A Partiumban ezrek érdeklődnek az egyszerűsített honosítás iránt
MTI, 2011. január 31.
Csupán a Partiumban több ezerre tehető azoknak a száma, akik érdeklődnek az egyszerűsített honosítás iránt, és több százan készek összeállított iratanyagukkal a magyar külképviseletekhez vagy valamelyik magyarországi anyakönyvi hivatalhoz fordulni - hangzott el a nagyváradi Demokrácia Központban. Az eseményen részt vett Tőkés László európai parlamenti alelnök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke, Wetzel Tamás miniszteri biztos, Orbán Mihály, az EMNT Partiumi Régió elnöke és Zatykó Gyula, a partiumi Demokrácia Központok igazgatója.
Tőkés László a sajtótájékoztatón egyaránt kedvezően értékelte az EMNT által létrehozott Demokrácia Központok eddigi működését, hangsúlyozva, hogy azok felette állnak mindenfajta pártpolitikai érdeknek és politikai szűkkeblűségnek.
Emlékeztetett arra, hogy a múlt héten találkozott a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöki székéért indulni készülő Eckstein-Kovács Péterrel és Olosz Gergellyel. Az EP-alelnök elmondta: mindkét jelölt változást akar az RMDSZ politikájában. Tőkés szerint az RMDSZ és az EMNT még felélesztheti jól indult együttműködését, de - mint fogalmazott - az RMDSZ az utóbbi időben elfeledkezett erről az együttes munkáról. Az EMNT elnöke úgy vélte: itt az ideje, hogy a határon túli magyar közösségek is felzárkózzanak a magyarországi politikai változásokhoz, és bekapcsolódjanak az együttműködés rendszerébe.
Tőkés László két "kulcsszóra" hívta fel a figyelmet az állampolgársággal összefüggésben. Az egyik a konfirmáció (a református egyházban a hit és az egyház iránti hűség megerősítését jelzi), vagyis szerinte a magyar állampolgárságot igénylő minden személy konfirmálja hovatartozását. Kollektív szinten pedig Tőkés László a korrekció fogalmát, vagyis "a trianoni nemzetcsonkítás kijavítását" hangsúlyozta. Az anyaországtól több mint kilencven évvel ezelőtt elszakadtak most a határok megváltoztatása nélkül, békés korrekcióval törekszenek a "nemzetpolgárság kiterjesztésére" - állapította meg
Toró T. Tibor elmondta: a nagyváradi Demokrácia Központ irodájának munkatársai rendkívül kedvező tapasztalatokat szereztek a honosítási törvény végrehajtásának első hónapjában. Zatykó Gyula partiumi igazgató a sajtótájékoztatón elmondta: óriási az érdeklődés, csak a Partiumban több ezerre tehető az érdeklődők száma, és több százan már összeállították a szükséges iratok dossziéját.
Fontosnak érzik a magyar állampolgárságot
Háromszék, 2011. február 1.
Az alig néhány napja működő baróti Demokrácia Köz¬pontot mintegy százötvenen keresték fel Erdővidékről. Legtöbben csak érdeklődnek, puhatolóznak, de már akad, ki eleget tett a formaságoknak, s be is nyújtotta iratcsomóját Csíkszeredában. E héttől a régió településeit is felkeresi a központ önkéntescsoportja. Munkájukhoz a polgármesteri hivatalok és az egyházak segítségére számítanak — mondta Zsigmond Zoltán irodavezető.
Az érdeklődők zöme húsz-harminc év körüli, de az idősebb nemzedékhez tartozók közül is sokan felkeresik a Demokrácia Központot. A fiatalok közül nagyon kevesen nyilatkozták, hogy azért élnek a magyar állam által felkínált lehetőséggel, mert remélik, az állampolgárság megszerzésével az anyaországban könnyebben jutnak munkához. ,,Az erdővidékiek számára lelkiekben jelent nagyon sokat az állampolgárság megszerzése. Azt mondják, büszkén vallják magyarságukat, s ezt készek esküvel is megerősíteni" — nyilatkozta az irodavezető.
A bibarcfalvi Szilágyi Vilmos azt mondja, bár neki soha semmi haszna nem lesz a magyar állampolgárság megszerzéséből, mégis igényelni fogja, mert szülei, nagyszülei is azok voltak, s úgy érzi, neki is jár. ,,Édesapám nyolcvanöt esztendős, s bár ő négy évig élt a magyar világban, ő most nem kéri visszahonosítását. De én igen. Itt születtem, itt is fogok meghalni, nem megyek én Ame¬rikába se, de szeretném, ha meglenne az állampolgárságom. Örvendenék annak is, ha választójogot kapnánk. Elmen¬nék én szívesen, a szocialisták nagy bánatára!"
Balázs Anna férjével és tizenhat esztendős fiával együtt készül a papírokat leadni: ,,A férjem és én büszkeségből kérjük... Még nem tudjuk, hogy a fiam hol tanul tovább, de szóba került már Magyarország is, így azt hiszem, neki lenne fontosabb, neki hajthat hasznot a visszahonosítás." Kertész Ibolya is családjának intézi az iratokat. Azt mondja, idős édesanyja nem vállalja már a Csíksze¬redába való utazgatást, de számukra és a már Magyarorszá¬gon tanuló fiának fontos, hogy megszerezzék a magyar állampolgárságot. ,,Úgy érzem, ez kijár nekünk, erdélyi magyaroknak, ezért számunkra kifejezetten sokat jelentett a törvény megjelenése, és lelki megnyugvást hozott."
Nagy az érdeklődés a könnyített honosítás iránt
Krónika, 2011. február 1. – Bíró Blanka, Dénes Emese, Nagy Orsolya
Zökkenőmentesen halad a könnyített honosítás igénylése – értékelte tegnapi nagyváradi sajtótájékoztatóján Wetzel Tamás, a kettős állampolgársággal kapcsolatos ügyekért felelős miniszteri biztos. Wetzel erdélyi körúton ismerteti az egyszerűsített honosításról szóló törvényt, melynek a partiumi város volt az első állomása. Mint elmondta, hetente négyezren kérelmezik a magyar állampolgárságot.
A magyar kormány már az első eskütételek megszervezésén munkálkodik: a tervek szerint a március 15-i nemzeti ünnepen sor is kerülhetne az első ünnepélyes alkalomra.
Zökkenőmentesen halad a könnyített honosítás igénylése – jelentette ki tegnapi nagyváradi sajtótájékoztatóján Wetzel Tamás, a kettős állampolgársággal kapcsolatos ügyekért felelős miniszteri biztos. Wetzel erdélyi körúton ismerteti az eljárást, melynek a partiumi város volt az első állomása.
Mint elmondta, hetente négyezren kérelmezik az egyszerűsített honosítást. Magyarország területén 2200 helyen – önkormányzati anyakönyvi hivatalban és bevándorlási hivatalban – lehet a dossziékat benyújtani, ezek közül már mintegy 390 helyen jártak is igénylők, mint elmondta, olyan kis településeken is, ahol nem is számítottak rá. Az igénylők mintegy 58 százaléka román állampolgár, de sokan vannak vajdaságiak is. Wetzel Tamás úgy látja, az állampolgársági törvény módosítása óta a határon túliak hangulata is jobb, egymáshoz is pozitívabban viszonyulnak. Elmondása szerint legutóbb, amikor a Magyar Állandó Értekezleten (Máért) szóba került az állampolgárság ügye, csak pozitív visszajelzéseket hallott minden szomszédos ország magyarjaitól.
Mint kifejtette, a magyar kormány jelenleg már az első eskütételek megszervezésén munkálkodik: a tervek szerint a március 15-i nemzeti ünnepen sor is kerülhetne az első ünnepélyes alkalomra. Hódmezővásárhely önkormányzata, amely a 2004. december 5-i népszavazás után mintegy húszezer határon túli magyarnak adott tiszteletbeli polgári címet, már ki is küldte nekik a levelet, amelyben arra kéri őket, ha tehetik, a város polgármesteri hivatalában tegyék le az állampolgári esküt.
Megoldják a „gyerekbetegségeket"
A honosítási eljárás során megjelent néhány „gyerekbetegség" is az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által működtetett demokrácia-központokban, de mivel Wetzel Tamással állandó telefonos és internetes kapcsolatban állnak, lassan minden problémát sikerül megoldani – jelentette ki Zatykó Gyula, a demokrácia-központok partiumi koordinátora.
Mint ismeretes, nemrég a dokumentumok fordításaival kapcsolatban jelentek meg téves információk: a Bihar megyei RMDSZ azt állította, nincs szükség minden benyújtott idegen nyelvű okirat hiteles fordításának csatolására. Wetzel Tamás a Krónika kérdésére újfent megerősítette: minden olyan dokumentumhoz fordítást kell mellékelni, amely nem magyarul íródott. Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke azt is elmesélte, hogy nemrég Tőkés László EMNT-elnökkel együtt Debrecenben járt, és ott azokkal az anyakönyvvezetőkkel is találkozott, akikre hivatkozva az RMDSZ a téves információt adta. „Azt sem tudták, mibe cseppennek. Sajnálatos, hogy az RMDSZ pajzsként tartotta őket maga előtt" – fogalmazott Toró, hozzátéve: Debrecenben éppúgy, mint máshol, nem apatikus hivatalnokokkal, hanem jóindulattal és kedvességgel találkozott.
Wetzel Tamás egyébként újságírói kérdésre azt is kijelentette, hogy a magyar kormány a könnyített honosítás kérdésében semmilyen kapcsolatban nem áll az RMDSZ-szel. Mint fogalmazott, furcsa is lett volna, ha egy párttal veszik fel a kapcsolatot, hiszen minden országban civil szervezetekkel működnek együtt – nemrég írtak alá például az erdélyihez hasonló együttműködési szerződést egy délvidéki civil érdekképviselettel, amelynek tagjai az erdélyi demokrácia-központok dolgozóitól tanulhatják majd meg az ügyintézés mikéntjét. A miniszteri biztos azt is közölte: nincs tudomása arról, hogy az egyszerűsített honosítás ügye más országokban is hasonló politikai játszmák középpontjába került volna, mint Romániában az RMDSZ és az EMNT között.
Tőkés László EMNT-elnök, az Európai Parlament alelnöke a sajtótájékoztatón a magyar rendszerváltozás folytatásának és az erdélyi összefogásnak a fontosságát emelte ki. A politikus felelőtlenségnek nevezte a Bihar megyei RMDSZ viselkedését, és leszögezte: ennek fényében még súlyosabb Frunda György és Markó Béla kijelentése, miszerint ők nem igénylik a magyar állampolgárságot. Tőkés László szerint a tapasztalható hatalmas érdeklődés népszavazással felérő bizonyítéka annak, hogy az erdélyi magyarság vállalni kívánja hovatartozását. „Egyénileg konfirmáció, közösségi szempontból pedig Trianon korrekciója a határok módosítása nélkül" – határozta meg a honosítás ügyét az EP-alelnök.
Válás: európai uniós formanyomtatvány kell
A sajtótájékoztatón az is kiderült, hogy nem elég a válást kimondó bírósági határozat a 2007. január elseje, tehát Románia EU-csatlakozása után történt válások esetében. Wetzel Tamás elmondta, az uniós előírásoknak megfelelően a válást egy különleges záradékkal igazolni kell. Ezt a dokumentumot annál a bíróságnál kell igényelni, amely eredetileg kimondta a házasság felbontását, de EU-s szabványnyomtatványról lévén szó, s mivel a román nyelv az Unió egyik hivatalos nyelve, nem kell lefordítani. Lapunk információi szerint eddig nem kérték az Európai Unió által is elfogadott válóperes bizonylatot az egyszerűsített honosítási eljárás során, de mivel igazodni kell a nemzetközi jogrendhez, valószínűleg utólag bekérik azt és csatolják majd az állampolgársági kérelemhez.
A honosítási eljárást könnyítendő időközben a kolozsvári székhelyű call-center is beindult: a 0264-308208-as telefonszámon munkanapokon 8 és 20 óra között lehet információt kérni a honosítással kapcsolatban felmerülő kérdésekről.
Pénzért tájékoztatnak Székelyudvarhelyen
Eközben Székelyudvarhelyen olyan iroda nyílt, mely pénzért cserébe segíti az igénylőket az egyszerűsített honosításhoz szükséges dosszié öszszeállításában. Az érdeklődőket egy irodahelyiségben fogadja az egyetlen alkalmazott, az EMNT által létrehozott demokrácia-központtal szemben, az egyetlen különbség, hogy itt az iratok puszta kitöltéséért is pénzt kérnek. A Bethlen Gábor út 7. szám alatt, egy magyarországi magánszemély által megnyitott iroda szolgáltatásaira ennek ellenére van igény, az udvarhelyiek a helyi sajtóban megjelent hirdetésből értesülhettek a szolgáltatásról.
A Magyar Állampolgárság Előkészítő Iroda elnevezésű székhelyen a bejárati ajtóra függesztett telefonszám és e-mail cím segítségével akár elő is jegyeztetheti magát az ügyfél. Ugyancsak itt olvasható az a felhívás is, amelyben a Csíkszeredai Konzulátus hatáskörébe tartozó igénylőknek kínálnak teljes körű ügyintézést, valamint azoknak, akik Magyarországon szeretnék beadni állampolgársági kérelmüket.
Az iroda létjogosultságáról a demokrácia-központok székelyföldi hálózatának koordinátorát, Papp Elődöt is megkérdeztük. Lapunknak elmondta: mindenkinek szíve joga, hogy hol és hogyan állítja össze az egyszerűsített honosítási eljáráshoz szükséges iratcsomót, ha valaki hajlandó fizetni azért, amit egyébként a demokrácia-központokban ingyen elvégeznek neki, akkor megteheti. Azonban felhívta a figyelmet, hogy a demokrácia-központokban összeállított iratcsomó helyességéért felelősséget vállalnak, így azt biztosan elfogadják a csíkszeredai konzulátuson.
A farkas szőrét elhullatja
Háromszék, 2011. február 1 – Farcádi Botond
Kisebbségi törvény, régióátszervezés — ezek a ma kezdődő parlamenti ülésszak prioritásai az RMDSZ számára, mint azt Kelemen Hunor, a szövetség legesélyesebbnek tartott elnökjelöltje is közölte.
Ellenvetésünk aligha lehet, mindössze annyit jegyeznénk meg, régi lemezt tettek fel, hiszen ősszel is ugyanezt zengték, ígérték, előveszik a fiók mélyéről a kisebbségi törvényt, fogadták, átviszik azt a törvényhozáson — azóta sem történt semmi. Az örökös kívánságlistáról csupán az oktatási törvény került le, ezt ugyanis, kínkeservesen bár, de sikerült elfogadtatni, igaz, szakemberek szerint a reform sikere nagymértékben a még meg nem született alkalmazási módszertanon múlik.
A szövetség egyik-másik honatyája a gazdaságélénkítést is szóba hozza, de inkább csak lesütött szemmel, mintegy szabadkozva, hiszen az elmúlt hónapok során világossá vált: a jelenlegi kormány képtelen munkahelyteremtést ösztönző programot kidolgozni, a bércsökkentések, az adóterhek növelése pedig nemcsak a lakosságot, de számos vállalkozást is kilátástalan helyzetbe sodort.
De vajon egybeesnek-e az RMDSZ számára fontos célkitűzések a koalíciós partnerek elképzeléseivel? Megvan-e a politikai akarat a nagyobbik kormánypárt részéről arra, hogy a magyar szervezet programját felvállalja? Annál is inkább, mert szűk másfél esztendő múlva már önkormányzati választásokat tartanak, és az eddigi tapasztalatok szerint egy kis nacionalista toporzékolás sosem árthat az ellenzéki alakulatoknak, de még a hatalmon levőknek sem.
Némi derűlátásra adna okot a kormány tegnapi, parlamentnek küldött levele, melyben azt kéri, június végéig fogadják el a kisebbségi törvényt. Csakhogy ne feledjük: éppen az Emil Boc vezette Demokrata Li¬berális Párt bizonyult a legfőbb kerékkötőnek néhány évvel ezelőtt, amikor az alakulat képviselőinek sorozatos távolmaradása miatt akadt el a jogszabály.
Tudjuk, azóta változott a helyzet: az egyre erőteljesebben fellépő, szövetkező ellenzéki pártok fenyegetése miatt a demokraták nem engedhetik meg maguknak, hogy elűzzék szövetségeseiket. Csakhogy azt is tudjuk: a farkas szőrét elhullatja, de természetét nem vedli le.
Magyar–székely párbeszéd
Hargita Népe, 2011. február 1.
A Kapus Krisztián országgyűlési képviselő vezette küldöttséggel – a magyar Országgyűlés ifjúsági albizottságának tagjaival – találkozott tegnap a megyeházán Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke a megyei önkormányzat osztályvezetőinek, a testület néhány tagjának, illetve a helyi ifjúsági szervezetek képviselőinek jelenlétében. A találkozó fő témája a tartalmas magyar–magyar kapcsolatok kialakítása volt.
Mindkét fél számára hasznos tartalommal kell feltölteni a magyar–magyar kapcsolatokat – hangzott el a magyar Országgyűlés ifjúsági albizottsági tagjainak a megyei önkormányzat vezetőivel és helyi ifjúsági szervezetek képviselőivel tartott találkozóján.
„Szeretném, ha nemcsak a régi recept szerint valósulna meg a két ország ifjúsági szervezeteinek együttműködése, ha nemcsak arról szólna, hogy jövünk, és itt iszunk egyet, majd ti jöttök, és ott iszunk egyet. Az elmúlt 15–20 évben számos határon átnyúló kezdeményezés született, de eljött az ideje, hogy ne koncepciókat gyártsunk, hanem megragadjuk a gyakorlati lehetőségeket" – indította Kapus Krisztián magyar országgyűlési képviselő, Kiskunfélegyháza polgármestere a beszélgetést.
A résztvevők ismertették az ifjúságpolitikáról szóló elképzeléseiket, futó vagy a közeljövőben tervezett programjaikat, közös pontokat, az együttműködés lehetőségeit keresve. A találkozón a szórványmagyarság védelméről, az ifjúsági és vallási rendezvények terén való együttműködésről esett szó, továbbá terítékre került a fiatal gazdák, valamint a sportegyesületek közötti kapcsolat szorosabbra fűzése. Borboly Csaba megyeitanács-elnök beszámolt Hargita Megye Tanácsának a szórványközösségek és a székelyföldi családok megerősítésében vállalt törekvéseiről, részletezve a szociális és kulturális téren való közösségépítés oktatási, gazdasági komponenseit.
„Hargita megye településszerkezete nem tudna kellő támaszt biztosítani nagymértékű iparosításnak, viszont a turizmuson és mezőgazdaságon alapuló gazdaság számára rengeteg lehetőséget tartogat a térség" – hangzott el.
Becze István megyei tanácsos a magyar nyelvterületen élő fiatal gazdák hatékony együttműködésének fontosságát hangsúlyozta. A sport és hagyományápolás terén Szentes Antal megyei tanácsos és Szabó Kázmér CSTIT-elnök szólalt fel. Szabó kiemelte, számos kis hagyományőrző egyesületnek nyújtanak segítséget a pályázásban, de véleménye szerint jelentős előrelépés lenne e téren a kedvezőbb pályázási kritériumrendszerek kidolgozása, hogy a kis egyesületek önállóan is érvényesülni tudjanak a pályázati kiírásoknál. A résztvevők kiemelték: ugyan a megyének és szinte minden településnek van anyaországi testvértelepülése, de legfőbb ideje közjogi szinten is kiteljesíteni a magyar–magyar kapcsolatokat.
Ismét prioritás a kisebbségi törvény
Krónika, 2011. január 31.
A kormány kérni fogja a parlamentet, hogy fogadja el a nemzeti kisebbségek jogállását szabályozó törvényt, amely mintegy négy évvel ezelőtt akadt el az alsóházban. A törvény elfogadásának határidejeként 2011 június végét határozták meg. A kisebbségi törvényt máris fölvették a kormány prioritáslistájára azon jogszabályok közé, amelyeket még a tavaszi parlamenti ülésszakban el kívánnak fogadtatni. Emil Boc legutóbb egy évvel korábban nevezte kormányzati prioritásnak a törvényt, 2010 február elején június végét szabta a jogszabály elfogadásának határidejéül. Azóta nem történt előrelépés a törvény ügyében.
Az RMDSZ által kidolgozott és 2005-ben benyújtott kisebbségi törvényt a szenátus annak idején elvetette, ugyanakkor tovább került a képviselőházba, amely döntéshozó kamarának számít ebben a témában. A törvény 2007-ben az alsóházban is elakadt, jórészt a jelenleg az RMDSZ-szel koalícióban kormányzó Demokrata-Liberális Párt (PDL) honatyáinak obstrukciója miatt. A törvény elfogadását akkor hevesen ellenző párt képviselői ugyanis sorozatosan távol maradtak a bizottsági ülésektől, így a szaktestületek határozatképtelensége miatt a jogszabály megvitatása nem haladt előre.
Kelemen Hunor művelődési miniszter, az RMDSZ elnöki tisztségének elnyerésére a legesélyesebbnek tartott jelölt szombaton Besztercén leszögezte: a szövetség számára az idei legfőbb prioritás a kisebbségi törvény elfogadása, valamint a fejlesztési régiók átrajzolása olyan formában, hogy a székelyföldi és a partiumi megyék is azonos régióba kerüljenek, így azok a hagyományos tájegységeket is tükrözzék.
A kisebbségi törvény egyébként már korábban is szerepelt a kormány prioritáslistáján. Emil Boc miniszterelnök tavaly februárban a képviselőház plénumában felszólalva a jogszabály mielőbbi elfogadására buzdította a honatyákat, mondván, hogy az elengedhetetlen egy demokratikus társadalomban. A kormányfő akkor azt mondta: a törvényt legkésőbb 2010 június végéig el kell fogadni a parlamentben. Az azóta eltelt egy évben semmiféle előrelépés nem történt a jogszabály ügyében.
A törvénytervezet fontos eleme, hogy államalkotó tényezőnek ismeri el a nemzeti kisebbségeket, és szavatolja a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogát etnikai, kulturális, nyelvi és vallási önazonosságuk megőrzéséhez, fejlesztéséhez és kinyilvánításához való jogát.
Az egyik leglényegesebb pont szerint a jogszabály szavatolná a kulturális autonómiát, lehetővé téve, hogy a különböző nemzetiségek Kulturális Autonómiatanácsokat hozzanak létre, amelyek közvetítésével döntési jogkörhöz jutnának a kulturális, nyelvi és vallási identitást érintő kérdésekben.
A nagyváradi színtársulatok „etnikai" szétválása ellen tüntettek
Krónika, 2011. február 1. – Nagy Orsolya
Maguk rendelkezhetnek a bevételeikkel, átláthatóbb lesz az adminisztráció, tulajdonképpen önrendelkezéshez jut a váradi magyar színház – sorolja Dimény Levente társulatvezető az okokat, amiért jobb lesz az eddig Nagyváradi Állami Színház néven működő intézmény magyar nyelvű társulatának, ha Szigligeti Színház néven önálló intézménnyé alakul. A Bihar Megyei Tanács által jóváhagyott szétválás ellen tegnap este mintegy száz váradi román polgár tiltakozott a teátrum épülete előtt rendezett gyertyás megmozduláson.
„Megszabadítjuk egymást a másik problémájától" – fogalmazott a Krónikának Dimény Levente. A Szigligeti Társulat vezetője lapunknak kifejtette: igaz, hogy soha nem volt a román és a magyar színtársulat között etnikai probléma, de nem is erről van szó, inkább arról, hogy „mindenki beláthatja, hogy nincs olyan közös ló, amelynek előbb-utóbb ne válna túrossá a háta."
A gazdasági szempontból előnyös átláthatóságot emelte ki a szétválás legfontosabb hozadékaként Szabó Ödön RMDSZ-es megyei tanácsos is. Amint arról korábban már beszámoltunk, a tanácsi döntés megszületésekor a két új intézménybe beolvadó Árkádia Gyermek- és Ifjúsági Színház igazgatója, Marius Aron, a színház főigazgatója, Lucian Silaghi is felháborodásának adott hangot, mondván: velük senki nem egyeztetett a kérdésben. Szabó Ödön szerint egyébként mindketten megmaradnak vezetői tisztségben a létrejövő új román intézményben, ám a Krónika megkeresésére Silaghi azt mondta, nem tudja, elfogadja-e az állást, és egészen addig nem is nyilatkozik ez ügyben, amíg a kormánybiztos el nem dönti, legális-e a megyei tanács határozata, vagy sem. Lucian Silaghi egyébként biztos benne, hogy valójában etnikai szegregációról van szó.
A Iosif Vulcan néven önálló intézménnyé alakuló román társulat vezetője, Daniel Vulcu lapunknak azt mondta, adminisztratív szempontból mind a színház, mind az Árkádia, mind a filharmónia túlméretezett volt. Azzal, hogy a román színházhoz kerül a román bábszíntársulat, illetve az eddig a filharmóniához tartozó Crişana Néptáncegyüttes, a magyar pedig úgyszintén átveszi a magyar társulatokat, nagyot lehet spórolni. „Egyébként nem mi találtuk ezt ki: több romániai városban is hasonló módon működnek a színházak" – fogalmazott Vulcu. Időközben a Iosif Vulcan Társulat közleményt is kiadott, melyben leszögezi: a román médiában megjelent állítások, melyek már azt feltételezték, hogy a román társulatot ki akarják szorítani a színházépületből a magyarok, nem igazak, a valóság ugyanis az, hogy az épületen ezentúl is osztoznak majd. Mint Vulcu elmagyarázta, megállapodást ír majd alá a két intézmény, hogy zökkenőmentesebb legyen az együttműködés, mint eddig. Daniel Vulcu egyébként állítja, hogy a főigazgató kezdettől fogva tudott a tervről.
Tegnap este egyébként mintegy száz román tüntető gyújtott mécsest a színházépület lépcsőjén a kettéválás ellen tiltakozva. A demonstráció nem hivatalos internetes fórumokon szerveződött. Megjelent Lucian Silaghi is, aki az újságírók kérdésére azt hangoztatta: abszurd ötlet kettéválasztani a társulatokat.
Kulturális szubszidiaritás
Krónika, 2011. február 1. – Varga László
Nem meglepő, hogy az utolsó pillanatig titokban folytak a Nagyváradi Állami Színház román és magyar társulatának szétválása, önálló intézményekké alakulása körüli egyeztetések – olyannyira, hogy még a teátrum román vezérigazgatója is csak azután értesült a kialakult helyzetről, hogy a Bihar Megyei Tanács megszavazta a határozattervezetet.
Amint ugyanis a Szigligeti Társulat – amely, ha minden igaz, önálló Szigligeti Színházként működhet tovább – művészeti vezetője, Dimény Levente is rámutatott, ha jó előre szétkürtölik a tervet, akkor „a román nemzeti indíttatású közvélemény a mostaninál is sokkal keményebben tálalta volna a szétválást". Nem meglepő, hiszen bármenynyit is beszélünk multikulturalizmusról, azoknak a románoknak a szemében, akik – az alkotmányra hivatkozva – foggal-körömmel ragaszkodnak Románia nemzetállamiságához – akik szerint a német ajkú Herta Müller az első román irodalmi Nobel-díjas –, bármilyen törekvés, amely a kisebbségek kulturális önrendelkezését célozza, etnikai szegregációnak, a „nemzetállam" elleni támadásnak minősül.
Még akkor is, ha a román társulat is a szétválást szorgalmazza, mondván, hogy az átszervezéssel mindkét trupp nyerni fog, hiszen egyszerűbbé válik az adminisztráció, különálló intézményekként nem akadályozzák egymás munkáját, és végre arra koncentrálhatnak, ami a dolguk: a politikai színjátékok és a mindenki számára előnytelen kompromisszumok helyett az igazi színjátszásra. Ezt kellene megérteniük azoknak a román tüntetőknek is, akik – bár ezt az illetékesek cáfolják – attól való félelmükben, hogy a szétválás a román társulat „száműzését" vonja maga után a patinás színházépületből, tegnap este a tiltakozás gyertyáit gyújtották meg a „Pece-parti Párizs" teátruma előtt. Vagyis azt, hogy nem a magyarok támadásáról, hanem egy példaértékű egyezségről van szó, amely nemcsak a két társulatnak, de – és ezt valahogy mindig kifelejtik a történetből – leginkább a közönségnek lesz jó. Nem befolyásolják ugyanis tovább a művészek munkáját a sok esetben hozzá nem értő vezérigazgatók, hanem a szubszidiaritás elve alapján az immár különálló intézmények szabadon eldönthetik, szerintük mit látna szívesen közönségük. És így a felújítás alatt álló épület valóban Thália temploma lehet.
Orbán: Nem voltak alapjai a korábbi aggodalmaknak
MTI, 2011. január 31.
Ha egy jobbközép párt, mint a miénk, sikeres, nagyon nehéz cselekvési felületet találnia a radikális jobboldalnak – mondta el Orbán Viktor miniszterelnök a Jediót Ahronót című izraeli lapnak adott interjújában. A kormányfő butaságnak nevezte, hogy létezne úgymond „zsidó összeesküvés" Magyarország megszállására.
A miniszterelnök a Jediót Ahronót című izraeli lapnak adott, s az újság hétvégi számában megjelent, Brüsszelben készült interjúban elmondta: ha a mai (magyarországi) helyzetet összehasonlítja az egy évvel ezelőttivel, úgy gondolja, jelentős javulás történt. „Egy évvel ezelőtt mindenki azt hitte, hogy a szélsőjobb parlamenti befolyást nyer. Azt feltételezték, hogy hajlandóak leszünk a Jobbikkal együttműködni, hogy megszerezzük a többséget. A választások eredményei egyértelművé tették, hogy nem voltak alapjai ezeknek az aggodalmaknak" – tette hozzá.
Orbán úgy vélte, a (magyarországi) zsidó közösség sokkal nyugodtabb ma, de szerinte el kell ismerni, hogy valamilyen mértékű antiszemitizmus jelen van főleg az interneten és főleg olyan honlapokon, amelyeket Magyarországon kívülről működtetnek. Mint mondta, küzdeni kell az antiszemitizmus ellen. Orbán úgy vélte, a szélsőségesség mindig veszélyforrás, de a magyar politikai valóságban nincs sem a Jobbiknak, sem más szélsőjobboldali pártnak esélye arra, hogy komoly befolyást érjen el. „Ha egy jobbközép párt, mint a miénk, sikeres, nagyon nehéz cselekvési felületet találnia a radikális jobboldalnak" – jegyezte meg.
Butaság a „zsidó összeesküvés"
A kormányfő butaságnak nevezte, hogy létezne úgymond „zsidó összeesküvés" Magyarország megszállására. Hangsúlyozta, hogy az izraeli befektetők száma kicsi ahhoz Magyarországon, hogy megszállják az országot. Kitért arra, hogy az izraeli tőke milyen területeken van jelen Magyarországon, s többek között hozzátette: „örülünk, hogy az izraeliek ott vannak és bízunk abban, hogy szélesítik tevékenységüket".
A magyarok és a zsidók együttélését illetően Orbán arról beszélt, hogy a zsidó közösség Magyarországon vitális és aktív, ami jó, de „nem téveszthetjük szem elől, hogy sok zsidó még mindig a múltban él a holokauszt tragédiája miatt". „Nagyon aktív társasági életük van, de még mindig nem lehet azt mondani, hogy új kulturális hidak épülnek. Sokan érdekeltek ebben és dolgoznak ezen, de a történelem az történelem. Tisztelnünk kell, érzékenyeknek és óvatosnak kell lennünk. Jó kapcsolataink vannak a közösséggel, de tudnunk kell, hogy a zsidók ellen inkább jobboldali elnyomás érvényesült, ezért ők természetszerűen liberálisok és a baloldal felé hajlanak. Időbe fog telni, amire az emberek nem a múltba, hanem előre tekintenek majd" – tette hozzá.
Jó kapcsolatunk van Izraellel
Izrael esetleges EU-tagságára vonatkozóan Orbán azt mondta: „Ismervén álláspontjukat az EU vezető államainak, nem hiszem, hogy ez reális lehetőség lenne a közeljövőben. Teoretikusan azonban nem szabad elvetnünk. Jó kapcsolatunk van Izraellel, de minden ez ügyben tett lépés viharos vitákat kavar az Unióban. Mindentől függetlenül nagymértékű ellenállás van az EU-ban bármiféle további bővítés tekintetében. Az anyagi nehézségek az embereket sokkal óvatosabbá tették és a politikusoknak alkalmazkodniuk kell nemzeteik elvárásaihoz. Ezért a következő években nem esik majd sok szó az unió bővítéséről, sajnálatomra. Azon munkálkodom majd, hogy ezt a hozzáállást megváltoztassam, de az általános vélemény szemben áll az enyémmel."
MSZP: a kormány válaszlevele nem oszlatja el az aggályokat
MTI, 2011. január 31.
Az MSZP szerint a kormánynak az Európai Bizottság médiatörvénnyel kapcsolatos kifogásaira reagáló válaszlevele nem alkalmas a testület által jelzett komoly aggályok eloszlatására, még nem felel meg annak, hogy a jogszabályt összhangba hozza az Európai Unió értékrendjével és szabályaival. Kovács László, az MSZP alelnöke, valamint Lendvai Ildikó és Mandur László szocialista országgyűlési képviselők közleményükben hangsúlyozzák: pártjuk azt szeretné, ha a médiatörvény körül kialakult éles vita mielőbb rendeződne, és nem rontaná tovább a magyar uniós elnökség megítélését.
Az ellenzéki politikusok üdvözlik, hogy a kormány hétfőn "végre elküldte "a választ Neelie Kroes-nak, noha az szerintük még nem felel meg annak, hogy a médiatörvényt összhangba hozza az Európai Unió értékrendjével és szabályaival.
A képviselők felidézik, hogy az MSZP a médiatörvény parlamenti vitájában részletesen kifejtette véleményét és a "demokrácia, a sajtószabadság védelme érdekében 88 módosító indítványt tett". Ezek a változtatások összhangba hozták volna a törvényt az európai uniós normákkal, ám azokat a kormánytöbbség kivétel nélkül elutasította - fűzik hozzá.
Kiemelik: a "kormány és az Európai Bizottság közötti vitába természetesen nem tudunk beleszólni", de a médiatörvény összhangba hozása az uniós értékrenddel a demokrácia és a jogállam érdekei, valamint a sajtószabadság érvényesülése miatt elengedhetetlen.
Az ellenzéki politikusok megjegyzik továbbá, hogy a soros uniós elnökséget betöltő országokban "egyfajta tűzszünet" szokott életbe lépni a kormányzat és az ellenzék között. "Ennek azonban az a feltétele, hogy a kormány ne hozzon olyan döntéseket, ne tegyen olyan lépéseket, amelyek korlátozzák a demokráciát, rombolják a jogállam intézményrendszerét" - fejtik ki a szocialisták.
Hozzáteszik: az "MSZP ezért felszólítja a kormányt, hogy ne feltételezzen semmiféle nemzetközi összeesküvést, hanem vonja le a médiatörvény és az elmúlt hónapokban tett, a demokráciát, a jogállamiságot romboló lépések miatt kialakult éles hazai, valamint nemzetközi vita tanulságait".
Navracsics: a kormány elkötelezett az uniós jog érvényesülése mellett
MTI, 2011. január 31.
A kormány elkötelezett amellett, hogy a magyar médiaszabályozás minden tekintetben megfeleljen az uniós jog által támasztott követelményeknek - írja Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes abban az MTI rendelkezésére bocsátott hétfői keltezésű válaszlevélben, amelyben az Európai Bizottságnak a médiatörvénnyel kapcsolatos aggályaira reagált.
A közigazgatási és igazságügyi miniszter mindhárom - a kiegyensúlyozott tájékoztatás kötelezettségének kiterjesztésével, a jogszabály területi hatályával és a médiumok regisztrációjával kapcsolatos - bizottsági észrevétel esetében érvel a magyar szabályozás mellett.
Válaszlevelében azt kéri, ha Neelie Kroes médiaügyekért felelős biztos még szükségesnek ítéli, tegye lehetővé, hogy a kifogásolt rendelkezésekről a kormány szakértői egyeztethessenek az Európai Bizottság tisztviselőivel. Leszögezi továbbá, hogy ha a bizottság a válaszban szereplő érvek ismeretében továbbra is szükségesnek tartja a médiatörvény módosítását, a kormány kész arra, hogy e módosítások kidolgozását megkezdje, és a jogalkotási folyamatról a bizottságnak folyamatosan beszámoljon.
A tárcavezető emlékeztet: Neelie Kroes elsőként azt az aggályt fogalmazta meg, hogy a magyar szabályozás túlzottan tág körben írja elő a kiegyensúlyozottság követelményét, amikor azt a lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatásokra, köztük az "audiovizuális blogokra" is kiterjeszti. Hangsúlyozza: a jogalkotó célja az volt, hogy pártatlan, elfogulatlan tájékoztatás révén biztosítsa a polgárok információhoz való jogának érvényesülését, és megítélésük szerint a vonatkozó szabályok ezt a célt szolgálják.
Hozzáteszi: az előírás kiterjesztésének indoka ugyanazon követelmény, amely 2007-ben az EU számára is szükségessé tette a lekérhető médiaszolgáltatások szabályozását. "Előreláthatóan a nem túl távoli jövőben a hagyományos televíziózás jelentős visszaszorulása prognosztizálható, és így a lekérhető tartalmak szerepe jelentősen megnő a közéleti tájékoztatás terén is" - érvel Navracsics Tibor, leszögezve: a politikai pluralizmus megőrzése, a tájékoztatás sokszínűsége érdekében indokolt a kiegyensúlyozottsági kötelezettség előírása a lekérhető médiaszolgáltatások műsorszámai tekintetében.
A miniszter szerint a lekérhető médiaszolgáltatások mozgóképes jellegüknél fogva a nyomtatott és az internetes sajtónál "jóval nagyobb meggyőző erővel rendelkeznek", így esetükben a tájékoztatással kapcsolatos követelmények magasabb szintjének megállapítása lehet indokolt. Rögzíti egyúttal, hogy a kiegyensúlyozottság a gazdasági természetű szolgáltatásnak nem minősíthető "audiovizuális blogok" esetében nem követelmény.
Navracsics Tibor jelzi, hogy a kormány e megfontolások mellett is kész arra, hogy - ha a bizottság ezt továbbra is szükségesnek látja - a vonatkozó jogszabályokban pontosítsa azon lekérhető audiovizuális szolgáltatások körét, amelyek esetében a kiegyensúlyozottságot a magyar médiaszabályozás rendjében érvényesíteni kívánja. A pontosítás annak egyértelművé tételét szolgálhatja, hogy a kiegyensúlyozottság kötelezettsége azokra a médiaszolgáltatókra vonatkozik, amelyek tevékenységében a gazdasági elem meghatározó; széles körben végeznek tájékoztatási tevékenységet, illetve elsősorban tájékoztatás céljából nyújtanak lekérhető szolgáltatást; a felhasználók jelentős részét érik el, illetve társadalmi hatásuk érzékelhető - fogalmaz. Felveti: "megfontolható lehet a szabályozás olyan irányú módosítása is, amely a lekérhető médiaszolgáltatások tekintetében kizárja a kiegyensúlyozott tájékoztatásra vonatkozó kötelezettség előírását". Hozzáteszi, szintén elképzelhetőnek tartják, hogy bizonyos lineáris médiaszolgáltatások esetében is megszűnjön, vagy enyhüljön e kötelezettség.
A származási ország elvével összefüggésben megfogalmazódott kifogással, nevezetesen azzal kapcsolatban, hogy a más tagállamban letelepedett médiaszolgáltatókra a magyar szabályozás alapján bírság szabható ki, Navracsics Tibor egyebek közt úgy reagál: a magyar kormány álláspontja szerint az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló EU-s irányelv rendelkezéseiből nem feltétlenül következik az, hogy a tagállamok által az irányelvvel összhangban elfogadott intézkedések adott esetben, a jogsértés kirívóan súlyos volta esetén ne terjedhetnének a bírság kiszabásáig. Egyúttal leszögezi, ha a bizottság továbbra is úgy véli, hogy az irányelvvel nem egyeztethető össze a más tagállamban letelepedett médiaszolgáltatókra vonatkozóan bírság megállapítása, a magyar kormány kész megvizsgálni annak lehetőségét, hogy e médiaszolgáltatók esetében a bírság kiszabásának lehetőségét mellőzve a magyar szabályozás más hatékony eszközök révén biztosítsa az irányelv által is elismert értékek védelmét.
Nem tartja megalapozottnak a Neelie Kroes levelében harmadikként szerepeltetett, a bejelentési kötelezettséggel kapcsolatos aggodalmat, "mert a regisztráció semmilyen formában nem képezheti a sajtószabadság korlátját". Egyszerű formális adatbejelentésről van szó, amelynek célja az, hogy a hatóság pontosan ismerje és azonosítsa a felügyelete alatt álló vállalkozásokat - mutat rá a miniszter. Szerinte a bejelentési kötelezettség és a nyilvántartásba vétel a nyomtatott és az internetes sajtótermékek esetében szükséges intézkedésnek tekinthető annak érdekében is, hogy a sajtójogi felelősség, illetve a tartalommal összefüggő kártérítési igények esetén az érintett tisztában lehessen azzal, hogy a médiumban közölt tartalom alapján keletkezett igényét pontosan kivel szemben érvényesítheti.
A magyar kormány mindemellett is kész megvizsgálni annak a lehetőségét, hogy az internetes sajtótermékek publikálásával kapcsolatos alapvető információk szükség esetén más jogi megoldás révén álljanak a hatóság, illetve a polgárok és a vállalkozások rendelkezésére - teszi hozzá Navracsics Tibor.
Átfogó Kárpát-medencei szórványstratégia készül
MTI, 2011. január 31.
Átfogó Kárpát-medencei szórványstratégia készül a tervek szerint az év végéig - hangzott el a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) szaktestületének hétfői budapesti ülése utáni sajtótájékoztatón. Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár a tematikus ülés után elmondta: azt kérték a résztvevőktől, készítsenek adatbázist, amelyből megismerhető a szórványban élők helyzete, és amelyre felépíthető a megmaradásukat segítő stratégia. Bodó Barna, a Máért Kárpát-medencei szórványalbizottságának elnöke kiemelte: mindenképpen lépni kell ebben, mert az elmúlt húsz évben mintegy 200 ezerrel csökkent a határon túli magyarok száma.
Répás Zsuzsanna rámutatott: az a fő cél, hogy megmaradjon a Kárpát-medencei magyarság, megmaradjanak a szórványközösségek, és meg tudják állítani a fogyás folyamatát, illetve ahol lehetséges, visszafordítsák.
Bodó Barna elmondta, hogy a hétfői ülésen erdélyi, kárpátaljai, szlovákiai, szlovéniai, horvátországi és szerbiai magyar közösségek képviselői vettek részt. A felek a megbeszélésen azt vállalták, hogy év végéig olyan szórványstratégiát állítanak össze, amely a következő költségvetés kidolgozásakor elméleti és gyakorlati szempontokat tartalmaz a szórványkérdés kezeléséhez - mondta.
A szórványkérdésben évtizedeken át a maradványelv érvényesült, akkor kaptak támogatást ezek a közösségek, ha maradt rá forrás. Ezt a kérdést újra kell fogalmazni, mert "a szórvány nem más, mint a nemzet határa" - emelte ki az albizottság vezetője, hozzátéve: akkor válik a nemzet kulturálisan erőssé, ha a szórványokat meg tudják őrizni, s erősítik az esélyt, hogy az ott élők magyarok maradhassanak.
Horvátország kész a csatlakozásra
Magyar Hírlap, 2011. február 1.
Orbán Viktor: Márciusban ki kell derülnie, hogyan alakul déli szomszédunk uniós felvétele
A háromévente megrendezett európai kohéziós konferencián szólalt fel tegnap Brüsszelben Orbán Viktor. A kormányfő kijelentette, össze kell hangolni a költségvetést, a felzárkóztatást és az euró védelmét. A miniszterelnök beszélt a horvát uniós csatlakozásról is.
Az Európai Uniónak el kell kerülnie, hogy belső vitáiban szembeállítsák a versenyképességet és a szolidaritást, mert akkor az utóbbi veszíteni fog – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök hétfőn Brüsszelben, az Európai Bizottságnak az unió felzárkóztatási (kohéziós) politikájáról rendezett konferenciáján. Szerinte a kohéziós politika nem egyszerűen a forrásokat újraelosztó politika, hanem egyúttal versenyképesség-javító rendszer is. „Azok az országok és régiók, amelyek részesedtek a kohéziós alapokból, a versenyképességüket tekintve sokat javultak, és a felzárkózásuk is megindult" – emelte ki.
A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a kohéziós politikáról szóló vitának nem szabad megelőlegeznie a 2013 utáni, többéves EU-költségvetésről nyáron kezdődő vitát, és mindkettő kereteit úgy kell kialakítani, hogy azok az EU egészének erősödését szolgálják.
Felszólalt José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke is, aki azt hangoztatta, hogy az EU történetében talán a legnehezebb időszakban került sor a konferenciára. Orbán egyetértett ezzel, és hozzátette, hogy most egyszerre kellene három feltételnek megfelelni: a költségvetés és a kohéziós politika vitája mellett annak is, hogy az eurót talpon tartsák.
Orbán Viktor utalt az uniós bővítés és a kohéziós politika összefüggésére is. Úgy vélte, Horvátország ügyét már márciusban „világos perspektívába kell helyezni", hogy lássák, lezárható-e a csatlakozási tárgyalás még a magyar soros elnökség alatt.
MTI 2011. január 31. 19:29
Üdvözölte Neelie Kroes, az Európai Bizottság médiaügyekért is felelős alelnöke, hogy a magyar kormány egyértelműen jelezte levelében: szükség esetén kész módosítani a médiatörvényt. A holland biztos megerősítette, hogy a bizottság megkapta megkeresésére a kormány válaszát Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettestől. Üdvözölte azt is, hogy a magyar hatóságok "elérhetők" a levélben jelzett témák megvitatására. Az Európai Parlament liberális frakciójának vezetője viszont egyáltalán nem tartja kielégítőnek a választ. Sajtóhírekre hivatkozó, hétfő esti közleményében Guy Verhofstadt úgy vélte, a Brüsszelbe küldött levélben továbbra sincs válasz a "fő vádra".
"A kérdés nem csupán a médiatörvény technikai jellegű kiigazításaira vonatkozik, hanem a törvény alapvető módosítására" - áll a közleményben, amely szerint "egyértelműen téves" a kormánynak az az érvelése, hogy a törvény megfelel a regisztrációval, pluralitással és az eredetországgal kapcsolatos EU-szabályoknak.
Verhofstadt szerint nincs olyan EU-tagország, ahol minden médiát előre regisztráltatni kell. Lehet, hogy ez nem ütközik magába az uniós audiovizuális irányelvbe, de egyértelműen sérti az alapjogi EU-charta sajtószabadságot garantáló 11-es cikkelyét - emelte ki a belga EP-képviselő. Az eredetország elvét pedig csak nagyon meghatározott területeken lehetséges mással helyettesíteni, nem pedig általánosított módon, ahogyan azt a magyar törvény teszi - vélte.
"Ha a magyar kormány nem képes megérteni az ügy súlyosságát, továbbra sem kívánja megtenni a szükséges módosításokat, és nem vesz tudomást az EBESZ bíráló értékeléséről, az ALDE csoport (a liberális EP-frakció) az Európai Bizottság állásfoglalását fogja kérni annak elérésére, hogy fokozza a nyomást a kormány elleni hivatalos eljárás kezdeményezése érdekében" - áll a közleményben, amely szerint Verhofstadt határozott véleménye továbbra is az, hogy jelenlegi formájában a médiatörvény sérti az EU alapelveit.
Martonyi: jelentős a haladás az EU-csúcs záródokumentumának előkészítésében
MTI 2011. január 31.
Az uniós országok külügyminiszterei jelentős haladást értek el a pénteki energiaügyi és innovációs EU-csúcs előkészítésében - közölte brüsszeli sajtótájékoztatóján Martonyi János, a magyar diplomácia irányítója. Hétfői ülésükön a miniszterek - az úgynevezett általános ügyek tanácsaként eljárva - a soros EU-elnökséget ellátó Magyarország külügyminiszterének elnöklete alatt megvitatták a pénteki brüsszeli EU-csúcs záródokumentum-tervezetét. Bár a szövegben még számos tisztázandó pont maradt, a mostani előkészítő tanácskozás nagyon hasznos és eredményes volt - mondta Martonyi.
Hangsúlyozta, hogy az egységes európai energiapiac 2014-ig történő megteremtése és az innováció előtérbe állítása - a pénteki csúcs két fő témája - nem szorítja háttérbe az unió gazdaságának a válságból való kilábalását célzó erőfeszítéseket, hanem éppen ellenkezőleg: e két területnek közép- és hosszútávon alapvető szerepe van a továbbfejlődésben.
Korábban uniós források elmondták, hogy az energiadossziét illetően az egyik vitás kérdés az EU-országok energetikai rendszereinek összekapcsolásához, az egységes európai energiapiac megteremtéséhez szükséges infrastruktúra finanszírozása. Valószínűsíthető, hogy a csúcstalálkozó most készülő záródokumentumában az energetikai infrastruktúra finanszírozásáról szólva döntő mértékben a magántőkére helyezik majd a hangsúlyt, de azoknál a beruházásoknál, amelyek esetében a magántőke nem vállal elég erőteljes szerepet, lehetőségként említeni fogják a közpénzek felhasználását is.
Szintén szóba került a miniszterek egyeztetésén - hangzott el a sajtótájékoztatón - a legfőbb uniós végrehajtó testületnek számító Európai Bizottság azon javaslata, hogy a tagállamok jelentsék be külső, harmadik országokkal kötött energiaügyi szerződéseiket. Maros Sefcovic, az Európai Bizottság alelnöke emellett hangsúlyozta az energiahatékonyság növelésének, valamint a közbeszerzési eljárások javításának követelményét is.
A sajtótájékoztatón Martonyi beszámolt arról, hogy az ülésen ismertette a magyar EU-elnökség főbb programpontjait. A miniszter kiemelte, hogy a magyar elnökség munkaterve több értelemben is befogadó jellegű. Egyfelől a prioritások egyike a romák társadalmi befogadásának előmozdítása. Másodsorban a Duna-térség fejlesztési stratégiájába a nyolc résztvevő EU-ország mellé bevonnak hat unión kívüli országot is. Szintén a magyar törekvések közé tartozik a belső határellenőrzéstől mentes schengeni övezethez való román és bolgár csatlakozás elősegítése. Végezetül a magyar elnökség egyik prioritása, hogy Horvátország kapjon zöld jelzést az EU-csatlakozáshoz.
Válaszlevél: Kroes és munkatársai nagyon elégedettek
MTI-fidesz.hu, 2011. február 1.,
Gyorsan kívánja rendezni Brüsszel a magyar médiatörvény ügyét - közölte Brüsszelben újságírókkal Jonathan Todd, Neelie Kroes médiaügyi EU-biztos szóvivője.
Az Európai Bizottság kedd déli sajtótájékoztatóján Todd megerősítette az előző nap az MTI-nek adott nyilatkozatát, miszerint Kroes és munkatársai nagyon elégedettek a hétfőn megkapott magyar kormányzati válasszal, amely a biztos által a magyar médiatörvénnyel kapcsolatban emelt kifogásokra született. A magyar fél - emlékeztetett a szóvivő - kifejezte készségét arra, hogy szakértői szinten egyeztessen az uniós végrehajtó testülettel a törvény vitatott pontjairól, és azon készségét is kinyilvánította, hogy ezen egyeztetések nyomán változtasson a törvény szövegén.
Az Európai Bizottság kapcsolatban áll a magyar kormánnyal, és készen áll a szakértői egyeztetések mielőbbi megkezdésére - mondta a szóvivő. Kérdésre válaszolva úgy vélekedett, hogy az ügy rendezése nem hónapokon, hanem inkább valószínűleg heteken belül várható. Azon kérdésre, miszerint jogsértési eljárást indít-e a bizottság Magyarország ellen, ha az egyeztetések nyomán nem bizonyul számára kielégítőnek a magyar álláspont, Todd leszögezte: nem jogsértési eljárásra, hanem a probléma kétoldalú egyeztetés révén történő rendezésére készülnek, ami gyorsabban hozhat eredményt, mint a peres eljárás.
Egy újságíró megkérdezte: ha a Neelie Kroes által felvetett három kifogás - a külföldi bejegyzésű médiavállalkozásokra kiterjedő hatály, a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye, illetve a regisztrációs kötelezettség - tekintetében a magyarok eleget tesznek a brüsszeli elvárásoknak, akkor annak nyomán a bizottság úgy tekint-e majd a médiatörvényre, hogy azzal minden rendben van? Todd válasza szerint ebben az esetben Neelie Kroes elégedett lesz, hiszen a bizottságnak az a feladata, hogy biztosítsa a nemzeti jogszabályok összhangját az uniós előírásokkal, jelen esetben az audiovizuális és médiaszolgáltatásokról szóló EU-irányelvvel.
Egy újságíró felvetette, hogy ezek szerint a médiatestület függetlenségének a kérdése már nem okoz gondot a bizottságnak. A szóvivő válaszában megismételte korábbi közlését, miszerint a szóban forgó uniós irányelv csupán a médiahatóság függetlenségének a követelményét fogalmazza meg, de nem sorolja fel e függetlenség meglétének kritériumait, így a bizottság nem tud olyan EU-előírásra hivatkozni, amely alapján megkérdőjelezhetné a magyar törvényi szabályozást.
Erdély.ma, 2011. január 31. – Varga Melinda
Sógor Csaba és a Járosi Andor Keresztény Kulturális Műhely által szervezett, Európai Estek címszó alatt futó rendezvénysorozat izgalmas közéleti és politikai kérdéseket boncolgat. Az első előadás a génkezelt táplálékok témája köré csoportosult Glattfelder Béla előadásában, a második est pedig a médiatörvényre, az új magyar alkotmányra, a határon túli magyarság helyzetére világított rá, Schöpflin György segítségével. Beszélgetésünkben Sógor Csaba, európai parlamenti képviselő, az estek szervezője az előadások kulisszatitkaiba, alapötletébe avatott be.
-Mi volt az alapötlete az Európai Estek előadássorozatnak?
-A politikus nem csak beszél a mikrofonból és utazik, hanem újságot is olvas, nem csak prédikál, hanem be is ül a padba. Nem csak politikusként, hanem választópolgárként is próbálom elképzelni magam. Mivel erdélyi magyar képviselők vagyunk, sok mindenhez értenünk kell, de azért nem vagyunk olyan szerénytelenek, hogy ne tudjuk: vannak magyar kollégáink, akik régebb óta foglalkoznak egy-egy szakterülettel, bizonyos kérdésekben tapasztaltabbak, mint mi. Jó példa erre a mezőgazdaság témája. Így jött az ötlet, hogy hívjam meg a magyar kollégákat is és egy-egy szakkérdésben kérjük ki a véleményüket. Ahogyan szoktunk hívni vendéglelkészeket, vagy ahogyan egy író-olvasó találkozóra meghívunk más alkotókat is, ugyanígy járunk el az Európai Estekkel is. Először a magyar néppárti kollégákra gondoltunk. Schöpflin Györgyöt még a nyáron kértem fel, hogy vállalja el a beszélgetést, akkor még nem gondoltuk, hogy ennyire aktuális lesz ez a hármas témakör, állampolgárság, magyar elnökség, médiatörvény. Reméljük, hogy lesz folytatás is.
- Az első meghívott Glattfelder Béla volt, miért pont rá esett a választás?
-Az európai parlamenti képviselők programja meglehetősen zsúfolt, a brüsszeli és strasbourgi hetek után hétvégén odahaza a család és a választókerület várja őket. Ezért fontos, ha előre tudunk egyeztetni. Szóltam minden magyar néppárti képviselőnek, ő volt az, aki novemberben elvállalta. Az ő szakterülete, a mezőgazdaság, úgymond örökzöld téma, és Erdélyben különös érdeklődésnek örvend, úgyhogy számomra is nagy öröm volt, hogy érdekfeszítő témával kezdhettünk.
-Van valami pontos tematikai behatárolódás, amely köré a többi előadások csoportosulnának?
-A témát az előadássorozat címe is fedi: európai kérdések, hazai hatások, minden, ami bennünket érint a környezetvédelemtől a kisebbségpolitikáig és az adó, pénzügyi kérdésektől a szociális kérdésekig. Így jobb betekintést nyerhetnek az emberek az Európai Parlament munkájába is, hiszen a három erdélyi magyar képviselő összesen csak hat bizottságban tud jelen lenni, és ennél több van. A másik nagyon fontos dolog, hogy az olvasóknak, a hallgatóknak ne legyen az az érzése, hogy mi csupán egymás közt vitatkozunk magyar a magyarral, kisebbségi a kisebbségivel, hanem vannak szakmai kérdések is. Itt van például a schengeni csatlakozás. Én az ezzel foglalkozó szakbizottságnak vagyok a néppárti helyettes-koordinátora, de addig, amíg nem volt konkrét eredmény nem nyilatkoztam erről. Ilyen értelemben gondoltam hasznos lehet a mezőgazdaságról, az európai elnökségről hallani véleményt úgy, hogy nem a média kereszttüzében mondjuk el az álláspontunkat.
Itt sokkal közvetlenebb beszélgetések vannak. Időnként nem látjuk, hova fog vezetni a beszélgetés, vitatkozunk egy-egy kérdésről, jelenségről és a közönség részvételével, közösen törekszünk a témák jobb megértésére. Ezeknek a beszélgetéseknek ez a lényege, hogy nem kampányidőben történnek és ilyenkor nekünk is sokkal könnyebb közel kerülni a választópolgárokhoz, könnyebb tájékozódni a véleményekről és igényekről. Lesz olyan alkalom is, hogy nem Kolozsváron tarjuk az estet, van olyan előadónk, aki Marosvásárhelyen vagy Sepsiszentgyörgyön szeretne bemutatkozni. Az is a szándékunk, hogy a magyarországi kollégáink itt, helyben tájékozódjanak, hiszen ők néha csak messziről látják a helyzetünket.
-Ki lesz a következő est meghívottja?
-Valószínűleg Kósa Ádám, aki a fogyatékkal élők szakembere. Ő maga is a fogyatékkal élők közé tartozik, jelbeszéddel kommunikál. De jönni fog Járóka Lívia is, aki a romakérdéssel foglalkozik, Gál Kinga kisebbségvédelemi és gyermekvédelemi témákról, valamint Bauer Edit emberkereskedelem, illetve szociális kérdések témakörében tart majd előadást. Meghívtam Ramon Tremosa i Balcells katalán, valamint Herbert Dorfmann dél-tiroli képviselőket is, akikkel ugyancsak folyamatban van az előadásuk időpontjának egyeztetése. Később másokat is megmozgatunk, gazdaságot, költségvetést érintő kérdésekben. Megpróbálunk mindenkit elhívni, akire a közvélemény kíváncsi lehet.
A zsidósággal folytatott párbeszédet eltávolítják a pártpolitikától
MTI, 2011. február 1.
A kormány az előző héten hozott döntésének megfelelően hétfőn megkezdte a tárgyalást a zsidó érdekképviseleti szervezetekkel – közölte a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) kormányzati kommunikációért felelős államtitkársága kedden.
Az államtitkárság emlékeztetett: a kabinet korábban úgy döntött, megújítja a zsidó közösségekkel és a nemzetközi zsidó szervezetekkel zajló egyeztetések formáját, és azt a korábbinál szélesebb körben, több témában és gyakrabban folytatja. A hétfői találkozón a résztvevők üdvözölték a kormány azon törekvését, hogy a zsidósággal folytatott párbeszédet eltávolítsa a pártpolitikától, valamint azt, hogy a tárgyalások kibővítésére törekszik mind a résztvevők köre, mind a tárgyalások témája tekintetében – olvasható a közleményben.
A tárca közlése szerint a jelenlévők nyugtázták, hogy a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítványnak (MAZSÖK) nyújtott 50 millió forintos – fel nem használt – állami támogatást a kormány változatlanul az „uratlan vagyon" felkutatására ajánlja fel és át fogja adni az ezt végző szervezeteknek. A kormány mint a Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány (HDKE) alapítója a közalapítványban folyó tudományos élet élénkítése érdekében a kuratóriumot átalakítja és tagjainak az oktatás és a tudományos kutatás területén elismert szakembereket kért fel.
A „Határtalanul" program keretei között a kormány előreláthatólag 100 millió forintot különít el arra a célra, hogy a határon túli magyar területeken, így többek között Munkácson és Máramarosszigeten elpusztított zsidó közösség történetét és emlékhelyeit a magyar diákok megismerhessék. A kormány tájékoztatta a résztvevőket, hogy a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvánnyal kötött támogatási szerződésből az idei költségvetési évre esedékes összeg kifizetésének fedezetét elkülönítették a költségvetésben és mindent megtesznek annak érdekében, hogy a korábbi támogatási összegekkel való elszámolást követően ezt az összeget lehetőleg még február 28. előtt kifizessék. A résztvevők egyetértettek abban, hogy átláthatóvá kell tenni az anyagi támogatások odaítélésének, kifizetésének és felhasználásának folyamatát.
A résztvevők üdvözölték az egyeztetések, valamint a támogatások folyósításának folytatását a korábbi szerződéseknek megfelelően, valamint új emlékhelyek alapítását és további együttműködések elindítását – áll a közleményben. A találkozón a kormány részéről Gál András Levente, a KIM közigazgatási államtitkára és Hóvári János, a Külügyminisztérium globális ügyekért felelős helyettes államtitkára vett részt. A meghívott szervezetek részéről jelen volt Kovács András, a Közép-európai Egyetem (CEU) professzora, Szántó T. Gábor, a Szombat című lap főszerkesztője, Szita Szabolcs egyetemi tanár, Köves Slomó és Bányai László az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközségtől, Sessler György a Munkaszolgálatosok Országos Egyesületétől, Peremiczky Szilvia, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége megfigyelője, valamint képviseltette magát az Egyesült Államok, illetve Izrael nagykövetsége is.
Kelemen Hunor: Nem kell az ellenzék ölébe ugranunk
Erdélyi Riport, 2011. január 28.
Az RMDSZ-nek nincs nagy gyakorlata abban, hogy új elnököt válasszon. Hogyan képzeli ezt a kampányt, amelyben immár három versenyző van. Hogyan mérhető az, hogy ki lesz a jobb elnök?
Valóban nincs gyakorlatunk RMDSZ-elnöki választási kampányban, ezzel is magyarázható, hogy mindegyik jelölt a saját útját járja, ami helyes. Mindenkinek a saját arcát, saját elképzelését kell felmutatnia, s nem egymással versengenie. Legalábbis olyan értelemben, hogy nem egymásról kell beszéljünk. Én így állok ehhez hozzá. Fontos, hogy a területi szervezetekkel, a küldöttekkel találkozzak, elmondjam nekik, hogy az én ajánlatom a Szövetség számára biztosítékot jelent arra, hogy politikai képviseletét meg tudja őrizni, a működést optimalizálni tudja. A jelölések leadásáig két hét van hátra. Igazából a kampánynak akkor kellene kezdődnie. Még nem tudjuk, hogy január 26-ig hány jelölt akad. E pillanatban három jelöltről beszélnek.
Egy tisztségbe kerülő új ember természetes módon változásokat akar. Nem nehezebb ezt megelőlegezni jelen pozícióiból? Hiszen ügyvezető elnökként, kormánytagként, Markó Béla közeli munkatársaként évek óta jelen van a döntéseknél?
Az, aki a változásról csak beszél, és nem mond semmit, az hiteltelen. Nem hiszem, hogy aki eddig benne volt a Szövetség életében, az első-második vonalban, az ne tudna felmutatni egy hiteles váltást. Ezt a kettőt így nem kötném össze. Ha ezt a logikát követném, akkor egy politikai értelemben vett újszülött a legnagyobb garancia arra, hogy új irányt szabjon. Aki azt sem tudja, merre van az RMDSZ székháza, mondván: neki nincs semmiféle beidegződése a szervezettel kapcsolatban. De aki politikai értelemben újszülött, az nem tud hiteles programot sem felmutatni. Én nem tartom hendikepnek, hogy az elmúlt esztendőkben Markó Bélának közeli munkatársa voltam. Én tőle sokat tanultam, másoktól is persze, de Bélától különösen sokat, mellette tanultam ki a politika iskoláját. Róla azt tartják, a Kárpát-medence legsikeresebb magyar politikusa. Miért is baj az, hogy az ember a legjobbtól tanul? Ez egy mondvacsinált probléma.
Másrészt én nem vagyok Markó Béla, ahogy ő sem volt Domokos Géza. Ő sem azt és úgy csinálta, mint az elődje. Én sem úgy fogom. Mindegyikünk más kulturális háttérből érkezik, más generációhoz tartozunk, más hibáink vannak, más erényeink, más vezetési módszerek, esetleg a politikáról más elképzelések. A küldöttek majd mérlegelik, kiben látnak nagyobb garanciát arra, hogy változtasson, de ne állítsa a feje tetejére az RMDSZ-t, s egyetlen palotához se kösse. Nekünk jelölteknek nincs más dolgunk, mint bízni a küldöttek bölcsességében.
Ha Nagyváradon elnökké választják, ez érinti-e az RMDSZ kormánytisztségeit? Eddig a miniszterelnök-helyettesi funkciót mindig a szövetségi elnök töltötte be. Netalán cserélnek?
Nem gondolkodtunk ezen, nem beszéltünk erről. Szerintem az lenne jó, ha Markó Béla miniszterelnök-helyettesként végigvinné ezt a ciklust. Ez a mi viszonyunkat ismerve nem okozna semmiféle törést a politikai döntéshozatalban. Tőle is függ, mit szándékozik tenni a kongresszus után.
Markó nem mondta azt, hogy visszavonul a politikától. Mi lehet az a hely, az a szerep, amit ő betölthet?
Az én javaslatom, hogy az RMDSZ döntéshozó testületeiben ott legyen az a volt elnök, aki legalább két mandátumot kitöltött. Gondolok a SZÁT-ra, az SZKT-ra, illetve más testületre, ami szóba kerülhet. Az a tudás, az a tapasztalat, amit ő felhalmozott, az hasznosítandó, óriási pazarlás lenne nem kamatoztatni. Feltéve, ha ezt ő is kamatoztatni akarja.
A jelenlegi struktúrákon elnökként milyen változtatásokat tervez?
Néhány elvről beszélnék. Az Ügyvezető Elnökség társadalomszervezési funkcióit meg kell erősíteni, ilyen értelemben szükség van változásokra. A Szövetségi Állandó Tanácsban jelen kell legyenek azok a területi szervezek, amelyek a szavazatok nagy többségét hozzák folyamatosan, viszont a kisebb szervezeteknek is helyet kell biztosítani. Mert egyik a másik nélkül nem működik. Az RMDSZ mindig meg tudta találni az egyensúlyt a Székelyföld–Partium–Belső-Erdély, illetve a szórvány között, mindent a maga súlyán kezelve. Az Országos Önkormányzati Tanácsot viszont újra kell gondolni. Három regionális önkormányzati tanácsot kellene működtetnünk, egy székelyföldit, egy partiumit, egy közép-erdélyit. A régión belül több a közös téma, hasonló problémákra pedig hasonló megoldásokat lehet találni.
A Kulturális Autonómia Tanács sorsát is alaposan újra kell gondolni. Én egy civil tanács működtetését nem tartom fölöslegesnek, sőt. De e pillanatban még nem látom tisztán, hogy ez a KAT legyen vagy egy másfajta civil tanács. A KAT amúgy is csak papíron működött, illetve nem működött, aminek rengeteg oka volt, az utóbbi időben például az EMNT-vel való viszonyunk. Amióta pártalapításba kezdtek, sem ők, sem mi nem tartottuk aktuálisnak a Tanács létrehozását. Erről van még idő gondolkodni a kongresszusig. Más, radikálisnak mondható változtatást nem tartok szükségesnek. Inkább a felelősségeket kell újragondolni, megyei kérdésekben a megyei szervezeteknek legyen hatáskörük dönteni, országos kérdésekben az országos struktúráknak. Akkor helyes, ha a felelősséget mindenki ott vállalja, ahol a munka folyik. Ez mindig problémás kérdés volt az RMDSZ-ben.
Szóba került egy politikai alelnöki tisztség létrehozása. Egyfajta munkamegosztást szorgalmaznék, az ügyvezető elnök foglalkozzon a területi szervezetekkel, gazdasági, logisztikai kérdésekkel, míg a politikai alelnök a szövetségi elnököt segítené a politikai munkában. Nem helyettesítené, segítené.
Olosz Gergely indulásának a bejelentése – gondolva az ő magyarországi politikai kapcsolataira – változtat-e az elnöki tisztségért folyó versenyen? Lehet-e külső politikai tényezőnek szerepe a kampányban, a választási folyamatban?
Az ő esetében a politikai kapcsolatot a KDNP jelenti. Én azt gondolom, a magyarországi politika sem avatkozhat bele ebbe a folyamatba. Az RMDSZ soha nem mondta meg, ki legyen a KDNP elnöke. S nem is fogja soha. Huszonegy éven át meg tudtuk őrizni azt a politikai függetlenséget, hogy soha nem Budapestről, soha nem Bukarestből, soha nem Brüsszelből választottak nekünk elnököt. Ez az erdélyi magyar emberek értékrendjéhez is hozzátartozik, s ezt meg kell őrizni.
Úgy tűnik, minél tovább marad az RMDSZ a koalíció tagja, annál nehezebb feladat lesz a 2010-es választást eredményesen abszolválni. Merre vezet az út: tovább működni az emberek bizalmát elvesztett koalícióban, vagy a jelenlegi ellenzék felé tájékozódni, esetleg újratölteni tartalommal a Johannis-tervet?
Én a Johannis-tervben nem hiszek. Egy meghalt projektet nem lehet feléleszteni, a helyzet most már egészen más. Az RMDSZ, amikor a kormányzást vállalta, tudta, nehéz időszak lesz, népszerűtlen intézkedésekkel. A megfutamodás nem méltó egy felelős politikai szervezethez. A koalíciós megállapodás minden egyes 2010-re vonatkozó pontját sikerült betartanunk. Ha nem lettünk volna kormányon, ezeket a sokat bírált gazdasági intézkedéseket akkor is meghozták volna, de biztosan nem lenne oktatási törvény. Nem lennének magyar intézményvezetők országos vagy megyei szinten.
Ha őszintén elmondjuk, miért volt szükség a megszorító intézkedésekre, akkor az emberek ezt megértik. Azért volt szükség, hogy 2011, 2012 ne legyen még rosszabb, ne kerüljünk a csőd szélére. A 2009-ben bekövetkezett visszaesés többévnyi növekedés után megrázkódtatta az embereket. Miután megpróbáltuk mérsékelni a válság negatív hatásait, próbáljuk visszaadni a reményt, hogy hamarosan lesz egy emelkedéssel járó időszak. Ha megtették volna 2009-ben azt, amit mi a tavaly megtettünk, akkor előrébb tartanánk. De ha tavaly nem látunk neki a nagy elosztó rendszerek reformjának, akkor Románia a görögországinál vagy az írországinál nehezebb helyzetbe került volna, államcsőd közeli helyzetbe. Az a türelem, amivel az emberek viszonyultak az intézkedésekhez, azt mutatja, van bölcsesség és belátó képesség a társadalomban.
Mostantól azt kell keresni, hogyan lehet segíteni a leginkább rászoruló embereket, s a gazdaságot közben élénkíteni. Ha ellenzékben lennénk, semmivel nem lenne jobb helyzetben a romániai magyarság, s az RMDSZ sem lenne jobb helyzetben politikai értelemben. A politikában a legkönnyebb nagyot mondani. 2009-ben ellenzéki helyzetben bírálhattam, kritizálhattam, de egy idő után inkább a tehetetlenséget éreztem, mondom, mondom, de nem tudok semmit se tenni. Most keveset ugyan, de tudok tenni.
Nem hiszem, hogy a mostani ellenzéknek az ölébe kell ugranunk, velük kapcsolatban rengeteg problémám van. Egyrészt a szociáldemokraták és a liberálisok a gazdaságról, a fiskális politikáról másként gondolkodnak. Az egyetlen közös cél, hogy a mostani kabinetet megbuktassák, az nem elég ahhoz, hogy holnaptól a dolgok jobban menjenek. Másrészt a magyarsághoz való viszonyulásuk terén 2010 nagyon terhes esztendő volt. Egyre-másra jöttek a liberális kezdeményezések a nemzeti kisebbségek parlamentből való kiseprésére, olyan választási rendszer bevezetésére, ami abszolút többségen alapul, nem beszélve az oktatási törvény elleni fellépésükről. S most összeállnak azzal a Konzervatív Párttal, amelyről nem tudjuk, kié, honnan jön, hová tart. A liberális pártot hosszú ideig közel éreztem magunkhoz, akikkel Tăriceanu idejében jól együttműködtünk. A mai helyzetben viszont nem indokolt azt mondani, hogy ott a helyünk a mai ellenzék között.
Sokan érthető nosztalgiával gondolnak arra az időszakra, amikor az RMDSZ vezette fejlesztési tárca irányításának is köszönhetően rengeteg helyi fejlesztésben tudták segíteni a magyar önkormányzatokat. Az önkormányzati választás közeledtével ez a nosztalgia úgymond felerősödhet.
Most is tudunk segíteni, ha nem is olyan mértékben és olyan formában. Akkor volt egy szerencsés helyzet, a Román Kereskedelmi Bank eladása nyomán volt a kormánynak lehetősége egy olyan tartalékhoz nyúlni, ami sok értelmes fejlesztési tervet segíthetett, utaktól csatornázáson át vízvezetékekig. Sajnos ebből a pénzből sok ment fizetésemelésekre, szociális juttatásokra is, amit nem tartok ablakon kidobott pénznek, de gazdasági teljesítmény nem volt mögötte. Nem volt fenntartható.
Kiss Sándor, a Bihar megyei RMDSZ elnöke egy minapi interjúban arról beszélt, hogy a kormányszerepben sokkal több gazdasági hasznot lehetne, lehetett volna kicsikarni, az oktatási törvényt bármikor visszavonhatják, a megépült utat, iskolát viszont nem dózerelik el, akárki kerüljön kormányra.
Ez kétfajta megközelítés, s e kettőt nem szabad egymással szembeállítani. A gazdasági fejlesztéseket, a beruházásokat illetően is úgy gondolom, hogy mi elmentünk, ameddig el lehetett menni. Ami 2010-ben a költségvetésben lehetőségünkben állt, azt kihasználtuk, s 2011-ben még inkább így lesz. De azt mondani – mondjuk –, hogy az energiabiznisz fontosabb, mint a magyar óvoda... akkor nincs szükség RMDSZ-re. A dolgokat párhuzamosan kell vinni, remélem, a többség ezt így szemléli.
Januártól immár igényelhető a kettős állampolgárság. Hosszabb távon milyen hatása lehet a romániai magyar társadalomra, ha Romániában több tízezer, akár több százezer ember magyar állampolgárságot szerez?
Nagymértékben függ ez a magyar kormánytól, s függ tőlünk is. Mi azt mondjuk, a szülőföldön kell maradni, s ehhez kell a feltételeket megteremteni. A magyar állampolgárság ezt erősítheti is egy plusz biztonságérzettel. Másrészt szimbolikus értelemben ez egyféle jóvátétel az elmúlt évtizedek sérelmeiért. Ha Magyarország és Románia közt kiegyenlítődnek a gazdasági különbségek, akkor nem lesz nagy az elszívó hatás.
Kérdés, mi a magyar kormány közép- és hosszú távú politikája. Ha azt akarja és támogatja, hogy a Kárpát-medencében a kisebbségi magyar közösségek a helyükön maradjanak, akkor rendben van, az állampolgárság nem okoz problémát. Ha viszont a stratégiai tervezéskor úgy döntenek, hogy a magyar társadalom demográfiai csökkenését a határon túli magyar közösségekből pótolják, az egy történelmileg téves döntés lesz. Ez a mindenkori magyar döntéshozók óriási felelőssége.
S mit gondol a választójog megadásáról?
Ebben nem látok problémát, hiszen azzal együtt a választhatóság jogát is meg kell adni. Ettől kezdődően a játék érdekes fordulatot vehet. Országos listán erdélyi magyarok kerülhetnek be például a magyar parlamentbe.
Egy másik aktuális téma a schengeni csatlakozásunk esetleges halasztása. Ez diplomáciai probléma, politikai ügy, vagy valóban az ország felkészültségével függ össze? Mit kell most mondania az RMDSZ-nek?
Az RMDSZ-nek azt kell nyomatékosan kérnie, hogy Magyarország továbbra is támogassa a mielőbbi schengeni csatlakozását Romániának, s ha mégis halasztás történik, az ne határidő nélküli legyen. Románia technikailag teljesítette azokat a feltételeket, amelyeket a csatlakozás megkövetel. Itt politikai döntésről van szó, ami elsősorban Franciaországhoz köthető. A németek mennek Párizs után, nem akarják megbontani a francia–német blokkot. A román–francia stratégiai partnerség közben komolyan megszenvedi ezt a mostani helyzetet. Bár remélem, még van idő, van lehetőség jobb belátásra bírni a franciákat, illetve ha mégis halasztás lesz, az csak néhány hónapos lesz. Értem a francia álláspontot, hogy megijedtek a roma bevándorlóktól. Ezt a helyzetet sem Románia, sem Franciaország, sem az EU nem tudta kezelni. De kérdem én, Franciaország az arab bevándorlókat milyen mértékben tudta integrálni? Nem akarom firtatni, hogy bajt ki milyen mértékben okoz. Mindenkinek megvan a felelőssége. De amikor egyfajta feltételeket támasztasz valaki számára egy bizonyos cél eléréséhez, ha azokat az illető teljesítette, nem sportszerű újakat kitalálni. A legkevesebb azt mondani erre, hogy inkorrekt magatartás.
A törvény, ami most kezdődik
Erdélyi Riport, 2011. január 28.
Önök szerint melyek a legfontosabb elemek kisebbségi szempontból, amelyek bekerültek a törvénybe?
Pásztor Gabriella: Azért neveztük mérföldkőnek a jogszabályt a kisebbségi oktatást illetően, mert az utóbbi húsz év legfontosabb tanügyi törvénye, nemcsak kisebbségi vonatkozásban, hanem általában a tanügyi reform szempontjából is. Kisebbségi elemeket huszonvalahány cikkely tartalmaz, de több mint félszáz olyan rendelkezés került a törvény szövegébe, mely a kisebbségek nyelvén folyó oktatást szabályozza.
Lakatos András: A román nyelvnek nem anyanyelvként való tanítása lehetővé teszi, hogy sajátosan, a magyar nyelv igényeihez igazított tanterv és tanmenet alapján tanítsuk a román nyelvet, és a tanterv alapján készüljenek el a tankönyvek. De az is jelentős eredmény, hogy a vizsgákon külön tételt kapnak a magyar gyerekek, külön pontozást alkalmaznak, elkerülendő azt a hátrányos megkülönböztetést, ami eddig érte őket, hiszen ugyanazokat a tételeket kapták, mint a román iskolatársaik, ugyanazok a tanárok javították, ugyanazon pontrendszer szerint, ami diszkriminatív volt. Az új módszertan több lehetőséget nyújt, hogy a román nyelvet minél jobban elsajátítsák, s a mindennapi életben tudják alkalmazni.
Mi az, ami egyáltalán nem vagy csak részben került be az RMDSZ elvárásai közül?
P. G.: A jogszabályalkotás terén minden célkitűzésünket megvalósítottuk. Márciusban a jászvásári kihelyezett kormányülésen olvasták fel először a törvényjavaslatot, a parlamentbe kerülése előtt is, után is folyamatos volt a konzultáció, akkor pedig, amikor a kormány felelősséget vállalt érte, néhány nap állt még a honatyák rendelkezésére, hogy módosító javaslatokat nyújtsanak be; a mi szempontunkból bekerültek a legfontosabb döntések. A magánoktatás terén voltak még elvi viták, de úgy érezzük, nem maradt ki semmi, benne van az önrendelkezés elve, az egyetemi karok létesítése. Bár a felsőoktatás szempontjából külön pont arról, hogy önálló magyar egyetem jöhessen létre, tételesen nem került be, de a felsőoktatást szabályozó kisebbségi artikulusokban átfogó rendelkezésként benne foglaltatik.
Nehezen született meg a javaslatcsomag, nehezen emelkedett törvényerőre, de gondolom, az alkalmazása sem lesz „diadalmenet". A végrehajtási utasítások terén minden ki van dolgozva?
L. A.: Ez egy kerettörvény. Nincs benne „minden", nem is lehet benne. A keret jelleg pozitív vonása a törvénynek, ötven kormányhatározatot, miniszteri rendeletet tartalmaz, több mint száz módszertani eljárás kidolgozását írja elő a következő nyolc hónapra. Még rengeteg munka van hátra, s az ördög is a részletekben bújik meg, oda kell figyelnünk, hogy valóban sikeresen alkalmazzuk. Hogy mennyire lesz sikeres, az a pedagógustársadalmon és a közélet szereplőin múlik. A törvény másik pozitívuma, hogy lehetővé teszi a gyerekközpontú oktatást.
Mikorra várható, hogy a teljes apparátus elkészüljön, és valóban alkalmazni is lehessen?
P. G.: A törvény alkalmazása fokozatosan történik, a törvény kimondja, hogy nyolc hónap alatt a vonatkozó határozatokat meg kell hozni, és a módszertanokat ki kell dolgozni. Felkérték a tanügyminisztériumot, állítsa össze az alkalmazás ütemtervét. A fokozatosság gyakorlata érvényesül azoknak az új elemeknek a bevezetésében, amelyek ciklusváltásra vonatkoznak, vagy egészen újszerűek, ezek mindig ciklusváltáskor lépnek életbe. Tehát a most első osztályt kezdő gyerek fogja a szakaszonkénti értékeléseket megélni, a kilencedik osztály bevezetése is a most induló ötödikesekre vonatkozik, majd középiskolában három, illetve négy osztályt végeznek.
A reform egyik legfontosabb gyakorlati vonzata a tankönyvek ügye. Lényeges fejleménye, hogy a kisebbségek anyanyelvükön tanulhatják Románia történelmét és földrajzát is. Nagyon hamar kellene lépni ebben a tekintetben is. Hogy állnak az új tankönyvek kidolgozása terén?
L. A.: Remélem, nem késsük le a vonatot...
Már vannak kész tankönyvek?
L. A.: Még nem is lehetnek. A közoktatást teljesen átszervezi ez a törvény. A háromszor négyéves nevelési ciklusokról átállunk az öt-öt-három évesre. Ötéves lesz az elemi oktatás, ötéves az általános iskolai és hároméves a középiskola, vagy négyéves, a szakiránytól függően. Az új rendszer koncepciója alapján először a minisztérium dolgozza ki a nemzeti alaptantervet. Ennek alapján kidolgozzák a kerettanterveket, amelyekből kiderül, hogy osztályonként milyen tantárgyakat és hány órában tanítunk. A kerettantervek alapján készülnek el a tantárgyi tantervek, programok. Azokra kell nagyon odafigyelnünk. A román nyelv és irodalom programot RMDSZ-kezdeményezésre már elkészítettük 2008-ban, az kiindulási alap lehet a továbbiakhoz, hiszen széles körű konzultáció előzte meg. De ez is átdolgozásra szorul, mert ez még a háromszor négyéves ciklusra volt kidolgozva. A törvény lehetőséget ad arra, hogy a magyar nyelv és irodalom programját is mi állítsuk össze, a zeneoktatásét is, és ami legalább annyira fontos: a magyarság történelmének tantervét is. Nos, amikor megszülettek ezek a tantervek, amelyek azt is rögzítik, hogy tehermentesítjük a tanulókat, a keret huszonöt százalékát a tanárok maguk használhatják fel, a minisztérium kiírja a pályázatot a tankönyvek megírására, erre kell nekünk felkészülnünk. Értelemszerűen az új programot a cikluskezdő osztályokkal vezetjük be, ők indulnak az új tanterv alapján, új tankönyvek szerint. A lényeg, hogy elkerüljük azt a helyzetet, ami eddig volt, hogy a magyar gyerekek többéves késéssel kapták meg a megfelelő, románból fordított tankönyveket.
Tehát elmúlik annak a veszélye, hogy románul rosszul megírt, magyarra rosszul lefordított, silány tankönyvek kerüljenek a gyermekeink kezébe?
L. A.: Tőlünk függ, mennyire élünk a lehetőségekkel. Már évek óta megírhatjuk magyarul a fizika, a kémia, a biológia stb. tankönyveket. A magyar érdekeltségű kiadók, a pedagógusszövetség, az Erdélyi Tankönyvtanács, a tanárképző és továbbképző intézetek már most kell hogy keressék azokat a szakembereket, akik ezen a téren tudnak teljesíteni.
P. G.: Az RMDSZ Oktatási Főosztályával indítottuk el azt a folyamatot 2008-ban, hogy tankönyvírókat képezzünk. Sajnos a tanárképző főiskolák nem figyelnek oda erre a szegmensre. Előbb Kolozsvárra toboroztunk egybe kétszáz pedagógus kollégát, akiknek tankönyvírói ambícióik voltak. Egy adott tantárgyból el kellett készíteniük egy tankönyv vázlatát, abból egy fejezetet meg kellett írniuk. A legjobbak, úgy negyvenen, Budapesten részesültek továbbképzésben. Az akció a magyar Nemzeti Tankönyvkiadó támogatásával zajlott le, eljöttek a legjobb magyar tankönyvszerzők, mint Csapó Benő vagy Hofmann Rózsa jelenlegi oktatási államtitkár. Ők koordinálták a budapesti munkát is.
A törvény a tanárrá válás folyamatát is megreformálja. Kimondja, hogy a hároméves bolognai ciklust elvégző, licencvizsgát tevő egyetemista, aki tanárrá akar válni, pedagógiai szakirányú mesterképzést végez. Tanárként egy évig egy olyan tapasztalt, jó eredményeket felmutató mentor mellé kerül, aki irányítja az ő kezdő lépéseit. E kezdőév befejezése után mehet véglegesítő vizsgára.
Sok helyen magyar osztályokban Románia történelmét, földrajzát, de más tantárgyakat is magyarul nem beszélő román pedagógusok tanítanak. Van egy olyan kitétel a törvényben, hogy a pedagógusnak ismernie kell az illető kisebbség nyelvét. Ez hogyan oldható meg?
P. G.: Már 1998 óta létezik az a rendelkezés, hogy a kisebbségek nyelvén való oktatásban részt vevő pedagógusok nyelvi vizsgát tesznek. Arra a módszertanra kell majd odafigyelnünk, amely ezt szabályozza. A törvény szellemében megindul a decentralizáció. A nagy áttörést az fogja jelenteni, hogy az iskolák maguk fogják a versenyvizsgáikat megszervezni, s a kisebbségi tanintézményeknek, a kisebbségi tagozatú iskoláknak kell odafigyelniük arra, hogy a diákjaik megtartása érdekében a legjobb és a nyelvet jól ismerő pedagógusokat alkalmazzanak.
Nem áll fenn a törvényalkalmazás átpolitizálásának a további veszélye? Az például, hogy az érdekvédelmi szervezetek felzúdulnak a kisebbségi nyelvet nem ismerő román pedagógusok „hátrányos megkülönböztetése" miatt.
L. A.: Az elmúlt húsz év meggyőzött arról, hogy a tanügyi reform legnagyobb kerékkötői a szakszervezetek. Nem érdekeltek a decentralizációban, az intézményi autonómiában. A régi, tanárközpontú rendszer minden igazgatót arra késztetett, hogy az úgynevezett címzetes tanárnak, ha törik, ha szakad, biztosítsa a katedráját. A vegyes tagozatos iskolákban a testnevelő tanárnak, a zenetanárnak, akár a fizikatanárnak odaadták a magyar osztályokat is, mert hát ki kellett egészíteni az óraszámát, erre kötelezett a törvény. Azt az elvárást, hogy ismerje a kisebbségi nyelvet, nem lehetett érvényesíteni. Erről a gyakorlatról kell átváltani, a törvénynek nem a tanár, hanem a gyerek érdekeit kell védenie. Fontos újítás, hogy a kinevezésekről, a katedrák összeállításáról nem a tanfelügyelőség, hanem az iskola dönt. Az iskolák társulási szerződéseket köthetnek egymással, kis vidéki iskolák nem tudnak teljes katedrát biztosítani, de két-három iskola közösen hirdethet meg posztokat. Ugyanakkor szomorú tapasztalat, hogy közösségünk sok olyan lehetőséggel képtelen élni, amit az RMDSZ politikai szinten kiharcol.
Mi lesz a szórványvidéki oktatással, milyen lehetőségeket biztosít erre a törvény?
P. G.: Az osztálylétszámok, csoportok létrehozása esetén külön engedményeket tesz a kisebbségi oktatás számára. Ez a kisebbségben élő román gyerekekre is érvényes. A pozitív diszkrimináció annak a felismerése, hogy annak a kisebbségi gyereknek, aki nem tud a településén anyanyelvén tovább tanulni, biztosítani kell erre a lehetőséget, ha a szülő óhajtja, ezért támogatást fog kapni, akár az ingázást választja, akár a bentlakást. Sok mindennek az életbeléptetéséhez több pénz kellene, mint eddig, ez nem diszkrimináció, hanem természetes igény. Már egy 1999-es miniszteri rendelet biztosította például a csángó vagy a roma gyerekek anyanyelvi oktatását, a törvény mentén újabb, ezt a lehetőséget megerősítő rendelet születik.
L. A.: Az RMDSZ-nek prioritása marad a szórvány. Erős szórványiskola-központ jött létre Déván, Máramarosszigeten, Szilágysomlyón, Aradon, most indul a mezőségi központ kialakítása, a kalotaszentkirályi már az utolsó fázisig eljutott. A szórványban az egyetlen életképes megoldás e kollégiumi iskolaközpontok működtetése. Tavaly a Communitas Alapítvány ötmilliárd régi lejt osztott ki a szórványoktatás támogatására. Ahol a helyi magyar közösség össze tud fogni, ott előbb-utóbb siker koronázza az erőfeszítéseket.
Hárman egy csónakban?
Erdélyi Riport, 2011. január 28.
Február végén Nagyváradon a kongresszusi küldötteknek nem csupán személyek közül kell bölcsen választaniuk új szövetségi elnököt, hanem lehetséges utat is kijelölhetnek, s a különböző jelöltek által felvázolt utak nem feltétlenül egy irányba mutatnak.
Az viszont közös az eddigi pályázókban, hogy Markó mindhárom utódjelöltje a PD-L–RMDSZ-koalíció fenntartása mellett érvel, helyzetüknél fogva természetes módon ebben érdekeltek is, akár betöltött tisztségeik, akár politikai kapcsolataik révén. Ugyancsak ebben, a koalícióban való maradásban lehet érdekelt a Partium lehetséges jelöltjeként emlegetett, a jelöltséget el nem hárító egészségügyi miniszter, Cseke Attila is, aki tárcavezetőként bizonyára szeretné végigvinni az általa elindított reformokat.
Csakhogy a kongresszusi házigazda Bihar megyei RMDSZ – legalábbis a területi szervezet elnökének legutóbbi nyilatkozata szerint – nyíltan ellenzi a mostani közös kormányzás fenntartását, mielőbb szakítana a liberális-demokratákkal, s a mai ellenzék pártjaival alkotna inkább új többséget.
Lássuk az érveket. Az egyik oldal azt mondja, a kormányon maradást indokolja, hogy a koalíciós megállapodásban az elmúlt évre vonatkozó dolgok teljesültek, a megszorító intézkedések zömén túl vagyunk, s van esély arra, hogy egy kedvező nemzetközi konjunktúra esetén sikerülhet élénkíteni a gazdaságot, könnyíteni a legrosszabb helyzetben lévők életét. Gyakori érv az is, hogy a szocdemek és a liberálisok tavalyi kisebbségellenes, magyarellenes megszólalásai kétségessé tesznek minden együttműködést.
Mit mond a másik oldal? Hivatkozik a mai ellenzéki pártokkal folytatott korábbi, eredményes közös kormányzati munkára. Ennél fontosabb viszont, hogy nem lenne szabad hosszabb ideig benne maradni egy olyan kabinetben, amely a lakosság többségének a bizalmát elveszítette, ha így mennek tovább a dolgok, a Boc-féle párt a következő választásra úgy összezuhan, mint Magyarországon a szocialisták, az RMDSZ pedig be sem jut a törvényhozásba. A koalíció ellen szól az is, hogy a bírálók szerint sokkal több gazdasági előnyt kellett volna kiaknázni abból a helyzetből, hogy a PD-L-t gyakorlatilag a szövetség tartja a hatalomban. A magyarellenes ellenzéki hangokról pedig azt tartják, ha a helyzet úgy adódik, ugyanezen politikusok képesek szeretni is a magyarokat, s a mai partnerektől sem állt mindig távol egy kis magyarfóbia, lásd a minapi háromszéki bejelentést március 15. letiltott hivatalos megünnepléséről.
Egyelőre úgy tűnik, azok vannak többségben, pontosabban azok akarata érvényesül, akik a jelenlegi helyzet fenntartását, a ciklus végigvitelét tartják jónak. Csakhogy a végrehajtó hatalom bizalomvesztettsége kedvezőtlenül érintheti a jövő nyári választás előtt az RMDSZ önkormányzati pozícióit, felerősödhetnek a váltást kérő, követelő hangok.
Ezekre viszont már az új szövetségi elnöknek kell válaszolnia.
Húsz év után
Új Magyar Szó, 2011. február 1. – Székedi Ferenc
Kívánnám, hogy mindig a hétköznapi emberek sorsával törődő céltudatosság határozza meg munkájukat.
A parkban és a park körül sok minden megváltozott. De maga az épület a legkevésbé. A nagyváradi Szakszervezeti Művelődési Ház, ahol húsz esztendővel ezelőtt, 1990. április 21-22.-én az RMDSZ első kongresszusát tartották, ugyanazt a képet mutatja.
A parkban és a park körül sok minden megváltozott. De maga az épület a legkevésbé. A nagyváradi Szakszervezeti Művelődési Ház, ahol húsz esztendővel ezelőtt, 1990. április 21-22.-én az RMDSZ első kongresszusát tartották, ugyanazt a képet mutatja. A szocreál típuskocka, a maga beton díszítőelemeivel, a néhány reklámfelirat ellenére ma is ugyanolyan szürke mint egykoron, de talán azóta sem látott annyi katonát és rendőrt, mint azokban a napokban.
Marosvásárhely fekete márciusa után a magát már demokratikusnak nevező kormányzat semmiképpen sem szerette volna az események megismétlődését és többszörös védgyűrűvel biztosította a helyszínt. Etnikai jellegű incidensnek nem is volt se híre, se hamva, csupán a magyarországi tévések (Panoráma, Fekete Doboz – emlékszünk még rájuk?) igyekeztek drámai közelképeket rögzíteni, lehetőleg békaperspektívából filmezve az egyenruhásokat és fegyvereseiket, hogy felmagasodjanak az égre és a terror látszatát keltsék.
De mit tudtak akkor például az egyetlen román nyelvű tévéadás tartalmi és formai színtelenségéből éppenhogy ébredező székelyföldiek a finomabb média-manipulációkról? Majdhogynem semmit, mint ahogyan még ma is sokan fogják a fejüket szerte az országban, amikor rájönnek, hogy a tévés világ reggeltől-estig, hétfőtől-vasárnapig nem akar nevelni, tiszta és szép kultúrát tálcán kínálni, hanem egész egyszerűen terméket eladni.
De hát akkor még más volt a politikai termék fogalma is, és jól emlékszem, ott a teremben, az Egységben az erő jelszava alatt az első politikai összecsapásokra. Az egyszínű véleményekből éppenhogy kikerült gondolkodásmódnak bizony nem volt könnyű elfogadnia, hogy mindannak, ami az éppen feltápászkodó és önmagához térő romániai magyarság javát szolgálja, többféle árnyalata is lehet.
Igaza van – bólogattak a küldöttek, amikor Domokos Géza beszélt, de hát akkor is felcsattant a taps, amikor Király Károly lépett a mikrofonhoz örökölt szókinccsel megfogalmazott mondataival, mások mintha magának a magyar nyelvnek a feltámadását ünnepelték volna Tőkés László választékos önkifejezésének hallatán. És Szőcs Gézával ugyanúgy szólt a kongresszusi küldöttekhez egy más látásmód, mint Cs. Gyimesi Évával az európai szellem, vagy Katona Ádámmal a nagytudású magyar művelődés- és intézménytörténet.
Mint ahogyan ott kavargott, akár nevén nem nevezve is, szociáldemokrácia és liberalizmus, kereszténydemokrácia és konzervativizmus, a mifelénk mindeddig alig érzékelt politikai ideológiák sokféle árnyalata a kölcsönös megismerés, a románokkal való közös társadalomépítés, az államon belüli önállóság vagy lehetséges etnikai elszakadás, a helyi és összerdélyi jelleg, a közös európai jövő megannyi érzékeny határvonalának észérv- megalapozottságú vagy perzselő érzelmi lángolású, de soha, egy pillanatra sem unalmas közös kibeszélése.
Igen – tűnődöm most el Váradon, az errefelé meglehetősen szokatlan januári fagyban, az első és a tizedik kongresszusnak egyaránt otthont adó, majdhogynem ugyanolyan kinézésű épület szomszédságában: vajon húsz év távlatából mit kívánnék én most az RMDSZ-nek?
Minden bizonnyal – személyiségeket.
Minden bizonnyal – szorosabb kapcsolatot a romániai magyar értelmiséggel. Mindazokkal, akik olyan egyetemeken vagy olyan intézményekben tevékenykednek, amelyeket többek között éppenséggel az elmúlt két évtized jog-helyreállító és közösségi érdekvédelmi politikája teremtett meg.
Minden bizonnyal – jóval kevesebb kötődést a tisztséghez, és jóval többet a tisztességhez. Ugyanis bármilyen kis helyi közösségben ez a legfontosabb kulcsa annak, hogy újból felnézzenek a szervezetre.
És azt is kívánnám, hogy mindig és mindenekelőtt a hétköznapi emberek sorsával törődő céltudatosság határozza meg munkájukat. Akár a csúcsvezetés szintjén is. És soha nem az, hogy feltételek megszabta támogatásért, kapcsolatért, pénzért ki mit óhajt cserébe akár a Dâmboviţa, akár a Duna partjáról.
Azaz, hogy maradjon független és bármennyire is változzék a világ, soha ne engedjen a sajátosságnak abból a méltóságából, amelynek más, tömör megnevezései a szabadság és az önállóság.
Oktatási viták
Magyar Hírlap, 2011. február 1. – Tőkéczki László
Szögezzük le: nem szerencsés dolog – s akkor enyhén fejeztük ki magunkat –, ha egy pártban olyan fontos kérdésről, mint az (felső)oktatás, nincs egyetértés! Vitatkozni szabad, sőt kell, de ma a Fideszben/KDNP-ben alapvető nevelési-oktatási értékelvek mentén vannak konfliktusok. S ez baj. Mert az egyik térfélen az elmúlt időkben sokszorosan bukott „liberális" oktatási „technológiai" elvek küzdenek az elmúlás ellen. Ugyanúgy, mint a gazdaságban. Több mint száz éve kitalált pedagógiai-oktatási technikák hívei folytatnak ma is értelmetlen harcot az örök emberi-társadalmi rend ellen – modernség címén. Holott – ismét szögezzük le – az emberi teremtett természet örök! A munkaerő-piaci illeszkedés nagyon fontos, de a társadalmi kohézió fontosabb.
A felvilágosodás racionalizmusa istenné emelte az emberi észt, s azt hitte, hogy annak segítségével földi paradicsomot, igazságot, társadalmi megváltást tud teremteni. Most éljük egyre erőteljesebben e tévedés következményeit, mert a növekvő egzisztenciális válságokkal e materialista világ véget ért, ahol a régi kísértő – a pénz – lassan legyűrte a munkát, a termelést, és az emberiség jó részét feleslegesnek nyilvánítja a spekuláció jegyében. Jól fizetett médiakórus bizonygatja, hogy ez a dolgok helyes rendje! A pénz megöli az életet, megöli a talentumokat, szétveri az emberi élet pénzre nem váltható kölcsönösségét. A „modern oktatás" követi a mindent üzletesítő társadalmi jelenségeket, s pusztán hatékony munkaerőt akar képezni. (Újra hangsúlyoznám: ez is fontos!)
A technikák, módszerek és „up to date" eljárások ismeretének természetesen óriási jelentőségük van, de minden eszköznek (és a liberális egyéni szabadságnak!) nagy baja van mindezzel, mert jóra és gonoszra is lehet velük törni.
A liberalizmus bukását az üzleti instrumentalizmus gazdasági abszolutizálása már 1929–33 között előidézte. De a nyugati jóléti társadalmak baloldali túlzásai – vagyis az, hogy nagy egyéni jövedelmek mellett óriási „juttatások" is jártak a „dolgozóknak" (és nem dolgozóknak is!) – megszülték a neokonzervatív/neoliberális politikai reakciót, s bizonyos tőkeközpontok, hatalmas médiaerővel s ezek jól fizetett önző ügynökeivel, a modernségben széteső közösségekkel szemben újra kialakították a dzsungel társadalmát. Mindez a posztkommunista régióban annál undorítóbbra sikerült, mert ennek hirdetői, haszonélvezői s hazug vezetői zömmel a volt „kollektivizmus" akár véresen is kényszerítő elvtársai lettek.
Nos, mindezek fényében az oktatásnak – a szakmai jellegű felsőoktatásnak is! – régi-új feladatai vannak. Egyrészt például a felsőoktatás nem lehet munkanélküliséget is kezelő tömegoktatás, miközben nincs színvonalas középfokú szakmunkásképzés. Nem lehet, mert a technika és szervezés már a felsőoktatás „felől" is megeszi a munkahelyeket! Másrészt nem lehet azért sem, mert az emberi nemzedékek „tehetségtömege" mindig véges, tehát a felsőoktatásnak is megvan a természetes emberi tehetségkorlátja. Én helyesnek tartom az esélyegyenlőség – főleg – szociális jellegű biztosítását, tévesnek tartom azonban az „oktatási jogegyenlőséget" felső fokon! A felsőoktatási művelődési anyag gyors növekedése is a tömegesítés ellen hat!
Az Európai Unió óriási problémája az, hogy bizonyos vezető csoportjai már régen elszakadtak a valóságtól. Nemcsak a bevándorlás közismert problémája kapcsán, hanem a termelést illetően is. Az „olcsó régiókba" kihelyezett termelést nem lehet pusztán innovációval, technikával, tehát tisztán szellemi síkon „kiegyenlíteni", egyszerűen azért nem, mert a termelés „egzisztenciálisabb", s így egy idő után a „puszta fej" teljesen zsarolható. Nem szólva arról, hogy a „termelők" egyébként is megtanulhatnak minden „fejlesztést" – sőt. S például a mezőgazdaságot nem lehet kiküszöbölni.
És akkor még nem is szóltunk arról, hogy az „értékmentes", profitban gondolkodó individualista világ abszolút védtelen és tehetetlen a masszívan értékelvű tömegekkel szemben. Ma az európai társadalmakban csak egy szűk profitérdekű és -elvű társaság képez kemény érdekközösséget – sokféle gyakorlati cégér alatt – saját népei ellen is. Lassan dereng ugyan egyes okosabbjaiknak, hogy hamarosan védekező pozíciókba szorulnak, csak azt nem értik, hogy saját népeik miért nem fogják őket megvédeni. Pedig egyszerű: ha ők nem szolidárisak saját nemzeteikkel, „fajtájukkal", akkor azok miért lennének velük azok. Persze vannak még kemény nemzeti és csoportszolidaritások Európában, csakhogy ezek a többséget (más országokban) általában már „zsákmányállatnak" nézik.
A családi és iskolai nevelésnek ezért minden szinten etikai-közösségi prioritásai vannak, még a tehetségeknél is, sőt talán náluk még erősebben is, mint a kisebb talentumúaknál. Ha valaki az oktatáspolitikusok közül azt hiszi, hogy a modern liberális pedagógia szabványai, módszerei, kontrolljai következtében bemegy (bemenet) a gyerek a technicizált oktatásügybe, s aztán kijön (kimenet) mint az üzletes megrendelés hatékony alanya, az nagyot téved. A régi-új (keresztyén jellegű vagy értékelvű) nevelés tudta, s tudja ma is, hogy a világban a képzett szolgáló személyiségek teremtenek sikeres és boldogabb társadalmakat. Lehet ezért vitatkozni engedélyezett vizsgaszámokon, működtethetünk sokféle mérőrendszert, élménypedagógiázhatunk, kreativitáskodhatunk, de a „lényeg" nem jön össze.
A „modernek" mindig az újítások támadását démonizálják – pedig a nevelésnek sokféle gazdagodási lehetősége van, s a változó társadalom szükségleteit figyelembe kell venni. De: az iskola és nevelés/oktatás zöme mindig konzervatív, mert az emberi természet konzervatív. S főleg nem lehet gyorsan és tömegesen „átállítani" progresszivistán, legfeljebb a régi lerombolásával ki lehet üresíteni. Rend nélkül nincs, nem volt és nem lesz szabadság. Amit ma annak neveznek, az az erősek és gazdagok önkénye – a szegény legyen boldog a segéllyel.
Ha az oktatásban nem tudjuk helyreállítani az értékek uralmát és az üzletességet, és a szubkultúrákat nem tudjuk a helyükre tenni, akkor az európaiságnak is, de a magyarságnak biztosan vége! Nem régen olvastam egy fiatal ember nagyszerű tanulmányát, amelyben „közgazdasági nyelven" tulajdonképpen visszavonta a mai élet összes erkölcs nélküli és üzleti racionális tételét, s arról beszél, hogy „elavult" etikus fogalmak és meghatározottságok nélkül összeomlik mindaz, amit Európa jelent.
Az európai kultúrát a befelé és kifelé egyformán gyakorolt értékelvűség jelentette mindig – noha itt történelmileg sok bűn terheli Európa nem kevés népét és egyénét. Ha egy „elit" zöme a saját népének sorsát közömbösnek látja, akkor vége Európának. S akkor lehet, hogy európai vagy magyarországi iskolák néhány tanulója, hallgatója boldogul, érvényesül, de akkor a mi európai (keresztény és keresztyén) világunknak vége. Isten legyen irgalmas!
Nagy baj van a magyarokkal?
Magyar Hírlap, 2011. február 1. – Csapó Endre
Országunk goromba támadások elszenvedője, minden külföldi politikai fórum nemtelen támadása zúdult a magyar kormányra. A médiatörvény került a célkeresztbe. Hangsúlyozzuk, hogy a kárhoztatott jogszabálycsak az állami felügyeletű, közszolgálati tájékoztató média fenntartói, munkáltatói szabályzatának módosításáról szól. Ennek ellenére a sajtószabadság megszüntetéséről harsog minden médiaharsona, szinte vezényszóra beindult a támadás a demokráciát, emberi szabadságot, mindent szétromboló magyar diktatúra ellen.
Sokan felvetik a kérdést, mi lehet az oka annak, hogy Magyarországot akkor is támadják ha jót cselekszik, azzal is vádolják, amit nem követett el, meg amit őrajta mások követtek el.
És ez nem új keletű jelenség.
Messze kell tekintenünk, legalább kétszáz évre a történelemben. A francia forradalom nem a szűkös kenyér miatt tört ki. Hosszas törekvés előzte meg, ami az akkori világrend helyére egy új rend felépítését szorgalmazta, amiben érvényesül az egyetemes emberi összetartás, az emberek testvérisége, a világpolgárság kiépítése. Ilyen törekvés már 1717-ben formális alakot is öltött Londonban. Ezt követően viszonylag gyorsan elterjedt más országokban is. Elítélték a vallási kényszert, és a felvilágosodás liberális elveit hirdették. Intellektuális mozgalom volt természetesen, s főurak kastélyaiban, királyi udvarokban talált követőkre. Korabeli bankárok támogatása vitte sikerre. Az álombeli új világ érdekében megsemmisítendőnek vallották a nemzet összes intézményeit.
„Az 1789-es francia forradalom a Római Birodalom bukása óta talán a legnagyobb horderejű esemény volt Európa történetében. A főleg Európa déli országaiban toborzott, lefizetett és a francia fővárosba szállított manipulált csőcselékből (és csak kis részben a párizsi lakosságból) álló nép, amelyet nyilvánvalóan megszerveztek a többi társadalmi osztály elleni fellépésre, korábban sosem jutott olyan szerephez, mint amit a francia forradalomban betöltött. Soha nem volt példa arra, hogy egy kisebbséget alkotó lázadó csoport egyidejűleg semmisítse meg a nemzeti lét olyan intézményeit, mint a királyság, a vallás, a nemesség, a papság, az alkotmány, a nemzeti lobogó, a naptár és még egyes helységeknek a neve is. A legfontosabb, amit a vizsgálódó megállapíthat, hogy a francia forradalom nem az igazi franciák műve volt Franciaország megjavítása érdekében. Ez az akció olyan erőknek a tevékenységére utal, amelyek mindazt el akarták pusztítani, ami Franciaországot jelentette." Ezeket a megállapításokat Sir Walter Scott neves brit történész és író tette. De megerősítette a forradalom egyik főszereplője, Robespierre jakobinus vezér is. Ott és akkor egy máig tartó új világrend született.
Orbán Viktor viszont többrendbeli szemléletével éppen lázadója ennek az agresszív és uralkodó világrendnek. Mert az államnak nagyobb szerepet szán, mint amit a free enterprise doktrína előír, ki akarja vonni országa gazdasági ellenőrzését a monetáris hálózat felügyelete alól, adóztatja a bankokat, ellenőrizni akarja a multinacio¬nális vállalatokat, korlátozni akarja a tájékoztató szerveket, állami kézbe veszi a nyugdíjügyet, nacionalista szemléletű gazdasági és családpolitikát folytat, előnyben részesíti a hazai kis- és közepes vállalatokat a nemzetközi vállalatok érdekei ellenében. Állampolgársági politikájával feszültséget kelt a szomszédainál, ez egyike azoknak a megnyilvánulásoknak, amelyekkel aláássa a nemzetközi rendet, kétségbe vonja az államhatá¬rok állandóságát, fasiszta reakciós
érzelmeket keltve. És legfőképpen diktatórikus hatalomra tör, ami tűrhetetlen az Egyesült Európában.
„A mostani, Magyarország elleni támadásokkal az Európai Unió és tágabban az euroatlanti közösség a lényegét mutatja ki" – jelentette ki az MNO-nak Fricz Tamás. A politológus szerint „demonstrálják, hogy valójában ki az úr a háznál", s jól látni, hogy mit is gondolnak a kelet- és közép-európai államokról. „A posztkommunista országokkal kapcsolatos negatív vélemény tökéletesen tetten érhető" – teszi hozzá a politológus. Szavai szerint kitapintható a centrum–periféria ellentét. Tehát a centrumban lévő vezető államok mindent megtesznek annak érdekében, hogy a periférián levő országok ne is tudjanak onnan elmozdulni. Magyarország „szembement" a Nemzetközi Valutaalappal, a Világbankkal és a vezető pénzintézetekkel annak érdekében, hogy egyenlő pozíciókat tudjon kiharcolni – emlékeztet Fricz, aki szerint ez is katalizátora volt a mostani hadjáratnak. Minden emberi jogi meg demokráciaféltős megnyilatkozás csak máz – teszi hozzá az elemző. Úgy tartja, a nemzetközi vezető körök azért szeretik jobban a posztkommunista országokat az úgymond jobboldali-konzervatív vezetésnél, mert előbbiek kritika nélkül kiszolgálják az ő érdekeiket.
Pontosan arról van szó, hogy a kiszolgáltatott helyzetű újabb tagországokat kifosztó „külföldi körök" és azok kormányai azért viselkednek most ellenségesen, mert a magyar kormány védelmébe veszi polgárait.
Fontos megállapodást kötött Orbán Pozsonyban – Magyar–szlovák gázvezeték létesül
Magyar Nemzet, 2011. január 28.
„Magyarország és a magyarok azt szeretnék, ha a magyar–szlovák viszony visszatérne a józan ész medrébe" – mondta Orbán Viktor miniszterelnök, miután pénteken találkozott Iveta Radicová szlovák miniszterelnökkel Pozsonyban. Orbán szerint mára kialakult a bizalmi légkör a két ország között. A felek megállapodást írtak alá gázvezeték-hálózatuk összekapcsolásáról.
Magyarország és Szlovákia rövidesen tárgyalásokat kezd egy kétoldalú kormányközi egyezmény megkötéséről a kettős állampolgárságról. Ebben a magyar és a szlovák kormányfő, Orbán Viktor és Iveta Radicová állapodott meg pénteken Pozsonyban. A magyar miniszterelnököt, aki egynapos hivatalos munkalátogatáson tartózkodik Pozsonyban, fogadta Ivan Gasparovic szlovák államfő is.
Radicová elmondta: a kettős állampolgárság kérdése Pozsony és Budapest között feszültséget keltett, amelyet az egyezmény megkötésével lehetne feloldani. Szlovákiának több országgal van már megállapodása a kettős állampolgárságról, ezért Pozsony vállalta, hogy kidolgozza a magyar–szlovák egyezmény szövegének javaslatát, amelyet február 17-én megtárgyal az illetékes magyar–szlovák kormányközi bizottság.
„A kettős állampolgárságról szóló megállapodás kérdését nagyon fontosnak tekintjük" – szögezte le a szlovák miniszterelnök. Szerinte a szlovák javaslat összhangban lesz az elfogadott nemzetközi normákkal, s tartalmazni fogja a választójog kérdését is. „Üdvözlöm a Magyar Köztársaság, s külön Orbán úr hozzáállását, hogy nem fog kampányt folytatni (a kettős állampolgárság kérdésében) Szlovákia területén" – jelentette ki Radicová.
Orbán kijelentette, hogy mostani hivatalos látogatásával is erősíteni szeretné a jószomszédi és baráti kapcsolatokat Szlovákiával. „Magyarország és a magyarok azt szeretnék, ha a magyar–szlovák viszony visszatérne a józan ész medrébe" – szögezte le a magyar miniszterelnök. Orbán szerint mára kialakult a bizalmi légkör a két ország között, s ez lehetővé tette a gázvezetékek összekapcsolásáról szóló megállapodás aláírását, és segíti a kettős állampolgárság kérdésében kialakult feszültség megoldását is. Megismételte, hogy a magyar állampolgárságot egyéni alapon lehet megszerezni, s érdemes megpróbálkozni a kormányközi egyezség megkötésével. Kérdésre válaszolva elmondta: volt ilyen próbálkozás az előző kormány idején is, de az sikertelenül végződött.
„Nem látom akadályát annak, hogy most miért ne próbálnánk meg újra" – szögezte le a kormányfő. Egyúttal biztosította Radicovát, hogy a magyar állam törődni fog a területén élő szlovák kisebbséggel. A módosított szlovák államnyelvtörvénnyel kapcsolatban megismételte korábbi álláspontját: azután fogja ezt a témát kommentálni, miután Szlovákia elfogadja a törvényt. Az államnyelvtörvény módosításának javaslata a pozsonyi parlament februári ülésének napirendjén szerepel. A médiatörvényt érintő kérdésre válaszolva Orbán megismételte a hivatalos magyar álláspontot. Aláhúzta: az Európai Bizottság felvetései nem látszanak „súlyosnak", s a magyar kormány rövidesen válaszol rájuk. „A magyar médiatörvény megfelel az európai normáknak" – szögezte le Orbán.
Radicová azt mondta, hogy Szlovákia nagyon fontosnak tartja a sajtószabadságot, ez egyike a demokrácia pilléreinek. A szlovák médiatörvényt is módosítani fogják ezért. „Következetesen mérlegeljük, hogy a médiatörvények összhangban vannak-e az európai normákkal és standardokkal" – fejtette ki Radicová.
Csökkenne mindkét ország függősége
Orbán Viktor és Iveta Radicová a pénteki találkozón áláírt egy megállapodást Magyarország és Szlovákia gázvezeték-hálózatának összekötéséről. A tervezett magyar–szlovák gázvezeték az európai észak–déli gázvezeték része lenne, s létrehozásával jelentősen csökkenne mindkét ország függősége az orosz gázszállításoktól. A már korábban nyilvánosságra került elképzelések szerint a kelet-szlovákiai Nagykürtös és a magyarországi Vecsés közti gázvezeték szlovák oldalon mintegy 20 kilométernyi, a magyar oldalon pedig 95 kilométernyi hosszú lenne, s ennek megfelelően a várható költségek 20 millió, illetve 100 millió euró körül mozognak.
A projekt megvalósításáról szóló emlékeztetőt 2009-ben írták alá, a konkrét elképzelésekről már tárgyal a szlovák Eurstream, illetve a magyar FGSZ Földgázszállító Zrt. „Ez olyan lépés, amely nagyobb energiabiztonságot jelent nemcsak Közép-Európa, hanem egész Európa számára" – jelentette ki Iveta Radicová az aláírás utáni sajtóértekezleten. Orbán Viktor pedig úgy fogalmazott, hogy „a gázvezetékről szóló megállapodás aláírásával megnyitottuk az utat az elektromos vezetékhálózatok – magyar és szlovák – összekapcsolása előtt is".
Iveta Radicová elmondta: magyar partnerével további szlovák–magyar projektek megvalósításában is megegyeztek, amit Orbán Viktor is megerősített. A sajtótájékoztatón elhangzottak szerint a jövőben javulni fog a Kassa–Miskolc közti közúti kapcsolat, mert Szlovákia a határig megépíti az R4-es gyorsforgalmi utat, míg Magyarország a határig viszi az autópályát, amelynek építése korábban megszakadt. „A villamosenergia-vezetékhálózat összekapcsolása Szlovákia számára stratégiai cél" – húzta alá Iveta Radicová.
A felek ugyancsak megvitatják a széles nyomtávú vasút létrehozásának kérdését. Radicovát kiegészítve Orbán kifejtette: Magyarország szeretne megállapodni Szlovákiával egy új Duna-híd felépítéséről is Révkomárom-Komárom környékén. „Ha a szlovák fél igent mond, megkezdjük az előkészítést" – jegyezte meg a kormányfő. Hozzátette: a magyar fél szeretné, ha korszerűsítenék azt a 84 közutat, amely átszeli a magyar–szlovák határt. Ebbe a körbe sorolta az Ipoly-hidakat is.
A gázvezetékről szóló magyar–szlovák megállapodás aláírásának tervét először Orbán Viktor decemberi látogatásakor jelentette be a két kormányfő Pozsonyban. „Magyarország és Szlovákia megállapodása nagy áttörés" – jelentette ki akkor Orbán Viktor. Hozzátette: „Amióta hivatalban vagyok, ez a legfontosabb eredmény, amit ilyen téren sikerült elérnünk." Szlovák környezetvédő szakemberek tavaly ősszel kedvező álláspontot fogalmaztak meg a tervezett gázvezeték szlovákiai szakaszával kapcsolatban. Az állásfoglalást, miszerint a szlovák–magyar gázvezeték nem lesz kedvezőtlen hatással a környezetre, a szlovák mezőgazdasági és környezetvédelmi minisztérium által felkért szakértők fogalmazták meg, s ezek alapján a tárca támogatja a projekt megvalósítását.
„A szlovák és a magyar gázvezetékrendszerek tervezett összekapcsolása nagy jelentőségű a két ország energiabiztonsága szempontjából. Örülünk, hogy ez a projekt zöld utat kapott a tárcától" – jelentette ki Danica Beharková, a gázvezeték-építéssel megbízott Eurstream szóvivője még novemberben. Az építkezés megkezdésének feltételei között szerepel például a régészeti feltárás elvégzése, a vezetékek nyomáspróbája, a vezetékek szigetelésének és hegesztésének ellenőrzése, a fák és a bokrok bizonyos időszakban való kivágása stb.
„A megfogalmazott feltételeket értjük és betartjuk" – szögezte le Danica Beharková. A gázvezeték útvonalának három javasolt változata közül is kiválasztotta a tárca azt, amely a szakértők szerint leginkább figyelembe veszi az ökológiai szempontokat. A két cég által tavaly meghirdetett Open Season (kapacitáslekötés) felmérés első szakaszának eredménye szerint a szlovák oldalon hat ország kilenc cége érdeklődött a gázvezeték kihasználása iránt. Magyar oldalon az érdeklődés kisebb volt. Az Open Season második, immár kötelező őszi szakaszának eredményét még nem hozták nyilvánosságra.
Buktató buktató hátán - Kedvezményes honosítás
Kárpátinfo.net, 2011. január 31. – Kovács Elemér
Bármennyire is nagy az igyekezet, s bármennyire is nyilvánvaló a jó szándék a magyar kormány részéről, már most látszik, nem lesz könnyű dolguk azoknak a kárpátaljai magyaroknak, akik úgy döntöttek, hogy benyújtják a kedvezményes honosításhoz szükséges iratokat.
Mert vegyünk egy konkrét példát. Ha az illető elmúlt 50 éves, akkor a szülei már a cseh érában születtek, s nyilvánvaló, hogy a Csehszlovák Köztársaság által kiállított keresztlevéllel nem lehet igazolni a magyar felmenőket. (De hát hol is van már az a keresztlevél!) Azoknak sincs nagyobb szerencséjük, akiknek a szülei a visszacsatolást követően – tehát az 1938–1944 közötti időszakban – születtek. Mert az ő keresztlevelüket – ismét csak, csekély kivételtől eltekintve – a szovjet érában, annak rendje és módja szerint lecserélték. Ezeket az anyakönyveket pedig az ungvári levéltárban őrzik. Tapasztalatból tudom, hogy amint ez utóbbiról valaki tudomást szerez, legyint az egészre egy nagyot, hisz ebben a mégiscsak kényes helyzetben ilyen kéréssel senki sem fordul egy ukrajnai hivatalhoz. Az utóbbi 60-70 esztendő tapasztalata mutatja, hogy jó az elővigyázatosság.
A legegyszerűbbnek tűnik az a megoldás, ha fellapozzuk annak az egyházközségnek az anyakönyveit, amelyikben a nagyszülőket és a szülőket megkeresztelték. Ám mint nemrég kiderült, az egyházi anyakönyvi okiratokat évtizedekkel ezelőtt igen sok helyen elvették és a járási anyakönyvi hivatalokban helyezték el, ahonnan ezek a dokumentumok azóta Ungvárra kerültek. Tehát megint csak a megyei székváros levéltárának az ajtaján kell kopogtatni. Igazából azoknak van viszonylag könnyű dolguk, akiknek a szülei, nagyszülei valamelyik magyarországi településen látták meg a napvilágot még a háború előtt. Ők a helyi anyakönyvi hivataloknál valóban könnyűszerrel hozzájuthatnak a honosításhoz szükséges iratokhoz.
Az egyszerűsített honosítással kapcsolatos tájékoztatókban gyakran szerepel, hogy az édesapa vagy a nagyapa katonakönyve lehet az az alapdokumentum, amivel igazolhatjuk a magyar felmenőket. Persze előfordulhat, hogy a Kárpát-medence más régióiban ez használható megoldás, viszont tapasztalataink szerint Kárpátalján egyáltalán nem az. Magyar katonakönyv! Egy-egy ritka kivételtől eltekintve bizony nincs ilyen dokumentum a magyar családok hagyatékában. Gondoljunk bele, annak a könyvnek nem csupán a frontot, de a sztálini lágereket is meg kellett járnia. Gazdája ugyan miért ragaszkodott volna hozzá, hisz az ott már semmire sem volt jó, csak arra, hogy a fogva tartókat még inkább irritálja. A lágerekben ugyan szigorú nyilvántartást vezettek mindenkiről és mindenről, ám amikor végre valakit elengedtek, a különben semmit mondó elbocsátó „bumáskát" az itthoni hatóságnál le kellett adni. A későbbiek során hányan és hányan szembesültek azzal a problémával, hogy a szögesdrót mögött töltött éveket sehogysem tudták igazolni. Pedig jól jött volna a nyugdíj felszámolásánál.
Szóval a katonakönyv... Megtaláltam édesapám katonakönyvét, aki 1922-ben született, így valószínűleg ő és a vele egykorúak voltak az utolsók, akiket még behívtak magyar katonának. Ám ez a katonakönyv nem az a katonakönyv. Mert vörös fedelű, sarló kalapácsos. 1963-ban adták ki, benne a negyedik oldalon orosz nyelven a következő bejegyzés: „vengerszkaja armija", s az, hogy a könyv tulajdonosa a 22-es gyalogezredben szolgált aknavetősként. Ugye furcsán néznének rám, ha ezt a katonakönyvet csatolnám a honosítási kérelemhez.
Tehát a fenti példákból is látszik, hogy a kárpátaljai magyarok egy részének nem lesz könnyű dolga, ha azt akarja bizonyítani, hogy magyar állampolgárságú felmenőkkel rendelkeznek.
Mégiscsak az tűnik a legegyszerűbbnek, ha az egyházi iratok alapján próbáljuk bizonyítani jogosultságunkat. Ehhez viszont az kell, hogy az egyházi anyakönyvek több évtizedes hánykolódás után végre visszakerüljenek jogos tulajdonosukhoz. Ehhez valamennyi Kárpátalján működő történelmi egyháznak kérnie kell, hogy a szovjet érában tőlük jogosulatlanul elvett dokumentumokat visszakapják. Hogy ez túlságosan nehéz és bonyolult ügy lenne? A kicsinyhitűeket emlékeztetném arra, hogy lágert megjárt szüleink, nagyszüleink akkor, a '80-as évek végén, nem féltek végigjárni a különböző hivatalokat és kérvényezni bezárt templomaik visszaadását.
Igaz, hogy akkor már recsegett-ropogott a birodalom, de senki nem tudta, mi lesz, vagy hogyan végződik az egész. Akkor még nem tudhattuk magunk mögött a magyar állam támogatását sem. Tehát jó volna, ha a hamarosan összeülő ukrán–magyar vegyes bizottság – az ügy súlyára való tekintettel – a megtárgyalandó témák közé felvenné az egyházi dokumentumok visszaszolgáltatását.
Még így sem hárul el minden akadály azok elől, akik kérni szeretnék a kedvezményes honosítást.
Romániában és a Vajdaságban sorra alakulnak a Demokrácia Központok. Ezek a kedvezményes honosítással kapcsolatos iratok rendszerezésében segítenek a hozzájuk fordulóknak. Látni kell, hogy egyházainknak az általuk remélhetően felvállalt plusz feladat elvégzéséhez támogatásra van szükségük. Demokrácia Központokat Kárpátalján a jelenlegi helyzetben nem célszerű létrehozni, ám az mindenképpen megfontolandó, hogy a magyar kormány a Beregszászon működő Kárpátaljai Református Múzeum és Levéltár az államtól visszakapott anyakönyvek rendezésére felvett munkatársak bérének kifizetését felvállalja. Ugyanezek a munkatársak adhatnák ki a hozzájuk forduló ügyfeleknek a szükséges igazolásokat. Hasonló segítséget kell nyújtani a római és a görög katolikus egyháznak. A fent leírt elképzelés ma még csak merész ábránd, ám ha teszünk érte, akkor valósággá válik.
A modern kor egyházai – a hívek lelki gondozásán túl – annyi más fontos feladatot felvállalnak! Gondoljunk csak a különböző karitatív tevékenységekre, öregotthonok, családi típusú gyermekotthonok létrehozására, üzemeltetésére. Joggal lehet tehát remélni, hogy nem zárkóznak el a fent vázolt teendők elvégzésétől sem. Ha ez megtörténik, az mindenképpen az egyházi vezetés és a hívek kapcsolatának erősítését szolgálja.
Mádl elítéli a baloldali hisztériát
Magyar Nemzet, 2011. január 29.
Ma nyolcvanéves Mádl Ferenc volt államfő, Széchenyi-díjas magyar jogtudós, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, aki ebből az alkalomból a Magyar Nemzetnek adott interjújában beszélt egyebek mellett köztársasági elnökké választásának körülményeiről. Mádl Ferenc elmondta véleményét a médiatörvényről is, amely kérdés szerinte túl van dimenzionálva.
A jogtudós hitelt érdemlő kollégái nyilatkozata alapján úgy véli, lényegében a hatályban lévő európai törvényeket követi a magyar modell. Mádl Ferenc szerint érthetetlen, hiszterizált és túlzott a baloldal reakciója, és igazából nem is a jogszabállyal, hanem a keresztény–polgári szövetség kétharmados kormánytöbbségével van bajuk. A volt államfővel készült interjút a szombati Magyar Nemzetben olvashatja.
Most ugrik a könnyített majom a vízbe
Manna.ro/ÚMSZ, 2011. január 28. – Parászka Boróka
Néhány éve kiátkozással járt, ha valaki leírta: az állampolgárság kiterjesztése többet árt a nemzettudatnak, mint használ.
Magyarországi gyest kért a Magyar Polgári Párt alelnöke, Kis István. Úgy véli, hogy a magyarországi támogatás rövid időn belül pozitívan befolyásolná a demográfiai folyamatokat. A javaslatot átgondolatlannak nevezte az RMDSZ, légből kapottnak az EMNT, a nemzetpolitikai államtitkárság pedig arra figyelmeztet, ilyen jellegű segélyt csak az állandó magyarországi lakhellyel rendelkezők kérhetnek és kaphatnak. Nem ez lesz az utolsó ilyen jellegű probléma és nyilatkozatháború.
Hogy áll most az állampolgársági mérleg?
„Könnyített" státuszt bárki nagyon könnyen kaphat. Az is többször elhangzott: a választójog kiterjesztését is jelentős politikai akarat támogatja. A médiatörvény kapcsán egyértelművé vált: az állampolgárság kiterjesztése egy sor olyan kötelezettség kiterjesztését is jelenti, amely alapvetően meghatározza a „könnyített" állampolgárok életét.
A gyakorlatban a „könnyített" élet nem is olyan könnyű, és tényleg, ha a magyar törvénykezést az állampolgársággal együtt magára veszi az, aki magára veszi, akkor választópolgárként mért ne szólhatna bele, ki alkosson és hogyan törvényt? Az állampolgárság nem tartható karanténban, a jogok korlátozása másodrendű állampolgárokká minősíti a státusz kérelmezőit.
Tehát: vagy mindent vagy semmit alapon működtethető a konstrukció hosszú távon, anélkül, hogy a jogállamiság elve sérüljön. Természetesen a rendkívül kényes helyzetben lévő magyar nyugdíjkassza, a működésképességért küzdő magyar szociálpolitika nem működik ilyen kaptafára. A gyes, a nyugdíjrendszer nem nyújtható, mint a gumi.
Mit lehet mondani azoknak, akik mégis igényt tartanak hasonló juttatásra? Tessék átköltözni Magyarországra? Az lesz ám a sikeres erdélyi demográfiai kríziskezelés. Vagy azt: ám legyen, adózni Romániában tetszik, de juttatásokat majd, a nemzeti gondviselés jegyében, Magyarország fizet. Vagy: Romániában tetszik maradni, a romániai állami infrastruktúrát tetszik használni, viszont Magyarországra szavaz, adóz az, aki akar.
Teljes a káosz, és nincs jó megoldás.
Vagy „díszállampolgárok" maradnak a „könnyített állampolgárok'" érdemi jogok nélkül, és szolgálják az aktuális magyar politika propagandacéljait, mint afféle szavazó haszonállatok. Vagy kisarcolnak a kisarcolók jó néhány engedményt, és az eddiginél is jobban megpumpoljuk a magyar államkasszát.
Nem lesz akkor jobban utált ember az erdélyinél Magyarországon, pedig az erdélyiek népszerűsége eddig sem ért az egekbe (hol volt jogalapja, hol nem volt az ellenérzéseknek, de előítéletek azok bizony vannak). Valószínűleg Erdélyben is sokan lesznek olyanok, akik azt mondják: népességszaporítónak, átszavazónak, díszmagyarnak jók vagyunk, jogalanynak, kedvezményezettnek már kevésbé.
Nagy Magyarország lassan-lassan átvedlik így Smucig Magyarországgá ebből a perspektívából.
Hol is tartunk a kettős állampolgárság virágba borulásakor? Egyre több a gyanakvás, a vita, egyre kuszábbak a politikai, társadalmi viszonyok. Mélyül a nemzeti paranoia. Pedig csak annyit kellett volna mondani: a nemzetközösség egysége nem állampolgárság függő. Kultúrájában él a nemzet, ha él.
Természetesen ez az álláspont propagandacélokra és rövid távú politikai haszonra le nem fordítható. Elszámol majd a lelkiismeretével az, aki az egység nevében megosztott.
Mi ezt jobban tudjuk, mint Szász Jenő
Nyugati Jelen, 2011. január 28.
Szász Jenő, az MPP vezetője olyan valótlanságokat állít Kelemen Hunor RMDSZ-es politikus szüleiről, amelyeket mi, akik a karcfalvi iskolában és iskoláért 40 évet dolgoztunk, nem tudunk szó nélkül hagyni.
Kelemen Hunor tőlünk és a tantestület egyetlen tagjától sem kaphatott kommunista vagy elvtársi nevelést, mert az összetartó tantestületen belül egyértelmű és határozott rendszerellenes cinkosság uralkodott a hetvenes, nyolcvanas években. Az iskolát mindig óvtuk a politikától.
„Azokat a tanárokat, akik templomba jártak és megkeresztelték gyermekeiket, éppen Kelemenné rúgta ki a tanügyből" – Szász Jenő.
Ismerjük Kelemen Magdolnát, Kelemen Hunor édesanyját, akinek három gyermeke járt az iskolánkba. Mint kultúrigazgató jó viszonyban volt a tantestülettel, az iskolával. Tanárokat nem rúgtak ki az iskolából sem azért, mert templomba jártak, sem azért, mert gyermekeiket megkeresztelték, bérmálkoztak vagy vallásos életet éltek. Nem mintha nem rúghatták volna ki abban az időben, de sem Kelemen Magdolna sem más nem jelentette, így – még egyszer – nem rúgtak ki senkit. Szász Jenő rágalma az aljasság észjárására vall, amitől mind Kelemen Magdolna, mind a karcfalvi tantestület igyekezett távol maradni. Kelemen Magdolna sokszor közbenjárt abban, hogy sikerüljön kijátszani a megyei vagy országos pártfunkcionáriusokat az ellenőrzések során. Karcfalva lakosságának legnagyobb része katolikus vallású. Az iskolai vasárnapi tevékenységeket úgy szerveztük, hogy a gyermekek vehessenek részt a szentmisén. A tantestületi tagok gyermekei mind elsőáldozók voltak és bérmálkoztak (a Kelemen családé is).
Székely Gergely plébános nyugdíjba vonulásakor külön megköszönte nekünk, hogy nem akadályoztuk a munkáját, ehhez Kelemen Magdolna is hozzájárult. Fentiek leírása ellenére úgy gondoljuk, nem kell hitéletünkkel elszámolnunk felebarátainknak, hiszen azt nem hivalkodó templomba járásunkkal akarjuk bizonyítani. Kelemen János jó viszonyban volt nemcsak a helyi plébánosokkal, hanem a felcsíki községek plébánosaival is, menyük ma nagy tiszteletnek örvendő hitoktató iskolánknál.
Szász úr! Ezúton kérjük, hogy kérjen tőlünk nyilvánosan bocsánatot a fenti nyilatkozatáért, mert ha Kelemen Magdolna bárkit is kirúgott/kirúgatott volna állásából vallásgyakorlása miatt a karcfalvi tanárok közül, akkor ahhoz nekünk iskolaigazgatókként hozzá kellett volna járulnunk, ami nem történt meg.
„Nagyon érdekesnek találom, hogy 1989 decemberében egyetlen családot üldöztek el a Csíki medencéből, Kelemen Hunor szüleit."
Igen, Szász Jenő úr valóban érdekesnek találhatná ezt az eseményt, csakhogy nem igaz. Kelemen János Torján született, nem volt véletlen, hogy a falusi emberekkel szót értett. Mérnöki tanulmányai elvégzése után helyezték Karcfalvára. Szász úr olvasatában: „az elvtárs a mezőgazdaság politikai irányítója volt". Nagy tiszteletnek örvendett nem csak Karcfalván és Jenőfalván, hanem más felcsíki községekben is. Ez a tisztelet nem változott 1990 után sem, hiszen éppen 1990-ben a karcfalvi és a jenőfalvi gazdák a társas gazdaságuk szakmai irányítására kérték fel. 2004-ben nyugdíjba vonult és úgy látták jónak, hogy a torjai szülői birtokra költözzenek. Minden falunap alkalmával hazajönnek, jól érzik magukat a karcfalvi és jenőfalvi emberek között. Kelemen János és Magdolna mint szülők az iskola támogatóinak számítottak. Kelemen János tevékenységéről dr. Páll Antal Sándor elismerően nyilatkozik a Karcfalva múltjából című falumonográfiában.
Ezek szerint, Szász úr, nyilatkozatának ezt a részét úgy kell módosítania, hogy: Nagyon érdekesnek találom, hogy 1989 decemberében egyetlen családot sem üldöztek el a Csíki medencéből –, de csak akkor, Szász úr, ha az összes többit leellenőrízte.
Fülöp Aranka nyugdíjas karcfalvi iskolaigazgató
Fülöp László, a karcfalvi Mártonffy György Általános iskola igazgatója
Aggódik az RMDSZ: a leendő új párt Fidesz-barátabb
Székelyhon.ro, 2011. január 30. – Gáspár Botond
Az RMDSZ országos ügyvezető alelnöke, Borbély László kijelentette: aggódik amiatt, hogy Tőkés László és társai új erdélyi magyar párt bejegyzését tervezik, valamint azért, hogy a budapesti Fidesz-kormány támogatja a demokráciaközpont-hálózatot.
„Nem hiszem, hogy a magyar közösség számára jó lesz, ha újabb magyar párt jelenik meg. Aggaszt, hogy Tőkés László fél évvel azután, hogy az RMDSZ listáján szerepelt az európai parlamenti választásokon, új pártot alapít. Aggaszt az is, hogy az RMDSZ-nek megvan az infrastruktúrája arra, hogy a lakosságot a kettős állampolgárságról tájékoztassuk, azonban a magyarországi kormány nem hozzánk fordult, hanem létrehozta és finanszírozza a demokráciaközpontokat. Ezek hátterében pedig egyértelműen az Erdélyi Magyar Néppárt alapítása, bejegyzése áll. Remélem, sikerül megtalálnunk a közös nevezőt, ellenkező esetben mindannyian veszítünk" – mondta Borbély László.
Január elején Frunda György szenátor úgy nyilatkozott, hogy az RMDSZ azt kockáztatja, hogy nem éri el az 5 százalékos parlamenti küszöböt, amennyiben nem változtat politikáján, nemcsak elnökén.
Menetel Kelemen Hunor
Új Magyar Szó, 2011. január 31.
Három további szórványmegye támogatja Kelemen Hunort a február végi RMDSZ-elnökválasztáson – vált ismertté a hétvégi küldöttgyűlések nyomán.
Három további szórványmegye támogatja Kelemen Hunort a február végi RMDSZ-elnökválasztáson – vált ismertté a hétvégi küldöttgyűlések nyomán.
Pénteken az RMDSZ Arad és Szeben megyei területi szervezeteinek küldöttgyűlése döntött: Aradon a művelődési miniszter 32 támogató szavazatot kapott Olosz Gergely képviselőházi frakcióvezető 7 és Eckstein-Kovács Péter államelnöki tanácsos 3 szavazatával szemben, míg Szeben megyében 52 RMDSZ-küldött szavazott Kelemenre és 16 Ecksteinra; itt Olosz egyetlen voksot sem kapott.
Szombaton Beszterce-Naszód megyén volt a sor. Itt – Kelemen és Eckstein jelenlétében – szintén titkos szavazással a művelődési miniszter 36, Eckstein 8, Olosz pedig egyetlen voksot könyvelhetett el. A besztercei küldöttek ezzel megerősítették a megyei állandó tanács múlt heti, szintén Kelement támogató döntését.
Kelemen Hunyad megyében folytatta hétvégi „szórványkörútját", ahol megköszönte a hunyadi RMDSZ támogatását; erről a szervezet már decemberben döntött. Winkler Gyula megyei RMDSZ-elnök házigazdaként elmondta: nem volt erről nagy vita, hiszen „a hunyadiak úgy gondolják, Kelemen Hunor közülük való, mert számtalan esetben segítette az itt élő közösséget".
Nem döntött viszont egyetlen jelölt támogatásáról sem a Temes megyei RMDSZ: a választmányi ülés mintegy száz küldöttje szombaton úgy határozott: a kongresszusi küldöttekre bízzák, hogy választási programjaik tanulmányozása nyomán „arra a jelöltre adják a voksukat, akire jónak látják".
Platformvigasz Ecksteinnak
Miután a hétvégén ülésező megyei szervezetek egyike sem állt ki mellette, Eckstein-Kovács Péter egy RMDSZ-platform támogatásával vigasztalódott. A szombaton, Marosvásárhelyen ülésező Szociáldemokrata Platform 26 küldöttje közül 18 szavazott Eckstein-Kovács Péterre, 7 Kelemen Hunorra, 1 szavazat pedig érvénytelen volt.
Olosznak itt sem termett babér; a háromszéki képviselő eddig egyetlen területi szervezet, a Történelmi Máramaros támogatását élvezi, míg Eckstein mellett eddig szintén egy területi – a Kolozs megyei –, valamint három platform állt ki. Kelemen Hunor ezzel szemben már tizenkét területi szervezet támogatását mondhatja magáénak.
Tőkést hívja harcba Olosz
Olosz egyébként nem jelent meg a küldöttgyűlések egyikén sem, a képviselőházi frakcióvezető ugyanis a hétvégén „külső támogatást" keresett az RMDSZ-elnöki jelöltségéhez. Olosz Tőkés Lászlóval, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) pártalapításra készülő elnökével találkozott Nagyváradon azután, hogy csütörtökön Budapesten Orbán Viktor magyar miniszterelnök is fogadta.
Olosz Nagyváradon Tőkéssel egyetértésben az RMDSZ-t bírálta. Mint mondta, a szövetséget ernyőszervezetként szokás nevesíteni, csakhogy meglátása szerint „ez az ernyő ma lehúzott állapotban van: egyfelől azért, hogy a más véleményen lévőket kizárják, másfelől pedig azért, hogy az erdélyi magyar közösség ne láthassa, mi történik alatta".
Kritikákat fogalmazott meg az RMDSZ vezetőségével szemben Eckstein is, aki a csütörtöki, Maros megyei küldöttgyűlés megszervezését tartotta antidemokratikusnak. „A kerületi szervezetekre az RMDSZ központi apparátusa szemmel láthatóan jelentős nyomást gyakorol" – fogalmazott közleményében Eckstein.
Mint ismeretes, az RMDSZ február 26-27-én Nagyváradon rendezendő tisztújító kongresszusán az eddigi elnök, Markó Béla már nem kívánja újra jelöltetni magát. Markó Béla, aki tizennyolc éve áll a szövetség élén, nem titkolta, hogy Kelemen Hunort szeretné utódjaként látni.
Fordulópont az RMDSZ-ben?! – Regionális stratégiákra és az értelmiségre volna szükség
Nyugati Jelen, 2011. január 30. – Chirmiciu András
Fordulópont előtt áll az RMDSZ, hangsúlyozta Kelemen Hunor péntek délután a vajdahunyadi magyar házban, ahol kampányútja során a magyar egyházak és civilszervezetek képviselőivel találkozott.
Átgondolni a szövetséget
Nemcsak az RMDSZ áll fordulópont előtt, hanem az erdélyi magyarság is, mert a kettő között szoros a kapcsolat: az RMDSZ nem működhet a magyarság támogatása nélkül, a közösségnek pedig szüksége van arra, hogy érdekeit és értékeit politikailag képviseljék. 21 évig ez jól működött, s a jövőben fokozni kell az együttműködést.
Mindenekelőtt az értelmiséget kell visszanyerni, „szerepét gyakran alulértékeltük, szükségünk van véleményére", hangsúlyozta Kelemen Hunor, miután a magyarság előtt is bemutatta politikai programját, mellyel harcba száll az RMDSZ elnöki tisztségéért. Hogy miként juttatnának nagyobb szerepet az erdélyi magyar értelmiségnek, arra konkrét válasz nem született, mivel a két tervezett döntéshozó fórumban, a 17 fős elnökségben és a 25-27 személyes állandó tanácsban ugyanis az RMDSZ helyi szervezetei, ifjúsági szervezetek, SZKT-tagok stb. kapnának helyet.
Amúgy az RMDSZ fokozott figyelmet szán a regionális gondokra, regionális stratégiák kidolgozását tervezik, külön a Székelyföldnek, a Partiumnak, a közép-erdélyi vegyes vidéknek és a dél-erdélyi szórványnak. Olyan stratégiák, melyek az ottani emberek, közösségek problémáiból indulnak ki. Csakhogy ezek igen eltérőek, a székelyföldieket teljesen más problémák foglalkoztatják, mint a szórványban élőket, s gyakran tudomást sem vesznek a többiekről. Kényes téma, ezért a régiós stratégiák egymás kiegészítői kell hogy legyenek, nem egymás konkurensei. Olyan elképzelések is vannak, hogy a megyei szervezetek helyett régiós szervezetek alakuljanak, ami Kelemen Hunor szerint igen veszélyes lehet, mert ezáltal az egymástól földrajzilag és szemléletileg igen távol eső két legerősebb erdélyi magyar tömb, a keleti Székelyföld és a nyugati határvidéki Partium egymásnak feszülhetnek, amivel nyilván az egész erdélyi magyarság kerülne hátrányba.
Kedvező demográfiai fordulat?
Ilyesminek nem szabad bekövetkeznie, főleg, amikor az erdélyi magyarság helyzetében bíztató jelek mutatkoznak. Ezeket valószínűleg a tavaszi népszámlálás is kimutatja, véli Kelemen Hunor, a kolozsvári magyar demográfusok tanulmányaira hivatkozva. Abszolút számban az erdélyi magyarság bizonyára csökken valamelyest a 2002-es szinthez képest, viszont összlakosságon belüli aránya aligha. Sőt, talán növekszik is, mivel az elmúlt 9 évben a románság köréből millióan vándoroltak külföldre, miközben a magyarság stabilizálódott a kilencvenes évek nagy kivándorlási hulláma miatt. Sőt, a Székelyföldön és a Partiumban a kilencvenes évek rohamos természetes fogyása is befejeződött, a demográfusok bizonyos méretű fellendülésre is számítanak.
Ezen kívül a magyar öntudat is megerősödött, kevesebb lesz a magát románnak valló eset, mint korábban, még a vegyes házasságokban is. Ráadásul az immár 10 éves magyar iskolahálózatnak köszönhetően, s az RMDSZ politikai tevékenysége nyomán visszaszoruló román hatósági nyomás révén, a moldvai Csángóföldön is minden valószínűséggel többen vallják magukat magyarnak, mint korábban.
Éppen emiatt roppant fontos, hogy a népszámláláson minél többen vallják magyarságukat, fordult Kelemen Hunor az egyházak képviselőihez. Minden magyart meg kell győzni, hogy a kérdezőbiztos előtt is vállalja nemzetiségét. Itt a szórványban ez nehezebb, mint a tömbvidékeken, ahol sok lesz a magyar kérdezőbiztos, s magyar nyelvű kérdőívek is lesznek.
Visszatérve RMDSZ-elnöki elképzeléseire, Kelemen Hunor nyíltan Borbély László környezetvédelmi minisztert javasolná a politikai feladatokra létrehozandó alelnöki tisztségre, míg az adminisztratív jellegű főtitkáriba (a jelenlegi ügyvezető elnöki) viszont mindenképpen fiatal politikust látna. Van is 3-4 ügyes jelölt, aki legalább olyan ügyes lehet, mint a vajdahunyadi Takács Csaba, aki 1993 és 2007 között, majd 2009-től máig tölti be az ügyvezető elnöki tisztséget.
Politika helyett kultúra
A Hunyad megyei magyar egyházak és civilszervezetek képviselői azonban inkább kulturális miniszteri minőségében fordultak Kelemen Hunorhoz. Hogyan lehetne végre befejezni a vajdahunyadi kastély 1998 óta tartó felújítását, hogyan lehetne minisztériumi finanszírozást szerezni a magyar kulturális rendezvényeknek, egyházaknak? A kastély renoválása aligha érhet véget egyhamar, mert ahhoz több millió euró szükséges, a Kelemen vezette minisztérium éves költségvetése pedig olyan 50 millió lej. Amiből az összes romániai történelmi műemléket, színházakat, kulturális fesztiválokat, képzőművészetet, festéseszet stb. finanszírozni kell. A történelmi magyar műemlékekre amúgy is jelentős hányad jut a kulturális minisztérium költségvetéséből, olyan 19-20%, míg az elődje költségvetésében az arány 0,9% volt! Jelenleg a gyulafehérvári római katolikus püspökség, valamint a csíkszeredai Mikó-vár renoválása a két legjelentősebb projekt, melyeket a minisztérium finanszíroz.
Az egyéb kulturális rendezvények támogatására a pályázatokat minél hamarabb, legkésőbb péntekig, február 4-ig le kell adni, amíg elkészül a minisztérium költségvetése. Ezután legfeljebb akkor juthat némi pénz, ha valamelyik finanszírozásra tervezett rendezvényt nem tartják meg, vagy kisebbre sikerül.
Lehetőségek tehát vannak, politikai és kulturális téren egyaránt. Az erdélyi magyarságnak és az RMDSZ-nek ki kell használniuk ezeket. Szorosan együttműködve, ahogy a rendezvény házigazdái, Winkler Gyula EP-képviselő és Dézsi Attila, Hunyad megye prefektusa is hangsúlyozták Kelemen Hunorral egyetemben.
Kettős állampolgárság: meghátrálhat-e Orbán?
MTI, 2011. január 29.
Meghátrálhat-e Orbán cím alatt közölt kommentárt a magyar-szlovák kettős állampolgárságról a Sme című pozsonyi liberális napilap szombaton.
Az újság szerint Iveta Radicova szlovák miniszterelnöknek igaza van, amikor azt állítja, hogy a magyar kettős állampolgárság kérdését rendes államközi szerződéssel kellene rendezni, úgy, ahogy ez a civilizált európai országokban szokás. A jelek szerint Pozsony ezt akarta a kezdetektől fogva, de Radicová feleslegesen elvesztegetett egy fél évet, hogy ezt nem mondta ki, s ahelyett naivan úgy tett, mintha ezt a politikai problémát bármiféle bizottsági szinten meg lehetne oldani. Ez kedvezett Orbán Viktornak, aki húzta az időt arra számítva, hogy a kritikusok lassan elfáradnak, s ráadásul arra is rájönnek, hogy Brüsszel sem segít nekik.
"Ez a taktika továbbra is sikeres lehet, mert Szlovákiának, ha nem akarja igazságtalanul büntetni saját állampolgárait, akkor lényegében nincsenek eszközei, hogy Orbánt bármiféle megállapodásra kényszerítse" - írta Peter Morvay, a szerző. Megjegyezte: a magyar kormánypolitikusok ugyan már észrevették, hogy romlott nemzetközi pozíciójuk, mérsékelték a retorikájukat és "finoman" kompromisszumokat helyeztek kilátásba, de "semmi sem vall arra, hogy ez több lenne szavaknál". "Egy korrekt szerződés megkötése Szlovákiával a kettős állampolgárságról Orbántól két lényeges engedményt követelne, ami áthághatatlan akadálya lehet a hozzá hasonló autoriter politikus számára, aki sokat ad presztízsére és saját tévedhetetlenségének mítoszára" - jegyzi meg Morvay.
"Először is be kellene ismernie, hogy a kettős állampolgárság nemcsak Magyarország belügye, amelyhez senkinek semmi köze, s ezért erről senkivel sem kell tárgyalni. Ez a leggyakoribb állítás és hazugság, amellyel Budapest a kettős állampolgárságot körülfonta" - írja a szerző. "Ha ráadásul a szerződés kizárná a szomszédos államokban élő magyarok szavazati jogát, akkor az egész ügy értelmét vesztené a Fidesz számára - a kezdetektől fogva elsősorban az új hívek toborzása volt a cél" - mutat rá Morvay. Szerinte ezért nem szabad komolyan venni Orbán ígéretét, hogy a magyar kormány nem fog kampányolni Szlovákiában a kettős állampolgárság érdekében. A következő magyar választások előtti kampányról már nem is beszélve - zárja írását a Sme.
Válaszúton – Jelentősen szűkült az RMDSZ ideológiai pluralizmusa, és felerősödött a területi érdekcsoportok befolyása
Új Magyar Szó, 2011. január 31. – Székely Ervin
Célegyenesbe fordult az RMDSZ belső választási kampánya. A jelöltek teljes erőbedobással dolgoznak, egyesek népszerű protektorokat keresnek határon innen és túl, mások pedig épp ellenkezőleg, függetlenségüket hangoztatják.
Célegyenesbe fordult az RMDSZ belső választási kampánya. A jelöltek teljes erőbedobással dolgoznak, egyesek népszerű protektorokat keresnek határon innen és túl, mások pedig épp ellenkezőleg, függetlenségüket hangoztatják. Mintha a romániai magyar médiát is az elnökválasztás kérdése uralná, pedig az RMDSZ olyan helyzetbe került, hogy bárki legyen is az elnöke, nem könnyen birkózik meg vele.
Egyfelől az a hatalmi konstrukció, amelynek a Szövetség is része, egyre inkább elveszteni látszik demokratikus jellegét. Erőltetett ütemben koncentrálja a hatalmat és rombolja a demokratikus intézményrendszert.
A parlament házszabályának folyamatos megsértése, csalással vagy a felelősségvállalás eszközének túlzott és indokolatlan alkalmazása révén elfogadott jogszabályok, a bírósági ítéletek semmibevétele, egy politikai ihletésű megfélemlítés gyanúját keltő letartóztatás, a távszavazás bevezetésének szándéka, illetve a fővárosi kerületek központosítására tett kísérlet (ami szöges ellentétben áll a meghirdetett decentralizáció elvével, de lehetővé tenné a helyi bevételek megszerzését és a főpolgármester irányítása alá vonását) jól jelzik ezt a folyamatot. Ehhez társul még a kabinet ijesztő fantáziátlansága, a gazdaság élénkítésének elmaradása, újabb és újabb megszorító intézkedések bevezetése.
Az RMDSZ asszisztenciája ezekhez az intézkedésekhez máris megrendítette a választók egy részének – elsősorban az értelmiségnek – a bizalmát immár nem is a Szövetség demokratikus elkötelezettségében, hanem a koalíciós szolidaritás értelmében. A kongresszus előtt álló legnagyobb dilemma az, hogy érdemes-e és ha igen, akkor meddig éri meg ezen az úton maradni, különösen olyan körülmények között, amikor az ellenzék – a narancssárga sajtó minden óbégatása ellenére – egységesül, s a magyar érdekképviseletnek csak korlátozott ideig van lehetősége átigazolni a demokratikusabb táborba.
Másfelől nagyvonalú magyar kormánypárti segédlettel és kaján elnöki jóváhagyással új magyar párt próbál gyökeret verni Erdélyben, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a választások előtt osztozkodásra kényszerítse az RMDSZ-t egy minimális támogatottságú, távirányított politikai alakulattal. Úgy tűnik, az RMDSZ-nek egyelőre nincs elképzelése arra, hogy miként kezelje ezt a helyzetet, hogyan őrizze meg Európa legnagyobb kisebbségének érdekképviseleti egységét. Épp ellenkezőleg, létezik a Szövetségen belül egy nem domináns, de mindenképp jelentős vonulat, amelyik azt hangoztatja, hogy máris oda kell adni a fele leányságot és a teljes királyságot a politikai Borsszem Jankónak.
Harmadrészt – és erről is nyíltan kell beszélni – az elmúlt években, talán mert a majdnem folyamatos kormányzás érdeke ezt követelte meg, jelentős deficitet halmozott fel a Szövetség belső demokráciája. A Szövetségi Képviselők Tanácsa formális intézménnyé vált, a döntéseket jobb esetben a Szövetségi Állandó Tanács, rosszabb esetben még szűkebb grémium hozta, s az aktíva utólag megerősítette.
Nem véletlenül, egyes tisztségviselők „titokpártnak" titulálták az RMDSZ-t, utalva a döntéshozatal átláthatatlan jellegére és arra, hogy a formálisan kompetenciával rendelkező tisztségviselők rendszerint a sajtóból értesültek arról, hogy mit „döntöttek". Ha nem is szűnt meg, de jelentősen szűkült az RMDSZ ideológiai pluralizmusa, és felerősödött a területi érdekcsoportok befolyása.
Jól nyomon követhető volt ez a jelenség a tisztségek elosztása esetében, amelynek kizárólagos szempontját a területi algoritmus képezte, s ez nem minden esetben esett egybe a kinevezettek szakmai kompetenciájával. Azt hiszem, hogy olyan fontos döntések meghozatala előtt, mint amilyenek az RMDSZ-re az elkövetkező hetekben várnak halaszthatatlan követelmény a belső demokrácia helyreállítása, s ennek az alapszabályzati feltételeit is biztosítani kell.
Lesz tehát feladata és hatalmas felelőssége az RMDSZ leendő elnökének (akiről már tudjuk, hogy ő nem Markó Béla), s akivel szemben a várakozás minden eddiginél nagyobb.
|
