|
EP-ALELNÖK
A magyarságot segítse az együttműködés
Hajdúonline, 2011. október 30.
Debrecen – Nagy fantáziát lát a határokon átnyúló együttműködésben, amit ráadásul már legitim módon lehet tenni, de nem elégedett a Debrecen és Nagyvarád, illetve a román határ két oldalára került Bihar megyék közötti lehetőségek kihasználásával magyar szempontból.
Ezt Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke mondta szombaton az agárcentrumban a magyar-román határmenti kapcsolatokról rendezett tanácskozáson. Hozzátette, Romániában a vegyes nemzetiségű önkormányzatok miatt sokszor nem az ottani magyarok a nyertesei az együttműködésnek, hanem a román újgazdagok. Márpedig Trianonnal a hátunk mögött, és a puszta megmaradás gondjával küszködve ennek szelét a magyarság vitorlájába kellene fogni.
Az oktatási lehetőségekről szólva arról beszélt, hogy üdvözlendő az ottani magyar diákok itteni tanulása, ami már középiskolai szinten is tapasztalható, ez azonban veszélyeket is rejt magában. Ugyanis, ha a határ túloldaláról eljönnek a fiatalok, akkor akaratlanul is „kiürítik” Erdélyt, ezért fontos az ottani magyar intézmények pozíciójának a megerősítése. Erre legjobb példa a Debreceni Egyetem Agrárcentruma és a Partiumi Keresztény Egyetem kapcsolata, hiszen 2005. óta folyik mezőgazdasági mérnöki képzés kihelyezett formában Nagyváradon.
Az együttműködés erősítésére János-Szatmári Szabolcs rektor kezdeményezte a kertészmérnöki szak beindítását is a Partiumi Keresztény Egyetemen.
EMNT/EMNP/D.K.
EMNT sajtóiroda, 2011. október 31.
Önkéntesképzésről, ifjúsági találkozókról, istentiszteletekről, kézműves- és sporttevékenységekről, koncertekről szóltak az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) támogatta rendezvények, amelyeket az EMNT szeptemberben hirdetett meg partnerszervezetei számára. Az Erdély, illetve a Partium teljes területét lefedő rendezvények célja az volt, hogy felhívják a figyelmet a népszámlálás fontosságára, valamint az összeírás technikai részleteit is ismertessék a fiatalokkal.
Nagyváradon, Kolozsváron, Székelyudvarhelyen és Marosvásárhelyen a Quimby együttes koncertturnéján – amelynek az EMNT és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) is partnere volt – több ezer emberhez jutottak el a népszámláláshoz kapcsolódó legfontosabb információk. Szeptember 24-én a szórványbeli Magyarpéterfalván (Fehér megye) szervezte meg az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) és az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egyesület (ODFIE) a II. Prücsöktánc játéknapot, amelyen körülbelül 200 magyar fiatal vett részt a környező településekről. Október 22-én a magyarpéterfalvi szüreti bálon rophatta a táncot a környék apraja-nagyja. Szeptember 25-én a Marosludas melletti Istvánházán ifjúsági istentiszteletet tartottak, amelyen mintegy 120 fiatal vett részt. Hasonló rendezvényeket szerveztek Nyárádszentlászlón, ahol október elején a felső-nyárádmenti fiatalok találkoztak, valamint Marosvásárhelyen, a Szabadi úti gyülekezetben is.
Szeptember 30-án Egységben az erő címmel önkéntesképzést tartottak Bogártelkén, amelyet az Ifjúsági Keresztyén Egyesület szervezett. Ugyanebben az időszakban zajlott a népszámlálásról szóló ifjúsági konferencia Sepsiszentgyörgyön. Az EMI és az EMNT szervezői szociológusokat, politológusokat és tanárokat hívtak meg a kétnapos konferenciára.
Október elején kezdődött a népszámlálás és a magyar identitásvállalás népszerűsítése a Bihar megyei cigányok körében. A roma közösségeket Nagy József Barna, az EMNT helyi ügyvezető elnöke, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület cigánymissziójának vezetője és két munkatársa kereste fel. A lelkes csapat Bihardiószeg, Székelyhíd, Szalacs, Érmihályfalva, Érbogyoszló, Értarcsa, Éradony, Nagykágya, Margitta, valamint Nagyvárad több negyedébe is ellátogatott. Október közepén a nagyváradi szervezet önkéntesei a belényesi szórványvidékre is eljutottak.
Október 4-én Szatmárnémetiben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Aranykapu Kulturális Egyesület szervezésében Bernád Ilona természetgyógyász, néprajzkutató tartott előadást az ősi magyar népi gyógyászatról.
Október 6-án a nagyenyedi Bethlen Gábor kollégium dísztermében a Kolozsvári Barátok Band szórakoztatta a közönséget. Az EMNT meglakulóban lévő Fehér megyei szervezete, valamint az EMI munkatársai a népszámlálással kapcsolatos tudnivalókról tájékoztatták a jelenlévőket.
Október 7-én kézműves foglalkozást tartottak a baróti és a vargyasi gyerekeknek, amelynek végén egy rögtönzött kiállításon lehetett megtekinteni az elkészített alkotásokat. Október 7-én a Kolozsvári Ifisek Nyílt Napján 12 kolozsvári gyülekezet ifjúsági csoportja találkozott. A csoportok bemutatkozása mellett a FIKE Band koncertezett, és az EMNT Kolozs megyei szervezetének munkatársai rövid előadást tartottak a népszámlálásról. Ugyanezen a napon kezdődött az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Fehér megyei szervezetének szórólapozási akciója. Az önkéntesek biciklin járták körbe Nagyenyed környékét.
A népszámlálási kampányt népszerűsítő körút keretében október 7-én a bethleni Művelődési Házban az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Beszterce-Naszód megyei szervezete humorestre várta az érdeklődőket. A szórakoztató műsort a székelyföldi Open Stage csapat tagjai szolgáltatták.
Október 8-án a csomakőrösi Református Egyházközség mintegy 45 tagja vett részt a helyi Ifjúsági Keresztény Egyesület (IKE) EMNT támogatásával megszervezett A megismerés útja nevű történelmi emléktúrán. Az október második hétvégéjén megtett kétnapos túra fő célja a magyarságtudat ébrentartása és megerősítése volt. Ugyanezen a napon feldübörögtek a gitárok Szatmárnémetiben, ahol az EMNT és az EMI közösen szervezték meg az első Partiumi MagyaRock Fesztivált. A rendezvényen két szatmárnémeti és egy nagybányai együttes lépett fel, különböző zenei stílusokat képviselve.
Október 10-én a Partiumi Keresztény Egyetem díszterme adott otthont a Stand Up magunkért! című humorestnek. Az egyetem diákszervezete ebből az alkalomból Magyarország egy híres stand up-osát, Tóth Imrét – ismertebb nevén Brutit – hívta meg, aki nem okozott csalódást a szép számban megjelent közönségnek és a tőle elvárt hangulatot nyújtotta.
A kolozsvári Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet október 13-án mutatta be Friedrich Dürenmatt A fizikusok című színdarabját. Az előadás helyszíne a János Zsigmond Unitárius Kollégium Felvinczi György díszterme volt, ahol mintegy száz érdeklődő nézhette meg az Erdélyi Unitárius Egyház ifjúsági egyesületének, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet kolozsvári fiókszervezetének első színdarabját.
Október 13-án Solymosi Alpár unitárius lelkész és Gergely István volt csíksomlyói plébános a népszámlálással kapcsolatos gondolatait osztotta meg az Erdélyi Magyar Ifjak által szervezett Magyar, vagy-e? című beszélgetésen Csíkszeredában.
Október 14-én Kalotaszentkirályon gitárestet szerveztek, amelynek vendége a Knock Out basszusgitárosa, Miklós Gyuri volt. Az estet Soós Sándor, az EMI elnöke nyitotta meg. Beszédében az EMNP és az EMI tevékenységeiről számolt be, valamint e két szervezet népszámlálásra felkészítő kampányáról tájékoztatta a résztvevőket.
Az EMI nyárádszeredai szervezete október 15-én Újra megszámláltatunk címmel tartott konferenciát a főtéri református templom mellett található Bocskai István teremben.
Október 15-én a marosnagylaki református templom és a maroscsúcsi református imaterem adott helyet az EMNT Fehér megyei szervezete és a helyi gyülekezetek szervezte eseményeknek. Ugyanezen a napon az érmelléki Demokrácia Központ Érmelléki sorsok, érmelléki emberek címmel régi dokumentumokból és tárgyakból összeállított kiállítást nyitott meg a Padlás Galériában.
Október 16-án az EMI nagyváradi szervezete Váradlesre juttatta el a Szigligeti társulat bábosait, akik több mint 40 gyereket szórakoztattak.
A Belényesi-medence szórványmagyarságának mindennapi nehézségeiről és a megmaradás feltételeiről szólt az a konferencia, amelyet a Magyar Polgári Egyesület és az EMNT Bihar megyei szervezete tartott október 22-én. A belényesi református egyházközség gyülekezeti termében zajló eseményen a téma szakértői beszéltek, majd a régió településeiről érkezettek – többségében lelkészek – is felszólaltak.
Az EMNT-EMNP és partnerszervezetei közös rendezvényein, valamint az önkéntesek önzetlen munkájának köszönhetően több ezer családot sikerült tájékoztatni a küszöbön álló népszámlálás fontosságáról, valamint a magyar közösség nyelvi és kulturális jogai érvényesítésében betöltött szerepéről.
Toró: magyar pártkoalíció a megoldás Marosvásárhelyen
Székelyhon.ro, 2011. október 31. –
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
Az év elején Marosvásárhelyen példaértékű kezdeményezés indult: konkrét lépések történtek közös magyar polgármesterjelölt megnevezésére. Az EMNT után, néhány hete az RMDSZ is dr. Vass Leventét nevezte meg támogatottjának. Hogyan látja, mi a következő lépés? – kérdeztük Toró T. Tibortól a nemrég megalakult Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzését kezdeményező EMNT ügyvezető elnökétől.
– Maros megyei munkatársaink szerint hosszú és roppant körülményes út vezetett el idáig. Azonban úgy tűnik, hogy itt helyben a tárgyaló felek ennek a zegzugos útnak egy nagyon fontos állomására érkeztek meg. Örülni tudok annak, hogy a leendő polgármesterjelölt személyében sikerült konszenzusra jutni, a továbbiakban pedig arról kell megegyezni, hogy a vásárhelyi együttműködés milyen keretek között tud a legjobban kiteljesedni. Meglátásom szerint mind a város lakosságának megszólítására, mind a valós politikai együttműködésre, magyar pártkoalíció teremt hiteles kereteket. Ez jó megoldás arra is, hogy a pártérdekek fölé emeljük a vásárhelyi magyarok ügyét, valamint, hogy egyetlen politikai fél se próbálja kisajátítani a jelöltet, vagy az összefogás erejét.
– Az MPP az elmúlt hetekben többször elmondta, hogy még nem tudják, kit támogatnak, de az biztos, hogy Vass Leventét nem. Ön szerint hány magyar jelölt lesz Marosvásárhelyen?
– Hiszek benne, hogy csak egy jelölt lesz. Nagyon sajnálatosnak tartom, hogy az MPP újra kerékkötőjévé válik a józan gondolkodásnak. Az EMNT területi vezetői folyamatosan tájékoztattak a marosvásárhelyi helyzetről és a tárgyalások menetéről. Tudom, hogy mennyi energiát, türelmet és kitartást szántak kifejezetten csak arra, hogy az MPP helyi politikusait ebbe a gyerekcipőben járó együttműködésbe bevonják, illetve bent tartsák. Sajnos úgy tűnik, a Polgári Párt Maros megyei szereplői egyelőre inkább az érzelmi politizálást gyakorolják. Ez pedig még egy színmagyar település esetében sem megengedhető, nemhogy egy olyan frontvárosban, mint Marosvásárhely. Pedig az orvosi egyetem érdekében megszervezett tiltakozásunkba, ha nagyon döcögősen is, de sikerült bekapcsolni őket. Reménykedem, hogy mielőbb rádöbbennek arra, hogy Marosvásárhelyen csakis a politikai ésszerűség teremthet együttműködést.
– Az EMNT kezdeményezte a párbeszédet februárban. Mennyiben változott a helyzet azóta, hogy ősszel bejegyezték a Néppártot? Az EMNT vagy a Néppárt tárgyal a továbbiakban?
– A Néppártnak nincsenek megalakulva területi szervezetei. Rövid időn belül azonban ez a folyamat is elkezdődik, és nincs kétségem afelől, hogy Marosvásárhelyen az elsők között fog megalakulni a helyi szervezet. Ekkortól a Néppárt helyi vezetői folytathatják a tárgyalásokat, az EMNT pedig továbbra is a civil és mozgalmi jellegéből adódó eszközökkel fog dolgozni azon, hogy ez az együttműködés minél inkább kiteljesedjen.
– Hogyan látja a tanácselnöki tisztség, az önkormányzati listák összeállításának kérdését?
– Ha érdemben lehet beszélni koalícióról és együttműködésről, akkor meg kell vizsgálni, van-e igény és van-e szándék arra, hogy ezt ennél jobban is kiszélesítsük. Tudatában vagyunk annak, hogy politikai szempontból nem csak Marosvásárhely, hanem Maros megye egésze sajátos közelítést igényel, azonban addig még sok víznek le kell folynia a Maroson, amíg erről érdemben tudnánk nyilatkozni. Az biztos, hogy itt az együttműködésnek és a versengésnek egy olyan egészséges arányát kell megtalálni, amely minél erősebb és hatékonyabb magyar képviseletet eredményez minden szinten.
– A parlamenti választások esetében lesz-e összefogás?
– Mi egyelőre azt tekintjük elsődlegesnek, hogy Erdély-szerte minél hitelesebb emberekkel szerveződjön és jelentkezzen az új magyar politikai párt. Ezzel együtt a marosvásárhelyi kollégáink törekvése azért nagyon értékes, mert amíg a nagypolitikában nagyok a feszültségek, élesek a szembenállások, addig itt már közel járnak az eredményességhez. Ha itt a politikai józanság győzedelmeskedik, akkor gyakorlatilag egy olyan jó példa születik, amire a későbbiekben alapozni lehet.
RMDSZ
Kelemen Hunor: az RMDSZ megfontolja majd, hogy milyen álláspontra helyezkedjen Verespatak ügyében
MTI, 2011. november 1.
Az RMDSZ elnöke - aki egyben Románia kulturális minisztere - november elsejei kolozsvári keltezésű levelében előrebocsájtja, hogy őszinte partnerségre törekszik minden olyan párttal és szervezettel, amely hisz a magyar ügyben, és elkötelezett a Kárpát-medencei magyarság iránt.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség, mint az erdélyi magyar közösség választott és legitim képviselője, elsősorban az erdélyi magyar emberek érdekeit, jólétét, boldogulását tartja a legfontosabbnak - írja Kelemen. Leszögezi: "Minden olyan kezdeményezés, amely az erdélyi magyar közösség iránti törődésről és jószándékról tesz tanúbizonyságot, örömmel tölt el bennünket, hiszen meggyőződésünk, hogy nemzetközösségünk létkérdései nem szorulnak határok közé". Ugyanakkor számos olyan kérdés merül fel a határon túli magyarok életében - írja Kelemen Hunor -, amely egyéni, testreszabott megoldást kíván, és amelyet leghatékonyabban a helyi, legitim érdekképviseleti szervezetek tudnak ellátni. Mindezt természetesen partneri viszonyban Magyarország kormányával, illetve az Európai Unió intézményeivel. A levélíró ezt követően a verespataki beruházást övező, "rendkívül komplex problémakört" érinti. "A helyzet korántsem olyan egyértelmű, mint ahogy az Önök leveléből, vagy akár a többhónaposvárakozási idő után megszületett környezetvédelmi hatástanulmány rövid véleményezéséből kitűnik" - állapítja meg. Az RMDSZ a beruházás véleményezésekor természetesen figyelembe veszi az Európai Parlament ajánlását, amelyet azonban nem követett bizottsági döntés - emlékeztet Kelemen, utalva Janez Potocnik környezetvédelemért felelős biztos legutóbb nyilatkozatára, amely szerint "a kérdés mélyreható elemzését követően a Bizottság úgy véli, hogy a cianidot alkalmazó bányászati tevékenységek általános betiltása sem környezetvédelmi, sem egészségügyi szempontból nem indokolt". Emlékeztet: az Európai Unióban számos, cianidot használó kitermelés működik, a tagállamok ilyen irányú tevékenységét pedig szigorúan felügyelik, nagyon szigorú követelményrendszerek határozzák meg azt, milyen technikai feltételeknek kell megfelelnie egy bányászati beruházásnak ahhoz, hogy környezetvédelmi engedélyt kaphasson. Románia, EU-tagállamként, természetesen minden előírás betartását megköveteli, sőt, garanciákat is kér az engedélyeztetési procedúra részeként - írja levelében a politikus. "A verespataki bányaprojekt környezetvédelmi hatástanulmányának elemzése folyamatban van. Amennyiben a tanulmány elemzésére kijelölt bizottság úgy véli, hogy a projekt teljesíti nemcsak az EU normatívákat, hanem a környezetvédelmi tárca által kiszabott, még az EU követelményeknél is szigorúbb mutatókat, s a Román Kormány fontosnak tartja a beruházás megkezdését, az RMDSZ megfontolja majd, hogy milyen álláspontra helyezkedjen" - jelzi levelében Kelemen Hunor. Biztosítja a levél címzettjeit: a romániai magyar szervezetet döntésének meghozatalában csakis az erdélyi magyar emberek érdeke fogja vezérelni. Ezért az RMDSZ nem adja hozzájárulását olyan döntéshez, amely megítélése szerint veszélyeztetné az erdélyi magyar emberek, az ország állampolgárai, vagy az Európai Unió lakosainak biztonságát. Kelemen Hunor úgy véli, hogy a verespataki bányaprojekt körül kialakult aggályok megbeszélésére a régóta esedékes, közös román-magyar kormányülés biztosíthatna megfelelő keretet.
Románia nemzetállamiságának megszüntetését javasolja az RMDSZ
Krónika, 2011. november 1.
Megszüntetné Románia nemzetállam jellegét az a javaslat, amelyet az RMDSZ nyújtott be az alkotmány módosítására.
Az RMDSZ képviselőházi frakciója által benyújtott alkotmánymódosítási javaslat értelmében az alaptörvény első paragrafusából eltűnne a „nemzetállam” kifejezés, helyette az maradna, hogy „Románia szuverén és független, egységes és oszthatatlan állam”.
Daniel Buda (PDL), a képviselőház jogi bizottságának elnöke kedden közölte, hogy a testület szerdai ülését elhalasztották, hogy a bizottság véleményezést kérhessen a kormánytól és a Törvényhozási Tanácstól az RMDSZ módosítási javaslatával kapcsolatban. Erre azért volt szükség, mivel az alaptörvény 152-es paragrafusa kimondja, hogy nem képezheti alkotmánymódosítás tárgyát többek között az állam nemzeti jellege.
Az alkotmány módosítása egyébként jelenleg nem szerepel a parlament prioritáslistáján. Noha Traian Băsescu korábban elküldött a parlamentnek egy tervezetet az alaptörvény módosítására, a kormánypártok több ízben is jelezték, nem tartják valószínűnek, hogy a jelenlegi törvényhozási ciklusban esély nyíljon az alkotmány módosítására.
Román pártok: szó sem lehet a nemzetállamiság megszüntetéséről
Krónika, 2011. november 2.
A román pártok hallani sem akarnak az RMDSZ azzal kapcsolatos javaslatáról, hogy az alkotmányból töröljék a Románia nemzetállamiságát kimondó részt.
A PDL, a PSD, a PNL, az UNPR és a PC egyhangúlag elfogadhatatlannak nevezték az RMDSZ alkotmánymódosító javaslatát, amelyet a szövetség honatyái nemrég nyújtottak be a képviselőházban.
Ioan Oltean, a PDL főtitkára szerint pártja határozottan elutasítja a javaslatot. „Biztosan állíthatom, hogy a képviselőház jogi bizottsága megvitatja és elutasítja az RMDSZ indítványát. A PDL szerint a javaslat teljes mértékben alkotmányellenes és nem felel meg a valóságnak” – fogalmazott Oltean.
Roberta Anastase PDL-alelnök úgy vélekedik, erről a kérdésről még csak tárgyalni sem lehet. „Erről nem tárgyalunk, fel sem merül témaként” – szögezte le.
Cristian Diaconescu, az UNPR tiszteletbeli elnöke azt mondta: az állam alapvető szerkezetével kapcsolatos alkotmányos előírások módosíthatatlanok. „Most az ország adminisztratív-területi átszervezése a fontos Románia európaibbá válása érdekében, nem az enklávék kétrehozása irányában” – mondta.
Hasonlóan ridegen nyilatkoztak az ellenzéki erők képviselői is. Victor Ponta PSD-elnök választási fogásnak nevezte az RMDSZ kezdeményezését. „Nyilvánvaló, hogy a javaslat nem nem megy át a parlamenten – ez egy választási fogás, mivel az RMDSZ-nek versengenie kell Tőkés László szélsőséges pártjával” – vélekedett Ponta. Szerine nem a választások előtt, hanem csak 2013-ban kell tárgyalni az alkotmánymódosításról.
Mircea Duşa, a PSD képviselőházi frakcióvezetője szerint javaslatával az RMDSZ megpróbálja kihasználni az országban uralkodó káoszt, példaként pedig azt hozta fel, hogy Hargita és Kovászna megye máris „állam az államban”.
Alina Gorghiu liberális parlamenti képviselő azzal indokolta az RMDSZ javaslatának alkotmányellenességét, hogy „az államnak egységes nemzetállamnak kell lennie, ezen nem lehet változtatni”.
Dan Voiculescu PC-vezető szerint a nemzetállamiság megszüntetésével kapcsolatos javaslat alkotmányellenes, mivel az alaptörvény 152-es paragrafusa kimondja, hogy az államnak ez a jellemzője nem képezheti alkotmánymódosítás tárgyát.
Az RMDSZ képviselőházi frakciója által benyújtott alkotmánymódosítási javaslat értelmében az alaptörvény első paragrafusából eltűnne a „nemzetállam” kifejezés, helyette az maradna, hogy „Románia szuverén és független, egységes és oszthatatlan állam”.
ERDÉLY
e-nepujsag.ro, 2011. október 31.
Erdélyi magyar civil konzultáció címszó alatt indította el a Romániai Magyar Demokrata Szövetség azt a párbeszéd sorozatot, melynek célja az erdélyi magyar közösségben, közösségért tevékenykedő civil szervezetek minél közvetlenebb bevonása a törvényhozási folyamatba, fontos ugyanis, hogy az e szervezetek által felhalmozott értékes, gyakorlati tapasztalatra épülő tudás a jogszabályokban is tükröződjön.
A konzultáció első találkozójára pénteken került sor Kolozsváron, az Iskola Alapítvány székházában. Kovács Péter RMDSZ-főtitkár, Kerekes Károly parlamenti és Sógor Csaba RMDSZ-es európai parlamenti képviselő, valamint Tonk Gabriella programfelelős találkozott a szociális területen működő szervezetek képviselőivel.
Kovács Péter a civil szféra szakmai felkészültségének, tapasztalatának fontosságát méltatta, majd vázolta a konzultáció menetét. Szerinte ennek célja az egyes szakterületeken tevékenykedő civil szervezetekkel való párbeszéd állandósítása, a civil szféra véleményének meghallgatása, figyelembevétele az egyes törvények kezdeményezése vagy módosítása esetén. Ily módon a szövetség parlamenti munkáját kívánják jobbá, hatékonyabbá tenni. „Azt szeretnénk, hogy a törvények ne mondjanak ellen a mindennapi alkalmazásoknak, éppen ezért fontos, hogy egy törvénykezdeményezés kapcsán szakértő mondja el, hogy ez a való életben milyen következményekkel jár” – fogalmazott a szövetség főtitkára.
Kerekes Károly képviselő A romániai szociális rendszer jogi szabályozása: várható változások a költségvetési megszorítások korszakában címmel tartott előadást. Tájékoztatott az új szociális kerettörvény-tervezet – a parlamenti szakbizottságok engedélyeztetési procedúrája alatt áll – által javasolt módosításokról. Hangsúlyozta: a kerettörvény változtatása újabb jogszabályok kidolgozását, bevezetését feltételezi, emiatt is igen nagy szerepe lesz az elkövetkezőkben a konzultációnak. A jogszabálytervezet ugyanakkor számos olyan, eddig elhanyagolt területre fordít több figyelmet, mint a hajléktalanok vagy a fogyatékkal élők helyzete – mutatott rá Kerekes.
Sógor Csaba kijelentette: a jól működő szociális rendszerek olyan helyeken alakultak ki, ahol az állam párbeszédet folytatott a civil szférával. Sógor számos nemzetközi példa említésével az Európai Unió EU2020 stratégiájának a szociális szektorra vonatkozó célkitűzéseit mutatta be, és ismertette Románia vállalásait e célok elérése érdekében. A képviselő meglátása szerint Romániában a fő gondot az jelenti, hogy politikai szféra csak rövid távra, egy mandátumra képes tervezni. Ezt hivatott áthidalni a civil szféra, mely az unió hosszú távú terveire és pénzügyi ciklusaira alapozva biztosíthatja a stabilitást a helyi közösségek számára.
Az uniós támogatások rendszeréről, az elmúlt finanszírozási ciklus tanulságairól és az előttünk álló kihívásokról beszélt Farkas András, a PONT Csoport elnöke. Kitért a források felhasználásának mértékére, a köztudottan alacsony felhasználás okaira. A civil szolgáltatók helyzetéről, a hazai köz- és civil szféra partnerségéről beszélt Ludescher László, a Gyulafehérvári Caritas igazgatója, aki a Caritas hálózat tapasztalataiból kiindulva néhány konkrét javaslatot is megfogalmazott.
A konzultáció első találkozója az együttműködési keretek véglegesítésével zárult.
Fogy a megye lakossága (Befejezés előtt a népszámlálás)
Háromszék, 2011. november 1.
Háromszék végig élen járt a népszámlálás tíz napja alatt, hol első, hol második helyezett volt, vasárnap azonban negyedik helyre csúszott vissza. Mint kiderült, ennek oka a számlálóbiztosok gyanakvása, sokan ugyan már pénteken befejezték a munkát, ám tartottak attól, nem fizetik ki nekik az utolsó három napot, így inkább "szépítettek" jelentéseiken.
Az előzetes adatok alapján bizonyosnak látszik, jelentősen fogyott a megye lakossága, a 98 százalékos összeírásnál a 200 000-et meghaladta ugyan, de távol áll a tíz évvel ezelőtti 222 000-től, s nem rózsás a helyzet a megyeközpontban sem, Sepsiszentgyörgynek 2002-ben 61 543 lakosa volt, most a majdnem 99 százalékos összeírásnál 53 331 polgárt vettek jegyzékbe. A tegnap délutáni tájékoztató szerint Háromszéken vasárnap estig tizenkét településen lezárult a népszámlálás, élen jár: Nagybacon, Sepsibükszád, Szentkatolna, Dobolló, Hidvég, Lemhény, Maksa, Torja, Sepsikőröspatak, Nagypatak, Vargyas és Zabola. Vasárnap estig a számlálóbiztosok 85 784 háztartást számoltak össze Kovászna megyében, ez a becsült szám 98,92 százaléka.
Egyelőre csak találgatni lehet a nemzetiségi arányokat, a pontos adatok valamikor 2012 tavaszán látnak napvilágot, de várhatóan már ma nyilvánosságra hozzák a népesség számára vonatkozó előzetes adatokat. Bizonyosnak látszik a nemzetiségi arányok módosulása is, úgy tűnik, sok roma vállalta nemzetiségét, így a mostani összeíráskor már nem a magyarok vagy románok számát szaporítják. Ez egyes településeken gondot is okozhat, mert hiába nyilatkozták esetleg, hogy anyanyelvük magyar, a nyelvi jogok szempontjából fontos 20 százalékos határértéknél csak a nemzetiséget veszik számításba, a nyelvet nem – derült ki György Ervin prefektus tájékoztatójából.
Háromszéken egyébként nem volt különösebb fennakadás a népszámlálás során, a kisebb gondokat azonnal orvosolták. A kormánybiztosi hivatal három elszigetelt esetről szerzett tudomást, amikor roma családok elzavarták a számlálóbiztost "Ezekben az esetekben a rendőrség és a csendőrség segítségét kértem: a számlálóbiztos a védelmét biztosító karhatalmi támogatással hétfőn visszamegy ezekre a címekre. Ha megtagadják az adatszolgáltatást, akkor, sajnos, kénytelenek leszünk bírságot kiszabni" – mondta a kormánymegbízott. György Ervinnek tegnap délelőtt meggyőződése volt, a hétfő éjféli határidőig Háromszék százszázalékosan teljesíti az összeírást.
Enache független maradna, Vass „besorolná” az MPP-t
Új Magyar Szó, 2011. november 2. – Farkas István
„Én még nem értesültem az MPP döntéséről. Előre is köszönöm a bizalmat, de továbbra is fenntartom, hogy függetlenként szeretnék indulni a jövő évi polgármesteri választásokon” – reagált lapunk megkeresésére Smaranda Enache, a Pro Europa Liga (PEL) elnöke a Magyar Polgári Pártnak (MPP) arra a korábbi bejelentésére, hogy Benedek Imre és Smaranda Enache közül választja ki – ha kell, belső előválasztások során – marosvásárhelyi polgármesterjelöltjét.
Az emberjogi aktivista azonban az Új Magyar Szó érdeklődésére kifejtette, nem áll el attól a kijelentésétől, amit indulása előtt tett: ha a választásokig az egyes pártok felajánlják támogatásukat, elfogadja, de nem indul pártszínekben.
„Jelen pillanatban az indulók között én vagyok Dorin Florea legesélyesebb kihívója” – utalt Smaranda Enache egy augusztusban készült közvélemény-kutatásra, majd hozzátette: meglátása szerint a választók szkeptikusak a pártokkal szemben, amelyek „eddig nem bizonyították be, hogy harcba tudnak és akarnak szállni a várost tönkretevő demokrata liberális polgármesterrel”.
Enache elmondása szerint erősíteni kell a marosvásárhelyi román és a magyar közösség egymás iránti bizalmát, de ezt csak és kizárólag a pártokon felüli összefogás hozhatja el.
Vass Levente, az RMDSZ és az Edrélyi Nemzeti Tanács közös polgármesterjelöltje – aki indulásakor azt nyilatkozta, csak abban az esetben érdekli a jelölés, ha mindhárom magyar párt támogatja – lapunktól értesült az MPP-s határozatról. Érdeklődésünkre elmondta: meglátása szerint az MPP még keresi a helyét a polgármesteri székért folyó harcban.
„Meggyőződésem, hogy ha még adunk egy kis gondolkodási időt Szász Jenő úréknak, belátják, hogy az egyetlen esély a választások megnyerésére, felzárkózni az RMDSZ és EMNT által támogatott jelölt mögé” – fogalmazott Vass Levente miniszteri tanácsos. Smaranda Enache indulásával kapcsolatban kijelentette: „bízom Enache asszony bölcsességében, abban, hogy belátja: a magyaroknak közös magyar jelöltre van szükségük.”
Hozzátette: a Pro Europa Liga elnökéhez hasonlóan nem politikusként definiálja magát, de meggyőződése, hogy a magyarság nem maradhat politikai képviselet nélkül, éppen ezért egy független személy nem hozhatja meg a várt változást.
BBTE: több mint negyvenen szignálták a nyílt levelet
Krónika, 2011. november 02.
Több mint 40 erdélyi magyar közéleti személyiség írta alá azt a nyílt levelet, amelyben a magyar intézetek helyett magyar tagozat létrehozását javasolják a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE).
A dokumentumot többek között a kolozsvári felsőoktatási intézmény, illetve a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) több oktatója is aláírta, mint például Vekov Károly történész, Dávid Gyula irodalomtörténész vagy Hollanda Dénes gépészmérnök. Az aláírók között szerepel Benkő Samu művelődéstörténész, Egyed Ákos történész, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, Balázs Sándor filozófus, Csávossy György költő, borász, Kántor Lajos irodalomtörténész, Molnos Lajos és Lászlóffy Csaba költő, Sylvester Lajos író, újságíró, Szilágyi István író.
A nyílt levelet Adorjáni Dezső evangélikus püspök és Pap Géza erdélyi református püspök is ellátta kézjegyével, továbbá több erdélyi magyar politikus, mint Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt alapító elnöke és Gergely Balázs közép-erdélyi régióelnök vagy Kötő József RMDSZ-es parlamenti képviselő. Amint arról már beszámoltunk, a nyílt levél aláírói arra hívják fel a figyelmet, az új tanügyi törvény adta lehetőségre világít rá, hogy a kolozsvári egyetemen nemcsak magyar intézetek, hanem önálló magyar tagozat is alakulhat, és ezáltal a magyar egyetemi közösség egyenrangúvá válhat a románnal.
Magyari Tivadar, a BBTE rektorhelyettese, a magyar tagozat vezetője hétfőn közleményben tudatta lapunkkal, hogy a javaslatot megtárgyalják a magyar tagozati tanács hétfőn esedékes soros ülésén. A nyílt levél szövege a www.magyaregyetem.tk honlapon található meg és írható alá.
INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA
Szekuritátés dossziék nyomában 5.
Erdélyi Napló, 2011. november 1. – Makkay József
A Pápai Magyar Intézet mint a magyar hírszerzés előretolt bástyája (1963-1989) címmel Gergely István római-katolikus lelkész mutatta be Kolozsváron, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Jókai utcai székházában Szabó Gyula magyarországi plébános úttörőnek számító könyvét a római katolikus egyházon belüli átvilágítási kísérletről. A könyvbemutatón a szerző így jellemezte a magyarországi római katolikus egyház szembenézését a kommunista korszakbeli múltjával: az egyházon belül nem történt meg a rendszerváltás.
A könyv a kádári kommunista rendszer és az egyház kapcsolatát elemzi, zömmel a római katolikus egyházi vezetők beszervezésének tükrében. A könyvbemutatón elhangzott hozzászólások egyértelművé tették, hogy a Vatikán nem tudott olyan kompromisszummentes kapcsolatot kiépíteni a kelet-közép-európai kommunista rezsimek vezetőivel, amely megvédhette volna az egyház tisztségviselőit a rendszerrel történő elvtelen lepaktálástól.
A szerzővel készített beszélgetés indításaként arról faggattam Szabó Gyula plébánost, mikor figyelt fel rá a magyar állambiztonság:
– A hetvenes években középiskolás diákként kerültem az egyházi ifjúsági közösségbe. Addig a templom falai között voltunk, ezért az újdonság erejével hatott számunkra, hogy a keresztény hitnek társadalmi üzenete is van. A Kádár-rendszer kereteiben ezt nem volt könnyű megélni, hiszen sokunkat megfigyeltek, féltek az ilyen kis közösségek erejétől. Ifjúsági-közösségi tevékenységünk a vallásórákon túlnyúló, az egyház hivatalos kereteit kitágító tevékenység volt. Sokfelé dolgoztunk: jelentős karitatív tevékenységet folytattunk, szamizdat irodalmunk volt, rengeteget olvastunk. A középiskolás koromban belém oltott közösségi élet végigkísért a teológiai pályámon. 1985-ben szenteltek pappá, ezt követően majd ugyanezt a tevékenységet folytattam...
– Ezek szerint a magyar állambiztonság hamar felfigyelt munkájára...
– Nem örültek neki, hogy az ifjúsági mozgalmak iránti elkötelezettségemet immár frissen felszentelt papként folytatom. Folyamatosan megfigyeltek, és zaklatták a szülőket, akiknek gyerekei hozzám jártak. Megtorlásként gyakran áthelyeztek: amikor egy-egy gyülekezetben kezdett kibontakozni az ifjúsági munka, koholt okokkal új gyülekezetbe küldtek. Volt olyan év, hogy egymást követően háromszor kényszerültem gyülekezetet váltani: nem engedték meg, hogy valahol meggyökerezzek. Halálosan megfenyegettek telefonon, hogy amennyiben nem fejezem be a fiatalok mételyezését, végeznek velem. Szóval akinek más véleménye van a Kádár-rendszerről, annak el kell oszlatnom az illúzióit. A tévhit szerint a nyolcvanas években puha diktatúra alakult ki, amely több szabadságot engedett az élet számos területén. Ez nem igaz, mi teljesen mást tapasztaltunk! Az egyházakkal, a meg nem alkuvó papokkal szemben a Kádár-rendszer is igen keményen lépett fel.
– Milyen mértékben vállalták fel az egyház hivatalos kereteit feszegető mozgalmakat a lelkészek?
– A rendszerváltás előtt Magyarországon három közösségi mozgalom volt: a Fokoláré, a Regnum és a Bokor Mozgalom. Körülbelül ötven-hatvan lelkész vett részt ezekben a mozgalmakban, tehát a gyakorló, tisztséget ellátó papoknak csupán egy kis százaléka. Az általunk támogatott mozgalmi élet nem volt túl kiterjedt, de a tiltás, az állandó titkosszolgálati ellenőrzés és zaklatás ellenére mégis sok fiatal és családos ember kapcsolódott mozgalmainkhoz, amely a nyolcvanas évek végére már komoly egyházi értelmiségi réteget jelentett, melyre a társadalom is odafigyelt.
– Mit sikerült átörökíteni a nyolcvanas évek munkájából a rendszerváltás után? Az egyház átvette tapasztalataikat?
– Sajnos nem tartott igényt rá. Azt gondolom, hogy az egyházon belül nem volt rendszerváltás, amit bátran ki kell mondani! Ez személyekre és a szemléletre egyaránt vonatkozik. A demokrácia mindenki előtt nagyon sok kaput megnyitott Magyarországon, de erre mi sem voltunk felkészülve. Kisközösségi munkánkat ugyanúgy végeztük tovább, mint a korábbi illegalitásban. Lehetett volna ugyan intézményesülni, de ennek sem a tárgyi, sem a személyi feltételei nem voltak adottak számunkra. Az egyházak a mai napig a régi struktúrában gondolkodnak, a régi iskolarendszert próbálják felépíteni, és nem vesznek tudomást arról, hogy ennél sokkal több lehetőség áll nyitva számunkra. Magyarország jövendő papjait közösségépítésre kellene nevelni. Mind szemléletben, mind pedig a képzés tekintetében más megközelítésre lenne szükség.
– A rendszerváltás utáni katolikus egyház sok lelkiségi mozgalommal dicsekedhet, amelyeket sikeresen integrált. Ezt mennyire tartja sikernek?
– A lelkiségi mozgalmakat a rendszerváltás után már nem üldözték, azonban csupán megtűrtek maradtak az egyház keretében. Az utóbbi két évtizedben helyzetünk mindössze ennyit változott.
– Az Erdélyben több helyszínen is bemutatott könyve pőre valóságában ábrázolja az egyházi szolgák kommunista korszakbeli tetteit. Mi késztette a könyv megírására?
– Úgy gondolom, hogy nagyon fontos, kikre építjük a jövőt: a tanúságtevőkre vagy a kollaboránsokra? Meggyőződésem, hogy jövőt csak tanúságtevőkre szabad építeni. Rengeteg vértanúnk volt, vagy olyan egyházi szolgák, akik követhető példát mutattak mindannyiunk számára. A rendszerváltás utáni években elhűlve tapasztaltuk, hogy a kommunista rendszerben megismert hitvalló testvéreinkről nem vagy éppen csak elvétve esik szó. A Magyar Katolikus Püspöki Kar a mai napig nem követelte a vértanúinkkal kapcsolatos akták kivizsgálását, és az ügyek teljes feltárását. Sok adat van arról, hogy a kommunista uralom első évtizedeiben olyan gyilkosságok történtek Magyarországon, amelyek a mai napig feltáratlanok, a rendszerváltás óta pedig eltelt huszonegy év... Meglepődve tapasztaltuk, hogy a múlt feltárására nincs kellő szándék az egyházi vezetésben. Olyan vélemények is elhangzottak, hogy az egyházat tulajdonképpen azok mentették át, akik a Kádár-rendszerrel kollaboráltak. Nekünk erről homlokegyenest más tapasztalataink voltak.
– Könyve mögött több mint négy év kemény munka áll, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában történő kutatásait is ideértve. Milyenek a tapasztalatai? Próbálták-e munkáját akadályozni?
– Magyarországon a kutatás szabad, a rendelkezésre álló dokumentumok mindenikéhez hozzáfértünk. Az más kérdés, hogy nagyon sok anyag hiányzik, elsősorban a nyolcvanas évekből. Ha az elmúlt négy év munkája során szerzett tapasztalatot összegezhetném, azt mondanám: a Kádár-rendszer a karrieren, a szexualitáson és jövedelemszerzésen keresztül tudta leginkább zsarolni az egyházi szolgákat. Ez intelem kell legyen az újabb nemzedékek számára is, hiszen olyan területei ezek az életnek, ahol könnyűszerrel el lehet csúszni.
– A könyv tanúsága szerint sok egyházi méltóság működött együtt a Kádár-féle magyar titkosszolgálattal. Több mint húsz évvel a rendszerváltás után beindulhat-e az egyházi megtisztulás folyamata, amely a ma is aktív tisztségviselők lemondását eredményezné?
– Erre eddig Magyarországon nem volt példa. Nem kell senkit bántani, viszont aki együttműködött a Kádár-rendszer titkosszolgálatával, és ezzel kárt okozott sok egyénnek, annak – az erre vonatkozó egyházi szabályok szerint – bocsánatot kell kérnie az illető személytől. Amennyiben közösségnek okozott kárt, az esetben a közösség előtt kell nyilvános bűnbánatot tartania, és a közösség eldönti, hogyan tovább. Véleményem szerint aki magas beosztásban van, annak vissza kell vonulnia. Meg kell bocsátani nekik – legyünk különbek, mint a világ –, de az nem képzelhető el, hogy magas beosztású egyházi vezetők, akik a múlt rendszer titkosszolgálatával kollaboráltak, továbbra is tisztségükben maradjanak. Másrészt viszont azt sem tartjuk elfogadhatónak, ahogyan a világ ma ezt a kérdést kezeli, a „boszorkányüldözés” szerintünk nem a legcélravezetőbb megoldás: ez nem a mi stílusunk! Meg kell bocsátani, nem kell az egyházból senkit eltávolítani, de el kell érnünk azt, hogy az illető személyeknek ne lehessen súlyos befolyása az egyház ügyeire.
– Azt mondja, hogy a rendszerváltás óta a magyar katolikus egyházban egyetlen vezető beosztású lelkész sem lépett vissza „rovott múltja” miatt. Mi indíthatná el ezt a folyamatot, amely az egyház természetes megtisztulásához vezethetne?
– Most megjelent könyvünk is jó alap lehetne az egyházon belüli párbeszéd kezdeményezésére. E párbeszéd keretében mindannyian el tudnánk mondani történetünket, ami hozzásegíthetne a folyamat beindulásához. Ugyanakkor jó lenne, ha a Vatikán felülvizsgálná kelet-európai egyházpolitikáját. Látjuk, hogy gyakran ők választották ki azokat az embereket, akik a kommunista rendszer idején jelentős pozíciókat töltöttek be. A felelősség tehát őket is terheli, nem csak a püspöki kart. Jó lenne, ha Róma beismerné, hogy elhibázta keleti egyházpolitikáját.
– Milyen volt a fogadtatása könyvének? Paptársai illetve az egyházi vezetés hogyan viszonyult az új kötet lapjain megjelenő tényanyaghoz, amely gyakorlatilag az egyház és a kádári-kommunista rendszer együttműködését vizsgálja?
– A papok közül nagyon sokan drukkolnak nekünk. Vannak, akik tartózkodóak, és vannak, akik félnek. Akik félnek, azok rendszerint érintettek. A tartózkodóak közül sokan nem látják az összefüggést az egykori kollaboránsok és az általuk továbbélő mai egyházpolitika között. Van egy negyedik kategória is, akik szerint nem kell foglalkozni a múlttal, mert az élet úgyis megy tovább. Ez az álláspont engem leginkább arra az esetre emlékeztet, amikor valakinek gennyes gyulladása van, és hagyja, hogy az tovább fejlődjék, mert egyszer úgyis magától meggyógyul. Tudjuk, hogy ez nem így történik. Bármennyire is fájdalmas a kezdet, ezt át kell beszélni az egyházban. Az elmúlt huszonegy évben nagyon sok időt vesztegettünk el, márpedig megtisztulás, a múltunkkal történő őszinte szembenézés nélkül nincs megnyugvás és újrakezdés.
Vekov Károly: többet elérhetne a magyar oktatás BBTE-n, ha tenne érte
Krónika, 2011. november 1.
Nyílt levélben hívta fel a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar oktatóinak figyelmét a magyar oktatás szervezésének lehetőségeire Vekov Károly történész, egyetemi tanár. Ebben rámutat, hogy az egyes karokon létrejött magyar intézetek (departamente) csupán az oktatás alsó lépcsőfokának felelnek meg, és azt javasolja, hogy ezek helyett a magyar oktatás inkább tagozatba (secţii) szerveződjék, mivel az új tanügyi törvény lehetőséget teremt erre.
Az RMDSZ korábbi parlamenti képviselője emlékeztet, bár az erdélyi magyarság 1989 óta próbálkozik azzal, hogy felsőoktatási szinten biztosítsa az anyanyelvi oktatás lehetőségét, „ezidáig e vonatkozásban, számtalan kormányzati és kormányon kívüli szereplésünk ellenére, csak részleges eredményeket értünk el”. Vekov szerint ennek oka elsősorban a politikai akarat hiánya volt, de hasonló mértékben közrejátszott az oktatási stratégia hiánya is. „A jelenlegi politikai helyzetben igenis lépni kell a magyar felsőoktatás ügyében, igenis élni kell a törvények adta lehetőséggel” – hívja fel a figyelmet az egyetemi oktató, emlékeztetve a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen kialakult helyzetre, ahol a román többségű szenátus megtagadta a magyar tagozat létrehozását.
„Ha ilyen konfliktusra nem is került sor a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen, bár szomorú tapasztalataink ott is vannak, de végkicsengésében és távlatilag nem sokkal jobb a helyzet ott sem” – figyelmeztet Vekov Károly, rámutatva, hogy a felsőoktatási intézmény magyar közössége itt sem rendelkezik olyan jogi státussal, amely lehetővé tenné, hogy maga döntsön a magyar nyelvű oktatás sorsáról.
Rámutat, az új tanügyi törvényben intézetnek (departament) nevezett új struktúrák, amelyek az egykori karok helyett jöttek létre, lehetővé tették, hogy szakonként úgymond „magyar tagozatok” alakuljanak, a teljes értékű magyar oktatás képzetét keltve. Ez azonban valójában csak a magyar nyelvű felsőoktatás alsó lépcsőfoka, amely a mai helyzetnek teremt törvényes keretet, de nem jelent előrelépést. Vekov Károly szerint a kolozsvári egyetemen a magyar közösségnek tagozatba (secţie) kellene szerveződnie, így a román egyetemi közösségnek egyenlő partnere lenne önálló döntési joggal mind pénzügyi, személyzeti kérdésekben, mind a tanrendet illetően.
„Sőt a törvény ezt a szervezési formát egyetemi autonómiával ruházza fel” – folytatja a gondolatmenetet az egyetemi oktató, aki szerint a BBTE-n ez lenne/lehetne a tényleges előrelépés az eddigiekhez képest. „Ha már nem sikerült a 21 év alatt tető alá hozni az önálló állami magyar egyetemet, miért félünk ma kérni azt, amit megenged a törvény, azaz előír mint lehetőséget. Miért ez a visszafogottság? Akik tehetnék, miért nem kérik azt, amire van mód?” – teszi fel a kérdést az oktató, aki szerint ennek egyedüli feltétele, hogy az egyetemi chartában az intézet helyett a tagozat szerepeljen a magyar egyetemi közösség szervezeti megjelenítéseként.
Magyar Tivadar rektorhelyettes, a magyar tagozat vezetője a nyílt levél kapcsán kifejtette: javasolta a magyar tagozati tanácsnak, hogy jövő hétfői soros ülésén tárgyalja meg az ügyet, hallgassa meg a jogászokat a lehetséges törvényértelmezési módozatokról. „Személyesen az a véleményem, hogy nem annyira a kifejezések a fontosak, mint a tényleges gyakorlat, és a magyar oktatás önállóságát erős, minél szélesebb keretekben lehet továbbra is elképzelni, mint például a közismert önálló kar kerete” – teszi hozzá Magyari Tivadar.
Az autonómia fedőnevű hadművelet
Manna.ro, 2011. október 31. – Szigeti L. Péter
Itt van ez a kedves kis vidék, hegyek, csermelyek, tisztás szélén őzike, erdőben farkas és Piroska. Ez lenne Székelyföld, de nem szabad bedőlni a mesének. Mert ez az a hely, ahol egyre furcsább dolgok történnek.
Szörnyűségek kicsiny térsége, melynek lakói – az autonómia fedőnevű hadművelet révén – mindent megtesznek azért, hogy hülyét csináljanak magukból, és jó messzire üldözzenek mindenkit, akiben még elég makacsság van ahhoz, hogy ide kívánkozzon.
Meg is érdemli az, akit nem tántorít el a tény a látogatás ötletétől, hogy a székelyföldi települések lakói nem létező nyelv nem létező írásjeleivel róják fel saját településeik nevét,
nehogy véletlenül valaki le tudja olvasni, merre az annyi.
Ugyancsak ezen a szép vidéken találták ki a jó atyafiak, hogy bassza meg a Világbank, a Valutaalap, de még a Román Nemzeti Bank is az egész pénzügyi hóbelevancot, az árfolyamszámítást, a költségvetést, az inflációt, az eurót, a lejt és a dollárt együttvéve. Ők tesznek az egész, magának való, válságba savanyodott pénzügyi világra, és saját pénzt nyomtatnak. Mégpedig annyit, amennyi nekik jól esik.
Ez a Székelyföld ilyen bátor és ésszerű vidék, ahol az adóhivatalnokok azzal élik ki hivatali feszültségeiket, hogy köztéren vudu bábokat akasztanak. Azt mondják, ha végre lesz saját határa Székelyföldnek, saját útlevéllel, határellenőrzéssel, és feldugják a répát az egész Schengen-övezetnek, akkor a köztereken bevezetik a fehérnépek nyilvános vesszőzését és a boszorkányégetést is. Ez egy olyan boldog vidék, ahol az asszonynak a konyhában a helye, és kuss a neve.
A dekadens, elvilágosult Európa meg bekaphatja.
Kemény, eszes és büszke ember a székely. Az öngyarmatosítás és neokolonizáció harcos hevületében olyasmi történt múlt hét végén, ami bizakodással tölthet el. Ami eddig volt, az harmatos smafu ahhoz képest, ami eztán lesz.
Borboly Csaba, Hargita Megye önkormányzati elnöke – aki az utóbbi időben aggasztóan jól szimulálta, hogy szorult bele némi normalitás – kirakta a testületi ülésről Árus Zsolt polgári párti képviselőt.
Árus Zsolt, ez az érdekképviseleti nagyot akarásba és notórius sikertelenségbe beleöregedett fesszegi politikai primadonna (felszegi, aki a falu végén lakik; gyergyói – autonóm – nyelvjárás csak vájtfülű beavatottaknak) karrierje csúcsán azt bírta kitalálni, hogy lehazugozza Borboly Csabát. Húsz évig érlelte magában ezt a rafinált, fineszes támadást, és megérte, mert rögtön az országos lapok címlapján találta magát.
Nem azért, mert Borboly Csabát még soha senki nem merte volna ezzel a politikai életben szokatlan váddal illetni. Hanem azért, mert Borboly Csaba a hazugozó Árus Zsoltot válaszként kitiltotta a tanácskozásról. A makacskodó képviselőt, aki juszt is részt venni és szavazni akart a tiltás ellenére, a biztonsági őrök székestül akolbólították ki a teremből.
Így esett, hogy az RMDSZ-es és az MPP-s politikus ügyes taktikai fogással, példásan fegyelmezett együttműködés révén megint (sokadszorra) hülyét csinált Székelyföldből az egész ország előtt.
Gratula, megint a magyarokon röhög mindenki.
Ezért érdemes újabb és újabb pártokat létrehozni. Hamarosan tényleg biztonsági őrök védik majd Székelyföld határát, és a kilépők csak kényszerzubbonyban hagyhatják el az autonóm tartomány területét.
Ó, ne essünk abba a hibába, mint kedvelt Reflektóriumos kollégáink, és ne kiáltsuk a szólásszabadság megsértését. A csíkszeredai vitának semmi köze nem volt a racionális érdekegyeztetéshez. Árus Zsolt kifogásolta, hogy ha már a (román) Balánbánya kap különsegélyt ahhoz, hogy fűteni tudjanak a hetekig kényszerszüneten lévő óvodákban és iskolákban, akkor a (magyar) Kápolnásfalu is kapjon különsegélyt.
Borboly Csaba pedig nem merte azt mondani, hogy „bazdmeg nem adhatunk pénzt csak azért a magyaroknak, mert a románok is kapnak”. Borboly Csabának tele lett a töke a hazugozással (az utóbbi időben nagyon rájárt a rúd, egyre szorosabban markolásszák egymás nyakát a jó atyafiak), és kipakolta Árust a kimondott, de főleg a ki nem mondott zsarolási potenciáljával együtt. Ez történt.
Asszem idén télen mégis inkább Szlovákiába megyünk sízni, a francnak hiányzik ez a hargitai horror. Egyétek meg egymást.
Háromszék, 2011. november 1. – Kádár Gyula
Dr. Kováts Zoltán az 1300-as évek elejére Magyarország népességét 3,0–3,2 millióra taksálja. Számításaiban figyelembe vette a besenyő, a szász, a kun és a ruszin betelepedést, de a mongoljárás pusztításait, a legyilkolt 300 000–400 000 fős veszteséget, a járványban, éhínségben elhaltak számát is.
Thuróczi János krónikájában írja: „a tatárok azután három évig maradtak Magyarországon. (...) többen pusztultak el éhínség következtében, mint ahányan azok voltak, akiket fogságba hurcoltak vagy kard által vesztek el". Györffy György túlzó megállapítása a népesség pusztulásáról nem bizonyított. Azt írja, hogy az éhínség, a járványok miatt „a magyarság pusztulása megközelítette az ötven százalékot". Veres Valér kolozsvári egyetemei tanár, demográfus Erdélyre vonatkoztatva a népességcsökkenés arányát 15, míg a magyarországit 25 százalékra teszi. E becslést elfogadhatónak tekintjük, bár a korábbi szakirodalom azt hangsúlyozza, a mongolok irgalom nélkül leölték a lakosságot, hogy ezzel is gyengítsék az ellenséget.
B. Szabó János hadtörténész rámutat, a közhiedelemmel ellentétben a tatárok „sosem mészároltak le mindenkit az elfoglalt városokban". A kézművesek tízezreit telepítették le – Közép-Ázsia városaiba – a nagykán szállásai körül. A belső-ázsiai Dzsungária Bolat nevű városát említő – 1250 tájára utaló – forrás szerint itt a nagy mongoljárás utáni években már letelepítetten éltek a Magyarországról, azaz az erdélyi Gyulafehérvárról elhurcolt szász bányászok és fegyverművesek. A szerzetesek állításai szerint „Ögödej kán egyik legjobb udvari ötvöse akkoriban épp egy Gyulafehérvárról elhurcolt párizsi születésű mester volt". A tatárok az egyszerű harcosok többségét nem gyilkolták le, hanem besorozták a mongol hadseregbe.
A mongolok – az ostromgépek hiányában – a jól megerősített erődítményeket ritkán tudták elfoglalni. Erre több korabeli forrásunk is utal. Így például Rogerius, aki 1242-ben Erdély nagy területeit bejárta, a Kolozs megyei Fráta melletti erdős rengetegben, a hegyekben olyan erősségre bukkant, amelyben a lakosság bántatlanul vészelte át a mongoljárást. Rogerius erre így emlékezik: „Végre odahagytuk az erdő magányát, és a nyolcadik napon Gyulafehérvár városába érkeztünk, ahol semmit sem találtunk, csak a megöltek csontjait, és (...) a tizedik mérföldkőnél az erdő mellett volt egy falu, amelyet a nép nyelvén Frátának hívnak, és itt az erdőtől négy mérföldnyire volt egy csodálatosan magas hegy, amelynek a csúcsán megerősítettek egy sziklát, vagyis félelmetes követ: embereknek és asszonyoknak nagy sokasága menekült ide, és most szívesen és könnyek között befogadtak bennünket."
Ha az objektív, a nem túlzó pusztítási arányokat, így a Veres Valérét vesszük alapul, az emberveszteség így is tetemes. Ha a lakosság egynegyede pusztult el, akkor Magyarország népessége 600 000 fővel csökkent. Megállapíthatjuk azt is, hogy az 1241-es tatárjárás visszavetette Magyarország demográfiai növekedését, de az nem volt olyan megsemmisítő jellegű, mint amilyennek korábban gondolták. Magyarország nem vesztette el az Európában korábban játszott nagyhatalmi szerepét. B. Szabó János történész, a mongoljárás szakavatott ismerője szerint IV. Béla királyunk „1242-ben szemmel láthatóan ott folytatta az Árpádok közép-európai politikáját, ahol az előző években abbamaradt.
Vitézei már 1242-ben móresre tanították az osztrák herceget, aki állítólag »visszaverte« ugyan az országát fenyegető mongolokat, de ahhoz mégis gyönge volt, hogy a magyaroktól is meg tudja védelmezni a IV. Bélától kizsarolt területeket. A következő évben a magyar katonák királyuk vejét, Boleslaw krakkói lengyel herceget segítették trónjára, akit a saját nagybátyja, Mazóvia hercege próbált meg elűzni földjéről. Ugyanekkor komoly harcok kezdődtek Velencével is a dalmáciai városok birtoklásáért." (folytatjuk)
Időnyerő lapok. A román politikai ősz kérdőjelei
Erdélyi Riport, 2011. október 29.
Talán soha nem volt annyira képlékeny a belpolitikai helyzet választások elõtti év végén Romániában, mint most, 2011 utolsó évnegyedében. Még az sem dõlt el, hogy az eddigi menetrend szerint, tavasszal, illetve õsszel tartják-e elõbb az önkormányzati, majd a parlamenti választásokat, vagy pedig összevonva, egy – várhatóan jövõ novemberi – napon.
A bizonytalanságot növeli, hogy az új választási törvény szövege is ismeretlen. A lebegtetés megszüntetését egyetlen politikai tényezõ, még az államfõ sem erõlteti, s ez annak a jele, hogy az idõnyerés jelenleg valamennyi párt érdeke. Ennek oka, hogy mind a kormányoldalt, mind az ellenzéket rendkívül felkészületlenül érné, ha netalán holnap tartanák a választásokat Romániában, nem beszélve azokról az új alakulatokról, amelyeknek várhatóan szavuk lesz jövõre az új hatalmi konfiguráció kialakításában.
Megmarad a koalíció? A képlékenység és az idõnyerés kényszere mindenekelõtt a kormányoldalra jellemzõ. Jelenleg megjósolhatatlan, hogy az új év egy táborban találja-e majd a Demokrata Liberális Pártot (PD-L), az RMDSZ-t és a Nemzeti Szövetség Románia Haladásáért (UNPR) nevû alakulatot. A koalíció már megalakulása óta nem a stabilitásáról volt ismert – idõrõl idõre halálát hirdetik az elemzõk –, ám ezekben a hetekben megsokasodtak azok a nézeteltérések, amelyek a PD-L és az RMDSZ szakításához vezethetnek. Elsõsorban az új választási törvény kidolgozása az, ami megosztja a kormánypártokat, ugyanis a PD-L eddigi módosítási javaslatai nem kedveznek az RMDSZ-nek. A nagyobbik kormánypárt az egyéni szavazókerületes, többségi választási rendszer bevezetését szorgalmazza, ráadásul a jelek szerint komolyan ragaszkodik ahhoz is, hogy a honatyák számát csökkentsék háromszázra. Emil Bocék kétszáz egyéni kerületet hoznának létre, amelyek nyertesei mandátumhoz jutnak, a további száz mandátumot pedig a kerületekben második helyezett jelölteknek adnák – a pártokra leadott szavazatok arányában. Ezzel szemben az RMDSZ a magyarországi vagy németországi modellhez hasonló vegyes választási rendszer híve. E szerint egyéni választókerületekbõl, illetve országos kompenzációs listáról kerülnének be a parlamentbe a jelöltek. Ez lehetõvé tenné, hogy ne veszszenek el a mandátumot el nem nyerõ egyéni jelöltekre leadott szavazatok. Emellett az RMDSZ nem ért egyet a honatyák számának csökkentésével sem. Politikusai többször leszögezték: több magyarok lakta megye is képviselet nélkül maradna, ha a PD-L elképzelései érvényesülnek. Kelemen Hunorék természetes szövetségese ebben a kérdésben a kisebbségek frakciója is.
A koalíciót az ország területi-közigazgatási újrafelosztásának kérdése is feszíti. A téma egy darabig elaludni látszott, ám a PD-L röviddel a parlamenti ülésszak kezdete után ismét elõrukkolt azzal az elképzelésével, hogy csökkentsék a megyék számát. A nagyobbik kormánypárt legújabb tervezete sem teszi lehetõvé magyar többségû megyék kialakítását, így az RMDSZ hallani sem akar a közigazgatási reformról. Politikusai többször hangoztatták: olyan felosztást szeretnének, amellyel a székelyföldi régió egyetlen közigazgatási egységbe kerül. Ezért – nyilvánvaló idõnyerési szándékkal – azt javasolták, hogy a megyékrõl szóló vitát tolják a választások utánra. A nagyobbik kormánypárt egyelõre hajthatatlannak tûnik: Emil Boc miniszterelnök legutóbb azt nyilatkozta, hogy november 15-ig szeretne dûlõre jutni a kérdésben.
Kompromisszumnak persze volna esélye a koalícióban. PD-L-hez közeli források szerint a nagyobbik kormánypárt sem rajong a honatyák számának csökkentéséért, az országos kompenzációs lista bevezetését sem tartja ördögtõl valónak, és új megyék kialakítása sem prioritás a számára. Csakhogy Traian Bãsescu államfõ elvárja a párttól, hogy szerezzen érvényt a 2009-es referendum eredményeinek, amely szerint a lakosság döntõ többsége egyetért a parlamenti mandátumok számának csökkentésével. Az államfõ ugyanakkor hallani sem akar az országos kompenzációs lista bevezetésérõl, és szintén Bãsescu az, aki Románia területi-közigazgatási újrafelosztását sürgeti. Ezért úgy is fogalmazhatnánk: a kompromisszum lehetõsége és a koalíció egyben maradása attól is függ, hogy a PD-L ellent mer-e mondani a korábban szentírásnak tekintett államfõi elképzeléseknek.
A kormánypártok egyelõre idõt nyertek azzal, hogy koalíciós bizottságokat hoztak létre: egyet a választási törvény kidolgozására, egyet Románia közigazgatási felosztásának kimódolására. Bukarestben nagy hagyománya van ugyan a kényes kérdések bizottságokban történõ eltemetésének, ám a választási törvény módosítását nem lehet a végtelenségig halogatni, azzal ugyanis az összes párt egyetért, hogy a jelenlegi jogszabály eltorzította a szavazói akaratot.
PD-L-s ráncfelvarrás. A koalíciót feszítõ kérdések mellett a PD-L-t most elsõsorban az arculatjavító próbálkozásai foglalják le. A ráncfelvarrás ráfér Emil Bocékra, hiszen az utóbbi évek megszorító intézkedései, a politikusaikhoz fûzõdõ korrupciógyanús ügyletek a mélybe taszították a népszerûségüket. Miután tavaszi kongresszusán nem sikerült belülrõl megújulnia a pártnak – annyi történt, hogy a konzervatívnak tartott Blaga-szárny valamelyest háttérbe szorult –, a PD-L extenzív módszerekkel próbál felfrissülni: bejelentette a Népi Mozgalom elnevezésû politikai erõ létrehozását. A csoportosulásról csak annyit lehet biztosan tudni, hogy bevallottan a baloldali ellenzéki pártszövetséget hivatott ellensúlyozni. Középpontjában a PD-L áll, amely – az egyik alelnökük, Gheorghe Flutur megfogalmazása szerint – maga köré gyûjti „az ország reformját, a korszerû állam megteremtését célul kitûzõ jobboldali erõket: pártokat, alapítványokat, civil szervezeteket, szakszervezeteket, magánszemélyeket”. A Népi Mozgalom így olyan – egyelõre homályos – politikai konglomerátum, amelyben a már ismert PD-L-s arcok mellé többé-kevésbé ismert parasztpártiak, zöldek, jobboldali gondolkodású bloggerek, publicisták sorakoznak fel. A kezdeményezés nyilvánvalóan felülrõl indult, hiszen a Népi Mozgalom elnevezését az államfõ nagyobbik lánya védette le. E politikai erõ komolyságát nemcsak mesterkéltsége kérdõjelezi meg, hanem az is, hogy egyes jelek szerint kész befogadni a labdarúgóklub-tulajdonos Gigi Becalit és alakulatát, a szélsõségesen nacionalista Nagy-Románia Pártot, illetve az OTV-s Dan Diaconescu pártját.
RMDSZ-es dilemmák. Az RMDSZ csapdahelyzetben van. Részvételét a népszerûtlen kormányban valamilyen formában legitimálnia kellene, és ezt a gazdasági eredmények híján a közösségi jogok kiszélesítése révén tehetné meg. A kisebbségbarát oktatási törvény elfogadása nyilvánvaló siker ezen a téren. A többször beígért kisebbségi törvény azonban még mindig a parlamentben bukdácsol, s éppen a koalíciós partnerek azok, akik a jogszabályt mindannyiszor elgáncsolják. Ha Kelemen Hunorék konzekvensek, már a nyáron kiléptek volna a koalícióból emiatt. Ám éppen a választási törvény és a közigazgatási felosztás körüli fejlemények igazolják, hogy a kisebbségi törvénynél nagyobb a tét: ha ellenzékbe vonulnak, nehezen tudják megakadályozni, hogy a várható jogszabály-módosulások, a választókerületek átrajzolása miatt gyengüljön a magyar közösség parlamenti és – nagyobb megyék esetén – önkormányzati képviselete. Arról nem beszélve, hogy ellenzékbõl nem férhetnek hozzá a hatalmi pozíciókhoz társuló erõforrásokhoz sem.
Az RMDSZ-t dilemma elé állította Tõkés Lászlóék Erdélyi Magyar Néppártjának bejegyzése is. Nem tudni még ugyanis, hogy a budapesti hátszelû EMNP-seknek mennyire sikerül politikai tõkévé konvertálniuk az Európai Parlament alelnökének erdélyi népszerûségét. Ha a felmérések azt igazolják – s egyelõre ezt látszanak igazolni –, hogy Tõkésék elsõsorban a Magyart Polgári Párttól vesznek el szavazatokat, akkor az RMDSZ az öszszefogás kényszere nélkül vághat neki a választásoknak. Ez az elképzelés a magyar szavazók „össznépi” kiábrándultsága miatt kissé kockázatos, és csupán az új választási törvény ismeretében érhet stratégiává.
„Tarthattam volna a számat, de...”
Erdélyi Riport, 2011. október 29.
Lemondását azzal indokolta, hogy nem ért egyet az államfõnek a verespataki befektetéssel kapcsolatos álláspontjával. Markó Béla kormányfõ-helyettes ezzel szemben azt nyilatkozta, hogy már több hónappal a lemondása elõtt tudott az ön távozási szándékáról, s szerinte nem Verespatak volt a fõ oka annak, hogy megtette ez a lépést. Mit tud Markó Béla, amit a közvélemény nem?
Markó Bélának tisztelõje voltam és maradtam, két állítása miatt azonban neheztelek rá. Ez az egyik. Egy korábbi beszélgetésen valóban jeleztem neki, hogy az RMDSZ szempontjából sokkal fajsúlyosabb volt a szerepem az elnöki hivatalban 2009-ben, amikor a szövetség ellenzékben volt. Ezt a kijelentésemet idézte hónapok múltán Markó Béla – finoman szólva – nem egész pontosan. A másik dolog, amiért Markó Bélára neheztelek, az a többször is hangoztatott kijelentése, hogy én nem az RMDSZ jóváhagyásával mentem az elnöki hivatalba. Ez ismét olyan állítás, amelynek nincs valóságalapja. Engem eredetileg Traian Bãsescu államfõ a kisebbségügyi tanácsosi tisztségnél sokkal fontosabb beosztásba hívott az elnöki hivatalba. Ezt nem fogadtam el, hanem közöltem az elnökkel, hogy csak az RMDSZ beleegyezésével és kisebbségügyi tanácsosként mennék a Cotroceni-palotába. Nem korrekt megkérdõjelezni, hogy távozásom oka a verespataki ciántechnológiás bánya megnyitásával kapcsolatos nézeteltérés volt. Az elnöki hivatal szabályzata és a szokásjog szerint is egy tanácsos nyilvánosan nem fogalmazhat meg az államfõ álláspontjával ütközõ véleményeket. Persze, tarthattam volna a számat ebben a kérdésben, de én ezt nem tehettem meg, hisz évek óta arra hívom fel a közvélemény figyelmét, hogy a verespataki beruházás nagyon káros a környezetre.
Milyen beosztást javasolt eredetileg az államfõ?
Olyan tisztséget, amely teljes rálátást és beleszólást biztosított volna számomra az elnöki hivatal tevékenységébe.
Mi volt Traian Bãsescu reakciója, amikor bejelentette, hogy távozik a hivatalból?
Közölte: maga is úgy látja, nem fenntartható állapot az, hogy a tanácsos egyet mond és az elnök mást. Megköszönte a munkásságomat és azt mondta, kiváló volt az együttmûködésünk. Ezt én is így gondolom. Valószínû azonban, hogy nem örült a hírnek, mert nem én vagyok az elsõ, aki lemondással távozott a tanácsadói testületébõl.
Közel három évet töltött a Cotroceni-palotában. Milyen embernek ismerte meg az államfõt?
Lehet, hogy értelmezhetõ, amit mondok, de Traian Bãsescu államfõként is hajóskapitányi erényeket mutatott fel az elnöki hivatalban töltött éveim alatt: fegyelmezettség, pontosság, a fegyelem és a szakértelem megkövetelése. A tévében is látható, idõnként heherészõ, idõnként egy-egy könnycseppet is elmorzsolgató politikussal szemben én egy vasakaratú, rendkívül fegyelmezett elnököt ismertem meg ezekben az években.
Köztudott, hogy az ellenzék és a sajtó egy része démonizálja Traian Bãsescut. E tábor szerint az államfõtõl ered minden rossz, ami Romániában történik. Ezzel szemben hívei azt vallják: az államfõ valóban az ország modernizálását tûzte ki célul, erre tette fel a mandátumát. Ön melyik táborhoz áll most közelebb?
Annyit mondhatok: amikor az elnöki hivatalhoz szegõdtem, nem voltam különösebb híve az államfõnek. Az ott tapasztaltak pozitív irányba módosították megítélésemet. Az ország modernizációja iránti elkötelezettségét valósnak és meghatározónak tartom. Nyilvánvalóan sok kérdés van, amiben nem értettem és nem értek egyet az államelnökkel. Mint minden politikusnak, Traian Bãsescunak is megvannak a maga hibái. Ezeket most nem lenne méltányos felsorolnom.
Kisebbségügyi tanácsosként mi volt a feladata a hivatalban?
A feladatkörömet én magam határoztam meg, és mindent beleírtam, amit fontosnak véltem. A tanácsosnak elsõsorban a tájékoztatás a feladata. Ezért minél jobban kellett ismernem azt a területet, közeget, amirõl tájékoztatom az államfõt. Ezért egész idõ alatt figyelemmel követtem a kisebbségekkel kapcsolatos eseményeket, hivatali utakat tettem kisebbségi közösségekhez, szervezetekhez. Azt is beírtam a feladatkörömbe, hogy konzultálok a pártokkal, kisebbségi szervezetekkel, nagykövetségekkel, nemzetközi szervezetekkel.
Hogyan, milyen gyakorisággal történt az államfõ tájékoztatása?
Ez kétirányúan történt. Ha az államfõ tájékozódni akart valamirõl kisebbségi ügyekben, akkor tájékoztatást kért. Emellett rendszeres tájékoztatást kapott tõlem szóban és írásban errõl a területrõl.
Menyire volt receptív az államfõ a tanácsaira?
Az elnök számtalan megnyilvánulásában viszontláttam a tájékoztatásaimat. Voltak persze olyan állásfoglalásai is, amelyekben nem osztotta az általam megfogalmazott véleményeket.
Ismeretes, hogy az államfõ a kisebbségek önrendelkezésével kapcsolatosan azt hangoztatja: ugyanannyi autonómia jár Székelyudvarhelynek, mint Caracalnak. Volt alkalma, mondjuk, az európai autonómiamodellekrõl tárgyalni az elnökkel?
Természetesen tárgyaltunk az autonómiaformákról is. Valószínû, hogy voltak olyanok, akik azt képzelték: ha Eckstein az elnöki hivatalhoz kerül, akkor Traian Bãsescu autonomista lesz. Ez nyilvánvalóan illúzió volt. Akadtak azonban olyan kényes helyzetek – ezeket sem lenne méltányos felsorolnom –, amelyekben sikerült jó irányba befolyásolnom az elnököt. És akadtak olyan napjaim is, amikor kényelmetlen volt számomra kisebbségügyi tanácsos lenni az államfõ mellett.
Gondolom, az sem kényelmes az államfõ kisebbségügyi tanácsosa számára, amikor az elnök lebüdöscigányoz egy roma újságírónõt…
Elõször is tisztázni szeretném: a román államfõ nem rasszista. Tudjuk, hogy színes nyelvezetet használ, s nemcsak az agya mozog gyorsan, hanem a nyelve is. A három év alatt azt tapasztaltam, hogy felfogja a romakérdés súlyát. Tisztában van azzal, hogy a jelenlegi idõszak és a jövõ egyik nagy provokációja, miként rendezheti az állam a társadalmilag leszakadt, sérülékeny rétegek helyzetét.
Ha mérleget von, hogy érzi: milyen mértékben sikerült a küldetése az elnöki hivatalban?
Inkább a mérleg pozitív serpenyõjérõl beszélnék. Elsõk között Románia és Magyarország jelenlegi jó viszonyát említeném. Ezt kardinális kérdésnek tartottam és tartom most is, függetlenül attól, hogy milyen pártok vannak kormányon Budapesten vagy Bukarestben. Ez rendkívül fontos, hiszen elsõsorban a magyar kisebbség sínyli meg, ha a két országnak rossz a viszonya. Másodsorban a romakérdést említeném. Ezen a téren tudtam pozitív lépéseket tenni. Alakult egy elnöki bizottság, amely jelentést készített a hátrányos helyzetû közösségekrõl. Azt hiszem, vastagon benne van a kezem abban, hogy a jelentés romákra vonatkozó fejezetét a roma elit bevonásával írták meg, és a roma elit elégedetten is fogadta a dokumentumot. Emellett romastratégia is készült, s több olyan lépés történt ezen a téren, amit én meg tudtam támogatni. Azért is volt érdekes ez a beosztás, mert alkalmam volt az összes kisebbséggel foglalkozni: rutén kongresszuson voltam, megfogalmaztam a szerb ház megnyitójára küldött elnöki üzenetet, örmény egyházi ügyeket segítettem elõ, tehát igyekeztem valamennyi kisebbség ügyét elõmozdítani. Emellett lehetõségem volt nemcsak az RMDSZ véleményét kikérni és esetenként tolmácsolni kisebbségügyi ügyekben, hanem kapcsolatba lépni a Magyar Polgári Párttal, a Székely Nemzeti Tanáccsal, olyan civil szervezetekkel, amelyek nem feltétlenül az RMDSZ világához tartoznak. Ez szintén hasznos, esetenként pozitív tapasztalat volt számomra.
Röviddel az után, hogy otthagyta az elnöki hivatalt, a Szövetségi Képviselõk Tanácsának ülésén azt javasolta, hogy az RMDSZ foglaljon állást a verespataki befektetéssel kapcsolatban. A javaslatot nem is tûzték napirendre. Ez mennyire lepte meg?
Kezdeményezésem napirendre tűzésének formai akadálya volt: a bizottságok nem véleményezték a határozati javaslatomat, mert kevés volt az idõ. Ezt én akkor el is fogadtam. Érdemes azonban utánanézni, hogy az utóbbi tíz évben hány egyéni határozati javaslatot terjesztettek az SZKT elé. Azt hiszem, elég lenne a két kezem a megszámolásukhoz. Az SZKT-t az RMDSZ miniparlamentjének nevezik, az RMDSZ alapszabályzata pedig lehetõvé teszi az egyéni javaslatok elõterjesztését. A román parlamentben, amely nem a demokrácia csúcsa, elképzelhetetlen, hogy egy képviselõ egyéni törvénytervezetét ne tûzzék napirendre.
A következõ SZKT-ülésen ismét próbálkozik majd a javaslat elõterjesztésével?
Természetesen. A demokrácia megcsúfolása, ha nem tûzik napirendre. Lehet rajta vitatkozni, le lehet szavazni, módosítani lehet, de azt nem lehet, hogy egy SZKT-tag arra kéri a testületet, foglaljon állást egy közérdekû kérdésben, és egyszerûen elhallgattatják. Ezért remélem, a következõ ülésen meg is tárgyalják a javaslatomat.
A februári kongresszuson elnökjelöltként indult. Hogy látja, milyen irányba tart az RMDSZ Kelemen Hunor vezetésével?
Kelemen Hunort nem irigylem, mint ahogy magamat se irigyeltem volna, ha megnyerem az elnökválasztást. Nehéz helyzetben van, mert Markó Béla után kellett átvennie az RMDSZ irányítását a szervezet számára rendkívül nehéz helyzetben. Általában száz nap türelmi idõt adnak egy újonnan megválasztott elnöknek, ám én további idõt adnék Kelemen Hunornak annak bebizonyítására, hogy méltó utódja Markónak és sikeres pártvezetõ. A kongresszusi tisztújítás eredményét én annak idején tudomásul vettem. Lehetne bennem tüske, mert néha nemtelenül tettek nekem keresztbe az elnökválasztási kampányban, de Kelemen megválasztását elfogadtam.
Elnökjelöltként annak idején azt mondta: nem föltétlen hasznos az RMDSZ kormányon maradása, a parlamenti képviselet megõrzése fontosabb. Hogyan látja most: hasznos-e, hogy az RMDSZ tagja a kormánykoalíciónak?
Most is azt mondom, hogy a parlamenti képviselet megõrzése a fontosabb. Jelenleg látszólag paradoxális helyzetben van az RMDSZ: a megyei szervezetek jó része helyi egyezségeket kötött az ellenzékkel. Ezenkívül a demokrata-liberálisok sorozatosan olyan kezdeményezésekkel állnak elõ fontos kérdésekben, amelyek az RMDSZ érdekeivel ellentétesek. Ugyanakkor vaknak kell lenni, hogy ne lássuk be: legalább három olyan téma is van most napirenden, amely az RMDSZ számára kulcsfontosságú. Ha a közigazgatási reform, az alkotmánymódosítás vagy az új választási törvény kidolgozásánál az RMDSZ nincs olyan pozícióban, hogy érvényesíthesse az akaratát, akkor nagyon sokat veszíthet. Tehát mindezeket mérlegelni kell a kormányon maradás kérdésében.
Hogyan látja a parlamenti képviselet megõrzésének esélyét Tõkés Lászlóék pártjának, az Erdélyi Magyar Néppártnak a bejegyzése után?
Itt egyet tudok érteni azzal, ami a pártbejegyzés kapcsán a legutóbbi SZKT-ülésen elhangzott. Az RMDSZ változatlanul élvezi az erdélyi magyar szavazók többségének bizalmát. Az EMNP inkább az MPP-tõl fog elvonni szavazatokat, és a közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy Tõkéséknek nagyobb a támogatottságuk Szász Jenõéknél. Így ha a magyarok ugyanolyan arányban mennek el szavazni, mint a románok, a versenyhelyzet ellenére az RMDSZ támogatottsága elégséges lesz a parlamenti küszöb eléréséhez. A nagy veszély most az, amit Kelemen Hunor is megfogalmazott az SZKT-ülésen: a magyar szavazók körében nagy a kiábrándultság, fogytán a politikába vetett bizalom, s az országos átlagnál kisebb a szavazási hajlandóságuk. Gyilkos lehet az RMDSZ számára, ha ez így marad.
Tõkés Lászlóék pártja az Fidesz-kormány leplezetlen támogatását élvezi. Hogyan kellene kezelnie ezt a helyzetet az RMDSZ-nek?
Nem tartom szerencsésnek Markó Bélának azt a megfogalmazását, hogy az EMNP „ciánpárt”. Tudom, hogy az RMDSZ-nek nem könnyű jó kommunikációs rendszert fenntartani a jelenlegi magyar kormánnyal, de erre szükség van. Mindkét oldalról kerülni kellene az olyan gesztusokat, nyilatkozatokat, amelyek megmérgezik az együttmûködést.
Hogyan látja most a saját jövõjét az RMDSZ-ben?
Nem rejtem véka alá: az egyik perspektívám, hogy képviselõ vagy szenátor legyek. Parlamenti mandátumaim alatt mindig megálltam a helyem. Nem vagyok annyira szerénytelen, hogy ezt ne így lássam. Ám nyilván ez nagyon függ attól is, hogyan módosul a választási törvény. Egyes forgatókönyvek szerint a magyarság számarányának tekintetében Kolozs megyéhez hasonló megyék nagyon méltánytalan helyzetbe kerülhetnek a választásokon. A jövõm persze még attól is függ, mennyire „emészt meg” engem az RMDSZ csúcsvezetése. Kétségtelen, hogy mindig kritikus hang voltam, ám az RMDSZ-nek kezelnie kell valahogy azt is, hogy a kongresszuson a küldöttek több mint húsz százalékának a bizalmát megkaptam.
Kötelező áldozatok?
Krónika, 2011. november 1. – Rostás Szabolcs
A Trianon utáni román hatalomgyakorlás és kisebbségpolitika, kifejezetten pedig a magyar közösséggel szembeni viszonyulás hű lenyomatának számít a nagyszalontai Arany János Főgimnázium nevével történt (el)bánásmód.
Az a kirekesztő, grandomán, a nacionálkommunista történelemhamisítás jegyeit hordozó nézőpont, amelytől vezérelve a színrománná vált tanintézet tanári kara eldöntötte: az oktatási intézményt Daciára keresztelik. Persze a névváltoztatás borítékolható volt, miután a hajdúvárosban az idei tanévtől megkezdte működését az önálló magyar iskola, amelynek engedélyezése egyik alapfeltétele volt, hogy a magyar osztályok vonuljanak ki a több mint száz évvel ezelőtt felépített patinás épületből, és hagyják hátra a románoknak. Hoszszan lehetne elemezgetni, helyesen tették-e a szalontai iskolaalapítók, amikor beleegyeztek ebbe a balkáni alkuba, nem „fizettek-e” túl magas árat a színmagyar tanintézet megalapításáért a Székely László tervezte patinás épület „feláldozásával”. Az viszont egyértelműen a „maradók” szűklátókörűségére, a több mint 400 éves hajdúváros történelmével, hagyományaival szembeni tiszteletlenségre vall, hogy arról az ókori római provinciáról keresztelik el a főgimnáziumot, amelynek Nagyszalontához köthető emléke a nullával egyenlő.
Arról nem beszélve, hogy a Bocskai István fejedelem alapította településen még a második világháború előtt is több mint kilencven százalékos többségnek örvendett a magyarság, így hát a főgimnázium új bérlőinek csak azt az intézményt illene átkeresztelniük, amit ők alapítottak. Csak sajnos a „példás” román–magyar együttélés íratlan szabályai nem erről szólnak. Nálunk az aradi Szabadság-szobor újraállításának feltétele egy giccses Megbékélés parkja létrehozása volt, Szatmárnémeti magyarsága pedig csak akkor emelhet szobrot II. Rákóczi Ferencnek, ha a partiumi nagyváros 60 méteres megazászlórudat (naná, hogy trikolórnak) és bronzba öntött Ştefan cel Marét is kap. Elvégre Moldva exfejedelme és Szatmárnémeti szoros kapcsolatáról tengernyi adat fellelhető a korabeli krónikákban és a történelemkönyvekben… És még mondja valaki, hogy nem olyan a honi kisebbségi lét, mint a „sokoldalúan fejlett” szocialista piacgazdaságban, amikor egy liter olaj megvásárlásakor kötelezően két kiló döglött halat is a polgár nyakába varrtak.
NÉPSZÁMLÁLÁS – ROMÁNIA
Lezárult a népszámlálás
Krónika, 2011. november 1. – Pap Melinda
Hivatalosan is lezárult a népszámlálás, október 20-31. között 8 387 153 lakos és 19 599 506 személy adatait rögzítették országszerte – közölte kedden az Országos Statisztikai Hivatal (INS), hozzáfűzve, hogy az október 31-én éjjel 24 óráig tartó cenzus során a számlálóbiztosok a jelenlévők mellett a hosszabb időre külföldre távozott személyeket is nyilvántartásba vették. Az INS szerint a lakosság számára vonatkozó ideiglenes adatokat 2012 januárjában, míg az előzetes adatokat jövő év április-májusában közlik. Az eddigi adatok szerint egyébként már számos, főként moldvai és havasalföldi településről jelezték, hogy csökkent a lakosság száma.
A hivatal felhívja a figyelmet, hogy a nyilvántartásba vett személyek száma nem egyenlő a lakosság számával, ugyanis előbbi még nem tartalmazza az önszámlálókat, a kollégiumok és egyéb közös szállások lakóit, a külügy-, belügy- és védelmi minisztérium alkalmazottait, illetve azokat a huzamosabb ideig külföldön tartózkodó személyeket, akiket itthon senki sem jelentett be.
Bukarestben mintegy 785 ezer lakást és valamivel több mint 1,6 millió személyt regisztráltak, az előzetes becslések szerint a fővárosban több mint 800 ezer lakást kellett volna nyilvántartásba venni. Gyulafehérváron több tömbház és lépcsőház nem került fel a számlálóbiztosok listájára, a mintegy 200 központi lakást lakossági bejelentést követően hétfőn írták össze a számlálóbiztosok.
Parlamenti vizsgálatot kérnek a humanisták
Eközben a Romániai Szekuláris Humanista Egyesület (ASUR) az INS tevékenységének a kivizsgálását kéri a népszámláláson tapasztalt rendellenességek miatt, a civil szervezet egy parlamenti bizottság létrehozását javasolja a célra.
Alexandru Toma Pătraşcu elnök szerint a cenzus során számos rendellenességet tapasztaltak, elsősorban az etnokulturális jellemzők kapcsán. „A legfontosabb probléma a felekezeti hovatartozásra vonatkozó kérdés vonatkozásában jelentkezett, a számlálóbiztosok számos esetben nyomást gyakoroltak a válaszadóra, hogy ortodoxnak vallja magát” – nyilatkozta az ASUR elnök, aki szerint számos ilyen panaszt iktattak. Példaként egy magyarláposi római katolikus nő esetét említette, akit ortodoxként vettek nyilvántartásba. Mint arról beszámoltunk, hétfőn Virgil Bercea nagyváradi görög katolikus püspök hívta fel a figyelmet arra, hogy számos görög katolikus hívőt ortodoxként akartak regisztrálni, a Bihar megyei prefektúra egy számlálóbiztost büntetésre is javasolt a csalásért.
Ortodox manipuláció?
Az ASUR úgy véli, a felekezeti hovatartozást fedő válaszok manipulálásával a Romániai Ortodox Egyház növelni igyekszik hívei számát, hogy több kormánytámogatásban részesüljön, mint az indokolt lenne. „Amennyiben az idei népszámlálás is ugyanolyan torzított képet mutat majd, mint a 2002-es, következményei évekre kihatnak, és erősödni fog az a gyakorlat, hogy egyes felekezeteket előnyben részesítenek. Romániában 18 300 templom van és csupán 4 700 általános iskola” – hívja fel a figyelmet közleményében az ASUR. A dokumentum arra is felhívja a figyelmet, hogy miközben az előző népszámlálások szerint a romániai lakosság mintegy 87 százaléka ortodox, illetve 99,9 százalék keresztény, neves külföldi intézetek szociológiai felmérései 6-7 százalékra teszik a vallás nélküliek vagy ateisták számát.
A közlemény Alfred Bulai egyetemi tanár, az ASUR alelnöke véleményét is közli, aki szerint a román nép túlzott vallásossága nem a valós adatokra alapszik, hanem a politikusoknak tudható be, akiknek 1990 után fel kellett volna vállalniuk az ország szekularizálódását. Az ASUR-t egyébként 2010-ben alapították a világi humanizmus értékeinek, a tudományos megismerésnek és kritikus gondolkodásnak a népszerűsítése céljából.
Kelemen Hunor: köszönet a felelősségteljes hozzáállásért
Közleményben mondott köszönetet Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a romániai magyarságnak a népszámlálás során tanúsított felelősségteljes hozzáállásért. Kifejti, a magyar családok pozitívan viszonyultak a szövetség üzenetéhez, amelyben a nemzetiség, anyanyelv és felekezeti hovatartozás "büszke és bátor vállalására" biztatta őket, és "ezáltal bebizonyosodott, hogy a minden magyar számít nemcsak egy szlogen, hanem mozgalmi jellegű hívó szó is". Az RMDSZ-elnök arra is felhívja a figyelmet, hogy a romániai, erdélyi magyarok számára a népszámlálás bizalomra épült, hiszen a panaszukkal a szövetség helyi, megyei és országos irodáihoz fordulók bíztak abban, hogy orvosolják problémáikat. Kelemen Hunor külön köszönetet mond a magyar történelmi egyházak, civil és ifjúsági szervezetek, illetve a sajtó segítségéért is.
Hány személyt számoltak meg a nagyobb magyarlakta településeken?
Transindex, 2011. november 2.
Az Országos Statisztikai Hivatal adatai alapján a Transindex kikereste a legnagyobb magyar lélekszámú településeket, és azt, hogy melyikben hány személyt számoltak meg az október 20-31. között lezajlott népszámláláson. A tízezer lakos fölötti, számottevő magyar lakosságú települések listája:
Kolozsvár 314 513
Temesvár 301 761
Nagyvárad 184 861
Arad 144 484
Marosvásárhely 131 753
Nagybánya 120 270
Szatmárnémeti 97 753
Zilah 56 838
Sepsiszentgyörgy 56 094
Csíkszereda 37 013
Székelyudvarhely 32 846
Szászrégen 31 273
Kézdivásárhely 18 468
Segesvár 27 706
Dicsőszentmárton 21 641
Nagykároly 19 458
Gyergyószentmiklós 17 350
Nagyszalonta 16 889
Kovászna 10 265
Szováta 10 234
Az INS felhívta a figyelmet, hogy ezek az adatok nem tekinthetőek véglegesnek. A mostani számok csak az adott településen megszámolt személyek számát mutatják, nem a településen élők számát. (hírszerk.)
|
