|
ROMÁNIA
Vezető újságírókat kirándultat Új-Zélandon a verespataki bányaberuházó
Krónika, 2010. augusztus 24.
Romániai hírlapok, televíziók, életmód-magazinok vezető újságíróinak szervezett új-zélandi luxuskirándulást a Verespatakon aranybányát nyitni készülő Roşia Montană Gold Corporation (RMGC) – írta egy román médiablog. Az értesülést több lap is átvette.
A paginademedia.ro nevű, médiaberkekből származó megbízható információk közlésére szakosodott román blog értesülései szerint az RMGC több vezető újságíró számára rendezett luxuskirándulást Új-Zélandra, hogy egy ottani, ciántechnológiát alkalmazó aranybányájának megtekintése nyomán „objektív és dokumentált tájékoztatást nyújthassanak a Verespatakon tervezett bánya gazdasági, társadalmi és a kulturális örökséget érintő hatásairól".
A tíz naposra tervezett, jelenleg is zajló kiránduláson a blog értesülései szerint olyan médiaszemélyiségek vesznek részt, mint Robert Turcescu, Emil Hurezeanu, Ioan T. Morar, Mihai Tatulici, Doru Buşcu és Vlad Macovei. A blog szerint az újságírók öt nappal korábban, egy charterjárattal utaztak a csendes-óceáni szigetországba.
A kiránduláson részt vevő Floriana Jucan, a Qmagazin című lap kiadója és tulajdonosa blogján ismertette az RMGC meghívását, amely szerint a társaságnak semmiféle elvárása nincs azzal kapcsolatban, hogy a „tanulmányi úton" részt vevő újságírók milyen formában és hangnemben számolnak majd be tapasztalataikról.
Az Adevărul című lap úgy tudja, húsz újságíró utazott Új-Zélandra, kirándulásuk pedig személyenként 10 ezer euróba kerül.
Cristian Tudor Popescu újságíró és publicista szerint objektív újságíróknak nincs mit keresnie egy olyan kiránduláson, amelyet egy sokat vitatott ügyben érdekelt cég rendez. „Nem etikus az ilyesmi, mivel nem képes biztosítani az újságíró pártatlanságát" – mondta az Adevărulnak Popescu. A publicista szerint az RMGC vélhetően az egyes médiaintézmények Verespatakkal kapcsolatos alapállását kívánja befolyásolni, ezért hívott vezető újságírókat a kirándulásra.
Mircea Toma, az Active Watch sajtófigyelő civil szervezet vezetője szerint az RMGC által szervezett kirándulás „a lefizetés egyik formája". Hozzátette, a bányaipari társaság a tavaly is rendezett hasonló kirándulást, amelyre ő is meghívást kapott, de nem vett részt, mivel egy másik országban, más feltételek és körülmények között működő bánya helyzete nem azonos a Verespatakon tervezett aranykitermelésével. „Az érdekelt fél pénzén utazó újságíró hajlamos amannak kedvező módon bánni a témával. Ez nem törvényszerű, de a gyanú hatalmas" – fogalmazott Mircea Toma.
Az RMGC közel tizenöt éve próbálkozik nemesfémbányát nyitni a Fehér megyei Verespatakon, ez azonban heves tiltakozást váltott ki a romániai társadalom egy részében, de külföldön is. A bányanyitást ellenzők egyrészt a verespataki épített kulturális örökséget féltik a beruházástól, másrészt – és ez a bukaresti vezetés számára is fontos probléma – az arany kivonására használt ciántechnológia káros hatásaitól tartanak. Ellenzi a bányanyitást Magyarország is, az Európai Parlament pedig nemrég állásfoglalásban kérte fel az Európai Bizottságot, hogy kezdeményezze a cianidos bányászati technológiáknak az EU-ban való teljes betiltását.
A bukaresti kormány jelenleg ismét vizsgálja a verespataki arany- és ezüstbánya engedélyezésének lehetőségeit.
A rendszer mellékhatásai
Krónika, 2010. augusztus 26. – Gazda Árpád
Közelebb hozta-e a politikát a néphez az egyéni választókerületes rendszer? A négyéves parlamenti ciklus feléhez közeledvén immár nem haszontalan feltenni a kérdést. Két évvel ezelőtt ugyanis az volt a legnyomósabb érv a választási rendszer reformja mellett, hogy a politika eltávolodott a választóktól.
Akkor úgy látszott, ha egy politikus személyesen is képviseli egy körzet lakosságát, nehezebben fog megszavazni olyan döntéseket, amelyek sértik a képviseltek érdekeit. Ha azáltal próbálnánk megmérni a számítás helyességét, hogy miként tükrözik a jelenlegi politikai erőviszonyok az épp kimutatható népakaratot, hát arra a következtetésre jutunk, hogy messze esett az alma a fájától. A kormánypártok összeadott támogatottsága alulról súrolja a húsz százalékot, a kormányt mégsem sodorta el az összeomlásszerű bizalomvesztés.
Akadnak ugyan olyan képviselők, akik kilépnek a Demokrata-Liberális Párt nevű csődtömegből, de ezek száma elenyésző. Noha érezhetően közeledik Emil Boc kormányának az újabb megbuktatása, a krízis mégsem ígéri az előrehozott választást, amely a nép akaratát érvényesíthetné. A kérdésre, hogy miért alakult ez így, a választási törvény előre nem látott vonatkozásai adnak magyarázatot. Az egyéni választókerületes rendszer ugyanis nemcsak a választókhoz, hanem a kormányhoz is jobban hozzáláncolta a képviselőket. A kijáró politikát erősítette. Logikája szerint az a jó képviselő, aki kormánypénzből aszfaltoztatja le az utakat választókerületében, aki el tudja intézni, hogy csatornahálózat, tornaterem épüljön. A kassza kulcsa pedig mindig a kormány kezében van.
De talán ennél is jobban torzította az elképzelések megvalósulását az a tény, hogy az arányosság kritériumát is megőrző egyéni választókerületes rendszert fogadtak el a honatyák. Ez a rendszer pedig egy-egy választókerületben orosz rulettként dobta ki a nyerteseket. Olyan versenyző is mandátumot szerezhetett, aki dobogós helyezést sem ért el a kerületében. Így hát egyetlen képviselő sem lehet biztos abban, hogy újabb mandátumot szerez. Egyéni érdekei pedig azt diktálják: ki kell húzni a négy évet, nem szabad idő előtt elballagni a kondér mellől. Így hát az egyéni választókerületes rendszernek a mellékhatásai váltak meghatározóvá.
ERDÉLY
Káros az RMDSZ kormányzati szerepvállalása
Háromszék, 2010. augusztus 26. – Farkas Réka
Az MPP a Nép Ügyvédjénél jelentette fel a kormányt, és kérte az önkormányzatok alkalmazottjainak számát korlátozó 2010/63-as sürgősségi kormányrendelet felülvizsgálatát. Az Ombudsmani Hivatal eljuttatta az alkotmánybírósághoz a polgáriak kifogásait, és várható, a közeljövőben kivizsgálják, megfelel-e az alaptörvény rendelkezéseinek a jogszabály — nyilatkozta Kovács István, az MPP egyik háromszéki vezető politikusa.
Kovács István elmondta, az RMDSZ felelős a jelenlegi helyzetért, részt vesz egy olyan katasztrofális kormányzásban, amely nemcsak Székelyföld területi autonómiáját nem hajlandó elfogadni, de az önkormányzatiságot, a helyi, megyei tanácsok jelenlegi, igen csekély hatáskörét is tovább csorbítja. Kovács István szerint a magyarság vesztesége többszörös, hisz nemzetpolitikai szempontból fontos kulturális intézmények — színházak, könyvtárak, folyóiratok, múzeumok stb. — léte vált kérdésessé a leépítések miatt, és az RMDSZ asszisztál az identitás megőrzésében jelentős szerepet betöltő egyházak támogatásának folyamatos csökkenéséhez is.
A szövetség kormányzati szerepvállalása tehát nem csak káros, de egyenesen nemzetromboló — fejtette ki Kovács István, aki felszólította Markó Béláékat, ne saját érdekeiket tekintsék szempontnak, hanem azt, ami az erdélyi magyarság számára fontos, és legalább most, az utolsó órában lépjenek, ne legyenek többé cinkosok az elmúlt húsz esztendő leggyengébb román kormányzásában.
Továbbra is tartják fogadalmukat a székiek
2010. augusztus 26. – CSISZÁR MAGDLONA
Az 1717-es tatártámadásra emlékezve Széken minden évben megünneplik a Szent Bertalan-napot: ekkor ugyanis szinte az egész település leégett, a lakosság nagy részét pedig elpusztították. Ezen a napon a lakosság népviseletbe öltözik, amelynek mellénye és alsó része egyaránt fekete, a megemlékezés jegyében.
Az idei ünnepség kedden délelőtt 10 órakor, istentisztelettel, kezdődött, majd fél órával ennek befejezése után a második istentisztelet is kezdetét vette. Ennek keretében Sallai Márton lelkész Szék történelmét, a templom történetét és az 1717-es tatártámadást ismertette. Mint kiderült, a krónikák szerint Szék az 1700-as évek elején városi ranggal rendelkezett, a gazdag sóbányáknak köszönhetően. Néhány király még királyi városként is elismerte. Szék a határvonalhoz tartozott, sokszor itt gyülekeztek a fejedelem csapatai. A 17. század végétől több kisebb támadás is érte, de csak a várost rabolták ki, a lakosságban nem tettek kárt. 1717. augusztus 24-én, Szent Bertalan napján azonban a tatárok ismét támadtak. Ezúttal csaknem a teljes várost felégették, a templomot kirabolták és több száz embert megöltek. Az életben maradtak a Kajáni-gát felé menekültek, de valaki elárulta őket. A tatárok utánuk eredtek, és mintegy 700 foglyot hurcoltak magukkal, remélve, hogy az otthoniak – majd kiváltják őket – magyarázta a lelkész, majd hozzátette: az elraboltak közül nagyon kevesen tértek vissza. A menekültek nagy része pestisben halt meg. A támadás után a városban alig száz ember maradt, akik megfogadták, hogy minden évben lesz egy nap, amelyen megemlékeznek a tragédiáról.
Ezen a napon háromszor tartanak istentiszteletet és szigorú böjtöt, hogy Isten ne büntesse őket a bűneik miatt, hanem bocsásson meg nekik. Ezt a fogadalmukat rövid időn belül elfelejtették. 1758-ban, amikor a tatárok ismét támadtak, eszükbe jutott az akkori fogadalom, és mivel akkor a támadók nem okoztak kárt a városban, felújították a fogadalmat, és ezúttal írásba is foglalták. Attól a naptól kezdve augusztus 24-e, Szent Bertalan napja a székieknek gyász- és ünnepnap.
Ugyancsak a második istentiszteleten olvasta fel Sallai Márton a Memorialét, amelyet 1759-ben Győri István írt, és a túlélők tanúvallomásait tartalmazza.
Ezt követően mindenkit szeretettel vártak a kultúrházba „egy szerény ebédre". A délutáni istentisztelet után a főtéren érdekes műsor várta az érdeklődőket, akik között német, holland és kínai látogató is volt. – Meghívtuk Gyurcsány Ferencet és Markó Bélát is, de sajnos nem tudtak eljönni – árulta el Sallai János polgármester, majd hozzátette: ennek ellenére örvend annak, hogy ilyen sokan összegyűltek. Jelen volt többek között Kelemen Hunor művelődési miniszter, aki köszönetét fejezte ki, amiért meghívták erre az ünnepre. A műsor népdaléneklésből, gyerekek és fiatalok táncából, különböző meghívottak tiszteletnyilvánításából állt. A program az Insect együttes koncertjével zárult.
Alkotmánybíróságon az MPP-beadvány
Krónika, 2010. augusztus 26. – Bíró Blanka
A kormányból való kilépésre szólította fel az RMDSZ-t a Magyar Polgári Párt (MPP) háromszéki vezetősége. Amennyiben az RMDSZ számára fontos az erdélyi magyarság, akkor nem vállal tovább cinkosságot a kormánnyal, amely szembemegy az önkormányzatok helyi autonómiájával – jelentette ki szerdai sajtótájékoztatóján Kovács István, a politikai alakulat sepsiszentgyörgyi önkormányzati képviselője.
„A romániai magyarságot kétszeres veszteség éri azzal, hogy az RMDSZ vállalja a kormányzást, a társbűnösséget abban, hogy magyar önkormányzatok, magyar kulturális intézmények kerülnek nehéz helyzetbe, magyar tanárok, orvosok menekülnek el az országból, egyházak támogatása csökken" – fogalmazott Kovács István, aki nemzetrombolónak tartja a szövetség tevékenységét. A politikus elmondta, nincs elfogadható magyarázat az RMDSZ kormányzati részvételére, azért a kevés pénzért, amit a magyar önkormányzatok ennek folyományaként kapnak, nem éri meg feladni a helyi autonómiát. Az MPP országos vezetősége különben az ombudsmanhoz fordult, mert meglátásuk szerint alkotmányellenes a 2010/63-as kormányrendelet, amely az önkormányzatok, közintézmények szervezeti felépítését, az alkalmazottak létszámát szabályozza. Az MPP vezetői szerint a rendelet alaptörvénybe ütközik, ugyanis nem veszi figyelembe a helyi autonómiát, azt, hogy az önkormányzatok saját hatáskörükben dönthessenek ezekről a kérdésekről. Az ombudsman az alkotmánybírósághoz továbbította az MPP beadványát.
MAGYARORSZÁG
Létrejön a Nemzetpolitikai Tárcaközi Bizottság
Krónika, 2010. augusztus 26.
Pénteki hatállyal létrehozza a Nemzetpolitikai Tárcaközi Bizottságot (NPTB) „a kölcsönös felelősség és figyelem elvén nyugvó nemzetpolitikai tevékenység összehangolása érdekében" a budapesti kormány – rendelkezik a Magyar Közlöny legfrissebb számában közzétett határozat. A bizottság elnöke Semjén Zsolt, a miniszterelnök általános helyettese, alelnöke pedig Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára.
A testület július 13-án tartotta előkészítő ülését. Az NPTB feladata – a kormányhatározat szerint – a kormány nemzetpolitikai tevékenységét segítő kölcsönös tájékoztatáson alapuló egységes információs rendszer létrehozása, a nemzetpolitikai vonatkozású feladatok végrehajtásának koordinálása és értékelése, az egyes minisztériumok külhoni magyarokat érintő tervezési tevékenységének összehangolása, a központi államigazgatási szervek külhoni magyarokat érintő tevékenységének folyamatos figyelemmel kísérése és javaslattétel a kormány számára a nemzetpolitikai vonatkozású feladatok végrehajtása során a forrásigény összehangolt tervezésére és a pénzfelhasználás ellenőrzésére. A testület javaslatot tesz kormányzati intézkedés megtételére, és évente jelentést készít a kabinet részére a feladatkörébe tartozó ügyek aktuális helyzetéről, a megtett intézkedésekről. A bizottságban képviselteti magát a belügyminisztérium, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, a Külügyminisztérium, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, a Nemzetgazdasági Minisztérium, valamint a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkári, illetve parlamenti államtitkári szinten.
ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA
Csáky Zoltán a Duna Televízió örökös tagja
Erdély.ma, 2010. augusztus 25. – Kovács Csaba P.
A Duna Televízió érdekképviseleti szervezeti javaslatára az intézmény megalapította az örökös tagság díjat. A csatorna ez évben nyugdíjba vonuló munkatársai közül 3-an váltak örökös tagokká, köztük Csáky Zoltán szerkesztő-műsorvezető, az intézmény főmunkatársa. Mivel a díjodaítélésének indoklását nem ismerjük a híre is csak most jutott hozzánk, maga a TV csatorna sem híradójában, sem más műsoraiban nem adott hírt róla arra voltunk kíváncsiak, hogy szerinte miért kapta meg azt a díjat?
– A Duna Televízió híradója valóban nem számolt be erről az intézmény számára is rangos eseményről, amikor augusztus 18-án Szekeres László gazdasági főigazgató és Lakatos István produkciós ellenőr kollegával átvettük az örökös tagságot jelképező oklevelet (Sára Sándor, mint Tiszteletbeli örökös tag később veszi át), de az MTI-nek a csatorna kiadta a hírt és a részletes indoklást is. Eszerint a televízió érdekképviseleti szervezeti javaslatára azokat a kollegákat illeti meg az örökös tagság, akik a saját területükön kiemelkedő munkát végeztek, legalább 10 éves Duna Televíziós munkaviszonyt tudhatnak maguk mögött, és inaktívak.
– Úgy tudjuk, hogy az örökös tagsággal havi 250 ezer forint is jár.
– Igen, amennyiben a kitüntetett nem áll munkaviszonyban a Duna Televízióval. Így jómagam egyelőre csak a kitüntető címmel büszkélkedem, anyagi vonzata nincs, hiszen tovább folytatom az Arcélek portrésorozatomat.
– Ön a Magyar Televízió és a Duna Televízió Nívó–díjasa, a Pethő Sándor–díj, a Sajtótisztesség kitüntetés és a Julianus–díj tulajdonosa. Melyik tévés munkájára emlékszik vissza a legszívesebben?
– Azokra, amelyekkel tabukat döntöttem. Ilyen volt a '70–es években a Román Televízió magyar adásánál készült csíkibicskás riportom, amely először tárta fel társadalmi nyilvánosság előtt azt a sajnálatos jelenséget, hogy a székely nemcsak szalonnázásra és kopjafa faragásra használja a bicskát, hanem ha kell, embertársát is leszúrja vele. Ilyen volt a székelyudvarhelyi Kaláka műsora, amelyre áthívtam Klézséről a csángó-magyar asszonyokat. Jutalmam a bukaresti tévés igazolványom elkobzása volt a Bákó megyei első titkár által, és ilyen tabu téma volt immár a Duna Televízióban az ortodoxia székelyföldi terjeszkedését bemutató Hagymakupolás honfoglalás. De szívesen emlékszem vissza a magyarság nemzeti ünnepeinek az együvé tartozás felemelő pillanatainak élő közvetítéseire a Kárpát–medencéből.
– Mi volt az eddigi legnagyobb elismerés, amit taps, és meleg kézfogások nélkül kapott?
– Számtalan elismerő szavakat tartalmazó levelet, az utóbbi időben emaileket kapok a kedves nézőktől. Elsősorban a Kárpát–medencéből, de Nyugaton élő honfitársaimtól is. A könyvespolcomon a legnagyobb becsben azt a Götteborgból érkezett Arany János kötetet tartom, amely még a költő idejében, 1880–ban jelent meg.
– Hol forgat a legszívesebben, melyek a kedvenc témái?
– Az alkotó, közösségi ember, éljen bárhol. De a tavasszal Zürichben járva, az ott élő magyarok felhívták a figyelmemet a svájci–hun völgynek nevezett, Wallis tartományban lévő nyolc település lakóira, akikre már J. J. Rousseau is felfigyelt, mint akik semmiben sem hasonlítanak a környék népességéhez, és külön kiemelte vendégszeretetüket. Azóta több kutatói arra a következtetésre jutott, hogy az ott élők hun eredetüek, élettani jellemzőik, népművészetük (életfa, tulipán) ételkultúrájuk (húspácolás) átvészelte az évszázadok viharát, és ma is dokumentálható. Már csak egy pályázatot kellene megnyerni a dokumentumfilm elkészítéséhez.
– Ön szerint mi az, ami most a Duna Televíziónak a leginkább hiányzik? A pénzen kívül természetesen, mert annak hiányát nap mint nap látjuk, tapasztaljuk.
– Soha ekkora összegből nem gazdálkodott a Duna Televízió, mint 2010-ben. Külső produkciókban forgatott és immár beindult tv-filmsorozatok népszerűségét a néző majd eldönti. Szerintem az átalakuló új magyar médiamodell legalább akkora cezurát jelent a 18 éves nemzeti intézmény életében, mint amilyen a megalakulása volt 1992 decemberében. A földkerekség 5 világrészén fogható Duna Televízió továbbra is több kell hogy legyen mint műsorokat sugárzó, híreket közlő tv-csatorna. Nemzeti intézmény, mely összekapcsolja a világ magyarságát, hidakat képez a szomszéd népek felé. Hangsúlyosabbá, markánsabbá kell válnia „határon túliságának", de nem lehet csupán a Kárpát-medence történéseibe bezárkózó televízió. A Naphegy alatti Mészáros utcából sugárzó csatornának elsősorban a kultúrára, nemzetpolitikára és a külpolitikára kell fókuszálnia. Adásaival az egységes nemzeteszményt kell erősítenie, a magyarság közös ügyei, sorskérdései kibeszélésének Agorájává kell válnia. Csakis ez lehet az új magyar médiamodellben a Duna Televízió küldetése, annak az intézménynek, amelynek már örökös tagjai is vannak.
Nagy-Magyarországról álmodunk?
Erdély.ma, 2010. augusztus 26. – Sikó Béla
Históriától a hisztériáig. Az erdélyi magyarok még mindig Nagy-Magyarországról álmodnak. Nemrég ezzel a címmel jelent meg újságcikk az egyik román nyelvű megyei napilapban (Unirea, Gyulafehérvár, 2010. augusztus 16), épp az első oldalon, közepében Nagy-Magyarország színes térképével. Valljuk be egy ilyen térképre azért még mindig felfigyel a járókelő. A cikk semmiben sem különbözik attól, amit már megszoktunk azoktól, amelyek a történelmet csak a saját érdekeik szerint ismerik és értelmezik.
Az írás azzal, a román sajtót bejárt állítással kezdődik, hogy az ENSZ szakértői elutasították az erdélyi magyarok autonómiaigényét. Következik egy kis Tőkés-ellenes tiráda, aki szerint a székelyek utcára vonulhatnak autonómiatörekvéseik érdekében, ha szükséges.
A szerző hasonló Trianon-ellenes érzelmeket lát éledni a többi magyar lakossággal rendelkező országokban, mint Szlovákia és Szerbia. Tüstént levonja a következtetést: valakik a háttérből diszkréten Erdély hovatartozásának kérdését kívánják a politikai palettára helyezni. Ennek lenne kirívó bizonyítéka, hogy Körösfőn az értékes kerámia, fa és szőttes ajándéktárgyak mellett Nagy-Magyarország térképe is kapható. Úgymond azzal a céllal, hogy az itt áthaladó európai turistákban kétséget támasszon Erdély román fennhatóságát illetően.
Ezzel máris Gyulafehérváron találjuk magunkat, pontosabban a érseki székes-egyházban, ahol – az újságíró szerint – a felíratok kizárólag magyar nyelvűek. Mindez annak ellenére, hogy sok római katolikus hívő egy szót sem tud magyarul.
Végül megtudjuk, hogy a szerző nincs elragadtatva a bukaresti kormányzással, nehéz időket élünk, mint a románok, mint a magyarok: szegénység, munkanélküliség, bürokrácia, korrupció, adóterhek, s a többi.
Ráadásul a magyar revizionizmust táplálni, helytelen és súlyos dolog – fejezi be a cikk írója – mert a históriától csak egy lépés a hisztéria.
Meglehet, szójátéknak viszont elég jó.
Eddig a cikk. Az írás internetes változatához többen hozzászóltak, melyek közt akadt néhány figyelemre méltó is. Befejezésképp szemelgessünk a bejegyzésekből.
- minthogy a jelenlegi vezetők csúfot űzzenek belőlünk, inkább megtanulok magyarul...;
- ha Magyarország meg tudta volna védeni az alattvalóit, amikor megvoltak neki, most talán másképp beszélnénk;
- ahogyan a románok Nagy Romániát szeretnének, ugyanúgy a magyarok is Nagy-Magyarországról álmodnak!...De én azt hiszem nem sokat számít, mit akarunk mi románok vagy magyarok. A döntések sokkal magasabb szinten születnek:Trianon, Bécs, Jalta,Málta és még ki tudja mi következik.... Ez nem jelenti azt, hogy nem lehet véleményünk.... És még valami: ne feledjük, hogy nemzetközi téren nincsenek barátok csak érdekek;
-inkább a magyarokkal, mint a kancsival az ország élén;
... amikor belegondolok, hogy Erdélynek esélye volt osztrák föderációban maradni, tudnék ordítani a bosszúságtól;
Kettős állampolgárság: segít-e a magyar nemzet együvé tartozásában?
Szatmári Frss Újság, 2010. augusztus 26. – ELEK GYÖRGY
Dr. Bárdi Nándor történész, a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai–Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa nyilatkozott lapunknak arról, hogy a kettős állampolgárság segít-e abban, hogy a magyar nemzet valóban együvé tartozzon.
Augusztus 20–án életbe lépett a kettős állampolgárságról szóló törvény. Ön szerint ez a törvény megoldja– e a határon túli magyarok problémáit?
— Mielőtt a kérdésre választ adnánk, tisztázni kell, hogy melyek a határon túli magyarok problémái. A magyar állam és a magyar Nemzet határai a trianoni békeszerződés következményeként nem esnek egybe, bár meg kell jegyezni, hogy ez — kisebb mértékben ugyan — 1918 előtt is így volt. 1918–1920–ban a történelmi Magyarország szétesésével a volt magyar állampolgárok egy része az új nemzetállamban, a többségi nemzet tagjaként lett állampolgár, míg jelentős magyar nemzetiségű tömegek váltak kisebbségivé ezekben az országokban.
A közép–európai magyar kisebbségi közösségek tehát egy politikai döntés és nem egy társadalomtörténeti folyamat révén jöttek létre, egyfajta kényszerközösségként, ám napjainkra regionális kisebbségi közösségekké váltak, saját intézményességgel és saját integráló azonosságtudattal. Ennek során az adott országok nemzetépítő törekvéseire és belső modernizációs kihívásaira válaszolva szétfejlődtek egymástól és Magyarországtól.
Milyen irányba kellene fejlődjenek a magyar– magyar kapcsolatok?
— A magyar–magyar kapcsolatok tisztázatlansága egyéni szinten akkor válik problémává a kisebbségi magyarok számára, ha a Magyarországra történő áttelepülést választják, vagy ott hivatalos ügyeikben járnak el. A magyarországi emancipációtól a kisebbségi léthelyzet megszűnését várják el, miközben a magyar állami intézményesség alapvetően egy külföldi állampolgárt lát az adott személyben, akit az aktuális idegenjogok keretei között kezel. A rendszerváltás után nem jött létre a politikai közösséghez való tartozás szimbolikus és érzelmi oldala. Ezt a funkciót az identitáspolitikán belül óhatatlanul a határon túli magyarokkal kapcsolatos megnyilvánulások pótolták. Így a magyar– magyar kapcsolatoknak a kisebbségi magyar közösségekről — mint nyelvi, kulturális alapon szerveződő közegről — közvetített képnek tovább nőtt a szimbolikus, virtuális tartalma. A magyar állampolgároknak a határon túli magyarokhoz való viszonya, a magyar állam ezzel kapcsolatos kötelezettségei; az identitáspolitikai útkeresés kérdései a kilencvenes évek második felétől egyre komolyabb vitákat generáltak. Ezzel együtt konszenzus mutatkozik abban, hogy a határon túli magyarok megmaradása Magyarországnak is érdeke és felelőssége.
A kettős állampolgárság segít abban, hogy a magyar nemzet valóban együvé tartozzon?
— A magyar nemzethez való tartozás megítélésében konszenzusról beszélhetünk. Ez alapulhat egyrészt az önmeghatározáson (az a magyar, aki magát magyarnak vallja), másrészt az állampolgári hovatartozás (magyar állampolgárság) kritériuma. Az előbbi esetében általában kulturális nemzetről (etnokulturális közösségről), az utóbbi vonatkozásában politikai nemzetről (politikai közösségről) beszélhetünk. A határon túli magyarok kifejezés helyett — melyben a magyarországi nézőpont elsődlegessége nyilvánul meg — kifejezőbbnek tűnik a kisebbségi magyar közösségek megfogalmazás.
A 2004–es népszavazáson ön hogyan szavazott?
— Én igennel szavaztam, de nem racionálisan, hanem kizárólag érzelmi alapon.
Szabolcsi származású vagyok és velem is könnyen megtörténhetett volna, hogy Ukrajnához vagy Romániához csatoljanak. Egyébként nem tudtam volna eldönteni, hogy az igen vagy a nem a helyes válasz.
|
