Tartalomjegyzék

RMDSZ

Megalakult az RMDSZ Partiumi Önkormányzati Tanácsahollo

Transindex/(közlemény), 2011. június 2.

Június 2-án Margittán megalakult a Partiumi Önkormányzati Tanács, amely Bihar, Szatmár, Szilágy, Arad, Temes és Máramaros megyék RMDSZ-es önkormányzati képviselőiből áll. A Tanács elnökévé Szabó Ödön Bihar megyei tanácsost választották meg, az elnökség tagjai: Pop Imre, Kraszna polgármestere, Kaba Gábor, Zsombolya polgármestere, Bognár Levente, Arad alpolgármestere, Illyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere és Vida Noémi, nagybányai helyi tanácsos.

Kelemen Hunor szövetségi elnök a Tanács alakuló ülésén felszólalásában emlékeztette a jelenlévőket, hogy két héttel ezelőtt már megalakult a Székelyföldi Önkormányzati Tanács, egy héttel ezelőtt pedig a Belső-erdélyi Önkormányzati Tanács. „A jó döntéseket a megfelelő időben kell meghozni. Éppen ezért 2011 februárjában, az RMDSZ kongresszusán az alapszabályzatban rögzítettük a regionális önkormányzati tanácsok megalakulását. Az RMDSZ számára már megalakulásakor az önkormányzatiság elve volt az egyik legfontosabb célkitűzés, ezt az elmúlt időben folyamatosan erősítette. A Szövetség mindig azt szorgalmazta, hogy minél több döntés kerüljön az önkormányzatokhoz" – jelentette ki a szövetségi elnök.

A három regionális önkormányzati tanács megalakulása után megmarad továbbra is az országos testület, összehangolva a regionális tanácsok működését és képviselve az általános érdekeket. Miután megalakult mindhárom Regionális Önkormányzati Tanács, és ezek elnökeit is megválasztották, júniusban megalakul a Szövetségi Állandó Tanács, amelynek tagjai lesznek a Tanácsok elnökei, ezzel is megadva azt a súlyt mindhárom régiónak, ami megilleti őket.

Összefogtak a partiumi régió RMDSZ-es önkormányzatai is

Krónika, 2011. június 3. – Nagy Orsolya

A székelyföldi és a belső-erdélyi után az RMDSZ a Partiumi Regionális Önkormányzati Tanácsát is létrehozta. Az alakuló ülésre csütörtökön került sor a Bihar megyei Margittán.

A testület elnökévé Szabó Ödön Bihar megyei önkormányzati képviselőt, a megyei RMDSZ-szervezet ügyvezető elnökét választották meg, rajta kívül öt tagja van az elnökségnek.

A partiumi tanácsban hét megye képviselteti magát: Arad, Temes, Bihar, Szatmár, Szilágy, Máramaros, illetve Krassó-Szörény – utóbbiban a szövetségnek nincs önkormányzati képviselete, így onnan elnökségi tagot sem választottak.
Arad megyét Bognár Levente aradi alpolgármester, Temest Kaba Gábor zsombolyai polgármester, Szatmárt Ilyés Gyula szatmárnémeti polgármester, Szilágyot Pop Imre szilágykrasznai polgármester, Máramarost pedig Vida Noémi, a Nagybánya központú területi szervezet ügyvezető elnöke képviseli Szabó Ödön mellett az elnökségben.

A Partiumi Regionális Önkormányzati Tanácsban egyébként Bihar és Szatmár megye adja a legtöbb küldöttet, hiszen ezekben a megyékben a legnagyobb a magyarság aránya, illetve itt van a legerősebb önkormányzati képviselet is.
„Az önkormányzati érdekképviselet jobb összehangolása miatt volt szükség a három regionális tanács megalakítására" – nyilatkozta az eseményt követően Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke. Meglátása szerint az újonnan létrejött testületek hatékonyabban képviselik majd az erdélyi és a partiumi magyarok érdekeit, mint az eddig működő területi szervezetek, és úgy véli, a közelgő önkormányzati választásokon is nagy szerepük lesz a regionális tanácsoknak.

Szabó Ödön frissen megválasztott partiumi elnök szerint a területileg jellegzetes problémák megoldásában segíthetnek egymásnak azok a polgármesterek, önkormányzati képviselők, akik a tanácsban részt vesznek. Az elnök úgy fogalmazott, a valahol már bevált metódusokat másutt is lehet alkalmazni. Példaként említette az önállósodó nagyváradi magyar színház január óta húzódó ügyét, amelyben a temesvári Csiky Gergely Színház már írásban is állást foglalt, tanácsokkal látva el a váradiakat.

ROMÁNIA

România liberă: a politikai elit fél a székelyek kezdeményezéseitől

MTI, 2011. június 2.

A román politikai elit azért fél a székelyek kezdeményezéseitől, mert még mindig a történelmileg meghaladott sztereotípiák és előítéletek foglya – ezt a gondolatot bontja ki csütörtöki vezércikkében a Romănia liberă.

Az egyik legolvasottabb román napilap hasábjain Sabina Fati neves publicista – aki egyben a lap társfőszerkesztője – megállapítja: 1919 óta a román politikai elitet időnként elfogja a félelem, hogy esetleg elveszíti Erdélyt, s hogy Budapest kiterjesztheti befolyását erre a „provinciára", amely a Habsburgok idején együtt fejlődött az akkori Közép-Európa egészével.

Sabina Fati cáfolja azoknak a román politikusoknak a véleményét, akik szerint a brüsszeli székelyföldi iroda megnyitása „fölösleges provokáció", „precedens nélküli támadás" lenne Románia szuverenitása és területi épsége ellen.

A kommentátor szerint ez a kezdeményezés Tőkés Lászlónak azt a törekvését segíti, hogy a maga oldalára állítsa az erdélyi magyarokat. Így akarja ugyanis bizonyítani számukra – írja a szerző -, hogy az a térség képes akkor is boldogulni, ha nem csupán Bukarest felé tartja kéregető tenyerét, hanem utat keres a brüsszeli intézményekhez is. A cikkíró szerint Tőkés a lehetőségek olyan új tárházát akarja megmutatni a magyaroknak, amely sokkal tágabb a két hatalmi központ – Budapest és Bukarest – által elvárhatónál.

Az a tény, hogy az irodának éppen a Magyar Régiók Háza ad otthont, inkább gazdasági, semmint politikai megfontolásból ered – véli a szerző. A székelyek pénzt akarnak vonzani Hargita és Kovászna megyékbe, amelyeket a bukaresti központi kormányzat éveken keresztül elhanyagolt – állapítja meg Sabina Fati.

Úgy véli: a székelyeknek ez az elképzelése ismét felszínre hozza a román politikai elit régi félelmeit, azt, hogy Bukarest továbbra is a történelem által meghaladott sztereotípiák és előítéletek foglya.

A román külügy sajnálattal fogadta a magyar tisztségviselők jelentétét a székelyföldi iroda megnyitóján

MTI, 2011. június 2

A román külügyminisztérium csütörtökön sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy magyar tisztségviselők részt vettek a brüsszeli székelyföldi iroda megnyitóján.

Az Agerpres és a Mediafax román hírügynökség idézi Doris Mircea külügyi szóvivő nyilatkozatát, amely szerint a román külügyminisztérium sajnálatát fejezi ki a magyar hatóságok döntése miatt, hogy részt vettek a brüsszeli "úgynevezett Székelyföldi Képviselet" megnyitásán. Mint ismeretes, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes valóban jelen volt az említett székelyföldi iroda szerdai megnyitóján annak ellenére, hogy a román külügyminisztérium már kedden jelezte a bukaresti magyar nagykövetnek: elvárja, hogy magyarországi tisztségviselő ne vegyen részt azon a rendezvényen.

A külügyi szóvivő nem említi név szerint Semjén Zsoltot, úgy fogalmaz csupán: "A magyar hatóságok jelenléte ezen az eseményen személyes döntés volt, amelyet a román állam nem akadályozhat meg. Mi csak annyit tehetünk, hogy közöljük a hivatalos álláspontot, és jelzést adunk ezzel kapcsolatosan".

A szóvivő hangsúlyozta: a román külügyminisztérium elutasítja, hogy olyan területi-közigazgatási egység számára nyissanak "úgynevezett képviseletet", amelynek nincs alkotmányos és törvényes alapja. A tárca ezt a lépést önkényesnek és az európai gyakorlattal ellentétesnek tekinti - hangoztatta Doris Mircea. Jelezte: a minisztérium már intézkedett az európai intézményeknél, hogy ne ismerjék el ezt a képviseletet, és ne tartsanak kapcsolatot vele. Hozzátette: Románia a helyi decentralizációt szorgalmazza, de nem támogatja az etnikai alapú autonómiát.

Elvetik Băsescu alkotmányát

Új Magyar Szó, 2011. június 3. – Cs. P. T.

Csupán a Demokrata Liberális Párt támogatja az államfő alkotmánymódosítási elképzeléseit – derült ki az elmúlt nap politikusi nyilatkozataiból. Az ellenzéki vezetők szemfényvesztésnek és diverziónak tartják azt, hogy Traian Băsescu nem a gazdasági válságra keresi a megoldásokat, hanem az alaptörvény megváltoztatásán töri a fejét.

Csupán a Demokrata Liberális Párt támogatja az államfő alkotmánymódosítási elképzeléseit – derült ki az elmúlt nap politikusi nyilatkozataiból. Az ellenzéki vezetők szemfényvesztésnek és diverziónak tartják azt, hogy Traian Băsescu nem a gazdasági válságra keresi a megoldásokat, hanem az alaptörvény megváltoztatásán töri a fejét.

„Az államfő a helyhatósági választási kampányba szeretne így beavatkozni. Mi az alkotmány helyett az egészségügyről, az oktatásról és a társadalmat foglalkoztató más kérdésekről szeretnénk vitatkozni" – jelentette ki a Szociál-Liberális Szövetség (USL) társelnöke, Victor Ponta. Hasonló az álláspontja Crin Antonescunak, az USL másik társelnökének is. „Elutasítjuk az államfő újabb diverzióját. Azért tematizálja az alkotmány módosítását, mert nem talál megoldást az ország valóban égető problémáira" – mondta a liberális politikus.

Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke tegnap azt nyilatkozta: szerinte ebben a törvényhozási ciklusban nem valószínű az alkotmánymódosítás. Tájékoztatása szerint az RMDSZ továbbra is arra törekszik, hogy módosítsák az alaptörvény első cikkelyét, amely szerint Románia nemzetállam. „Azt akarjuk elérni, hogy a nemzeti kisebbségeket államalkotó tényezőként ismerjék el. A mi elképzelésünk szerint a szenátus a történelmi régiók képviselete kell hogy legyen, és a fejlesztési régiók szerkezetét is át kell gondolni" – mondta Kelemen Hunor.

Kevésbé diplomatikusan fogalmazott Márton Árpád képviselő, aki tagja volt a 2003-as alkotmányt megszövegező parlamenti bizottságnak. „Ez az államfő újabb kampányfogása. Traian Băsescu úgy próbálja növelni népszerűségét, hogy a közvélemény által kétségkívül kívánatosnak tartott módosításokról beszél, mint amilyen a honatyák számának csökkentése. Ám tudja nagyon jól, hogy javaslatainak elfogadására semmi esély nincs" – nyilatkozta az ÚMSZ-nek a politikus.

A képviselő mindazonáltal üdvözölte, hogy az államfő kiegészítené az alkotmány hatodik cikkelyét egy bekezdéssel. Ez arra kötelezi a hatóságokat, hogy a kisebbségi közösségeket érintő döntések meghozatala előtt konzultáljanak az adott közösség képviselőivel. „Băsescu azonban ezzel csak azt akarja üzenni: lám, a kisebbségeknek is nyújtunk valami" – mondta Márton Árpád.

ERDÉLY

Kolozsvári Magyar Napok: lepipálja a városnapokat

Szabadság, 2011. június 3. – KOVÁCS HONT IMRE

Nemcsak tavalyi önmagát, hanem a ma véget érő első Kolozsvári Városnapokat is felülmúlja majd a Kolozsvári Magyar Napok idei, augusztus 15. és 21. között sorra kerülő rendezvénysorozata. Az egyhetesre bővült rendezvény költségvetése 100 ezer euróra rúg – ez az összeg szinte kétszer annyi, mint a tavalyi esemény költségvetése, és 30 ezerrel több, mint a városnapoké.

A Kolozsvári Magyar Napok négy fő helyszínen zajlanak majd, a nagyszínpad természetesen a Főtéren lesz. A teret viszont nem tarkítják majd sörsátrak – ígérték tegnapi sajtótájékoztatójukon a szervezők –, és remélhetőleg már a Iorga-tábla sem. Mint megtudtuk, külföldről nem számítanak több résztvevőre, mint a tavalyi első Kolozsvári Magyar Napokon, a kolozsváriak és a környékbeliek azonban a várakozások alapján nagyobb számban jelennek majd meg.

Körvonalazódott a Kolozsvári Magyar Napok idei arculata: tegnap nyilvánosságra hozták a programokat és a fellépőket, így következhet a programpontok napokra történő leosztása, valamint a költségvetést fedező összeg begyűjtése.

Gergely Balázs, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) közép-erdélyi régióelnöke példátlannak nevezte a szervezés lendületét, amelyből politikai hovatartozástól függetlenül, fáradságot nem ismerve mindenki kiveszi a részét. Tavaly több mint 50 civil szervezet karolta fel a magyar napokat, számuk a Gergely Balázs szerint idén tovább emelkedik. „Kolozsvár Erdély kulturális fővárosaként él a köztudatban, és ehhez szeretnénk felnőni" – tette hozzá a politikus.

A rendezvény központi helyszíne a Főtér lesz. Naponta 2–3 ezer embert várnak a Mátyás-szoborcsoporthoz, ahol nem lesznek sörsátrak, és remélhetőleg a Iorga-idézetet tartalmazó tábla sem éktelenkedik majd a szoborcsoport talapzata előtt – jegyezte meg Máté András Levente, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke. A főtéri nagyszínpadon minden este nagyszabású koncertek szórakoztatják a nagyérdeműt: hétfőn a Kistehén Tánczenekar, kedden a Benkó Dixieland Band, szerdán Rúzsa Magdi, csütörtökön Charlie, pénteken a Deák Bill Blues Band, szombaton a Kolozsvári Filharmónia és a Magyar Opera lép fel, a zárónapon pedig a 100 Tagú Cigányzenekar koncertje csalogatja a színpad elé az érdeklődőket.
A további fő helyszínek a várfal-környéki Fogoly, Búza és Vár utca, valamint az Óvár, de – a tavalyinál jóval kisebb mértékben – a Farkas utcában is szerveznek programokat.

László Attila alpolgármester szerint a külföldről érkező vendégek száma nem emelkedik – mert az idei rendezvény nem „meghosszabbított hétvége" lesz –, de a kolozsváriak és a környékbeliek aránya jelentősen megnő. Gergely Balázs szerint remélhetőleg kétszer annyi helybelit mozgat meg a rendezvény mint tavaly.
A költségvetésről Csigi Levente, az EMNT Kolozs megyei szervezetének elnöke beszélt: „Pályázatok és támogatások útján szeretnénk biztosítani a költségeket fedező összeget, amely idén 100 ezer euróra rúg." A vállalkozók számára ezen a héten készülnek el a támogatási csomagok, és a szervezők kérik a cégeket, civil szervezeteket, hogy támogassák a rendezvényt.
A magyar napok zárónapja egyben az augusztus 22–27. közötti VII. Hungarológiai Világkongresszus nulladik napja, a találkozót ugyanis a 100 Tagú Cigányzenekar fellépése nyitja meg, ezzel együtt pedig elbúcsúztatja a Kolozsvári Magyar Napokat.

Az esemény része lesz idén is a Heltai Alapítvány és a Szarkaláb néptáncegyüttes Szent István-napi néptánc-találkozója, továbbá fontos mozzanat a Donát utcai római katolikus templom felavatása is.
A rendezvénysorozat főszervezői az EMNT, az RMDSZ, valamint a Kincses Kolozsvár Egyesület, míg a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT), a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) és a Kolozs Megyei Diáktanács (KMDT) társszervezőként tevékenykedve segít a programok lebonyolításában.

RMDSZ-csapatok félemlítik meg az EMNP-támogatókat?

Krónika, 2011. június 3.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) információi szerint az RMDSZ megbízásából csapatok keresik fel azokat a Kárpátokon túli megyékben élő személyeket, akik kézjegyükkel látták el az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzését támogató íveket. A nemzeti tanács képviselői úgy értesültek, az aláírókat próbálják meggyőzni arról, nyilatkozzák azt, hogy a kézjegyüket meghamisították, vagy kényszerítették őket arra, hogy támogassák az új párt bejegyzését.

A Háromszék című Kovászna megyei napilap értesülései szerint az akció mögött Seres Dénes parlamenti képviselő áll, a Szilágy megyei honatya azonban cáfolta, hogy ilyesmivel foglalkozna, mondván, az aláírók jegyzéke nélkül ezt nem is tehetné meg.

Toró T. Tibor, a nemzeti tanács ügyvezető elnöke lapunk érdeklődésére elmondta, az információknak nem tudnak utánajárni, az értesüléseket igazolandó bizonyítékuk sincs, de mint fogalmazott, reméli, hogy ilyesmire 2011-ben nem kerülhet sor.
„Bízom abban, hogy a jogállamiság eljutott arra a szintre, amikor nem kell attól tartanunk, hogy adminisztratív eszközökkel, hatalmi erővel szorítanak le a pályáról, sem attól, hogy ilyen módszerekkel támogatókat félemlítenek meg. Úgy vélem az erdélyi magyar politikai kultúra is fejlődött már annyit, hogy ne kelljen ilyenfajta torpedóakcióktól tartanunk" – nyilatkozta az ügyvezető elnök.

Emlékeztetett: hasonló RMDSZ-es akciókra volt már precedens 2004-ben, amikor a szövetség „mindent megtett", hogy megakadályozza a Magyar Polgári Párt bejegyzését, Temes megyében például a politikus rokonait is megfenyegették. Toró szerint érthetetlen, hogy az aláírók jegyzéke hogyan jutott el bárkihez.
„Az ívekhez a törvény szerint bírák és ügyészségi illetékesek férhetnek hozzá, magánszemélyek alapos indoklással kérhetik ki ezeket. Utánanéztünk, ennek írásos nyoma nincs, tehát egyértelmű, hogy aki hozzáfért, törvénytelen eszközöket használt. A pártbejegyzés ellen óvást emelő Adrian Drăghici például indoklásában arra hivatkozott, hogy az ívek hamis aláírásokat is tartalmaznak, ilyesmit csak abban az esetben állíthat, ha tanulmányozta a jegyzéket, ez azonban hivatalos keretek közt nem történhetett meg" – mutatott rá.

Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára nem érti, hogy az EMNT képviselői miért aggódnak, amikor bárki is megkérdőjelezi az aláírások hitelességét.
„Alaptalanok a vádak. Ha nem telefonkönyvből írták ki a neveket és nem csaltak, a pártot be fogják jegyezni" – mondta a főtitkár.

Budapesti kézben Székelyföld legkiterjedtebb írott sajtóorgánuma

Hargita Népe, 2011. június 3. – Mihály László

A Határok Nélkül a Magyar Sajtóért Alapítvány vált az Udvarhelyi Híradó Kft. többségi tulajdonosává szerdától. A cégben eddig is társtulajdonos BA P Agency továbbra is megtartja részét a vállalkozásban.

Többségi tulajdont szerzett június 1-jén az Udvarhelyi Híradó Kft.-ben a budapesti bejegyzésű Határok Nélkül a Magyar Sajtóért Alapítvány – közölte tegnap az Udvarhelyi Híradó Kft. A Székelyföldön több napilapot – Csíki Hírlap, Udvarhelyi Híradó, Gyergyói Hírlap, Vásárhelyi Hírlap –, valamint a szekelyhon.ro hírportált kiadó cég eddigi többségi tulajdonosa, Albert András székelyudvarhelyi üzletember lapunk megkeresésére nem kívánta taglalni a tulajdonrészek alakulását. Csupán annyit mondott, hogy az Udvarhelyi Híradó Kft.-ben eddig is tulajdonrésszel bíró – egyébként szintén az általa birtokolt – BAP Agency ezután is társtulajdonos marad – ezzel gyakorlatilag azt sugallva, hogy csupán a magánszemélyként meglévő saját részét adta el a budapesti alapítványnak.

A Határok Nélkül a Magyar Sajtóért Alapítványról különben sem az internetes keresők nem adnak találatot, sem a Magyar Köztársaság Bíróságainak hivatalos weboldalán – ahol a bejegyzett egyesületek, alapítványok szerepelnek – nincsenek adatok. A tegnap megjelent közlemény pedig csupán annyit közöl, hogy az alapítvány „a Magyarország határain kívüli magyar nyelven folytatott sajtótevékenység, ezáltal a magyar nyelv ápolására jött létre".

Bár a mostani tulajdonosváltás az utóbbi évek legjelentősebb akvizíciója az erdélyi magyar sajtópiacon, nem az első eset, amikor magyarországi érdekeltségű cég vásárol fel erdélyi sajtóorgánumot. Tavaly az Erdélyi Napló hetilap került a Magyar Nemzet című újságot megjelentető Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. tulajdonába.

Egy hetes magyar ünnep Kolozsváron

Krónika, 2011. június 3.

Egyhetesre bővül a Kolozsvári Magyar Napok elnevezésű, második alkalommal sorra kerülő rendezvény augusztus 15–21. között. Az eseménysorozatot idén is közösen szervezi az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), az RMDSZ és a Kincses Kolozsvár Egyesület. Gergely Balázs, a rendezvény főszervezője a csütörtöki beharangozó sajtótájékoztatón elmondta: az idei ünnepség megszervezésére 100 ezer eurós keretből gazdálkodhatnak, ez a tavalyi költségvetés közel kétszerese. A magyar napok kiemelt rendezvénye idén is a 13. Szent István-napi nemzetközi néptánctalálkozó lesz, a fesztivál zárónapján pedig elkezdődik a Nemzetközi Hungarológia Konferencia is, melyre több mint ezer résztvevőt várnak.

A rendezvény idején kerül sor a Donát úti Szent István római katolikus templom felszentelésére is. A Főtéren minden nap koncerteket szerveznek, az idei ünnepség sztárvendége a 100 tagú cigányzenekar és Charlie, de fellép még a Kistehén Tánczenekar, Rúzsa Magdi, a Benkó Dixieland Band, a Kolompos is. Szintén a központi nagyszínpadon koncertezik a Kolozsvári Filharmónia, ugyanitt lehet megtekinteni a Kolozsvári Magyar Opera gálaelőadását.

László Attila, Kolozsvár alpolgármestere elmondta, bár a Farkas utcában is lesznek rendezvények, idén a legtöbb eseményt a városközpont újonnan kialakított sétálóutcái, a Fogoly és a Virág utcák látják vendégül. A Kolozsvári Magyar Napok programját ezúttal is képzőművészeti és fotókiállítások, ifjúsági- és gyermekprogramok, szabadidős és sportrendezvények, gazdasági, politikai kerekasztal-beszélgetések, könyvbemutatók, szabadtéri filmvetítések színesítik.
Csigi Levente, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kolozs megyei elnöke elmondta: a fesztivál költségeit elsősorban pályázati forrásokból fedezik, a Bethlen Gábor Alap, a Kolozs megyei önkormányzat, a kolozsvári városháza már kedvező elbírálásban részesítette a rendezvénysorozat pályázatait. A szervezők erdélyi vállalkozók támogatását is várják.

Máté András, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke közölte: a helyi RMDSZ-es önkormányzati képviselők odafigyelnek arra, hogy gond nélkül, gördülékenyen haladjon a különböző rendezvények engedélyeztetése. Elmondta továbbá, több kétnyelvű rendezvényt is szerveznek és a ünnepség promóciós anyagai is kétnyelvűek lesznek, hangsúlyozva: Kolozsvár központja mindenkié. A rendezvény idején a Főtéren ezúttal sem lesznek sörsátrak vagy lacikonyhák.

Többnyire együtt ünneplik a Nemzeti Összetartozás Napját

Krónika, 2011. június 03.

Több erdélyi és partiumi városban is megünneplik szombaton a Nemzeti Összetartozás Napját, a legtöbb helyen a magyar politikai és civil szervezetek közösen emlékeznek a trianoni békeszerződés aláírásának évfordulóján.

Székelyudvarhelyen közös megemlékezést tartanak a millenniumi emlékoszlopnál. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT), az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a Magyar Polgári Párt (MPP) ragaszkodik a történelmi időponthoz, így 17 óra 32 perckor lesz a rendezvény, amelyhez bárki csatlakozhat. Az RMDSZ helyi szervezete szintén részt vesz a megemlékezésen – erősítette meg lapunknak dr. Fehér István helyi elnök. A városban egyébként több rendezvénnyel is megemlékeznek Trianonról, az önkormányzat szervezte városnapok keretében szombaton 11 órától a Szakály István rendezte Trianon-szindrómát mutatják be a városi könyvtárban, míg 16 órakor Kulcsár Székely Attila Wass Albert műveiből összeállított egyéni színházi előadása tekinthető meg a Szent Miklós-hegyi plébániatemplomban.

Gyergyószentmiklóson az önkormányzat szervez megemlékezést a Nemzeti Összetartozás Napján. A szombaton 18 órakor kezdődő rendezvényen Rokal József történelemtanár tart rövid összefoglalót a nap jelentőségéről, majd koszorúzás lesz. A megemlékezésen mindhárom magyar politikai alakulat részt vesz, bár az RMDSZ és az EMNT nehezményezte, hogy nem küldtek meghívót az eseményre. „Ez pártérdekeken felüli esemény, illik részt venni mindenkinek, aki magyarnak érzi magát" – hangsúlyozta Vadász Szatmári István, az MPP helyi elnöke. Véleményét Barti Tihamér helyi RMDSZ-elnök is osztja. „Az összetartozás azt feltételezné, hogy közösen szervezzük meg a megemlékezést" – mondta lapunknak Barti. Parászka Géza, az EMNT Gyergyó területi szervezetének elnöke szerint pénteken emléklapot és könyvet ajándékoznak a demokrácia-központba.

Csíkszeredában még nem tudni, hogy együtt emlékeznek-e a magyar politikai szervezetek. Borboly Csaba, az RMDSZ Csík területi szervezetének elnöke szerint erről még folynak az egyeztetések. Papp Előd, az EMNT alelnöke elmondta, ők az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) által szervezett rendezvényen vesznek részt. Az EMI szombaton a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalommal (HVIM), illetve a Csíkszéki Mátyás Huszárezreddel közösen szervez emlékezőünnepséget. A rendezvény 16 óra 32 perckor kezdődik, ezt megelőzően a huszárok lóháton vonulnak Csíksomlyóról a magyar konzulátus előtt található Gloria Victis-szoborhoz. Ezt követi a Magyar Golgota útja, a rendezvény helyszínére, a Szabadság térre való levonulás. A rendezvény fő meghívottja Ferenczi Gábor jobbikos magyar országgyűlési képviselő.

Szatmár megyében ugyan a magyar politikai alakulatok nem szerveznek közös rendezvényt június 4-én, de nem zárkóznak el attól, hogy a másik rendezvényén részt vegyenek. Veres-Kupán Enikő, az EMNT megyei elnöke elmondta, egy későbbi időpontra tették a megemlékezést – június 17-én 17 órától Raffay Ernő történészprofesszor tart majd előadást a szatmárnémeti demokrácia-központban, amelyre a többi politikai alakulatot is meghívják. Hegedűs Pál, az MPP megyei elnöke elmondta: ők Kocsordon koszorúzznak, de majd eleget tesznek az EMNT meghívásának. Kereskényi Gábor, az RMDSZ szatmárnémeti szervezetének elnöke elmondta: a hétvégén zajló Családi Hétvége keretében pénteken 19 órától egy Trianonnal kapcsolatos filmet is levetítenek a színház stúdiótermében. Balogh Júlia Gyulafehérvártól Trianonig című alkotását bárki megtekintheti. Az EMNT-rendezvénnyel kapcsolatban úgy nyilatkozott: nem látja akadályát annak, hogy részt vegyen rajta.

Nagyváradon az EMNT Bihar megyei szervezete a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ múzeumtermében emlékezik a trianoni diktátum évfordulójáról. Itt szombat este 19 órakor azokból az okiratokból nyílik kiállítás, amelyeket a magyar állampolgárságért folyamodók mutattak be a demokrácia-központokban. Utána a régi Nagyváradról szóló rövid filmvetítés következik. Az EMNT ugyanakkor ingyenes szállítást biztosít azoknak, akik az EMI már hagyományosnak számító trianoni megemlékezésén kívánnak részt venni az Almás-hegyen, ahol a Trianont jelképező, T alakú faszerkezet lángra lobbantásával adják „ország-világ tudtára, hogy bár minden megpróbáltak elveszejtésünkre, Nagyvárad magyarsága él és élni fog". Aki máshonnan szeretne eljutni, 8.30-kor találkozhat a szervezőkkel a nagyállomás melletti vashídnál. Az RMDSZ-t nem sikerült elérnünk.

Marosvásárhelyen nem eredményez különösebb összefogást a Nemzeti Összetartozás Napja. Míg az SZNT pénteken, az EMI szombaton emlékezik meg Trianonról. Az SZNT 15 órakor kezdődő rendezvényén az MPP is jelezte részvételét, a többi politikai alakulat még nem jelzett vissza. A Kultúrpalota nagytermében tartandó megemlékezés ökumenikus áhítattal kezdődik, amit emlékműsor követ. A rendezvény nyilvános, akárcsak az EMI szombaton este 6 órától kezdődő istentisztelete és zenés-verses műsora is, amelynek a vártemplom ad otthont.

Háromszéken is külön ünnepséget szervez az RMDSZ és az MPP. A szövetség területi szervezete és a Háromszéki Ifjúsági Tanács a megye négy városában kétórás rendezvényeket ütemezett be: történészek és fiatalok reflektálnak a trianoni döntésről, levetítik Matúz Gábor A legbátrabb város című filmjét, és a várpalotai Trianon Múzeum, valamint a Székely Nemzeti Múzeum közreműködésével egy vándorkiállítást is bemutatnak. Antal Árpád, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi elnöke elmondta, nem tartja szerencsésnek, hogy két rendezvény lesz, de felhívást fogalmaztak meg, hogy minden politikai és civil szervezetet szívesen látnak az ünnepségen. A rendezvény Kézdivásárhelyen 11 órától az Art Gallery kiállítótermében, Baróton 14 órától az Erdővidék Múzeuma Kászon Gáspár Termében, Sepsiszentgyörgyön 15 órától a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Béla Termében, míg Kovásznán 17 órától a vajnafalvi református templom kertjében kezdődik. Az MPP szombaton 17.30-kor az Erzsébet parkban tartja hagyományos trianoni megemlékezését, mely harangzúgással kezdődik. Bálint József helyi MPP-elnök elmondta, csak a sajtóban olvastak az RMDSZ felhívásáról, ezért döntöttek a saját rendezvény mellett, amelyen mindenkit szívesen látnak. Nemes Előd, az EMNT sepsiszéki ügyvezető elnöke szerint ők bármelyik rendezvényre elmennek, ahová meghívják őket, azonban eddig csak az MPP részéről érkezett felkérés.

MAGYARORSZÁG

Szászfalvi: A szeretet kultúráját kell meghonosítani

MTI, 2011. június 2. 17:00

A Közép-Európa történelmét meghatározó keresztény, zsidó és muszlim egyházak „trialógusa" erősítheti a társadalmi kohéziót, a kormány ezért új lendületet kíván adni a vallások közötti kapcsolatok fejlődésének – mondta Szászfalvi László, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) államtitkára csütörtökön Gödöllőn.

A Keresztény–zsidó–iszlám párbeszéd című konferencia szünetében az államtitkár elmondta: Európa minden olyan régiójában, ahol több felekezet tagjai élnek együtt, fontos szerepe van a vallásközi párbeszédnek. A közép-európai térségben a három meghatározó vallás – a keresztény, a zsidó és a muzulmán – „trialógusára" van szükség, nemcsak az ünnepeken, hanem a mindennapokban is.

„Egyfajta kovásza" lehet ez a társadalmi fejlődésnek. A cél nem csupán a tolerancia, vagyis egymás elfogadásának és tiszteletének az erősítése. „Ez a minimumkövetelmény, aminél sokkal több kell. A szeretet kultúráját kell meghonosítani" – mondta Szászfalvi László.

Hozzátette: ennek szellemében rendezték a kétnapos gödöllői nemzetközi konferenciát. A tanácskozás egy folyamatba illeszkedik, amely a magyar uniós elnökség révén „új dimenziókkal gazdagodik, új lendületet vesz", és a legmagasabb szinten is folytatódik – mondta az államtitkár. A következő fontos állomás októberben lesz, Assisiben, ahol XVI. Benedek pápa találkozik a világ vallási vezetőivel – tette hozzá.

A következő, lengyel uniós elnökség is továbbviszi a vallásközi párbeszéd és a szeretet kultúrájának ügyét, amelyet a kormányzat leginkább azzal tud segíteni, hogy rendezett viszonyokat alakít ki az állam is az egyházak között – mondta a KIM államtitkára.

A kettős állampolgárság evidencia az Unióban

MTI, 2011. június 3.

Napi nyolcszáz állampolgársági kérelem érkezik, és eddig mintegy kilencvenezer igénylést regisztráltak.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes csütörtökön Budapesten a Civil Akadémia szervezésében rendezett konferencián kiemelte: a kettős állampolgárság gyakorlata evidencia az Európai Unióban. Az egyszerűsített honosításról hozott jogszabály teljes mértékben megfelel az unió törvényeinek és étoszának - mondta. Az első pillanattól kezdve világossá tették, hogy mindenkinek annyi állampolgársága lehessen, ahány valós identitása van. Ha a magyar kormány nem tekinti a magyar államra veszélyesnek, hogy egy szlovák, vagy román nemzetiségű felvegye a szlovák, vagy román állampolgárságot, akkor elvárjuk, hogy ugyanígy ne tekintsék annak Szlovákiában, vagy Romániában, ha erdélyi vagy felvidéki magyarok felveszik a magyar állampolgárságot, hangsúlyozta. Nincs kettős mérce, amit másoknak szabad, nekünk is szabad - jelentette ki
a kormánypárti politikus, aki ismét megerősítette: Magyarország senkinek nem szolgáltat adatot ki az állampolgárságról.

Semjén Zsolt előadásában szólt arról is, hogy a határon túli magyarság megmaradása szempontjából kulcsfontosságú az etnikai magyar pártok megmaradása és támogatása. "Mi az etnikai alapú magyar pártokat tudjuk támogatni, a vegyes pártok óhatatlanul csúszást jelentenek az asszimiláció felé" - fogalmazott a miniszterelnök-helyettes. Ha a magyarság ezt feladná, és ideológiai alapon integrálódna, elveszítené a tényleges érdekérvényesítés lehetőségét - mutatott rá.

Beszélt arról, hogy az asszimiláció és az elvándorlás nagyon felgyorsult, a demográfiai mutatók nem csak az anyaországban, hanem a határon túli magyarság esetében is nagyon rosszak. Óriási erőfeszítésre van szükség, hogy a Felvidéken a magyarság félmilliós számát tartani tudjuk - jegyezte meg. Kitért arra is, hogy a brüsszeli székelyföldi iroda megnyitása az unió gyakorlatában nem számít újdonságnak. Szerinte a körülötte kialakult viharnak román belpolitikai okai vannak. Az ottani szocialisták és liberálisok megpróbálják kierőszakolni az idő előtti választások kiírását, s ennek érdekében, a jelenlegi koalíciót szétfeszítendő igyekeznek magyarellenes hangulatot szítani. Ez nem az irodáról, vagy a magyar-román viszonyról szól - emelte ki. Szavait taps fogadta, amikor hozzátette: Magyarország világossá tette, soha többet nem rendeli alá nemzeti érdekeit más ország belpolitikai hullámverésének.

Megjegyezte: botrány, hogy egy uniós országban, Szlovákiában hatályban lehetnek - még ha nem is alkalmazzák - olyan szabályok, mint a Beneš-dekrétumok. Ismét megerősítette, Magyarország kész a párbeszédre, de emberi jogokon nyugvó nemzeti érdekeinket nem rendeljük alá a szlovák belpolitikai hullámverésnek sem. Semjén Zsolt azt mondta, hogy az autonómia-törekvéseink mind olyanok, amelyek léteznek az unióban, semmi olyat nem kérünk, amire nincs példa. A szórvány számára kulturális, a tömbmagyarság számára területi autonómiát kérünk, mert ez a garanciája a magyar megmaradásnak - mondta. Mint célt ezt nem lehet feladni, ha ezt tesszük, akkor a saját megmaradásunk az egyik legfontosabb biztosítékáról mondunk le - emelte ki.

Fónagy János, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára arról beszélt, hogy a trianoni béke Magyarország 20. századi, és sok tekintetben a 21. század első évtizedeinek sorsát is meghatározta. Ugyanakkor a gazdasági következményekről kevés szó esik, pedig a kényszerű gazdasági hatásokat a magyar nemzet a mai napig érzi - emelte ki az államtitkár, hozzátéve: a vasúti rendszer megcsonkítása jelenleg is megvan. Kiemelte: reméli, a magyar kormány nem adja fel a vasúti teherforgalomban való részvétel iránti igényét. Ma az ezer gonddal küzdő vasútnak a sorsa ismét nemzeti ügy – hangoztatta, határszakaszonként két-három vasútvonal helyreállítása az elkövetkező évek nagy feladata.

Exportált Széchenyi? - Fejlesztési terv Erdélynek

HVG, 2011. június 2.

Politikai szempontok keverednek gazdaságiakkal az erdélyi vállalkozóknak nyújtott magyarországi támogatásoknál.

A magyar kormány a jelek szerint a közelmúltban még az RMDSZ-t szolgáló, ma már a Tőkés László irányította Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) szekerét toló politikusokra bízza az erdélyi magyar kis- és közepes vállalkozások fejlesztésére szánt pénzek szétosztását. A várható hiteltámogatások, pályázati pénzek két csatornán juthatnak el az érintettekhez: a Bethlen Gábor Alapítvány 99,9 százalékos tulajdonában lévő BGA Microcredit IFN részvénytársaság és a kettős állampolgársággal kapcsolatos ügyekben is eljáró EMNT révén. Utóbbi, a Széchenyi- és a Széll Kálmán-terv mintájára, nagyszabású gazdasági programot készül meghirdetni, amit Erdély „Széchenyijéről", egykori főkormányzójáról, Magyarország 1867 és 1870 közötti közmunka- és közlekedési miniszteréről, Mikó Imréről neveztek el.

A Bethlen Gábor Alapítványt 2000-ben az Erdélyi Vállalkozók Szövetségének Egyesülete hozta létre azzal a céllal, hogy a magyarországi Új Kézfogás Közalapítvány által rendelkezésre bocsátott, mikrohitelezésre szánt összegeket megpályáztassa és elossza. Ám később Romániában szigorodott a törvény a mikrohitelezésről, amivel így csak úgynevezett nem banki tevékenységet folytató részvénytársaság foglalkozhatott. Így 2010 májusában Csíkszeredában bejegyezték a BGA Microcreditet, amelybe a Bethlen Gábor Alapítvány 899 ezer lejt tett (1 lej = 57 forint). A másik részvényes az alapítvány elnöke, az 2009-es EP-választásokon az RMDSZ listáján negyedik László János vállalkozó, aki a gépjármű-kereskedelemtől a médián át az ingatlanüzletig számos ágazatban érdekelt Arkum cégcsoport tulajdonosa.

A BGA Microcredit vezetői, akik korábban több szállal is kötődtek az RMDSZ-hez – Mátis Jenő például 2008-ig a szövetség parlamenti képviselője volt –, ma már mind az EMNT színeiben tevékenykednek, mely közvetve maga is részt vesz a hitelezés népszerűsítésében. Mátis az elnöke annak a kolozsvári Easy Alapítványnak is, amelyik az első Orbán-kormány leköszönését megelőzően 80 millió forintot kapott a budapesti Illyés Közalapítvány stratégiai alapjából. A pénzből – amelynek útját az Állami Számvevőszék is kifogásolta 2005-ben – 60 millió forintot kapott a Fidesz-közeli kolozsvári Krónika című napilap kiadója, 20 milliót pedig az RMDSZ akkori „fideszes" belső ellenzéke, a Reform Tömörülés egyik vezetőjének könyvkiadója. A tömörülés alelnöke Mátis volt, akinek szerteágazó kapcsolatrendszerét mutatja, hogy a Postabank Zrt. értékpapírcégében is fb-tagságot töltött be még a hanyag kezelés miatt 2009-ben elítélt Princz Gábor bankelnöksége idején. Mátis jelenleg kuratóriumi tagja az Erdélyi Gondolat Egyesületnek, amely a budapesti, kormányalapítású Bethlen Gábor Alap oktatási kollégiumának erdélyi pályázatait koordinálja.

Az alap – amely nem tévesztendő össze az erdélyi alapítvánnyal – az Orbán-kormány döntése alapján a Szülőföld Alap felváltására jött létre. A támogatásokkal kapcsolatos konkrét feladatokat a közigazgatási tárca alá tartozó Bethlen Gábor Alapkezelő Nonprofit Zrt. végzi. Ezt kifogásolta nemrég a budapesti parlamentben Dorosz Dávid (LMP) országgyűlési képviselő; szerinte ugyanis sérti az államháztartási törvényt, ha egy állami alapot nem költségvetési szerv vagy köztestület kezel.

Egy május közepén hozott kormányrendeletből annyi tudható, hogy az alap kasszájából eddig összesen 470 millió forint magyar közpénz
került a határon túlra, egy-egy célra átlagosan néhány millió. Kiemelkedő – 20 millió forint feletti – összeget öten kaptak: a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács (MNT) Pannónia Alapítványa által felügyelt, Kasza József volt szabadkai polgármester felesége, Árpási Ildikó által szerkesztett Pannon Rádió és Televízió működtetésére 25 milliót szavaztak meg; ugyanennyi ment a kárpátaljai református egyház líceumának működtetésére; a szlovákiai Selye János Egyetem 30 milliót kapott; a Budapesten ügyesen lobbizó Moldvai Csángómagyarok Szövetsége mindössze háromhavi működési költségre nyert el ugyanekkora támogatást; a legtöbbet – három tételben összesen 75 millió forintot – a szintén MNT-alapítású szabadkai Szekeres László Alapítvány nyerte el. A BGA Microcredit eddig nem szerepelt a támogatottak között; hitelezési forrásai növelésére azonban (ez jelenleg 500 ezer euróra rúg) szándékában áll pályázni a budapesti alaphoz – mondták el a HVG-nek az erdélyi cégnél, hozzátéve, hogy emellett magyarországi kereskedelmi bankokkal is felveszik a kapcsolatot.

Egyelőre titok övezi a budapesti alapkezelő zrt igazgatósági tagjainak díjazását. Bár Dorosz a parlamentben erre is rákérdezett, a felvetésekre válaszoló Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes csak annyit közölt, hogy annak „mértékét az alapító fogja megállapítani". A zrt menedzsmentjének zöme egyébként az egykori Határon Túli Magyarok Hivatalában dolgozott: Ulicsák Szilárd vezérigazgató például a – nem éppen átlátható gazdálkodásáról híres – Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem dolgaiért volt felelős, főosztályvezetői beosztásban.

A Fidesz erdélyi gazdaságpolitikai irányvonaláról amúgy egy minapi, csíkszeredai konferencián már értesülhettek a határon túliak. Az eseményre autóbusznyi szakember érkezett Budapestről. Köztük volt a patrióta gazdaságpolitikát sürgető Vereczkey Zoltán, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke, Szakáli István Loránd, a Nemzetgazdasági Minisztérium főosztályvezetője, aki a Széchenyi-kártya típusú kamat- és garanciarendszer erdélyi meghonosítása mellett az Erdélyi Magyar Gazdasági Kamara létrehozásáról is beszélt. Ugyanakkor a Mikó Imre-terv – amelynek fő koordinátora Jakabos Janka, az EMNT háromszéki szervezetének elnöke – egyelőre késik. Jakabos, aki a magyar EU-elnökség gazdasági programjaiban is részt vett, és januárban még azt ígérte, két hónap alatt elkészül a Mikó-terv, nemrégiben már azt mondta, hogy a programot majd a júliusi tusványosi találkozón mutatják be.

KÁRPÁT-MEDENCE

Mikulás Dzurinda levelét megírta

Magyar Hírlap, 2011. június 3. – Kocur László

A szlovák külügy szerint Budapest szerződést szeg azzal, hogy mással osztatja szét a felvidéki magyar diákok támogatását

Szerdán bekérették Heizer Antal magyar nagykövetet a pozsonyi Külügyminisztériumba, ahol egy diplomáciai jegyzéket és egy levelet adott át neki Frantisek Ruzicka, az Európai Ügyek Főosztályának vezetője. Szlovákia a magyar oktatási támogatások elosztásának új rendszeréről szeretne tájékoztatást kapni. Mikulás Dzurinda külügyminiszter levelet is küldött magyar partnerének, amelyben jelzi, továbbra is nyitottak a támogatásokról való tárgyalásra.

Szlovákia úgy véli, Magyarország nem a 2003. december 12-i, a kisebbségek kölcsönös támogatásáról szóló kormányközi szerződés szellemében járt el az oktatási támogatások elosztásának új formájával. A magyar iskolába íratott gyermekek után járó – Szülőföldön magyarul néven ismert oktatási-nevelési – támogatást eddig a Pázmány Péter Alapítvány osztotta szét, amelynek elnöke, Zsille Béla a Most-Híd alapító tagja. A pénzt az oktatási intézmények kapták meg. Általában tanszerek beszerzésére és „identitásmegőrző tanulmányi kirándulások" fedezésére fordították – a gyakorlat azonban nagyrészt az volt, hogy az év végi osztálykirándulást fedezték belőle, függetlenül attól, hogy annak volt-e identitásmegőrző jellege vagy sem.

Május elején Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár közölte, szakmai szempontok alapján úgy döntöttek, a jövőben nem kívánják igénybe venni az alapítványt, és szerződést bontanak vele. A támogatást a jövőben a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége fogja kiosztani.

Az új rendszer értelmében nem az iskolák, hanem a szülők kapnák a támogatást, készpénzben. Ehhez viszont a szülőknek egyénileg kell pályázatot benyújtaniuk. Eddig az adminisztratív feladatokat a Pázmány Alapítvány végezte. A jövőben, ha a szülő nem nyújt be pályázatot, nem kap támogatást. A pályázatok benyújtásának határideje június 30.

A 2003-ban Brüsszelben Kovács László és Eduard Kukan által szignált szerződés kimondja, hogy a Pázmány Péter Alapítvány jogosult a támogatások szétosztására, amelynek szerződése hat hónapos felmondási idővel bontható fel. Szlovákia korábban is nehezményezte, hogy hivatalosan nem értesítették a változásról. A kérdésről a május 12-i, pozsonyi külügyminiszteri találkozón is szó esett, de előrelépés nem történt.

A magyar állam által adott oktatási támogatások terén Romániában is változás történt. Az RMDSZ-hez köthető Iskola Alapítvány helyett a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a Teleki Oktatási Központ fogja kiosztani a támogatásokat.

EURÓPAI PARLAMENT/EURÓPAI UNIÓ

A Mócvidék brüsszeli képviseletének megnyitását javasolja Mircia Giurgiu képviselő

Krónika, 2011. június 02.

Mircia Giurgiu független képviselő beindítja a Mócvidék brüsszeli képviseleti irodájának létrehozását, ha a Székelyföldnek megmarad a képviselete.

A Kolozs megyei parlamenti képviselő csütörtöki sajtótájékoztatóján azt mondta: interpellációban kéri majd, hogy a román külügyminiszter ismertesse Románia hivatalos álláspontját a Székelyföld szerdán, Brüsszelben megnyílt európai uniós képviselete kapcsán. „Ha a külügyminisztérium nem ad konkrét választ, akkor beindítjuk a Mócvidék brüsszeli irodájának megnyitását, amely a térség hagyományainak, termékeinek, foglalkozásainak, idegenforgalmának népszerűsítését végzi, illetve részt vesz uniós programokban és projektekben" – mondta Giurgiu.

Mint elmondta, a Mócvidék képviselete Kolozs, Fehér, Arad, Bihar és Hunyad megyét képviselni majd.
A Székelyföld uniós képviseleti irodája szerdán nyílt meg Brüsszelben. A román pártok és politikusok egyhangúlag elítélően nyilatkoztak az ügyben, szerintük a képviseleti iroda megnyitása törvénytelen, mivel Székelyföld elnevezésű közigazgatási egység nem létezik Romániában.

INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA

A magyar nemzeti közösség újjászervezése a Kárpát-medencében

Nyugati Jelen, 2011. június 3.

Az I. Világháború befejezése után a szerencsés győztesek Trianonban ítéletet hirdettek. Irgalmatlanok voltak a győztesek és rettenetesek a feltételek, melyeket megszabtak.

A versaillesi békeszerződés gondoskodott arról, hogy idővel a franciák kiürítsék a megszállott Rajna-vidéket, Schleswig déli részén, Felső-Sziléziában, majd 1935-ben a Saar-vidéken népszavazást tartottak, megkérdezték a lakosságot, Német- vagy Franciaországhoz akar-e tartozni. Magyarországra ez nem vonatkozott, pedig a háború kitöréséért nem Magyarország volt a felelős.

Magyarország számára a háború valóságos öngyilkosság volt, abban csak veszíthetett, mert a monarchia minden területnövekedése a magyarság birodalmi súlyának csökkentését jelentette volna. Ezért a magyar nemzet minden felelős tényezője és képviselőháza ismételten egyhangúan tiltakozott minden hódító szándék ellen még a legnagyobb katonai sikerek idején is. 1915 őszén a sikeres Szerbia elleni hadművelet eredményeként a magyar csapatok a szerb hadsereget kiverték saját hazájukból, de „Mielőbb becsületes, hódítás és annexió nélküli békét!" – kért a magyar törvényhozás. „Nagy dicsőség a győzelem. De a legnagyobb dicsőség azé lesz, aki a győzelmet mérsékelni tudja, aki a győzelem perceiben saját iniciatívája alapján meg tudja ajándékozni a világot a békével" – jelenti ki gróf Andrássy Gyula. Gróf Tisza István a kormány miniszterelnöke: „A magam részéről aláírom mindazt, amit a békére vonatkozólag gróf Andrássy Gyula tisztelt képviselőtársam mondott".

A győztesek azon az elven bontották fölaz Osztrák–Magyar Monarchiát, hogy szűnjön meg a sok nemzet fölött zsarnokoskodó állam. Helyette csináltak csehekből, morvákból, szlovákokból, lengyelekből, magyarokból, németekből, ruszinokból álló Csehszlovákiát; létrehoztak a románok-, németek-, szerbek-, bolgárok-, törökök-, tatárok-, cigányoklakta Romániát; összehozták a szerbekből, bosnyákokból, horvátokból, szlovénekből, törökökből, montenegróiakból, románokból, albánokból, olaszokból, arománokból álló Jugoszláviát: vagyis csináltak egy Monarchia helyett négyet.

Fölszabadították a szlovákokat, a ruténeket és áthelyezték őket cseh fennhatóság alá. Fölszabadították az erdélyi szászokat és odaadták őket a románok fennhatósága alá. Fölszabadították a horvátokat és szerb uralom alá helyezték őket, vagyis kreáltak egy többnemzetiségű állam helyett négyet.

Az elzászi kérdést megoldották, de a Csehszlovák Köztársaságba betereltek több mint egymillió magyart, Romániába majdnem kétmilliót, Jugoszláviába félmilliónál többet, és Ausztriába is hatvanötezret. Vagyis összehoztak egy Elzász helyett négyet.

Összeomlás, forradalmak és román megszállás után, a legszörnyűbb nyomorúság idején a kilátásba helyezett wilsoni béke helyett darabokra tépték az ezeréves Magyarország testét. Minden környező állam részesült az osztozkodásban, hogy ne legyen egyetlen olyan szomszédja sem Csonka-Magyarországnak, akire elkeseredés nélkül gondolhatott volna.

Ebből a csődszéli, reménytelen helyzetből lábalt ki Horthy Miklós kormányzósága alatt a Maradékország, sőt a múltszázad IV. évtizede végén Európa közepesen fejlett országai felső csoportjába küzdötte fel magát, az új magyar pengő pedig, a korabeli Európa legerősebb fizetőeszköze volt.

Az elszakított nemzetrészek teendőiről 1920-ban, Kós Károly a Kiáltó szóban így ír: „Számba kell vennünk erőinket, szerveznünk kell a munkát, tudnunk kell a célt, amit el akarunk érni. Kiáltom a jelszót: építenünk kell, szervezkedjünk át a munkára… Az lesz a mienk, amit ki tudunk küzdeni magunknak... A bátraknak kiáltok hát, a harcolni akaróknak, a kötelességtudóknak; a látni akaróknak, az előrenézőknek. Álljanak elő, ne szégyenkezzenek, ne aludjanak, ne duzzogjanak. Az Élet nem vár; az Élet rohan.
Kiáltó szómmal ezt kiáltom! …

Kiáltom a célt: a magyarság nemzeti autonómiája!

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Arad megyei szervezete, a Magyarnak lenni jó! közösségépítő program keretében, június 6-án 18 órai kezdettel a Jelen Ház nagytermében dr. Szabó Pál Csaba történész, a várpalotai Trianon Múzeum igazgatója segítségével idézi fel a két világháború közötti Kárpát-medence magyarságának sikeres küzdelmét a megmaradásért és ennek üzenetét a jelenkor magyar közössége számára.

Gárdián Gábor szegedi gordonkaművész játéka eleveníti fel a kor hangulatát.

Társszervező: az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete.

Az est házigazdája dr. Borbély Zsolt Attila, az EMNT országos jegyzője.

Minden kedves érdeklődőt sok szeretettel várnak a szervezők.

Murvai Miklós, az Aradi Demokráciaközpont vezetője

Átállás autokratikus üzemmódra

Erdélyi Riport, 2011. június 2.

 - Magyarországon a tavalyi választások után lezárult egy nyolcéves korszak. Miként értékeli a második Orbán-kormány első évét, Mi az, amire számított, s mi az, ami meglepte ez idő alatt?

 - Azzal kezdem, hogy nem nyolcéves korszak zárult le, hanem két évtizedes, a harmadik Magyar Köztársaságé. 1998-ban még az volt a szlogen, hogy ami történt, az több mint kormányváltás, most fülkeforradalomról beszélnek, illetve arról, hogy véget ért az átmenet korszaka, s csakugyan egy teljesen új időszak kezdődött. A választások előtt pár hónappal megjelent egy könyvem, amelyről akkor sokan azt mondták, hogy túl pesszimista jövőképet vázoltam fel arról, hogy mi történhet, hogy ha a Fidesznek meglesz az általam akkor már biztosra vett kétharmados többsége. Ma nemcsak azt mondják, hogy igazam lett, hanem azt, hogy nem voltam elég pesszimista.

 - A választási eredmény ismeretében lehetett is számítani arra, hogy a Fidesz gyakorlatilag mindenhez hozzányúl, amire kétharmados többsége felhatalmazza.

 - Mindenekelőtt a parlamentáris demokráciának az intézményrendszerét autokratikus üzemmódra állította át pár hét leforgása alatt. Az összes elérhető közjogi intézményben olyan személycserék történtek, hogy Orbán mindegyik élére a közvetlen bizalmasát ültette. Vagy pedig feloszlatott szervezeteket, mint az Országos Választási Bizottságot a mandátuma lejárta előtt, továbbá az ORTT-t, az összes kuratóriumot feloszlatták, s egy új hatóságot hoztak létre kilencéves mandátummal. A legfőbb ügyészi posztra visszaültették Polt Pétert, az alkotmánybírák jelölésének a módját megváltoztatták, illetve hamarosan 15-re emelik a létszámukat. Közben az Alkotmánybíróság jogkörét csökkentették. Hosszasan lehetne még sorolni, a Magyar Nemzeti Bank elnökének a kivételével minden posztot elfoglaltak. A korai római császársághoz hasonló hatalmi képlet jött létre, ott is megvoltak a különböző, a demokráciához tartozó intézmények, csakhogy mindegyik vezetését ugyanaz a személy töltötte be. Itt nem ugyanaz a személy, csak ugyanannak a személynek a bizalmasai. A másik jelenség, hogy megindult egy támadás a demokratikus alapjogok ellen, például a médiatörvény óriási vihart kavart a nyugati sajtóban is, most a független bíróságok vannak terítéken, alkotmányban rögzítették a bírák nyugdíjaztatását 62 éves koruktól, ami azzal a gyakorlati következménnyel fog járni, hogy az összes ítélőtáblán, a megyei bíróságok élén, a fővárosi kerületi bíróságok élén is radikális személycserék következnek. Az új alkotmány már egy következő lépés. Az előző korszak úgy írható le, mint egy már meglévő, korábbi intézmény átállítása autokratikus üzemmódra, most viszont az intézményeket is hozzáigazítják az egyeduralomhoz. Én nem félek az önkényuralom szó használatától sem, hiszen amikor visszamenőleges hatállyal hoznak törvényeket, s amikor az Alkotmánybíróságot kasztrálják, s jogállami korlátok nem határolják be, akkor az egyeduralom önkényuralomként kezd működni. Az új alkotmány pedig még arra az esetre is biztosítékul szolgál, ha netán a Fidesz elvesztené a következő választást, hiszen az összes fontos poszton, az Állami Számvevőszéktől a médiahatóságig, olyan hatalmi bástyákkal lenne egy új kabinet körbevéve, hogy béna kacsaként mozdulni sem tudna. Sőt, az új Alkotmányban kétharmadossá teszik azokat az ügyeket, amelyek minden hagyományos parlamenti demokráciában a kormányzat hatáskörébe tartoznak. Az adó- és nyugdíjügyeket, az állami vagyonnal való gazdálkodást, a családtámogatás ügyét. A következő kormánynak saját gazdaságpolitikája sem lehetne. Az is ki van találva, hogy a Költségvetési Tanácsnak olyan jogosultságot ad az új alkotmány, hogy megvétózhatja az elfogadott költségvetést, míg a köztársasági elnök új jogosítványa az, hogy ha az országnak március végéig nincs hatályos költségvetése, akkor feloszlathatja a Parlamentet. Tehát az Orbán szempontjából legrosszabb forgatókönyv esetén, ha netán elveszti a következő választást, akkor egy év múlva e szerint a forgatókönyv szerint simán visszakerülhet a hatalomba.

 - Mit gondol, mi lehet az oka a hatalom ilyen túlbiztosítottságának? Mintha a kabinet nem bízna a saját sikerében, hogy ilyen módszerekkel igyekszik garantálni hatalmon maradását? Mintha nem az lenne a legfontosabb, hogy mi van most, hanem az, mi lesz, ha 2014-ben veszítenek.

 - Látszólag nincs probléma Orbán önbizalmával, persze kívülről ezt nem könnyű megítélni. Inkább azt mondanám, hogy az egész politikusi pályafutása azt mutatja, hogy ő rendkívül autokratikus személyiség, aki soha nem tudott tartósan politikai partnerekkel, szövetségesekkel együttműködni, csak alá- és fölérendeltségi viszonyokban tudott gondolkodni, egyáltalán a kompromisszum, a konszenzus idegenek az ő szokásaitól, a mindenre kiterjedő hatalom az, amiben gondolkodni és cselekedni tud. Most az történik az országgal, ami a Fideszben a kilencvenes évek első felében már megtörtént. Azt is látni kell, hogy amiről beszélek, az az átlagemberek kilencven százalékát nem érinti, nem érdekli, nem gondolkodnak közjogi szisztémában és alkotmányos alapelvekben.

 - Mostanában mégis úgy tűnik, hogy a választás évfordulójára jelentősnek mondható a Fidesz támogatottságának a csökkenése.

 - A korábbival szemben a mostanában tapasztalható lemorzsolódásnak már elsősorban szociális okai vannak, a demokráciát veszélyeztető intézkedések nem váltottak ki ilyen hatást, láthattuk, az új alkotmány elleni tiltakozások öszszesen alig pár tízezer embert mozgattak meg. Az egykulcsos, 16 százalékos adó például egyértelműen a nagykeresetűek számára biztosított előnyöket, ugyanők azok, akik nagy adótámogatásokat tudnak leírni. A munkanélküli-támogatást radikálisan, három hónaposra csökkentették, sok más egyéb olyan szociális megszorítás van, amit az emberek ma már a saját bőrükön éreznek. A kormánypárt korábban alig érzékelhető népszerűségvesztése most már egyértelmű, a politikai elégedetlenségnél sokkal erősebb hatású a szociális elégedetlenség.

 - A lemorzsolódás, a népszerűségvesztés nem igazán jelenik meg a többi párt népszerűségének növekedésében, ma a választókorúak abszolút többsége a bizonytalanok, preferencia nélküliek „táborát" erősítik. Ez átmeneti állapot, a tömeg előbb-utóbb megtalálja a maga kedvencét?

 - Az természetes menetrend, hogy az új kormányból kiábránduló emberek szimpátiája nem fordul más szervezet felé; most ezeknek az aránya a meglepő, azoké, akik most nem szavaznának vagy nem tudnák, kire szavazzanak. Minimális mértékben növekedett a szocialisták, a Jobbik, illetve az LMP támogatottsága.
A baloldal óriási vereségen van túl, az MSZP nem vonzó párt a maga törzsszavazóit leszámítva, ráadásul nincs vagy csak minimális az együttműködése az LMP-vel, márpedig az adott helyzet e két párt számára sokkal erősebb együttműködést indokolna. A nagy kérdés az, hogy a Fideszről anyagi okok miatt lemorzsolódó csalódottakat a baloldal tudja-e fölszívni, vagy a Jobbik. A jelek szerint a Fidesz abban érdekelt, hogy a baloldal minél kevésbé tudja ezeknek az embereknek a rokonszenvét visszaszerezni.

 - Inkább menjenek a Jobbikhoz?

 - Hát, inkább sehova. Azt is tudni kell, hogy a kétharmados törvények sora fog most következni a választójogi törvénytől kezdve az alkotmánybírósági törvényig. A választást illetően a Fidesz érdekei azt diktálják, hogy egyfordulós választás legyen, egyszerű többséggel elnyerhető mandátum, illetve az egyéni kerületek túlsúlya. Ez önmagában demokratikus, Angliában is ilyen rendszer működik. Ha az ellenzék szétforgácsolt, akkor ilyen rendszerben 25-30 százalékkal könynyedén lehet nyerni akkor is, ha a Fidesznek súlyosan csökken a támogatottsága. A demokratikus ellenzéknek ilyen helyzetben nincs más választása, mint minden körzetben egyetlen jelölt személyében megegyezni, sőt, valami közös listában is, ami nagyon nehéz lesz. Ide tartozik a határon túli magyarok szavazati jogának a megadása is, hiszen a Fidesz azt reméli, hogy több szavazatot tud kapni, mint a riválisai.

 - Ennek többek közt az is lehet az oka, hogy a szocialisták láthatóan teljesen átengedték ezt a témát, a nemzetpolitika terén nincs semmilyen mondanivalójuk, egyáltalán nincs gazdája a párton belül a témának, mióta Szili Katalin száműzte magát az MSZP-ből.

 - 2004-ben olyan csatát nyert meg a Gyurcsány-kormány a népszavazással, amivel a háborút – legalábbis csaták sorozatát – elvesztette. Egy ideig úgy tűnt, hogy az MSZP a nemzeti kérdésben nyitni tud, meg tudja törni a jobboldal fölényét ezen a téren, aztán jött a népszavazás, s az MSZP beleállt egy olyan pozícióba, hogy a határon túli magyarok számára – akik ezt érthető módon érzelmi alapon rosszul élték meg – azóta nem tért magához a baloldal. Ráadásul a tavalyi választás után olyan törvényeket szavazott meg a parlament – Trianon-nap, kettős állampolgárság –, amelyekkel a Fidesz kifejezetten a Jobbik vitorlájából igyekezett kifogni a szelet. A megvert MSZP pedig zavarban volt ezeknél, világos álláspont helyett csak frusztráltság és zavar van. Ráadásul a szocialistáknál vezetési válság is van, a pártelnök Mesterházy Attila, de vannak, akik Bajnai Gordon miniszterelnök-jelölti szerepét inkább el tudnák képzelni, s mindennel együtt Gyurcsány Ferenc is nagyobb formátumú politikus. Sok minden nem tisztázódott még, de tény, hogy az MSZP továbbra is igen rossz állapotban van.

 - Arra lát esély, hogy Magyarországon egy új politikai szereplő jelenjen meg a színen, esetleg az LMP erősödhet meg látványosan?

 - Az elképzelhetetlen, hogy az LMP gyűjtőpártként a Fidesz riválisa legyen a következő választáson. A Fidesszel szembeni oldalon most egyáltalán nem valószínűsíthető egy nagy gyűjtőpárt, inkább azt tudom elképzelni, hogy többszereplős ellenzék lesz, szoros együttműködésben elindulva a választásokon. Ami egy új párt megjelenését illeti, szerintem van hiátus, elsősorban az MDF kiesése az, ami felveti a lehetőségét annak, hogy egy konzervatív-liberális, mérsékelt európai jobboldali párt megjelenjen. Tudtommal Bokros Lajosnak vannak ilyen ambíciói, hogy ami nem sikerült az MDF-fel, azt egy új párttal megtegye.

 - Van még a Fidesz számára egy problematikus szervezet, az RMDSZ. Utóbbiban nem kevesen rokonszenveznek ugyan a Fidesszel, ám a budapesti szándék egyértelmű: megbüntetni, gyengíteni, megosztani a legnagyobb határon túli politikai szervezetet. Hasonlóan hűvös a viszony a felvidéki Híddal.

 - Mindez ugyanoda vezet vissza, amiről már beszéltem, Orbán Viktor személyiségéhez. Egyértelmű volt, hogy az RMDSZ nem hajlandó hűbéresként vagy alárendeltként betagolódni a Fidesz politikájába, Markó Béla vezetésével megőrizte önállóságát. Orbán törekvése most is ugyanaz, mint Szász Jenő esetében: erős riválist állítani, pártot gründolni az RMDSZ-szel szemben, kockáztatva azt a katasztrófát, hogy a megosztottság nyomán a magyarság nem tud képviseletet küldeni a román parlamentbe. Most Tőkés Lászlóra alapozva kísérlik meg a rivális párt létrehozását. Ilyen kérdésekben Orbán hajthatatlan.

 - Ha az ellenzék 2014-ben nyerni akar, ahhoz az összefogás mellett alighanem egy olyan erős politikai személyiség is kellene, aki alkalmas arra, hogy Orbán kihívója legyen. Hogyan rajzolná meg a robotképét annak a kihívónak, aki sikerrel lépne fel a mai miniszterelnök ellen?

 - Valóban, ha egy többszereplős ellenzéki koalíció is lesz, egy miniszterelnök-jelöltet meg kell neveznie. Az én megítélésem szerint politikusi kvalitások tekintetében, stratégiai gondolkodás, szónoki képességek, szívósság tekintetében ma Gyurcsány Ferenc a szerepre legalkalmasabb kaliberű politikus. Ez viszont csupán az érem másik oldala. A másik az, hogy ő amortizálva van, egyrészt a kormányzás, másrészt a Fidesz bűnbakképző hadjárata rendkívüli módon amortizálta, s nagyon kétséges, hogy képes lesz regenerálódni oly módon, hogy elfoglalja ezt a közös jelölti pozíciót.

 - Egyáltalán van ambíció benne e szerep betöltésére?

Politikusi ambíciói mindenképpen vannak, nem fog visszavonulni az üzleti szférába. A legújabb fejlemények alapján persze a kérdés most inkább az, hogy börtönbe zárják-e vagy sem, megindult ellene a büntetőeljárás.

 - Ez az eljárás, esetleges letartóztatása nem éppen a gyorsabb regenerációjához járulhat hozzá?

 - Persze, csinálhatnak belőle mártírt. Mindenképpen nagyon súlyos akció, amit a Fidesz megindított. Ha a bíróság felmenti Gyurcsányt, az óriási nyereség lenne neki, ha pedig elítélik és lecsukják, az is visszafelé sülhet el. Ezzel együtt inkább el tudom képzelni Bajnai szerepvállalását. Kormányfőként kiválóan működött. Nem annyira karizmatikus, mint Gyurcsány, ugyanakkor távolról sincs annyira amortizálva. A semmiből aligha fog előkerülni olyan figura, akiből az ellenzék közös vezére legyen. Még akkor sem, ha a közönség láthatóan erősen igényel egy ilyet. Ráadásul az igazi változásokhoz kétharmaddal kellene megverni a Fideszt, amit én a jelen helyzetben kötve hiszek. Ha mégis ilyen közhangulat alakulna ki, a kormány ilyen méretű elutasítottsága, akkor még idejében olyan választói törvényt alkothatnak, amely gyakorlatilag lehetetlenné teszi a kétharmados többséget.

Országimázs-építés Erdélyben

Krónika, 2011. június 3.

Szeretnék néhány – szerintem fontos – gondolatban reflektálni Rostás Szabolcs vezető szerkesztőnek a Krónika május 19-i számában megjelent, Erdély arca című vezércikkének témája kapcsán. Mára már vitathatatlan az a megállapítás, hogy az elmúlt két évtized távlatából tekintve, igencsak csekély mértékben sikerült kamatoztatni az Erdély adottságaiból fakadó potenciált.

A magánszféra kezdeményezései – másról nem igazán lehet beszélni, hacsak nem számítjuk ide a panamának is beillő, kormányihletésű, Drakula-park típusú kezdeményezéseket – valóban nem bizonyulhatnak (egyébiránt teljesen érthetően) elegendőnek egy ilyen méretű régió megfelelő hatással bíró „országimázs", vagy ha úgy tetszik, „tájbrand" tudatos felépítéséhez és annak népszerűsítéséhez a nagyvilágban. Minimum integrálni kellene ezeket a lokális törekvéseket egy átfogó, megfelelően megalapozott projektbe. De ilyen tervezet tudtommal nem létezik.

A kutya ott van elásva, hogy a mindenkori román kormányok számára pontosan a kiaknázható potenciál döntő része jelenti mindazt, amit legkevésbé szívesen mutogatnának a külföldieknek, nevezetesen Erdély több évszázados magyar vonatkozását. Kapitális hiba! Még a legmegátalkodottabb nacionalisták számára is, ugyanis saját országuk ellen dolgozik hosszútávon az ilyen megközelítés. Ahogy ez a magyar vonatkozás egyáltalán nem illeszkedik a hivatalos román történelembe, hasonlóképpen óriási problémaként mutatkozik meg akkor is, amikor még létező, vitathatatlanul magyar műemlékeket, templomokat, de valójában majdnem a teljes épített és kulturális örökséget kellene egy egységes népszerűsítési stratégiába kovácsolni! A tudatosan pusztulásra ítéltetett várak, kastélyok, kúriák, birtokok Erdély teljes területén nem igazán illeszthetőek be egy átfogó, stratégiailag megalapozott Erdély-kép kialakításába, amit világszerte, hitelt érdemlően népszerűsíteni, és végül beilleszteni lehetne a nemzetközi turisztikai körforgásba. Hamisságra nem lehet hosszútávon sikeres stratégiát építeni. Ezért van nagyon nagy szükség az olyan külföldiek szerepvállalására is, mint például Károly herceg, aki teszi ezt a maga módján, egyesek szerint a románok számára talán túlságosan kedvező megfogalmazásokat alkalmazva, nem eléggé kidomborítva Erdély magyar vonatkozását. Legyünk őszinték, ennél többet nem lehet elvárni tőle, ugyanis nem azért jár Erdélybe, hogy kényelmetlen helyzetbe hozza magát. Továbbá, paradoxonnak tűnhet, de talán a jelenlegi magyar kormány segítségére is lehet, és kell is számítani ebben az ügyben, akár mint kétoldalú kormánystratégia partnereként.

Naivság lenne azt gondolni, hogy csupán a kürtöskalács ízére, madárcsiripelés hangjára, érintetlen, vadregényes szurdokok, hegyek turistaútjaira, hegyi legelők – bocsánattal legyen mondva – tehénlepényes illatára lehetséges volna bármiféle hosszú távon működő stratégiát építeni. A román hatalom előtt két út van tehát: egy rövidebb és egy hosszabb út. A hosszabbik út az erdélyi magyarság semmibevétele, hagyományainak, kultúrájának és mindennemű örökségének elsorvasztása. A történelem tele van ilyen jellegű próbálkozásokkal, több-kevesebb sikerrel. A románok esetében sem lesz ez másképpen, és ahogy mondani szokták, majd a végén csattan az ostor. A másik út a rövidebb, mondhatni sokkalta rövidebb – ugyanis ez lenne a természetes út –, azonban ehhez paradigmaváltásra lenne szükség. Ez pedig az erdélyi magyarság fellendítése, egyenrangú félként – és partnerként! – történő kezelése. Ez a megközelítés lehetne a motorja egy minden téren jelentős sikereket felmutató román fejlesztési stratégiának. Nos, véleményem szerint ennek elérésen kell – többek között – fáradoznia az erdélyi magyarságnak a magyar kormány segítségével!

Ezért gondolom úgy, hogy az „országimázs" építését, népszerűségét nem igazán korrekt az erdélyi magyarok nyakába varrni a jelenlegi helyzetben. Ezt akkor lehetne megtenni, ha például már minimum egy évtizedes, valós területi autonómiát élvező időperióduson lennénk túl. Remélhetőleg ezt is megérjük, és azután jöhet el ezen a téren is az igazi megmérettetés ideje.

Ferencz Péter Ányos
(A szerző Calgaryban élő nyugalmazott tanár, a kanadai inuit kulturális örökségvédelmi intézet (Inuit Heritage Trust) volt tanácsosa)

Az arab demokráciák távlatai

Krónika, 2011. június 3.

Az „arab tavasz" eseményei olyan gazdasági, katonai, politikai és társadalmi folyamatokat indítottak el a Közel-Keleten, amelyek a fejlett országokra is hatást gyakorolnak. Nemcsak az olajárak emelkedése, a katonai beavatkozás vagy a humanitárius segítségnyújtás generálnak feladatokat, hanem a politikai rendszerváltás, a demokrácia megteremtésének támogatása is. Ez utóbbival kapcsolatban számos vélemény hangzott el az elmúlt hetekben európai és amerikai körökben egyaránt, amelyek egy kulcsfontosságú tényezőben megegyeznek: nincs modell a politikai rendszerváltás lefolytatására.

A közel-keleti térség számos országában zajló, hol mérsékeltebb, hol hevesebb forradalmak a tavaly decemberben Tunéziából elindult tüntetéshullám folyományaként a fennálló politikai rezsimek leváltását és demokratikus rendszerek kialakítását célozzák. A fejlett, nyugati demokráciák ajánlásokkal, tanácsokkal, technikai segítségnyújtással vagy katonai beavatkozással próbálják előmozdítani a demokratikus értékeknek, a polgárok véleményének érvényre jutását. Európai oldalról a posztszocialista országok rendszerváltó tapasztalatai képezik a közel-keleti folyamatokról alkotott vélemények és ajánlások bázisát, míg amerikai oldalról inkább a latin-amerikai országok átalakulásait említik. Az Európai Unió szerint az arab térségbeli országoknak saját erőből kell a változást véghezvinni egy olyan támogató tömbbel a háttérben, amely szükség esetén segítséget tud nyújtani, ugyanakkor nem határozza meg a rendszerváltás irányát.

„Európa ajánlata nem modellekből, hanem a Kelet-Európában elkövetett hibákból leszűrt tapasztalatok átadásából áll" – fogalmazta meg egy nemzetközi konferencián Carl Bildt svéd külügyminiszter. Az Európai Unió kész a rendelkezésére álló tudás átadására politikai kapcsolatainak kihasználásával, továbbá hajlandó szabadkereskedelmi megállapodások megkötésére és a vámunió kibővítésére is. Ugyan a Közel-Kelet és Észak-Afrika országai jelenleg nem elég versenyképesek az adódó lehetőségek hasznainak kiaknázására, idővel – ahogy Törökország esete is alátámasztja – a fiatal és magasan képzett munkaerő révén az arab országok relatív hátránya csökkenhet, ami egyben enyhítheti a fiatal generáció felől érkező társadalmi nyomást.

Az arab térség rendszerváltása az elkövetkező 10–15 évre következményekkel jár, az EU előtt álló átfogó stratégiai feladat pedig, Luis Amado portugál külügyminiszter szerint, a térséggel való kapcsolatok új alapjainak lefektetése, ami kétségkívül a legnagyobb európai kihívás a második világháború óta. Az 1990-es évek eleji kelet-európai rendszerváltással való párhuzam egyértelmű, ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni a különbségeket a hosszú távú sikeres kapcsolatok érdekében. Kelet-Közép-Európához viszonyítva az arab térség még kevésbé képez homogén egységet, továbbá bonyolítja a helyzetet az is, hogy a kelet-európai autoriter rendszerek a külső elnyomó hatalmat testesítették meg, amely ellen összefogáson alapuló társadalmi fellépés jött létre, míg a hanyatló arab rezsimek nem rendelkeznek külső ellenségképpel, de még elérni kívánt nyugat-európai mintával sem. A bolgár külügyminiszter, Nikolai Mladenov kiemelte, hogy a történelmi és egyéb különbségek ellenére az emberi jogok univerzális értékei mindenhol védelemre szorulnak, továbbá a görögkeleti vallásnak is meg kellett küzdenie a nyugati demokratikus intézményekhez való igazodással, ahogy most az iszlám is ezzel szembesül.

Az amerikai szakértők többsége szintén hangsúlyozza a térség heterogenitását és azt, hogy az egyes országok külön-külön tanulmányozást igényelnek, éppen ezért a folyamatok végrehajtásának nincs külsőleg alkalmazható modellje, a korábbi hasonló események óvatosan kezelendők. Peter Gastrow, az International Peace Institute programigazgatója az időtényező fontosságát emeli ki. Véleménye szerint a rendszerváltásnak a társadalom bevonásával, inkább lassabb ütemben kellene végbemennie, sem mint sürgetett választásokban megnyilvánulnia, ahogy ez Egyiptomban is történik. Az erőszakot és konfliktust természetes velejárónak tekinti, továbbá hangsúlyozta, hogy a politikai reformokkal párhuzamosan gazdasági és társadalmi átalakulásnak is végbe kell mennie, mégpedig belső erők vezetésével a sikeres hosszú távú fejlődés érdekében. Michelle Dunne, a Carnegie Endowment for International Peace főmunkatársa Chile példáját említve szintén az alulról felfelé építkező reformfolyamatok hasznosságát fogalmazza meg, valamint arra hívja fel a figyelmet, hogy Tunéziában és Egyiptomban, ahol már zajlik a rendszerváltás, nem fordítanak kellő figyelmet a társadalmi és gazdasági aspektusokra, ahogy lebecsülik a vallás szerepét is az egész térségben. Max Boot, a Council on Foreign Relations elemzője a katonai beavatkozás szükségessége mellett (és az amerikai katonai költségvetés csökkentésének veszélyes következményeit kiemelve) a társadalom felkészítését és a vallás figyelembe vételét hangsúlyozza. A térség három „nehézsúlyú versenyzőjeként" Egyiptomot, Iránt és Szíriát jelöli meg, amelyek különös odafigyelést és kezelést igényelnek amerikai részről.

Barack Obama, az Amerikai Egyesült Államok elnöke a következőképpen fogalmazta meg az arab forradalmakhoz való viszonyát: „Az üzenetünk egyszerű: ha vállalod a reformokkal járó kockázatokat, az Egyesült Államok teljes támogatását tudhatod magad mögött." A több évtizedes arab térségbeli amerikai érdekek, mint a terrorizmus és a nukleáris fegyverek terjedésének megállítása, a szabad kereskedelem és a térség egészének biztonsága, vagy az arab–izraeli békefolyamatok előmozdítása mellé az elnök a beruházások és demokratikus értékek köré épülő konkrét, végrehajtandó feladatokat fogalmazott meg:

1. A Világbank és a Nemzetközi Valutaalap fogalmazzon meg tervet a tunéziai és egyiptomi gazdaság stabilizálására és modernizálására a következő G8-csúcsra.
2. Amerikai részről 1 millió USD adósság elengedése, valamint ugyanakkora összegű fejlesztési támogatás odaítélése Egyiptomnak.
3. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank mintájára beruházási alapok felállítása Tunéziában és Egyiptomban.
4. Kereskedelmi és Beruházási Együttműködési Kezdeményezés elindítása a Közel-Kelet és Észak-Afrika országaival az amerikai és európai piacokba való integrálódás elősegítése céljából.
Az európai és amerikai nézőpontok, vélemények az arab térségbeli folyamatokról nagyrészt megegyeznek, a demokratikus értékek kiterjesztése és a társadalom szerepének növelése testesíti meg a legfőbb célt a fejlett országok saját gazdasági érdekeinek megőrzése, és hasznainak kiaknázása mellett.
A Közel-Keleten és Észak-Afrikában zajló folyamatok mikéntjét és időbeli lefolyását nem lehet előre meghatározni. Az előttünk álló történelmi példák, legyen az a kelet-európai rendszerváltás vagy a latin-amerikai katonai rezsimek bukása csupán néhány iránymutatást adhatnak az arab országoknak, amelyeknek új, demokratikus rendszerüket saját társadalmi értékeik figyelembe vételével, belső folyamatok révén kell kialakítaniuk a hosszú távú fejlődés elérése érdekében.
Kozenkow Judit

(A szerző a Budapesti Corvinus Egyetem Világgazdasági tanszékének doktorandusza)

Választások előtt a Székely Nemzeti Tanács

2011. június 03.

A Székely Nemzeti Tanács létrejötte – 2003. október 23. – a székely nép önrendelkezési harcának kezdetét jelentette. Az SZNT a székely nép önrendelkezési törekvéseinek közképviseletére szerveződött a közvetlen demokrácia útján nyilvánosan meghirdetett állampolgári közgyűléseken. Már indulásakor meghirdette a Székelyföld területi autonómiája megvalósításának módozatát, hivatkozva Románia nemzetközi kötelezettségvállalására, az Európai Unió ajánlásaira, az Európában működő autonómiamodellekre.

Az első négy év (2003–2006)
Széles körű konzultáció alapján elkészítette a Székelyföld Autonómiastatútumát, és azt Románia parlamentje elé terjesztette. A román parlament megvitatás nélkül elutasította a törvénykezdeményezést. Az SZNT ezek után népszavazást kezdeményezett a Romániában hatályos népszavazási törvényre hivatkozva. A helyi önkormányzati határozatokat a kormánybiztosok megtámadták a közigazgatási bíróságon, és hatályon kívül helyezték. A román hatóságok ezzel törvénysértően megfosztották a székely népet attól a lehetőségtől, hogy saját sorsáról szabadon véleményt nyilvánítson.

A Ditrói Székely Nemzetgyűlés 2006. június 18-án követelte, hogy Romániában az EU-ban gyakorolt normák érvényesüljenek, a székely nép az EU autonóm közösségeihez hasonlóan a Székelyföld autonómiája révén gyakorolhassa önrendelkezési jogát. Ennek szellemében az SZNT a 2006–2007 között szervezett belső népszavazásán a Székelyföld lakóinak döntő hányada, 250 ezer őshonos székely igent mondott az önállóságra. Ezzel a népszavazáson kinyilvánított népakarat kötelező jellegűvé vált mindenki számára mint a közéleti cselekvés alapvető normája. Fontosnak tartottuk a népszavazás befejezését még Románia EU-s csatlakozása előtt, hisz az SZNT határozata értelmében a csatlakozás egyik feltétele a Székelyföld területi autonómiájának elismerése. Ahol erős székely tanácsok működtek, sikerült a népszavazást idejében befejezni, viszont Marosszéken a szándék, akarat és megvalósítás hiányában csak részeredmények születtek, a népszavazás elhúzódásával pedig az eredmények időben való hasznosítása is elmaradt. Mindezért felelősség terheli nemcsak a szervezőket, de azokat a politikai alakulatokat is, amelyek a székely nép nevében bűnszövetséget vállaltak a hatalmon lévő magyar kormánnyal. Így az autonómia megvalósításának lehetősége a mindenkori román hatalom belső ügyévé vált. Ezzel egy aktív korszak lezárult, melynek legfontosabb megvalósítása a székely nép akaratnyilvánító népszavazása. Ennek jelentőségét elhallgatni, félretenni, az eredmények érvényesítését halogatni a mindenkori vezetőség bűneként róhatók fel.
Ugyanakkor Csapó I. József elnöksége idején, az Állandó Bizottság 2006. szeptember 2-i ülésén elfogadott határozatok az összeférhetetlenségről, az SZNT pártpolitikai függetlenségéről mind a mai napig nem teljesített, megoldásra váró aktuális és érvényes irányelvek.

Az SZNT második korszaka (2007–2011)
Ennek a korszaknak legfontosabb kihívása a népszavazáson kinyilvánított népakarat kötelező jellegűvé tétele, a népszavazás eredményeinek érvényesítése. Ennek hiányában semmilyen diplomácia nem vihető sikerre, megvalósítása esetén viszont a közakarat és a közösségi cselekvés olyan szintjét éri el, mely megkerülhetetlenné teszi a kérdéssel való foglalkozást. Ennek a folyamatnak a kovásza és vezérlője csakis a mindenkori pártpolitikától független SZNT lehetett volna. Világos és végrehajtható programok, cselekvési sorozatok hiányában mindez nem valósulhatott meg. Ehhez olyan vezetési struktúrára lett volna szükség, amelyben az elnök, az állandó bizottság és a székek közös, felelős és összehangolt munkája érvényesül. Ez lett volna a házszabály-módosító javaslatok lényege a soros elnökség bevezetésére, a programalkotó ÁB létrehozására, az erős és helyi közösségekben jelenlévő széki és települési tanácsok működésére vonatkozóan.
A 2007-es év „azt tesszük, amit lehet" elnöki mottója szellemében az SZNT „ötéves megvalósításai" a különböző kérelmek, beadványok, díszülések és gyűlések keretében mozogtak. A gyergyószéki tanács alelnökének szavaival élve „halálmegvető óvatossággal dolgozott" az a szűk érdekcsoport, mely kisajátította magának a székely nép közképviseletét. Az SZNT Házszabályának sorozatos megsértése, az ÁB-ülések, az SZNT soros üléseinek elnapolása vezetett a Székely Székek Fórumának összehívásához. 2010. január 23-án Csíksomlyón a jelenlévő székek küldöttei a székely nép önrendelkezési jogának érvényesítésére nyilatkozatot fogadtak el. Ennek szellemében fogalmazódott meg a legfontosabb tennivaló: népszavazás azzal a céllal, hogy „Székelyföld őshonos lakói szabadon kinyilváníthassák akaratukat önrendelkezési joguk gyakorlásának formájáról."
Ennek megvalósításához az SZNT-nek új stratégiai és taktikai eszközökre van szüksége. Mindez a szervezeti megújulás, az egységes programalkotás és végrehajtás, a stratégia módosítása nélkül lehetetlen. Sürgős tennivalók:
– az SZNT mint a székely nép közképviselete integráló, egységesítő szerepet töltsön be pártpolitikai érdekektől függetlenül, a kettős tisztségviselést kizárva,
– periodikus mandátum megújulás, a soros tisztségviselés bevezetése,
– az ÁB-tagok arányos képviselete székenként, az ÁB átalakítása feladat- és hatáskörrel bíró testületté,
– rövid és hosszú távú cselekvési terv kidolgozása pontos időmegjelöléssel,
társadalmi egyeztetés bel- és külpolitikai szinten.

Választások előtt
Az erdélyi magyarság máig nem volt képes jövőképet adó céljait és ezek elérésének eszközeit egyértelműen megfogalmazni annak ellenére, hogy formálisan egységes képviseletet mondhatott magáénak. Az egység fetisizálásával a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) mint hivatalos képviselet mellőzte a valóságban létező különbözőségeket, az igen eltérő adottságok és elvárások különböző igényeit. A „közös minimum" keresésével, az igények minimalizálásával szórványközpontú politikát folytatott. Az RMDSZ, ahogyan a Magyar Polgári Párt (MPP) is, az erdélyi magyarság egészére szerveződtek, mellőzték a székely kérdés központi célkitűzésként való felvállalását. A Székelyföld fesztív megjelenítése, négyévenkénti szavazóbázisként való felhasználása volt egyetlen céljuk. A paktumpolitika, a román hatalommal való egyezkedés a kulturális autonómia „folklórközösségévé" züllesztette az erdélyi magyarságot. Az egységmítosz hangoztatásával tévesztette meg a választókat, zászlajára tűzve az autonómia jelszavát. Az etnobiznisz művelői és haszonélvezői a választások előtt újból előveszik a „székely kártyát". Kormányon lévő párt viszont nem valósíthat meg önrendelkezési törekvéseket. Az RMDSZ-en keresztül a román politika érdeke az önrendelkezési törekvések semlegesítése.

Az MPP, az erdélyi magyarság második politikai pártja, már indulásakor összefonódott az SZNT-vel, hathatós segítséget nyújtva a belső népszavazás lebonyolításához. A későbbiekben a helyhatósági választások eredményeképpen vezető politikai tisztségeket betöltő állandó bizottsági tagok, megsértve az összeférhetetlenség elvét, a székely nép közképviseletét párt- és egyéni ambíciók szolgálatába állították. Az SZNT jelenleg elveszítette pártoktól független szerepét és ezzel cselekvési szabadságát is. A közképviseletet egy szűk érdekcsoport látja el, őket terheli a felelősség mindazokért a mulasztásokért, melyeket elkövettek. Mint hitelét vesztett, meggyengült politikai alakulat, az SZNT zászlaját lobogtatva, készül a választásokra.

Az alakulóban lévő harmadik magyar politikai erő, az Erdélyi Magyar Néppárt mint csúcstestület nemzetgyűlése lenne az összefogásnak, a politikai akaratoknak, Európa felé egységes képviseletet ígérve. A székely önrendelkezés ügyét egy szinten kezelve Erdély más tömbmagyar régióival székely-idegenné válhat a választók számára. A székely nép önrendelkezési jogának érvényesítése nem lehet politikai pártfüggő. Az SZNT mint a székely nép közképviselete, mindenekelőtt integráló és nem megosztó, nemzetpolitikai érdekeket képviselő és egyeztető magatartást kell hogy képviseljen, és nem politikai-ideológiai áramlatokhoz igazodót.

Benkő Emőke
(A szerző a Székely Nemzeti Tanács alelnöke)

A legjobb állapot

Krónika, 2011. június 3. – Balogh Levente

Bizonyára sokan kapták fel a fejüket Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár szerdai kijelentése nyomán, miszerint a magyar–román kapcsolatrendszer történelmileg a legjobb állapotban van. Hiszen az elmúlt hetek eseményei – a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport talapzata elé törvénytelenül elhelyezett gyalázkodó Iorga-tábla ügye, valamint a Székelyföld brüsszeli képviseletének megnyitása körüli hisztériakampány – épp hogy nem a magyar–román viszony felhőtlenségét jelzik.

Persze magyarázható úgy a kijelentés, hogy az államtitkár a két kormány közötti viszonyra célzott, ami az utóbbi időben tényleg nyugodt volt – legalábbis ha a szlovák–magyar viszonyhoz hasonlítjuk. Román részről valóban nem a kormány, hanem az ellenzék idézte meg a 90-es évek magyarellenes sovinizmusának szellemét, egy liberális szenátor immár amiatt sajnálkozott, hogy nem lehet megvonni Tőkés László román állampolgárságát.

Bár naivság volna azt hinni, hogy a nagyobbik kormánypárt, a PDL nem használná ki maga is szívesen százszázalékosan a magyarellenes diskurzus kampányelőnyeit, most az RMDSZ koalíciós társaként, a magyar kormány partnereként ezt legfelsőbb szinten nehezen teheti meg. (Meg azért sem, mert egy kormányválság kilátástalan helyzetbe sodorná az országot.)

Az ellenzék gerjesztette hisztéria és a magyarbérencség vádja nyomán a külügyminiszter akkor is rákényszerült, hogy berendelje a magyar nagykövetet, ha amúgy nem tette volna meg, de ez legalább annyira célozta a habzó szájú szocdemek és nemzeti liberálisok csillapítását, mint Budapest megdorgálását. Még ha nem is teljes meggyőződésből, de az RMDSZ-től függő PDL-nek most nemigen hiányzik a magyarellenes hangulat – Băsescu államfő és Boc kormányfő sem túl vehemensen ítélte el a székely képviselet megnyitását. Băsescu épp jókor dobta be a köztudatba az alkotmánymódosítás ügyét, így legalább nem kizárólag a magyarok gyalázásáról szól a romániai politikai diskurzus.

Márpedig a kedélyek csillapítására nagy szükség van mindkét oldalon – vélhetően Németh kijelentése is ezt szolgálta –, ugyanis úgy tűnik, mintha bizonyos körök politikai céljaik megvalósítása érdekében azt sem bánnák, ha az ellentét nyílt konfliktussá fajulna. Egyes kalandor politikusok érdekeit ez bizonyosan jól szolgálná – de hogy a két nemzetét és a két országét nem, az biztos.

Az intézményalapító

Krónika, 2011. június 3. – Balogh Levente

A felületes szemlélő azt hihetné, hogy lassan a teljes univerzumban sincs még egy akkora fellegvára a kultúrának, mint Nagyvárad. Persze tény, hogy volt olyan korszak, amikor Budapest mellett Magyarország amolyan második kulturális fővárosaként üzemelt, de ami ma zajlik, az a kívülálló számára pláne a művelődés kánaánjának tűnhet, hiszen alig fél éven belül három színházat is létrehoztak.

Ráadásul mindhárom teátrum magyar. Mielőtt azonban azt hinné bárki is, hogy dagadoz a váradi kebel, amiért lassan oda jutunk, hogy az egy főre eső magyar színházak száma szinte vetekszik a budapestiekével, azt is meg kell jegyezni, hogy tulajdonképpen ugyanarról az intézményről van szó, csak rövid időn belül háromszor is meg kellett alapítani. Ami persze önmagában mégiscsak rekord, de nem biztos, hogy ezzel szeretnénk bekerülni a Guinness-statisztikákba.

Már e rovatban is szó esett ugyanis arról, hogy a megyei önkormányzat az eddig egy intézményben működő magyar és román társulatot két külön entitássá kívánja bontani, ami mind szakmai, mind anyagi szempontból természetes lépés. Csakhogy a megye román prefektusa számára egész más dolgok tűnnek természetesnek, ezen dolgok között pedig a jelek szerint nincs helye annak, hogy újabb, önálló magyar művelődési intézmény jöjjön létre. Ennek nyomán pedig azonnal közigazgatási bíróságon támadta meg a megyei közgyűlés döntését, majd amikor az újra a magyar teátrum létrehozásáról döntött, akkor azt is.

Ezért kellett harmadszor is a magyar színház megalakításáról döntést hozni – a hivatalos álláspont szerint minden, a korábbi két alkalommal a prefektus emelte kifogás figyelembe vételével. Most nem szeretnék vészmadárkodni, de ahhoz azért legalább az Alfa Centauri környékéről származó földönkívülinek kellene lennünk, hogy elhiggyük: a kormánymegbízottnak valóban csak jogi kifogásai vannak, és nem azzal van baja, hogy a színház magyar intézmény lesz. Ennek fényében pedig egyáltalán nem kizárható, hogy ismét csak talál valamilyen kreatív ürügyet arra, hogy újra megvétózza a színházalapítást. Ami sajátos játékot eredményezhet, hiszen a következő években akár rutinszerűvé is válhat a dolog, és a megyei közgyűlés minden egyes ülésén alapítanak majd egy magyar színházat.
Szóval a prefektus igyekezete visszafelé sült el: bár sajátjai előtt azzal szeretne tetszelegni, hogy ő akadályozta meg egy új magyar intézmény létrejöttét, úgy vonul majd be a köztudatba, mint az a kormánymegbízott, akinek regnálása alatt a legtöbb magyar művelődési intézményt hozták létre.

Eltapos bennünket a nyolcvan százalékos román többség

Szabadság, 2011. június 3. – KISS OLIVÉR

Korántsem az elmúlt napok történései (amelyeket egyébként a meditációra igen alkalmas távolságból, Milánóból követtem), s még a keserűség sem az, ami íratja velem a következőket: végképp leírták a kolozsvári magyarságot. Fogadjuk el végre, hogy a 80 százalékos román többség eltaposott bennünket: Gheorghe Funar ennek nyilvánvaló megnyilvánulása volt, Emil Boc polgármesterkedése alatt, a gödör-ügy idején is felszínre került, most viszont már nyíltan, mi több büszkén zajlik a taposás.

Törvényességre, a jogállam szabályaira hivatkozni, ezzel érvelni fölösleges. Az sem lényeges, mikor csúsztatott a városháza szóvivője, vagy ki milyen dokumentumokat látott el a kézjegyével. Ezek a részletek már nem számítanak, a 80 százalékos román többség viszont már annál inkább.

Ismét áltatjuk magunkat azzal, hogy igazunk van, s ez vagy az bizonyosságot nyert, valaki hazudott, füllentett, csúsztatott. Hiú ábránd számon kérni a 80 százalékos többségtől a törvényességet, az aláírást, az adott szót. Egyesek erélyesebb fellépést vártak volna a magyar alpolgármestertől, de kíváncsi vagyok, ilyen helyzetben mit tettek volna, akik (sajnos) Kolozsváron semmilyen formában és semmilyen szinten nem gyakorolják a politikai/közigazgatási hatalmat: EMNT, EMNP, MIT, EMI, SZNT, Demokrácia Központ, MPP stb. Mert az ilyen helyzetekben derülne ki, hogy ők is csupán a lehengerlő többséggel és a megértés hiányával szembesülnének.

Igen, tüntetnénk egy hétig, ismét lenne flash mob, gerillaakciót szerveznénk, éjszaka visszahelyeznénk a magyar üdvözlőtáblát, s eltávolítanánk a Iorga-idézetet. Ők másnap ismét tőből kivágnák, illetve visszahelyeznék. Az övéké lesz a végszó, mert többségben vannak. 80–18 százalék az arány. Nem segít sem az Európai Unió, sem az Afrikai Unió, sem az Amerikai Egyesült Államok, sem az Orosz Föderáció. Sem az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO), sem az Európai Parlament, de még az Ausztrál Kengurutenyésztők Egyesülete sem.

Nem mondom, hogy fölösleges a szélmalomharc. Azonban, amennyiben a megosztottság miatt jövőre se a helyi, se a megyei tanácsokba, se a parlamentbe nem jutnak be a képviselőink, akkor kezdődik az igazi buli, országos szinten is.

A felhajtás mindkét félnek kapóra jön, hiszen jövőre helyhatósági és parlamenti választások lesznek, az ezekkel kapcsolatos jogszabályokat éppen ebben az időszakban egészítik ki/módosítják a parlamentben. A Demokrata-Liberális Pártnak (PD-L) végre sikerül bizonyítania, hogy nem enged a koalíciós partner nyomásának: a kisebbségi törvény vonatkozásában hajlandó a kompromisszumra, de a tanügyi törvénnyel, Székelyföld brüsszeli képviseletével kapcsolatban nincs bocsánat.

Ugyanakkor helyi szinten a narancssárgák bekeményítettek: levetették a város bejárataihoz kihelyezett többnyelvű üdvözlőtáblákat, kitették a Iorga-idézetet tartalmazó táblát a Mátyás-szobor talapzata előtti gyepre, sörsátrakat helyeztek el a Főtéren, a közösségi rendőrség illetékesei tétlenül nézték, ahogy a Kolozsvár Napjai alkalmából szerevezett szabadtéri koncertek során több százan megmászták Fadrusz János alkotását. Kétségtelen, hogy azt tesznek velünk, amit csak éppen akarnak. Alpolgármesterünk tehetetlen, a kolozsvári városi tanácsban a narancssárgáknak megvan a kétharmados többségük, így egyszerűen nincs szükségük az RMDSZ támogatására, szavazataira.

Mi több, helyi szinten továbbra sem szereztek érvényt a koalíciós megállapodásnak, hiszen még nem nevezték ki az érdekvédelmi szövetség embereit a központi intézmények helyi és regionális képviseleteinek az élére. Ráadásul a tavaly tavasszal Sorin Apostu polgármester asztalára letett 11 pontból alig valósult meg valami. Mindennek a tetőfoka, hogy még Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövetet is „eltanácsolják" a Mátyás-szobor elől, méghozzá magyarul!

Egyetlen megoldás talán a totális háború lenne: kivonulni a városi és megyei tanácsból, távol maradni a gyűléseket megelőző koalíciós tárgyalásoktól, polgári engedetlenség, élőlánc, tüntetés, flash mob különböző ötletek alapján. Képzelőerőnk segítségével bizonyára sikerül majd megtalálnunk a tiltakozás legeredetibb és legfigyelemfelkeltőbb módszereit.

Vérbe itatott autonómiaigény

Új Magyar Szó, 2011. június 3. – Kovács Zsolt

Felesleges hisztériának tartja a Székelyföld brüsszeli képviseleti irodájának megnyitása kapcsán elhangzott román reakciókat Antal Árpád. Sepsiszentgyörgy polgármestere, az RMDSZ városi elnöke sajtótájékoztatóján kifejtette: attól, hogy például Crin Antonescu liberális elnöknél nincs ott a személyazonossági igazolványa, ő még létezik, így van ez Székelyföld esetében is, amelynek nincs a román államtól igazolványa, de attól még létezik.

Felesleges hisztériának tartja a Székelyföld brüsszeli képviseleti irodájának megnyitása kapcsán elhangzott román reakciókat Antal Árpád. Sepsiszentgyörgy polgármestere, az RMDSZ városi elnöke sajtótájékoztatóján kifejtette: attól, hogy például Crin Antonescu liberális elnöknél nincs ott a személyazonossági igazolványa, ő még létezik, így van ez Székelyföld esetében is, amelynek nincs a román államtól igazolványa, de attól még létezik.

„Szomorú, hogy húsz évvel a forradalom után teljesen logikus, egyértelmű ügyek ilyen reakciókat tudnak kiváltani a román politikusokból" – állapította meg Antal Árpád, aki határozottan leszögezte: „egyetlen politikus sem vitathatja el a székely közösségtől, az autonómia igényét, mert az a vérünkben van. Ellenben az, hogy milyen módon vívjuk ki az autonómiát, már attól függ, hogy a román politikusok hogyan reagálnak az igényeinkre".

Antal Árpád hozzátette: nem a székelyföldi autonómia léte veszélyezteti Románia nemzetbiztonságát, hanem az, ha a román politikusok reakcióikkal elérik, hogy már ne higgyünk a demokratikus módszerek sikerében. „Ha a román politikum folyton lesöpri az asztalról igényeinket, azt érheti el, hogy úgy érezzük, nem érdemes demokratikus módon gondolkodni, holott az elmúlt húsz évben bebizonyítottuk, hogy nem vagyunk a radikalizmus hívei."

A sepsiszentgyörgyi polgármester szerint, ha a román politikum okos lenne, akkor alkotmánymódosítással rendezné ezt a kérdést, mégpedig úgy, hogy a románok érzékenységét figyelembe véve az első cikkely nem változna, az kimondaná az egységes román nemzetállamot, viszont a második cikkely leszögezné, hogy Romániában vannak speciális státussal rendelkező autonóm régiók is. Antal Árpád végezetül kifejtette: megelőlegezi a román politikusok válaszát, hogy „hiába akarja az autonómiát 700 ezer székely, ha azt nem akarja a 20 millió román". A sepsiszentgyörgyi városatya azonban emlékeztetett: „a székelységnél kisebb etnikai közösségek Romániánál nagyobb országban kaptak autonómiát".

Traian Băsescu államfő után Emil Boc miniszterelnök is elítélte a három székely megye brüsszeli irodanyitását. Mindketten azt rótták fel a kezdeményezőknek, hogy nem létező területi-közigazgatási egységnek minősítették Székelyföldet, ugyanis arról nem rendelkezik az alkotmány.

Már ők is emlékműnek nevezik, jóllehet a trianoni döntés értelmében 1920-ban eredetileg határkőnek épült.

Új Magyar Szó, 2011. június 3. – Gyulay Zoltán

A forradalom huszadik évfordulójának vigíliáján jó sorsom Temesvárra, a Bánságba sodort. Elevenen él bennem azóta is. Óbéba volt a végső cél, a magyar– román–szerb hármashatár, itt találkozik a már 2004 óta uniós tag Magyarország, a 2007-ben csatlakozott Románia és a ki tudja milyen jövő előtt álló Szerbia.

A forradalom huszadik évfordulójának vigíliáján jó sorsom Temesvárra, a Bánságba sodort. Elevenen él bennem azóta is. Óbéba volt a végső cél, a magyar– román–szerb hármashatár, itt találkozik a már 2004 óta uniós tag Magyarország, a 2007-ben csatlakozott Románia és a ki tudja milyen jövő előtt álló Szerbia.

Ahogy egyre közeleg ez a térképeken rideg és néma vonalakkal kitűzött, az ember számára mégis szívdobogtató pont, elgondolkodom: ha fizikailag is, de legfőképpen lélekben szabadon szárnyalhatnánk a tájon, micsoda hatalmas előrelépést hozhatna az itt élőknek. „Összenő, ami összetartozik" – tulajdonítják a mondást a két Németország egyesülését, a berlini fal leomlását köszöntő Willy Brandt néhai német kancellárnak; ez, pontosabban ennek hiánya érezhető a lassan bealkonyodó táj felett.

A felszántott barázdákon látható, hogy jó zsíros itt a föld, bőven termő, eltartja megművelőjét, de tán egy egész régiót, netalán egy vagy több nemzetet is. A valaha összefüggő, napjainkban három részre tagolt Bácska–Bánát kitüntetett szerepet vitt: úgy nevezték, a monarchia éléskamrája; ami itt megtermett, eljutott még a Habsburg birodalom népeihez, a bukovinai székelyekhez, a tiroli parasztokhoz is. Már akkoron nagy nemzetköziségben éltek ezen a vidéken, noha nem tagadhatni, voltak békétlenkedések is. A sorban előtűnő falunevek ma is bizonyítják a magyarok, a románok, a németek, a szerbek, a cigányok, de még a szlovákok, az ukránok, a horvátok, a csehek és a bolgárok jelenlétét is.

Keglevichfalván még a templomot is kikerülő úttól távolabb olykor a puszta mezőn magányosan álló modern gyárak képe akasztja meg csupán a tekintetet. Így jutni el a vesekőrázó betoncsíkon – olykor, az útjelző táblák hiánya miatt el-eltévedve, és visszafordulásra kényszerülve – Óbébára. Az úthoz méltóan roskadozik a falu központjába vezető, egysávos híd; tövében diszkóbár.

A tulaj a brikett-tüzelésű cserépkályha melegében pöccentgeti cigarettájáról a hamut. Szavai szerint békében élnek egymással a románok és a magyarok, szerbbel jóformán nem is találkozhatni. Aztán földerül: föltétlenül ki kell menni a határba, ahol a három ország találkozik; ha gazdasági együttműködéssel nem is, de egy nagyon szép emlékművel találkozhatni.

Át kell kelni a jobb sorsra érdemes hídon, elhagyni a kíváncsian figyelő határőr-rendőrség furgonját, irány a határ. A falu végét jelző táblától szinte varázsszerűen bársonyos-puhává simul az út, a töredezett betont vadonatúj aszfalt váltja föl. Majd a mocsaras táj fölött átívelő újabb többlyukú híd tűnik föl, tökéletes állapotban; vakító fehérre meszelt ívén újabb határőr-terepjáró állja el az utat, mellette állványra szerelt katonai messzelátó kémel a szerb határ irányában.

A járőrök – fiatalember és vörösre festett hajú hölgy – udvariasan érdeklődnek az úticél felől. A fiatalember telefonon konzultál a feletteseivel, majd közli: elkísérnek a határig. A fakuló fémsorompónál a hölgy elkéri és elteszi az igazolványt, majd a sorompót átlépve gyalog közelíthető meg a Románia tábla. Néhány méterre tőlünk a Triplex Confinium, kissé oldalt pedig az egyetlen határőr magasles, már mindkettő szerb területen.

Már ők is emlékműnek nevezik, jóllehet a trianoni döntés értelmében 1920-ban eredetileg határkőnek épült. És legyintenek: aligha gondolják, hogy Szerbia csatlakozása az Európai Unióhoz oly közel volna. Makacs emberek azok – vélekednek, és a talpunk alatt hirtelen véget érő, a senki földjére, a semmibe vezető útra mutatnak. Ezt is megépítettük, de látja, nincs odaát folytatása – teszik hozzá. Óbéba tán Európa legzsákfalubb zsákfaluja. Szeged ide húsz kilométer, annyi körül van a szerb oldalon, Vajdaságban Magyarkanizsa, a román oldalon Nagyszentmiklós huszonkettő.

Románia legkorábban 2011-ben, legkésőbb 2014-ben csatlakozik az egységes európai határőrizeti rendszerhez, akkor pedig már nem Magyarország s Románia, hanem Románia és Szerbia között húzódik majd a schengeni határ. De késik, nagyon késik, pedig gyógyítaná a trianoni sebeket.

Stratégia

Új Magyar Szó, 2011. június 3. – Sike Lajos

Jó, hogy nem mentem permetezni, inkább megnéztem egy vitaműsort. Fenébe is, vár egy kicsit az a szőlő, inkább kevesebb bort iszom, semmint magvas gondolatokról maradjak le! Később nem győztem dicsérni magam, hogy mennyire igazam volt. A Duna Televízió erdélyi sztárriporterének és szépségkirálynőjének sikerült egy asztalhoz ültetnie az RMDSZ, az MPP és az EMNT képviselőjét.

Jó, hogy nem mentem permetezni, inkább megnéztem egy vitaműsort. Fenébe is, vár egy kicsit az a szőlő, inkább kevesebb bort iszom, semmint magvas gondolatokról maradjak le! Később nem győztem dicsérni magam, hogy mennyire igazam volt. A Duna Televízió erdélyi sztárriporterének és szépségkirálynőjének sikerült egy asztalhoz ültetnie az RMDSZ, az MPP és az EMNT képviselőjét.

Már az mindent megért, hogy Szász Jenőtől megtudtuk: melyik nálunk a nemzeti oldal! Természetesen az ő pártja, az MPP (amelyet inkább góbéoldalnak véltünk!) meg az EMNT, mert Szász arrafelé kacsintott. Hogy miért ők? Mert annyi minden nemzeti ügyet felvállaltak! Kérdeztem volna: az annyi mindenből eddig mi valósult meg, de tudtam, a tévékészülék nem válaszol. Nem is volt rá szükség, mert az RMDSZ főtitkára, Kovács Péter így szólt: ugyan uraim, az RMDSZ miért nem nemzeti oldal? Csak azért, mert nem mond olyan nagyokat?

A Székelyföld területi autonómiája is elsősorban az RMDSZ programjában szerepel, a másik kettőnél inkább csak beszélnek róla! Míg erről vitatkoztak, eljátszadoztam a gondolattal: talán mégis igaza van a WikiLeaks-nek, és a Băsescu–Orbán „paktum" miatt osztanak meg bennünket? S Băsescu azzal szereli le ellenfeleit, hogy kedvencei már programjukban sem akarják koszovósítani a román nemzeti államot!

A bejegyzés előtt álló Erdélyi Magyar Néppártról az EMNT képviselője azt mondta: azért van rá szükség, mert az RMDSZ több ígéretét nem váltotta be, például nem szavaztatta meg a kisebbségi törvényt! Na de eddig úgy tudtuk, hogy a román parlamentben is csak többséggel lehet törvényt elfogadni! Lám, elég hozzá az RMDSZ hét-nyolc százaléka is! A hiányzó szavazatokat egy hipnotizőr alkalmazásával biztosítják, aki voksoláskor a szándékuk elleni döntésre készteti az ellenzőket!

Leginkább akkor okosodtam, amikor Szász az erdélyi magyarság által követendő stratégiáról győzködte Kovácsot! Íme a sorrend és az útvonal: Brüsszel, Budapest, Székelyföld, Bukarest! Legutolsó tehát fő sanyargatónk, ahol minden ránk érvényes törvényt meghoznak.
Mi tökkelütöttek, eddig azt hittük, a bukaresti hatalom akarata meghatározó, ezért arrafelé kell legtöbbet lobbiznunk, kiváltképpen azzal, hogy minden áron ott legyünk a parlamentben! Lám, sorsunk javulásában fontosabb az uniós figyelés (mint a Felvidéknél is: „ejnye-bejnye"!), a pesti hazafias biztatás („tartsatok ki, drága magyar véreink, majd jövünk mi is!") és a székely micsodaság. Azaz a borvíz, kürtőskalács, s a székely vicc és a furfang? Adja isten: járjanak túl az oltyánok eszén!

Most csakugyan megyek permetezni. Inni szeretnék a borvíz elejéből.

A hatalom célja az volt, hogy elfelejtesse az emberekkel Trianont

MTI, 2011. június 3.

A kormányszóvivő szerint békeszerződés és határvonalak ellenére igenis létezik összetartozás a magyarok között. Nagy Anna a június 4-i nemzeti összetartozás napja alkalmából nyilatkozott az MTI-nek.

A szóvivő felidézte: egy évvel ezelőtt döntött úgy az Országgyűlés, hogy a nemzeti összetartozás napjává nyilvánítja a trianoni békeszerződés aláírásának napját, s a parlament döntése egy hosszú, csaknem egy évszázados folyamatot zárt le. Ugyanis több mint kilencven éve írták alá a szerződést, és az azóta eltelt időszak alatt voltak olyan évek, évtizedek, amikor nagyon sokan nem is tudtak erről az évfordulóról, hiszen az volt a hatalom célja, hogy ezt elfelejtesse az emberekkel. Ám még azokban az években is – folytatta –, amikor ugyan tudtak Trianonról, az emberek akkor sem tudták pontosan, hogyan viszonyuljanak hozzá.

Nagy Anna szerint fontos, hogy megerősítsék azt a fajta összetartozást, amely békeszerződések és határok ellenére igenis létezik a magyarok között. Ennek – mint mondta – számos jele van, például a különböző katasztrófák idején, amikor bebizonyosodik, mennyire működik az emberek között az összefogás, az összetartozás. „Ami közös bennünk, amitől valóban összetartozunk, az sokkal több, mint a földrajzi határok, hiszen a kultúránk, a nyelvünk, az értékeink és a történelmünk az, ami igazán erős összekötő kapocs" – fogalmazott, hozzátéve, az összetartozást erősíti az az ismeretanyag is, amelyet a gyermekek kapnak az iskolákban azért, hogy „ők már ne úgy nőjenek fel, mint ahogy például az én nemzedékem is felnőtt, hogy agyonhallgatták és eldugták Trianont".

A Szentháromság térről indulnak

Az iskolai megemlékezések előkészítésének megkönnyítésére 131 oldalas pedagógiai háttéranyag készült a nemzeti összetartozás napjáról. A szombati rendezvényekről szólva a kormányszóvivő kifejtette: a megemlékezésre több helyen is lesz lehetőség majd az országban, így például Ópusztaszeren és Sárospatakon. A fővárosban szombat reggel felvonják a nemzeti lobogót az Országház előtt, a Kossuth Lajos téren, a budai Várban pedig délelőtt Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár és Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár köszönti a Szentháromság térről határon túli tanulmányi kirándulásra induló diákcsoportokat. A tanulók többek között Beregszászra, Kassára, Révkomáromba, Dunaszerdahelyre, Pozsonyba, Vereckére, Ungvárra és Fülekre utaznak.

A Parlamentben ismét ingyenes nyílt nap lesz. Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban délben kezdődik az ünnepi program, ahol Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyés püspök és Tőkés László református püspök, európai parlamenti képviselő mond hálaadó imát, majd ünnepi beszédet tart Kövér László, az Országgyűlés elnöke. Sárospatakon 17 órakor ünnepi ökumenikus istentisztelet lesz; az eseményen Semjén Zsolt mond ünnepi beszédet. Nagy Anna tájékoztatása szerint a nemzeti összetartozás napján mintegy négyszázan vehetik át a magyar állampolgárságot igazoló dokumentumaikat országszerte, így például Hódmezővásárhelyen, Egerben, Hajdúnánáson, Baktalórántházán, Békéscsabán és Budapesten, valamint külföldön is, többek között Ausztráliában.

Cselekvési kényszer hajtja az Orbán-kormányt

Új Szó, 2011. június 2. – Mózes Szabolcs

Török Gábor: a Fideszen belüli brutális méretű erőcentralizáció, a mindent megtevés lehetősége, nem működtette a józan ész kontrollmechanizmusait
A hétvégén múlt egy éve, hogy hivatalba lépett az Orbán-kormány. A kabinet működéséről és a kilátásokról Török Gábor magyarországi politikai elemzővel beszélgettünk.

Milyen volt az Orbán-kormány egy éve?
Az első év legfontosabb jellemzője, hogy nem olyan volt, mint amilyennek a politikai közvélemény várta. Sem a politikával foglalkozó elemzők, sem a politikai szereplők. A többség azt várta, hogy az úgynevezett centrális erőtérnek nevezett politikai stratégiával lép fel a Fidesz, tehát kevésbé lesz meglepő a politikája...

...mindenkit megpróbál kielégíteni?
Nem is erre gondolok, hanem arra, hogy megpróbálja kihasználni azt a helyzetet, ami a pártrendszer változásában előállt és nem nyúl szokatlan, váratlan, konfliktusos lépésekhez. És most nem elsősorban a megszorító intézkedésekre gondolok, mert egyelőre itt még nem tartunk, erről még csak beszéd szintjén van szó. Hanem arra, ami ide elvezetett, döntően szimbolikus lépések sorozata, aminek persze volt materiális lépésekben is következménye meg előtörténete, de alapvetően a többség azt várta, hogy egy hagyományosabb kormányzati ciklus következik. Ehhez képest a Fidesz nagyon sok területen meglepte politikai ellenfeleit, időnként saját magát is, és a politikával hivatásszerűen foglalkozókat is. Ezt tartom a legfontosabb jellegzetességnek.

Adja magát a kérdés, hogy miért?
Ezt nehéz megmondani. A 2010-es választásokkor úgy tűnt, a magyar politika valami új nyomvonalon indul el. Abban az értelemben, hogy a hagyományos politikai konfliktusok – ezalatt az elmúlt két évtized konfliktusait értem –, az a logika, ami a magyar politikát vezette, a magyar politikai rendszert strukturáló hagyományos dimenziók és beszédmódok megváltozhatnak. Mert a kormány valóban egy nagy lehetőséget kapott arra, hogy új módon közelítsen meg dolgokat. A meglepetés annyiban érhető tetten, hogy több a régi ebben az újban, mint az új. A Fidesz ezzel a nem várt politikájával inkább ahhoz járult hozzá, hogy visszaerősítette a magyar politikai elmúlt két évtizedében megszokott szerepeket, logikákat, álláspontokat.

Azért, mert ez volt az érdeke, vagy mert ő is ebben szocializálódott és nem is tudott váltani?
Nagyon jó kérdés. Ez az alapvető kérdés. Erre nem tudok válaszolni. Az elemző a szándékokat nem tudja pontosan felmérni. Ez engem is nagyon érdekelne.

Vagy azért, mert nem is látják még, hogy mi lenne számukra a jobb?
Itt kell még egy dologról beszélnünk, ami logikusabbá teszi a helyzetet: a kényszerekről. A Fidesz egy komoly lehetőséget kihagyott azzal, hogy újféle formáját adja a magyar pártrendszernek, hiszen domináns szerepben lévén nagyrészt ő tudja meghatározni azt is, hogy az ellenfelek mihez viszonyuljanak. Azáltal, hogy a Fidesz ezt a lehetőséget döntően kihagyta, inkább visszaállni látszik a magyar politika hagyományos szereposztása. De. Miközben arról beszélünk, hogy ez egy lehetőség, mely kimaradt, aközben látni kell azokat a kényszereket is, amelyek között mozog a magyar politika. Érdemes összehasonlítani az első Orbán-kormány első évét meghatározó keretrendszereket a mostani Orbán-kormány meghatározó keretrendszereivel. Egyrészt a Magyarországot körülvevő világ változását, benne az EU-s csatlakozásunkkal, és a szuverenitás ezzel járó bizonyos fokú feladásával, másrészt azt a megváltozott világgazdasági környezetet, ami ezt az Orbán-kormányt várta. A kényszerek közé sorolnám azt a magyar politikai helyzetet, amelyben két dolog nagyon új az elmúlt időszakhoz képest – és ezt kényszerként értékelem, nem lehetőségként –, egyrészt az ellenerő hiánya a párton belül, a politikai ellenfelek és a közvélemény tekintetében is, másrészt pedig a kétharmados felhatalmazás. Hozzá kell azt is tennünk, hogy miközben azt látom, a Fidesz sok lehetőséget kihagyott, bizonyos értelemben meghatározott is volt az útja.

Merthogy?
Kényszerek között volt. Egyrészt nagyon más nemzetközi környezet fogadta a kormányra lépésekor, lásd a hiánycél elengedésének megvétózása az Unió részéről. Nagyon sok olyan dolog volt, ami a Fidesz korábbi forgatókönyvét felülírta. Az, hogy a Fidesz nem azt a pályát futotta be, amit sokan gondoltak, hogy be fog futni, az egyrészt saját politikai döntéseinek következménye, másrészt pedig nagyon erős politikai kényszerek is vitték. Ezekre sokszor rossz választ adott, tehát nem azt állítom, hogy a Fidesz kényszerpályán halad, de az kétségtelen tény, hogy az autonómia foka sokkal kisebb, mint korábban volt. Ez egy nagyon érdekes paradoxon, mert a kormány keze látszólag kötetlen, ilyen nagy felhatalmazással, ilyen egy központból irányított többséggel Magyarországon még nem bírt senki. De ez egy kétoldalú dolog.

Tehát úgy tűnik, hogy nem tud mit kezdeni vele?
Nem, pont ellenkezőleg gondolom. A Fideszt ez az óriási többség és az ellenerő nélküli helyzet minden pillanatban arra ösztönzi, hogy csináljon, csináljon, csináljon valamit. Döntéshozatali kényszerbe kerül. Ez egy saját maga által is előállított helyzet. Ez vezet el nagyon sok esetben oda, hogy azt is meg akarja oldani, ami nem probléma. Problémát csinál ott is, ahol nem volt. A korábbi kormányok nagyon gyakran hivatkozhattak az ellenerőkre. A magyar kormányok nagyon sok esetben mondhatták azt, hogy ezt mi nagyon szerettük volna, de a csúnya ellenzék és a koalíciós partner nem engedi. A szocialista kormányok számos ügyben azzal indokolták a döntésképtelenségüket, hogy a koalíciós partneren nem megy át. Sőt, nagyon gyakran a párton belül nem lehetett bizonyos dolgokat megoldani. 2010-ben viszont felállt egy olyan helyzet, melyben – kis túlzással – van egy egy ember akarata által irányított kétharmados többség, ami parafrazálva a brit mondást, csak a férfit nővé és nőt férfivá nem változtathat, de egyébként mindent megtehet.

Ez nem veszélyes?
Önveszélyes. Leginkább a Fideszre nézve látom a veszélyét. Ha ez nincs, akkor a választható lehetőségek tárháza korlátozottabb. Mindig van egy B-terv, ha nem tudjuk így megoldani, akkor megváltoztatjuk a törvényt, ha úgysem megy, akkor megváltoztatjuk az alkotmányt... Mindent meg tudunk változtatni. Ez egy olyan működésmódot hoz létre, amely egy állandóan cselekedni akaró, döntéseket hozni akaró, megállni képtelen folyamatot indít el. Ezt lehetett látni egy csomó ügyben. A Fidesz még akkor is rohant előre, amikor már régen azt kellett mondani, hogy állj, visszavonulunk. Ez a brutális méretű erőcentralizáció, ami létrejött a Fideszben és a kormányban, a mindent megtevés lehetősége, nem működtette a józan ész kontrollmechanizmusait. A Fidesz meg csak rohant, rohant előre. És ez látszik a közvélemény-kutatásokban is. Az a veszteség, melyet a Fidesz elszenvedett, több annál, mint amit ilyen helyzetben el kellett volna szenvednie.

Kívülről olybá tűnik, mintha ez a cselekvés ösztönös, hosszú távú, nagyobb ívű stratégiát nélkülöző lenne.
Abszolút. De ez is ebből a strukturális helyzetből mond. Amikor ön azt gondolja, hogy mindenre van megoldás, mert mindent meg tud változtatni, akkor miért kéne átgondolnia, hogy honnan hová akar eljutni, és milyen stratégiával teszi ezt. Majd úgyis ad hoc alakulnak a dolgok. A politikai konstelláció az, ami taszítja a politikai stratégiát, a hosszú távon gondolkodást és tervezést. És ez Orbán Viktortól nem is áll távol – ő kevésbé stratégiában gondolkodó politikus. Orbán Viktor inkább vízvezetékszerelő, mint tervező a magyar politikában. Ő a terepen van, cselekszik, nem átgondolja, terveket rajzol, hanem kimegy, és meghúzza a csavarokat. És ha egyébként sincs arra kényszerítve, hogy előre tervezzen, akkor ez ehhez vezet.

Ebben a kormányfelállásban, azzal, hogy van a kormányfő és helyettese, Navracsics Tibor, nem inkább fordítva kellene ennek lennie? A miniszterelnök lenne az, aki magát a napi cselekvés felé emelné, tervezne, Navracsicsnak pedig „vízvezetékszerelőként" kellene működnie?
De. És ez is volt a struktúra mögötti megfontolás.

Csak a szereposztás nem volt megfelelő, habár más nem is lehetett, mert Orbán Viktor a főnök...
Igen. De egy olyan politikai erőről beszélünk, amely erre a típusú működésmódra van kondicionálva. A Fidesz az elmúlt évtizedben így működött. Orbán Viktor megkerülésével nem lehet döntést hozni a párton belül. Ezért hiába tudja akár ő maga is, hogy mennyivel hasznosabb lenne, ha delegálná a döntéshozói szinteket, kialakult ez a struktúra. Az ötlet jó, hogy a miniszterelnököt kivonják a napi politikai küzdelmekből és legyen ő a hosszú távon gondolkodó, ennek a szerepnek az eljátszására viszont Orbán Viktor alkalmatlan. Lehet, hogy Navracsics Tibor nem lenne alkalmatlan, de ez Orbán Viktor kormánya. Ez nap mint nap látszik. Ennek a rendszernek nagyon sok előnye van, például gyors döntéseket lehet hozni. Villámháborúban az ilyen módszernek nagyon komoly nyereségei vannak, de kétségtelen tény, hogy ordít az, amit ön mond: a stratégia hiánya, a kapkodás, az ösztönös cselekvés.

Szimbolikus lépések

Az első év a szimbolikus lépésekkel volt tele, illetve olyan lépésekkel, melyek valószínűleg még a Fidesz saját választóit is meglepték. Miért volt erre szükség?
Ezek a dolgok egy irányba mutatnak, még ha nem is így látszanak. Minden, amit a Fidesz tett, döntően a megalapozást szolgálta. Egyrészt a hosszú távú berendezkedés megalapozását – intézmény-átalakítások, személycserék –, másrészt pedig a gazdaságpolitikában a lyukak betömködését és a költségvetés egyensúlyba hozatalát úgy, hogy a Fidesz alapvetően teljesíteni legyen képes fő választási ígéretét, a nagyarányú adócsökkentést. Volt itt egy politikai és egy gazdasági célkitűzés. A politikai azt a célt szolgálta, hogy nyomot hagyjanak, felhasználják a kétharmadot arra, hogy ez az évtized a Fideszről szóljon, és a hagyományos baloldali és jobboldali erők közötti erőviszonyok most hosszú távra megváltozzanak. Ezt szolgálja minden, amit szimbolikus lépéseknek nevez. A Fidesz születéskori tapasztalata a baloldal túlsúlya mindenben: intézményekben, személyekben, értékekben. Ezt a lehetőséget a Fidesz ki akarja használni, hogy ezt megváltoztassa. Más tészta a gazdaságpolitika. A Fidesz azt tanulhatta meg a Gyurcsány-korszakból, hogy a legfontosabb a hiteltelenség állapotának elkerülése. Ehhez két dologra volt szüksége: egyrészt, hogy ne lehessen azzal vádolni, hogy nem teljesíti a választási ígéreteit – az adócsökkentést –, másrészt pedig, hogy ne alakuljon ki az a látszat, hogy az a párt, amely nyolc éven keresztül arról beszélt, hogy megszorítások nélkül is lehet gazdaságpolitikát folytatni, megszorít. És minden más csak ennek a fő célnak a teljesítését szolgálta. Az erősen vitatott gazdaságpolitikai lépéseket a fő cél felől kell nézni: úgy akarják csökkenteni a kiadásokat, hogy azok magyarázhatóak legyenek, és ne alakuljon ki tandíj-, vizitdíjszerű általános megszorítások jellege a Fidesz politikájának. Tehát megpróbálnak célzott csoportokat terhelni.

Az alkotmánybíróság jogköreinek megkurtításával, a médiatörvénnyel nem léptek túl egy határt?
Egy határt túlléptek, a magyar politikának korábban kialakított konszenzusos határát kétségtelenül túllépték. Ha a kérdés úgy merül fel, hogy túlléptek-e a demokratikus határokon, akkor erre sokkal nehezebb válaszolni, mert a demokrácia határai soha nem egyértelműek és nyilvánvalóak. Vannak olyan alkotmánybírósági modellek, amelyek a magyartól eltérően működnek, kevesebb jogkörrel. Kétségtelen, hogy az ellensúlyok csökkentése történt. Ezt lehet úgy magyarázni, ahogy a Fidesz próbálta, hogy a többségi demokrácia irányába történt elmozdulás, és lehet úgy is magyarázni, hogy az úgynevezett demokratikus normák és intézmények sérültek. Szerintem ilyen messze nem kell elmenni a megfogalmazásokban.

Ön tehát nem tart Magyarország putyinizálódásától?
Érdemes különbséget tenni aközött, ami nem tetszik és aközött, ami nem demokratikus. Sajnos a magyar közéletben – és ez régóta zajlik – azok a csoportok, melyeknek bizonyos döntés nem tetszik, nagyon gyakran nem a nem tetszésüknek adnak hangot, hanem igyekeznek antidemokratikusnak minősíteni ezeket az intézkedéseket. Orbán Viktort diktátornak, zsarnoknak, kiskirálynak beállítani finoman fogalmazva is túlzás. Orbán Viktor egy demokratikus politikus, aki azonban ezen a demokratikus keretrendszeren belül a felhatalmazásával élve maximálisan elmegy a falig. Tiszteletben tartom azok véleményét, akik azt mondják, hogy itt a demokrácia csorbítására került sor. Az én demokrácia-felfogásom szerint viszont a demokrácia addig tart, amíg a szabad verseny, a szabad részvétel és a szabad nyilvánosság nem sérül, és én nem tapasztaltam, hogy ezek korlátozására tett volna kísérletet a Fidesz. Ebben az értelemben az én határvonalam talán messzebb van, mint a baloldali, liberális véleményformálóké. Nagyon gyakran elegendő annyit mondani egy lépés esetén, hogy az nem találkozik az én ízlésemmel, de attól még belefér egy demokratikus politikai rendszerbe. Amíg van intézményes garancia arra, hogy egy kormány megbuktatható legyen, addig diktatúráról beszélni nem más, mint farkast kiáltáni. Ráadásul az utóbbi hetek-hónapok eseményei jól mutatják, hogy a Fidesz ugyanúgy elveszítheti szavazóit, és hiába faraghatja akár saját képére a választási rendszert is, nincs olyan demokratikus választási rendszer, amely egy támogatottságát elvesztett pártot kormányon tudna tartani. A Fidesz ugyanúgy megbuktatható lesz 2014-ben, mint minden korábbi politikai erő. És ha megbukik, akkor az elsősorban azért lesz, mert rossz dolgokat tett, nem pedig azért, mert diktatórikus irányba vezette az országot. Én demokratikus körülmények között erősebb kritikának érzem, ha valaki azt mondja, hogy amit a kormány tesz, az helytelen, mintha azt mondaná, hogy a kormány antidemokratikus. És mégiscsak a magyar választók döntése volt, hogy egy ilyen politikai erő kétharmados felhatalmazást kapott, és ha ez az erő él ezzel a felhatalmazással, azt végső soron a választói akaratból teszi.

Új alkotmány

Az első év egyik legfontosabb lépése az új alkotmány elfogadása volt. Milyennek látja az alaptörvényt és elfogadásának folyamatát?
Az alkotmányozás bizonyította leginkább azt, hogy a Fidesz szándéka nem a magyar demokrácia vagy a harmadik köztársaság felszámolása, hanem sokkal inkább ezen demokratikus intézményrendszeren belül olyan körülmények teremtése, mely számára kedvezőbb versenyhelyzetet teremt. Ahhoz képest, hogy új alkotmányt fogadtak el, tartalmi szinten minimális változások történtek. Azok, akik sokat reméltek vagy nagyon féltek a Fidesz alkotmányozásától – érdekes, hogy a kettő itt találkozik –, azok azt gondolták, hogy a harmadik köztársaság helyett itt valami más jön létre. Az alkotmányozás legelkötelezettebb jobboldali támogatói számára ez nevetségesen kevés. Azok számára, akik a liberális baloldali térfélen tartottak tőle, érthetetlenül kevés a változtatás. Hiszen arról volt szó, hogy negyedik köztársaság jön létre, új kormányforma, az elnök megerősítése várható, ehhez képest minimális változtatás történt. A Fidesz a saját történelemszemléletét, világfelfogását, szimbólumait beleírta az alkotmányba, valamint azon a néhány minimális ponton, ami úgy gondolta, hogy politikailag lényeges lehet, ott valóban egy irányba, kizárólag a saját aktuális politikai érdekei alapján változtatott. Ennyi.

De az tény, hogy ha 2014-ben elvesztenék a választásokat és egy más kormány jönne, akkor annak nagyon nehéz feladata lenne, mert most több intézmény vezetőjét, tagjait akár egy évtizedre bebetonozhatják tisztségükbe.

Igen. Ez a 2010-es választói akaratból következik. Tényleg nem tudok erre mást mondani. Bármennyire is primitív ez a politikai kommunikáció, amit a Fidesz folytatott ebben az ügyben – hogy ez volt a választók akarata –, kétségtelen tény, hogy a kétharmados felhatalmazásból következik az, hogy a Fidesz ezt megtehette. És meg is tette, élt a lehetőséggel. Kétségtelen tény, hogy a 2010-es évek hosszú távra a közintézmények élén fideszes embereket fognak jelenteni, és egy új kormánynak meg kell találnia a modus vivendit ezzel a személyi struktúrával. Ugyanakkor láttunk már ilyet Magyarországon korábban is, csak talán a közvélemény számára kevésbé ilyen egyértelműen egy körhöz kötődve. Az 1990-es években is jól lehetett látni, hogy bizonyos politikai irányok túlsúlyban vannak a különböző intézmények élén – csak talán kevésbé volt ennyire egy irányba lejtő a pálya. Egy esetleges kormányváltás ezeket a szereplőket is új stratégiák folytatására kötelezné. Nem hiszek abban, hogy ha valaki az Állami Számvevőszék elnöke, alkotmánybíró, nemzetibank-elnök lesz, akkor ebben a pozíciójában kizárólag – egy új helyzetben – azt tartaná feladatának, hogy a Fidesz aktuális politikai érdekeit kiszolgálja. Ennél azért autonómabb cselekvőknek gondolom ezeket az embereket. A Fidesz ma, 2010-11-ben biztosan nincs abban a helyzetben, hogy meg tudja mondani, számára milyen intézményi szabályok lesznek hasznosak négy, öt, tíz év múlva. Hány ilyet láttunk már, hogy egy kigondolt, politikai érdekekre szabott szabályozás később hátrányos lett egy politikai erőnek. 1994-ben az SZDSZ és az MSZP azért tette egyfordulóssá az önkormányzati választást, hogy az akkor szétdarabolt ellenzék vereséget szenvedjen az önkormányzati választáson. Később ez a szabályozás vezetett oda, hogy az SZDSZ szinte eltűnt a helyi politikából és szinte összeolvadt az MSZP-vel, és amikor egységesült a jobboldal, ez inkább a baloldalnak volt kedvezőtlenebb. Tehát ma a Fidesz azt tudja megmondani, hogy ma mi lenne neki jó, és erre szabja az intézményi struktúrákat. Ezek később lehet, hogy hátrányosak lesznek a Fidesznek. Ha a Fidesz 2014-ben veszít, az biztos, hogy a párton belül is egy nagyon jelentős személyi, szervezeti változást fog hozni. Nem hiszem, hogy egy ilyen politikai vereség esetén a Költségvetési Tanács, az Alkotmánybíróság, az Állami Számvevőszék egy zsinóron rángatott bábszínházat jelentene. Ezt kizártnak tartom.

A kormányzó hatalom mindenütt igyekszik saját embereit ültetni a megfelelő helyekre, a különbség Magyarországon a bal- és a jobboldal között mintha a módszerekben lenne. A baloldal óvatosan, „eurokonformabban" teszi ezt, a Fidesz pedig úgymond erőből cseréli az embereket.

Van abban valami, amit mond. Például a magyar újságírásban is megfigyelhető, hogy a baloldali és jobboldali manipuláció a lényeget illetően ugyanaz, de az eszközeit illetően mégis más. Kétségtelen, hogy a két tábor politikai szocializációja ellentétes, de ebben benne van az a különbség is, ami a hosszú ideje a hatalomban lévő, oda beágyazott szereplők kompromisszumosabbnak látszó viselkedése, meg a feltörekvő, hatalmi pozíciókat átrendezni kívánó szereplők egyértelműbb, agresszívabb viselkedése között van. Ez ugye azért komikus, mert a szereposztás már megváltozott. Mégis a tanult politikai stílusok megmaradtak. A Fidesz ma is úgy viselkedik, mint egy kis ellenzéki párt, gyorsan dönt, radikálisan cselekszik, nem tűri meg a belső vitákat. Az MSZP pedig úgy viselkedik, mint egy nagy párt. Hagyja a belső vitákat, bizonyos esetekben megengedőbb. Miközben most már másképp kéne viselkednie a két pártnak, mert felcserélődtek a szerepek. Ezzel kapcsolatban még egy dolgot kiemelnék, ami viszonylag kevésszer hangzik el a magyar politikában. Amiről beszélünk, az egy pillanatfelvétel – ami egy komoly politikai erőváltozás után keletkezett. A politikával kapcsolatos minden itthoni és külföldi tapasztalat arról szól, hogy az ilyen helyzetek nagyon könnyen és pillanatok alatt megváltozhatnak. Ma azt lehet látni, hogy van egy komoly konglomerátum, amiben nincsenek ellensúlyok, amely nagyon összetartó, kifelé nem beszélő – ez a látszat. De ezek a helyzetek nagyon könnyen meg tudnak változni. Szerintem ha most hirtelen elutaznánk a Holdra és visszatérnénk ide négy év múlva, akkor nem ismernénk rá a magyar politikára. Nem azt gondolom, hogy ez egy örök és megváltoztathatatlan helyzet, hanem azt, hogy nagyon komoly változások előtt áll a magyar politika. Nem azt állítom, hogy holnap, de radikális és lényeges változások jöhetnek.

Az új alkotmány elfogadása előtti hetekben írta, hogy fideszes politikusok egy része attól tartott, az új alaptörvény lehet a Fidesz Sztálingrádja. Fennáll ennek a veszélye?

Valóban volt egy ilyen vélekedés a párton belül. Az, amit ők egy erős, szimbolikus sikerként terveztek el, az egy idő után átfordult. Sok minden miatt. A folyamat eljutott egy olyan pontra, hogy az fenyegetett számukra, a nagy alkotásból nagy gátlástalanság lesz a közvélemény szemében. Egyébként szűk a mezsgye. Minden azon múlik ebben a négyéves ciklusban – amikor megvan a Fidesznek a kétharmada –, hogy az, amit a Fidesz tesz, az a közvélemény szemében lényegi, radikális, pozitív változásnak fog látszani, tehát nagy alkotásnak, vagy azt fogják gondolni, hogy ilyen agresszív, konfliktusos, gátlástalan politikai erő még nem volt kormányon. A kettő tulajdonképpen ugyanabból a cselekvéssorból is levezethető. A nagy alkotás egy pillanat alatt átfordulhat nagy gátlástalansággá. Például az alkotmányozás kapcsán tényleg megvolt a veszélye a Fidesz számára, hogy ebben a közvélemény ne a sikert lássa, hanem azt lássa, hogy ez Orbán Viktor alkotmánya.

Megvolt? Tehát ez a veszély a Fidesz számára már a múlté?

Nem azt mondom, hogy a Fidesz jól jött ki ebből, de a legrosszabb forgatókönyveket el tudta kerülni. Szerintem az alkotmányozás nagyjából nullára jött ki a Fidesznek, nem nyert, nem is vesztett vele semmit. Tehát nem lett belőle Sztálingrád.

Megszorítások

Az alkotmány elfogadása után többen úgy fogalmaztak, hogy megszavazták, most már végre jöhet a komoly, reális problémák megoldása. Ez lesz?

Ez van. Persze, a következő hónapok még a sarkalatos törvényekről is fognak szólni, sőt, úgy vélem, ez még áthúzódik a jövő évre is. És ebből még nagyon komoly konfliktusai lehetnek a Fidesznek. Az alkotmányozás tartalmi értelemben nem ért véget. Amikor a bírósági rendszert kell átszabni, vagy az alkotmánybírósági törvényt kell elfogadni, azt már nem lehet új alkotmányként eladni, s ekkor újra megerősödhet a „saját képemre formálom a közjogi rendszert" vád. De még mindig jobb a Fidesznek, hogyha a közvélemény ezzel van elfoglalva, mintha a Széll Kálmán Tervből következő lépések állnának a politikai viták középpontjában. Az év elején átfordultunk abba a szakaszba – és ez már az alkotmányozási folyamattal egy időben zajlottak –, amikor jöttek a lényegi döntések. Amelyek esetében már nem az a lényeg, hogy mit mond Szijjártó Péter, hanem az, hogy az érintett felek hogyan reagálnak erre.

Ennek volt az inkubátorháza a rendvédelmi szakszervezetekkel folytatott konfliktus, amire még nem nagyon volt korábban példa. Pedig az utóbbi évtized is tele volt konfliktusokkal a magyar politikában, de ilyen éles konfliktusra – ebben a formában, amelyben lezajlott – én nem nagyon emlékszem. Az, hogy ebben a Fidesz valamennyire meghátrálni kényszerül, tanulságos lehet más szakszervezetek számára is. Ez nagyon nehéz terep. A Fidesz kénytelen lesz leszállni a felhők fölük és ezzel tényleg bement a sárdagasztóba. Elkezdődött a kormányzás dagonyázós szakasza, ahol minden centiméterért küzdeni kell, ahol olyan dolgokkal kell foglalkozni, amely kevésbé fennkölt, de sokat lehet vele veszíteni. Az emberek lehettek bosszúsak amiatt, hogy milyen a Fidesz stílusa, de pártoktól való elfordulást alapvetően az embereket érintő döntések tudnak előidézni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincs jelentőségük a politikai viselkedéseknek és a szimbolikus lépéseknek, mert azok érvként nagyon gyakran fel tudnak merülni, amikor az embernek indokolnia kell bizonytalanná válását, egy párttól való elfordulását. Emlékeztetnék 2002-re, amikor a mostanihoz képest sokkal jobb gazdasági helyzetben a Fidesz el tudta veszteni a választásokat. És nem elsősorban azért, mert döntéseiben sértette meg a választókat, hanem mert olyan klímát alakított ki a kormányzása nagyon sokak számára, ami nehezen volt elviselhető. Mondják, hogy a Fidesz számára nem olyan súlyos az a veszteség, amit elvesztett. De ezek még nem a megtett lépések, hanem a bejelentett, lebegtetett döntések következményei. Gondoljuk el, mi lesz, ha jönnek ezek a lépések.

Hogyan tovább

Jó irányba halad Magyarország?
Nagyon sok szempont meg dimenzió van ebben. Nagyon sok területen jó irányba halad Magyarország. Nem szakpolitikai, hanem tapasztalat és tanulság tekintetében. Más területeken viszont rossz irányba. Szeretek optimista lenni, és azt gondolom, hogy még a rosszból is lehet tanulni, de az egyik legsúlyosabb része a mostani történéseknek az, hogy a választók többsége mindenkiből kiábrándul. Ha elfogy a bizalom a teljes politikai elitben, az nagyon súlyos helyzetet tud előidézni. Én jelenleg azt tartom a legveszélyesebbnek, hogy ma már többségben vannak azok, akik erről az étlapról már nem tudnak választani. Abban nem látok semmi rosszat, ha az emberek a kormányokban csalódnak, ez teljesen normális. Rossz az, amikor a rendszer teljes egészét tartják alkalmatlannak. Amiben rossz irányba haladunk, az az, hogy fennáll annak a veszélye, hogy a rendszerellenes politikai erők – és nem csak azok, amelyeket látunk – erősödhetnek meg. És nem csak a rendszerellenes erők, hanem a rendszerellenes politikai megoldások, tehát a demokratikus politikai rendszer társadalmi támogatottsága végzetesen elolvadhat. Ebben az értelemben az, hogy a választók 25 százaléka szavazna a kormányoldalra, és a legnagyobb ellenzéki pártra 14 százalék, és az összes párt támogatottsága nem éri el a választók felét, súlyos kérdéseket vet fel.

Ilyen esetekben szokott bővülni az étlap...
Igen, épp ezt akartam mondani. A jelenlegi folyamatoknak lehet egy teljesen örvendetes következménye, nevezetesen, hogy 2014-re teljesen megújul a magyar politika, és olyan új szereplők jelennek meg, amelyek újra meg tudják teremteni a demokratikus intézményrendszerbe vetett bizalmat. De az is lehet a következménye, hogy nem új demokratikus erők jelennek meg, hanem a könnyű álmot ígérő szélsőségesek irányából. Majd akkor tudjuk eldönteni, hogy a mostani helyzet jó irány vagy rossz irány, amikor meglátjuk, hogy ennek mi lesz a megoldása. Ma már számomra egyre inkább úgy tűnik, hogy 2010 nem valaminek a végét jelentette, hanem sokkal inkább a vég kezdetét. Nem 2010-ben újult meg a magyar politika, hanem 2010 teremtette meg annak a lehetőségét, hogy a magyar politika belátható időn belül radikálisan megújuljon.

Lesz új párt?
Előbb-utóbb biztosan lesz. Látjuk, hogy a régiónkban milyen gyakran jönnek létre új erők. Amikor külföldi újságírókkal, elemzőkkel beszélgetek, mindig azt kérdezik, hogyan lehet, hogy a magyar pártrendszer relatív ennyire stabil. Ez egyrészt a választási rendszer, másrészt pedig a magyar pártfinanszírozás rendszere miatt van. A még ma is többé-kevésbé élő pártfinanszírozási háttér miatt – ami nagykoalíciós, majdnem azt mondanám, hogy összpárti – óriási kockázatokat hordoz magában egy zöldmezős politikai beruházás. Mindig kérdezgetik, hogy miért nem megy ki a belső ellenzék egyik-másik pártból. Azért, mert a létező pártok még mindig képesek ezt a piacot monopolizálni. Abban az értelemben, hogy politikai és gazdasági egzisztencia szempontjából jobb egy nagy párt belső ellenzékének lenni, mint kimenni a bizonytalanba, a semmibe, és egy új háttérbázist létrehozni. Ha azt kérdezi, hogy jó vagy rossz irányba mennek-e a dolgok, akkor azt mondom, hogy ha a mostani helyzet oda vezet el, hogy összeomlik Magyarországon az elmúlt két évtizedben látott pártpénzemberek összpárti kartellje, akkor az egy nagyon kedvező forgatókönyv lenne. Csak hát e helyett mi jön létre, az egy nagy kérdés.

Utolsó kérdés: a választójog. Milyen forgatókönyveket lát ebben a kérdésben reálisnak?
Azt már nagyon nehéz megoldani, hogy a határon túliak ne kapjanak választójogot. Döntően a Fidesz érdeke is, hogy kapjanak, tehát nem arról van szó, hogy nem akarná, de itt visszalépni már nagyon nehéz. Ennek az ügynek számos technikai problémája van. A választási rendszerben nagyon nehéz lesz azt megoldani, hogy ne másodrendű választói jognak látszódjon a határon túli magyarok számára adott lehetőség. Vannak ennek technikái, de ha a mostani rendszer alapelemei megmaradnak – és nem tesszük lehetővé, hogy egyéni választókerületekben is szavazathoz jussanak a határon túliak –, akkor az azt jelenti, hogy csak valamilyen listás megoldásban vesznek részt. Megoldás lehet még valamilyen határon túli választókerületek kialakítása. A tisztán listás választás tudná megoldani a problémát, ez viszont nem érdeke egyetlen, kormányra kerülni kívánó politikai erőnek sem, mert az olyan koalíciókényszereket hozna, ami nagyon megnehezítené a kormányzást. Ezzel egy olyan problémát szerzett magának a Fidesz, amelyben végül nehéz lesz mindenki megelégedésére dönteni. És itt a mindenki alatt a határon túli magyarokat is értem. És abban meg egyáltalán nem vagyok biztos – és ebben a Fidesz sem olyan biztos –, hogy a határon túli szavazatok, kizárólag a Fideszt erősíthetik egy következő választáson.

IWIW Twitter Facebook Yahoo MyWeb Google
Cimkék:   
Kapcsolódó cikkek