Tartalomjegyzék

A NEMZETI ÖSSZETARTOZÁS NAPJA

Heti Új Szó, 2010. június 4

A Magyar Országgyűlés a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította a trianoni békeszerződés aláírásának napját, június 4-ét: "a több állam fennhatósága alá vetett magyarság tagja az egységes magyar nemzetnek"800px-Petit_Trianon

A trianoni békediktátum 90. évfordulója alkalmából neves magyar történészek tartottak előadást az elmúlt napokban Aradon és Temesváron, akik mindkét városban bemutatták a Trianoni Kutatóintézet folyóiratát a Trianoni Szemlét.
Aradon hétfőn este zsúfolásig megtelt a belvárosi református templom imaterme azokkal, akik kíváncsiak voltak az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által Trianon gyógyítása című rendezvényére. Ft. Baracsi Levente tiszteletes házigazdaként üdvözölte a vendégeket, míg Borbély Zsolt Attila a moderátor szerepét betöltve mutatta be az est előadóit. A rendkívül érdekes, sok újdonságot tartalmazó esten Szidiropulosz Archimédesz főszerkesztő, valamint Raffay Ernő történész, egyetemi tanár a tavaly megindult Trianoni Szemle c. folyóirat eddig megjelent hat számáról beszélt, Koszta István a Nem (csak) Erdély volt a tét című könyvéről szólt, míg Kocsis Sándor, a Horthy Miklós Társaság alelnöke a társaság tevékenységét ismertette.
A most indult, a trianoni diktátummal foglalkozó rendezvénysorozat a jövő héten Gulyás János és Gyula dokumentumfilmje első részének vetítésével folytatódik.
Ujj János
Temesváron kedden délután, a vendégeket hasonló felállásban, a belvárosi református templomban, népes hallgatóság előtt Szász Enikő köszöntötte.
A találkozó fénypontja Raffay Ernő történész (lapunk címoldalán), a történelmi esemény előzményeit és következményeit öszszefoglaló szenzációs előadása volt.
"A történelem Ura intézi a népek és országok sorsát"
vezette be Raffay Ernő történész, professzor a Temesvár Belvárosi Református templomban megtartott emlékező előadását.
"Trianonnal kapcsolatban három szellemtörténeti, ideológiai irányzat mentén felzárkózó történészek élnek és írnak. Ezek a konzervatívok, liberálisok, szocialisták és ennek radikális formájaként a kommunisták. Magam, mint konzervatív történész vallom, hogy a történelem ura intézi a népek és országok sorsát. Ez néha nagyon fájdalmas, de biztos, hogy igazságos, és ha egy nép meg tudja emberelni magát, meggyőződésem, hogy olyan dolgokat is meg lehet fordítani, amelyeknek a megfordítási reményeiről sokan, közülünk magyarok közül is, lemondtak.
Ha egy folyamatot kívánunk megérteni, legelőször is ennek okait kell tisztán látnunk. Trianon esetében is fennáll ez a feltevés. A történelmi visszapillantás rendjén, Trianon okairól állítom, hogy külső és belső okok összejátszásának következtében alakult ki az ismert helyzet. A külső okok két okcsoportra oszthatók, nevezetesen a nagyhatalmi és a kishatalmi okcsoportokra. Az első világháborút megelőzően Európa több nagyhatalom és több kisebb hatalom egyvelegéből állott. Ezernyolcszázhetvenkilenc és ezerkilencszázhét között a kontinens két nagyhatalmi tömbre oszlott: az angol, francia és orosz hatalmi törekvéseket ötvöző antant, valamint a Német Birodalom és az Osztrák-Magyar Monarchia által alkotott katonai tömbre, melyhez ezernyolcszáznyolcvankettőben csatlakozott Olaszország és egy évvel később a német uralkodó által vezetett, területileg kicsi, Román Királyság. A történelem érdekes fordulata, hogy a liberalizmusukra oly büszke angol liberális politikusok, amikor a német hatalmi törekvéseket kellett ellensúlyozni, sutba dobták liberalizmusukat, és szövetségre léptek Oroszországgal, a velejéig züllött, orosz antidemokratikus, elnyomó politikai titkosrendőrséget működtető cárizmussal. A fentiek is bizonyítják, hogy a történelmet az érdekek alakítják, az ideológia, amolyan ünneplőruha, amelyben csupán díszelegni lehet, esetenként a népek díszszázadai előtt.
A felvázolt történelmi kontextus ismeretében, elmondható, hogy Magyarország azoknak a nagyhatalmaknak vált ellenségévé, amelyeknek ellensége volt a Német Birodalom. Nem arról van szó, hogy az antant hatalmai a magyarokat utálták volna, hiszen a francia-magyar és főként az angol-magyar kapcsolatok kiválóaknak minősíthetőek, a negyvennyolcas forradalom letiprását követően az orosz-magyar kapcsolatok inkább mint működő kapcsolatokként jellemezhetőek, tehát ezek nem kellett törvényszerűen Trianonhoz vezessenek. A katonai szembenállást ebben az időszakban a fokozott fegyverkezés, a haderejük növelésére tett erőfeszítések felerősödése jelentette, és végig jelen van a háború eszméje. Tisza István, a huszadik század magyar politikusai közül, Horthy Miklós, Teleki Pál és Bethlen Miklós mellett egyik legkiemelkedőbb és a nemzet érdekei mellett elkötelezett politikus, felismerte ebben a helyzetben a Magyarországra leselkedő veszélyeket, és miniszerelnöksége idején érdemben lépett is ezek ellensúlyozása érdekében, amiért szabadkőműves és bolsevik-kommunista összeesküvés során ezerkilencszáztizennyolc október harmincegyedikén lakhelyén meggyilkolják. Leszögezhető, hogy az említett nagyhatalmi okcsoport, mint potenciális veszély leselkedett Magyarországra."

(Folytatjuk)

Alkotmányellenesnek nyilvánították az átvilágítási törvényt

Krónika, 2010. június 7. – Makkai Zoltán

Alkotmányellenesnek nyilvánította hétfői döntésében az átvilágítási törvényt az Alkotmánybíróság. A testület azokat a kifogásokat vizsgálta meg, amelyeket 29 szenátor és 58 képviselő emelt a jogszabály egyes paragrafusai kapcsán.

„A testület megállapította, hogy a jogszabály alkotmányellenes" – áll a bíróság hétfő délutáni közleményében. A dokumentum szerint a bírósághoz benyújtott kifogások azzal kapcsolatosan fogalmazódtak meg, hogy a törvény alkalmazásával öt évre kizárhatók a közhivatalok gyakorlásából mindazok, akik 1945 március 6. és 1989 december 22. között részesei voltak a kommunista rezsim hatalmi struktúráinak és elnyomó gépezetének.
Május 19-én, húsz évvel a rendszerváltást követően és négy évvel a jogszabály szenátusi elfogadása után szerdán nagy többséggel – 203 igen, 40 nem szavazat és 12 tartózkodás mellett – megszavazta a képviselőház is az átvilágítási törvényt, amelynek fő célja az, hogy megtisztítsa a politikai és a közéletet a kommunista rendszer működtetőitől és kiszolgálóitól.
A lusztrációs törvényt az 1990 elején elfogadott Temesvári kiáltvány alapján terjesztették be, a kiáltvány nyolcadik pontja ugyanis kimondja, hogy a kommunista hatalomban és elnyomó szerveiben szerepet vállaló személyek tíz évig ne tölthessenek be köztisztségeket. A jogszabály elfogadását Constantin Ticu Dumitrescu és George Şerban kezdeményezte a parlamentben 1994-ben, majd 1997-ben. A Nemzeti Liberális Párt javaslatára a szenátus 2006-ban elfogadta a jogszabályt, amely aztán négy évre elakadt a képviselőházban.

A kulturális nemzet és a stabilitás

MTI, 2010. június 7.

– A kulturális nemzetek létezése tény, a kulturális nemzet koncepciójának elfogadása minden bizonyal hozzájárulna az európai stabilitáshoz – hangsúlyozta Sólyom László köztársasági elnök szombaton a Velencei Bizottság megalakulásának 20. évfordulója alkalmából a testületnek nevet adó olasz városban rendezett ünnepségen.

A magyar államfő – aki a 90-es évek közepétől tíz éven át maga is tagja volt a testületnek – angol nyelvű beszédében hosszan méltatta az Európa Tanács tanácsadó testületeként 1990-ben létrehozott bizottság két évtizedes tevékenységét. Kitért arra, hogy a bizottság szerepe a kommunista diktatúráktól megszabadult országok demokratikus átmenetének kezdeti támogatása után mára az európai alkotmányozás közös hagyományainak fejlesztésévé bővült, a létszámában is gyarapodott testület globális befolyással bíró intézménnyé nőtte ki magát. Sólyom László emlékeztetett arra, hogy a Velencei Bizottság időről időre a nemzeti kisebbségek jogaival is foglalkozik, amely Európában megkerülhetetlen. Úgy vélte, éles választóvonalat kell húzni azon új nemzeti kisebbségek státusa és a velük szembeni jogi megközelítés között, amelyeket a tömeges bevándorlás hozott létre, valamint az őshonos nemzeti kisebbségeké között. Az előbbiek jellemzően Nyugat-Európában jöttek létre, az őshonosak viszont vélhetően egész Európában léteznek; Kelet- és Közép-Európában, a Balkánon pedig jelentős számban.
A magyar államfő megjegyezte, hogy a nemzeti kisebbségek az anyaországgal szomszédos országokban élnek: nem esik egybe az állampolgárságon alapuló politikai nemzet, illetve a közös nyelven, kultúrán, történelmen és azonosságtudaton alapuló kulturális nemzet.
Ezzel összefüggésben hangsúlyozta, a kulturális nemzetek létezése tény, független az országhatártól, az állampolgárságtól. Kiemelte: a kulturális nemzet azon tagjai, akik más országban élnek, nem akarnak határváltoztatást, nem akarnak egyesülni a kulturális nemzet más részeivel, vagy az anyaországgal; lojális állampolgárai annak az országnak, ahol élnek, de fenn akarják tartani a kulturális összekötő erőt a kulturális nemzet egészével.
Sólyom László hangsúlyozta azt is, hogy a kulturális nemzet koncepciójának elfogadása minden bizonnyal hozzájárulna az európai stabilitáshoz. Úgy vélte, jogilag e nemzeti kisebbségek kollektív jogainak elismerésére lenne szükség – a minimum a kulturális autonómia intézményeinek létrehozása lehetne –, valamint arra, hogy az őshonos kisebbségek zavartalanul kapcsolatot tarthassanak az anyaországgal.
A Velencei Bizottság fontos hozzájárulása ehhez az anyaország és az őshonos nemzeti kisebbség koncepciójának bevezetése, európai elfogadtatása volt, a testület tisztázta a vele járó jogokat – tette hozzá, megemlítve a testület e témakörrel foglalkozó több állásfoglalását is.

Felelősségvállalás bizalmatlansági indítvánnyal

Krónika, 2010. június 8. – Rostás Szabolcs

Felelősséget vállalt tegnap kormánya nevében Emil Boc miniszterelnök a költségvetési egyensúly helyreállítását és a nyugdíjak újraszámolását célzó jogszabályokat tartalmazó megszorító csomagért. A parlament plénuma előtt tartott beszédében a kormányfő elkerülhetetlennek nevezte a közalkalmazotti bérek 25 és a nyugdíjak 15 százalékos lefaragásával járó intézkedéseket, sőt leszögezte: ezek gyakorlatba ültetése nélkül fizetésképtelenné válik az ország. Boc közölte azt is: a kormány azért választotta a közalkalmazotti bérek és nyugdíjak csökkentését a Nemzetközi Valutaalap javasolta adóemelés helyett, mivel ez utóbbi intézkedés 10 százalékos inflációt és több mint 50 ezer magáncég csődjét eredményezte volna.

Az elmúlt hat évtized legsúlyosabb gazdasági válságának nevezte a jelenleg Romániát sújtó recessziót Emil Boc kormányfő, aki tegnap felelősséget vállalt a parlament plénuma előtt a költségvetési egyensúly helyreállítását és a nyugdíjak újraszámolását célzó jogszabályokat tartalmazó megszorító csomagért. A nagyobbik kormányalakulatot, a Demokrata-Liberális Pártot (PDL) irányító miniszterelnök drámai hangvételű, Abraham Lincoln-idézettel tűzdelt beszédben érvelt a többek között a közalkalmazotti bérek 25 és a nyugdíjak 15 százalékos lefaragásával járó intézkedések szükségessége mellett.
„Hiszek az emberekben. Ha a nép megismeri az igazságot, akkor segíteni fog bármilyen válság leküzdésében; a kulcs a valóság bemutatásában rejlik" – idézte az egykori amerikai elnök 150 évvel ezelőtt elhangzott beiktatási beszédét Emil Boc, felszólítva a romániai politikai osztályt: ne kendőzze el az igazságot, hanem ismerje be, hogy az elmúlt húsz év valamennyi kormánya „két kézzel osztogatta" a luxus- és speciális nyugdíjakat, valamint az egyéb megkülönböztetett javadalmazásokat. „Azért választotta a kormány a közalkalmazotti bérek és nyugdíjak csökkentését az adóemelés helyett, mivel ez utóbbi intézkedés 10 százalékos inflációt és több mint 50 ezer magáncég csődjét eredményezte volna" – szögezte le a miniszterelnök. Boc ismertette az Országos Előrejelzési Bizottság által végzett különböző becsléseket, miszerint az egységes adókulcs és az áruforgalmi adó (TVA – áfa) emelése a cégbezárásokon és a két számjegyű infláción (az idei 3,7 százalékos célkitűzéshez képest) kívül jelentősen rontotta volna a lej-euró árfolyamot is.
A kormányfő tovább érvelt amellett, hogy Románia számára nem járható út a Nemzetközi Valutaalap által javasolt adóemelés. Elmondta, miközben számítások szerint a 25, illetve 15 százalékos bér- és nyugdíjcsökkentés a fogyasztás 2,6 százalékos zsugorodását eredményezi, az adóemelés 4,4 százalékos csökkenést eredményezett volna, a munkanélküliek száma pedig meghaladná a 850 ezret; a jelenlegi becslések szerint az állástalanok száma az év végéig 750 ezer lesz. „Az adóemelés 2010-ben 2 százalékos, 2011-ben pedig 1,5 százalékos GDP-csökkenést eredményezett volna, míg a bér- és nyugdíjcsökkentés nyomán idén stagnálást vagy enyhe csökkenést, a jövő évre pedig növekedést hoz" – fejtette ki Emil Boc, újfent azzal vádolva a Călin Popescu-Tăriceanu vezette kormányt, hogy fedezet nélkül növelte a béreket és a nyugdíjakat 2007-ben és 2008-ban, „mérgezett ajándékokat osztogatva" a társadalomnak. „Romániának most eurómilliárdos kölcsönöket kell felvennie. Ha ez a pénz nem folyik be az államkasszába, nincs miből béreket és nyugdíjakat fizetni. Ha most nem alkalmaznánk a megszorításokat, Romániának 11 milliárd eurós hitelt kellene felvennie" – hangsúlyozta Boc a parlament két házának együttes ülésén, arra kérve a honatyákat, hogy támogassák a kormány megszorító intézkedéseit, ellenkező esetben szerinte fizetésképtelenné válik az ország.

Pártja bizalmat szavazott Bocnak
A parlamenti vitát és módosítások lehetőségét kizáró felelősségvállalást megelőzően a Boc-kormány tagjai tegnap reggel ismét áttekintették a megszorító intézkedéseket, ám a beérkezett hetven módosító javaslat közül mindössze ötöt iktatott be a megszorító törvénycsomagba – valamennyi a koalíciót alkotó pártok képviselőitől származik. Ennek megfelelően a 25 százalékos bércsökkentést kiterjesztik a parlamenti képviselők és szenátorok működtette kabinetek alkalmazottaira, illetve az Orvostudományi Akadémia tagjaira is, mivel ezek a munkavállalók eddig nem szerepeltek a jogszabályban. Elfogadta a Boc-kabinet azt a javaslatot is, miszerint a megszorító intézkedések nem a korábban tervezett határidőtől, azaz június elsejétől, hanem a jogszabályoknak a Hivatalos Közlönyben történő kihirdetésének időpontjától lépnek érvénybe.
Az eredeti dokumentumban szereplő dátumot többek között Máté András, az RMDSZ Kolozs megyei parlamenti képviselője kifogásolta, arra figyelmeztetve, hogy egy törvény nem lehet visszamenőleges hatályú. Bekerült a költségvetési egyensúly visszaállítását célzó törvénytervezetbe az a kitétel is, miszerint a 350 lejes minimálnyugdíjra nem vonatkozik a 15 százalékos lefaragás. A nyugdíjak újraszámolásáról szóló jogszabály olyan formában módosul, hogy a hatóságok mindössze egy évre visszamenőleg ellenőrzik a rokkantsági nyugdíjak megállapításának jogosságát, és nem háromra, ahogy az az eredeti tervezetben szerepelt. A kormányülést követően egyébként Emil Bocot arról is faggatták, hogy kiterjesztik-e a 25 százalékos bércsökkentést azokra a kereskedelmi társaságokra is – például CEC Bank, Eximbank vagy Romsilva erdészeti társaság –, ahol az állam többségi vagy kisebbségi részvényes. A miniszterelnök közölte: ez ügyben a kormány felelősségvállalásának sikeressége után születik döntés, és várhatóan újraszámolják az érintett társaságok költségvetését.
Emil Boc különben tegnap bizalmi szavazást is kért pártja parlamenti képviselőitől és szenátoraitól a tervezett megszorító intézkedések támogatására, az ellenzék bizalmatlansági indítványának leszavazására. Kiszivárgott értesülések szerint a tanácskozáson a demokrata-liberális honatyák megszívlelték Traian Băsescu államfő egy nappal korábbi „fejmosását", és elsöprő többséggel támogatásukról biztosították a pártelnök-kormányfő megszorító csomagját. Mint ismeretes, Băsescu vasárnap felszólította a PDL minisztereit és honatyáit: álljanak ki zokszó nélkül a megszorító intézkedések mellett, vagy vonuljanak ellenzékbe.

Ellentámadásba lendült az ellenzék
A román Szociáldemokrata Párt (PSD) közvetlenül Emil Boc parlamenti beszéde után benyújtotta a képviselőház elnökének korábban beharangozott bizalmatlansági indítványát, amelyet a Nemzeti Liberális Párt (PNL) is támogat. A törvényhozás várhatóan június 15-én, kedden vitatja meg az indítványt. Victor Ponta PSD-elnök felszólította a kormánypártokat, hogy ne vállaljanak felelősséget a romániai társadalmat „nyomorba taszító" megszorításokért, hanem mondjanak le. A szociáldemokrata politikus egyúttal felszólította Traian Băsescu államfőt, hogy írjon ki referendumot a megszorító intézkedések tárgyában, az ellenzéki alakulat úgy véli ugyanis, hogy a kormány lépései mintegy tizenötmillió lakost érintenek majd közvetlenül, így indokolt a széles körű konzultáció.
A PSD Állítsátok meg a társadalmi tömeggyilkosságot! elnevezésű bizalmatlansági indítványában egyébként a baloldali alakulat vezetői abbéli meggyőződésüket hangoztatják, hogy a Boc-kormány megszorító intézkedései nem jelentenek gyógyírt a jelenlegi gazdasági válságra. Egyébként ha a törvényhozás elutasítja az ellenzék bizalmatlansági indítványát, a törvénytervezetek öt napon belül megtámadhatók az Alkotmánybíróságon, a taláros testület tagjainak azonban egyetlen jogszabály sem írja elő, milyen határidőn belül kell dönteniük. Ha a tervezetek átmennek az alkotmányossági vizsgálaton is, az államfőhöz kerülnek kihirdetésre, aki azonban egyetlen alkalommal visszaküldheti a parlamentnek. Ha a két törvénytervezet életbe lép, attól a pillanattól kezdve alkalmazásra kerülnek a megszorítások. Ha viszont a parlament megszavazza a kezdeményezést, akkor a kormány megbukik, az államfőnek pedig új kormányfőjelöltet kell megneveznie.

Winkler elemez, az MPP akadályoztatna

Románia drámai helyzetben van: ha nincs következetes politikai akarat a kormány által bejelentett intézkedések elfogadásához és alkalmazásához, akkor a gazdasági és szociális helyzet tovább romlik – jelentette ki tegnap Déván Winkler Gyula. Az RMDSZ EP-képviselője szerint a jelenlegi drámai helyzet a 2009-es nagykoalíciós kormány gyenge teljesítményének következménye.
„Az Eurostat adatai szerint az Európai Unióban az idei első negyedévben a bruttó nemzeti össztermék 0,5 százalékkal növekedett 2009 első negyedévéhez viszonyítva. Ez szerény mértékű növekedés, de mindenképpen pozitív tendenciát mutat. Románia GDP-je az idei első negyedévben 3,2 százalékkal csökkent az egy évvel ezelőtti időszakhoz képest. Ne feledjük azt sem, hogy a tavalyi év jelentette Románia gazdaságának összeomlását, amely a bruttó nemzeti össztermék 7,9 százalékos visszaesésével járt.
A mostani adat is drámai helyzetet vetít előre" – fejtette ki Winkler Gyula. Eközben a Magyar Polgári Párt Hargita megyei önkormányzati képviselői tegnap elfogadhatatlannak nevezték a „lakosság legkiszolgáltatottabb és a létminimumon tengődő rétegét is érintő" megszorító intézkedéseket, és felszólították az RMDSZ Hargita megyei parlamenti képviselőit és szenátorait: szavazatukkal akadályozzák meg a parlamentben a bérek és nyugdíjak „megcsonkítását".

90 év után

Szabadság, 2010. június 8. – CSOMA BOTOND

Anélkül, hogy patetikusan viszonyulnánk a kérdéshez, elmondhatjuk, hogy Trianon sok esetben jelen van a mindennapokban. Érezzük ezt, amikor az abszurditás és a primitivizmus határát súroló vitákat kell folytatnunk a multikulturalizmus nyelvi megjelenítése érdekében, vagy éppen amikor bonyolult jogi érveléseket és bírósági eljárásokat követően kerül ki a többnyelvű helységnévtábla Aranyosgyéresen, és a példákat még lehetne sorolni. Mindezt egy kis jóindulattal és a Gyulafehérvári Kiáltvány szellemében sokkal könnyebben és ésszerűbben lehetett volna orvosolni...

Trianon egy nagyon komplex kérdés, magyar szempontból pedig – teljesen érthető módón – komoly érzelmi dimenziót tartalmaz, más szóval egy olyan esemény, amelyet elég nehéz racionalizálni, annál is inkább, mert a határok meghúzásánál a szövetségesek még az etnikai elvet sem tartották be, az utódállamok pedig a beígért széleskörű kisebbségi önrendelkezési jogok helyett komoly homogenizáló politikát folytattak. Tehát, a magyarok joggal érezhették igazságtalannak Trianont, amely affektív síkon, hosszútávon meghatározta a kollektív nemzettudatot. Ennek ellenére a magyar történészek egy része – itt kiemelném Romsics Ignácot, akinek a Trianoni békeszerződés című, 2001-ben megjelent könyve mérföldkövet jelent ezen a területen – megtette szakmai kötelességét, és kilépve a romantikus érzelmi viszonyulás által behatárolt kényszerpályáról – a lehetőségekhez mérten – tárgyilagos és kritikai elemzést tárt elénk Trianonról. A kiváltó tényezők között ott találjuk a magyar politikai rövidlátást, a környező népek nemzetállami törekvéseit és a vesztett háború által kiváltott nemzetközi helyzetet, egyaránt.
Az 1947-es párizsi békeszerződéssel tulajdonképpen lezárult az a korszak, amikor még a területi revízió gyakorlati vagy elméleti esélye létezett. Jelen pillanatban a békeszerződés bármilyen felülvizsgálata alaptalan és meggondolatlan ábránd, amely csakis illuzórikus frusztrációk forrása lehet.
Talán 2010-ben eljött az ideje annak, hogy a bagatellizálás és a felejtés veszélye nélkül túllépjünk a Trianon komplexuson, és ennek fényében, a valóság mentén alakítsuk sorsunkat. Határozott és jól kigondolt stratégiára van szükség, hogy nyelvi és kulturális jogainkat érvényesítsük Kolozsváron, amelyben együttműködésre van szükség a politikum és a civil társadalom között, mert már rég elmúlt az az idő, amikor a politikum a „maga bölcsességében" át tudta látni egy bizonyos kérdés minden vetületét.
A meghirdetett nemzeti összetartozást kezdhetnénk egy kis szolidaritással, szűkebb pátriánkban, Erdélyben, a magyar közösségen belül. Ne azon vitatkozzunk, hogy származás szempontjából ki a kolozsvári, és ebből kifolyólag kinek van, vagy nincs joga hozzászólni például a Főtér átalakításához, hanem fogadjuk el azt, hogy az a kolozsvári, aki elsősorban annak érzi magát, és Kolozsváron él, vagy innen ment el.
Nemzeti identitásunkat konstruktív módon őrizzük meg, és ne essünk az elszigetelődés csapdájába, és főleg ne attól legyünk „jó magyarok", hogy gyengén vagy egyáltalán nem beszélünk románul, mert ezáltal marginalizálódunk, a társadalom peremére sodródunk, és anyagi egzisztenciánk is veszélybe kerülhet, ami ellehetetlenít bennünket közösségként. Ily módón Trianon legsötétebb következményei valósulnának meg...

Túlléphető, mint a boszorkányüldözés

Szabadság, 2010. június 8. – T. Sz. Z.

Egyetemi hallgatók véleménye a trianoni békeszerződésről
(FOLYTATÁS LAPUNK JÚNIUS 5-EI SZÁMÁBÓL)

A magyarságra mért súlyos csapásnak tartják a kolozsvári magyar egyetemi hallgatók a trianoni békeszerződést, de a múltba nézés helyett a tények elfogadását és az élhető jövő építését előbbre valónak tekintik. Lapunk több Kolozsváron tanuló másod- és harmadéves egyetemi hallgatónak tette fel a kérdést: mit jelent számára Trianon. A válaszokból készült az alábbi összeállításunk.

Anna (közép-erdélyi):Hogy nemzeti tragédia-e Trianon? Bizonyára. De kilencven évvel a történtek után már nem tudom a súlyát igazán átérezni. Itt születtem, ilyen körülmények között ismertem meg Erdélyt és Magyarországot. Történelmi tényként fájó érzés Nagy-Magyarország térképét darabokban látni, ennek ellenére nem tudok úgy gondolni rá, mint ami valamikor újra egy nagy egész lesz. A területi elcsatolások következményeként nemzeti kisebbségben születtem, román többségű környezetben élek, és ez sokat segített abban, hogy másokat toleráljak, tudjam, milyen fontos az, hogy anyanyelvemen tanulhatok. Azzal, hogy egymás mellett élünk, és mi vagyunk kisebbségben, ránk erőszakolták a román történelem, a román nyelv tanulását. Eleinte talán én is lázadtam, de most már úgy gondolom, hogy egy nyelvvel többet tudok, a dolgokra való rálátásom is fejlődött, és sokkal érzékenyebb vagyok más kisebbségek nehézségeire is. Ezek mellett pedig kihívásnak érzem azt, hogy a kisebbségre ható nyomások ellenére is ápoljam és tovább adjam a magyar nyelvet, a magyar szokásokat. Mindezeket úgy, hogy azt is megtanítsam: a másik kultúrát is tiszteletben kell tartani, meg kell ismerni, és el kell fogadni.

Anita (székelyföldi): Trianon következményeit a mai napig magunkon viseljük, örökre megváltoztatta a magyar nemzet képét. Viszont nem látom túl sok értelmét azoknak a vitáknak, amelyek egy 90 évvel ezelőtti döntés igazságtalanságán rágódnak. Ami volt, elmúlt, az időt sajnos nem tudjuk visszaforgatni. Ahelyett, hogy a múlt igazságtalanságain búslakodunk, inkább a jelenre kellene összpontosítani. Persze, ez nem jelenti azt, hogy felejtsük el. Ismernünk kell a történelmet, hogy tanulhassunk belőle és emlékezzünk. Mert emlékeznünk kell arra, hogy valamikor egyazon ország lakói voltunk, és nem lenne szabad lenézni azokat, akik Trianon után egy másik országhoz kerültek. A múlton nem tudunk változtatni, de azon igen, hogy most hogyan élünk, hogyan gondolkodunk. Trianon mindenképpen szomorú esemény a magyar nemzet számára, ugyanakkor rengeteg körülötte a mítosz, nem is szeretnék nekikezdeni fejtegetni, hogy mi volt. Ennyi év távlatából nehéz megállapítani, hogy mi az igazság, ezért inkább a jelenünkre összpontosítsunk, mert azon még változtathatunk, és próbáljuk meg a legtöbbet kihozni belőle.

Eliza (dél-erdélyi):A vérem sem kezd pezsegni, és nem leszek ideges sem, ha a Trianon szót hallom. Tudom, hogy a magyarság megalázását jelentette, de nem érzem szükségét, hogy ezt folyamatosan hangoztassam. Meggyőződésem, hogy Erdély előnyösebb helyzetben lenne ma, ha nem csatolják Romániához – mondjuk gazdasági és építészeti örökségének megtartásának szempontjából. Magyarországnak ez volt a büntetése, hogy a háborúban a rossz oldalt választotta. Trianonra nagyon jól talál a híres dalszöveg: „The winner takes it all". Ez nem azt jelenti, hogy tetszik, ami akkor történt, hanem azt, hogy ez mindig így volt: aki nyer, az nyer, és aki veszít, el kell hogy tűrje a veszteséget, és meg kell hogy békéljen vele. Én meg vagyok békélve a helyzettel, és nem tudom megérteni, hogy mások, sokan, képtelenek erre. Ugyanakkor felháborít, hogy sok ember Trianont kifogásnak és oknak tartja arra, hogy a románokat megszólja, utálja. És persze Trianon még mindig hatékony eszköz a politikai befolyás és népszerűség növelésére. Nekem mindig Sophia Coppola Marie Antoinette című filmje jut eszembe Trianon hallatán, mert abból tudtam meg, hogy a trianoni kastély volt egyike a sok ajándéknak, amit Antoinette férjétől kapott. És én nagyon szeretem ezt a filmet.

Henrietta (székelyföldi):Trianon sokaknak az, amire Juhász Gyula azt mondta: „Nem kell beszélni róla sohasem/De mindig, mindig gondoljunk reá". Pedig Trianon az, amiről beszélni kell. Trianon miatt nekünk, magyaroknak nincs okunk lehajtott fővel járni – ez nem a mi szégyenünk! De azt hiszem, Európa szégyene a máig elodázott bocsánatkérés. Mégis Trianon az, amiért soha nem lehet bocsánatot kérni. Azért, hogy egy tollvonással 2 millió magyar jutott Romániának, 1 millió Csehszlovákiának, félmillió Jugoszláviának. Mint ahogy soha nem lehet megmagyarázni, hogy egyik napról a másikra miként lesz minden harmadik magyar idegen állam polgárává. Mint ahogy nem létezik felmentés egy ország gazdasági ütőerének elvágásáért, a közigazgatási és magántulajdon-határok önkényes, botrányos átrajzolásáért. Mert nincsen bocsánat arra, hogy egy ország testébe belevágva magyarok tömegét választották le örökre, visszafordíthatatlanul róla. Ez mind Trianon: egy aljas és ostoba béke, amely így kimondva is szörnyű. Ugyanakkor Trianon az az érzés, amiről a világon alig tudnak, amiből nem éreznek át semmit, amit lehetetlen megértetni bárkivel is. Trianon az, amikor én egy amerikainak, japánnak magyarázom, hogy magyar nemzetiségű román állampolgár vagyok. Vagy amikor Budapesten megkérdik, hogy én hol tanultam ilyen jól meg magyarul. És az is Trianon, amikor magyar igazolvány szükséges ahhoz, hogy magyarnak ismerjenek el. Trianon még ma is tart. Nem lezárult, nem túlléphető történelem. Az is lehet, hogy 90 év távlatából az igazán megmagyarázhatatlan tragédia nem az, ami akkor történt, hanem ami, azóta. Ha már a világ nem akar tudni róla, akkor szerintem nem árthat, ha mi tisztában vagyunk múltunkkal. Ne csak azt tudjuk, hogy volt egy március 15. és egy augusztus 20. Mert ha ezek történelmünk ünnepnapjai, és számon tartjuk őket, akkor június 4. egy keserves hétköznapja ennek a történelemnek, de attól még létezik. Ha igaz az, hogy a történelem megismétli önmagát, akkor Trianon tanulsága: jobb, ha a tragédiákat nem utólag siratjuk, hanem megelőzzük.

Zsolt (székelyföldi):Trianon, amikor ez a szó egy asztaltársaságnál elhangzik, engem mindig kiver a víz. Ezt az eseményt mindenki a saját javára próbálja fordítani, így a Jobbik, de ugyan úgy a Fidesz is. Hallottam, hogy június 4-ét emléknappá nyilvánították. Az ilyen populista húzások miatt megy el a kedvem attól, hogy az évfordulóra emlékezzem. Pedig emlékeznem, elgondolkoznom kellene azon, hogy milyen is lenne az életünk, ha akkor nem a nagyhatalmak döntik el a sorsunkat.

Attila (székelyföldi):Érdekes ez a Trianon-téma, mifelénk sok fiatal rocker hajtogatta, hogy vesszen Trianon, s ez több helyen is fel volt firkálva a falakra. Még ma is fel vannak háborodva az emberek, ha meghallják ezt a szót. Számomra nem annyira felháborító. Természetesen, nem értek vele egyet, de nem viselkedek szélsőséges nacionalista módra. Ami megtörtént, az megtörtént. Csak egy dolog piszkálja a csőröm: hogy a „négy nagy", az olasz, az angol, az amerikai és a francia miért szabta meg a békefeltételeket anélkül, hogy a magyar érveket figyelembe vették volna? Apropó francia: egyik ismerősöm egyszer azt mondta, hogy magyar ember soha nem vesz francia autót. Gondolom, ezért mondta... Mindenesetre a Magyar Királyság megcsonkítása nem tett jót az embereknek, de ez már a múlté, lehet lenyugodni, beszüntetni a provokatív weblapokat. Ma már ott tartunk, hogy elfogadták a kettős állampolgárságot, mindenki mehet a dolgára, idáig is megtehették az unión belül. Legfeljebb nem fogják az embert lecigányozni, oláhozni – vagy hasonlók.

Az összetartozás iránya

Krónika, 2010. június 8. – Gazda Árpád

A magyar állampolgárság kiterjesztéséről szóló 2004-es népszavazás után több erdélyi kezdeményezés is nyilvánosságra került, amelyek közös célja volt, hogy közadakozásra buzdítsák az erdélyi magyarokat. A közzétevők minden bizonnyal maguk sem gondolták, hogy jelentősebb összeg gyűl például az Anyaország Alapba, mely a szándék szerint „a trianoni Magyarországon rekedt, nemzeti öntudatukban önhibájukon kívül megrokkant érzelmi-erkölcsi fogyatékosok megsegítésére" szolgált volna.

A felhívást inkább egy afféle performansznak, pimasz fintornak lehet tekinteni, amellyel Erdélyből próbáltak üzenni az állampolgárság kiterjesztését anyagi érvekkel elutasító politikusok és az általuk megtévesztett magyarországi szavazópolgárok felé. Az azonban inkább az elkülönülést erősítette. Csámcsoghattak rajta a kettős állampolgárság hívei, megalázta viszont azokat, akik az állampolgárság kiterjesztése ellen szavaztak.

A gondolat mégsem volt egészen haszontalan. Annak a csíráját hordozta ugyanis magában, hogy valamennyi magyar haszonélvezője kell hogy legyen a Kárpát-medencei magyar összefogásnak, a magyar szolidaritásnak. Nem kielégítő, hogy ennek csak egy iránya létezzék. Hiteltelen az erdélyi összetartozási igény, ha pusztán abban merül ki, hogy minél több jusson a magyarországi adófizetők és adakozók pénzéből az erdélyi magyar célokra. Az összefogásnak időnként arról is szólnia kell, hogy milyen erőfeszítésre képes az erdélyi magyarság az anyaországi bajbajutottak érdekében. Ha pedig ebből indulunk ki, megállapíthatjuk: szép példát mutatott az Erdélyi Református Egyházkerület, amikor elsőként hirdette meg a gyűjtést a magyarországi árvízkárosultak megsegítésére és dicséretes a hasonlóképpen eljáró civil szervezetek felhívása is.
Ezek ugyanis olyan pillanatban születtek, amikor jelentős öszszetartozási gesztusokkal kezdte meg a kormányzást az új budapesti hatalom. Mind a magyar állampolgárság kiterjesztésével, mind a nemzeti összetartozás napjának a törvénybe iktatásával erősítette a nemzetrészek közötti kohéziót. Minden bizonnyal a szolidaritást is. Most annak érkezett el az ideje, hogy az erdélyi magyarság is bizonyítsa: lehet rá számítani a bajban. A vezetők felhívását ugyanis csakis az adakozók tölthetik meg tartalommal.

Románia pontosításokat vár a kettős állampolgárság kapcsán

MTI, 2010. június 7.

Folyamatos a kapcsolat a román és a magyar külügyminisztérium között a magyar állampolgárság könnyített megadásáról szóló törvény témájában - mondta hétfőn az MTI-nek Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet azzal kapcsolatosan, hogy a román külügyminisztérium sajtóközlése szerint Bukarest kész a párbeszédre Budapesttel.

A Mediafax hírügynökség május 27-én eljuttatott kérdésére, akárcsak a Rador hírügynökség érdeklődésére a román külügyminisztérium a hétvégén adott választ. Ebben a tárca jelezte: a román fél teljes mértékben kész a nyílt párbeszédre ebben az ügyben, a két ország illetékesei "a lehető legrövidebb időn belül" megvitatják a kérdést.

A Mediafaxnak adott válasz értelmében a román fél figyelmesen tanulmányozta a magyarországi állampolgársági törvény módosításait, és további pontosításokat kér Budapesttől, hogy megbizonyosodjék: a törvény megfelel-e a nemzetközi jog előírásainak.

Az MTI kérdésére Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete elmondta: folyamatos a kapcsolat a két ország külügyminisztériumai között, mind a román, mind a magyar fél - ahogy eddig is - teljes mértékben nyitott a párbeszédre. Erre már a közeli napokban alkalom nyílik - tette hozzá -, amikor Németh Zsolt külügyi államtitkár találkozik román partnereivel Konstancában.

Ötvennégy helyettes államtitkárt nevezett ki a miniszterelnök

MTI Budapest, 2010. június 7.

- Ötvennégy helyettes államtitkárt nevezett ki Orbán Viktor miniszterelnök június 7-i hatállyal az illetékes miniszterek javaslatára. A kinevezett tisztségviselők nevét a Magyar Közlöny 95., hétfőn megjelent számában tették közzé.

A legtöbb, 11 helyettes államtitkár, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumban, míg a legkevesebb, mindössze 3, a Honvédelmi Minisztériumban tevékenykedik.
A Belügyminisztérium helyettes államtitkára: Eiselt György, Simonné Berta Krisztina, Tóth László és Szaló Péter.
A Honvédelmi Minisztérium helyettes államtitkára: Márki Gábor, Siklósi Péter és Tóth Zoltán József.
A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára: Borókainé Vajdovits Éva, Farkas Krisztina, Gáva Krisztián, Kátai Ildikó, Kohut Balázs, Latorcai Csaba, Lánczi Tamás, Papp-Váry Borbála, Répás Zsuzsanna, Tekler Vilmos és Zombor Ferenc.
A Külügyminisztérium helyettes államtitkára: Misovicz Tibor, Ódor Bálint, Prőhle Gergely és Sztáray Péter András.
A Nemzetgazdasági Minisztérium helyettes államtitkára: Balog Ádám, Bathó Ferenc, Botos Balázs, Hidvéghi Balázs, Horváth Endre, Kardkovács Kolos, Olajos Péter, Rezsőfi István, Seres László és Thuma Róbert.
A Nemzeti Erőforrás Minisztérium helyettes államtitkára: Cserháti Péter, Dux László, Gloviczki Zoltán, Nyitrai Imre, Páva Hanna, Polt-Palásthy Marianna, Skultéty László és Szekeres Pál.
A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium helyettes államtitkára: Dányi Gábor, Jenőfi György, Kovács Pál, Nyikos György, Schváb Zoltán, Székács Péter és Vályi-Nagy Vilmos.
A Vidékfejlesztési Minisztérium helyettes államtitkára: Bognár Lajos, Búsi Lajos, Feldman Zsolt, Horváth Zsolt, Kling István, Rácz András és Simon Attila István.

Út az autonómiához

Belgrád a nemzeti tanácsok megválasztását példának tartja Európa számára
Magyar Hírlap, 2010. június 8. – J. Garai Béla

Számos technikai problémával, ám incidensek nélkül zajlott le a kisebbségi nemzetitanács-választás Szerbiában. A magyar névjegyzékre feliratkozott 138 ezer polgár voksaiért öt lista versengett.

A tizenkilenc népcsoport tagjai most először választhatták meg közvetlen titkos szavazással nemzeti tanácsaikat, s az újításból következőleg számos gond adódott: elgépelték a neveket, néhol hiányos volt a bizottság, és emiatt több vajdasági településen késve nyitottak a szavazóhelyiségek. Mint Ladócki Gyulától, a választási bizottság tagjától megtudtuk, a hatóságok nem készültek fel kellőképpen, sok bosszantó hiba volt a szervezés körül, például késve nevezték ki a szavazatszedő bizottságok tagjait, s az egész eljárás során tapintható volt a hatalmi Demokrata Pártnak (DS) az a törekvése, hogy rátenyereljen a választásokra. Svetozar Ciplic kisebbségügyi miniszter úgy nyilatkozott, hogy a szavazás csaknem zökkenőmentes volt, az előadódott kisebb problémák az új eljárás meg nem értéséből eredtek. A szerb közszolgálati média arra mutatott rá, hogy a kisebbségi nemzeti tanácsok megválasztásával Szerbia példát mutat egész Európának abban, hogyan kell segíteni a kisebbségiek törekvését nemzeti identitásuk megőrzésére.

A nemzeti tanácsok a kulturális auto­nómia legfőbb szervei, és széles körű javaslattételi és véleményezési joggal rendelkeznek az oktatás, a kultúra, a tájékoztatás és az anyanyelvhasználat területén. Például beleszólásuk van az iskolaigazgatók kinevezésébe, a tankönyvhasználatba, a helységnevek írásmódjába, továbbá médiaalapításai jogot is kapnak. A legnagyobb magyar párt, a Vajdasági Magyar Szövetség, a Magyar Összefogás lista támogatója azonban a kampányban arra mutatott rá, hogy mindezek az eredmények „nem az égből pottyantak", a magyar politikusoknak szívós harcot kellett értük folytatniuk.

Két magyar párt, az Ágoston András vezette Vajdasági Magyar Polgári Párt és a Páll Sándor nevével fémjelzett Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége nem tartja legitimnek a nemzeti tanácsi választásokat, és ezért nem is vett részt az előkészületekben.

A névjegyzékeken 436 ezer kisebbségi polgár neve szerepelt, vagyis csak azoké, akik az adott határidőig önként bejegyeztették magukat. A 19 népcsoport közül 16 tagjai közvetlenül választották meg nemzeti tanácsukat, három közösség pedig közvetett módon, elektorok útján. A részvétel a lapzártáig befutott adatok szerint igen eltérő volt: Kelet-Szerbiában nyolcvan százalék, Belgrádban 18, a Vajdaságban negyven százalék körül mozgott. Az első nem hivatalos eredményt hétfőn, a végeredményt pedig szerdán teszik közzé.

Szórványbiztosok kellenek

Krónika, 2010. június 8. – Szucher Ervin

A szórványbiztosi intézmény létrehozását szorgalmazta a hét végén Déván és Vajdahunyadon zajlott háromnapos konferencián Szabó Csaba, a közszolgálati televízió (TVR) kolozsvári munkatársa.

A Hétköznapok a szórványban című rendezvényen újságírók, lelkészek, önkormányzati vezetők és politikusok találkoztak, megoldást keresve az asszimiláció megfékezésére. Szabó Csaba, aki egyben a Szórványtengely alapítója, a szórványfelelősök kinevezésében látja a kérdés nyitját.
Az intézmény nem új keletű; hatvan évvel ezelőtt hasonló megbízást kapott a magyar államtól Kövesdi Kiss Ferenc is, akit hosszú és kitartó munkájának köszönhetően sokan a Mezőség apostolaként emlegettek. A jelenlegi elképzelés szerint a szórványbiztos több lenne a falufelelősnél: a tisztség viselőjére a kisebb vagy nagyobb, elszórványosodott régióban élő magyarság gondjainak megoldása hárulna.
Fizetett szórványfelelősök
Az ötlet a rendezvény házigazdájának, Winkler Gyula EP-képviselőnek is tetszett. Az RMDSZ vajdahunyadi politikusa belátta, hogy az elvándorlás és a beolvadás nemcsak mennyiségi, hanem minőségi romlást is okoz az adott közösségben. Ez annak tudható be, hogy általában az értelmiségiek hagyják el a kilátástalanságra ítélt településeket, régiókat.
„Egy fizetett alkalmazottról lenne szó, aki a környék valamennyi magyarjának az ügyét-baját intézné. Nem muszáj ennek feltétlenül az idős RMDSZ-elnöknek vagy hozzátartozójának lennie, lehet akár egy talpraesett, jóérzésű román ember is" – vázolta elképzeléseit Szabó Csaba. Megítélésében azonban nagyon fontos lenne, hogy a kiválasztott személy ne önkéntes alapon végezze munkáját, így tevékenységéért elszámoltathatóvá válna.
A tévés szakember szerint az erdélyi magyarság sokat tanulhatna az itt maradt szászoktól. Míg Szeben megyében már csak feleannyi német él, mint magyar, a szász közösség csendes, de kitartó munkájának köszönhetően 76 óvodai csoportot indított be. Ezzel szemben a magyar csoportok száma mindössze nyolcra tehető.
A szórványban is vannak sikertörténetek
A háromnapos rendezvényen kiderült: a szórványban is vannak sikertörténetek. Egyike ezeknek a dévai Téglás Gábor Iskolacsoport létrehozása és működtetése. Ezt a környék magyarsága a semmiből álmodta meg és hozta létre, a román és a magyar állam mindössze a végső fázisban segédkezett. A tanintézetben ma már több mint 600 helyi és környékbeli diák tanul – óvodától érettségiig. A szűkölködő szülők gyerekein pedig a szintén dévai székhelyű Szent Ferenc Alapítvány segít, melynek munkáját messze földön értékelik és támogatják.
Ehhez viszont Böjte Csaba atyának évi 120 ezer kilométert kell utaznia, míg igazgató kollégájának, Karda Róbertnek 75–85 ezret. Utóbbit a Székelyföldről „importálta" a dél-erdélyi város. Szintén a szórványért hagyta ott a Gyergyói-medencét Balázs Bécsi Attila is, aki a szamosújvári Téka Alapítványt irányítja. „Táncházszervezéssel kezdődött: egy szovjet lemezjátszóval és egy magyar bakelitkoronggal vágtam neki. A táncház viszont csak eszköz volt, nem cél. Ma már öt intézményünk van, művelődési és oktatási központot működtetünk" – mutatta be a mezőségi megvalósításokat Balázs Bécsi.
Megítélésében a szórvány kérdésein akkor lehet hatékonyan segíteni, ha az adott közösséget is meghallgatják. „A lényeg, hogy ne fentről erőltessék ránk a szórványstratégiát. Már csak azért sem, mert a szórványban felvetődő kérdéseket nem lehet egy kaptafára húzni, minden közösségben más" – hangsúlyozta a Szamosújváron tevékenykedő pedagógus.

Győztesek és vesztesek

Egy nappal a választások után a listavezetők egyike sem vitatja el a Magyar Összefogás győzelmét
Magyar Szó, 2010. június 8. – Pesevszki Evelyn

Lapunknak hétfőn a magyar nemzetitanács-választásokon induló öt lista vezetője nyilatkozott benyomásairól, jövőre vonatkozó elképzeléseiről, valamint véleményt mondtak a nevükkel fémjelezett lista eredményéről is.

Ifj. dr. Korhecz Tamás, a Magyar Összefogás listavezetője elmondta, hogy a vajdasági magyar választópolgárok vasárnapi viselkedése kapcsán büszkeség és öröm tölti el.

– Örülök annak, hogy ilyen sokan részt vettek a választásokon, ennyien még az Amerikai Egyesült Államok, tehát a demokrácia őshazájának elnökválasztásain sem jelennek meg. Az is örömmel tölt el, hogy a magyar emberek felismerték az összefogás fontosságát. Ugyanakkor az ünneplést nagyon rövidre kell fogni, hiszen ez a hatalmas támogatás kötelezettséget jelent az MÖ listáján indulóknak: következetesen, tántoríthatatlanul és magunkat nem kímélve kell dolgoznunk azon, hogy rászolgáljunk erre a bizalomra. Fáradtságot nem kímélve kell dolgoznunk azért, hogy célkitűzéseinkből eredmények formájában a gyakorlatban is minél előbb megvalósuljon – hangsúlyozta dr. Korhecz, a folytatásban pedig elmondta: már most azon gondolkodik, hogy minek kell történnie, mit kell tenni az MNT alakuló ülése után.

– Azt is szeretném elmondani, hogy mivel az összefogást pártoltuk, ezt az összefogást az MNT munkájában is meg kívánjuk jeleníteni. Egyrészt minden elképzelésünket, intézkedésünket meg fogjuk osztani a közösséggel, másrészt pedig a nem az MÖ listájáról bejutó MNT tagokkal is mindenben együtt kívánunk működni. Meglátásunk szerint a nem a listánkról kikerülő MNT tagok sem ellenségek, hanem potenciális partnerek elképzeléseink megvalósításában – részletezte dr. Korhecz, majd közölte, hogy az alakuló ülés időpontját az emberi jogi és kisebbségügyi miniszter tűzi ki, és valószínűleg június folyamán kerül majd rá sor. Az MÖ listavezetőjének tegnapi értesülései szerint 27 mandátumot biztosan megszereztek, a 28. mandátum pedig még kérdéses.

Dr. Csengeri Attila, a Vajdasági Magyarként Európába – dr. Csengeri Attila lista vezetője elégedett a vasárnap elért eredménnyel. Értesülései alapján a listát 5 vagy 6 mandátum illeti meg, de tegnap délután még nem tudta a pontos számot. A listavezető szerint a vasárnap észlelt szabálytalanságok nem befolyásolták a szavazás eredményét, egy esetleges nagyobb részvételi arány hatásáról az eredményre vonatkozólag pedig nem szeretett volna találgatásokba bocsátkozni.

– Én legalább 70 százalékos részvételi arányra számítottam. Kár volt a polgároknak kihasználatlanul hagyni ezt a lehetőséget. Nem az a lényeg, hogy kinek adták volna voksukat, egyszerűen szebb lett volna, ha többen szavaznak – vélekedett dr. Csengeri, a továbbiakban pedig közölte, hogy meglátása szerint a főbb stratégiákat illetően a választáson induló listák programja nem sokban különbözött, tehát szerinte gyümölcsöző lehet az együttműködés.

– Habár a VMSZ által listánk ellen folytatott negatív kampány biztosan beárnyékolja az új összetételű MNT tagjainak együttműködését, ennek ellenére úgy érzem, hogy a hasonló stratégiai célok függvényében sikerül majd megvalósítani az összhangot. Az a célunk, hogy négy év múlva sokkal jobb eredményeket tegyünk le az asztalra, mint a most leköszönő nemzeti tanács 7 év után – emelte ki a listavezető, a folytatásban pedig közölte, hogy számukra az egyik fő cél a kultúrára szánt pénzek átláthatóságának biztosítása és ésszerű elosztása.

László Bálint, a Magyar Remény Mozgalom – László Bálint lista vezetője vegyes érzelmekkel fogadta a választás kimenetelét, mivel sokkal jobb eredményre számított.

– Ha összegezzük a valóságot, vagyis hogy milyen pénzügyi, gazdasági és politikai hatalmakkal néztünk szembe, akkor ez az eredmény valójában reálisnak mondható. A pontos eredményeket még nem ismerjük, de tudtommal még mindig versenyben vagyunk a bejutásért. Az eredményhez szerintem az is hozzájárult, hogy nagyon kevés fiatal szavazott, és már a választói névjegyzékre is főleg az idősebb korosztály iratkozott fel – nyilatkozta László, aki szerint a nagyobb részvételi arány kedvezett volna az MRM-nek, ugyanakkor szerinte a szabálytalanságok nem befolyásolták érdemben az eredményeket. A listavezető elmondta, hogy mindenféleképpen hangot adnak elképzeléseiknek, terveiknek és kritikáiknak, még akkor is, ha valószínűleg csak egy képviselőjük kerül majd be az MNT-be.

Murényi Tibor, a Magyar Liga – Murényi Tibor lista vezetője ismét hangot adott csalódottságának az alacsony részvételi arány miatt. Murényi a folytatásban gratulációját tolmácsolta az MÖ listának.

– Le a kalappal az MÖ előtt, és üzenem, hogy mi is ott leszünk az MNT-ben és mindenben segíteni fogjuk a többségi tagokat. Elismerem, az ML jobb eredményre számított – szögezte le Murényi, aki szerint a szabálytalanságok igenis befolyásolták a szavazás kimenetelét, mivel nagyon sokan nem tudták leadni voksukat. Az ML listavezetője szerint a jövőben semmi esetre sem szabad megengedni, hogy hasonló hibák megtörténjenek.

– Mivel a többségnek ez az eredmény megfelel, ezért nem hiszem, hogy bárki is él a panasz lehetőségével, vagyis az eredményeket hivatalossá fogják nyilvánítani. Ezt el kell fogadnunk. Akkor is az MÖ nyert volna, ha többen szavaznak, de azt is hiszem, hogy a többi lista is jóval több szavazatot kapott volna, és máshogy alakultak volna az arányok – vélekedett Murényi.

A Kézfogás a Magyarságért – Polgári Mozgalom – Bunyik Zoltán és Rácz Szabó László listáról valószínűleg egy személy jut be a Magyar Nemzeti Tanácsba, és Bunyik Zoltán listavezető ezzel az eredménnyel elégedett.

– Infrastruktúra nélkül és későn indultunk a választásokon, tehát konkrétabb célokat nem fogalmaztunk meg. Szomorúnak tartom, hogy a szerb állam kicsit félvállról vette a nemzeti tanács-választásokat. Az szintén árnyékot vet a folyamatra, hogy a Magyar Köztársaság kormánya befolyásolta a választók akaratát, méghozzá azzal, hogy a választási kampány során a Magyar Összefogás listát támogatta. Ugyanígy látom történelmi egyházaink püspökeinek szereplését is a győztes listán. Az MNT Alapszabálya szerint ők a mindenkori MNT tiszteletbeli tagjai. Ha ezen túlmenően az egyházak vezetői belépnek a politikai színtérre, és az öt lista közül egy mellett teszik le voksukat, akkor az egyértelműen felszólítás a hívők irányába: „itt vagyunk mi püspökök, tessék utánunk jönni" – összegezte Bunyik, a folytatásban pedig hozzátette, hogy mindez nem vonja kétségbe az MÖ győzelmét. A listavezető szerint a választások napján észlelt szabálytalanságok nem befolyásolták érdemben a végeredményt, az alacsony kimenetel azonban igen. Bunyik szerint a nagyobb részvételi arány pont a kevés szavazatot megszerző listáknak kedvezett volna.

Pécsett tartott emlékülést a kis MÁÉRT

Új Magyar Képes Újság, 2010. június 8.

A trianoni békeszerződés 90-ik évfordulója alkalmából tartott emlékülésen a kis MÁÉRT a következő nyilatkozatot fogadta el:
Európa kulturális fővárosában - Pécsett, 2010. június 3-án, a trianoni békeszerződés aláírásának 90-ik évfordulója alkalmával, emlékülést tartott a Határon Túli Magyar Szervezetek Fóruma, amelyen kinyilvánították:
A trianoni ,,békeszerződést" s annak következményeit mi, a Magyarország határain túlra került magyar közösségek legitim képviselői 90 év után is a háború győztesei által ránk kényszerített, igazságtalan, ugyanakkor történelmi ténynek tekintjük. A nemzeti önrendelkezés általánosan elfogadott (wilsoni) elveit mindenki érvényesíthette, csak a magyarok nem élhettek azokkal.
Büszkeséggel valljuk, hogy a magyar közösségeket az elmúlt 90 év és annak sorscsapásai a magyar nemzethez való tartozásban, magyarságtudatában nem törték meg.
Szülőföldünkön, az egyetemes magyar nemzet részeként, egyenrangú polgárként akarunk élni, megőrizve nemzeti identitásunkat.
Visszautasítunk minden elnyomásra, beolvasztásra, kiszorításra és másodrendű helyzetbe való taszításra irányuló kísérletet.
Elemi érdekünk a magyar nemzet felemelkedése. Az ezt célzó erőfeszítések cselekvő résztvevői és haszonélvezői kívánunk lenni.
Továbbra is kölcsönösen támogatjuk egymást az Európában elfogadott, közösségi autonómiák különböző formáinak létrehozásában.

A nyilatkozatot az alábbi szervezetek képviselői látták el kézjegyükkel:
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség nevében Márton Árpád parlamenti képviselő, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke, Jakab Sándor, a Magyar Koalíció Pártjának elnökhelyettese, Berényi József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke, Kovács Miklós, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, Pásztor István, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke, Ágoston András, és a Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetségének elnöke, Deák Ernő.

Curtea Constituţională a decis că Legea lustraţiei este neconstituţională

Mediafax, 2010. június

Curtea Constituţională a decis, luni, cu majoritate de voturi, că Legea lustraţiei este neconstituţională, admiţând astfel sesizarea făcută de mai mulţi parlamentari.

Curtea Constituţională a soluţionat, în cadrul controlului anterior promulgării legii, sesizările formulate de 29 de senatori şi 58 de deputaţi referitoare la neconstituţionalitatea Legii lustraţiei, privind limitarea temporară a accesului la unele funcţii şi demnităţi publice pentru persoanele care au făcut parte din structurile de putere şi din aparatul represiv al regimului comunist în perioada 6 martie 1945 - 22 decembrie 1989, se arată într-un comuncat de luni al instanţei constituţionale.
"Curtea Constituţională a constatat, cu majoritate de voturi, că Legea este neconstituţională", se arată în documentul citat.
Motivarea soluţiei va fi prezentată în cuprinsul deciziei, care se publică în Monitorul Oficial al României, Partea I.
Decizia este definitivă şi general obligatorie şi se comunică preşedintelui României, preşedinţilor celor două Camere ale Parlamentului şi primului-ministru.
Camera Deputaţilor a adoptat, în 19 mai, Legea lustraţiei, care prevede limitarea temporară a accesului la anumite funcţii şi demnităţi publice pentru persoanele care au făcut parte din structurile de putere şi din aparatul represiv al regimului comunist în perioada 6 martie 1945 - 22 decembrie 1989.
Potrivit legii, aceştia nu pot candida şi nu pot fi numiţi, pe o perioadă de cinci ani consecutivi de la intrarea în vigoare a legii, pentru demnităţi şi funcţii publice.
Parlamentarii Partidului Social Democrat au sesizat Curtea Constituţională pentru a verifica legalitatea Legii lustraţiei, susţinând că este "nedemocratică, anticonstituţională şi împotriva drepturilor omului".
Aceştia invocau şi Rezoluţia 1096/1996 a Comisiei Europene stipulează că legile lustraţiei nu se pot aplica decât individual, eventualele vinovăţii fiind individuale, şi nu comune.

Anastase: Vom modifica Legea lustraţiei pentru ca documentul să fie constituţional

Mediafax, 2010. június

Preşedintele Camerei Deputaţilor, Roberta Anastase, a declarat, luni, în legătură cu decizia Curţii Constituţionale privind Legea Lustraţiei, că Parlamentul va modifica actul astfel încât acesta să fie în acord cu Constituţia.

"Aşteptăm expunerea de motive a Curţii Constituţionale şi vom modifica Legea astfel încât să fie constituţională", a precizat pentru MEDIAFAX Roberta Anastase.
Legea lustraţiei a fost adoptată de Camera Deputaţilor în data de 19 mai, la iniţiativa preşedintelui Camerei care a precizat că în acest fel şi-a onorat promisiunea făcută Liderului Asociaţiei 21 Decembrie 1989, Teodor Mărieş ca legea să fie adoptată până în 20 mai.
Mărieş a intrat în greva foamei pentru a determina adoptatea acestei legi, iar după 78 de zile, a anunţat că iese din greva foamei, după ce s-a întâlnit cu preşedintele Camerei Deputaţilor, Roberta Anastase, care a stabilit un calendar clar pentru adoptarea Legii lustraţiei până în 20 mai.
Deputaţii PSD au criticat textul legii lustraţiei adoptat de Camera Deputaţilor şi l-au atacat la Curtea Constituţională.

Curtea Constituţională a decis, luni, cu majoritate de voturi , că Legea lustraţiei este neconstituţională, admiţând astfel sesizarea făcută de mai mulţi parlamentari.
Curtea Constituţională a soluţionat, în cadrul controlului anterior promulgării legii, sesizările formulate de 29 de senatori şi 58 de deputaţi referitoare la neconstituţionalitatea Legii lustraţiei, privind limitarea temporară a accesului la unele funcţii şi demnităţi publice pentru persoanele care au făcut parte din structurile de putere şi din aparatul represiv al regimului comunist în perioada 6 martie 1945 - 22 decembrie 1989, se arată într-un comuncat de luni al instanţei constituţionale.
"Curtea Constituţională a constatat, cu majoritate de voturi, că Legea este neconstituţională", se arată în documentul citat.

IWIW Twitter Facebook Yahoo MyWeb Google
Cimkék:   
Kapcsolódó cikkek