Tartalomjegyzék

RMDSZ

Civil javaslatokat vár az RMDSZ

Új Magyar Szó, 2011. október 26.

Széleskörű konzultációs folyamatot indít ebben a hónapban az RMDSZ, melynek célja az erdélyi magyar közösségben, közösségért tevékenykedő civil szervezetek minél közvetlenebb bevonása a törvényhozási folyamatba – jelentette be tegnap Kolozsváron Kovács Péter.

 

Széleskörű konzultációs folyamatot indít ebben a hónapban az RMDSZ, melynek célja az erdélyi magyar közösségben, közösségért tevékenykedő civil szervezetek minél közvetlenebb bevonása a törvényhozási folyamatba – jelentette be tegnap Kolozsváron Kovács Péter. A szövetség főtitkára szerint a társadalmi párbeszéd hozzásegít ahhoz, hogy a civil szervezetek által felhalmozott értékes, gyakorlati tapasztalatra épülő tudás a jogszabályokban is tükröződjön.

 

A konzultáció a parlament és a kormány napirendjén szereplő tervezetekre, módosító javaslatokra épül, de lehetőséget nyújt a különböző szakmai szervezetek részéről saját kezdeményezésként megfogalmazott javaslatok megvitatására, együttműködési formák kialakítására, illetve az információcserére, érdekegyeztetésre alapuló érdekképviseletre.

 

Kovács elmondta, az RMDSZ képviselni kívánja a törvényhozási folyamatban mindazokat a kezdeményezéseket és javaslatokat, amelyeket a közösség érdekében tevékenykedő szervezetek munkájuk során megfogalmaznak.

 

A konzultáció első, megnyitó találkozóját október 28-án, pénteken tartják Kolozsváron, az Iskola Alapítvány székházában. A találkozón, amelynek célja a kölcsönös tájékoztatás, valamint az együttműködési keretek kialakítása, a szociális területen működő szervezetek vesznek részt. Az eseményen előadások hangzanak el a szociális ellátórendszer romániai, illetve európai szabályozásáról, a romániai magyar civil szervezeteknek e rendszerben betöltött szerepéről, valamint azokról a kihívásokról, amelyek a civil szervezetek előtt állnak a finanszírozás és együttműködés tekintetében.

 

„A főtitkárság szerepet kíván vállalni az erdélyi magyar civil szervezetek tájékoztatásában, ami a jogszabálytervezeteket, minisztériumi projekteket illeti. Fontos az önkormányzatokkal való kapcsolatok megerősítése, a jó gyakorlatok népszerűsítése. Ugyanakkor nagy szükségünk van arra, hogy az RMDSZ programjában szereplő szociális intézkedésekkel kapcsolatos törvényjavaslatok megfogalmazásánál az illető területen működő, tapasztalattal rendelkező civil szervezetek véleményére alapozzunk” – fogalmazott Tonk Gabriella, az esemény szervezője.

ROMÁNIA  

A parlamentben beszélt Mihály király


Szabadság, 2011. október 26.

Hosszas taps fogadta tegnap Mihály királyt a parlamentben, aki 90. születésnapja alkalmából ünnepi beszédet tartott a törvényhozó testület előtt.

Az előzetes riogatásokkal ellentétben, a volt király nem kérte a monarchia visszaállítását, hitet tett a demokrácia, annak értékei és intézményei mellett. Arra buzdította Romániát, hogy szakítson végleg a múlttal, és kiemelte a királyi családnak a román közéletben betöltött fontos szerepét. Amint várható volt, a Demokrata-Liberális Párt vezetői bojkottálták a királyt. Traian Băsescu államfő és Emil Boc miniszterelnök sem vett részt az ünnepi ülésen, Roberta Anastase házelnök külföldi útjára hivatkozva távol maradt. A ceremóniát két szociáldemokrata politikus vezette le, Mircea Geoană és Valeriu Zgonea. Az eseményen Ion Iliescu és Emil Constantinescu volt államfők is részt vettek.

A király beszédében megemlékezett azokról az elődökről, akik a szabadságért áldozták életüket, külön szólva az 1989-es forradalom hőseiről. Az elmúlt húsz évet értékelve kifejtette, hogy a két évtized meghozta a demokráciát és a különböző szabadságjogokat, valamint a jólét kezdetét. Rámutatott, hogy az ország nagyon sokat fejlődött, kiemelve, hogy Románia európai útjának alapját a parlament jelentette. Ugyanakkor hozzátette, hogy a politika kétélű kard, hiszen egyrészt szavatolja a demokráciát és a szabadságjogokat, ha a politikát a törvények tiszteletben tartásával alakítják. Másrészt azonban a politika károkat is okozhat az állampolgároknak, ha az etika megtagadásával gyakorolják.

A király méltatta azoknak az erőfeszítéseit, akik az elmúlt években a gazdasági nehézségek ellenére hozzáértéssel végezték munkájukat. Továbbá sajnálattal állapította meg, hogy a mai román társadalomban az értékek hierarchiája nem érvényesül, és elszomorítónak nevezte, hogy húsz év demokrácia után a nyugdíjasok megalázó helyzeteknek vannak kitéve. Leszögezte, hogy Romániának szüksége van infrastruktúrára, a mezőgazdaság nem a múlté, hanem a jövő egyik sikeres ágazata lehet, és hitet tett amellett, hogy az iskola továbbra is a társadalom alapköve marad.

Arról biztosította a lakosságot, hogy ő és Anna királyné változatlan hűséggel fogják szolgálni az országot, és fogják képviselni az érdekeit. A királyi család szerepéről kifejtette, hogy a királyság nem a múlt jelképe, hanem egyedüli letéteményese az ország függetlenségének, szuverenitásának és egységének. A királyság az állam és a nemzet történelmi folytonosságának tükre – fűzte hozzá.

Hitet tett amellett, hogy a demokrácia intézményeit nem csak a törvények, hanem az etika figyelembe vételével és felelősséggel egyaránt kell vezetni. Arra biztatta a lakosságot, hogy bízzon a demokráciában, annak intézményeiben és szabályaiban.

Leszögezte: a jövő nem létezhet erkölcs és hit nélkül, de történelmi emlékezet nélkül sem. A király szót emelt a cinizmus, a szűkös önérdekek és a gyávaság ellen. Aláhúzta, eljött az ideje annak, hogy húsz évvel a rendszerváltás után végleg szakítsunk a múlttal. Mint mondta: a román intézményekben nincs helyük a demagógiának, a primitív önzésnek, a hatalomhoz való ragaszkodásnakés az önkénynek, ezek ugyanis az 1989 előtti időszakra emlékeztetnek.

A király az elitekhez is szólt. Mint mondta, nagy felelősségük van abban, hogy a román nemzet a demokrácia után önazonosságát és méltóságát is megerősítse. Kiemelte, hogy a demokráciának gazdagítania és nem szegényítenie kell az irányítás művészetét, és leszögezte, hogy Romániának is hozzáértő és tisztelt vezetőkre van szüksége.

A király beszédét az ellenzéki politikusok többsége történelmi jelentőségűnek ítélte, ugyanakkor hangsúlyozták annak jelképes erejét. Călin Popescu Tăriceanu volt miniszterelnök azonban kijelentette, hogy amennyiben a román nép többsége egyetért a monarchia visszaállításával, akkor ő is feltétel nélküli támogatója ennek az ügynek.

A király csaknem 65 év után mondott beszédet a parlamentben. Ő rövid ideig, 1940 és 1947 között volt az ország királya, de csak korlátozott, jelképes hatalommal bírt a második világháború alatti Antonescu-diktatúra idején. 1947-ben lemondásra kényszerítették a kommunisták, és ekkor külföldre menekült. 1989 után többször megpróbált visszatérni, de Ion Iliescu akkori államfő parancsára az akkori hatóságok ezt megakadályozták. A király végül 1992-ben tért vissza először Romániába. Azóta Iliescuval is kibékült, és visszakapta vagyonának egy részét, köztük a sinaiai Peleş-kastélyt.

Királyi beszéd

Új Magyar Szó, 2011. október 26. – Székedi Ferenc

A ma élő nemzedékek közül többen jó ideig csak egy korabeli pénzérmén találkozhattak I. Mihály román királlyal. Az egykori fém százlejes fiókokban, padlásokon és ki tudja még milyen zugokban élte túl a királyság 1947-es megszűnését és a köztársaság kikiáltását, nagyon sokan pedig valamiféle égi csodának, rendkívüli feltámadásnak tekintették, hogy 1990-ben az az egykori uralkodó, akinek történelmi szerepéről csupán annyit tudtak, hogy a második világháború végén aláírta Románia kiugrását, visszatért az országba.

A ma élő nemzedékek közül többen jó ideig csak egy korabeli pénzérmén találkozhattak I. Mihály román királlyal. Az egykori fém százlejes fiókokban, padlásokon és ki tudja még milyen zugokban élte túl a királyság 1947-es megszűnését és a köztársaság kikiáltását, nagyon sokan pedig valamiféle égi csodának, rendkívüli feltámadásnak tekintették, hogy 1990-ben az az egykori uralkodó, akinek történelmi szerepéről csupán annyit tudtak, hogy a második világháború végén aláírta Románia kiugrását, visszatért az országba. Persze, meglehetősen nagy kavarodást okozva, akárcsak 1992-ben, amikor úgyszintén persona non gratának nyilvánították, és 1997-ig kellett várni, amikor újból megkaphatta a román útlevelet.

2001-ben a legfőbb királyellenző, Ion Iliescu akkori elnök is belátta, hogy az egykori uralkodó maga sem óhajtja a monarchia visszaállítását, így megtörtént a nagy kibékülés, és azóta a román állam leginkább az egykori királyi javak sorsának intézésével, illetve a kárpótlással foglalkozott. Egészen 2011-ig, amikor Traian Băsescu néhány kijelentése megint felkavarta az állóvizeket: a tegnapi parlamenti ülésről és királyi beszédről tüntetően távolmaradó államelnök ugyanis másképpen látja I. Mihály történelmi szerepét, mint az utókor javarésze. Szerinte ugyanis azokban az ország sorsa számára döntő pillanatokban őfelsége úgymond kifeküdt a szovjetek és a kommunisták előtt. Ha pedig Băsescu így, akkor természetesen az elnöki pártiak sem másképp, nem véletlen tehát, hogy a nagyobbik kormánypárt parlamenti frakciója nem törte magát, hogy megtapsolhassa a kilencvenéves király beszédét Románia parlamentjében – hatvanöt esztendős szünet után.

De hát mit is jelentett ez a beszéd? Semmiképpen sem annak igazolását, hogy kétszer is be lehet lépni ugyanabba a folyóba. A király is tudja, a parlament is tudja, a közvélemény is tisztában van vele, hogy néhány politikai felhang ellenére a monarchikus berendezkedésnek már semmi esélye Romániában, a király családjával együtt inkább egy olyan társadalmi csoport jelképe marad, amelyet a kommunizmusban sikerrel szétvertek: a romániai arisztokráciáé. És mindazé, ami ezzel az életformával jórészt együtt járt: a kultúráé, az élet minden területén megnyilvánuló igényes magatartásé, nem a földhöz ragadt, hanem a világra kitekintő gondolkodásé.


A hosszas emigráció után hazatérő király kapcsolatai révén jó szolgálatot tett az országnak Románia NATO-csatlakozása idején, mint ahogyan ittléte vagy parlamenti jelenléte már önmagában is segít az országnak, hiszen külföld szemében is igazolja: Románia demokratikus berendezkedése már annyira erős, hogy a múlt semmiféle felidézése nem ingatja meg, sőt talán egy kissé még hasonlít is azokhoz a nyugat-európai országokhoz, amelyeknek van királyuk. Csupán sok más tekintetben kellene még felzárkózni... 

A király beszéde – I. Mihály elítélte a demagógiát és az önkényt a parlamentben

Krónika, 2011. október 26.

Több mint 60 év után először szólalt fel kedden I. Mihály román király a bukaresti parlamentben, az eseményen Traian Băsescu államfő és Emil Boc miniszterelnök kivételével a teljes államvezetés részt vett. A király érkezésekor és távozásakor is vastapsot kapott.

Romániának tiszteletre méltó és hozzáértő vezetőkre van szüksége, a királyi korona nem a múlt jelképe, a moldovaiaknak pedig lehetőséget kell biztosítani, hogy véleményt nyilvánítsanak arról, akarnak-e Romániához tartozni – többek között ezek voltak I. Mihály ünnepi beszédének főbb gondolatai. Az 1947-ben lemondatott uralkodó abból az alkalomból szólalhatott fel 64 év után a román törvényhozásban, hogy tegnap töltötte be kilencvenedik életévét.

Az eseményen zsúfolásig megtelt az ülésterem, ahol a képviselők és a szenátorok mellett számos közéleti személyiség, volt államfő és miniszterelnök, illetve civil érdeklődő is jelen volt, és mind belépésekor, mind beszédének végeztével hosszas vastapssal köszöntötték az agg uralkodót.

A királyi beszéd előzményei azonban nem voltak ennyire ünnepélyesek: már maga az a tény, hogy Mihály felszólalhatott a törvényhozás pulpitusán állva, az ellenzék és a kormány közötti politikai viaskodás eredménye.

Júniusban ugyanis Traian Băsescu államfő országos felzúdulást keltett, amikor egy televíziós nyilatkozatában hazaárulónak nevezte Mihályt, amiért az a világháború után két évvel lemondott, és átengedte az országot az oroszoknak. Az ellenzék – élen a Nemzeti Liberális Párt politikusaival – bírálatok özönét zúdította az államfőre, majd azzal az ötlettel álltak elő, hogy Mihály 90. születésnapján szólalhasson föl a parlamentben. Az ötletet a kormányzó, Băsescuhoz közel álló Demokrata-Liberális Párt honatyái mérsékelt lelkesedéssel fogadták, olyannyira, hogy a házbizottság első, ezzel foglalkozó ülésén le is szavazták a javaslatot. Ezt azonban újabb felzúdulás követte – még a PDL volt művelődési minisztere, Theodor Paleologu is bírálta párttársait –, így az újabb szavazáson már jóváhagyták, hogy az uralkodó beszédet mondhasson. Ennek nyomán mondhatta el Mihály rövid beszédét tegnap. Băsescu azonban – aki egy nappal korábban attól is elzárkózott, hogy jókívánságait fejezze ki az uralkodónak születésnapja alkalmából – a román hadsereg napját ünnepelve távol maradt, akárcsak Emil Boc kormányfő, aki azonban tegnap mégiscsak boldog születésnapot kívánt az uralkodónak.

Mihály: a korona a folytonosság jelképe

Az idős uralkodó – aki kora miatt csak egyik segítőjének támogatásával tudott az ülésterem lépcsőin közlekedni – mintegy negyedórás beszéde elején megemlítette, hogy több mint hatvan év telt el azóta, hogy a nemzethez szólt a parlament szónoki emelvényéről, és hogy örömmel fogadta a meghívást. „A múlt tisztelete nélkül nem lehet jövőnk” – szögezte le I. Mihály, aki szerint emlékezni kell mindazokra, akik meghaltak az ország függetlenségéért és szabadságáért a háborúkban és a kommunista diktatúra bukását előidéző 1989. decemberi eseményekben. A királyi korona nem a múlt jelképe, hanem a függetlenség, a szuverenitás és az egység egyedülálló megtestesülése, a korona a történelmileg folytonos állam, a nemzet tükröződése – hangoztatta a király. A korona szilárdította meg Romániát lojalitás, bátorság, tisztelet, komolyság és szerénység révén – tette hozzá. I. Mihály hangsúlyozta: a királyi család továbbra is az ország érdekeit támogatja, és arra buzdította a polgárokat, hogy továbbra is bízzanak a demokráciában és annak intézményeiben.

„A demokratikus intézményeket nemcsak a törvények kormányozzák, hanem az erkölcs és a kötelességtudat is. A hazaszeretet és a hozzáértés alapvető elemei a közéletnek” – fogalmazott. „Erkölcs, hit és emlékezet nélkül nincs jövő, a cinizmus, az önérdek és a gyávaság nem kormányozhatja az életünket” – tette hozzá. „Húsz év után elérkezett az idő, hogy nyilvános viselkedésünk teljesen és véglegesen elszakadjon a múltbeli szokásoktól. A demagógiának, az önzésnek, a hatalomhoz való ragaszkodásnak nincs keresnivalója a romániai intézményekben 2011-ben, mivel ezek az 1989 előtti évekre emlékeztetnek” – fogalmazott a király.

Romániának szüksége van infrastruktúrára, autópályákra, kikötőkre, repülőterekre, kiemelt figyelmet kell szentelni a mezőgazdaságnak, mivel az nem a múlt, hanem a jövő része, az iskola pedig a társadalom egyik alapköve – szögezte le I. Mihály.

„Soha nem szabad elfelejteni a jelenlegi határokon túl élő románokat és a tőlünk elvett területeket. Jogukban áll eldönteni, hogy az országunkban kívánnak élni, vagy a különmaradást választják. A jelenlegi Európa olyan kontinens, amelyen a népek és a területek nem politikusi döntések függvényében változnak. Eskümet az összes románnak tettem, ez továbbra is érvényes. Ők mindannyian nemzetünk részei, és mindig is azok maradnak” – fogalmazott a király.

Beszéde után I. Mihály a képviselőház előcsarnokában felavatta I. Károly király mellszobrát, a királyi család adományát.

Monarchia pró és kontra

A beszédet követően több politikus is méltatta Mihályt. Călin Popescu-Tăriceanu volt kormányfő, a PNL frakcióvezetője egyenesen arról beszélt, hogy amennyiben a polgárok ezt szeretnék, ő is lelkesen közreműködne a monarchia helyreállításában. Ion Iliescu volt államfő, a Szociáldemokrata Párt tiszteletbeli elnöke – aki hivatali ideje alatt sikerrel akadályozta meg Mihályt a hazatérésben – azt mondta, az uralkodó beszéde természetes esemény, de a monarchiához való visszatérés nem lenne az. A PSD elnöke, Victor Ponta történelminek nevezte a beszédet – akárcsak némileg meglepő módon Mircea Toader, a PDL képviselőházi frakcióvezetője, aki szerint az államfő pártjához tartozó honatyák 80 százaléka részt vett az ünnepi eseményen.

Kiebrudalástól parlamenti beszédig I. Mihály királynak rögös utat kellett bejárnia addig, amíg felszólalhatott a parlamentben: már 1990 karácsonyán szeretett volna hazatérni Romániába – amelyet 1947-ben kellett elhagynia, miután a kommunisták lemondásra kényszerítették –, azonban akkor a Bukarest–Piteşti-országútról fordították vissza autókonvoját a hatóságok. 1992 húsvétján végül hazatérhetett, de az 1990 és 1996 között az államfői tisztséget betöltő Ion Iliescu továbbra sem nézte jó szemmel a látogatásait – az egykori kommunista párt élgárdájába tartozó volt államfő attól tartott, hogy a király népszerűsége a monarchia visszaállításához vezethet. Így nem csoda, hogy az uralkodó csak a jobbközép Demokratikus Konvenció 1996-os választási győzelme után, 1997-ben kaphatott román útlevelet, amelyben I. Mihályként szerepel a neve. Iliescu ekkor a király talpnyalóinak nevezte a kormánypártok politikusait – mégis, 2001-ben, immár ismét államfőként a megbékélés jegyében meghívta Mihályt a Modern Művészetek Galériájának megnyitójára.

ERDÉLY

A Bolyai Kezdeményező Bizottság javaslatai a MOGYE-vel kapcsolatban

Erdély.ma, 2011. október 26.

Európa minden, százezresnél nagyobb lélekszámú, hagyományos nemzeti kisebbsége számára önálló intézményekben biztosított az anyanyelvű felsőfokú oktatás.

Négyévnyi, Románia nemzetközi megítélésének súlyosan ártó botránysorozat után, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem vezetői is kénytelenek voltak beleegyezni a magyar intézetek megalakításába. Mindeközben a MOGYE román nemzetiségű vezetői a hatályos törvények megszegése árán is gáncsolják az erdélyi magyar orvosi oktatás fejlesztését. Mivel a 2011. október 25-i, keddi egyetemi szenátusi ülés a román szenátusi tagok többségének hiánya miatt határozatképtelen volt, az új, egyértelmű tanügyminisztériumi átirat ellenére sem történt előrelépés. A helyzet rendezése érdekében a BKB a következő javaslatokat teszi:

1. A MOGYE magyar oktatóit arra bátorítjuk, hogy önhatalmúlag alakítsák meg a magyar intézeteket, és közöljék az egyetem vezetőivel, hogy ezentúl csak az intézetek választott tisztségviselőitől fogadnak el utasításokat.
2. A magyar oktatók, egy küldött kivételével, bojkottálják az egyetem minden döntéshozó fórumának munkáját. Teljesen fölösleges olyan testületek ülésein részt venni, amelyeken megalázó módon leszavazzák a magyar javaslatokat. Bőven elég ha egyvalaki elmegy, és előadja követeléseinket.


3. Amint arra a BKB már 2007 őszén rámutatott, a román tagozat szemérmetlenül ellopja a magyar tagozatnak járó pénz jelentős részét. Az intézménynek ugyanis közel azonos számú magyar, illetve román hallgatója van, és a magyar hallgatók után megemelt fejkvóta jár, a magyar oktatók száma viszont a románokénál jóval alacsonyabb. Fölkérjük az RMDSZ-t, tegyen lépéseket annak érdekében, hogy a magyar tagozatnak járó pénzt külön számlára utalják.


4. A MOGYE-n az utóbbi időben jelentős presztízsveszteséggel járó szakmai visszaesés következett be. Ezt román professzorok is nyílt levélben tették szóvá. A kitörés a B kategória utolsó helyéről önerőből belátható időn belül már nem valósítható meg. A szakmai jellegű segítség a négy magyarországi orvosi egyetemtől, elsősorban a budapesti Semmelweis Egyetemtől jöhet. Tisztelettel megkérjük ezen egyetemek (elsősorban a SOTE) vezetőit, hogy a helyzet rendezéséig függesszenek fel minden hivatalos kapcsolatot a MOGYE jelenlegi román vezetőivel. Hasonlóképpen megfontolásra ajánljuk Constantin Copotoiu rektor díszdoktori címének megvonását.
5. Fölkérjük az EMNT vezetőit, hassanak oda, hogy az Európai Parlament is tudomást szerezzen a Marosvásárhelyen folyó jogsértésekről. Felháborítónak tartjuk, hogy liberális értelmiségiek vélt sérelmei sokkal inkább a figyelem középpontjába kerülnek, mint a magyar kisebbség ellen elkövetett súlyos jogsértések.


A MOGYE magyar intézetei előbb-utóbb úgyis meg fognak alakulni, az egyetem posztkommunista román vezetői csak egy agonizálási folyamatot próbálnak húzni-halasztani. Csak rajtuk múlik, hogy ez mekkora botránnyal, a román politikai vezetőkre nézve pedig mekkora arculatvesztéssel fog járni. Ideje lenne tanulniuk a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen történtekből. Ha erre mégsem hajlandóak, a törvényesség helyreállítása érdekében a BKB polgári engedetlenségi akciókat is fog szervezni a MOGYE-n.

A BKB Elnöksége  

Népszavazás Székelyföldről?

Új Magyar Szó, 2011. október 26.

Holnapra tűzte napirendre Kovászna Megye Tanácsa az egységes Székelyföld melletti állásfoglalást és az erről szóló népszavazás megszervezését szabályzó határozattervezetet. Ha a kezdeményezést elfogadják, a polgároknak a következő kérdésre kell majd válaszolniuk: „Szeretnék-e, hogy Románia területi-adminisztratív átszervezése során létrejöjjön Székelyföld adminisztratív terület?”

Mint arról beszámoltunk, a tervezetet a Magyar Polgári Párt (MPP) frakciója még júniusban kezdeményezte, de ez ideig csak viták forrása volt, mivel az ügyben nem sikerült közös álláspontra jutni az RMDSZ-es tanácstagokkal.

A szövetség szerint a polgáriak tervezete hiányos, hiszen a közigazgatási egység módosításakor pontosan le kell szögezni annak határait és központját. Az MPP szerint az állásfoglalásra azért van szükség, mert Traian Băsescu államelnök és a Demokrata Liberális Párt által szorgalmazott megyeátszervezés elfogadhatatlan a magyar közösség számára. 

Polgári engedetlenségre készülnek (Magyar intézeteket az orvosin)

Háromszék, 2011. október 26.

Az oktatási minisztérium felszólítása ellenére sem történt áttörés a magyar intézetek megalakulása ügyében a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen. Az egyetem szenátusának tegnapi ülése a román vezetőségi tagok többségének hiánya miatt határozatképtelen volt. A helyzet rendezése érdekében a Bolyai Kezdeményező Bizottság egy sor javaslatot fogalmazott meg, és polgári engedetlenségi akciók szervezését is kilátásba helyezte az egyetemen a törvényesség helyreállítása érdekében.

 

A Bolyai Kezdeményező Bizottság elnöksége tegnapi közleményében em­lé­keztet: Európa minden, százezresnél nagyobb lélekszámú, hagyományos nemzeti kisebbsége számára önálló intézményekben biztosított az anyanyelvű felsőfokú oktatás, és négyévnyi, Romá­nia nem­zetközi megítélésének súlyosan ártó botránysorozat után a Babeş–Bolyai Tudo­mányegyetem vezetői is kénytelenek voltak beleegyezni a magyar intézetek megalakításába. Mindeközben a MOGYE román nemzetiségű vezetői a hatályos törvények megszegése árán is gáncsolják az erdélyi magyar orvosi oktatás fejlesztését – állapítják meg. A Brassai Attila BKB-elnök és Hantz Péter alelnök által aláírt dokumentum egy sor javaslatot fogalmaz meg.


Arra bátorítják a MOGYE magyar oktatóit, hogy önhatalmúlag alakítsák meg a magyar intézeteket. Javasolják, hogy a magyar oktatók egy küldött kivételével bojkottálják az egyetem minden döntéshozó fórumának munkáját. Feli­dézik továbbá: a BKB már 2007 őszén rámutatott, hogy a román tagozat szemérmetlenül ellopja a magyar tagozatnak járó pénz jelentős részét. Az intézménynek ugyanis közel azonos számú magyar, illetve román hallgatója van, és a magyar hallgatók után megemelt fejkvóta jár, a magyar oktatók száma viszont a románokénál jóval alacsonyabb. Éppen ezért felkérik az RMDSZ-t, érje el, hogy a magyar tagozatnak járó pénzt külön számlára utalják. A szakmai visszaesésből való kitörés érdekében szakmai jellegű segítséget várnak a négy magyarországi orvosi egyetemtől, elsősorban a budapesti Semmelweis Egyetemtől, és arra kérik őket, hogy a helyzet rendezéséig függesszenek fel minden hivatalos kapcsolatot a MOGYE jelenlegi román vezetőivel. Az EMNT vezetőitől pedig azt várják, hassanak oda, hogy az Európai Parlament is tudomást szerezzen a jogsértésekről.


"A MOGYE magyar intézetei előbb-utóbb úgyis meg fognak alakulni, az egyetem posztkommunista román vezetői csak egy agonizálási folyamatot próbálnak húzni-halasztani. Csak rajtuk mú­lik, hogy ez mekkora botránnyal, a román politikai vezetőkre nézve pedig mek­kora arculatvesztéssel fog járni. Ide­je lenne tanulniuk a Babeş–Bolyai Tudo­mányegyetemen történtekből. Ha erre még­sem hajlandóak, a törvényesség hely­reállítása érdekében a BKB polgári engedetlenségi akciókat is fog szervezni a MOGYE-n" – áll a közleményben.

Újabb tábla a nyerges-tetői kopjafán

Krónika, 2011. október 26.

 

Új tábla került a Nyerges-tetői kopjafák egyikén megüresedett helyre – az egykori magyar köztársasági elnök, Sólyom László által, a 2009. március 15-én állított kopjafán található táblát idén augusztusban másodszor lopták el.

 

Bár a csíkkozmási önkormányzat feljelentést tett a rendőrségen ismeretlen tettesek ellen, az ügyészség megszüntette az eljárást. Bodó Dávid, Csíkkozmás polgármestere és Zsigmond Barna Pál magyar főkonzul szerint a táblát olyasvalaki távolíthatta el, aki gyűjti a hasonló tárgyakat, hiszen nem volt nyoma rongálásnak, a plakettet egyszerűen lecsavarozták a helyéről. A színesfém-tolvajok utáni nyomozást ezúttal eleve kizárták, hiszen a második plakett, amit 2009-ben helyeztek ki, miután az eredetit ellopták, műanyagból készült, akárcsak a jelenlegi.

 

Bodó Dávid leszögezte, annyiszor fogják a táblát visszaállítani, ahányszor eltűnik, annál is inkább, mert mostanra befejeződött a Nyerges-tetőn látható emlékművek felleltározása, így pontosan számon tarthatják őket. Bár a tettesek kilétéről nem derültek ki konkrét információk, a polgármester úgy véli, semmiképp nem barátok azok, akik ilyet tesznek. „Felleltároztuk az egész kopjafaerdőt, így ha rosszakaróink kárt tesznek benne, rekonstruálni tudjuk majd a régi képet. Erről kiadványt is szeretnénk készíteni, ami megmarad majd az utókornak” – mutatott rá az elöljáró.

 

Az új, immár harmadik táblát a csíkszeredai főkonzulátus készíttette az eredeti, 2009-ben kihelyezett plakett mintájára műanyagból. Zsigmond Barna Pál főkonzul a plakett visszahelyezésekor kifejtette, hogy a főkonzulátus fontosnak tartja a különböző magyar emlékhelyek óvását. „Fontos, hogy a mindenkori köztársasági elnök által állított emlékhelyeket épségben megőrizzük, és megmaradjanak az utókor számára” – hangsúlyozta a diplomata. A Krónika kérdésére, miszerint a volt köztársasági elnök tud-e az emlékplakett eltűnéséről, kifejtette, a visszahelyezés után fogják tájékoztatni mind Sólyom Lászlót, mind a jelenlegi elnököt, Schmitt Pált.

Perelnek a Szoboszlay-per áldozatainak hozzátartozói

Krónika, 2011. október 26.

Áldozatonként 2,2 millió lejes erkölcsi kártérítést igényelnek a román államtól az 1958-as Szoboszlay-per áldozatainak leszármazottai. Az első tanúmeghallgatásra tegnap került sor. Gondot jelent, hogy a perek különböző helyszíneken zajlanak.

Tanúként hallgatták meg az 1958-as Szoboszlay-per két túlélőjét, Ferencz Ervint és Orbán Pétert tegnap délben a Hargita megyei törvényszéken. A két idős elítélt az áldozatok leszármazottjai által indított fájdalomdíjperben tanúskodott a több mint fél évszázaddal ezelőtt történtekről.

 

Amint arról beszámoltunk, háromesztendős pereskedés után tavaly a kolozsvári táblabíróság felmentette a Szoboszlay-per 57 elítéltjét. Az egykori katonai törvényszék által hazaárulással vádolt Szoboszlay Aladárt és további kilenc társát még 1958. szeptember elsején kivégezték, a többieket börtönbüntetésre ítélték. A halálraítéltek hozzátartozói a mai napig nem szereztek tudomást szeretteik holttestének a hollétéről. A most zajló perben Safta Mária Ildikó a kivégzett apja, Tamás Imre, Maria Şerban a szintén a halálba küldött apja, Arcadie Crâsnic, valamint Pataki Alexia Mária a megölt apja, Pataki Zoltán és azonos sorsú nagynénje, Pataki Alexia után áldozatonkénti 2,2 millió lejes erkölcsi kártérítést igényel a román államtól.

 

A tanúk szerint – akiket húsz, illetve huszonöt éves szabadságvesztésre ítéltek – ennél lényegesen többet ér egy-egy emberi élet. A 92. életévébe lépett Ervin atya az őt és sorstársait érintő, múlt rendszerbeli kegyetlenségekről számolt be a törvényszéken. Kérdésünkre, hogy maga számára, mint aki a Szoboszlay-per elítéltjeként évekig ült börtönben, majd 1980-ban újból letartoztatták, miért nem igényel fájdalomdíjat, a lelkész elmondta, őt a becsületbeli kártérítés érdekelné. „Engem nem a pénz, hanem a becsületbeli kártérítés foglalkoztat, azonban most értesültem arról, hogy a politikai foglyokat ilyesmi nem illeti meg. Romániában mindenkinek jár, még a tolvajoknak is, csak nekünk nem” – kifogásolta a gyergyószárhegyi kolostorban élő pap.

 

„Annak ellenére, hogy 1958-ban egyetlen ítélettel, egyetlen helyen döntöttek az ötvenhetek sorsáról, illetve a tavaly szintén egyetlen ítélettel mentették fel valamennyiüket, a pénzügyminisztérium kérésére a Maros megyei törvényszék felszabdalta a pert, így ahány fájdalomdíj-igénylő van, annyi pert kell beindítanunk. A pénzügyi tárca rondaságára vall, hogy körbeutaztatja az országot az idős tanúkkal” – nehezményezte a tegnapi csíkszeredai tárgyalás után Kincses Előd, a kárvallottak jogi képviselője. Kérdésünkre, hogy ezek szerint születhetnek-e egymásnak teljesen ellentmondásos ítéletek, a marosvásárhelyi ügyvéd igennel válaszolt. „Az erkölcsi kártérítés, avagy a fájdalomdíj megítélése még mindig a román igazságszolgáltatás cseppfolyós része. A döntések nagyrészt bírói hasra ütéssel születnek” – magyarázta lapunknak Kincses.

 

Maga a Szoboszlay-per újratárgyalása sem bizonyult zökkenőmentesnek. A marosvásárhelyi ügyvédet 2007-ben Szoboszlay Aladár lánytestvére, Szabó Emilné bízta meg bátyja perének újravételével. Az ügy a lehető legrosszabbul rajtolt: előbb sem a katonai, sem a polgári kolozsvári törvényszék nem akarta újratárgyalni a valamikori katonai törvényszék ügyét, majd amikor a fővárosi Legfelsőbb Ítélő- és Semmitőszék a táblabíróságra utalta a pert, az ottani törvénybírók elutasították Szabó Emilné kérését. A bukaresti legfelsőbb törvényszék elfogadta Kincsesék fellebbezését, és visszahelyezte a pert Kolozsvárra. Tavaly a felperes és ügyvédje másodjára sikerrel járt.

Kivégzés lett a vége a forradalmi szervezkedésnek Szoboszlay Aladár 1925-ben született Temesvár-Mehalán, Kolozsváron érettségizett, majd 1948-ban szintén Temesváron szentelték pappá. Négy évig Pécskán szolgált, majd káplánként visszakerült a Béga-parti városba. Itt kezdte el 1956 végén megírni a Confederatio című művét, amelyben kifejtette nézeteit egy Arad központú, közös román–magyar konföderáció létrehozásáról. Ennek megvalósítására már ’55-ben társakat keresett és talált. Legfőbb segítője Reusz Klára és Alexandru Fântânaru aradi román ügyvéd lett. Azt tervezték, hogy a magyar forradalommal egy időben Romániában is forradalmat robbantsanak ki. Fântânaru felvette a kapcsolatot a Fogaras környékén bujkáló kommunistaellenes román partizánokkal, valamint a mozgalomba sikerült beszerveznie egy páncélos ezredest, akinek az lett volna a feladata, hogy egységeit Caracalból a fővárosba vezesse, és megszállja a stratégiailag legfontosabb épületeket, amihez felfegyverzett székely katonák is csatlakoztak volna. Szoboszlaynak több csíki embert is sikerült bevonni a szervezkedésbe, így a mozgalom egyik központja hamarosan Csíkszereda lett. Az államhatalom viszonylag hamar tudomást szerzett a szervezkedésről. Egy Iosif álnevű besúgó jelentette fel a szervezkedőket, aki maga is be volt vonva a készülődésekbe. Ezek után az egykori román titkosszolgálat, a Szekuritáté emberei letartóztatták a konspiráció résztvevőit, majd a Kolozsváron sorra kerülő, Szoboszlay-perként ismert eljárásban 57 személyt ítéltek el. Közülük 11-et golyó általi halálra, a többieket pedig átlagosan 17 esztendő szabadságvesztésre. A 11 halálraítéltből végül 10-et végeztek ki, köztük Szoboszlayt Aladárt is.

EURÓPAI PARLAMENT/EURÓPAI UNIÓ

Felszólította az EP a tagállamokat, hogy nyissák meg munkaerőpiacukat Románia és Bulgária előtt

Erdély FM, Mediafax, 2011. október 25.  


Az Európai Parlament (EP) mai strasbourgi ülésén elfogadott egy határozatot, amelyben felszólítja a tagállamokat, hogy év végéig oldják fel a munkapiaci korlátaikat a román és a bolgár munkavállalókkal szemben. Az európai parlamenti képviselők szerint a munkaerő szabad áramlása az egyik kulcseleme az unió gazdasági fejlődésének és az Európa 2020 stratégia megvalósításának.

Az EP kimutatása szerint a munkaerőpiac liberalizásála nem járt negatív következményekkel azokban az országokban, ahol nem alkalmaztak restrikciókat a kelet-európai munkavállalókkal szemben. "A hivatalos adatok szerint a kelet-európai dolgozók nem okoztak munkanélküliséget és szociális ellátásbeli feszültséget a célországokban. Sőt, a munkaerő-bevándorlás 1%-os GDP növekedéssel járt az érintett tagállamokban" - tartalmazza a dokumentum.

Az EP képviselői szerint hosszútávon a korlátozások negatív hatást gyakorolhatnak az alapvető uniós értékekre, mint a diszkrimináció-ellenesség, a szolidaritás, a jogegyenlőség és a munkaerő szabad áramlása.

Jelenleg 9 európai állam alkalmaz munkapiaci korlátokat a román állampolgárokkal szemben, többek között Ausztria, Hollandia, Németország és Nagy-Britannia. A csatlakozási szerződés szerint a tagállamok 2014-ig kötelesek megnyitni a munkapiacukat Románia és Bulgária előtt.

INTERJÚK, ELEMZÉSEK,  PUBLICISZTIKA

Ki lehet főnök? 

Háromszék, 2011. október 26. – Farkas Réka

Kinek jó, hogy ott csücsül az RMDSZ a hatalomban, pénzek, zsíros állások fölött rendelkezik? Mi rejtőzik a magyarság érdekeiről szóló hangzatos szólamok mögött? Újra és újra kiderül: egyéni és szűk csoportérdekek, politikai ígéretek, alkuk írják fölül a szakértelem, no meg a jó ízlés szabályait.

Mi több, lassan már a látszat megőrzése sem fontos, ha emberüket kívánják tisztséghez juttatni, a potenciális ellenjelölteket is félresöprik-megzsarolják, lefizetik – helyzete s egyéne válogatja –, hogy kegyeltjük biztos befutóként vehesse a versenyvizsga kirakatszerű akadályát.

Az egészségügyi miniszter fia úgy kerül a nagyváradi megyei kórház igazgatói székébe, hogy utolsó percben visszalép a másik pályázó, három nap helyett egyre sűrítik a vizsgát, és kitűnővel végez az ifjabb Ritli. Mindez akkor is ízléstelen, ha nála jobb menedzser nem termett a Sebes-Körös partján. A közvélemény kicsit ejnye-bejnyézik, aztán napirendre tér az ügy felett, nem az első, és nem is az utolsó ilyen eset.


Körülnézhetünk szűkebb pátriánkban is, éppen a napokban iktatják be ünnepélyesen a mentőállomás új igazgatóját, aki szintén csak önmagával versenyzett a felelős pozíció elnyeréséért. Teljes mellszélességgel támogatta a megye vezetése azt a Török Zsuzsannát, akit egy évvel ezelőtt alkalmatlannak nyilvánítottak a kórház irányítására. Az általa menedzselt intézmény képtelen volt elkölteni a Bukarestből kiutalt pénzt, nem tudott szót érteni orvosokkal, ápolókkal, minden szempontból mélypontra juttatta a megye legnagyobb kórházát, s most mindezért hálából megkapta játékszernek a mentőállomást. S ugyancsak az egészségügynél maradva: mai napig talány, mit keres a megyei egészségbiztosító élén az az ember, akiről bebizonyosodott, nem is konyít feladatához, helyén maradását két tényezővel indokolják: hogy magyar, no meg a megyei RMDSZ-elnök embere. S a lista itt korántsem zárul, szép számmal akadnak igazgatók, főfelügyelők, vezető hivatalnokok, akik hónapok, évek óta csücsülnek egy-egy székben, s mindmáig nem ismerik teendőiket. Pechje annak van, akinek nem sikerül háttérben maradnia, például a statisztikai hivatal szintén nemrég kinevezett ifjú igazgatónőjének, aki egy nappal a népszámlálás kezdete előtt az általa összehívott sajtótájékoztatón a legalapvetőbb kérdésekre sem tudott válaszolni. Miközben az RMDSZ főtitkár-helyettese dicsekszik, hogy itt, Háromszéken él a legjobb magyar statisztikus szakember, aki nélkül még nagyobb lenne a káosz a népszámlálás kapcsán. Valószínű, ő csak szakmájához ért, nem a politikai dörgölőzéshez.

Jól belesimult az RMDSZ a Dâmboviţa-parti politizálásba, megtanulták, hogy az érdek fölülír erkölcsöt és szaktudást. Már jó ideje ezt az elvet követik, és nem a magyar közösség érdekeit szolgálják.

KI TUDJA, MER-E
Befolyásolják az erdélyiek a magyarországi választást? – elemzőket kérdeztünk


Transindex, 2011. október 26.

Mit hoz az új magyar választójogi törvény, és együttműködik-e a Fidesz és az EMNP? Bakk Miklós, László Róbert, Székely István, Zsigmond Csilla, Illyés Gergely és Székely István Gergő válaszol.

A határon túli választók is beleszólhatnak ezentúl a magyarországi választások kimenetelébe. Mekkora súlyuk lesz, és hogyan érinti ez a határon túli szervezetek politikáját?

Az új magyar választójogi törvényről, annak a magyar pártrendszerre gyakorolt hatásáról, és az EMNP-Fidesz együttműködés lehetőségeiről kérdeztük a szakértőket körkérdésünk második részében. Körkérdéses összeállításunk első részében a romániai magyar pártok választási stratégiáira, valamint Tőkés László és az EMNP viszonyára vonatkozó kérdéseinkre válaszoltak a politikai elemzők.

Az új magyar választójogi törvénytervezet szerint a határon túli magyarok pártlistákra szavazhatnának, levélben. Mi a véleménye, ez a konstrukció milyen hatással lehet a magyar választási és pártrendszerre?

Bakk Miklós, a BBTE adjunktusa

Ha a FIDESZ koncepciója érvényesül az új választójogi törvény meghozatalában, és a határon túliak csak az országos listákra szavazhatnak, akkor ez arra készteti a magyarországi pártokat, hogy országos reprezentatív jelöltlistáikon olyan közismert, határon túli személyiségeket indítsanak, akik vállalják is politikai kötődésüket. Hosszabb távon ez egyfajta kiegyenlítődéshez vezet: mindegyik magyar párt kialakítja a maga határon túli kváziképviseletét.

László Róbert, a Political Capital választási szakértője

Eldőlt, hogy nem a külhoni magyarok küldenek képviselőket a magyar parlamentbe, hanem csak az a lehetőség nyílik meg, hogy a magyarországi pártokat támogassák. Gyorskalkulációnk szerint, hozzávetőlegesen 8-10 mandátumra lehetnek hatással a határon túli voksok, persze ez számos, ma még ismeretlen tényező függvényében lehet jóval kevesebb, és kicsivel több is. Mivel a magyar rendszer tesz egy nagy lépést a többségi elv irányába, azok a politikai erők lehetnek sikeresek, amelyek már a választás előtt képesek szövetséget kötni. A választási eredményt tehát leginkább az egyéni választókerületek döntik majd el, márpedig erre csak a bejelentett magyarországi lakhellyel rendelkező állampolgároknak lesz hatása.

Székely István, a Magyar Kisebbség főszerkesztője

Nem gondolom, hogy a határon túli magyarok szavazati joga jelentős hatást gyakorolna a magyar választási vagy pártrendszerre. Az előreszámítások azt mutatják, hogy ha a következő választásokon 250 ezer határon túli személy szavazna, és pártlistán kivétel nélkül a Fideszt támogatná, akkor is legtöbb két mandátum többletet eredményezne. Ez konjunkturálisan, kiélezett helyzetben akár a kormánytöbbséget is meghatározhatja, de összességében hatása a politikai rendszerre nézve elenyésző. A választók közösségének határon túliakkal való bővítése vélhetően azt eredményezi, hogy – csökkentve a Fidesz helyzeti előnyét – a témára mindegyik párt rástartol, ami a politikai napirenden kiemelt státust eredményezhet.

Zsigmond Csilla, szociológus

Az új magyar választójogi törvénytervezet számos elemében újat hoz, a rendszerváltozás után többnyire konszenzussal kialakított vegyes választási rendszert azonban nem írja át gyökeresen. Bár megemeli az egyéni mandátumok arányát – ezáltal úgymond a nagyobb pártokat hozva előnybe –, megmarad az arányos elosztás az országos lista mandátum-elosztásában, amelyekhez hozzáadódnak a töredékszavazatok is, valamint a külföldön élő magyar állampolgárok szavazatai is. Azt gondolom, hogy a közelmúlt politikai diskurzusának megfelelően, a Fidesz törvénytervezete a határon túli


kettős állampolgároknak is választójogot kellett biztosítson. Ennek mikéntje volt igazán a kérdés. A körvonalazódó megoldás egy olyan konstrukció, amely minden irányba vállalható a Fidesz számára. A határon túliak fele jelzi, hogy komolyan gondolták a jogegyenlőséget – a szélesebb közönség számára nem lesz igazán téma az egyes szavazatok egyenlőségének/egyenlőtlenségének kérdése.

Az anyaországiak fele pedig egyértelművé teszi, hogy a magyar országgyűlési választásokat nem a határon túliak szavazatai fogják eldönteni. Hiszen a tervezet biztosítja a külhoni szavazást, de a mandátumelosztás egyelőre nem ad tényleges súlyt a határon túlról érkező potenciális szavazatoknak.

Azt gondolom, hogy ez a törvénytervezet megfelel a reális előzetes várakozásoknak. Ez esetben is megtapasztalhatjuk, hogy nem is olyan egyszerű mindig összeegyeztetni a belpolitikai érdeket a nemzetpolitikaival, netán még külpolitikaival is. És nagy kérdés, hogy amennyiben ezek a különböző érdekek egymásnak ellentmondanak, melyik mikor milyen súllyal érvényesül... És ezt hogyan lehet minden irányba sikeresen kommunikálni. A Fidesz törvénytervezete most összehangolta ezeket az érdekeket. Vállalható a határon túliak fele, és ténylegesen nem borzolja a kedélyeket az anyaországi közvéleményben, hiszen elmagyarázható, hogy a kettős állampolgárok szavazati joga nem fogja döntően meghatározni a magyar belpolitikát. A Fidesz megtapasztalta, hogy nem szerencsés, ha belpolitikai választási kérdéssé válik a határon túliak politikai helyzete – gondoljunk csak a 2002-es státusztörvény kapcsán kibontakozó kampányra, illetve a 2006-os, Mikola István nyilatkozata utáni fiaskóra. Így egy olyan választójogi törvénytervezettel állt elő, amely nem ingatja meg alapjaiban az eddigi választási rendszert. Elegáns megoldás.

Illyés Gergely, politológus

A külhoni magyarok szavazatainak hatása nagyban függ attól, hogy milyen formában élhetnek szavazati jogukkal azok, akik részt szeretnének venni a magyarországi országgyűlési választásokon. A levélben történő szavazás nyilván megnövelheti a külhoni magyarok részvételi arányát, ám az eddigi hírek szerint a szavazást előzetes regisztrációhoz kötik majd, ennek pontos módja viszont egyelőre nem ismert.

Amennyiben a külhoni magyar állampolgárok jelentős számban, a magyarországi részvételhez hasonló arányban élnek szavazati jogukkal – ez egyébként kevésbé valószínű verzió – , a választások végeredményére úgysem gyakorolhatnak nagy hatást, hiszen vélhetően ezek a szavazatok sem csak egyetlen párt listájára fognak érkezni.

A szavazati jog megadásának hatása véleményem szerint inkább a magyarországi pártok külhoni magyarokhoz való viszonyulását befolyásolhatja, hiszen egyetlen versenypárt sem engedheti meg magának, hogy figyelmen kívül hagyjon egy teljes választói szegmenst. Mindegyik anyaországi pártnak figyelemmel kell majd követnie a külhoni magyarok igényeit, egyes kérdésekben elfoglalt álláspontját, ugyanakkor az sem elhanyagolható szempont, hogy a magyarországi választók hogyan értékelik a pártok ezzel kapcsolatos megnyilvánulásait. Ezzel kapcsolatban óriási a felelőssége a magyarországi pártoknak, hiszen nagyon könnyen egy csúnya, a lényegi kérdésektől távol álló kampányba torkollhat a dolog.

Székely István Gergő, a Kisebbségkutató Intézet munkatársa

Ha a határon túli magyarok csak az országos listára szavazhatnak, annak hatása nyilvánvalóan kisebb a magyar pártrendszerre, mint ha egyéni jelöltekre is szavazhatnának. A számításokat elvégezte a Transindex, azokhoz nem nagyon van mit hozzátenni. A lényeg szerintem az, hogy ez a néhány mandátum csak akkor válik meghatározó tényezővé, ha az erőviszonyok nagyon szorosak. A 2002-es
vagy a 2006-os választásokhoz hasonló, kétpólusos versenyben akár egy-két mandátum is döntő lehet, a tavalyihoz hasonló helyzetben azonban nem lett volna nagy jelentősége.

Hogy a magyar pártrendszer hogy fog kinézni a következő választások előtt, egyelőre nehezen mondható el. Bár a Fidesz most már
egyértelműen beállt a leszállópályára, egyelőre nincs veszélyben, mivel az ellenzék tehetetlen, az MSZP ráadásul a pártszakadás szélén áll. Ilyen körülmények között nem világos, hogy lesz-e 2014-re váltópártja a Fidesznek.

Bár erről konkrét kutatásokat még nem ismerünk, azt mindenki tudja, hogy a határon túliak nem a baloldalt erősítenék. Ilyen körülmények között akár azt is mondhatnánk, hogy a Fidesz önmérsékletet gyakorolt, amikor csak egy szavazatot adott a határon túliaknak kettő helyett. Lehet azonban úgy is értelmezni ezt, hogy kompromisszumos megoldás született, ismerve a közvéleményt erre vonatkozóan Magyarországon. Remélhetőleg a választójog kiterjesztésének lesz egy olyan pozitív hatása, hogy a magyar baloldal is késztetést érez majd arra, hogy megszólítsa a határon túliakat, ami hosszabb távon talán lebonthatja a jelenlegi igen aszimmetrikus helyzetet, amelyben csak a jobboldal képes labdába rúgni nemzetpolitikai kérdésekben.

Ami a levélben történő szavazást illeti, ez szerintem az egyik legproblémásabb aspektus, ugyanis ezzel a módszerrel a legegyszerűbb választási csalást véghezvinni. Nem véletlen, hogy Romániában is ezt akarja meghonosítani a legnagyobb kormánypárt a külföldön élők számára. Az elektronikus szavazás sem
volna 100%-os garancia, hiszen mit nem lehet feltörni manapság, ráadásul Erdély sem a Szilikonvölgy, nem mindenkinek menne a számítógépes szavazás. Mégis szerencsésebbnek tartottam volna ezt a megoldást, valahogy biztosan meg lehetett volna oldani a gyakorlatban.

Milyen mértékben segítheti egymást a romániai és a magyarországi választási kampányok során az EMNP és a Fidesz?

Bakk Miklós: Azt hiszem, erre a modell kialakult, hiszen már voltak jelen Fidesz-politikusok erdélyi kampányrendezvényeken. Másrészt az európai uniós kampánygyakorlatok ezt a kérdést jórészt dedramatizálták, több alkalommal is láttuk már, mind magyarországi, mind romániai választásokon, hogy külföldi, uniós országbeli politikusok is részt vettek valamely párt otthoni
választási kampányában. Erre, igaz, az európai pártszövetségekben való tagság ad indoklást.

László Róbert: Ettől az együttműködéstől minden bizonnyal mindkét fél sokat vár. A Fidesz azonban eddig nem volt igazán sikeres az erdélyi magyarok mozgósításában, a döntő többség mindeddig az RMDSZ-t támogatta. Ez most változóban van, de a román választási rendszerben egyáltalán nem biztos, hogy ez a mandátumokban is meglátszik majd – a 2012-es romániai választás lesz a kooperáció legfőbb tesztje. A 2014-es magyar választásokig még rengeteg körülmény megváltozhat, annak prognosztizálása ma még lehetetlen.

Székely István: Az elmúlt néhány évben a határon túli magyarok kérdése nem volt a politikai közbeszéd kiemelt témája. A szocialistáknak ez soha sem volt érdeke, a Fidesz Őszöd utáni szavazótábora pedig túlnőtt a jobboldali hívószavakkal (antikommunista retorika és határon túli magyarok) egybetartható méreten. Ha a téma újból fontossá válik, ez ki fogja termelni / meg fogja erősíteni az egyes pártok nemzetpolitikájának határon túli szószólóit, helyességének visszaigazolóit. Ennek értelmében az EMNP – és elsősorban Tőkés László – fontos lehet a Fidesz számára. Az EMNP szempontjából talán a legfontosabb az a tudástranszfer lehet, amely a politikai intézményrendszer kiépítéséhez-működtetéséhez szükséges. Persze, fontos lehet az anyagi- logisztikai támogatás is, vagy a külpolitikai együttműködés.

Ami a kampányban való együttműködést illeti – az elmúlt évek választásai (a 2008-as romániai önkormányzati, és a 2010-es felvidéki parlamenti) megmutatták a magyarországi pártok hatásának korlátait: befolyásolni képesek a választások kimenetelét, de nem tudták meghatározni azt. Amennyiben a határon túli szervezetek versenye kétesélyes, a Fidesz támogatása meghatározó lehet. Azt gondolom, hogy a Fidesz Románia esetében leginkább a nemzeti delegitimáción keresztül gyakorolhat hatást. A mostani tudásunk szerint az EMNP céljául tűzheti ki az alternatív küszöb elérését, de tisztes helytállásnál többet vélhetően nem ér el.

Zsigmond Csilla: Az előző kérdéshez szorosan kapcsolódik, így a válasz is arra alapoz. Azt gondolom, hogy a Fidesz legközelebbi választási kampánya nem fog nagyon hangsúlyos lenni a határon túli magyar közösségekben. Mivel nem hinném, hogy a választási kampány során szeretné, ha ez belpolitikai kérdéssé válna. A magyarországi közvélemény pozitívan viszonyul a kettős állampolgárság kérdéséhez, de már sokkal megosztottabb a kettős állampolgárok választójogának kérdésében. Értelmetlen lenne erőteljes kampányt folytatni a határon túli szavazatokért, amelyek nem dönthetik el a választás kimenetelét, s ezáltal esetleg kockáztatni a sokkal jelentősebb anyaországi bizonytalan szavazók voksait.

Ettől függetlenül, számíthat az EMNP itteni támogatására, kétségtelenül. Ami pedig az EMNP kampányát illeti, azt gondolom, hogy elsősorban személyi támogatásra számíthat a Fidesz részéről. Tehát nem annyira az EMNP-t támogató kampányt tartom elképzelhetőnek, (ez nagymértékben a Fidesz-RMDSZ viszonytól is függ majd), hanem az egyes EMNP-s politikusok támogatását.

Illyés Gergely: Azért nem ennyire egysíkú a dolog: nem tudjuk, hogy milyen konfigurációban fognak rajthoz állni a romániai magyar politikai szervezetek jövőre, a Fidesz pedig az erdélyi magyarság parlamenti képviseletét – az RMDSZ-hez, az MPP-hez és az EMNP-hez hasonlóan – fontosnak tartja. Fordított irányban pedig ne felejtsük el, hogy a Fidesz a magyarországi médián keresztül közvetlenül is tud üzeneteket intézni az erdélyi magyarokhoz, amennyiben pedig a többi magyarországi párt nem lesz képes a külhoni magyarok számára vonzó programmal előállni, akkor a Fidesz sikere nemcsak az EMNP, hanem a többi erdélyi magyar politikai szervezet számára is kívánatos lesz.

Székely István Gergely: Minden azon múlik, hogy az EMNP mennyire lesz képes szervezetileg megerősödni. A párt létrehozása mögötti budapesti támogatásnak kétségkívül az volt az egyik fő motivációja, hogy a Fidesz egy hozzá érzelmileg szorosan kötődő, erdélyiekből álló pártszervezet révén jelen legyen Erdélyben.

Azt, hogy Orbán Viktor részvétele egy romániai kampányban nem csodafegyver, már az MPP példáján is láttuk. Az EMNP-nek nem kampány-vendégszereplésekre, hanem forrásokra és know-how-ra lenne szüksége ahhoz, hogy felvehesse a versenyt az RMDSZ-szel. Az utóbbit nagy valószínűséggel meg fogja kapni (remélhetőleg nem olyan formában, hogy mindent Budapest diktál majd), előbbi probléma megoldása keményebb dió, hiszen a külföldi pártfinanszírozás tiltott.

Az EMNP-nek elsősorban kampány- és mobilizációs feladatok ellátásában lehetne szerepe egy magyarországi választási kampányban, bár a levélben szavazás intézménye ennek jelentőségét valamelyest csökkenti. Továbbá azt a funkciót is elláthatná, hogy a Fidesz üzenetei a magyarországi médiát kevésbé fogyasztó erdélyi magyarokhoz is eljussanak, ehhez azonban nagyon hatékony helyi jelenlétre van szükség.

IWIW Twitter Facebook Yahoo MyWeb Google
Cimkék:   
Kapcsolódó cikkek