|
EMNT
Megóvták a Tőkés-pártot
Új Magyar Szó, 2011. május 20.
Megfellebbezte az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzését egy politikai szervezet. Az óvást a Demokratikus Szolidaritás az Esélyegyenlőségért Párt nyújtotta be a Bukaresti Törvényszékre.
Megfellebbezte az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzését egy politikai szervezet. Az óvást a Demokratikus Szolidaritás az Esélyegyenlőségért Párt nyújtotta be a Bukaresti Törvényszékre.
Gergely Balázs, az EMNP kezdeményező bizottságának tagja lapunktól értesült arról, hogy bejegyzésüket kifogásolja egy román párt. „Nem tudom, ugyanarról a furcsa nevű pártról van-e szó, amelynek elnöke notórius pereskedő, s korábban a Magyar Polgári Párt bejegyzését is megóvta. Ám nem is reménykedtünk abban, hogy megússzuk fellebbezés nélkül" – mondta az ÚMSZ-nek Gergely Balázs.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács erdélyi régióelnökének tájékoztatása szerint az EMNP bejegyzésének tárgyalását május 26-ra tűzte ki a törvényszék, akkor dől el a fellebbezés sorsa is. Gergely azonban nem tart attól, hogy a román párt óvása megakadályozná az EMNP megalakítását. „Legfennebb az történhet, hogy a megalakulásunkat később mondják ki. Ez is csak abban az esetben történhet meg, ha ez a román párt újra fellebbez" – mondta a régióelnök.
Emlékeztetett, hogy az EMNP kezdeményező bizottsága gondosan ellenőrizte a pártbejegyzési dokumentumokhoz mellékelt támogatói aláírások hitelességét. „Egy hónapot szántunk, hogy megvizsgáljuk a támogatói íveket, mert nem akartunk meglepetéseket" – magyarázta. Mint ismert, az RMDSZ korábban jelezte, nem áll szándékában megóvni az EMNP bejegyzését.
A szövetség politikusai azonban úgy tudják, RMDSZ-tagok nem írhattak alá belépési nyilatkozatot egy másik pártba, és ha igen, akkor aláírásuk semmisnek tekinthető. Az EMNP alapítói ezzel szemben úgy vélekednek, az RMDSZ nem párt, ezért tagjai beléphetnek más politikai alakulatokba.
RMDSZ
Kelemen: nem az RMDSZ-en múlik, hogy a magyar-magyar kapcsolatok fagyosak
MTI, 2011. május 19.
Nem a Romániai Magyar Demokrata Szövetségen (RMDSZ) múlik, hogy a magyar-magyar kapcsolatok fagyponton vannak - állapította meg a bukaresti Új Magyar Szóban (ÚMSZ) csütörtökön megjelent interjújában Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke.
A bukaresti napilap megállapítás formájában fogalmazza meg a kérdést, azt írván, hogy az RMDSZ-t magába foglaló magyar-magyar kapcsolatok fagyponton vannak, a "Fidesz pedig sorra vágja el azokat a kötelékeket, amelyek az RMDSZ-t Budapesthez kötötték, például az Iskola Alapítványtól megvonta az oktatási-nevelési támogatások kezelésének jogát".
Erre válaszolva Kelemen Hunor így fogalmaz: "Az, hogy a magyar-magyar kapcsolatok fagyponton vannak, nem rajtunk múlik. Mi mindenkivel kapcsolatot tartunk fenn, különböző találkozóink voltak magyarországi politikusokkal valamennyi pártból a Fideszből, a Kereszténydemokrata Néppártból, a Magyar Szocialista Pártból, a Lehet Más a Politika pártból" Ami az oktatási támogatást illeti, a szövetség elnöke úgy látja, hogy a magyar kormány hibás döntést hozott, amikor a románmagyar kormányközi megállapodást egyoldalúan felmondva, az abban foglaltak ellenére az oktatási-nevelési támogatás folyamatának lebonyolítására egy másik szervezetet kért fel. "Ez persze nem a világ vége, diplomáciai szempontból sem, ezt rendezni lehet" - tette hozzá. Felhívta a figyelmet: az Iskola Alapítvány több programot futtat, megtalálja az új utakat és lehetőségeket arra, hogy a romániai magyar oktatást segítse, támogassa. "Nem feküdtünk két vállra, egy programunkat elvették, elveszítettük, de megyünk tovább" - jelentette ki a politikus.
A lap emlékeztette Kelement: az RMDSZ kongresszusán még abban reménykedett, hogy Tőkés Lászlót le tudja beszélni pártalapítási szándékáról. A nyilatkozó szerint Tőkés Lászlótól a kinyújtott kézre válaszul pofonokat kapott a szövetség. "Ennek ellenére továbbra is úgy gondolom, hogy nekünk, erdélyi magyaroknak, politikai szereplőknek nem érdekünk, hogy ezt a viszonyt konfliktusos viszonnyá alakítsuk át" - mondta, jelezve, hogy a kinyújtott kéz politikájának is van határa. Kelemen az új magyar párt bejegyzését óriási hibának tartja, mert ezáltal szerinte gyengül az erdélyi magyarság politikai képviselete. Ennek ellenére az RMDSZ elnöke szerint előbb-utóbb eljön annak is az ideje, hogy Tőkésék mégis leüljenek tárgyalni a szövetséggel. "Biztos vagyok benne: ha mi őszinték, nyitottak vagyunk, akkor a magyar emberek megértik, hogy nem érdekük politikai kalandorokat támogatni, hanem az az érdekük, hogy erős és önálló politikai képviseletük legyen" - állapítja meg interjújában Kelemen Hunor.
Tisztújítás az RMDSZ Kolozs megyei szervezetében
Szabadság, 2011. május 20.
Szombaton dönt az RMDSZ Kolozs megyei küldöttgyűlése arról, hogy az elkövetkező négy évben ki irányítja majd helyi szinten az érdekvédelmi szervezetet. Az elnöki tisztségért ezúttal László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének jelenlegi elnöke, Kolozsvár alpolgármestere, valamint Máté András Levente ügyvéd, parlamenti képviselő száll versenybe. A testület ugyanakkor megválasztja a Megyei Képviselők Tanácsának (MKT) tagjait, illetve kijelöli küldötteit a Szövetségi Képviselők Tanácsába (SZKT), de sor kerül a szervezet alapszabályzatának módosítására is. A tisztújító küldöttgyűlés alkalmával interjút közlünk az elnöki funkcióra pályázó két jelölttel, László Attilával és Máté András Leventével, akiket elképzeléseikről faggattunk.
Máté András Levente: A közösségépítésben látom a megoldást, mindent ennek szeretnék alárendelni
- A Megyei Képviselők Tanácsának (MKT) elnökeként, Kolozs megye parlamenti képviselőjeként, azaz a szervezet egyik alapembereként hogyan értékeli a szövetségnek az utóbbi években kifejtett tevékenységét? Ha mérleget kellene vonnia az utóbbi évekről, mit tart a legnagyobb eredménynek, illetve hiányosságnak?
- Nem szeretnék elítélően beszélni a szervezet tevékenységéről, még akkor sem, ha vannak hiányosságok, és bőven van még tennivaló. A kormányzati koalíció szintjén vállalt megszorító intézkedésekről viszont mindenképpen beszélni kell ebben az összefüggésben, hiszen az elmúlt év folyamán elmélyülő gazdasági válság, a pénzalapok csökkenése óhatatlanul rányomta a bélyegét a vállalt és teljesített feladatokra, azaz a szervezet általában vett megítélésére, illetve népszerűségének aggasztó csökkenésére. Mindezek ellenére pozitív előjellel említeném a tavaly augusztusban megrendezett Kolozsvári Magyar Napokat, a Mátyás király szoborcsoport restaurálási munkálataiban és felavatásában vállalt szerepet, de akár a szórványvidék magyar iskoláiért, tagozataiért és osztályaiért folytatott küzdelmet is (lásd a tordai magyar tannyelvű iskola létrehozása, templom- és iskolajavításra kiutalt pénzalapok). A hiányosságokra egy gondolat erejéig visszatérve: nyilván a szervezet mögött álló mindenkori szavazóbázis csökkenését kell említenem, a szervezet és a választók között mélyülő szakadékra kell reflektálnom, ez a legfontosabb ok, amely az elnöki tisztségért való indulásomat magyarázza. Úgy vélem, a cél ezek kiküszöbölése, a megyei szervezet működésének intézményesítése által a tagság érdekképviseletének erősödése, és a mindennapi gondjainak megoldásában való szerepvállalás növelése.
– Amennyiben megválasztják elnöknek, ténylegesen mit kíván tenni a szervezet hatékonyabb működése érdekében? Melyek lennének programjának főbb pontjai? Kiknek a támogatására számít elsősorban, kikből állna össze a csapata?
- Elsősorban újra szeretném gondolni a kommunikációt a tagság és a szervezet között, fokozni ennek tagközpontúságát, árnyalni a feladatkörök és kompetenciák leosztásának módját. Kolozs megye különleges szellemi, gazdasági potenciállal rendelkezik, ezért közérdekű, hogy jobban kihasználjuk a megye szakértelmének potenciálját, kormányzati szerepvállalásunkból eredendően pedig fokozottabban ki kell vennünk részünket a szociális helyzetet is javító gazdasági fejlesztésből. Szeretném bevonni a fiatalokat az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének életébe, ebben a tekintetben meghatározónak ítélem: a politika iránt érdeklődő fiataloknak lehetőséget adjak arra, hogy kipróbálhassák rátermettségüket ebben a szférában. Célom az idősebbek tapasztalatának ötvözése a fiatalok lendületével, energiájával. Elkezdtem egy településekre lebontott diagnózis-térképet elkészíteni a megyéről, amely hosszú távú terveim alapjául szolgálhat. Folyamatos kapcsolattartást szándékozom kialakítani a vidék és a város helyi képviselőivel, illetve a választókkal. Képviselőjelöltként is elmondtam, nem csupán választási szlogennek tartom: a Kolozs megyei magyarság gazdasági és társadalmi fejlődésének megerősítését tartom szem előtt. Minden legitim eszközt a magyar kisebbség jogérvényesítésének szolgálatába fogok állítani. A jelenlegi gazdasági válságra, Kolozsvár sajátos kisebbségi kérdéseire fokozottan figyelni kívánok. Éppen ezért mindazok támogatására számítok, akik energiát, késztetést éreznek egy ilyen jellegű partnerségi viszony kiépítésére.
- Az évek folyamán örökös témakéntvetődöttfel,hogy a megyei elnöki tisztség teljes embert követel. Sokan nem tartják helyesnek azt sem, hogy a megyei szervezet élén lévő személy ügyvezető elnökre hagyatkozzon. Jelen esetben mennyire egyeztethető össze a parlamenti tisztség a megyei elnöki funkcióval? Ön a hétből legkevesebb öt napot Bukarestben tölt. Ha választania kellene a két tisztség között, akkor melyiket részesítené előnyben?
- A politika, a felelősségteljes politikai szerepvállalás általában teljes embert követel. A közmegítélés ellenére – amely egyre pejoratívabb színben látja ezt a tevékenységet – én úgy gondolom, hogy ezt másként nem lehet. Ezért is indulok a tisztségért. Helyi tanácsosként kezdtem, jelenleg második mandátumát töltő parlamenti képviselő és egyben képviselőházi frakcióvezető vagyok. Úgy vélem, számos példa igazolja, hogy ezek a tisztségek – megfelelő hozzáállás mellett – hatékonyan és sikerrel összeegyeztethetőek. Az elmúlt évek tapasztalatai az úgynevezett „nagypolitika" berkeiben nem távolítottak el, ellenkezőleg: közelítettek a helyi közösség problémái felé. Láttam, tapasztaltam, hogy a bukaresti részvétel nélkül sok minden láthatatlan és elérhetetlen marad. Az RMDSZ megyei elnöke nem akkor lesz sikeres, ha hét napból hetet Kolozsváron tölt, hanem akkor, ha a bukaresti jelenléte adta lehetőségek és információk birtokában szó szerint „ügyvezet". Éppen ezért semmiképpen nem érzem hátránynak azt, hogy képviselői mandátum birtokában pályázok az elnöki tisztségre. Más szavakkal: a bukaresti jelenlét súlyt és erőt ad. Másfelől ez a munka minden más előtt leginkább csapatmunka. Ebben a formában az én feladatomat koordinációs, felügyeleti jellegűnek ítélem a megfelelő emberekkel való együtt dolgozás mellett. Ami pedig egy esetleges választási lehetőséget illet, egyértelműen kijelentem: azt a megbízatást fogom teljesíteni, és mindenek fölött állóként kezelni, amellyel Kolozs megye magyarsága felruházott.
- Jövőre önkormányzati és parlamenti választások lesznek, ilyen értelemben nagy a megyei elnök felelőssége, hiszen elsősorban rá tartozik a választások megszervezése és lebonyolítása. Milyen elképzelései vannak ebben a tekintetben? Indítana-e a megyei szervezet Kolozsváron polgármesterjelöltet, hány megyei és helyi tanácsosi mandátum megszerzését tűznék ki célul?
- Úgy vélem, hogy a megválasztott megyei elnök számára az első igazán nagy próbatétel a rohamosan közeledő önkormányzati és parlamenti választás lesz. Tisztában vagyok azzal, hogy akkor fog igazán kiderülni, hogy milyen irányba sikerült a jelenlegi helyzetet eltolni: milyen súlya van a megye magyarságának a helyi és országos képviselet mérlegében. Mint ahogy azt is eldöntheti, hogy milyen mértékű lesz az érdekérvényesítési képességünk. Szervezetünk és választóink egységes akaratán múlik mindez, s ennek megteremtése valóban elsőrendűen a megyei elnök felelőssége. Az, hogy az RMDSZ Kolozsváron polgármesterjelöltet állítson, kiemelten fontos, és ennek megfelelően szorgalmazni is fogom. E választás eredménye fogja elsőként tükrözni, hogy van Kolozsváron megkerülhetetlen magyar kisebbség, amely arányának megfelelően kíván részt venni az őt érintő döntések meghozatalában. Célom az, hogy az RMDSZ-nek a következő mandátumban is legyen alpolgármestere, a megyei és helyi tanácsosi mandátumokat tekintve pedig szintén egyértelmű az álláspontom: maximális mozgósítás mellett valamennyi megszerezhető mandátum birtokába kell jutnunk.
- Amint már korábban Ön is utalt rá, köztudott, hogy sok magyar választópolgár megcsömörlött a politikától, és egyre kevesebben élnek állampolgári jogukkal. Véleménye szerint mit kellene tenni, illetve mit tenne Ön, hogy az RMDSZ visszanyerje szavazóbázisát?
- Be kell látnunk, hogy ezt a kérdést tényként kezelhetjük. Folyamatról van szó, amely nem tegnap kezdődött, és amelyet a jelenlegi gazdasági helyzet is súlyosbít. Természetesen ez nem lehet magyarázat vagy kifogás arra, hogy mit tesz, vagy inkább nem tesz meg egy szervezet. Egyértelmű, hogy Kolozs megyében az RMDSZ az utóbbi években csak veszített szavazóbázisából, különös tekintettel a városi lakosokra. Úgy vélem, ez leginkább annak tudható be, hogy nem működött az építő jellegű párbeszéd, az állandó visszacsatolás választóink felé. Sokszor utaltam már rá: az RMDSZ mindenkori szavazóit nem négyévente kell megszólítani. Más megközelítésben: nincsen közösség a szervezet mögött. A közösségépítésben látom a megoldást, mindent ennek szeretnék alárendelni. Szeretném bevonni választóinkat a szervezet életébe, az élet minden területére kiterjedő olyan programok megvalósítását tervezem, amelyek tudatosítani kívánják a közösség és az érdekképviselet „egymásra utaltságának" fontosságát. Ehhez az embereknek naponta érezniük kell, hogy teszünk értük, és hogy nem utolsósorban ők tehetnek legtöbbet magukért.
- Ha megalakul az új erdélyi magyar párt, nagy a valószínűsége annak, hogy Kolozs megyében is indítanak majd jelölteket mind a helyi, mind pedig a parlamenti választásokon. Hogyan képzeli el a polgári oldallal való együttműködést?
– Emlékeztetnék korábbi nyilatkozataimra ilyen, illetve ehhez hasonló kérdések kapcsán. Következetesen azt az elvet vallottam, hogy a politikában, különösen a kisebbségi politizálásban a konfrontáció és a párbeszédre való hajlandóság hiánya képezi a legnagyobb buktatót. Lássuk be, hogy jelenleg itt a legnagyobb a kockázat, és valós veszély – amivel egyébként, remélem, az új magyar párt kezdeményezői is tisztában vannak – megint a magyarság helyi és parlamenti képviseletének kompromittálása. Hangsúlyozom: nem vagyok a megosztottság híve, viszont fel szeretném hívni a figyelmet arra, ha az új párt Kolozs megyében indul a helyhatósági választásokon, elsősorban nem az RMDSZ ellen indul, hanem a megye magyarsága ellen. Ez a fajta megosztottság Kolozsváron kiemelten veszélyes, és semmiképpen nem vezet eredményre, sokkal inkább kudarcot szül.
László Attila: A különböző bomlasztási próbálkozások ellenére, megálltuk a helyünket
– Immár hat éve tölti be az RMDSZ Kolozs megyei elnöki tisztségét. Hogyan vonná meg ennek az időszaknak a mérlegét? Milyen mértékben sikerült megvalósítania az elképzeléseit?
- Úgy érzem, hogy a kritikák ellenére sikeres hat évet zárunk. A hangos véleménynyilvánítók valószínűleg nem fognak velem egyetérteni, de szerintem a legnagyobb eredmény az, hogy egyrészt egyben tudtuk tartani a magyar érdekképviseletet, másrészt pedig nem ültünk tétlenül, és sikerült impulzust adnunk megyénk újjáépítésének. Emlékezzünk csak vissza, hogy évente rángattuk az embereket az urnák elé, és a különböző szétverési próbálkozások ellenére minden esetben megálltuk a helyünket. A helyhatósági választásokon a magyarság részarányának megfelelően vagy afölött teljesítettünk, azaz szereztünk mandátumokat, emellett mindazokban az intézményekben, ahol a sorsunkról döntenek, biztosítani tudtuk a jelenlétünket. Ugyanakkor sikerült kialakítani egy olyan struktúrát, amely hatékonyan és céltudatosan tudott tevékenykedni. Minden egyes településen összeállítottuk a legfontosabb feladatokat tartalmazó listát, hogy ne valamiféle etnikai feszültségek látszatát keltő, jelképes háborúkra épülő politizálást folytassunk, hanem kezdjük el végre felmérni azokat az igényeket, amelyek megoldását a magyar emberek elvárják tőlünk. Ennek megfelelően elkezdődött a települések szintjén a munka, és egyetlen közösség sem mondhatja el magáról, hogy ne építettük volna újjá az oktatási, kulturális és közösségi intézményeinket, infrastruktúrát stb. Közben pedig megtanultuk, hogy sajátunknak érezzük a falvainkat, községeinket, térségünket, és használjuk ki a kínálkozó lehetőségeket. Méltóságteljesen és büszkén éljünk anélkül, hogy félnénk, s hogy véleményünk hangoztatásáért bármi bántódás érne.
Az RMDSZ Kolozs megyei szervezetéről tiszta szívvel mondhatom el, hogy nem sároztuk be magunkat. Nagyon büszke vagyok azokra, akik a különböző intézményekben, a megyei és helyi önkormányzatokban képviselnek bennünket. Senkinek nem szabtuk meg, hogy milyen havi normát teljesítsen a szervezeten belül, hanem mindenkitől csak annyit kértünk: felkészültségének megfelelően hatékonyan, bátran és büszkén végezze a munkáját. Aki ezt megtette, annak biztosítottuk azt, hogy haladhasson és előre léphessen azon a területen, amelyen érvényesülni akart. Másfelől sikerült átalakítanunk a paternalista, központosított jellegű szervezetet olyan szervezetté, amelyben minden egyes helyi körzetnek a véleményét tiszteletben tartjuk. Ennek köszönhetően olyan emberekből állt össze ez a szervezet, akiknek helyi szinten széles körű együttműködést sikerült megvalósítaniuk, ami az illető kistérség felvirágoztatását jelentette.
Emlékszem, hogyan nézett ki a megye 2004–2005-ben, és miként néz ki most. Volt olyan hétvége, amikor több száz kilométert autóztam, és sehol nem kellett a sarat taposnom. Engem is meglepett az a munka és kitartás, amelynek eredményeképpen iskolákat, kultúrotthonokat és templomokat újítottak fel. Mindez a helyi emberek munkáját dicséri, és ez elsősorban az ő érdemük. Nem vagyok dicsekvő, mellveregető, hogy mennyi mindent tettem, mert soha nem egyedül cselekedtem. Természetesen tisztában vagyok a hibáimmal, amelyekért vállalom a felelősséget, és elnézést kérek azoktól, akiket esetleg megsértettem. Tudom, hogy pokoli szónok vagyok, nem szeretek gyűlésekre járni, vagy például egy pohár pálinka mellett, kocsmában elbeszélni a dolgokat. Nem vagyok ez a típusú ember. A kritikákat mindig elviseltem, még akkor is, ha időnként azok nagyon durvák voltak. Sok esetben jogosnak érzem azokat, próbáltam megérteni a bírálatokat, és értékelni az észrevételeket.
Ki kell térnem arra is, hogy nagyra becsülöm elődeim – Molnos Lajos, Boros János, Kónya-Hamar Sándor – munkáját. Nem egyszer nekem más volt a véleményem, és hosszabb idő kellett ahhoz, hogy megértsem a cselekedeteiket, amelyek tulajdonképpen arra irányultak: megőrizzék ennek a szervezetnek az önállóságát, függetlenségét, véleménynyilvánítási készségét és képességét.
- Több bírálat és kifogás fogalmazódott meg azzal kapcsolatban, hogy alpolgármesterként elhanyagolja a megyei elnöki teendőket...
- A kritika teljesen jogos, de szerintem még kevésbé lehet a szervezetet Bukarestből irányítani. Másfelől felteszem a kérdést, képesek vagyunk-e a jelenlegi gazdasági helyzetben valakinek olyan egzisztenciát biztosítani, hogy csakis egy dologgal foglalkozzon. Nem látom továbbá sok értelmét annak, hogy hetente kétszer, tartalom nélküli gyűlésekre rángassuk az embereket csak azért, hogy csapkodjuk az asztalt, megvalósíthatatlan határidőket szabjunk, és esetleg kellemetlen helyzetekbe hozzuk egymást. Ugyanakkor nem lenne értelmesebb hagyni, hogy felszusszanjon az apparátus, és engedni a szervezetet: mindenféle drasztikus beavatkozástól mentesen alulról jövő kezdeményezés által megújítsa önmagát. Ezzel párhuzamosan pedig folyamatosan kialakítani azt a hálózati rendszert, amelyet szükség esetén, például önkormányzati és parlamenti választások előtt, mozgósítani lehessen. Mindeközben azonban önkormányzati jelenlétünknek köszönhetően megvannak azok az eszközök, hogy egy másik vonalon avatkozzunk be a különféle igények kielégítésére.
- Milyen mértékben sikerült helyi szinten érvényt szerezni a Demokrata-Liberális Párttal (PD-L) kötött megállapodásnak?
- A legfontosabb pontja ennek a megállapodásnak az volt, hogy minden, ami magyar ügy, az a magyar alpolgármester hatásköre. Ugyanígy fordítva, a román vonatkozású ügyek, a román polgármester és alpolgármester feladatai közé tartoznak. Ezt az egyezséget az elmúlt időszakban tisztességesen betartottuk, bár számos olyan terület létezik, ahol átfedésekkel kellett számolni. Sikerült továbbá bizalmi kapcsolatot kialakítani, amelynek eredményeképpen nagyon kényes kérdéseket tudtunk megoldani. Mindez azonban nem mondható el a megyei tanács esetében, ahol egy hólyag mindvégig megpróbálta mellőzni alelnökünket, Fekete Emőkét. Azzal is szembesülnöm kellett, hogy még az okirat-hamisítástól sem riadtak vissza. Ilyen körülmények között nagyon nehéz együttműködni, tény viszont az, hogy sehol nem tudnak megkerülni. Jó példa erre a legutóbbi eset: az ortodox egyháznak adott területről kiköltöztettük a cigánytelepet, amelynek fejében az egészségügyi líceum megkapta a David Prodan iskola épületét, így megteremtettük a feltételét annak, hogy az utóbbiak elhagyják a régi unitárius kollégiumot.
- Mi a helyzet a városháza alárendeltségébe tartozó intézményeknél ígért vezetői tisztségekkel?
- Ez régi bánatunk, ugyanis az elmúlt három–négy évben állandóan átalakultak ezek az intézmények. Elég fura helyzet állt elő, mivel 2004 és 2008 között köztisztviselői minőséget kaptak az itt dolgozók, de közben továbbra is folytak a politikai alapon történő kinevezések. Van olyan hely, ahol mai napig sem sikerült labdába rúgnunk, és egyszerre három igazgató is létezik. Olyan jogi bonyodalmakkal állunk szemben, amelyekre rövid távon nemigen látok megoldást.
- Jövőre helyhatósági és parlamenti választások lesznek. A statisztikai kimutatások szerint a megye magyar szavazóbázisa nyolc év alatt a felére csökkent. Ráadásul egy új magyar párt megjelenésével is számolni kell...
- Egy önkormányzati választás megszervezése megyei szinten közel 1200–1600 ember munkáját jelenti, ez nem egyszemélyes feladat, tehát nem csak a megyei elnökre tartozik. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy a Magyar Polgári Párt (MPP) a 2008-as önkormányzati választáson Kolozs megyében nem érte el a bejutáshoz szükséges 5 százalékos küszöböt, de elvitt mintegy 3300 szavazatot. Az ezt megelőző előválasztás során Kolozs megyében 16 ezer ember fejtette ki a véleményét, és nem volt olyan kitétel, hogy csak RMDSZ-tag szerepelhet a jelöltlistán, de a másik tábor nem élt ezzel a lehetőséggel, utólag pedig megpróbált feltételeket szabni. Ezért eléggé felelőtlennek és komolytalannak tartom az előválasztásokat szorgalmazó nyilatkozatokat. Ha egyszer nem éltek a lehetőséggel, akkor szerintem másodszor sem fognak. Én egyszerűen azt látom, hogy a leendő új magyar párt képviselői konfrontálódni akarnak, s az önkormányzati választásokon kialakuló arányt a parlamenti választások során próbálják majd érvényesíteni. Ezért úgy vélem, hogy időben fel kell készülnünk arra, hogy konfrontációképesek legyünk.
- Konkrétan mit lehetne tenni, hogy az RMDSZ visszanyerje szavazóbázisát?
Remélem, hogy azoknak az intézkedéseknek, amelyek Kelemen Hunor megválasztása után elindultak, meglesz az eredménye, ugyanis ismét sikerült mozgalmi jelleget adni a szövetségnek, és megszólítani azokat, akik lemorzsolódtak. Ez egyébként nem csak a magyar közösséget érinti, hanem általánosan tapasztalható jelenség. Ahhoz, hogy ide eljussunk, újból meg kell tanulnunk közösségként élni. Távolítsuk el azokat az embereket, akik fenyegető és feljelentő módszerekhez folyamodnak a közösségen belül, tisztázzuk le a prioritásainkat, és osszuk le a feladatokat.
- Az RMDSZ megyei szervezete 11 pontos javaslatot fogalmazott meg és adott át Sorin Apostu polgármesternek Kolozsvár multikulturális jellegének hivatalos felvállalása érdekében. Mire sikerült jutni ebben a tekintetben?
– Több ügyben történtek előrelépések: magyar nyelven is elindítottuk a polgármesteri hivatal honlapját, hivatalos turisztikai tájékoztató anyag jelent meg. Elértük azt, hogy a városháza által szervezett vagy társszervezett rendezvényekre hívjanak meg magyar együtteseket, illetve előadókat is. Kollégáink azon dolgoznak, hogy Kolozsvár új utcáinak az elnevezésekor tartsák tiszteletben a város nemzetiségi megoszlását. Folyamatban van továbbá a háromnyelvű helységnévtáblák elhelyezése a város határánál, a város műemlék épületeire kihelyezendő táblákon a magyar nyelvű feliratok elhelyezése, az épületek restaurálása során pedig a gyűlöletre szító, kétes értelmű emléktáblák kicserélése.
ROMÁNIA
Băsescu régiósítana
Új Magyar Szó, 2011. május 20.
„Remélem, hogy 2012-ig sikerül átszerveznünk az ország területi felosztását, ugyanis a jelenlegi megyés rendszer nem ösztönzi a gazdasági növekedést" – jelentette ki Traian Băsescu államfő a Ziarul Financiar című gazdasági napilap által szervezett tegnapi konferencián. Hozzátette: a megyék túl kicsi területet fednek le, és emiatt nagyon nehéz az európai szabványoknak megfelelő régiós projektekben részt venni.
Az államfő kifejtette: tisztában van azzal, hogy a lakosság idegenkedik az ország régiók szerinti felosztásától, de személy szerint mindent el fog követni annak érdekében, hogy meggyőzze őket a rendszer előnyeiről. Mint ismeretes, az RMDSZ még 2008 októberében benyújtotta a szenátusba a fejlesztési régiókat átszervező törvénytervezetét. A jogszabály feldarabolná a jelenleg létező régiókat: nyolc helyett tizenhat kisebb és öt makrorégiót „hozna létre". A felsőház februárban hallgatólagosan elfogadta a jogszabályt, amely így az ügydöntő képviselőház elé került.
Az ellenzék, de még a nagyobbik koalíciós párt vezető politikusai is ódzkodnak a szövetség által beterjesztett törvénytervezettől, ugyanis az egyik mikrorégió a három székely megyét, az egyik makrorégió pedig a bécsi döntéssel Magyarországhoz került észak-erdélyi területeket foglalná magába.
Emil Boc kormányfő is egy korábbi nyilatkozatában azon véleményének adott hangot, hogy a régiókat nem szabad etnikai tartalommal megtölteni, mert akkor megmásítanánk az egész tárgyalás kiindulópontját.
„Olyan régiókat kell létrehoznunk, amelyek megfelelnek az uniós tagsággal járó szubszidiaritási elveknek, és segítenek nekünk abban, hogy hatékonyabban működtessük a közszolgáltatásokat" – fejtette ki a kormányfő. Hozzátette: ha arra a következtetésre jutnak, hogy a régiókat jogi státussal is fel kell ruházni, akkor az alkotmányt módosítani kell, mivel az jelenleg egységes államként határozza meg Romániát, s ez kizárja annak a lehetőségét, hogy föderalizáljuk az országot.
Martonyi: a magyar EU-elnökség rendkívüli erőfeszítéseket tesz Románia és Bulgária schengeni csatlakozásáért
MTI, 2011. május 19.
- A magyar EU-elnökség rendkívüli erőfeszítéseket tesz azért, hogy az EU-tagállamok foglalkozzanak Románia és Bulgária schengeni csatlakozásával; az övezet kiterjesztésének kérdése semmilyen összefüggésben nincs a schengeni rendszer felülvizsgálatát célzó kezdeményezésekkel - mondta Martonyi János külügyminiszter csütörtökön Budapesten, miután megbeszéléseket folytatott román kollégájával.
A magyar diplomácia irányítója úgy fogalmazott: azon túlmenően, hogy az Európai Tanács júniusban megállapítja, mindkét ország teljesíti a technikai feltételeket, el kell érni, hogy politikai utalás legyen arra, hogy napirenden tartják a két ország felvételét a belső határellenőrzéstől mentes schengeni övezetbe.
Martonyi János megköszönte Teodor Baconschi román külügyminiszternek, hogy országa támogatta és támogatja a soros magyar EU-elnökséget, és megjegyezte, "nagyon sok közös érdek, közös szempont kapcsol össze minket az Európai Unióban".
A magyar külügyminiszter azt mondta, a magyar EU-elnökség alapvető céljait Románia is osztja. Ezek közé sorolta a Duna-stratégiát, utalva arra, hogy a környezeti kockázatok kérdését együttesen kell kezelni. Nyilvánvalóan a közös célok között szerepel továbbá a romastratégia, a gazdasági törvényhozás, Horvátország mielőbbi EU-csatlakozása, valamint a minkét ország számára fontos politikák, így a kohéziós, a mezőgazdasági és energiapolitika fenntartása - tette hozzá.
Martonyi János elmondta, hogy a kétoldalú kereskedelemben óriási egyensúlyhiány alakult ki Magyarország javára, ezzel kapcsolatban a magyarországi román befektetések növelését javasolta kollégájának.
A nemzeti kisebbségekkel kapcsolatban azt mondta: Budapest örömmel fogadta, hogy "minden valószínűség szerint nem fenyegeti veszély" az oktatási törvény azon rendelkezéseit, amelyek a történelem és földrajz tantárgy anyanyelven történő oktatását teszik lehetővé. Hozzátette, hogy remélhetőleg rövidesen elfogadják a romániai magyarság számára nagyon lényeges kisebbségi törvényt.
Teodor Baconschi kijelentette, hogy Románia teljes mellszélességgel támogatta a magyar EU-elnökséget, megállapította ugyanakkor, hogy a magyar-román partnerségnek új dimenziókat kell nyernie.
Elmondta, Bukarest azt javasolta, hogy ősszel legyen közös magyar-román kormányülés a kétoldalú kapcsolatok teljes körének áttekintésére. Mint kifejtette, meg lehet vizsgálni egyebek mellett azt, hogyan lehet továbblépni a nemzetiségi együttműködésben.
A miniszter külön köszönetet mondott a magyarországi román ortodox egyház elismerése és támogatása érdekében tett erőfeszítésekért.
Újságírói kérdésre válaszolva elmondta: a kisebbségi törvény elfogadása a jelenlegi koalíciós kormány legfontosabb céljai közé tartozik, nem politikai nyomásra történik, "hiszünk abban, hogy ez egy igazságos törvényjavaslat". A történelem és földrajz tárgyak kisebbségi nyelven történő oktatásával kapcsolatban arról beszélt: Románia élenjár azokban a törekvésekben, amelyek lehetővé kívánják tenni, hogy az oktatás minél több nyelven történjen, mint mondta, "az európai értékek mentén járunk el".
Átmehet a szenátuson is a kisebbségellenes oktatási kezdeményezés
Krónika, 2011. május 20.
Mégis átmehet a szenátuson Mircia Giurgiu képviselő javaslata, amely az oktatási törvényt úgy módosítaná, hogy a történelem és a földrajz csak román nyelven lenne tanítható a nemzeti kisebbségek nyelvén folyó oktatásban is. Politikai források szerint ugyanis Şerban Rădulescu PDL-szenátor kiléphet a pártból – ezzel pedig a módosítást ellenző kormányoldal nem csak a felsőház tanügyi bizottságában – ahol első lépésben döntenek a Giurgiu-kezdeményezésről –, hanem a felsőház plénumában is elveszíti többségét.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök szerdán azt nyilatkozta: Emil Boc kormányfő ígéretet tett arra, hogy a Demokrata-Liberális Párt álláspontja nem változott meg a tanügyi törvény kapcsán, a szenátusban pedig megbukik Mircia Giurgiu képviselőnek az oktatási törvényhez benyújtott módosító javaslata, amely eltörli a jogszabály azon paragrafusait, amelyek lehetővé teszik Románia történelmének és földrajzának anyanyelven való oktatását a kisebbségi diákok számára. Kelemen hozzátette: a szenátusban ugyan csupán egyfős többsége van a koalíciónak, de jó mozgósítással és fegyelemmel a törvény megbukik.
A kormányfő ígéretét azonban meghiúsíthatja az, hogy Şerban Rădulescu Kolozs megyei PDL-szenátor kiléphet a pártból és csatlakozhat az ellenzéki pártszövetséget erősítő Konzervatív Párthoz (PC). A Mediafax hírügynökség meg nem nevezett forrásokból úgy tudja: Rădulescu azt tervezi, hogy a jövő héten átigazol a PC-be.
Rădulescu erre csütörtökön úgy reagált: „egyelőre" nem kívánja kommentálni az értesülést, azonban Adrian Zaharia, a PC Kolozs megyei szervezetének elnöke megerősítette, hogy tárgyalásokat folytattak a PDL-szenátorral, és már csak az átigazolás részleteiről kell egyeztetniük. A hírügynökség PC-n belüli forrásokból úgy tudja, hogy Rădulescunak felajánlották, legyen a párt jelölte Kolozs Megyei Tanácsának élére.
Şerban Rădulescu távozásával megszűnik a kormánypártok többsége a szenátusban, mivel a 137 szenátori mandátum közül csak 69 a PDL-é, az RMDSZ-é és az UNPR-é.
A Kolozs megyei szenátor PDL-ből való kilépésével a kormányoldal a szenátus oktatási bizottságában is elveszíti többségét, hiszen Şerban Rădulescu ennek a testületnek a tagja. A 11 tagú szakbizottságban jelenleg 4 PDL-s és egy RMDSZ-es szenátor dolgozik, egy bizottsági tag független.
Mint arról tájékoztattunk, a képviselőház kedden hallgatólagosan elfogadta Mircia Giurgiu független képviselő törvénymódosító javaslatát, amelynek értelmében a tavaly elfogadott oktatási törvényből kiiktatnák azon paragrafusokat, amelyek a földrajz és a történelem anyanyelven való oktatását rögzítik a kisebbségi diákok számára.
Bokor Tibor RMDSZ-es szenátor, a szenátus oktatási bizottságának tagja akkor a Krónika kérdésére azt mondta: kevés esélyt lát arra, hogy a felsőház megszavazza a módosítást, ugyanis ehhez azt előbb az oktatási bizottságban napirendre kellene tűzni, ott azonban többségben vannak a koalíciós pártok képviselői.
A képviselőházi fejlemények után Markó Béla miniszterelnök-helyettes és Kelemen Hunor RMDSZ-elnök arra figyelmeztetett, hogy a Giurgiu-tervezet szenátusi elfogadása a kormánykoalíció szakadását okozhatja.
Băsescu: mindenki aludt a képviselőházban
A kormánykoalíció összes pártjának felelősségét felvetette Traian Băsescu államfő csütörtökön annak kapcsán, hogy a képviselőház hallgatólagosan elfogadta Mircia Giurgiu független képviselőnek az oktatási törvényhez benyújtott módosító javaslatát, amely kiiktatja Románia történelme és földrajza anyanyelven történő oktatásának lehetőségét a kisebbségi diákok számára. Traian Băsescu kifejtette: azon képviselők, akik most panaszkodnak, „mélyen aludtak", amikor a törvényt elfogadták. Máté András Levente, az RMDSZ alsóházi frakciójának vezetője erre reagálva elmondta: ő ugyan kérte a módosító indítvány napirendre tűzését, azonban az alsóház létszámhiány miatt határozatképtelen volt. Előfordulhat egyébként, hogy a PDL ellentétes tartalmú ígéretei ellenére a szenátus mint döntéshozó kamara mégiscsak megszavazza a módosítást. Şerban Rădulescu PDL-szenátor, az oktatási bizottság tagja ugyanis egyes értesülések szerint kilépni készül a pártból, így megszűnhet az egyfős kormánytöbbség a felsőházban.
ERDÉLY
Történelmi pillanat előtt a magyarság?
Háromszék , 2011. május 20. – Farkas Réka
Történelmi lehet a 2012-es esztendő a romániai magyarság szempontjából, ha tudunk élni a lehetőséggel – fejtette ki Nagy András, az MPP megyei ügyvezető elnöke, aki szerint lehetőség nyílik, hogy az erdélyi magyarság visszanyerje gerincességét, egyenességét.
Nagy András bízik benne, jövő őszre létrejön egy olyan koalíció, amely megmozgatja azokat is, akik az elmúlt választásokon otthon maradtak, kiábrándultak, senkit nem találtak méltónak szavazatukra. A bejegyzés küszöbén álló új párt, az Erdélyi Magyar Néppárt hozzájárulhat egy erős jobboldali koalíció kialakításához, de minél hamarabb meg kell kezdeni a tárgyalásokat, hogy jövőre létrejöhessen az összes magyar párt, alakulat közötti megállapodás. Nagy András szerint a mostani helyzet kényszert jelent az RMDSZ számára is, ha nem lesznek hajlandóak tárgyalóasztalhoz ülni, ők sodorják veszélybe a magyar képviseletet.
A romániai magyar pártoknak még soha nem sikerült koalíciót létrehozniuk, ezért is lenne történelmi az új helyzet, no meg azért, mert véleménye szerint így esetleg visszaállítható az egykor híres, mára már igencsak megkopott magyar politikai tartás. Nagy András – aki megyei tanácstag és a megyei gyógyszerészkamara elnöke – azt is elmondta, ő bármikor szívesen felajánlja helyét egy szakmailag megfelelően felkészült személynek, függetlenül attól, hogy RMDSZ-es vagy esetleg EMNP-s az illető.
A polgári párt ügyvezető elnöke szerint az RMDSZ vezetői nem érzik a megegyezés kényszerét, pedig az emberek ezt akarják, ő személy szerint ezzel szembesül nap mint nap, ha létrejönne a széles körű összefogás, biztosan megmozgatná a választókat, és végre az igazságos politizálás érvényesülne. Ugyanakkor Nagy András nem ért egyet pártelnöke, Szász Jenő tézisével, miszerint a koalíciónak csak a parlamenti választások után kell megszületnie, az önkormányzati eredmények alapján, véleménye szerint már a helyi megmérettetés előtt meg kell állapodniuk, ha nem teszik ezt, nem lehet hatásos üzenetet közvetíteni, nehéz elképzelni, hogy bizonyos helyeken együtt, máshol egymás ellenében induljanak a különböző pártok jelöltjei – mondta.
Kulcsár-Terza József, az MPP megyei elnöke szerint azért is szükség van a közös listákra, mert az RMDSZ nem tudja, nem akarja képviselni a magyarságot, új embereknek kell bekerülniük a parlamentbe, a jelenlegiek alkalmatlansága most, a tanügyi törvény módosítása körüli cirkuszban is bebizonyosodott. Az MPP elnöke szerint „az RMDSZ politikai alkuvá silányította az emberi jogokat".
Holnap megalakul a Székelyföldi Önkormányzati Tanács
Transindex, 2011. május 19.
Az RMDSZ X. Kongresszusán elfogadott Alapszabályzat értelmében az önkormányzati érdekképviselet új szerveként létrejönnek a regionális önkormányzati tanácsok. Ennek megfelelően május 20-án, pénteken, a Szövetség Hargita, Kovászna és Maros megyei küldötteinek részvételével Marosvásárhelyen megalakul a Székelyföldi Önkormányzati Tanács. Az ülésre a Kultúrpalota 2. emeleti üléstermében kerül sor, 10 órai kezdettel.
Itt felszólal Kelemen Hunor szövetségi elnök, Markó Béla miniszterelnök-helyettes, Lokodi Edit Maros, Borboly Csaba Hargita és Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök.
Az ülés napirendjén szerepel a Székelyföldi Önkormányzati Tanács működési szabályzatának megvitatása és elfogadása, ezt követően a tanács elnökének és az elnökség tagjainak titkos szavazással való megválasztása. (hírszerk.)
„Marosszéken nem létezik Székely Tanács"
Népújság, 2011. május 20. – Mózes Edith
Andrássy Árpád, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) alapító tagja nyílt levélben kéri fel az SZNT állandó bizottságát, érvénytelenítse a május 13-i marosszéki tisztújítás eredményét és rendeljen el egy újabb széki tisztújítást. Egyúttal bejelenti, hogy a továbbiakban minden kapcsolatot megszakít mind a Székely Nemzeti Tanáccsal, mind a Magyar Polgári Párttal.
Az SZNT volt jegyzője döntésének legfőbb okaként azt hozza fel, hogy „a szavazás eredményét a nagy többségben jelen levő Maros megyei Magyar Polgári Párt tisztségviselői döntötték el az MPP-székházban megejtett előzetes egyeztetés alapján, amelyet Izsák Balázs SZNT-elnök kezdeményezett, és amelyen ő maga is részt vett".
Ezek után kijelenti: „jelen pillanatban Marosszéken nem létezik Székely Tanács. Az a testület, amelyik ezt a nevet használja, nem más, mint a Magyar Polgári Párt. Ezt az állapotot Izsák Balázs SZNT-elnök hozta létre azzal az álságos ügyködésével, hogy tisztségét és befolyását felhasználva, teljesen szabályellenesen beavatkozott a Marosszéki Székely Tanács működésébe, megsértve a testület autonómiáját".
Véleménye szerint az elnök ellehetetlenítette Fodor Imrét és az egész elnökséget, „akciócsoportot hozott létre az MPP egyes megyei vezetőivel", s a fontosabb események megszervezésénél „mellőzte a Székely Vásárhely Egyesületet", és „jól megtervezett módon, az MPP-s akciócsoporttal eltávolította az SZNT-ből Fodor Imrét, Bod Aladárt és jómagamat".
Ezek után felkéri az állandó bizottságot, „vizsgálja ki és vonja felelősségre az SZNT elnökét – az SZNT közgyűlése elé terjesztve az ügyet –, aki súlyos politikai és erkölcsi helyzetbe hozta a Székely Nemzeti Tanácsot és székely-magyar nemzeti közösségünket azzal az átgondolatlan politikai lépésével", hogy a magyar országgyűlés LMP-frakciójával tárgyal, amely egy olyan EU-képviselőnek szervezett fórumot Budapesten, aki „minősíthetetlenül" támadta Orbán Viktort és a magyar kormányt, kigúnyolta az új magyar alkotmányt, „mert benne van Isten neve és a hűség fogalma". Hozzáteszi, „Izsák Balázs akadályozta meg, hogy a budapesti SZNT-ülés alkalmával a Szent Korona előtt letett eskü szövege se tartalmazza Isten nevét"(...) „mivel én az előkészítő AB-ülés alkalmával szembeszálltam az elnök úr akaratával (...), a marosszéki tisztújítón kiszavaztatott az állandó bizottságból, amelynek 2003 óta voltam tagja".
„Szükség van egy etikai és ellenőrző bizottság létrehozására", és „elengedhetetlenül fontos a pénzügyi jelentések bevezetése", olvasható egyebek között a Székely Nemzeti Tanács állandó bizottságához címzett, szerkesztőségünkbe is eljuttatott nyílt levélben.
Közvélemény-kutatás a magyarság körében
Nyugati Jelen, 2011. május 20. – Chirmiciu András
Magyarok, hamarosan kérdezőbiztosok keresik fel önöket. Az RMDSZ Hunyad megyében is széleskörű közvélemény-kutatást indít, melynek során 4000 magyar véleményét szándékozik megismerni, kérdőívek alapján.
Az egy hónapos akció nemcsak Hunyad megyére vonatkozik, hanem egész Erdélyben zajlik, ahol körülbelül 250 000 magyar véleményét kérik ki, vagyis minden ötödik-hatodik magyarét, hangsúlyozta csütörtökön Déván Winkler Gyula EP-képviselő, a Hunyad megyei RMDSZ szervezet elnöke. A széleskörű közvélemény-kutatás ötlete Kelemen Hunor szövetségi elnöktől származik, aki még belső választási kampánya során jelezte eme célját.
A konzultáció kettős célt szolgál: egyrészt az erdélyi – és adott esetben Hunyad megyei – magyarság véleményének pontos és részletes megismerése, másrészt az ezen alapuló politikai program kidolgozása. Az RMDSZ jövő évi választási programja Hunyad megyében is a magyarság által kinyilvánított célkitűzéseken, prioritásokon alapul majd, szögezte le Winkler Gyula.
A kérdőívek nyílt és zárt kérdéseket tartalmaznak, noha előbbiek feldolgozása és besorolása nyilván nehezebb. A nyílt kérdéseknél ugyanis mindenki olyan választ ad, amilyet jónak lát, például a „melyik a két legfontosabb probléma az ön településén?" kérdésre. A zárt kérdéseknél viszont több lehetséges válasz közül kell kiválasztani egyet.
Minden válaszra kíváncsiak, hiszen az utóbbi években szinte eltűnt, vagy legalábbis lényegesen alábbhagyott a nacionalista nyomás, illetve a gazdasági válság kezelésére hozott megszorító intézkedések, valamint a magyar–magyar politikai verseny nyilván befolyásolják a Hunyad megyei magyarság koncepcióit és elvárásait az RMDSZ-szel szemben. A prioritások sorrendje is alighanem más lesz a szórványban, mint a tömbvidéken, Székelyföld autonómiája aligha kerül a prioritási lista élére a Hunyad megyei magyarságnál.
A 150 önkéntessel végzendő közvélemény-kutatás azonban nemcsak az RMDSZ jövő évi választási programja kialakításában játszik kulcsszerepet, hanem a magyar ellenzékhez és a román pártokhoz való viszonyban is. A rendszerváltás óta Hunyad megyében sehol sem volt RMDSZ-es polgármester, s ilyesmire jövőre sincs reális esély, a magyarságnak viszont sokszor döntő szava volt abban, hogy ki lett egy-egy település polgármestere. A magyarság szavazatai tehát még itt, a szórványban is számítanak, a román pártokkal éppen a magyar igényekkel szembeni nyitottság alapján tárgyalnak, az RMDSZ-szel való együttműködés tehát a román pártok számára is érdek, hangsúlyozta Winkler, aki azt reméli: a széles körű lakossági konzultáció megerősíti véleményét a magyarság összefogásának és szolidaritásának szükségességéről.
Újabb nacionalista retorika tárgya a Mátyás-szoborcsoport
Szabadság, 2011. május 20. – ZAY ÉVA
Futótűzként terjedt a hír, hogy a kolozsvári és jászvásári művelődési élet néhány képviselője beadványban kérte a kolozsvári polgármesteri hivataltól a Nicolae Iorgának tulajdonított idézetet tartalmazó tábla visszahelyezését a Mátyás-szoborcsoport talapzatára. A helyzetet súlyosbította Radu Moisin alpolgármester kijelentése, miszerint a városháza kérvényezni fogja a felirat visszahelyezését a területi műemlékvédelemnél. Virgil Pop, a Kolozs Megyei Műemlékvédelmi Igazgatóság főtanácsosa a Szabadságnak elmondta: műemlékvédelmi engedélyt csak egy konkrét terv alapján bocsátanak ki, az 1992 november–decemberében a Főtéren végzett átalakítási munkálatok, – így a Gheorghe Funar által elhelyezett tábla is – törvénytelenek voltak. László Attila alpolgármester hangsúlyozta: a városháza nem fogja a felirat visszaállítását kérvényezni, tábla tehát nem lesz, újrahelyezésének kérdése opciónak sem tekinthető.
Virgil Pop lapunknak elmondta: a Nicolae Iorgának tulajdonított szövegből kiollózott, „A csatában győzedelmes volt, csak saját nemzetétől szenvedett vereséget Moldvabányán, amikor a legyőzhetetlen Moldva ellen indult" idézetet tartalmazó táblát először 1932-ben helyezték el a szoborcsoport talapzatán, a két világháború között Európa-szerte szárba szökkent fasizmus és az államok közti feszültség által meghatározott sajátos keretek között. 1940-ben a feliratot a közhiedelem ellenére nem a bevonuló magyar hadsereg, hanem a távozó román közigazgatás képviselői távolították el – hangsúlyozta Virgil Pop, aki maga is közvetetten birtokába jutott egy betűnek.
Aberráns nacionalista retorika
Az építész kiemelte: a jelenlegi történelmi-politikai összefüggések már nem hasonlíthatóak a harmincas évek világához. Úgy vélte, a Gheorghe Funar polgármester által 1992 december elsején törvénytelen módon újra elhelyezett feliratnak az újbóli visszakerülését szorgalmazók nagy valószínűséggel a nacionalista retorika élesztgetésére alapozó ellenzék politikai indíttatásainak eszközei. Ők a nacionál-kommunista múlt csökevényeinek erősítése által szándékoznak megnyerni a társadalom azon csekély szeletét, amely még érzékeny erre a típusú, aberráns retorikára.
Mint elmondta, a megyei műemlékvédelmi igazgatósághoz mindössze egy nyugalmazott kolozsvári katonatiszt megkeresése érkezett, aki ezt eredetileg a megyei kulturális és örökségvédelmi igazgatóságnak címezte, de nem kapott választ, így elküldte a kulturális és örökségvédelmi minisztériumnak is, amely a maga során továbbította a Kolozs Megyei Műemlékvédelmi Igazgatóságnak. Virgil Pop a Szabadság rendelkezésére bocsátotta az illetőnek küldött hivatalos válaszát is, amelyben összegzi: az 1992 november–decemberében a Főtéren végrehajtott átalakítások törvénytelenek voltak. Az Országos Műemlékvédelmi Bizottság 1992. december 22-én kelt, 7384-es számú átiratában elrendelte a felirat eltávolítását, az 1992. november 30-i állapothoz való visszatérést. A bizottság 1994. március 10-én kelt átirata ismét emlékeztet a Főtéri beavatkozások törvénytelen mivoltára – részletezte válaszában a tanácsos, aki felhívta a beadvány megfogalmazójának figyelmét arra is, hogy az 1992-es beavatkozások törvénytelen volta egyéb jogérvényes irat híján mindmáig fennáll, a törvényes rendelkezéseknek megfelelően végzett és engedélyezett, 2010-es felújítási munkálatok eredményeként pedig megvalósult az eredeti, törvényes állapothoz való visszatérés.
Utólag kérték az engedélyt
1992 december 22-i átiratában a Peter Derer által igazgatott Országos Műemlékvédelmi Bizottság felhívta a kolozsvári városi tanács figyelmét arra, hogy az engedélyezésre benyújtott dokumentációjukban felsorakoztatott munkálatokat már részlegesen (így a tábla elhelyezését is) megvalósították, engedély pedig utólagosan nem bocsátható ki, így a beavatkozások egyértelműen törvénybe ütköznek. Kijelentik továbbá, hogy Fadrusz János 1902-es szoborcsoportja rendkívüli értékű történelmi műemlék, amelynek megteremtője a talapzatot és a király lovas alakját összeillő egységben alkotta meg, a szoborra kíirt versenyben pedig a nyertes maketten a Mathias Rex felirat szerepelt. A Nicolae Iorga egyik diskurzusából átvett idézetet tartalmazó tábla konjunkturális jellegű beavatkozásként, más történeti és törvénykezési összefüggésben került a szoborcsoport talapzatára – fogalmaz az átirat. Az okmány második részében a bizottság egyértelműen megtiltja zászlótartó rudak elhelyezését a Főtéren, amely a szobor mellett több kiemelt értékű építészeti emlék védett helyszíne, így adott esetben csak mozgatható zászlótartók helyezhetők el a téren. Felszólítják továbbá a városi tanácsot, hogy alkalmazkodjon a fent említett szempontokhoz, és szabja meg a törvényszegők büntetését.
Mathias Rextől a Iorga-idézetig
Az építész röviden összegezte lapunknak a szoborcsoporton megjelent feliratok váltakozásának történetét is. 1894-ben Fadrusz János nyertes pályázatának makettjén a Mathias Rex felirat szerepelt, az 1900-as párizsi Világkiállításon bemutatott modellt pedig a Mathias Corvinus megjelöléssel látta el a művész, amint azt egy – a Központi Egyetemi Könyvtár (BCU) tulajdonában levő – metszet is tanúsítja. Leleplezésekor, 1902-ben, a szobron a Mátyás Király felirat és Magyarország címere szerepelt. 1919-ben a Matei Corvinul elnevezés került a talapzatra, amelyről a címert eltávolították. Az 1932-ben elhelyezett Iorga-idézetes táblát 1940-ben lebontották, helyére a Mátyás Királyunk felirat és a magyar címer került. 1945-ben ezt a helyi közigazgatás Mathias Rex-re módosította, a reneszánsz király közismert aláírásának is megfelelően. Az akkori, 1945-ös, a felirat módosítására összehívott ülésen egyébként bemutatták Fadrusz pályázati makettjét is, amelyet Mátyás király szülőházának padlásán fedezett fel Virgil Salvanu építész édesapja, aki abban az időben a városháza építésze volt – magyarázta Virgil Pop, rendelkezésünkre bocsátva az 1992-ben kelt, a fentebbi információt közlő jegyzetét is. 1992-ben a Gheorghe Funar-adminisztráció a műemlékvédelem engedélye nélkül elhelyezte a kérdéses táblát, a munkálatok törvénytelensége a talapzat 2010-es lebontásáig fennmaradt – összegezte Virgil Pop.
A műemlékvédelmi tanácsos egyébként bemutatta Virgil Vătăşianu akadémikusnak az Országos Műemlékvédelmi Bizottsághoz címzett levelét is, amelyet vele gépeltetett le. A román művészettörténész, aki köré, mondhatni, iskola szerveződött, felhívta a bizottság akkori elnöke, Aurelian Triscu figyelmét arra, hogy a Iorga-idézetet tartalmazó táblának nincs mit keresnie a talapzaton, mint ahogyan zászlótartó rudaknak sincs helyük a Főtéren. Állításait Vătăşianu egyszerűen arra a megfontolásra alapozta, hogy egy műalkotásnak a művész által elképzelt állapotban kell maradnia. Paradox módon, a polgármesteri hivatalnak nemrégiben címzett beadványt aláíró személyiségek között olyanok is akadnak, akik annak idején Vătăşianu diákjai voltak – tette hozzá Virgil Pop.
Opcióként sem merül fel a tábla
A tábla esetleges visszahelyezését a tulajdonosnak, ez esetben a kolozsvári polgármesteri hivatalnak kell kérelmeznie a területi műemlékvédelemtől, a végső engedélyezési fórum pedig az Országos Műemlékvédelmi Bizottság, amely adott esetben felül is bírálhatja a területi műemlékvédelmisek javaslatát, ennek viszont csekély a valószínűsége – magyarázta Virgil Pop. Hozzátette: a műemlékvédelmi engedély mellett a városháza által kibocsátandó építkezési engedély is szükséges az egyébként A kategóriás műemlékként besorolt Mátyás-szoborcsoporton végrehajtandó beavatkozáshoz – tette hozzá.
László Attila alpolgármester a Szabadságnak hangsúlyozta: a városháza tulajdonosként semmiképpen nem fogja kérelmezni az engedélyt a tábla elhelyezéséhez, Radu Moisin alpolgármester pedig valószínűleg elhamarkodta nyilatkozatát. Mint elmondta, a városházának meg kell hallgatnia a megfogalmazott véleményeket, de a tábla elhelyezése még esetleges opcióként sem merül fel, a kérdés lezárt, Kolozsvár pedig már nem szimbólumháború helyszíne.
Asztalos Lajos helytörténész lapunknak elmondta: Kolozsváron jelenleg is találhatók még a történelmi hűségnek ellentmondó táblák, például a volt Biasini szállón, a vele szemben, rézsút elhelyezkedő egykori Diákotthonon, a volt Megyeháza épületének sarkán, Mátyás király szülőházán, a Baba Novac szobron.
MAGYARORSZÁG
A román külügyminiszter Budapesten: a kisebbségi törvény kormányzati prioritás
MTI, 2011. május 19.
A magyar EU-elnökség rendkívüli erőfeszítéseket tesz azért, hogy az EU-tagállamok foglalkozzanak Románia és Bulgária schengeni csatlakozásával; az övezet kiterjesztésének kérdése semmilyen összefüggésben nincs a schengeni rendszer felülvizsgálatát célzó kezdeményezésekkel – mondta Martonyi János külügyminiszter csütörtökön Budapesten, miután megbeszéléseket folytatott román kollégájával.
A magyar diplomácia irányítója úgy fogalmazott: azon túlmenően, hogy az Európai Tanács júniusban megállapítja, mindkét ország teljesíti a technikai feltételeket, el kell érni, hogy politikai utalás legyen arra, hogy napirenden tartják a két ország felvételét a belső határellenőrzéstől mentes schengeni övezetbe.
Martonyi János megköszönte Teodor Baconschi román külügyminiszternek, hogy országa támogatta és támogatja a soros magyar EU-elnökséget, és megjegyezte, „nagyon sok közös érdek, közös szempont kapcsol össze minket az Európai Unióban".
A magyar külügyminiszter azt mondta, a magyar EU-elnökség alapvető céljait Románia is osztja. Ezek közé sorolta a Duna-stratégiát, utalva arra, hogy a környezeti kockázatok kérdését együttesen kell kezelni. Nyilvánvalóan a közös célok között szerepel továbbá a roma-stratégia, a gazdasági törvényhozás, Horvátország mielőbbi EU-csatlakozása, valamint a minkét ország számára fontos politikák, így a kohéziós, a mezőgazdasági és energiapolitika fenntartása – tette hozzá.
Martonyi János elmondta, hogy a kétoldalú kereskedelemben óriási egyensúlyhiány alakult ki Magyarország javára, ezzel kapcsolatban a magyarországi román befektetések növelését javasolta kollégájának.
A nemzeti kisebbségekkel kapcsolatban azt mondta: Budapest örömmel fogadta, hogy „minden valószínűség szerint nem fenyegeti veszély" az oktatási törvény azon rendelkezéseit, amelyek a történelem és földrajz tantárgy anyanyelven történő oktatását teszik lehetővé. Hozzátette, hogy remélhetőleg rövidesen elfogadják a romániai magyarság számára nagyon lényeges kisebbségi törvényt.
Teodor Baconschi kijelentette, hogy Románia teljes mellszélességgel támogatta a magyar EU-elnökséget, megállapította ugyanakkor, hogy a magyar-román partnerségnek új dimenziókat kell nyernie.
Elmondta, Bukarest azt javasolta, hogy ősszel legyen közös magyar-román kormányülés a kétoldalú kapcsolatok teljes körének áttekintésére. Mint kifejtette, meg lehet vizsgálni egyebek mellett azt, hogyan lehet továbblépni a nemzetiségi együttműködésben.
A miniszter külön köszönetet mondott a magyarországi román ortodox egyház elismerése és támogatása érdekében tett erőfeszítésekért.
Újságírói kérdésre válaszolva elmondta: a kisebbségi törvény elfogadása a jelenlegi koalíciós kormány legfontosabb céljai közé tartozik, nem politikai nyomásra történik, „hiszünk abban, hogy ez egy igazságos törvényjavaslat". A történelem és földrajz tárgyak kisebbségi nyelven történő oktatásával kapcsolatban arról beszélt: Románia élen jár azokban a törekvésekben, amelyek lehetővé kívánják tenni, hogy az oktatás minél több nyelven történjen, mint mondta, „az európai értékek mentén járunk el".
Közvetítés Bukarestből – Fidesz–RMDSZ
Népszabadság, 2011. május 20. – Ágoston Zoltán
Románia és Bulgária Schengencsat lakozása nincs összefüggésben a schengeni rendszer felülvizsgálatával – hangsúlyozta Martonyi János magyar külügyminiszter azon a sajtótájékoztatón, amelyet román kollégájával, Teodor Baconschival folytatott budapesti tárgyalásaik után.
A magyar tárcavezető úgy vélte: júniusban „politikai utalást" is kell tenni, hogy felveszik a két országot az övezetbe. Külön kitért arra, hogy milyen nagy az egyensúlyhiány Magyarország javára a kétoldalú kereskedelemben; szerinte növelni kell a román befektetések volumenét.
Sikerként méltatva a magyar EU-elnökséget Baconschi bejelentette: a két ország az ősszel újabb közös kormányülést tart. Ugyan a magyar–román viszony „új dimenziójáról" beszélt, de azt is hangsúlyozta: náluk mind a 18 hivatalosan elismert kisebbség parlamenti képviselete biztosítva van, az új magyar alkotmány nyomán hasonló lépést vár el Budapesttől. Megköszönte az erőfeszítéseket, amelyek célja a román ortodox egyház magyarországi elismerése.
Baconschi látogatására igen feszült pillanatban került sor. A Fidesz és a Romániában kormányon lévő RMDSZ között mostanában süllyedt mélypontra a viszony. Információink szerint Baconschi igyekszik elsimítani a két párt közötti ellentéteket. Ennek legutóbbi epizódja – az Orbánkormány elvette a jogot az RMDSZ-közeli Iskola Alapítványtól a határon túli magyarok oktatására szánt pénz elosztására – sérti a magyar státusztörvény romániai alkalmazásáról született szerződést. Bár román diplomáciai források szerint a téma hangsúlyosan szerepelt Baconschi budapesti látogatásán, Martonyi ennek kapcsán csak annyit mondott: nem fenyegeti veszély a román oktatási törvény rendelkezéseit a történelem és a földrajz anyanyelvi oktatásáról. A vezető román kormánypárt, a Demokrata Liberális Párt (PDL) az ügyben kényes egyensúlyozásra kényszerül: egyfelől ápolnia kell a szívélyes viszonyt az Orbán-kabinettel, másfelől tekintettel kell lennie az RMDSZ-szel alakított koalícióra is.
Arra a kérdésre, hogy az RMDSZ a kormányból való kilépéssel fenyegetett, ha nyárig nincs meg az új kisebbségi törvény, Baconschi azt válaszolta, a jogszabály nem politikai nyomásra fog megszületni. – Az RMDSZ jó koalíciót alkot velünk; a kisebbségi törvényre az átfogó államreformmal párhuzamosan kerítünk sort – fogalmazott a PDL alelnöki posztját is betöltő politikus, aki találkozott Schmitt Pál államfővel és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettessel.
Orbán válaszára vár Kelemen
Mi türelmesek vagyunk – szögezte le Kelemen Hunor a Fideszhez fűződő viszony jövőjét firtató kérdésre. Az RMDSZ elnöke márciusban találkozót kért a Fidesz elnökétől, választ azonban nem kapott. – A mi szándékunk, hogy ez a viszony korrekt, partneri legyen. A mi részünkről nyitottság van, és ugyanezt várjuk a magyar kormánytól – fogalmazott. Az Erdély TV-nek nyilatkozva Markó Béla, az RMDSZ februárban leköszönt elnöke utalt a státusirodák bezárására, az oktatási-nevelési támogatások rendszerének átalakítására és a készülő Erdélyi Magyar Néppártnak adott Fidesz-támogatásra. Hangsúlyozta: a Magyarországról jövő megosztó kísérletek dacára a szövetség jóhiszeműen viszonyult a magyar kormányhoz, de bebizonyosodott, hogy „valakik bele akarnak nyúlni az erdélyi magyar politikai életbe".
LMP: a Fidesz megosztja az erdélyi magyarságot
MTI, 2011. május 19.
Az LMP elítéli azokat a fideszes törekvéseket, amelyekkel a kormánypárt a határon túli magyar közösségek megosztására törekszik - közölte az MTI-vel csütörtökön Dorosz Dávid, a parlament nemzeti összetartozás bizottságának LMP-s tagja; a párt szerint a kormány a neki tetsző határon túli szervezeteket részesíti előnyben a támogatások odaítélésénél, a pályázatok elbírálásánál nem azt veszi figyelembe, hogy a szervezetek céljai mennyiben segítik a közösség építését, a szülőföldön való megmaradást.
Amikor a Fidesz nem támogatja a magyar közösség életében kiemelkedően fontos, de általa nem utasítható szervezeteket, akkor egyértelműen az ottani magyarok érdekeivel ellentétesen jár el - értékelt az ellenzéki képviselő.
Mint írta: a kolozsvári Erdélyi Magyar Kulturális Központot, amely a határon túli magyar kultúra egyik fellegvára, "a kormány egyszerűen leírta; pályázataik elenyésző része nyer, a támogatási összegek nevetségesek". A legújabb hírek szerint a kormány ebben az évben az Iskola Alapítvány helyett a Romániai Magyar Pedagógus Szövetséggel kívánja az oktatási-nevelési támogatások pályáztatását lebonyolítani - folytatta a képviselő, hozzátéve: a kabinetet "az sem zavarja, hogy ezzel megszegik a státustörvény romániai alkalmazására vonatkozó kormányközi egyezményt, amely az utóbbi szervezetet jelöli ki erre a feladatra".
Ha politikai céljairól van szó, akkor a kormánynak a magyar-román és magyar-magyar viszony alakulása sem számít - fogalmazott a képviselő.
EURÓPAI PARLAMENT/EURÓPAI UNIÓ
EU-elnökség - Elfogadták a szociálisügyi miniszterek az uniós romastratégia tervezetét
MTI, 2011. május 19. – Kárpáti János
Elfogadták az uniós országok szociálisügyi miniszterei azt az állásfoglalást, amely a romák társadalmi befogadását célzó tagállami stratégiák uniós kereteiről szól - jelentette be csütörtökön Brüsszelben Balog Zoltán.
"Bízunk abban, hogy eljött a konkrét cselekvés ideje" - mondta a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára, Andor László EU-biztossal közösen tartott sajtótájékoztatóján. Balog Zoltán előzőleg a soros magyar EU-elnökség nevében elnökölt a miniszteri tanácskozáson.
Az uniós keretstratégia tervezetét április elején terjesztette elő az Európai Bizottság, az unió legfőbb végrehajtó testülete. Először az igazságügyi miniszterek tárgyalták meg, elsősorban a jogegyenlőség, diszkriminációmentesség biztosításának szemszögéből.
A csütörtöki miniszteri tanácskozás résztvevői elsősorban a foglalkoztatás, lakhatás, egészségügyi ellátás oldaláról tekintették át a problémakört. Pénteken az oktatási és ifjúsági ügyekben illetékes tárcavezetők ülésének a napirendjén szerepel a romastratégia - annak elsősorban az a vonzata, hogy miként lehet javítani a halmozottan hátrányos helyzetű cigány gyerekek oktatását.
Jövő hétfőn az uniós külügyminiszterek - az úgynevezett általános ügyek tanácsaként eljárva - összegzik a miniszteri vitasorozat eredményeit. Ezután a júniusi EU-csúcson hagyják jóvá hivatalosan a romák befogadásáról szóló uniós keretstratégiát. Az abban foglaltak figyelembevételével a tagállamok az év végéig nyújtják be Brüsszelnek saját romabefogadási stratégiájukat, amelynek végrehajtását az EU ellenőrizni fogja. Balog Zoltán az MTI-nek elmondta: azt javasolják, hogy a nemzeti stratégiák véleményezésére létrehozott európai bizottsági munkacsoport később is maradjon fenn, mert a végrehajtást folyamatosan figyelemmel kell kísérni. Ebben szerepet kap majd az EU bécsi székhelyű alapjogi ügynöksége is – közölte.
Az államtitkár - szintén az MTI-nek nyilatkozva - kitért arra: a szükséges szakpolitikai intézkedéseket nemcsak azért kell meghozni, hogy a többnyire mélyszegénységben élő, munkanélküli romák helyzete jobb legyen Európában, hanem azért is, hogy javítsák a társadalmi együttélést a romákkal.
Balog Zoltán a sajtótájékoztatón hangsúlyozta, hogy a romaügyért a fő felelősséget a tagállamok viselik, saját országuk helyzetéhez igazított intézkedési terveket kell kidolgozniuk. Az uniós együttműködés azonban hozzáadott értéket jelent - tette hozzá -, és elmondta: a csütörtöki megbeszélésen arról is sok szó esett, miként lehet biztosítani az uniós források eddiginél hatékonyabb felhasználását. Csaknem minden uniós tagországnak van ugyan valamilyen saját intézkedési terve a romákat illetően, de az uniós keretstratégia egymással összehasonlíthatóvá teszi majd ezeket a nemzeti stratégiákat - vélekedett.
Andor László - mint arról sajtóközleményében tájékoztatott - a miniszteri tanácskozáson felhívta a figyelmet arra, hogy a roma népesség a társadalmi kirekesztés legnagyobb lélekszámú áldozata Európában; helyzete nemcsak nehéz, hanem látványosan romlott is az elmúlt években. A magyar biztos szerint ezt a negatív és veszélyes folyamatot vissza kell fordítani.
"A bizottsági kezdeményezéssel és a magyar elnökség aktív hozzájárulásával ez a kérdés végre az európai politika napirendjére került, s ezt ki kell használni" - hangsúlyozta Andor.
A sajtótájékoztatón az EU-biztos kifejtette, hogy miután a romák helyzete drámaian romlott a kilencvenes évek elején - a mélyreható gazdasági szerkezetátalakulással járó rendszerváltozás, a sok munkahely megszűnése következtében -, az utóbbi években újabb zuhanás következett be a gazdasági válság miatt. Andor László gratulált a magyar EU-elnökségnek az ügyben elvégzett munkához, és nagyon fontosnak nevezte a kidolgozott dokumentumot.
A sajtótájékoztatón kérdés hangzott el arról, hogy foglalkoztak-e a miniszterek a romákkal szembeni szélsőjobboldali megnyilvánulások felerősödésével. Balog Zoltán elmondta, hogy ezen a tanácskozáson nem ez volt a téma, de a maga részéről hangsúlyozta: a szélsőségességre a jól megalkotott és jól végrehajtott roma befogadási stratégia lehet a megfelelő válasz.
INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA
„A nemzetszolgálatot civil szervezetek végzik" – Beszélgetés Bodó Barna egyetemi tanárral
Erdélyi Napló, 2011. május 12. – Nánó Csaba
- Professzor úr, megfelelőnek találja a civil szervezetek jelenlegi támogatási rendszerét?
– Civilként senki nem állíthatja, hogy a támogatási rendszer megfelelő. Mind a romániai, mind az anyaországi támogatási rendszer alapos reformra szorul. Ha megmaradunk a magyarországi támogatási rendszernél, akkor ez a megállapítás a nyitott kapukon való döngetés esete, hiszen a magyar kormány illetékesei is tudatában vannak annak, hogy a támogatási rendszert meg kell reformálni. A folyamat beindult, kérdés az, hogy továbbvitele milyen utat követ.
– Tudvalevő, hogy a politikumnak ez idáig nagy beleszólása volt a pályázatok elbírálásában. Bizonyára ezen is kellene változtatni...
– Érzésem szerint a magyarországi támogatás féloldalas. Magyarországon a civilek a saját támogatás-politikájukba tevőlegesen is beleszólnak. A támogatás ott sem teljesen gondmentes, de a magyar kormány és a civilek között kialakult egy olyan partnerség – ennek a stratégiája a 2000-es évek elején született meg –, aminek értelmébe a támogatásba a civil szervezeteknek, bizonyos mechanizmusokon át, beleszólásuk van. A 90-es évek elején, amikor a határon túliak támogatása is elindult, nem gondolhatta senki sem, hogy ebben a vonatkozásában – például Erdélyben – az RMDSZ-en kívül másvalakit meg lehet szólítani. Ez 1993-ban történt, az Illyés Közalapítvány létrehozatalával. Nyilvánvaló, hogy az erdélyi civil társadalom akkoriban sem intézményes, sem szakmai tapasztalat vagy infrastruktúra szempontjából nem állt úgy, hogy ilyen feladatban partnerként jelentkezhetett volna. Ennek ellenére az akkori támogatáspolitika létrehozta az Illyés Közalapítvány alkuratóriumi rendszerét, amelynek része volt egy szakmai zsűri, és ez a támogatáspolitikai döntések meghatározó tényezőjeként működött. Gyakorlatilag nagyon ritkán történt meg, hogy a szakma döntéseit felülbírálta volna a politikum. Amikor az Illyés Közalapítvány megszűnt, létrejött a Szülőföld Alap, amely teljesen elfelejtette a civileket, kihagyta őket a rendszerből. Azok a kollégiumok, amelyek létrejöttek Budapesten, a határon túliak politikai képviseletét szólították meg, és a politika delegált ezekbe olyan tagokat, akik a politikai képviseletnek az álláspontját, illetve olykor a politikáját képviselte.
– A magyar kormány felbontotta a szerződést az Iskola Alapítvánnyal, az oktatási támogatásra szánt pénzt mostantól a Románia Magyar Pedagógus Szövetség hivatott kezelni. Ez már a politikamentesítés egyik jele lenne?
– Az oktatási támogatás a határon túli gyermekeket illeti meg akkor, ha valamilyen magyar oktatási intézménybe járnak, vagy pedig ha fakultatív módon magyarul tanulnak. Azt viszont mindenki tudja, hogy ezt az oktatási támogatást – bár az Iskola Alapítvány osztotta le – elsősorban vidéken nagyon sokan RMDSZ támogatásként fogták föl. A magyar államnak nem lehet az a célja, hogy az általa az identitást, a magyar anyanyelv vállalását ösztönző programját politikai fölhanggal értelmezzék. Szerintem ezért hozták ezt a döntést: a politikai hátteret elvették a rendszertől, hiszen az alapítvány létrehozója és vezetője is politikai tényező volt.
– Milyen mértékben lehet szétválasztani a civil szféra munkáját a politikától, illetve mennyire van rálátása és hatása a civileknek a politikára, mennyire befolyásolhatja azt?
–Rálátása természetesen van, hiszen ugyanabban a társadalmi közegben működik mindkettő. Azok a rendezvények – elsősorban a szórványban – melyek a magyarság megtartását célozzák meg, mind civil kezdeményezések, hiszen valamilyen civil szervezet pályáz ezek megszervezésére. A nemzetszolgálatot civil szervezetek végzik. A politika támogathatja a civilek kezdeményezéséit, de a kulturális, oktatási, társadalmi tevékenységeket a civileknek kell vállalniuk. Ha például Aradon létre akarjuk hozni a vértanúk ereklyemúzeumát, és erre nincs politikai akarat, a civilek lesznek azok, akik ennek érdekébe valamilyen módon fellépnek. A civileknek van rálátásuk, van véleményük, és szükség van a konzultációra, hiszen önmagukban nyilván nem tudnak egy sor kérdést rendezni, a politikumnak pedig szüksége van a civilek közösségszervező munkájára.
– Ön a Temesváron székelő Szórvány Alapítvány elnöke. Mit tudnak tenni annak érdekébe, hogy a szórványmagyarság megőrizze identitástudatát?
– Tevékenységeink révén próbáljuk ezt az ügyet szolgálni. Létezik egy kiadványsorozatunk, amit „helytörténeti adattárnak" nevezünk. A lokális identitás meghatározó része az, hogy a kisebbségi értékek bekerülnek-e a helyi közösség tudatába. Ha ez megtörténik, a kisebbség is büszke magára, hogy lám, más is tudja, Temesvár főépítésze például egy Székely László nevezetű magyar úr volt, és a város mai képét ez az építész határozta meg. A mi feladatunk megtenni mindent annak érdekébe, hogy munkásságát elismertessük. Alapítványunk kiadványsorozata kimondottan ezt a célt szolgálja. Régi(j)óvilág címmel folyóiratot is kiadunk, amely a regionális kultúrát szolgálja. Ugyanakkor elindítottunk egy internetes rádiót, létrehoztunk egy Bolyai-emlékszobát, ami akár egy helytörténeti múzeumnak is lehet a csírája... Egy olyan folyamatot indítottunk útjára, aminek révén szolgálni kívánjuk a helyi értékeket. Hatását egy komoly vizsgálat nyomán lehetne felmérni, de ez még nem történt meg.
– Romániában a magyar civil szerveződések elég erősek ahhoz, hogy a politikusok munkáját jó irányba befolyásolják?
– Ez a dolog mind a két félen áll vagy bukik. A politika szerepértelmezése az, ami meghatározza ezt: ha a politikus hajlandó partnernek tekinteni a civilt – hiszen mindketten ugyanazt a közösséget, kultúrát szolgálják –, akkor a befolyásolás megtörténik. Ha valami miatt a politika elzárkózik, mert rivalitást vél fölfedezni, akkor a cél nem teljesül. A szórványban ezek a szembefeszülések nem történnek meg, hiszen annyira kicsi a közösség, hogy ugyanaz a szereplő általában több intézményben van jelen, és ezek feloldják a feszültségeket. Ahol a politika nagyon erős, és jelentős pénzekről szólnak a döntések, gyakrabban előfordul, hogy a politika és a civil szféra nem ért egyet, és a civil úgy érzi, az ő erőfeszítéseit a politika nem támogatja kellő mértékben.
A romániai magyar elit fantomképe
ÚMSZ/Transindex, 2011. május 19.
Egyedülálló felmérés nyomán dolgozta ki a romániai magyar elit fantomképét a miskolci egyetem szociológiai intézetének docense, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének munkatársa által vezetett kutatócsoport.
Kik a romániai magyar kulturális, gazdasági és politikai elit legismertebb, legbefolyásosabb képviselői, melyek az „elitgazdag", illetve „elitkibocsátó" erdélyi városok – egyebek között ezekre a kérdésekre kapunk választ a Párhuzamos világok? Az erdélyi magyar gazdasági és kulturális elit szocio-demográfiai jellemzői című tanulmányban közölt felmérésből.
Gazdasági, kulturális, politikai rangsorok
Nagy általánosságban a romániai magyar elit fantomképét így írhatnánk le: mérsékelt jobboldali beállítottságú, egyetemi végzettséggel rendelkező férfi. Konkrétabban, a gazdasági és kulturális elit megkérdezett tagjainak válaszai szerint, a romániai kulturális elit kiemelkedő tagjai között a listavezető Kányádi Sándor és Tompa Gábor; előbbire a gazdasági és kulturális elitet képviselők 24,6 illetve 40,7, utóbbira pedig 6,6 valamint 29 százaléka szavazott.
A rangsor a következőben – a gazdasági elit szerint – Markó Béla, Gáspárik Attila, Szőcs Géza, és holtversenyben Kovács András Ferenc továbbá Tőkés László, a kulturális elit viszont a harmadik helyen Kovács András Ferencet, majd Egyed Ákost, Kántor Lajost és Bocsárdi Lászlót nevezte meg.
Az úgynevezett gazdasági reputációs elit listájának első helyét illetően ismét megegyezik a gazdasági és kulturális személyek véleménye: mindkét csoport Verestóy Attilát nevezte meg 22,6 valamint 27,5 százalékos szavazataránnyal. A „gazdaságiak" szerint azonban a második helyen Teszári Zoltán áll, majd Pászkány Árpád, Szarvadi Lóránd, László János, Péter Pál és Kurkó János György következik, míg a megkérdezett kulturális személyiségek által felállított sorrendben Pászkány Árpád, Teszári Zoltán, Kurkó János György, Péter Pál, Szarvadi Lóránd, majd holtversenyben László János és Böszörményi Zoltán követi az RMDSZ szenátorát.
A megkérdezettek felállították a közvéleményre legnagyobb hatással lévő romániai magyar személyek rangsorát is, itt a gazdasági elit Tőkés Lászlót, a kulturális elit pedig Kántor Lajost helyezte az élhelyre. A politikai elit tekintetében a gazdasági és kulturális elit csoportjának véleménye az első két hely esetében ismét megegyezik: 45,9 illetve 65,6 százalékban Markó Bélát, majd 42 valamint 57,7 százalékban Tőkés Lászlót nevezték meg.
A sorrend ezután a „gazdaságiak" szerint így alakult: Borbély László, Kelemen Hunor, Frunda György és Verestóy Attila, a kulturális személyiségek pedig a továbbiakban a Kelemen Hunor, Borbély László, Frunda György és Eckstein-Kovács Péter sorrendet állították fel.
Hol születik?
Érdekes módon, a gazdasági elit tagjainak túlnyomó része, 55 százaléka székelyföldi születésű, Hargita, Kovászna illetve Maros megyei, legtöbben közülük – 32,2 százalék – Hargita megyéből származnak. A kulturális elit esetében Hargita megye viszont 19,5 százalékkal csupán a második helyen áll, a 22,1 százalékos Kolozs megyét – nagyrészt Kolozsvárt – követően.
A népszámlálási adatokkal összevetve világossá válik, hogy a kisebbségi elit – Kolozs megyén kívül – leginkább a viszonylag nagyobb magyar nemzetiségi aránnyal rendelkező régiókban tömörül. Ebből viszont azt a következtetést is le lehet vonni, hogy többnyire eltűnik a szórványmagyar területeken.
A gazdasági és kulturális elit tagjainak közel fele kilenc helységben született: Brassóban, Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Nagyváradon, Sepsiszentgyörgyön, Szatmárnémetiben és Székelyudvarhelyen. A gazdasági elit közül legtöbben három városból: Marosvásárhelyről (8,2 százalék), Székelyudvarhelyról (7,7 százalék) és Kolozsvárról származnak. A kulturális elit legtöbb tagját szintén ugyanez a három város adta, csak a sorrend változik: Kolozsvárról 16,7 Marosvásárhelyről 9,9, Székelyudvarhelyről 4 százalék származik.
Nemzetiségi, nyelvi kötődés a családban
A felmérésből az is kitűnik, hogy a gazdasági elit „gyermekbarátabb" a kulturális elitnél: 85,2 százalékának vagy gyermeke, utóbbiak 79,7 százalékos arányához képest. A kulturális elit viszont inkább választ magának magyar élettársat – részarányuk 93,4 százalék – a gazdasági elit azonban kevésbé ragaszkodik a házasság szempontjából nemzetiségi gyökereihez, csupán 82,8 százaléka él magyar házastárssal.
Ezek után igen érdekes a következő adat, miszerint mindkét csoport tagjai nagyjából hasonló arányban – 85–86 százalék – használják a magyar nyelvet otthonukban. Emellett az elittagok román és más idegen nyelven jobban beszélnek, mint az erdélyi magyarok általában. Adalékként még megemlíthető, hogy a kulturális elit a német, a francia, a spanyol és az orosz nyelvet beszéli jobban, a gazdasági pedig a román és olasz nyelvben jártasabb, az angoltudás részaránya viszont nagyjából mindkét csoport esetében azonos.
A közösségi hovatartozás szempontjából fontos és jellemző adat: a gazdasági és a kulturális elitcsoport tagjainak mintegy kétharmada – 36,2 és 36,4 százaléka – elsősorban erdélyinek, 26,3 illetve 32,7 százaléka pedig erdélyi magyarnak vallotta magát. Emellett a gazdasági elit 13,5 és 9,1 százaléka székelynek, illetve magyarnak tekinti magát, a kulturális elitnél ez a részarány 12,5 és 6,9 százalék – utóbbi esetében viszont a kulturális elit hozzáteszi a „romániai" jelzőt is.
Merjünk kicsik lenni?! Az RMDSZ érdekvédelmi politikája: apró lépésekben a teljes önfeladás felé
Krónika, 2011. május 20.
Az erdélyi magyar nemzetrész jogállását megnyugtató és világos módon tisztázó törvény megalkotásával tágabban kilenc, szűkebben véve két évtizede adós a bukaresti törvényhozás. Annak ellenére, hogy Románia az első és második világháborúkat lezáró diktátumok aláírásakor közösségi jogainkat illetően komoly vállalásokat írt alá, továbbá az euroatlanti integráció feltételeiként ezen vállalásait újból megerősítette több európai egyezmény részleges vagy teljes hazai kodifikációjával, bátran kijelenthetjük, hogy politikai elitje soha egyetlen pillanatra sem adta fel a homogén, egynyelvű és egynemzetiségű állam létrehozásának 19. századi tervét.
Bukarest a nemzetiségek tekintetében is szemrebbenés nélkül folytatta, folytatja a „jelezz balra, és fordulj jobbra" balkáni gyakorlatát, függetlenül a mindenkori kormányok politikai színezetétől, s sajnálattal kell megjegyeznünk, hogy paradigmaváltást a jövőben sem várhatunk. Annál is szomorúbb a romániai kisebbségek közrendű sorába kényszerített erdélyi magyar nemzetrész helyzete, hogy Bukarest fél évszázad alatt, a Magyar Népi Szövetség után, már a második olyan érdek-képviseleti szervezetünket alkotja, formálja saját igényei szerint, melynek vezetői a legalapvetőbb sorskérdéseink ügyében is készek nemzeti érdekeinkkel homlokegyenesen ellenkező irányban működni, közösségünk jogos követeléseit ál- és látszatmegoldásokkal tompítani itthon és külföldön egyaránt. Még ha fenti kijelentésünk első olvasatra súlyosnak is tűnhet, tény, hogy a kisebbségi törvénytervezet még utalás szintjén sem foglalkozik a területi autonómia igényével, holott az közösségünket két régióban, a Székelyföld mellett a Partium határ menti térségeiben is megilletné. Ez a hiányosság egymagában is elfogadhatatlanná teszi az egész kezdeményezést, illetve tökéletesen hiteltelenné az állítást, hogy kerettörvényről lenne szó.
Az erdélyi magyar nemzetrész szülőföldjén őshonos, egy évezrede államalkotó tényező. A 2002-es népszámlálás adatai alapján Románia második legnépesebb nemzeti közössége vagyunk, szám szerint közel kétszer annyian, mint az összes regisztrált kisebbségi közösség együttvéve. Az erdélyi magyarság a törvénytervezetben felsorolt 20 nemzeti és etnikai közösség közül talán az egyetlen, mely életképes helyi közösségek sokaságával rendelkezik, amely nyelvét és hagyományait a mindennapok részeként gyakorolja, és saját, önmagában is fejlődőképes műveltséggel rendelkezik. Mi nem magyar származású románok – a törvénytervezet 2. és 3. cikkelyei alapján –, hanem a magyar nemzet részét képező román állampolgárok vagyunk (akik szándékunk és megkérdezésünk nélkül váltunk azzá). Fentiek alapján a Romániához csatolt magyar nemzetrésznek, amennyiben jövendőjét nevezett országon belül képzelik el, különleges, társnemzeti státus jár. A tárgyalt törvénytervezetben nevesített húsz népcsoport többsége alig pár ezer lelket számláló, az asszimiláció és a nyelvvesztés előrehaladott állapotában lévő etnikai vagy nyelvi közösség. Rájuk és igényeik szerint tervezett jogszabályokkal aligha adható érdemi válasz az erdélyi magyar nemzetrész létkérdéseire. Magunkra nézve tehát magát a „kisebbség" kifejezést is vissza kell utasítanunk, és ki kell jelentenünk, hogy a bukott, „merjünk kicsik lenni" doktrína után a Kárpát-medence (közös magyar hazánk) többségi nemzetének semmi szüksége a merjünk kisebbség lenni gondolatának törvényi erőre emelésére. Amíg a törvénytervezet 2005-ös benyújtását megelőzően legalább a konszenzuskeresés és társadalmi vita látszatát igyekeztek megteremteni, addig a mostani beterjesztést az RMDSZ gyakorlatilag belügyként kezelte, azt sem egyeztetések, sem konzultáció nem előzte meg. Ismét rólunk döntenének, a megkérdezésünk nélkül.
Mit is tartalmaz a törvénytervezet?
A hat fejezetből álló törvénytervezet tartalmi szempontból három fő részre különíthető. Az első két fejezet alkotta egység nem egyéb, mint a már jelenleg is hatályos hazai törvények nemzeti és etnikai közösségekre vonatkozó cikkelyeinek gyengített és hiányos kivonata. Többségükben szó szerinti átvételekről van szó az alkotmányból, az 1995/33 1, a 2007/282 2, a 2001/215 3, a 2006/489 4, az 2011/1 5 törvényekből. A törvénytervezet első 38 cikkelye semmilyen újítást nem hoz, kidolgozói erre különös figyelmet fordíthattak, szemléltető példa erre, hogy a nyelvhasználati jogok tekintetében a több, jelenlegi jogszabályban is rögzített 20 százalékos küszöböt meg sem említik, helyette az „ahol jelentős számban élnek nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek" ködös kifejezést találjuk (a nyelvhasználati küszöb elvárható 5–10 százalék körülire csökkentése helyett).
Az említett két keretszabályozás – az 1995. évi 33-as számú törvényként beemelt, a nemzeti kisebbségek oltalmazásáról Strasbourgban 1995. február 1-jén megkötött keretegyezmény és a 2007. évi 282-es számú törvény, mely a regionális vagy kisebbségi nyelvek, szintén Strasbourgban 1992. november 5-én elfogadott európai chartájának részleges átvétele – alapján komoly nemzetiségi jogok illetnék közösségünket, de melyeket a mai napig nem tudunk érvényesíteni, mert kapcsolódó, részletező szabályozásokat, illetve alkalmazási útmutatókat nem alkottak. E tapasztalat fényében sok jóval nem kecsegtet, hogy a jelenlegi kerettörvénynek szánt szövegből is hiányoznak az alkalmazását szabályzó rendelkezések, esetleges kidolgozásukra vonatkozó konkrétumok, határidők.
Az oktatásról szóló fejezet csupán egy halvány, kétértelmű utalást tesz az önálló állami finanszírozású magyar felsőoktatási intézményekhez való jogról, sőt ez esetben a hivatalos román szöveg botrányos módon eltér a magyartól: míg a magyar fordításban „önálló egyetemek" szerepelnek, addig a román szövegben a nehezen értelmezhető „universităţi distincte" szerepel. Rögtön az első, az oktatásra vonatkozó cikkely (15. cikk) deklarálja az anyanyelvi oktatás jogát „minden szinten, formában és típusban". Részletek híján sovány szabályozás ez azokban az esetekben, ahol például egy felsőoktatási intézmény az egyetemi autonómiára hivatkozva egyszerűen nem hajlandó magyar nyelvű szakok vagy karok indítására. Ebben a helyzetben van jelenleg a hazai egyetemi szintű műszaki képzés, ahol egyetlen állami fenntartású magyar szak sem létezik.
A művelődésről szóló alfejezet tekintetében sajnálattal kell megállapítanunk, hogy még utalás formájában sem foglalkozik a román intézményekbe kényszerített, jelenleg tagozati szinten működő magyar kulturális részintézményekkel, illetve azok önállósodásának lehetőségével. Csupán az összehasonlítás kedvéért a magyarországi 1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól a művelődést és oktatást szabályozó rendelkezéseiben, a 47. § (4), illetve a 49/A. § (4) azt találjuk, hogy a helyi önkormányzat köteles átadni az országos kisebbségi önkormányzatnak azoknak az oktatási és művelődési intézményeknek a kezelői jogát, melyek az adott kisebbséghez kötődnek és annak igényeit elégítik ki.
A tömegtájékoztatásról szóló alfejezetből hiányzik az önálló, állami fenntartású magyar közszolgálati médiaorgánumok létrehozásának joga, avagy lehetősége, helyette csupán a következőt találjuk: „egy illető régióban jelentős számban élő kisebbségnek, kérésére, a közszolgálati adók egész napos rádió- és televíziós adásokat biztosítanak" (26. cikk (3)).
Fentiek tükrében, állami fenntartású felsőoktatási, művelődési és tömegtájékoztatási intézményeink önállósága nélkül a törvényalkotó teljes kulturális autonómiakoncepciója hangsúlyozottan kérdőjelessé válik. A vallásról szóló alfejezet a vallásszabadságról és a vallások jogállásáról szóló 2006. évi 489-es törvény néhány cikkelyének közel szó szerinti átvétele, így jelentősége, túl azon, hogy növelte a törvénytervezet szövege leütéseinek számát, sok nincsen.
Az anyanyelv használatára vonatkozó alfejezet leegyszerűsítve, nyolc cikkelybe sűrítve foglalja össze már meglévő nyelvhasználati jogainkat. A törvénytervezet egyetlen szót sem ejt közúti útjelzők, földrajzi nevek, utcanevek stb. magyar nyelvű feliratozásáról. Románia mellőzte a nyelvi charta igazságszolgáltatásra, gazdasági életre, adóügyekre vonatkozó rendelkezései többségének átvételét. Nyilván nem véletlenül. Annál szomorúbb, hogy a törvénytervezet készítői, alkalmazkodva a meghúzódó mögöttes elképzelésekhez és célokhoz, szintén nem látták fontosnak vonatkozó jogaink biztosítását. Ilyen hozzáállás mellett bizonyára túlzó elvárás lett volna nyelvünk regionális vagy országos szintű hivatalossá tételéről beszélni, de legkevesebbként annyi elvárható lett volna, hogy legalább azokon a településeken tegyék egyenrangú nyelvvé, ahol jelen vagyunk. Nyelvhasználati szempontból a törvénytervezet annál is kevesebbet tartalmaz, mint az eddig biztosított jogok, így itt egyértelmű visszalépésről beszélhetünk. Például a mai napig hatályban maradt 1945. évi 86-os törvényként kodifikált kisebbségi statútum 8. és 10. cikkelyei (legkevesebb 30 százalékos nemzetiségi arányhoz kötve ugyan) kimondják a bíróságok és közigazgatási hatóságokon belüli teljes nyelvi egyenjogúságot, sőt a 12. cikkely kiköti, hogy a bíráknak és köztisztviselőknek kötelező módon ismerniük kell az adott nemzetiség nyelvét is, de említhetnénk akár a 15. cikkelyt is, mely utcaneveink kiírásának jogát szavatolja. Azt most nem firtatnánk, hogy az említett cikkelyeket érdekképviselőink miért nem alkalmazzák vagy kérik számon, de az tény, hogy a 2011-es kisebbségi törvénytervezet, legalábbis nyelvhasználat tekintetében, alulmúlja az 1945-ös kisebbségi statútumot. A törvénytervezet teljes egészéből hiányoznak a végrehajtást illető garanciák, illetve az esetleges szankciók, a sokat hangoztatott kerettörvényi státus már az első két fejezetnél elvérzik.
Becikkelyezett hatalmi monopólium
A törvénytervezet második tartalmi egysége a harmadik és negyedik fejezeteket foglalja magában. A harmadik fejezet szabályozza a kisebbségi szervezetek létrehozását és jogköreiket. Mondhatni itt bújik ki a szög a zsákból, ugyanis gyakorlatilag másról sem szól, mint arról, hogy hogyan szabjon olyan feltételeket egy kisebbségi szervezet megalapításához, melyek a magyar közösségen belül majdhogynem lehetetlenné teszik az RMDSZ-en kívül más szervezet létrehozását. A tervezet „természetesen" kettős mércét alkalmaz, ugyanis úgy szól, hogy kisebbségi szervezetet egy adott közösség az utolsó népszámlálás szerinti létszámának legkevesebb 10 százalékával megegyező alapító taggal hozhat létre. Például az örmény kisebbség (1780 fő, 2002-es adat) esetében ez 178 alapító tagot jelent. Kis túlzással szinte családon belül megoldható. Azonban azoknál a nemzeti kisebbségeknél, ahol ez a szám meghaladná a 25 ezret, a tervezet alkotója „megelégszik" a negyed százezer alapítóval, de a párttörvényből ismerős területi feltételt szabja, mely szerint az alapítóknak legkevesebb 15 megyéből és megyénként legkevesebb 300-an kell lenniük. A jogalkotó szerint tehát nincsen létjogosultsága olyan kisebbségi szervezeteknek, melyek 250 ezer főnél több személyt képviselnének, de esetleg csupán regionális szinten, 15-nél kevesebb megyében. Naiv kérdés, hogy ez az elképzelés kiállná-e az alkotmányosság próbáját. Továbbá a jogalkotó azt is megengedné, hogy az alapítók legfeljebb egynegyede ne tartozzon az adott szervezet szerinti nemzeti közösséghez, amit azért tartunk problematikusnak, mert egyszerűen ellenőrizhetetlen. Talán nem lett volna haszontalan, ha a nyelvi jogokat szabályozó alfejezettel legalábbis megközelítőleg akkora alapossággal foglalkoztak volna, mint azzal, hogy az RMDSZ hatalmi monopóliumát becikkelyezzék.
A negyedik fejezet rendelkezik a Nemzeti Kisebbség Tanácsa elnevezésű, valamennyi, a parlamentben képviselt kisebbségi szervezetet tömörítő, a mindenkori kormány alá rendelt konzultatív szerv létrehozásáról. Az erdélyi magyar nemzetrész érdekeivel szögesen ellentétesnek tartunk minden olyan kezdeményezést, mely „egy akolba" terelné közösségünket a romániai kisebbségekkel, különösen úgy, hogy a közös szervezetet a mindenkori kormánynak rendelik alá. Az 52. cikkely első alpontja kimondja, hogy az NKT működési szabályzatát kormányhatározattal hagyják jóvá. Vajon miért gondolják úgy az RMDSZ-ben, hogy mindig kormánytényezők lesznek, és lesz befolyásuk az NKT-t érintő szabályozásra? Egyébként az NKT feladatkörét szabályzó, igencsak kurtácska 53. cikkelyben a következő igéket találjuk: „támogat", „javasol", „elemez", „véleményez". Sehol sem találunk a kisebbségeket közvetlen módon érintő kormányhatározatokra kötőerejű véleményezési jogot garantáló passzust. Az NKT-nak döntéshozatali jogköre kizárólag a kormány által a kisebbségi szervezetek működési költségeire szánt keret elosztására vonatkozóan van, de az is csak úgy, hogy a „kasszakulcs" a közvetlenül a miniszterelnök alá rendelt Etnikumközi Kapcsolatok Hatóságánál marad. Látszatszervezetek látszatjogkörökkel!
És végül a harmadik tartalmi egység, az ötödik fejezet, a kulturális autonómiáról rendelkezik. Az RMDSZ szerint egy 12 cikkelynyi, szégyenteljesen rövid és felületes fejezet lenne hivatott hosszú távon biztosítani közösségünk jövőjét. Összehasonlításban a párhuzamos magyarországi 1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól 105 cikkelyben, a feladatok, jogok és jogkörök sokkal szélesebb körét biztosítva, azokat részletekbe menően kifejtve rendelkezik. Míg a magyar jogszabály a valódi önrendelkezés elvét megvalósítva, alulról, a települések szintjéről építi fel a kisebbségi önkormányzás rendszerét, ezeket területi és országos szervezetekkel fogva össze, addig a tárgyalt tervezet megalkotói a szubszidiaritás elvével homlokegyenest szembemenve, felülről lefelé „építkezve", centralizált országos működésű úgynevezett Kulturális Autonómia Nemzeti Tanácsokat javasolnak, melyek – esetleg – létrehozhatnak területi, azaz megyei szervezeteket, de csupán egyszerű jogi személyi státussal. Helyi szervezetekről egy szó sem esik. Ehhez képest a magyar jogszabály olyan helyi autonóm közigazgatási szerveket hoz létre, melyekről a 24/E. § (2) alpontja kimondja: „a kisebbségi önkormányzatok és a helyi önkormányzatok között nincs alá és fölérendeltségi viszony". A különbség ég és föld. Továbbá a törvénytervezet 62. cikkelyének első pontja kimondja, hogy a tanácsot „az adott nemzeti kisebbséghez tartozó személyek titkos, közvetlen, egyenlő és szabadon kifejezett (?) belső választással hozzák létre". A törvénytervezet csupán arról nem beszél, hogy milyen választói névjegyzék alapján? Azt azonban kimondja, hogy a belső választásokat kormányhatározat alapján, az adott nemzeti kisebbség reprezentatív szervezetének – esetünkben tehát az RMDSZ – szervezésében kell megtartani (62. cikk. (2),(3)). Eszerint tehát a mindenkori kormány kénye-kedve szerint befolyásolhatná belső választásainkat, illetve kizárólagos módon olyan szervezetre bíznák lebonyolítását, mely közvetlenül érdekelt annak eredményében. Meglehetősen furcsa értelmezése az önrendelkezésnek és a szabad választás jogának. Az RMDSZ szervezte belső választások tisztaságára kár is szót vesztegetni, abból közösségünk elegendő leckét kapott az elmúlt húsz esztendőben. A tárgyalt törvénytervezet kulturálisautonómia-koncepciója egyszerre csúfolja meg az önkormányzatiság és a szabad választások demokratikus alapelveit, híven tükrözi alkotóinak és előterjesztőinek az egyéni és közösségi jogról alkotott igen sajátos elképzeléseit.
„Kisebbségjogi szemfényvesztés"
Nem célunk az eddigi hasonló hazai törvénytervezetek összehasonlítását elvégezni, azt mások és avatottabbak a maguk helyén megtették, annyit azonban mindenképpen fontosnak tartunk elmondani, hogy az 1993-as első törvénytervezet óta az RMDSZ-es törvényalkotók olyan súlyos mértékben hátráltak meg a közösségi jogok tekintetében, mely a tervezet legitimitását alapvetően kérdőjelezi meg, és több mint kétségessé teszi, hogy az erdélyi magyarok valódi igényeire jelenthetne akárcsak részleges megoldást. Szilárd meggyőződésünk, hogy a jelenleg elfogadásra beterjesztett törvénytervezet megalkotásának legfőbb vezérlő elve a többségi román társadalomnak és elsősorban politikai elitjének való megfelelés, amelyet valós tartalommal csupán oly mértékben töltöttek fel, mely az alkotmányban mai napig deklarált nemzetállami státussal és az ebből következő asszimilációs, homogenizáló törekvésekkel garantált módon összeegyeztethető. Továbbá tagadhatatlan a törvénytervezet kidolgozóinak azon szándéka, hogy a megteremtődő szűk jogi keret minden, az RMDSZ mellett versenytársként, vagy akár csak kontrollerőként fellépő szervezetet csírájában lehetetlenítsen el. Míg az első elv az önrendelkezés demokratikus alapjogának egyszerű semmibevétele, hiszen látszatszabályozásokkal operál, nem több mint kisebbségjogi szemfényvesztés, a második alkotó elv a politikai pluralizmus demokratikus alapjogát gyökerénél fogva támadja. Ezt a fajta, a hatalom kizárólagos gyakorlására való törekvést minden demokratikus politikai berendezkedésű európai állam többnyire már az alaptörvényben minősített formában tárgyal és tilt, érthetetlen, honnan tehát az RMDSZ „bátorsága", hogy országnyi, másfél milliós közösségünket tartós egypártrendszerbe tuszkolja.
Összegzésképpen tehát egyértelműen és határozottan vissza kell utasítanunk az RMDSZ újbóli próbálkozását „egyszemélyes" kisebbségi törvénytervezete elfogadtatására, valamint ahogyan azt 2005-ben a Székely Nemzeti Tanáccsal (SZNT), az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal (EMNT), Magyar Ifjúsági Tanáccsal (MIT) és a Magyar Polgári Szövetséggel (MPSZ) közösen tettük, nevezett politikai alakulatot felszólítjuk, vonja vissza törvénytervezetét, térjen vissza az erdélyi magyarság területi autonómiájának képviseletéhez, és legyen partner széles körű társadalmi vita lefolytatásához, egy, a magyar közösség valódi érdekeit szolgáló kisebbségi kerettörvény megalkotásához és beterjesztéséhez.
Csomortányi István, Soós Sándor
Csomortányi István az Erdélyi Magyar Ifjak nemzetpolitikai szakcsoportjának vezetője, Soós Sándor az EMI elnöke.
Jegyzetek:
1 Törvény a nemzeti kisebbségek oltalmazásáról Strasbourgban 1995. február 1-jén megkötött keretegyezmény ratifikálásáról
2 Törvény a regionális vagy kisebbségi nyelvek – Strasbourgban, 1992. november 5-én elfogadott Európai Chartájának ratifikálásáról
3 Törvény a helyi közigazgatásról
4 A vallásszabadságról és a vallások jogállásáról szóló törvény
5 Nemzeti oktatási törvény
Magyar? Székely? Csángó?
Krónika, 2011. május 20. – Mitruly Miklós
Az esedékes idei népszámlálás etnikai hovatartozást feltüntető rovatai a román politikai elit által csalárdan kitervelt csapdát jelentenek számunkra, romániai magyar nemzetiségű állampolgárok számára azzal, hogy ki-ki bátran nevezheti magát magyarnak, székelynek vagy csángónak. Olyan csapdát, amit nem lehet kikerülni, bárhogyan is nevezzük meg magunkat, mert bármelyik öndefiniálás a veszély lehetőségét, az ellenünk irányuló politika igazolásának veszélyét rejti magában.
A csapda nem csupán annyiból áll, hogy a demokratikusnak és liberálisnak álcázható, netalán sokunk számára is annak tetsző eljárás valójában megosztásunkra törekszik. S a nagyvilág számára azt kívánja bizonyítani – a magunk bevallására hivatkozva –, hogy három különböző etnikum vagyunk, nem egyetlen nemzeti közösség különböző csoportjai; tehát nem jelentünk számottevő nemzeti kisebbséget, következésképpen szerényebbeknek kell lennünk a minket megillető jogokat illetően. Ha csak erről volna szó, viszonylag könnyű lenne ellene védekezni, arra biztatva minden székelyt és csángót, hogy ne csak magyar anyanyelvűnek, hanem magyarnak is vallja magát.
De a hatósági személyektől s román identitástudatú papjaiktól megfélemlített hitbuzgó csángók többsége vajon megkockáztatja-e, hogy magyarnak mondja magát, mikor mondhatja csángónak is? Kérdéses. A Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke bizonyára nem ok nélkül nyilatkozott akképpen, hogy „mi nem fogjuk sem azt mondani, hogy vallják magukat magyaroknak, sem azt, hogy románoknak mondják magukat". (Krónika, 2011. május 11., 4. oldal) Érthető a csángók magatartása. Hiszen a csángó megnevezés a románok fülének rokonszenvesebb, elfogadhatóbb, mint a magyar, annál inkább, mert magukat románoknak tartó személyek között is vannak olyanok Moldvában, akik csángónak vallják magukat. Könnyű tehát egybemosni őket. Ha viszont nem magyarok, hanem csángók, feltehető a kérdés a magyar nyelvhasználatukat ellenzők részéről: miért, mi jogon kívánnak magyarul is tanulni, magyar nyelvű misét hallgatni, magyarul énekelni és imádkozni? Ha nem szerepelne a nemzetiségek között a csángó, s csak magyarnak vagy románnak nevezhetné magát a kérdezett, akkor a magyarságát letagadni nem akaró ember nem tehetne mást, mint magyarnak vallani magát.
A hagyományaira, történelmileg és néprajzilag meghatározott hovatartozására büszke, de nem fafejű székelyek biztatására nem lenne szükség ahhoz, hogy a valóságnak megfelelően magyarnak mondják magukat. Csakhogy nem kívánt következménye ennek is lehet. Ha a székelyek nem székelyek, hanem magyarok, mire alapozva igénylik a Székelyföld területi autonómiáját, az újonnan kialakítandó gazdasági régiók megrajzolása során a székelyföldi régiót? – kérdezhetik a manipulálásra mindig kész román politikusok, amire nem volna lehetőségük, ha nem játszhatnák ki a székelyt a magyar ellen és viszont.
A csapda kivédésére egyetlen hatásos, kijátszhatatlan módot tudok elképzelni: illetékes szerveink kitartóan és következetesen, minden lehetséges eszközt, eljárást kihasználva hassanak oda, hogy miként az osán (avasi román), az oltyán vagy a móc stb. román voltát senki sem vonja kétségbe, egyaránt és joggal románnak tartják, ugyanúgy és ugyanolyan joggal tekintsék magyarnak a román politikai élet vezetői a székelyt és a csángót, mint az erdélyi partiumi magyart. S ezt a felfogást érvényesíttessék a népszámlálási kérdőíven, töröltetvén róla a székely és a csángó terminust.
Régiós dilemmák
Krónika, 2011. május 20. – Balogh Levente
Ha a romániai gazdasági régiók átszervezése szükségességének ecsetelésére pazarolt energiáknak csak a negyedét konkrét tervek kidolgozására és egyeztetésekre fordították volna a bukaresti kormányilletékesek, az országban ma életképes régiók működnének, és az EU élmezőnyébe tartozhatna a lehívott uniós fejlesztési források szempontjából.
Ehelyett azonban az államfő időről időre felveti a régióátszervezések ötletét, a politikusok párthovatartozásuk függvényében helyeslik vagy elítélik, majd élünk tovább a szinte csak papíron létező, túl nagy, minimális hatékonysággal működő régiókban. Az egyik legfőbb baj az, hogy a régiókat technokrata szellemben, felülről megtervezve hozták létre, és a „haladás" jegyében figyelmen kívül hagyják az érintettek véleményét. Pedig ez is fontos, hiszen mégiscsak az adott vidék polgárai tudják jobban, hogy milyen szomszédos megyékkel fűzi őket történelmi, kulturális, földrajzi és gazdasági kapocs.
Ám nálunk nem csupán a rosszul értelmezett, felülről irányított progresszió jegyében fogant központi „diktatúra" kontra helyi hagyományok ellentét van jelen, hanem a nemzeti is. A román politikusok attól tartanak, hogy a hagyományos régiók a magyar önrendelkezés, sőt szeparatizmus melegágyai lehetnek – miközben a román törekvések a magyar közösség kapcsán az elmúlt kilencven évben a beolvasztásról szólnak. Ennek nyomán a mostani, Bukarestből ránk erőszakolt regionális felosztás miatt a székelyföldiek azért hüledezhetnek, hogy miért kerültek egy fejlesztési régióba Fehér vagy Szeben megyével, míg a bihariak és a szatmáriak amiatt bosszankodhatnak, hogy milyen alapon tartoznak egy régióba Beszterce-Naszód vagy Kolozs megyével. Ez persze sem a magyaroknak, sem a románoknak nem jó, hiszen az eltérő kulturális és gazdasági háttér, valamint az, hogy a régión belül az önrészt könnyebben előteremtő vidékek elszívják a forrásokat a szegényebb területek elől, akadályozza a hatékonyságot.
Erre sokan rájöttek már Bukarestben is – az eddigi tapasztalatok alapján azonban nem biztos, hogy a helyi sajátosságok, kulturális és történelmi hagyományok tiszteletben tartása, a gazdasági fejlődés és az általános jólét növelésének szempontjai végre képesek lesznek felülírni a politikai tőke kovácsolására mindig alkalmas etnikai megközelítést az új régiók kialakításáról szóló viták során.
|
