Tartalomjegyzék

RMDSZ

RMDSZ-jelölt: Csegzi vagy Vass?

Új Magyar szó, 2011. október 10. – Antal Erika

Várhatóan két héten belül eldönti az RMDSZ, hogy kit indít a jövőben esedékes helyhatósági választásokon a mindig kiemelt figyelmet kapó marosvásárhelyi polgármesteri tisztség „visszaszerzése" érdekében.

Várhatóan két héten belül eldönti az RMDSZ, hogy kit indít a jövőben esedékes helyhatósági választásokon a mindig kiemelt figyelmet kapó marosvásárhelyi polgármesteri tisztség „visszaszerzése" érdekében. Borbély László, a szövetség politikai alelnöke lapunknak elmondta, hogy Csegzi Sándor jelenlegi alpolgármester és Vass Levente, az egészségügyi minisztérium tanácsosa közül választják ki a jelöltet.

A marosvásárhelyi RMDSZ-szervezet bővített küldöttgyűlése a hét folyamán ül össze, hogy döntsön a polgármesterjelölt személyéről. Ezt követően a megyei szervezet határoz a megyei tanácselnök-jelölésről.

Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke lapunknak elmondta, mindkét jelölt mellett és ellen szólnak érvek, a legfontosabb viszont az, hogy közös jelöltje legyen a magyar szervezeteknek. Ezért azt is figyelembe kell venni, hogy bár RMDSZ-es tisztségviselő, Vass Leventét az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) is támogatja.„Ezen túl én úgy érzem, hogy Marosvásárhelyen olyan a hangulat, hogy jöjjön egy új arc, egy olyan, aki egy kicsit másképp közelíti meg a kérdéseket. Remélem, hogy mindezt figyelembe veszik akkor, amikor döntésre kerül sor" – nyilatkozta az ÚMSZ-nek Borbély László.

Az RMDSZ politikai alelnöke annak a reményének is hangot adott, hogy nem fognak magyar függetlenek indulni a polgármesteri funkcióért, mi több, még a magyar közösséghez közel álló Smaranda Enache is meggondolja magát, és megérti, hogy a cél érdekében olyan jelöltet kell támogatnia, akinek több esélye van. Hozzátette: bölcsen kell dönteni azért, hogy tizenkét év után végre sikerüljön a mostani, Marosvásárhely vezetésére alkalmatlan polgármester leváltása.

Elvi szinten az RMDSZ-hez hasonlóan, az EMNT és a Magyar Polgári Párt (MPP) is azt szeretné, hogy egyetlen közös magyar jelölt induljon a választásokon, de egyelőre nem sikerült közelíteni az álláspontokat.

Az MPP egyelőre nem nevezte meg jelöltjét, de többször jelezte, mint négy évvel ezelőtt tette, most is megpróbálja meggyőzni Bölöni László volt válogatott labdarúgót, hogy vállalja el a jelöltséget. Az EMNT Vass Leventét „dobta be a kalapba". Ugyancsak nem mellékes, hogy fenntartja-e indulási szándékát a magyarság körében nagy népszerűségnek örvendő Smaranda Enache, a Pro Europa Liga (PEL) társelnöke, valamint az RMDSZ-es múltú és sebészként rendkívül népszerű Benedek Imre.

RMDSZ: a népszámlálás az évtized eseménye

Krónika, 2011. október 10.

Arad és Bihar megye szórványtelepülésein járt az RMDSZ népszámlálás-karavánja a hétvégén, melyhez országos, megyei és helyi képviselői is csatlakoztak, akik a cenzus hasznos technikai tudnivalóit ismertették a beszélgetések során a véleményformálókkal.

Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára Élesden a pénteki lakossági fórumon elmondta: a magyarság 95 százaléka számára teljesen egyértelmű, hogy magyarnak vallja magát, elmondja, hogy magyar az anyanyelve, és bediktálja a felekezeti hovatartozását. „A mi feladatunk az, hogy minden lehetséges csatornát felhasználva elérjük a fennmaradó 5 százalékot, és tudatosítsuk bennük a népszámlálás fontosságát" – hangsúlyozta a főtitkár, hozzátéve, hogy a vegyes házasságokban született embereket kell meggyőznünk identitásuk vállalására, hisz nekik semmiféle hátrányuk nem származik ebből, viszont a magyar közösségnek ez előnyére válik. A továbbiakban arról tájékoztatott, hogy ha a családnak egy tagja külföldön él, de az elmúlt 12 hónapban hazalátogatott, mindenképpen be kell íratni, mint ideiglenesen eltávozott romániai magyar lakost.

A beszélgetések sorozata szombaton Nagyszalontán folytatódott, ahol Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke ismertette a népszámlálás tudnivalóit, majd vasárnap Vadászon, Ágyán és Fazekasvarsándon Bognár Levente Arad megyei RMDSZ elnök és Faragó Péter parlamenti képviselő szolgáltak hasznos információkkal az egybegyűltek számára. „Az elkövetkezendő tíz év legfontosabb eseményén leszünk túl a népszámlálás alkalmával, amely azokat az adatokat határozza meg, amelyekkel hivatalosan is dolgozni fogunk. Ennek alapján határozzák meg a beiskolázási terveket, ennek alapján fogják kiszámolni az egyházaknak juttatandó támogatásokat, és ennek alapján szabják meg a magyar közösség jogait. Ez okból is nagyon fontos az, hogy a számlálóbiztosok rendelkezzenek a kellő információkkal, és a törvényesség keretein belül mindenkit beírjanak" – hangzott el a lakossági fórumokon, arra ösztönözve a számlálóbiztosokat, hogy a lehető legnagyobb pontossággal végezzék munkájukat.

ROMÁNIA

Parlament: kisebbségi többség?

Új Magyar Szó, 2011. október 10. – Bogdán Tibor

Törékennyé, mi több: bizonytalanná vált a kormánypárti többség a román törvényhozásban – elsősorban a szenátusban, de a képviselőházban is egyre gyakoribbak a koalíció kudarcai, főként a demokrata liberálisok hibájából.

Akár fekete szerdának is nevezhetnék a demokrata liberálisok a román törvényhozás felsőházának múlt szerdai ülésnapját, amikor a kormány sorozatosan szenvedte el vereségeit. Így az ellenzék leszavazta a számvevőszék bíróinak előléptetésére vonatkozó törvénytervezetet, megakadályozta a társadalmi segélynyújtás törvénykönyvének megtárgyalását – amely így negyedszerre halasztódott el –, és megbénította további három jogszabály-kezdeményezésnek a vitáját, az ülést pedig kvórumhiány miatt felfüggesztették.

„Önszabotálás"?

Érdekes módon nem annyira az ellenzék sikeréről, mint inkább a hatalom kudarcáról beszélhetünk, hiszen az említett „malőrök" mindenekelőtt a demokrata liberális szenátorok hiányzásával magyarázhatók. Az ominózus szerdai napon például a kormánykoalíció mintegy 30 szenátora maradt távol a vitáktól.

Ráadásul a napokban az ellenzéki pártoknak mindössze három szavazatuk hiányzott a fűtéstámogatást leállítása elleni egyszerű indítványuk elfogadtatásához: bár a beadványt 66 szavazat támogatta 62 ellenében, az elfogadásához 69 voksra lett volna szükség. A nemzeti liberálisok szenátora, Puiu Haşotti mindennek nyomán ellenzéki többségről beszélt, a szociáldemokraták felsőházi honatyája, Ilie Sârbu pedig azt tanácsolta a demokrata liberálisoknak, hogy szokjanak hozzá „mind gyakoribbá váló vereségeik keserű ízéhez".

Miközben pedig a fő kormánypárt honatyái elszabotálják saját kabinetjük terveit, a narancsvörös párt vezetősége semmit sem tesz e képtelen helyzet ellen, amelyet még csak meg sem vitatott a tömörülés tagjaival. Mi több, a demokrata liberálisok hangadó politikusa, Cristian Rădulescu még mentséget is talált a „krónikus lógásra", kifejtve, hogy egyrészt a kormánytisztségeket is betöltő demokrata liberális honatyáknak a kabinetben rájuk háruló feladatoknak is eleget kell tenniük, másrészt a párt szenátorai is emberek, akiknek családi, vagy akár egészségügyi problémáik is akadhatnak.

A demokrata liberálisok másik vezető politikusa, Ioan Oltean viszont elismerte, hogy a szenátusban kialakult helyzet fölöttébb veszélyessé válhat, így foglalkozni kell vele.

A hiányzás okai

Politikai megfigyelők a demokrata liberális honatyák elhatárolódását a kormány – többnyire megszorító jellegű – projektjeitől elsősorban a közelgő választásokkal magyarázzák, amikor nem szívesen teszik kockára bársonyszékeiket nadrágszíjmeghúzó intézkedések megszavazásával. Egy névtelenül nyilatkozó demokrata liberális szenátor a Hotnews portálnak nem is tagadta, hogy nem kívánja lejáratni magát például a fűtéstámogatást megvonó jogszabály támogatásával.

Sokan azért hanyagolják el a parlamenti munkát, hogy a területi szervezetekben erősítsék saját befolyásukat, a soron következő helyhatósági és parlamenti választásokra gondolva, hiszen a jelenlegi honatyák és helyhatósági vezetők zöme újabb mandátum megpályázásával kacérkodik.

Ugyanakkor olyan hírek is lábra kaptak, hogy a szenátus, és így a kabinet munkáját is a demokrata liberálisok „régi szárnya", elsősorban a Radu Berceanu-Adriean Videanu-Vasile Blaga hármas bojkottálja. Ők azon vannak ugyanis, hogy kiterjesszék hatalmukat Emil Boc kormánypárti elnök és kormányfő rovására.

Törvényhozási matematika

A román parlament szenátusa 137 tagú. A kormánypárti koalíció tagjai 70, az ellenzéki tömörülések 67 mandátummal rendelkeznek. A törvénytervezetek megszavazásához fele plusz egy, vagyis 69 szavazat szükséges, azaz a hatalmi többség igencsak törékennyé vált a felsőházban, a kormánypártiak tehát csakis száz százalékos mozgósítás esetén érvényesíthetik akaratukat.

Traian Basescu államfő egyébként már év elején, márciusban figyelmeztetett annak veszélyére, hogy a kormány parlamenti többség nélkül maradhat.

A törvényhozásban kialakult helyzet miatt igen fontos és sürgető jogszabályok elfogadása késik. A szociális támogatásokat szabályozó törvénykezdeményezést például a Nemzetközi Valutaalappal megkötött megállapodás értelmében szeptember végéig kellett volna megszavazni. Ráadásul a tervezetet a szenátusi voksolás után a képviselőházban is meg kell majd vitatni, ami további időveszteséget jelent, hiszen a kormánykoalíciós többség érvényesítése az alsóházban is döcög.

A demokrata liberálisoknak a képviselőházban a közelmúltban csak igen nagy erőfeszítések árán sikerült összehozniuk az Európai Ügyek Minisztériumának létrehozásához szükséges szavazatszámot – a képviselőház elnökének, a kormányfőnek és a demokrata liberálisok frakcióvezetőjének félórás munkájába került az ülésterembe „terelni" a demokrata liberális honatyákat; mindemellett a tárca megalakításának vitáját több ízben is félbe kellett szakítani. Jóllehet a képviselőházban a hatalom viszonylag kényelmes többséggel rendelkezik, a törvények nehezen fogadtathatók el éppen a kormánykoalíciós képviselők rendszeres hiányzásai miatt.

Nemrégiben veszélybe került a két parlamenti ház együttes ülésén a számvevőszék tagjainak kinevezésével és a népügyvéd személyének jóváhagyásával kapcsolatos vita sikere is. Az ellenzéki képviselők elhagyták az ülés munkálatait, amelyeket konzultáció céljából felfüggesztettek. A folytatásnál a terembe visszatérő ellenzékiek a demokrata liberális honatyák hiányzása miatt kvórumhiány megállapítását követelték. Végül is a végső szavazásra valahogy összejött a kellő létszám, a szükséges 236 képviselő helyett 239 volt jelen.

Lezsák: Hargita, Kovászna és Bákó megyék igen látványos eredményeket értek el

MTI, 2011. október 7.

A magyarországi és a romániai megyék közötti együttműködés bővítéséről tárgyalt pénteken Romániában Lezsák Sándor, a magyar Országgyűlés alelnöke, aki Bákó megye prefektusával találkozott.

Constantin Scripat prefektussal (a román kormány területi megbízottjával) folytatott beszélgetéséről Lezsák Sándor az MTI-nek elmondta: az eszmecserén áttekintették magyarországi és romániai megyék gazdasági, kulturális együttműködési lehetőségeit. Emlékeztetett, hogy az új magyar alkotmány nagyobb teret biztosít a magyarországi megyéknek egyrészt az országhatárokon belüli egymás közötti, másrészt külföldi megyékkel való együttműködésre.

Az Országgyűlés alelnöke szerint Romániában az egymással szomszédos Hargita, Kovászna és Bákó megyék igen látványos eredményeket értek el együttműködésük révén. Rámutatott: Magyarország természetesnek tartja, hogy a magyarországi és az erdélyi megyék kapcsolatai is erősödjenek.

Példaként említette, hogy Bács-Kiskun és az erdélyi Hargita megyének jó a kapcsolata, s például Bákó megye is csatlakozhatna hozzájuk. Mint mondta, a három megye olyan gazdasági beruházásokat és kulturális projekteket készíthet elő, amelyekkel eurórégiós pályázatokon is részt vehetnek.
Lezsák Sándor szerint a Bákó megyei prefektus nyitottságot mutatott az együttműködési lehetőségek erősítésére.

Az Országgyűlés alelnöke pénteken és szombaton több, csángómagyarok által lakott településre is elutazik. Ellátogat Pusztinára, Gajdárra, Budára, Pokolpatakra, Magyarfaluba és Külsőrekecsinbe, ahol felkeresi a magyar nyelvű oktatást biztosító iskolákat és magyar házakat.

Lezsák rámutatott: a prefektussal folytatott megbeszélésen érzékeltette, hogy nem csak a magyarok, hanem a világörökség számára is fontos a csángómagyar nyelvi és kulturális hagyományok megőrzése.

A megbeszélésen kitértek az október utolsó hetében sorra kerülő romániai népszámlálásra is. Az Országgyűlés alelnöke aláhúzta: Magyarország természetesnek tartja, hogy a román állam romániai magyar nemzetiségű számlálóbiztosokat is foglalkoztasson.

A választások utánig le kellene zárni a területi átszervezés kérdését

Nyugati Jelen, 2011. október 8.

Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke pénteki sajtóértekezletén azt mondta, a választások utánig le kellene zárni a területi átszervezés kérdését, mert jelen pillanatban „nincsenek meg a feltételek" erre – jelenti a Mediafax tudósítója.

Borbély azt nyilatkozta, Románia területi átszervezését nem lehet megejteni a 2012-es választások előtt, és a Szövetség képviselői úgy vélik, ezt a kérdést pillanatnyilag le kellene zárni.

„Jelen pillanatban azt gondoljuk, hogy le kell zárni ezt a kérdést, a választásokig nincsenek meg a feltételek Románia területi átszervezéséhez. A választások után már más a helyzet. A választások előtt is lehet tárgyalni róla, és megállapodásra is sor kerülhet – ha a koalíciós társak életképes változatot találnak, de nem lehet véghez vinni a választások előtt, ezért mi azt mondtuk, inkább zárjuk le a témát, mert különben minden héten újabb változatok merülnek fel. Őszintén, hivatalosan nekünk nincsenek is variánsaink. Úgy értettem, hogy van 12 régiós meg 10 régiós változat, de nekünk nincs ilyesmink. Elemezni kell, megnézni, hány törvényt kell módosítani addig. Nem kezdhetünk neki a választásoknak – látták, máris előkampány-hangulat uralkodik -, nem kezdhetjük a választásokat ezekkel a kérdőjelekkel. Kell tárgyalni, ha szükséges, tudom is én, vagy ha a koalícióban mindenki megállapodik, de csak a választások után" – mondta Borbély.

Hozzátette, az RMDSZ képviselői más, gazdasági régiókra vonatkozó javaslatot tettek, és ez szerepel a PDL-vel, az UNPR-vel és a nemzeti kisebbségekkel aláírt protokollumban is, de a területi átszervezés kérdése nincs benne az említett dokumentumban.

„Törvényjavaslatot nyújtottunk be a parlamentbe, azt azonnal lehet kivitelezni, például a gazdasági régiókra vonatkozó törvényt. A koalíciós kollégákkal aláírt protokollumban nem szerepel semmi a területi átszervezésről. Tartsuk hát magunkat a koalíciós megállapodáshoz, és foglalkozzunk a választásokkal, a választási törvénnyel, mert mindenkinek meg kell tudnia, hogyan fogunk szavazni, összevonva vagy külön, milyen lesz az általános választások törvénye. A többit, amit most nem tudunk megoldani, azt hagyjuk, maradjon valami 2012 utánra is" – mutatott rá Borbély.

Arra a megjegyzésre, hogy a PDL képviselői nem mutatkoznak hajlandónak lezárni a területi átszervezés kérdését, az RMDSZ-vezető azt mondta: „Így megy ez a koalícióban".

Kelemen Hunor RMDSZ-elnök csütörtökön Aradon azt mondta, a területi átszervezésre nem kerül sor 2012-ig, és ha mégis, „akkor az az RMDSZ nélkül történik", mert a Szövetség számára elfogadhatatlanok az eddig javasolt variánsok, és úgy véli, a következő választási ciklus elején kell erről döntést hozni.

Máté András Levente, az RMDSZ képviselőházi frakciójának vezetője hétfőn azt nyilatkozta, az RMDSZ számára ebben a mandátumban a területi-közigazgatási átszervezés nem prioritás, és a Szövetség el fogja utasítani ezt a tervezetet a parlamentben.

Roberta Anastase, a képviselőház elnöke hétfőn az RMDSZ álláspontját kommentálva, miszerint a közigazgatási átszervezésre csak 2012 után kerülhet sor, azt mondta, párbeszéd útján meg lehet találni a kompromisszumot, hogy a Szövetség túllépjen ezen a gondolaton.

A PDL vezetőségét felhatalmazták, hogy folytassa az egyeztetést az RMDSZ-szel a területi-közigazgatási átszervezésről, hogy találják meg a „kellően rugalmas" változatot – közölte Sever Voinescu, a PDL szóvivője, rámutatva, az átszervezést csak mandátum végén lehet végrehajtani, tehát választások előtt.

ERDÉLY

Bűnös hallgatás

Háromszék, 2011. október 10. – Farcádi Botond

Jogosan emel szót a romániai igazságszolgáltatásban a nemzetiségi ügyekben alkalmazott kettős mérce ellen Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester, noha az újabb zászlóbotrány kétségkívül olyan hálás téma, amelyet választási célokra remekül ki lehet aknázni – kitetszik ez a baróti polgármesterre való utalásból is –, annál is inkább, mert kormányzati szerepvállalása miatt az RMDSZ fölöttébb visszafogott a magyar ügyekben.

A Lábas Házról levett román trikolór és a kökösi emlékmű meggyalázásának párhuzamba állítása önmagában is eléggé beszédes, hűen tükrözi, miként értelmezik a nemzeti szimbólumokhoz való viszonyulást a romániai hatóságok: a piros-sárga-kék lobogó eltávolítását a legsúlyosabb pénzbírsággal büntetik, Gábor Áron sírjának levizelése viszont csak afféle ittas túlkapás az ügyészek szerint.

A példákat tovább sorolhatnánk, hogy csak a közelmúlt történéseiből említsünk néhányat: hasonló magatartást tapasztaltunk a könyvtár-igazgatói versenyvizsgáról szóló ítéletben, a Székelyföld-tábla eltávolításáról szóló végzésben, de ide sorolhatjuk az illyefalvi címer esetét, amelynek leírásából kiiktatták a Székelyföld kifejezést vagy akár a Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatása ügyében indított bűnvádi eljárást.

Ebből is meglátszik, nem új keletű a jelenség, hanem az államnacionalizmus, a homogenizációs, asszimilációs gyakorlat továbbéléséről van szó, amely a legeurópaibb álarc mögül is minduntalan felsejlik valamennyi román pártban és megnyilvánul az állami szervekben.

Antal Árpád jogos felvetésével is mindössze az a gond: maga az RMDSZ legitimizálja ezeket az obskúrus nemzetállami törekvéseket azzal, hogy jó ideje szinte valamennyi román kormánypárt „lojális" partnere. Pedig maguk is meggyőződhettek, feltétlen hűségük ellenére egyetlen román kormányerő sem bízott rájuk állami szempontból stratégiai fontosságú ágazatokat: Romániának nem volt és vélhetően nem is lesz magyar belügy-, külügy-, igazságügyi minisztere, a kulturális tárcát is csak fogcsikorgatva adták magyar kézbe, az elrománosítás egyik fő eszközének számító, a „hagymakupolás" honfoglalást lebonyolító ortodox egyház felügyeletét például kivonták az RMDSZ-es művelődési miniszter irányítása alól.

A szövetség azonban mintha nem venne tudomást erről. Hű ebként, büszkén őrködnek úgymond az ország politikai stabilitása fölött, s rágják a gazdáik által odavetett csontot – melyet éppen hallgatásukért kapnak.

Vesztőhelyi dilemmák

Nyugati Jelen, 2011. október 10. – Irházi János

Szeretném, ha október 6. Aradon ismét nemzeti gyásznapunk lenne, és nem médiaszereplési lehetőség. Amolyan színpadi mű, ahol a szehvuszkéhlek köszöntéssel tarkított és alaphangozott magyar bokacsattogtatás telepszik rá a rezignált emlékezésre, ahol a külsőségek letapossák a bensőséget.

Sajnos, idén a rossz irányú tendencia csak erősödött. Megállapításom elsősorban a Vesztőhelyre irányul, amellyel „kezdeni kellene valamit", mert amennyiben ez így folytatódik, a gyászos esemény végképp elveszíti jelentőségét, mondandóját magunk, és a magyar világ irányába. Tetszik vagy sem, de a Vesztőhelyen egyre kevesebb az aradi, Arad megyei magyar, és egyre több a magyarországi. Ami természetesen nem baj, sőt, csak szégyen ránk, aradiakra nézve, hogy a tömeget már importálni kell.

Aradról, durván legallyazva, két kategória megy ki a koszorúzásra: az idősek és a kivezényelt diákok, a 30-50-esek rétege pedig egyre vékonyabb. Tudom, ők dolgoznak, ez lehet mentség is, meg igaz is, minden akarat kérdése, hisz anno 1989 előtt is nagyon sokan eljöttek munkahelyükről. De azt is tudom, hogy a kapitalista munkahely nem szocialista állás.

Magyarországról, szintén legallyazva a kivételeket, két kategória koszorúz: a minden évben hagyományosan érkező diákok és a díszmagyarok. Idén sajnos már több volt kint a jobbikos zászló, mint a piros-fehér-zöld, s tavalyhoz képest annyit azért simult a helyzet, hogy legalább nem masíroztak, üvöltöztek vezényszavakat, nem annyira külsőségekben voltak magyarok. Amúgy pedig szívesen körbekérdeztem volna őket spontán meg mikrofonnal, hogy kultúrkörileg mit tudnak az aradi 13 vértanúról, de hát ez tévés műfaj, nem írott.

S közben egyre kevesebben állunk kint a Vesztőhelyen, pedig tudtommal ingyenes autóbusz is rendelkezésre állt az RMDSZ jóvoltából.

A szervezők a központi ünnepséget már évekkel ezelőtt a Szabadság-szoborhoz tolták, kint nincsenek tüzes beszédek – ki ne emlékezne Tokay felmutatott szegére, vagy Tőkés paprikás beszédére –, csak egyházi áldás, rövid prédikáció hangzik el. Nem tudom megítélni, hogy ez kevés, vagy sok, fogalmam sincs, hogy a stratégia, vagy az általános nemtörődömség, fásultság az oka, ezért nem bánnám, ha a témához komolyan, névvel, személyeskedésektől mentesen mások is hozzászólnának – elsősorban a kedves olvasók, nem az agyonszereplő éceszosztók –, ha egy kicsit kibeszélnék ezt a kérdést. Aradiak, anyaországiak, olyanok, akik általában kimennek a Vesztőhelyre október 6-án.

Szóval közös bölcsesség és véleménysor szükségeltetik, hogy miért nincs több száz aradi diák a Vesztőhelyen vagy a Szabadság-szobornál, hol van az említett közép-korosztály, hogy a gyász két helyszínén a csendben, virággal érkező aradiak adják meg az alaphangot, végre új, fiatal magyar arcok is helyet kapjanak az emelvényen, a Vesztőhelyen.

Mert amennyiben alaphangunk az alapon reked, és például az érdekvédő civilszervezetek nem kiáltanak hangosan a médiában gyásznapunk védelmében – nem furcsa, hogy egyetlen tiltakozás, felháborodás sem született részükről a szélsőséges román jelenléttel, viselkedéssel, Bem tábornokot román gyilkosnak nevező pannóval kapcsolatban? – akkor pár év múlva október 6. fő témája a magyar vagy román szélsőség jelenléte lesz, nem pedig a szófacsarás ellenére számomra akkor is vértanú magyar tábornokok, tetteik.

Megnyitotta tanévét a Partiumi Keresztény Egyetem

Krónika, 2011. október 10.

A hagyományoktól eltérően a nemrég felújított Szigligeti Színházban tartotta ünnepi tanévnyitóját a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE). A rendhagyó ünnepségen az egyetem vezetősége, valamint oktatói és hallgatói közössége mellett a történelmi egyházak képviselői, illetve jeles anyaországi és erdélyi meghívottak is részt vettek.

Az egyetem keresztény szellemiségéhez hűen, igei köszöntővel kezdődött az ünnepség. Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke az egoizmuson való felülkerekedés, a közösségben való gondolkodás és a nemzetért végzett szolgálat fontosságát hangsúlyozta beszédében.

Tőkés László, az egyetem elnöke, az Európai Parlament alelnöke beszédében úgy fogalmazott, óvatos bizakodásra ad okot a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) ügyében, hogy csütörtökön, az aradi vértanúk nemzeti gyásznapján, a román oktatási minisztérium felszólította az orvosképző tanintézmény szenátusát, hogy maradéktalanul tartsa be a januártól hatályos oktatási törvényt, és érvényesítse a multikulturális jelleget az egyetemi chartában. „Nem volt hiábavaló a tiltakozásunk" – vélekedett a PKE vezetője, majd hozzátette, hogy semmilyen körülmények között nem szabad meghátrálni. Ezt tanúsítja a több mint húsz évvel ezelőtt alapított Sulyok István Főiskola – a PKE jogelődje – küzdelmekkel teli története is, mely azóta Románia első akkreditált magyar tannyelvű egyeteme lett. Tőkés László reményét fejezte ki, hogy hamarosan a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem is elnyeri akkreditációját.

A felsőoktatás mellett az autonómia a másik fontos kérdés, mely figyelmünk középpontjában kell hogy legyen, emlékeztetett a Királyhágómellék volt püspöke. A Kárpát-medencei magyarság szintjén megvalósuló nemzeti önrendelkezéshez szükség van a felnövekvő ifjúságra, mely nem hagyja nemzetét, és akár az árral szemben is hajlandó úszni, ha a magyarság érdeke ezt kívánja. Az EP-alelnök ugyanakkor ismételten felhívta a fiatalok figyelmét az Európában oly nagyra tartott érték, a mobilitás veszélyeire. „Nem kétséges, hogy fontos a szabad helyváltoztatás az egyesült Európában, de nekünk, erdélyi, valamint partiumi magyaroknak ennél nagyobb érték a gyökeresség, a szülőföldhöz, az otthon maradáshoz való jog" – fogalmazott.

János-Szatmári Szabolcs rektor tanévnyitó beszédében elsősorban az elsőévesekhez szólt, megköszönve az egyetem iránt tanúsított bizalmat. Ugyanakkor ismertette azokat a fejlesztéseket, amelyek a magyar kormány finanszírozásának köszönhetően a közelmúltban megvalósulhattak az egyetem falai között. Elhangzott: a közel ezer egyetemi hallgató 13 alapszakon és 7 mesterképzőn végezheti tanulmányait. Az oktatói testület kilencven jól képzett oktatóból áll. „Bizakodva kezdjük a tanévet" – összegzett a rektor. A magyar kormány részéről Hoffmann Rózsa, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium oktatásért felelős államtitkára szólt az egybegyűltekhez, aki meghatódottságának adott hangot közvetlen hangú köszöntőjében.

Arra biztatta a fiatalokat, hogy legyenek büszkék Váradra, tárják fel múltját, és annak fényében építsék tovább a város jövőjét. „Nem elég álmodozni, hanem akarni is kell, bátorságot kell meríteni a megvalósításhoz, és példát kell mutatni" – mondta az államtitkár asszony. Hozzátette, hogy erre kötelez nemcsak Nagyvárad szellemisége, hanem az egyetem múltja is. Király András, a román oktatási tárca államtitkára mondott beszédet, aki azt hangsúlyozta, nem elég oktatni, hanem nevelni, szellemileg és lelkileg is táplálni kell az újabb nemzedéket. A rendezvény zárómomentuma az elsőévesek fogadalomtétele, illetve a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium kórusának szereplése volt.

MAGYARORSZÁG

Répás: novemberben tartják a Máért következő ülését

Krónika, 2011. október 10.

Még novemberben összehívják a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) soron következő plenáris ülését – jelentette be a nemzetpolitikai helyettes államtitkár a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) nyolcadik kongresszusán szombaton a budapesti Parlamentben. Hamarosan elindul a nemzeti regiszter és diaszpóratanácsot is létrehoznak.

Répás Zsuzsanna beszámolt arról, hogy a hat év után ismét összehívott Máért tavalyi ülése után újrakezdték munkájukat a szakbizottságok is, valamennyi megtartotta ülését. Jelezte: az ősz folyamán valamennyi szakbizottság ismét tanácskozik. Elmondta: még idén ősszel Magyar Diaszpóra Tanácsot hoznak létre, amellyel a diaszpórában élő magyarok szervezeteit szólítják meg. A határon túli magyarok identitásának megerősítése a cél – mondta, hozzátéve: ezt többek között magyar intézmények megteremtésével lehet elérni, és kiemelt szerepe van a magyar nyelvű oktatásnak.

A romák integrációja akár 5 százalékos növekedést is hozhat

MTI, 2011. október 8.

A társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár szerint a sokszor elutasító többségi társadalomnak fel kellene ismernie, hogy a jövőjét is nagyban érinti a romák integrációja.

Balog Zoltán a Királyhágómelléki Református Egyházkerület romastratégiát tárgyaló nemzetközi konferenciáján szombaton, Budapesten rámutatott: Európában, főképp a kontinens nyugati részén jelentős a munkaerőhiány, ám azt nem a 10-12 milliós európai roma közösség tagjaival orvosolják – mégpedig az elmaradt integráció miatt –, hanem más földrészekről érkező bevándorlókkal.

Meglátása szerint az Európai Unióban éppen ez a hiányzó munkaerő az egyik fontos motiváló tényező arra, hogy igenis szükség van a romák integrációját célként meghatározó stratégiára. Közgazdászokra hivatkozva az államtitkár kiemelte: ha az európai romák foglalkoztatási szintje ugyanaz lenne, mint az európai átlag, ez 3-5 százalékos GDP-növekedést jelentene az államoknak.

Kitért arra is, hogy luxus több millió, munkára képes embert szociális segélyből eltartani. Az önálló romastratégia melletti további érvként Balog a demográfiai helyzetet említette, rámutatva például arra, hogy ma Magyarországon, miközben a többségi társadalom öregszik, addig ezzel szemben a romatársadalom fiatal. Megjegyezte: a becslések szerint jelenleg az országban a 14 évnél fiatalabb gyermekek 30-35 százaléka roma származású. Mindemellett biztonságpolitikai okok is indokolják a romastratégia megalkotását– tette hozzá.

Kiemelte ugyanakkor: a romák felzárkózásával foglalkozó programok esetében különösen fontos, hogy azokat ne bízzák csak a romákra, de ne is végezzék el helyettük. Ehelyett szerinte partneri alapon kell folytatni a romaintegrációt. Előadásában szólt arról is, hogy a tervek szerint a Start munkaprogram keretében „szombati iskola" is működik majd. Balog szavait azzal zárta, hogy a megfélemlített, hiányzó önérzetű emberek nem tudnak felzárkózni, ezért szükség van arra, hogy a romák rádöbbenjenek, milyen gazdag a kultúrájuk, a történelmük.

A konferencián Farkas Flórián, az Országos Roma Önkormányzat elnöke az elmúlt évek „etnobizniszének" veszélyeire hívta fel a figyelmet, vagyis arra, hogy a romaügyekre szánt pénz egy részét nem az érintettek kapták, továbbá a forrásokat sokszor nem megfelelően, sikertelenül vagy másra használták fel. Ez a romákkal kapcsolatos előítéleteket is szította - mutatott rá. Kijelentette ugyanakkor, hogy mindennek most véget vetnek.

A rendezvényen szintén részt vevő Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke újságíróknak arról beszélt, hogy kölcsönös érdeke a cigányoknak és a jelentős cigány lakossággal rendelkező országoknak a cigányügy megoldása. Mint mondta, az integráció nem lehet teljes, ha leszakadó térségek, országok, közösségek, etnikumok maradnak ki az „üdvösségből". Erkölcsi, hitbeli kötelesség is a befogadás – tette hozzá.

Képviselői szék 34 szavazattal – Külhoniak súlya a hazai választásokon

Népszabadság, 2011. október 10.

Bár esetenként elnöki mandátumok sorsát döntheti el a külföldön élő állampolgárok szavazatai – mint történt három éve Romániában –, a nemzetközi trend mindinkább a határon túl élők anyaországi szavazati jogának biztosítása felé mutat – derült ki az MTA és a Szegedi Tudományegyetem közös rendezésében tartott budapesti konferencián.

– Az állampolgárság szabályozása és a külföldön élők választójogáról való rendelkezés döntően a nemzeti szuverenitás körébe tartozik – mondta Martonyi János nyitóbeszédében. A magyar külügyminiszter hozzátette: ez azonban Magyarország esetében jelentős korlátozásokkal érvényesül. Az új alkotmány elfogadásával a választást is szabályozni kell – ahogyan a magyarországi kisebbségek húsz éve megoldatlan parlamenti képviseletét –, s ehhez érdemes figyelembe venni nemzetközi tapasztalatokat. Martonyi utalt a tavaly elfogadott egyszerűsített honosítási eljárásra, amely lehetővé tette a az állampolgárság megszerzését azoknak a külföldön élő magyaroknak is. Ennek nyomán merült fel a választási jog megadásának lehetősége is, amit a közeljövőben kétharmados választási törvény fog szabályozni. Martonyi szerint nem kell, hogy a lehetőség zavart keltsen a szomszédos államokban, hiszen az ott élő kettős állampolgárok magyar parlamentet érintő szavazati jogának nincs joghatása, nem azokban az országokban érvényesül.

A választási jog biztosításával Magyarország nem lenne egyedül: az EU-tagok elsöprő többsége – valamint a Balkán és Kelet-Európa más országai is – lehetővé teszik a határaikon túl élő „nemzettestek" voksolását, és ehhez adott muníciót a velencei bizottság nyáron elkészített, 57 ország szabályozását megvizsgáló jelentése. – A bizottság javasolja, hogy az állam, figyelemmel a választók európai mobilitására, fogadjon el pozitív megközelítést a külföldön élők szavazati jogát illetően, mivel ez a jog elősegíti a nemzeti és az európai állampolgárság fejlődését – idézte a jelentés egyik állítását Áder János. A Fidesz EP-képviselője – a párt által javasolt választójogi törvény koncepciójának egyik kidolgozója – szerint a külföld nagy része már rég túl van azokon a vitákon, amelyek a határon túliak szavazatát övezik. Lapunk kérdésére elmondta: nem állja meg a helyét az az ellenérv sem, hogy a külföldön élők úgy szavaznak, hogy – ellentétben a Magyarországon élőkkel – nem viselik a választások következményeit.

– Óriási különbség van az MSZP és a Fidesz kisebbségi politikája között, így természetesen viselik döntésük következményeit – mondta a politikus, hozzátéve: a külföldi példákból látszik, hogy csak azok szavaznak a határon túl, akiknek véleményük van a politikáról, a pártokról és azt aktívan befolyásolni kívánják. Áder szerint valószínűleg a magyarországi kampány a határon túl is folyni fog, „ez azonban a pártok szándékai, anyagi lehetőségei, no meg az adott ország szabályozásának is függvénye" – jegyezte meg Áder, ezzel jelezve, hogy a magyar pártok plakátjainak például szlovákiai megjelenése előtt számos törvényi akadály állhat. A Fidesz javaslata szerint egyébként a határon túliak csak pártlistára szavazhatnának – egyéni jelöltre tehát nem –, miután választói névjegyzékbe vetették magukat. Így súlyuk a 2014-től kétszáz fősre karcsúsított parlament összetételének kialakításában visszafogott lenne.

A túlzott befolyás visszafogása és a választói névjegyzékbe való felvétel jellemző nemzetközi gyakorlat: az ötmillió anyaországon kívüli portugálból legutóbb kétszázezren jelentkeztek és vettek részt a választáson, négy képviselőt juttatva a 230 fős parlamentbe. Az elnökválasztáson a külhoniak szavazási kedve ennek tizede – derült ki Manuela Aguiar portugál jogász, egykori külhoni parlamenti képviselő beszámolójából. Romániában azonban Traian Basescut lényegében a határon túli románok tartották az elnöki székben. Az államfő 70 ezer szavazattal nyert, míg a külföldön leadott 140 ezerből 110 ezer jutott neki. A parlamentben négy, a szenátusban két mandátum jár az országon kívül élőknek. – Az afrikai körzetből 34 szavazat is elég volt a győzelemhez – emelt ki egy adatot Varga Attila. A romániai képviselő szerint azonban legutóbbi éles helyzet ellenére nem merült fel, hogy a külföldön élők szavazati jogát vissza kéne vonni.

Horvátország külföldi mandátuma Bosznia-Hercegovinában dől el – ismertette balkáni körképében Korhecz Tamás. A Magyar Nemzeti Tanács újvidéki politikusa szerint Zágráb élen járt a térségben a határon túli szavazatok biztosításában. A 140 honi, nyolc kisebbségi mandátum mellé jelenleg öt külhoni képviselői hely párosul. Az erre létrejövő külön listáról kizárólag hercegovinai politikusok jutottak a törvényhozásba. Ennek oka, hogy noha a világon kétmillió horvát élhet, a teljes külhoni diaszpórából csak 410 ezren kérték a felvételüket a választói jegyzékbe – ez a horvát választók tíz százaléka –, ám ebből is kétszázezer Hercegovinában él. Így a választásokon ennek a közösségnek a szavazata a döntő.

Meglepő módon a szerb parlamentben nincsen intézményes jelenlétük a szerbek 20 százalékát adó határon túliaknak: szavazhatnak ugyan, de csak a szerbiai pártok országos listáira – nagyjából hasonlóan a magyarországi elképzelésekhez.

Áder: megkésett a külföldön élők szavazati jogának szabályozása

Krónika, 2011. október 10.

Áder János fideszes európai parlamenti képviselő szerint Magyarország „komoly késésben van" a külföldön élők szavazati jogának szabályozásával, hiszen más országokban már túl vannak az e a kérdést övező vitákon.

A határon kívüli állampolgárok parlamenti képviseletéről és a külföldi szavazásról pénteken, Budapesten tartott nemzetközi konferencián a politikus kifejtette: a külföldön élők szavazati jogát az EU 27 tagállama közül 24 szabályozza, a megoldások pedig szerteágazóak. Ugyanakkor a legtöbb ország ezt a kérdést nem kapcsolja össze a határokon belül élő kisebbségek szavazati jogával. Áder János a Magyar Tudományos Akadémia és a Szegedi Egyetem által szervezett eseményen a külföldi szavazatleadással kapcsolatban kiemelte: a Fidesz javaslata alapján a személyes voksolás mellett lehetőség lenne a szavazásra levél útján is, ugyanakkor az elektronikus voksolás lehetőségét elvetették, mivel – mint mondta – az országok ezt a módszert általában csak kísérleti jelleggel alkalmazzák, mert még sok a hiba a rendszerben. Hangsúlyozta, hogy a külföldön élő magyarok csak az országos listára szavazhatnának a Fidesz tervei alapján. Mint felidézte, a Velencei Bizottságnak – az Európa Tanács mellett működő, alkotmányozási kérdésekben tanácsadóként tevékenykedő szakértői testületnek – a kérdésről készített jelentésében a mobilitás miatt „pozitív megközelítést" javasol az országoknak a külföldön élők szavazati jogának szabályozásában. Varga Attila (RMDSZ), a román parlament képviselője elmondta: Romániában nincs nagy múltja a külföldön élők szavazati jogának, nincs letisztult törvényi háttere a kérdésnek, de a jogalkotás nagyon dinamikus, jelenleg is alakuló folyamat.

KÁRPÁT-MEDENCE

Vörös festék a kereszten – Egy rehabilitálás és egy üzenet

Magyar Szó (Szerbia), 2011. október 9. – S. T. G.

Öt év után fogadta el Teleki Júliának a családja rehabilitációjára vonatkozó kérelmét az Újvidéki Felső Bíróság. A szeptember 20-án megtartott zárótárgyalás után hozott végzést október 7-én kapta kézhez. A hármas bírói tanács Vesna Sladojević elnök, Stevanka Batak és Jasmina Divnić tagok a szerbiai rehabilitációs törvény vonatkozó rendelkezései alapján hozta meg pozitív döntését. E szerint Teleki (Szabó) Julianna, Szabó Ferenc, Szabó (Kovács) Ágnes, Hegedűs (Szabó) Mária, ifj. Szabó Ferenc, Bánszki (Szabó) Matild és Kovács Simon „az üldözések és az erőszak áldozatai voltak, politikai és ideológiai okokból".

– Nagyon vártam ezt a napot, és sajnálom, hogy a családomból már senki sem érhette meg, hogy rehabilitálták az 1944. október végén ártatlanul megkínzott, kivégzett édesapámat, és bennünket: édesanyámat, anyai nagyapámat, két nővéremet, bátyámat és engem. Családunk, mint annyi sorsüldözött csúrogi magyar tragédiája, 1945. január 23-án kezdődött, amikor kiűztek házainkból és koncentrációs táborba hajtottak – mondta el tegnap lapunknak Teleki Júlia.

Teleki Júlia a hozzátartozóinak rehabilitálása után a csúrogi tömegsírnál tett tiszteletet őse vélt sírjánál, és döbbenten vette tudomásul, hogy a májusban felállított keresztet valaki(k) vörös festékkel öntötte(ék) le.

A vörös festék végigcsorgott a kereszten, feliraton: „Vérrel, könnyel szentelt hely ez, tanúsítja ez a kereszt! 1944–2011."

– Megborzadtam, amikor megláttam. Vajon mit jelent ez az üzenet? Mintha véres lenne ez a kereszt... Nem hiszem, hogy ezt kiskorúak követték el, vagy ha azok, akkor valakinek a felbujtására. Nem tudom, hogy mikor történhetett, augusztus végén, amikor egy zarándokcsoporttal az általunk kijelölt kegyhelyen jártunk, még minden rendben volt. Ez az eset után nem tudom, hogy mikor valósulhat meg legnagyobb álmunk, hogy szeretteink kényszer-nyugvóhelyén emlékpark létesüljön maradandó síremlékkel. Majd ha vörös festék helyett a bocsánatkérés koszorúja lesz a kereszten, akkor rehabilitálnak bennünket igazából.

Az esetet nem jelentettem külön a rendőrségen, hiszen eddig sem volt méltó foganatja. A folyamatosan bekövetkezett keresztgyalázásoknak csak intézményesen lehetne elejét venni. Szeretném, hogy Csúrogon, a dögtemetőben levő tömegsír helyén engedélyeznék az emlékmű felállítását, park létesítését – mondta Teleki Júlia.

Szerbiai jogfosztás: Budapest bekeményít

Krónika, 2011. október 10.

A magyar állampolgárság felvételére bíztatta a németországi magyarokat Semjén Zsolt. A magyar miniszterelnök-helyettes szombaton Bajorországban a németországi magyarok nemzeti zarándoklatán vett részt, és ennek keretében a kormány nevében átadta az anyaország üdvözletét.

A miniszterelnök-helyettes az MTI-nek elmondta azt is: miután a németországi magyarság körében sok a délvidéki magyar, tájékoztatta őket arról a szerb parlament által elfogadott törvényről, amely a kollektív bűnösség alapján kizárta a kárpótlás lehetőségéből a délvidéki magyarságot. A jelenlévők előtt is világossá tette: Magyarország nem tartja elképzelhetőnek azt, hogy a kollektív jogfosztást érvényesítve Szerbia az Európai Unió tagja legyen. Magyarország reméli, hogy Németország is fellép a délvidéki németek jogfosztása ellen – jelentette ki Semjén Zsolt, hozzáfűzve: ha ez nem is történik meg, Magyarország akkor is minden körülmények között kiáll a délvidéki magyarok mellett. „Szerbia nem lehet úgy az Európai Unió tagja, hogy eközben a szerb jogrend tartalmazza akár a magyar, akár a német közösség kollektív jogfosztását" – hangsúlyozta a miniszterelnök-helyettes, leszögezve: Magyarország nem fogad el semmiféle kollektív bűnösséget, semmiféle kollektív jogfosztást.

INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA

A külhoni állampolgárok szavazati joga a nemzetközi gyakorlatban

Kárpátalja.ma / kitekinto.hu, 2011. október 10.

A határon túli magyarok szavazati jogán érintő kérdések megvitatására szervezett konferenciát a Magyar Tudományos Akadémia és a Szegedi Egyetem a Külügyminisztérium támogatásával. „A határon kívül élő állampolgárok parlamenti képviselete – A külföldön történő szavazás, példák és kihívások" című konferenciát annak szellemében hívták életre, hogy megismerjék a választójogi kérdésekben jártas, nemzetközileg elismert szakértők nézeteit. A konferencián előadást tartott többek között Martonyi János külügyminiszter, Áder János Európai Parlamenti képviselő, és Korhecz Tamás a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács elnöke is.

A konferencia fővédnöke, Martonyi János külügyminiszter azzal az alaptézissel indította előadását, hogy a külhoni állampolgárok szavazati joga a nemzeti szuverenitás körébe tartozik. Az új választójogi törvény megalkotásakor azonban figyelembe kell venni, hogy a magyarok évszázadok óta szoros kapcsolatban élnek a Kárpát-medence népeivel, valamint, hogy Magyarország az Európai Unió tagja.

A nemzetközi szabályozás a fő elveket rögzíti, a külhoni állampolgárok szavazati jogával nem foglalkozik, így az nemzeti hatáskörnek tekinthető. Emellett a külügyminiszter megemlítette a Velencei Bizottság jelentését, mely 57 ország gyakorlatát vizsgálta meg és azt mondja ki, hogy meg kell keresni a lehetőséget, hogy egyenlőséget teremtsünk az anyaországi és a határon túli magyarok jogállása között. Elmondta, Magyarország mindig is saját állampolgárának tekintette az elvándorolt nemzettársakat, azonban ez az elv a szomszédos országokban élő magyarokra nem vonatkozott. Az új szabályozás pedig ezt a diszkriminációt kívánja eltüntetni.

Martonyi János előadását követően Trócsányi László párizsi nagykövet, egyetemi tanár a külügyminiszter által már említett Velencei Bizottság jelentését ismertette részletesen, s mutatott rá a külhoni állampolgárok szavazati joga mellett illetve ellen szóló érvekre. A jelentés fontosnak tartja az állampolgárok közötti egyenlőséget, ugyanakkor rámutatott azokra a hátulütőkre is, hogy a huzamosan külföldön élő állampolgárok nem ismerik megfelelően az anyaország politikai viszonyait, nem tudnak beleszólni a jelöltállításba, programalkotásba, valamint a hazai politikusok is csak nehezen tudják megszólítani őket.

Az Európa Tanács mellett működő, alkotmányozási kérdésekben tanácsadóként tevékenykedő szakértői testület megállapítja, hogy Európában a pozitív jogalkotás jellemző, vagyis az a tendencia, hogy egyre több ország próbál meg lehetőséget teremteni a külföldön élő állampolgárainak a választásokon való részvételre. Ez a gyakorlat azonban csak az országos választásokon alkalmazott, helyi választásokon csak elvétve voksolhatnak a határon túliak.

Európai példák

Joelle Garriaud-Maylam francia szenátortól a franciaországi, Manuia Aguiar egykori portugál képviselőtől a portugál, majd Guidon Tintori a Leideni Egyetem tanárától az olaszországi példákat ismerhette meg a hallgatóság. Franciaországban egy folyamatos jogkiterjesztés következményeként ma a felsőházban 6 szenátor, az alsóházban pedig 11 képviselő érvényesítheti a 2,5 millió külföldön élő francia állampolgár érdekeit. Amellett, hogy mára már államtitkári szinten foglalkoznak a határon túli franciákkal, elvi kérdésnek tekintik, hogy minden francia állampolgár rendelkezzen választójoggal függetlenül attól, hogy csak a francia, vagy akár más állampolgárság birtokosai is.

Portugáliában is sor került a nemzetfelfogás átértelmezésére, s a területi elv helyett a nemzethez tartozás – a valós kapcsolat (genuine link) állam és polgára között – került előtérbe. A portugál diaszpóra a világban 4 képviselőt juttathat a parlamentbe. A négymillió külföldön élő portugál választási hajlandósága azonban igen csekély. A négymillióból, ugyanis alig 200 ezren iratkoztak fel a választói névjegyzékre, mely kevesebb, mint 20%-os részvételi arányt mutat. Az elnökválasztás során viszont már jelentős szerepet tölthetnek be a külföldről leadott szavazatok. Manuia Aguiar elmondta, hogy a választási technikán javítani kell, mert a postai úton való szavazás azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a külföldi állampolgár szavazata nem érkezik be időben, amit az érvénytelen szavazatok nagy aránya is mutat.

Olaszországban egy 2001-es törvénymódosítással tették lehetővé a külföldön élő olaszok szavazását, melynek köszönhetően 6 szenátort és 12 képviselőt küldhetnek a törvényhozásba a határon túliak. Ezzel egyidőben létrehozták a Határon Túli Olaszok Minisztériumát is. Guidon Tintori szakértő szerint a jogszabály nem kellően átgondolt, mivel túl könnyűvé vált a hozzáférés az olasz állampolgársághoz, melynek köszönhetően akár a négy generáció óta Dél-Amerikába kivándorolt olaszok is – az európai uniós útlevél megszerzése érdekében – felvehették az olasz állampolgárságot.

Példák a Magyarország szomszédos országaiból

Varga Attila RMDSZ-es román parlamenti képviselő Románia választási rendszerét mutatta be, ahol a külföldön élő románok szavazati joga nem tekint vissza nagy múltra. A rendszerváltást követően ugyanis 1991-ben romániai lakcímhez kötötték a választójogot, s tisztán listás választáson keresztül töltötték be a parlamenti mandátumokat. A 2008-as módosítás már tisztán egyéni körzeteket hozott létre. A román diaszpóra így 4 képviselőt és 2 szenátort juttat a törvényhozásba. Ebben rendszerben egy-egy képviselőt választ az Európai Unió, Eurázsia (EU-n kívüli Európa és Ázsia), Amerika és Afrika románsága. A két szenátor között pedig Európa és Ázsia, valamint Amerika és Afrika felosztás működik. Ismeretes, hogy az elnökválasztás során döntő jelentőséggel bírtak a külföldről leadott szavazatok. 70 ezer szavazattal nyert Băsescu, külföldről pedig majd 150 ezer szavazat érkezett, mellyel megfordította a szavazást.

Korhecz Tamás a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács elnöke pedig a jugoszláv utódállamok gyakorlatát mutatta be. Ezen belül is Horvátország és Szerbia választási rendszeréről kaphatott mélyebb bemutatást a hallgatóság. Az előadó elmondta, hogy a horvát gyakorlatból sokat meríthet majd a magyar kormány a törvényalkotási folyamat során, mivel a két ország demográfiai viszonyai rendkívül hasonlóak, valamint Horvátországban húsz éve működik a könnyített honosítás, valamint a határon túl élő állampolgárok választójogának intézménye. A Szábor 12 választókörzetből arányos választással választják. Ebből egy lista jut a nemzeti kisebbségeknek, egy pedig a külföldön élő állampolgároknak. Így maximum 14 képviselő nyerhet mandátumot a határon túli szavazatokból. A határon túliak pedig aktív és passzív választójoggal is rendelkeznek.

Szerbiában pedig egykamarás, arányos választási rendszer működik, egy választókörzettel. 2007-ben módosították az állampolgársági törvényt úgy, hogy minden kivándorolt honosíthatóvá vált. A határon túli szerbek rendelkeznek választójoggal, azonban nincs intézményesített képviseletük, s az országos listára szavazhatnak.

Milyen lesz a magyar szabályozás?

A konferenciát Áder János európai parlamenti képviselő előadása zárta, aki a folyamatban lévő magyarországi törvényalkotásról beszélt. Beszédét azzal nyitotta, hogy Magyarország a külhoni magyarok választójogának jogi szabályozással elmaradásban van, hiszen Európa túlnyomó többsége lehetőséget nyújt a külföldön élő állampolgárok számára, hogy anyaországuk választásain leadhassák szavazatukat. A születő módosításról annyit árult el, hogy a határon túli magyarok pártlistára szavazhatnak majd, előtte azonban önkéntesen regisztrálniuk kell magukat a választói névjegyzékben. Szavazataikat postán, vagy személyesen a követségeken is leadhatják majd, elektronikus szavazásra annak biztonsági problémái miatt nem lesz majd lehetőség.

A konferencia hasznos információkkal szolgált a külföldön élő állampolgárok választójogának nemzetközi gyakorlatára vonatkozóan. Nyugat-európai és kárpát-medencei országok példája bizonyítja, hogy az intézmény működőképes. A kérdés az, hogy sikerül-e megfelelően átültetni a magyarországi gyakorlatba, illetve milyen következményekkel jár majd a magyar-magyar kapcsolatokra, illetve a kisebbségi magyar közösségek és a többségi társadalmak viszonyára.

Kilencven év alatt ötmillióra csökken hazánk népessége?

MTI, 2011. október 8.

A gyermeket nevelők munkaerő-piaci védelmét és a családokat megillető kedvezményrendszer rögzítését emelte ki a készülő családvédelmi törvényből Harrach Péter a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) nyolcadik kongresszusán szombaton a Parlamentben.

A Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) alelnöke azt mondta, a társadalomnak el kell ismernie a gyermekvállalást. Ennek pontos részleteit azonban nem a sarkalatos törvény rendezi majd, hanem a nyugdíjtörvényben jelenik meg, a lehetséges megoldásokon még dolgoznak. Szavaiból kiderült, hogy a személyi jövedelemadó irányíthatósága a nyugdíjak kiegészítésére az egyszázalékos felajánlás mintájára nem járható út, mert sokan nem fizetnek személyi jövedelemadót, például a gyermekek utáni adókedvezmény miatt. Harrach az alaptörvénnyel összhangban szólt a házasság és a család intézményének védelméről, a gyermekvállalás valamiféle „jutalmazásáról is".

Mint mondta, a cél „a gyermekekért és nem a gyermekekből élők" támogatása, a gyermeket nevelő nők foglalkoztatási esélyeinek javítása, és a válások számának csökkentése. Kitért arra, hogy 2010-ben kilencvenezer volt a gyermekszületések száma, és a népesség 10 millió alá csökkent. 2011-ben az év első hét hónapjában 50 ezer gyermek született, ez hat százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban. Az újszülöttek 40 százaléka pedig házasságon kívül született. Problémát jelent az is, hogy a szülőképes nők egyre később vállalják az első gyermeküket, és magas a válások aránya.

Utalva az ENSZ tavaszi demográfiai előrejelzésére azt mondta, hogy az „átlagos forgatókönyv" szerint a század végére Magyarország lakossága 8,5 millió lesz, ebből 1,9 millió a bevándorló, és az idősek részaránya jelentősen nő. Ha a jelenlegi termékenységi arányszám megmarad 1,3-on, akkor 5,2 millió lesz az ország lakossága, és a 65 év felettiek aránya eléri a 36 százalékot. Ez azt jelenti, hogy Magyarország nyugdíjrendszere fenntarthatatlan lesz, gazdasága működésképtelenné válhat – figyelmeztetett a kereszténydemokrata politikus.

Harrach szerint a termékenységi arányszám akkor növekedhetne, ha az elhalasztott gyermekvállalások mégis megtörténnének, vagy bekövetkezne egyfajta „kulturális mutáció", vagyis a közgondolkodást a családról, a gyermekekről és a nemzetről sikerülne megváltoztatni.

Erdő: A közjó érdekében kell tevékenykedni

Az államnak és a társadalom rendjét biztosító más szereplőknek a közjó érdekében kell tevékenykedniük, ez hordozza az igazságosság és a méltányosság igényét – mondta Erdő Péter bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke. Erdő kiemelte: a közjó vonatkozik az államon kívül a családra is, „hiszen a család természetes közösség, amelynek természetszerűen vannak sajátos érdekei, értékei, javai, amelyeknek a szabad kibontakozását kellene az igazságosság rendje alapján biztosítani".

Az egyetemről a szekuritáté cellájába

Erdélyi Napló, 2011. október 3. – Nánó Csaba

Beszélgetés Koczka György 56-os elítélttel, a temesvári magyar színház volt dramaturgjával

A kolozsvári szekuritáté egykori épülete

Koczka György 1938-ban született Temesváron. Középiskolás éveit követően a kolozsvári Bolyai egyetem irodalom szakos hallgatója lett. Az 1956-os magyarországi forradalom idején részt vett a kolozsvári filológus diákok megmozdulásaiban.

Tevékenysége miatt három év börtönre és két év kényszerlakhelyen letöltendő büntetésre ítélte az akkori hatalom. Szabadulása után nyomdászként dolgozott, majd a temesvári színház dramaturgja volt több mint két évtizeden át. Temesvári otthonában idéztük fel az 56-os eseményeket, és az azt követő megpróbáltatásokat.

– Amikor beiratkozott a kolozsvári Bolyai Egyetemre, talán senki sem gondolta, hogy hamarosan drámai események következnek be Magyarországon, ugyanakkor sok romániai magyar diák életét is alapjában megváltoztatják a forradalom napjai. Önnel mi történt 1956-ban?
– 1956-ban lettem nagykorú, 56 júliusának 28. napján töltöttem a 18. évemet. És mivel azon kevés megnyomorítottak közé tartoztam, akik tíz osztállyal érettségizhettek, már másodéves egyetemi hallgató voltam az akkor még egyedül csak Bolyai nevét viselő egyetemen. Ha tizenkét osztályt kellett volna végeznem, talán elkerülöm a börtönt. Ámbár sorsomat annak köszönhettem, hogy nem hallgattam a tanáraimra. Érettségi vizsgám után – mindenki tudta, hogy magyar nyelv és irodalom szakra fogok felvételizni, és hogy ez sikerülni is fog, amiben én nem voltam annyira biztos – osztályfőnököm, boldog emlékezetű Varga tanárnő félrehívott egy ablakmélyedésbe és így szólt hozzám: „Édes fiam, ha te az egyetemen is úgy viselkedsz, mint itt az iskolában, akkor te börtönbe fogsz kerülni." Egy percig nem volt kétséges, hogy politikai börtönre gondolt, nem köztörvényesre, és én abban a pillanatban jöttem rá, hogy a tanáraim vigyáztak rám. Ez nem volt egészen jó, mármint a mód, ahogyan vigyáztak rám, mert soha nem figyelmeztettek arra, hogy megüthetem a bokámat, hogy „odakünn" már nem lehet úgy pofázni, mint az iskolában, egyáltalán, rájöttem, hogy én bizony pofáztam az iskolában, és nagy-nagy köszönettel tartozom a tanáraimnak, nem is azért, amiért ezt elnézték nekem. Hanem mert ezt igyekeztek eltitkolni a szemek és fülek elől, amelyeknek a jelenlétét éreztük, sőt, amelyek érettségi előtt nagy kampányba kezdtek a temesvári magyar vegyes líceumban, hogy érettségi után jelentkezzünk felvételi vizsgára a állambiztonsági szervekhez.

1956-ban már nem nagyon hittem a szocializmusban. Nem nagyon értettem már elemista koromban sem, miért kell bújva járni hittanórára és mi bajuk a hitoktatónkkal, a világ egyik legnagyszerűbb emberével, Pázmány tisztelendő úrral. Az úttörőoktatómnak, a Balekics elvtársnak már sikerült megutáltatnia magát és az aktivista fajtáját velem és valamennyinkkel. Nem értettem, miért kellett Új Bessenyőn összeszedni a svábokat és elvinni a Baragánba, köztük a falu orvosát, az egyetlent, aki úgy tudott beadni nekem egy injekciót, hogy nem üvöltöttem szét a rendelőt. Nem értettem, miért kellett elvinni a Feder Hansit, a négybajuszú svábot, akinek a tágas, lakható varjasi kőházában albérletben laktunk, és aki megtanított a magyar himnuszra, mert ő még magyar iskolába járt volt a Monarchia idején, a népi demokrácia idején meg senki minket, magyar gyerekeket a magyar himnuszra meg nem tanított. Én az Internacionáléra akartam megtanítani a Feder Hansit viszonzásképpen, de ő köszönte, nem kért belőle, azt is magyarázgatta, miért nem szereti az Internacionálét, amelyet azok énekeltek, akik elvették a földjét és elvitték a fiát Oroszországba.

1956-ban azért még felcsillant valami remény, hogy talán megjavítható a szocializmus, amelyről a dialektikus-materialista történelemoktatás során megtanultuk, hogy a legfejlettebb társadalmi rendszer. A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának a XX. Kongresszusán Hruscsov elvtárs leplezte a sztálini rendszert, de aztán még 1956-ban kiderült, hogy csak a Sztálinnak rótták fel a sok rémséget, amit elkövetett, de ő is (mármint a Hruscsov elvtárs is) a Sztálin elvtárs köpenyege alól bújt elő. 56 nyarán volt valami a levegőben, és mi szorgalmasan olvastuk a magyarországi lapokat, akkoriban minden magyarországi lapot kapni lehetett, az Élet és Irodalomtól az Élet és Tudományig, úgyhogy pontosan követhettük, mint válik egyre feszültebbé a légkör Magyarországon. Mint követelnek egyre több demokráciát és egyre több szabadságot.
Ilyesmik történtek velem 1956-ban. Még volt diákszerelem, országos evezős bajnokság, ahol a nyolc plusz egyesben harmadikok lettünk, és volt sok minden más, aminek azonban nem sok köze volt ahhoz, hogy ötvenhat vége hatalmas fordulatot adott az életemnek.

– Azért a szerelem és sport mellett, gondolom érezhető volt a levegőben, hogy valami hamarosan a politikában is bekövetkezik. Mikor vettek kritikus fordulatot az események, és Önök milyen útón értesültek a magyarországi forradalomról?
– Várakozásokkal volt teli a levegő 56 őszén. Mindenütt – értem ezen a környező „népi demokráciákat" – történtek változások. Csak nálunk, Romániában nem nagyon történt semmi. Gheorghe Gheorghiu-Dej, aki megtöltötte a börtönöket politikai elítéltekkel, aki több ezer embert küldött a sírba a Duna-Fekete tenger csatorna ásatásánál, aki a legszörnyűbb börtön-rendszert vezette be (amely a Pitesti-i szörnyűségekben csúcsosodott – ezekről alig hallani már manapság) biztosan ült a nyeregben. Mi a Bolyai Egyetemen a változás jeleként értékeltük, hogy meg akarják alakítani a Diákszövetséget. Azt hittük, rájöttek odafenn, hogy az Ifjúmunkás Szövetség (a Kommunista Ifjak Szövetségének elődje), impotens sóhivatallá vált, és hogy fel kell pörgetni a diákok szervezeti életét, mégpedig úgy, hogy azt kevésbé határozza meg a steril politikai aktivitás. Ezért alig vártuk a Filológia karon október 24-re kiírt diákszövetségi választásokat. Október 23-án Magyarországon kitört a forradalom. A kolozsvári pártvezetés elaludta a dolgot és már nem volt ideje lefújni a Filológia kar Diákszövetségének a megalakulását. Az alakuló gyűlésre az előző napi budapesti események hatása alatt készültünk. Még nem tudtuk, hogy forradalom az, ami van.

De hallottuk a rádióban – akkoriban minden magyar a budapesti rádiót hallgatta – hogy a diákok kivonultak az utcára, hogy egyetemi reformot követeltek, és nagyon gyorsan szabadságot és függetlenséget, az orosz csapatok kivonását, amire először sortűz volt a válasz. De a sortüzet nem követte csend. Így aztán október 24-én délután szinte forradalmi volt a hangulat a kolozsvári egyetemen is. Lehet – mondogattuk egymásnak. Így aztán a Diákszövetség vezetőségébe nem úgy folyt a választás, hogy a jelölteket jó előre egyeztették az egyetemi pártvezetéssel, amint az megszokott volt. Ezt biztató jelnek vettük, ám azt hamar észre kellett vennünk, hogy megpróbálnak sumákolni. Ugyanis az, akit a gyűlés levezetésére kiküldtek, feltételként kötötte ki, hogy az egyetemi diáktanács elnöke olyan valaki kell, hogy legyen, aki az egyetemi Ifjúmunkás Szövetség vezetőségének a tagja. Így akarták a diákszövetségi tevékenységet az ifjúsági pártszervezet kalapja alá vonni. Mi bíztunk abban, hogy ezt sikerül kijátszanunk, gondolván, hogy a diákszövetség amolyan szakszervezet lesz, amelynek minden diák a tagja, és amelyet a párt a benne résztvevő párttagokon keresztül befolyásol, nem pedig közvetlen módon. Így tanultuk ezt a szakszervezetekről politikai órákon és hittük, hogy ez így is van. Vagy inkább reméltük, hogy ez így is lehet. Nem lehetett, amint az később kiderült. A per során, amelyben lázítással vádoltak bennünket, vádpontként szerepelt, hogy ki akartuk vonni magunkat a párt irányítása alól. Ami, mi tagadás, igaz volt. Ott kellett megtanulnunk, a vizsgálati fogság során, hogy a kommunizmusban az ember szép lehet, de okos nem. Okos csak a hithű kommunista lehet, aki vakon követi a pártot. De nem akarok a dolgok elébe vágni. A megválasztott vezetőségnek 16 diák volt a tagja (ha jól emlékszem), a megválasztott vezetőség pedig egyetemi reformokat akart. Ezek kidolgozására túl sokan voltunk 16-an, és akkor egy hattagú bizottságot neveztek ki, amely kidolgozza a megfelelő javaslatokat nem csak az egyetemi oktatás reformjára, hanem a diákszövetség statútumára vonatkozóan is, amire a vezetőség megválasztásakor mandátumot kaptunk. Ugyanis a párt kissé elébe vágott a dolgoknak, az alakuló Diákszövetségnek nem volt szervezeti szabályzata, ehhez kapcsolódó javaslatok kidolgozására szólítottak fel az alakuló gyűlésen, és mi ezt komolyan is vettük. Magát a javaslatokat egyik idősebb kollégánk, a történelem szakos Várhegyi István foglalta írásba és fogalmazta meg, a javaslatok nagy része az ő munkája volt. Idősebb volt, mint a többiek, tapasztaltabb és hozzáértőbb, azonkívül némi nimbusz vette körül, mert 56-ban vették vissza az egyetemre, amelyről annak előtte eltanácsolták. Felesége, gyermeke volt már. Ő aztán egész szakszerűen fogalmazta meg az elképzeléseket és követeléseket. Még amolyan vázlatos formájukban – mindazt a Filológia kar diák-közgyűlésének kellett volna elfogadnia – máig tisztázatlan utakon az egyetemi reform-követelések és a diákszövetségi statútum-tervezet a szekuritáté kezébe kerültek.
Nagy szerencsénk volt, hogy a tevékenységünk nem minősült titkos szervezkedésnek, minthogy engedélyezett közgyűlésen választottak meg. De bocsánat nem volt akkor sem.

– Hogyan fogadta a forradalom leverésének a hírét, és miként „buktak" le?
– Napról-napra, óráról órára követtük a budapesti eseményeket. Tizenhárman laktuk a bentlakás egyik hálóját, pénzt gyűjtöttünk, és vettünk egy rádiót, amely éjjel-nappal be volt kapcsolva, és amelyen a Szabad Európát is hallgattuk. Ez a rádiós dolog egy jól megrendezett provokációnak bizonyult. Egyik idősebb kollégánk javasolta a megvételét, ő járult hozzá a legtöbb pénzzel, olyannyira, hogy szinte az ő tulajdonának számított. A vizsgálat folyamán észre kellett vennem, hogy ugyancsak óvakodik a vallatóm a rádió-dologra rákérdezni, sőt, ha én szóltam erről véletlenül, gyorsan elterelte a szót. Így vált egyre gyanúsabbá a Jóska kollégám. Jóska ún. „munkásegyetemet" végzett. A Munkásegyetem azt jelentette, hogy „egészséges" társadalmi származás alapján összeverbuváltak „megbízható elemeket", nem számított, előzőleg hány osztályt jártak ki, az sem, ha éppen csak tudtak írni-olvasni, két év után kaptak egy diplomát, azzal aztán olyan karra iratkoztak be, amilyenre csak akartak, felvételi vizsga nélkül lettek egyetemi diákok. A börtönben sok olyannal találkoztam, akinek egyetlen vétke az volt, hogy a Szabad Európát hallgatta. Nekünk ellenben még csak nem is szerepelt a vádpontok között, hogy egy olyan népellenes, uszító adót hallgattunk. Ez példátlan volt akkor, magyarázata csakis az lehetett, hogy nem akarták a Jóskát de-konspirálni.
A Szabad Európa, de a Kossuth Rádió által is értesültünk aztán november negyedikén, hogy megindultak a szovjet tankok.
De addig a diákszövetségi beadvány kidolgozása és megvitatása mellett sok minden más is történt. Végigéltük a huszadik század legreménytelenebb, de legnagyszerűbb pillanatait. Megízleltük a szabadság ízét. Elvesztettük a józan ítélőképességünket. Szembeszegültünk a „csehigyulákkal", így neveztük azokat a tanárainkat, akik megpróbáltak meggyőzni arról, hogy ellenforradalom folyik Magyarországon. Veszélyben a szocializmus – mondták nekünk –, de addigra mi már nem aggódtunk a szocializmusért. Ugyanolyan gyors politikai változáson estünk át, mint a kommunista Nagy Imre, az egykori csekista, aki október 23. után magáévá tudta tenni egy demokratikus, polgári Magyarország követeléseit, a szabad választásoktól a többpártrendszerig, a magyar függetlenség ügyét a Varsói Szerződés felbontásától a szovjet csapatok visszarendelésének követeléséig. Ezekről folytak lázas beszélgetések órák és szemináriumok helyett, Halottak Napján kivonultunk a Házsongárdi temetőbe, gyertyákat gyújtottunk az íróknak a sírjain, azoknál a síroknál, amelyeknek a gondozását felvállaltuk, gyászoltuk a budapesti utcákon elesett szabadságharcosokat, nem tudtuk, hogy rövidesen gyászba borul az egész Magyarország, és bőven lesz sírásra való ok Erdély-országban is.

– Mikor, hogyan és kik tartóztatták le?
– November 17-én egyik Anna nevű kolléganőnknek a névnapját ünnepeltük. Hajnal felé, már 18-án, mentünk haza az egykori Király utcában levő (akkor 23 August, ma I. C. Brătianu utca) diákotthonba. Reggel kilenc óra tájban felráztak, hogy keresnek a rendőrségről. Két jól megtermett civil állt a szobánkban, mondván hajnaltájt, hazafelé tartva, zajongtunk az utcán, feljelentés érkezett a rendőrségre csendháborításért, fáradjunk be a rendőrségre tisztázni a dolgot. A dolgon nem sok tisztázni való volt, holtbiztosan nem zavartuk a késő őszi kolozsvári utca csendjét azon az éjszakán, de olyan időket éltünk, amikor ilyen esetekben nem sokat kérdezősködött az ember. A két tagbaszakadt civilen amúgy is látszott, hogy gyorsabban jár az öklük, mint az eszük. Felöltöztünk, elsétáltunk a nem nagyon messze levő rendőrségre, ahonnan aztán kettőnket, engem és Kelemen Kálmán nevű kollégámat autóba ültettek és elvittek a szekuritátéra, ott közölték, letartóztatnak lázításért, és azonnal levittek az alagsorba, elvették a nadrágszíjunkat, a cipőfűzőnket, az iratainkat és bezártak egy cellába. Másnap elkezdődtek a vallatások.

PIRKADAT – Megtörik a turáni átok? Október 6. és MOGYE-demonstráció közösen

Transindex, 2011. október 7. – Sólyom István

Egy pódiumra álltak Marosvásárhelyen a rommagyar politikai szervezetek. E számukra szokatlan helyzetből igyekeztek a legjobban profitálni. Politikus beszédeket pontoztunk.

Különleges, egyedülálló eseményként harangozták be a szervezők az október 6-i marosvásárhelyi megemlékezést. A Székely Vértanúk emlékművénél, az univerzumban először ünnepelt együtt a rommagyarság három politikai törzse: az RMDSZ, az EMNT és az MPP. Valóban premierről beszélhetünk, bár az egyik felszólaló rámutatott, az egység akkor lett volna igazán teljes, ha az SZNT-t is meghívják.

A nagy összeborulás apropóját a MOGYE önálló magyar tagozatának létrehozása körül kialakult vitás helyzet szolgáltatta. Az össznemzeti dzsembori eredeti kezdeményezői valószínűleg a történelem homályába vesznek, ugyanis nem tudni, melyik oldal képviselőjének fejéből pattant ki először, hogy itt az idő, most vagy soha.

Lényeg, hogy összegyűltek, de tényleg. Azok is, akik amúgy nem vennének részt egy RMDSZ által társszervezett eseményen, vagy ha igen, csakis sámándobot verni és szidni az ellent. A jobbikos, a hatvannégy vármegyés és a magyar ellenállási mozgalmisták zászlói mellett feltűnt a magyar és az árpádsávos lobogó is, az emlékmű előterében pedig a nemzeti lobogók mellett az RMDSZ és az MPP zászlait lengette vidáman a szél, az EMNT-s táblarengeteg pedig hamisítatlan csíksomlyói atmoszférát teremtett.

A nagy hírverés ellenére viszonylag kevés érdeklődő, ünneplő, tüntető, szolidarizáló, gyászoló, emlékező polgár vett részt az eseményen. A sok jelző nem túlzás, hisz jómagam is úgy készültem, hogy egy, a MOGYE román többségű szenátusának törvényszegése ellen tiltakozó, demonstráló, az aradi tizenhárom emlékét ápoló, a 48-as szabadságharcot ünneplő, a rommagyar politikai egységet megtestesítő nemzeti gyásznapról tudósítok.

Az október 6-hoz társított szimbolikus és politikai narratívák tálcán kínálták, hogy árgus szemmel, vájt füllel figyeljük, hallgassuk és értékeljük a Marosvásárhelyen felszólaló politikusok ünnepi beszédeit. A beszédeket 1-től 5-ig terjedő skálán, a következő ismérvek alapján pontoztuk: terjedelem, populista elemek és az üres frázisok, a megszokott retorikai klisék gyakorisága, az üzenet befogadhatóságának mértéke, valamint a politikai ellenfeleknek szánt mérgezett nyilak mennyisége és minősége.

Csegzi Sándor, Marosvásárhely alpolgármestere

A város algazdájának beszédén világosan érződött, hogy a háta közepére kívánja a felhajtást, és minél előbb túl akar lenni az egészen. Szavai a polkorrektség jegyében hangoztak, vigyázott arra, hogy egyik politikai oldal felé se tegyen még véletlenül se félreérthető gesztusokat. Ezt úgy oldotta meg, hogy megköszönte a három szervezetnek az együttműködést, amely reményekre jogosítja fel a rommagyart. A szokásos történelmi kitekintő és az évről-évre elhangzó, a fenntartás nélküli áldozathozatalt, a szeretetet, a család és a nemzet egységét hangsúlyozó felszólalás bravúros rövidsége miatt egy ponttal többet, azaz hármast érdemel.

Lokodi Edit Emőke, a Maros megyei tanács elnöke

Az elnökasszony Csegzivel ellentétben terjedelmes beszédet rittyentett. Kulcsszavai a zsarnokság, a naivitás és a tolerancia. A dialógus annak ellenére sem volt unalmas, hogy sablonokból építkezett. Pozitív példája annak, hogy ha csínján bánunk a már bevált építőelemekkel, nem terheljük agyon vele a hallgatóságot, abból legalább jó iparosmunka születik. A MOGYE szenátusához intézett szavai olyannyira esdeklőek voltak, mintha elnézést kérne, amiért kénytelen ejnye-bejnyével illetni a román többségű testületet. A romantikus, esendően naiv, jóindulatú kicsengése miatt egy izmos hármas a megyei tanácselnök jutalma.

Tőkés László, az EP alelnöke

A román forradalom hősét már a pódiumra lépésekor vastaps fogadta. Református köszöntéssel nyitott, és kitalálta gondolataimat. Hogyan jutottunk oda, hogy október 6-án a MOGYE ügye izzítja a kedélyeket? - tette fel a kérdést. Helyes, méltó módja a megemlékezésnek, ha így vállaljuk önfeláldozó elődeink örökségét, és folytatjuk végtelennek tűnő harcunkat - dörögte.

Egy Aulich Lajos idézeten kívül nem sokat foglalkozott 48-cal, ellenben volt itt szó minden másról: az általa szabadalmaztatott nacionál-kommunizmusról, Smaranda Enache Európai Polgár Díjának átadásáról, Sütő András vértanúságáról és soproni szobráról, a finn orvosok svéd nyelvvizsgájáról, a betegek jogairól és Bernády Györgyről.

És igen, bekövetkezett az, amit mindenki révületbe szédülve várt: Tőkés László a szavak szintjén kezet nyújtott az RMDSZ-nek és az MPP-nek, majd hozzátette: mindkét alakulatban 99 százalékban becsületes emberek dolgoznak.

Azok a megveszekedett jobberek, akiknek már ez is sok, ne olvassák tovább, ugyanis a püspök-politikus arra kérte a jelenlévő Borbély Lászlót, az RMDSZ politikai alelnökét, hogy tolmácsolja megfontolt, óvatos köszönetét, amiért a tanügyminisztérium átiratban szólította fel a MOGYE szenátusát, hogy maradéktalanul érvényesítse a multikulturális jelleget a felsőoktatási intézmény chartájában. Megpendítette ugyan, hogy az időzítés biztos nem véletlen, de reméli, hogy immár létrejön a magyar tagozat. Tőkés a Sapientia akkreditációjára vonatkozó törvénytervezet elfogadásának is örült, bizakodását óvatosan kifejezve.

Beszédéből mindenki számára leszűrődhetett, hogy a közös, nagy és békés harcra készülő rommagyarság elébe nem állhat senki, vagy ha mégis, akkor esélye annyi, mint a húsvéti báránynak megélni karácsonyt. Tőkés László a rommagyar társadalom felett őrködő vátesz szerepében ismét becsülettel megállta a helyét. Hosszú beszéde alatt csillogtak a szemek. Alakítása 5 pontot érdemel.

Borbély László, környezetvédelmi miniszter, az RMDSZ politikai alelnöke

Nem engedünk a forradalmainkból, a szabadság eszméjéből, csak egyet kér a magyarság, hogy mindenki tartsa be a hatályos törvényeket. Velős, rövidbe szabott beszédében Borbély nem hagyhatta ki az aduászt, zsebébe nyúlt és meglobogtatta a MOGYE szenátusát térdre kényszerítő tanügyminisztériumi átiratot. Üzenetét csak az nem értette, aki nem akarta: az RMDSZ a parlamentben nem megalkuszik, hanem a maga 7 százalékához politikai többséget verbuvál - hangsúlyozta a politikus.

Borbély beszédének kulcsszavai Tőkéshez hasonlóan a küzdelem, az összetartás és a győzelem. A miniszter beszéde úgy szólt mindenkihez, hogy közben egyesek számára is súlyos mondanivalót tartalmazott. Ötös.

Portik Vilmos, az EMNT Marosszéki Szervezetének elnökségi tagja

Beszéde izgalommentes és unalmas volt, talán annak is köszönhetően, hogy az éberség lankadásáról és az önringatózásról beszélt. A hitszegőkre is tett két utalást, hogy pontosan kikre gondolt, nem lehetett megállapítani. Rövid beszédét a konzervatív értékek szükségességének hangsúlyozásával zárta. Sótlan hármassal jutalmazzuk.

Kelemen Ferenc, az MPP marosvásárhelyi szervezetének elnöke

Ez az ünnep a magyarságé és nem a pártoké - hangoztatta a helyi MPP elnök, aki rögtön el is felejtve e kijelentést, hosszadalmas monológjában az MPP-ről beszélt. Úgy gondolkodhatott, hogy nem lesz sok lehetősége a jövőben ily népes közönség előtt beszélni, ezért kampányrendezvénnyé avatta az eseményt. Olyan kijelentései, mint pl. az elhibázott erdélyi magyar baloldali politika miatt erdélyi magyar rendszerváltásra van szükség, sokak arcára mosolyt csaltak. Fülkeforradalmat egyelőre nem hirdetett, bár kíváncsiak vagyunk, hogy ez miként ültethető át az erdmagyar rögvalóságra.

Ebben a beszédben is szerepeltek a harc és az egység fogalmai, bár ez az egység nem az az egység, derült ki, mikor a politikus kijelentette: az MPP kész mindenkivel együttműködni, de tényleg, a legelső ajánlatra kapnak, csak hívja már őket valaki. Ezentúl ne mondja senki, hogy október 6-án csak gyászolni, szomorkodni lehet. A humoros pillanatokért természetesen jár egy jó kövér hármas.

IWIW Twitter Facebook Yahoo MyWeb Google
Cimkék:   
Kapcsolódó cikkek