt a magyar politikát, amelyet megfelelő áttételekkel érvényesíteni kellett a külföld felé. A nehéz, gyakran kilátástalan külpolitikai feladatok megoldását a legtöbbször magas színvonalon végezte el a magyar külügyi apparátus, és szinte nincs rá példa, hogy súlyos hibája, vagy hozzá nem értése okozott volna az országnak helyrehozhatatlan károkat. Azokat legtöbbször az ország geopolitikai helyzetéből fakadó külfolyamatok és a szerencsétlen belpolitikai döntések okozták. Az ország mai helyzetében, amikor a külső erővonalrendszer egy fejlődő integrációban, az Európai Unióban megszilárdulni látszik, és a kialakult hatalmi tér belső mozgása sem jelent katonai vagy biztonságpolitikai kockázatot az ország számára, a magyar külpolitikai célok módosulása is természetesnek tűnhet.
Az új helyzetben átértékelődik a nemzetstratégia, és a megvalósításához szükséges külügyi eszköztár is. Ebben továbbra sem kerülhető meg az a tapasztalat, amely eddigi történelmünkből rendelkezésre áll, de a helyzetünkben bekövetkezett változásokhoz való alkalmazkodás kényszerét nem válthatja ki a szövetségesi létből táplálkozó kényelem, beletörődés, vagy restség. A szövetségek és az integrációk belső egyensúlyi helyzete, külpolitikája, gazdasági hangsúlyai stb. állandóan változnak a világhelyzet kihívásainak megfelelően, és Magyarország, mint a térséget összefogó nagy rendszer egyik alrendszere, folyamatos döntéshelyzetben van, és lesz. Ennek megfelelni alapvető kötelességünk, és a megfeleléshez szükséges stratégiának és eszközrendszernek mindenkor a birtokában kell lennünk.
Kertész Imre: "A magyar nyelv mindig másodrendű lesz" – Kertész Imre Gályanaplóját méltatja a Libération
Heti Válasz Online, 2010. október 10.
A cikk szerint a könyvet végig áthatja az öngyilkosság témája, de ezt némileg oldja a szerző fekete humora.
Kertész Imre Gályanapló című esszéregényét ajánlja olvasói figyelmébe a Libération című francia lap. A Nobel-díjas író műve - amely 1961 és 1991 közti feljegyzéseit tartalmazza - a héten jelent meg franciául.
A baloldali lap kritikusa szerint az írók naplója mindig magán viseli az erőfeszítés nyomát: az élet viszontagságaival, a múló idővel, vagy időnként az írás nehézségével szemben az írók szüntelenül küzdenek. Az 1929-ben született Kertész Imre Gályanaplója is egy szüntelen harc harminc évét öleli fel, de a harcmező nem a megszokott terület. Itt nem a konkrét létezés anekdotikus Odüsszeiájáról olvashatunk, hanem inkább arról, hogyan próbál meg a leláncolt gályarab saját szellemének ereje elől elmenekülni - hangsúlyozza a szerző.
Meglátása szerint a művet végig áthatja az öngyilkosság témája, de ezt némileg oldja a szerző fekete humora. Abban például, ahogy elmagyarázza, hogy az a tény, hogy a náci haláltáborok után egy sztálinista társadalomban kellett élnie, felvértezte minden reménnyel szemben. Auschwitz után számára a rabélet folytatódott Magyarországon, s ez „mindenféle tévedésnek még a lehetőségét is kizárta". Ezért tudott Kertész saját bevallása szerint megmenekülni az öngyilkosság elől, s nem követte más holokauszttúlélők - Borowski, Celan, Améry vagy Primo Levi - példáját - emlékezetett a kritikus.
Claire Devarrieux megjegyzi: a belső száműzetésében Kertész legfőbb társa Thomas Mann, Proust, Kafka és Cioran, valamint honfitársai közül Krúdy Gyula és Márai Sándor voltak. A cikk kiemeli, hogy 1986 májusában Kertész azt írta: „Mindig másodvonalbeli, félreismert, félreértett magyar író leszek; a magyar nyelv mindig másodrendű, félreismert, félreértett nyelv lesz; a magyar kultúrának soha nem lesz helye abban a kultúrában, amely számít, amely egyetemes, mert a magyar kultúra mindig másodvonalbeli, félreismert, félreértett kultúrának látja önmagát". Tizenhat évvel később, 2002-ben Kertész Imre Nobel-díjat kapott - zárja írását a Libération.
|
