Magyar autonomista pártot alakítanak Romániában
Stop.hu, 2010. október 18.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által kezdeményezett új autonomista pártnak már a jövő év első felében meg kell születnie ahhoz, hogy a következő romániai választásokon tényezővé válhasson - mondta az Erdélyi Napló számára készített interjújában Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke, aki szerint ez utóbbi szervezet szeretné kivenni részét a magyarországi új - egész nemzethez szóló - alkotmány megalkotásában is.
Az erdely.ma és Erdélyi Polgár Info hírportálok által is közölt interjúban a politikus idézte Tőkés Lászlót, az EMNT elnökét, aki szerint a magyarországi rendszerváltozás kiteljesedése mellett valódi rendszerváltásra van szükség a magyar nemzetpolitikában is.
A nemzetpolitikai rendszerváltáshoz új, az egész nemzethez szóló alkotmány kell, ennek megalkotása közös feladat, amiből az EMNT is szeretné kivenni a részét - hangsúlyozta.
Az újjászülető MÁÉRT-ban szintén a nemzetpolitikában gondolkodó magyarországi és határon túli politikusokat kell közös asztalhoz ültetni - mondta. Szerinte a Magyar Polgári Párt (MPP) megjelenésével bipolárissá váló erdélyi magyar politika lassan-lassan multipolárissá bonyolódik, amelynek igazi oka az, hogy a két pártpolitikai szereplő - az MPP és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) - közül egyik sem képes az autonómia-program hiteles és eredményes képviseletére.
Az EMNT az elején úgy vélte: saját civil-politikai eszközeivel katalizálni tudja a politikai szereplőket abban, hogy határozottan vállalják föl az autonómia ügyét. "Ez ritkán sikerült" - fűzte hozzá a politikus. Úgy fogalmazott: az RMDSZ az autonómiát inkább csak retorikai szinten vállalja föl, amikor azonban konkrét politikai cselekvésre van szükség, megtorpan, a bukaresti politikai szerepvállalás - a kormányzati ellenérdek - felülírja az autonómia ügyét. Az MPP viszont a "jóra való restség" bűnébe esve, tétlenségével tesz az autonómia ellen. Ez a felismerés vezetett oda, hogy az EMNT kimondja: ha a létező pártok ezt a szerepet nem tudják vagy nem akarják felvállalni, akkor létre kell hozni egy igazi autonomista pártot" - fejtette ki Toró T. Tibor.
Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy maga az EMNT nem pártosodik, az a maga mozgalmi eszközeivel legfeljebb segíthet azoknak, aki elszánták magukat a pártalapításra. Az EMNT megmarad annak, aminek született: széles merítésű, pártok feletti civil-politikai mozgalomnak - mondta.
Az új autonomista pártnak mindenesetre Toró szerint már a jövő év első felében meg kell születnie ahhoz, hogy a következő romániai választásokon tényezővé válhasson. Mint mondta, azt szeretné, ha a pártalapításról az EMNT testületeiben csaknem konszenzusos álláspont alakulna ki. A szervezet november végén tartja esedékes évi küldöttgyűlését, azon Toró szerint világos döntést kell hozni: a küldöttek egyetértenek-e egy igazi autonomista párt létrehozásával. Ha a döntés megszületik, fél év alatt össze lehet hozni az új pártot - mondta.
Ezzel az interjúval szinte egyidőben Iulian Fota védelmi és nemzetbiztonsági ügyekért felelős államfői tanácsadó a Mediafax hírügynökség szerint Nagyváradon kijelentette: Tőkés László európai parlamenti alelnök tevékenysége nem jelent "nemzetbiztonsági problémát". A nyilatkozó - ellentétben több más román politikussal - úgy vélekedett: nem szabad eltúlozni Tőkés László egyéni kezdeményezéseit, amelyek inkább csak egy politikai játszma részei. Az államfői tanácsos szerint Romániának kitűnő a kapcsolata Magyarországgal.
Tőkés László nem veszélyezteti Románia nemzetbiztonságát
Nyugati Jelen, 2010. október 16.
Iulian Fota védelmi és nemzetbiztonsági ügyekért felelős államfői tanácsadó pénteken Nagyváradon kijelentette: Tőkés László európai parlamenti alelnök tevékenysége nem jelent „nemzetbiztonsági problémát".
Iulian Fota Nagyváradon részt vett az első romániai nemzetbiztonsági tematikájú, angol nyelvű folyóirat bemutatóján.
Arra a kérdésre, hogy mi a véleménye Tőkés László EP-alelnök kezdeményezéseiről, köztük egy új erdélyi magyar autonomista párt létrehozásának szándékáról, Iulian Fota azt mondta: Tőkés kezdeményezése nem valós probléma.
„Nem szabad eltúloznunk egy egyéni kezdeményezést. Az nem jelent nemzetbiztonsági kockázatot" – mondta Fota, aki szerint az elmúlt 70-80 évben biztonsági szempontból Romániának még sosem volt ennyire jó státusa, mint most.
„Ezek a kezdeményezések (Tőkés László kezdeményezései – szerk. megj.) inkább egy politikai játszma részei" – vélekedett az államfői tanácsos, aki szerint Romániának kitűnő a kapcsolata Magyarországgal.
„Jelenleg Románia nemzetbiztonságát semmi sem veszélyezteti világosan" – szögezte le Iulian Fota.
A nagyváradi egyetem pénteken mutatta be a Romanian Journal of Security Studies angol nyelvű negyedéves folyóirat első számát. Ez az első angol nyelvű nemzetbiztonsági tematikájú kiadvány Romániában. Az eseményre meghívták Iulian Fotát is.
„Nagyon fontosnak tartom, hogy az önök városában a rendkívül jelentős biztonság területével foglalkoznak" – nyilatkozta az államfői tanácsos a folyóirat bemutatására, valamint a Nagyváradon immár a harmadszorra meghirdetett Európai Biztonság mesteri programra utalva.
Nagyváradi látogatása során Traian Băsescu államfő nemzetbiztonsági tanácsadója más védelmi szakértők társaságában részt vett Az európai biztonság dimenziói című, az egyetem Aula Magna termében megszervezett konferencián is.
Toró: autonomista párt már az év elején
Krónika, 2010. október 18.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által kezdeményezett új autonomista pártnak már a jövő év első felében meg kell születnie ahhoz, hogy a következő választásokon tényezővé válhasson – jelentette ki az újraindult Erdélyi Napló hetilap számára készített interjúban Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke, aki szerint ez utóbbi szervezet szeretné kivenni részét a magyarországi új – egész nemzethez szóló – alkotmány megalkotásában is.
Az interjúban a politikus idézte Tőkés Lászlót, az EMNT elnökét, aki szerint a magyarországi rendszerváltozás kiteljesedése mellett valódi rendszerváltásra van szükség a magyar nemzetpolitikában is. „Az újjászülető MÁÉRT-ban szintén a nemzetpolitikában gondolkodó magyarországi és határon túli politikusokat kell közös asztalhoz ültetni" – mondta Toró, aki szerint a Magyar Polgári Párt (MPP) megjelenésével bipolárissá váló erdélyi magyar politika lassan-lassan multipolárissá bonyolódik, amelynek igazi oka az, hogy a két pártpolitikai szereplő – az MPP és az RMDSZ – közül egyik sem képes az autonómiaprogram hiteles és eredményes képviseletére.
Mint rámutatott, az EMNT az elején úgy vélte: saját civil politikai eszközeivel katalizálni tudja a politikai szereplőket abban, hogy határozottan vállalják föl az autonómia ügyét. „Ez ritkán sikerült" – fűzte hozzá a politikus. Úgy fogalmazott: az RMDSZ az autonómiát inkább csak retorikai szinten vállalja föl, amikor azonban konkrét politikai cselekvésre van szükség, megtorpan a bukaresti politikai szerepvállalás – a kormányzati ellenérdek –, felülírja az autonómia ügyét. Az MPP viszont a „jóra való restség" bűnébe esve, tétlenségével tesz az autonómia ellen. „Ez a felismerés vezetett oda, hogy az EMNT kimondja: ha a létező pártok ezt a szerepet nem tudják vagy nem akarják felvállalni, akkor létre kell hozni egy igazi autonomista pártot" – fejtette ki Toró T. Tibor.
Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy az EMNT nem pártosodik, az a maga mozgalmi eszközeivel legfeljebb segíthet azoknak, aki elszánták magukat a pártalapításra. „Az EMNT megmarad annak, aminek született: széles merítésű, pártok feletti civil politikai mozgalomnak" – szögezte le. Az új autonomista pártnak mindenesetre Toró szerint már a jövő év első felében meg kell születnie ahhoz, hogy a következő romániai választásokon tényezővé válhasson. Mint mondta, azt szeretné, ha a pártalapításról az EMNT testületeiben csaknem konszenzusos álláspont alakulna ki.
A szervezet november végén tartja esedékes évi küldöttgyűlését, azon Toró szerint világos döntést kell hozni: a küldöttek egyetértenek-e egy igazi autonomista párt létrehozásával. Ha a döntés megszületik, fél év alatt össze lehet hozni az új pártot – mondta. Ezzel az interjúval szinte egyidőben Iulian Fota védelmi és nemzetbiztonsági ügyekért felelős államfői tanácsadó a Mediafax hírügynökség szerint Nagyváradon kijelentette: Tőkés László európai parlamenti alelnök tevékenysége nem jelent „nemzetbiztonsági problémát".
A nyilatkozó – ellentétben több más román politikussal – úgy vélekedett: nem szabad eltúlozni Tőkés László egyéni kezdeményezéseit, amelyek inkább csak egy politikai játszma részei. Az államfői tanácsos szerint Romániának kitűnő a kapcsolata Magyarországgal.
ROMÁNIA
Kormányt buktatna, az RMDSZ-t környékezi a PSD
Krónika, 2010. október 18. – Balogh Levente
Vannak arra utaló jelek, hogy RMDSZ-es honatyák is hajlandók megszavazni a Szociáldemokrata Párt (PSD) által benyújtott bizalmatlansági indítványt – jelentette ki szombaton, a párt rendkívüli kongresszusán Mircea Geoană, az alakulat volt első embere, a szenátus elnöke. Konkrétumokat ugyanakkor nem volt hajlandó elárulni, mondván: mindezt majd akkor hiszi el, ha látta az eredményeket. Marian Vanghelie, a PSD bukaresti szervezetének vezetője egyenesen meggyőződését fejezte ki, hogy az RMDSZ is megszavazza azon kormány megbuktatását, amelynek maga a magyar érdekvédelmi szervezet is tagja.
Geoană azt is kifejtette, arra utaló jelek is vannak, hogy a többek között a PSD-ből és a Nemzeti Liberális Pártból (PNL) kilépett képviselők alapította UNPR legalább két képviselője szintén hajlandó lenne megszavazni a kormánybuktató indítványt, Marian Vanghelie pedig azt is elárulta, hogy a héten több PDL-s honatya is arra készül, hogy kilépjen pártjából, és átiratkozzon a PSD-be.
Az indítvány RMDSZ-es támogatásának lehetőségét többek között abból következtették ki a PSD-sek, hogy a kongresszuson az RMDSZ képviseletében ott volt Verestóy Attila szenátor is. Ezt a kisebbik ellenzéki párt, a PNL részéről felszólaló meghívott, Teodor Meleşcanu is szóvá tette, mondván: örül Verestóy jelenlétének, mivel a bizalmatlansági indítvány benyújtása kapcsán egységre van szükség. Az RMDSZ részéről viszont korábban már jelezték: nincs szó arról, hogy a szövetség meg kívánná szavazni azon kormány megbuktatását, amelyben maga is részt vesz.
Geoană közölte, a bizalmatlansági indítványt, amelyet a tervek szerint hétfőn nyújtanak be a parlamentben, várhatóan október 25-én vitatja majd meg a törvényhozás. Az indítvány elfogadásához 236 szavazat szükséges.
A rendezvényen részt vett Ion Iliescu volt államfő, a PSD tiszteletbeli elnöke is. A veterán politikus leszögezte: az ellenzéknek kötelessége benyújtani a bizalmatlansági indítványt, függetlenül attól, hogy az sikerrel jár vagy sem, mivel a kormánytöbbség igencsak törékeny, az ellenzéknek pedig kapcsolódnia kell a polgárok tiltakozó akcióihoz.
Kormányprogram progresszív adóval
A kongresszuson egyébként a PSD elfogadta Méltányos Románia, szociális Románia elnevezésű kormányprogramját is, amely a tervezett gazdasági intézkedések között kiemelten foglalkozik a progresszív adózás visszaállításával. Victor Ponta pártelnök szerint a program, amely száz megoldást vázol a válság rendezésére, kötelezettségvállalás a polgárokkal szemben.
Az ígéretek szerint amennyiben a PSD kormányra kerül, már az első napon véget vet a közalkalmazotti béreket sújtó 25 százalékos csökkentésnek, kiiktatja a katonai nyugdíjak újraszámítására vonatkozó új jogszabályt, a dologi kiadásokat a tavalyi 50 százalékának megfelelő szinten fagyasztja be, megszünteti a szerzői jogdíjak tb-kötelezettségét, és elkezdi a Boc-kormány pénzügyi átvilágítását.
Az első hónapra azt ígéri, hogy 750-800 lejre emeli a minimálbért, 3 százalékra csökkenti a munkáltató által fizetendő tb-járulékot, feloldja az egészségügyi állásokra kimondott zárlatot, és egy évre befagyasztja a lakossági energiaárakat.
A párt azt ígéri, hogy egy év alatt bevezeti a progresszív adózást, mégpedig oly módon, hogy az 1000 lej alatti jövedelmek adómentesek lennének, a 4500 lej alatti bérek jövedelemadója 15 százalék lenne, és a 4500 és 10 ezer lej közötti jövedelmeké pedig 25 százalék. Egy másik verzió szerint a 9000 lej fölötti béreket 35 százalékos jövedelemadóval sújtanák.
A kongresszus résztvevői egyúttal egy olyan határozatot is elfogadtak, amelyben leszögezik: a PSd semmilyen formában sem hajlandó együttműködni a jelenlegi kormánnyal, mivel álláspontjuk szerint a jelenlegi gazdasági és szociális válságért a Demokrata-Liberális Párt és Traian Băsescu államfő inkompetenciája és klientúrapolitikája felelős.
Vita Geoană szájkosaráról
A PSD-kongresszusán egyébként kisebb belső vita támadt Mircea Geoană nyílt levele miatt, amelyben arról írt, hogy a párton belül bárkire szabadon szájkosarat tehetnek. Ezzel arra utalt, hogy a közelmúltban a jelenlegi pártvezetést bíráló kijelentései miatt az elnökség megtiltotta neki, hogy a sajtónak nyilatkozzék. Geoană közölte: az erős metaforát azért alkalmazta, hogy érzékeltesse: a fegyelem szükségessége még nem jelenti azt, hogy csökkennie kell a demokráciának, egyúttal bírálta a pártvezetés politikai irányvonalát is. A kongresszus résztvevői közül többen is bírálták Geoanát a levél miatt. Liviu Dragnea főtitkár úgy fogalmazott: épelméjű ember nem írhat olyasmit, amit Geoană.
Kövér László Székelyföldön járt
MTI, 2010. október 16. 15:19
Kövér László, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Magyar Egyesületének elnöke, az Országgyűlés elnöke több napos látogatást tett Székelyföldön, ahol találkozott a szolgálat önkéntes orvoscsoportjával - tájékoztatta a szervezet szombaton az MTI-t.
A közlemény szerint a csütörtöktől szombatig tartó látogatás során Kövér László először az iskolákban végzett szűrővizsgálatokról tájékozódott, majd beszélgetett orr-fül-gégészekkel, szemészekkel. Az orvosok elmondták, hogy sok gyermek sajnos későn jut el szűrővizsgálatokra, és mivel rosszul látnak, vagy hallásproblémáik vannak, lemaradnak a tanulásban.
A gyermekmentő szolgálat mobil fogászati rendelőjében arról számoltak be az önkéntes fogorvosok, hogy az általuk vizsgált ötszáz gyermek 94 százalékának van rossz foga, s eddig nyolcvan gyermek fogászati kezelését kezdték meg. A gyermekmentő szolgálat orvoscsoportjának tagjai rendkívül fontosnak tartják a tájékoztatást, azt, hogy a szülők és a pedagógusok is több figyelmet fordítsanak a megelőzésre, az egészségügyi felvilágosító munkára - írták.
A közlemény szerint Kövér László pénteken a magyar parlamenti fociválogatott csapatkapitányaként részt vett a "székelyföldi közméltóságok" ellen játszott meccsen. A 32 tagú orvoscsoport tagjai aznap este tájékoztatták egész heti tevékenységükről Edvi Pétert, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat elnökét és Kövér Lászlót. Mint elmondták, összesen 5.132 vizsgálatot végeztek, 458 kezelést és két műtétet bonyolítottak le. Az orvosok által összeállított lista szerint 34 gyermeket kellene különböző műtétek elvégzése céljából Magyarországra hozni.
Kövér László és Edvi Péter megköszönte az önkéntes orvosok lelkes és áldozatkész munkáját, amellyel az elmúlt csaknem két évtizedben mintegy 16 ezer gyermeken segítettek. A két elnök szombaton részt vett a Márton Áron Emlékmúzeum megnyitó ünnepségén, majd koszorút helyeztek el az 1980-ban elhunyt erdélyi katolikus püspök emlékművénél.
ERDÉLY
A készülő levéltári törvényről konzultált az RMDSZ az egyházak képviselőivel
Krónika, 2010. október 18. – Kiss Előd-Gergely
A történelmi egyházak kérik, hogy az elkobzott levéltárak tulajdonjoga szálljon vissza rájuk, és lehetőség szerint ezek teljes anyaga kerüljön vissza a tulajdonukba. Javasolják, hogy készüljön el az elkobzott levéltári iratok leltára, ezek váljanak kutathatóvá, hozzáférhetővé – összegezte Szép Gyula, az RMDSZ művelődési és egyházügyi alelnöke annak a kolozsvári találkozónak a konklúzióit, amelynek témája az elkobzott egyházi levéltárak, levéltári anyagok, iratok visszaszolgáltatását is szabályozó törvénytervezet volt.
Az RMDSZ kezdeményezésére zajló megbeszélésen részt vettek a magyar egyházak levéltárosai, illetékes szakemberei, a szövetség részéről Szép Gyulán kívül részt vett Márton Árpád, Máté András Levente és Kötő József parlamenti képviselő, valamint az Állami Levéltár igazgatóhelyettese, Nagy Mihály is.
Márton Árpád képviselő tájékoztatta az egyházak képviselőit annak az RMDSZ-tervezetnek a tartalmáról, amelyet még 2003 előtt nyújtottak be a képviselőházba Kelemen Hunorral. Elmondta, ezt a törvénytervezetet fogják kiegészíteni a mostani találkozón elhangzott észrevételekkel, és azt újra benyújtják. „Amennyiben azt nem sikerül átvinni, az RMDSZ mindenképpen képviselni fogja az egyházak képviselőivel közösen kidolgozott javaslatokat, törvénytervezetünk lényeges tartalmi adatait, hogy az elfogadott jogszabály olyan legyen, amilyennek mindannyian szeretnénk" – mutatott rá az RMDSZ háromszéki képviselője.
Az Állami Levéltár álláspontját Nagy Mihály ismertette, az intézmény igazgatóhelyettese. Elmondta: a hatályban levő törvények értelmében ezeket az iratokat nem lehet viszszaszolgáltatni az egyházaknak, mivel ezek törvényes úton kerültek a levéltár birtokába. Az Állami Levéltár igazgatóhelyettese szerint ezeket a törvényeket kell hatályon kívül helyezni, és csak ezt követően lehet beszélni a levéltári iratok visszaszolgáltatásáról. „Az országos és a megyei levéltárak 1990 után megpróbáltak jó kapcsolatot kialakítani az egyházakkal, az iratokat hozzáférhetővé tették, ezek ma is kutathatók – hangsúlyozta Nagy Mihály.
Emődi András, a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye levéltárosa elmondta, a történelmi egyházak egységes álláspontja, hogy ha nem is kapják vissza a levéltári anyagokat, az a minimális elvárásuk, hogy korlátlan hozzáférést biztosítson számukra az Állami Levéltár. „Természetesen az ideális helyzet az lenne, ha a tulajdonjog viszszaszállna az egyházakra. De mindenképp szükséges lenne egy átfogó leltárra, hogy egészen pontosan láthassuk, hogy mink van" – összegzett Emődi.
Nagy Mihály az egyház képviselőinek felvetésére elmondta, eddig azért nem készült jegyzék ezekről az iratokról, mert az egyházak ezt nem kérték. Ha most ezt hivatalosan is kérik, az Állami Levéltár elkészíti a leltárt.
MAGYARORSZÁG
Gyurcsány nem akar új pártot
Népszabadság| 2010. október 18. – Szalay Tamás Lajos
A párt parlamentje előtt is beszámolt platformalakítási terveiről Gyurcsány Ferenc. Az MSZP választmányának hét végi ülésén azonban a legtöbb hozzászóló inkább kritikus volt az exkormányfő szervezkedésével szemben. Vitányi Iván bejelentette, hogy elhagyja a szociáldemokrata tömörülést, és átlép Gyurcsányhoz. A volt kormányfő egykori „tandemtársa", Hiller István és mások viszont épp azt egyértelműsítették: maradnak.
Nem Gyurcsány Ferenc terepe volt szombaton az MSZP választmányi ülése, de a volt kormányfő állítólag nem is számolt mással. Mint korábban megírtuk: Gyurcsány a párt parlamentjének ülésén is beszámolt új platformjának, a Demokratikus Koalíciónak a megalakításáról és céljairól. Bár a tanácskozást zárt ajtók mögött tartották, lapunk megtudta, hogy Gyurcsány többek között arról beszélt: nem elég csak balra nyitni, balra és középre is meg kell tenni. „Nagy távolságot kellene áthidalni" – mondta. Több informátorunk is arról számolt be, hogy az expártelnök ismét élesen kritizálta a pártpénztárnoki rendszert és a pártfinanszírozást. Gyurcsány ezt nem először teszi. Már a tavaszi választások után kiadott röpiratában is megjegyezte: a párt belső viszonyait nem a pártelnök, inkább az „informális pártpénztárnok" határozza meg. Gyurcsány a platformalakítás során is elmondta, hogy a pártfinanszírozás módszerével szakítani kell.
„Olyan pártot kell létrehozni, amelyben a szervezet és valamennyi politikusának anyagi és vagyoni helyzete tökéletesen átlátható. Inkább legyen szegény a párt, de tisztességes" - fogalmazott a volt kormányfő lapunknak is adott, korábbi interjújában. Gyurcsány a választmány előtti felszólalásában egyértelműsítette: nem akar új pártot alapítani, nem szakít az MSZP-vel és nem megy szembe az országos elnökséggel. Forrásaink szerint ez utóbbi kijelentését hangos taps követte. Az általunk megkérdezett választmányi tagok úgy értékeltek: Gyurcsány támogatottsága a tagság és a párt körüli szimpatizánsi körben egyértelmű és érdemi, de az is jól látszik, hogy a hivatalos testületek delegáltjai között (például egy kongresszus esetében) már gyengébb, ami a terveit illetően is meghatározó lehet.
Az elhangzott reagálások is sokatmondóak voltak. Úgy tudjuk, hogy Gyurcsány mellett érvelt néhány vidéki választmányi delegált mellett Horn Miklós és Vitányi Iván is, utóbbi bejelentette: elhagyja az általa alapított Társulás a Szociáldemokrata Értékekért Platformot és átlép a Gyurcsányféle tömörülésbe. Hiller István, a szocdemplatform másik vezetője (nem mellesleg Gyurcsány korábbi tandemtársa) szintén szót kért, és a párt ellenzéki szerepének értékelése után határozottan kijelentette: nem társul Gyurcsánnyal. Átadott egy levelet Mesterházy Attila pártelnöknek, amelyben – másokkal együtt – kijelenti, hogy marad a szociáldemokrata platformban, de partnerséget ajánl a többi szervezetnek is. A dokumentumot Hiller mellett Lendvai Ildikó, Mandur László, Göndör István, Steiner Pál és Pál Béla is aláírta.
Úgy tudjuk, felszólalt még Balogh András elnökhelyettes, kritizálva Gyurcsány '89- es értékekhez való viszonyulását, mondván, ez visszatérés a múltba. Kiss Péter volt pártalelnök pedig arról beszélt: nem lehet másolni a Fidesz kisgömböc-politikáját; az egy a táboregy a zászló elv helyett inkább szabad vegyértékekkel kell rendelkezni azok irányába, akik az orbáni világgal szembeni alternatíva részei, legyenek azok liberálisok vagy mérsékelt konzervatívok.
Az ülésen Lendvai Ildikó expártelnök az általa irányított programtanács elképzeléseiről és céljairól beszélt, kiemelve, hogy a szocialista pártnak várhatóan a közeljövőben nem lesz pártszövetségese, ezért a civil mozgalmakkal való szoros együttműködés felértékelődik. Mesterházy Attila pártelnök elsősorban a párt egységéről és erősségeiről beszélt, rámutatva, hogy az elmúlt években senkinek nem sikerült „szétvernie" az MSZP-t, és ezt a jövőben sem fogják hagyni. Vitaindítójában kiemelte: az MSZP az egyetlen politikai erő, amely képes valós ellenzékként fellépni a Fidesszel szemben.
Szombaton a választmány tisztújítást is tartott, illetve döntött az új szervezeti felállásról, amely szerint mind a négy elnökhelyettes egyben egy-egy munkabizottságot is vezet. Haris Éva a stratégiai, Harangozó Gábor a közpolitikai, Schiffer János a társadalompolitikai, Szűcs Gábor pedig a szervezeti, személyi és költségvetési bizottságot irányítja elnökhelyettesként.
A választmányi ülés után Szanyi Tibor kampányfőnök a Facebookon tett bejegyzésében így kommentálta az eseményeket: „...az MSZP-ben kitört a béke. Mindenki baloldali vagy csak picit más".
„Tisztességes politikai vita volt"
Gyurcsány a választmányi ülés után körlevelet küldött a Demokratikus Koalíció rendes és pártoló tagjainak. Ebben közli, hogy több mint kétezer csatlakozó jelentkezett, a beérkezett adományok meghaladták az 1,1 millió forintot. A választmányi ülésről azt írta: tisztességes politikai vita volt, „először a tavaszi vereség óta". Gyurcsány szerint „most jobban értjük egymást, mint korábban". Hozzáteszi, hogy többen féltik a párt baloldali karakterét attól, hogy ne csak balra, hanem középre is nyissanak; és megjegyzi azt is: sokan nem értik, miért kell megvédeni a '89-es alkotmány szellemiségét. Ugyanakkor állítja, a platform megalapítását a többség nem kifogásolta.
KÁRPÁT-MEDENCE
Kisebbségi remake
Népszabadság, 2010. október 16. – Kis Tibor
Nehéz elhinni, hogy Gajdos István és környezete tényleg éppen Orbán Viktortól remélne segítséget abban a kellemetlen helyzetben, amelyben pártjuk, az Ukrajnai Magyar Demokratikus Szövetség találta magát a kárpátaljai választások előtt. Márpedig a hozzá intézett levelükből ez derül ki.
A címet azonban Gajdosék alighanem eltévesztették, hiszen a számukra most oly kínos szituációt pontosan a magyar kormányzati szervek és Fidesz-emberek időzítették erre az időpontra – és mivel az említett körben Orbán valóban mindenhatónak látszik, elképzelhetetlen, hogy az akció az ő tudta és beleegyezése nélkül zajlik. Gajdosék csak a Külügyminisztérium honlapjáról értesülhettek arról, hogy mostantól az UMDSZ-nek nem lesz szerepe Kárpátalján a magyarigazolványok és az utazási támogatások kiadásában, mivel a budapesti gyanú szerint a kedvezményeket sok ukrán nemzetiségű kárpátaljai polgár is igénybe vehette. Hogy aztán ez igaz-e, vagy sem – az a választásokig már nem derülhet ki. A szavazásig hátralevő két hétben az UMDSZ-en marad a bélyeg: nyerészkedett, fűnek-fának pénzért vesztegette az okmányokat. E zavaros és zavarba ejtő történetnek egyetlen haszonélvezője lesz: az UMDSZ ellenlábasa, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, amely a Fidesz egyik leghűségesebb testvérpártja az egész Kárpátmedencében. Az eset ezért is vált ki rossz szájízt. Még olyanokban is, akik nem zárják ki a lehetőséget, hogy – valamikor a választások után – a vizsgálatok szabálytalanságokat tárnak fel.
Az analógiák lehangolják az embert. Alig pár hónap telt el a szlovákiai voksolás óta, amelynek során a Fidesznek kedves szervezet oldalán Budapestről masszívan beavatkoztak az ottani magyar pártok hadakozásába – más kérdés, milyen eredménnyel. Két választás – két budapesti beavatkozás. Nem nevezhető véletlennek. Mindez felidézi az előző Fidesz-kormány kisebbségi politikáját, és felveti a kérdést: Orbánék ott folytatják, ahol 2002-ben abbahagyták? Márpedig arra a négy évre nem aranykorként emlékeznek vissza azok a határon túli magyar pártok, amelyek nem ettek a Fidesz kezéből. Az akkori kormánypolitikát a kézi vezérlés és a megosztási szándék jellemezte. Akik ezt elfogadták, kaptak pénzt, paripát, fegyvert. Akikről a kormányzó párt úgy döntött, hogy nincsenek vele, nem is léteztek számára. A Budapestről érkező pénzek elosztásában a teljes szubjektivizmus érvényesült. Ilyesmi készül most is. Az első félévi külhoni támogatási pénzek zömét az új kormány nem utalta át, mert megítélése szerint a nyertes pályázatok nagy részét nem „megfelelő" szervezetek nyújtották be. Romániában kivették az RMDSZ kezéből az oktatási támogatások elosztását. Szlovákiában nem jut pénz a Hídnak, amely pedig az ottani magyar szavazatok túlnyomó hányadát megszerezte a nyári választásokon.
Valószínű azonban, hogy az új nemzetpolitika még nem minden részletében állt össze. Erre utal, hogy a Máért nyárra ígért összehívása egyre csúszik – most már karácsony körüli dátumot emlegetnek. Nagy kérdés: a határon túli magyar vezetők közül a pénzosztásnál ki ülhet le végül Orbán Viktor asztalához? Gajdos István gyaníthatóan már nem lesz köztük.
EURÓPA/EURÓPAI PARLAMENT/EURÓPAI UNIÓ
Nyelvtörvény: a magyar álláspont mellett a Velencei Bizottság
Magyar Nemzet, 2010. október 16.
Az Európa Tanács Velencei Bizottságának állásfoglalása messzemenően igazolja a szlovákiai nyelvtörvénnyel kapcsolatos magyar álláspontot – mondta szombaton Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára, aki a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola felújított épületrészének átadási ünnepségén vett részt Beregszászon.
Ünnepélyes keretek közt adták át szombaton Beregszászon a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola felújított alagsorát, amivel lezárult a történelmi épület belsejének a felújítása, és a „cserépjegy akció" meghirdetésével elkezdődtek a tetőszerkezet cseréjének előkészületei. A kárpátaljai magyarság oktatási, tudományos és kulturális központjának számító magyar főiskola Beregszász központjában álló főépületének belső felújítása 2002-ben kezdődött magyarországi támogatással. A felújítás támogatásába a magyar kormány mellett bekapcsolódott számos anyaországi város és önkormányzat. A korszerűen helyreállított és berendezett termek a támogató városok neveit viselik.
A kétnapos kárpátaljai látogatáson tartózkodó külügyi államtitkár az MTI tudósítójának érdeklődésére, hogy milyen hatással lehet a Velencei Bizottság állásfoglalása a Magyarországgal szomszédos országok, köztük Ukrajna nyelvpolitikájára, kifejtette: a magyar fél soha nem vitatta a bizottság állásfoglalásának azt a megállapítását, hogy az államnyelv védelme legitim cél, amivel egyet is lehet érteni, ugyanakkor a konkrét elemzés kimutatja, hogy a szlovákiai nyelvtörvény aránytalan mértékben korlátozza a kisebbségi nyelvhasználatot.
„Tehát ebből adódóan szöges ellentétben áll az alapvető nemzetközi jogi, emberjogi elvekkel és normákkal" – mutatott rá, hozzátéve, hogy ezen a helyzeten némileg enyhítenek a tervezett változtatások. „Azonban mi úgy gondoljuk, hogy ezen az úton tovább kell menni, s a továbblépés nagyon fontos összetevője az úgynevezett nyelvi bűn kérdése. Nem büntetni kell, hanem helyette megfelelő együttműködést kell kialakítani a magyar és a szlovák közösség között" – fogalmazott Németh.
A külügyi államtitkár hangsúlyozta: az egyfajta európai alkotmánybíróságnak tekinthető Velencei Bizottság állásfoglalása lehetőséget teremt arra, hogy átfogó módon szabályozzák Európában a kisebbségi és többségi nyelvek használatát, ezek egymáshoz való viszonyát. „Úgy vélem, ahogyan annak idején precedensértékű fordulatot jelentett a Velencei Bizottságnak a státusztörvénnyel kapcsolatban elfogadott jelentése, úgy a testület mostani állásfoglalása nyomán az európai közösség meg tudja alkotni a megfelelő jogszabályt, amely elkerülhetővé teszi a szlovákiaihoz hasonló, súlyosan diszkriminatív törvényeket" – mondta Németh Zsolt.
A Velencei Bizottság keményen bírálja a szlovák államnyelvtörvényt
Felvidék.ma, 2010. október 15.
A Velencei Bizottság keményen kritizálta a szlovákiai nyelvtörvény 2009-ben elfogadott változatát, miután a bizottság képviselői Szlovákiában tájékozódtak a jogszabályról. Megállapították: a törvény több helyen sérti a nemzetközi kötelezettségeket.
A szlovák kormány még tavaly szeptemberben, az államnyelvtörvény hatályba lépése után kérte ki az Európa Tanács Velencei bizottságának véleményét. A pozsonyi külügyminisztérium akkori nyilatkozata szerint azzal a céllal, hogy a jogszabály értékelésében elsősorban szakmai és ne a politikai érvek legyenek előtérben. Paczolay Péter, a testület alelnöke az MR1-Kossuth Rádiónak azt mondta: a bizottság pénteki ülésén véleményt fogadtak el a nyelvtörvényről, melynek hivatalos változatát a jövő héten teszik közzé.
Paczolay Péter beszámolója szerint a dokumentum elismeri Szlovákia, és általában az államok jogát arra, hogy az államnyelvet akár külön törvényben védjék, de ezt szigorúan csak a kisebbségvédelmi egyezmények és kötelezettségek betartásával, azon belül éppen a regionális és kisebbségi nyelvek európai chartájának figyelembevételével. Paczolay Péter szerint azonban a szlovák államnyelv-törvény ezt a chartát sérti.
Szlovákia kormánya éppen néhány héttel ezelőtt módosított az államnyelvtörvényen, amelyről a pozsonyi kulturális miniszter nyilatkozott rádiónk tudósítójának. „A törvényből kiiktatják az értelmetlen korlátozásokat, megmaradnak a szlovák nyelv védelménél"- mondta Daniel Krajcer, aki hangsúlyozta: a pozsonyi kormány egyhangúlag fogadta el a módosítást.
Solymos László, a Most-Híd szlovákiai párt frakcióvezetője szerint jelenleg ezekre a változtatásokra volt politikai akarat. „Azok a büntetések, amelyek benne maradtak a törvényjavaslatban, olyan büntetések, amelyek vállalhatók" – mondta a magyar nemzetiségű politikus.
Paczolay Péter, a Velencei Bizottság alelnöke megjegyezte: testületük véleményét eddig mindig tiszteletben tartották az országok, és ennek megfelelően jártak el.
A vallási diszkriminációról értekeztek Brüsszelben
Krónika, 2010. október 15.
Vallásszabadság Európa szomszédságában: Mi a szerepe a vallási szereplőknek és az Európai Külügyi Szolgálatnak? címmel rendezett közös szervezésű konferenciát hétfőn az Európai Katolikus Püspökkari Konferencia brüsszeli képviselete (COMECE), a Konrad Adenauer Alapítvány és a Német Protestáns Egyház (EKD) brüsszeli képviseleti irodája, az Európai Parlament brüsszeli épületében.
A rendezvény az Iszlám, Kereszténység és Európa sorozat negyedik kiadása. Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke megnyitó beszédében az egyházi vezetők felelősségét hangsúlyozta a demokrácia, a békés együttélés és a polgári társadalom megvalósításában. Ha „békében, biztonságban és szabadságban kívánunk emberhez méltó életet magunknak, akkor ezt csak a mások emberi méltóságának és jogainak, lelkiismereti és vallásszabadságának az elismerése és biztosítása révén valósíthatjuk meg" – mondta Tőkés.
Andrea Pacini, az Európai Bizottság egyházügyi tanácsadója szerint a keresztényeket diszkrimináló országokat nem lehet egy csoportként kezelni, ugyanis a helyzet minden esetben más és más. Az üldözött keresztények Európa segítségét kérik, vallási jogaik védelmében. Othmar Karas osztrák néppárti képviselő az Európai Külügyi Szolgálat hangsúlyos fellépését várja el a világ más részein üldözött keresztények védelmében. Ennek vonatkozásában általánosnak mondható az az elvárás, hogy a Catherine Ashton vezette új európai intézmény a jövőben az emberi jogok szintjén érvényesítse a vallásszabadságot. Abdul Monem al-Mashat kairói egyetemi tanár szerint Egyiptom már jó úton jár, ugyanis a 2007-ben módosított alkotmány az állampolgárságot és a vallásszabadságot nem köti valláshoz, ez utóbbi minden felekezethez tartozót megillet. Szerinte a vallásszabadság a szabadságjogoktól elválaszthatatlan, nem szabad külön kezelni.
Gerhard Sabathil, az Európai Bizottság stratégiai, koordinációs és elemző osztályának vezetője arról beszélt, hogy az EU-ban a muszlim közösségek gyakran jobb helyzetben vannak, mint saját hazájukban. Európának nem feltétlenül a kölcsönösség jegyében, hanem az egyetemes jogok védelmezőjeként kell fellépnie a keresztények üldözése és bármilyen típusú vallási diszkrimináció ellen.
Zárszavában Tőkés László elmondta, hogy a vallások közötti párbeszéd valójában csak akkor tölti be rendeltetését, hogyha politikai téren is kifejti hatását, s nem válik öncélúvá, hanem hozzájárul a vallási-egyházi konfliktusok megoldásához, Európában pedig a bevándorlók és az őshonos lakosság közötti kapcsolatok rendezéséhez.
Merkel: megbukott a multikulturalitás modellje
Krónika, 2010. október 17.
„Teljességgel megbukott" a multikulturális Németország modellje, amely szerint különböző kultúrák harmonikusan élhetnek egymás mellett – jelentette ki szombaton Angela Merkel kancellár, állást foglalva a bevándorlás kapcsán fellángolt németországi vitában.
„A multikulti hitvallása – hogy »Immár egymás mellett élünk, és ez mennyire jó nekünk« – ez a felfogás megbukott, teljességgel megbukott" – hangoztatta a kereszténydemokrata kancellár a CDU és a CSU ifjúsági szervezetének kongresszusán.
A CDU elnökeként mondott beszédében Merkel felhívta a figyelmet a bevándorlókra háruló kötelességekre. Mint fogalmazott, az országba érkező és itt letelepedő embereket nemcsak segíteni kell, hanem elvárásokat is támasztani velük szemben. „Ez utóbbi azonban a múltban háttérbe szorult" – hangsúlyozta a pártelnök.
Beszédében „abszolút kudarcnak" minősítette a multikulturális társadalom gondolatát, amely a Schröder-kormány (1998-2005) alatt junior partnerként kormányzó Zöldek kedvenc eszméje volt. Mint kifejtette, a bevándorlóknak nem csupán a helyi törvényeket kell tiszteletben tartaniuk, de németül is meg kell tanulniuk. „Erre abszolút súlyt kell fektetni" – hangoztatta.
Németország a képzett munkaerő hiányával küzd és nem lehet meg a bevándorlók nélkül, de azoknak be kell illeszkedniük, magukévá kell tenniük a német kultúrát és annak értékeit – hangsúlyozta a kancellár.
Az utóbbi időben profiltalan politizálása miatt bírált Merkel kemény hangú beszédében emlékeztetett arra a statisztikai tényre, hogy a jövőben tovább fog emelkedni a „migrációs hátterű" lakosok aránya Németországban. Ezzel kapcsolatban leszögezte, hogy a német hagyományok nagy részét a zsidó-keresztény örökség határozza meg. A német államfőnek ugyanakkor igaza van – tette hozzá –, amikor azt állítja, hogy ma már az iszlám is Németországhoz tartozik. „Aki nem veszi tudomásul, hogy 2500 imám prédikál a (németországi) mecsetekben, az szembe hazudja saját magát" – fogalmazott a CDU elnöke.
Egyúttal megerősítette azt a nézetet, miszerint Németország a világra nyitott ország, amelynek igenis szüksége van szakképzett munkaerőre. Ezért az uniópártok nem kelthetnek olyan benyomást, mintha Németország csak azokat látná szívesen, akik jól beszélnek németül. Ebben az esetben ugyanis fennállna a veszélye annak, hogy egyes vállalatok a fenyegető munkaerőhiány miatt külföldre telepítik a termelést. Márpedig évente 200 ezerrel többen mennek nyugdíjba, mint amennyi új munkavállaló jelenik meg a piacon – figyelmeztetett Merkel.
A potsdami tanácskozáson felszólaló másik pártelnök, a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) vezetője szintén kitért a bevándorlás kérdésére. Horst Seehofer leszögezte: a német nyelv ismerete nélkül nem lehetséges a külföldiek beilleszkedése. Az itt élő embereknek el kell ismerniük a „német vezérkultúrát, ez pedig azt jelenti, hogy tiszteletben kell tartaniuk a keresztény értékeket" – jelentette ki a bajor pártelnök a hallgatóság viharos tapsa közepette. Ennek érdekében a bevándorlók legfontosabb feladata, hogy szakképesítést szerezzenek és beilleszkedjenek. „Nem akarunk az egész világ szociális ellátó hivatalává válni" – hangoztatta Seehofer, emlékeztetve a 80-as években német földre érkező bevándorló-áradatra.
A beszéd éles bírálatokat váltott ki. Jürgen Trittin, a Zöldek alsóházi frakcióvezetője a Bild am Sonntag című vasárnapi hetilapban azt vetette a CSU-elnök szemére, hogy a bevándorlásról hirdetett nézeteivel szélsőjobboldali eszméknek készíti elő a talajt. Ilyen potenciál már régóta létezik Németországban, éppen ezért „szánalmas dolog, ha egy demokrata politikus próbálja meg szalonképessé tenni ezt az eszmeiséget" – mondta Trittin.
Bírálta Seehofert a ver.di szakszervezeti szövetség elnöke is. Frank Bsirske a Deutschlandfunk rádiónak adott vasárnapi interjúban rámutatott: Seehofer ostobaságot beszél, hiszen a németországi törökök jelentős része jobban integrálódott a társadalomba, mint sok német.
A bevándorlásról kezdett társadalmi vita élesen megosztja Németországot, amióta Thilo Sarrazin, az időközben posztjáról lemondott Bundesbank-vezető egy augusztusban megjelent könyvében beilleszkedni képtelen rétegnek nevezte a muzulmán, vagyis arab és török bevándorlókat, azt vetve a szemükre, hogy a népes családjaik révén húzott szociális támogatással voltaképpen élősködnek a német államon.
Vezető politikusok elítélték Sarazzin téziseit, de Horst Seehofer bajor miniszterelnök múlt vasárnap szintén arról beszélt, hogy „az eltérő kultúrkörökből érkező bevándorlóknak, így a törököknek és az araboknak, összességében nehézségeik vannak" a beilleszkedés terén. Ebből pedig azt a következtetést vonta le, hogy „nincs szükségünk idegen kultúrkörökből érkező újabb bevándorlókra".
Egy, a héten publikált közvélemény-kutatás közben a német társadalom nézeteinek drámai jobbratolódásáról számolt be.
Amint arról beszámoltunk, Angela Merkel múlt héten, Kolozsvbáron tett látogatásán a Babeş-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) multikulturalitását méltatva úgy fogalmazott: az egyetem „példája annak, amit el szeretnénk érni az Európai Unióban", és hangsúlyozta, hogy a románok, a magyarok és a németek békésen élnek egymás mellett Erdélyben.
Eltemetett multikulti
Népszabadság, 2010. október 18. – Dési András
A német kereszténypártok a bevándorlásról és konzervatív profiljukról vitáznak
Eltemette a multikulturális társadalmat Angela Merkel. A német kancellár és a CDU elnöke a hét végén úgy fogalmazott, hogy Németországban megbukott a multikulti modell. Pontosabban azon elképzelés, hogy németek és bevándorlók egymás mellett, de elkülönülve tudnak élni. – A múltban túl keveset követeltünk meg a bevándorlóktól, ennek véget kell vetni – hangoztatta Merkel pártja ifjúsági szervezete, a Junge Union (JU) potsdami országos kongresszusán.
A multikulti mostani nyilvános temetése lényegében nem más, mint a német kereszténypártok, a CDU és bajor testvérpártja, a CSU soraiban dúló vita arról, hogy a legnagyobb kormányzó erő milyen éles konzervatív arcéllel rendelkezik. Merkel bírálói szerint egyre haloványabbal, és sokan a klasszikus konzervatív profil hiányával magyarázzák, hogy a CDU/CSU folyamatosan veszít támogatottságából.
A bevándorlást most Horst Seehofer bajor tartományi kormányfő vette elő. A CSU elnöke nemrégiben hétpontos akciótervében az „idegen kultúrákból való bevándorlás azonnali leállítását" követelte. Szerinte Németország nem a bevándorlók országa, a német gazdaságban mutatkozó szakember-, elsősorban mérnökhiány sem indokolhatja a bevándorlási törvények bármilyen felpuhítását. Ezt az álláspontját most Potsdamban is megismételte. – Mi, vagyis az uniópártok, a multikulti ellen vagyunk. A multikulti halott, a német kultúrának kell irányadó, meghatározó szerepet játszania – hangoztatta Seehofer, akinek ellenzéki szociáldemokrata és zöldpárti oldalról azt vetették a szemére, hogy szólamaival a szélsőjobboldali eszméket teszi szalonképessé.
A Seehofer által emlegetett „idegen kultúrkörön" az iszlámot, illetve az arab és török bevándorlókat kell érteni, s ezMerkel szavaiból is kiderült. A kancellár – miközben maga is leszámolt a multikultival – igyekezett valamelyest nyitni a Németországban élő több millió muzulmán felé. – Az iszlám Németország része, s ez nem csak Mesut Özil labdarúgón látszik – utalt a Real Madrid török származású játékosára utalva, akit a török válogatottba is hívtak, de inkább a Nationalelfet választotta.
A vitába közvetve Ankarából is beleszóltak: Abdullah Gül török államfő egy lapinterjúban arra buzdította a Németországban élő, döntő részben nem német állampolgárságú törököket, hogy folyékonyan, akcentus nélkül tanuljanak meg németül.
Merkel miatt a CDU/CSU-ban egyre nő azon elégedetlenek száma, akik jövő tavasszal – a CDU szempontjából esetleges kudarccal végződő márciusi baden-württembergi tartományi választások után – nagyon szívesen leváltanák „Angie"-t. A média pedig arról spekulál, hogy a jelenlegi védelmi miniszter,Karl-Theodor zu Guttenberg báró (CSU) lehetne a kancellár utódja.
A CDU mérsékeltebb szárnyán nem osztják Seehofer teljesen bevándorláskorlátozó nézeteit. Ursula von der Leyen munkaügyi és Annette Schavan oktatási miniszter egyaránt azt sürgeti, könnyítsék meg a magasan képzett külföldiek bevándorlását. Egyes számítások szerint Európa vezető gazdaságának 400 ezer jól képzett mérnökre és szakemberre volna szüksége. Mindkét politikus osztja a vállalati szféra aggodalmát, miszerint a jól képzett (külföldi) szakemberek hiánya fékezi a gazdasági növekedést. Von der Leyen idejétmúltnak tartja annak vizsgálatát, hogy az adott munkakörre tényleg nincs német jelentkező.
INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA
Hány párt kell nekünk?
Székely Hírmondó, 2010. október 18. – Magyari Lajos
Úgy tűnik, legalább tíz. Így gyönyörűen megoszthatjuk a lassan elfogyó osztanivalót, s egyetlen pártocskánk, szervezetünk sem jut be a parlamentbe. Miért ne? Helyi viszonylatban bármelyik sikeres lehet, ha sógorok, komák, cimborák melléállnak, s lehet polgármestert választani, tanácsnokokat kinevezni.
„Itthon vagy, Mózsi, mi tettünk oda, azt csinálsz, amit mi mondunk" – valahogy így fog festeni a magyarság helyi politizálása, ha nem úgy, hogy az ellenlábas komák, sógorok és szomszédok összeverekednek a hatalom birtokába jutottakkal. Miért ne? Magunk között marad, s az „Istennek sem!" koncepció szépen eluralkodhat a helyi közéletben. Van már erre példa szépen és bőven, Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen, Gyergyószentmiklóson, Székelyudvarhelyen, Székelykeresztúron. Csíkban nemigen, úgy látszik, ott jobb az „összezárás".
Végül is, hány párt kell nekünk? Egy, kettő, három, majd hat-hét, hogy minden főnökségre áhítozó lelkibetegnek legyen pártja? Ehhez mi kevesen vagyunk. Emlékszem, nem is rejtem véka alá, hogy a torjai Árpád-szobor avatásakor Tőkés László és Szász Jenő egymás nyakába borultak a Magyar Polgári Párt megalakításának eszméje okán, s a szoboravatásra már meg sem hívták az RMDSZ képviselőit, sőt a helybéli polgármestert sem. Az ellenség! Nem tudom, mi is munkál bennünk, mintha a pogány Aporok és a keresztény Mikék összezördülését utánoznánk, ezer esztendővel a történetek után. Folytatom: a Magyar Polgári Pártot Tőkés László hozta létre, s az el is nyerte a székelyföldi szavazatok körülbelül egynegyedét. A mi nagyobb épülésünkre, mert a vegyes etnikumú településeken ma már nem az az igazi tét, hogy a többségi magyar érdekeket érvényesítsük, hanem az, hogy az RMDSZMPP párharcaiból ki kerül ki győztesen?!
Szép emberek vagyunk. Soha nem akarjuk belátni, hogy az elemi matematika dönt a sorsunk felől, nem az egyéni ambíciók. Én nagyon tisztelem Tőkés Lászlót, de nem fogadom el pártalapítási ambícióit. Főleg akkor nem, ha emögött egy olyan „alvezér" áll, mint Toró Tibor, nagyra tartott barátom fia, ki azért valami hatalomvágy megszállottja. Ha nincs igazam, eleve bocsánatot kérek.
Mindig a győztes oldalán
Háromszék 2010. október 18. – Simó Erzsébet,
A két ellenzéki román párt arra számít, hogy a héten általuk benyújtandó bizalmatlansági indítvány szavazásakor a két RMDSZ-frakció, ha nem is teljes egészében, de néhány képviselő, szenátor voksával megbuktatja a kormányt.
Verestóy Attila, aki a szövetség küldöttjeként részt vett a szociáldemokraták hét végi nagy banzáján, elég kétértelműen nyilatkozott: Mi együtt akarjuk Romániát építeni. A résztvevők, a meghívottak — köztük Teodor Meleşcanu liberális vendég — lecsaptak e sokértelmű közhelyre. De az, hogy épp őt küldték a szocdemek kongresszusára, és pontosan azt mondta, amit idéztünk, nem lehet véletlen.
Mint annyiszor két évtizedes működése alatt, a romá¬niai magyarság legnagyobb közképviseleti szervezete most is válaszút elé kerülhet. A kormány inog, megeshet, hogy a bizalmatlansági indítvány átmegy, s akkor némileg új helyzet adódik.
Márpedig, ahogyan a szövetségi elnök nem egy ízben hangsúlyozta, nekik minden körülmények között kormányon kell maradniuk. Ezt az RMDSZ kisebb és nagyobb tisztségviselői folyamatosan ismételgetik, azt szuggerálva az embereknek, hogy csakis hatalmi helyzetből tudják hathatósan képviselni a romániai magyarság érdekeit.
Nos, Verestóynak az lehetett a feladata, hogy utat törjön az ellenzék felé, miközben a kormányban lapuló RMDSZ teljes mellhosszal támogatja a Boc-kormány intézkedéseit.
Igaz, azt még nem sikerült Markó Béláéknak megmagyarázniuk — magyar választóiknak —, miként szolgálja a megmaradásunkat, esetleges prosperálásunkat az új nyugdíjtörvény. Hasonló magyarázatra vár a fizetéseket megcsonkító egységes bértábla, a szociális juttatások lefaragása vagy a jövő évi költségvetési tervezet, amely látványosan kevesebb pénzt szán a tanügynek, az egészségügynek, a munkaügynek, az önkormányzatoknak, mi több, az állami beruházásokat is tovább csökkentik. Mi haszna volt eddig akár Székelyföldön, akár a szórványban élő magyarságnak abból, hogy érdekképviselete, illetve a kormányon lévő pártja képtelen volt rávenni partnereit néhány gazdaságélénkítő csomag elfogadására, s emiatt az ország gazdasági helyzete, lakóinak életszínvonala a legkilátástalanabb a régióban?
De nyilvánvaló, hogy ha az események úgy diktálják, az RMDSZ fordítani készül. Mert alapfilozófiájává vált: mindig a győztes mellé állni.
Szemelvények az 1945. évi nemzetiségi statútumból
Szabadág, 2010. október 18.
7. A magántermészetű kapcsolatok tekintetében, mint a levelezésben, a távbeszélő-forgalomban stb., az ipari és kereskedelmi életben, a vallási életben és a sajtóban, valamint bármilyen természetű kiadványokban, közleményekben és a nyilvános gyűléseken a román állampolgárok szabadon és minden megszorítás nélkül használhatnak bármely nyelvet.
8. Azok a törvényszékek és járásbíróságok, amelyeknek körzetében a legutóbbi népszámlálás adatai szerint a lakosság legalább 30 százaléka nem román ajkú, hanem egy más közös nyelvet beszél, kötelesek:
a) az illető körzet 30 százalékát kitevő lakosság által saját anyanyelvükön kiállított és benyújtott bármilyen beadványt elfogadni anélkül, hogy ezekről román nyelvű fordítást követelhetnének
b) a beadványok felett ugyanazon nyelven határozni
c) a felet saját anyanyelvén meghallgatni. (...)
10. Azok a községi és megyei hatóságok, amelyeknek körzetében a legutóbbi népszámlálás adatai szerint a lakosság legalább 30 százaléka nem román ajkú, hanem egy más közös nyelvet beszél, kötelesek:
a) az illető körzet 30 százalékát kitevő lakosság tagjai által saját anyanyelvükön kiállított és benyújtott beadványt elfogadni anélkül, hogy ezekről román nyelvű fordítást követelhetnének
b) a beadványok felett ugyanazon nyelven határozni
c) a felet saját anyanyelvén meghallgatni
d) ezekben a körzetekben a 30 százalékot kitevő nemzetiségek választott vagy jog szerinti képviselői a községi vagy megyei tanácsokban saját anyanyelvükön szólalhatnak fel. (...)
18. A román állam biztosítja az anyanyelvi oktatást állami elemi, középfokú és felsőfokú iskolák útján mindazoknak az együtt élő nemzetiségeknek, amelyek megfelelő számú tanulóval rendelkeznek, azoknak a helységeknek a kivételével, ahol a felekezeti iskolák ezeket a szükségleteket kielégítik. A nem román nyelvű állami iskolák tanítói és tanárai állásainak a betöltésénél az illető nemzetiséghez tartozók részesülnek előnyben.
19. A román felekezeti iskolákra vonatkozó rendelkezéseket a nemzetiségek felekezeti iskoláira is alkalmazni kell.
20. A nem román nyelvű állami iskolákban és ezek tagozatain, valamint a nemzetiségek felekezeti iskoláiban a tanulókat azon a nyelven kell vizsgáknak alávetni, beleértve az érettségi vizsgát is, amelyen az illető tárgyakat előadták, kivéve azt az esetet, amikor maga a tanuló kéri, hogy román nyelven vizsgáztassák.
21. A nemzetiségek felekezeti iskolái ugyanolyan államsegélyben részesülnek, mint a román felekezeti iskolák.
22. A szükségletekhez képest, illetve a hallgatók nemzetiségi megoszlásának figyelembevétele mellett a kolozsvári tudományegyetem jogtudományi és bölcsészeti karán magyar és német nyelvű tanszékek létesítendők.
A „hálózat" és atyamesterei
Krónika, 2010. október 15. – Puskás Attila
Az utóbbi hetekben – a közölt megnyilvánulások szerint – a Krónika olvasói érdeklődéssel fordultak korunk „örökzöld" témája felé: ki és miként, miért volt a Szekuritáté ügynöke, mi legyen magatartásunk irányukban? Azt is taglalták (Benkő Levente, Kedei Mózes), hogy ki légyen a gerincesség és a helytállás mércéje. (Erről csak ennyit: nem lényegi, csak nagyságrendi kérdés.) Jelen írásomban nem ezt a szőrszálhasogató kérdést fűzném tovább, hanem olvasmányaim és tapasztalatom alapján ennek az ördögi szervezetnek a vázlatos bemutatását tenném meg.
Romániában a társadalom besúgásra és terrorszervezetre alapozott ellenőrzése terén már a Sziguranca idejéből volt kiindulási tapasztalat, de az igazi profik 1948-ban szervezik át – természetesen a KGB hathatós beavatkozásával – import, bolsevik alapon a politikai rendőrséget. Ekkor kerül a DGSP (Direcţia Generală a Securităţii Poporului) élére Gheorghe Pintilie (azaz Pantelei Bodnarenc-Pantyusa) vezérigazgató és helyettesei, Alexandru Nikolski (azaz Boris Grünberg) és Vladimir Mazuru (Mazurov). Nikolskihoz hasonló főördögöt még nem hordott Földünk a hátán, ő egyébként 1992. április 12-én jó nyugdíjjal, „ágyban, párnák közt" halt meg! Hogy működését zavartalanul folytathassa, a „szervet" 1952. szeptember 20-ától kivonják a Belügyminisztérium keretéből, mostantól Állambiztonsági Minisztérium (Ministerul Securităţii Statului) néven önállóságot kap, hogy – a Párt ellenőrzését mégiscsak biztosítandó – 1956. június 11-étől újra a minisztériumban nyerjen kellő önállóságot Vezérigazgatóságként (Departament). Ekkor, a Szekuritáté igazi hőskorában (1952–57) lesz a főnöke Alexandru Drăghici, aki a számonkérést szintén elkerüli, magyar feleségével betegség ürügyén Magyarországra menekül, s hiába kéri ki a román állam, a magyarok nem adják át).
Ördögi hálózat
A besúgóhálózat létrehozása tulajdonképpen nem ennek a bűnszövetkezetnek a találmánya, mint ahogy nem is kommunista találmány, de ahogy mindegyik állam élt és él az önkéntes és fizetett informátorok szolgálatával, úgy ezt minden diktatúra áthatolhatatlanul, széttéphetetlenül sűrű hálóvá bogozta. Az volt az ördögi ebben a duplára-triplára terített hálóban, hogy magukra az informátorokra is ráépítették a „bizalomellenőrző" réteget. A kettős játékot űző informátorok (tehát akik a célszemélynek elárulták megbízásukat) így hamar lebuktak, és bekerültek (túl a kijáró megtorláson) a megfigyeltek táborába. Szükségesnek mutatkozott a felduzzadt hálózat megnyirbálása. Ezért az 1956. március 15-i titkos rendelettel (54-es számú) megtisztítják a megbízhatatlan és hasznavehetetlen besúgóktól a hálózatot, és megerősítik ott, ahol a reformmegmozdulások csíráját (jól) sejtik, azaz a tanügyi intézményeknél. A mezőgazdaság szocialista átszervezése 1957-ben egy szintén belső rendelettel (95-ös) szükségessé teszi a falusi hálózat bővítését. A Román Hírszerző Szolgálat (SRI, Serviciul Român de Informaţii) kiadásában megjelent A Szekuritáté fehér könyve című munka 2. kötetében (megjelent 1994-ben) olvashatjuk, hogy 1957-ben 8578 tiszt, 3379 tisztes, 5816 civil és 11 193 „segédszemélyzet" tevékenykedik a Szekuritáté keretében. Ez a szám aztán tüneményes gyorsasággal nő, kiderül, hogy ilyen-olyan megnevezéssel 57 185 személy ügyel a szocialista Románia biztonságára. Megtudjuk, hogy ekkor már a dossziék 323 207 személy ellen tartalmaznak kompromittáló anyagot. Nő a letartóztatottak száma 1955–60 között, több tízezer ártatlan ember jut koncepciós perek során börtönbe. Hogy ez se legyen elég, a hírhedt 209-es számú törvénycikk, amely a rendszer elleni felforgató tevékenységet bünteti, 1958-ban kibővül, és lehetővé válik a halálbüntetés kirovása. Már ebben az évben a katonai törvényszékek több halálos ítéletet hoznak ún. szervezetek létrehozóira.
Mindez azonban nem lett volna lehetséges az informátorhálózat nélkül. A Szekuritáté az adatok, vádak csíráit informátoraitól kapta, amit aztán bő fantáziával bővítgettek, például a cellabesúgok segítségével. Az informátor (besúgó, románul turnător) feladata a célszemély (ezeket a tartótiszt jelöli ki) alapos megismerése, bizalmába férkőzése, beszélgetésre bírása, véleményének kierőszakolása, amit aztán szóban vagy írásban jelent megbízójának. E féregkategória egyik alaptípusa a „beugrató" (agent provocateur), akinek megengedik a rendszer becsmérlését, hogy bizalmat keltsenek, és hasonlóan nyilvánuljanak meg a gyanútlan áldozatok. Az „altatott ügynök" a tartalékolt informátor. A Szekuritáté akkor aktivizálja, amikor környezetében erre szükség mutatkozik. Előnye, hogy még csak nem is sejtik rejtett személyiségét, ugyanis egy ideig nem jelent.
A forrástól a postaládáig
A minősített informátor igen becses munkatárs. Ő az, aki tapasztalt, művelt, sokoldalú és patrióta (a Szeku szerint!). Önkéntesen és hazafias érzülettel segíti a szerveket. A minősítetlen informátor szintén önként vállalja a feladatot, mivel valami okból szüksége van a Szeku „jóindulatára" (bűnöző, zsarolható, kényszerhelyzetben van stb.). E téren tanulságos Esterházy Péter apjáról írt megrendítő hatású könyve, a Javított kiadás. Együttműködőnek (colaborator) az alkalmi informátorokat nevezik, akiket egy feladattal bíznak meg (pincérek, újságárusok, szállodai alkalmazottak, könyvkereskedők stb.). Miközben a diplomáciában „rezidensnek" az ügyvivőt, helytartót, jól meghatározott képviselőt nevezik, esetünkben azt az informátort, aki több, környezetében működő informátor tevékenységét fogja össze (legtöbb nyolc személyt), és tartótisztjével egyeztet. Ezek föltétlenül megbízható személyek. Többnyire volt katonatisztek, tisztesek, rendőrök, detektívek stb. „Forrás" (sursă) – látható gyakran azokon a jelentéseken, amelyeket a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) jóvoltából megkaptunk. A „forrás" általánosító kifejezés és érvényes valamennyi besúgó kategóriára. Ez, akárcsak más besúgók, a tartótisztnek jelent szóban vagy írásban, és fedőnév takarja az illetéktelenek elől. Vegyünk elő egy ilyen jelentést! A forrás fedőnevén, a tartótiszt valódi nevén jelenik meg a bal felső sarokban. Itt látható az időpont (amikor készült a jelentés) és a találkozás helye (szintén „madárnyelven"). A beosztott tiszt bemutatja a jelentést felettesének, ez véleményezi, esetleg újabb utasítást ad és mehet az irat két helyre: a megfigyelt és a besúgó dossziéjába. Szóba került a fedőnév. Ez egy kitalált, választott személy- vagy köznév a felek azonosításáért és a megbízás titkosságáért. A tartótiszt hasonló ügyködésű társai sem ismerik társuk embereit.
A kötelezvény (angajament) az informátor írásban adott nyilatkozata, amelyben vállalja az „ügy" hűséges és titkos szolgálatát. Tanulságos és ajánlott olvasmány eme tárgykörben Molnár János könyve (Szigorúan ellenőrzött evangélium, I. kötet, megjelent Nagyváradon 2009-ben), itt láthatunk ilyen kötelezvényeket eredetiben. „Postaláda" (nevezik még „rövid útnak" is) az a konspiratív hely, ahol a tartótiszt rendszeresen átveszi a jelentést, úgy, hogy ne lássák együtt a megbízót és a megbízottat. (Lehet tényleges postaláda vagy lakás két kulccsal stb.) A besúgó beszervezése nagy körültekintést és óvatosságot igényel. Az ötvenes évek közepén megtiltotta a párt a párttagok beszervezését, mivel kiderült, hogy még a Központi Bizottság tagjairól is készültek jelentések, ami miatt nagy volt a botrány. Tehát a delikvens kiválasztását előzetes tanulmányozás, informálódás előzi meg. Ha elég megbízható, intelligens, hitelesnek mutatkozik, előbb próbára teszik. Ha minden szempontból bevált, jelenti a tiszt a főnökének a személyi tanulmányozás részleteit, és engedélyt kér a beszervezésre, amit ez meggondol és megad, vagy nem ad meg. A személyi lap a kötelezvénnyel együtt a Szekuritáté tartótisztjének és a megyei szerveknek a nyilvántartásába kerül. A besúgó személyi dossziéja minden jelentését tartalmazza, sőt a kifizetések nyugtáit is (Model 1). A CNSAS által kiadott átvilágítási bizonyítékokat a törvényszék azért vizsgálja át, hogy ártott-e valakinek jelentéseivel az illető. Ha nincs ilyen jelentés, nem tekintik a besúgót a politikai rendőrség munkatársának.
Nyomozati módszerek
A levelezés ellenőrzésére a román postának külön szolgálata volt. A reggeli postát 17 óráig kellett ellenőrizni, visszatartották a rendszerellenes tartalmúakat és csatolták a megfigyelt dossziéjához. Telefonok, lakások lehallgatása a „poloskák" segítségével történt, e téren is tanulságos Péter Ferenc egykori csíkszeredai lehallgató tisztes beszámolója, ami megjelent a sajtóban is (és amelyre az érintettek máig sem reagáltak érdemben!). A beszerelést a Szeku technikusai végezték (teofil, telefonfilaj, vagyis telefonkövetés, illetve TO: telefon operation). Rokonok, barátok, munkatársak, külföldiek nyilvántartásba vétele terén, mivel szabályozott volt külföldiek vendéglátása, elutazásuk után és közben is be kellett számolni ittlétük alatt minden eseményről, beszélgetéstémáiról. Különösen a behozott, kiküldött könyvek, irományok érdekelték a szekust. A követés (filaj) a célszemély nyomon követését jelentette: hová megy, kivel és hol találkozik, mennyi ideig van az illetőnél, ezekkel mikről beszélget (behívva a beszélgetőpartnert, és az elmondottakat összehasonlítva.) Az írógépeket, sokszorosítókat nyilvántartásba vették, és évente ellenőrizték (betűcsere esetén gyakrabban). A hírhedt 70-es számú törvény a szervek kötelességévé tette valamennyi volt politikai bebörtönzött és múltbeli polgári politikus nyomon követését. Valamennyiünkről terjedelmes dossziék születtek az évek során. Vérünket szívó piócákként ragadtak ránk már a cellában (kihallgatásunk idején, de később is) a besúgók. Kiszabadulásom után a rendelkezésemre adott dossziék tanúsága szerint 1989. december közepéig 10 informátort és 6 „forrást" (surse) állítottak rám. Valódi nevüket hiába kértem a CNSAS-tól, a mai napig nem kaptam meg.
Fel-fellángol egyik-másik vita során a besúgók kérdése, de mindhiába! Egyetlen volt besúgó sem jelentkezik önként bocsánatkéréssel, de a mi sajátos demokráciánk sem vont még egyet sem kérdőre sem közülük, sem a szekusok közül, akik őket beszervezték. Lassan, az idő múlásával mi is, ők is az örök nyughelyre költözünk. Adja a Fennvaló, hogy mi tiszta lelkiismerettel, ők pedig gazemberségük miatt gyötrődve éljék meg utolsó órájukat, mert a diktatúra ötödik hadoszlopaként jelentős részük volt embermilliók szenvedésében, sanyargatásában, olykor halálában. Megbocsátani pedig csak a bocsánatkérőnek lehet.
(a szerző a Volt Politikai Foglyok Szövetsége Kovászna megyei szervezetének alelnöke)
Multikulti
Krónika, 2010. október 18. – Balogh Levente
Nagyobb csapás nem is érhette volna a kritikátlan multikulturalizmust szinte már vallásként propagáló ultraliberalizmust annál, hogy Angela Merkel német kancellár nyíltan kimondta: a multikultiról vallott eddigi nézetek teljes csődöt mondtak. Óriási súlyú szavak ezek, hiszen gondoljunk bele: azon ország első számú politikai vezetőjének szájából hangzottak el, amely még ma sem tud szabadulni a második világháború idején elkövetett népirtás felelősségétől, ezért politikusainak minden, a témában elhangzott szavukat patikamérlegen kell kimérniük, nehogy rájuk süssék a rasszizmus bélyegét.
Az, hogy Merkel most egyértelműen rámutatott a multikulti eddigi modelljének a csődjére, azt jelzi, hogy egyre nagyobb a baj. Hiszen a nyugat-európai országok szinte mindegyikében többmilliós nagyságrendben élnek olyan közösségek, amelyek más kontinensről érkeztek, ám már a harmadik generáció nő fel úgy, hogy meg sem próbál beilleszkedni a befogadó kultúrába. (Egyébként mindezek fényében még fontosabb, hogy tudatosítsuk a nyugati társadalmakban: az őshonos európai kisebbségeket nem szabad egy kalap alá venni a néhány éve-évtizede érkezett bevándorlókkal). A befogadók persze hálával tartoznak a bevándorlóknak, akik többnyire olyan munkakörökben dolgoznak, amelyeket az őshonos polgárok nem vállalnának el, azonban ez nem jelenti azt, hogy a tolerancia csakis egyoldalú lehet, azaz a befogadónak a bevándorló minden hagyományát el kell fogadnia, utóbbira viszont nem vonatkoznak az európai normák. A konfliktusokat csupán részben tulajdoníthatjuk annak, hogy a válság miatt a bevándorlók munkahelyei is értékessé váltak. A csőd legfőbb oka, hogy az eddigi modell egy utópiára épül, arra a feltevésre, hogy ha a szent egyenlőség elve alapján tilos különbséget tenni őshonos és jövevény között, mivel „az idegen szép", ennek eredményeként egy olyan „szivárványtársadalom" jön létre, amelyben mindenki mindenkit elfogad, és békésen egymás mellett él. Csakhogy a valóságban ez nem így van, és ezért nem csupán az európaiak egy részében kétségkívül meglévő rasszizmus okolható. A politikai korrektségen túllépve megállapítható: európaiak és bevándorlók között a viszony csak akkor lehet normális, ha az elfogadás kölcsönös, és utóbbiak betartják
a befogadók játékszabályait.
Saját helyünkön tenni a dolgunkat – Beszélgetés Kövér Lászlóval, a Magyar Országgyűlés elnökével
Kárpátinfo hetilap, 2010. október 17. – Kovács Elemér
Az aradi vértanúk emléknapján a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségáltal szervezett kárpátaljai központi ünnepség vezérszónoka ebben az esztendőben Kövér László, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének elnöke volt. A Kárpát-medencében élő magyarság lelki állapotáról, kilátásairól, a magyar nemzetstratégia kidolgozásának szükségességéről Nagyszőlősön a Perényi-emlékparkban rendezett megemlékezés után kérdeztük az elnök urat.
Ön honfitársainknak nevezte az itt egybegyűlt ünneplőket...
- Úgy érzem, ez a megszólítás kijár minden magát magyarnak valló embernek a Kárpát-medencében. Ez a mi hazánk is. Azt gondolom, hogy bár vannak még közjogi értelemben vett államhatárok az anyaország és a valahai országrészek között, ahol az elszakított nemzetrészek élnek, de ezek mind kevesebb jelentőséggel bírnak. Egyébként is az a meggyőződésem, hogy Magyarország határai ott vannak, ahol az ember saját szívében viseli ezeket. Nem kirekesztő gondolkodásmód ez. Természetesen nem akarom elvitatni sem az ukrán, sem a szlovák, sem az összes többi állam létjogosultságát, pláne nem akarnám elvitatni azt, hogy itt az ukránok, vagy Felvidéken a szlovákok, Délvidéken a szerbek stb. ne tekintenék ugyanúgy hazájuknak ezt a térséget. Csak annyit szeretnék kifejezni, hogy erre a jogra, erre a lehetőségre mi is igényt tartunk. Ez őseink szülőföldje, itt szeretnénk megmaradni magyarként, itt szeretnénk gyermekeinket a magyar nyelvre megtanítani, átadni nekik azt a kultúrát, amit ez a nemzet felhalmozott az elmúlt ezer esztendőben. És ebből fakad, hogy úgy érzem, Magyarország Országgyűlésének elnöke egy ilyen ünnepen nem kezdheti másként a beszédét, mint honfitársaim.
Hogy látja az összmagyarság jövőjét?
– Az összmagyarság, de Európa, a világ jövőjét is borúsan látom, hiszen rettenetes nagy bajok vannak, amit az elmúlt esztendőkben megtapasztaltunk. Az egyik legnagyobb gondot a gazdasági válság okozza. De állandó aktuális teendőink is vannak. Tragédiák sújtanak bennünket, hogy csak az elmúlt héten Veszprém megyében történt katasztrófát említsem. Olyan problémáink is vannak, amelyek bizony hosszú évtizedek óta gyűltek, gyűltek, s ma már bizony erősen fenyegetnek. Gondolok itt a népesedés problémájára, a demográfia kérdésére, a társadalom elöregedésére. Hozzáteszem, hogy ez nem csak magyarországi, és nem is csak közép-európai probléma. Summa summárom: rengeteg olyan gondunk, bajunk gyülemlett fel az elmúlt több mint hatvan békeévben, amelyek hovatovább olyanok, mint egy háborús pusztítás. Tehát van teendőnk bőségesen. S ha ehhez még hozzátesszük, hogy az elmúlt nyolc évben Magyarország nem abban az irányban haladt, amelybe 1990 és 2002 között tartott. Amely éppen ezen gondok bajok enyhítését, felszámolását hozhatta volna el talán még a mi életünkben. Ez az irány nemcsak hogy megállt, de egyenesen visszafelé kanyarodott. S ehhez még az utóbbi nyolc év mulasztásainak a bepótlását is hozzá tehetjük. Másik oldalról pedig történelmünk – legyen szó október 6-ról, legyen szó az államalapításról, vagy a török hódoltságról, bármilyen olyan történelmi korszakról, amelyre emlékezünk – végső soron arra tanít bennünket – beleértve a trianoni sokkos tragédiát is, az azóta eltelt kilencven esztendőt is –, hogy meg tudtunk maradni, hogy minden sorscsapás alól valahogy mégiscsak élve kerültünk ki.
A határon túlra szakadt nemzetrészek egy része, így Kárpátalja is az anyaország segítségét várja. Miközben sokszor tapasztaljuk, Magyarország is nehézségekkel küzd...
– Úgy vélem, hogy csak egy gazdaságilag, morálisan erős Magyarország segítheti a határon túli nemzetrészeket. Az elmúlt nyolc esztendőben sajnos Magyarország legyengült, de most kapott egy új esélyt. A nemzeti összetartozás törvényi deklarálása és az állampolgársági szabályozásunk rendezése után hozzá kell látnunk a nemzeti integráció, azaz a nemzet határok feletti újraegyesítésének folytatásához. Meg kell alkotnunk a húsz éve hiányzó nemzetstratégiánkat, mely közös keretbe foglalja az egyes nemzetrészek fennmaradását célzó törekvéseinket. Meg kell erősíteni a nemzetet fenntartó közösségeinket, meg kell újítanunk az egymással kötött szövetségeinket, s gondoskodnunk kell a megmaradás mindennapi feltételeiről. Újra célt és értelmet kell adnunk a magyar életnek a Kárpát-medencében.
Miképp segíthetik a nemzetépítést a határon túli magyarok? Mit adhatunk mi?
– Amit az előbb próbáltam fejtegetni, annak az a folytatása, hogy ez persze nem valami véletlen folytán történt, még csak nem is valami „csoda" folytán, a szónak abban az értelmében, hogy rajtunk kívülálló módon cselekedték volna velünk a csodákat. Az emberek nem szoktak csodákat véghezvinni, az a Jóisten feladatköre, de csak embereken keresztül tudja azt végbevinni. Azért maradtunk meg, mert Perényi Zsigmondtól kezdve nagyon sokak, az egyszerű névtelen – még csak nem is hősökön, hanem munkáskezű – embereken keresztül ezer esztendő alatt mindenki megtette a magáét, hogy ez az ország, ez a nép megmaradjon. Szerintem ennél többet nem is tehettek volna, s ennél többet a mai ember sem tehet. És a kárpátaljai, az erdélyi, a felvidéki és a többi magyar sem tehet többet az anyaországért, mint hogy a saját helyén tegye azt, amit a lelkiismerete és a szíve, meg a nemzeti hovatartozása diktál. Tegye meg azt, amit az Isten reá mért, vállalja ezt a sorsot, a következményeket, akkor is, ha azok kellemesek, akkor is, ha azok terhet jelentenek. S ha ezt mindenki megteszi, aki magyarnak született, akkor már a legtöbbet megtette azokért is, akik otthon vannak az anyaországban.
A negyedik
Új Magyar Szó, 2010. október 18. – Székedi Ferenc
Marosvásárhelyen minden bizonnyal sokan emlékeznek még, amikor a Magyar Köztársaság rendszerváltás utáni első elnöke, Göncz Árpád látogatott el a városba, hiszen nem csupán a magyar lakosoknak, hanem az Emil Constantinescu elnök társaságában érkező Árpi bácsinak – amint ismerősei nevezték kedvesen-bizalmasan – is könny csillogott a szemében.
Marosvásárhelyen minden bizonnyal sokan emlékeznek még, amikor a Magyar Köztársaság rendszerváltás utáni első elnöke, Göncz Árpád látogatott el a városba, hiszen nem csupán a magyar lakosoknak, hanem az Emil Constantinescu elnök társaságában érkező Árpi bácsinak – amint ismerősei nevezték kedvesen-bizalmasan – is könny csillogott a szemében. Akkor és ott, a román–magyar városháborútól megszenvedett Marosvásárhelyen sokan érezték úgy, hogy a két ország között valóban az a közös európai gondolat kezd csírázni, amely más mederbe terelheti mindkét nép jövőjét.
Göncz Árpád egy évtizedig, egészen 2000-ig tartó elnöksége után Mádl Ferenc, majd Sólyom László elnökök is többször jártak Romániában, és találkoztak nem csupán a romániai magyarság politikai-gazdasági-művelődési életének a képviselőivel, közigazgatási tisztségviselőkkel, hanem úgymond a hétköznapi emberekkel is.
Schmitt Pál köztársasági elnök hétfői és keddi romániai látogatása voltaképpen a román–magyar és a magyar–magyar kapcsolatokban megkezdett út folytatása, de néhány árnyalatnyi különbséggel. A látogatás előkészítése közben a román fél most nem róhat fel a Magyar Köztársasági Elnöki Hivatalnak semmiféle olyan diplomáciai balfogást, amelyet elődjével megtett, a Magyar Köztársaság elnöke viszont már két nappal ezelőtt éreztette, hogy a magyarországi nemzetpolitika új szemléletet próbál meghonosítani a Kárpát-medencei magyarság tekintetében.
Tőkés Lászlóval tartott pénteki találkozója keretében ugyanis a köztársasági elnök kifejtette, hogy ő nem egyenlő távolságot kíván tartani a határokon túl működő magyar szervezetektől és közösségektől, hanem a közeledést és az összetartozást szeretné erősíteni.
Tőkés László voltaképpen Schmitt Pált váltotta fel az Unió parlamentjének alelnöki tisztségében, így találkozásukban nincsen semmi meglepő, ha viszont arra gondolunk, hogy az EMNT elnökével és nem a romániai magyarság törvényes képviseletével, az RMDSZ-szel és annak elnökével beszélte meg a kétnapos látogatás részleteit, akkor újból kiderül, hogy egyelőre közéleti gesztusok szintjén, de jelentős hangsúlyeltolódás színhelye a magyarországi hivatalos kormányzati politika.
Úgy tűnik, a romániai magyarság többször is egyértelműen kifejezett választása ellenére megpróbálja az RMDSZ-t, az EMNT-t, az MPP-t, az SZNT-t egyenrangú politikai szereplőkként kezelni, illetve a romániai valóság két évtizedes politikai tapasztalatával rendelkező Romániai Magyar Demokrata Szövetséget a háttérbe szorítani, vagy legalábbis ellenzékét erősíteni.
Persze, megtörténhet, hogy a látszat csal. De ez a csalódás csak akkor lesz igazán kellemes, ha Budapesten is belátják: a romániai magyarság intézményekkel és parlamenti eszközökkel rendelkező, önálló és céltudatos politikáját érdemes támogatni a klubszintű politizálgatások helyett.
|
