|
EP-ALELNÖK
Reding uniós biztos válasza a Székely Mikó Kollégium ügyében
Erdély.ma, 2011. április 13.
Tőkés László EP-alelnök levélben fordult Viviane Reding jogérvényesülésért felelős uniós biztoshoz a Székely Mikó Kollégium, valamint a romániai Országos Restitúciós Bizottság azon három tagjának ügyében, akik ellen a Nemzeti Korrupció-ellenes Igazgatóság (DNA) eljárást indított amiatt, hogy – állítása szerint – a nevezett sepsiszentgyörgyi Kollégiumot jogsértő módon szolgáltatták volna vissza az Erdélyi Református Egyháznak.
Reding biztosasszony március végi válaszlevelében „udvariasan" megköszönte panaszt tévő képviselőnknek, hogy felhívta a Bizottság figyelmét az általa tapasztalt jogi eljárási hiányosságokra és visszaélésekre. Válasza azonban nem kecsegtet európai uniós szintű közbenjárással az ügy megoldása érdekében, hiszen válaszában mindössze annak megállapítására szorítkozik, hogy az Európai Unió alaptörvényei értelmében a restitúciós ügyek nem tartoznak az Európai Bizottság hatáskörébe. Felvilágosítása szerint az Unió csak abban az esetben élhetne jogorvoslási felszólítással egy tagállam irányában, amennyiben az adott ország egy uniós szintű törvény alkalmazása során követ el kihágásokat vagy sérti meg az Emberi Jogok Európai Chartáját.
Az ingatlanvisszaszolgáltatásra vonatkozó törvénykezés és ennek gyakorlatba ültetése, a szubszidiaritás elvének megfelelően, tagállami hatáskörbe tartozik. Ennek következtében Románia – és valamennyi tagállam – szuverén döntése az, hogy milyen módon jár el az Európai Uniós csatlakozása előtt eltulajdonított ingatlanok visszaszolgáltatásának ügyében – mutatott rá Reding asszony.
Tőkés Lászlónak a romániai jogállamisággal kapcsolatosan kifejezett aggodalmaira vonatkozóan az európai biztos válasza valamivel biztatóbb hangot üt meg. Azt emeli ki, hogy a Bizottság számára ismeretes az a tény, miszerint Romániának folytatnia kell az igazságügyi reformot, hiszen 2006-ban vállalt kötelezettségei értelmében záros határidőn belül eredményeket kell felmutatnia a korrupció visszaszorításában, valamint az igazságügyi reform területén. Amint erre a Bizottság 2010. júliusi, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett Jelentése rávilágít, Románia tett ugyan előrelépéseket a 2009-es Országjelentésben felvázolt állapotokhoz és helyzethez képest, mindazonáltal vállalásainak teljesítésében még mindig jelentős hiányosságok észlelhetők. A Bizottságnak továbbra is komoly fenntartásai vannak a romániai igazságügyi eljárások hatékonysága, az igazságszolgáltatási harmonizáció és az igazságszolgáltatás számonkérhetősége tekintetében. Éppen ezért, írja a Biztos, a Bizottság továbbra is megfigyelés alatt tartja és ellenőrizni fogja országunknak ebben a tekintetben kifejtett törekvéseit és eredményeit.
RMDSZ
RMDSZ: fegyelmezetlenek a kormánykoalíciós társak
Új Magyar Szó, 2011. április 13. – Cseke Péter Tamás
A koalíciós megállapodás ellenére kicsi a valószínűsége annak, hogy az ülésszak végéig a parlament elfogadja a romániai kisebbségek jogállásáról szóló törvényt – jelentette ki lapunknak Varga Attila. A képviselőház emberi jogi szakbizottságának RMDSZ-es tagját arról faggattuk, hogy a testület mikor tűzi napirendre a jogszabály vitáját.
A koalíciós megállapodás ellenére kicsi a valószínűsége annak, hogy az ülésszak végéig a parlament elfogadja a romániai kisebbségek jogállásáról szóló törvényt – jelentette ki lapunknak Varga Attila. A képviselőház emberi jogi szakbizottságának RMDSZ-es tagját arról faggattuk, hogy a testület mikor tűzi napirendre a jogszabály vitáját. Mint ismert, a tervezetről a bizottságnak kell megfogalmaznia jelentést, amelyről a képviselőház plénuma szavaz, a testület azonban még mindig nem kezdte el a kisebbségi törvény érdemi vitáját.
Varga Attila ezt részben azzal magyarázza, hogy nem működik a koalíciós fegyelem: ha a vita megkezdődik, az a veszély áll fenn, hogy a bizottság demokrata-liberális tagjai az RMDSZ elképzeléseinek kárára módosítják a jogszabályt. A politikus konkrét példára alapozza aggodalmait. Tájékoztatása szerint az emberi jogi bizottságnak múlt héten kellett véleményeznie Mircia Giurgiu független képviselő tanügyi törvényt módosító javaslatát, amelynek értelmében – a jelenlegi jogszabállyal ellentétben – a kisebbségekhez tartozó diákoknak is románul kell tanulniuk az ország történelmét és földrajzát.
„Természetesen negatívan kellett volna véleményeznünk ezt az indítványt, ám a demokrata-liberálisok nem jelentek meg kellő számban az ülésen. Mivel fennállt a veszély, hogy az ellenzék elfogadja a javaslatot, én inkább eljöttem az ülésről, így a bizottság nem volt döntőképes" – magyarázta a képviselő. Varga Attila tájékoztatása szerint az sincs tisztázva még, hogy honnan folytassák a bizottságban a törvény vitáját. „A szabályzat szerint ott kellene folytatni, ahol abbahagytuk: az oktatási fejezet végétől. Ám attól tartok, hogy néhány kormánypárti kolléga is azt szavazná meg, hogy kezdjük elölről az egészet" – mondta a képviselő.
Az RMDSZ képviselőházi frakciója múlt kedden tájékoztatta Emil Boc kormányfőt a törvénnyel kapcsolatos aggályaikról. Felvetették azt is: ha a jogszabály vitája ennyire nehézkesen indul be, a kormány vállaljon érte felelősséget a parlament előtt. „Emil Boc megígérte, hogy fegyelmezni fogja a párttársait. A felelősségvállalásról azonban nem mondott semmit" – számolt be lapunknak Varga Attila.
A miniszterelnök vélhetően azért hallgatott, mert pártbeli kollégái határozottan ellenzik, hogy a kisebbségi törvényt felelősségvállalással fogadják el. A PD-L szóvivője, Sever Voinescu, illetve női tagozatának vezetője, Sulfina Barbu is ilyen értelmű nyilatkozatokat tett a hét végén Csíkszeredában.
Máté András képviselőházi frakcióvezető lapunknak megerősítette: a demokrata-liberálisok fegyelmével valóban gondok akadnak, s ez a koalíció szintjén is vita tárgya. „Emil Bocnak be kell bizonyítania, hogy van autoritása a pártjában. Ha ez nem sikerül, akkor ott vagyunk, ahol a part szakad" – fogalmazott a politikus.
Az RMDSZ-elnök szerint túl sok volt a „pofoncsapás", elmarad az áprilisi Kelemen–Tőkés-találkozó
Krónika, 2011. április 13.
Ebben a hónapban semmiképp nem kerülhet sor az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az RMDSZ csúcsvezetése közti találkozóra – jelentette be a Duna Televízió vasárnap esti Heti Hírmondó műsorában Kelemen Hunor.
A szövetségi elnök azzal érvelt, hogy áprilisban igencsak sűrű a programja, a Tőkés Lászlóval való találkozó elhalasztásának másik oka pedig az, hogy az RMDSZ „több pofont is kapott az EMNT-elnök részéről az utóbbi időben". Kelemen ilyen pofonként értékelte, hogy Tőkés László többször is felszólította az RMDSZ-t: adjon számot az általa kezelt román és magyar költségvetési pénzekről. A szövetségi elnök szerint az EMNT nincs olyan morális piedesztálon, hogy bárkit is elszámoltatásra szólítson fel. „Mi minden egyes alkalommal elszámoltunk, a Hivatalos Közlönyben minden egyes elszámolásunk megjelent.
A nyilvánosságra szánt pénzeknek több mint 60 százalékát nyilvános pályázaton hirdetjük meg, osztjuk szét, ezekhez az elszámolásokhoz bárki hozzáférhet" – tette hozzá Kelemen. Az RMDSZ elnöke ugyanakkor elmondta, hogy levelet írt Orbán Viktornak, amelyben egy találkozót kezdeményez a magyar miniszterelnökkel, a Kereszténydemokrata Néppárttal pedig még a tavasz folyamán sor kerül a kétoldalú találkozóra.
„Ne pár ember, az SZKT döntsön a fontos kérdésekben" – Frunda György tárgyalást sürget az ellenzékkel
Népújság, 2011. április 13. – Mózes Edith
Április 2-án Kolozsváron ülésezett az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa. Mint már korábban jeleztük, a tanácskozáson néhány érdekes és érdeklődésre méltán igényt tartó felszólalás hangzott el. Ezek között említhetjük Frunda György szenátor véleményét, amelyet az alábbiakban a teljesség igénye és kommentár nélkül próbálunk tükrözni.
Frunda György mindenekelőtt azt rótta fel, hogy a döntéseket az RMDSZ-ben egy szűk vezetés hozza, majd az SZKT utólag megerősíti azokat. Javasolta, hogy ezentúl a Szövetségi Képviselők Tanácsa, az RMDSZ úgynevezett belső parlamentje döntsön a legfontosabb kérdésekben. Mint mondta, azért javasolta ezt, mert „nagyon fontos, hogy az RMDSZ a jelenlegi helyzetben hogyan politizál".
Politikai hiba lenne, ha az RMDSZ partner lenne olyan döntések meghozatalában, amelyek az életszínvonal csökkenését eredményezik
A továbbiakban arról beszélt, hogy a koalíciós partnerrel kötött protokollum „az én olvasatomban inkább szándéknyilatkozat, mintsem pontos, kitűzött célokat, határidőket tartalmazó szerződés. A határidők például a mellékletben találhatók, és az egész dokumentum értelmezhető. Az RMDSZ-nek az a fontos, hogy pontosan betartsák a protokollum előírásait" – jelentette ki.
Példának a tanárok fizetéséről szóló sürgősségi kormányrendeletet említette, amiért a kormány felelősséget akar vállalni. Felhívta a figyelmet, hogy egy végleges, visszavonhatatlan törvényszéki döntésnek a megtagadása alkotmányellenes, mint ahogy alkotmányellenes egy ilyen törvényről szóló felelősségvállalás is, bár, tette hozzá, ez a kormány hozott már hasonló alkotmányellenes döntéseket.
„Politikai hiba lenne – jelentette ki –, ha az RMDSZ partner lenne olyan döntések meghozatalában, amelyek az életszínvonal csökkenését eredményezik", és azt javasolta, hogy az ilyen döntéseket az RMDSZ ne fogadja el.
Az RMDSZ-es honatyák vegyenek részt a bizalmatlansági indítványok szavazásán
Felkérte az RMDSZ-t, hogy a szövetség képviselői és szenátorai ezután vegyenek részt a bizalmatlansági indítványok szavazásán. „Tudniillik, a magyar közösség, amikor minket a parlamentbe küldött, azért tette, hogy szavazzunk".
Az RMDSZ vezetősége a Demokrata Párt kérésére eldöntötte, hogy taktikai meggondolásból nem vesz részt a bizalmatlansági indítványok szavazásán. Ez azt is jelenti, mondta a szenátor, hogy a Demokrata Párt nem bízik meg a saját képviselőiben és szenátoraiban, és attól tart, hogy azok elárulják a szavazáskor. Viszont, tette hozzá, az RMDSZ képviselőire és szenátoraira ez nem érvényes, azok mindig betartották a frakcióban hozott közös döntéseket. „Amikor azt mondjuk, hogy a képviselőink, szenátoraink ne szavazzanak, azt jelenti, nem bízunk meg bennük. Ezért kérem, hogy mindig szavazzunk, úgy, ahogy a frakcióban eldöntöttük."
Ugyanakkor SZKT-döntést kért arról, amit már a kongresszuson is javasolt, hogy az RMDSZ kezdeményezzen tárgyalásokat az ellenzéki pártokkal. „Nekünk tárgyalnunk kell a Szociáldemokrata Párttal, Pontával, tárgyalnunk kell Antonescuval. Köztudott, hogy a mindenkori ellenzék szidja a magyarokat, de amikor hatalomra kerülnek, egészen másként viselkednek. Nem tudok különbséget tenni Emil Boc, Victor Ponta, Adrian Năstase vagy Crin Antonescu között. Tessék elolvasni, mit nyilatkozott Emil Boc, amikor ellenzékben volt, tessék elolvasni, mit mondanak a mai ellenzéki pártok" – mondta Frunda, aki azonban lát „biztató jelet" is: a múlt kongresszus volt az első alkalom, amikor az ellenzéki pártok vezetői megígérték, hogy ha az RMDSZ nélkül fognak kormányozni, akkor sem nyúlnak hozzá a kisebbségi jogokhoz, mert azok elnyert, megnyert jogok.
Fel kell készülni a támadásra
Az önkormányzati választásokkal kapcsolatosan kijelentette, az erdélyi magyaroknak sok fenntartásuk van az RMDSZ-szel szemben. Nem lepte meg Tőkés László pártalakítási szándéka, sem az RMDSZ elleni támadása.
– Fel kell készülni, az elkövetkezendőkben több ilyen támadás érheti az RMDSZ-t Tőkés László részéről, valótlan és igazságtalan dolgokban. Véleménye szerint világos, hogy nem az egység megteremtése a célja, nem egyezséget akar kötni, amit be sem akarna tartani. Tessék csak visszaemlékezni, meddig tartotta tiszteletben az egységet Tőkés László? Amíg brüsszeli képviselő lett. Azóta ócsárolja az RMDSZ-t. Erre fel kell készülni. De addig, amíg az emberek szegények, addig, amíg nincs egyetlen gazdaságélénkítő intézkedés, addig sem a magyar közösség, sem a román többség nem fog a kormánypártokra szavazni – jelentette ki végül Frunda György szenátor.
ROMÁNIA
Krónika, 2011. április 13. – Bíró Blanka, Gyergyai Csaba
Bár korábban az RMDSZ több politikusa is úgy nyilatkozott, van esély rá, hogy az új tanévtől idegen nyelvként tanulják a román nyelv és irodalmat a nemzeti kisebbségekhez tartozó diákok, erre mégsem kerül sor – nyilatkozta az Új Magyar Szónak Szőcs Domokos. Az oktatási tárca kisebbségi főosztályának igazgatója ugyanakkor közölte: az új tanévig nem készül el a Románia földrajza és történelme tankönyvek fordítása sem.
Szőcs közölte: a kisebbségek számára készülő román nyelv és irodalom tantervet is magában foglaló új kerettanterv semmiképp sem készül el a 2011/2012-as tanév előtt, ennek előkészítése a hazai oktatási rendszerről szóló helyzetjelentés közvitára bocsátása után fog elkezdődni. Az Országos Értékelő – és Felmérőközpont által a közoktatás állapotát összegző dossziét a héten bocsátják közvitára, és az oktatási tárca kisebbségi főosztályának igazgatója szerint az új tantervek előkészítése várhatóan a jövő hónap második felében kezdődhet el. Mint ismert, a decemberben kormányzati felelősségvállalással elfogadott tanügyi törvény kimondja, a kisebbségi oktatásban részt vevő diákok minden tantárgyat anyanyelven, azaz magyarul tanulhatnak, a román nyelv és irodalom kivételével, melyet sajátos tanterv szerint és sajátos tankönyvekből oktatnak majd.
A törvénycsomag szerint az egyetemi oktatásban a nemzeti kisebbségek számára biztosított az anyanyelvű képzés alapszinten, a mesteri és doktori képzésben, valamint a továbbképzés során is. Király András oktatási államtitkár januárban még úgy nyilatkozott a Krónikának, a románoktatást illetően csupán a kezdő évfolyamok tanulhatnak új tankönyvekből, mivel a már kialakult rendszert a többi évfolyam esetében nem lehet felborítani. Derűlátóan nyilatkozott ugyanakkor a tankönyvek elkészülte kapcsán is: mint mondta, a román nyelvkönyvek bizonyára elkészülnek szeptemberre, és várhatóan a történelem- és a földrajztankönyvek fordítása is. Optimista volt Markó Béla, az RMDSZ leköszönt elnöke is, aki korábban azt mondta, a jelenlegi kiadványok lefordításával rövid idő alatt lehet biztosítani a magyar tankönyveket. „Egymásnak ellentmondó nyilatkozatok látnak napvilágot, ám a valóság az, hogy érdemben még senki nem kezdett dolgozni a tanterveken és a román nyelvű földrajz- és történelemkönyvek fordításán" – nyilatkozta tegnap a Krónikának Balázs Lajos, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai karának professzora.
A pedagógus szerint a nemzeti kerettantervre szükség van, de nem kell kivárni, amíg az elkészül, fel lehet ismerni az erővonalait, és a sajátos kisebbségi tantervvel elébe lehet menni. Kifejtette, ő is fordított románból tankönyvet, másfél hónap alatt elkészült a munkával, ezért nem érti, hogy közel egy év alatt miért nem lehetett legalább a földrajz- és a történelemtankönyveket magyarra fordítani és kinyomtatni. Szerinte 15–20 év alatt fel kellett volna leltározni, hogy a magyar tanítói társadalom körében kik tudnak tankönyvet fordítani, és kik vállalnák ezt a munkát. „Kolozsváron a román tanszék indít szakmai tanfolyamot azoknak a tanároknak, akik a nemzeti kisebbségek iskoláiban tanítanak románt, viszont a legutóbbi konferencián az derült ki, hogy fogalmuk sincs arról, mi zajlik a magyar iskolákban" – mondta Balázs Lajos. A professzor és csapata már több mint két éve kidolgozott egy tervezetet a román nyelv oktatására vonatkozóan az általános és a középiskolások számára.
Román „nem" a székely régióra
Új Magyar Szó, 2011. április 13. – Bogdán Tibor
Ismét román össztűzbe került ezekben a napokban az RMDSZ. Kormányzási szövetségese, illetve az ellenzéki Szociál-Liberális Szövetség vezetői és hangadó képviselői egyaránt azon vannak, hogy visszavonják a másfél milliós magyar közösség immár kivívott jogait, és törekvései támogatására tett ígéretüket.
Paradox helyzet, hogy miközben az RMDSZ-t valamennyi román parlamenti párt igyekszik megnyerni, illetve megtartani szövetségesének, mindegyikük a „magyar kártyára" játszik népszerűsége növeléséért. Romániában a belpolitikai élet ugyanis immár a jövő évi helyhatósági és parlamenti választások jegyében zajlik.
Magyarellenes szociáldemokrata...
Ez magyarázza azon buzgalmukat, hogy „megvédjék a román érdekeket" a „túlzó magyar követelésektől", annak ellenére, hogy pontosan tudják: a jelenlegi politikai erőviszonyok között egyaránt szükségük van az RMDSZ támogatására a hatalom megőrzéséhez, illetve megszerzéséhez. A szociáldemokraták vezetője, Victor Ponta, aki nemrégiben még valósággal körüludvarolta az RMDSZ-t, most határozottan ellenzi a romániai magyarság képviseleti szervezetének Románia új közigazgatási felosztására tett javaslatát, ami ellen voltaképpen egyetlen kifogása van: a Maros, Kovászna és Hargita megyéből álló székelyföldi vagy, ahogyan ő fogalmazott, az etnikai kritériumon alapuló régió létrehozását ellenzi.
Ha az RMDSZ tartja magát tervéhez, az USL akkor sem lép koalícióra Kelemen Hunorékkal, ha ez éppen a hatalomátvételhez szükséges szavazatarányt biztosítaná számára – hangzott el nyilatkozata.
A szociáldemokraták Hargita megyei parlamenti képviselője, Mircea Duşă Emil Boc kormányfőt támadva panaszolta fel a székelyföldi románok „jogfosztottságát". A miniszterelnök – állítása szerint – nem tesz semmit azért, hogy az alkotmányt Hargita és Kovászna megyében is betartsák. A tömörülés képviselőházi frakcióvezetője az Avram Iancut képletesen felakasztó Csibi Barnát hozta fel elrettentő példaként, de megemlítette a román polgármesterek által vezetett települések kormány általi hátrányos anyagi megkülönböztetését, a „kiemelkedő román személyiségek nevét" viselő utcák elnevezésének megváltoztatását is.
Az ellenzéki erők egyébként azzal vádolják, a fő kormánypártot, hogy az RMDSZ-szel megkötött együttműködési megállapodásának „titkos záradékában" megengedhetetlen engedményeket tett.
...és demokrata-liberális nyilatkozatok
Mintha csak Duşă szavait visszhangozta volna, a demokrata-liberálisok alelnöke, Valeriu Stoica Csíkszeredában maga is a székelyföldi románok „veszélyeztetett identitása" miatt kondította meg a vészharangot, úgy értékelve, hogy ha a budapesti kormány felléphet a szomszédos országokban élő magyarok identitásának védelmében, akkor ugyanezt a román kormány is megteheti.
A hét végén szintén Csíkszeredában tartózkodó Emil Boc ismét megpróbálta – és megint csak hiába – elmagyarázni, hogy nem létezik semmiféle titkos záradék, és a protokollum semmi olyasmit nem tartalmaz, ami szemben állna az alkotmánnyal.
Hevesen támadta a romániai magyarság jogérvényesítő törekvéseit a demokrata-liberálisok képviselője, Sever Voinescu, aki az „ilyen tekintetben egyértelmű és világos alkotmányra" hivatkozva ellenezte az „etnikai alapú területi autonómiát". Traian Băsescu államfő szavait idézte, miszerint a Székelyföld ugyanannyi autonómiát kaphat, mint Caracal. Régebbi román trükköt használva a magyar kisebbség iránti aggodalmával takarózott, azt állítva, hogy az etnikai alapon létrejött régiók óhatatlanul csődhelyzetbe jutnak.
A demokrata-liberálisok szóvivője azzal sem ért egyet, hogy a kormány parlament előtti felelősségvállalással szerezzen érvényt a törvényhozásban évek óta halogatott kisebbségi törvénynek, igaz, azt nem tagadta, hogy be kell tartani a jogszabály elfogadásához az RMDSZ által megadott június 30-i határidőt – amelynek fontosságát Borbély László a múlt hét végén, borszéki látogatása alkalmával megerősítette. Az időpont ugyanis ott szerepel a kormánykoalíció feladatlistáján.
Nagyjából hasonló álláspontra helyezkedett a tömörülés másik hangadó politikusa, Sulfina Barbu, szerinte azonban a törvényt parlamenti vita nyomán kell megszavazni. Azt is elismerte, hogy a jogszabályért a kormánykoalíció mind a négy partnere felelősséggel tartozik.
Héber KRESZ-vizsga
Nincs más véleményen a párt főtitkára, egyben pedig elnökjelöltje, Vasile Blaga sem, aki ugyancsak Csíkszeredában járva azt fejtegette, hogy pártja „még elvileg sem érthet egyet az etnikai alapú régiósítással", ami semmiképpen sem jelenthet megoldást a lakosság gondjaira, hiszen például az Osztrák– Magyar Monarchia idején Székelyföld a legszegényebb tartomány volt.
Egyben kiemelte, hogy ő maga fejlesztési tárcavezetőként „többet tett a két megye magyar lakosaiért, mint az RMDSZ 2010-ben és 2011-ben", belügyminiszterként egyenesen „a pozitív diszkrimináció elvét alkalmazta a rendőrség és csendőrség kötelékében", külön helyeket tartott fenn magyar nemzetiségűek számára, ám a kisebbségiek „nem kívánnak erőszakszervezetekbe belépni".
Érdemeként tudta be azt is, hogy támogatta a kisebbségi oktatást kiterjesztő oktatási törvényt, és engedélyezte a magyar nyelvű KRESZ-vizsgát. „Tőlem héberül is vizsgázhatnak, csak ne okozzanak balesetet" – mondta ennek kapcsán.
A DNA vizsgálatot indított Olosz Gergely RMDSZ-képviselő ellen
Nyugati Jelen, 2011. április 13.
Két magáncég közötti befolyással való üzérkedés gyanújával indított vizsgálatot az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) Olosz Gergely Kovászna megyei RMDSZ-es parlamenti képviselő ellen, a politikus szerint azonban a vád „nevetséges", és az ellen zajló vizsgálat alaptalan.
Olosz Gergely Kovászna megyei RMDSZ-es képviselő kedden elmondta: a DNA „két magáncég közötti befolyással való üzérkedés" gyanújával indított vizsgálatot ellene, de szerinte semmi nem indokolja az eljárást. Ugyanakkor cáfolta az egyik magyar nyelvű napilapban megjelent információkat, miszerint a DNA csúszópénz elfogadása miatt indított vizsgálatot ellene egy olyan ügyben, amelyben azzal gyanúsítják, hogy az Országos Energiaszabályozási Hatóság (ANRE) elnökeként közbenjárt volna, hogy egy romániai cég megkapja az elektromos energia forgalmazásának jogát.
„A megjelent információ szemenszedett hazugság és rágalom. Nincs ilyen ügy, sohasem gyanúsítottak csúszópénz elfogadásával, sohasem követtem el ilyesmit. Az információk kitalációk, amelyeknek semmi valós alapja nincs" – hangsúlyozta.
Olosz megerősítette, hogy a DNA vizsgálatot indított ellene, de nem csúszópénz elfogadása miatt, amiként az a napilapban megjelent, hanem befolyással való üzérkedés miatt két magáncég között.
A képviselő elmondta: február 25-én idézést kapott a DNA-tól, utóbb meg is jelent az intézmény székhelyén, de részleteket nem árult el az ügyről.
„A vád nevetséges, nincs semmilyen alapja az eljárásnak, nem követtem el semmit" – hangsúlyozta.
Olosz Gergely azt is elmondta: az elmúlt években több ellenőrző hatóság indított vizsgálatot ellene, de minden esetben mindent rendben találtak.
MTI, 2011. április 13.
Az ellenzék számos politikusa azzal vádolja Cseke Attila egészségügyi minisztert, hogy "etnikai alapon" döntött a kórházak bezárását, összevonását, illetve átalakítását is magában foglaló reformlépésekről, mégpedig a román lakosság rovására, a magyar népességnek kedvezve.
A közvéleményben kétségtelenül felkavarta a kedélyeket, hogy az utóbbi napokban a Konstanca megyei Băneasán szívinfarktusban, a Vâlcea megyei Bălcești-en pedig agyvérzésben halt meg egy beteg, miután mindkét településen felszámolták a helyi kórházat, a mentőszolgálat pedig nem tudta időben ellátni a betegeket.
Mint arról beszámoltunk, Csekét Emil Boc miniszterelnök is védelmébe vette, csíkszeredai látogatásán ugyanis hangsúlyozta: nincs arra vonatkozó bizonyíték, hogy a miniszter felelős lenne a halálesetekért. A kormányfő továbbra is támogatásáról biztosította Cseke Attilát és a nevéhez fűződő reformot, amelyre Boc szerint nagyon is szükség van.
Az ellenzékben lévő szociáldemokrata és liberális párt politikusai egyenesen azzal vádolják Csekét, hogy "etnikai alapon" döntötte el, melyek legyenek azok a kórházak, amelyek a jövőben idősek otthonaként működnek tovább. Tudni vélik, hogy az átalakítások a magyar többségű székelyföldi megyéket kevésbé sújtották, mint Románia többi területeit.
ERDÉLY
Az egyenjogúság iskolái
Háromszék, 2011. április 13.
Szeparatizmust és szegregációt, tehát egymást kizáró vádakat egyszerre felhoz a Maros megyei prefektus, amikor ellenzi, hogy két tanintézmény magyar tagozata önálló iskolává alakuljon. Segesvári és dicsőszentmártoni középiskolákról van szó, ahova részben székelyek gyerekei járnak.
Az új tanügyi törvénynek – az alkalmazási utasítások kidolgozása és jóváhagyásuk még várat magára – okvetlenül a javára írom, hogy az említett igény már jelentkezett. Mi sem természetesebb annál, hogy egy tannyelv és közösség köré szerveződő tanmenet intézményileg is saját lábára kívánjon állni. Aki volt vegyes iskolában diák vagy pedagógus, annak nem kell magyarázni, hazai viszonyok közt milyen leértékelődést jelent, ha alárendelt, örökös alkalmazkodási kényszerben sínylődő kisebbségi tagozatra jár az ember. A nagy felhajtóerőt, melyet a magyar osztályközösség, a társak élménye, az anyanyelvi ismeretszerzés jelent, bizony jócskán csorbítja a vegyes iskolák írott vagy íratlan szokásrendje, mely örökös második helyre ítéli a nem többségit minden, az iskola közösnek számító terében vagy akciójában.
A diktatúra idejének kétségbeejtő, nyíltan elnyomó állapotai mára ugyan megszűntek, de a vegyes osztályok (tulajdonképpen a magyar osztályfőnöktől való megfosztást jelentették), a kisebbségi nyelvhasználat leplezetlen tilalma (az osztályterem falai közé szorult, de még ott is korlátozták), a magyar közösségképződés, vezetőválasztás, szülői tevékenység akadályoztatásának és egyebeknek az emléke máig fáj, mégpedig pontosan azért, mert a magyar különlétet szegregálta. Azaz elgáncsolta pozitív nevelőpotenciáljának kibontakozását, és előnyeit mesterségesen hátránnyá változtatta. Mintegy büntette a védelmet és előnyt, melyet különben jelentettek vagy jelenthettek volna. E fonák mechanizmus, mely a természetes állapotot, két nemzet egymás melletti létét fonákjára fordította azáltal, hogy az egyiknek jogtalanul fölényt biztosított, a kisebbséget meg jogfosztotta, persze a beolvasztó állampolitika fegyvertárához tartozott – ezért is furcsa, hogy ma is ily fennhangon meri valaki hamis jelszavait hangoztatni.
Ami iskoláinkat illeti, a rendszerváltás után tagozataink helyzete valamelyest javult, a magyar igazgatóhelyettestől, a külön rendezvények megtartásától stb. már nem fosztják meg őket, viszont mi sem természetesebb, hogy a másodrendűség érzését máig generáló további tehertételektől is meg kívánjuk őket szabadítani. Az önálló magyar iskolák megalakításának terve a lehető leglegitimebb törekvés, amit el lehet képzelni, és a tömbben élő székelység is csak támogathatja a kevésbé szerencsés régiók magyarságának, szülőknek, diákoknak és tanároknak e célját.
Az egyenjogúság érzete és tudata csak egyenlő feltételek mellett felnövő emberekben alakulhat ki. Ahol arra igény van, ott egy önálló román és egy önálló magyar iskola baráti viszonya a helyes modell, nem a lejáratott kényszermegoldás, a tagozatosdi.
Otthonra talál a Kölcsey
Új Magyar Szó, 2011. április 13. – Sike Lajos
Hosszú évek és elmérgesedő viták után otthonra találhat a Kölcsey Ferenc Főgimnázium Szatmárnémetiben – a város önkormányzata úgy döntött: az egykori zárda épületéből a püspöki konviktus sokkal tágasabb épületébe költözik az intézmény.
Hosszú évek és elmérgesedő viták után otthonra találhat a Kölcsey Ferenc Főgimnázium Szatmárnémetiben – a város önkormányzata úgy döntött: az egykori zárda épületéből a püspöki konviktus sokkal tágasabb épületébe költözik az intézmény.
„Felelős emberként nem nézhettük, hogy a régió leghíresebb magyar iskolája egy szűkös épületben legyen összezsúfolva. A legjobb megoldás kiválasztásában a katolikus püspökség, maga Schönberger Jenő püspök úr segített, felajánlotta a konviktus pár éve visszakapott épületét. Ez mindenben megfelel a célnak: aránylag jó állapotban van, kellően tágas, nagy udvara van, a városközpontban található!" – ismertette a döntés hátterét lapunknak Csehi Árpád, a megyei önkormányzat RMDSZ-es elnöke.
A város tanügyért felelős alpolgármestere is úgy véli, a lehető legmegfelelőbb épületre esett a választás, mert hosszú távon megoldódott az állami magyar iskola gondja. „Biztató, hogy az önkormányzat román tagjai is támogatták a választást" – fogalmazott Kereskényi Gábor.
Amint arról lapunkban korábban beszámoltunk, a nagy múltú középiskola évtizedeken át az egykori református gimnázium államosított épületében működött. Ezt az ingatlant visszakapta az egyház, és felvetődött, hogy a környéken visszaszolgáltatott más épületekkel együtt, a Láncos- templom körül egy református iskolaközpontot hoznak létre, ahol a Partiumi Keresztény Egyetem kihelyezett karai is elférnének.
Eredetileg nem volt szó a Kölcsey elköltöztetéséről, már azért sem, mert ebben az iskolában több református fiatal tanul, mint az időközben újraindult református líceumban. Váratlanul azonban megromlott a viszony az intézmények között. Háromévi vita után, a Kölcsey először a múlt ősszel költözött, szűkös és oktatási célokra nem megfelelő épületbe.
Pataky Enikő főigazgató akkor azzal vigasztalta a majdnem „otthontalanul" maradt nyolcszáz diákot és az ötvenhét tanárt, hogy a Kölcsey eredményét és hírét nem a falak biztosítják! Most is hasonló szellemben nyilatkozott az ÚMSZ-nek az intézményvezető, bár nem rejti véka alá örömét. „Az megbecsülés jele, ha törődnek velünk. Biztosak lehetnek a döntéshozók abban, hogy a jobb munkafeltételek az eredményeinkben is megmutatkoznak majd" – nyilatkozta az igazgató.
KÁRPÁT-MEDENCE
Népszámlálás 2011: ne adjunk lehetőséget a visszaélésre!
Új Magyar Képes Újság, 2011. április 12 . – Molnár Mónika
A népszámlálás fontosságára nem győztük felhívni a figyelmet, és természetesen szó esett már az összeírással kapcsolatos információkról, arról, hogy mire kellene odafigyelnünk, ha bekopogtat hozzánk az összeíró. A népszámlálás már javában folyik, és egyes helyeken - sajnos - már visszaélésekre is sor került.
A népszámlálás remek lehetőség a csalóknak, hogy összeírónak adva ki magukat bejussanak az otthonokba, és az emberek személyes adataihoz hozzájutva visszaéljenek azokkal. Olyan is előfordult, hogy manipulálni próbálták az adatokat.
Kérjünk igazolványt a számlálóbiztostól
Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy hivatalos személlyel van dolgunk, jogunkban áll arra kérni, hogy igazolja magát. Az összeírónál lennie kell egy megbízási szerződésnek, a Népszámlálás 2011 lógójával ellátott, műanyag irattáskának, valamint egy igazolványnak, amelyen a megye vagy a város vezetőjének az aláírása is megtalálható. Mivel mindenképpen az összeíró rendelkezésére kell állnunk, nem tagadhatjuk meg a közreműködést, hiszen ez esetben 300-tól 800 kúnáig terjedő pénzbírsággal sújthatnak bennünket. Az azonban nincs szabályozva, hogy lakásunkba, házunkba beengedjük-e az összeírót. A kérdésekre való válaszadást ugyanis megtehetjük a folyósón, az udvaron, bárhol.
A csalók általában az idősebb személyeket célozzák meg, és népesség-összeíróknak kiadva magukat férkőznek be a lakásokba. Ilyenre már Bjelovar városában volt példa. A rendőrség arra kéri a lakosságot, hogy ha tudnak ilyenfajta visszaélésekről, tegyenek bejelentést a 192-es számon.
Az adatokkal való visszaélésről
Azok a személyek, akiket már „összeírtak", jól tudják, hogy bizony vannak olyan kérdések a lapon, amelyekre legszívesebben nem is válaszolnának. Sokakban merült fel a kérdés, hogy miért fontos az Országos Statisztikai Hivatal számára, hogy kinek milyen a nemi beállítottsága, mi minden van a birtokában, vagy éppenséggel az, hogy készen áll-e arra, hogy két hét múlva munkába álljon. Utóbbinak valóban nincs sok értelme, hacsak a kormány nem azt tervezi, hogy az igennel válaszolóknak azonnal munkát ajánl. Mivel az adatok elhallgatása büntetést von maga után, az emberek kénytelen-kelletlen válaszolnak a feltett kérdésekre. De mi a garancia arra, hogy a birtokukba került információval nem élnek vissza? A hivatalos álláspont szerint erre a kérdésre a válasz az, hogy ebben az esetben az összeírót akár 20 ezer kúnás büntetés is sújthatja. Vukovár és Rijeka környékén több olyan eset is volt, hogy az összeírók a pravoszláv vallásúakat görög katolikusoknak akarták beírni. A Szerb Nemzeti Tanács elnökének, Milorad Pupovacnak a közbenjárására az egyik helyen azonnal menesztették a szabálytalanságot elkövető összeírókat. Most derült ki, hogy az összeírók kiválasztásánál nem kértek erkölcsi bizonyítványt. Így történhetett meg, hogy olyan személy is került közéjük, akit rasszizmus miatt már elítélt a bíróság.
Sokan nehezményezték, hogy a kiválasztáskor az egyedüli feltétel a szép és olvasható kézírás volt, semmi mást nem kértek a jelentkezőktől, akik pedig később bizalmas adataink birtokában azokkal visszaélhetnek. Amikor tehát bekopogtat az összeíró, ne szégyelljünk tőle igazolványt kérni, és ha kellemetlenül érinti a dolog, nem kötelező az otthonában válaszolni a kérdésekre. Valamint azt se felejtsük el, hogy az összeíróknak semmilyen formában nem szabad bennünket befolyásolniuk a válaszadásban.
EURÓPAI PARLAMENT/EURÓPAI UNIÓ
Az RMDSZ helytállásáról
Háromszék, 2011. április 13.
Tegyünk különbséget a tett és a nyilatkozat, a politikai cselekvés és a demagógia között – mondta tegnap Winkler Gyula az RMDSZ európai parlamenti képviselője azoknak a fiataloknak, akik háromnapos látogatáson tekintenek bele az Európai Parlament működésébe, és ismerkednek az erdélyi magyar képviselők munkájával.
Winkler Gyula leszögezte: ,,a fiatal generációnak választ kell adnia az erdélyi suttogó-propaganda hamis állításaira. Az RMDSZ 21 éven át dolgozott az erdélyi magyarság érdekében, jövőre a folytatásra kér bizalmat és támogatást. Otthon újabban arról hallunk, hogy Erdély modernizációja természetes folyamat, a visszaszolgáltatást, az új iskolákat, útépítéseket, közművesítést és sok más munkálatot az európai uniós csatlakozás hozta el Erdélybe, miközben minden, ami mulasztás, az a romániai magyar érdekképviselet kizárólagos hibája. Ezt vissza kell utasítanunk. Igaz ugyan, hogy az RMDSZ sok mindent csinálhatott volna jobban, de az eredményeket szívós munkával, kitartással és a közösség érdekében megkötött politikai kompromisszumok sorozatával sikerült elérnie. Minden alkalommal a romániai törvényhozásban a hétszázalékos RMDSZ-részarányt kellett többségi döntéssé változtatni."
Az EP-képviselő véleménye szerint az RMDSZ hiányában nagyon rövid időre volna szükség ahhoz, hogy az elmúlt két évtizedben a romániai magyarság és általában a kisebbségek számára kedvező anyanyelv-használati, oktatási és egyéb jogokat eltöröljék a különböző törvények cikkelyei közül. Politikai felelőtlenség tehát egy olyan mandátumnyi idő lehetőségéről beszélni, amikor a romániai magyarság képviselői már nem ülnek a román törvényhozásban. Egy ilyen forgatókönyvnek beláthatatlan következményei volnának az erdélyi magyarság számára – szögezte le Winkler Gyula. Az RMDSZ-képviselő meghívására harminchat fiatal látogatott Brüsszelbe.
Kisebbségi nyelvhasználat, csak túlzások nélkül (Zavart kelt az EBESZ-főbiztos)
kitekinto.hu, 2011. április 13.
Legyenek kisebbségi jogok, de nehogy túlzásokba essünk! Körülbelül így foglalhatjuk össze az EBESZ (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet) nemzeti kisebbségekért felelős főbiztosának eddigi tevékenységét. A szubjektív, megalapozatlan és egymásnak ellentmondó nyilatkozataival Knut Vollebaek (felvételünk) sem Ukrajna, sem az ott élő kisebbségek tetszését nem nyerte el.
Ukrajnát eddig az Európa Tanácstól kezdve az összes, nemzeti kisebbségekkel foglalkozó szervezet azért marasztalta el, mert túl kevés jogot garantált a területén élő kisebbségeknek, vagy a meglévő jogok érvényülését akadályozta. Az elmúlt hónapban ennek pont az ellenkezője történt: az európai mércéknek megfelelő nyelvtörvény tervezetével kapcsolatban Knut Vollebaek komoly aggályainak adott hangot.
Túlzott engedmények?
Az új nyelvtörvény az ukrán nyelvet ismerné el államnyelvként, míg azok a regionális nyelvek, amelyek elérik a tízszázalékos küszöböt, hivatalosan is használhatóak lesznek a közigazgatásban. Eszerint tizenhárom megyében az orosz, kettőben a magyar és a román is megkapná ezt az – Európában már általában bevettnek számító – státust. A nemzetiségekért felelős biztos azonban Volodimir Litvinnek, a Legfelső Tanács elnökének küldött levelében komoly aggályait fejezte ki, hogy a törvény elfogadása veszélyeztetheti az ukrán nyelvet és feleslegesen túlterhelné a közigazgatást.
Ezzel nemcsak a tervezet törvényhozás elé jutását sikerült megakadályoznia, de az ukrán politikusok fejében némi zavart, a kisebbségiek köreiben pedig komoly ellenállást generált. Tavaly júliusban ugyanis az Európa Tanács arra szólította fel Ukrajnát, hogy törekedjék a kisebbségek anyanyelvű oktatásának kiterjesztésére, a kisebbségi nyelvhasználat közigazgatásban történő használatának kiszélesítésére, és tegye lehetővé az anyanyelvű műsorok sugárzását – nyilatkozta akkor az UMDSZ. Ukrajna elszántságára az európai normák átvétele terén az új nyelvtörvény lenne a kivételes példa: az ugyanis összhangban van a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájával és az Európa Tanács kisebbségvédelmi keretegyezményével is.
Nem engednek
Bár a két egyezmény ukrajnai végrehajtását figyelő bizottság is pozitívan véleményezte a törvénytervezetet, az EBESZ-főbiztos kitartott megállapítása mellett. Ez ellen összefogtak a törvény által biztosított kedvezményekre – nem alaptalanul – áhítozó kisebbségek szervezetei – írja a Kárpátinfo. Így az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség, az Orosz Nyelvű Ukrajnáért szervezet, valamint a román és a zsidó közösség érdekvédői által aláírt levélben fejezték ki tiltakozásukat Knut Vollebaek ajánlása ellen. Szerintük ugyanis a főbiztos sem ukrán, sem nemzetiségi politikusokkal nem egyeztetett, így véleménye pontatlan, megalapozatlan és nem objektív. Politikai színezete mellett még bizonyos körök befolyása is érezhető – legalábbis ez derül ki annak, aki tud a sorok között olvasni. A szemmel láthatóan a balkáni ügyekben elmélyült EBESZ-főbiztos ismerethiányát mi sem szemlélteti jobban, mint az, hogy meglepetésként érte a gyakorlatban például Aknaszlatinán működő többnyelvűség: kezdve a három nyelvű feliratoktól egészen a három nyelven működő közigazgatásig.
A további fejleményekre még várni kell, de az eddigiek nem kecsegtetnek túl sok jóval: bár a tiltakozó levelet elküldték az Európai Unió, az Európa Tanács és az ENSZ megfelelő szerveihez, a korábbi tapasztalatok azt mutatják, jelentősebb eredményeket nem lehet várni ezektől a szervektől. Mindeközben a belpolitikában is kényes témának számító nyelvtörvény nemzetközi támogatás híján a többi társadalmi feszültséget előidéző törvénytervezet – adó- és nyugdíjreform – mellett egy ideig még biztosan a fiókban marad.
Schengen: júniusban dönt az Európai Parlament
Krónika, 2011. április 13.– Balogh Levente
Akár már június 4-én szavazhat az Európai Parlament (EP) Románia és Bulgária schengeni csatlakozásáról, miután az EP szabadságjogi és igazságügyi területtel foglalkozó testülete (LIBE) május 2-án szavaz az ügy jelentéstevőjévé kinevezett portugál képviselő, Carlos Coelho által elkészített jelentésről – tudta meg tegnap EP-forrásokból a Mediafax hírügynökség.
A bizottság tagjai tegnap vitatták meg először a jelentést, majd a májusi szavazás után a dokumentum az EP elé kerül, amely június 4-én ül össze Strasbourgban.
A Novinite.com című bolgár honlap szerint Corlos Coelho is megerősítette: az EP-ben június 4-én szavaznak a román és a bolgár csatlakozásról a belső határőrizet megszűnése nyomán létrejött schengeni övezethez. Coelho kijelentette: Bulgária teljesítette a csatlakozáshoz szükséges technikai feltételeket, jobban is, mint néhány jelenlegi schengeni tagállam. Ugyanakkor rámutat: mivel Bulgáriának külső határai is vannak, különleges intézkedéseket kell hoznia az illegális bevándorlás megfékezésére. Románia kapcsán még februárban arról beszélt, hogy kiválóan teljesítette a feladatát.
Mint arról beszámoltunk, jelentős vitát gerjesztett az év elején, hogy a két ország márciusra tervezett schengeni csatlakozása a német és a francia ellenkezés miatt elmaradt. A két nyugat-európai ország belügyminisztere ugyanis levélben fordult az Európai Bizottsághoz, amelyben felhívta a figyelmet arra, hogy sem Bulgáriában, sem Romániában nem hatékony a korrupció elleni küzdelem, akadozik az igazságügyi rendszer reformja, ráadásul a határőrizet is kívánnivalót hagy maga után. Az illetékes bizottság ugyanakkor január 28-i jelentésében megállapította, hogy Románia a csatlakozás minden technikai feltételét teljesítette, csupán Bulgária esetében tapasztalt hiányosságokat. A két ország ugyanakkor csak együtt csatlakozhat. A mostani jelentés immár mindkét ország esetében kedvező, ugyanakkor továbbra is kérdéses, hogy Berlin és Párizs elegendőnek tartja-e a korrupcióellenes küzdelemben azóta elért eredményeket.
INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA
Újra hódít a kommunizmus itthon
MTI, 2011. április 13.
A diákok 38 százalékának jó véleménye van a kommunizmusról annak ellenére, hogy nincs közvetlen élettapasztalatuk a szóban forgó korszakból – állapította meg egy helyi felmérés.
A romániai Soros Alapítvány közvélemény-kutatása több mint hatezer diák megkérdezésével készült. A diákok 38 százaléka szerint a romániai kommunizmus jobb időszak volt a jelenleginél. A tizenkettedik osztályba járó diákok körében az így vélekedők aránya eléri a 43 százalékot. A megkérdezett diákoknak szintén a 38 százaléka egyetért azzal az állítással is, hogy a román egészségügy helyzete jobb volt a kommunizmusban, mint most, és csak 33 százalék ért egyet ennek fordítottjával.
A válaszolók 72 százaléka véli úgy, hogy az 1989 utáni demokratikus rendszer eredményei alulmaradnak a kommunista hatalom teljesítményeivel szemben. A felmérés szerint a fiatalok fő elégedetlensége abból táplálkozik, hogy a mai román állam csak kis mértékben képes törvénytiszteletre kényszeríteni az embereket.
A felmérés a fiataloknak a kisebbségekhez való viszonyulását is vizsgálja. A kutatást végzők következtetései szerint a megkérdezett romániai fiatalok általában intoleránsak, idegengyűlölők és antiszemiták. A megkérdezettek több mint 60 százaléka nem szeretné, ha szomszédja roma etnikumú lenne, ugyanennyien utasítják el az AIDS-esek közelségét is, több mint 70 százalékuk ódzkodik a szexuális kisebbségek szomszédságától.
Hasonló türelmetlenség mutatkozik meg részükről más vallási vagy etnikai kisebbségekkel szemben is. Így 42 százalék idegenkedik a muzulmán vallásúaktól, 36 százalék a magyarokat, 34 százalék pedig a zsidókat nem szereti.
Kételyek a kettős állampolgárság körül – Beszélgetés Annával
Erdély.ma, 2011. április 12. – D.Sz.
Két erdélyi ismerős találkozik az utcán. A szokásos szervusz − hogy vagy üdvözlési formula után rögtön rátérnek valami „emelkedettebb" társalgási témára. Közéleti események. Mert az számít igazán tájékozott embernek, aki ért a politikához és a futballhoz – mondják. Eddig a gazdasági problémák voltak napirenden, elbocsátások, fizetéscsökkentés stb. Ezek most már nem nyerő témák, az emberek rájöttek hiába a sok sóhaj, gyomrot tönkretevő aggodalom, mert a helyzet nem látszik javulni, sőt ha tovább űzzük az idegeinkkel ezt a játékot, a jelenlegi egészségügyi törvény alapján lehet már az sem lesz ahol emberformájúvá pofozzanak.
A politikai témák derűsebb társalgási terület. Egyrészt függetlenebbek a hétköznapi embertől, maximum egy-egy következményét viselhetjük a gomba módra szaporodó törvényeknek, melyekért a kormány felelősséget vállalt. Hosszú időn keresztül a közvéleményben a két kedvelt téma: A Mátyás szobor újraavatása és a kettős állampolgárság. Most, hogy Mátyás király legitim módon ül a lován, a magyar állampolgárság maradt a közvélemény napirendjén.
A minap Annával találkoztam a megszokott kávézónkban. Mindketten szeretjük ezt a helyet, kellemes a hangulat és még a tejszínhabot sem spórolják ki az ember kávéjából. Ahogy újabban a „társalgási etikett" előírja mi is szóba hoztuk a kettős állampolgárságot. Igaz ugyan, hogy a tél folyamán beszélgettünk már erről, de azóta egy-két dolog mást fényt kapott vagy jobban mondva megváltozott az emberekben az ügy kapcsán. A szinte már misztikusnak mondható öröm, hogy az anyaország hivatalosan is gyermekeivé fogad, sokakban kezd elmúlni. A visszahonosítással járó bürokrácia elhalványítja a glóriát az ügy magasztos voltáról. Erre pedig ráerősítenek az állampolgárság következményeivel járó kételyek, valamint azok a visszaélések és igazságtalanságok, amelyeket a román nemzetiségűek követnek el a kettős állampolgárság elnyerése érdekében.
Anna közvetve érintve van ebben az állampolgársági „bizniszben". Rokonságának nagyrésze már rég kivándorolt Magyarországra, az egyik fia román nemzetiségű feleségével Nagy-Britanniában él, másik két fia pedig olyan munkakörben dolgozik, ahol románok is vannak. Beszélgetésünk során szóba kerültek az állampolgárság igénylésének nehézségei, az eljárás időtartamát meghosszabbító adminisztráció, ugyanakkor szót ejtettünk arról is, hogy az erdélyi ember milyen megfontolásból akar magyar állampolgárságot szerezni. A felidézett történetek alapján két olyan embertípust különíthetünk el, akiknek attitűdje nem hagyja szó nélkül a közvéleményt.
Az egyik ilyen kategória:
Az az erdélyi magyar, aki fél magyar állampolgár lenni Romániában
Ismerősök között gyakran találkozni olyanokkal, akik abból a megfontolásból nem szeretnének állampolgárságot igényelni, mert ebből később bajuk származhat. Ezek az emberek többnyire felemás nemzetiségű környezetben élnek és az évek során az iskolában vagy a munkahelyükön hátrányos megkülönböztetésben volt részük a magyarságuk miatt. Ők azok, akik a hazai aktuális politikai instabilitást látva úgy döntenek, hogy nem igénylik a kettős állampolgárságot. Annak ellenére, hogy XXI. században – mondják – a demokrácia, az emberi jogok, meg törvény előtti egyenlőség fontos politikai elvek, az emberekben még mindig élnek a Ceausescu-diktatúra emlékei. Ugyanakkor Románia alkotmánya kimondja, hogy bizonyos funkciókat kizárólag román állampolgárságú személyek tölthetnek be.
A másik kategória pedig:
Az a román, aki magyar állampolgár akar lenni
Egy közelmúltban történt szociológiai felmérés szerint a románok több mint fele nem nézi jó szemmel a visszahonosítást. Ennek ellenére vannak olyan román nemzetiségű polgárok, akik magyar felmenőikre hivatkozva mindent elkövetnek azért, hogy kettős állampolgárok legyek. Számos olyan esetről hallani, hogy román nemzetiségű emberek nyelvleckék árán is bizonyítják a magyar konzulátuson, hogy nyelvtudásuk nemcsak a „koszonom" –ig és a „jonapot"-ig terjed, hanem nagy érdeklődéssel olvassák, akár a magyar irodalom klasszikusait is. Annak ellenére, hogy a magyar kultúrában való jártasságuk csupán annyi, amennyit egy Magyarországot promováló videóklipből meg lehet tudni, magyarok szeretnének lenni, mert magyarnak lenni jó dolog: vízum nélkül lehet utazni külföldre, valamint számos olyan kedvezményben lehet részesülni, ami megkönnyíti egy nyugati országban a boldogulást.
Kérdés, hogy hogyan vélekedjünk erről a két „magyar" kategóriáról. Feltevődik ugyanakkor az is, hogy az ezekhez hasonló esetek nem teszik túl hétköznapivá az egész magyar állampolgárságot? Mert ugyebár a Magyarországhoz való tartozás a határok nélküliséget, az egységes magyar nemzetet jelentette. Vajon megmarad-e ez az eszmeiség azután is, hogy magyar állampolgárok lettünk, vagy Magyarország számunkra ledegradálódik a Duna kavicsra, a Túrórudira vagy pedig a külföldre
való kijutás lehetőségére.
Tolvajok legyünk, vagy magyarok?
Új Magyar Szó, 2011. április 13. – Parászka Boróka
A falu egyik végén megkérjük a hazai svábokat és cigányokat, hogy a népszámláskor vallják magukat magyarnak, a falu másik végén meg jól megkergetjük őket.
Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára a következő időszak egyik legfontosabb feladataként a népszámlálásra való felkészülést jelölte meg. A stratégia sajátos, érdemes szó szerint idézni:
„A népszámlálási kampányban viszont beazonosítottunk hat olyan kategóriát, amelyeket megpróbálunk megcélozni: a csángókat, a svábokat, a lakótelepi magyarokat, a vegyes házasságokban élő magyarokat, a romákat, akik magyarul beszélnek, valamint a szórványtelepüléseken élő magyarokat."
Ez kábé annyit jelent, hogy – ha összejön az RMDSZ eredeti terve – akkor meggyőzik a cigányokat és a svábokat is, hogy magyarnak vallják magukat.
Ez a magyar szervezeteknek, intézményeknek, a magyar pártoknak és a magyaroknak úgy általában nagyon jó, mert a népszámlálási adatok alapján dől el nagyon sok minden. Ezektől a számoktól függ az, hogy a következő időszakban hova megy a kisebbségeknek szánt támogatás, hogyan alakul az intézményépítés, reform stb. Ha bejön a kampány, akkor az ilyen jellegű pénzekből nem a svábok, nem a cigányok fognak részesülni, hanem mi, magyarok.
Ezt így, nagyon távolról és nagyon hideg fejjel végiggondolva, egyáltalán nem nevezhetjük becsületes kalkulusnak. Ez egy identitáslopás, amiért mi nem adunk semmit cserébe.
Mert mit adtunk a cigányoknak és a sváboknak?
Csíkszentmártont, Csíkszentkirályt, Alsórákost – a településnevek a publikussá vált vagy éppen rejtett konfliktusokkal hosszan folytathatók. Az utóbbi években egymást követték a roma–magyar konfliktusok, sváb vonalon pedig a legtöbb, amit elértünk, az a csendes, békés asszimiláció. (Ott, ahol nem az asszimiláció érvényesült, ott nem a magyar közösség viszonyulása volt a döntő.)
Közelebbről tekintve korántsem csupán az egyoldalú, agresszív közösségi stratégiák győztek. Az erdélyi cigányok és svábok között is sokaknak van többes nemzeti identitása. Mint ahogyan a magyaroknak is. Ha illik bevallani, ha nem. Sokan egy kicsit magyarok és egy kicsit cigányok, vagy éppen nagyon románok, és enyhén magyarok. Sokan vannak azok, akik magukat magyarnak vallják, de nagyapjukat svábként tisztelik.
A sok-sok identitás pedig nem kioltja, hanem – szerencsés esetben – erősíti egymást. A képletnek számtalan variációja van, és ha Kovács Péter egy kicsit taktikusabban nyilatkozik, akkor azt is mondhatta volna: mi támogatjuk a többes nemzeti identitással rendelkezőket, szeretnénk elérni, hogy a népszámláláskor lelkiismeretüknek, családi, közösségi hagyományaiknak, pillanatnyi hangoltságuknak megfelelően szabadon döntsenek és valljanak hovatartozásukról.
Mondhatta volna azt, hogy az RMDSZ és a Szövetség által képviselt magyar közösség nemzeti stratégiája befogadó stratégia. A mi kisebbségi politikánk általában jó a kisebbségeknek, és nem csak a magyar érdekeket szolgálja. Tehát: a jövőben érdemes velünk együttműködni. Van ajánlatunk a cigányok, a svábok számára, de van ajánlatunk azoknak a románoknak is, akik velünk együtt hisznek az etnikai határok képlékenységében, mobilitásában.
Vannak jó és vannak elrettentő példák. Hunyad megyében például évek óta olyan közösségi rehabilitáció folyik, amelyhez foghatóra nemigen volt példa. Sikerül(t) elérni, hogy a magyar közösség reprezentációja a számarányától függetlenül egyre hangsúlyosabb legyen. Vannak magyar napok, működik a székely-szórvány együttműködési program.
Ez jó. Jó látni, amikor a Hunyad megyei románok a magyar napokon jól érzik magukat, és nem csak a gulyásleves meg a kürtőskalács miatt. (Hogy a székelyföldi import köményes etnikumközi áldásos hatását ne is említsük.) Remek kezdeményezés a Hargita megyei román tisztségviselőknek szervezett magyar nyelvtanfolyam.
Elrettentő példa az, ami a székelyföldi cigányokkal történik.
Ugyanaz a történet ismétlődik immár futószalagon. Egy közösségnek elege lesz a lopásokból, az erőszakból, és megpróbál rendet teremteni. Évtizedek óta ugyanúgy folynak a dolgok. (Évtizedek óta megoldatlan a foglalkoztatás-politika, a szociálpolitika stb.) És egyszer csak robban a bomba. Miért? Mert „divatba" jött a robbantás.
A konfliktusok kezelése helyett a konfliktusok gerjesztése vált általános gyakorlattá. Csak súlyosbítja a helyzetet, hogy Erdélybe begyűrűzött a gárdamozgalom, hogy nyíltan terjeszkedik a Jobbik. Olyan politikai import folyik, amely – ha Kelemen Hunor, Kovács Péter, illetve Tőkés László és csapata nem áll a sarkára – végzetes károkat okozhat.
Nagyon fontos kérdés az, hogy amit sikerül a szórvány programban elérni a székelyföldieknek Hunyad megyében, azt miért nem sikerül otthon kamatoztatni? Miért alakul ki a politikusokban a kettős beszéd reflexe? (Együttélést és együttműködést hirdetni a nyilatkozatok szintjén és összekacsintani a konfliktusgerjesztőkkel a háttérben.)
Miért van annyi sikertelen protokollprogram (mint amilyen az őrkői roma program)? Azért, azt hiszem, mert nemcsak a roma–magyar konfliktusok természetét nem ismerik a résztvevők, de a magyar érdekképviselet a közösségépítés lényegét nem értette meg. Nem lehet „kicsi" (vagy éppen „nagy") magyar közösségeket építeni, nem lehet leválni a problémákról, elszigetelni a romákat, elfordulni a románoktól.
Nem azért nem lehet, mert a csúnya liberális dogmatikus jogvédők az ilyesmire azt mondják, hogy csúnya és etikátlan eljárás. Hanem azért, mert a félresepert, letagadott, vagy éppen fel nem vállalt problémák visszaütnek. Lassan és türelmesen magyarázva: ha sűrű bozótosban haladunk előre az erdőben, magunk előtt hiába hajtjuk félre a tüskés fenyőágat, a mögöttünk jövőnek kiverhetjük vele a szemét. Csak közös tisztások vannak, és közös tisztáshoz közösen megtisztított ösvények vezetnek.
Vegyük a legutóbbi, alsórákosi eseményeket.
Ebben a faluban hetek óta gyűrűzik a roma–magyar konfliktus, április második hétvégéjén a karhatalom akadályozta meg, hogy össze ne csapjanak az itt élők. A sajtót a helyiek levelekkel bombázzák napok óta, és arra panaszkodnak, nem bírnak a „cigány tolvajokkal", a református lelkipásztor, a magyar polgármester nyilatkozatokban sürgeti a beavatkozást. Elszánt magyar kampány folyik (a cigányok ellen). Felületes szemlélődő számára ez a történet ennyi.
Hogy néz ki ez egészen közelről? Alsórákoson inkább román, mint magyar, de leginkább roma identitású cigány közösség él. Gyermekeiket inkább román, mint magyar iskolába kívánják íratni, és nem a helyi református istentiszteleteket látogatják, mert neoprotestánsok (pünkösdisták). Veszélyben a magyar iskola, a magyar egyház, a magyar pap és a magyar polgármester egzisztenciája.
Lehetne magyar revitalizációs programot indítani, lobbizni azért, hogy a magyar oktatás, közösségi élet vonzóbb legyen. Ugyanúgy, mint ahogy a hunyadiak csinálják. Ki lehetne esetleg egyezni a cigányokkal (ne járjanak se román, se magyar osztályba a roma gyerekek, induljon számukra roma képzés, végül is ez a legtermészetesebb). A kompromisszumos együttélés és a közösségfejlesztés macerás, munkás és hosszú távú befektetés.
Alsórákoson sem ez történik, hanem kirobban a cigány–magyar konfliktus. Amelynek csak pillanatnyi eredménye lehet az, hogy sikerül az egyre erőteljesebben fellépő roma közösséget visszaszorítani.
Hosszú távon: a magyarok veszítenek, még akkor is, ha most elhiszik és elhitetik, hogy a „cigánybűnözés" áldozatai.
Most jön a népszámlálás, és az erre való felkészülés új (sokadik) esélyt teremt. Átgondolni, hogy mit is akar magától az erdélyi magyar közösség, a romáktól, a románoktól. Faluról falura áttekinteni: melyek a helyi konfliktusok valódi okai, és mi jelenthet megoldást. Kidolgozni egy általános közösségi stratégiát, és pontosítani annak helyi feltételeit.
Most dől el, hogy (identitás)tolvajok vagyunk, vagy egy olyan nemzetpolitika meghonosítói, amelyre eddig tájainkon alig volt példa. És most nem csak Kovács Péter válaszát várom: hogyan és miről is akarja meggyőzni az erdélyi svábokat és romákat.
|
