|
EMNT
Ismeretlen tettes ellen tett feljelentést az EMNT a Iorga-felirat ügyében 
Május 27-én bűncselekmény elkövetésében ismeretlen tettes ellen feljelentést juttatott el az EMNT a Kolozsvári Ügyészséghez a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport elé elhelyezett, Nicolae Iorga történésztől vett idézetet tartalmazó bronplakett kapcsán - értesített Gergely Balázs. Az EMNT alelnöke szerint a törvény értelmében ezt a lépést a kolozsvári Polgármesteri Hivatalnak kellett volna megtennie, a Büntető Törvénykönyv 50/1991. törv. 24. cikkelye alapján, de ezt a nevezett intézmény elmulasztotta megtenni.
RMDSZ
Elfogyott az RMDSZ türelme
Háromszék, 2011. május 27.
Ha a kormánykoalíció szűk másfél hónapon belül nem fogadja el a kisebbségi törvényt, az a koalíció válságához vezet majd, és ez esetben az RMDSZ nem fogja halogatni az erre vonatkozó döntést – jelentette ki tegnap Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke. Elmondta: az RMDSZ megvárta, hogy lejárjanak a választások a Demokrata Liberális Pártban, de most már elfogyott a türelmük: azt várják a koalíciótól, tartsa be az aláírt megállapodást, és másfél hónapon belül fogadja el a kisebbségi törvényt. Mivel ez az idő már túl rövid ahhoz, hogy klasszikus parlamenti eljárással fogadják el a jogszabályt, az RMDSZ azt várja a kormánytól, vállaljon felelősséget a kisebbségi törvényért.
„Elfogyott a türelmünk"
Népújság, 2011. május 26.
Borbély László a kisebbségi törvényről és a marosvásárhelyi polgármester-választásról az ETV-ben
Az RMDSZ június végéig mindenképpen megnevezi a marosvásárhelyi polgármesterjelöltjét – jelentette be Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke az Erdélyi Magyar Televízióban. Lokodi Imre Többszemközt című műsorában a miniszter kifejtette: mindenekelőtt arra kell törekedni, hogy ne több magyar jelölt legyen Marosvásárhelyen, erre a megmérettetésre pedig olyan személyiséget kell indítani, aki egyértelműen képes legyőzni a jelenlegi polgármestert, élvezi a marosvásárhelyiek bizalmát, ugyanakkor képes román szavazatokat is szerezni. Hozzátette, bár nem árulja el, van elképzelése arról, kit kellene indítani a marosvásárhelyi polgármesteri tisztségért, egy azonban biztos, nem ő az a személy. – Marosvásárhely továbbra is frontváros, ahol alapvetően fontos, hogy megszerezzük a polgármesteri tisztséget – szögezte le a politikai alelnök.
Kisebbségi törvényt felelősségvállalással
A kormánykoalíció helyzetéről szólva Borbély László kifejtette: amennyiben a kormánykoalíció szűk másfél hónapon belül nem fogadja el a kisebbségi törvényt, az a koalíció válságához vezet majd, és ez esetben az RMDSZ nem fogja halogatni az erre vonatkozó döntést.
– Az RMDSZ megvárta, hogy lezáruljanak a választások a PDL-ben, de most már elfogyott a türelmünk: azt várjuk a koalíciótól, hogy tartsa be a kötött megállapodást, és másfél hónapon belül fogadja el a kisebbségi törvényt – hangsúlyozta a politikus, aki hozzátette: mivel ez az idő már túl rövid ahhoz, hogy klasszikus parlamenti eljárással fogadják el a jogszabályt, az RMDSZ azt várja a kormánytól, vállaljon felelősséget a kisebbségi törvényért. – Ez egyértelműen szakítópróba: amennyiben nem sikerül, az RMDSZ kilép a kormánykoalícióból. Elértünk a falig – mondta Borbély László, aki szintén az együttműködés feltételeként említette több, az RMDSZ által szorgalmazott gazdaságösztönző intézkedés elfogadását, köztük a vállalkozóknak adandó kedvezményes hiteleket nyújtó kártya bevezetését is.
ROMÁNIA
Görcskeltő "székely iroda"
Moldován Árpád Zsolt
Új Magyar Szó, 2011. május 27.
„Várható volt, hogy begörcsölnek, bár Székelyföld brüsszeli képviseleti irodájának megnyitása nem jelent támadást az ország területi integritása ellen" – mondta lapunknak Sógor Csaba EP-képviselő, aki Tőkés László és Winkler Gyula társaságában kedden megnyitja a három székely megye érdekeit megjelenítő lobbiirodát.
„Várható volt, hogy begörcsölnek, bár Székelyföld brüsszeli képviseleti irodájának megnyitása nem jelent támadást az ország területi integritása ellen" – mondta lapunknak Sógor Csaba EP-képviselő, aki Tőkés László és Winkler Gyula társaságában kedden megnyitja a három székely megye érdekeit megjelenítő lobbiirodát. Emlékeztetett a Székelyföldre látogató Károly herceg nyilatkozatára, aki szerint a régió Románia legjobb exportterméke.
A brüsszeli repülőtérről Sógor Csaba arról tájékoztatott: román újságírók tucatjai keresték meg azzal a kérdéssel, hogy miért adta nevét ehhez a kezdeményezéshez. „Hogyne adtam volna, hisz én a Székelyföldön élek" – zárta rövidre a kérdést Sógor. Arra a szociáldemokrata vádra reagálva, hogy brüsszeli képviseleti irodát csak jogi személyiséggel rendelkező városok, fejlesztési régiók nyitnak, a csíkszeredai illetőségű EP-képviselő elmondta: nem furcsállja, hogy épp a székely képviseletbe kötöttek bele.
„Akkor senki se panaszkodott, amikor egy suceavai képviselő Bukovina turisztikai célpontjait reklámozta" – fogalmazott Sógor. Mint hozzátette, „akkor se lett volna baj", ha a Barcaság, Dobrudzsa vagy Mócföld nyit brüsszeli irodát. A jövő keddi megnyitóval kapcsolatban az RMDSZ-es EP-képviselő elmondta, a Magyar Régiók Házában helyt kapó lobbiiroda felavatásán várhatóan jelen lesznek mind a román, mind a magyar kormány állandó képviseletének munkatársai.
Visszafogottan Brüsszelből
A három romániai magyar EP-képviselő kezdeményezése azt követően került a bukaresti ellenzék pergőtüze alá, hogy a Realitatea hírtelevízió a tegnap reggeli órákban bejátszotta a hírt Székelyföld brüsszeli képviseletének megnyitásáról. Elsőként Cătălin Ivan, a Szociáldemokrata Párt (PSD) EP-frakciójának vezetője nevezte aggasztónak a helyzetet, de megjegyezte, hogy nem kell hisztériába esni.
„Az európai intézmények mellett amolyan kisebb követségek működnek, amelyek városok, kisrégiók képviseletei. Azonban ezek létező, törvényesen és alkotmányosan elismert közigazgatási egységeket képviselnek. A Székelyföld képviselete ostobaság" – fogalmazott az ellenzéki politikus, aki nem hagyta ki az adódó alkalmat, hogy odaszúrjon az RMDSZ-szel Bukarestben és Brüsszelben is „egybetartozó" Demokrata Liberális Pártnak.
Hevesebben Bukarestből
Sokkal vehemensebb hangot ütöttek meg a PSD bukaresti „magyarszakértői". A kisebbségellenes kijelentéseiről elhíresült Olguţa Vasilescu szociáldemokrata szóvivő a Boc-kormányt bírálta, amiért nem reagál az RMDSZ-es honatyák lépésére. „Teodor Baconschi külügyminiszter továbbra sem válaszol a provokációkra, amelyek a román állam nemzeti, egységes, független és oszthatatlan jellegével kapcsolatosak" – sérelmezte Vasilescu.
A PSD-s politikusnő szerint a reakció hiánya annak tudható be, hogy a PDL fél: az RMDSZ feldühítésével elveszíti a parlamenti többségét. „A meghívón az Európai Néppárt frakciójának logója is szerepel, amelynek az a PDL is tagpártja, amely támogatta Tőkés Lászlót az EP alelnöki tisztségének megszerzésében, ez bizonyítja, hogy Baconschi úr reakciójának hiánya nem véletlen" – fogalmazott Vasilescu.
Kelemen Hunor: nem értem a felháborodást
Brüsszelben hivatalosan 15 ezer, nem hivatalosan 30 ezer lobbiiroda működik. „Nem értem a felháborodást Székelyföld brüsszeli képviselete ügyében" – nyilatkozta tegnap Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke, hozzátéve, „egy teljes mértékben törvényes, alkotmányos és normális kezdeményezésről van szó, amelyet a három székely megye tanácselnöke kezdeményezett.
A brüsszeli képviseleti iroda célja az, hogy biztosítsa a kapcsolatot az Európai Unió intézményeivel, lobbitevékenységet folytasson, befektetőket vonzzon, és népszerűsítse Székelyföldet turisztikai szempontból. Nem a három RMDSZ-es európai parlamenti képviselő kezdeményezése ennek az irodának a megnyitása, de természetes módon támogatják és segítik ezt Brüsszelben."
Más régió is nyithat
Kelemen Hunor újságírói kérdésre válaszolva elmondta, ezzel a lehetőséggel Románia bármely megyéje vagy régiója élhet. „Nem akadályozza meg senki sem Dâmboviţa, sem Prahova, sem Konstanca megyét, hogy képviseleti irodát nyisson Európa fővárosában. Ha van rá anyagi lehetőségük és felkészült szakemberük, akkor én azt javaslom, nyissanak ők is irodát Brüsszelben, mert ezzel is hozzájárulnak térségük fejlesztéséhez" – jelentette ki a szövetség elnöke, hozzátéve, visszautasít minden nacionalista nyilatkozatot ebben a kérdésben és teljes mértékben támogatja a székelyföldi megyék kezdeményezését.
Winkler Gyula, az RMDSZ európai parlamenti képviselője is annak a véleményének adott hangot, hogy a székelyföldi megyék kezdeményezése törvényes, ugyanakkor leszögezte, hogy az RMDSZ EP-képviselői csupán támogatói a képviseleti iroda megnyitásának. Winkler példaként elmondta, hogy a németországi bajor tartománynak is van képviseleti irodája Brüsszelben, hozzátéve, hogy a Romániában elégtelenül működő fejlesztési régiók is okolhatók azért, hogy az uniós alapoknak csupán 7 százalékát sikerült lehívnia az országnak.
Össztűz a brüsszeli irodára
erdely.ma, 2011. május 27.
Hatalmas felháborodást váltott ki a román pártok körében Székelyföld brüsszeli képviseleti irodájának jövő hétre tervezett megnyitója. Majdmindenik alakulat provokációnak minősítette a kezdeményezést, az ellenzékiek alkotmányellenesnek, de még a kormánykoalícióban részt vevő Románia Haladásáért Országos Szövetség is a román hatóságok, a kormány, a külügyminisztérium mielőbbi állásfoglalását sürgette az ügyben. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök tegnap értetlenségének adott hangot a nacionalista nyilatkozatok miatt, és leszögezte: törvényes, alkotmányos kezdeményezésről van szó.
A Székelyföld brüsszeli képviseleti irodájának megnyitójára szóló, Tőkés László, Sógor Csaba és Winkler Gyula EP-képviselők által aláírt meghívóra reagálva elsőként a Szociáldemokrata Párt lendült támadásba a kormány ellen. Cătălin Ivan, az alakulat EP-beli képviselőcsoportjának vezetője azt kifogásolta, hogy az iroda nem törvényesen elismert közigazgatási egységet képvisel. Jóval keményebb hangot ütött meg azonban Mircea Geoană. A szenátus szociáldemokrata elnöke törvénytelennek, alkotmányellenesnek, az európai szellemiséggel ellentétesnek minősítette a kezdeményezést, és a kormány határozott fellépését követelte, hangsúlyozva: nem lehet olyan régiónak képviselete, amely régiót nem ismer el az ország alkotmánya. Pártbeli kolléganője, Lia Olguţa Vasilescu Teodor Baconschi külügyminisztert bírálta, amiért nem lép fel a provokáció ellen, amely az ország egységes és oszthatatlan jellegét érinti. Csatlakozott a hisztériarohamhoz a Nemzeti Liberális Párt is: Norica Nicolai liberális EP-képviselő provokációnak minősítette a székelyföldi képviseleti iroda megnyitását Brüsszelben, mint mondta, az európai liberálisok frakciója jövő héten tárgyal a kialakult helyzetről, mivel a csatlakozási szerződés szerint Románia van benne az Európai Unióban, nem pedig Székelyföld.
Nem csak az ellenzék kelt ki a kezdeményezés ellen: a kormánykoalícióban részt vevő Románia Haladásáért Országos Szövetséget képviselő Cristian Diaconescu volt külügyminiszter alkotmányellenesnek minősítette a képviseleti iroda megnyitását. ,,A Románia Haladásáért Országos Szövetség meglepetését fejezi ki, hogy Romániában megválasztott EP-képviselők egyértelműen alkotmányellenes és Románia érdekeit sértő akciókat kezdeményeznek. Azonnal véget kell vetni ezeknek a kezdeményezéseknek, a bukaresti hivatalosságoknak pedig sürgősen állást kell foglalniuk e kérdésben" – szögezte le a kormánypárti politikus. Majdhogynem az ellenzékkel azonos hangot ütött meg a legnagyobb kormánypárt képviseletében Marian Jean Marinescu. A Demokrata Liberális Párt európai parlamenti képviselője fölösleges provokációnak nevezte az eseményt, amelynek azonban szerinte semmiféle törvényes következménye nem lesz, hiszen Székelyföld nem elismert területi-közigazgatási egység.
A román pártok felhördülésére válaszként Kelemen Hunor RMDSZ-elnök tegnap kijelentette: teljes mértékben törvényes, normális és alkotmányos lépésről van szó, amelyet a három székely megye önkormányzata kezdeményezett, és amelyet maga is támogat. Emlékeztetett: az iroda célja, hogy biztosítsa a kapcsolatot az Európai Unió intézményeivel, lobbitevékenységet folytasson, befektetőket vonzzon, népszerűsítse Székelyföldet turisztikai szempontból. Ezzel a lehetőséggel Románia bármely megyéje vagy régiója élhet – érvelt az RMDSZ-es politikus. Mint fogalmazott, nem akadályozza meg senki sem Dâmboviţa, sem Prahova, sem Konstanca megyét, hogy képviseleti irodát nyisson. Winkler Gyula RMDSZ-es EP-képviselő szerint a székelyföldi megyék kezdeményezése törvényes, ugyanakkor leszögezte: a szövetség EP-képviselői csupán támogatói a képviseleti iroda megnyitásának. Winkler példaként elmondta, hogy a németországi bajor tartomány is működtet képviseleti irodát Brüsszelben, majd hozzáfűzte: a Romániában elégtelenül működő fejlesztési régiók is okolhatóak azért, hogy az uniós alapok csupán 7 százalékát sikerült lehívnia az országnak.
Zsarolásig menő udvarlás
Székely Hírmondó, 2011. május 27. – Magyari Lajos
A Szocialista és a Liberális Párt választási unióját jelentő furcsa képződmény – USL – vezérei már hónapok óta egyre sűrűbben üzengetnek az RMDSZ-nek, hogy lépne ki már végre a kormánykoalícióból, s ezzel verje ki a kormányrudat a PDL és Emil Boc miniszterelnök kezéből.
Ez igazi kormányválságot, akár előrehozott választásokat is eredményezhetne, s az USL rátehetné a kezét az országlás nehéz, de kiváló jövedelmeket biztosító jogára. Nem ígérnek ők semmi különösen jót az RMDSZ-nek, csupán arra figyelmeztetik a szövetséget, hogy az „átpártolás" esetén helyet kapna az új kormányban, a többi már az eljövendő politikai harcok, marakodások, háttéralkuk és hitszegő manőverek dolga. A legutóbbi figyelmeztetés már egészen plasztikus és szellemes, hiszen azzal fenyegetik a makacskodó RMDSZ-t, hogy – úgymond – a lehetőségek útjai úgy fognak bezárulni a magyar közképviselet előtt, akár a metrókocsik ajtajai: „vigyázat, az ajtók záródnak!"
Érdemes elgondolkodni ezen az egész balkáni politikai játszadozáson, hiszen ez a sok ajánlat nem nagylelkűségből származik, hanem ama ténynek tudható be, hogy ma az RMDSZ tényleg a mérleg nyelvének szerepét tölti be a romániai politizálásban. Ha úgy dönt a szervezet, hogy szakít a PDL-vel, akkor az ellenzék nagy valószínűséggel parlamenti többségre tesz szert, ami minden politikai kombináció előtt megnyitja az utat. Meg kell vizsgálni tehát, mit is nyertünk, mit veszítettünk a PDL-vel való cimboraságból!? A törvénykezés szintjén majdnem semmit nem értünk el, ha nem számítjuk annak a kormányzati felelősségvállalással elfogadott tanügyi törvényt, melynek a magyarságra vonatkozó kedvezőbb passzusait, cikkelyeit máris kikezdték némi nacionalista érzelmű politikai kalandorok, s a bakalódás még nem jutott nyugvópontra. A legfontosabb törvény, a nemzetiségi jogokat szabályozó, még mindig a parlamenti szakbizottságok polcain porosodik, s nincs is sok remény arra, hogy a közeljövőben a plénum elé kerüljön.
Azt viszont el kell ismerni, hogy az RMDSZ vidéken és a központi főhivatalokban számos – jelentősnek is mondható – stallumhoz jutott, nem csoda hát, hogy az RMDSZ „erős magja" sorozatosan a kormányon való maradás mellett érvel és voksol.
Hogy a másik oldalon mi várna ránk, azt nehéz még megmondani. Várjuk ki a végét, ha egyáltalán sor kerül egy, az RMDSZ-t is érintő átrendezésre.
Az RMDSZ ellenzi a miniszterelnök-cserét, de feltételhez köti a koalícióban maradást
MTI, 11. május 26. – Garzó Ferenc
- Ellenzi a miniszterelnök-cserét, de a koalícióban való maradást továbbra is feltételhez köti a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), miközben a baloldali ellenzék ultimátumban szólította fel "átállásra" a magyarok e politikai szervezetét - derül ki a csütörtök délutánig megjelent romániai híradásokból.
Romániában napok óta úgy hírlik, hogy Traian Basescu államfő Emil Boc miniszterelnök lecserélését szorgalmazza. Azt szeretné ugyanis - vélik Bukarestben -, hogy Boc a kormány nagyobbik erejét alkotó Demokrata Liberális Párt (PD-L) elnökeként inkább saját alakulatát készítse fel a jövő évi választásokra, és egy másik - független vagy pártbeli - kormányfő vigye tovább a megszorító intézkedésekkel járó reformot. Állítólag Basescu így szeretné megakadályozni, hogy a kormány népszerűségvesztése "átsugározzon" a PD-L-re.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, aki egyben kulturális miniszter is, a sajtónak adott nyilatkozatában kijelentette: a koalíción belül sohasem merült fel a miniszterelnök leváltásának témája. Leszögezte: az RMDSZ sohasem szorgalmazta a kormányfő leváltását.
A politikus ugyanakkor azt is többször jelezte: amennyiben a parlamentben megszűnik a kormánytöbbség, kérdésessé válik, hogy érdemes-e tovább próbálkozni a kormányzással. Bukaresti megfigyelők nem zárják ki, hogy a szenátusban - ahol jelenleg csupán egy mandátumos többséggel rendelkezik a Boc-kormány - a román történelem és irodalom magyar nyelvű tanításával kapcsolatos törvénymódosítást esetleg megszavazza a testület. Sokak szerint ez nehéz helyzetbe hozná az RMDSZ-t, hiszen ez a téma az egyik legfontosabb politikai kérdés számára, ráadásul egy ilyen szavazási eredmény arról tanúskodna, hogy a koalíció már valóban nem élvez többséget a törvényhozó testületben.
Az RMDSZ ugyanakkor felhívja a figyelmet arra is, hogy az akár csak néhány napig tartó instabil politikai helyzet is drámai hatással járna a román gazdaságra nézve. Kelemen közölte: amennyiben "jól mennek a dolgok", a szövetség a parlamenti ciklus végéig kitart a kormányon.
Eközben az ellenzéki szövetségbe tömörült liberálisok és szociáldemokraták folyamatosan a koalíció elhagyására csábítják a magyarok e szövetségét. Az utóbbi időben több ellenzéki politikus "ultimátumot" intézett az RMDSZ-hez, miszerint ha most nem áll át, később már nem lesz rá lehetősége.
Kelemen Hunor azonban leszögezte: a szövetség nem hagyja zsarolni magát. Egyúttal elítélte egyes ellenzéki politikusok magyarellenes megnyilvánulásait, és meggyőződését fejezte ki, hogy a tavaszi ülésszak végéig sikerül elfogadni a kisebbségi törvényt, amelynek megszavazása az RMDSZ kormányon maradásának feltétele.
Emil Boc miniszterelnök egyelőre nem hajlandó kommentálni az esetleges
lemondásáról szóló híreket.
Lakatos Péter a Wikileaks-szivárogtatásról: nem korrupt az RMDSZ
Krónika, 2011. május 26. – Nagy Orsolya
A Wikileaks RMDSZ-ről szóló kiszivárogtatásiból csak az igaz, hogy Traian Băsescu az MPP „keresztapja", és hogy Tőkés László a román kommunista titkosszolgálathoz való közel kerülése miatt sodródott a szélre – véli Lakatos Péter RMDSZ-képviselő.
Kétféle információt tartalmaznak a romániai magyar politikumra vonatkozó, a Wikileaks internetes oldal által kiszivárogtatott dokumentumok: olyan, 2005 és 2008 között közszájon forgó állításokat, amelyek idővel beigazolódtak, és olyanokat, amelyek nem – jelentette ki csütörtöki sajtótájékoztatóján a Bihar megyei parlamenti képviselő.
Lakatos Péter a beigazolódott információk között említi Eckstein-Kovács Péter államelnöki tanácsos kijelentését, amely szerint a Magyar Polgári Párt „keresztapja" (naşul) Traian Băsescu államfő. Szerinte az is beigazolódott, hogy Tőkés László, a romániai forradalom hőse azért sodródott a partvonalra, mivel kiderült: köze volt a román kommunista titkosszolgálathoz.
Nem igazolta az idő Adriana Săftoiu liberális párti képviselő azon állítását, hogy az RMDSZ nem éri el a parlamenti küszöböt, mert elvesztette szavazóbázisát, illetve azt sem, hogy a szövetségen belül elharapózott a korrupció, így nem áll érdekében egy korrupcióellenes törvény meghozása – véli a képviselő.
Mint arról tájékoztattunk, a Wikileaks szivárogtató portál nemrég olyan amerikai nagykövetségi táviratokat hozott nyilvánosságra, amelyek az RMDSZ-szel és a romániai magyarok helyzetével is foglalkoznak.
Az egyik távirat szerint Eckstein-Kovács Péter államfői tanácsos arról beszélt, hogy Traian Băsescu áll a Magyar Polgári Párt megalakulása mögött, mivel így akart bosszút állni az RMDSZ-en, amiért az megmaradt a Nemzeti Liberális Párttal kötött koalícióban. Szó esik arról is, hogy Eckstein szerint az RMDSZ-t is elérte a korrupció, ezért ódzkodnak egyes RMDSZ-es politikusok egy erős korrupcióellenes intézmény létrehozásától.
ERDÉLY
Az erdélyi diákok számára is biztosítana kölcsönt a magyar kormány
Krónika, 2011. május 27. Pap Melinda
Az erdélyi és felvidéki fiatalok is részesülhetnek majd az anyaországi társaiknak biztosított diákhitelben, ha felveszik a magyar állampolgárságot, és továbbra is szülőföldjükön folytatják tanulmányaikat – közölte a Magyar Nemzet a magyarországi Diákhitel Központra hivatkozva. Máthé Szabolcs, a számos erdélyi magyar diákszervezetet tömörítő Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ) elnöke a Krónika kérdésére úgy vélte, sokan élni fognak majd a lehetőséggel, főleg hogy Romániában nem létezik még hasonló rendszer.
A budapesti napilap szerint a kölcsönt csak a Romániában és Szlovákiában élő határon túli magyar diákok vehetik majd igénybe, a Vajdaságban, illetve Kárpátalján élő társaik egyelőre nem élhetnek a lehetőséggel, ugyanis Ukrajna és Szerbia nem tagja az Európai Gazdasági Térségnek. A diákhitel igénybevételének feltétele ugyanis, hogy a fiatalnak olyan európai gazdasági térségi tagállam felsőoktatási intézményén kell tanulnia, amely Magyarországon elismerhető végzettséget ad. A lap szerint a határon túli magyar diákoknak kedvez az a magyar Országgyűlés által nemrég elfogadott törvénymódosítás is, amely szerint az egyetemi hallgató külföldi lakóhelyét is bejelentheti a személyi adat- és lakcímnyilvántartásba, vagyis nem kell magyar lakcímmel rendelkeznie a kölcsön felvételéhez.
A lap utal Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes korábbi nyilatkozatára is, miszerint a magyar kormány az egyszerűsített honosítási eljárással a magyarországi diákigazolványhoz való jogosultságot és az öszszes ehhez kapcsolódó kedvezményt is biztosítja a határon túli magyar fiatalok számára, amennyiben ezek továbbra is szülőföldjükön, államilag elismert közoktatási vagy felsőoktatási intézményben folytatják tanulmányaikat. Azok a határon túli magyar diákok, akik ugyan nem rendelkeznek magyar állampolgársággal, de anyaországi közoktatási vagy felsőoktatási intézménnyel állnak jogviszonyban, szintén jogosultak a diákigazolványra. A magyarigazolvánnyal nem rendelkező és az anyaország határain túl tanuló társaik nem élhetnek ezzel a lehetőséggel, a diákkedvezmény azonban számukra is biztosított, és ezt a magyarigazolványba jegyzik be.
Lakbér, közköltség hitelből
Az erdélyi magyar diákszervezetek hasznosnak tartják a magyar állam ajánlatát, és úgy vélik, ez sokat segíthet az itteni magyar fiataloknak tanulmányaik elvégzésében, illetve az ezt követő családalapításban. Máthé Szabolcs, a számos erdélyi magyar diákszervezetet tömörítő Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ) elnöke a Krónika kérdésére úgy vélte, nagyon sokan élni fognak majd a lehetőséggel, főleg hogy Romániában nem létezik még hasonló rendszer. Mint elmondta, a magyar és román diákszervezetek régóta szorgalmazzák egy hasonló rendszer kiépítését Romániában is, és bár maga az állami hatóság létrejött, még nem működőképes, már több mint egy éve zajlik a működési szabályzat és a hitelfolyósítási feltételek kidolgozása. Pedig nagy igény lenne a rendszerre, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy a romániai egyetemisták jelentős része munkát vállal diákévei során, mondta az OMDSZ-elnök. „Nagyon sokan dolgoznak az egyetem mellett, időt és energiát fordítanak arra, hogy fedezni tudják tanulmányaik költségeit, hiszen sok esetben a szülők nem képesek erre" – mutatott rá Máthé Szabolcs, aki szerint a diákhitelből elsősorban a tandíjat, a lakbért, a közköltséget fedezhetnék az igénylők, illetve a tanulmányaik során nélkülözhetetlen tankönyveket vagy számítógépet vásárolhatnák meg belőle. A diákszövetség vezetője szerint problémák csak a kölcsön visszafizetése körül adódhatnak, erre ki kell dolgozni a megfelelő szabályrendszert, hisz nem azonos a gazdasági környezet, amelyben az erdélyi igénylők felhasználják, illetve törlesztik a hitelt. Olyan ajánlatot kell kidolgozni számukra, amely később nem lesz megterhelő számukra, hangsúlyozta.
A diákhitel javítaná az itthonmaradási mutatókat is
A hitelfolyósítás részleteiben látja a magyarországi kölcsön hazai sikerét Talpas Botond, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) elnöke is, aki szerint a jelenlegi gazdasági helyzetben a kölcsön számos diák számára jelenthetne segítséget. „Így az egyetem elvégzése után több pénz jutna a családalapításra, a továbbtanulásra is, és nem az lenne az első lépés, hogy a végzősök rohannak külföldre dolgozni. Az itthonmaradási mutatókat is javíthatja a hitel" – mondta lapunknak Talpas Botond. Rámutatott, a gazdasági válság az egyetemi hallgatók helyzetére is kihatott, tudomása szerint a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen több ezer diák készült abbahagyni tanulmányait szociális problémák miatt. Erről a felsőoktatási intézmény vezetőségével is egyeztettek, melynek hatására engedményeket tettek a tandíjak kifizetése kapcsán. A kincses városban, ahol 10–11 ezer magyar egyetemista tanul, egyre népszerűbb a diákmunka, a dolgozó egyetemisták számáról azonban nincs pontos adat, mivel a diákszervezet vezetője szerint többségük a szürkegazdaságban vállal munkát. „Én például mesterképzőre járok, és az évfolyamtársaim több mint felének van munkahelye" – illusztrálta saját példájával a kolozsvári helyzetet Talpas Botond. Hasonlóan munkát vállalt Pápay Kamilla, a Sapientia EMTE marosvásárhelyi kara Hallgatói Önkormányzatának (HÖK) elnöke is, aki maga is elismeri, hogy sokakra ráférne a hitelezési lehetőség. Ennek ellenére úgy véli, az erdélyi diákok nem fognak tömegesen élni ezzel, hiszen jobban ódzkodnak a kölcsönöktől.
A magyar kormány 2001 óta biztosít kedvezményes hitelt a felsőoktatási tanulmányaikat végzők számára a Diákhitel Központon keresztül. A tandíjmentes helyen tanulók félévente maximum 200 ezer forintos (mintegy 3060 lej), a tandíjkötelesek 250 ezer forintos (3800 lej) kölcsönért folyamodhatnak, melyet a hallgatói jogviszony megszűnése után kell törleszteniük.
Tamás, Borboly: Szükségesnek tartjuk önálló brüsszeli irodánk megnyitását
Transindex, 2011. május 27.
Június elsején nyílik meg a Hargita és Kovászna megye tanácsa által fenntartott brüsszeli információs és tájékoztató iroda, amelynek elsődleges célja, hogy megjelenítse e megyék fejlesztési igényeit az Európai Unió intézményeinek szintjén.
"A térség igényeit az Unióban megjelenítő lobbiirodáról van szó, amilyenből már van kétezer Brüsszelben, és ezen iroda megnyitásával létrejön a 2001. Számos romániai, illetve más országbeli megye, régió rendelkezik ilyen irodával Brüsszelben, és úgy gondoltuk, hogy időszerű a két megyének is nyitnia egy ilyet az Európai Unió fővárosában, ugyanis most egy felajánlás következtében ingyen jutottunk irodahelyiséghez. Az iroda feladata lesz a térségi szolidaritás jegyében segíteni azokat a Maros megyei helyi tanácsokat is, amelyek hozzá fordulnak, és továbbra is részesei kívánunk maradni a Romániai Megyék Országos Szövetsége (UNCJR) által működtetett brüsszeli képviseleti irodának is" - válaszolt május 26-i közleményében Borboly Csaba és Tamás Sándor az irodanyitással kapcsolatos külügyminisztériumi reakcióra.
"Szükségesnek tartjuk önálló irodánk megnyitását, mert napról napra fontosabb, mondhatni meghatározó jelentőségűvé válik az Európai Unió az általunk képviselt térség, Székelyföld tekintetében, és csak így tarthatók meg azok az eddig elért eredmények, melyek szerint Romániában az elsők közé tartozunk a lehívott vidékfejlesztési és egyéb alapok tekintetében, egy főre számítva" - mutattak rá a tanácselnökök. (hírszerk.)
Kelemen nem érti a felháborodást a Székelyföld-iroda megnyitása kapcsán
Transindex, 2011. május 27.
„Nem értem a felháborodást Székelyföld brüsszeli képviselete ügyében" – nyilatkozta csütörtökön az RMDSZ elnöke, hozzátéve: „egy teljes mértékben törvényes, alkotmányos és normális kezdeményezésről van szó, amelyet a három székely megye tanácselnöke kezdeményezett. A brüsszeli képviseleti iroda célja az, hogy biztosítsa a kapcsolatot az Európai Unió intézményeivel, lobbitevékenységet folytasson, befektetőket vonzzon és népszerűsítse Székelyföldet turisztikai szempontból. Nem a három RMDSZ-es európai parlamenti képviselő kezdeményezése ennek az irodának a megnyitása, de természetes módon támogatják és segítik ezt Brüsszelben."
A külügyminisztérium tegnap sajnálatosnak nevezte az iroda megnyitását, ezzel kapcsolatban pedig Tamás Sándor és Borboly Csaba Kovászna illetve Hargita megyei tanácselnökök is kifejtették véleményüket.
Kelemen Hunor újságírói kérdésre válaszolva elmondta, ezzel a lehetőséggel Románia bármely megyéje vagy régiója élhet. „Nem akadályozza meg senki sem Dâmboviţa, sem Prahova, sem Konstanca megyét, hogy képviseleti irodát nyisson Európa fővárosában. Ha van rá anyagi lehetőségük és felkészült szakemberük, akkor én azt javaslom, nyissanak ők is irodát Brüsszelben, mert ezzel is hozzájárulnak térségük fejlesztéséhez" – jelentette ki a Szövetség elnöke, hozzátéve, visszautasít minden nacionalista nyilatkozatot ebben a kérdésben, és teljes mértékben támogatja a székelyföldi megyék kezdeményezését.
Hisztéria a székely iroda miatt
Krónika, 2011. május 27. – Balogh Levente
Heves magyarellenes hangulatkeltésre használta fel az utóbbi hónapokban egyre nacionalistább retorikát alkalmazó román ellenzék és a sajtó egy része azt, hogy kiderült: az RMDSZ színeiben az Európai Parlamentben mandátumot szerzett három képviselő kedden megnyitja a Székelyföld európai uniós képviseletét Brüsszelben.
A hírt reggel a Realitatea hírtelevízió dobta be a köztudatba, bemutatva a Tőkés László, Sógor Csaba és Winkler Gyula által aláírt meghívót, amely szerint kedden délután öt órától az Európai Parlament épületében tartják a képviselet ünnepélyes megnyitóját.
A magyar ügyekben korábban is számos alkalommal nacionalista hangnemben megnyilvánuló csatorna honlapján mindezt úgy ütik fel, hogy „az RMDSZ európai parlamenti képviselői ismét arra készülnek, hogy felszítsák a kedélyeket – ha nem Brüsszelben, akkor Bukarestben".
Az ügy kapcsán a nagyobbik ellenzéki párt, a Szociáldemokrata Párt (PSD) azonnal offenzívába lendült, és a kormány közbelépését követelte. Cătălin Ivan, a párt európai parlamenti képviselőcsoportjának vezetője szerint a helyzet aggasztó, ugyanakkor nem kell hisztériába esni.
„Az európai intézmények mellett amolyan kisebb követségek működnek, amelyek városok, kisrégiók képviseletei. Azonban ezek létező, törvényesen és alkotmányosan elismert közigazgatási egységeket képviselnek. A Székelyföld képviselete ostobaság. Provokáció is lehet, ami egyesek számára hangzatos lehet. Szinte minden, ami európai szinten történik, belpolitikai ügyekkel kapcsolatos. Nem tudom, miért teszi ezt Tőkés úr, talán a két romániai magyar párt közötti csatáról szól. A Demokrata-Liberális Párt (PDL) sorain belül nem okoz gondot, mivel ők támogatták Tőkést az EP alelnöki tisztségének elnyerésében. Mi többiek azonban aggódunk amiatt, hogy az RMDSZ zömmel a magyar EP-képviselőkkel hangolja össze politikáját, és csak magyarul beszélnek. Az aggodalom azonban elégséges, nem kell hisztérikusan reagálni, hiszen midig tudtuk, hogy az RMDSZ inkább Budapest felé tekint, mint Bukarestre" – hangoztatta Ivan.
Felhördült az ellenzék
Bukaresti páttársai azonban nem fogadták meg Ivan tanácsát, és igencsak vehemensen reagáltak a képviselet megnyitásának hírére.
Olguţa Vasilescu, a PSD szóvivője bírálta a kormányt, amiért nem reagál Tőkés lépésére. „Teodor Baconschi külügyminiszter továbbra sem reagál a provokációkra, amelyek a román állam nemzeti, egységes, független és oszthatatlan jellegével kapcsolatosak" – sérelmezte Vsailescu.
A PSD-s politikusnő szerint a reakció hiánya annak tudható be, hogy a PDL fél: az RMDSZ feldühítésével elveszíti a parlamenti többségét.
„A meghívón az Európai Néppárt frakciójának logója is szerepel, amelynek az a PDL is tagpártja, amely támogatta Tőkés Lászlót az EP alelnöki tisztségének megszerzésében, ez bizonyítja, hogy Baconschi úr reakciójának hiánya nem véletlen" – fogalmazott Vasilescu.
Hevesen kikelt a képviselet megnyitása ellen Mircea Geoană, a szenátus PSD-s elnöke is. Szerinte a kormánynak határozott álláspontot kell kialakítania az üggyel kapcsolatosan. Közleményében „törvénytelen, alkotmányellenes és európaiatlan" jelzőkkel illeti az RMDSZ-es európai parlamenti képviselők kezdeményezését. Ő is azzal érvel, hogy csupán azon régiók nyithatnak törvényesen képviseletet, amelyeket azon országok alkotmánya vagy törvénykezése is elismer, amelyben találhatók.
Támadásba lendült a kormánykoalíció egyik pártja is: szintén keményen bírálta a lépést a Szövetség Románia Fejlődéséért (UNPR), amelyet a jelenlegi ellenzéki pártokból kilépett, a kormányt támogató honatyák alapítottak, és amely ezért cserében megkapta a védelmi miniszteri tisztséget.
A PSD-ből kilépett Cristian Diaconescu volt külügyminiszter, az UNPR vezető politikusa szerint a képviselet megnyitása alkotmányellenes, és az állami hatóságoknak is fel kell lépniük ellene. Szerinte fölösleges provokációról van szó, az Európai Unió ugyanis nem ismerheti el a Székelyföld létezését.
Sógor Csaba: normális és szükséges lépés
Nem így látja viszont Sógor Csaba európai parlamenti képviselő, aki szerint már jóval korábban meg kellett volna nyitni a székelyföldi képviseletet Brüsszelben.
„Azért székelyföldi képviselet a neve, mert a Székelyföld név jóval régebbi, mint a 43 Hargita, Kovászna és Maros megye megnevezések, sőt a most az év európai fájává választott hatszáz éves csíkszenléleki hársfánál is régebbi" – ecsetelte a Krónika kérdésére Sógor.
A politikus igyekezett megnyugtatni a kedélyeket, rámutatva, hogy a kezdeményezés nem alkotmányellenes, hanem normális, reális igényeknek megfelelő lépés.
„Brüsszelben hivatalosan 15 ezer, nem hivatalosan 30 ezer lobbiiroda működik" – tájékoztatott Sógor, hozzátéve, hogy román kollégái akkor nem panaszkodtak, amikor egy suceavai képviselő Bukovina turisztikai célpontjait reklámozta.
A Székelyföld képviselete a nevében foglaltak értelmében Maros, Hargita és Kovászna megye képviseleteként működik majd. A képviselet a Magyar Régiók Házában kap helyet. Létrehozásának célja az, hogy információt gyűjtsön az EU politikájáról, tájékoztassa a három megyét az Európai Parlament, az Európai Bizottság, a Régiók Tanácsa és egyéb uniós intézmények döntéseiről, valamint ezek mellett az, hogy segítse az érintett megyék részvételét az európai uniós pályázatokon. Emellett kapcsolatot kíván teremteni a székelyföldi régió és az uniós intézmények között, és lobbitevékenységet is kifejt majd.
MAGYARORSZÁG
Megalakult a Hungarikum Szövetség
MTI, 2011. május 27.
Megtartotta első közgyűlését a Hungarikum Szövetség, amelyen elfogadták az alapszabályt és megválasztották a tisztségviselőket - közölte a szövetség pénteken az MTI-vel.
A közlemény szerint a csütörtöki ülésen a szervezet elnökévé Birinyi Józsefet, a készülő hungarikum törvény parlamenti előkészítésével foglalkozó szakértői munkacsoport volt vezetőjét választották meg.
Az egyesület alelnöke Kerényi Miklós Gábor, a Budapesti Operettszínház főigazgatója és Mathiász Gábor lett, aki a Mathiász szőlőnemesítő hagyomány és örökséget képviseli. Elnökségi tag lett még Béres József, a Béres-termékek és a Tokaj Reneszánsz Egyesület, valamint Makk Ádám marketingvezető, a mozgássérültek Pető-módszerének képviselőjeként.
A közlemény szerint a szervezet azokat a termékeket, alkotásokat, szellemi értékeket, illetve gyártóik, alkotóik örököseit tömöríti, amelyekről a "világon mindenütt eszébe juthat az embereknek Magyarország".
A Hungarikum Szövetség célja, hogy összefogja a kiemelt magyar értékeket és hungarikumokat az ágazattól függetlenül, és az alapítók szakmai tekintélyével felajánlja segítségét a törvény parlamenti megalkotásához, annak minél szélesebb körű társadalmi elfogadtatásához.
Kerényi Miklós Gábor április közepén jelentette be, hogy az alapító cégek és szervezetek szándéknyilatkozatot fogadtak el a Hungarikum Szövetség megalapításáról.
Az érdekvédelmi feladatokat is ellátó Hungarikum Szövetség alapító tagjai: a Budapesti Operettszínház, a Béres Gyógyszergyár Zrt., a Tokaj bor márkaképviselete, a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt., a Herz Szalámigyár Zrt. és a Pick Szeged Zrt., a Magyar Kodály Társaság (Kodály-módszer), a Mathiász-örökség, a Neumann János Társaság, a Parlament Hungarikum Munkacsoportja, a Pető Intézet, a Puskás Örökség, a Törley Pezsgőpincészet, a Zsolnay Porcelánmanufaktúra és Zwack Unicum Nyrt.
A közlemény emlékeztet arra, hogy még az évezred elején, 2000-ben alakult egy Hungaricum Club, amelynek tagja volt többek között a Zwack Unikum, a Tokaj Kereskedőház, a Pick Szeged, a Herendi Porcelánmanufaktúra és a Halasi Csipke is, de annak feladata az uniós tagságra való felkészülés volt. Akkor a résztvevő cégek egy közös ajándékkosarat is létrehoztak a termékeikből.
KÁRPÁT-MEDENCE
Ukrán lap: Kijev szerint nem politikai probléma a magyar kettős állampolgárság
MTI, 2011. május 27. – Varga Béla
– Az ukrán külügyminisztérium nem tekinti politikai problémának, hogy Magyarország állampolgárságot ad a Kárpátalján élő magyaroknak, szerinte a felelősség a második állampolgárság felvételéért az ukrán állampolgárokat terheli – írta pénteki számában a Kommerszant-Ukraina című ukrán napilap.
A cikk szerint a magyar kettős állampolgársággal kapcsolatos probléma akkor éleződött ki, amikor a hónap elején kiderült, hogy az ukrán nemzetbiztonsági szolgálat, az SZBU munkatársai Kárpátalján „elbeszélgetnek a magyar állampolgárságért folyamodó ukrán állampolgárokkal". A lap utal a magyar külügy reagálására, majd idézi Jaroszlava Hartyányit, az Ukránok Európai Kongresszusának elnökét (ő a magyarországi Ukrán Országos Önkormányzat elnöke – a tud.), aki képtelenségnek nevezte, hogy miközben az ukrán parlament képviselőinek fele hármas, Krím lakosságának fele pedig kettős állampolgársággal rendelkezik, az SZBU a leggyengébb láncszemet képező magyarokat találja meg és hurcolja őket kihallgatásra.
Erre vonatkozóan egy, az ukrán nemzetbiztonsági szolgálatnál lévő forrás az újságnak elmondta, hogy az SZBU nem gyakorolt nyomást a magyar állampolgárságot felvett kárpátaljai magyarokra, mindössze „bűnmegelőző beszélgetést" folytatott velük, majd ezt követően az ukrán külügyminisztériumhoz fordult, hogy az megfelelő módon járjon el a magyar diplomáciai képviseletnél.
A lap ezzel kapcsolatos érdeklődésére Oleg Volosin, az ukrán külügyminisztérium tájékoztatáspolitikai ügyosztályának igazgatója csütörtökön közölte: „Semmilyen politikai veszélyt nem látunk Magyarország Ukrajna-politikájában. A magyarok arról biztosítanak bennünket, hogy az ukránok jelentéktelen része kap magyar állampolgárságot." Hozzátette: „A lényeg az, hogy az állampolgársággal kapcsolatos magyar döntés nem a kárpátaljai magyarokra irányul, hanem azokra, akik 1956-ban hagyták el az országot, és a szocialista Magyarországon megfosztották őket állampolgárságuktól. Számukra ez egyszerűen a történelmi igazság helyreállításának a pillanata."
Volosin azt is elmondta, hogy az adott esetben a második állampolgárság felvételéért a felelősség az ukrán állampolgárokat terheli. Mint kifejtette, a törvényeket nem az állampolgárságot adó konzulátus sérti meg, hanem azok az állampolgárok, akik felveszik a magyar állampolgárságot, de nem mondanak le az ukránról. Szerinte ugyanis a magyar törvények vagy azok végrehajtási utasításai nem szólítanak fel arra, hogy mindkét állampolgárságot meg kell tartani, és – mint fogalmazott – nincsenek kifüggesztve agitációs plakátok olyan felhívással, amely szerint csak az lehet igaz magyar, aki felveszi a magyar állampolgárságot.
Az SZBU-ban az újságnak elmondták, hogy a nemzetbiztonsági szolgálat ellenőrzése alatt tartja a kettős állampolgárság kérdését, mivel az a jövőben Ukrajna területi integritásával kapcsolatos problémává alakulhat.
Elfogták Ratko Mladicsot
MTI, 2011. május 26.
Elfogták Ratko Mladicsot - jelentette be csütörtökön Belgrádban Borisz Tadics szerb elnök.
"A Szerb Köztársaság nevében bejelentem Ratko Mladics letartóztatását. A kiadatási eljárás folyamatban van" - közölte rendkívüli sajtótájékoztatón a szerb államfő. Az államfő nyilatkozatát az RTS szerbiai állami rádió- és televízió közvetítette élőben honlapján.
Borisz Tadics azt mondta, hogy Mladicot a reggeli órákban fogták el a szerb titkosszolgálat és a háborús bűncselekmények feltárásával foglalkozó szolgálat emberei.
Az államfő gratulált a szerb nemzetbiztonsági tanács akciócsoportjának, amely - mint mondta - a Cvetkovics-kormány megalakulásától számított három év óta éjt nappallá téve dolgozott a háborús bűnösök felkutatásán. Tadics szerint Ratko Mladics elfogása ismételt megerősítése annak: Szerbia a hágai Nemzetközi Törvényszékkel való együttműködés lezárásán dolgozott, hogy pontot tegyen a történelem e nehéz fejezetére.
"Megmutattuk, hogy Európába igyekszünk, és erősíteni akarjuk hitelünket a nemzetközi közösségben" - mondta Tadics. Hangsúlyozta, Mladics elfogása után Szerbia számára lehetőség nyílik arra, hogy új kapcsolatokat építsen a délkelet-európai térségben.
Az RTS szerint Mladic elfogásának részleteiről a szerb titkosszolgálat fogja tájékoztatni a nyilvánosságot.
A belgrádi és a zágrábi média néhány körülbelül egy órával Tadic bejelentése előtt szellőztette meg, hogy a boszniai szerb hadsereg egykori, háborús bűntényekkel vádolt parancsnoka Milorad Komadic álnéven élt Szerbiában. Állítólag a Belgrádtól 80 kilométerre északkeletre fekvő, a Nagybecskerek (Zrenjanin) melletti Lazarevo faluban tartóztatták le lakossági bejelentés alapján.
Mladics letartóztatásának híre kapcsán az MTI telefonon megkereste a Tanjug szerb hírügynökséget, ahol a belpolitikai szerkesztőség ügyeletese azt a tájékoztatást adta, hogy egyelőre nincs jele semmilyen készülő utcai megmozdulásnak Belgrádban.
Nincs hírük arról, hogy bárki tüntetni készülne a boszniai háború fő bűnösének tartott egykori tábornok, a boszniai szerb hadsereg 16 éven át bujkáló egykori parancsnokának elfogása miatt.
A Tanjug ügyeletese hozzátette, hogy internetes felületeken, például a Twitteren sem tapasztaltak tüntetésre buzdító felhívásokat.
Brüsszelben és Hágában üdvözlik Mladics elfogását
Az Európai Unió azt várja, hogy az elfogott Ratko Mladicsot haladéktalanul adják ki Hágának - hangsúlyozta csütörtökön, a fejleményt üdvözlő nyilatkozatában az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője.
Catherine Ashton szerint a boszniai szerb hadsereg egykori, háborús bűnökkel vádolt parancsnokának az elfogása "fontos lépés Szerbia és a nemzetközi igazságszolgáltatás számára".
A délszláv háborúk során elkövetett súlyos bűncselekmények ügyében eljárni hivatott, hágai székhelyű nemzetközi ENSZ-törvényszék (angol rövidítéssel: ICTY) ügyésze 1995-ben emelt vádat Mladics ellen.
Serge Brammertz, a hágai törvényszék ügyésze első reagáló nyilatkozatában kijelentette: Mladics letartóztatásával Szerbia "teljesítette egyik nemzetközi kötelezettségét".
Még mielőtt Belgrádban hivatalosan megerősítették volna a körözött háborús bűnös elfogásának hírét, Brüsszelben Štefan Füle bővítési EU-biztos szóvivője kijelentette: ha a hír igaz, akkor az azt jelenti, hogy Szerbia megértette az ICTY-vel való együttműködés jelentőségét.
Szerbia "eldöntötte, hogy konkrét további lépéseket tesz az európai úton" - értékelte a fejleményt Natasha Butler. Jerzy Buzek, az Európai Parlament elnöke a hivatalos bejelentés után nyilatkozatban üdvözölte Mladic letartóztatását.
"Ez jó hír Szerbiának, a térség stabilitásának, és új lendületet ad Szerbia EU-csatlakozási folyamatának" - fogalmazott Buzek. Emlékeztetett ugyanakkor arra, hogy még mindig szabadlábon van a Hága által szintén körözött Goran Hadzsics.
Anders Fogh Rasmussen NATO-főtitkár szintén nyilatkozatban adott hangot örömének. Emlékeztetett arra, hogy Mladics "kulcsszerepet játszott a balkáni és az európai történelem néhány legsötétebb epizódjában, beleértve Szarajevó ostromát, valamint bosnyák férfiak és fiúk ezreinek 1995-ben Srebrenicában történt legyilkolását". Most, csaknem 16 évvel azután, hogy vádat emeltek ellene, végre lehetőség nyílik az igazságtételre - tette hozzá Rasmussen.
Mivel vádolják Mladicsot?
A második világháború óta történt legsúlyosabb európai tömegmészárlással, nyolcezer boszniai muszlim módszeres meggyilkolásának levezénylésével vádolja a csütörtökön elfogott Ratko Mladicsot a volt Jugoszláviában elkövetett háborús bűnöket vizsgáló Nemzetközi Törvényszék (ICTY).
Az ICTY 1995 novemberében nyilvánosságra hozott vádja szerint a boszniai szerb hadsereg parancsnokaként Mladics Radovan Karadzsiccsal, a boszniai Szerb Köztársaság elnökével együtt közvetlenül felelős a srebrenicai ENSZ-biztonsági zónában 1995 júliusában elkövetett népirtásért, amelynek eredményeképp "a srebrenicai muszlim népesség gyakorlatilag megsemmisült". A biztonsági zóna megtámadására Mladics és Karadzics adott parancsot.
"Miután Srebrenicát bevették a szerb csapatok 1995 júliusában, a muszlim népességet lemészárolták. Az ügyészség által bemutatott bizonyítékok elképzelhetetlen kegyetlenségeket tárnak fel: férfiak ezreit végezték ki és temették tömegsírokba, több száz férfit temettek el élve, nőket és férfiakat csonkítottak meg és mészároltak le, gyermekeket öltek meg az anyjuk szeme láttára, egy nagyapát arra kényszerítettek, hogy saját unokája májából egyen. Ezek a jelenetek az emberiség történetének legsötétebb lapjain a valódi poklot írják le" - foglalta össze az ügyet tárgyaló bíró.
A volt parancsnok felelős a mészárlás kiterveléséért, az arra valón felbujtásért és annak elrendeléséért, illetve felelősségre vonható az ő parancsának engedelmeskedők bűntetteiért is. Mladicsot a srebrenicai népirtáson kívül Bosznia-Hercegovina területén elkövetett háborús és emberiesség elleni bűnökkel is vádolja a hágai ítélőszék.
Slota, Hitler és Magyarország...!
Paraméter.sk, 2011, május 26.
A Szlovák nemzeti Párt elnöke, Ján Slota véleménye szerint Magyarország Adolf Hitler forgatókönyve szerint használ fel egy külföldi kisebbséget céljai megvalósításának érdekében.
Slota egy parlamenti nyilatkozattervezet formájában szeretné kinyilatkoztatni a magyarországi külpolitikáról alkotott véleményét, legalább is erről tájékoztatatta a sajtó képviselőit pénteken. A nyilatkozata, úgymond Magyarország sorozatosan elkövetett szlovákellenes tetteinek szándékozza elítélni.
Slota a Horthy-rezsim alkotmányához hasonlította a jelenlegi magyar alaptörvényt, bírálva egyszersmind a jelenlegi szlovák kormánykoalíció nyilatkozattervezetét, mert szerinte az enyhe, diplomatikus hangvételű, következménye pedig „Szlovákia önállóságának kockáztatás". A "nagymagyar henger" már mozgásban van – riogatott a nacionalista pártelnök, aki szerint ilyesmin nem mosolyogni kell, hanem keményen válaszolni.
Slota meggyőződése, hogy a „magyar támadások egyre agresszívabbak lesznek". A Bugár Béla vezette Híd pártot pedig Magyarország Szlovákiában munkálkodó „ötödik hadoszlopának minősítette.
Elfogadta a kisebbségi nyelvtörvényt a szlovák parlament
Felvidék Ma, 2011. május 27.
78 igen szavazattal, 68 nem ellenében jóváhagyta a kisebbségi nyelvhasználati törvény új változatát a parlament. A tavaly ősz óta készült jogszabály nem olyan, amilyennek a kormány előterjesztette, de több ponton javítja a kisebbségi nyelv hivatali és nyilvános használatának feltételeit.
A szavazáson a jelenlegi státus megőrzését célzó ellenzéki javaslatok nem jártak sikerrel, de elbukott Ondrej Dostál (Most-Híd/OKS) javaslata is, amely megszüntette volna büntetéseket mind az államnyelvtörvényben, mind a kisebbségi nyelvhasználati törvényben. Sikerrel jártak Igor Matovič és a csoprtjához csatlakozott kereszténydemokrata képviselők javaslatai, ennek értelmében a 15 százalékos nyelvhasználati küszöb csak a 2021-es népszámlálást követően léphet életbe ott, ahol már idén is 15 százalék feletti kisebbségi lélekszámot mérnek. Több helyen fakultatívra enyhíti módosításuk a kötelező kisebbségi nyelvhasználatot, és a jelenlévők mindegyikének beleegyezésével teszi lehetővé azt balesetek, katasztrófák vagy önkormányzati ülések esetén.
2012. június 30-át követően kétnyelvű okmányok (anyakönyvi kivonatok, igazolások, bizonylatok) állíthatók ki a kisebbségi nyelvhasználatra jogosult településeken. Módosult az anyakönyvi törvény is, ennek alapján az anyakönyvi kivonatokat a hivatalok a jövőben a leszármazottak kérésére az eredeti bejegyzésnek megfelelő formában állíthatják ki.
A törvény elfogadását Bugár Béla, a Most-Híd elnöke üdvözölte. Gratulál érte Szlovákiának, mondta, mert bár nem olyan, amillyennek látni szerették volna, sok szempontból javítja a kisebbségek nyelvi jogait. Tomáš Galbavý az SDKÚ-DS-ből is azt emelte ki, jó, hogy megszületett a törvény, mert Szlovákia polgárainak életminőségét javítja.
A KDH is elégedett. Pavol Abrhan szerint azért, mert a 20 százalékos nyelvhasználati küszöb 2021-ig fennmarad. Elégedetlen az ellenzék volt, és talán Igor Matovič, aki saját megítélése szerint mindent megtett, hogy a törvény a szlovákok érdekeit is védje, a módosítás megszületéséért viszont a Smer-SD három hiányzóját tette felelőssé. Kijelentette: indítványai csak 75 igent kaptak, ha ők hárman is jelen vannak, megbuktak volna, s akkor neki és egyszerű társainak sem kellett volna megszavazni a kisebbségi nyelvhasználati törvény módosítását.
INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA
Az államkincstárnál nem létezik magyar közösség
Manna.ro, 2011. május 27. – Horaţiu Pepine/ fordította: Pál Edit Éva
A Deutsche Welle szerint nem lehet tudni, hogy mennyi járna igazságosan az Autonómia Tanácsnak. Ha ez a tanács mégis létrejönne, a legelvetemültebb politikai tranzakció részesei lennénk.
Az MPP elnöke felrója az RMDSZ-nek, hogy saját maga számára akarja bebiztosítani a magyar kisebbségnek járó pénzügyi alapok igazgatását.
A valóságban egyáltalán nem így van, a törvénytervezet belső választásokat ír elő a Nemzeti Kulturális Autonómia Tanács, egy olyan adminisztratív hatóság létrehozására, amelybe az RMDSZ-szel rivális szervezetek tagjai is bejuthatnak.
Ha csak a magyarságra utalunk, egy ilyen Tanácsnak 91 tagja lenne, éppen elég sok ahhoz, hogy az összes, RMDSZ-en kívüli vélemény beleférjen. Igaz, hogy ez a törvény kizárólag az RMDSZ-nek tartja fenn a választások megszervezésének jogát, ami valóban féltékenységre és gyanakvásra ad okot. Mégsem ez lenne a kisebbségügyi törvény által okozott legnagyobb probléma.
Az MPP elnöke felhívja a figyelmet egy fontos tényre, anélkül azonban, hogy teljesen végigvinné érvelését. Az RMDSZ tervezete alapján ennek az Autonómia Tanácsnak a fenntartásához olyan adók is hozzájárulnának, amelyeket
kizárólag a magyar kisebbség tagjaira rónának ki.
Szász Jenő meglátásában a magyar közösség tagjait ez diszkriminálná, ugyanis plusz adókat kellene fizetniük a közösség intézményeinek fenntartása érdekében.
Az RMDSZ tervezete azonban előírja, hogy ezek csupán kiegészítő források lennének, a fő anyagi alap továbbra is az állami költségvetésből származna. És itt a van a kutya elásva. Milyen alapon osztanák szét a pénzt? Melyek lennének azok a kritériumok, amelyek alapján az állam nagy pénzes zsákján leválasztanának egy zsebet az Autonómia Tanácsok költségeinek finanszírozására?
A jelenlegi adminisztráció minisztériumok és megyék alapján osztja szét a költségvetést, és nem etnikai alapon. A kormány pénzt ad néhány Hargita megyei iskolának, de nem a magyar közösségnek. Ha azonban a kormány úgy dönt, hogy több pénzt ad az olyan megyéknek, mint Hargita és Kovászna, akkor olyan politikai és egyben konjunkturális kritériumról lesz szó, amely nem léphet elő elosztási szabályként.
Lássuk miért: amikor az Autonómia Tanács kéri, hogy utaljanak át neki egy bizonyos összeget, amelyről önállóan rendelkezik, nem tudják majd, hogy milyen összegről beszélnek.
Hogyan számítják azt ki?
Lehetne az oktatásra és a szellemi örökségre szánt összeg utóbbi évekbeli átlaga, de nem lenne helyes, mert nem kötődne a magyar közösség állami költségvetésbe való hozzájárulásához, amely lehetne nagyobb vagy kisebb is. És végül egy teljesen bizonytalan talajra érkezünk, minthogy a gazdaság és az államkincstár szemszögéből nem beszélhetünk „magyar közösségről".
Egyszerűen lehetetlen kiszámolni, mennyi adót fizetnek az államnak a magyarok fizikai személyként vagy kereskedelmi társaságok részvényeseiként, következésképp azt sem lehet tudni, hogy mennyi járna igazságosan az Autonómia Tanácsnak. Ha ez a tanács mégis létrejönne,
a legelvetemültebb politikai tranzakció részesei lennénk.
Nem lényegtelen az sem, hogy az RMDSZ tervezetének távolabbi gyökerei a marxista ideológiához nyúlnak vissza (Karl Kautsky, Karl Renner és az Otto Bauer féléhez), amely egy olyan bürokratizált önkényuralmi állam díszleteként jelent meg, mint az Osztrák-Magyar Monarchia. Bürokratizált szocialista társadalomban elképzelhető lenne a költségvetési torta népesség szerinti elosztása, de
egy liberális államban ilyesmi lehetetlen.
Nyilvánvaló tehát, hogy az RMDSZ militánsai által indítványozott tervezet ebben a formában kivitelezhetetlen, és a megoldást a decentralizáció, illetve az helyi önkormányzatok autonómiájának
Pentru Fisc nu există comunitate maghiară
Horaţiu Pepine
Preşedintele Partidului Civic Maghiar, Szász Jenő, a declarat că speră ca Legea statutului minorităţilor naţionale să nu fie adoptată, în pofida "şantajului" practictat de UDMR.
Preşedintele PCM reproşează UDMR tentativa de a-şi asigura monopolul absolut în ceea ce priveşte administrarea fondurilor cuvenite minorităţii maghiare. În realitate nu e deloc aşa, proiectul de lege prevăzând alegeri interne pentru constituirea unui Consiliu Naţional ale Autonomiei Culturale, o autoritate administrativă autonomă, în componenţa căreia pot intra foarte bine şi reprezentanţi ai grupărilor rivale UDMR.
Dacă ne referim exclusiv la maghiari, un asemenea Consiliu ar cuprinde 91 de membri, adică suficient de mulţi încât să poate conţine toate nuanţele care nu sunt reprezentate în UDMR. E adevărat însă că aceeaşi lege oferă exclusiv UDMR sarcina organizării acestor alegeri, ceea ce poate fi un motiv justificat de gelozie şi suspiciune. Totuşi nu acestea ar fi adevăratele probleme pe care le ridică legea minorităţilor.
Preşedintele PCM atrage atenţia şi asupra unui aspect important, dar fără să ducă obiecţiile până la capăt. Potrivit proiectului UDMR, acest Consiliu al autonomiei este investit şi cu autoritatea de a institui taxe speciale în cadrul exclusiv al unei minorităţi naţionale. În viziunea lui Szász Jenő membrii comunităţii maghiare ar fi discriminaţi negativ, din cauză că ar plăti un impozit în plus pentru a susţine instituţiile comunităţii.
Proiectul UDMR prevede însă aceste impozite doar ca sursă suplimentară, fondurile principale continuând să vină de la bugetul de stat. Şi abia aici apare problema centrală. Pe ce bază s-ar face atribuirea banilor? Care ar fi criteriile după care din sacul mare al bugetului de stat s-ar tăia un buzunar distinct pentru cheltuielile administrate de Consiliile autonomiei?
Administraţia actuală repartizează banii pe ministere şi pe judeţe şi nu pe comunităţi etnice. Guvernul oferă anumite sume şcolilor din judeţul Harghita şi nu comunităţii maghiare. Iar dacă uneori guvernul decide să dea mai mulţi bani unor judeţe ca Harghita sau Covasna, e vorba de un criteriu politic implicit şi conjunctural, care nu poate deveni regulă de distribuţie.
Iată de ce, în momentul în care Consiliul autonomiei va pretinde să i se vireze o anumită sumă de bani, pe care să o administreze autonom, nu se va şti bine despre ce sumă e vorba. Cum va fi ea calculată?
S-ar putea, eventual, calcula o medie a cheltuielilor de educaţie şi patrimoniu din ultimii ani, dar ar fi un calcul incorect, căci nu ar fi legat de contribuţia reală a comunităţii maghiare la bugetul de stat, care ar putea fi mai mare sau mai mică. Şi de fapt intrăm pe un teren cu totul nesigur, căci, din punctul de vedere al economiei şi al fiscului, nu se poate vorbi de „comunitate maghiară".
Pur şi simplu este imposibil să calculezi câte impozite varsă la stat maghiarii ca persoane fizice sau ca participanţi acţionari la societăţi comerciale şi, prin urmare, nu se poate calcula câţi bani ar reveni de drept Consiliului autonomiei. Dacă acest consiliu s-ar înfiinţa totuşi, am asista la cele mai penibile tranzacţii politice.
Nu este lipsit de semnificaţie că legea propusă de UDMR are la originea ei mai îndepărtată idei marxiste (formulate de Karl Kautsky, Karl Renner şi Otto Bauer) care au apărut în decorul unui stat autoritar şi birocratizat ca Imperiul Austro-Ungar. Într-o viziune socialist birocratizată, s-ar putea imagina o împărţire „proporţională" a tortului bugetar, bazată pe ponderea populaţiei, dar într-un stat liberal aşa ceva este cu neputinţă.
Se vede aşadar că o lege a autonomiei aşa cum au propus-o militanţii UDMR este imposibil de aplicat şi că soluţiile ar trebui căutate pe mai departe în descentralizare şi adâncirea autonomiei locale.
Lehet egy műbalhéval több?
Népújság, 2011. május 27. – Mózes Edith
Miközben itt ülünk nyakig a nyomorúságban az egyre nehezebbé váló élet nyomasztó napi gondjai közepette, egyesek találtak maguknak témát, amit akár figyelemelterelő manővernek is használhatnak.
Ugyanis köztudott, hogy a gazdasági nehézségek megfelelő táptalajul szolgálnak a nacionalizmusnak. Ha nincs mit enni, marhatjuk például a magyarokat.
A hír, amely kiváltotta egyesek „jogos" felháborodását: az RMDSZ három európai parlamenti képviselője székelyföldi képviseletet kíván nyitni Brüsszelben. Az eseményre május 31-én kerülne sor. Ennyi elég a mindig ugrásra kész nacionalistáknak, hogy felemlegessék, 2010-ben Tusnádon Tőkés azt mondta, ha a helyzet úgy kívánja, a székelyek akár utcára is vonulhatnak, békés tüntetéssel követelve jogaikat Székelyföld autonómiája érdekében.
Ám az aggódó haza- és nemzetféltőket még jobban aggasztja, hogy a narancssárga kormánypárt nem tiltakozik a „hallatlan provokáció" ellen.
Nos, a PD-L helyett ezúttal az egyik szociáldemokrata EP-képviselő „emeli fel a szavát", nem felejtve el azt sem, hogy Tőkés László EP-alelnökké választását a PD-L is támogatta. Eközben önmagával kerül ellentmondásba, mert miközben „tiltakozik" a Székelyföld autonómiája ellen, azt állítja, hogy az egész Székelyföld „hülyeség", csupán jó hangzású provokáció, és nem érti, miért foglalkozik ilyesmivel az EP-alelnök.
Ám a szolgálatos hazafinak legjobban az fáj, hogy az Európai Parlamentben az RMDSZ képviselői magyar kollégáikkal barátkoznak, és – uram bocsá' – magyarul beszélnek egymás között, ami szerinte ékes bizonyítéka, hogy az RMDSZ-t Budapestről irányítják.
Érdekes, hogy a román pártok ellenzékben mindig vehemens nacionalistákká válnak, miközben koalícióban „európai" arcot mutatnak. Ez a mostani „műfelháborodás" is már a jövő évi választásokat készíti elő.
Visszatért a Funar-szellem?
Háromszék, 2011. május 27. – Farcádi Botond
Mintha a kolozsvári Mátyás-szoborra visszahelyezett Funar-tábla a kincses város egykori, magyargyűlölő polgármesterének irányítása alatt uralkodó nacionalista szellemet is visszahozta volna a romániai közéletbe.
A magyarellenes megnyilvánulások mindenüvé begyűrűznek: tapasztalhattuk ezt például a műemlékgyalázások során, majd a képviselőházban a Giurgiu-féle, a földrajz és történelem magyar nyelvű oktatását ellehetetlenítő tervezet hallgatólagos elfogadása során, tegnap pedig Székelyföld brüsszeli képviseleti irodájának jövő hétre tervezett megnyitója ütötte ki a biztosítékot a romániai politikai osztály képviselőinél.
Ellenzékiek és kormánypártiak egy emberként sorakoztak fel és ítélték el a kezdeményezést, versenyt nyilatkozva alkotmányellenesnek, provokációnak, sértésnek minősítették az iroda létrehozását, habzó szájjal szajkózták, ilyen régió, hogy Székelyföld, márpedig nincsen, nem is volt, nem is lesz. Talán nem is kellene túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítanunk az ügynek, ha csak az ellenzék részéről érkezne a nemzetféltő hőzöngés. Magyarázhatnánk azzal, hogy a szociáldemokraták és a liberálisok minden alkalmat megragadnak a kormánypárt, a hatalom bírálatára. Jól tudjuk azt is, a román politikusok szemrebbenés nélkül rántják elő a magyar kártyát, valahányszor érdekeik ezt kívánják – márpedig számukra hálásabb támadási felület aligha elképzelhető, mint amikor az ország területi integritásának védője szerepében tetszelegve egyszerre ostorozhatják a magyarokat és a velük paktáló alakulatokat.
Csakhogy újabban a koalíciós partnerek is bekapcsolódnak a nacionalista kampányba. Egyelőre nem a legfelsőbb szinten, de mindenképpen gyanús, hogy a kolozsvári demokrata-liberális polgármester nem hajlandó eltávolítani a Funar-táblát. A brüsszeli iroda ügyében pedig a másik koalíciós párt, a dezertőrökből verbuválódott Románia Haladásáért Országos Szövetség sürgeti a román hatóságok mielőbbi állásfoglalását vezető politikusa, Cristian Diaconescu volt külügyminiszter révén. De nincsenek elragadtatva a kezdeményezéstől a legnagyobb kormánypárt EP-képviselői sem, provokációnak minősítették a székelyföldi képviseletet.
Mindegyre kibújik hát a szeg a zsákból, hiába a koalíciós megállapodás, az RMDSZ kormányzati szerepvállalása, a szövetség partnerei csak ideig-óráig képesek kordában tartani magyarellenességüket, a többieket meg semmi nem tartja vissza a hőzöngéstől. A nacionalizmus szellemét kiengedték a palackból. Visszaterelése az erdélyi magyar politikai elit bölcsességén, a magyar szervezetek együttműködési készségén is múlik.
Merjünk
Új Magyar Szó, 2011. május 27. – Sike Lajos
Úgy tudjuk, az unióban Szlovénia a leginkább kisebbségbarát. Mert ott az őshonos magyarok (és olaszok) az alkotmány szerint is államalkotó tényezők, nyelvük pedig az általuk lakott területen államnyelvnek minősül. Ha arról is tudomást szerzünk, hogy a kisebbségek helyzetét mintegy száz törvény szabályozza, akkor még csettintünk is: ez igen, ez európai megoldás!
Csakhogy Göncz László történész, az ottani magyarok parlamenti képviselője szavaiból, amelyek a múlt századi kisebbségi politikus, Jakabffy Elemér születésének 130. évfordulója alkalmából Szatmárnémetiben tartott nemzetközi konferencián hangzottak el, az derült ki, hogy ők éppen annyira elégedetlenek a mai helyzetükkel, mint mi. Mert a sok törvény sok mindent lefed, de jóval kevesebbet old meg. Göncz szerint a törvényekben biztosított kisebbségvédelem még hatvan százalékban sem érvényesül. Ennek egyik oka az, hogy a kényelmes magyarok nem igazán élnek a biztosított jogokkal, a másik pedig: a törvények gyakorlati alkalmazása jórészt szabályozatlan. Hiába van több mindenben is vétőjoguk, a valóságban nincs vétó, mert alkalmazása nincs kidolgozva.
Ismerős, ugye? Nálunk is sok esetben hiába a magyar iskola, a szülők 8–10, de helyenként 15–20 százaléka most is úgy véli : „Jobban érvényesül a gyermek, ha románul tanul!" Pedig a gyakorlat ezt mindinkább cáfolja. A kölök aztán átmegy az anyaországba dolgozni, ahol a két nyelv keverése miatt szépen lebozgorozzák! Ott is hazátlan lesz. Vagy hiába jog a kétnyelvű felirat, ha a törvényszegőket nem büntetik és még csak meg sem dorgálják, mivel nincs rá szabály.
A jog tehát csak lehetőség. Ha nem élünk vele, annyi. Hogy ne így legyen, az egyén is sokat tehet, de még többet tehet érdekvédelmi szervezetünk és a civil kurázsi. Ne féljünk kikényszeríteni, ami törvényesen jár nekünk! Akkor se ijedjünk meg, ha olyan a helyzetünk, mint a Felvidéken, ahol Duray Miklós (és sokak) szerint Szlovákia EU-tagsága után csak rosszabbodott.
Jakabffy Elemér üzenete egyértelmű: merjünk! Mint ahogy ő mert egy megosztottabb és még kevésbé kisebbségbarát Európában. Szekernyés János előadásában példákkal mutatta ki, hogyan sikerült a két világháború közt számos kérdésben engedményre kényszerítenie a román hatalmat! Mert tudta, hol kell. Mi nem tudjuk? Ugyan! Nem csak EU-parlament van, de vannak más nemzetközi szervezetek, s vannak befolyásos újságok és politikusok is. A kishitűeknek nem árt felidézni: Széchenyi István a befolyásos angol, francia, német lapoknak írt cikkeivel döblingi magányából a magyarok oldalára tudta állítani a nyugati közvéleményt.
„Létkérdés a területi autonómia kivívása"
Erdélyi Napló, 2011. május 26.
Beszélgetés Papp Előd EMNT alelnökkel
Jakab Lőrinc
A napokban televíziós vitán vettek részt az erdélyi magyar politikai szervezetek képviselői. A beszélgetés a bejegyzés előtt álló EMNP létrehozásának szükségszerűségéről szólt. A találkozón az EMNT-t Papp Előd alelnök, az MPP-t Szász Jenő elnök, az RMDSZ-t Kovács Péter főtitkár képviselte. Az elhangzottak alapján úgy tűnik, az RMDSZ továbbra is meg akarja őrizni monopóliumát az erdélyi magyar érdekek képviseletének ügyében, a jobboldali erők azonban fontosnak tartják a politikai paletta többszínűségét. Az EMNT alelnökét a vitán elhangzott, és a nyitva maradt kérdésekről faggattuk.
A vasárnapi műsorból néhány válasz kimaradt: Kovács Péter azon felvetésére, hogy pártalapítás helyett miért nem vettünk részt az RMDSZ előválasztásain, el kell mondanom, hogy ez az állítás nem igaz. Többször is részt vettünk a szövetség előválasztásain, de ott olyan visszásságokat tapasztaltunk, hogy egyszerűen elegünk lett belőle. Ezzel kapcsolatban csak két példát említenék: Kincses Elődöt annak idején Marosvásárhelyen azért rúgták ki az RMDSZ-ből, mert felső nyomásra sem volt hajlandó meghamisítani az előválasztások eredményeit, a másik pedig a parajdi, lövétei eset, ahol az előválasztáson alulmaradt polgármester jelölt, függetlenként simán nyert. Röviden: az RMDSZ-ből azért kellett kiválnunk, mert nem tartotta be a saját maga által felállított szabályokat sem. Kelemen Hunor és Kovács Péter a Markó Béla által kijelölt utat akarja folytatni, és ezen szeretnénk mi változtatni. Olyan erőt akarunk képviselni, amely a bukaresti preferenciák kielégítése helyett, az erdélyi magyar emberek érdekeit tartja elsődlegesnek.
- Az új párt bejegyzése folyamatban van. Az MPP felzárkózási szándéka nyilvánvaló, mint ahogyan az RMDSZ elzárkózása is. Önök milyen koalíciós terveket tartanak elképzelhetőnek?
– A javaslatunk már a párt bejegyzéséhez szükséges okmányok leadásakor egyértelmű volt: készüljön el az erdélyi magyarok névjegyzéke, amit röviden kataszterként emlegetünk, és azután tartsunk előválasztásokat, ahol méretkezzen meg a három politikai formáció. Az itt született eredmények alapján kellene összeállítani az önkormányzati és parlamenti választások listáit. Nem véletlen, hogy felhívásunkat követően mind az RMDSZ, mind az MPP azonnal elutasította a felvetést, ami egyértelművé teszi az összefogásra való hajlandóság teljes hiányát. Könnyű összefogásról, vagy korábbi szóhasználattal élve egységről beszélni, de végre tenni is kéne valamit ennek érdekében. Az egységes fellépés a jelek szerint lehetetlen, de a magyar ügyekért való összefogás lehetséges, sőt mi több, szükséges.
– A beszélgetés során szóba került Budapest és Bukarest is szerepe is. Ön egy Brüsszel, Budapest, Erdély, Székelyföld, Bukarest tengelyt említett. Mi van e mögött?
– Köztudomású, hogy az Erdélyi Magyar Néppártot az autonomisták hozzák létre, vagyis azok, akik az elmúlt évtizedekben az itteni magyarság boldogulását és jövőjét az önrendelkezés útján képzelik el. Az elmúlt húsz év politikai tapasztalata és a realitásérzékünk is azt diktálja, hogy minden eszközt ragadjunk meg céljaink eléréséhez. Az Európai Parlamentben – amelynek jelenleg Tőkés László az alelnöke –, olyan országok képviselői is jelen vannak, ahol működő autonómiák léteznek. Ők már tudják: az autonómia nem ördögtől való, hanem a legjobb módszer a kisebbségek helyzetének megoldására a huszonegyedik században. Magyarországon olyan kormány van hatalmon, amelyik érzékeny a határain túl élő nemzetrészek problémáira, és ez visszatükröződik a frissen elfogadott törvényekben és jogszabályokban is. Erdélyben nemcsak a magyarok, de a románok is belátják a régió sajátságos státuszának az erősítését. A Székelyföld ilyen szempontból még különlegesebb, hiszen itt elsöprő többségben élünk mi, magyarok. A székelyföldi területi autonómia kivívása számunkra létkérdés, és mindehhez véleményünk szerint az összes eddig felsorolt szervezetnek, intézménynek a hozzájárulása szükségeltetik. Beleértve természetesen a bukaresti kormányzati vagy parlamentáris képviseletet is. Ha minden erő ebbe az irányba húz, akkor az eredmények sem maradhatnak el.
– A vitában felmerült a nemzeti minimum kérdése...
– Számunkra a nemzeti minimum az autonómia. Nem tudom mit jelent ez a kifejezés az RMDSZ vagy az MPP eszköztárában, de mi már többször kifejeztük elvárásainkat ezen a téren: Székelyföldnek és Partium bizonyos részeinek területi autonómiát, a vegyes lakosságú régióknak pedig kulturális önrendelkezést kívánunk. E cél eléréséhez – a szórványt is beleértve –, az egész erdélyi magyar társadalom támogatására szükségünk lesz. Mindenkit meg kell szólítanunk, és mindenkinek vissza kell adnunk a hitét a közéletben való aktív részvétel fontosságának kérdésében. Tarthatatlan az a mára kialakult helyzet, ahol egy millió potenciális választóból csak háromszáz ezer polgár érdeklődik közügyek iránt. A szavazók elsöprő hányadát annyi csalódás érte az elmúlt években, hogy a legtöbben már legyintenek, ha a politika kerül szóba. Vissza kell térnünk az emberekhez, hiszen csak akkor tudjuk őket érdemben képviselni, ha napirendben vagyunk gondjaikkal.
– A területi és kulturális autonómia fogalma régóta közszájon forog, de mit jelent valójában a különleges státuszú autonómia koncepciója?
– Nem új keletű a fogalom: ezt a rendszerváltás óta használjuk, és bizonyos értelemben már érvényét is veszítette. Jelenleg az aszimmetrikus regionalizmus szóösszetétellel élünk, ami a Székelyföld esetében azt jelenti: az alapvető jogokon kívül nagyobb hatáskörre törekszünk a nyelvi, kulturális és adórendszeri kérdések ügyében. Ha meggtörténik Románia új regionális felosztása, és Dobrudzsa nem kér különleges jogokat, adasson meg a lehetőség például a Mócvidéknek is, hogy élhessen ezzel a lehetőséggel.
– A televíziós műsorban az EMNT-t az a vád is érte, hogy a sajtónyilatkozatok ellenére nem szerepel a programjában az autonómia. Igaz volna az állítás?
– Aki az ellenkezőjéről akar meggyőződni, látogasson el bizalommal a www.emnt.org honlapra. Az EMNT eleve az autonómia ügyének megvalósításáért jött létre. Kovács Péter ilyen irányú kijelentését nem is minősíteném, ez legjobb esetben is a vicc kategóriába tartozik.
– Lesz-e a közeljövőben hasonló találkozó az EMNT, az MPP és az RMDSZ vezetői között?
– A párbeszéd minden valószínűséggel a párt bejegyzése után folytatódni fog. A vitára a legnehezebb feltételek mellett is készen állunk, és a lehetséges partnerektől ugyanezt várjuk el.
Irányvesztés a Felvidéken
Krónika, 2011. május 27.
Félig üres, vagy félig tele a pohár Szlovákiában? A tavaly nyári pozsonyi kormányváltás hajszálon múlt ugyan, az új koalíció pártjainak sokat hangoztatott Fico-ellenessége mégis radikális váltást ígért minden olyan kérdésben, amelyet a magyarellenes szélsőjobboldal és a nacionalista baloldal egyvelege képviselt négy éven át.
A felvidéki magyarokhoz való viszonyulást illetően mindenképpen nagy előrelépés, hogy eltűnt a soviniszta lemez a kabinet repertoárjából, az egyes nyilatkozatokkal a magyar kormányt célzó bírálatok pedig apró csipkelődésekként értékelhetők az előző esztendők gyűlölettirádái után. Robert Fico két hírhedt – az állampolgárságról szóló és az államnyelvet „védő" – törvénye viszont részben, illetve teljes egészében magán viseli az előző vezetés ideológiáját.
A jobbközép kormánykoalíció pártjai nem tudtak megegyezni az állampolgársági törvény módosításának mikéntjéről, az egyeztetést időlegesen fel is függesztették, így előreláthatólag őszig az a Fico-féle jogszabály marad érvényben, amelynek alapján megfosztják szlovák állampolgárságától azt, aki bármilyen más állampolgárságot felvesz. Módosították a hírhedt államnyelvtörvényt, aminek eredményeként a parlament ötezerről kétezer-ötszáz euróra csökkentette a kiszabható pénzbüntetés felső határát, és szankciókat a jövőben csak állami és önkormányzati szervek kaphatnak, olyan esetben, ha közigazgatási információkat, valamint az állampolgár biztonságát, egészségét, vagyonát veszélyeztető információt nem közölnek államnyelven. A büntetés kiszabása nem kötelező ugyan, de a szankció, mint elrettentő elem továbbra is része a törvénynek.
A most lassan enyhülő sovinizmus ugyanakkor csak részben okolható a felvidéki magyarság immár évek óta létező legnagyobb problémájáért, a magyar iskolák elnéptelenedéséért. Míg 1996 előtt évfolyamonként mintegy ötezer tanuló látogatta az anyanyelven tanító intézményeket, idén csak 3559 gyerek iratkozott be magyarul oktató iskolába.
A statisztikai kimutatások szerint az utóbbi években a felvidéki magyarok gyermekeinek nagyjából egyharmada jár szlovák iskolába. Szlovákiában a magyarság részaránya nagyjából tíz százalék, ám a beiratkozási statisztikák sokkal rosszabbak, és az utóbbi években a gyermekek 7–7,5 százalékát iratják be magyar intézménybe. Az okok sokrétűek. Továbbra is tartja magát az a tévhit, miszerint a szlovák iskolába íratott gyerekek könnyebben érvényesülnek a társadalomban. Aztán ott van a demográfiai hullámvölgy, az elöregedés, az asszimilációs hatások különböző fokú megnyilvánulásai, a kivándorlás, a vegyes házasságok. Szakértők szerint nem kérdés, hogy a fejlődő gyereknek szüksége van egy nyelvre, amelyben magabiztosan mozog, amelyet bármilyen helyzetben képes használni, s az anyanyelv az, amelyen az iskolai feladatok megoldása közben gondolkodik. Ha ennek a nyelvnek a szerepébe két nyelv kerül, az nyelvi bizonytalanságot okozhat.
Szociológiai felmérések azt mutatják, hogy a szlovák iskolába járó magyar diákok egyharmada élete későbbi szakaszában szlováknak vallja magát.
Bár jelszavaiban a magyar–szlovák együttműködést hirdeti, a pozsonyi kormánykoalícióban tevékenykedő Most-Híd párt már létével is az asszimilációs folyamatokat legitimizálja. Jóindulatú megközelítéssel nem feltételezhető, hogy Bugár Béláék a magyarok elszlovákosodását segítik elő, de megalakulásukkor azokra a szavazókra mindenképpen tudatosan építettek, akik érzelmi vagy nyelvi szempontból már ráléptek a többségi nemzettel való azonosulás útjára. Mindeközben a Most-Híd politikai szinten sem tudott igazi áttörést elérni, az eddigi lassú pozsonyi elmozdulás a Fico-féle nyílt magyarellenességtől valószínűleg a vegyespárt nélkül is megtörtént volna. Az összmagyar együttműködésnek ugyanakkor kifejezetten ártanak azok a nyilatkozatok, amelyek főgonoszként igyekeznek beállítani a Fideszt és az Orbán-kormányt csak azért, mert az nem enged elvi álláspontjából, miszerint nemzetpolitikai ügyekben stratégiai egyeztetéseket kizárólag magyar pártokkal folytat, így a Most-Híddal nem. Bugár Béla nemrég már olyan vádakat fogalmazott meg Orbán Viktor ellen, amelyeket korábban Ficótól is hallottunk: Magyarország miniszterelnöke beavatkozik a szlovák parlament munkájába. „Most, amikor a kisebbségek nyelvéről tárgyalunk, ami úgy gondolom, fontosabb, mint a választási törvény vagy bármi más Magyarországon, mert a Szlovák Köztársaság állampolgárait érinti, mit tesz Orbán Viktor? Kijelenti, hogy választójogot adunk. Mintha ily módon be akarna avatkozni a parlamenti vitába. És be is avatkozott, mert abban a pillanatban, amikor ezt kimondta, minden ellenzéki felszólaló ezt vágta az arcunkba, mintha erről mi tehetnénk" – fejtegette néhány héttel ezelőtt a TA3 pozsonyi hírtelevízió vitaműsorában a Most-Híd párt elnöke, „problematikusnak" minősítve a kettős állampolgárságú külhoni magyarok választójogát.
„A magam részéről nem kívánom, hogy Orbán Viktor ily módon beavatkozzék akár a mi (Most-Híd – a szerk.), akár a parlament törvényalkotói kezdeményezéseibe" – mondta Bugár, aki egyetértett a Fico vezette szociáldemokratákat képviselő vitapartnerével, Pavol Paskával abban, hogy a kettős állampolgárság és a választójog kérdését európai szinten kellene rendezni.
A Most-Híd eredménytelensége és a pártvezetés nyílt Orbán-ellenessége már önmagában elég lehet a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) a szavazók visszaszerzéséhez. Az MKP jól szerepelt a tavaly novemberi önkormányzati választáson, ami azt mutatta, hogy a magyar párt kiheverte a pozsonyi parlamentből való kibukás sokkját. Az áprilisi kongresszuson Berényi Józsefet megerősítették elnöki posztján, várhatóan ő próbálja majd visszavezetni az MKP-t a törvényhozásba. Elemzői vélemények szerint addig a pártnak sok mindenben erősíteni kell, a kisebbségi kérdések mellett például eredeti és érthető üzeneteket kell megfogalmaznia a szlovákiai lakosság egészét érintő szakpolitikai területeken, az egészségügytől egészen a mezőgazdaságig.
Az mindenképpen jó hír, hogy a Most-Híd és az MKP egyaránt az identitás, az anyanyelv felvállalására buzdították a felvidéki magyarokat a most zajló népszámlálás előtt. Ugyancsak a nemzetiség vállalására szólított fel Rudolf Chmel kisebbségi miniszterelnök-helyettes, igaz, eközben Ján Slota ellenzékben lévő Szlovák Nemzeti Pártja magyarellenes kampányt folytatott országszerte. A népszámlálás adatainak feldolgozására érdemes alaposan odafigyelni minden arra illetékesnek, de főleg a kormánykoalícióban szerepet vállaló Most-Hídnak. Szlovákiában ma sem riadnak vissza a kisstílű módszerektől, ha a magyarok bosszantásáról van szó. Pitiáner ügy, mégis üzenet értékű, hogy az eurovíziós dalfesztivált követő szavazáson a Magyarországot képviselő Wolf Katira leadott SMS-eket felvidékiek tájékoztatása szerint az alábbi szlovák nyelvű hibaüzenettel dobta vissza a rendszer: „tisztelt ügyfél, a választott számról ilyen tartalmú szöveg küldése önnek nincs megengedve". Szakértők a magyarok számának csökkenését valószínűsítik abban az esetben is, ha a népszámlálás rendben zajlik le. Mintegy negyvenezer fős fogyásra lehet számítani, ami viszont azt jelenti, hogy a továbbiakban már nem beszélhetnénk félmilliós magyar közösségről Szlovákiában. Természetesen szempont lesz az is, arányaiban csökken-e a magyarok létszáma, hiszen a szlovákok demográfiai mutatói sem túl biztatóak. Bármi legyen is a népszámlálás végeredménye, azzal mindenkinek tisztában kell lennie, hogy a jövőt nem az önsajnálatra, hanem a világos, biztató stratégiákra kell építeni.
Pataky István
A szerző a Magyar Nemzet külpolitikai rovatvezető-helyettese
Az emlék emléke
Krónika, 2011. május 27. – Balogh Levente
Mint amikor a kutya a vizeletével jelöli meg a saját területét, úgy jelöli meg nálunk az aktuális hatalom a szakrális tereket. Mielőtt még elhittük volna, hogy például Kolozsváron valóban van esély arra, hogy a magyar–román viszony elinduljon a normalitás felé, a kolozsvári önkormányzat „odahugyozott" egy gyalázkodó emléktáblát a felerészben magyar állami költségvetésből felújított Mátyás-szobor tövébe.
Bizonyára sokan tudják, hogy a 30-as években a magyarok iránti túlzott szimpátiával nehezen vádolható román történész, Nicolae Iorga Mátyásról írott „méltatását" tartalmazó táblát helyeztek el a szobron, amelyen mindenki tudtára adatott, hogy az igazságos uralkodó román volt. Persze köztudott, hogy havasalföldi származású őseiben a kun mellett vélhetően román vér is csörgedezett, de hogy ettől egy magyar katolikus szülőktől származó magyar katolikus uralkodó hogyan vált románná, azt bizonyára csak a fejlett román történelemtudomány eszközeivel lehetett kikövetkeztetni. (Azon eszközökről lehet szó, amelyek segítségével arra is rájöttek, hogyan lehet egy nép, amelyet amúgy évszázadokkal korábban teljesen kiirtottak, egy mai neolatin népcsoport őse, lásd a dák–román „kontinuitást".) Ez a tábla aztán az 1940-es felszabadulást követően lekerült a szoborról, és csak a szintén nem túl magyarbarát Gheorghe Funar polgármester helyeztette vissza, megalapozandó a szívélyes magyar–román viszonyt a rendszerváltás után is. A magyarok önérzetének sárba tiprását szolgáló tábla aztán a restaurálást követően nem került vissza.
Sőt tulajdonképpen most sem, hiszen az önkormányzat – kijátszva nemzetközi megállapodásokat és hivatalos engedélyeket – csupán egy emléktáblát állított az egykori emléktáblának a szobor elé. Az ember ilyenkor próbálja elhessegetni a politikailag nem korrekt gondolatokat, de valahogy mégsem tud nem azon merengeni, milyen mélyen bele is ivódott a mellettünk élő nemzetiség zsigereibe a több száz éves török megszállás alatt megtanult lecke, miszerint az ellenségnek hazudni, azt becsapni nem bűn, hanem egyenesen hazafias cselekedet. Az ötlet mindenesetre zseniális. El lehetne kezdeni emléktáblát állítani minden, mára már nem létező emléktáblának. Sőt az akciót a jövőre nézve is ki lehetne bővíteni: állítsanak előzetesen emléktáblát minden emléktáblának és egyéb emlékműnek, amit csak ezután fognak elhelyezni. Így előbb-utóbb az összes régi, belvárosi épületet táblaerdő borítja majd, ami már csak azért is jó, mert nem látszik, hogy düledeznek. Ja, és ami még fontosabb: a külsejük sem jelzi állandóan, hogy ezeket sem a románok építették.
Még fátyol fedi a kommunizmus bűneit
Szabadság, 2011. május 27. – (Metazin)
Egy prágai asszony mindkét egymást követő diktatúrának áldozata volt, és nem tartotta egyiket sem jobbnak a másiknál. Az Európai Bizottság két héttel az ő halála után zárkózott el attól, hogy a kommunizmus bűneinek tagadása vagy kisebbítése is legyen tilos.
„Napjainkban, az egykori nácikkal ellentétben, semmiféle megbélyegzés nem sújtja azt, aki korábban kommunista párttag volt" – állapítja meg Michael McDonald az American Interestben egy olyan könyv kapcsán, amely az elmúlt negyven év során három kiadást ért meg Amerikában.
Címe: Kegyetlen csillagzat alatt, szerzője, a Magyarországon gyakorlatilag ismeretlen prágai Heda Margolius Kovály 1941-ben a prágai zsidóság soraiban a łódźi gettóba került, majd Auschwitzba, ahol egész családja odaveszett. Férje szintén megjárta a táborokat, és kommunista lett, sőt magas tisztségbe került, végül az antiszemita kampánnyal kísért Slánský perben 1952-ben halálra ítélték és kivégezték. Felesége és gyermeke lidérces éveket élt meg, majd 1968-ban, amikor a Varsói Szerződés csapatai véget vetettek a demokratikus politikai változásoknak, külföldre menekült, és csak 1996-ban tért haza. 2010 decemberében hunyt el Prágában, kilencvenegy éves korában.
Könyvéről Clive James, a híres ausztrál író is megemlékezik világirodalmi esszégyűjteményében, azzal a megjegyzéssel, hogy ha egyetlen könyvet kellene olyasvalakinek a kezébe adni, aki meg akarja ismerni a huszadik század szörnyűségeit, akkor Heda Margolius Kovály művét ajánlaná. McDonald is elragadtatással ír a könyv szörnyűségeiről és szépségeiről, majd felteszi a kérdést, hogy vajon Európában a kommunizmus miért számít mindmáig szalonképesnek.
A könyv egyetlen különbséget lát a két rendszer között: a kommunisták olyan ideológiára hivatkoztak, amely közel állt az úgynevezett közös haladó hagyományhoz. Ezen az alapon igazolták a sztálini korszak rémtetteit a nyugati baloldaliak, de McDonald Martin Malia történész keserű szavait idézi: „Nagy bűntettekhez nagy eszme kell." Raymond Aron, a nagy francia filozófus ugyanerről azt mondta, hogy „különbség van az eleve szörnylogikájú filozófiák, illetve a szörnyeteg értelmezést lehetővé tevő filozófiák között". Ha így van is, ez a különbség csak az eszmékre nézve érvényes, a nevükben elkövetett gonosztettekre már nem. A kommunista bűnök tetteseit azonban nem állították nürnbergi típusú bíróság elé.
Heda Margolius Kovály kitér rá, hogy a népirtás fogalmát a nemzetközi szerződések csak az etnikai, nemzeti vagy vallási csoportok elleni tömeggyilkosságokra nézve határozták meg. A Szovjetuniónak sikerült elérnie, hogy kimaradjanak a definícióból a gazdasági, társadalmi és politikai csoportok, és ezáltal a kommunizmus bűneit ne lehessen népirtásnak nevezni. Ez azonban megváltozhat – reménykedik McDonald.
Csakhogy erre nem sok jel mutat. Hat közép-kelet-európai ország hiába kérte az Európai Bizottság támogatását ahhoz, hogy a nácizmus bűneinek tagadásához hasonlóan a kommunizmus bűneinek tagadását is tiltsák meg. A bizottság 2010. december 22-én (17 nappal Heda Margolius Kovály halála után) terjedelmes tanulmányban hárította el a kezdeményezést, mivelhogy az unióban ez ügyben nincs egyetértés.
McDonald elismeri, hogy olykor jobb a megbékélés: például ez volt a helyzet Dél-Afrikában: ott a békét nem lehetett volna az igazsággal összeegyeztetni, s értelmes dolog volt a jövőt a múlt elébe helyezni, ahogy az ottani igazságtételi és megbékélési bizottság tette. Franciaországban viszont egészen az idei év elejéig utca viselte egy helyütt Pétain marsallnak, a náci kollaboráns vichyi rendszer vezetőjének nevét. Mert a közvélemény csak a legutóbbi harminc évben vetett igazán számot a történtekkel, sőt mindmáig sokan a feledés pártján állnak.
Amiért fontos a Iorga-idézet
Sztabadság, 2011. május 27.
Fontos vagy nem az a tény, hogy a Nicolae Iorgának tulajdonított idézetet is tartalmazó táblát elhelyezték a frissen restaurált Mátyás király szoborcsoport elé? Mi a tétje a több mint kilencven éve tartó román–magyar szimbólumháború eme újabb fejezetének? Ezek azok a kérdések, amelyek megfogalmazódhatnak egy olyan Kárpát-medencei magyarban, aki nem ismeri részleteiben a tábla és a szobor történetét. Leginkább a kolozsvári születésű, vagy Kolozsváron hosszabb-rövidebb ideig élő/élt magyarok számára fájdalmas ez a történet, akik érzelmileg talán fokozottabban kötődnek Fadrusz János nemzetközileg elismert alkotásához, valamint Kolozsvár egyedi hangulatú főtéréhez. Az újabb – és ki tudja, hányadik – táblaügyet egyébként el lehet intézni kézlegyintéssel. Lehetne azt is mondani, hogy csak érzelmi ügyről van szó. Miért kell patáliát csapni, ha az elmúlt tizenkilenc évben is ott volt a vitatott idézet, ráadásul most nem a szobor talapzatán, hanem csak az alkotás előtti gyepen olvasható? A bagatellizáló érvek azért nem állják meg a helyüket, mert olyan ügyről van szó, amelynek egyrészt az egész Kárpát-medencei magyar politikai érdekvédelmet el kell gondolkodtatnia, másrészt újfent alaposan megkérdőjelezi a román jogállamiságot.
A román és a magyar állam megállapodott abban, hogy közös erőfeszítéssel, fele-fele arányban restaurálja a szoborcsoportot. A megegyezés és a restaurálás engedélyezett munkálatai szerint egyetlen tájékoztató táblának kellene helyet kapnia a szobor előtti gyepen. Ez a tábla négy nyelven tájékoztatja a látogatót arról, hogy egy 1902-ben felavatott alkotást tekinthet meg, amelynek megálmodója és kivitelezője Fadrusz János. Ez a tábla a helyére került, és a kolozsvári magyarok joggal remélték, hogy nem fog visszakerülni a szobor környékére a hírhedt Gheorghe Funar által 1992-ben (újra) kihelyezett Iorga-idézet, amit már akkor is törvénytelenül tett ki a városháza. A napnál is világosabb, hogy most sem volt engedélye a Sorin Apostu demokrata párti polgármester által vezetett városházának. Erről tanúskodik, hogy a polgármesteri hivatal jóval a restaurálási munkálatok befejezése után, titokban szereltette fel a táblát. Mert ha ugye, törvényesen járt volna el a városháza, ahogyan azt állítja Apostu és az általa vezetett intézmény, akkor mivel magyarázható, hogy csak a másfél hónappal ezelőtt lezajlott hivatalos újraavatási ünnepség után küldték ki a munkásokat. Retorikus kérdés ez, hiszen a kolozsvári magyarok kimondatlanul is tudják: ez a lépés megleckéztetésükre van, a helyi román hatalom így akarja tudomásukra adni, ki az úr Kolozsváron, nehogy „elbizakodjanak", és többnyelvű táblákat, vagy egyéb jogokat kérjenek. Ezeknek a buta és barbár megleckéztetéseknek nagy hagyománya van egyébként, sajnálatos módon, a közös, román–magyar vérzivataros történelemben.
A Funar-korszak hét éve formailag véget ért, és a kolozsvári magyarság joggal remélte, hogy új fejezet kezdődik a város életében. Keserűen csalódnia kell, hiszen Apostu ugyanolyan törvénytelenül helyezte el a táblát, mint ahogy azt 1992-ben tette Funar. A táblaügyet, valamint a többnyelvűség érvényesítésére tett kudarcos törekvéseket nézve felmerül a kérdés, hogy mi a különbség Funar és Apostu között, gondolkodásmódjukat megkülönbözteti-e valami. Apostu ugyanis most már nyíltan felvállalta a sokak – nemcsak magyarok – által eszementnek tartott Funar örökségét, és cselekvően hozzájárul annak továbbéltetéséhez.
Az is világos, hogy nem pártszínezetű szembenállásról van itt szó, hanem nemzetiségi konfliktusról. A Demokrata Liberális Párt, a Nemzeti Liberális Párt, a Szociáldemokrata Párt között – akár a helyi, akár az országos szervezeteket nézzük – édeskevés a különbség nemzetiségi kérdésben. Hiú ábrándokat kergetnek azok, akik azt hiszik, hogy egy másik politikai partnerrel kedvezőbben alakíthatta volna az RMDSZ ezt a táblatörténetet. Ilyen esetben, lám-lám, még a sokat emlegetett kiváló Băsescu–Orbán és román–magyar államközi viszony sem tántorítja el a helyi román hatalmasságokat attól, hogy akár a törvényt is áthágva, mindenáron érvényesítsék nacionalista vágyaikat.
Ez a táblaügy is rávilágít arra a fájdalmas valóságra, hogy az elmúlt húsz év előrelépései ellenére, még mindig kevés haladás történt a román és magyar nemzet valódi megbékélésében. Nemzetiségi jogok léteznek ugyan, de azok társadalmi elfogadottsága igen kismértékű, így ezeknek a jogoknak a gyakorlati alkalmazása is korlátozott. Húsz évvel a rendszerváltás után az egész Kárpát-medencében ugyanezzel a kudarccal kell szembenéznie a többségi lakosságnak és az ott élő nemzeti kisebbségeknek. Románia előbbre tart a nemzetiségi jogok tekintetében Szlovákiához, Szerbiához és Ukrajnához képest, de ez az előny sem elég egyelőre ahhoz, hogy a többségi és a kisebbségi társadalom elfogadja egymást másságában.
A valódi megbékélés csak akkor fog megtörténni, amikor a kolozsvári románok többsége nem gurul dühbe, ha magyar szót hall nyilvános térben, és a székely fiatal sem kapja elő bicskáját, ha valaki „oláhul" szól hozzá. Ehhez még temérdek belénk ivódott és nevelt gyűlöletet, indulatot és tudatlanságot kell kiirtanunk magunkból. A Kárpát-medencei magyar politikai érdekvédelmeknek pedig azon kellene elgondolkodniuk, mit tehetnek maguk a kisebbségek, hogy növeljék a többségnek az irántuk megnyilvánuló empátiáját. Mert ha ez létezne, akkor az apostuk sem éreznének késztetést arra, hogy nacionalista indíttatásból politikai üzenetekkel címkézzenek fel remekműveket.
|
