Sajtószemle 2010. október 28. | Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács

Hírek �›� Médiafigyelő �›� Sajtószemle 2010. október 28.

Sajtószemle 2010. október 28.

Médiafigyelő | 2010. október 29., péntek

( 0 szavazat )

Tartalomjegyzék

Tőkés László európai szintű védelmet kér a csángóknak

Duna TV, 2010. október 27. – Baraczka Eszter P1000526

Európai szintű védelmet kér a csángóknak Tőkés László EP-képviselő. Az Európai Parlamentben tartott közmeghallgatáson politikusok, kisebbségi szakértők és maguk az érintettek, a csángók is részt vettek.

Archaikus csángó dal csendült fel egy hagyományőrző asszony előadásában. Ezt a nyelvet ma már maguk a csángók sem értik valamennyien. A Ceausescu-féle erőszakos asszimiláció megtiltotta az anyanyelvi misét a hívó katolikus csángóknak, iskoláikat bezáratta.

- Azt hitték, hogy fogyatékosok vagyunk, mert egyszerűen nem tudunk megtanulni románul, mert nem tudunk románul beszélni – emlékeztetett Solomon Adrián, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke. Azután változott a helyzet, és a csángók háromegyede ma már saját elhatározásából inkább románul beszél. Úgy érzik, az ősi nyelv megőrzése nem segíti személyes boldogulásukat, kitörésüket a nyomorból. Szakértők szerint innen egyenes út vezet egy népcsoport és kultúrájának végső kihalásához.

Ha meghal a nyelv, meghal a nép is – mondta Finnország egykori kulturális minisztere, aki az Európa Tanácsban jelentést írt a csángók helyzetéről.

- Hogyha a medvéket és az erdőket védjük, akkor méltó, hogy ezt a jobb sorsra érdemes magyar nemzeti közösséget ugyanabban, vagy még nagyobb védelemben részesítsük – vélekedett Tőkés László.

A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége 21 településen szervez iskolán kívüli oktatást, de azt mondják, ez nem elég. Szükség lenne arra, hogy Románia betartsa, az EU pedig hatékony eszközökkel betartassa az alapvető emberi és kisebbségi jogokat.

ROMÁNIA

Talpon maradt Emil Boc

Új Magyar Szó, 2010. október 28. – Salamon Márton László

„Ha úgy döntünk, hogy kilépünk a kormányból, az a mi döntésünk lesz, nem kell hozzá ellenzéki indítvány – indokolta a szazavatszámlálás utáni pillanatokban az Új Magyar Szónak Seres Dénes képviselő, a parlament alsóházának RMDSZ-es háznagya a szövetség döntését, miszerint nem támogatta a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) által kezdeményezett, az Emil Boc vezette kormány megdöntésére irányuló bizalmatlansági indítványt.
A szavazatszámlálás alighanem Rekordok Könyvébe illő eredményt hozott: bár senki nem támogatta voksával a kormányt, 218-an pedig a megbuktatására szavaztak, a Boc-kabinet mégis túlélte a tegnapi parlamenti szavazást. Az RMDSZ honatyái – a nagyobbik kormánypártéihoz hasonlóan – nem szavaztak; mint Frunda György szenátortól megtudtuk: erre egy 24-4 arányban megszületett frakcióülési határozat kötelezte őket.
„Én magam a döntéssel ellentétes módon szavaztam, de alá kell vetnem magam a közös döntésnek, még ha nem is értek vele egyet" – nyilatkozta az ÚMSZ-nek Frunda.

Lebénult főváros

A hosszúra nyúlt nap egyébként korán reggel azzal kezdődött, hogy a bizalmatlansági indítvány napjára Bukarestbe érkező több tízezres tömegtől tartó, ezért az 1991-es bányászjárás óta nem látott erőket felsorakoztató karhatalmiak gyakorlatilag elzárták az egész román fővárost.
A fontosabb belvárosi sugárutakra, utcákra és főleg a parlament környékére már reggel 9 óra után nem lehetett autóval behajtani, a tömegközlekedést a fő útvonalakon már szinte csak a metró biztosította.
A parlament mellett lévő állami intézményekben, minisztériumokban dolgozók is otthon hagyták autóikat, és kivételesen gyalogosan mentek munkába, talán attól való félelmükben is, hogy a tüntetők útjába kerülő, hivatalos jelzésű leparkolt gépkocsik bánhatják majd a tömeg haragját. Déli tizenkét óra után aztán jobbára ki is ürültek a minisztériumi irodák – ma úgysincs kedve senkinek dolgozni –, csupán néhány bámészkodó kapuőr és takarítónő maradt ott, mutatóban...

Ponta, a „főkolompos"

Miközben kint a téren egyre gyűlt a – rendőrség szerint csak harmincezresre taksált, a szakszervezeti vezetők szerint viszont a százezres létszámot megközelítő – tömeg, bent a parlamenti plénumban elkezdődött az indítvány vitája. A tüntetőkkel szolidarizáló, nekik a téren beszédet tartó – tehát igazoltan hiányzó – Victor Ponta „főkolompos", a PSD elnöke távollétében a legnagyobb ellenzéki párt érveit Titus Corlăţean brassói szenátor sorakoztatta fel.
Corlăţean inkompetensnek nevezte az előtte felszólaló Emil Boc kormányfőt, és diktatórikus hajlamokkal vádolta annak „főnökét", Traian Băsescu államfőt. Állításának alátámasztására a szociáldemokrata szenátor a sajtót az állambiztonságra leselkedő veszélyként feltüntető cotroceni-i jelentést hozta fel példaként.

Crin és a „balkonháború"

Nem kímélte a kormányt a másik nagy ellenzéki párt elnöke, Crin Antonescu sem: a liberális politikus rosszhiszeműséggel vádolta Emil Bocot és a Demokrata–Liberális Pártot (PD-L). „Ma Románia lakosságának kilencven százaléka nem kér önökből. De nem a népszerűtlenséget kérjük önöktől számon, hiszen Ion Raţiu, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt szimbóluma is alig 3 százaléknyi szavazatot szerzett az 1990-es elnökválasztáson.
Csakhogy az ő szavait az idő igazolta, míg ez nem áll fenn a Boc–Băsescu rezsim esetében" – ostorozta a „narancssárgákat" Antonescu. A liberális politikus beszéde alatt egyébként javában folyt a már napokkal a szavazás előtt elkezdődött parlamenti „balkonháború": a szakszervezetek és az ellenzék azzal vádolta a PD-L-t, hogy „kibéreltette" a karzati helyeket a hatalmat támogató fantomszervezetekkel, amelyeknek képviselői a parlamenti vita alatt a kormányt éltették és az ellenzéket szidalmazták, lehetetlenné téve a bizalmatlansági indítványt támogató civileknek a karzati jelenlétet.
Egy kormányellenes banner ennek ellenére végig ott lógott az egyik erkély korlátján, öles betűkkel emlékeztetve a kormánypárti alsóházi elnök sajátos szavazatszámláló stílusára: „Anastase=csalás".

RMDSZ-es érvek

Derültséget keltett Olosz Gergely RMDSZ-es képviselőházi frakcióvezető kétmondatos felszólalása, nemcsak a beszéd rövidsége, hanem annak sajátos sajtókarzati értelmezése miatt is. Olosz tömören csak annyit mondott, hogy az RMDSZ a koalíció tagja, így nem szavazhat saját kormánya ellen. „Boc sz...rt sem ér, de a szövetségesei vagyunk" – hangzott a sajtós komment.
Szintén a szavazástól való tartózkodást választotta a nem magyar kisebbségek frakciója, amelynek vezetője, Varujan Pambuccian „megígérte", hogy – ha ezen nem is, de – a legközelebbi bizalmatlansági indítványon már a kormány ellen szavaznak.
A „kispályások" sorát Eugen Nicolicea, a „független" honatyákat képviselő alsóházi tag zárta, aki hosszúra nyúlt beszédében legalább fél tucatszor elismételte, hogy ők csakis „a nemzeti érdeket tartják szem előtt minden cselekedetükkel". De ekkorra már alig ültek néhányan a teremben, hiszen ebédidőre fordult az óra, és kint a Bukarest legolcsóbb étkezdéjeként közismert parlamenti büfénél már hosszú sor kanyargott a bécsi szeletért és a grillezett csirkemellért – bosszankodhatott is, akinek már nem jutott túrós palacsinta.

Személyeskedések...

A terem akkor élénkült fel újra, amikor megérkezett „a tüntetők üzenetét hozó" Ponta. A szociáldemokrata elnök a kinti „százezres tömeg", a kormány bukását kívánó két és fél millió aláíró, illetve a húszmillió román állampolgár reményéről beszélt. „Egy gyenge nő, Cristiana Anghel caracali tanítónő hatvanöt napja éhségsztrájkol a jogaiért, amelyektől Emil Bocék megfosztották. Adjuk vissza neki a reményt" – szólította fel a bizalmatlansági indítvány megszavazására a honatyákat Ponta.
Ahogy közeledett a szavazás pillanata, úgy durvultak el és torkollottak személyeskedésbe a plénumbeli hozzászólások. Ki hány osztályt végzett, ki szerzett egyetemi diplomát látogatás nélkülin – ilyen és ehhez hasonló témákban vágtak egymás fejéhez válogatott szitkokat a honatyák. Meglepő módon azonban a folyosón ugyanazok a személyek már teljesen természetesen, sőt bizalmasan beszélgettek egymással, mintha öt perccel korábban mi sem történt volna köztük...

...és közjátékok

A legkínosabb közjáték Emil Boc záróbeszéde előtt zajlott: amikor a kormányfő a pódiumhoz lépett: az ellenzéki padsorokból előbb hurrogás hallatszott, majd az ellenzéki honatyák percekig állva skandálták: „Mond-jon-le! Mond-jon-le!" Az i-re a fújolók végül azzal tették fel a pontot, hogy a kormányfői emelvény elé cipelték a két és félmillió aláírást tartalmazó dossziékat, mígnem a nem éppen szálfa termetéről ismert Boc már alig látszott ki a dossziéhegy mögül.
A kormányfő nem is volt hajlandó elkezdeni beszédét, amíg a dosszékat el nem távolították előle. Ezt követő érvelésében kifejtette: ő már látja az alagút végén pislákoló fényt, és ennek alátámasztására egy, az Európai Bizottságtól származó dokumentumot lobogtatott meg, amelynek angol nyelvű szövegéből Boc fel is olvasott. Mint a papiros állítja: a román kormány erőfeszítéseinek és következetességének köszönhetően Románia a jó úton halad a gazdasági válság hatásainak leküzdése felé.

Erőszak és lemorzsolódás

Ezt viszont nyilvánvalóan nem így gondolja az a több tízezer tüntető, akik közül néhányan erőszakhoz is folyamodtak: szétbontották a fémkordont, és dulakodni kezdtek azt azt védelmező védősisakos csendőrökkel. Áttörni azonban nem tudták a fémkordont, az egyenruhások hármas sorokba fejlődve élő kordont alkottak a törvényhozás épülete előtt. A hátsó sorokban eközben elkezdődött a lemorzsolódás, a szakszervezeti vezetők kérése ellenére a tüntetők elindultak hazafelé.
Délután négy óra körül – amikor a bizalmatlansági szavazás még csak alig néhány perce kezdődött el – Bogdan Hossu, az Alfa Kartell szakszervezeti tömörülés elnöke közölte: már csak feleannyi tüntető van a téren, mint a reggeli órákban. A téren elhelyezett óriáskivetítőkön a tüntetők élőben követhették a plénumban történteket, ezért egy-egy számukra ellenszenves felszólalás hallatán meg-meglódult a tömeg az épület felé, ám a csendőrök minden alkalommal visszaszorították a heveskedőket.

Megbukott a bizalmatlansági indítvány – összecsaptak a tüntetők a csendőrökkel

Krónika, 2010. október 27. – Balogh Levente

Hiába csaptak össze többször is a parlament előtt gyülekező tüntetők a csendőrökkel, és hiába tornyozta föl a PSD Emil Boc kormányfő körül az ülésteremben a kabinet menesztését támogató állampolgári aláírásokat tartalmazó iratgyűjtőket, elbukott a szerdai bizalmi szavazáson az ellenzék bizalmatlansági indítványa. A kormány megbuktatásához legalább 236 szavazat szükséges, a voksolás nyomán pedig csak 219 szenátor és képviselő szavazott igennel. Közben a parlament előtt a csendőrök fékezték a kormány távozását követelő több ezer tüntetőt, 37 személy orvosi ellátásra szorult, tízet kórházba szállítottak.

Több tízezres, a csendőrök és a tüntetők közötti utcai összecsapásokkal tarkított demonstrációk közepette bukott el tegnap késő délután a parlamentben a Szociáldemokrata Párt - Konzervatív Párt (PSD + PC) tandem és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) által a Demokrata-Liberális Párt (PDL) - RMDSZ - UNPR alkotta és a kisebbségek által támogatott kormány ellen benyújtott bizalmatlansági indítvány. Amint az az előzetes események alapján várható volt – a kormányoldal pártjai, illetve frakciói nem engedték szavazni képviselőiket, megelőzendő az „árulást" – a golyós szavazást követően nem gyűlt össze a kormánybuktatáshoz szükséges 236 szavazat, csupán 219, így Emil Boc kormánya immár az ötödik bizalmatlansági indítvány után folytathatja tevékenységét.
A szerdai nap nem csupán a parlamentben volt mozgalmas: a PSD és a szakszervezetek több tízezer tüntetőt vitt Bukarestbe a bizalmi szavazás idejére, akik a kormány elmondását követelték. A kormányellenes tüntetéseken mintegy harmincezren vettek részt, a menet a kormánypalota elöl indult a parlament irányába. A menetben egy darabig a PSD vezetői is rész vettek. A Victor Ponta pártelnök vezette csoport egy „A válság ti vagytok, Románia mi vagyunk" feliratú transzparenst vitt a menetoszlop élén, ám az érdekképviseleti tüntetők zúgolódni kezdtek, amiért a politikusok kerültek előtérbe. Amikor a politikusok kiváltak, és elindultak a parlament felé a bizalmi szavazásra, a szakszervezetisek immár egy, „Az elégedetlenek tüntetése" feliratú táblát vittek a menet élén. Később egyébként Liviu Dragnea PSD-s vezető úgy védekezett: nem politikusként, hanem egyszerű állampolgárként voltak ott a megmozduláson. A tüntetések egyébként országosak voltak, több megyeszékhelyen is néhány száz fős csoportok demonstráltak a megyeháza előtt.

Összecsapások a parlament előtt

Victor Ponta amúgy arról beszélt, hogy a parlament épületébe is csendőröket vezényeltek, akiket éles lőszerrel is elláttak, ezt azonban Traian Igaş belügyminiszter a leghatározottabban cáfolta. A tüntetés egyébként mindaddig, amíg a résztvevők a parlament elé értek, incidensek nélkül zajlott. Amint azonban megérkeztek a törvényhozás elé, az Alkotmány térre, az első sorokban álló tüntetők szétbontották a fémkordont, és dulakodni kezdtek azt azt védelmező, védősisakos és -pajzsos csendőrökkel. Áttörni azonban nem tudtak, az egyenruhások ugyanis hármas sorba fejlődve élő kordont alkottak a törvényhozás épülete előtt. A hátsó sorokban azonban egészen más tendencia érvényesült: a tüntetők elkezdtek hazaszivárogni, annak ellenére, hogy a közöttük lévő szakszervezeti vezetők megpróbálták őket visszatartani, mondván: csak így lehet megbuktatni a kormányt. Három óra körül Bogdan Hossu, az Alfa Kartell szakszervezeti tömörülés elnöke közölte: már csak feleannyi tüntető van, mint az elején.
A PSD-sek egyébként a parlamentbe érkezve is folytatták a „performanszot": egyenként a szónoki emelvényhez járultak, és megköszönték a megyéjükben élő polgároknak, hogy aláírták a párt által kiadott íveket, amelyen a kormány megszorító intézkedéseit bíráltál. Emiatt mintegy negyven percet késett a parlamenti ülés kezdete.
A bizalmi szavazás előtti felszólalások közben egyébként szintén kisebb közjátékok tarkították az ülést: a karzaton mind a kormány, mind az ellenzék hívei helyet foglaltak, utóbbiak időnként a kabinetet, illetve Traian Băsescu államfőt bíráló molinókat feszítettek ki.

Adok-kapok az ülésteremben

Az ülésen felszólalt Emil Boc kormányfő is, aki kifejtette: megérti ugyan a polgárok elégedetlenségét, amelyet a gazdasági válság is szít, azonban leszögezte: kormánya eltökélt a reformok folytatása mellett. A bizalmatlansági indítványról kifejtette: annak elfogadása garantáltan katasztrófához vezetne, és a legrövidebb úton az ország csődjét eredményezné. Álláspontja szerint az indítvány – amelyben többek között azt vállalja az ellenzék, hogy progresszív adót vezet be, adómentessé téve az 1000 lejen aluli béreket, emellett visszaadja a közalkalmazottaknak a bérükből levont 25 százalékot – nem tartalmaz érdemi adatot arra vonatkozóan, honnan fedezné az ellenzék a költségvetési vonatkozású ígéreteket. Boc szerint emiatt az ellenzék tervei 10 százalék fölé emelnék az államháztartási hiányt. Kijelentette: a képviselőknek a reform és a populizmus között kell választaniuk.
Hasonlóan érvelt Gheorghe Ialomiţianu pénzügyminiszter is, aki szerint az ellenzék tervei köszönő viszonyban sincsenek a valós állapotokkal, és amennyiben megvalósítanák őket, csőd állna be, inflációt gerjesztenének, az ország pedig elveszíteni nemzetközi hitelét.
A kormány ostorozását Crin Antonescu PNL-elnök kezdte, aki a kabinet tevékenységét bírálva kijelentette: nem maradhat a helyén egy olyan kormány, amely egyetlen szavazatot sem kap a bizalmi szavazáson. Egyúttal „áldemokrata perverziónak" minősítette azt a tényt, hogy a kormányoldal utasította a honatyáit, hogy ne szavazzanak.
Victor Ponta élőkre és holtakra osztotta a jelen lévő honatyákat: előbbiek szerinte "a szívükkel" szavaztak, utóbbiak pedig csak ülnek, és figyelik, ahogy az ország is haldoklik. Úgy vélte azonban, hogy a szavazás végeredményétől függetlenül a tegnapi nap a Boc-kormány végének a kezdete.

Tornyosuló iratgyűjtők és provokátorok

Fél ötkor aztán a Házban is és az utcán is elszabadultak az indulatok: amikor Emil Boc kormányfő a szónoki emelvényhez léett, hogy záró szónoklatot tartson, a teremben felharsant a „Mondjon le!", majd a PSD-s honatyák elkezdték a pulpitusra hordani az állampolgári aláírásokat tartalmazó iratgyűjtőket, és feltornyozták a kormányfő előtt. Ekkor néhány PDL-s honatya is az emelvényhez rohant, és lesöpörte az iratgyűjtőket. A kialakult káosz miatt Bocnak a helyére kellett vonulnia, és a PSD-s Mircea Geoană szenátusi elnöknek kellett rendre utasítania párttársait. Boc ezt követően zárszavában leszögezte: kormánya mindenképpen folytatja a reformokat, és azzal vádolt meg néhány PSD-s honatyát, hogy törvényellenesen kétszer is aláírták a bizalmatlansági indítványt.
Közben a parlament előtt a tömeg – amely kivetítőn követhette a bent zajló eseményeket – ismét megrohamozta a kordonokat, ám a rohamot a csendőröknek könnygáz segítségével sikerült visszaverniük. Ennek az összecsapásnak egyes források sérültjei is voltak, akiket mentővel kellett elszállítani, más álláspont szerint azonban csupán rosszul lettek a tömegben, ezért vitték őket kórházba. Ezt követően kezdődött meg a szavazás, amelyen csak az ellenzék, illetve Liviu Câmpanu, az UNPR honatyája vett részt, így a szükséges 236 helyett csupán 219 voks gyűlt össze, ami azt jelenti, hogy a kormány a helyén maradhat. A tüntetők szomorúan vették tudomásul a hírt, ám miközben a demonstráció résztvevői lassan elszállingóztak az Alkotmány térről, Bogdan Hossu felszólította a munkavállalókat: minden hétfőn sztrájkoljanak mindaddig, amíg elintézik az oszágos általános sztrájk kirobbantásához szükséges formaságokat, hogy így buktassák meg a kormányt. Crin Antonescu a voksolást követően a kormány gyávaságát ostorozta, ám leszögezte: a harc nem ért véget, továbbra is megtesznek mindent a kormány megbuktatása érdekében.
A csendőrök egyébként az összecsapások során őrizetbe vettek tizenegy személyt, akik a kordonok áttörésére bujtogatták a tüntetőket. Közülük öt a hatóságok szerint a Bukaresti Steaua labdarúgócsapatának kemény magjához tartozik.
Vasile Marica, a Sed Lex közalkalmazotti szakszervezet elnöke is arról beszélt, hogy a tüntetők közé provokátorok vegyültek.

ERDÉLY

Elhelyezték a magyar rektorok arcképeit a Babeş Bolyai Tudományegyetemen

Krónika, 2010. október 28.

A Babeş-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektori hivatalának folyosóján elhelyezték az egykori Bolyai Egyetem rektorainak arcdomborműveit is a meglevő román rektorok képeinek sorában. Csőgör Lajos, Balogh Edgár, Nagy István, Bányai László, Takács Lajos gipszdomborműves arcmását az egyetem készítette el fényképek alapján, és október 28-án szerelték fel. Az egyetem magyar tagozata korábban sérelmezte, hogy eddig csak az intézet román rektorainak állítanak emléket a Farkas utcai arcképcsarnokban. Az utóbbi évek tárgyalásai során ért el a magyar tagozat ebben előrelépést.

A Bolyai Egyetemet létének tizennégy éve alatt öt rektor vezette. Csőgör Lajos orvostudós volt az első rektor 1945 és 1948 között, a hatvanas években a marosvásárhelyi orvosi egyetem rektora is volt. Őt követte Balogh Edgár közíró 1848 és 1849 között, majd Nagy István 1950-1952-ben. Bányai László történész, kisebbségpolitikus 1952 és 56 között, Takács Lajos, jogász az utolsó rektor pedig 1956 és 1959 között állt az egyetem élén. A szélesebb közönség számára a publicista és kisebbségpolitikus Balogh Edgár, illetve az író Nagy István ismertebb.

Magyari Tivadar rektorhelyettes, a magyar tagozat vezetője csütörtökön úgy nyilatkozott: ezzel a magyar tagozat egy régebbi, habár nem kiemelt priorítású, de fontos kérése teljesült. „A szimbolikus elemekről szóló korábbi tárgyalások során tisztáztuk a román tagozattal és a rektorral az arcképcsarnok kérdését is. Abban egyeztünk meg, hogy a rektori hivatal folyosóján a legközelebbi tatarozáskor bontjuk meg a román rektorok domborművének időrendi sorát, és a Bolyai Egyetem rektorai is méltó helyükre kerülnek ebben a sorrendben. Ennek most jött el az ideje." - mondta Magyari. A tagozatvezető szerint az akciót azért nem hozták nyilvánosságra, mert nem akarták, hogy a korábbiakhoz hasonlóan „xenofób románok fellépése tántorítsa el az egyetemet ettől". „Ugyanakkor főleg azt nem akartuk, hogy az egyetem magyar tagozata normalizálásában ellenérdekelt agitációs magyar csoport bizonytalanítsa el a helyzetet, mint pár évvel ezelőtt" - mondta az egyebek között teljes körű magyar feliratozást követelő Bolyai Kezdeményező Bizottságra utalva. Elmondása szerint a következőkben az egyes épületekben tudós magyar elődökről elnevezett amfiteatrumokat is felavatnak.

MAGYARORSZÁG

Osztálykirándulás Erdélybe

Új Magyar Szó, 2010. október 28. – Krebsz János

Megszavazta a magyar parlament, innentől kezdve lesz évente egy-két milliárd arra, hogy a honi diákok megismerhessék szervezett osztálykirándulások keretében a külhoni, elcsatolt véreinket. Derűs iskolaigazgatók nyilatkoznak bizakodó jövőbelátással a hirtelen megnyílt perspektivikus nagyszerűségről.

Nem szeretnénk ünneprontók lenni, amikor éppen mindenki elalél a gyönyörűségtől, mert eddig nem járult hozzá az állam az iskolai kirándulásokhoz, nagy előrelépés történt, és bizonyára pozitív kihatásai lesznek az ügynek a hazai utaztató kisvállalkozásokra, meg talán meg lehet segíteni ezáltal néhány szórványban működő kollégiumot, szálláshelyet is. Sőt az is üdvözlendő, hogy bizonyos rétegek bizony kimaradtak mindeddig az osztálykirándulásos bulikból, mert teljes egészében a szülők pénztárcája határozta meg a lehetőséget.

Vannak emlékeim magyarországiak erdélyi csoportos utaztatásáról, s látom a veszélyeket, amelyekre igencsak fel kellene készülni. Voltam olyan fogadáson, ahol a bérelt énekesekkel a magyar turistacsoport először elénekelte a magyar himnuszt, aztán a székely himnuszt, aztán a régi székely himnuszt... Az emberek egy részének szemébe könnycsepp gyűlt, és átélték az összetartozás nagy pillanatát. A másik rész pedig gyanakodva pislogott körbe, hogy hová is csöppentem, mi is ez itt körülöttem?

Vaskos és jókora előítéletek határozzák meg az anyaországiak Erdély-képét meg úgy általában a kisebbségi kérdésben elfoglalt álláspontját. Ebben az országban el lehetett bizonytalanítani tömegeket a huszonhárommillió román munkavállaló ideözönlésének víziójával, és az összetartozásról szóló népszavazást szociális kérdéssé lehetett torzítani erős belpolitikai indíttatással. És legalább ennyire veszélyes a kisebbségi magyarok láttán ellágyuló pillantás, amely csupa romlatlan tősgyökérnek tekinti a természet rusztikus ölén elnyomottságban tartott testvéreinket.

Jó lenne, ha az elinduló osztálykirándulások előítéletek nélkül vágnának neki az ismeretlennek, s nem ilyen vagy olyan elkötelezettséggel kapnának megerősítést az otthonról hozott tévhitekhez.

Jut eszembe a népi kozmológiát kutató kollégám esete, aki megtalálta a kis erdélyi falu öreg nénéjét, mint hírforrást, s feltette neki a szokványos kérdést, hogy tudja-e, miszerint a Holdban egy juhász terelgeti a birkáit. Mire a néni (később kiderült a National Geographic folyóiratot olvassa), csak ennyit kérdezett: Ki mondta magának ezt a marhaságot?

KÁRPÁT-MEDENCE

A kettős állampolgárság és a választójog ügye is a MÁÉRT ülésén

Pannon RTV, • 2010. október 27.

November 5-re hívta össze a magyar kormány a Magyar Állandó Értekezletet. Az összejövetelen szóba kerül majd az állampolgárság kiterjesztésének ügye és a külhoni magyarok szavazati joga is.
A Vajdasági Magyar Szövetség támogatja, hogy a külhoni magyarok részt vehessenek a listás választásokon Magyarországon.
Pásztor István, a VMSZ elnöke a Pannon RTV-nek elmondta: logikus megoldás lenne, hiszen január elseje után magyar állampolgársághoz jutnak a határon túli magyarok.
Tóth Tamás, a Demokrata Párt köztársasági parlamenti képviselője, aki helyet szerzett az MNT-ben, majd lemondott mandátumáról, most azt mondja, üdvözlik az állampolgársági törvény módosítását, de a szavazati jog kapcsán további egyeztetéseket javasolnak.

Répás Zsuzsanna: Átalakul a támogatási rendszer

MAGYAR CSALÁDOKNAK ADTA ÁT AZ OKTATÁSI-NEVELÉSI TÁMOGATÁSOKAT
Vajdaságma.info, 2010. október 27.

Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár asszony ma kora este Szabadkán hat vajdasági magyar családnak személyesen adta át a 2009/2010-es iskolaévre vonatkozó

anyaországi oktatási-nevelési támogatásokat. A húszezer forintnyi (mintegy 75 euró) juttatást 17 ezer magyar család 23 és fél ezer gyermeke kapja.
Az államtitkár-helyettes asszony elmondta, hogy a magyar kormány tervezi a támogatáspolitikai rendszer átalakítását, erről azonban majd a határon túli magyarok képviselőivel is egyeztetni kívánnak.
Az alapelképzelés az, hogy a feldarabolt támogatásokat egy egységes rendszerbe tömörítsék, amely átláthatóbb lenne, de ugyanakkor kiszámíthatóbb is mind a magyar kormány, mind pedig a pályázók számára.
A támogatások szétosztását az idén egyébként ábécé szerint kezdik meg, ezúttal elölről, tehát előbb az A-val kezdődő családnevű gyermekek jutnak a pénzhez, majd utánuk sorrendben a többiek.

Egy jelentés többféle pozsonyi olvasata – Vita a Velencei Bizottság dokumentumáról

Népszabadság| 2010. október 28. – Szilvássy József

A szlovák kulturális tárca vezetője szerint a Velencei Bizottság elemzése után sem indokoltak a további változtatások a nyelvtörvényben –főleg a pozsonyi magyar politikusok azonban ezzel nem értenek egyet.

A Híd és a Magyar Koalíció Pártjának vezetői örömmel, a szlovák politikusok viszont felemásan fogadták a Velencei Bizottságnak a pozsonyi államnyelvtörvénnyel kapcsolatos állásfoglalását. Bugár Béla érdeklődésünkre hangsúlyozta: – Európai Tanács legfontosabb nemzetközi jogi tanácsadó testületének elemzése egyértelműen leszögezi, hogy a kisebbségiek hivatali anyanyelvhasználata nem veszélyezteti az államnyelv érvényesülését és a többség jogait. A dokumentumban megfogalmazott ajánlások alapján szeretnénk még további változtatásokat elérni az előző kormánypárti többség által keresztülhajszolt jogszabály módosítását célzó tervezeten – tájékoztatott a Híd elnöke. Bauer Edit europarlamenti képviselő, az MKP vezetőségi tagja szerint a velencei dokumentum is megállapítja: Szlovákia ugyan ratifikálta a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját, számos rendelkezéseit azonban nem emelte be a belső jogrendjébe, s ezt a tényt a hatályos szlovák államnyelvtörvény számos rendelkezése is tükrözi.

Rudolf Chmel, a kisebbségi és emberi jogokat felügyelő pozsonyi kormányalelnök lapunknak nyilatkozva kifejtette: – A Velencei Bizottság megerősíti eddigi álláspontomat, miszerint az államnyelvtörvény méltánytalan, a nemzeti kisebbségekkel szemben pedig diszkriminatív. Remélem, a jelentés alapján lehetőség lesz az államnyelvtörvény további finomításához – hangsúlyozta a szlovák politikus, aki a Híd egyik alelnöke. Hozzátette: hivatala januárban benyújtja a kisebbségiek hivatali nyelvhasználatáról rendelkező törvénytervezetet, amelynek elfogadása után megteremthető a kellő egyensúly a többségiek és a kisebbségiek hivatali nyelvhasználata között, ahogy azt Knut Vollebaek, az EBESZ kisebbségügyi főbiztosa hónapok óta szorgalmazza.

Lapunk megkeresésére Daniel Krajcer szlovák kulturális miniszter viszont azt hangoztatta, hogy a Velencei Bizottság is indokoltnak tartja az államnyelvtörvényt, nem kifogásolja bizonyos esetekben a pénzbírságot sem. – A testület valamennyi fontos észrevételeit és kifogásait már korábban bedolgoztuk a módosító törvénytervezetünkbe, ezért nem látok okot a további változtatásokra
a decemberi végszavazás előtt – így a pozsonyi tárcavezető. A Velencei Bizottság állásfoglalását még a Fico-kabinet kérte. Ezután több szakértő Pozsonyban és Dél-Szlovákiában tanulmányozta az államnyelvtörvény közéleti hatását.

EURÓPAI PARLAMENT/EURÓPAI UNIÓ

A csángók helyzetéről tartottak közmeghallgatást az EP-ben

Krónika, 2010. október 28.

Az Uniónak hatékony eszközöket kellene találnia az emberi jogokkal, azon belül a kisebbségekkel kapcsolatban fennálló problémák megoldására – hangoztatta Tőkés László a csángók helyzetéről tartott brüsszeli közmeghallgatáson. A népcsoport jelenlegi helyzetéről új jelentés készül, melyet februárban mutatnak be az EP-ben.

Az Európai Uniónak hatékony eszközöket kellene találnia az emberi jogokkal, azon belül a kisebbségekkel kapcsolatban fennálló problémák megoldására – hangoztatta Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke azon a kedd délutáni brüsszeli közmeghallgatáson, amelyen a moldvai csángók helyzetéről tájékozódtak az EP-képviselők.

Az erdélyi magyar politikus veszélyeztetett kisebbségnek nevezte a csángókat, akiknek – mint fogalmazott – „az elrománosítása az utóbbi húsz évben is folytatódott". „Ha az erdőket és a medvéket védjük, akkor méltó, hogy ezt a jobb sorsra érdemes magyar nemzeti közösséget még inkább védelemben részesítsük" – fogalmazott Tőkés.

Unióban tehetetlen az EU?

Tőkés kifogásolta, hogy az Unióban élő kisebbségi közösségek problémáinak kezelésében az EU „szinte tehetetlen", miközben a kívül élő csoportok ügyét határozottan képviseli. Példának hozta a felvidéki magyarság ügyét a szlovákiai államnyelvtörvény esetében, de említést tett a szerbiai románok, valamint a Timok-völgyi vlachok és a görögországi macedónok nehéz helyzetéről is. A kolozsvári egyetem ügyében húsz év alatt szintén csak apró lépéseket sikerült megtenni. „Jó, hogyha a média ingerküszöbének szintjére tudjuk juttatni ezeket a problémákat" – fogalmazott.
Több más EP-képviselő mellett részt vett és felszólalt a meghallgatáson Tytti Isohookana Asunmaa, aki az évtized elején az Európa Tanács jelentéstevője volt a csángók kérdésében. Tőkés úgy fogalmazott, hogy eddig a finn politikus érte el a legnagyobb eredményt a csángók védelmében. Mint mondta, fontos lenne, hogy az EU átvegye az Európa Tanács joganyagát az emberi jogi kérdésekben. Elmondta, hogy a csángók közül a korábbi 250 ezerrel szemben ma már csak mintegy 50 ezren beszélik a nyelvet, a nehéz gazdasági helyzet következtében pedig a fiatalság menekül a térségből. A csángókat többek között Solomon Adrián, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) elnöke, valamint Hegyeli Attila alelnök képviselte. Jelen volt Nyisztor Ilona alelnök, énekművész, aki csángó népdalokkal is megismertette a hallgatóságot.
Solomon Adrián saját életútjának bemutatásán keresztül érzékeltette azt az állami nyomást, amelynek következtében sok csángó elveszíti anyanyelvét. Mivel mind anyanyelvük, mind pedig vallásuk alapján a csángók különböznek a többségi román nemzettől, ezért sok szülő attól fél, hogy gyermeke egész életében hátrányos megkülönböztetésben fog részesülni, ha ragaszkodik anyanyelvéhez.
Hegyeli Attila oktatási alelnök, aki mintegy tíz éve vezeti az oktatási programot, elmondta: jelenleg 992 gyermek vesz részt ebben a programban, ebből félszázan nem az iskolák épületében, a hivatalos tanórák után, hanem magánlakásokban, közösségi házakban tanulhatnak heti három órában magyarul. Felméréseik szerint kellő támogatás biztosításával további 7500 magyarul tudó gyermek vehetne részt a magyar nyelv elsajátítását célzó programban.
Gál Kinga néppárti EP-képviselő, a Kisebbségi Frakcióközi Munkacsoport elnöke az Európa Tanács ajánlásának fontosságát, annak pozitív hatásait hangsúlyozta. Victor Boştinaru román szocialista képviselő hozzászólásában leszögezte, hogy a problémát nem Brüsszelben, hanem Bukarestben kell megoldani, és feltette a kérdést: a csángómagyarok miért nem fordulnak az RMDSZ minisztereihez problémáikkal?

Újabb jelentés készül

A moldvai csángómagyarok helyzetéről egyébként újabb jelentést készít a Romániai Helsinki Bizottság (Apador CH) és a Pro Europa Liga. A két szervezet 2002-ben kiadott jelentését aktualizálja, melyben elítélték a helyi és állami hatóságokat, illetve a római katolikus egyház képviselőit a csángómagyar népcsoportra gyakorolt asszimilációs nyomás miatt. A dokumentum aktualizálása céljából október közepén Bákó megyébe látogatott a Pro Europa Liga egy küldöttsége, hogy a helyszínen győződjék meg a csángóföldi magyarok jelenlegi helyzetéről, a magyar nyelvű oktatás és misézés terén beállt változásokról.
A Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke, Románia finnországi hajdani nagykövete, illetve az emberjogi szervezet két marosvásárhelyi munkatársa, Kacsó Judit-Andrea jogtanácsos és Szikszai Katalin néprajzkutató alkotta delegáció több településen találkozott a helyi hatóságok és civil szervezetek képviselőivel. A Bákó megyei tanfelügyelőségen és prefektúrán tárgyaltak az intézmények vezetőivel, majd háromnapos tartózkodásuk során Nagypatakra, Forrófalvára, Klézsére, Budára, Külsőrekecsinbe, Lujzikalagorba, Gajdárra és Pusztinára látogattak az MCSMSZ vezetőinek kíséretében.
A Pro Europa Liga képviselői az itt látottakat egy jelentésben foglalják öszsze. Smaranda Enache a Krónikának elmondta, a dokumentum készül, Gabriel Andreescuval közösen írják, és egyelőre nem tudnak részleteket elárulni róla. A dokumentumot jövő év februárjában mutatják be az EP frakcióközi ülésén, melyet az MCSMSZ 20 éves fennállása alkalmából szerveznek Sógor Csaba EP-képviselő kezdeményezésére.

Újabb impulzusra várnak

Bartha András, az MCSMSZ alelnöke a Pro Europa Liga képviselőinek látogatása kapcsán kiadott közleményében úgy fogalmaz, hogy több településen az elmúlt években pozitív változások történtek. Nagypatakon idén beindult az iskolai oktatás, sőt a polgármester jóvoltából saját kabinetben zajlanak a magyarórák. Klézsén ellenben gondok vannak, fogalmaz az alelnök, aki szerint mind az iskola, mind a helyhatóság képviselőinek változtatniuk kellene felfogásukon.
Lujzikalagorban szintén a helyi hatóságok ellenkezése miatt nem indulhatott be a magyarnyelv-oktatás az állami iskolában. Bartha András kifejti, azt remélik, hogy a most készülő jelentés „újabb impulzust ad a romániai hivataloknak, hogy jobban figyeljenek, segítsék a csángó kultúra megőrzését szorgalmazó nonprofit szervezeteket, támogassák nyelvmegőrző tevékenységüket".

Kezdeményezhetnek a polgárok (Elfogadták Sógor Csaba módosításait)

Háromszék, 2010. október 28.

Az Európai Unió (EU) polgárai erőteljesen hangot adhatnak véleményüknek, és ha jogerőt nyer a vita alatt álló határozattervezet, jogot kapnak arra, hogy közvetlenül felkérjék a bizottságot új politikai kezdeményezések előterjesztésére, illetve kidolgozására.

Az Európai Parlament (EP) Állampolgári jogok, bel- és igazságügy (LIBE) szakbizottsága, melynek Sógor Csaba RMDSZ-es képviselő is tagja, egyhangúlag elfogadta az európai polgári kezdeményezésről készült véleménytervezetet. Ez a kezdeményezés a Lisszaboni Szerződés nagy újdonságának számít.
Az európai polgári kezdeményezésről az Európai Bizottság (EB) 2009 novemberében Zöld könyvet, azaz vitaindító jellegű, konzultációt kezdeményező dokumentumot jelentetett meg, amely az adott területen szükséges tennivalókat összegezi. Az eljárás jogi, adminisztratív és gyakorlati kérdéseket vetett fel, amelyekről hosszas konzultációs folyamat keretében adhattak hangot észrevételeiknek a tagállamok képviseleti szervei, de nem kormányzati szervezetek is.
A LIBE szakbizottságban készült véleménytervezet legfontosabb kérdései többek között a polgárok származása szerinti kezdeményezési jogosultság, a résztvevők korhatárának meghatározása, illetve az aláírók számának megállapítása volt az egyes tagállamokban. A képviselők arról is döntöttek, hány országból származzanak a kezdeményezést aláírók, mennyi legyen tagállamonként az aláírások minimális száma, milyen formája legyen a kezdeményezésnek, melyek legyenek az aláírásgyűjtésre, azok ellenőrzésére, illetve hitelesítésére vonatkozó feltételek, határidők stb.
Sógor Csaba módosító javaslatainak többségét megszavazták képviselőtársai. Az erdélyi magyar képviselő azt szorgalmazta, hogy a polgári kezdeményezés aláíróinak legalább a tagállamok egyötödéből kelljen származniuk. ,,Ez az arány lényegesen kedvezőbb, demokratikusabb, nyi¬tottabb, mint a bizottság által eredetileg javasolt egyharmad" — értékelte a képviselő, aki a kezdeményező természetes vagy jogi személy vagy szervezet jogosultságát támogatta másik módosító javaslatával, de a politikai pártok, szakszervezetek és lobbicsoportok kivételével.
A polgári kezdeményezés elfogadhatóságára vonatkozó kritériumok rögzítése élénk vita tárgyát képezte, csakúgy, mint a polgári kezdeményezés nyomán az EB-vizsgálat módja és határideje vagy a szervezőkre vonatkozó követelmények, azaz hogyan teljesíthetőek leginkább az átláthatósági és a finanszírozási feltételek. A polgári kez¬deményezésben való részvétel korhatárának meghatározása osztotta meg leginkább a képviselőket, de végül a 16 éves életkor mellett döntöttek.

INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA

Az egység – napjaink kötelező forradalma

Hargita Népe, 2010. október 25. – Isán István Csongor

„A forradalmat folytatni kell" – mondta október 23-i ünnepi beszédében Nagy Benedek ötvenhatos elítélt. Folytatni nem egy mindent elsöprő rohammal, hanem csendes nemzetépítéssel, egységgel.

Megszívlelendő szavak, nem csak azért, mert olyan ember mondja, aki szemtől szemben állt az erőszakos, halált árasztó elnyomó rendszerrel. Azért is, mert nekünk, magyaroknak most nem egy pillanatig kell bátraknak lennünk, nem egy ütközetre kell feltennünk mindent, hanem azt kell cselekedjük, amit egyébként sosem voltunk képesek valami jól művelni: taktikázással, okos kivárással, kegyetlen számítással, csak önmagunknak hűséget fogadva építeni és erősíteni közösségünket. Rengeteg munkánk van, óriási hátrányt kell behozni, úgy, hogy közben az erőegyensúly nem nekünk kedvez, a nemzetközi hangulat nem áll követeléseink mellé – amit el akarunk érni, azt magunknak kell elérnünk, amit meg akarunk valósítani, azt magunk kell megvalósítanunk.

Amíg Erdélyben a románok szervezkedtek, készültek arra, hogy valamikor megpróbálnak rátörni Magyarországra, addig a kiegyezés utáni Országházat a meddő, jogászkodó viták csak a politikai ellenfél letörésének, félreállításának céljai hatották át. Hiába akadtak erdélyi képviselők, akik a veszélyre figyelmeztettek, Budapesten akkor ez nem érdekelt senkit. A nemzet nem volt egységes. Nem volt egységes már a kuruc–labanc időszaktól kezdődően, nem volt egységes '48-ban sem, azt követően is a '48-as baloldali és a '67-es jobboldali pártokra szakadt, a baloldal aztán tovább radikalizálódott. Vitáik meddőkké váltak, és a politikai szűklátókörűséget kemény árral fizette meg a nemzet.

Akkori politikusaink nagy része azt hitte, a nemzet olyan erőpozícióban van, hogy megengedheti magának a széthúzást is – tévedtek. Már akkor sem voltunk abban a helyzetben, most végképp nem vagyunk abban. Ha más nem is, de legalább a veszélyérzet egységre kellene kényszerítsen minket, ahogy egységre kényszerítette annak idején a Magyarországot szétbomlasztó környező népeket.

Nehéz helyzetben vagyunk, sokat kell behoznunk, sok mindent kell újraépítsünk, de reális esélyeink vannak céljaink teljesítésére. Vannak emberek, akik építik a magyar közösséget (közülük néhányat éppen október 23-án tüntettek ki), tevékenységükre tekintve bizakodók lehetünk. Ugyanakkor, ha követjük a bukaresti politikát, láthatjuk, hogy a pártok egymásnak feszülése, az egymást ellenségként és nem ellenfélként értelmező politizálás abszolút teret nyert ott. Ezért ha mi egységesen, csak magunknak hűséget fogadva cselekszünk, akkor a szétzilált román társadalomban még mindig jelentős erőt tudunk képviselni, és ezt az erőt ki kell használnunk. Be kell vinni a magyar vidékeket és a magyar embereket is a 21. századba. Életünknek saját magunk kell intézményes keretet teremtsünk – a forradalmat folytatni kell. Egységesen.